A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*A változásról való véleményét csak rá hagyta. Az ő népe, nem fog beleszólni. Csak a puszta véleményét mondta el. Emlékezett az említett esetre, de ott a gond nem a változás, hanem a kivitelezésben volt. Aurelius hiába adott tanácsokat az idős Gressilnek az makacsul nem fogadta meg, de ezt már nem tette szóvá. Ahogy abba se kötött bele amit szigorúan és komolyan kijelentett. Ha így gondolja ő nem szól bele. Az ő dolga mit enged és mit nem.*

*Mosolyogva rohant előre felé vissza vissza nézve.* A sétára biztos hogy nem túl nehéz, de egy futáshoz biztos! *Mondta még utolsó cukkolásnak majd látta, hogy meghúzza a zsákok szíjjait és felé iramodik. Ekkor kicsi sikkantással kezdet el futni előre. Játékosan és néha kicselezve bújt el egy egy fa mögé. Mosolyogva játszott Erassal, miközben haladtak. Régen fogócskáztak már, és ez most jól esett Leirannak.*

- Úgy sem kapsz el! *Nyújtotta ki újra a nyelvét Erasra, majd futott tovább előle. Fürgevolt, de Erasnak meg hosszúak a lábai. Nevetve futott az erdőben. Igyekezett meglógni kedvese elől.*

*Amint a hátizsák lepottyant a lábuk közé és magához húzva csókolta meg Saylat Arou kicsit bele szusszanva csókjukba viszonozta azt. Szorosan bújt hozzá és igyekezett magasabb lenni. Lábujjhegyre állt, de így is jócskán le kellett hajolnia hozzá Aroruanak. Megsimítja az arc élét és behunyva szemét a lehető leghosszabbra nyújtja el csókjukat. Lassan szakad el tőle és mélyen a szemébe néz.*

-Ezt igennek veszem. *Mondta egy nagyon pici mosollyal arcán, és ismét megsimítja a férfi arcát haját fülé mögé helyezve.* -A... azt hiszem Szeretlek Arorua Norgard. *Mondta ki és mélyen csillogó szemekkel nézett az övéibe és a ruhás zsákra állva lett kicsit magasabb és úgy csókolta meg újra. Kicsit mohóbban, mint ezelőtt a férfi őt. Szívverése érezhetően felgyorsult ahogy légzése is. Mikor újra elszakadt csak hosszan nézett a férfi szemeibe.*

-Lassan tovább kellene indulnunk. *Mondta ki, de még se tudott ellépni a férfi elől.* -Ez nem feltétlen a rövidebb út, de így legalább kettesben lehetünk kicsit. *Mondja halkan és nem is tudja miért jutott most ez eszébe.*

*Szorosan ölelte Arou nyakát és újra meg újra megcirógatta annak arcát.*

Ahhoz sem túl nehéz!
*Jelentette ki széles vigyorral mialatt futott. Tény ,hogy hosszú lábaival elég gyorsan haladt a lány után, ám amint az erdőbe értek a nagy hátizsák miatt kicsit lassabban kellet haladnia ,hiszen azokat kerülgette ki. Ugrált, néhol, úgy tűnt azért nem sokkal maradott le. Élvezte ezt a fogócskázást, vagy legalábbis ahogyan ő nézte, vadászatot. Érezte ahogyan az izmait egyre jobban használja, mégsem fáradt el.*

Megfoglak!

*Mosolyogva rohant előle nevetve, mikor épp elkapta volna fel sikkantott egy kicsit és ismét jobban belekapcsolt a futásba. Játszottak amit önfeledten élvezett.*

-Nem tudsz! *Mondta incselkedve és futott tovább. Egyik alkalommal viszont elvétette az irányt, és majdnem belefutott Eras karjaiba. Játékos sikkantással és nevetéssel csusszant ki vaskos karjai közül mielőtt az elkaphatná és két lába között kezdett el átmászni, hogy meglógjon.*

*Viszonozta a csókot és érezte hogy elönti a bizsergés aminek ha nem vetnek véget most akkor igencsak késve fognak továbbindulni. Bár nem volt ellenére a dolog még akkor sem ha ezek után Geret joggal agyalja el. Csak remélte hogy Erasék sem futnának beléjük közben. De csak egy pillanatig gondolt erre mert most egészen más kötötte le a figyelmét.. a lány érintése.. a csókja.... amit ő is viszonzott... *

-Ahogy akarod kedves! *mondta de amíg a lány nem hagyja abba ő biztosan nem fogja. Lecsúsztatta Sayla válláról a hátizsákot ami az aljnövényzetre puffant és végigcirógatta a vállától a dereka vonaláig a karját. Másik karjával átölelve tartotta és folytatta a csók-maratont*

*Felnevetett amint kicsúszott a kezei közül s csak nézte. Végül lepillantott amint igyekezett alatta átmászni. Még jobban felnevetett. Aztán végül megforgatta a szemeit, majd hirtelen ragadta meg a bokájánál s nem eresztette tovább. Jelenleg érdekes pózban maradtak ,mivel ő nem engedte el, így a lány nem tudott tovább menni.*

Na? Most mi lesz?

*Viszonozta minden egyes csókját és egyszerűen nem tudott tőle elszakadni. Szorosan simult hozzá ám ekkkor a zsák megmocorgott alatta és ki is csúszott. Hanyatt esett és Arout is magával rántotta. Nem érdekelte a dolog, nem fájt neki és továbbra is az ajkain csüngött*

/Privát/

*Érezte ahogy megfogja a bokáját és lábára simulva derekával nézett hátra rá.*

-Nos egy elégé érdekes pozíció ez.... de talán most először sikerült meg fognod. *Mondta mosolyogva.* Feladom... te nyertél. *Mondja elismerően hátha akkor elengedi a bokáját és fel állhat.*

*Elvigyorodott azon ,hogy a lány megadta magát. Egy ideig hosszan nézte, majd cinkos vigyor ült ki sármos arcára.*
Talán....
Mondj még pár szép dolgot nekem, és akkor átgondolom ,hogy elengedjelek e.

*Látja a mosolyt arcán és oldalra biccenti a fejét.*

-Ha elengeded a bokám és felállhatok, akkor mondok még neked szép dolgokat. *Mondja mosolyogva és újra elkezd mászni és Eras szerencsésen elengedi a bokáját. Felállva lép elé mikor ő is felegyenesedik.*

-Te vagy az én kedvesem, szerelmem, a hősöm és a világ legerősebb férfija egyben a legjobb harcos. *Mondja mosolyogva és lábujj egyre állva finom lágy ám mégis mohó csókot lehel ajkaira.*

-De azt hiszem ideje tovább indulnunk. Ki tudja merre járhatnak Aroruáék. *Mondja mosolyogva és megfordulva indult el a helyes irányba.*

-Jó volt megint vadászni kicsit nem? *Kérdi mosolyogva rá nézve.* Kicsiként mennyit játszottunk ilyet.

Ohhó.... hízik az egóm az biztos, de még is tudom ,hogy ez azért kicsit túlzás. Nem baj..örömmel fogadom ezeket a bókokat is.
*Viszonozta a csókot éppúgy ahogyan kapta ,majd bólintott s megfordulva tovább ment.*
Mivel mindannyian más felől közelítjük meg az adott helyett, nem hiszem ,hogy találkozunk velük. Úgy nem is lenne izgalmas. A túra ezért lett így kitalálva. Nem tudom mennyire jutottak, de nem hiszem ,hogy az öreg gyalog túl sokat képes megtenni. Emberi alakban szerintem vagy 300 éve nem ment ennyit. Ennyi idő alatt bőven ellustulhat.
*Vigyorgott szélesen mialatt haladt. Minden lépésében volt valamilyen erő, ami megmutatta ,hogy viszont az ő edzése állandó, és sokat van talpon. Még akkor is, ha emellett sokat alszik.*

Sokat, nagyon sokat. Az első pár évben nem tudtalak elkapni, de aztán már nem volt ezzel gond. Utána már hiába adtam előnyt, akkor is megtaláltalak. Mondjuk ebbe az is sokat segített ,hogy apám állandóan a vadászatra tanított akkoriban. Nem volt nehéz. A különbség csak annyi volt ,hogy téged nem szabadott megsebezzelek.

*Elgondolkodott hosszan ,majd előre nézte a fák törzsét ahogyan hosszan eltakarják a parányit beszűrődő fényt. Majd a lombok felé pillantott, de ott sem volt más helyzet.*
Mikor is volt az ,hogy teljesen elváltak az útjaink?

*Mosolyogva néz rá csókjuk után és mellette haladva sétál.*

-Számomra nem túlzás, mert én így gondolom. És nekem akkor is te leszel a legerősebb férfi és harcos. *Mondja mosolyogva és ő is meg meg nézi a fákat.*

-Nos igen Arorua elég régen nem gyalogolt ennyit, és az sem baj hogy más úton megyünk. Nem kell összenőve lenni a vadászat alatt. Jól kitaláltad ezt a túrát. Bár kérdés én hogy fogom bírni. *Mondta miközben haladtak és figyelte a férfi lépteit mosolyogva. Mikor nosztalgiázott kicsit felnevetett rajta.*

-Igen emlékszem. Atyád örült hogy ezt játsszuk. A fogócska lefektette a vadászat oktatásának alapjait jóformán. *Az útjaik szétválásának kérdésénél kicsit elmerengett és gondolkodóba esett.*

-Pontosan már nem tudom. Talán akkor mikor már nem volt szükséged dajkára, és inkább a haverokkal jártál el szórakozni. Igaz akkor is egyszer kétszer elvittél és megszöktettél, de akkor már nekem is elkezdődött apám felkészítése a vezetői posztra, és nekem is rengeteg dolgom lett. Ha pontosan megszeretnénk határozni, akkor esetleg a fotó készítésed után, mikor meglestél fürdés közben. *Néz fel rá és sóhajt.*

-A tanácsba kerülésed se hozott miket újra össze inkább csak vitatkoztunk, de valószínű azért, mert nem tetszett az amivé váltál, de idővel megbékéltem vele és most itt vagyunk. Néha vénasszonynak érzem magam. Szinte mindenkit ismerek pici kora óta a szigeten. A neveket nem is tudom mind megjegyezni... Arcokra emlékszem meg ha meglátom tudom hova rakni, de a nevére nem emlékszem. Olyankor kicsit szégyenlem is magam miatta, de ez van. Minden nevet én se jegyezhetek meg. *Mondja kedvesen és újra az utat figyeli.*

- Kicsit fura a számomra, hogy veled vagyok... Szeretlek tiszta szívemből efelől nem kételkedem, de néha az agyam előhozza a régi emlékeket és rádöbbenek mennyire idős vagyok...

Attól nem félnék ,hogy te nem bírod. Ha így is alakulna, pihenünk kicsit, vagy viszlek egy darabig a hátamon. Meg lehet oldani...na most ezt képzeld el fordított helyzetben.
*Elvigyorodott szélesen a lány felé, s nézte ahogyan mellette sétált.*
A szent fazék nem egy kicsi sárkány...és nem is könnyű ebből adódóan. Sayla nagyon erős, de azért azt nem lehet elvárni tőle ,hogy akár órákig cipelje Arout. Annyira erős nincs. Sárkány alakba nem lehet változni, szóval az csalás lenne. Arra meg nem hiszem ,hogy vetemednének. Szóval, előnyünk van.

Az egy nagyon vicces eset volt. Ugyan akkor egy fogadás is. Mondjuk azok után, hogy kérleltél ,hogy senkinek ne mutassam meg..... inkább azt mondtam nem sikerült megtennem.
*Nevetett fel előre pillantva, s bólintott.*
Én nem bántam meg azért a szétvállást sem. A magam útján mehettem, tanulhattam dolgokat. És nagyon is élveztem az életet! Nem is tagadom ezt. Sőt...először maga a tanács is csak nyűg volt nekem...de mára már megtaláltam benne a kellemesebb részeket.
*Rápillantott felvont szemöldökkel.*
Én nem fogok megváltozni. Mellesleg te is megváltoztál! Makacsabb lettél és szeszélyesebb. Régen is az voltál, hirtelen váltottál hangulatot, de mára ez szinte hobbid lett. Mondjuk úgy, hogy elfogadom én is ,mint te...így neked sem kell változnod ha ezt szereted.

Senki nem mondta ,hogy jegyezd meg. Nem vagy tökéletes...... *Majd elvigyorodva viccelte el a dolgot, felnevetett.*
Csak én. De igen. Alapjáraton tényleg vénasszony vagy. De hát az őrzők élete ilyen, nem te választottad, te csak éled.
*Vonta vállát ,majd rápillantott.*
Nekem az jut eszembe ,hogy nem csak ,hogy láttál gyereknek ,de még túl is fogsz bőven élni.

*Felnevet ahogy elképzeli hogy Sayla cipeli Arout és nem bírja ki hogy ne nevessen rajta.*

-Na ezt megnézném ahogy Sayla cipeli az öreget. *Mondja mosolyogva majd hallgatja ahogy mesél.*

-A makacsságomból nem engedek, a hangulat ingadozásaim pedig igyekszem kordában tartani, de nem mindig sikerül igazán. Mindenesetre igyekszem nem ezt tenni, csak mostanság elégé sokszor csaptak össze a fejem felett a hullámok, amit nem sikerült még igazán kezelnem. De majd megtanulom azt is kezelni. Vannak dolgok amire nem lehet felkészíteni az új követet, vagy vezetőt...*Mondja teljesen őszintén.*

-És köszönöm hogy betartottad a szavad, bár ebben én nem kételkedtem, de túlélni nem biztos hogy foglak... a 2000 év az csak egy átlag... van akik hamarabb eltávoznak közülünk és természetes úton, nem harc vagy öngyilkosság során. *Pillant fel rá elmosolyodva. Most könnyedebben veszi ezt a témát is, mert nem jut eszébe apja.*

- Az hogy elváltunk és élhetted az életed nekem sem volt gond. Attól még leveleket váltottunk. Meg azért voltak jó bulik ahol én is ott voltam. Igen te a szabadabb énemet ismerted a tanács előtt. A komolyat nem, de ennek így kellett lennie.

*Ahogy beszélgetve haladtak mosolyogva nézet rá és finoman verte vállba.* -Szóval vénasszony mi? Jólvan kölyök meg jegyeztem. *Piszkálódott ő is.*

Hát...ha tényleg cipelné. Akkor az fényképet érdemelne!

Értem..mondjuk ez nálunk sincs másképp. Ha minden igaz, közel 600 évem lenne még... de ez átlag. Majd meglátjuk mi történik. Engem úgyis majd agyon kell ütni, mert addig nem térek vissza Gaia-hoz.
*Nevetett fel mialatt ezekről beszélgettek. Végül csak széles vigyorral emelte vörös szemeit a lányra.*
Az vénasszony!
Most nem fáj a kezed? Azt hittem az előző után már tanultál ebből! Nem jó ha engem ütögetsz...fájni fog!

*Nézte ,majd ismételten előre pillantott.*

*Mosolyogva nézett ár és ő is kuncogott rajta.*

Nem... nem fáj ez nem volt nagy ahhoz hogy megfájduljon a kezem. *Mondja mosolyogva és mikor ismét levénasszonyozza ismét bele üt egy finomat.*

-Te meg egy szemtelen kölyök vagy. *Mondja nevetve és sétál mellette a nap már kezd magasan járni és elég szépen haladnak a távval.*

-Sokat haladtunk.. ne álljunk meg ebédelni? *Kérdi Erasra pillantva egy kedves mosollyal.*

-Nem az hogy elfáradtam, én még bírom, csak lehet lassan ebédelni kellene. *Gondolkodik el, de még mindig sétálva haladnak előre.*

*mindeközben lentről a tábor irányából nagyon nagyon halkan énekfoszlányokat hoz a szellő.. mintha Dekterim éles hangja lenne egy másik tompábbal.. talán Laoséval akinek viszont a táborban kellene lennie..... de vélhetően ő lehet, hiszen Peter sosem énekel.......*

<..hollári hollári hó! .. a sárkánynak vadászni hú de jó! hollári hollári hollári hó! Nagy vadak! Elkaplak! Egy falat.. hollári hollári hollári hóóó...>

Az vagyok...hozzád képest kölyök..amúgy pedig FÉRFI!
*Nevetett fel ,majd elgondolkodva nézte az eget. Végül megcsillanó szemekkel pillantott a lányra.*
Úgy érted....kaja ? Ohhhó! Arra bármikor van idő...de persze csak akkor ,ha te is éhes vagy!
*Pillantott rá mosollyal, bár még mindig sétáltak.*

Miket is hoztunk? Te pakoltál..ha jól emlékszem.

-Még cukkolni se lehet. *Mosolya nem múlt el arcáról és a megcsillanó szempárról már tudta, hogy ebédelni fognak.*

-Igen éhes vagyok. Pakoltam el kenyeret vaddisznó húst elcsomagolva. Köretnek úgy gondoltam jó esz a kenyér. Nem volt kedvem még külön zöldséget is bepakolni, szóval ha gondolod sütünk egy kis húst és meg esszük kenyérrel. *Mondta kedvesen és keresett szemével egy jó tűzrakó helyet amit hamarosan meg is talált.*

-Itt jó lesz. Megrakod a tüzet? Addig előkészítem a húst. *Mondja mosolyogva és levéve a kajás zsákot Eras hátáról veszi elő a vaddisznó húst és elkezdi felszeletelni. Egy kis vízzel mossa át őket. Mikor kész a tűz oda is rakja őket sülni, hogy minél hamarabb ehessenek. Finoman fűszerezi be, hogy azért némi plusz ízt adjon neki.*

-Na így már nemsokára ehetünk is. *mondja kedvesen és elkezdi levágni egy pár szelet kenyeret, hogy ne a húst magába egyék.*

-Arou felöltözött és begombolta az ingét. Mosolyogva kivett Sayla hajából egy falevelet. Aztán megigazgatta magán a ruhát.. Úgy tűnik sehol nem tört bele a fű a fehér farmerba. Ez ugyanis az a nadrág volt amit az Örzővárosból kapott kölcsön a harc után.*
-Azthiszem jócskán lemaradtunk Kedves! *mondta a lánynak és zöld tekintete még mindíg csillogott az elmúlt óra esemányeitől*

-Tudsz egy rövidebb utat az erdőn át? Hollári hollári hó??? *utalt a refrénnel a többiekre is akik már szintén megelőzték őket*

*Kipirult arccal néz fel Aroura, miközben ő is felöltözött.*

-Igen nem kicsit maradtunk le. *Mondja még nyugodtan de látszik rajta mindjárt robban, pedig igazán élvezte, de azt hogy nem bírt addig várni míg elmennek az bosszantotta.*

-Te... Te... te... *Mondta és még küzdött önmagával hogy ne robbanjon, de ez már nem sikerült viszont halkabbra vette magát.*

- Miért nem bírtál várni míg elmennek? És ha meglátnak? Akkor mit csinálsz? *Kérdi és már felöltözve kissé mérgesen kapta fel a zsákokat és dobta a hátára*

-Ha meglátnak tuti hogy még jobban ránk szálnak! Épp hogy abba hagyták a piszkálódást. *Fülig vörösödött, nem is igazából a piszkálódás, hanem hogy ilyen intim helyzetben meglátják őket. Inkább az zavarta.*

-Én ezrét még szét rúgom a valagad! Ugye azt tudod! *Mondta ránézve és valahogy nem tudott rá haragudni, mert azért ha bevallja nagyon élvezte. Még mindig pihegett kicsit és elé sétálva nézett rá.*

-Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nem élveztem amit csináltál, de ebből ne csinálj rendszert! *Mondta puffogva és el is indult a helyes irányba sietős léptekkel. Vissza fordulva gyalogolt hátra felé és nézte választottját.*

- Még egy ilyen, hogy nem bírsz magaddal míg el nem mennek és tényleg szét rúgom a valagad!

Hát..nem mindennel! : D
Nem is kell zöldség! Elég lesz így. Turára jöttünk nem étterembe.
*Mosolyodott el ,majd a tűzrakásnál kicsit megvakarta a fejét. Közben letette a hátizsákot.*
Ohh ..nem kell azzal szenvedni.. igazából ha gondolod..megsütőm én neked a húst hamar!

*De mivel látta a lány eltökéltségét, inkább csak vállat vont és csettintett egyet ,mire apró láng gyulladt fel a tűzrakónál. Ahogyan dörzsölte az ujjait a láng egyre nagyobb lett. Végül kicsit megfújta. Ezután ült egy farönkre.*
Készen áll! Tessék!

*Amint kész lettek elvette a kenyeret, kicsit többet is kért ,majd várta a húst. Már meg-megcsillanó szemekkel.*
Vaddisznó! Ahh ezt én fogtam!
*Büszkén nézett előre.*
Nagyon szeretem..a kedvenc húsaim egyike. Tényleg... te melyik húst szereted a legjobban?

*Mosolyogva nézett kedvesére és a felszeletelt húst forgatta meg a tűzön.*

-így neked is kényelmesebb, mint a kezedben megsütni, és hangulatosabb is. Igazi túrázás hangulata van. *Mondja kedvesen mosolyogva és finoman huppan az ölébe. Kicsit elgondolkodva néz a hús kérdésére.*

-Talán a sertés a kedvencem, így a vaddisznó is finomnak találom, de amúgy oly mindegy számomra melyiket eszem. *Mondja kedvesen mosolyogva és finoman cirógatja meg az arcát.*

-Ne félj finoman meg lesz csinálva az amit te ejtettél el. És igazán ügyes vagy, én ezt mindig is tudtam. *Mondja mosolyogva és finoman cirógatja az arcát.*

*Ránézett a húsra amiből lassan csöpögött a zsír. Mikor készen volt egy kenyérre kivett egy szeletet és oda nyújtja Erasnak majd szép sorba az összeset. Annyit sütött amit most megesznek.*

-Jó étvágyat. *Mondja és is bele harap az egyik elkészült darabba.*

- Én.. én .. én... *utánozta a lányt és cseppet sem volt ideges amiért az puffog. Akkor sem lett volna az ha történetesen nekiesik és tényleg megrugdossa. Gerettel többszáz éve játszotték ezt az idegeld fel a feketesárkányt és fuss ha tudsz játékot.*

-Már miééért vártam volna hogy elmenjeneeek hollári hollári hollári hó! Mind csak betépett fenegyereeeeek hollári hollári hollári hó... *énekelte ugyanarra a dallamra miközben megigazította a haját is és felvette a hátizyákját*

-Hooogyha mégegyszer rágerjedeek hollári hollári hollári hóó.. Saaayla szétrugja a seg.*khmm* .lagamaaat hollári hollári hollári hóóó *folytatta tovább és ugrásra készen figyelte mikor kell elkezdeni futni...*

Jó..lehet ,hogy így van, de azt hiszem gyorsabb lett volna.
*Várt kicsit türelmetlenül de a lány szavaira elmosolyodott.*
Igazából én is megeszem szinte mindet. Csak van egy -egy kedvencem! De akkor ezt megjegyzem neked.
Hm?

*Pillantott rá érdeklődve a cirógatásra elvigyorodott.*
Megint kényeztetsz........épp mind kicsinek. Úgy vélem ezt már nem fogod kinőni...de nem is probléma. Én élvezem!
*Hajolt közelebb hozzá s egy hosszabb csókot váltott kedvesével ,majd csak akkor fordult ismét el, majd vissza mikor megkapta az áhított ételt.*

Jó étvágyat!
*Mondta azzal beleharapott s enni kezdet jóizűen.*