A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Sayla nézett az öregre és az utánzására és éneklésére szeme rángani kezdett.*

-Addig fejezd be míg megteheted. *Mondta fenyegetően és mosolya már félig vicsorba torzult. Arorua nem hagyta abba.*

1

2

*az utolsó ének volt az utolsó csepp a pohárba.*

-Fuss!

3. *Mondta és azzal elkezdte kergetni kedvesét az erdőn keresztül.*

*látta hogy Sayla egyre idegesebb és kicsit el is kalandozott az emlékeiben, mikor Gerettel művelte a cukkold és fuss játékot. Persze Geret jópárszor elagyalta érte, de mai napig is játszották ezt a játékot. Sayla pedig hasonló jellemmel bír.. ezért nem is bírta megállni hogy ne hergelje. A "Fuss" szónál már futott is egyenesen a hegynek fölfelé. A hátizsákja ide oda dobálózott a hátán ahogy szaporán kapkodta a lábait. Őrülten rohanó civil túrista benyomását keltette, hiszen alapból nem volt ehhez szokva... pláne emelkedőnek.. pláne hátizsákkal... Hallotta hogy Sayla gyorsan közelít.. Túúúúl gyorsan! Igen! elszámította magát! Nem felfele, hanem lefele kellett volna futni, akkor talán lett volna esélye. Így viszont alig 20 méter emelkedőn futás után kifulladt.*

*Oldalra biccenti a fejét és mély levegőt véve tovább cirógatta az arcát.*

-Nem nem fogok leszokni róla... de ha nem is akarod akkor meg ne tedd szóvá. Akkor is ott foglak kényesztetni ahol tudlak. *Mondja huncut mosollyal és megmozgatja csípőjét az ölébe. Viszonozza a csókot és utána együtt látnak neki az ételnek.*

-Jó étvágyat. *Mondja mosolyogva és érdeklődőn pillant rá.*

-Nos? Hogy ízlik kedvesem?

-Remélem jól csináltam meg. *mondja mosolyogva kedvesen és eszegetett ő is, bár nem olyan sokat mint eras. Neki mindig is kisebb volt az étvágya.*

*Sayla könnyedén futott utána a jelentős plusz súllyal is. Emberi alakhoz szokott inkább. A repüléses kergetőzésben már nem biztos hogy sokáig sikeres lett volna, de ez az alak számára volt előnyös. Nem sokat futott és be érte megfogva a hátizsákját rántotta vissza ám a nagyobb testtel nem számolt és ahogy hátra rántotta a menekülőt az hanyatt kezdett zúgni egyenesen rá. Vissza gurultak egy jó darabig és az egyik bokor fogta meg őket. Hamar felül kerekedett és a földre nyomva a férfi kezeit támaszkodott felette miközben újra rajta ült terpeszben, de ezúttal a hasán.*

-Elkaptalak! *Mondta vicsorgó mosollyal és mélyen a smaragd szemekbe nézett. Közel hajolt hozzá és erősen tartotta*

- Látszik, hogy nem ismered a saját határaid... emelkedőn felfelé futni? Hajaj Arou... nem a legjobb választás egy civilnek. *Mondta és a vicsor lassan mosoly lett ahogy kezdett meg nyugodni. Haja ismét tele volt gallyakkal, de nem érdekelte. Lehajolva hozzá harapott alsó ajakába pici fájdalmat okozva.*

-Ne cukkolj mert nem jársz jól! *Mondja és lassan állt fel. Kezét nyújtotta hogy segítsen fel állni.* -Viszont tényleg mennünk kell tovább, mert utolsók leszünk!

*Amikor érezte hogy hátrarántják felkiáltott mert elvesztette az egyensúját- Gurultak lefelé és nagyot nyekkent majd kifújta arcából a haját mert a kezei már le is voltak fogva*

-Aucs! *mondta de tovább mosolygott aztán jött a harapás amit egy röpke puszival viszonzott. amikor a lány felállt róla és kezet nyújtott elfogadta de nem bírt megmoccanni. A hátizsákkal nyekkenés miatt ugyanis megroppant a dereka és most ha megmoccant volna éles fájdalom nyilallott belé.*

-Azt hiszem én még így maradok Sayla.. Tudod mi az a lumbágó? Meg kell gyógyítsam magam addig nem állok fel. Bocsánat a további késlekedések miatt. *mondta és kicsit röstellte hogy ennyire nyilvánvalóan érződik a korkülönbség. Lehunyta a szemét és koncentrálni kezdett a saját gyógyulására. Most meg úgy nézett ki mint egy szunyókáló túrista*

*Hosszan nézett le rá és kicsit pislogott. Elengedte Arou kezét és keresztbe fonta sajátjait a mellei alatt.*

-Nem nem tudom mi az a lumbágó... Nekem még nem volt... de a nagybátyám egyre gyakrabban szenved tőle mikor túl erőlteti magát... szóval nem nem tudom... *mondja pufogva és oldalra pillant morcosan.*

-Ennyire tudatlannak ne néz... *mondta mérgelődve utána vissza nézett kedvesére.*

- Gyógyítsd magad nyugodtan és ne zavarjon ez, csak mond hogy mi bajod... mellesleg te tehetsz róla te cukkoltál és választottál rossz útvonalat... *Mondja még mindig kicsit pufogva és mély levegőt véve leguggolt mellé és megigazította a hajt, hogy az ne zavarja.*

-Én ebben nem tudok segíteni, csak megvárni téged. *Mondja és nyújtózkodva végig ropogott a háta jól hallhatóan és a karjai is.*

-Azt hiszem nekem is lesz majd ilyen problémám... de még nem most. *Mondja és utána térdeire támaszkodva nézte a "szunyókálót"*

-Én így is szeretlek és nem kell más... nem szeretném ha elkezdenéd te is azt, hogy öreg vagy hozzám. *mondja teljesen komolyan megcirógatva az arcát.*

Hát igen...azt gondoltam..... bár talán nem most, hanem majd inkább este. Akkor a többiek is állnak. Ez biztos.
*Vigyorodott el ,majd falatozott tovább. Igazából kellemesen, sőt mitőbb. Jól érezte magát Leiran társaságában. Bár ez nem volt újdonság számára.*

Nagyon finom. Szeretem a fűszerezését! Tényleg!
Ügyes vagy. De már gyűlésen is , az előzőn megmondtam ,hogy egyszer ezért is veszlek feleségül!

*Koncentrált a derekára hogy gyógyuljon.. De az elméjében távolinak ugyan de hallotta Sayla hangját ahogy Geret lumbágóját emlegeti.. humm.. meg kell majd nézze a vadászat után amikor a tortát viszi. Majd a szokásos barátságos "verekedés" közben elintézi hogy hozzáérhessen...tervezgette magában, Aztán hallotta hogy a lánynak is lesz idővel ilyen problémája .. remélte ez minél később lesz.. s aztán jött a vallomás is amire odabenn az elméjében elmosolyodott. igen.. öreg hozzá de ha a lányt nem zavarja akkor őt se fogja... legalábbis nem annyira mint Geretet fogja... *

*lassan meggyógyult és érezte a lány cirógatását az arcán.... felbukkant az elméje mélyéről és nem bírta megállni, kellett egy újabb vicc. Halkan horkolni kezdett és kíváncsi volt a lány elhiszi e hogy elaludt közben*

-Ha másért nem is a főztömért meg éri elvenni feleségül igaz? *Kuncog fel és ő lassan befejezi az evést. Nem áll fel Eras öléből ahhoz túlságosan is jól érzi most ott magát és az ételes zsákból kivéve egy üveg őszi levet tekerte le a kupakját majd ivott bele jól esően.*

-Uhh ez jól esett. *Mondja mosolyogva kedvesére nézve.*

- Pakoltam be sárkány bort is... de talán a túrán nem azt kellene innod. Majd ha odaértünk akkor kaphatsz sárkány bort. *Szavai határozottak voltak, bár annyira nem tud mit tenni, ha Eras épp sárkány bort akar inni, mert úgyis nála vannak a zsákok.*

- A vadászat után még egy estét nálad tölthetek mielőtt haza vinnél? *Kérdi kicsit elgondolkodva, de tudta a vadászat se tarthat örökre, pedig milyen jó is lenne ha nem várná otthon a rengeteg papír munka. De Erasra is ugyan az vár, csak talán kevesebb, mint a lányra.*

-Tudom neked is dolgod lesz. Elégé sok, de talán még az az egy este ki jár nekünk, mielőtt szétválnánk... így is alig fogjuk egymást látni. *Gondolkodott el szorosan kedveséhez bújt. Talán most először jött ki rajta hogy nincs kedve valamihez is.*

-Nem akarok vissza menni a sok papír közé... nem maradhatnánk itt? Távol mindentől. *Mondja kicsit nyűgösebb hangon és fejét a férfi vállára dönti.*

-Tudom hogy nem... *Mondja végül és lemondóan sóhajt.*

-Esküszöm ha elkezded te is hogy öreg vagy hozzám én nem tudom mit csinálok... Ha nem akarsz velem lenni nem kell, csak akkor mond meg! *Folytatja a mondandóját és aba hagyva a cirógatást mutató ujját emeli fel kicsit fenyegetőbben a férfi felé ám ekkor az "horkolni" kezd.*

- Na szép... bealudtál mi? Azt hiszed beveszem... én éber alvó vagyok és nem ilyen hangot adsz ki ha alszol. *Mondja és finoman a férfi két oldalára helyezi a kezét de még kis távolságban.*

-Ébresztőőőőő! *Kiáltja el magát és ekkor érkezik a támadás is a férfi oldalára. Két oldalról egyszerre kezdi el oldalát bökdösni és csikizni.*

(Ha felnevet)
*Vigyorogva csikizi még egy darabig majd lassan elengedve néz rá és már csak mosolyog. Mélyen néz a szemeibe.*

- Hallottad amit mondtam? Ha te is elkezded hogy öreg vagy hozzám akkor tényleg el fogok rajta gondolkodni, pedig én azt nem szeretek csak harc közben. *Mondja mosolyogva bár ez nem teljesen igaz, hogy nem szeret gondolkodni. Talán túl sokat is gondolkodik olykor, de ez tényleg nem zavarta.*

-Az hogy mit mondanak mások meg nem érdekel. Sose érdekelt mások véleménye. Gyerekként is mindig cikiztek azért mert lány létemre verekszek és kinevettek mert harcos akartam lenni lány létemre... Mindenki olyanokat mondott hogy "Bilibe lóg a kezed", "Álom álom édes álom." meg még hasonlókat... akkor se érdekelt én elhatároztam és tessék itt vagyok. Megcsináltam, harcos lettem... azóta nem érdekel ki mit mond. Kicsiként persze bántott, hogy piszkálnak... de olyankor mindig alaposan elvertem őket és Geret pedig jól leszidott...*Emlékezett vissza gyerekkorára mikor már elkezdték az edzést nagybátyával és mély levegőt véve nézett kedvesére.*

-Szóval kérlek... ha nem akarod hogy veled legyek ne a korodra fogd és próbálj meg engem rávenni, hogy hagyjalak el... mert az nem fog menni. *Szavai teljesen őszinték voltak és megcirógatja ismét a férfi arcát.*

(Ha továbbra is tetteti az alvást)

*Sayla látja, hogy Arou nem moccan a csikizésre. Elhúzva a száját áll fel és szétnézve gondolkodik mit csinálhatna. Elmerengve gondolkodik, hogyan kelthetné fel kedvesét.

Hirtelen ötlettől vezérelve teszi le a táskát hátáról és kiveszi a vizes palackot és elkezdi a füle mellett óvatosan rázni, hogy hallja a víz csobogását. Ez se működik. Elgondolkodva helyezi tenyerébe az állát és néz az "alvó" férfira, majd újabb ötlete támad. Jól halhatóan letekeri a kupakot iszik két kortyot és nagyon halkan tekeri vissza, és Arou feje fölé tartva "borítja" rá a vizet mellé olyan hangot adva mint ha most locsolná le.*

-Hoppáááá! *Mondja és ekkor az ásvány vizes palack kupakja lepattan a helyéről és ténylegesen Arou arcába zúdul a víz.* -Ez tényleg hoppá. *Húzza be a nyakát Aroura nézve. Na ha erre nem kel fel akkor semmire.*

/Rád bízom melyiket választod... bár az első lehetőséget hogy felnevet tartom valószínűnek./

Pontosan!
*Bólintott rá a lány szavaira mosollyal. A lány körülölelve morzsolta össze kezeit egy kicsit, hogy lemenjen róla a maradék morzsa is, szóval ha akart is volna, jelenleg kedvese nem tudott volna kiszállni az öléből.*
Most nem kérek.
*Ez tudta a szájából furán hangzott, de azt is tudta ,hogy ha csak sárkánybort inna, akkor még akarna. Nem oltja a szomjat ,hanem felkelti, és az jelen esetben nem ugyan az. Nem mintha nem bírta volna a piát, de biztosra akart menni. A másik meg, túlságosan elkényelmesedik ha most iszik belőle.
Nem zavartatva magát ,hogy az ölét elfoglalják, oldalra nyújtózkodott míg elérte az egyik táskát ,majd a vizes palackot vette ki s kicsit megrázta a lány előtt.*

Gaia minden nevére sem iszom abból a löttyből amiből te! Tele van cukorral és túl édes. Nem szeretem, a másik meg a fele gyümölcs..... a víz egészségesebb és tényleg oltja a szomjat. Ha harcba megyünk sem iszunk mást, edzések között pedig meg is van tiltva a bor....* mondta majd elgondolkodott, végül bevallotta.* Max csak naponta egy kicsit ihatunk.
*Azzal ő is meghúzta az üveg vizet, ami hamar a negyedére csökkent. Épp hogy maradt benne egy kevéske.*

*Hallgatta s bólintott. Igaz a sürgős dolgokat még elintézte mielőtt eljöttek, de azért volt még jó pár.*
Egy éjszakától nem ugrik ki a világ a helyéről. Amúgy is a papír munka várhat addig. Előtte még szeretném kényeztetni, vagy pedig elaltatni a kedvesem.
*Vigyorral hajolt közelebb s cirógatta meg a lány oldalát, majd szigorúbban nézett rá.*
De Ernest....nem jöhet!

*hortyogott kicsit míg a lány beszélt de a kiáltásnál és a csikinél természetesen nem bírta tovább. Oldalra fordult és összehúzta magát hogy védekezzen miközben nevetett. amikor a csiki abbamaradt szuszogva terült el az avaron*

-
Huhh!
- Persze hogy hallottam! Nem aludtam. Bár igyekeztem úgy tenni. Engem sem zavar ha Téged nem zavar... Viszont ne csikizz mert ha megint rosszul mozdulok kezdhetem előröl az egészet. *mondja mosolyogva és nyújtja a kezét hogy a lány felsegítse ahogy először is akarta*

*Mikor felállt leporolgatta magát és körbenézett.*
- Most hogy már tudom hova megyünk pontosan, segíthetünk magunkon hogy beelőzzük a többieket. Repülve sajnos nem lehet.. futni pedig nem tudok.. ezt láthattad.. De tudok egy utat amin át rövidíthetünk. Azt lehet? *kérdezte reménykedve.*

*Mosolyogva figyeli Erast és hallgatja. Mikor befejezte pillantott fel rá. * Nem is kértem, hogy abból igyál amit én iszok. Nekem oltja a szomjam, de ez izlések és ficamok, na meg azért megszokás kérdése. Már kicsinek se szeretted és örültem ha naponta 1 gyümölcsöt beléd rimánkodtam... Kell a vitamin, de ezt inkább nem folytatom. *Mondta kicsit felkuncogva és szorosan bújt kedveséhez.

*Végig hallgatta kedvese mondandóját a papírmunkáról és örült, hogy ő se akar egyből elválni tőle. Mélyen nézett szemeibe és pajkos szavaira kicsit elpirult és fel is kuncogott. Mikor Ernes jött szóba fel is nevetett rajta.*

-Nem szándékoztam magammal vinni... nem akarok házi állatot, csak mikor Arou megkér akkor vigyázom rá, de ő szerintem innen már haza megy. Elégé sok izgalom jutott ki neki a 300 év után. De ne velük foglalkozzunk. *Megcirógatva kedvese arcát finoman csókolta meg. Hosszúra elnyújtotta és közben finoman túr hajába. Lassan szakadt el és szemeibe nézett.*

-Lassan induljunk tovább. Jó lenne megtartani az előnyünk. *Lassan állt fel Eras ölőből és nyújtózkodott egyet. Jeget vont a tűz fölé és az a hőtől elolvadva oltotta be a tüzet, majd gyorsan elpakolta az elemózsiát ami kint maradt éd még ivott egy két kortyot, majd azt is bele rakta a zsákba és lezárta.*

-Indulhatunk is.

*Nevetett kedvesén ahogy az össze kuporodik előtte, majd mikor abba hagyta a csikizést lassan vissza kinyújtózott. Mosolyogva hallgatta szavait és közel hajolt hozzá.*

-Akkor többet ne hozd fel hogy öreg vagy... *Mondga szemeibe nézve mosolyogva és adva neki egy puszit őjra felegyenesedik és megfogva kezét állítja fel.*

-A rövidítés szabad, csak a repülés nem. Mit ötöltél ki? *Kérdi érdeklődve oldalra biccentve fejét utána eszébe jut a kis róka. Elkezd körbe nézni, majd Aroura.*

-Ernes hova lett? *Kérdi érdeklődőn és eszébe jutott mit is műveltek. Kicsit talán zavarba jött, hogy a kis róka mindent premier plánba láthatott.*

-Én? Ugyan! Nem is hoztam fel! *tiltakozik de abbahagyja amint észreveszi ő is hogy Ernes nincs ott.*

-Nem szokott eltűnni! Talán felzárkózott Leiranékhoz.
*mondta kicsit aggódóan majd füttyentett egy éleset és várt*


*semmi*


*megint füttyentett egy éleset hogy Sayla füle is csenghetett belé és várt*

*hamarosan zörögni kezdett a bokrok alja és egy véres maszatos Ernes jött elő szájában lihegve morogva vonszolt egy termetes, félig megevett nyulat. A nyúl élő korában többet nyomhatott súlyra mint a róka*

-Ernes! *szólt a rókának és hangjában egyszerre volt helye a megkönnyebbülésnek a megrovásnak és a büszkeségnek*

-Szép zsákmány! De nem hozod fel a nyakamba! *mondta neki és mutatóujjával megálljt intett az ugrani készülő rókának* -Te se jössz fel így! Csupa vér vagy! *mondta neki mire Ernes letette a nyulat és pihegve Saylára nézett hogy oda lehet e*

*Már az első fütty is csengést okozott fülében de a másodikra még a szeme is elkerekedett és erőse pislogni kezdett. Kisujját dugta a fülébe és kezdte el mozgatni hogy kihozza belőle a sípolást. Mikor az egyikkel végzett jött a másik. Élesebb volt a hallása az átlagos sárkánytól, így ez egy kis gondot okozott most neki.*

- Legközelebb szólj, hogy álljak hátrébb... a képességem miatt meg kellett tanulnom a fülemre hagyatkozni. *Mondja miközben elmulasztja füle sípolását és meghallja a bokor zörgését. Oda pillant és meglátva a véres rókát mosolyodik el. Aroura néz szavainál és felkuncog, majd vissza Ernesre.

-A nyakamba nem veszlek... de megmosom a pofád... a nyulat pedig elrakjuk neked hogy legyen mit enned. *Mondja mosolyogva kedvesen és leguggolva a kis rókához megsimítja a fejét.*

-Ügyes voltál Ernes... azt hiszem mi jókat fogunk együtt vadászni míg Arout otthon hagyjuk. Mit szólsz? *Kérdi széles mosollyal és a nyúlra nézve vette fel a maradékot. Lerakva a hátizsákot kitúrt belőle egy zsákba rakja a tetemet és úgy a bele a zsákba. Jól el csomagolja, hogy a zsákból ne folyjon ki a vér ami még benne van. A kis rókát mellső mancsai alatt fogva emeli fel és a hátát dönti felső testének és óvatosan feneke alányúlva tartja meg. A folyóhoz igyekszik vele.*

-Nem messze van a folyó szóval nem sokat kell menni, hogy lemossuk. *Mondja a két hímnek akivel utazik. A folyóhoz érve ismét leguggol és maga elé rakva a kis pihegő állatot óvatosan mossa le fehér szőréről a vért.*

*még leporolgatva magáról a maradék avart nézi a lány ügyködését.*

-szóval együtt fogtok vadászni míg én főzők és vasalok... *mondta ál-duzzogva mert ezeket most is maga csinálta magára, de Ernes önelégült pofija miatt elmosolyodott*

-Azt hiszem vele jobban is jársz mint velem járnál.. mármint vadászat terén. De egy ritka gombagumót én is képes vagyok levadászni *tartja fel az ujját nyomatékosan felhívva a figyelmet eme képességére de a lány már viszi is Ernest fürdetni. Így nincs mit tenni, megy utánuk. Óvatosan lépegetve a folyó közelében, hogy ezt a nadrágját ne sározza össze.*

-Vizesen sem fogom a nyakamba venni, előtte meg kell száradjon *köti az ebet a karóhoz* de ha vizesen jön akkor meg sáros lesz mert összeszedi a koszt.. *tűnődik* -lehet hogy neked kellene a nyakadba venned míg meg nem szárad. Ez olyan harcos dolog.. *próbálja megmagyarázni a nyafogását, pedig csak az ingét félti. Sosem volt oda a tudattól hogy Ernes húst eszik, de elfogadta a természetét. de hogy ennyire összevérezze magát az valahogy viszolygással töltötte el. Nem szerette volna ha akár véletlenül is egy halott állat vére száradna a ruháján. Még a hideg is kirázta a gondolattól.*

Sárkány vagyok, nem valami növényevő! Teljesen természetes, hogy a húst és a vizet részesítem előnyben.
*Vigyorgott mialatt mondta ,majd biccentett.*
Ne is beszéljünk róluk...szerintem nem bírja az öreg annyira az iramot! Szóval ezzel nem lesz gond.

*Elmosolyodott a lány nevetésén ,majd bólintott a szavaira.*
Nem is kellenek háziállatok...ott van nekem Kurucz, még rá is nagyon kell figyelnem! Nem hogy valami élőlényre, ami állandóan össze piszkítja a házat.
*Sóhajtva vette tudomásul ,hogy kedvese kiszállt az öléből. Bólintott ,majd felállt, s miután ő is lezárta a hátizsákot, felvette a hátára. Megvárta míg végezz ,majd az égre pillantott.*
Örülök ,hogy a viharból nem lett itt semmi.
Majd este megállunk...letáborozunk, éjszaka ne menjünk tovább.

*Gondosan lemosta Ernes pofáját a vértől és felnéz kedvesére.*

-Jó majd hozom az ölemben jó? A nyakamba nem lenne jó helyen... az én vállaim nem olyan szélesek hogy kényelmes legyen a számára. *Mondja miközben feláll a letisztított állatot úgy tartja ahogy az előbb.*

-Engem nem zavar ha vizes vagy véres leszek... de tudom hogy igazából csak az inged félted, de ezzel nincs semmi gond. Csak mond meg őszintén és ne gyere hátulról. Azt nem szeretem. *Mondta kicsit morcosabb hangon a végét és felnézett Aroura.*

-Nos mutatod a rövidebb utat ami nem repülés és nem futás? *Kérdi érdeklődőn.*

-Kurucz nem egy háziállat... félvér amilyen a gyerekünk is lesz. *Mondja komoly hangon. * De hagyjuk... nem akarom elrontani a túrát és a vadászatot újra ezzel a témával. *Mondja őszintén és elindul Eras mellett.*

-Igen a vihar elmoshatta volna a vadászatot, így igazán örülök, hogy nem így lett. *Mondja mosolyogva Eras mellett sétálva. Most az ő hátán volt a ruhás táska, de így is könnyedén lépkedett mellette.*

-A folyó mellett szerintem jó lesz éjszakára megszállni. Hoztam a hálózsákokat arra le tudunk feküdni és be is tudunk takarózni, ha hűvös lenne. *A séta nem okozott neki gondot és belekarolt Erasba. Szorosan sétált mellette jó kedvel.*

- Szerinted Kurucz beenged a konyhájába, hogy össze üssek neked egy tartalmas vacsorát az általad levadászott vaddisznóból? *Kérdi eltűnődve az égre nézve.*

*kicsit lebiggyeszti a szája szélét de nem látszik hogy ténylegesen meghatotta volna a fejmosás. Nem érezte úgy ugyanis hogy hátulról jött volna, amikor teljesen nyilvánvaló volt a válaszából hogy igenis az ingét félti, különben felvette volna a vizes vagy véres/sáros Ernest is- Persze hozzátette azt a mondatot hogy a vizes Ernest vinni harcos dolog... Talán emiatt volt félreérthető. Na majd máskor nem mondja. De nem kezdte el magyarázni, mert nem ért annyit az egész*

-Igen tudok egy rövidebb utat *vette fel a témát és a tőlük balra a patak túloldalán évő sziklafalra mutatott amit vastagon benőtt a folyondár hogy a kő sem látszott ki*

-Annak a jókora sziklának a túloldalán van egy barlang, csak ki kell hámozni a növényzetből. *gondolkodott majd hozzátette* -Ami olyan harcoskéznek való feladat.. *mosolyodott el hogy nem gondolja teljesen komolyan*

- Úgy 350 éve még ott volt a bejárat innen úgy 500 méterre, csak nem volt benőve folyondárral. Ezen egyszer a volt nejemmel átmentünk a hegy alatt. Így rengeteg időt megtakarítanánk *bizonygatta és remélte hogy mehetnek ott mert nem akart fölfelé mászni.... bár ők még voltaképpen alig távolodtak el a tábortól*

Ne értsd félre.... nincs úgy bajom Kuruczal.
*Pillantott rá ,hiszen értette miről van szó, és lassan de biztosan leesett neki is a dolog.*
Csak nem szeretem a felhajtást amit csinál. Úgy viselkedik ,mintha olyan nagy nemes lennék. Tudom ez apám hibája...de akkor is.
*Sóhajtott .majd lassan pillantott rá. Gyengédebben nézte ahogyan mellette sétált. Akaratlanul is elgondolkodott a jövőn. Végül szélesen elvigyorodott. *

Ugye tudod ,hogy ha baba lesz, el fogsz hízni..nagyon is! Ritka ,hogy egy nő teljesen vissza nyerje eredeti alakját..főleg ilyen idősen.
*Cukkolta, tudta ,hogy ez gyenge pont.*

Kurucz? Konyha?
Felejtsd el! Senkit nem enged annak közelébe!

De igen..a tópartján jó lesz..majd elhessegetem a szúnyogokat.

*Sayla kicsit elgondolkodott a dolgon amit Arou mondott. Morfondírozott és tanakodott, bár nem volt megmondva hogy barlangba nem mehetnek. Csak annyi hogy gyalog.... na a barlangba csak gyalog lehet menni.*

-Szerintem szabad.*mondja végül és tartja a kis rókát.*

-De ha a növényt el kell takarítani a bejárattól akkor viszont le kell tennem Ernest vagy a nyakadba rakni. Az én nyakamba nem maradna meg kényelmesen, mint azt már mondtam. *Mosolyodik el és mély levegőt véve gondokodott mit is tehetne, hogy Arou inge se legyen vizes se koszos, és a kis róka se.*

-Leszedem a növényt ha megfogod Ernestet. Ha így fogod ahogy én nem lesz koszos az inged. *Mondja neki ránézve és odalép elé, hogy megpróbálja átadni.*

*Mély levegőt véve sóhajtott és felnézett kedvesére és mikor az elhízást emlegette és a korát előre nézett és behunyva a szemét igyekezett nem kitörni a cukkolásra, ám szemöldöke meg-meg mozdult ahogy folytatta.*

-Az én kosomban... és hízni... szerintem te ezt nem gondoltad komolyan. *Mondja szinte villámló szemekkel felnézve rá.* -Igenis vissza szerezhető az alakom a terhesség után. Épp eleget fogok én rohangálni és mozogni, hogy a gyerekek ne hagyjanak rajtam súlyfölösleget. Igen a mellem meg fog ereszkedni, de csak mikor már elapadt a tejem... viszont vagyok annyira jó gyógyító, hogy a bőrömet tudjam regenerálni. *Mondja és lassan kinyitva a szemét néz maga elé és nem nézett Erasra. Nem kíván többet szólni ebben a témában.*

- A szúnyogok az én vérem nem szeretik... bár a test melegét érzik és az után mennek... nekem pedig alapból alacsony a testhőm... szóval engem elkerülnek. Bár mikor közeledben vagyok anélkül, hogy melegem lenne magasabb a testhőm... Ennek okára még nem jöttem rá. de idővel úgy is rá jövök. Ez attól függetlenül nem zavar. A folyópart viszont nagyon szép a naplementében, bár tudom neked ez ismét csak egy fölösleges romantikus pillanat. *Mondta és felpillant rá.*

-A konyhát pedig valahogy sejtettem, bár szerettem volna ha atyád is megkóstolhatná a főztöm, bár akkor lehet Kurucz le lenne cserélve... Viszont nem tudom, hogy a jövőben hogy fogjuk megoldani az összeköltözést... Te nem hagyhatod el a Sárkányok városát... elégé nehéz lenne onnan vezetned nemzetséged, ahogy én se hagyhatom el a nemzetségemet... Áhh mindegy... majd megoldjuk ha aktuális lesz. *Mondta ki határozottan a végét és elmosolyodott. Finoman fogta meg a kezét.*

*eltűnődött és elindult arra ahol a barlang bejáratára emlékezett*

-Majd amikor a növényt vágod átveszem persze De úgy látom most jól érzi magát még a végén féltékeny leszek

*S valóban Ernes jóllakott ovodás képpel örült neki hogy Sayla cipeli*

*kb 500 méter után Arou körbenéz, gondolkodik.. majd nekitámaszkodik a növényzetnek de az nem megy beljebb.. ide is oda is arrébb is nyomkodja a növényfalat majd úgy a tizedik próbálkozásra besüpped a keze mert nincs mögötte szikla*

-Itt van! *mondta sugárzó arccal* -itt levághatjuk az utat! *Odament a lányhoz hogy átvegye Ernest*