A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Sayla kicsit felkuncog és megsimogatja a nyakát Arounak.* Igaz... de ha már a kinézetről van szó... szerinted én mennyi idős vagyok?

Áhh hagyd igazából nem is vagyok rá kíváncsi... lesz ami lesz... egyenlőre itt vagyunk... és nem szándékszom menni sehová... *Mondta és megkordult a gyomra * Aaaaaaaah... kezdek éhes lenni... de nem akarok vissza menni... most még nem... *Mondta és mély levegőt véve lassan elengedi Arout és nyújtózik egy nagyot, majd hirtelen ötlettől vezérelve sárkány alakba vált és Arou feje mellé teszi a sajátját. Bár ő lebeg szinte a víz felszínén Szárnyait maga mellé zárja úgy böki oldalba a békésen heverésző Arout.*

Jahm..értem én. Kíváncsi....
*Engedett meg egy vigyort az orra alatt, s ez a kisebb mozdulat teljesen kimutatta jelen pillanatban mit is gondol. Aztán felkapta a fejét.*
Én ha valamire koncentrálok akkor annak minden szegletére figyelek. Ők nem voltak a harc részei, így nem it tettem nagy hagsúlyt a figyelmükre. Ugyan akkor mi ezen a részen párbajoztunk...míg ők arra slatyogtak el.

*Magyarázta, s ebből kiderült ,hogy valamennyire mégis csak figyelt, de elméje nem ezt az információt helyezte akkor előtérbe. Az ételre pillantott s bele szagolt.*
Már kezdek nagyon éhes lenni...mikor lesz kész?

-naaa... *méltatlankodik a bökésre de kicsit se komolyan*

-Ha több mint 400 évvel vagyok idősebb akkor aligha lehetsz több 270-nél. Talán még annyi sem vagy. *mondja és rásandít a lányra, majd finoman visszalöki az oldalával épp csak annyira hogy meglóduljon a vízben*

-szerinted mennyire néznek minket furcsának a madarak? A levegő helyett a vízben lebegünk... de olyan jó így. Biztosan a kor teszi hogy egyre többet szeretek pihenni. Lusta.. tohonya vénség leszek... *mondja szórakozottan*

*Mosolyogva nézett ár és megrázta a fejét.*

Jó igazad van... De nézd el nekik... *Mondta mosolyogva.*

Már nem sok van hátra talán 5 perc és kész is, szóval azért az alatt az 5 perc alatt ne halj nekem éhen. *Mondta és oda lépve elé megsimította az arcát.*

És én nem kapok valamit? Egy kis elismerést mondjuk egy csók keretében? *Kérdi mosolyogva aranyosan nagy szemekkel nézve rá.*

250 vagyok... De engem az érdekelt, hogy te mennyinek nézel engem...

*Mély levegőt véve visszább húzta magát.* Már most is lusta tohonya vénség vagy. *Mondta piszkálódón és lassan szárnyait kinyújtóztatta felfelé és a fejét is felemelte*

Na jó ez nekem már nem jere be... *Mondta és vissza változott emberi alakra és elindult vissza felé a folyó azon partjára ahol a tábor volt. Kiült a partjára és a vizes ruháit nézte.*

Na szép... vizes ruhába nem mehetek vissza...*mondta és lassan felállt a sziklán és körbenézett, hogy tud-e valahol magára szárazat keríteni.*

Áhh meg van! *Mondta és megtalálta Arou ingét. Felvette azt a földről és magára húzta. Az ing alja körülbelül a combja közepéig ért az ujja is addig.* Hááát kicsit nagy... *mondta és elgondolkodva begombolta az inget és az ujját is szépen felgyűrte a könyökéig.* A sátorig ebbe is jó lesz elmennem, míg fel nem tudom venni a tiszta és száraz gönceim.*

*sóhajtott egyet és nem vette magára a lány szavait. A kor haladtával valóban egyre többet pihent. Érezte ahogy lassan közeleg az öregedés kora és majd eljár felette is az idő, de már megbékélt vele. Egyelőre még nagyon is jól tartotta magát de kétszáz év múlva már valóban öregnek fog számítani. Észrevette hogy egyre többet alszik és egyre hamarabb fárad. Ezek az első jelei a természetes folyamatnak. Nem volt kedvérevaló ez a gondolatmenet ezért sárkányalakban kisétált a partra ahol a lány csak az öltözéke egy részét hagyta meg neki, majd visszaalakult emberi formába és felvette a maradékot. A boxerét, nadrágját zoknit és csizmát. A köpenyt ing nélkül nem lett volna illő magára ölteni ezért azt csak egy ágra dobta hogy majd később felveszi. Lassan ballagott a tábornak ellentétesen, tovább lefelé a folyó mentén*

- a vizeseket itt hagyod vagy viszed? Ha itt hagyod javaslom egy bokor ágaira terítds, hogy megszáradjanak, aztán visszaviszem neked később. Úgyis visszajövök a köpenyemért * mondta és ballagott tovább lefelé, egészen addig ahol a folyó alábukik többtíz méteren. Ott megállt és zsebre dugott kézzel nézte a messzeséget. Pár másodperccel később belevetette magát a mélységbe és zuhanás közben alakult át sárkánnyá. Mire a meredély aljára ért már szárnyalt és a lendülettel vágódott fel a magasba majd egyre feljebb és feljebb, a felszálló légáramlatokkal vitorlázó köröket írva szállt fel a fényes felhők közé ő maga is fényesen.*

*Arou után nézett pislogva. Nem értette mi baja, de csak vállat vont. Nagy fiú tud magára vigyázni. De azért öltözés közben igen csak szemre vette a férfi testét. Felvéve csizmáját a vizes ruhát magához véve ment vissza a tábor felé. Vitte magával Arou köpenyét is.*

Jó lelkizzél akkor... engem az ilyen maszlagok nem érdekelnek...*Mondta utána nézve és vissza ment a táborba. El somfordált Eras háta mögött és a sátrához igyekezett. Remélte nem veszik észre a férfi ingben. Már a sátor bejárata előtt volt. Lerakta a vizes ruháit, de Arou köpenyét bedobta gyors a sátorba.*

*Leiran észrevette az ólálkodó lányt és nagy szemekkel fordult felé* Hát rajtad meg mi van? *kérdi Salyatól elcsodálkozva a fehér ingen.*

*Sayla zavartan egyenesedik fel* Hát öhmm... egy fehér ing? *Kérdi zavartan és igyekszik nem magyarázatokba bonyolódni.*

Fehér ing igen... de ez férfi... Mi lett a ruháiddal? És Arou merre van? *Kérdi körbe pillantva majd megrázza a fejét. * Tudod mit nem akarom tudni... *Mondta feltéve a kezeit és inkább a bográcsot nézte meg.*

*Sayla mély levegőt véve fordul megy, hogy be menjen a sátorba átöltözni.*

*Magasan a felhők között mindíg sikerült derűs gondolatokat találnia. Letekintve mélyen alatta úsztak el a felhők árnyékai foltonként sötétzöldre feltve a lombokat. A levegő friss volt és tele életerővel. Az egyik zöldben pompázó magaslatot elhagyva meglátott egy kiálló szirtet.

A szikla a szédítő mélység fölé nyúlt. Tökéletes hely az elmélkedéshez. Arou arra kanyarodott majd leereszkedett a levegőből és puhán landolt rajta. Kényelmesen elhelyezkedett, szárnyait maga mellett tartotta, néha bele belekapott az állandó szél ami ezt a helyet járta. Innen nézte a tájat és az elúszó fehér párákat.

A távolban látott két vadászó sárkányt az övéikből, majd később szem elől téveszettte őket. Révetegen nézte a felhőket és élvezte a nyugalmat.*

Elnézem..elnézem......De akkor dupla adagot kérek az ebédből!
Mit szólsz? Így áll az ajánlat?
*Kérdezte széles vigyorral. Egészen kellemes volt számára most ez a vadászat. Ellépet a lány mellől, hogy kardját ismételten a szokásos helyére tegye, majd a palástját is felemelte a fűről és a sátorhoz sétálva, bedobta oda. Ezután lépett még vissza s eltette a kisebb töröket ,meg késeket, amiket szokásához híven, most is magánál hordott. Felpillantott a lány szavaira ,majd sármos mosolyt engedett felé. Vörös szempárját hosszan tartotta rajta.*

A főzésért kéred az elismerést? Azt hittem megelégszel a srácok sovárgó tekintetétől és dicshimnuszt zengő dicséreteiktől. De jó, végülis én is jól járok.
*Lépegettett nagyokat felé, majd átfonta a derekár s megcsókolta hosszan.*

*Viszonozta a csókot és szorosan hozzásimult. A lehető legtovább próbálta elnyújtani a csókot. Mikor mégis elszakadásra kényszerült mélyen nézett a szemébe.*

Igen megegyeztünk. Az én adagom jó lesz? Amúgy is kicsit tele vagyok már a hússal.*Simította meg a mellkasát.*

Ebéd után elviszel arra a régi helyre? *Kérdi kedvesen, de inkább Saylaval már nem is foglalkozik. Nem akar vájkálni a dolgaikban, hisz nem rá tartozik.*

*Egy ideig nagyokat pislog ... aztán már nem bírja nyitva tartani a szemét.. a szél, a napsütés a langyos levegő.. madarak csicsergése, lombok suttogása meghozta az eredményt.. a sárkány bealudt. Néha kicsit fel felkapta a fejét álmában amikor már túlságosan lelógott, de az megint lassan leereszkedett ahogy szunyókált. Végül az orra a szikláig leért és onnan már nem ereszkedett tovább. *

Hát ha tényleg nem eszed meg.....*pillantott rá ,felmérve ,hogy a lánynak szüksége van e a napi hús adagra vagy nincs ,majd megrázta a fejét.*
Rendben, akkor legyen. De vacsoráznod kell! Hogy nézz ki ,hogy engem jóllakatsz ,te meg nem eszel semmi?!

*Szorgosan ült le s várta ,hogy az 5 perc leteljen. Előzőleg nem vette észre ahogyan Sayla settenkedett. jobb is volt így. Vagy ha mégis észrevette, úgy tett ,mint aki nem. Nem akarta ezt a témát jelenleg tovább fokozni. Lesz még ideje rá. Hirtelen felkapta a fejét.*
A régi helyre? Persze! Nincs is messze....sokat járok arra.
*Vigyorgott szélesen.*
Hívjam ebédelni őket?

*Sayla miután gyors kiteregette a vizes ruhákat bement sátrába és levéve az inget felvette száraz ruháit. Megvésülte a vizes haját és hagyta szabadon azt. Lassan lépett ki a sátorból és mély levegőt vett.*

Arou nem jött még vissza? *kérdi körbe pillantva.* Na mindegy majd vissza jön. *Mondta és leült oda ahol reggel is terpeszkedett.*

Nem hiszem, hogy bármi baja lehetne... *Gondolkodott és behunyta a szemét inkább.*

Tényleg nem eszem meg és annyira nem is vagyok éhes... egy két alma nekem tökéletes lesz. *Nézett rá kedvesen mosolyogva, majd megnézte az ebédet. Megkavarta és megkóstolta, utána pedig levette a tűzről. Ekkor jött ki Sayla már saját ruhájában.*

Nem még nem jött vissza és igen tud magára vigyázni... nem eshet semmi baja. *Mondta kedvesen.*

Eras a srácok szerinted jönnek ebédelni? Vagy majd ők esznek vacsorára? Bár ebből vacsorára is marad, mert úgy készítettem... Nem volt kedvem vacsorára még egy harmadikat is főzni... szóval ez van... majd esztek amit akartok ha elfogy... *Mondta de arca továbbra is mosolygós maradt.* Elvette a tálakat amiből enni szoktak és szedett Erasnak egy jókora adagot. Utána oda adta azt a férfinak. A másodikat Saylanak szedte és az megköszönve vette el a kiszedett ételt. Leiran csak lelt Kedvese mellé és elvéve egy két gyümölcsöt kezdte azt eszegetni.*

Nem fognak most ebédelni. Megmondtál ,hogy csak vacsorára jönnek vissza. Ennyi...több jút nekünk! *Ada át a tálát a lánynak ,majd megvárta míg kiszedi neki az ételt s széles vigyorral jelezte ,hogy elégedett a kiszedett mennyiséggel. Nem is volt kevés. Amint Sayla kijött a sátorból, nem tűnt meglepetnek ,így csak biccentett felé.*
Pontosan...valószínüleg úszik, vagy repül..esetleg alszik.....
*Gondolkodott el egy pillanatra ,majd kényelmes, s hívógató mosoly terült el az arcán.*
Ohhhh milyen jól is teszi....nekem is aludnom kellene.
Sőt...ha ezen túl vagyunk, egy egész napot át fogok aludni!

*Jelentette ki, azzal enni kezdet. Még kedvesére nézett s annak adagjára. Evőeszközével felé mutatott.*
EZért nem fejlődsz egészségesen..... többet kellene enned. A fél fogamra sem elég amit te eszel meg.

Értem rendben. *Mondta elmosolyodva.*

Akár az ebéd után is aludhatsz kedvesem. *Mosolyodott el és mikor az étkezési szokásairól esett szó csak bosszúsan össze húzta a szemöldökét.*

Én már 26 éves korom óta nem növök... Széltébe pedig nem akarok nőni jó? Az hogy mennyi elég a szervezetemnek azt pedig én tudom...*Mondta és mély levegőt vett.* Baj hogy vigyázom az alakomra?

Nem..nem..megigértem neked ,hogy elviszlek a vízeséshez. Emlékszel?
Így nem alszom..majd utána...jó sokat.
*Vigyorgott s azzal folytatta az evést. Jól szórakozott a lány reakcióján, az étkezési szokásokról s ismételten felé mutatott mialatt nyamogott még.*

Igen..igen hallotam már ezt..elég sokat is! *Azzal cukkolni kezdte.* Akkor..már nem is fogsz nőni..sehol?

Igen emlékszem, hogy meg ígérted, de ha pihenni szeretnél akkor később is elvihetsz. Mondjuk alvás után. *Mély levegőt véve behunyta a szemét.*

Miért szerinted hol kellene nőnöm?? A mellem és a hasam fog nőni de csak egy bizonyos okból... azt meg ha jól tudom nem szeretnéd, hogy abból az okból nőjön bármim is... Ez az ok pedig az állapotosság. Te montad, hogy nem tudod, mit kezdj egy gyermekkel... és hogy nem akarsz...

*Mondta és elmosolyodott. Ha ő bosszantja akkor ő is tud olyan témát ami bosszantja kedvesét.* Nos ha már a baba szóba került. Mit szeretnél jobban Fiút vagy kislányt? *Kérdi fél szemmel mosolyogva pillantva rá. Beleharap az almába.* Én ikreket szeretnék... egy fiút és egy kislányt... de ez persze sok mindenen múlik. Úgy tudom nálatok sárkányoknál elég gyakori az iker terhesség. Igaz ez a hír? *Mosolyogva néz rá-*

*Sayla inkább nem szólal meg. Eszik tovább. Nem akar bele bonyolódni a "vitájukba". Ám amikor az iker terhességről esik szó bólogat.* Igen elégé gyakoriak a kétpetéjű ikrek, amit a férfiak génje hordoz, sval lehetséges, hogy neked is ikreid lesznek, hogyha úgy alakul a helyzet. *Mondta megértően és utána inkább csak evett.*

*Sayla lassan befejezi az ebédet és felállva teszi a szennyes edényt a többihez, megköszönve sétált kicsit arrébb.* Megyek meg keresem Arout... *Mondta és sárkány alakra váltva röppent fel az égre és elkezdte körbe szállni a vidéket. Látta a srácokat ahogy vadásznak, de nem ők voltak a célpontja. Elment a vízesés felé és látta, ahogy Arou a sziklán bóbiskolt el.*

*Lassan és csendesen szállt le mellé és emberi alakra váltott, hogy elférjenek. Finoman megfogta sárkány pofáját és lefektette azt a sziklára. Mellé ülve dőlt neki és kicsit cirógatta annak nyakát.*

*Felnevetett a lány kérdésén ,de amint újra vissza tért a babás témához, elhúzta a száját.Nem viselte jól ,ha valamilyen csatában veszített, így úgy tett leginkább ,mintha meg sem hallotta volna s evett tovább. Nagyobb falatokat, nagyobb rágásokkal.*

*Amikor az ikrek kerültek szóba, s Sayla is csak adta Leiran alá a lovat, hirtelen félre nyelt, s erős csapásokkal ütötte a melkasát meg párszor. Végül nyelt egy nagyott s amint az étel rendesen elérte valódi uticélját, felsóhajtott. Ismételten rámutatott, gesztikulálva beszélt.*
Nekem sincs iker testvérem, valószínűsíthetőleg apámnál sem volt túl erős ez a gén, így nálam sem lesz. Az kellene még nekem!
*Pillantott az égre, mintha segítséget kérne éppen.*
Amúgyis, mindenképpen fiú örökös kell. A hagyományok szerint legalábbis. Úgyhogy ,ha véletlenül eljön majd ez az alkalom...így készülj.
*Jelenti ki ,mintha hétköznapi dologról beszélne.*

*Nézett rá felvonva a szemöldökét.* Én is nő vagyok... mégis át veszem apám helyét... Szóval nem leszólni a kislányokat! *Tette csípőre a kezét.* És amúgy is az iker terhességek minidig át lépnek egy generációt, szóval csak ne nyugodj meg...

Lehet hogy neked nem volt iker testvéred, bár az kellett volna nekem akkor...*Sóhajtott egy nagyot.* A te szád is épp elég volt befogni... és akkor még igenis tini voltam még én is... *Mondta kicsit elgondolkodva majd diadal ittasan pillantott Erasra.*

Csak óvatosan egyél kedvesem... kérsz inni?

Lehetséges....de nem lesznek ikreink. És kész!
*Jelentette ki egybehangzóan ,majd letette az üres tálat s úgy pillantott a lányra. Megrázta a fejét.*
Majd én öntök.
*Felállt s a korsóhoz lépett, öntött magának egy kis vízet, majd hirtelen meg is itta. Csak ezután sandított vissza a lányra.*

Esetleg hozzá füzni valód van?

Igen van! *Mondta mosolyogva és felállt úgy nézet kedvese szemeibe.* Igen van hozzá fűzni valóm kedvesem... Mégpedig az! Hogy majd elválik és a természetre bízzuk a dolgot. *Pillantása komoly volt.*

Ennyi a hozzáfűzni valóm. *Mondta és elé lépett. Megsimította az arcát.* És te kezdtél el kóstolgatni én csak folytattam a szócsatát, egy olyan témával, amiben tudom, hogy nyerek. Bocsi... nem hagyom magam. *Mondta és vissza ment a bográcshoz. Lefedte azt, hogy a vadak ne dézsmálják meg míg oda vannak.*

*nem vette észre Sayla ügyködését, ahhoz túl mélyen aludt. Viszont kicsit hortyogni kezdett. Később egy fél óra múlva felébredt magától és igencsak meglepődött hogy nincs egyedül*
-Szia Sayla! Mióta vagy itt?

*Sayla mosolyogva pillantott rá és megsimította a fejét* Nyugi nem régóta, *Cirógatta a pofáját kedvesen.* Csak már érdekelt, hogy merre lehetsz Arou... Már megebédeltünk, Leiran meg Eras szokásosan kóstolgatják egymást. *Mondta mosolyogva kedvesen.*