A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Sayla Eras hangjára amit felé intézett eszmélt a környezetére. Felé fordult és elvigyorodott.*

Nem a sérelmeim miatt ültem külön, csak kicsit jól esett. *Mondta és felállva oda ment a körbe.*

-Jól hallottam, hogy üvegezünk egyet? *Kérdi mikor oda ült.* Arou is benne van? *kérdi mosolyogva, eltűnt minden gondja most már.*

Igen mindenki játszik Sayla. *Vigyorodott el.*

_____________
Leiran:

-Remek! Nos akkor melyik üveg ürült ki? *Kérdi és ekkor látta meg az egyik kiürült boros palackot. Azt tette a kör közepére.*

-Akkor ki kezdjen? *Néz körbe.*

Hölgyeké az elsőbbség Leiran! *Mondta vigyorogva.* Szóval kezdj te!

*Leiran vállat von.* - Jó rendben akkor kezdek én. *Mondta és megfogva az üveget megpörgette. A palac pörgött és szép lassan állt meg. Az üveg szája Saylanal áll meg. A lányra pillant mosolyogva.*

-Felesz, vagy mersz? *Teszi fel a kérdést.*
________
Sayla:

-Merek... játszunk nagyban! *Mondta elvigyorodva.*

_________
Leiran:

-Nos akkor nézzük csak. *Mosolyogva nézett rá.* Csókold meg Arout. *Mondta mosolyogva.*
____________
Sayla:

*Kicsit meglepődött a dolgon és kikerekedtek a szemei, de egyből nem akart ruhadarabot levenni, így oda hajolt Arouhoz és megfogta az ingét és magához húzva hosszan és érzékien csókolta meg, bár az érzékiség nem tűnt ki belőle. A srácok fütyültek az akcióra. Sayla csak hamar elengedte Arout és megfogva az üveget pörgetett.

Az üveg szája Erasnál állt meg.*

-Nos főnök... Felelsz vagy mersz? *Kérdi ránézve.*

*benne volt a játékban és kuncogott magában amikor Saylánál állt meg az üveg. Leiran kérésére elkerekedett a szeme de ideje sem volt tiltakozni.. amikor pedig Saylátol megkapta a csókot, már nem is akart. Viszont utána Eras kezében lévő borospalackért nyúlt*

-ideadod nekem azt még egy kicsit kérlek?

*Csak megrázta egy vigyorral a fejét, hogy rögtön nagyban kezdtek el játszani. nem tudják ezek ,hogy kell kezdeni. A szentfazék kérdésére bólintott s még odaadta neki.*
De ne rakj bele semmi olyat! Elég van benne már...kivéve ha inni akarsz..akkor mindent bele! Javaslom is, ha ezek itt így folytatják.

*A kérdésre elvigyorodott. Jobban szeretett szépen lassan és évlezetesen kezdeni.*
Felelek.

*Sayla Erasra pillantott és elgondolkodott.*

-Akkor a kérdésem a következő... Mi volt a legviccesebb jelenet az életedben? *Miután Arou ivott az üvegből át vette a kezéből és ő is bele ivott. Nem tudott róla hogy van benne a kék löttyből.*

/Csajok amondó vagyok ezt msn-en kellene folytatni XD ez itt el fog durvulni és amúgy is rövid posztok lesznek:S/

*A madarak reggeli csicsergésére ébredt.. és a zúzós fejfájásra. Emlékezett hogy borozott. Sok sok sárkánybort ivott ráadásul kék cseppel együtt. Alig volt pár emléke a tegnap estéről, csak azt érezte hogy fázik és szomjas. Felült lassan és észrevette hogy nincs rajta ing. Mellette Sayla feküdt a saját hálózsákjában.
Az övé viszont maga alatt volt összegyűrve és alaposan elnyomta a derekát. Nyújtózott és kiropogtatta. Aztán észrevette hogy az egyik zoknija is hiányzik. Vajon mikor hagyta el? Próbált gondolkodni de túlságosan is másnapos volt hozzá. A nyomok alapján viszont csúnyán berugott és bizonyára tiltakozott az elalvás ellen.

Óvatosan, hogy ne ébressze fel Saylát kibotorkált a sátorból és azon mód csapzottan kócosan félmezitláb egy szál nadrágban elinult a patak felé hogy felfrissítse magát. A többieket nem látta, ha szerencséje van még alszanak. Hunyorogva öszpontosított az útra és megdörzsölte az arcát. Eszébe jutott egy rémkép arról hogy ma még sokat kell sétálni... nagyon nagyon sokat.*

*Leiran békésen aludt Eras mellett és a mellkasán pihent feje. Mélyen aludt, és az elmúlt idők eseményei mostanra már teljesen kimerítették. Itt se tudott aludni igazán. Valahogy mindig mennie és csinálnia kellett valamit. Mos azonban nem akaródzott neki felkelni. Csak bújt kedveséhez és élvezte a "szabad" napokat, ami még hátra van, mielőtt teljesen átvenné apja helyét a tanács élén. Nem akart rossz vezető lenni, de még nem érezte magát teljesen készen rá. Sok hibát követett el és ezt ő is tudja. Főleg Dilecel szemben. Ha már behúzta a csőbe legalább ne vallotta volna be neki... Álmaiba futottak ezek a gondolatok végig. Alvás közben se tudott kikapcsolni, de szerencsére csak sikerült. Békésen aludt tovább.*
______________
Sayla:

*Arou mocorgására ébredt fel de csak kicsit morogva fordult meg kicsit. Mikor kiment azonban felébredt teljesen és hallotta a távolodó lépteket.
~Piszok rosszul lehet. Nagyon sokat ivott.~ Gondolja és lassan kimászva a hálózsákból kómásan tiszta kócosan ment ki és ment Arorua után. Mikor a vízhez ért ő is, mögé lépve finoman simította meg a vállait.*

-Jó reggelt. Nagyon rosszul vagy? *Kérdi a tőle igen csak furcsa aggodalommal és kedvességgel.*

-Nagyon sokat ittál, és alig akartál elaludni. *Mondja neki türelmesen és mellé lépve simogatta Arorua hátát. Lenézett rá. Nem térdelt mellé.*

-Borzasztóan! *válaszolta őszintén a lány kérdésére és jólesett neki az érintés. Azt se bánta hogy összesarazza a fehér nadrágot és a fél pár zoknit, arcot mosott és ivott is a hideg vízből jó sokat.

-Nem számítottam arra hogy be fogok rúgni ezért nincs nálam szérum amivel megoldhatnám... és túl nyúzottnak érzem magam ahhoz hogy mágiuához forduljak vagy a képességem használjam. Azt hiszem ezt hagyományos módon kell átvészelnem. *dörzsölte meg a halántékát. és pislogott pár nagyot hhátha attól elmúlna a fejfájása és rosszulláte de nem segített.* Ha megint ennyit innék üss le kérlek. Akkor legalább nem iszom magam le ennyire *nézett a lányra mosolyogva*

-Te nagyon jól viseled. Vagy gyakorlott vagy, vagy nem ittál annyit. *valamit érzett a zsebében. Kitapogatta és elővette. A kékcseppes fiola volt, de félig üresen*
-Ajjjvééé.. Ezt ugye nem egyedül ittam meg tegnap este? *kérdezte de aztán gondolkodott picit* -Biztosan nem. Ha egyedül tettem volna akkor most se lennék még abbn az állapotban hogy felkeljek Valaki más is nyúzott fejjel fog ébredni, mert a szer és az alkohol erősíti egymás hatását. *vissza eltette a fiolát és leült, majd háőtradőlt a parton. A kezeit a hasán nyugtatta és hunyorogva nézte a felhőket aztán inkább becsukta a szemét és szenderegni látszott. Nem alutt, fülelt, de nem bírta nyitva tartani a szemét.*

-Bocsáss meg nekem Sayla. Nem tudom miket művelhettem tegnap este. Nem emlékszem. De kérlek bocsáss meg bármi volt is. Nem szoktam inni *mondta fáradtan és remélte hogy nem csinált semmi hülyeséget*

*Haloványan elmosolyodott rajta és csak cirógatta mezítelen hátát. Mikor elfeküdt mellé guggolva hasát simogatta, hogy kicsit nyugtassa.*

-Viszont jobban örülnék ha a sátorban pihennél inkább... Én nem ittam olyan sokat mint te, és én már edzettebb vagyok a sárkány bor fogyasztásában. *mondja nyugodtan cirógatva hasát.*

-Nincs miért bocsánatot kérned, mert nem tettél semmit. Nevetgéltünk és nagy nehezen sikerült beraknom téged a sátorba aludni. Szerencsére odabent már hamar elaludtál, bár előtte még ki is dobtad a taccsot, de nyugi segítettem, de ha bármire is szeretnél vissza emlékezni, kérdezz nyugodtan. *Mondja a legtermészetesebb hangon, bár ez Arounak lehet nem éppen természetes.*

- A túrára ma kicsit később indulunk el mint a többiek. Nem számít igazából nekem ha nem nyerünk, de szeretnék elmenni erre a túrára veled. Még ha a gombás kosarad kell vinnem. *A kosár cipelés gondolatára kicsit elhúzódik a szája.*

*csukott szemmel élvezi a cirógatást. Nagyon jól esik neki, eltereli a figyelmét a zúgó sajgó fejéről*
-de most olyan jó itt... nem akarok felkelni.. *nyafog kicsit* -nem bírok..

-látod még ebben se vagyok edzett *nevet kicsit* -Nem bírom az italt... és az ital se bír engem. Remélem nem hánytalak le *aggódik egy kicsit amikor meghallotta hogy az is volt*

-Amúgy nem kell cipeld a kosarat és nem fogok nekiállni gombát gyűjteni hogy feltartsalak meg ilyesmi. Azt csak azért mondtam tegnap, hogy legyen min derülni a többieknek és eleve esélytelennek gondolják a csapatunkat. Viszont tényleg hamar fogok fáradni ezért biztosan nyafogni fogok hogy álljunk meg. Előre és bocsánatot kérek miatta. Nem szoktam hozzá a sok mozgáshoz, kivéve ha repülésről van szó. Azt bármikor és bármeddig.. de a séta.. az.. ajjaj. De hátha nem az utolsók lennénk.... majd igyekszem.

-A többiek már eli is indultak? *jut eszébe hogy nem látott senkit a táborban* - vagy csak nem keltek még fel?

*Kicsit kuncog Arou mondatain és megrázza a fejét.*

-Nem nem hánytál le, mert mögöttem áltad hogy össze fogjam a hajad és ne azt hányd le. *Mondja komolyan és nem hagyja abba a cirógatást.*

-Nekem se kellene innom. Nem szép ha egy nő iszik, de én harcos vagyok. A srácok mellett pedig inni kellett. Mert nem jó egy buliba ott lenni őgy, hogy te nem vagy részeg.... *Vigyorodik el szavain és a közeli kőre ül le. Nincs kedve sárosnak lenni. A tábor felé figyel.

-Még alszanak. Ahogy kijöttem utánad hallottam Eras horkolását és a srácokét is. Szóval még ők alszanak. *Mondta teljes nyugodtsággal és a cirógatást nem hagyta abba. Tud ő finom és gyengéd is lenni. Arou ezt hozza ki belőle, míg mások a puszta agressziót. Nem tudja miért, de sokkal nyugodtabb mellette, ha alkalomadtán fel is húzza.*

-Jobb így Arorua? Fáj még a fejed? *Kérdi, mert a másnaposságra neki vannak "hagyományos" módszerei.*

*Túlságosan is mélyen aludt az éjszaka után. Elég sokat ittak, habár ő még mindig sokkal jozanabb volt, mint a többiek. Nagy szó volt nála is, de még mindig józanabb. Úgy tűnt egyre jobban bírja a piát, és még többet kellene innia, ha például olyat akarna ,amit a szentfazék tett, de közben itt volt Leiran is, és azért figyelt rá. Habár már kiderült a kapcsolatuk az emberei előtt, és attól nem tartott ,hogy bármelyik is ő ellene menne, de inkább figyelt a lányra. Elég régen volt utoljára a vadászaton, azóta meg ezek is változtak. Tegnap elég sok vadat tudtak ejteni, szóval amint azokat még újra ki tudják válogatni, mehet majd a túra is.
Még álmaiban is ezek fordultak meg a fejében, majd hirtelen a nagy semmi. Üresség és sötétség. Ez jellemezte legjobban azt a fáradtságot mely hirtelen tört rá.
Örült,hogy végre hosszan pihenhet, és senki nem kergeti ki az "ágyból". Élvezte ,hogy a lány a karjaiban szuszog. És a békét mely még körbe őleli őket. Egyre hangosabban horkolt.*

-Áhhh... köszönöm hogy segítettél és még egyszer elnézést kérek. Nem lehetett valami üdítő látvány. Remélem Ernes nem rugott be mint a farkasok kocsmájában. Láttál már részeg rókát? *kérdezte és szinte dorombolt a cirógatástól*

-Áhh! Harcos vagy! A harcosoknak pedig bírni kell a bort. Úgy tudom. *válaszolta és megfogta Sayla kezét, adott rá egy puszit majd visszatette a cirógató helyére, jelezvén hogy ne hagyja abba*

-igen, már sokkal jobb *mondta mosolyogva és a lányra pillantott* -úúúúgy aludnék még. Azt hiszem hallgatnom kellene rád. Menjünk vissza a sátorba. Érzem hogy átázott a sártól a nadrágom.. olyan lehetek mint egy disznó... lehet előbb fürödni kellene... *kuncogott, talán a szer hatása még nem múlt el teljesen, vagy Sayla miatt volt jókedve. Felkelt és ledobta a gyűrött és most már sáros ruháit (egy zokni egy nadrág és egy boxer) minden szégyenlősködés nélkül, majd bement fürdeni a hideg vízbe*

-Ez most nagyon jólesik. Hamarosan rendben leszek én is. Indulhatunk előbb is mint a többiek? Vagy várni kell Eras úrfira?

*Sayla mosolyogva nézett rá és mikor megpuszilta a kezét talán kicsit zavarba is jött. Mikor vissza rakta hasára a kezét folytatta a cirógatást.*

-Ugyan... láttam én már rosszabb részeget nálad, és igen a harcosoknak bírniuk kell a piát, de részeg rókát még nem láttam. Ernes hamarabb bement a sátorba mint mi. Még az üvegezés előtt a vacsora után. Nem ivott szerencsére. A helyemen feküdt mikor bevittelek. A zsákodba nem tudtalak berakni, és még egy darabig ébren feküdtem melletted, hogy ha felkelnél, hogy rosszul vagy tudjak segíteni és ne a sátorba menjen a róka koma. *Mondja mosolyogva és szavai után tovább hallgatja Arout. Mosolyog, ami tőle igen nagy szám. A cirógatással kicsit fentebb halad, így most a gyomra megnyugtatása a cél.*

-Örülök, hogy jobban vagy, és nem nézel ki úgy mint egy disznó, de igen jobb lenne még aludnod, de sárosan nem jöhetsz be. *Érkezése se volt befejezni, anélkül hogy Arou már ne vágott volna szavába és kezdte volna el levenni a sáros ruhákat. Nem jött zavarba, látott már mezítelen férfi testet és utána nézett a vízbe.*

-Szeretnéd ha csatlakoznék? *Kérdi mosolyogva a férfira pillantva. Most olyan jó kellemes így kettesben, és nem érti miért, de nem tud rá haragudni, pedig az éjszaka folyamán többször beígérte neki ezért az alapos verést, még sem tudta most neki ezeket felhozni, és betartani.*
_____________________________
Leiran:

*Mélyen aludt továbbra is kedvese karjaiba. Gondolatai már nem bántották alvás közben. Mélyen aludt még elégé sokáig. Nem akart felébredni, pedig tudta ma még túrázniuk is kell egyet. Fordult egyet, de nem húzódott el Erastól és most kezén volt feje. Tökéletes kemény párna. Nem rugdalózott most. Nyugodtan békésen aludt és hallgatta hol a szívverését, hol a csendet.*

-Köszönöm hogy vigyáztál rám *mondta neki őszinte hálával* -Ernesnek pedig szerencséje van. Biztos korábban kelt. Vadászi lehet mert nem volt a sátorban mikor felkeltem. Legalább tele lesz a hasa mire indulni kell. Szerintem ő jobban fogja bírni az iramot mint én.

-Akkor csak úgy érzem magam mint egy másnapos disznó. *válaszolta nevetve*

-Persze hogy szeretném ha csatlakoznál! Bolond is lennék ha nem! Csak meg ne fázz! *mondta Saylának és beljebb menve belemerült a vízbe teljesen, hogy hajat is mosson. A hideg víz kitisztította a fejét. Ha így halad hamarosan meg tudja gyógyítani magában a mérgezést mintha mi sem történt volna. De ez még odébb van. Egyelőre inkább csak szomjas és álmos... és bizony másnapos.*

-Jaj te bolond! *Mondja ránézve és megrázza a fejét. Nézi őt a vízbe és szavain felkuncog és ő is elkezdi levenni a ruháit, majd mikor végzett lassan meg bele a hideg vízbe. Neki talán ez elégé hideg, mert fel fel szisszen mikor combjához, hasához és végül kebleihez ér. De mikor már úszni kezd Arou felé már nem érzi annak. Mosolyogva kezd el előtte lebegni.*

-Itt vagyok. *Mondja mosolyogva és finoman a nyakába kapaszkodik, mert neki itt már nem ér le a lába.* -Bocsi most te fogsz én rám vigyázni, mert az én lábam itt már nem ér le. Én már csak ilyen kicsike maradok hozzád képest. *Mondja kuncogva és oldalra dönti a fejét.*

- És igazán nincs mit. Bár igaz mikor tegnap este vigyáztam rád többször megígértem, hogy ezért ma még fenéken billentelek, de valahogy nem tudom megtenni. Ez nem mindig lesz így! *Jelenti ki gyorsan és megcirógatja az arcát, majd szép lassan oda hajolva hozzá ajkait tapasztja a férfiéra és egy hosszabb szenvedélyesebb csókot lehel rájuk, miközben jobban hozzá húzódik. Teste Arou testéhez simul.*

-bolond? De hiszen azt akartam hogy csatlakozz... akkor nem is vagyok bolond... *viccelődött*

*Ölelve tartotta Saylát, hogy neki ne kelljen tempóznia a vízben és persze hogy könnyebben tudja viszonozni a csókot*
-Mindíg is ilyen ébredésről álmodtam. *súgta neki és máris sokkal élénkebbnek érezte magát. Ő nem fázott a vízben mert mindíg is szerette a hideget, ahogy a fehér sárkányok általában. De éppen ezért úgy gondolta jó lesz szemmel tartania a lány ajkait. A kékülés első jelére ki fogja vinni a vízből. Akkor is ha megkapja érte a beígért fenékenbillentést*

-Akkor és azt teszel velem amit csak akarsz *mondta neki kétértéeműen* -ha ez történetesen fenéken billentés, akkor legyen! Bár a vízben ez mulatságos lesz

*Mikor lassan elszakadtak a csókból, nem húzódott el és lábait Arou lábai mellé simította. Mélyen nézett a szemébe.*

-Én a másnapos disznó miatt mondtam azt hogy bolond vagy. Nem azért, mert szeretted volna ha itt vagyok. *Mosolya egyszerűen nem múlik. Könnyedén simul a férfihoz és megcirógatja annak állkapcsát majd homlokát kezdi cirógatni.*

-Na ez most elégé két értelmű volt Arou azt ugye tudod? *Kérdi mosolyogva és felkuncogva.* Igen a vízben elég nehéz valakit seggen billenteni, de talán meg próbálhatjuk.*Mondja és ekkor lábaival körbe fonja a férfi derekát és így még kényelmesebb a vízben megmaradnia. Bár teste gyorsabban hűl, mint Aroué, de még nem kezdett el kékülni a szája. Arou érezheti a lány hidegebb testét, de Sayla nem foglalkozik vele. Ahogy körbe fonja derekát lábaival a vízben próbálja meg megrúgni a fenekét, bár nem sikerül. Kuncogva néz rá.*

-Ez így nem jó! Nagyon nem jó!

-hihh.. dehogyis nem jó! Próbálkozni lehet... vagy forduljak meg hogy elérj? *neveti. Már egészen jól van, de érzi hogy a lány gyorsabban hűl. Lassan ideje lesz kimenniük*

-Vagy menjünk ki és ott próbáljozol? Úgy menni fog
-Jut eszembe.. *egy pillanatra elsápad ami nála eléggé nagy teljesítmény* - nem hoztam váltóruhát a fürdéshez és ami a parton van csupa sár mert én hülye belefeküdtem. Remélem te nem sároztad össze a Tiéd. Vissza kell érjek mielőtt Leiran kisasszony felébred. Eras úrfi megöl ha Leiran meglátja a.... szóval érted....

*Felnevet Aroun és csak megsimítja az arcát.*

-Nem foglak fenéken billenteni addig mígnem adsz rá okot. Ez csak játék volt. *Mondja mosolyogva kedvesen és tovább cirógatja a homlokát.*

-Nem én a sziklára tettem az én ruháim. Ha gondolod előre megyek és hozok neked a tiszta ruháidból, hogy ne keljen mezítelen vissza osonnod. A cipőd is kihozom. Ehhez mit szólsz? *Kérdi kedvesen és csak a szemébe néz mosolyogva, majd eszébe jut a nagybátyja.*

-Geret bácsi nem mondta el, de érdekelne, hogy... hogy ti hogy ismertétek meg egymást. Nagyon sok mindent nem értek a nagybátyámmal kapcsolatban. Tudom nem illik ilyet kérnem, de majd mesélnél nekem kettőtök kapcsolatáról? Hátha kicsit megérthetném ő miért nem alakít ki komoly kapcsolatot... Pedig nem lehet olyan rossz, ha valaki olyan mellett vagy aki szeret, és mellette önmagad lehetsz. *Mondja érdeklődőn, ám komolyabb hangon.*

-Igen az jó lenne majd, mert Erasnak kisebbségi érzése lenne ha meglátna *viccelődik a másik kárára*

-A bácsikád és az édesapád szülei és az én és húgom szülei majdnem szomszédok voltak amikor kicsik voltunk. Nagyjából egyidősek voltunk ezért sokat voltunk együtt. A bácsikád persze már akkor is iylen zsémbes volt *kuncog* de a húgom egy szavára mindíg megszelídült. Persze engem meg mindíg megnyakalt. *kuncogott a nosztaldiázás közben*

-Konkrétan a megismerkedés úgy történt, hogy a szüleim átmentek a nagyszüleidhez mert akkoriban költöztek oda és szerettek volna bemutatkozni. Mi húgommal azt találtuk ki, mivel nagyon egyforma gyerekek voltunk, hogy teljesen egyformának öltöztünk és nem szólaltunk meg. Atyád és Geret azt hitte két lány költözött a közelükbe. Geret nagyon ideges lett amikor kiderült a turpisság hogy én nem is vagyok lány és persze elagyalt engem. Azt hiszem nem akarja felemlegetni hogy egyszer lánynak nézett, ezért nem mesélt erről. Pedig akkor még mind gyerekek voltunk. Mondhatni mindíg is ismertük egymást.

Ahogy cseperedtünk megtetszett neki a húgom Aurora. De Ő harcos lett és tudta magáról hogy eléggé agresszív. Azt hiszem mindíg is ő volt a leghevesebb a Black családban. Aurora a húgom nagyon finom és szelíd teremtés és bár a vonzalom kölcsönös volt, Geret az eszével döntött a szíve helyett. Eldöntötte hogy nem fogadja el Aurora közeledését, mert egy ilyen finom hölgy nem hozzá való... bolond gondolat.. szerintem... Biztos vagyok benne, hogy a vonzalmuk egymás iránt még most is megvan. De Aurorának férje és gyerekei vannak azóta. Geret pedig elvonultan él és senkit nem enged közel a szívéhez.

Geret bácsikád a magányos harcos életet választotta. Meggyőződése hogy nem tudta volna boldoggá tenni a húgomat. Nem is tudja hogy ezzel a döntésével milyen boldogtalanná tette. Szerencsére sok évvel később egymásra találtak Hexossal, de az egy másik történet. *mondta és a lány ajkait nézte ami a mese közben kissé már kékülni látszott*

-Ideje lenne visszamennünk. Mesélek még ha akarod, de majd a sátorban. Rendben? Kezdek fázni a vízben és jó lenne kimenni *lódított egy kicsit, mert úgy gondolta ha a lánynak mondja hogy menjen ki mert megfázik, akkor ő makacsságból csak azért is benn maradna. Így inkább ő vállalta hogy gyengébbnek mutatkozik*

*Horkolt még egy ideig, ami még a vadaknak is azt jelezte, hogy valaki túl mélyen alszik , így nem kell tőle tartaniuk. Aztán egyre jobban csendesült ez a horkolás, s midőn a sátor elején apró fény csik zavarta meg a szemeit. Lassan nyitotta ki azokat. Homályosan látta a sátor tetejét . Ismét behunyta ,majd következőre mikor kinyitotta már normalizálódott minden amit látott. A lány mellette feküdt. A többi éjszakával ellentétben ,most igazán kellemesen aludt, ami azt jelentette, hogy Leiran nem rúgta szét sem a bordáját, sem a térdkalácsát.
Lassan hámozta le magáról óvatosan ,hogy ne keltse fel ,majd felállt. Megkötötte nadrágját,
s úgy mezítelen felsőtesttel sétált ki.*

*Érezte amint a nap sugarai, most finoman érintik kicsit barnásabb bőrét. Élvezte ezt a kis meleget, nagyon is jólesett neki az utóbbi idők után. Főleg az előző tél után. Az nagyon hideg volt.... Bár őt mindig füti a belső tűz.
Erre a gondolatra akaratlanul is felnevetett. Belső tűz...milyen nevetséges egy szó. Beletúrt saját vöröses fürtjeibe ,párszor s ásítva lépett tovább a tűz felé. Legalábbis afelé, ahol még az este a tűz volt. Megropogtatta a nyakát. Hallotta a sátrakból ,hogy a srácok még aludtak. Fél szemmel az újdonsült, furcsa páros felé emelte tekintetétt, ahonnan, már első ,apró nyomokból rájött ,hogy ők már nincsenek ott. Kihúzta magát, a távolba révedt.*

Biztosan a víznél vannak....
Nem akarom látni.....
*Húzta el a száját ,minden gondolatra ,majd hirtelen fogta meg a fejét ,mintha a maguktól megjelenő képeket ezzel ki lehetne törölni onnan. Sziszegett mérgében.*
Fúúj!

*Húzta fel féloldalasan a száját ,majd inkább belevágott az egyik fába nem messze tőle. Abban egy nagyobb repedés keletkezett, s a következő pillanatban ,már a harcosnak a bal oldalára kellet mennie ,hogy ne döljön ki. Kicsit erősebbet ütött ,mint akart. *
Pfff....

*Sayla csendesen hallgatta Arou meséjét és olykor olykor igen csak meglepődött dolgokon, és fel is kuncogott egy kettőn. Nézett a szemébe, de homloka cirógatását nem hagyta abba. Mikor a hideg vízre tért rá és ideje kimenniük bólintott.*

-Igen elégé hideg a víz. Bár már jócskán kék lehet a szám, ha már te fázol a vízben. *Jegyzi meg és tisztában van vele, hogy mivel kisebb így ő gyorsabban lehűl, bár sose érdekelte, hogy esetleg megfázik. Nem volt egy könnyen megfázós típus, bár nem szerette a hideget.

Ekkor egy hatalmas robajra lett figyelmes és a hang felé nézve látta hogy dől egy fa. Meglepődve nézte. Lassan leesett neki a dolog.*

-Eras felébredt. Ideje vissza menni. *Mondja és azzal elengedve Arout indult meg vissza. A parton gyors felkapta a ruháit magára és a férfira nézett.*

-Maradj itt hozok tiszta ruhát. Sietek. *Mondta és azzal Eras mögött sunyin lopakodott el a sátrukig, majd vissza a tiszta ruhákkal. Hamar meg járta. Emberi alakban igen fürge volt.* -Tessék Arou itt vannak. *Mondta felé nyújtva azokat.*
___________________________
Leiran:

*Nem ébredt fel Eras mocorgására és békésen aludt tovább a csattanásra riadt fel és maga elé kapva a takarót rohant ki a sátorból, hogy megnézze mi történt.*

- Mi... Mi történt itt? *Kérdi Erasra pillantva majd oda lépve hozzá kezdte el körbe járni, hogy nem e sérült meg. A srácok is felriadtak a fa kidőlésére és ők is ki jöttek. Mikor látták mi történt csak vigyorogva néztek Erasra.*

[*Laos szólt először.* Na de főnök fát vágni igazán nem kellett volna. Van még épp elég tűzifánk, és ez túl vizes még a tűzrakáshoz! *mondta vigyorogva.*

*Leiran szúrósabban nézett Laosra, de nem válaszolt. Erast kutatta át ójra sérülések után aggódón. A kezét is megnézte, mert vélhetően valamiért mérges lett és ököllel csapott a fába. Nem látott rajta semmit, így kezdett meg nyugodni.*

-Mégis mi történt Eras? *kérdi érdeklődőn egy kis aggodalommal.*

*Egy kis ideig tartotta a fát ,majd arra felé fordította a törzset amerre simán kidőlhet, s elengedte. Hagyta, az meg hangos puffanással eldőlt. Homok, por szállt fel, kicsit köhögött mély hangján ,majd legyintett párat maga előtt. Ekkor jelent meg mindenki. Rájuk pillantott értetlenül, majd ártatlanul s felnevetett.*

Igazad van Laos...van még tűzifa ,de úgy gondoltam elkelhet még. Hiszen másfél napot még itt leszünk és a túra alatt neked is kell cipelned valamit.
*Szélesen vigyorodott el, s ebből az emberei tudhatták már ,hogy ,nagyon kényelmetlen dolgot fog kapni a férfi, csak azért mert viccelődni kezdett. Megvakarta a tarkóját s csak nézte ahogyan kedvese nézi őt.*
Nem lett semmi bajom.
*Mondta de észrevette ,hogy nem hiszi el ,ezért megmutatta a kezeit ,egy kis sóhajjal és fejrázással.*
Leiran..harcos vagyok..ennyitől nem dőlök ki.

*Majd egy apró puszit nyomott annak homlokára. Mikor következőre felpillantott látta ,hogy emberei sunnyogva mosolyognak, erre rájuk förmedt, így el is tekintettek.*
Mi van itt cirkusz? Én nem úgy látom! Nincs dolgotok?
D, menj szépen és készítsd elő a tányérokat!
Laos, most te fogsz tűzet gyújtani, és nem segítek...
Te meg...*mutatott a harmadikra.* Szedd elő az ételt amit már Leiran elkészített és eltett. Most ti fogtok dolgozni!

*Amint azok morogva de elkezdték csinálni a dolgaikat, vissza pillantott a lányra. Elhúzta a száját.*
Rémálmok gyötörtek..vagy ilyesmi.
*Vigyorodott el s oldalra pillantott.*
A két kakukk tojás még nem tért vissza.

*örült hogy valakinek elmesélheti a régi történeteket és végképp örült amikor Sayla nem látott át az apró füllentésen ezért kicsit láthatóan megrázta magát mintha tényleg fázna*

-Köszönöm szépen Sayla, megvárlak. *mondta és nem tudta miért gyakorol Eras úrfi egy szegény fán.. remélte hogy nem dühös valamiért*
-Így hogy az úrfi felébredt, biztosan nem fogok mezítelenül visszamenni

*mikor a lány elment és meggyőződött róla hogy senki sem látja, felvette sárkány alakját és játékosan csapkodni kezdett a vízben. Fröcskölt mindenfelé, aztán beledugta pofáját a vízbe és buborékolt. Jó kedve volt, de efféle viselkedés nem illik egy komoly öreg gyógyítóhoz, ezért csak akkor engedte meg magának ha senki nem figyelte.*

*Amikor a lány megszólalt akkor hagyta abba a gyerekes viselkedést és megeresztett egy széles sárkánymosolyt*

-Köszönöm szépen! *mondta és sárkányként jött ki, kint változott vissza és vette el a ruhákat. Felöltözött és kicsavarta vizes haját. Már nem tűnt másnaposnak a hideg víz miatt*
-Ha akarod folytatom a történetet a bácsikádról a túra alatt.

*Mosolyogva nézte a játszadozó sárkányt amikor megérkezett. Tartotta a ruhákat és végig nézte ahogy az felöltözik.*

-Érdekel. Geret sose mesélt ezekről és érdekelne, hogy ő milyen gyerek lehetett. Mert mindig azzal jön hogy bezzeg az én időmben nem voltak ilyen szemtelenek a gyerekek! *mondta teljesen kifigurázva nagybátyát.*

-Na de mindegy is. Menjünk, enned kell egy kis kenyeret vajjal vagy valamivel, hogy legyen a hasadba valami ne csak alma és gyümölcs. *Mondja őszintén ránézve és elindul előre. Felveszi a sáros ruhát és erőteljesebb léptekkel indul el a tábor felé. Most nem oson és nem is settenkedik. Elmegy Eras háta mögött, majd a sáros ruhákat az egyik bokorra hogy megszáradjanak és a nagyját le lehessen majd róla kaparni. Erasra pillant mosolyogva.*

- Ugyan Laos hagyd Erast... majd következő vadászatra jó lesz... addigra kiszárad. *Mondta megértőbben mint a többiek. Feltűnően jó kedvű ma. Az üsthöz megy és megnézi mennyi maradt benne. Nem sok jó ha 3 adag van benne. Akkor ő is szendvicset fog reggelizni. A kajás sátorba menve veszi ki a kenyeret a vajat és a magával hozott sonkát. Leülve a fa törzsére keresztbe rakva lábait figyeli az eseményeket.*