A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*felébredt az ebéd illatára... bár ő maga nem eszik húst, azért az illatok igencsak kihívóak voltak. Látta hogy Sayla még mindíg alszik. A homlokára tette a kezét és érezte hogy ez már csak a pihentető alvás. Rendben lesz. Kibújt mellőle óvatosan hogy ne ébressze fel, majd betakargatta. Vissza felvette az ingét, begombolta rendesen, majd magára terítette a köpönyegét is úgy lépett ki a sátorból. Az ajtóponyvát visszahajtotta hogy hadd aludjon nyugodtan a lány, majd Eras és Lerian hangja felé sétált.. Ernes ugrándozva követte, aztán amint megérezte a hús illatát előreszaladt és Eras körül ugrándozott kuncsorogva, mert róla jött a nyers hús szaga.*

*Meg sem érezte ,hogy a lány rajta csimpaszkodott és igazából meg sem lepödött már ezen. Hosszan nézte ,majd felsóhajtott annak szavaira. Hiszen igaza volt. Mint harcos, kötelessége ,hogy elfogadja az ilyen kihívásokat. De közben állandó gondolatok jártak a fejében. Több kérdés,melyre nem tudott helyesen válaszolni. Ritka volt az ilyen alkalom....nagyon ritka. Mégis mit tegyen? Természetesen el kell fogadnia a megkötésekkel együtt, sőt inkább azokkal. Az jobban zavarta ,hogy nem veszíthetett..mint harcos nem. Bár ettől nem is félt. Bármit fejlődhetett Leiran, de legyőzni igyse-úgyse tudta volna. Akkor nem is ez....Erőszakos egy nő az biztos. Itt egy pillanatra elhúzta a száját, de nem sokáig mivel végig a lány arcát fürkészte ahogyan a gondolatok elfoglalták elméjét. Csak azokat hallotta. De mi lesz a reakciója ha veszít? És mindenképp veszít.....elfogadja vagy hisztizni fog? Ezt nem tudta most pontosan megmondani. Ám végülis sóhajtott s letette magáról őt, gyengéden.*

Jól van. Legyen, akkor kezdjük el.
*Lépett előre s kitett magától mindenféle fegyvert. Ez jelentette a kardját, amelytől szinte sosem szokott megvállni, illetve a tőrőket amik mindenfele el voltak bújtatva nála. Ezután levette a palástját, azt a fűre dobta a kis kupacba s úgy nézett a lányra.*
Nincs éles fegyver. A kijelőlt hely, a tábor és a tó közötti terület. Neked megfelel?

*Leiran szeme megcsillant a cselekedetekre és elmosolyodott.*

Természetesen megfelel! *Mondta és nála nem volt mit lerakni, majd elgondolkodva féltérdre ereszkedett és boka cipőjéből kivette azt az aprócska tőrt amit magánál tartott. Oda dobta Eras fegyver kupacába azt.* Most már tényleg nincs nálam... a Magassarkúmat is levegyem? Az is tud ám sérülést okozni... *Mondta de ekkor jelent meg Ernes és kicsit elhúzta a száját ahogy az Erast körbe ugrálta.*

Na Arou fel ébredt... így már nem mókás...*mondta és leengedte védekezőbe emelt kezeit. Oda ment a rókához és felvéve arrébb vitte. Egy kis mócsingot vett ki még a reggeli maradékból és azt tette le Ernes elé.*

Jó fiú legyél Ernes és ne zavarj meg minket... párbaj van Eras és köztem! Tudom hogy úgy is ő nyer... de azért valamelyest bizonyítani akarok neki...*Mondta halkan a rókának. Mivel tudta a kimenetelt tudta, hogy nem fog hisztizni sem érte, ha kikap. Viszont alap vesztes helyzetből ha mégis sikerül némi elismerést kicsikarnia Erasból neki az már tökéletesen elég. Felegyenesedve Aroura pillant.*

Arou kérlek figyelj egy kicsit a kajára... Erassal van egy kis dolgunk... *Mondta a férfira pillantva és közben felkötötte a haját, hogy az ne zavarja a párbaj közben. Lehet hogy őrző, és nő, de Erastól tanult némiképp harcolni, így nem féltette önmagát. Vissza fordult Eras felé.*

Mehet? *Kérdi kedvesére pillantva. Ő mosolyogva fogott bele a dolgokba bár komolyabban vette a dolgot, hisz bizonyítani akart, hogy nem olyan védtelen.* Nos, mivel te úgy se fogsz támadni így enyém az elsőbbség! *Mondta majd felvette a régen megtanult harci pózt.*

*Leiran mélyen nézett a férfi szemébe és neki iramodott a támadásnak. Első támadását látszólag szemből akarja bevinni. Elégé sokáig egyenesen tart Eras felé, de szinte az utolsó pillanatban mikor már lendült a keze eltűnt előle és a háta mögé lépve egy gyors mozdulattal ütött a háta irányába. Öklét megerősítette egy kis jéggel, így neki ez az ütés ha be talál nem fog fájni.*

*Sayla még aludt és nem ébredt fel mikor Arou kimászott mellőle. Csak jobban elkezdett forgolódni és láthatóan rosszabbak lettek álmai is. Mint általában ha egyedül aludt. Forgolódott csapkodott, majd egy újabb zuhanásos álom miatt most felriad. Kapkodva a levegőt ül fel az ágyba és néz szét. Látja hogy a sátorba van, így lassan megnyugszik. Megnézi a karját, mert hirtelen azt hiszi, hogy ez az egész délelőtt csak egy álom volt, de rá kellett ébrednie, hogy ez nem egy álom volt. A kesztyűje fel volt hasadva, pont ott ahova a sérülés álmodta. Mély levegőt véve veszi le a kesztyűt és utána a másikat is. Lassan kimászik a sátorból.*

*Körbe pillant és halja a hangokat és érzi a készülő ebéd illatát. Oda megy a bográcshoz és levéve a fedőt megkavarja. mert láthatóan nincs mellette senki. Hallja a hangokat, és Leiran szavait jól kiveszi.* Párbaj? Leiran párbajozik a főnökkel? na azt meg kell néznem! *Mondta és miután megkavarta és vissza rakta a fedőt el is indul a hangok irányába és nem figyelve, hogy merre megy neki fut egyenesen Arou hátának. Mivel sokkal nagyobb és gyorsan futott így kicsit vissza pattan a hátáról, de sikeresen meg áll.*

Bocsánat Arou! Nem néztem a lábam elé! *Mondta szinte kapkodva és kiles a férfi mögül megfogva a karjait.* Jól hallottam? Párbajozik Leiran a főnökkel? *Kérdi és csak pislogva kíváncsiskodik Arou mögül.*

*Kicsit meglepődött Leiran szavain. Mivel nem tudták hogy ébren van és az fővő étel mégis őrizetlenül maradt, nyilvánvaló volt, hogy nem a segítségére van szükség a főzésben, hanem a távollétére. *

-Megbocsáss Leiran, de nem segítek olyasvalami étel elkészítésében amely életet követelt. Mindketten tudjuk, hogy nem a segítségemre van szükség a fakanál mellett, hanem a jelen helyzettel szembeni diszkréciómra. *mondta szigorúan de rosszallás nélkül. *

-Biztosíthatlak benneteket, hogy nem fogok zavarni. Csak szerettem volna informálni Eras úrfit. *Itt Erashoz fordul*
Sayla szépen meggyógyult, kis pihenés után felébred. Talán egy óra vagy kettő. *mondta kedélyesen,majd udvariasan meghajolt és maga mellé intette Erast és éppen továbbsétált volna lefelé a folyó mentén amikor Sayla a hátának ütközött

-Nocsak látom felébredtél! Gyere velem kérlek! NE zavarjuk a fiatalokat!

*mondta és most már tényleg továbbindult lefelé a folyó mentén. Alakját hamarosan elnyelte a sűrű növényze annyira, hogy ne zavarja a párocskát. Ott teljesen leöltözött és bement a folyóba fürdeni.*

*Sayla kikerekedett szemekkel néz Arou után.*

De... de...de...de...*Hebeg habog ahogy néz a férfi után és Leiranra és Erasra mutat.* Én ezt látni akarom! *mondta de ahogy meghallotta a vízbe való csobbanást egyből jobban kezdte érdekelni az ott zajló eseményes és Arou után rohant.*

Direkt csináltad igaz?! Direkt jöttél el és csobbantál a vízbe mert tudtad hogy utánad jövök, ha meg hallom a csobbanást? -kérdi ránézve kissé morcosan láthatóan jobban van.*

Gonosz vagy engem érdekel az a párbaj! *mondta és még mindig hezitált vissza menjen.e biztos távolból figyelni, majd mély levegőt véve leült az egyik közeli sziklára és onnan nézte Arout ahogy az a vízben lubickol. Kicsit kipirult a látványtól, mert tetszett neki. Tegnap este a sötétben nem sok minden látszódott a férfi felső testéből.*

/Amondó vagyok itt Arouval és Saylaval privátra kellene menni^^"/

-Direkt mit is? *kérdezte nevetve bár értette a szavakat. Beljebb úszott a folyóban. Kedvére való volt egy kis hűvös víz. Nagyon szeretett mindíg is úszni. Mosolyogva Saylára nézett aki láthatóan rettenetesen kíváncsi volt Eras és Leiran párbajára. De jobb hogy itt maradt. Arounak pedig jólesett a lány figyelme. Kényelmesen megmosta a haját is, majd egy folyóbeli sziklának dőlve ellazult és hagyta hogy a sebes víz megmasszírozza végtagjait. Nyugost mosolya arról árulkodott hogy ez valami nagyon jó érzés, így lazítani. Lustán sandított ki Saylára fél szemmel, hogy lássa ott van e még.*

*Sayla nézett Aroura ahogy az fürdött és lubickolt. A "Direkt mit is" kérdésére elkezdett pipa lenni. Szemöldöke meg remegett, de a végleges kaput a férfi pillantása tette be. Gyors lekapta magáról cipőjét ami nélkül Arouhoz képest igen csak megcsökkent még jobban a magassága, persze ez itt most nem volt látványos, mivel Arou nem volt mellette. Fel állt az egyik sziklára ami mellett mélyebb volt a víz és egyenest fejest ugrott bele egy mély levegőt véve. Ruháit nem sajnálta, hogy vizes lesz.*

*Átszelte könnyedén a víz alatt a távot ami a part és Arou között volt. Mikor látta, hogy elég közel van a férfihoz megragadta annak lábát és vissza fele kezdte húzni, miközben fel jött a víz felszínére. Elhúzta Arout a kényelmes test helyzetéből, piszkálva ezzel őt. Mikor újra vett levegőt és Arou is vissza fel jött a víz felszínére megint meg iramodott felé, de hamar meg kellett állnia, mert vizes frufruja teljesen a szemébe ért. Egy határozott mozdulattal csapta a vizes hajat feje tetejére, hogy lásson.*

Na várjál! Mert tartozom neked ám! És én nem szeretek tartozni! *Mondta és fenyegetően úszott ismét Arou felé. Az ő lába nem ért le a folyó aljára.*

*Amikor a lany a vizbe huzta kicsit meglepodott, de mire felbukkant, mar nevetett. A fenyegetesre ugy tett mint ak nagyon megremult es jatekos menekulesbe kezdett. Nem volt tulzottan gyors uszo, o inkabb a repulesben volt otthon. *

-Nana! harcosnak nem er egy civilt bantani. Meg veletlenul osszekocolod a hajamat... *Mondta mikozben lassan hatralt. Zold szemeiben ritkan latott pajkossag villant, amibol nyilvanvalo volt, hogy kedvere valo a helyzet *

Te bántottál egy harcost! A harcosnak jogában áll vissza adni! *Mondta játékos fenyegetéssel és elég jó úszó volt ahhoz, hogy utolérje és ismét megfogja Arout. A víz tetején siklott egészen addig, míg Arou vállait el nem érte. Oda húzta magát a férfi arcához elégé közel. Erősen fogta a férfi vállait de nem fájdalmat okozva. Mélyen a smaragd zöld szemekbe nézett és kicsi huncut mosoly jelent meg az arcán.*

*Egészen közel húzódott Arou arcához és résnyire behunyta a szemét. Oldalra döntötte a fejét, mintha meg akarná csókolni a férfit, ám mielőtt ajkaik össze érhettek volna, gonoszul egy pillanatra lenyomta a víz alá és oldalra lökve magát úszott arrébb.*

*Hagyta hadd intézkedjen még abban a lány amiben akart, ő addig megigazgatta a karján az inget, majd annak kigombolva az ujját, felgyűrte könyökig mindkét oldalt. Amikor a szentfazék odaért bólintott felé.*
Az jó. Akkor hadd pihenjen csak, holnap még kelleni fog a vadászatban, bár ha még pihenie kellene, akkor az sem gond.

*Ezután hagyta ,hogy elmenjen s vissza pillantott a lányra. Elmosolyodott felé, így látva, hogy az tényleg próbálkozik, vörös szemeiben megcsillant valami harcias fény. Hagyta ,hogy kezdjen ,majd figyelt. Mielőtt eltünt volna a szeme előtt elvigyorodott s hirtelen bemozdulva kapta el annak karját s csavarta ki ,majd a hátának szegezte. Úgy lökte vissza ,a lány eredeti helyére. Megropogtatta a nyakát. A fény egyre erősebben csillant.*
Ezt mondod fejlődésnek ? Próbáld újra!
*Vigyorodott el kihívóan.*

*Leiran mikor vissza került majdnem oda ahol volt háttal Erasnak behunyta a szemét és ajkára harapott.*

~Rendben most már komolyan kezdi komolyan venni.~ *Gondolta és mint ha támadna úgy mozdította karját és hirtelen Eras elől eltűnt Leiran. Ugyan ott volt és láthatóan semmi nem változott a környezetbe de a lány nem volt előtte. Halk sarok kopogást hallhatott Eras maga körül innen onnan utalva, hogy még ott van a lány és vélhetően, az hogy nem látja pusztán Illúzió, ám ekkor a férfi vállán jég jelent meg, ami nem tudni honnan jött. Leiran egy pillanatra feltünt előtte, majd újra eltűnt. Ekkor a jobb kezén volt egy jókora jégdarab, ami ugyan nem okozott fájdalmat, vagy sérlést, de a hideg az érezhetően valós volt. Mivel Leiran csak érintéssel, vagy keze közelségével tud másra jég bevonatot rakni, így vélhetően ott van, vagy ott volt. Az illúzió hatásos volt.*

*Leiran eközben mikor nem látszódott ellenfele szeme előtt gyors halk léptekkel közelítette meg Erast és válla felé tette kezét, majd jobb keze felé. A megjelenő Leiran is csak illúzióvolt. A lépteket ő maga generálta, mivel a hangokra, még illúzió képessége nem terjedt ki. Képesség használata nem volt a megkötésekben. Egy támadást indított Eras háta mögül, de ekkor már levonta az illúziót. Mögötte guggolt várva, hogy keresse őt. Előkészítette a terepet egy hasba rúgásra. Ahogy guggolt vastag jég páncélt vont lábára és mikor ellenfele megfordult elindította a rúgást alulról a hasfalra irányította.*

*blutty*
* amikor felbukkant nagy levegot vett, hatha ismet a viz ala kerulne, majd kezeivel kidorgolte a szemebol a vizet es a hajat. Mire hunyorogva kinyitotta a szemet, a lany mar kivul volt a visszatamadasi lehetoseg zonan. Kedvesen mosolygott ra*

-most mar rendben van? *kerdezte, de a valaszt nem varta meg, hanem sarkanyformat oltott, (az aura most sem maradt el) s szarnyaival csapkodta a lanyra a vizet. *

*Sayla a hatalmas víz zuhatagból menekülve inkább a víz alábukott és arrébb jött fel nagy levegőt véve. Egy sziklába kapaszkodott meg és az átváltozott hatalmas sárkányra nézett. Szemeiben a harciasság és az elszántság csillant meg. Ő nem változott sárkánnyá. nagy botorság lett volna tőle, mert még sárkány alakban sem biztos, hogy lett volna olyan nagy, hogy leérjen a lába. Vagy talán még is? Ezen töprengett miközben lélegzetét, kicsit normalizálta.*

*A sziklába kapaszkodva lassan levette a felsőjét és a nadrágját, hogy ő is megszabaduljon a kényelmetlen vizes ruhadaraboktól. Miután ezt megtette ismét a víz alá bukott és gyorsan úszva igyekezett közelebb jutni Arouhoz. Szárnyait kikerülte és nehézkesen ugyan, de sikerült a sárkány hasa alá érkeznie és ott változott át sárkány alakba ezzel fentebb emelve a víz segítségével a fehér sárkányt. Leborította a hátáról bele a vízbe Aroruat.*

Ha! Rosszul számoltam magasságom mégis le r a lábam.*Örömködött magának sárkány alakba. Háta épp hogy ki látszódott a víz felszínén. Szárnyait feltárta a magasba. Kinyújtóztatva magát. Végül mégis emberi alakra váltott vissza és a sziklához ment ahol a legelső támadás előtt Arou pihent. Hátát neki döntötte a szikának és karjait kirakva a szárazra nézett a férfira.*

*Figyelte ,hogy a lány vajon most mire készül. Amint eltünt a szeme elől s csak a hangokat hallotta ,ahogyan lépked elkomorodott. Parányit tekintett jobbra, majd balra mialatt feszülten figyelt. Tudta ,hogy a lány illuziót használ, hiszen ismerte más ennyire a képességeit, csak azt nem tudta pontosan ,hogy mennyire fejlesztette ezeket. Amint kezén érezte a jégdarabot elkomorodott.*
Szóval így támadunk?
*Kérdezte csendesen, mire elvigyorodott. A következő pillanatban felvonta vöröslő tekinetétt, s ökölbe szóritotta a kezét, a jég ekkor hamar elolvadt. Kis tűzet vont öklei köré s azzal ütött maga elé ,mialatt körözött párat. Így egy kis tűzkör ölelte át, ami megakadályozta a jeges támadásokat.*

*Megfordult, habár már érezte szinte ,hogy ott van mögötte, nem támadott. Megfordult, s habár a lány rúgása elért a hasára, semmit nem érzett meg. Csendesen ,majd vigyorogva, összeszükült szemekkel nézett rá. A jégpáncél a támadás alatt leolvadt Leiran lábáról.*
Most én jövök!
*Kapta el hirtelen a lány lábát ,majd megcsavarta . Erősen fogta.*
Még akarsz?

*Csobb*

*mikor felbukkant, kohogott egy kicsit a viztol aztan kereste a masik sarkanyt. Korbenezett es csak par pillanat mulva latta meg, amit az o korabbi helyen van emberalakban. Nem valtozott vissza, hanem maga kore csukta szarnyait es krokodilhoz hasonloan uszott fele Pofaja felig a viz alatt volt, s amikor odaerkezett nagy levegot vett es telefujta buborekokkal a lany korul a vizet. *

*Leiran a láb csavarással együtt fordult így kezein támaszkodott meg és másik lábával támadt egyenesen az őt fogó kezekre ami el is találta a férfi kezét és egy akrobatikus mozdulattal ugrotta át a tűzkört. Kicsit fájt a bokája a hirtelen csavarástól, de minimálisra sikerült leredukálnia a fájdalmat és a sérülést.*

Addig nem állok le míg el nem ismered, hogy fejlődtem!
*Mondta és nagyobb jég botot hozott létre a kezébe és felugorva felülről támadt. Akaratával folyamatosan javította a botot és az Eras vállán tört ketté csak. Újra a tűz körön belül volt így a tűz felé jég kört vont és az elolvadt jég eloltotta a tüzet, újabb támadást indított. A lány alakja lepkékké változtak és szét repültek a férfi körül. Újra eltűnt a szeme elől. Ahogy a pillangók hada eltűnt Eras szeme előtt egy másik táj bontakozott ki. Egy havas tájon volt ahol mindent jég és hó borított. A hideg megcsapta Erast. Az érzéseket már kitűnően tudta befolyásolni képességével. Leiran felállt előtte, e az illúzióban távolabb volt tőle.*

Nem akarok győzni... nem az a célom! Csak hogy elismerd azt, hogy nem vagyok védtelen nő! *Mondta komolyan Eras fülébe suttogva. Közben a kép szerint ez lehetetlen volt. Leiran át pördült a másik oldalára és onnan szólalt meg ismét. Nem akarta, hogy a mondandója elárulja pontos helyét, de végig ott maradt mellette. Szinte körbe táncolta és Eras lábait a földhöz szegezte a jéggel.*

Makacs vagyok! Ezt tudod nagyon jól! *Mondta egyik oldalról*

És nem adom fel! *Mondta a háta mögül*

Míg a szádból nem hallom! *Mondta közvetlen a jobb füle mellett*

Hogy fejlődtem! *Ezt már közvetlen előtte mondta Erasnak és az illúziót is elvonta maguk körül. A távoli Leiran eltűnt és csak ő maradt közvetlen Eras arca előtt és mosolyogva nézett a szemébe. Megsimította az arcát. Most azért volt a férfival egy magasan, mert egy jég darabon állt. Eras kezeit ezalatt a tánc alatt lefagyasztotta, hogy ne tudja mozdítani egy könnyen.*

*Sayla felnevetett, mert a buborékok csikizték.* Neeheheheheee Utálom ha csikiznehehehek! *Mondta nevetés közben és megfogva állát emelte fel azt ki a vízből. Kicsit veszélyesen csillant meg a szeme, végül csak egy puszit nyomott a sárkány pofára és vissza felkapaszkodott a sziklára. Behunyta a szemét. Kicsit pihenni akart.*

Jó veled Arou. *Mondta ki halkan, hogy csak ők hallják, nem mintha bárki is lett volna körülöttük. Sóhajtva engedte, hogy lába feljöjjön a vízfelszínére.*

Vajon hogy állhat a párbaj... Biztos hogy a főnök győz... de akkor Leiran mégis miért hívta ki... Mit akarhat bizonyítani, hiszen nem is harcos... *Mondta elgondolkodva.*

*Csak figyelte ,de em szólt komolyabban bele. Komolyan vette a lány támadásait, de jobb ha kevesebett támad, így az jobban meg tudja mutatni mennyit fejlődött. Amint eltörte a vállán a jég botot rápillantott, a tűze hamarosan elaludt a víz hatására, de nem is bánta. Ezzel egy időben előre tudott a lány felé lépni. A következő pillanatban eltakarta fél kezével a szemét a pillangok hada elől, melyekbe késöbb belecsapott. Nem szerette ezeket az állatokat. Elfintorodva vette észre ,hogy lehült az idő...majd látta is. Elismerően bólintott arra ,hogy a lány ügyesen utánozta az illuziókban az érzékelést. Tényleg érezte ahogyan a parányi hideg megcsapja, bár szerencsére a télel sosem volt baja. Képességének hála, mindig magasabb volt a testének a hőmérséklete ,mint az átlag embereknek.*

Ha jól ismerlek, akkor nem mész túl messzire.
*Tekintett a távoli alak felé, majd elvigyorodva fordult kicsit meg, lehunyta a szemeit. Habár az illuzióban a lány alakja távol volt, a kis szelő, mely megcsapta mindig amint a lány helyzetett váltott, pontosan tudta merre is van. Szavai pedig csa mégjobban erre utaltak. De nem támadott, úgy tűnt nem ez volt a célja, ő meg nem is erőltette akkor.*

Tudom ,hogy makacs vagy. Makacs és erőszakos is.
*Jelentette ki. Érezte, hogy a lábai odafagynak, de hagyta a lányt érvényesűlni, inkább még nem olvasztotta fel őket. Aztán amint kinyitotta a szemét már előtte állt, kezeit is lefagyasztva. Sóhajtott s abban a pillanatban leolvadt a jég a kezéről. Könnyedén rázta le a vízet, úgy tekintett rá.* Sokat fejlődtél...nagyon is. Ez látszik azon is ahogyan az illuziókat kezeled. Még van mit tapasztalnod, de ez valószínüleg nem lesz a jővőben. Ám így is könynedén le tudsz majd másokat teríteni..főleg ha nem harcos az illető.
De gondolom nem probléma ,ha nem ütök vissza vagy hasonlók. A tűzzel nem lehet fájdalom nélkül lefogni a másikat.

*Leiran mosolyogva néz rá és megsimítja ismét az arcát.*

Esélyem nincs ellened ezt tudom... pusztán bizonyítani akartam neked... hogy lásd fejlődök... És nem vagyok olyan ártatlan. Az erőszakos részt meg bocsi de ha ezt meg akartam neked mutatni... akkor igenis annak kellett lennem! *Mondta és odahajolt hozzá és finom csókot lehelt ajkaira.*

Szeretlek, de gondolj bele... ha nem egy hóvidékre vittelek volna, hanem mondjuk a hátad mögött egy Kiméra jelenik meg és leharapja a karod, míg te rám figyelsz... a fájdalmat érzed, de igazából semmi bajod... Ezzel nagyon durva dolgokat lehet csinálni... és ha mindenképp nyerni akartam volna lehet meg tudtam volna oldani... *Nézett rá komoly arccal a csók után.*

De még van mit fejlődnöm ezen a téren mert! Nem sokáig tudom fent tartani... ha a végletekig elhúzom akkor súlyosan kimerülhetek... ami már rám veszélyes... *Mondta őszintén és mély levegőt véve leszállt a jég darabról amin eddig állt.*

Megyek megkavarom az ebédet mielőtt megégne...*Mondta és azzal vissza ment a táborba, és megkavarta a pörköltet a krumplival. Szerencsére nem éget meg míg ez a kis párbaj tartott.*

-veled is jó *mondja a lánynak ő is halkan aztán a sziklába akasztja mellső karmait, állát a lány mellé támasztja hogy kinn legen a vízből de ellazíthassa a nyakát, majd ezután elengedi magát, szárnyait is lebegteti a vízzel és közben az égen úszó felhőket nézi. Azt képzeli hogy most is ott repül.. a víz miatt hasonló az érzés. Aztán csak becsukja a szemét és élvezi a napsütést, a víz és az erdő hangjait és Sayla illatát.*

*Mikor Arou elhelyezkedett kényelmesen, a fejét a sárkánynak dönti és haloványan elmosolyodik, hogy neki is kényelmesebb legyen egyik kezével már Arouba kapaszkodik átölelve annak nyakát, úgy pihenget mellette.*

Majd ha vége a vadászatnak, akkor még vissza kell térnem a központba a hivatalos kimenő papírok miatt, de utána majd elrepülök hozzád Arou... rendben? *kérdi lassan kinyitva a szemét.*

Vajon... meddig fog ez így menni köztünk? Elgondolkodtál, már ezen a dolgon? Eras a fejemhez vágta ma, hogy több mint 400 évvel idősebb vagy nálam... De őszinte leszek ez engem nem igazán tud érdekelni... *Mondta mél ylevegőt véve és a vízre nézett.*

Tudo...makacsnak és erőszakosnak. Már kezdem megszokni.
*Cukkolta még egy kicsit, de a csókokat élvezettel viszonozta. Ezt minden férfi örömmel fogadta. Legalábbis a legjobb tudása szerint. Szavaira elvigyorodott, mialatt felolvasztotta a jeget a lábbáról is.*
És ezért mondtam ,hogy sokat fejlődtél és ügyes vagy.

A technikád, képességed nagyon erős tud lenni. Vigyázzni kell vele, úgyan akkor azt neked is tudnod kell ,hogy nem mindenki reagál úgyan úgy ezekre. Mondjuk egy kinzásnál sem veszi mindenki úgyan ugy fel a fájdalmat. Ha már ez jött szóba.* igazgatta meg újra az ingujjait.*
A hideg meg nekem nem árt. Nem szeretem, de nem árt. Főleg a képességem okán.

*Majd csak nézte ahogyan megkeveri az ételt s oda sétált mellé.*
Nem a szentfazéknak kellene ezt csinálnia ?
*Nézett körbe s meglátta ,a nyitott sátrat is.*
Úgy tünik megint elszöktek együtt. Jól teszik..bár szerencse ,hogy a srácok nincsenek itt.

*Kavargatta a bográcsot és ő is a sátorra sandított.*

Arou nem vesz részt olyan étel főzésében, amihez életek tapadnak. Elment a vízeséshez. Sayla pedig utána ment... szerintem kíváncsi egy két dologra, de had szórakozzanak ők is. *mondta mosolyogva.* Igen szerintem a srácoknak ezt nem kellett volna látniuk. Bár Sayla igen kíváncsi volt a párbajunkra... ám a csobbanó hang jobban kíváncsivá tette. *Kuncogott kicsit.*

De látom, nem tudsz még mindig a harcon túl látni és hallani. *Mosolyogva cukkolta.* Nem sokára kész az ebéd... remélem éhes vagy kedvesem. Az erőmet illetően tudom, hogy nem mindenki ugyan úgy reagál... *Sóhajtott.* Ezért sem használom kínzásra...

*jóléttől aléltan és békével telve, szenderegve válaszol, nem nyitja ki a szemét sem*

-a szokott helyemen találsz, akkor jössz és addig maradsz ameddig kedved tartja. *pár másodperc lusta szünet*

-nem gondolkodtam rajta... ami engem illet, nem tépelődöm olyasmin amin nem tudok változtatni. Különben sem nézek ki annyinak mint az idősebb Gressil... *teszi hozzá félkomolyan és sandán kinyitja azt a szemét amivel a lányra tud nézni*