A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*A dugóhúzóba jobban kapaszkodott és Ernest is fogta. Mikor kijöttek hátra pillantott Saylara és mikor már látta hogy nem követi őket finoman megpaskolta Arou nyakát.*

Valami baj van... Sayla nem követ! Lehet meg sebesült... *Mondta aggódón vissza fele nézve.* Menj vissza kérlek!

-Ha nem követ akkor tényleg baj van
*aggódott hirtelen ő is majd azonnal visszafordult és most nem szórakozott, hanem rendesen lassított és szállt le a lány mellé. Őszinte aggodalommal nézett Saylára. Sárkányformában maradva odasétált hozzá és orrát odanyomta a lány karjához ahol a vérszagot érezte. Az aura még jobban derengett rajta és amíg az érintés tartott a seb gyorsan gyógyult*

-Ne vedd el még egy kicsit. Meggyógyítalak aztán folytathatjuk. *mondta neki kedvesen*

*Sayla nézet Aroura és behunyta a szemét.* Azt hiszem az most nem fog menni... Álmosodom... sok vért vesztettem... *Mondta halkan úgy hogy csak Arou hallotta. Nem szokott panaszkodni, legalábbis ez nem volt szokása, hogy így elmondja ha baja van.*

Sajnálom Eras... azt hiszem nem tudom folytatni a vadászatot és a játékot... *Mondta és ekkor megjelent a másik három sárkányt. Kicsit aggódtak társuk miatt mert az egész erdőben érezhető volt a vérszag.*

*Laos sietett oda Erashoz és Saylara pillantott aki csak állt és nem szólalt meg. Látta, hogy Arou gyógyítja.* Mi történt a fenevaddal? Egy állat sebezte így meg? *Kérdi tapintatosan halkan a főnöktől, de teljesen meglepődve, mert ez igen ritka látvány volt, hogy Sayla ennyire ledermedten állt.* Sérülten repült?

*Sayla tartotta magát és próbált állva maradni. Mikor érezte hogy már nem folyik több vér a karján elengedte a sebet és még ott állt tartva magát, de a vérveszteségtől nem tudott már megmozdulni.*

*Leiran leszállt Arou hátáról és oda megy Eras mellé és mélyen a szemébe néz.* Azt hiszem Saylanak pihenésre lesz szüksége... Sok vért veszthetett... ahogy láttam már nem igazán van magánál. A vérveszteségen ugyan tud segíteni Arou, de fáradt marad. *Mondta kedvesére nézve.*

*Éppen kikászálódott a bokórból s a hajából egy faágat vett ki ,majd dobott félre, mikor egy újabb széllökettel ajándékozták meg s ugyan olyan kényelmesen tért vissza a bokor kényelmébe, de most csak a feneke látszódott ki. Fejjel előre esett. Elkomorodott egy kicsit, maga elé morgott picit ,majd kikászálódott onnan s megrázta kezével a vörös fürtöket.*
Arou!
*Kiáltott vigyorogva, szinte a játék tűze villant szemeiben. Ha játszani akar...hát játszanak....ám ekkor érkezett vissza a sárkánynő s értetlenül nézett rá ,majd sétált oda. Megnézte a sérülést.*
Idióta..megint fejjel mész a falnak.
*Morogta, mialatt visszaért a gyógyitó s kedvese, arrébb lépkedett. Hagyta őket kibontakozni, majd Laosékra tekintett.*

Pontosan az állatja! Ezért most pihennie kell, de ti menjetek nyugodtan vadászni még. Mi viszatérünk a táborba és ott találkozunk majd. Ha estére nem értek vissza addig kereslek titeket ,míg meg nem talállak és akkor nem akarsz majd a szemem elé kerülni.
*Azok csak bólogattak felé ,mire kedvesére pillantott.*
Tudom és úgy is lesz. Kellet neki ez....*sóhajtott a hajába túrva.* Menjünk mi vissza a táborba. Arou..hozod, vagy hozzam?

-hozom én! Addig is tudom gyógyítani. inkább abban segítsetek hogy menet közben le ne essen. *gondolkodik egy pillanatot.*
-Leiran kérlek visszaülnél te is a hátamra hogy tartsd Saylát? Ha ez túl szemtelen kérés akkor Eras úrfit is megkérem utazzon ezen a módon és akkor nem lehet baj belőle hogy én viszlek. *Erasra tekint de közben továbbra is Saylához ér hozzá*

-Eras úrfi? Mi a meglátásod? Akarsz a szentfazékon utazni vagy nem próbálod ki a repülés kényelmesebb módját? Mindhármótokat könnyen elbírlak. És ha Sayla előtt és mögött is ülne valaki az biztonságosabb lenne.

*Sayla szeme üveges lett és csak lassan tért vissza pislogva tért magához és megsimította ép karjával Arou sárkány pofáját.* Jól vagyok... nem kell tartani...*Mondta és mély levegőt vett. Látható, hogy fáradt, de már magánál van.*

*Megsimogatta a férfi fejét és nyakát fogva simította végig. Kicsit rátámaszkodott és úgy sétált Arou hátához, és lassan felmászott arra. Látható, hogy lassan, megtámaszkodva támolyog még, de túl büszke ahhoz, hogy elfogadjon segítséget.*

Sayla... mi... *Mondta és mély levegőt vett, mert ebbe nem tudott bele szólni, csak oda ment és segített felmászni Arou hátára és mögé ült.* Fogom tudni tartani, így hogy már magánál van. *Mondta és Sayla kezét Arou hátára rakott.*

Köszönöm...*Mondta és mély levegőt véve még mindig tartotta magát.*

*Laos és a srácok mentek vadászni és közben megállapodtak, hogy majd vissza térnek sötétedés előtt.*

*Az ajánlatra elgondolkodott. Repült már sárkányon, habár jobban szeretett ő repülni és nem repültetni valakit. Mégis...... ez most elégé kellemesnek bizonyult. Lassan sétált oda, segített megtartani a lányt ,majd felült ő is.*
Leiran..én tartom hátulról, kérlek inkább ülj előre.
*Nézte ,majd átsegítette s még egy kicsit tartotta.*
Na Arou..remélem most nem lesz semmilyen kisebb trükköd. Úgyhogy akkor induljunk...
*Azzal megfogta Saylat s tartotta ,hogy ne legyen semmi baja. Lábbaival meg erősebben fogta közre a sárkány hasát.*

Menjünk....
*Sóhajtott fel.*
Ennyi gond nem volt még veled, mint a napokban.
*Vonta össze szemöldökét. látszott ,hogy azért kicsit ő is aggódik.*

-igenis Eras úrfi! *mondta azzal ellökte magát a földről és hatalmas erős szárnycsapásokkal emelkedett felfelé majd egyenesen a tábor felé tartott, most nem kezdett el légibalettozni, de a fénylő aura most is megvolt. A felszálló légáramlatokat persze kihasználta ahol csak lehetett és jó magasan vitte őket, hogy ne zavarja a vadászatot. Sayla hozzáért így közben tudta gyógyítani a képességével. A tábort finom ívű ereszkedéssel közelítette meg majd puhán landolt mint falevél a tóra. a tábor közepére sétált és nem változott át, majd csak akkor amikor Saylát lesegítették a hátáról*

-beviszem a sátorba és gyógyítom még egy kicsit aztán hagyom pihenni *mondta majd ölbe vette a lányt és vitte hogy pihenhessen.* ( Nem hagyja sétálni akkor sem ha esetleg magánál van)

*Csak figyelt az utazás alatt. Elvigyorodott ,hogy a szentfazék magán hagyta a fényes aurát. Amint leszáltak magához ette Saylat s lesegítette Leirant ,majd amint Arorua vissza alakult átadta neki a nőt. Bólintott.*
Tégy így.
*Figyelte ahogyan elmennek ,majd sóhajtva pillantott kedvesére.*
Látod..még jó ,hogy ellhoztuk. Képzeld el ,ha most nem lenne itt.
Bár azt hiszem Sayla kiesett átmenetileg a vadászatból.
*Gondolkodott el.*

Na és....hogy tetszett a vadászatunk? Láttam ,hogy leskelődtetek.

*Sayla kicsit révetegen nézett szét, és egy idő után behunyta azt. Halkan szólalt meg, így csak Eras halhatta.*

Sajnálom uram... hogy csak a gondot okozom... *Mondta és azzal érezhetően elernyed a teste, ám nem bukik le Eras elől. Légzése nyugodt és egyenletes.* Sajnálom, hogy elrontottam a játékot. *Mondta még halkan és utána lassan igyekezett magát össze szedni, végül is sikeresen uralkodott magán, hogy ne ájuljon el. Mikor földet értek és Arou az ölébe vette, próbált volna ellenállni, ám ez nem sikerült. Most nem volt ereje, még a szentfazék ellen se. Bőre sápadtabb volt mint eddig bármikor.*

* A sátorban mikor lefektették a férfira pillantott.* Ezért még megverlek ugye tudod? *kérdi és szemei még mindig kicsit réveteg volt, de már tisztább és csak elmosolyodott, ugyanis ez is csak egy üres fenyegetés volt Arou felé, nem őgy mint a testvérei felé.*

*Leszállt Arou hátáról Eras segítségével és ő is segített Saylat levenni. Hagyta had vigye be. Keresztbe fonja a kezeit úgy néz utánuk, majd mikor Eras megszólal felé fordul és bólint.*

Igen igazad volt... Nem lesz semmi baja szerintem holnapra már jól lesz... Arou ügyes gyógyító... pihen egy jó nagyot és nem lesz baja. Erős nő.. *Mondta megnyugtatólag és megsimította az arcát. Ezt nem tenné, hogyha itt lennének a fiúk, de most nem voltak itt.*

Igen leskelődtünk... és azt is tudom, hogy a frászt akartátok ránk hozni... hát sikerült Saylanat, de rád is rád hozta... *Nézett rá komoly pillantással.* Bár ezt ketten intézték el... *Mondta és megrázta a fejét.*

Kérlek segíts megcsinálni a vacsorát. Ha felébred akkor ennie kellesz és éhes is lesz. Na meg nektek is kell valami kaja... *Mondta elgondolkodva, hogy mit is főzzön.*

-cssss

*csitítgatta hogy most ne beszéljen* levette köpenyét és ingét és Sayla felsőjét is kioldotta majd így ölelte át. Minél nagyobb felületen érintkezett a bőrük annál erősebb volt a gyógyító képesség hatása. Úgy látta még kell neki gyógyulás hogy hamarabb rendben legyen*

-persze tudom hogy majd még megkapom a magamét de most pihenj kérlek. Most már nem lesz semmi baj. *mondta neki kedvesen és magához ölelve tartotta hadd aludjon. Ernes pedig melléjük gömbölyödött és nagyot ásított majd szunyókálni kezdett*

Persze ,hogy nem lesz baja. Nem is erről van szó...de a mi játékunk nem ebben lett volna.
*Pillantott rá hosszan.*
Csak futkosni akartunk egy kicsit.

*Majd elgondolkodott s csak nézett rá egy kis ideig döbbenten.*
Azt akarod ,hogy én fözzek? Jó...megpróbálhatok segíteni...de még sosem csináltam komolyabban....
*Motyogta a végét, mintha inába szált volna a bátorsága.*

*Sayla mély levegőt véve hagyta hogy levegye a felsőjét, valamelyest ő is segített, majd ő is lassan át ölelte a férfit.*

Arou... megkaptam a 2 hónap el távot. Akkor majd mehetek hozzád? *Kérdi halkan és behunyta a szemét. Élvezte a férfi közelségét, bár más okból jobban örült volna neki.*

Sajnálom, hogy elrontottam a játékot... csak rosszul érkeztem a fára...*Mondta és hibásnak érezte magát, de lassan elaludt Arou karjai között. Érezte Ernes puha bundáját keze mellett, de nem igazán tudott vele most mit kezdeni.*

Elhiszem, kedvesem, de baleset történt, és ez van. Hamar rendbe jön. *Mondta egy kedves mosollyal. Mikor látta Eras pillantásán a kétségbe esést felnevetett jó ízűen.*

Mi az talán beijedtél kedvesem? Nyugi nem lesz semmi gond. *Mondta kuncogva és benézett a húsos sátorba és a nyulakat vette ki.*

Csak olyan dolgokat bízok rád amit te is meg tudsz csinálni... ezeket a nyulakat kellene megnyúzni és feldolgozni, feldarabolni. Nos? Rád bízhatom ezt a nemes feladatot? *Kérdi felvonva a szemöldökét.*

Ezt egy vadásznak meg kell tudnia csinálni... Úgy gondoltam csinálok egy kis nyúl pörköltet parázsba sült krumplival. Remélem jó lesz a többieknek is. *mondta és a kezébe nyomta a 6 darab nyulat.*

-szívesen látlak ahogy mondtam, a játékot pedig majd lesz alkalmunk máskor folytatni. Most csak pihenj *mondta s mikor a lány elaludt, még gyógyította egy ideig aztán ő is elszendergett mert ez most így nagyok kényelmes és békés állapot volt..... felhőkről álmodott.. égen úszó hófehér bárányfelhőkről*

Nem ijedtem meg!
*Csattant fel hangja férfiasan. Sosem vallotta volna ezt be, még akkor sem ha csak ketten voltak.*
Csak nem szoktam főzni....
*Morogta ,majd megkönnyebbülten sóhajtott fel amint átvette őket.*

Jó..ezt meg tudom csinálni. Vigyázzok velük.
*Vigyorogva nézte őket. Még így is megette volna szívesen ,de inkább tartoztatta magát. Félre ment s egy nagyobb kőlapon kezdte őket a késével megnyúzni. Precizen csinálta, ezt tudta.*

*Sayla lassan mélyen elaludt. Álmában eleinte a felhők között szárnyalt, majd lassan elérve a Sárkány hegyeket körbe repülte az egészet. Megtalálta Arou házát, ami nem igazán volt nehéz. Leszállt a földszinten és emberi alakját felvéve nézett körbe a fellegvárban. Azok alapján képzelte el, ahogy a férfi mesélte neki. Mivel nem volt részletes, így a földszinten volt a nappali. Látta a fát. Oda menve hozzá megsimította, ám ekkor az álok kicsit megváltozott. Hirtelen zuhanni kezdett és mikor földet ért megrázkódott. Picit ziláltan nyitotta ki a szemét, majd mikor érezte hogy Arou még öleli vissza is hunyta azt. Teste kicsit forró volt még, de lassan teljesen rendbe jött, viszont aludt tovább.*

*Mikor már épp elég mélyen aludt elengedve Arout megfordult, de a férfi öleléséből nem jött ki. Szorosan befészkelte a férfihoz képest apró testét a hatalmas karokba.*

Na persze! *Nézett rá mosolyogva és megrázta a fejét.* A nagy harcos megijedt egy kis főzéstől... *Mondta cukkolva Erast. Persze ezt se tenné meg ha nem kettesben lennének.*

Köszönöm a segítséget kedvesem. *Mosolyodott el kedvesen és ő elkezdte pucolni a hagymát a pörkölt alá. Majd hirtelen eszébe jutott hogy Eras szereti a nyers húst.*

Nem megenni nyersen a jó részeket! Kellenek a pörköltbe világos?!*Kérdi felé fordítva fejét és pillantását.* 6-an vagyunk akik eszünk belőle ezért adtam a 6 nyulat... ha ebédre akarsz mindenképp nyersen akkor vegyél el egyet a sátorból... de csókot nem kapsz az tuti! *Mondta szigorúan.* Nem akarom hogy felforduljon a gyomrom...

*Miután ezt közölte vele pucolta tovább a hagymát és végül mégis csak úgy döntött, hogy sima főt krumplit készít a pörköltbe kockázva. Elkezdte a krumplit is megpucolni a hagyma után.*

Mint mondtam...nem a főzéstől ijedtem meg. Egyáltalán ki mondta ,hogy megijedtem? Sikitottam? Nem..ennyit erről.
*Mordult fel mialatt dolgozott. A kisebb fenyegetőzésekre szélesen elvigyorodott, majd a csók megvonásnál ráemelte vöröslő tekintetétt.*

Igazán? Nahát..akkor tényleg ennem kell!
*Jelentette ki, habár nem tette meg.De felnevetett hozzá.*
Felfordulna? NA és miért?

A tekinteted elárult kedvesem! *Pillantott rá és mikor a csók megvonásra úgy reagált, hogy akkor ennie kel meglepődve nézett rá.*

Nos, ha nem szereted a csókjaimat amit kapni szoktál akkor lelked rajta, hogy eszel vagy sem. A gyomrom pedig azért fordulna fel, mert a nyers hús szaga ami számomra nem éppen kellemes keveredik, az amúgy sem patyolat szájszagoddal... Bár igaz nem panaszkodhatom a szájhigiéniádra, mert mióta tanács tag vagy jobban odafigyeltél erre.

De bocsáss meg nekem, hogy veled ellentétben nem szeretem a nyers húst... sokkal finomabb megfőzve, fűszerezve, mint nyersen... *A csipkelődéseket mindig is szerette Erassal, és most is csak csipkelődik. Tekintetén ez egyértelműen látszik és mosolya is elárulja.*

A srácok szerintem csak vacsorára fognak vissza jönni. De szépen elrakjuk az ő adagjukat. Nem fogok kétszer főzni. Nem konyhás néninek jöttem. Ebben Aroruanak igaza volt, ezért is mentem bele, hogy vele tartsak egy kis repülésre. Bár beszéd témánk alig volt, és szerencsére nem is kezdett el keresztkérdéseket feltenni. Eddig igazán jól tartja magát az adott szavához, bár az is lehet csak azért, mert más elfoglaltsága van. Más felé irányul a figyelme. *Mondta és nagyot sóhajtott.*

Arou nem akart sérülést okozni senkinek, pusztán a természet okozott tréfát velük. Sayla felrepült Arou meg már nem tudott lassítani, csak ha ennyire erős szelet csap szárnyaival. Sayla kisebb termet, mint ő... Sőt talán az itt lévő sárkányok közül ő a legkisebb. *Mondja miközben pucolja a krumplit. Serényen dolgozik, miközben igyekszik társalogni kedvesével. Bár lehet nem épp a legjobb témát szúrta ki.* Természetes, hogy elsodorja ekkora hatalmas szél, mint amit Arou keltett. Pusztán rosszul érkezett... De amint láttam te is bele zúgtál a bokorba. *Mondta elmosolyodva kedvesére.*

Egy gyógyító belökte a bokorba a hatalmas és erős harcost. *Mondta ismét csipkelődve.* Ezeket a pillanatokat nem felejtem el. *Sunyi mosoly jelent meg arcán, miközben kedvese felé fordult.*

Lelked rajta mit szeretsz és mit nem!
*Utánozta egy kicsit. Már az utolsó nyúlnál tartott, éppenséggel azt nyúzta meg. Bőrét, és szörösebb részét külön elcsomagolta. Ha nekik nem is, de más vadálatoknak jó lesz. Mint mondjuk a Kíméráknak. Úgy hogy elteszi és majd a tábortól messzebb megeteti őket. Hadd nőjenek csak meg. A csipkelődésben benne van. Nem sértödött meg és ez abból is látszik ,hogy néha felvonja vállait ,majd vigyorogva, cinikusan tesz egy-egy megjegyzést a lány szavaira. Késöbb őt utánozza jókedvűen.*

Igen, 300 év sok idő! Természetes ha a figyelmét valami más köti le.
*Emelte meg éppen a tetemet s megszagolta. Érdekes, kcsit fancsali arcot vágva hozzá.*
Bár amit hallottam előző kedveséről, illetve egyszer láttam..... hát tűzről pattant menyecske az egyszer biztos!
*Nevetett fel hangosan s megrázta a döglött állatott. Abból még pár kisebb csont kipotyogott amit nem talált elsőnek*
Talán ezért is érdekli Sayla....úgy tűnik szereti ha egy nő vezetheti....

*Amint kinevette felé fordult s meglóditotta a kést.*
Drágám, én nem cukkolnék egy harcost, akinek a kezében még fegyver is van! Ha éppenséggel teljes alakomban lettem volna ott, hidd el nem foglaltam volna el a mókusok helyét.
*Fordult vissza s befejezte az állatok nyúzását és pucolását. Összecsapta véres kezeit.*
De hidd el, másodjára már azért mentem mert nagyon kényelmes. Meggondolandó ,hogy ott aludjak e az éjjel.

Na igen! Ez már csak az ő dolguk... *Mondta kedvesen és mikor felé lódította kicsit a kést kihúzta magát és ő is felfordította a felsőtestét. Lerakta a kést a kezéből és mutatott a szívére.*

Na gyerünk dobjad! Ide célozz... különben nem ér semmit. *Mondta és továbbra is kihívóan viselkedett.*

Még hogy ne cukkoljak egy harcost, cöhh... úgy se bántanál... ha meg igen könnyű szerrel kivédem. *Mondta és miután megpucolta a zöldséget felállva oda ment kedveséhez és megnézte a nyulakat.*

Tudod drágám... hiába dobnád a kést... a levegő tele van párával... a jég pedig meg tudja állítani a késed... de igértem neked, hogy megmutatom mennyit is fejlődtem. *Mondta egyenest a szemébe nézve.* Oda rakom főni az ebédet és utána ha gondolod megejthetjük.

*Pillantása kihívó volt és egy tálat felvéve gyors felvágta a kifilézett nyúl húst kockákra és a tálba rakta őket. Friss vizet öntve rájuk gyors át mosta és már ment is a megpirult hagymára. Befűszerezve a krumplit is belerakta, majd vízzel engedte fel. Hamar oda rakta, majd a folyóhoz indult kezet mosni.*

Nos? Van merszed kiállni ellenem egy párbajra? *Kérdi miközben elhalad mellette.* Míg fő az ebéd van időnk erre. *Mondta Erasra pillantva.*

Leiran, ha itt próbálsz előttem erősködni, vagy erősnek mutatni magad. Az nem biztos ,hogy mindig nyerő. Gondolj csak bele. *Törölte le a kését ,majd letisztitotta s úgy tette ismételten el a helyére. A felnyársalt ,darabolt nyulakat tálakba tette ,majd úgy helyezte a lány mellé, mialatt ő főzött.*
Tessék kész is van.

Mellesleg jól tudod ,hogy nem ütök meg nőt, kivéve ha védekezem, illetve ez alól kivétel Sayla. De máskor nem ütök meg nőt, vagy legalábbis nem erősen. Akkor miből gondolod ,hogy egy olyan nővel kivételt teszek, aki mellette még a kedvesem is?
*Nézett rá komolyan ,majd sóhajtott egy kicsit. Csak nézte.*
Én kimerek állni.
*Vigyorodott el.*
Nem erről van szó.

Köszönöm! *Mondta és bele is rakta a nyúl húst a bográcsba.*

Tudom, hogy nem ütsz meg nőt... de te mondtad kíváncsi vagy mennyit fejlődtem... Nos ennek a felmérésére a legjobb talán a párbaj... Szerintem egyik srác se állna ki ellenem, mert félnének, ha véletlenül is megvágnak leharapod a fejüket a helyéről...

És nem mindig adom az erőset... de jó nem erősködöm előtted... *Komolyan pillantott rá és mikor a folyóhoz értek és lemosta a kezét Eras felé fordult és megfogva a nyakát ölébe huppant. Derekára fonta lábait. Így egyenesen a szemébe tudott, nézni mert így voltak egy magasak.*

Tudod kedvesem akár nő, akár férfi, akár a kedvesed, akár egy random csaj, ha kihívtak egy párbajra. Már pedig én kihívtalak, akkor azt mint harcos illik elfogadni. Nem kell feltétlen minden erődet bele adnod, sőt szándékosan is veszíthetsz. Már ha a harcos éned ezt engedi. De legyen a párbajnak megkötései. Így megfelelne? *Kérdi szemébe nézve és tovább csimpaszkodik rajta. Nem nehéz, így ezzel nem okot fájdalmat kedvesének.*

Megkötés... nincs igazi kard se éles szúró eszköz amivel komoly sérülést lehet okozni a másiknak. Így megfelelne a dolog?