A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Meglátja a bekötött ujjat és miközben elveszi a salátát "véletlenül" megérinti Leiran kezét. Kicsit "ügyetlenkedik" és lassabban veszi át a tálat, az érintés pedig tovább tart pár pillanattal. A vágás ez idő alatt összezárul, Arou pedig mintha nem is tudna az esetről megköszöni a reggelijét*

-Köszönöm szépen! Ez igazán jól néz ki! Nem kóstolod meg Eras úrfi? *Kérdezi válaszul a sünös kérdésre, de aztán megtoldja még pár mondattal* -Nos, azt hiszem kicsit zabolátlanok voltak este. Mindenhol ott voltak. Ezért most bizonyára alszanak még, mert most egyet sem látni....

*Nem sokkal miután Arou kijött a sátorból jött vissza csak az ökle sérült kicsit a férfi állkapcsán. Saylanak nem volt semmi baja, viszont nyugodtabb volt. Leült a tűz mellé török ülésbe és észrevette Arout.* Szép jó reggelt...*Vetette oda és mély levegőt véve az égrenézett.*

Főnök mikor megyünk vadászatra?*Kérdi és a hátul tántorgó Laosra néz aki ráadásul csurom vizes.*

*Laos álkapcsát igazgatta és rajta már meg is jelentek kék zöld foltok.* Aucs au au au... Ez még mindig egy fenevad! *Mondta Saylara mutatva.*

Akarsz még kapni? *Kérdi Laosra pillantva morogva.* Ha nem akkor pofa befog és ne nyavajogj, ugyanis egy nő vert laposra! *Mondta és most már kezdte elfogadni, hogy ő igen is egy harcos nő.*

*Laos Saylara pillantott szúrósan, majd a főnökre.* Te is hallottad! Ő mondta magára hogy nő!

Mégis laposra vertelek... fogd be Laos vagy betömöm a szád és nem kajával! *Mondta és még mindig igyekezet csendre inteni a még mindig kakaskodó férfit.*

*Laos mély levegőt véve ült le távolabb Saylatól és duzzogva mozgatta meg izmait és végtagjai végig ropogtak.*

*Leiran észre vette a direkt ejtett ügyetlenkedést és megrázta a fejét.* Te semmit nem változol Arou... ez meggyógyult volna magától... csak egy egyszerű konyha baleset volt...*Mondta és ekkor látta meg közeledni a két sárkányt. Saylanak a kezét nézte meg és csak megrázta a fejét. De mikor Laos jelent meg kék zöld foltokkal és csurom vizesen szája elé tette a kezét és igyekezett vissza fogni a nevetést. Inkább Eras felé fordult.*

Örülök hogy ízlik... a hús elég puha már igaz? *Kérdi mosolyogva, majd lassan leveszi a tűzről és utánna össze keverve ad Saylanak is a reggeliből és Laosnak is. Miután oda adta megint pukkadozni kezdett a nevetéstől és mikor átadta nem bírta tovább és kifakadt a nevetéstől főleg ahogy ment köztük a szócsata.*

Bo...bo...bocsánat nem bírom! Laos nem hittem hogy egy nő elintéz... *Mondta nevetve és megfogta a hasát egyik kezével a másikat keze elé rakta és inkább leült.*

Ohh igen, ez mindent megmagyaráz Arorua.
*Vigyorodott el ,majd az ételre megemelte a saját adagját.*
Ohh...én is kaptam.... igaz szerencsére az enyémben kevesebb a zöld!
*Majd nézte ahogyan az a kettő egyre közelebb ön és még még mindig veszekszenek. Lassan evett tovább ,majd amint bevonták őt is felsóhajtott.*

Jól van..jól van elég legyen!
Ha nő..akkor nő..bár én még mindig úgy gondolom ,hogy fenevad és nem nő. Azzal meg ,hogy nő, csak nehezebb lesz neki a továbbiakban...de *emelte tekintetétt a három harcos férfi sárkányra.*
Csak ésszel piszkáljátok ezzel.
Mellesleg Laos, ki vagy amúgy nevezve...míg Saylat lefokoztam. Helyet cseréltetek..szóval ne nagyon enged magad megverni..mert kiábrándító.
*vigyorgott mialatt evett.*

-Jó reggelt Nektek is harcosok! *köszöntötte őket, de nem tett semmilyen megjegyzést sem az elpáholtra sem az elpáholóra. Úgy érezte a harcosok belügyei nem tartoznak rá, még akkor sem, ha sejtette miért is robbant ki a vita. Csendesen eszegette a salátát és egy fának vetette a hátát. Maga volt a kipihent és megtestesült nyugalom, béke és harmónia.

MICSODA??????!!!!! *Kérdi felháborodva Erasra.* Ezt a balféket rakod a helyemre?! Épp most páholtam el néz már rá!

*Mondta és mély levegőt véve igyekezett lehiggadni. Aroura pillantott és felvonta a szemöldökét.* Jó mindegy... *Mondta és keresztbe vetette lábait és enni kezdett. Igyekezet mérgét elásni, ugyanis már Laos bocsánatot kért tőle, és tudta ha a nagy hangúnak a száját betömi akkor a többiek se fognak mondani semmit.*

Igens főnök! *Mondta Laos és meghajolt köszönet kép. Némi diadalt érzett a lány felett.* És igaza van főnök ez fenevad... nem nő...

Cöhh... mondja ezt egy olyan akit elpáholtak... *Vágott vissza nyugodtan. Méltóság teljesen ült, és nem szólt egy szót se, csak evett.*

Csak féltékeny vagy, mert engem rakta a helyedre! *mondta ránézve és ő is enni kezdett. a többiek már lassan befejezték.*

Bagoly mondja verébnek , hogy nagy fejű...*Mondta és mikor befejezte megköszönve Leirannak az ételt fel állt és Erasra pillantott.* Mikor indulunk uram a vadászatra? kérdi, majd megvárja a választ és csak az után hagyja ott a csapatot. A vízhez sétál. Oda ahol tegnap este Arouval kettesben voltak. Belemerül gondolataiba sebes öklét nézve. Nem vette fel kesztyűjét ezért is sérült meg érzékeny bőre.*

*Leiran csak nagyot sóhajtott és Leült Arou mellé. Nem evett még, hisz neki úgy is lesz ideje enni mikor a társaság elmegy vadászni az erdőbe. A fának dőlve figyelte az eseményeket. Mikor Eras bejelentette hogy az imént laposra vert fickó vette át Sayla helyét csak megfogta a fejét és felhúzott térdeire borult.*

Istenem... ha túl sokat piszkálja feladja és kilép... oké hazudott neki, de Sayla ezt nehezen nyeli le... ha további színjátékba kényszeríti... az se lesz jó... *Mondta halkan, úgy hogy csak Arou hallja. Sose fogom ezt a világot meg érteni... *Mondta és a fának döntötte a fejét, majd mikor Sayal elment a táboról, csak utána pillantott.*

Segíteni szeretnék neki, de sajnos a harcosok világában nem vagyok otthon... Ha egyszerű pasi ügyről lenne szó talán menne... de ez sokkal bonyolultabb... vagy nem... *Mondta és mély levegőt véve szeme Sarkából Aroura pillantott, hogy most mit fog lépni, hisz láthatóan Sayla keze sérült volt.*

*Egy nagyot ásítva nyelte le az utolsó falatott ,majd az üres tálat vissza adta kedvesének.*
Tessék, nagyon szépen köszönöm!
*Mogatta meg végtagjait ismételten ahogyan szétnézett a kis csapaton. Csak a két hangos ecsetelte még mindig a párbajuk végeredményét s úgy tűnt igyekeztek ezt elhúzni. Leintette őket.*

Viselkedjetek a többiek előtt!
Nem sokára, amint midenki megreggelizet mehetünk vadász. Úgy hiszem a szentfazék barátunk és Leiran jól ellesznek addig is itt. Csak pár óráról van szó. A lényeg ,hogy jól érezzük magunkat.
*Pillantott kedvesére a tegnap este miatt.* Igaz?
*majd a srácokra.* Na?

-A harcosok belügyei nem tartoznak ránk Leiran *mondta és teljesen nyugodtan eszegetett tovább. *

-Mindazonáltal a vérszagot megérzik a vadak. először a rangban felül állót gyógyítom meg és utána az alatta állót. Ez így szabályos. *mondta úgy hogy a többiek is hallják és letette a tálat, majd Laos-hoz lépett és kérdés nélkül a sárkány homlokára tette a tenyerét hogy meggyógyítsa. Csak utána indult el Sayla irányába hogy őt is kezelésbe vegye*

*Sayla ott ült ahol tegnap este Arou. Törökülésben nézte hol a vizet, hol az öklét és igykezett magában helyre rakni a dolgokat.*

Oké... megérdemeltem a hazugság miatt...*Mondta és behunyta a szemét.* De vajon ez meg éri nekem? *Kérdi inkább csak magától. Nem akarta, hogy bárki is ezt hallja.*

Színjáték az egész... *Mondta és egy kavicsot a vízbe dobott.* Jó nem teljesen... tényleg agresszív vagyok a becsületem és a hazám az első... de... *Emlékképek derengenek fel a tegnap estéről és teste újra beleremeg.*

Francba.*Mondta és ököllel csapott bele a puszta sziklába.*

Igen elviekben azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat kedvesem...

*Leiran mély levegőt véve nézte ahogy Arou meggyógyítja a harcost és lassan felállva veszi el Erastól a tálat, és amit Sayla ott hagyott azt is felvette.* Örülök, hogy ízlett nektek a reggeli. *Mondta és kezdte össze szedni a mosatlant. A két harcos még elégé nyammogott a reggelin, és mikor befejezték szedtek még maguknak, mert nagyon ízlett nekik Leiran főztje.*

Igazán finomat készít Leiran kisasszony! *mondta miközben szedte a második adagját a férfi.*

Igazán örülök. *Mosolyodott el kedvesen.*

-Szegény szikla. Ő igazán nem tehet semmiről* hallatszott Arou hangja a lány mögül ahogy közeledett. Odaült a lány mellé és felé nyújtotta a kezét tenyérrel fölfelé.*

-megnézhetem? *kérdezte. Nem kezdett szánakozni a sérülésen mert azzal csak megsértette volna Sayla harcos énjét. De a sebet el akarta látni*

-Hamarosan indul a vadászat. Nélküled nem lenne teljes a csapat. Laost már meggyógyítottam.. komoly fejsérülésnek tűnt.. mégha nem is ért létfontosságú szervet....

*Kicsit össze rezzent a hangom és mikor mellé ült a férfi mély levegőt véve nézett rá és kezébe adta a kezét. Valahogy most nem idegesítette a nyugalma.*

Tudom... hogy ő nem tehet róla... sajnálom... csak... annyi minden történt és egyszerűen ez az egész hajcihő nem épp nyugtatott meg. *Mondta és a férfira nézett.* Arou... a vadászat után, ha ennek az egésznek vége... meglátogathatlak néha? *Kérdi komolyan ránézve.*

Tudom, te is a szer hatása alatt voltál, de nem hiszem, hogy ne emlékeznél a történtekre... *Mondta és sóhajtott egyet.* Őszinte leszek... én is akartam és hiába a lötty akkor is kívántam és akartam... te más vagy... és belőlem is mást hozol ki... talán ez idegesít a legjobban, de mégis... *Nem mondja tovább és behunyja a szemét. Szavait halkra veszi.* Ostobának érzem magam... mégis vágyom a közelségedre... teljesen mások vagyunk... megfenyegettelek, hogy megverlek, de te mégsem féltél tőlem... nem húzódtál el tőlem... azok ellenére is inkább hozzám akartál bújni. *Mély levegőt vett és maguk közé nézett. Keze Arou kezébe pihent.*

Furcsa... ilyen lelki fröccsöt sose mondtam senkinek... Ki hozod belőlem a nőt... *Húzta el a száját és mély levegőt vett. Egy ideig bent tartotta, majd lassan fújta ki.* Ideje össze szednem magam... Igyekeztem úgy verni, hogy ne essen komoly baja de fel adja... egyszer kétszer a feje mellé ütöttem a szikla azokat nem igazán élte túl sérülés nélkül a szikla... *Mondta kicsit elfancsalodva.*

*megfogja a lány kezét és két tenyere közé veszi. a sebek begyógyulnak, de a kezét nem engedi el. Halvány mosollyal és nyugodtan hallgatja végig a monológot*

-igen. valóban nagyon sokban különbözünk. Sosem tudnék annyira aggódni valami miatt mint te egy egyébként teljesen természetes dolog miatt. kihoztam belőled a nőt.. ez nagyon megtisztelő. Te pedig kizökkentettél a 300 éves cölibátusomból *kuncog kicsit*
-Ami engem illet a tegnap estével kapcsolatban nem sajnálok semmit és nagyon is hálás vagyok Gaiának amiért egymás útjába sodort minket. Természetesen bármikor szívesen látlak nálam. Nekem is kedves a közelséged. Akkor jössz és addig maradsz míg a kedved tartja. Igazán örülnék ha otthonosan éreznéd magad nálam. Bár az én lakom nem kifejezetten kényelmes *mosolyodik el* inkább amolyan szerzetesi fellegvár. *kicsit elgondolkodik majd folytatja*

-Fehér kőből építettem a sárkányfog szirt tetején. Csak repülve lehet megközelíteni. Nincsenek falak a szinteket csak oszlopok tartják. a nappalimban van egy szép nagy fa. Több helyen pedig földet hordtam a padlóra és abban nőnek a gyógynövényeim. Kicsit olyan mintha nem is ház lenne. De a kilátás viszont nagyon is panorámás *mondja kicsit nevetve*

*Arou szemébe nézett szavaira és nagyon haloványan talán csak a szája sarka húzódott egy kis mosolyra, és bólintott.* Igen tudom melyik a te házad... sokszor láttam repülés közben, de sose mentem 50 méternél közelebb... valahogy a nagy fehérség nem vonzott mint inkább taszított... *Mondta és a folyóra nézett. Gondolatai cikáztak, majd eltökéltség látszódott szemébe.*

Köszönöm a meghívást és lehet a vadászat után élek is lehetőséggel, és nálad fogok csövezni egy ideig. *Mondta elgondolkodva és lassan elvette a kezét és ölébe eresztette.* Régóta figyeltem a szirtet és sok fantáziát láttam benne edzés téren, de majd beszélnem kell a főnökkel, hogy eltűnnék a központból 2 hónapra... Nem biztos, hogy meg fogja engedni, de majd valahogy meggyőzöm... *Mondta és szemeiben eltökélt makacsság csillant meg. Lassan oda nyújtotta a másik kezét.*

Kérlek ezt is gyógyítsd meg... utána megyek vissza, hogy ne késsek le a vadászatról... és most már felveszem a kesztyűm... ha rajtam lett volna nem vertem volna így le az öklömet....

*Bár nem úgy tűnt, mindenre alaposan figyelt. Arra is ahogyan Sayla, majd késöbbiekben reagált. Mint vezető ,még ilyen pihenés alatt is tudnia kellet mindent, ezért figyelt, úgy téve ,mintha nem érdekelné ez az egész. Legalább a harcosok is elengedték magukat. Amint Leiran össze szedte a tálakat, Arou pedig tovább baktatott rápillantott a fiúkra.*
Pontosan! Szerintetek miért ve....
*Kezdte el ,majd leesett neki ,hogy olyat mond ami bár egyértelmű volt, még nem gondolta át teljesen, illetve még nem jelentette ki sosem, így most sem fejezte be. Vigyorral vakarta meg a füle tövét.*
Szóval ezért is kaptam el.
*Ami fülentés volt, hiszen a lány kapta el őt, de ezt nem mondhatta így el a srácoknak. Hol lenne a tekintélye?*

Viccet férletéve. Lenne egy fontos parancsom nektek.
*Pillantott komolyan a három harcosra. Hangjának orgánuma csendesebb volt, de még mindig parancsoló. Előre dölt és térdeire támasztotta ki kezeit. Kézfejei lelogtak.*
Néha cukkolhatjátok Saylat...megérdemli, de ésszel. Nem akarok belső viszályokat, és azt sem ,hogy ezért felébresszétek a fenevadban a nőt és elmenjen tölünk. Világos?
Ez az egész kell neki ,hogy erősebbé válljon, mert bizony most megfog gyengülni mint akaraterőben, mind lelkileg. Ugyan srácok, akármennyire is volt fenevad..tudtuk mindig is ,hogy csak egy nő...és így lesz idő mikor elgyengül. Ha gyereket vállal majd, úgyis kiteszem arra az időre a harcosok közül, addig viszont adjátok meg neki az örömet, hogy itt lehet.
*Felemelte a mutató ujját.*
Piszkáljátok, különben feltünő lesz a változás! De csak ésszel. Főleg te Laos! *Vigyorodott el.*
Nem lesz mindig gyógyitó a közeletekben ,hogy túléljétek.
*Azzal összecsapta a kezeit a három harcos ,meg egyszerre szólalt fel ,hogy IGENIS!. Nem volt minden az előnye, de a harcosaival jól bánt. Felállt s hátra sanditott a másik kettőre. Tölcsért formázott kezéből s úgy kiáltott.*
Sayla, ha meggyógyultál igyekezz, te is jössz a vadászatra!

*meggyógyította a másik kezét is majd lassan felállt.*

-Ahogy mondta, bármikor és bármeddig szívesen látlak az otthonomban. De átfesteni nem szeretném feketére a kedvedért. *kacsintott egyet és visszaindult, de meg is állt, hogy bevárja a lányt*

-Úgy hallom ideje van az indulásnak. Jó vadászatot!

*Leiran hallgatott és úgy tesz mint aki nem hallja amit Eras mondatait harcosa felé. Tovább folytatta dolgát és ő is szedett magának egy adagot a reggeliből, mielőtt az elfogyna azt félre rakta magának, hogy ha majd elmentek akkor ő is eszik. Csak miután Eras fel állt és Saylahoz szólt, az után lépett elé és adta oda a sátorból kihozott fűzős felsőjét és köpenyét a kesztyűkkel egyetemben. *

Parancsolj kedvesem...*Mondta és halkan szólalt meg a férfinak kicsit ajkába harapva előtte.* Én házi sárkányom... Csak a főztömért kaptál el? *Kérdi utalva arra, hogy hallotta a dolgokat.*

Nyugi nem szólok bele... te nagyon jól tudod a dolgod... *Mondta és miután Eras felvette a fűzős inget és a kesztyűt a palástot ő adta rá és igazította meg rajta.*

De ehhez ne szokj hozzá... nem fogok mindig haptákban állni, hogy így kiszolgáljalak. *Mondta a szemeibe nézve.* Én úgy gondolom egyenlőek vagyunk ebben a kapcsolatban... és ha kell ezért harcolni is fogok... *Mondta komoly pillantással.*

*Miután meggyógyította a másik kezét ő is felállt és Arou után indult.* Igen én is hallom... *Mondta mély levegőt véve és kicsit megerősítve magát ment vissza a táborba Arou mellett. Látta ahogy Leiran a köpenyet Erasra teríti és meg igazgatja.*

Na én ezt soha nem tenném meg egy férfinak... *Jegyezte meg kettőjükre nézve és elhúzza a száját.* Ezt tőlem még a csajok se várhatják el... nem hogy egy banán tulajdonos... *Mondta és a sátrához ment és behajolva a sátorba vette ki a kesztyűit és a kardját. A jelenetre nézett ismét.*

Öltözködjön mindenki csak maga...Nem vagyunk kisbabák, hogy öltöztetni keljen... *Mondta normál hangsúlyal. Nem volt se bosszús, se mérges. Arcán nyugalom látszódott és így mondta a szavait is.*

*Leiran Saylara pillantott.* Tudod néha a kedvesség és a törődés sokat jelent a másik fél számára... egy pasi egóját dédelgetni kel és csak olykor letörni a szarvukat. *Mondta Elmosolyodva a lányt figyelve, majd újra Erasra nézett.* Bár igaz Sayla te ebből a szempontból elégé férfi vagy... Ha netán családot szeretnél majd a későbbiekben akkor sok sikert a férfi kereséshez... kevés olyan sárkány pasi van akit mamuszként viselhetsz... Bár a mi kapcsolatunkban egyenlő felek vagyunk... Igaz kedvesem? *Kérdi felvont szemöldökkel Erasra pillantva.*

*Sayla csak elfintorodott láthatóan és legyintett Leiran savaira.* Az én egómat nem kell simogatni és dédelgetni... ahogy család se kel... mit kezdhetnék én egy sárkány poronttyal... És nem akarok én senkit se mamuszként viselni. *Mondta miközben felkötötte a kardját és a kesztyűit is felvette.* Ahogy eddig se volt egy harcosnak se esélye nálam... ezután se lesz... Jah igaz is Eras... a vadászat után kikérném az évi 2 hónapos kimenőmet... Lenne pár elintézni valóm! *Mondta a férfire pillantva komoly tekintettel.*

Amúgy szép pár vagytok... csak kicsit furcsa... nem sokan fogják ezt elfogadni, remélem tudjátok... Gresil papa tuti nem... az öreg őrzőt pedig nem ismerem... de talán az ő szava jobban mérv adó... Mit szólt ahhoz, hogy az unokái félig sárkányok lesznek? *Kérdi oldalra döntve a fejét. Hangja nem volt tolakodó, se agresszív, viszont nem is volt az a nőies tónusú. Az eddig megszokott hétköznapi hangja volt.*

*Felállt ,hagyta ,hogy öltöztesse a lány, bár kicsit elhúzta a száját. Lassan pillantott rá, megérintette a kezét. Csendesebben beszélt.*
Figyelj, nem szeretnélek megbántani, de engem nem kell öltöztetni. Kurucznak sem hagyom. Ha ide hozod, az már elég törődés számomra. Meg tudod jól ,hogy nem azért kaptalak el...sőt, nem én, hanem te kaptál el engem. De ezt mégsem mondhatom a srácok előtt. Nem?
*Vigyorodott kicsit el ,majd megemelte a lány kezét s adott rá egy puszit. Ezután hirtelen pillantott át a vissza jött nőre s elhúzta a száját.*

Sayla,jobb lenne ha megválógatnád a szavaidat. Akár férfi vagy akár nő, ezt még ez a háro töketlen sem engedi meg magának!
*Mutatátt a három harcosra akik szintén öltözködtek ,majd bólintott Leiran felé.*
Egyenlőek.
A másik meg. Gressil papa igenis megfogja szokni ezt, mert én is tudok olyat, ami zavarná Gressil papár ha kiderülni.
*Mondta sunyi gonosz vigyorral ,mialatt utánozta a lánynak egy-egy szójárását.*
Na irány...menjünk! Szentfazék, csak szépen.
*Azzal hirtelen átalakult, s felszállt.*

*Közel hajolt hozzá és puszit nyomott az arcára és közben a fülébe súgta, de jó érthetően.*
Ennyi kedvesség neked is kijárt, mint vezetőnek a kedvesétől, és nem én kaptalak el... szerintem ez már régóta kölcsönös volt... különben miért őrizted volna meg azt a fotót rólam.

És hidd el ez nem fog sűrűn elő fordulni, mert tudom, hogy nem szereted... ez most így jött ki kedvesem.*Mosolygott kedvesen és amint Saylahoz beszélt csak meg rázta a fejét és mosolygott rajtuk. *

Gressil úr, már valamennyire elfogadta a dolgot. Legalábbis nekem nem mutatja már a haragját ezzel kapcsolatban, bár eddig se mutatta. *Mondta majd lopva adott még a sárkány pofájára egy puszit és azzal ment is a dolgára. Felvette a mosatlant és a folyóhoz igyekezett. Elmosogatni a reggeli edényeket.*

*Mély levegőt véve konstatálta, hogy Eras még mindig amiatt bánik vele ugyan úgy... igen elvesztette kicsit a helyzetét a csapatba, de már igazából meg volt a terve, hogyan is szerzi majd ezt vissza.*

Egyáltalán nem rossz szándékkal mondtam ezeket a dolgokat... *Oldalra döntötte a fejét és úgy nézte őket és mikor Eras ki adta az indulási parancsot ő is felvette sárkány alakját és felrepült a magasba, ahogy a másik három is. Sayla volt a legkisebb termetű sárkány közöttük. De ez női mivoltának is köszönhette.*

Mi a fő célpont uram? *Kérdi Erasra pillantva.*

*amikor a többiek elrepültek Leiran után ballagott hogy segítsen neki mosogatni. Ernes a nyomában loholt de közben kitért hol jobbra hol balra. Amikor a folyóhoz értek Ernes odaszaladt inni és kicsit megmártózni, Arou pedig kérdés nélkül elkezdett segíteni*

-Ha van kedved, ma utánuk mehetünk. Nem kell hogy itt ülj és várj. A hátamon elviszlek a vadászók fölé hogy láthasd és ott lehess. A magasból nem fogunk zavarni. Mit szólsz hozzá? *kérdezi és közben rutinosan mosogat.

*Amint felszálltak megvárta őket ,majd a nőre pillantott.* Nincs konkrét cél, ha tetszik valami fogd el. De csak olyat amit meg is eszel, vagy legalábbis a többiek használhatják valamire.
*Húzta el kicsit a száját.*
Tudod....mióta 200 éve az elfek ezt szóba hozták, kellemetlenül figyelik a vádaszatokat 'Gaia' miatt.
*Majd amint a srácok tovább indultak még Sayla elé repült s kicsit hosszan nézte.*

A 2 hónapot megkapod, ha után vissza jösz és harcolsz tovább. Tartanom kell majd a hátam emiatt az biztos, de legyen. Megadom. Viszont viselkedj. Döntsd el mikor mi vagy, és viselkedj úgy ahogy vagy. Gyere velem, mi együtt vadászunk!
*Kezdett el ereszkedni kicsit s másik irányba menni.*

*Aroura pillantott és kedvesen elmosolyodott, majd a rókára pillantott és utánna csak mosogatott tovább.*

Igazán kedves ajánlat és élnék is a lehetőséggel, ha az ebédet nem kellene megfőznie valakinek... ez mindig rám maradt szóval ez számomra igazán nem gond. *Mondta elmosolyodva kedvesen.*

Köszönöm a segítséget Arou. *Mondta rápillantva. Ő is rutinos mosogató volt már, így ketten hamar végeztek. A tiszta edényeket felvette és úgy húzta ki magát. Szabad kezével megtörölte a homlokát.*

Ma te mit ennél meg legszívesebben ebédre? Tudom, hogy húst nem eszel, így gondolkodom mit is csinálhatnék neked... folyton salátát nem adhatok... Van valami ötleted? Nekem is kezd kicsit sok lenni a húsból, de ők ilyenek. Erast is így szeretem. *Mondta kedvesen mosolyogva.*