A sárkány hegy alatt elterülő erdő

-Úgy vélem azelőtt is megoldották az ebéd-gondot. A korábbi vadászatokon sem haltak éhen. Talán szakácsnőnek szegődtél? *kérdezte de nem volt rosszindulat a hangjában és átvette az edények felét és segített visszavinni*

- Ha ennyire aggódsz az ebédjük miatt, ám legyen. De én mindenképp felröpülök ma. Úgy hiszem a főzés nem tesz ki ennyi időt.. A sátorban van még pár nyúl az hamar megfő. Az én ebédem miatt pedig ne aggódj. Pár gyümölcs is megteszi.

-Biztosan nem akarsz feljönni? Ma nagyon szép idő van. Szép lesz a kilátás...
*kérdezte és már át is változott hatalmas fehér sárkánnyá, a fénylő aura is felderengett körülötte.*

*Sayla bólintott a szavakra és utánna látta hogy a srácok együtt mennek el. Tartotta a magasságot és figyelt Eras szavaira.*

Köszönöm! És természetesen vissza megyek a központba a 2 hónap után. *Mondta határozottan és látszott, hogy valamit forral a fejében, és azt eltökélten végig akarja csinálni.* Mielőtt elmennék a 2 hónap el távra írásba is beadom a kérvényt természetesen. *Mondta nyugodt hangon, majd követte Erast. Ő is ereszkedni kezdett és figyelte az erdőben megbúvó állatokat.* Körözött az erdő felett és mikor kiszemelt egy vadat módszeresen kezdte el becserkészni.*

*A kiszemelt állat ami már nem menekülhetett egy őz suta volt. Már felnőtt, de nem egy egészséges példánya fajának, ami képes lenne erős utódokat a világra hozni. Nem volt beteg meg semmi, csak korához képest elégé gyengécske volt. Könnyű volt az állatott terelgetni és mikor a lombkorona egyik réséhez ért Sayla ember alakban vetette magát az állatra, ami hirtelen súly alatt össze is esett és kétségbe esetten vergődött a lány alatt, aki biztosan tartotta. Elővette tőrjét és megnyugtatva kicsit az állatot, békében küldte vissza Gaia kebleire. Az igazi szertartásos Sárkány vadászat minden pontját betartva. az állat szívébe szúrta tőrét azzal meg adva a kegyelem döfést az állatnak.*

*Mikor ezzel végzett már meg is látta a következő példányt. Egy vaddisznót. Jelenleg nem tudta volna elkapni így csak a vaddisznó irányába mutatott, hogy Eras észre vegye. Láthatóan neki még nem volt prédája. Úgy érezte viselkedését akarja tanulmányozni, hogy az este folyamán mennyire változott meg, de a vadászat alkalmával ez nem mutatkozott ki. Igazi harcos ként vadászott.*

*Leiran elgondolkodva nézett Aroura és mély levegőt véve oda ment hozzá és megsimította nyakát.*

Biztos nem lesz belőle gond? Érdekel, hogy hogyan is vadásznak. Bár én se szeretem a vérrontást, de csak azokat vadásszák le ami szükséges az ételükhöz... ez pedig nem bűn... *Mondta és lassan óvatosan ám láthatóan gyakorlott már a sárkány hátára való felszálláshoz.*

Igen meg oldották... úgy vélem hogy nyers húst ettek. *Mondta kicsit elfancsalodva.* De igazad van nem szakácsnőnek szegődtem ide, hanem kikapcsolódni, és mert kíváncsi vagyok rájuk... *Mondta miközben felszállt Arou hátára.*

Viszont ez a pompa szerintem fel fogja hívni rád a figyelmet... az állatok is felfigyelnek rá és elmenekülnek és elbújnak... veszélyeztetheti a vadászatot. Nem gondolod? *Kérdi érdeklődve rápillantva. Megsimogatta a nyakát. Szerencsére ma rövid nadrágot vett fel a szokásos öltözete helyett.*

-Ez a beszéd! *mondta és kicsit segített a lánynak hogy könnyebben ülhessen fel a hátára, majd szárnyár leengedte amin a kis fehér róka is fölszaladt egyenesen Leiranhoz*

-Ez a pompa, ahogy nevezed sokkal kevéssé feltűnő az égen mint hinnéd. Odafenn sokkal kevéssé vagyok feltűnő mint idelenn. *mondta szerény mosollyal*

-Majd magasan fölöttük leszünk, akkor nem zavarjuk meg az állatokat sem. Sem pedig a vadászatot. Még a vadászat vége előtt visszatérünk és ha úgy tartja kedved, még főzni is lesz időd. Ha gondod van a magassággal, csak szólj. Ha vissza szeretnél térni akkor is csak jelezd és jövünk vissza. Kapaszkodj!
*mondta még idelenn aztán egy elegáns de erőteljes mozdulattal fellökte magukat a levegőbe. Erőteljes szárnycsapásokkal emelkedett a magasba, majd amikor elkapta a felszálló légáramlatokat kicsit vitorlázva emelkedett. Aztán megint rásegített szárnycsapásokkal az emelkedésre majd egy újabb légáramnál ismét vitette magát. Hamarosan elég magasan voltak ahhoz hogy a vadászók után menjenek. Arou fehér felhőként könnyedén úszott vele a levegőben. A bárányfelhőcskék mellettük lebegtek fényes fehéren mint Arou. Alattuk mélyen a völgy.. s hamarosan pár vadászó sárkányt is látni lehetett alattuk, ahogy úsztak a levegőben...*

-ebből a magasságból egészen biztosan nem zavarunk *mondta Leirannak* -Ha lejjebb szeretnél menni, kérlek mondd és megyünk.

*Bólintott felé, majd csak nézte ahogyan vadászik. Elvigyorodott, úgy tűnt ebben nem volt változás. Amint biccentett felé, vissza bólintott, hogy értette ő is a dolgokat. Hamarosan amint leért vissza alakult emberré s észrevétlenül ért földet. A vaddisznó nem vette észre, elvigyorodott ,majd előkapta kését a csizmájának szárából s hirtelen dobta le vele az állatott. Mivel azt nyakon találta az felnyűszitett ,majd abba az irányba kezdett loholni. Elvigyorodott s a következő pillanatban ,már mellette termet, azzal elvágva az állatnak a nyakát ,egy hirtelen s erős mozdulattal.*
Amit Gaia adott, azt vissza is veszi.
*Motyogta ,majd a hirtelen halt állatra pillantott. Ráült annak hátára s megivizsgálta az elfogotatt. Ezután pillantott vissza a lányra s okét mutatott neki.*

*Leiran kapaszkodott és figyelte a dolgokat mosolyogva.* Nem félek a magasba. Elégé sokat repültem már Eras hátán, hogy ne féljek a repüléstől. * Mondta mosolyogva és hagyta Ernest az ölébe fészkelni. Megérintette az egyik felhőt és kicsit játszott is vele, majd mikor feltűntek a sárkányok őket kezdte figyelni a magasból. Nem túl sokat látott, de számára épp elegendő volt.*

Ott van Eras és Sayla... feléjük repülsz kérlek? *Kérdi és inkább az ő viselkedésükre volt kíváncsi. Hosszan figyelte őket, ahogy vadásztak. Nem szerette volna őket zavarni, de büszkén figyelte kedvesét, ahogy az jól szórakozik Sayla társaságába, majd kicsit bizalmas hangnemre váltott.*

Arorua... lehet egy személyes kérdésem? *Kérdi normál hangerővel, mert tudta nem hallja más csak ők.* Mi történt közted és Sayla között? Miről beszélgettetek mielőtt elindultunk vadászatra?

*Salya lassan fel állt és a vadat hőzva maga után ment Eras mellé és megvizsgálta a vaddisznót ő is.*

Szép állat, és láthatóan jól mértem fel a helyzetet, nincs családja. Elégé fiatal kan és még egyedül volt. *Mondta és az őzet a vaddisznó mellé rakta és mellé térdelve kezdte el feldolgozni tőrjével az állatot. Csak azt szokták magukkal vinni amit ők megesznek. A maradékot ott hagyják az erdőben a dögevőknek.*

Majd én vissza viszem a két vadat a táborba és jövök vissza utána. *Mondta és felpillantott az égre. Látta ahogy fent köröz Arou. Lehet hogy a vadakat megtéveszti de az éles szemet nem.*

Közönségünk van... azt hiszem Leiran is ott van. *mondta kicsit hunyorogva, hogy jobban lásson.* De ebben nem vagyok biztos... végül is míg nem zavarják a vadászatot addig nincs gond. *Mondta kicsit fogai közt sziszegve. Hangjában némi él volt, de nem túl bosszús. Nem szerette ha figyelik őt.*

*Ekkor a bokorban lévő hangokra lesz figyelmes és lassan fordul meg. Védekezőn tartja maga elé a tőrét és kardjára teszi jobbját. A bokorból egy kimére feje bukkan elő aki a vér szagra jött elő.* Kiméra... *Mondta és szemeit össze szűkítve figyelte az állatot, ami fenyegetően kezdett morogni, hogy menjenek arrébb az elejtett vadtól, de Sayla nem mozdult onnan. Jobbjával megfogta a kiszedett beleket és oda dobta annak. A kiméra egyből lecsapott rá és behúzta azt a bokorba. Ott kezdett el rajta jól halhatóan nyammogni.*

Nem sokáig fog neki kitartani... *Mondta és azzal állt fel.* Melyikünk őrködik, míg a másik kiszedi a felesleges dolgokat az állatokból? *Kérdi várva a válaszra védekező állásban áll továbbra is.*

*a kérésre Eras és Sayla felé úszott az égen és körözve vitorlázott felettük a magasban. Ő is nézte őket odalenn. Látta hogy szép zsákmányt sikerült szerezniük*

-A kérdésed valóban eléggé személyes, de nem annyira hogy ne osszam meg Veled.
Elsődlegesen megbeszéltük a tegnap este történteket és biztosítottuk egymást a felől hogy egyikünk sem bánta meg a dolgokat, habár a szer hatása alatt tettük amit tettünk. Szó volt még arról is, hogy Sayla szeretne egy kicsit elvonultan edzeni, ezért nálam lesz egy ideig. Az ő szavaival élve, nálam fog csövelni.
Legalább ott lesz egy gyógyító, ha túlzásokba esne edzés közben. *jegyzi meg pluszban*

*Figyelte őket és meg látta a kimérát, de tudta, hogy kézben tartják a helyzetet, bár egy kis aggodalom ki ült arcára és hallatszott is hangjában egy árnyalatnyit. A szakavatott fülek ezt kihallották.*

Értem... szóval ezért kérte ki a 2 hónap el távot, mielőtt eljöttünk volna. *Mondta és megértően bólintott a dolgokra. Nem faggatózott tovább, mivel igazából nem az ő dolga volt ez.* Majd elmondja Erasnak, ha akarja, hogy hova is megy... de előre szólok neked. Sayla elégé mazoista hajlam, szóval lehet a végletekig kimeríti majd magát az edzések alatt... főleg, hogy a te házad közelében elégé sok az éles szikla. Nem megrémíteni akarlak, csak szóltam. Igazából én se ismerem tökéletesen őt, de ennyit megtudtam róla.

*Mondta nyugodt hangon, ami megszíneződött az aggodalommal. Figyelte a lent lévőket.*

Rendben ahogyan gondolod.
*Gondolkodott el hosszan mialatt nézte a vaddisznót. Követve a nő példáját vissza meresztette fenekét az állatra ,majd jobban felvágta annak nyakánál a bőrt. Megvizsgálta kicsit.*
Igen jól láttad, és teljesen egészséges is volt. Nem gond ,hogy elejtettük, sok kan van mostanság az erdőkben, néha több is ,mint a női egyed.

*Nyugodtan pillantott fel a Kimérára. Nem aggódott meg, kicsit sóhajtott ,majd lassan felállt az állatról.*
Nem baj...majd én örkődöm. Te szed csak szét egy kicsit.
*Azzal még felpillantott az égre.*
Cöh....nem véletlenül nem kellene jönniük...lényegtelen.
*Pillantott előre megropogtattva a nyakát.*
Mutassunk nekik egy kis showt, Sayla?
*Vigyorodott el szélesen, úgyan úgy ,mint régen a lányra.*

*Letérdelt és tovább boncolta az őz sutát.* Igen ez így van uram. Egyre több a kan mint a nőstény. Az őz suta meg nem volt olyan szép példány, mint társai... de nem beteg szóval nem lesz vele gond. Csak nem olyan erős... nem lett volna szép utódja... *Modta miközben kiszedte a maradék nem kellő belsőséget és a kimérának dobta a bokorba, majd a vaddisznó mellé térdelt és abból is kiszedte a számukra nem kellő besőségeket.*

Milyen Showra gondolsz? *Kérdi megcsillanó szemekkel Erasra pillantva.* Had mozizzanak kicsit. Leiran amúgy is kíváncsi természet... *Mondta és lassan fel állt keze véres volt. Megtörölte a homlokát és az is véres lett kezétől.*

Kíváncsi arra, hogy hogy vadászunk mi sárkányok... ebbe nincs igazán semmi rossz... Bár tény nem biztos látnia kellene ezt... nem tudom mennyire erős a gyomra. *Mondta és az őzhöz hajolva kivágott egy arabot a has tájékén lévő húsból azt ketté vágva egyiket Erasnak dobta a nála lévő darabot pedig bekapta úgy nyersen és enni kezdte.*

Jó húsa van attól független milyen esetlen jószág volt...De hallgatlak a showt illetően!

*A halkabbik harcos repült oda hozzájuk. Már három zsákmány nála volt és azt a kettőt is felkapta, majd el is repült vele vissza a táborba, hogy a húsevők ne találják meg. Nem szólt semmit csak biccentet kettőjüknek és tovább is szárnyalt.*

Köszi! *Mondta utána és intett neki, miközben rágta a húst.* Na a srácok is ejtettek szép vadakat. *Jegyezte meg.*

*Biccentett a társuk felé aki elvitte a vadakat, majd elkezdte megrágni a belsőséget ,amit még Sayla adott át neki. Kényelmesen rágta, jóizűen.*
Hm.... Milyen show?
Szerinted...mitől dölnének ki a legjobban?
*Vigyorodott el szélesen mialatt rápillantott. Látta ,hogy már véres volt a homloka így megpöckölte.*
Tiszta vér vagy, vonzani fogod a vadakat.

*Azzal arrébb ment ,majd megigazgatta a kesztyűjét s lerázta a töréről a vért.*
Hm....
*Lassan sandított fel.*
Nem tűnünk el a szemük elől?

*Elgondolkodik a kérdésen és mikor homlokon pöcköli csal morcosan pillant Erasra és bele ver egyet Eras vállába, mielőtt ő arrébb menne.* Ezt még minidig utálom...

*Gondolkodott és lassan megette a falatot.* Az hogy eltűnünk a szemük elől inkább Leirant bosszantaná és okozna neki aggodalmat... Arout nem igazán... de egyenlőre nincs jobb ötletem nekem se... Talán még ha látják a kimérával való viaskodást egyikünknél... Talán arra még Arou is felkapná a fejét... *Mondta elgondolkodva.*

Viszont annyiból nem baj hogy jöttek, hogy legalább van ki főzzön finomakat nem? *Kérdi Erasra pillantva.* És azért az esték is kellemesebbek neked így... *Lerázza ő is a vért a késéről és csak aztán teszi el a tokjába. Elővesz egy kendőt és megtörli a kezét és a homlokát, hogy a vért leszedje magáról, de az arcán kicsit jobban elmaszatolja először, majd kicsit benyálazva a kendőt mossa le jobban.*

Nos? Mi legyen? Te merre futsz? *Kérdi rápillantva.*

-igen vélhetően ezért. *hagyta helyben Leiran okfejtését*
-A sziklák miatt nem aggódom. Sayla heves és önfejű, de nem hülye. Ha annyira felelőtlen lenne, már nem élne. Ha sérülést szenved, természetesen meggyógyítom.

*látta a kimeirát de nem mutatta jelét. Nem aggódott a harcosokért mert minden bizonnyal fel vannak készülve ilyen helyzetekre. Lassan rótta a köröket a magasban közben el elkalandozott a tekintete a felhők felé*

Igen te még azt a kis vágást se hagytad békén az ujjamon mikor másodjára felébredtél... *Mondta és figyelte az eseményeket. Megpillantotta ő is a kimérát és mély levegőt véve inkább csak figyelt. Nem tudta mit is mondjon Arounak. Nem igazán volt beszéd témájuk... Egyformák voltak és nem tudta mit is mondhatna neki. Végül mégis csak megszólalt.*

És? Megbántad, hogy hagytalak rávenni erre a kirándulásra? Hidd el van gyógyító a Sárkányok városában ha szükség lenne rájuk, de hisz még te ellenőrizted le őket... mintha nem hinnél a szavamban. *Mondta kicsit elhúzva a száját.* Mikor szegtem én meg az adott szavam? *Kérdi és inkább csak figyelt újra.*

Valamire készülnek... *Mondta és mély levegőt vett.* Kiszúrtak minket... tuti kiszúrtak... *Mondta és inkább a felhők felé terelte figyelmét. Most nem kapaszkodott Aroruaba. Egyenesen ült a hátán.*

-Nem bántam meg és nem is aggódom mert valóban magam ellenőriztem a gyógyítót. De nem azért mert nem bíznék benned. Itt nem a szavahihetőségedről van szó. Egyszer.. csupán csak egyszer mulasztottam el ellenőrizni, hogy van e utánpótlás és megvolt a baj. Többet nem követem el ugyanazt a hibát- *utalt Eras anyja halálának körülményeire és a hangjába szomorúság vegyült.*

-igen. bizonyára észrevettek és megpróbálnak eltűnni. Térjünk vissza a táborba vagy menjünk bele a játékba?

Szerintem menjünk vissza... *Mondta és mély levegőt vett* Amúgy is még meg kell főzni az ebédet vacsorát... attól függ mikorra lesz kész. Eras nagyon rá kapott a főztömre, és mivel nem jártas a konyhába, így tudom kicsit befolyásolni az étkezését.*Mondta és kicsit elnevette magát.*

Múltkor csempésztem a nyúl pörköltjébe almát és észre se vette, de így legalább mindent eszik és minden fontos dolgot meg kap a szervezete. *Mondta mosolyogva.* Persze utána te vissza jöhetsz, meg csinálom én egyedül is a főzést.

*Mondta kedvesen és megsimogatta a nyakát jelezve, hogy kapaszkodik.*

Hát nem, de nem is hiszem ,hogy sok minden kihoza a szentfazekat a sodrából..szóval szerintem ezen kár is agyalnod.
*Ropogtatta meg a nyakát, de csak vigyorgott. Még kicsit zsibadt a vála, de sosem mondta volna el neki. Hosszan pillantott rá.*
Igen, finomakat főz, de nem csak rám, hanem rátok is. Meg legalább egy-két dolgot megismer. Amit a késöbbiekben tudnia kell majd, ha el akar engem fogadni.
Azt meg ne mond ,hogy neked nem kellemes az estéd..ne beszélj egyesszámban.

*Pillantott rá egy sejtelmes mosollyal.*
Sajnos a kíméra úgy tűnik sokkalta jobban élvezi a belsőségeket, mintse vissza térjen. De jó...legyen a kisebb "menekülés" a tervünk. Én az erdőbe megyek.
*Bökött előre.* Onnan nem vesznek észre..még fentről sem.

Na és te?

Jó... jó igazad van nekem is kellemesek az esték! És igennem csak rád főz most jelenleg... *Mondta megadón magát.*

Nem is tudom talán a másik irányba megyek... *Mondta és fejével biccentett a hegy felé lévő részre.*

Bár nem hiszem, hogy ez túlzottan bejönne...*Pillantott fel rájuk.* Szerintem már észrevették a dolgot... szóval lehet fölös is a dolog... viszont igen legalább Leiran jobban el tud majd így fogadni, bár azt kétlem, hogy nem fogadna el anélkül, hogy tudná ezeket jobban, bár nem te mesélted, de a srácok mondták, hogy sokszor ment veletek a tivornyákra mikor még én nem voltam a csapatban, és neki se volt ennyi kötelezettsége...

Nekem voltak aggájaim azt illetően, hogy a szentfazék és ő is velünk jönnek, de végül szerintem jól sült el a dolog...*Mondta és mély levegőt véve legugolt és figyelte a bokrot ahonnan inkább már horkolás hangja szűrődött ki.*

Nocsak jól lakott és elaludt... mindegy... szerintem folytassuk a vadászatot. *Mondta és felvéve a sárkány alakját felröppen a lombkorona résén keresztül és újra vadászni kezdett, míg eltakarta Eras, hogy az eltűnhessen, ha még szeretne.*

*elmosolyodik hogy a lány ennyire könnyedén visszatérne a táborba*
-Egy kicsit sem akarsz belemenni a játékba? Kérdezte és hangjában volt valami zsiványság. Úgy tudom a vadászat egyben szórakozás is.

Kapaszkodj Leiran és fogd kérlek Ernest is. Kicsit megtréfáljuk őket. *mondta és láthatóan most játékos kedvében volt.. talán a tegnap esti dolgok hatottak így rá, talán csak előtört valahonnan mélyről ez az énje, ezt talán ő maga sem tudta de egy pillanattal később zuhanórepülésben tartott a két földön lévő felé.. s csak zuhant és zuhant hátán a bátor sárkánylovassal.. aztán az utolsó pillanatban kicsapta hatalmas szárnyait és a lombok tetejét súrolva hatalmas szélt kavart és ha mindez nem lenne elég hatásos sárkányhangon rájukkiáltott egy óriásit!

WÁÁÁÁÁRRRRGGGHHHH!!!!

*Sayla ekkor bukkan fel a lombok közül,Arou épp csak nem üti el de a menetszéllel igencsak meglegyinti a lányt*

*Aztán vitte is tovább a lendület és a zuhanórepüléstől felgyorsult sebességgel szelelt el majd ismét a magasság felé vette az irányt.*

*Sayla meglátja a felé közeledő hatalmas fehér sárkányt Próbál ellen kormányozni, de belekerül a hatalmas szélbe amit az keltett szárnyaival a fékezéshez. Sayla elkezd vissza zuhanni a földre. Igyekszik vissza szerezni az irányítást, ám szárnyai nem akarnak neki engedelmeskedni. A szél miatt ide oda csapódnak és mikor látja elég közel kerül a fák lombjaihoz, végül úgy dönt ember alakját veszi fel.*

*Így is tett és végig zúg a fa lombkoronáján végül bele egy bokorba.*

Azt a jó! *Kiáltja el magát mikor földet ér. Feltápászkodik és feje mintha kissé vérezne a zuhanástól, ami betudható még az őz vérének, de kesztyűjét felhasítva mélyen megkarcolja egy törött ág amit esés közben tört le. Mérgesen nézi az elfele tartó Arout*

Na meg állj csak ezt nem úszod meg! *Morogta és kilépve a bokorból leszedve magáról a gallyakat változik ismét sárkánnyá és sebesen repül Arou után és felé kerekedik. Látja hogy Leiran is a hátán van, ezért inkább csak megkergeti a fehér sárkányt. Ijesztgetés gyanánt oda oda kap Arou farka felé, mint ha el akarná kapni.*

*Leiran meg fogja Ernestet és csak, mint bevont harmadik személy figyeli az eseményeket. Edzett sárkány lovas ként nem sikít fel a zuhanást illetően. Néz Sayla után látva a bezuhanását a fa lombjába. A folytatást nem látja, csak mikor az felrepül és utánuk indul.*

Elégé pipának látszik Sayla... *Mondta sokat sejtetően Arounak.*

Hát igen. Ismerős jellem vonások. Egy jóllakot bendővel én is nagyon szeretek aludni!

*Amint megigazgatta megint a kesztyűjét s látja ,hogy felröppen a társnője, hátha ő menekülőre fogja még, éppen beállt ,hogy így tegyen ám a hirtelen keltett szél más felé vonja a tekintetétt.* Hosszan pillant fel ,mialatt erősen igyekszik megtámaszkodni a helyén. Összeszükült szemekkel nézte a fehér sárkányt, majd azt is ,amint Sayla beesik a bokrosba. Ő is hátra csúszik, majd kicsit beljebb zúg az egyik bokorba, de nem túlságosan. Szerencsére ő még két lábon állt a földön. A bokorból kilátszik a két lába, s csak kikőpve egy falevelet nézi, ahogyan elhúznak. Elvigyorodik ,majd amint észreveszi a nőt annak hátán felkiált.*
Sayla, ha nem vigyázzol Leiranra szétszagatlak!

-ajjaj... *válaszolta ahogy egy pillanatra maga mögé nézett. tudta hogy a lány reakciója bizonyára a kergetés lesz de nem gondolta hogy ennyire gyors és harcias.. gyorsított a tempón majd ismét lefelé vette az irányt és csinált egy dugóhúzó figurát. közben szándékosan megbirizgálta Sayla orrát a farka hegyével*

- Utasom van, ne piszkálj! Menj vadászni harcos! *nevette Sayla dühét és nem aggódott komolyan, csak játszott vele*
*a dugóhúzó figura után ismét a fák koronájától pár centire húzott el újabb széllökettel Eras feje felett*

Gondoltál volna erre mielőtt nekem jöttél! *Kiáltotta utána és még jobban gyorsított és követte. A dugóhúzóba nem követte de kapkodott még egy darabig, majd ő is követte vissza felfelé a lombok felett suhant el ám már nem emelkedett fel, mert szárnya sajgott.*

Ezt még vissza kapod! *Mondta és inkább leszállt a földre és emberi alakot vett. Heves szívverése miatt jobban vérzett a karja. Fogait össze szorítva fogta meg karját és szorította el. Egy helyben állva maradt. Nem akarta hagyni hogy a fájdalom felül kerekedjen rajta. Egy hangot nem ejtet ki a száján, de már földre csepegett a vére. Mély levegőket véve próbált lenyugodni, mert elégé sietősen repült utána. Neki jobban kellett verdesni szárnyaival, hogy utol érje.*