A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Csendben követi a nőt ,majd megáll ő is a parton, de nem ül le .Ő áll tovább s csak néz előre. Csendben hallgata. Ilyenkor már rég kifakadt volna, kiabálna, üvöltözne vele, máskor, de úgy tűnik hatott rá Leiran mondata....legalábbis egy kicsit. Amint Sayla magyarázkodni kezdett elhúzta a száját. Csak miután végzet emelte hosszúkás vörös szemeit rá, szigorúan. Mozdulataiból úgyan ezt lehetett látni.*

Egy nő, az nő. Lényegtelen ,hogy milyen körülmények vannak mellette. Ha egy férfi közbe jött, máskor is jöhet, és a véletlenek alatt lehe csapattársa is. Te sem gondoltál még erre tegnap, aztán mégis egy gyógyitóval hancuroztál az éjszaka!
*Hangját kicsit megemelte, de tudta ,hogy csak ők hallják. Mások nem. Keresztbefonta kezeit.*
Sayla, engem eddig sem érdekelt ,hogy mennyi időbe került míg eljutottál ide, vagy mennyire nehéz volt megtartani,mert egy harcos ezeket nem ecseteli fennhangon. Megdolgozott érte, és utána adja a hátátt, hogy vágjanak rajta fát. Már ha érted mire gondolok.
*Elkomorodott, majd elcsendesedett. Lehunyott szemekkel, masszirozta kicsit meg ornyergét s gondolkodott ,mit is mondjon még. Még mindenképpen akart neki mondani valamit.*

Ha nem is eztvesszük figyelembe..mert jó..fiatal vagy előfordulhat...*itt elhúzta a szájá.* Akkor nézzük tovább. A hapsí több ,mint 400 évvel idősebb nálad, de a legrosszabb ,hogy hazudtál nekem Sayla. A feletesednek, a fönöködnek és én ezt nem tolerálom. Még meggondolom, mi lesz veled.
*Azzal intett, jelezve ,hogy nem akar védő szövegeket.*

*Leiran megkönnyebbülve hallotta a szuszogó hangokat a sátorból és vissza ült a reggeli készítéséhez. Most inkább az események átgondolása vette át gondolatait. Kicsit aggódott Sayla miatt, de meg is értette a lányt, bár remélte Eras nem fog akkora feneket keríteni a dolognak. Egyben biztos volt. Sokat fogják emiatt csipkedni Saylat, akinek el kellesz ezt tűrnie. Gondolataiba belefeledkezve ügysen el is vágta az ujját. Kicsit fel szisszent a dolgon és vissza zökkentették a valóságba.*

Remek... *Mondta és lerakta a zöldségeket és hagyta had tisztuljon ki a seb.*

*Mély levegőt véve maga elé nézett és lassan emelte fel pillantását a férfire.*

Megértettem...*Mondta és a folyóra pillantott. Nem tudta mit mondhatna még, hisz elmondta állás pontját és csak elhúzta a száját. Igen ő egy nő, de egy harcossal sosem kezdene ki. Főleg nem egy társával. Rájuk nem őgy tekintett mint Aroura. Valamiért neki más volt Arou, mint a társai, de ezt nem mondta el.*

Megértem uram, ha az eltitkolt igazság miatt rak ki a csapatból... de ha azért rak ki mert ilyen vagyok akkor azt nem fogom tudni megérteni... *Mondta halkan inkább csak magának. *Nagyot nyelt és törökülésbe a víz felé fordult teljes egészében. Nem nézett már Erasra. Nem tudott a szemébe nézni, mert tudta, hogy hibázott. Sejtette, hogy ez lesz belőle. Pedig annyira ügyelt hangjára... és mégis lebuktak... egyszerűen nem bírta felfogni.*

Ma nem veszek részt a vadászatban... *mély levegőt véve tényként közölve mondta ezt Erasnak. Csak figyelte a folyót és próbálta lelkét megnyugtatni. Erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne keljen ki magából. Ha ezek után újra bizonyítania kell akkor bizonyítani fog. Újra végig verekedi magát a csapaton ha az kel, de nem akar lemondani harcos létéről.*

*Azon gondolkodott ,hogy most mit tegyen vele. Persze, ha őt elő veszi, akkor elő kellene a szentfazekat is..de azzal mit tegyen? Nem az embere.... az meg ,hogy az apjának elmondja....talán szívatási szempontból kegyetlenség lenne a késsöbiekre nézve. Így csak zakatolt az agya ,mialatt a lányt hallgatta ,majd figyelte annak mozdulatait. nem tetszett neki a felállás, de tudta ,ostobaság lenne emiatt elküldeni...de hazudott. És ezt volt az, amit nem tudott könnyen megbocsátani...eltürni.*

De részt veszel!
*Jelentette ki, úgy ,hoy ellentmondást nem tűrt volna. Kiállássa és hangja is parancsoló volt. Szigorú.*
Nem tűröm el ,hogy az embereim kívonják magukat a feladat alól, csak mert éppenségel lelki bajuk van! Szóval ezt most jól jegyezd meg.
*Szigorúan tekintett rá hosszan, lehajlt elé s maga felé fordította állánál fogva az arcát ,úgy nézte a szemeit.*
Nem teszlek ki a csapatból, de a hazugságod miatt lefokozlak. Ha már elveszítetted egyszer, nehezebb elnyerned a bizalmam, szóval ez egy nehéz mecs lesz. Ha akarod küzdesz, ha nem ,akkor maradsz ahol vagy! A srácok közül lépnek majd a helyedre. És a legfontosabb..nem érdekelnek ezek a lelki cumók..amit most is csináltál a víz felé nézve. A harcos nem ilyen, amikor "munkában" van. Nincs rinyálás! Amint szreveszem ,hogy egy kicsit is nőiesen kezdesz viselkedni a harcosok között, *Mutatta az ujjával.* kiteszlek a csapatból. Örökre.

*Azzal elengedte a lány állát s kihúzta magát.*

*Salya komolyan pillantott a vörös szemekbe és mikor elengedte bólintott és lassan felállt és kihúzta egyenesre magát.*

Attól nem kel félnie uram, hogy a srácok előtt ne viselkednék ugyan úgy... eddig is az én titkom maradt... ha ez nem történt volna, most is az lenne. *Mondta komoly pillantással és mély levegőt vett. Tudomásul vette a lefokozást, bár így is 3. tiszt a csapatba és ha azt nézzük nőként nem rossz poszt. Behunyta a szemét és keresztbe fonta a kezeit*

Ahogy attól se hogy csapattárssal kezdek ki... eddig is meg tehettem volna. Ők a számomra testvérek... *Mondta és komoly pillantása szinte égetett. Arca megkeményedett és láthatóan vissza tért a régi stílusához.*

Na és hogy telt az este miután mindenki bevonult a sátrába? *Kérdi felvonva szemöldökét kérdőn és egy huncut mosoly jelent meg arcán. Még mindig várom az infókat arról a bizonyos barackról. Kettesben vagyunk... na mondjuk pár infót! Édes? Jó sok nedve van igaz? *Kérdi huncut mosollyal, kicsit oldani kívánja a feszültséget, bár lehet ez most nem jó ötlet, de ezzel is bizonyítani szeretné, hogy az eset semmin se változtat. Ő harcolni fog.*

*Ám ekkor bele szimatol a levegőbe és össze húzza a szemöldökét.* Vér szagát érzem a levegőbe... de ez nem állaté... ahhoz túlságosan is édeskés. *Mondta és szinte azonnal elindult a táborhely felé.*

*Leiran mély levegőt véve igyekezett elállítani a vérzést, mivel tudta a vér szaga vonzza a ragadozókat, bár nappal nem igazán szoktak ébren lenni. Még se akarta ide csalni a táborhoz őket. Egy kendőt tekert ujjára és vissza leült. Úgy ítélte meg már elég tiszta a seb és lassan vette le a kötést és térdére helyezve sebesült kezét másikkal pedig jeget készült ráhúzni, hogy az is elfedje a sebet addig míg talál kötszert, de végül meggondolta magát. Tudta milyen rossz érzés mikor le van fagyva egy ujja. Sóhajtott és csak újra bekötötte, úgy ment be a sátorba és kezdett el kutakodni táskájába kötszerért és fertőtlenítőért.*

Igen, igen értem én. De mostantól úgyan úgy viselned kell ennek a kvöetkezményeit, én nem fogok könnyíteni a dolgodon.
*Igazgatta meg a nadrágja övét, majd beletúrt vörös hajába s a parthoz lépet. Leguggolt, egy ki vízet merített a kezébe, amivel aztán megmosta az arcát ,hogy felébredjen. Nem gondolta volna ,hogy rögtön a vadászat másnapján már egy ilyen dologgal kell szembe találkoznia. Sőt ,egyáltalán nem gondolt erre. Amint kicsit rendbe hozta magát, kihúzta melkasát ,s úgy tekintett a sárkánynőre hosszan.*

Persze ,hogy testvérek. Mivel velük edzesz már évek óta, s nem tekitnettek másként rád. De nem csak ők vannak harcosok, bármikor csatlakozhat hozzánk más, vagy csatlakozhatott volna eddig is. Szóval ez nem kifogás Sayla, amúgyis, ismersz engem. Ha akarok, akkor én bármin találok egy kis csomót. Nem érdemes ,most védened magad, mert tudok mondani ég sok mindent. Más az ha nem szeretnék.
*Ásitott egy nagyott majd megropogtatta a végtagjait, kicsit tornázott. Csak ezután villantak meg a szemei a lány kérdésére. Széles vigyor ült ki arcán.*
Bocs Sayla, én sem kérdezem tőled ,hogy milyen volt az éjszakai banán, szóval értékelné,ha te sem kérdezgetném engem a barackról. Az az enyém, nem nagyon van közöd hozzá. Más barackról meséltem, de mostantól ennyi, ebből még csak kóstolni sem fogsz, főleg mostantól nem!
*Vakarta meg a tarkóját ,még mindig vigyorogva ,majd ő is vissza pillantott.*
Én is érzem.....azt is tudom kié.
*Komorodott el egy kicsit ,majd elindult vissza fele.*

Leiran! Megsérültél? Vagy felszabdaltad magad? Kedves...tudod ,hogy nekem egészbe kellesz....
*Nézet szét.*

*Sayla is vissza ért Erassal egy időben és nézett körbe. meglátta a kést amin ott voltak a vércseppek.*

Jól van na már a fantáziát se engedik meg és a banán nem volt a barckban... ennyi téma lezárva... *Mondta és nagy levegőt vett. Tudta, hogy elégé sok dolog volt amibe vele kapcsolatban bele lehetett kötni és nyújtózott egy nagyot.*

Megyek megnézem mi van a gyógyítónkkal. *Mondta és a sátor előtt megállva Erasra pillantott.*

Eras az pedig hogy több mint 400 évvel idősebb tőlem... az számít? Aki pedig a harcosokhoz csatlakozik... az mindig is a testvérem lesz... *Mondta és azzal ment be a sátorba, mivel Leiran sebesülésén akárhogy is akar nem tud segíteni. Mikor bement a sátrukba látta hogy vissza aludt, így csak mellé ülve simította meg a hátát kedvesen, de hagyta aludni. Kardját vette elő és a kendőjét. Kicsit tisztogatta még a vadászat előtt.*

*Megtalálva a kötszereit ment ki a sátorból és Erasra pillantott. Meglepődve pislogott.*

Igen tudom hogy egyben kellek neked... ez pedig csak egy egyszerű konyhai baleset... Zöldség pucolás közben megvágtam magam... *Mondta kissé zavart pillantással kísérve.* Semmi komoly... el tudom látni! *Mondta és elmenve Eras mellett vissza ült és elkezdte előszedni a kötszeres dobozból a kellő cuccokat.*

Elgondolkodtam és egy pillanatra nem figyeltem. *Mondta miközben a sérülését látta el.* Tudom legyek óvatosabb mert egybe kellek neked... *Mondta ismételve szavait és nagyot sóhajtott. Sayla után nézett a sátorra, mert hallotta, hogy bement oda. Lassan pillantott vissza Erasra és halkra vette szavait.*

Sikerült megbeszélni? *Kérdi kedvesen, de nem tolakodón. Igazából neki ebbe beleszólása nem volt.*

*Intett még Sayla felé, majd a megjelenő kedvesére pillantott. Nézte ahogyan leült ,majd ellátja a sérülését. Lassan lépdelt ő is oda, majd leült az egyik kint tönkre. Onnan nézett rá, halk szavaira bólintott hosszan.*
Pontosan....nem akarom kitenni a csapatból. Ahhoz túl jó, de meg kell tanulnia ,hogy nekem nem hazudhat.

*Helyezkedett el kényelmesen s karba fonta kezeit. Nézte ahogyan alkot, majd hirtelen felállt, elé sétált s leguggolt előtte. Kezébe vette a sérült ujjait, s ő kezdte el bekötözni a kötszerrel. Nagy kezével finoman érintette meg a törékenyebb kacsókat ,mialatt precizen ellátta a kisebb karcolást. Az ilyeneket...ilyen alap dolgokat ismerte, mivel harcoknál, mindenkinek tudnia kell a minimális ellátást.*
Kicsi lefokoztam...majd felhúzza magát megint. Legalább nem lustul el. Kicsit még piszkálom...
*Pillantott rá, egy vigyorral.*
Nem akarom ,könnyen ráhagyni ezt, mert akkor olyan érzése lesz, hogy máskor is megtehet hasonló dolgokat.

*Leiran hagyta hogy kedvese ellása a "sérülését" és kedvesen elmosolyodik.* Igazad van és nem szólok bele... a piszkálást meg érdemli és igazad van. Ügyes és erős bár okosnak nem igazán mondanám, de igen harcos szemmel okos is... Kellő taktikai érzéke meg van. *Mondta és mély levegőt véve nézte a kötést.*

És amúgy is nézd a jó oldalát ha ez régóta bujkált benne legalább nem egy harcos társával tette meg...*Mondta és odahajolva nyomott arcára egy puszit és a fülébe súgta.* De téged nem lehet felülmúlni kedvesem. Nálad erősebb és jobb harcost nem ismerek. *Lassan húzódott vissza és mikor kész volt a kötés óvatosan fogta meg újra a kést és törölte le róla vérét.*

Tudod, talán ez a kis kaland mind a kettőjüknek jót tesz. De jó atyádnak nem kellene elmondani... szegény igen csak mérges lenne. *Mondta kikerekedő szemekkel, ahogy eszébe jut az Idősebb Gressil.*

Igen, így van. Ezzel jellemezném..habár én még mondanék hozzá egy-két dolgot.
*Nevetett fel ahogyan eszébe jutottak a nőnek egy pár érdekes jelleme. Amint kész lett vissza ült s úgy nézte, ahogyan visszatér a reggeli készítéséhez. Nem kérdezte meg, hogy segítsen e...nem férfi dolga...így csak nézte. De ha megkérte volna..lehet segítene.*

Ja..nézzük a jó oldalát. Ha ez megtörtént volna, olyat kapott volna tőlem, hogy nyúlat foghatott volna! *csattant fel a hangja egy pillanatra ,majd a puszinál ráfonta egy pillanatra a kezét a lány derekára.*
Ez így van...*elvigyorodott szélesen.* Sőt...ezt sokszor szeretném hallani! Nagyon sokszor....
*Adott neki még egy kisebb csókot, majd elengedte.*

Az nagyon mókás lenne!
*Nevetett fel, bele gondolva apjának a reakciójára ,majd amint észrevette kedvese pillantását, behúzta a nyakát elvigyorodva.*
Jól van..nem fogom elmondani.....

*Mély levegőt véve folytatta a pucolást és a szeletelést a salátás tálba. Erasra pillantott, de most meg állt a keze.*

Sokszor fogod még hallani tőlem az biztos... csak el ne szállj magadtól... ha ilyen ütemben fejlődik a kis asszony lehet kiüt a nyeregből... 250 évesen egyik harcosod se mondhatta el magáról, hogy 3. tiszt... még ha most vissza is fokoztad... Jó te voltál előtte a másik aki igaz még fiatalabb volt mikor 2. tiszt lett...*Mondta elgondolkodva.* De tény, hogy résen kell lenned... nehogy letaszítson a helyedről. *Mondta mosolyogva és éreztette, hogy csak cukkolja.*

Előbb utóbb úgy is megfogja tudni édesapád a dolgot, de lehet nem tőled kellene megtudnia... vagy nem tudom... ezt neked kell eldöntened kedvesem. *Mondta nyugodt hangon és lassan befejezte a pucolást és megkavarta a párolódó húst, ami kezdett igen csak finom illatokat eregetni.*

Na, na na!!
*Kezdte el hirtelen felkapva a fejét.*
Azért ezt még ki se mond! Nem fog leelőzni, biztosan nem is fog! Ilyet még csak ne is feltételez, sértő!
*Sóhajtott, majd kicsit sértetteln tette össze kezeit. Férfi büszkeségét sértette.*
Ezért harapok! Komolyan mondom!
*Vigyorodott el megvillanó szemekkel, majd sóhajtott kicsit s az ételre pillantott.*
Sayla jó..de ennyire nem.

*Az illatoknál hosszan szagolt bele. Élvezte annak minden apró darabját. Az aromák az orrát kényeztették.*
Nem fogom megmondani...na. Majd a szentfazék közli ha akarja. Amúgy sem biztos ,hogy ez hosszú távú dolog. Gondolj bele..nagy a kor különbség, és teljesen mások. A szent fazék régóta nem volt nővel, Sayla meg kalandozó..nem biztos ,hogy ez komollyá válik.

Csak szívózok... tudod hogy nem gondolom komolyan. *Mondta mosolyogva megrázta a fejét.* És haraphatsz de csak finoman

Az hogy nagy a korkülönbség számít valamit is? *Kérdi rápillantva. felvonva a szemöldökét.* Köztünk is nagy a korkülönbség... De nem hiszem, hogy ez téged valamennyire is zavarna... jó ha az őrzők éveit átszámoljuk Sárkányba megközelítőleg ugyan azon korban vagyunk... de akkor is idősebb vagyok mint te. *Nézett rá komoly pillantással.* Az hogy komolyra fordul vagy sem az az ő dolguk... *Mondta tényt közlően.*

Arorua nem épp olyan hátköznapi férfi, aki ne engedné meg a kalandozást... másrészt Sayla nem hiszem, hogy pont másik férfival kalandozna... Úgy hogy ezt szépen bízzuk csak rájuk. Az hogy meg teljesen különböznek szintén csak magunkat tudom felhozni példának. Mert mi talán nem különbözünk annyira egymástól? Jó igaz nekünk ott van a sok közös emlék... *Mondta nyugodt hanggal és a fakanállal kivett egy hús kockát, hogy belekóstoljon annak még mennyi idő kel. Kicsit még rágósnak érezte, de kivett egy darabot és megfújva Eras elé tolta.*

Kóstold meg, hogy szerinted kel-e még neki egy kis idő. Szerintem igen... Az őz hús elégé nehezen puhul. *Mondta most már kedvesebb hangon.*

*Elvigyorodott a harapásos megjegyzésen. Majd csak nézte. A szavainál megforgatta a szemeit, de végül csak ráhagyta.*
Persze..persze megértem.
Nem tudom ,hogy számít is..de jó. Nem szólok bele. Rájuk hagyom és legyen, aminek lennie kell. Rendben ?
*Mondta hosszan rápillantva ,de végül engedve a lánynak.*

*Az ételre pillantott ,majd bekapta a lány kezéből a kis kockát s elmosolyodott. Rágta egy ideig.*
Ez nagyon finom, bár igen, még egy kicsit rágos.
*Vigyorodott el.*
Habár az én fogaim bírják.
*Nézte az egyre jobban puhuló húst.*
Mennyi idő még?

Igen a te fogaid és szerintem itt mindenki foga bírja, de ha teljesen megpuhul akkor az igazi. *Mosolyodik el kedvesen és vissza rakja a fedőt. Mellé ülve élvezi kicsit, hogy nem kell csinálnia semmit, csak várni.*

Ha jól sejtem és jól számolok akkor körülbelül még 20 perc és készen van. Csak nem halsz éhen addig... de ha igen akkor parancsolj. *Mondta és kikapott a gyümölcsös kosárból egy almát és Eras elé rakta.* Arra a 20 percre tökéletesen elveszi az étvágyat és egészséges! *Mondta mosolyogva láthatóan cukkolja Erast, mivel tudja nem szereti a gyümölcsöket.*

De ha az alma nem bejövős van egy kis körte is. *mondta és azzal kikapta az egyik legnagyobb körtét és azt is az orra alá dugta másik kezével.*

Nos? Valamelyiket? Én nagy házisárkányom? *Mosolygott mert emlékezett a háziállatos kérdésre tett feleletével, amivel sikerült húznia akkor Eras kicsi buksiját. Ekkor kecmergett ki Ernes a sátrukból és egyenesen Leiranhoz sietett és felhuppant az ölébe. Leiran lepillantott rá.*

Szép jó reggelt uraság... hát a szagok kivonzottak az ágyamból? *kérdi kedvesen mosolyogva és Eras ölébe rakta a két gyümölcsöt és körbe pillatnva kereste a mócsingos tálat. Mikor megtalálta maga mellé rakta és elé a rókát aki szinte azonnal elkezdte enni azt.*

20 perc? Nah jó...kíbirom....
*Húzta el a száját, majd nézte az almát s az előkerülő körtét. Mégjobban fancsali arcot vágott.*
Fúj! Ez undorító......vidd innen, inkább éhen halok!
*Morogta ,de láta ,hogy a lány élvezi a helyzetett. A megjegyzésen elmosolyodott. Ő is emlékezett arra a napra, bár ő benne inkább kedvese féltékeny pillantásai maradtak meg.*

No lám..most már tudom ,hogy mi volt az a szörös amit ölelgettem reggel, míg nem voltál ott.
*Tekintett Leiranra ,majd sóhajtott.*
Biztos te csináltál büdöset az orrom alá is..igaz? Majdnem jobban bealudtam tőle..te!
*Nézte ,majd a mócsingos tálnál megdöbbent.*
Neki adsz enni?

*Sayla odabent maradt a sátorba. Nem igazán volt kedve kimenni, hogy rajta élcelődjenek. Mikor végzett kardja tisztogatásával a tőrjeit vette elő és azokat kezdte rendbe rakni. Minden gondosan tisztogatott át és csak ezek után kisvártatva lépett ki a sátorbol. Arca komoly volt és kissé bosszús. A férfiak sátrából rajta való élcelődés hangjai szűrődtek ki. Odament a sátor mellé és ahol az egyikük tomporát vélte oda egy hatalmasat rúgott kemény acél betétes orrú csizmájával. A művelet telibe talált.*

Fogd be a szádat te nagy pofájú Laos! Nem hiszem el, hogy nincs jobb témátok ennél? Ha bajod van velem gyere ki és szét rúgom a segged! *Kiáltotta be a sátorba, ahonnan fájdalmas kiáltás jött ki, majd szinte kirobbant a sátorból Laos és Sayla elé állt mérgesen farát simogatva.*

Tusos kit rugdoss! Mi a fészkes fenét képzelsz magadról?! *Kérdi mérgesen, de Sayla arc izma nem mozdul. A férfi magasabb nála és külső szemmel erősebbnek is.* Azonnal kérj bocsánatot!

Nem fogok! *Jelentette ki Sayla makacsul és keresztbe fonta karjait hasa előtt.* Ha problémád van velem akkor ne a hátam mögött sutyorogj a haverjaiddal, hanem mond a szemembe tuskó!

*Laos szemöldöke meg remeg és támad Saylara, aki könnyedén kitér előle. Megfogja a nyaka felé nyúló kart és vállán átdobja könnyedén. A férfi ismét fenekére érkezik ami megint megsajdul és nem kel fel onnan most egy kicsit.*

Mondom ha problémád van szemtől szembe mond! Ahoz pedig senkinek semmi köze, hogy ÉN mit és kivel csinálok! Ha ezt felfogtad akkor le lehet szállni a témáról... Ha nem akkor itt helyben péppé verlek! *Mondta dühösen.*

*Leiran felnevetett kedvese fintorára és miután lerakta a rókát a tál elé elvette a gyümölcsöket és vissza rakta a kosárba.* Igen mert azok csak hús cafatok... vagy te is inkább ennél nyer húst? *kérdi elmosolyodva, majd felkapja tekintetét Sayla kijövetelére és csak nézi, majd a következő események teljesen ledöbbentik, mint ha nem is történt volna semmi úgy viselkedik a társaival. Pislogva néz rájuk, majd a földön fekvő Laosra. Hirtelen áll fel és oda siet. Finoman fogja meg Salya karját hátulról ami épp lendülni készül, hogy üssön.*

Sayla! Erre igazán nincs semmi szükség. *Mondta komolyan pillantva a lányra.*

*Sayla Leiranra pillant mérgesen* Te ebbe ne szólj bele! Harcosok vagyunk így intézzk el a nézeteltérésünket!*Mondta és kirántotta kezét Leiran fogásából.*

*Elégé bután érezte magát, hisz ez az értelmetlen verekedés sose volt jó látvány számára. Mély levegőt véve lépett vissza a bográcshoz megkavarni a húst.*

Szoktam nyers húst enni..sőt csontokat is. Van amikor repülés közben megeszek egy-egy madarat. Valamelyiknek tényleg nagyon kellemes íze van!
*Mosolyodott el ,majd érdekéődve kapta a fejét. Hallgatta őket s nézte a jelenetett. Amint Leiran felállt, csak megcsóválta a fejét, de nem szólt még bele. Miután vissza jött rá pillantott.*
Hagyd ezt rájuk...nálunk az ilyet máskép rendezik le. Hogy is hívod te? Macsóskodás...

*Érintette meg a lány vállát ,majd komorabban pillantott a többire.*
Nem érdekel hol verítek egymást össze, de ne halálosan! És sayla, ha már rászólsz Leiranra, akkor okosan! Ő nem harcos vagy sárkány ,nem tudja a szokásainkat!

*Sayla behunyta a szemét és mély levegőt véve igyekezett lehiggadni és úgy bocsánatot kérni. Lassan pillantott fel rájuk, de főként Leiranra nézett.* Bocsánatot kérek Leiran nem úgy gondoltam a dolgot... csak... igen felhúzott és még mindig pipa vagyok rá, hogy nem mer elém állni és a szemembe mondani a dolgokat! *Mondta és Laosra nézett a végére újra felemelte a hangját és vicsorogva nézett az éppen felálló férfira.*

*Leiran rájuk nézett és utána kedvesére. haloványan elmosolyodott.* Igen értelmetlen kakaskodás... de ez ellen nem tudok mit tenni.*Mondta és a lányra pillantott.* Nincs semmi baj nekem nem kellett volna közbe avatkoznom...*Mondta majd kivett egy kisebb adag őzhúst egy tálba és Eras elé tartotta.* Tessék, hogy ne panaszkodjál, hogy neked nem adok enni... de ez csak egy kis előleg! A salátából is enni kellesz! *Mondta kissé szigorúan.*

*Sayla a saláta szónál oda pillantott.* Saláta? Ne már! Nem vagyunk mi nyulak, hogy füvet együnk... *Mondta elfintorodva.*

Lesz benne hús is bőven. Egy kis fűszeres sárkány borban párolt őz hús... emellé tökéletes lesz az a kis zöldség is... nem lesz rossz hidd el...*Mondta rápillantva.* És a szervezetnek néha kell ilyet is kapnia! *mondta ellentmondást nem tűrő hanggal.*

*Sayla elhúzta a száját és mély levegőt véve Laosra figyelt aki ugyan ezen a véleményen volt a reggelivel kapcsolatban, ám továbbra se tudott túl lépni azon, hogy Sayla feneken rúgta keményen.*

Akkor is bocsánatot fogsz kérni! *Mondta a lányra mutatva, akinek esze ágában nem volt bocsányatot kérni.*

*Sayla hírtelen egy kis füst kíséretében sárkány alakra váltott és egy szárnycsapásra emelkedett fel a földtől és megragadta Laost vállainál fogva és úgy repült fel vele az ég felé, aki szintén sárkánnyá változott és úgy kezdtek el verekedni fent az égben. Sayla megfogta Laost lábainál fogva és kétszer megpördült vele tengelye körül és egyenest a folyóba repítette ellenfelét. Aki emberi alakot felvéve bukkant ki a habok közül és a partra úszott. Addigra Sayla már ott volt emberi alakban és ott verekedtek össze inkább. Távolabb a táborhelytől.*

*Arou nagyot nyújtózott a sátorban és végre tényleg magához tért. Körbenézett és látta a széttúrt dolgokat és emlékezett. de hogy ebből mi fog kisülni azt nem tudta megjósolni. Maga miatt nem aggódott mert őt nem képeseik kikezdeni élcelődések, de a lány miatt már inkább voltak aggodalmai. Nem szerette volna ha emiatt kerül kellemetlen helyzetbe. De ez ügyben aligha tehet most semmit. A lány nem a felesége, nem tartoznak össze és Eras katonája. Szépen rendbeszedte magát, az inget kisimítgatta szépen felöltözött ahogy azt szokta megigazgatta magán az ékszereit és szép simára fésülte a haját. Ezzel elvlolt egy darabig.. kintről pedig Sayla és egy harcos vitája hallatszott majd Leiran és Eras hangját is hallani vélte majd ismét a vitatkozókét. Sóhajtott egyet. Ő maga sosem értette miért kell ennyire kikelnie valakinek magából.

Összepakolta a fésűjét és a holmijait majd visszatette a zsákba. Ezek után lépett ki a sátorból, de nem látta már a vitázókat. Léptei neszére Ernes fölkapta a fejét és a gazdihoz szaladt. Arou felvette a kis rókát és a szokott heélyére engedte. Ernes megnyalta a szája szélét a reggelije után majd kényelmesen elhelyezkedett.

-Jó reggelt kívánok Neked Eras úrfi és egyben jó étvágyat is! Jó reggelt Neked is Leiran őrző! *hajolt meg feléjük tiszteletteljesen üdvözlésképpen. Most már láthatóan tényleg önmaga volt. Körbenézett de miután nem látta a vitatkozókat a fiatalokhoz ment.

-Köszönöm hogy megetetted Ernest Leiran. Érzem a lehelletén hogy reggelizett már. Ami engem illet sajnos tovább pihentem mint terveztem, ezért elmulasztottam ezt a feladatomat. Még szerencse hogy Ernest nem haragtartó. *mosolyodott el kedvesen*

*Mosolyogva pillantott Aroura aki felébredt.*

Ugyan igazán nincs mit a húsokról leeső cafatokat ha nem lenne akkor nem tudnám hova rakni.*Mosolyogva pillantott rá és mély levegőt vett.*

A vitatkozás ébresztet fel téged? *Kérdi kicsit elhúzva a száját.* Most a folyónál vitatkoznak és azt hiszem javába megy a verekedés, vagy verés... *Mondta és mély levegőt véve legyintett Arou felé.*

Mi ezt nem érthetjük.. nem vagyunk harcosok. *Jegyezte meg mosolyogva majd lehajolt a sima hús nélküli salátához és felvéve Arou fel nyújtotta.* Éhes vagy? Kész a saláta. *Mondta és mikor nyújtotta át a tálat akkor mutatkozott meg bekötött ujja.*

*Nézte a kakaskodókat ,majd szélesen elvigyorodott. Na ezt a felállást szerette. Pont úgy, mint régen. Igaz észrevette kedvese nem tolerálja ezt annyira. Megköszönte a reggelit.*
Ne foglalkozz velük. Halálos sebt nem ejtenek egymáson, egy kis verekedés meg sosem árt nekik. Tudod mi ezekkel szoktuk magunkat karban tartani. Amúgyis..ha olyan hülyék ,hogy ezt végig csinálják..akkor én már nem lepödök meg semmin.

*Nevetett fel mialatt enni kezdett.*
Nagyon finom..még ezzel a zöld micsodával is..köszönöm.
*Azzal még rápillantott. Lenyelte.*
Tudod..nálunk harcosoknál másképp müködik ez a büszkeség dolog. Ha valaki megsérti...megtoroljuk.

*Amint megjelent a szentfazék. akaratlanul is érdeklődve fürkészte ahogyan evett ,majd szélesen elvigyorodott.*
Hogy vannak a sünök Arorua?