A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Még vissza pillantott a zoknis esetekre s csak szélesen vigyorgott.*
Hajrá Derlac, ne hagyd magad!

*Azzal felnevetett s tovább ment a lánnyal. Tudta a két részeg ,nem fog már onnan kimászni, a pancsolók ,meg szintén nem jönnek elő, így nem is tartott a zuhanytól. Mondjuk amúgy sem tartott tőle. Ahogyan a fotó téma előkerült széltében vigyorodott el. Kicsit megforgatta a szemeit, széles mosollyal.
Amint ment ,csak akkor torpant meg, pár méterre késöbb, mikor észrevette ,hogy a lány már nem követi. Rápillantott. Felnevetett s sejtelmes, sunyi mosoly jelent meg arcának szegletében.*

Ohohó.... dehogynem. Még mindig az én kis rejtekhelyemen trónol!

*Leiran szája tátva marad és utánna futva hátulról ugrik a nyakába és nagyon picit bele harap az érzékeny testrészbe. (fülébe)*

Te kis gonosz mondtam, hogy elő ne merd hívni! Az egy lesi fotó volt! Direkt mondtam akkor hogy ne kövess! Te direkt a fényképezővel követtél és lefotóztál! *Mondta és nem eresztette a férfit, bár úgy kapaszkodott benne, hogy az ne fojtogassa, vagy ne fájjon neki.*

De... végül is már olyan mindegy... de ezért még kapni fogsz azt tudod igaz? *Kérdi a fülébe súgva majd megcsókolja annak nyakát és leugrik a hátáról.*

Aki utolsónak ér oda az egy lassú szamár! *Mondta de ő már futott is a régi kedvenc helyükre a vízesés lábánál.*

*Sayla felnevetett és Arou melkasára dőlt nevetésében és bele ütött két igen gyengét.*

Beteg vagy Arou! De így sokkal aranyosabb vagy. *Mondta nevetés közben majd felülve mély levegőket vett.* A sünökre ne legyen gondod majd alszom rajtad... így engem se bántanak. *Mondta kinyújtva a nyelvét a férfira.*

Tudod Arou jó veled hülyülni, de mikor olyan vagy mint akit karót nyeltél akkor nagyon nem vagy szimpi... olyankor igen idegesítő vagy. *Mondta őszintén és tovább nevetett.* Innen lehetett tudni, hogy a szer még hat.*

Na, na na! Ne harapd a fülem! Az a kép az enyém. Mindig is az enyém volt....habár...szerinted mutogattam valakinek?
*Nevetett fel hosszan ,majd végül cipelte még egy kicsit a hátán. Élvezte az apró csókokat s kényeztetéseket, majd hagyta ,hadd ugorjon le róla.*

Oh...remélem olyat, ami nekem is nagyon fog tetszeni!
*Nevetett hosszan s rápillantott kicsit. A szavainal felnevetett s nagy s hosszú lábbaival hamar beérte a lányt, habár hagyta kicsit ,hogy menjen előre, így hátulról szebb formákat láthatott. Majd szélesen elvigyorodott.*

Csak nem halvány kék bugyi van ma rajtad?
*Kérdezte s a reakciót megvárva rázta le.*

Nem biztos, hogy olyat fogsz kapni ami neked is tetszik. *Mondta miközben már futott és mikor beérte és megjegyzést tett a bugyijára csak meglökte és majdnem neki is zúgott Eras egy fának, de ekkor már az tovább is haladt. Még jobban begyorsított és a végén mégis csak ő nyert, bár csellel.*

Eras nézz csak ide! *Mondta neki mág mikor hátrányba volt és mikor hátranézett akkor a póló felhúzva volt rajta. Ekkor tudta be előzni és fel állva a sziklára nézett rá. Kinyújtotta a nyelvét.*

Én győztem! Te vagy a lassú szamár! *Mondta és mikor oda ért kivette a kezéből az üveg bort és bele kortyolt egy nagyot mert kitikkadt kicsit.*

-nem is szoktam karót nyelni... XD az nem finom XD hihihi
-úgy gondolod ilyennek kellene lennem minden nap? XD .. képzeld csak el milóyen fejet vágna az idősebb Gressil XDXDDDD

*mondja és jobban magához vonja a lányt egyrészt hogy jobban elférjenek, másrészt hogy ne bántsák a lányt a sünök, harmadrészt hogy ne fázzanak, negyedrészt mert jó az illata, ötödrészt mert.......*

*Sayla hagyta, hogy közelebb húzza magához és fejét mellkasára hajtja. Behunyja a szemét. Eddig is látszódott a magasság különbség, de talán most érezhető a legjobban. Sayla igen csak alacsonynak számított a harcosok között a 180cm-ével, de Arouhoz képes törpe volt.*

Na jó nem mindig... de azért ilyen alkalmakkor lehetnél kicsit lazább már az elején is. *Mondta elgondolkodva, de mosolyogva. Már nem nevetett, mert fájtak arc izmai és rekesz izmai. Rég volt ilyen jó hasizom edzése az biztos.*

Nem tudom... miért is hagyom, hogy így átölelj... hisz ... hisz alig ismerlek, de mégis veled nevettem a legtöbbet eddig. Bár lehet csak a löttyinek köszönhetően... *Mondta és mély levegőt vett. Lassan nyitotta ki a szemét. Nem zavarta semmi mert még hatott a szer.*

Lehet kezd ki menni a szer hatása? *Kérdi felvonva kicsit szemöldökét.* Kezdek azon töprengeni, hogy miért is hagyom ezt az egészet... direkt azért tettek velem össze, mert nem féltettek téged tőlem... erre meg ha tudnák az igazat.... *Nagyot sóhajtott és felült. Kitúrta a fiolát és egy cseppet ismét benyakalt belőle.*

/Folytatása máshol/

*Bár a fának majdnem neki ment, de végülis sikerült kikerülnie. Éppen nyerő helyzetben volt, amikor kedvese bevetette az egyik legnagyobb cselt. A látványra egy pillanatra megtorpant, s ezzel együtt már hátrányt is kapott. Felnevetett hosszan, megrázta a fejét. Úgy sétált oda még.*
Ejnye..ejnye...

Persze...én vagyok.
*Vigyorodott el ,majd nézte ahogyan iszik. Levette csizsmáját, majd hosszú nadrágját és a felőjét. A következő pillanatban, elkapta, az ölébe vonta s úgy kezdett bele sétálni a vízbe.*
Még szerencse ,hogy nem vagy fázós!

/És folytatás máshol :3, bár még írhatsz rá XD/

*Leiran és Eras egy jól eső fürdőzés után kerültek be a sátorba. Leiran jó hallása lévén Saylaék sátrára pillantva kicsit össze vonta a szemöldökét, majd inkább nem törődve a dolgokkal ment be a saját sátrukba. Lefeküdve Erashoz bújt és elég hamar elaludtak.*


Másnap reggel:

*Leiran ébredt fel elsőnek és felöltözve tiszta ruhákba megfésülködve mászott ki a sátrukból. A folyóhoz menve mosakodott meg. Haját összefogta a meleg miatt. (Számára volt meleg) És utána friss vizet mert a vödörbe amit vissza vitt a táborba. Nekilátott a reggeli készítésének.*

*Sayla és Arou a sátorban aludtak mikor már Leiran fel ébredt és ténykedett odakint. Sayla feje Aruo karján volt és szorosan bújva aludt egy takaró alatt a férfival. A takaró csak annyit engedett látni, hogy nincs pánt a vállán és nadrág a lányon, többet nem, hogy most van-e ujjatlan pánt nélküli ruha a lányon vagy sem vagy csak bugyi van-e rajta azt nem tudhatta senki ember fia aki benézett, de a testhelyzetből melyben egymás mellett feküdtek lelehetett szűrni ezt azt.*

*Laos fáradtan és kómásan jött ki a sátrából, elégé nyúzott fejjel. Leiranra pillant aki láthatóan friss és üde. Mivel látja Sayla még nincs fent, így lassan meg az ő sátrukhoz egy pohár hideg vízzel, hogy kiugrassza a lányt onnan a vizet nyakába öntve megviccelje. Ám mikor lassan kihúzza a sátor zipzárjár és elhúzza szemei elkerekedve pattannak ki, majd értetlenül kiált fel, de olyan hangosan, hogy szinte az egész tábort fel veri vele.*

MI A JÓ EGET CSINÁLSZ TE?! *Kérdi a lányra nézve fancsali pofával.*

*Sayla azon mód megriadva ül fel és annyira hírtelen jön neki ez az ébresztés, hogy nem is figyel arra, hogy a takarót maga elé húzza, íg már egyértelmű Laos számára, hogy este nem csak a bort képzelte be magának és hallott két női nyöszörgést, hanem tényleg megtörténtek. Sayla kapkodva húzta maga elé a takarót eltakarván fedetlen kebleit és a pasi bámulására iszonyatosan bepöccen.*

Mi van fafejű! Nem láttál még alvó nőt?! *Kérdi ingerülten és az egyik éppen keze ügyébe kerülő tárgyat vágja a férfihoz, ami sikeresen a kulacsa volt. Az telibe kapja a férfi arcát aki meghátrálva döbbenten néz a sátorra, aminek a bejárata vissza libben helyére.*

*Ki rohan a sátrából kapkodva egy szál boxiba a másik két sárkány férfi és érdeklődve pillantanak a kiáltozóra.* Neked mágis mi a fene bajod van? Mi ütött beléd? *Kérdik idegesen, mivel ők még aludtak volna.*

*Laos a srácok felé fordult és Saylaék sátrára mutatott.* Sayla nem is a csajokat szereti! Csak úgy tett mint aki igen! Együtt volt azzal a gyógyító pasival az éjjel! Mondtam, hogy nem csal a fülem!

*Sayla eközben a sátorba idegesen kereste a bugyiját és egy tisztát kapott magára, majd a felsőjét. A Tegnapi bugyit kezébe véve sietett ki a sátrából egy szál bugyiba és trikóba. Laoshoz lépve megfogta a grabancát és mérgesen a szájába tömte a ruha darabot.* Fogd be azt a lepcses szádat vagy én fogom be világos?! *Kérdi fenyegető hangsúllyal és közel húzva magához a férfit akinek bele tömködte a szájába a fehérneműt.*

*Laos azon nyomban kiakarta köpni a fehérneműt ám ezt a lány nem engedte, így csak megrémülve bólogatni kezdett.*

Helyes! *mondta és kivéve a ruhadarabot vissza caflatott a sátor elé a többiekre nézve mérgesen ment be. HOgy az a jó édes...*Morgolódott miközben próbált keresni magának tiszta ruhákat.*

Eközben odakint a srácok összenézve kezdtek el sutyorogni. Leiran megcs ak megrázta a fejét és inkább nem figyelt a jelenetre. Vagyis csak igyekezett.*

*Összevont a szemöldökét ,mialatt letete a ruháit a földre. A lányra pillantott mikor az kitekintett a sátorból.*
Hallasz valamit?
*Kérdezte majd vállatvont.*
Úgy tűnik kidölt mind...*azzal ő is elterült. Nagyot ásitott.*
Kifáradtam....kifáradtam... kifá...
*Kezdte ,majd nem sokára már húzta a lóbört.*

Másnap reggel:

*Nagyban aludt. Sokáig és hosszan, megfordult kicsit a tengelye körül ,majd horkolt tovább. A nagy zajokra ismételten felhorkant, a kiabálásoknál meg felmordult ,majd a fejére tette a párnát s úgy aludt tovább.*

*nem ébredt fel arr hogy valaki benéz, de amikor a lány maga elé kapja a takarót és ezzel őt kitakarja akkor álmatagon pislog kettőt.. Amikor a lány öltözködik visszahúzza a takarót magára és oldalra fordul. még nagyon álmos. Ő nincs hozzászokva hogy korán keljen. Akkor kezd újra ébredezni amikor a lány bejön és morgolódik. Ekkor lassan felkönyököl és onnan nézi. Kócos haja eltakarja félig az arcát, tekintete álmos és réveteg. Látszik még nincs igazán magánál*

-jóreggelt Sayla *mondja neki derűsen*

Egy kicsit azért hallkaban is lehetnétek... valaki még alszik jó?*kérdi a férfiakra nézve felvont szemöldökkel. A harcosok csak kicsit morgolódva mennek vissza a sátorba ott kibeszélni az eseményeket.*

*Leiran megrázva a fejét csinálta tovább a reggelit. Őz húsos vegyes salátát csinált egy nagyobb tálba és egy külön kisebb tálba külön Arounak sima vegyes salátát készít.*

*Kicsit morgolódva vette le tegnapi koszos felsőjét és tette be a szenyes zsákba és vett fel egy tszta trikót aminek nem volt kapucnia. Mikor Arou megszólalt kedvesebben fordult felé de arca továbbra is zaklatott volt.*

Jobbat Arou... jobbat. * Mondta és leülve lassan vette fel tiszta rövid nadrágját és a másikból kihúzva az övét rakta bele. A kisebb lebernyeg ezen a nadrágon nem volt rajta, helyette sok zseb volt amibe belecsúsztatta kis tőrjeit tokostul.*

Az a szemét Laos... benézett és meg látott minket... persze egyből levágta mi történt az este miután eltűntünk a sátorba... Amit persze nem bántam meg, de talán jobb lett volna, ha titokba marad...*mondta kicsit duzzogva majd csak leült és felhúzva térdeit abba temetve bele arcát és kezeivel megfogta fejét. hajába nem tudott bele kapaszkodni mivel az még össze volt fogva.*

Áááááá.... Nem hiszem el! Ezt soha többet nem mosom le magamról... Nőként fognak kezelni és kiraknak a csapatból... minden amiért eddig dolgoztam eltűnik... csak mert jól éreztem magam és engedtem a kíváncsiságomnak...

*Még egy jó ideig aludt ,majd hirtelen csapott egyik oldalára. Felnézett álmosan. Megvakarta szemhéját ,majd nyújtozkodott egyet. Ekkor látta ,hogy egyedül van a sátorban. Elgondolkodott ,majd felvette a nadrágját s egy nagy ásitással lépett ki a sátorból. Felső nem volt rajta ,így izomzata rendesen lehetett látni. Körbepillantott , ekkor látta meg kedvesét akihez odasétált.* Mii lesz a reggeli?

*Vigyorgott ,majd összevont szemöldökkel pillantott a zajos sátor felé.*
Miről maradtam le?

*kezd magához térni de még mindig álmos feje van*

-én nem hiszem hogy emiatt kitennének a csapatból. Remek harcos hírében állsz. Szerintem inkább csak meglepődtek. Simán levered azt amelyik meg mer kérdőjelezni.

*próbálja vígasztalni. Aztán elkezd ő is öltözködni. Felvesz egy tiszta fehér inget és begombolja, illetve egy tiszta boxeralsót, aztán kutakodik egy kicsit a zsákjában.. körbenéz. *

-nem láttad a zoknimat?

*Leiran már a őz hús kockákat párolta a bográcsban mikor Eras kilépet. Mosolyogva pillantott rá.* Szép jó reggelt. Őz húsos vegyes saláta lesz. Nem akarom hogy repülés közben nekem rosszul legyetek a nehezebb ételtől.

*Mikor rákérdezett Eras hogy lemaradt-e valamiről mély levegőt véve maga elé nézett.* Majd Sayla elmondja ha akarja... de a fiúk úgy is elmondják... szóval... lehet jobb ha tőlem tudod meg... Sayla és Arou... khmm... szóval jól érezték magukat a sátorban... *Mondta diszkréten a célzást és inkább megkavarta a húst a bográcsban.*

Szóval vélhetően és tekintve Sayla fiatal korára még nem igazán tudott dönteni pár dologban. Vagy csak épp nem akarta hogy nőként kezeljétek azért nem mondta el a kíváncsiságának okát... szóval kérlek csak finoman. *Pillantott Erasra kérlelően, hisz igazán még ő se tudta pontosan a dolgokat, csak sejtette, hogy erről lehet szó.*

*Sayla mély levegőt véve nézett fel Aroura és előre nyúlva oda adta az egyik tiszta zokniját.* A másik még odakint van valahol... Megdobtad az egyik srácot vele mert azt hitted hogy sün... de ezek szerint erre nem emlékszel... *Mondta egy hangúan és lassan kinújotta lábait és megtámaszkodott hátul.*

Na jó inkább én mondjam el Erasnak mint hogy a srácoktól tudják meg...*Modnta és a csizmájáért nyúlt, de előtt felvette a boka zokniját, hogy a csizmába dughassa lábát. Miután ezt megtette felvette cipőit és úgy ment ki a sátorból, mivel hallotta Eras hangját oda kintről. Kicsit elcsigázottan nézett lefelé és zsebére akasztotta ujjait.*

Főnök... beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? *Kérdi óvatosan és lassan pillantott fel rá. Kiengedte a haját és vissza akasztotta hüvelyk ujját a zsebébe.*

*még nem veszi fel a zoknit hanem ingben és boxerben fésületlenül és mezitláb kimegy a sátorból és keresni kezdi a zokniját. Nem találja és kicsit még mindíg kába... úgy tűnik ő nem bírja annyira a főzetet. Battyog egy kicsit erre arra int Erasnak a szokott udvarias köszönés helyett aztán réveteg tekintettel elindul a folyó felé*

Jól...érezték...magukat...?
*Mondta vissza lassan egyenként, majd megmaszirozta kicsit a fejét. Lassan fogta fel a dolgokat, sőt csak akkor sikerült neki, amikor észrevette kedvese tekintetétt. Abból azonnal rájött, főleg ahogyan célozgatott arra ,hogy a sárkánynő még fiatal és a többi. Döbbenten nézte ,majd hirtelen vakarta meg a fejét. Nem tudta mit mondjon...hirtelen. Hogy robbanjon dühében...vagy kezelje nyugodtabban.*
Jah..igyekszem...

Áhh..jó reggel kisasszony!
*Eddig is köszöntötte így cukkolásból, bár jelenlegi információk ügyében, ez már nem teljesen cukkolásként hatott. Vörös szemeit lassan emelte szigorúan rá. Habár érezte ,hogy kedvese próbálja őt, kicsit másfele terelni.*
Olyan kisimultnak tűnik, tán nem élvezetes volt az éjszaka? Meglettek a sünök?
*Kérdeztgette össze csapva nagy kezeit ,majd ekkor észrevette a földön, füen keresgélő hatalmas sárkányt. Egy ideig nézte. Számára elégé groteszk volt ,hogy ingben és alsónadrágban láthatta. Egy pillanatra meg is torpant a tapsolással. Vissza int ,majd nehezen, de visszatartja a nevetést.*
Khm..jó..menjünk beszélni..

*Leiran felállt a zöldség pucolás mellől és oda ment Arou mellé és felsegítette és vissza hozta a folyó irányából.* Arra biztos nincs a zoknija... *Mondta nyugodt hangon és vissza felé megpillantott a zoknit és felvéve a kezébe nyomta.*

Áhh meg is van parancsolj... most pedig kérlek Arou menj vissza a sátorba és dőlj még le egy picit. Látom nem sikerült kipihenned az este fáradalmait. *Mondta és betuszkolta szinte a sátorba. Láthatóan zavarba volt, hogy ennyi férfit látott boxiba ilyen rövid idő alatt.*

*Mély levegőt véve cipzárazta be Aroura a sátort, hogy az bent maradjon. Erasra pillantott és próbálta még kicsit nyugtatni pillantásával és kérlelni, ne legyen vele annyira kemény.*

*nem ellenkezik Leriannal de miután megvan a zokni is réveteg tekintettel keresgél valamit. amikor Lerian ráhúzza a cipzárat egy pár pillanatig nézi a becsukott csátrat, körbenéz a holmik között, kicsit megforgatja azokat majd kinyitja a sátrat és újra kijön ugyanúgy és láthatóan nagyon keres valamit ide oda mászkál*

*Ernes ekközben Eras és Leiran sátrában Leiran helyét tartja melegen*

*Sayla érezte hogy szorul a hurok a nyaka körül és csak nyelt egy nagyot és észre vette ahogy Arou keresgél boxiba. Ő igen is már át látott a ruha darabokon és szemében megcsillant egyfajta pajkosság és ajkába harapott. Behunyta gyorsan a szemét és megrázva a fejét lesütötte és óvatosan pillantott Erasra.*

*Mikor az mondta, hogy menjenek akkor beszélni, elment előtte és a folyó partjára ment. Ott leült az egyik sziklára és mély levegőt véve várta Erast, csak utána kezdett bele.*

Gondolom már sejti uram az igazat...*Mondta kicsit elszomorodva.* Tudom uram, hogy hazudtam önnek a dolgokat illetően, de csak egy kicsit... és igazából AZ nem történt meg...*Mondta elvörösödve, hogy pont a főnökével beszéli meg ezt az egészet.* És igazából nem hazudtam mert szeretem a barackokat, de... nem teljesen mondtam igazat a férfiakat illetően.... *Mondta és kicsit elhallgatott és behunyta a szemét. Bátorságot gyűjtött, hogy kimondja.* Igen érdekelnek a férfiak is, de nem akartam, hogy ezért nőnek tekintsenek a csapatba... így is épp elég nehéz volt bekerülnöm és megtartanom a helyemet. Szeretem ezt csinálni és az istenért harcos vagyok. *Fakadt ki végül.*

Nem mindegy hogy kikhez vonzódom? Azért mert érdekel... egy... férfi... ezért már feltétlen nőnek kell engem nézni? *Kérdi Erasra pillantva és mély levegőt véve maga lé néz újra.* Igen egy harcos nő vagyok aki a társaival eszébe nem jutna kikezdeni... De Ő nem a harcos társunk! *Mondta és próbálta megmagyarázni a helyzetet, de itt jobbnak látta inkább elhallgatni.*

*Leiran ránéz és megfogja a fejét. Oda megy hozzá türelmesen és elé hajolva a szemébe néz.*

Mit keresel Arou? Arra kértelek öltözz fel jó? *Mondta és finoman megfogta a kezét.*

Kérlek mond el mit keresel. Ernest keresed? Ő az én helyemen alszik még...

-Ernest! Igen Ernest! *mondja és egy pillanatra mintha értelem csillanna a szemében aztán betámolyog a sátorva de nem felöltözik hanem bebújik vissza a helyére és már alszik is tovább*