A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Érezte a lány feszültségét s csak szélesen elvigyorodott rajta. Még mindig tudta ,hol fogja meg. Majd egy pillanatra csüggedten nézte.*
Felejtsd el! A gyerek mellett kell majd lenned, nem pedig rohangálni ,mint egy sült bolond! A gyereknek anya kell! Nem dajka!
*Ebben a témában ,most először volt igenis komoly.*

Ebben lehet valami.... akkor az én vérem kell nekik. Na majd meglátjuk ki nyer ebben!
*Vigyorodott el szélesen ,majd játékosan pillantott kedvesére.*
Hogy miért? Mert egyszerűen tűzbe hozlak...lángolsz mellettem..így is úgy is.

*Megfogta a kezét, finoman. Erősen tartva, érezhető volt, hogy nem kívánja elengedni. Elgondolkodott....ez a költözés...tényleg nehéz téma lesz. *
Azt mondtad....mint férjed... le kell majd mondjak a tanács tagságról....

*Sayla tartotta a kis rókát és ő is látta a pofáját bár nem olyan jól mint Arou. Tényleg úgy festhetett mintha egy gyereket tart a kezeiben, bár ez a megjegyzés őt kicsit frusztrálta.*

-Még jó hogy ő nem gyerek hanem egy kisállat... akkor azt hiszem kezembe se vettem volna. *Mondja kicsit morogva fogai között és ment a Fehér sárkány mellett aki mutatta az utat. Amikor oda értek látta ahogy az tapogatózik a növényben.*

-Ahogy elnézem nem is kell megnyirbálni ezt a futó növényt... egyszerűen elég félre húzni. *Mondta felnézve a férfire de hamar átadta neki a kis rókát gondolkodás nélkül.*

-Tessék... cipeld te a gyereked seggét. *Mondta sziszegve és a növényhez lépett. Megvizsgálta és utána ahol az előbb Arou keze eltűnt benne könnyedén elhúzta.*

-Menj be... megyek utánad. *Mondta és mikor a fehér sárkány eltűnt a bejáratban ő is utána ment. Nem kellett bántani a növényzetet és könnyedén tájékozódott a barlangban a hangok alapján. Könnyedén ment Arou mögött, de mikor elengedte a növényt a barlangra szürkeség vetült és lassan sötétség is.*

-Na szép. Gondolom most felhúzd azt a fény bizbazt amit repülés közben szoktál magadon tartani. *Jegyzi meg, de ekkor már világosság járta be a barlangot, mert igaza volt. Azért így kellemesebb bár ő nem tart a sötéttől.*

-Nem cipelem tovább... így te is tudod hozni anélkül hogy az ingednek baja lenne. *Mondja a férfira nézve. Valahogy nem akarta vissza venni a gyerek dolog miatt. Nem érezte úgy, hogy neki való lenne. Kicsit elgondolkodott a dolgokon és mély levegőt véve indult el csendesen. Arcán látszódott, hogy valamin igen csak elgondolkodott. Túle szokatlanul nagyon csendbe lett.*

*Eras kijelentésén kicsit meglepődött, de valahogy jól is esett neki.*

- Kedvesem... attól hogy anya leszek nekem a tanács ügyeit intézni kell. *Mondta teljesen komolyan és finoman megsimította a kezét és utána meg is fogta. Jól esett az érzés, hogy nem akarja elengedni. Közelebb húzódott hozzá és szabad kezét finoman helyezte az erős és izmos felkarra.*

- Természetesen a gyerekünk velem lesz végig, én nem akarom hogy dajka nevelje, de attól független a tanács és egyéb vezetői dolgokat meg kell csinálnom. *Hangja komoly volt, de egyben kicsit szomorkás is. Mély levegőt véve dönti fejét a férfi karjának. Úgy sétál mellette.*

-Én ha lehet nem versenyeznék a szúnyog etetésben, de talán igazad van abban amit mondtál. Melletted szinte forr a vérem. *Mosolyogva nézett fel rá.*

- Ha meg akarod tartani a pozíciód akkor nem feltétlen kell lemondanod, de ha lemondasz akkor viszont a másik vezető posztját kellesz betöltened kedvesem. Mint anno atyám mellett anyámnak, de ez már nagyon régen volt... még meg se voltam akkor. De elviekben két vezető van. Van egy katonai és egy értelmi. Atyámnak mind kettőt el kellett látnia, mert nem volt társa és ő ragaszkodott a régi hagyományokhoz. *Nyugodtan mondta.*

-De ha így döntesz a Sárkányok nemzetségének vezetése akkor is a te nyakadban lesz... Egy egész nemzetséget elköltöztetni pedig nem lehet, csak miattunk. Szóval ez nem old meg semmit, ha lemondasz... csak nagyobb feladat körbe kerülnél. *Mondta kicsit komolyabban felnézve kedvesére.* Esetleg ami megoldás lehet hogy a Dekterim hegységbe költözünk. Az körülbelül a kettő között van félúton, bár nekem lényegesebben nehezebb onnan lemennem, de megoldanánk. Bár ez még annyira messze van. Elég lesz akkor gondolkodni raja. *Nagyot sóhajtott felpillantva kedvesére és elmosolyodott.*

-De ha szeretnél erről beszélgetni rajtam nem múlik. De azt se akarom hogy téged ez zavarjon.

*csak elmosolyodott Sayla kifakadásán és megcirógatta Ernes vizes buksiját*

-Nos.. valóban nem kell megnyírni. Legalább a többiek nem látják merre jöttünk *mondta és mágikus fényaurát bocsájtott ki, mint amit sárkányformában szokott.
Így eleven lámpaként világította meg az eléjük táruló járatot. *

-Erre *mondta Arou és el is indult, vitte magával a rókát és a fényt*
*Ahogy beljebb haladtak a járat ide oda fordult. Kitágult vagy beszűkült... elindult föl vagy éppen le, oldalra majd vissza, elágazott több kisebb járat belőle vagy éppen más járatok torkollottak bele . A víz vájta természetes képződmény lehetett úgy sok ezer évvel ezelőtt a folyó eredeti útvonala a hegy alatt. Lentről ás fentről is cseppkövek nyúltak a térbe és nedvesen csillogtak a még mindíg szivárgó víztől. A fehértől a rozsdabarnán át a vörösesfeketéig minden színben , vékonyan erezetten pompáztak.*

*A lábuknál kisebb nagyobb tócsákban állt a víz. Némelyik járat egyenesen a víz alá látszott menni egy egy nagyobb gyűjtőnél. Arou óvatosan kerülgette a nyársként meredező cseppköveket és a tócsákat. Kicsit meg is növelte a fényerejét hogy jobban lássanak. Egy órányi csendes séta után egy nagyobb, kristálytiszta vízgyűjtőhöz érkeztek , melynél a cseppkövek fehérek voltak mert már a hegy gyomrában a nagy mészkövek alatt jártak. Se hal se növény nem volt ebben a természetesen fénymentes helyen.*

-Most érdemes feltölteni a vízkészletet, mert beljebb már nem sok vízgyűjtő lesz. Lesz még egy úgy a hegy közepének túlsó oldalán. -törte meg a csendet és a lányra nézett* -Nagyon eltöprengtél valamin. Ha átgondoltad és úgy érzed szeretnéd megosztani velem, akkor szívesen meghallgatom. *mondta és letette a hátizsákot egy száraz helyre, majd ráült, mert elfáradt a sétában.*

-uhmm... nem is szeretem a barlangokat... szűkek sötétek és hidegek Lehet hiba volt erre indulni..... *kezdett nyafogni és még több fényt gerjesztett maga köré*

*Haladt a férfi mögött és nem szólalt meg egészen a vízgyűjtőig. Figyelt mindenre és ő is kikerülte a dolgokat és mikor beértek a szép terembe mély levegőt véve nézett fel Aroura.*

-Rendben bár még nem igazán fogyott a vízből. *Mondja miközben ő is leveszi a hátizsákját és az üvegeket veszi elő. Oda nyújtja neki az egyik vizes palackot a másikba ő iszik bele. Sokat iszik, mert indulás óta nem ivott semmit.*

-Itt maradunk egy kicsit. Éhes vagy? *Kérdi a férfira nézve, de még mindig a fejében voltak a gondolatok.*

-Igazából sok minden megfordult a fejemben... köztük az is, hogy vajon már a termékeny időszakomba vagyok-e mert ezen az éven esedékes. Bár ez az utolsó lesz az évben... de remélem hogy nem. Igazából nem tudom... még nem akarok gyereket... ahhoz azért még igenis fiatal vagyok hogy szüljek... ezek jártak a fejemben... *Mondta miután Arou felajánlotta hogy beszéljék meg a dolgot. Közben kivette a nyúl húst és azt amit ő magának rakott el. Leült a vízpartjára Arounak háttal és úgy nyersen vágott magának belőle egy szeletet és kezdte el rágcsálni. A vizet nézte és csak a nyafogásra pillantott hátra.*

-Na ne kezdj el nyafogni... te ötleted volt és ha tovább nyafogsz még rá is tetézek neked a sötétre... *Mondta felvonva a szemöldökét.*

-Nem is kell nekem gyerek... te is kiteszel hat másikat. *mondta és újra előre fordult. Ez a téma láthatóan frusztrálta és a gondolatai is ezzel voltak tele. Nem értette ennek az okát. Próbálta elterelni a gondolatait. Most még a fehér oszlopok is zavarták. Sőt most minden zavarta. Kivette a táskából a belepakolt gyümölcsöt és oda dobta Arou ölébe a gondosan becsomagolt ételt.*

*Látszott rajta ,hogy nem örült túlságosan ,de nem szólt bele. Lassan kellet elfogadnia ,hogy nemzeteik nem egyformák. és bizony vannak olyan szokások, amiket nem várhatnak el egymástól. Szavaira bólintott. Lényegében a történet arról fog szólni ,hogy a gyermek az anyjával lesz, s időnként látja apját. Végül is....a legtöbb családban ez így van. Állj.... állj... miért is beszél gyerekekről? Még azért ez nem aktuális.... sőt... legalább két évig nyugodalma lehet. Na majd akkor idegeskedhet minden hónapban ,hogy vajon lesz e békéje...vagy sem. Sóhajtott egy kicsit maga elé.*

Mondtam én!

*Elgondolkodott. Igazából már sok mindent elért. Ennél nagyobb babérokra meg nem igazán kívánt törni. Így is össze kellet tartania egy népet, és nagyon jól tudta ,hogy a Nagyon ,hol és mikor rontották el. Nem véletlenül bújta régebben is annyira a hadműveleti és történelmi könyveket. Elgondolkodott, de nem volt abban biztos ,hogy ezt kívánja e. Kedvesére pillantott.*
És te mennyire ragaszkodsz ebben a hagyományokban?

A költözés még ráér...azért. Még elég sok dolgunk lesz addig is. Jobb lenne először azokat elintézni.
Mellesleg nem tudom. Azért ott a hegy tetején jóval másabb a időjárás.

-Én a hagyományoknál az ilyenre nem adok. Ha követném akkor nem mondtam volna azt az ötletem hogy tartsunk a követek között szavazást hogy ki legyen a vezető társam. *Mondja teljesen őszintén, mosolyogva kedvesére. Tovább haladtak felfele az ösvény mentén a hegyre fel. Könnyedén veszi a gyaloglást. A felénél áltak meg ebédelni, így most már a felén túl vannak a távnak.*

- Azt nem értem, hogy miért kell ennyire megrögzötten őrzőt választani a vezető posztjára... Jó oké mi lennénk elvileg a semlegesek, de az idők során már az alakváltók se olyan gonoszak, vagy a vérfarkasok és sötét elfek. Annyi hogy ők talán kicsit agresszívabbak, de ebből a szempontból nálunk is vannak gondok. *Mondja teljesen őszintén és oldalra biccentve fejét néz fel Erasra.*

-A költözés és a gyerekek messze vannak inkább hagyjuk ezeket a gondokat. Inkább csak élvezzük azt, hogy itt vagyunk egymásnak.

Azon gondolkodom, hogy talán pont az egyensúly miatt kellene sötétség népéből legyen választva vezető. Ahogyan már mondtam ezelőtt. A fényből kit választanál? Én nem kívánok részt venni, tőlünk más nem nagyon jön. Séléstina? Ugyan....ő ebben nem segítség lenne, inkább csak hátráltatna, főleg a katonai részlegben.

Agresszívabbak? Igen...de pont ez a jó nekik! Harcosabb nép. Látod...belőlük tökéletes lehet a vezetői posztra valaki. Csak ne Gil....nem bírnám elviselni azt ,hogy fölöttem áll.
*Nevetett fel hosszan ,majd köhintett egyet vigyorogva ,de előre tekintett mialatt sétáltak.*
És így ők sem fognak hurrogni ,hogy valaki a fényből lenne ismét.

Jól hangzik!
*Mondta széles vigyorral, aztán rátekintett sejtelmesen.*
Kicsit megmozgatlak este..mit szólsz?

-Igen mondtad és gondolkodtam ki lehetne. Dilecnek még az alfasággal is nehéz megküzdenie egyenlőre... így őt nem fogom leterhelni. Muracha meg már elég idős hozzá... Oraf... na azt verd ki a fejedből... ő vele akkor se állnék össze vezetni meg igazgatni ha az emberek a szigetet felfedezik. *Mondja komolyan és Erasra nézett.*

-Tudod... egy valamit nem mondtam el még... igazából senkinek se...*Mély levegőt véve tűnődött el azon, hogy elmondja-e.* -Oraffal kapcsolatos. *Mondta és inkább megrázta a fejét.*

-Ahh inkább hagyjuk, mert nem akarok rá gondolni és egyáltalán arra ami történt... *Mondja megrázva a fejét Mély levegőt véve higasztotta le lelkét, mert már kezdte felhúzni a dolog és felpillanott érdeklődőn kedvesére.*

- Nem mozgok eleget úgy érzed? Persze attól függ milyen mozgásra gondolsz? Lehet a vadászat után jelentős izomlázam lesz. *Mondta kuncogva és igyekezett nem Orafra gondolni most, vagy a vezetőséggel járó dolgokra.*

Hát....csak feltűnik valaki addigra még. Komolyan..hihetetlen ,hogy időnként egyetlen egy tanácstag sem jelenik meg egy néptől. Tőlünk legalább én jövök!
*Húzta ki büszkén magát.*

Jahm... Dilec még szokja..aztán talán idővel. Muracha ? Neee...nem bírná sokáig, aztán ugyan ott lennénk, Oraft pedig számításba sem kellet volna venni!
*Nevetett fel ,majd érdeklődve pillantott kedvesére. Annak szavaira és viselkedésére, zavartan pillantott rá, de egészen hamar rájött a háttérben megbúvó dolgokra. Sokszor találkozott már ilyesmi reakciókkal az életében....vele kapcsolatosan is. Megtorpant s komoran pillantott rá ,füle mellett elengedve a lány további szavait.*
Lefeküdtél vele?
*Hangja komoly volt és ideges.*

*Elgondolkodott a lány szavain miközben lábikráiból próbálta kidörgölni a fáradtságot. a lány nyers hús evését nem vette észre de mikor repült felé a gyümölcscsomag, még éppen sikerült elkapnia*

-Szerintem túl sokat aggódsz. Ezen ráérsz törni a fejed. A gyermek mindíg áldás. És ahogy kinn már ecseteltem neked, ettől minden nő tart. Ráadásul nagyon kicsi az esélye hogy bármi is legyen abból.. amit kinn műveltünk *jutott eszébe és kicsit fel is sóhajtott a gondolatra.*

-Pihenjünk egy kicsit kérlek. Így is nagyon sok időt megtakarítottunk. Úgy tudnék most aludni.... ha nem lenne ilyen zárt és sötét a hely.. tudom tudom! Nem nyafog! *tette hozzá gyorsan, mert nem akarta hogy a lány sötétséget gerjesszen. Inkább ivott ő is egy jót, majd megtöltötte vizeskulacsát és nekifogott enni ő is**

*Ahogy Eras megállt ő is és felé fordulva elkerekedtek a szemei.*

-Neeeem... addig nem jutottunk el... mellesleg nem is fűlött a fogam hozzá. Muracha és apám erőltettek, hogy találkozgassak vele, meg inkább más dolog volt, mint az hogy lefeküdtem vele. Egyik alkalommal mikor ott voltam náluk egyszerűen olyan bajba kevert amit magam se hittem volna. Ő okozta az egész kalamajkát és rám kente.

*Mondta vissza emlékezve és elfintorodva nézett oldalra.*

-Jött a szokásos mézes mázos bájos mondataival. Sétálgattunk a földalatti városban, és betértünk egy bárba... és verekedésbe keveredett, de kiderült hogy csak színjáték volt. Bizonyítani akarta hogy ő meg tud engem védeni. Oda jött két sötét elf nő akikkel viszont szexuálisan is viszonya volt. Mindegy nem is ez a lényeg... nem igazán érdekelt, ezután vissza mentünk a családja házába ahol megpróbált ledönteni... én nem mentem bele a dologba és elégé erőszakossá vált... védekezésül persze lefagyasztottam a lába közét... hirtelen nem tudtam máshogy kiszabadulni. Ezek után nem maradtam vele... jó piás volt rendben, de nem vagyok egy olcsó cafka, ő mégis ezt híresztelte a baráti körében. Fel se kellett volna oldanom a fagyasztást...*Mondja el teljesen őszintén a történteket.*

-Atyám erről nem tud... csak azok akik között elterjesztette... Kérlek ne akadj ki. *Mondja a férfi szemeibe nézve kérlelőn.* -Te vagy az egyetlen akivel ezt megosztottam.

-Ugyan miért ne lehetne bármi is... orvosilag bizonyítottátok hogy veled volt a gond? *Kérdi felvonva a szemöldökét.* Vagy van bármi bizonyítékod rá. Van azóta gyereke? Tudomásom szerint nincs. Szóval mindegy hagyjuk nem aggodalmaskodom, mert nem hiszem hogy még a termékeny hónapban lennék.

*Mondja határozottan és a vízre néz.*

-Most pihenünk szóval pihenj, de alvásra nincs idő... este alszol. *Mondta határozottan és befejezte a szelet hős elrágcsálását és ránézett komolyan.*

-Amennyi időt ezzel nyertünk annyit el is töltöttünk a kellemes dolgokkal. *Mondja kicsit kacéran elmosolyodva.*

-És még mindig nem bántam meg semmit. Nem is fogok... a babás kérdést meg hanyagoljuk. *mondja komolyan és lassan felállva lemosta a kezét és odament Arou mellé. Elvett egy almát és azt kezdte el majszolgatni.*

- Nos ami azt illeti, ha nem is leszünk elsők... azért egy jót kirándultunk együtt... bár tudom te legszívesebben aludnál. *Finoman megsimítja a combját és utána csak ülve figyeli a fehér cseppköveket.*

- Kicsit azért tartok mi lesz Geret véleménye kettőnkről... elégé kemény tud velem lenni, bár ha be is zárna a szobámba könnyedén kimászok az ablakon, vagy ha azt is elvágja előlem akkor sárkánnyá változom és nem érdekel hogy a lakást is tönkre teszem... Én igenis oda akkor menni hozzád abban a két hónapban edzeni. Amit megbeszéltünk. *Mondta határozottan.*

*Elgondolkodott a lány szavaira és igazat kellett adjon*

-Igazad van! Nincs gyermeke a volt nejemnek.. De nekem sem. Bár semmi bizonyíték arra amire gondolsz. *jön kicsit zavarba* De rendben. Hagyjuk a gyerek témát.

*Amikor kiderül nincs alvás csak rövid pihenő kicsit hangosabban sóhajt fel mint akart.. De talán csak a barlang akkusztikája erősítette fel.*

-Rendben. *mondta és elmajszolt egy almát és ő is nézte a cseppköveket. Ezek tetszettek neki. A fényétől fehéren ragyogtak és ez emlékeztette az otthonára. Milyen jó tágas hely az és milyen jót lehetne most aludni a nappaliban. Megint sóhajtott*

-Igen jót kirándultunk Bár még ott van a holnap is. Remélem Eras nem talált ki semmi szörnyű mutatványt holnapra is.

-Geret pedig biztos hogy puffogni fog és mérges lesz. De ő így is úgy is az lenne, csak a fokozat lesz más. És várlak edzeni. Ahogy mondtam is, akkor jössz el hozzám amikor csak akarsz De ugye nekem nem kell edzenem? *kérdezte és a kisrókára tévedt a tekintete aki közben megint csupa véres lett a nyulától*

-Óóó neeem! Ernes! Te mostantól gyalog jösz! *mondta neki, de a kis róka nem látszott emiatt szomorúnak, épp csak felnézett, máris marcangolta újra a húst*
-Majdnem annyit eszik mint Eras úrfi... *tűnődött el* Ha akkora lenne.. biztos enne annyit...

-Holnap vissza kell érni a táborba estig szóval holnap a vissza út még ott van drága. *Mondja felnézve rá és a kis rókára nézett mosolyogva.*

-Lehet hogy annyit enne, de ő fogta hát had egye mikor jól esik neki. *Mosolyogva néz a kis rókára.*

-Nem neked nem kell edzeni, de lehet majd akkor megyek ha már oda jöttél és akkor együtt tudunk menni hozzád. Ehhez mit szólsz? *Kérdi újra a gyógyítóra nézve és finoman megfogja a kezét. Ő lassan befejezi az alma elmajszolását és egy üres zacskóba teszi a szemetet.*

- Viszont én elégé keményen fogok edzeni, és talán nem is ártana védekeznünk majd mikor ott vagyunk. Nem hiszem hogy ellent tudnánk állni a csábításnak. Mint mondtam az éven utolsó terméken hónapom közeleg... Lehet hogy te nem bízol magadban, de nem feltétlen veled volt a gond főleg, hogy még nincs bizonyítva semmi ezen a téren. *Mondja teljesen komolyan és mély levegőt véve dörzsöli meg homlokát.*

-Te jó ég nem bírok szabadulni ettől a gondolattól... pedig kellene... ahh... majd idővel eltűnik ez a gondolat is. *Mondja lemondóan és ismét a gyógyítóra néz.*

- Az edzést illetően, csak annyit mondok, hogy lehet a szívbaj fog kerülgetni olykor... Nem igazán kímélem magam az ilyeneken. erősebbé kell válnom és minél hamarabb vissza szerezni a posztom és Eras bizalmát, bár lehet ez nem fog már menni... de nem tudnék egyszerű háziasszonyként élni...

*Felvont szemöldökkel hallgatta. A lány kérésével ellentétben a haragja nem párolódott el. Már éppenséggel a történet közepén eldöntötte ,hogy elkapja Orafot és egy kicsit el gyepálja. De azt is ki kellet találnia ,hogy ezt hogyan teszi meg. Nem tehette sajnos meg akárhogyan...várjunk csak? Ez mióta érdekelte őt ? Felhúzta az orrát. Kérésére elvonta vörös tekintetét melyben még mindig égett a harag s vállat vont. Úgy tett ,mintha nem érdekelné nagyon.*

Nem szólok az öregnek. Nem érdekem, és nem hiszem ,hogy nekem kellene neki elmondanom.
De ne legyél naiv. Biztos vagyok róla ,hogy tud róla, ahogyan Muracha is. A két öreg sokkal okosabb ,mint hinnénk. Ha Oraf pletykált egy kis körben is...akkor biztosan tudnak róla. Mellesleg...apád gondolat olvasó... komolyan azt hiszed nem tud róla, csak mert nem tett semmit? Korod ellenére rettenetesen naiv vagy.

*Ment tovább, de hiába volt minden. A tűz a lelkében nem lankadt, habár nem történ semmi komoly dolog, mégsem viselte el sokkal jobban. És nem csak Oraf viselkedése zavarta ebben az ügyben.*
A másik ,meg te is hibás vagy ebben. Ha elmész egy férfival "mulatni", akkor tudnod kell mi a vége. Ha felmész hozzá, akkor nem lepődhetsz meg azon ,hogy rád mászik. Vagy te tényleg olyan buta nőcske vagy? Mert én nem így hiszem. Oraf tipikus szemétláda férfi. Nem jobb ,mint más. És ezt neked is tudnod kellet volna.
Azzal ,hogy felmentél hozzá, azt a jelzést adtad ,hogy próbálkozhat.

*Arou abbahagyja az evést és döbbent arccal néz Saylára*
-Ez ugye csak vicc? Visszafelé is GYALOG kell jönni? *nyűgösködik és látszik egyáltalán nincs ínyére a dolog*
-Nem csak az odaút a túra? *kérdezte reménykedve*


*Ernest morogva rágcsálta a nyulat de ahogy látszott azért most sem bírja megenni az egészet*
-Igen ő fogta. Ő eszi. Csak ne kelljen asszisztálnom hozzá. *duzzogta még mindíg a visszautas túra lehetősége miatt*

-Nos.. azt hiszem engem úgysem lehet rávenni hogy edzzek. *mosolyodott el* Legalábbis nem ebben az alakban. Korábban sokat tűnődtem azon hogy miért kell nekünk két alak. Persze ebben az alakban sokkal jobb a kézügyesség... sárkányként nem tudnám a előkészíteni a főzetek alapanyagát és a kicsi fiolákat sem tudnám megtölteni... *tűnődik el a nyílvánvalón, közben révetegen nézte a fehér cseppköveket. MAjd felállt és a többi gyümölcsöt visszatette a Sayla melletti zsákba*

-Igen. NE aggódj, majd védekezünk *mondta és a lány feje búbjára nyomott egy puszit*
-Az edzést pedig csak ésszel azért. Nem szeretném hogy bajod essen! És ugye nem akarsz szívbajt hozni egy ilyen öreg sárkányra? *tette hozzá viccelődve*

-Igen igazad van hogy hibáztam... Abban hogy hittem neki és megbíztam az ígéretében amit apámnak tett... Ugyanis ezt az egészet apám találta ki és meg ígértette Oraffal, hogy csak jól szórakozunk kicsit és utána pedig ott alszom náluk, mert nem akarja hogy este egyedül menjek haza, de szigorúan külön szobába.... Abban voltan buta nőcske hogy a szavaddal éljek, hogy hittem és bíztam abban hogy betartja a szavát...

*Mondta komolyan és mély levegőt vett.* -Nem tudom, hogy tudnak-e róla... minden esetre ha tudnak és nem tettek semmit Oraffal valószínű azért nem, mert hasonló véleménnyel lehetnek a dologról, mint te. Igen hibáztam, mert megbíztam benne... de ekkor derült ki számomra mennyire kétszínű alak... Sokáig nem gondoltam rá és nem is akarok, de mikor meglátom legszívesebben egy kanál vízbe fojtanám meg... *A mondatai őszinték voltak és maga elé nézett.*

- Mellesleg nem minden férfi olyan, hogy egyből az első "randin" meg akarják dönteni a nőt... veled mennyiszer eljártunk szórakozni, és hányszor aludtam utána nálatok, hogy ne lásson apám másnaposan? Rengetegszer... annyi alkalmad lett volna kihasználni egy kis kalandra és nekem ne mond hogy ittasan nem fordult meg a fejedben. *Néz fel Erasra őszintén.*

-Még se tetted meg. A másik meg az ha a nő nem akarja nem kell erőszakoskodni... ő azt tette, de sejtettem, hogy ez lesz abból ha elmondom neked, ezért sem akartam elmondani. *Mondja kicsit szomorúan és inkább előre siet a gyaloglásban.*

-Nem nem vicc Arou... vissza felé is gyalogolunk és így lesz egy egész túra. *Mondja komolyan a férfira pillantva. Látja hogy nem tetszik neki és csak sóhajt.*

-Ugyan erős vagy és kibírod... mondtam ha kell hajadnál fogva ráncigállak végig... Mellesleg ha végig sitálod velem oda vissza a távot a 2 nap alatt akkor kaphatsz közben jutalmat. *Mondta kacér hangon mosolyogva a szemeibe nézve és jól láthatóan végig mérte ajkába harapva. Keresztbe teszi a lábát és mikor előtte halad el hogy betegye a gyümölcsöket a zsákba megsimítja finoman egy bizonyos ponton.*

-Az hogy miért van két alakunk arra nem tudom neked a választ, viszont bizonyos dolgok sokkal élvezetesebbek az emberi alakban, és könnyebben megtudsz csinálni dolgokat mint ahogy mondtad is. *Felnéz Aroura ahogy mellette ál és jól esik neki a puszi.*

-Csüccs még le... pihenj mielőtt tovább indulunk. *Mondja és kicsit arrébb húzódva paskolja meg a szikla tetejét amin ő ül.*

- Nem tudok szabadulni ettől a baba gondolattól és csak kiráz a hideg, mikor csak eszembe jut a dolog. *Mondja és ekkor láthatóan meg is rázkódik, mert ismét eszébe jutott.*

-Nem egyszerűen nem tudom magam anya ként elképzelni. Nem vagyok egy kedves, szelíd nő... pedig egy anya kép bennem úgy él, hogy egy kedves aranyos folyton mosolygós gondoskodó nő egy tökéletes anya. Lehet azért van bennem ez a kép, mert anyukám is ilyen lehetett... Nem emlékszem rá... Geret meg sose mesélt róla. Te ismerted anyukám? Sőt fontosabb kérdés... te voltál ott mikor anyum megszült engem és a testvéremet? *Kérdi aggódón, hiszen ő akkor már rég gyógyító volt és az egyetlen a sárkányok városában.*

*Hallgatta komolyan, de arcvonásai nem változtak.*
Én akkor is úgy vélem ,hogy tudnak róla. És igen....valószínűleg hasonlóan gondolkodnak mint én ebben a témában.
Randin voltál vele...."szórakozáson", tudhatod, hogy ez mit jelent. Nem vagy ártatlan...neked is voltak kisebb nagyobb kalandjaid ,pont mint nekem. A különbség köztünk ,hogy te nő vagy én meg férfi. Mindketten alapjáraton másként éljük meg ezeket.

Akkor elárulok egy titkot Leiran. Azért nem döntöttelek meg..mert nem akartalak. Nem gondoltam így rád. Nem mondom ,hogy egy-egy pillanatra nem esett jól fiatal szemeinek téged hiányos öltözetben látni, vagy a közvetlen és pikáns oldalad látni, de ettől függetlenül tudtam hol a helyem veled szemben. Más nők érdekeltek...kalandok érdekeltek. Egyszerűen nem akartalak kalandnak. De nekem is volt olyan helyzetem ,mint amit most Oraffal mondtál. Csak én akkor meg is döngettem a nőt. Természetesen ilyen témában nem hazudtam...nem volt szükségem rá. Ez is mutatja Oraf gyengeségét és kétszínűségét. De sajnos a bizalmad által, te hibáztál akkor.
Ő is....mivel rád erőltetett valamit, de te is. De ne aggódj, azt hiszem Hold fesztiválon elkapom a grabancát! Már ezért is elmegyek rá!

*Jelentette ki morogva ,majd nézte a kedvesét ahogyan az szomorúan előre ment. Sóhajtva követte. Tudta ,hogy most azt várta, hogy menjen oda.....nyugtassa meg, babusgassa, de nem tudta. nem az a fajta volt...... Utolérte s ekkor bár az égre nézett, de fenékkel kicsit meglökte a lányt.*
Ettől függetlenül te csak az enyém vagy mostantól !

*sóhajtott és pánikoló tekintettel nézett az előttük lévő útra majd a lány érintését érezte.. rögtön elterelődött a figyelme az útról, és kérdőn nézett rá.. Tetszett neki ez a céltudatosság.

-Látom nem sikerül elszakadni a témától.. *mondta neki mosolyogva mikor Sayla ismét előjött a baba dologgal és melléült a kőre. *
-Pedig ha arra kerülne a sor, és mire odajutsz hogy lenne babád addigra átformálódik a véleményed. Előtörnek majd az anyai ösztönök. *hirtelen elhallgatott és kérdőn a lányra nézett* -Belegondolva nem tudom, Te most amiatt aggódsz hogy nem jönnek majd elő az anyai ösztöneid, vagy amiatt hogy igen? Vagy mindkettő? Aggodalom ellen nincs főzet.

-tudod nem kell csak vagy ezt vagy azt az utat választani. Mindíg van másik út is és remekül tudok főzni.. meg mosogatni *megpuszilta közben* -meg még vasalni is....

-A kérdésedre a válasz igen. Valóban így volt. Mindíg én mentem ki a kismamákhoz és a szülésekhez, hogy biztosan ne legyen baj... Főleg az úrfival és édesanyjával történtek után. Egyszerűen nem bízhattam másra ezt a feladatot.

-Nem akarom hogy elkapd a grabancát és tudom hogy hibáztam... ezért se mondtam el senkinek se csak neked... Ezeket én mind tudom és nem akarok ebből balhét vagy rosszat neked. Nem érdekel most mennyire mérges vagy... Oraf grabancát hiába kapod el... letagadja vagy nem is fog emlékezni rá. *Mondja komolyan és oldalra fordítja a fejét. Mikor mellé ér Eras. Nem tud most ránézni.*

-Igen meg voltak a stiklijeim nekem is és a hibáim ezzel együtt élek, de kérlek felejtsük el a témát. *Mondja és újra maga elé nézett. Nem vár se vigasztalást se babusgatást. Nem ő ezeket senkitől nem várta el és tudta hogy hibázott. Inkább az bántotta, hogy csak még jobban megerősítették ezt benne. Önvádaskodása ezzel szemben mindig is nagy volt, ezért is nem rakta ki Orafot a tanácsból, vagy tanácsolta ezt apjának a kétszínűsége miatt. Mikor megbökte a csípőjével felnézett rá.*

- Én csak a tiéd vagyok. *Mondja ki és egy picit elmosolyodik. Szótlanul sétál mellette, de nem akar többet erről beszélni. Úgy érzi lezárta a dolgot és világosan tudtára adta Erasnak hogy hagyja békén Orafot. Tudta hogy ő ezt úgy is letagadja, vagy nem fog emlékezni rá. Próbálta kiverni a fejéből Orafot és a múltat ami már igen jelentős volt mögötte, de ezek újra és újra előjöttek, és most nem épp a kellemes emlékek bukkantak a felszínre, ami elégé mély nyomott hagyott arcán és hangulatán. A rossz emlékek egyre régebbről és régebbről jöttek elő. Leiran meg állt és csak meredt maga elé. Lassan könnyezni kezdett, és tekintete üvegessé vált, de nem szólalt meg, csak meredten állt és szaggatottan lélegzett. Ahogy a rossz emlékek tengerén úszott egyre régebbre az idő folyamában úgy lettek egyre valóságosabbak azok az emlékek.*

*Rövid idő alatt élte újra a rossz emlékeket ám egy rossz emléknél megragad a kép. Leiran újra az a fiatal tudás szomjas lányka az emberek világában. Átlagos nap után vannak atyjával és épp lefeküdni készülnek mikor az emberek nagy zsivajjal közelednek a házuk felé. Odakintről fáklyák fénye világít be a szobába. Újra érzi azt a félelemet és rettegést mint akkor, majd az égő papír és fa szagát, a forróságot, a házból való kijutásnak képei villannak be. Az erős félelem és gyötrelem, majd a kijutás után következő futás és rohanás. A sajgó lábai. Mikor ehhez a részhez ér Leiran megérinti a combját és hosszú percek után ez az első mozdulat amit meg tesz.*

-Nagyon fáj a lábam apa.... *Motyogja halkan maga elé de tekintete még mindig üveges és réveteg. Könnyei már patakokban folynak és nem eszmél. Újra hallja a lövést ami feléjük dördül el és ők csak lélek szakadva menekülnek, majd egy újabb lövés és a lábába nyilall a fájdalom. Térdre rogyva fogja meg a vádliját ahol annak idején meglőtték és hangtalan sikolyra nyílnak ajkai. Nem reagál a környezete cselekedeteire. Lassan azonban kezdi teljesen eszét venni a kínzó fájdalom és előre borulva sötétül el minden előtte.*

- Nem is tudom pontosan melyik miatt aggódjak jobban. *Mondja mélyen a férfi szemeibe nézve és tényleg elgondolkodott a dolgon de csak megint meg rázkódott. Talán kezdett fázni is.*

-Hűvös van ide lent. *Mondta közbe vetve és mikor mondta hogy ott volt a születésénél teljesen fal fehér lett, majd vörös.*

- Jó... azt légyszi ne meséld el, hogy hogyan jöttem ki anyám p***jából jó? Kérlek... kímélj meg ettől... inkább kérlek arról mesélj, hogy hogy nézett ki édesanyám és milyen nő volt. *Érdeklődőn pillantott Aroura igyekezett elterelni a gondolatait, mert azért nem kicsit zavarta a dolog, hogy ő segítette a világra jövetelét és most mégis vele van együtt.*

- Mi volt a neve, hogy ismerted meg, milyen volt a szüleim esküvője. *Mondja és teljesen ellágyult a hangja, Egyszerűen érdekelte milyenek voltak a szülei és láthatóan Geret erről nem mesélt neki. Maga elé nézve gondolkodott el és mély levegőt vett.*

-Geret sose mesélt nekem ezekről a dolgokról, pedig rendszeresen kérdeztem, de ő mindig kitért a válasz elől és terelte a témát, így feladtam azt, hogy bármit is megtudjak róluk. A városba kevesen ismerték őket, mert elvonultan éltek... de... annyira szeretnék róluk többet tudni. *Sayla most egy gyerek kíváncsiságával beszélt és kérdezgetett. Arou combjára teszi kezét pihentetőül és újra belenéz a smaragd tekintetbe. Kérdőn érdeklődőn, mint egy tudás szomjas gyermek. Újra megrázkódott és elvéve a kezét dörzsölte meg a karját. Igen elégé hűvös volt ott és már egy ideje nem mozogtak, de nem tágított újra Aroura nézett és kicsit megdörzsölte magát és vissza rakta a combjára a kezét.*

*Ahogyan sétáltak lassan, enyhe mosollyal ment a lány mellett. Azért nem akarta ,hogy nagyon magába zuhanjon, csak azért mert elbeszélgettek erről. Aztán a lány furán kezdett viselkedni. Sóhajtott ,de tovább ment mivel eleinte úgy vélte ,hogy a lány csak viccelődik. Aztán egyre csak tovább ment. Lépkedett újra és újra ,de a lány sehol nem maradt. Aztán meghallotta.*
Fáj a lábad?
*Pillantott vissza rá értetlenül és döbbenten nézte. Megijedt már csak a látványától is ,mert nem tudta ,mi történt most hirtelen vele, és mert, a szentfazék nem volt a közelben. Ő meg csak a harcosi sérüléseket tudta ellátni..ezt a valamit nem...bármi is legyen.
A következő pillanatban ott termett mellette s nem sokkal azután ,hogy lerogyott, de mielőtt elájult volna, már az ő kezeiben volt. Megfogta szabad kezével a homlokát. nem volt lázas....nem értette akkor ,hogy mi történhetett, de az biztos volt, hogy nem mennek most tovább. Itt kell estére tábort verni!
Nem sokkal ment tovább és a lányt letette a palástjára ,amit igyekezett fél kézzel letenni a fűbe. Arra tette le kedvesét is.*

Na most örülnék annak ,ha az öreg itt lenne....
*Morogta, bár aggodalma erősebb volt mindenféle negatív érzésnél. Aztán arra is gondolt ,hogy talán ő okozta...és mert túl szigorú volt vele...hát remélte nem így történt. Mellé ült, kivette a táskából a kulacs vizet s az egyik kis rongyot bevizezve a lány homlokára terítette. Nem volt lázas, de nem akart kockáztatni, aztán csak ült mellette s figyelte. Remélte jobban lesz.
Ahogy telt az idő...lassan nézte ,ahogyan a nap mozog az égen, váltakozva. De csak nyugdtan várt.*

*Hirtelen tér magához és felülve nézett körbe riadalommal tekintetében. Körbe nézve kereste a biztos pontot és mikor meg látja Erast megnyugszik, de térdeire támaszkodik.*

-Mi a jó ég volt ez? *Kérdi maga elé nézve és újra Erasra nézett.*

-Kérlek bocsáss meg nekem ha rád ijesztettem nem volt szándékos, csak az Orafos emlék után sorra jöttek a negatív élmények... egyre régebbről... és ahogy egyre régebbre mentem vissza annál életszerűbb volt.... *Mondta el őszintén és Erasra pillantott újra.*

-Kérlek bocsáss meg nekem... nem... nem tudom mi volt ez az egész. *Mondta pihegve.*