Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

-Igen Yrisz! Szerintem is volna miről beszélgetnünk. Szívesen adom tovább a főzeteim receptjeit az ifjuságnak. Sajnos egyszer felettem is elszáll az idő. Szeretném ha addigra minden speciális receptemet tudná valaki. Egy ideig Leiran kisasszonyt zaklattam ezzel, de neki más feladatot szánt a sors. *mondta és felállt hogy töltsön Ernestnek egy kis vizet a vacsora után. a kis róka hálásan lefetyelt.*

-igen, gilnek van egy bátyja. az ő ruháit láttad rajtam Eras úrfi. Szerencsére erenis volt olyan kedves és kimosta azokat. Így ami engem illet egészen biztosan szeretném őt meglátogatni még az ünnepség előtt. Ha gondoljátok mehetünk együtt és akkor a vacsorát is átadhatod kukunak.

*Sayla azon nyomban neki lát a csirkének. Elveszi az egyik combját a még bontatlannak és köretet is szed magának. Csendben kezd el enni. Nem igazán érdekli a gyógyítók beszélgetése. Teljesen leköti a vacsora.*
_______________-
Leiran:

*Ő is vett csirkéből és a köretből. Ugyan annyit amennyit Yrisz. Kedvesére pillantott.*
2 csirkét csomagoltam el Kukunak... az szerintem elégé nagy lakoma, plusz egy jó adag köret és sütemény. Igaz a sütit nem én csináltam, de az is van a csomagban. Szóval szerintem elégé nagy lakoma, és ezek nem csak csirke combok hanem egész csirke.

*Figyelte kedvesét ahogy evett és örült hogy ennyire ízlik nekik. Szeretett főzni, már nem tudja mit kezdene a főzés nélkül.* Majd kerítetek rá sort. Yrisz ma este itt alszol az egyik vendég szobába. Arou ha gondolod holnap eljöhetsz és itt tudtok eszmét cserélni, most erre nem igazán van lehetőségetek. A vacsora után indulunk. *mondta kedvesen.*

______________
Yrisz:

Én szívesen megtanulnám a főzeteit! Engem nagyon érdekel ez a dolog és hálás lennék ha megtanítaná nekem, de tudja én nem látok, így nehezebb dolga lehet... ez sem probléma önnek? *Kérdi érdeklődőn, kicsit tartva a választól. Közben evett egy egy falatot. Kecsesek voltak mozdulatai és finomak. Feret ölében pihent és a finom illatokra feldugta az asztal felé a fejét. Yrisz hamar észre vette.*

-Nem Feret! Ez nem a te ételed! *mondta neki aki fájdalmas hangon kezdett kvaffogni.*

-Na de Yrisz éhes vagyok én is akarok enni! Én is akarok enni! Enni, enni,enni,enni!!!!! *Hisztizett az asztal alatt. Yrisz csak lerakta.*
-
Edd meg azt amit Ernes meg hagyott... *Mondta és azzal vissza tért az ételhez.*

*Feret durcásan sietett a tálhoz, de a fehér róka nem volt messze. Óvatosan lopakodott oda és kicsent a tálból egy bőrdarabot és arrébb futott vele. Mikor megette vissza lopakodott és egy újabb hús cafatot csent ki a tálból.*

Értem..hát akkor ahogyan gondoljátok.
*Evett. Nem kapkodott ,de azért nem is volt lassú. Izlelgette ,majd újabbat és újabbat vett. Ezután pillantott a kedvesére.*
Az nagyon sok.....nem is fog beleférni abba a kölyökbe az a sok étel!!
*Nézett hirtelen ,majd sóhajtott.*
De persze..megigértük neki, szóval....

*Azzal csak hallgatta a két gyógyitót .*
Melyik faluból vagy? Ismered a tanácstagotokat?

Ernes felnézett ivás közben a görényke ténykedésére de nem foglalkozott vele, az ő hasa már tele volt. Befejezte az ivást és a gazdája ölébe ugrott majd a nyakába feküdt. Megnyalta a száját és ásított egyet*

-Úgy látom Ernest már be is fejezte a vacsorát.. *mondta de tulajdonképpen ő is végzett már, csak nem akarta megbontani az asztalt hogy távozik míg a többiek esznek*

-Eras úrfi, azt hiszem kuku akár átváltozással is, de megoldaná ezt a problémát hogy beleférjen az étel. A harctéren egy medve alakjában volt. A macik pedig sokat bírnak enni....

-Yris is velünk tart vagy inkább itt pihen míg visszatérünk? Ami engem illet, bizonyára visszatérek ide, mert az ünnepség után szívesen vetem alá magam szakmai eszmecserénknek.

-Igazán finomat készítettél Leiran! *Mondta és evett tovább lassan ő is befejezte a vacsorát és jól lakottan dőlt hátra.* Ahh ez jól esett. Igazán köszönöm! *ezután leöblítette torkát egy pohár őszi lével ami előtte volt.*
____________-
Leiran:

- Igazság szerint nem tudom mennyire lenne jó Yriszt magunkkal vinni, hiszen azért mégis csak egy olyan összejövetel ez, ami nem igazán neki való. A sok hang és zaj megrémisztheti. *Mondta Aroura pillantva.*

-Mivel neki erős a hallása, még talán az enyémnél is, így elégé zavaró lehet neki a sok ember... *Mondta kedvesen megértően.*
_____________
Yrisz:

-Igen a nagy zaj nem éppen nekem való. Mikor Eras úr leszált és a város zajátől is megrémültem, nem tudtam mihez kezdhetnék, nem hallottam a saját gondolataim sem. De persze ha Arou úr oltalmába venne szívesen mennék.*Mondta kedvesen elmosolyodva.* Szeretnék sok érdekes emberekkel meg ismerkedni, de senki terhére se szeretnék lenni.

*Feret mikor a róka elment onnan a gazdájához neki esett a maradéknak amit ott hagyott Ernes. Nem szívlelte a rókát és már a gondolattól is rosszul lett, hogy a közelébe lesz.*

-Félreértés ne essék! Nem rábeszélni akartam, csak kérdeztem hogy mi a terv. Magam sem tartom jó ötletnek hogy most velünk tartson. Sok lesz ott az idegen és a zaj is. Emellett nekem még egyéb dolgom is lesz.
-Sajnos nem lesz alkalmam idegenvezetőnek lennem. De nem is volna szerencsés egy olyan helyen ahol magam sem ismerem ki magamat. Javaslom pihenjen le itt és utána találkozunk és eszmét cserélünk. *tette hozzá mikor úgy látta a lány mégis vacillál hogy jönne. Valóban nem tartotta jó ötletnek hogy ezt a lányt most erre az összejövetelre magukkal vigyék.. pláne Sayla szavaiból kiindulva, hogy mi várható ott*

*Lassan ő is befejezte s elégedetten bólogatott. Éppen megtörölte a száját, no de természetesen nem a szalvétába, amikor felpillantott kedvese szavain. Ráemelte a tekintetétt Saylára ,majd lenyelte a falatott s kedvesére pillantott hosszan.*
Úgy van ahogyan Yrisz mondta. Nekem kellet a kezeimbe hoznom, mert megrémült a sok zajtól, pedig ez még csak a város zaja volt. Ott hatalmas ünnepség lesz. Még hangosabb farkasokkal és zenével.
Ha tényleg annyira érzékeny a füle, nem biztos ,hogy nagyon tanácsos elvinni.
*Majd sóhajtott hátradölve.*
Persze, ha másképp gondoljátok...illetve lesz valaki aki pesz....úgy értem vigyázzon rá, akkor felőlem mindegy.
Dilec csak nem szól érte. De mégis csak most Aroruaval értek egyet. Inkább pihenjen le itt Yrisz, higyje el, az öreg vissza jön majd ide ,hogy beszéljenek.

Sayla:

-Én biztos hogy nem lennék pesztra.... *Jelentette ki és keresztbe fonta a kezeit. lassan állt fel.* Köszönöm a finom vacsorát Leiran kisasszony! *mondta és az ablakhoz sétált, hogy kinézzen kicsit. Elhúzta a száját, mert tudta még hosszú út vár rá repülésben, és lehet cipekednie is kell.*
__________________
Leiran:

*Megrázta a fejét.* Kérlek bocsáss meg nekem Yrisz, de semmi kép nem vihetünk. Ha Dilec nem is szólna érte én aggódnék érted. Nem tanácsos ilyen helyre elvinnem magammal. Inkább pihenges itt a vendég szobában. *Mondta komolyan és kedvesére pillantott.*

- Az igazság az, hogy jó lenne elvinni az ételt még Gildas házába, persze Sayla maradhatna a vérfarkasoknál addig, igazából csak be kellene adnod. Neked nem nekem... jobb hamarabb letudni, de szerintem még az ünnepségre is eljön Kuku... de Gildas mindenképp. *Mondta Aroura és Erasra pillantva felváltva.*
_______________
Yrisz:

*Kedvesen elmosolyodott Arou válaszán.* Igazuk van mindannyiuknak és magam is így gondolom a helyzetet. Én nem vagyok oda való. Nekem az túl zajos. *Mondta kedvesen, majd Eras felé fordította fejét.*

-Elnézést kérek uram modortalanságom miatt, hogy az előbb nem válaszoltam a kérdésére, de most meg teszem. A központi elf faluban lakom. A tanácstagok közül pedig inkább csak Selestina kisasszonyt ismerem. Őt viszont elég régóta. Bár tegnap délután óta senki nem látta. Az egész falu aggódik, de én nem. Nem hiszem, hogy baja esett volna, őt nem olyan fából faragták. *Mondta kicsit halkabbra véve hangját.*

-A többi tanácstagról csak hallottam ezt azt, de az ilyesfajta szóbeszédeknek sose hiszek.

-Mivel úgy látom hamarosan indulunk, kérem bocsássatok meg de nekem még el kell tennem pár dolgot. *mondta és felállt*

-Leiran kisasszony, merre találom Erenist vagy az említett ruhákat? *kérdezte, mert nem akarta hogy későn jusson eszébe és rá kelljen várni*

*Bólintott*
Akkor jó, ne aggódj Sayla. Nem kell annak lenned!
*Majd a lányra pillantott. A másik elf nevénél elvigyorodott.*
Ohh...hát persze. Egy idősek lehettek körübelül, nem? Igen hallottuk ,hogy nem tért haza, mivel délelőtt mi is voltunk nálatok. Mondjuk akkor Kalí kapott egy levelet a lánykától, maximum nem osztotta meg másokkal.
Szóval..nincs baja. Abbol nagyobb zűr lenne, ha eltünne, így nincs gond.
*Vont vállat, majd sóhajtott kedvesére pillantva, a szavaira viszont szélesen elvigyorodott.*
Akkor te meg Sayla maradtok Dilecékel, míg meg Aroruaval gyorsan leadjuk a dolgokat. Nagy Gil háza..de azért nem férünk be mindanyian.
Így megfelel neked?
*Állt lassan fel ,s össze szedte a már üres tányérokat.*

Sayla:

Ez egy remek hír! *Mondta feléjük fordulva és inkább csak a főnökére figyelt.* Nyugodtan velem hagyhatod a kisasszonyt. Én megvédem. Talán még kellemesen el is töltjük az időt míg visszatértek. *Vigyorodott el, direkt csipkelődött.*
__________
Leiran:

Na de Sayla! *Nézett rá meglepődve, majd vissza kedvesére.* Persze menjetek csak, majd ti ketten, addig én el leszek Saylaval... *Mondta mosolyogva majd Aroura pillantott.* Ha felmész egy emelettel feljebb akkor ott lesz a folyosón balra az első ajtó mögött a mosókonyha. Ott megtalálod a tiszta ruhák között. Már valószínű megszáradt, de én is megyek fel mert Eras köpenye is tiszta és száraz, és még gyors ruhát váltok én is. *Mondta és Arou mellett elmenve kiment az étkezőből és fel ment a hálószobákhoz.*

___________
Yrisz:

*Kicsit felkuncogott.* Igen nagyjából egy idősek vagyunk. *Ekkor kapta fel Leiran szavaira a fejér. Feret idő közben jól lakott a maradékkal és bebújt a tarisznyába.*

-Ohh ha már felfelé tartotok, megmutatod a szobám Leiran? Akkor később nem kell vissza felmenned, amúgy is már jól laktam. *Mondta és Eras felé fordult pontosabban a hangja irányába és meghajolt.*

-Még egyszer köszönöm a segítségüket. Igazán sokat segítettek nekem és nem tudom hogy hálálhatnám meg. *Mondta lágy hangján.*

_________
Leiran:

Persze Yrisz, csak azt hittem még eszel. *Mondta kedvesen és a lány mellé lépett mielőtt kilépett volna az ajtón. Finoman magába karoltatta miután meghajolt.*

-köszönöm, akkor elpakolom. Menjünk akkor együtt* Elmosolyodott és követte a hölgyeket felvelé. Ott arra fordult amerre Leiran mondta és valóban megtalálta a ruhákat.

Összehajtogatta és a köpenyéből elővett egy vékony fehér selyemből készült válltáskát. A vékony anyagnak hála nem kellett külön táskát cipelnie ilyen alkalomra. széthajtogatta a leheletfinom anyagot, majd belehelyezte az összehajtogatott ruhát. Ez után átvetette a vállán és vissza lesétált az ebédlőbe, míg Leiran megmutatta Yrisnek a szobáját.*

*Rápillantott Yriszre a szavai miatt. egy kis ideig csendesen nézte ,majd bólintott ,mialatt elpillantott.*
Igazán nincs mit. Örömmel segítettünk, mielőtt gond lenne.


Akkor így lesz!
* Bólintott ,azzal amint mindenki felállt, felvette a tányérokat, most már mindet és bevitte a konyhába. Csak ezután ment vissza s rápillantott Saylara.*
Megvárom amint vissza kapom a palástomat, aztán mehetünk is
És csak ásszel szórakoztasd...világos ?
*Vigyorodott el szélesen.*
Vagy én foglak megint szórakoztatni, majd megoldom hogy.

Sayla:

*Erasra pillantott és elvigyorodott.* Párbaj a nőért? Vicc vicc nyugi! *Mondta és nevetett kicsit. Látta hogy ketten maradtak.* Nem nyúlok hozzá harcos becsületemre esküszöm! *Tartotta fel a kezét vigyorogva.*
__________-
*Leiran felvezette Yriszt a hálójába még gyors váltottak pár szót majd sietett a sajátjába. Átvette a tradicionális ünnepi ruhát, ami leért a földre. Már most melege volt benne. Felvette a hozzá illő és kellő ékszereket is, majd levéve a fogasról a köpenyt sietett vissza le. Lassan lépett az étkezőbe és Erashoz sétált.*

-Parancsolj Eras és köszönöm, hogy akkor kölcsön kérhettem. *Mosolyodott el kedvesen és utána Aroura pillantott.* Mindent sikerült megtalálni Arou?

____________
Yrisz:

*A szobáig beszélgetett Leirannak Feret a táskába pihent a könyv mellett. Mikor beértek és Leiran elköszönt leült az ágyra és elővette könyvét. Olvasgatni kezdte.

/Yrisz ->Háló termek- Központi épület Őrzők városa/

-igen köszönöm! Itt van minden *mutat a vállára akasztott táskára*
-Ami engem illet útra készen vagyok, mehetünk. Csak az úrfi után....

*Széles vigyorral kommentálta a sárkány szavait, de mivel az vissza is szívta, így nem kezdett el kekeckedni. Megropogtatta a nyakát mialatt kimentek a nappaliba, ott találkoztak a többiekel. Bólintott feléjük.*
Nincs mit. Kellet annak a bőregérnek ,hogy ne süljön teljesen meg..nem igaz?
*Vigyorogva utalt itt Gildasra, majd felvette s kényelmesen eligazgatta magán. Jól érezte magát a bőrében.*
Na igen..így már sokkal kellemesebb.

*Azzal bólintott Arorua felé s elindultak az utcára.*
/Örzők városa -- > utca

*Fel sietett a konyhába ahol Erenist találta és kapkodva kezdte előszedni a húsokat. Látta hogy kiadós köret már meg van. Jó ez remek akkor neki csak a hús maradt. Amilyen gyorsan tudta kezdte el megcsinálni. Erenis is segített, de a húshoz nem ért. Csak a hagymát pirította meg, hogy a lány keze alá dolgozzon. Leiran ahogy csak tudott sietett a hús elkészítésével, mert megígérte Erasnak, hogy megcsinálja a reggelit, és most elégé sok olyan vendég is van aki húst eszik inkább. Kapkodott és a konyhából ki is szűrődött a kapkodás hangja. Egyszerűen Oraf megjelenése annyira kihozta a gondolat menetéből és az eltervezett dolgok menetéből, hogy az valami hihetetlen.

-Fuh fde utálom azt az embert. *Mondta puffogva a konyhába és ekkor jutott eszébe hogy szegény Seletst ott hagyta Dilecel és Oraffal. Dilectől nem féltette, de Oraf... ki fogja készíteni a lány birka türelmét, és egyszeriben olyan rossz érzése támadt, hogy az valami hihetetlen. Egyszerre kellett volna két helyen lennie. Gondolatai egyáltalán nem voltak össze szedettek, csapongott ahogy ő maga is. Kapkodott és nem tudta mihez kapjon.*

*Rövid az idő és annyi mindent kellene elintéznie. Igen még mindig nem szokott hozzá, hogy nem egyedül van már nő. Erenis is itt van. Mikor oda rakta szigorúan meghata a lánynak hogy kavargassa. Ennyit kibír ő is és azzal mint a szélvész rohant volna vissza le a tanács terembe, de Eras széles vállainak ütközött.*

-Bocsánat! *Mondta kapkodva és zavartan pillantott fel.* -Áh szép jó reggelt Eras! *Mondta és elmosolyodott. Igyekezett zavarát és a káoszt ami a fejében van leplezni.* -Jól aludtál?

*Hamarosan leért a kis csoportal az étkező felé. Mielőtt beléphetett volna valaki a vállának ütközött. Értetlenül pillantott a lányra, majd megtartotta s csak nézte. Főleg ahogyan csapongott. Látta a káoszt a lány szemeiben. Felvonta szemöldökét.*

Mi történt?
Nem sikerült elkészíteni a reggelit ? Majd segít neked valaki! Vannak itt még sokan!
Azt hittem már korán felkeltél...vagy...

*Ekkor jutott eszébe ,amit Arorua mondott. Egy vendég.*
Ki érkezett? Dilec?
Hol van? Már eszik?

*Megvonta a vállát. Vadász görény. Látta, hogy ezek után már a lány nem nagyon fog vele szimpatizálni. Annyi baj legyen! Eras megjegyzésére elvigyorodott. Szóval figyelve van? Ez jó! A továbbiakra nem igazán figyel,t próbált uralkodni gyomrán, hogy ne korduljon meg. A konyhában találta magát. Hmm, ínycsiklandó illatok!*

Mit eszünk?

*Megmosolyogta hogy Eras úrfi máris a hasára gondol, de hogy még Chris is... mintha a sárkányok mind falánkok lennének. Elgondolkodott, hogy lehet hogy ez így is van. Eszébe jutott a sok értetlen pillantás az élete során amikor kiderült hogy ő vegetáriánus.*

-Biztosan lesz valami... párolt zöldség és citromkarikák. *ugratta Chris-t* - esetleg rizs, vagy zöldséges krumpli és sültpaprika... *toldta még meg egy kicsit a bohócságot és oldalra sandított hogy lássa a másik két sárkány eléggé kétségbeesett e.*

*Eras után lépett be és Yrisre pillantott, kell e neki segítség. Elismerően vette észre hogy a lány a vaksága ellenére nagyon jól boldogul. Ernes hirtelen leugrott a válláról és elfutott Eras lába mellett Leiranhoz. Körbeugrálta a lányt és kaffogó hangon kérdezte ő is hogy mit lehet enni?*

*A kis csapat után ment és mosolyogva tartotta kezében Fretet, mikor nem hallotta Arou lépteit, akkor megált és feret is leugrott és a kis róka után ment. Ő is Leiran körül kezdett el táncolni, és ugyan azokat kérdezte hasonló hangokat kiadva, csak vékonyabbak voltak.*

-Feret gyere vissza! *Mondta a kis állatának, aki nem engedelmeskedett.*
______________--
Leiran:

*Nézet eras szemeibe és mély levegőt véve lehunyta a szemeit. Elárulta magát.*
- A köret kész a hús most lett oda rakva, és Igen Dilec meg érkezett, de nem ő volt az első vendégem. Oraf az... lent vannak a tanács terembe Selestina, Dilec és Oraf... *Mondta és megfogta a fejét. Kezdett már most besokalni picit.*

-Kérlek várjatok még egy kicsit a húsra. Erenis bent van a konyhába az asztal megterítve, de még csak a köret van kész, a húsra várni kel! *Mondta el még egyszer, és érezhető volt rajta, hogy nem csak nekik, de magának is igyekszik össze szedni a gondolatait, majd ismét felnéz Erasra.*

-Most nekem le kell mennem a tanács terembe, hogy bocsánatot kérjek, mert csak úgy kirohantam onnan, és fel hívom őket ide az étkezőbe. * Eras Mögötti kis csapatot látta meg és ekkor érkezett a két kis állat és már elkezdett zsongni a feje a sok beszédtől. Tőle nem várt módon kiáltott fel fejét megfogva.*

- CSEND LEGYE MÁR! Nem hallom a saját gondolataim! *Szemeit behunyva igyekszik lehiggadni. Valahogy mióta fel ébredt csak a káosz uralkodik körülötte, és ez igen csak kezdi irritálni. A jelenlévők elhallgattak még a két állat is abba hagyta, mert sose látták Leirant így kiborulni.*

-Elég! *Mondta és lassan nyitotta ki a szemeit és körbe pillantott a társaságon.*

- A reggelire még várnotok kel! Chris vendég vagy egyél annyit amennyit jónak látsz, de tudnod kell nem élünk fényűző életet és ha valamelyik darab eltűnik az étkészletből tudni fogom, hogy te voltál! *Mondta a férfira pillantva majd Aroruara nézett fel.*

-A te felelősséged is Arou hogy figyelj rá!*Mondta majd Yriszre nézet.* -Yrisz kérlek menj be a konyhába és csináld fejezd be a húst. Oda van rakva párolt hagymás csirke hús lesz a köret mellé. Az viszonylag hamar meg van. *Mondta és Erasra nézett ismét.*

- Kérlek adj enni a két rossz csontnak ott van a konyhába a leszedett hús cafatok. *Mondta és azzal ellépve előlük ment a lépcső felé. Örült picit a csendnek, így a folyosón meg állva dőlt a falnak és érezte, hogy most talán kicsit elvetette a súlykot, de egyszerűen nem bírja most ezt a felforgást. Mi lesz akkor a gyűlésen? Bele se mer gondolni. Nem sikerült magát teljesen kipihenni, és még Orafnak is most kellett meg jelennie.*

/ - > Tanács terem/
___________________
Yrisz:

*Mikor Leiran ki adta neki a feladatot bólintott és finoman megfogva a jelen levő emberek karjait kerülte ki őket és Feretnek jelzett, hogy vezesse a konyhába, ami így is lett. Oda bent már Erenis segített neki, így az étkezőbe ki tudta rakni a két jószágnak a bőséges reggelit. A tányéron nagy kupacba volt ugyanis a hús cafatok. Ezután vissza tért a párolódó csirke húshoz.*

Remélem valami húst, remélem!
*Vigyorodott el Chris kérdésén, majd vissza pillantott a lány motyogására. Egy pillanatra meglepödött.*
Oraf? Az meg mit keres itt? Nem is tudom mikor volt képes utoljára elvonszolni idáig a seggét a gyűlés miatt. Mai napig nem értem miért ő az egyik követ.
*Mordult fel kicsit, majd sóhajtva vigyorodott el, amint eszébe jutott, hányszor tört borsot ezalatt az 50 év alatt a sötét elf orra alá, néha szó szerint. Gildas mellet őt szerette a legjobban piszkálni, leginkább azért mert ennek a krapeknak nem volt annyi esze ,mint az alakváltónak, és hamarabb meg is sértődött ,minden apró viccen.*
Végül is, azt hiszem nekem is okom van abban ,hogy nem jön túlságosan sűrűn.
Ahh Dilecel ? A kis fülest sajnálom, de azt hiszem ha Dilec ott van visszájára sül majd el a dolog.

*Aztán kiült a döbbenet az arcára.*
Nincs kész a hús,??? Mi az ,hogy nincs kész? Én NEM eszek zöldséget! Nem fogok olyanokat enni amiket most az imént a szentfazék felsorolt!
*Még morgott volna mély hangján egy sort, de Leiran kiabálása véget vetett ennek. Csak nézett egy pillanatig ,majd csendben maradt. Csak amint a nő elment vakarta meg a fejét még utána pillantva ,majd vissza a többi férfira, mivel Yrisz közben bement.*
Szerintetek mi baja van?
*Azzal belépet s a két állatra pillantott. Lemondóan sóhajtott.*
Nők...csak a baj van velük időnként. Na..dögök! Ernest, és.....te másik.... gyertek kunyizok nektek enni a zöldséges kisasszonytól.
*Azzal a konyhába lépet be.*

Erenis! Merre van a mócsing ?

*Teljesen kétségbeesett Arou szavai miatt, ám még épp időben megérezte a hús illatát. Megkönnyebbülten sóhajtott, majd Leiran is megerősítette, hogy hamarosan az is kész lesz. Nem volt hangzavar, igazából csak a két állat zajongott, de az is elhanyagolható volt. Ezért is lepte meg Leiran kiakadása. Mióta is vezető már? Vagy még nem is az? Ezzel az idegrendszerrel nem sokáig fogja bírni. A neki intézett szavak után megvilágosodott.*

Szóval ezért nem találtam semmi érdemeset, amit eltulajdoníthatnék! Nyugi, már az első tíz perc után beletörődtem, hogy nincs itt semmi, ebből következtetve az étkészlet sem lehet olyan nagy szám, szóval ne aggódj.

*Mondta a szokásos drasztikus őszinteségével. Nem is vette észre, hogy olyat mondott, amit nem illett volna, egyszerűen csak elmondta benyomásait. Eras kérdésére csak vállat vont.*

Lehet, hogy hamarosan beköszönt az a khm...khm... bizonyos időszak. Egyesek ilyenkor teljesen hisztérikusan tudnak viselkedni ilyenkor.
Én első körben a zöldséggel is beérem. Hova ülhetek le?

*Nem szólt semmit, csak aggódva nézett Leiran után. Nem szerette volna ha kiborul a rá háruló felelősség miatt. Úgy vélte nagyon nehéz lesz Leirannak az öreg Geron nyomdokaiba lépni. De bizonyára megkapta a szükséges felkészítést. Ezért aztán inkább Erasra és Chrisre figyelt és némi pajkos mosolyt nyomott el a szája szegletében, mikor látta a hús esetleges hiánya miatti kétségbeesésüket*

-Nos Chris, úgy tűnik megkaptál engem pótpapának míg itt vagyunk. *ugratta.* -örülhetsz, mert nem vagyok ám akárki.. amint látod maga Gressil herceg eteti a háziállatomat... *viccelődött tovább mindkét sárkány kárára*

*bement és leült az asztalhoz, majd intett Chrisnek hogy jöjjön és üljön mellé* -Gyere itt jó lesz ülnöd. Azt hiszem mi most nem tudunk segíteni *Utalt Yrisre és Erenisre. Szórakozottan nézte ahogy Eras megeteti a kisállatokat. Nem tett több csipkelődő megjegyzést, nehogy az úrfinak esetleg eszébe jusson behajtani az engesztelő adósságot és udvarolnia kelljen...*

*Yrisz megkavarta a húst és be fűszerezte úgy ahogy ő ismerte és mikor Eras belépett felé fordult kedvesen mosolyogva.*

-Már oda adtam nekik Eras úr! Már oda kint esznek! *Mondta kedvesen és hagyta még kicsit párolódni a húst.*

-Lieran kisasszonyra meg ne tessék haragudni, biztos nem tudta magát kellő kép kipihenni, és láthatóan sok minden nyomja most a vállát. Nem lehet könnyű neki. Erenis volt olyan kedves és elmondta nekem, hogy ő max 1 hete dolgozik itt, és addig ő maga csinált mindent, de mióta Aurelius úr rábízta a tanácsot, csak több lett e munkája, és még nem igazán sikerült elfogadnia, hogy bizonyos dolgokban már van segítsége. *Monda szokásos lágyan csilingelő hangján.*

- Én meg tudom érteni, Erenis kisasszony nem eszik húst, mert sajnálja az éllatokat, bár én nem tudom, hogy lehet teljesen vegetáriánus valaki, így a vendég mellett még erre is figyelnie kellett, hogy most elégé sok olyan vendég van aki húst is eszik, nem csak zöldséget. Ebből a szempontból ugyan szólhatott volna nekem, hogy csináljam meg, de szerintem ön is tudja mennyire makacs ha főzésről van szó. Mikor nálunk járt akkor is jobb szerette ő meg csinálni az ételt, hiába volt ott édesanyám is. *Kuncog kicsit fel az emlékeken. Mondta és kiment ő is a többiekhez az étkezőbe Eras úrral és Chris felé fordult.*

-Chris... azért remélem nem szándékozol tényleg elvinni semmit, mert szavaidból ítélve épp jó útra akarnál térni, ahhoz pedig nem tartozik a lopás... A hús nemsokára kész van. Ha Leiran kisasszony fel ér Selestina kisasszonnyal és Dilec úrral, bárki is legyen az. Kész is lesz és ehetünk.