Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

*Nem sokkal késöbb a lány ismételten megjelent. Addig nem pillantott rá, míg az le nem ült a kanapéra, ami ott volt nem is olyan messze tőle. Szavaira, lehunyta szemeit. Még mindig gondolkodott mit mondhatna neki. A magyarázkodás ismételten nem segített, csak rávezette a lányt arra amit hitt, amit gondolt, negativ formában. Sóhajtott kicsit, hisz abban a kifejtésben ,hogy nők nem illenek vezetői pozicióba, egyetértett. Pont amiatt, amit ő nem tudott rendesen kifejteni. Amint meghallotta a pityergést rá emelte vörös szemeit. Nézte kis ideig, látta ,hogy rángatózik gyengén a vállai, ahogyan térdeivel szinte eltakarja egész, törékeny testét. Ellökte magát a faltól ,majd odalépkedett. Leguggolt kényelmesen előtte s úgy nézte, hosszan és kutatóan szemeivel. Komoly volt, mintha valamit megakarna tudni.*
Ami megtörtént ma, azon változtatni már nem tudsz. A legjobb, ha a következőkben valahogyan megkönnyíted ezt. Azt hiszem így mondják. Várj...*gondolkodott azon ,hogyan fogalmazza meg egyáltalán, majd hirtelen rájött.*
Ha egy csatában, rájösz ,hogy vesztettél, becsületedre váljék amikor ezt be tudod magadnak ismerni, és ilyenkor visszavonulót fújsz. Az, hogy a sok csata, a vesztett társaid, úgy érzed hiába haltak meg.....azt gondolod ,hogy szánalmas vagy, mert nem tudtad teljesíteni férfiúi követelményed, becsületed. Te úgyan ezt érzed, a szavaid, tetteid, azok amik itt a csatát jelőlik. Nem búktál meg ,de úgy érzed vesztettél, ezután érzed ,hogy szánalmas vagy ,mert a társaid itt jelölik az elvárásokat amiket teljesítened kellene. De azt jól jegyezd meg Leiran, *pillantott rá komolyan s egy kis vigyor jelent meg arcán.*
A csatát elvesztetted, de a háborút nem. Habár osztom azt a nézetett ,hogy a nők nem valók vezetőnek, minden az akaraton múlik. Akarat, taktika, és erő. *szoritotta ökölbe a kezét vigyorral.*
*Majd sóhajtott egy kicsit, s picit gyengédebben pillant rá.*
Nem lesz baj. Apád nem csak azért választott téged, mert te vagy a gyermeke, az egyetlen. Ennyi erővel hozzáadhatott volna annak a nyálasképű örzőnek Wamur-nak, aztán ráhagyta volna ezt a dolgot. De nem így tett, mert tudja ,hogy képes vagy rá.
*Bökte meg a lány homlokát.*
Természetesen a rassziszta megjegyzéseidet hanyagoljuk...bár azért tetszett Gil képe.
*Viccelődött.* Gyere...jobb ha lepihensz..
De ne szokd meg...nem sokszor leszek ilyen......nem ehhez értek.
*Állt fel s nyújtotta erős s nagy kezeit a lánynak.*

*Mikor elé térdelt Eras teljesen meglepődött, és lassan emelte fel a fejét. Igaza volt és értette a példát. Vágig hallgatta és letörölte a könnyeit haloványan elmosolyodott és lassan elfogadta a kezét és le rakta lábait. Fel állt hozzá. Felnézett rá mélyen a vörös szemeibe és láthatóan nyugodtabb lett. Sokára szólalt meg,de azt is halkan.*

Nem reménykedem. hogy gyakori lesz, de te se számíts arra, hogy túl sokszor hagyom, hogy így láss. *Mondta majd engedett vágyának és szorosan oda bújt az izmos mellkashoz.*

Még fel szeretném kísérni Selestinát a szobájába. Ezt a kötelességem nem hagyhatom annyiban. Főleg nem mára... épp elég hibát halmoztam fel. Viszont szeretnék veled beszélni. Négy szem közt. Megvárnál a szobámban? *Kérdi miközben szorosan hozzá bújt. Ez az oda bújás volt az első olyan megnyilvánulás ami határozott volt felőle a mai nap.*

Hát..hogy őszinte legyek, nem is szeretném sokszor látni.
*Simogatta meg a lány hátátt ahogyan az hozzánbújt, erős, nagy kezei ellenére, cirógatása nem volt durva, sőt, figyelmes volt sokkal inkább. Csak figyelt előre, végülis hagyhatta, ha megnyugodott, már elég volt neki. A következő mondatokon válat vont ,majd szélesen elvigyorodott s a plafonra pillantott.*
Ilyen sem volt még,hogy a szobádba invitálj....nem gyors egy kicsit ?*húzta picit, de látszott rajta ,hogy most szintén szórakozik, ahogy akkor tette mikor megérkezett ma ide.* Remélem az öreg nem olvas a gondolatokban..bár úgy tűnt kicsit kifáradt, szerintem ledölt megint.

*Majd ismét simitott a hátán s végül megérinte két kezével a lány két karját kicsit eltolta magától. Hosszan pillantott rá , a kék szemekbe komolyan ,majd félvigyort engedett. Mintha olvasot volna benne valamit. Ezután elengedte s zsebre vágta egyik kezét. Úgy lépdelt arrébb. Intett.*
Jól van..feltalálom magam, tudom merre van a szobád.

/ Háló termek- Központi épület II. emelettől felfelé (Őrzők Városa)/

Rendben, nagyon szépen köszönöm Leiran.
*Nézte ahogyan ismételten kiment. Nagyon jól tudta ,hogy ez csak álca volt. A mosoly nem tündökölt az örző lány arcában, lelkét inkább keserűség és szánalom töltötte el, a történtek miatt. Picit sóhajtott.... a fagylaltra pillantott, hiszen illet volna bele ennie, és közben mégsem kívánta.... Ám ha rögtön kimegy sem jó.... Zavart volt, s hirtelen egyszerre tódult minden gond a fejébe, minden amire ma rájöttek, ami ma itt történt. Ismét lehuppant a székbe, egyik kezével kitámasztotta a fejét a homlokánál tartva azt, s úgy nézte tovább a desszertett. Talán öt perc telt el ,mire rászántamagát ,hogy megkóstolja.Ízlet neki...nagyon is, de a gondolatai még mindig zavarták. *
Ebből mit mondjak el apámnak? Nem lenne túl helyes bármit is mondanom....
*Tette karba kezeit, magában beszélt, bár csendesen. Ismét evett egy kiskanálnyit, majd vissza tette. Azt már eldöntötte ebben az össze-kussza helyzetben is, hogy azért a receptett elkéri. Bármi is legyen ez. Nagyon finom és a külleme is elégé meggyőző. Talán a faluban is szeretnék... a falu.... holnap a dolog. Igen utána fog járni a dolgoknak. Amúgyis megbeszélték ezt Gildas-al és Kukuval...vagyis leginkább az elsővel, de a másik srác is lényegében ott volt.*

*Lassan lépett ki s egy kisebb mosolyt intézett a lányhoz.*
Köszönöm szépen..nagyon finom volt és nagyon sajnálom ,hogy nem tudtam mind megenni. Remélem ettől függetlenül ,majd a receptett megkaphatom....*hajolt meg*

*Nézett Erasra és csak elmosolyodva bólintott.* Atyám mikor a jelentéseket nézi át nem olvas a gondolatokban. Szerencsére... Menj és köszönök mindent.

*Egy halovány őszinte mosolyt engedett meg magának és jobb lett a hangulata. Abban a pillanatban míg oda bújt és Eras átölelte teljes biztonságban érezte magát. Ezek a gondolatok elterelték valamelyes a mai nap szörnyűségeiről. A kanapé előtt állva álldogált, míg várta Selestinát gondolataiba mélyedve és Eras után pillantva.*

*Hirtelen kapta fel a fejét Selestina hangjára, és láthatóan jobban volt.* Természetesen oda adom a receptet, sajnálom még egyszer a történteket. Nem kell hajlonganod kérlek. Tegeződjünk, hisz mind ketten még, mint mondtad fiatalok vagyunk. Gyere meg mutatom a szobád. *Őszinte mosolyt engedett meg és oda lépkedett hozzá és finoman megfogva vállát vezette a lépcsőhöz, majd fel a szobák felé*

/ Háló termek- Központi épület II. emelettől felfelé (Őrzők Városa) Selestina Saika társaságában./

*Eras előtt sietett be az ebédlőbe és látta, hogy tényleg nem volt az asztalon. Sietősen lépett be a konyhába és az ajtó mögött tényleg megtalálta a tányérban az elkészített reggelit. Kivitte és lerakta az asztalra Eras helyére.*

Kérlek bocsáss meg nekem Eras tényleg eldugtam, de nem szándékosan. *Mosolyodott el kedvesen és nyújtózkodott egyet. Kicsit ásított mellé.* Jó étvágyat neked. Remélem ízleni fog. Direkt nagy adagot készítettem, mivel este elégé sokat mozogtál és nem ettél utána. Tudtam, hogy éhes leszel ébredés után, és nagy adagra lesz szükséged.
*Mosolyogva pillantott rá, majd újra eltűnt a konyhába és egy hosszú vörös bőrszíjjal jött vissza. Pont olyan hosszú volt mint az ami hiányzott a felsőből.*

Ha ettél akkor meg engeded, hogy megcsináljam a felsőd? *Kérdi és az asztalra tette a hosszú bőr szíjat.*

*Szorosan követte a lány lépteit, szinte ugyan oda lépet, ahová előzőleg az örző. Miután végre az ebédlőbe értek, elvigyorodott, mert igaza volt. Nyugodtan ült le ugyan oda, ahol előző este s tarkóra tett kezekkel, kényelmesen hátradölve várta a finom reggelit. Mert ha tényleg olyan jól hangzott, hogyan a lány körkörösen kiejtette a szavakat, akkor biztosan úgyan olyan finom volt fizikailag is. Igaza volt. Hamarosan megjelent Leiran s elé tette az ételt, ő meg rögtön neki is látott annak elpusztitásának. Nem csak éhségét csillapitotta, de izlelő bimbóinak is mennyországott nyújtott a hús íze. A lány szavaira szélesen vigyorodott el, mialatt lenyelt egy nagyobb falatott.*

Úgy tűnt ez a szorgos mozgolódás számodra sem volt túlságosan rossz. Legalábbis nem így vettem észre.
*Villantotta felé vöröslő pillantását, s azzal együtt ismételten enni kezdett.*
Mellesleg, ezt a reggelit, meg is érdemlem!
*A bőrszíjra pillantott ,majd elkezdett vetkőzni. A palástja már beléptükkör rákerült a szék támlájára, így csak a füzős felsőt vette le s adta át a lánynak. Az ing rajta maradt.*
Látod..nem tudtam bekőtni....de úgy tűnik még emlékeztél rá.

*Elvette tőle a felsőt az asztalon keresztül és elkezdte kiszedni a maradványokat.* És mi van ha nem volt rossz? Sőt szerintem te akkor is észrevetted, hogy nem igazán bántam meg. Csak az a kérdés, hogy te megbántad-e...

*Miután kiszedte a maradványokat elkezdte belefűzni az újat.* Nézd ideje volt már kicserélni azt a régi bőr szíjt. Elégé idős volt már ahhoz, hogy kicseréljük. Igaz lehet nem így kellett volna, de nem hiszem hogy megbántad, ám az érdekelne, hogy mit is szántál nekem büntetésül amiért tönkre tettem? *Kérdi és rákönyököl az asztalra.*

Tudod az este után én csak még biztosabb vagyok az érzéseimben, de nem siettetlek. Mikor szándékszol haza indulni? Csak érdeklődőm, hogy mennyire maradok ma kettesben az atyámmal.

*Az evést nem hagyta abba ,még a válaszadás miatt sem. Amint lenyelte a következő falatott komolyan tekintett a lányra, de szája szegletében ott volt az a sejtelmes vigyor ami még az este is.*
Nem...de szerintem ezt te is láthattad...nem igazán bántam meg semmit.
*Harapott ismételten ,majd lassan teljesen befejezte az étkezést. Most nem bolondozott, formaságokkal...inkább csak beletörölte a száját a tenyerébe ,majd ismételten megropogtatta a nyakát.*

Lehetséges, de én szerettem. Mellesleg nálunk a házban nincsen női cseléd, csak egy férfi Kurucz, de nem szeretem ha piszkálja a dolgaimat. Sőt, annak sem örülök általában, ha intézkedik körülöttem. *majd megvillantja fehér fogsorát a lány felé.*
Szerintem azt már az este megkaptad. Vagy többet szeretnél ennél?

Nem kell siettetned. Jól elvagyok a gondolataimmal ,melyekkel nagyrészt már te is tisztában vagy, habár úgy gondolom, hamarosan több mindenre kell figyelnünk, mint erre. Viszont ez ha maradandó, nem is lenne rossz.
*Fejezte ki a véleményét, amit ha a lány megértett, akkor megnugodott, ha nem vette így ki a szavaiból ,hogy ő is hasonlóan érez, akkor sajnálta, de jobben jelenleg még nem tudta a tudtára adni. Szavaira ráemelte a tekintetétt.*
Délután hazaugrom..addig ráérek. De ha jól hallotam neked még lesz egy randid Séléstinával, és egy másik egy újszülöttel, nem igaz?

*Elmosolyodva pillant rá és megértette a burkolt vallomást. Lassan teljesen befűzte a ruha darabot és felálva vitte oda neki.*

Parancsolj meg csináltam. *Mondta és finoman átölelte hátulról a nyakát és oda bújt hozzá.* Örülök, hogy te is így érzel. Csak azt remélem, hogy a környezetünknek ez nem lesz túlzottan nagy gond. Mégis csak... két külön nemzet. *Nem szerette a faj megnevezést. Ő mindig nemzetségeknek hívta inkább a szigeten élő intelligens, kommunikálni, írni tudó fajokat.* Atyám tegnap este kinyilvánította a véleményét, és már annyira fel adta azt, hogy férfit találok magam mellé, hogy azt mondta teljesen mindegy melyik nemzetségből, csak legyek boldog. Én pedig melletted vagyok a legboldogabb, még ha fel is bosszantasz olykor. *Szavai halkak voltak, és nem engedte el állát vállára helyezte. Vágyott a közelségére és ő is elkomolyodott.* És tud rólunk... vagyis arról, hogy végre beláttam magamnak a dolgot.

*Mély levegőt véve puszit nyom az arcára és lassan felegyenesedik, de mellkasán hagyta kezeit.*

Viszont igazad van, nem sokáig lesz ilyen béke... félek, hogy nagyon sok fele szakadt a farkas nemzetség, nekünk meg ki kell választani azt a vezetőt és őt támogatnunk, aki nem akarja a vesztünket. De nem értem... mindig is a kompromisszumot kerestük, szóval ha területi gondjaik vannak szeretnének nagyobb területet... miért nem terjesztik elő... Hisz a két hegy között még annyi a semleges terület... Kaphatnának még belőle, de mikor megjelöltük a határokat akkor nem kértek többet... de hisz te is tudod... ott voltál, mert ez vagy 80 éve történt... Nem értem... ezért is hagytam hogy Gil tegye azt amit jónak lát és szimatoljon körbe, mert valamilyen szinten megbízom benne. Annyira legalábbis igen hogy szabad kezet kapott... Mindegy ma este beszélek Gillel tudott-e valamit meg. Minden információ fontos lehet.

*Mondta és mély levegőt véve behunyta a szemét. Az ajtó nyitására lett figyelmes, és kezeit felhúzta a vállaira és kedvesen mosolyogva pillantott az ajtón érkező felé.*

*Lassan lépkedett be az étkezőbe, és mikor a fiatalokra nézett kedvesen elmosolyodott.* Szép jó napot fiatalok. Kicsim mi ma a reggeli? *Kérdi kedvesen és a helyére sétál a botjára támaszkodva, és leül az asztalhoz. Rájuk néz kedves pillantással.*

Szép jó napot atyám... Elnézésed kérem, még nem készítettem el neked, de mindjárt össze dobok egy kis gyümölcs salátát. *Mondta és azon nyomban el is tűnt a konyhába.*

*Aurelius mikor kettesbe marad Erassal botjára támaszkodik és nézi a vörös szempárokat.* Nos fiam, mivel csak kettesben maradtunk. *Az egyik ujját felemeli és a konyha ajtót bezárja, amit Lerian eredetileg szándékosan hagyott nyitva.* Most beszélgessünk el... Nem érdemes nekem hazudnod, de ezt te is tudod.

*Láthatóan kínos beszélgetés kezdődik az öreg és Eras között.*

Úgy érzed komolyak az érzéseid a lányom iránt? Mivel tudom mire vagy képes, azt tudom, hogy megvédeni meg fogod tudni. Harci képességeiddel meg vagyok elégedve, de egyben féltem is a lányom. Remélem ezt meg érted. Nos? A kialakult érzéseid, csak fellángolás, mert Leiran elmondta az érzéseit, vagy neked is hosszú idő alatt alakult ki, csak sose gondolkodtál el ezeken, mert nem volt rá szükség. *Tekintete komoly volt, és közben fürkészte arc vonásait. Ugyan olvasott a gondolataiban, és tudta már az igazat, de kimondva is hallani akarta.*

Köszönöm.
*Mondta csendesen a lánynak mialatt átvette tőle a megjívatott felsőt s el is kezdte felvenni. Szépen lassan igazgatta meg a szíjat amit a lány befüzött ,majd elkezdte megkötni a végét. Ezután pillantott rá.*
És a reggelit is.

Igen sejtettem. Az öreg elégé simlis egy-két dologban. Sunyibb ,mint gondolnánk, de pont emiatt tud jól vezetni. Azt meg ,hogy a lányát férjhez akarja adni...szerintem ,hogy belátta ,nem biztos ,hogy örző lesz a férjed, igazán bölcs gondolat volt. Bárhogyan is vesszük...eddig a legtöbb nyálasképű nem húzta túl sokáig...melleted. Legalábbis ahogyan tudom. *Sandított a lányra, végül egy szórakozott vigyort engedett meg fel. Amikor az még közelebb került hozzá, csak egyet simitott a kezén.*
Sejtettem.

Igen, nagyon úgy tűnik. De jelenleg még nem tudjuk kik is azok akik elégé esélyesek a vezetői pozicíóra, így nem tudhatod ki mellé kell állj. Szóval..msot az egyszer egyet kell értenem Gil tervével, hogy kelleneka friss jelentések. Ezek ha jól tudom két holnap után várhatóak, addig csak nem történik semmi olyasmi, ami felzavarná a többi faj békéjét. Két nap sok mindent takarhat, de lehet épp oly kevés egy-egy taktikánál.
*Gondolkodott ismételten el, majd rásandított.* Még mindig akarod majd a testöréget az elfeknél? Akkor holnap mindenképpen leülök taktikázni.
Viszont ha úgy alakulna...apádnak is meg kell ezt tudnia.
*Majd elmosolyodott kicsit mialatt megérintette a vállait.*
Azért nem maradj túl sokáig ott, rendben? Nem szeretem a föld alatti várost. Nem biztonságos.

*Nem kapja fel a fejét a lánnyal ellentétben amikor az öreg belép. Elvigyorodik, de nem regál másként rá ,mint eddig.*
Jónapot öreg, sikerült kipihenned magad?
*Kérdezte ,majd amint a lány kiment , érezte ,hogy most kicsit másmilyen hangvételű beszélgetés fog következni. Sóhajtva vakarta meg a tarkóját, de nyugodtan nézte az idős férfit.*
Úgy is tudom, hogy tudsz mindent. Teljesen felesleges ezzel zaklatnod. Nem mellesleg, ha nem érdekelne a lányod jobban ,mint a kalandjaim, nem lennék itt. Ennyire eyszerű.

*Nézi Erast és mély levegőt véve behunyja a szemét.* Igen Eras igazad van, már tudtam a válaszokat, csak hallani akartam a szádból is. Örülök, hogy egymásra találtatok már végre... csak nem volt hiába való a tanácsba való felvételed, legalább jobb útra tértél, és nyugodtabb szívvel bízom rád a leányom. *Mondta és mély levegőt véve behunyja a szemét.*

Leiran úgy sem mondja el nekem a dolgokat, és neked is csak mondani szeretném, hogy tudok a vérfarkasok között zajló dolgokról, szóval nem fog meglepetésként érni. Csak nem bírtam ki tegnap hogy míg tart a gyűlés ne figyeljek oda rátok. A gondolataitok meg olyan hangosak voltak hogy simán hallottam a szobámba őket, így mindenről tudok. Csak gondoltam szólok neked. Hagyom, hogy a lányom döntsön és cselekedjen, amolyan vizsga jelleggel... ha elbukik és háború lesz, akkor én tudom, hogy mentsem meg még előtte a bajt, de erről neki egy szót se. Ha sikerül diplomatikusan megoldania, akkor a következő gyűlésen át adom neki a vezetést...*Mondta komoly tekintettel, majd mikor halotta hogy a konyha felől közeledik lánya elcsendesedett.*

Meddig maradsz Eras? Nem zavarsz természetesen.

*A konyhába pucolta a gyümölcsöket és felvágva gyorsan sikerült össze dobnia a gyümölcs salátát, hallotta az ajtó bezáródását és szinte sajnálta Erast. Most tuti faggatja és vallatja. Ismeri apja erre irányuló technikáját és voltak olyanok amik nem éppen kellemes módszerek. Miután össze rakta a tálba a különböző gyümölcsöket rárakta a joghurtot és össze keverve az ajtó felé fordult. Megfogva a tálat ment az ajtóhoz, és kilépve rájuk pillantott. Kedvesen mosolyodott el és apja elé tette a tányért, aki azonmód neki is látott megköszönve a reggelit.*

Jó étvágyat atyám.*Mondta kedvesen és Eras mellé lépve leült mellé egy székre és az asztal alatt finoman megérintette combját, és rá pillantott.*

Természetesen igyekszem nem sokat a föld alatti városban tartózkodni főleg éjjel, de ez nem csak rajtam múlik. Selestina is jön, így míg ők beszélnek, addig én elmegyek megvizsgálni a gyermeket, utána vissza megyek érte. Lehet ma este már haza se jövök. *Mondta és atyjára pillantott.* Atyám... zavargások voltak az Erdő elfek 3. falvában, küldök oda pár harcos őrzőt, hogy védjék az erdő elfeket. Én magam is oda megyek. Viszont nem maradsz egyedül. Erenis ide jön és ellátja a házimunkát míg én távol vagyok. *Mondta komolyan és mély levegőt véve. Aurelius nem mondott semmit csak bólintott.*

Eras *Pillant a férfira.* Napnyugtakor elkísérnél Selestinát és engem a barlang bejáratáig? Valahogy nincs hangulatom olyankor a vérfarkasok között sétálgatni. Persze csak ha ráérsz.

*Karba font kezekkel, szélesen vigyorgott az öregre.*
Ez úg hangzott ,mintha már az elején eltervezted volna az egészet. Tudom ,hogy sunyi vagy...de talán azért ennyire mégsem.* Rázta vigyorral a fejét ,majd bólintott elkomorodva.*
Nem szólok neki, mivel nem az én dolgom. Ez egy lecke, amit neki is meg kell kapnia. Én már megkaptam a sajátomat, nekem sem segítettek benne. Bármi is lesz, majd kialakítjuk a végeredményt.
*Mondta határozottan s itt arra is célzott, ha harcra kerülne sor. Amint a lány visszajött biccentett felé, majd az öregnek is.*
Jóétvágyat.
Nem..szerintem maradok egy ideig még.

*Leült s hamarosan Leiran is mellé élt. Amikor a combján érezte a lány kezét a sajátját is oda tette, megérinte a törékeny kacsót, de még mindig az öreget fürkészte. A lány szavaira felsóhajtott s úgy emelte felé a szemeit.*
Az elfecske ? Mégis minek? A sötét elfek nem túl barátságosak a világosabb rokonaikkal, ha érted mire célzok. Elégé ki fog a föld alatt tünni.
*Jelentette ki elvigyorodva ,majd most kezeit összekulcsolta.*
Persze, kardal, elkisérlek titeket. Azért mégiscsak biztonságosabb ha velem jöttök. *Húzta ki magát.* Na meg akkor már látom annak az alakváltónak a képét is..*vigyorgott egy sort s csak fél szemel sanditott a lányra amint az közölte apjával a dolgokat és a tervét. Elgondolkdott.*
Ha örzőket küldesz a 3. faluba, szagot foghatnak...álcázni kellene.

*Mély levegőt véve oldalra biccentve fejét nézett rá.*

Beszélni szeretne Gillel és valamit vissza adni neki, pontosan nem tudom mit, Végig fogom kísérni őt és nem hagyom egy percre se egymagában kint az utcákon. Engem ott már ismernek a sötét elfek és szerencsére nem rossz emlékek miatt. Valamelyest én is meg tudom magunkat védeni, de jelenleg a farkasok nem biztonságosak...

*Mély levegőt véve nézett rá.* És mégis mivel álcázzuk magunkat? Engem fel ismernek akár hogy megyek is oda. A harcosok persze felvehetnék az elf tradicionális zöld ruhákat, de én akkor is kitűnök, viszont diplomáciai okokból ott lehetek. *Mondta elgondolkodva, majd kinézett az ablakon, Látta, hogy a nap már elég magasan jár és talán már dél ir jócskán elmúlhatott. A fali órára pillantott és akkor látta, hogy már 3 fele jár az idő.*

Viszont ideje készülnünk. Elégé el járt az idő... Csomagolok egy kis ételt és felveszem a paktumot amit már megírtam.*Atya felé fordult és látta szemeiben hogy átolvasta és alá is írta már. Lassan fel állt és mivel tudta hogy atya már meg is beszéltek pár dolgot, így nyilvánosan adott arcára puszit és fel sietett a szobájába készülődni.* A kapu előtt találkozunk jó Eras? Igyekszem sietni, az öböl elég messze van. *Kiment az étkezőből, hogy elmenjen szedelőzködni.*

/ Hálótermek II. emelet és felette -Őrzők Városa/

Nos igaza van ha időben ott akartok lenni, ideje össze szedelőzködni. Körülbelül 9 fele járt az idő mikor át surrantál a szobádba Eras... így már ennyire elhaladt az idő. Már 3 óra...*Jegyezte meg és mély levegőt véve ette meg a reggeli ebédjét.*

Sok sikert Eras a kíséréshez. És örülök, hogy jól ítéltelek meg benneteket. *Jegyezte meg miután Leiran kiment az étkezőből. Mielőtt a férfi felállhatott volna rápillantott.* Jah és mikor megmondod édesapádnak a köztetek lévő dolgot, üzenem neki, hogy én nyertem a fogadást....

*Sunyi mosoly jelent meg arcán.* Nem jóval fogadott, bár a rendelkezése miszerint 400 éves vagy ideje asszonyt találnod magadnak, csak meg gyorsította a folyamatot, bár lehet enélkül is ilyenkorra jöttetek volna össze, ezt nem tudhatom, viszont még tedd az üzenetemhez hozzá neki, hogy kérem azt ami a tét volt.

*Szeme sarkából figyelte az arc vonásait, a reakcióját a közölt dolgokra.* Kellemes utat nektek! *Mondta elköszönés kép.*

Azért gondolkozz el ezen. Nem rossz taktika és kelhet még.
*Mondta a lánynak ,majf bólintott. Nézte ahogyan elköszönt ,majd kiment. Épp felállni akart volna,mikor hirtelen megtorpant az öreg szavai miatt. *
Nem szép dolog hallgatózni öreg!
*Széltében vigyorodott el, bár most nem lehetett tudni ,hogy éppen haragjából, vagy csak szórakozásból a hír miatt. Értetlenül tekintet rá ,majd felállt.*
Úgy lesz úram.... bár elégé aljas dolog a gyermekeikkel fogadni, ha nem tévedek ,még a mi hagyományaink között is.
*Villantak meg a szeei vigyorogva ,majd kihúzta magát büszkén. Felvette a palástját.*

Átadom majd neki, bár most már kíváncsivá tett. Mi volt a tét ?
*Azzal még meghajolt a válasz után.*
Viszont, aludjon jó sokat, az nem árt a gerincének annyit. *ment az ajtóig mjd még vissza pillantott széles vigyorral pimaszul.*
Mellesleg úram, a hallgatózásokkal vigyáznia kellene...vagy magára fogják aggatni azt a jelzőt a bölcs mellett ,hogy perverz és kukkoló..habár más értelemben.
*azzal intet és kiment.*

(örző város utcái)

A tét? Én ugyan el nem árulom, ha érdekli kérdezze meg atyát, és nem az én ötletem volt. *Pillant rá.* Mellesleg az éjjel nem hallgatóztam tényleges alvás közben nem hallok semmit se hangokat se gondolatokat, ahhoz túl mélyen alszom. Viszont mikor mászkáltál én már ébren voltam.*Mondta és elköszönt újra. Egyedül maradt és miután befejezte vissza ment az irattárba és elindította az őrző harcosokat az elf falvakba. Ennyit segített lányának ebben az ügyben.*

*Aurelius már az étkezőben volt, de még ott is a jelentéseket nézegette. Teáját fogyasztotta, békésen és magányosan. Igazából aggódott lány ért és hogy hogyan haladhat az ügy, de ezt sose mutatta ki. Ám ismerős gondolatokra lett figyelmes és az ablakhoz sétálva nézett ki. Látta az érkezőket és csak elmosolyodott ahogy Eras fejét ölelte magához a lánya. Most már biztosan tudta, hogy ő nyerte a fogadást és mosolyogva nézett le a fiatalokra. Ahogy így nézte őket arra is felfigyelt hogy Erenis leüti Erast. Erre a jelenetre kicsit felnevetett, és mikor látta, hogy jönnek felfelé vissza ült a helyére. Iszogatta tovább a teáját és tettette az olvasást. Belül viszont kinevette szegény Erast.*

*Lassan megérkeztek az épületbe s ott is felmentek a lépcsőn. Kközben beszélt a lánnyal, bár csak a szokásos, számára szórakozott állitásokkal taglalta. Végül témát váltott.*
Úgy láttam Saylatól se kell már tartanunk. Csak egy röpke fellángolás volt a kis elfecskéért. Rájött ,hogy nem szereti a kislányokat és a hosszú füleket. Nagyon vicces! *Vigyorgott végig, majd sóhajtva pillantott előre. A folyosón most csak ők sétálgattak, habár az idő kedvezett az örzőknek ahhoz ,hogy itt tébláboljanak. Úgy tűnik mindenkinek volt dolga...ami nem is volt csoda, figyelembe véve a jelenlegi helyzetett. Ismét ráemelte vöröslő tekintetétt a lányra.*
Hidd el, az öreg ezen nem fog nagyon meglepődni. De azt hiszem, a friss információkra neki is szüksége van. Ilyenkor merre szokott lenni?

*Nézett szét látványosan.*

*Mosolyogva belekarolt Ersaba és úgy sétált mellette.* Igen így kel. Igazán köszönöm. Én szeretném lekezelni a sebed. Nem szeretném ha esetleg bármi baj lenne belőle, hogy nem lett lekezelve, és természetesen téged jobb ellátásban részesítelek, mint Gilt, de igen tudom hogy viccelődtél. *Mosolygott kedvesen és a komoly résznél is mosolygott rajta.*

Nem egyáltalán nem volt nyálas. Nekem igenis hízelgő a te szádból hallani ezt, és én is ugyan így gondoltam. Meg kell várni a bejelentéssel a dolgot, viszont, hogy ne legyen ilyen többet tudniuk kel, hogy te vagy a párom. *Vállának döntötte a fejét.* Az a kérdés mi van a konyhába, de mindenképp sok hús lesz benne. Mivel már nagyon éhes vagy, így gyorsan elkészülőt kellene készíteni... *Mondta kicsit elgondolkodva. Lassan haladtak felfelé a lépcsőn, majd át a nappalin az étkező felé.*


Nocsak? Mondjuk ezt nem bánom, igazából nem hiszem, hogy túl sokáig tart Saylanak bármelyik nője... nem sértésnek szánom. *Mondta nyugodt hangon.*

Ilyenkor jó atyám az étkezőben lesz... várja az ebédet és közben jelentéseket olvas gyógytea iszogatása közben. *Mondta és mély levegőt véve az étkező ajtaja előtt voltak.* Egyszóval itt... *Mondta és mosolya kicsit lelankadt.*
Erenis ételei igen csak ízlenek neki. Talán fel kéne vennem állandó segítségre... kellene nekem is, mivel az iskola és egyéb dolgok igen csak lefoglal, és félek ha minden így marad ahogy volt, nem lenne elég időm rád... így is félek, hogy nem kevésszer a munka a kapcsolatunkra fog menni... legalábbis az együtt töltött időre. Menjünk be biztos itt lesz jó atyám. *Mondta és elengedve Eras karját kihúzva magát sétált be az étkezőbe. Ott volt Aurelius bent a papírokat böngészve. Nem pillantott fel rájuk.*

Szép jó napot fiatalok... Haza láttatok jönni? *Kérdi bele kortyolva a teába.*

Önnek is szép napot atyám... Igen, de ha nem haragszol meg a konyhába megyek, mert Eras már éhes. Készítek neki ennivalót. *Mondta és elment a háta mögött és lopva adott az idős arcra egy puszit és eltűnt a konyha ajtajába.*

Rendben, akkor így lesz. Ebédelünk, beszélünk az öreggel és utána lekezelhetsz. Az úgy jó? Nem hiszem, hogy addig bármi bajom is lenne. Elég kemény fejem van.
*Szabályosan pillantott fel fejbúbjára, de közben tartotta a lány karját, mialatt mentek.*
Amúgyis..én is egyeztetni seretnék még veletek. Mint kérted..megva a taktika egyes részei.
Igen, nagyon éhes! Örömmel fogadom bármit is elém raksz, csak nagy legyen benne a hús kivitele. Nem szója, nem babok..hanem hús. Roston sütött, grillezett vagy főzött..mindegy...csa hús legyen! Erős, vagy sós!

Nekem nem is sértés. Neki ki tudja, szerintem neki se. A lényeg ,hogy már nem kel féltenünk a káposztát a kecskétől. Azt hiszem a barátnőd is felélegezhet.

Erről beszéltetek a gyülésen is..vagyis a vacsorán utána. Nem igaz?
*Kérdezett rá, ezzel is bizonyítva, hogy azért időnként ott van fejben is a gyüléseken, nem csak lélekben. Hosszan bólintott, nem is kellet elgondolkodnia, a saját véleménye már meg volt.*
Mindenképpen jól jönne. Nem tudsz majd a hátadon vinni egyedül mindent. Az öregnek sem kellet, de ő még máshogy is oldotta ezt meg. Azóta sok időt eltelt, sok különféle helyzettel.
Komolyan mindig úgyan azt teszi? Nem unalmas?
*Kérdezte megforgatva a szemeit ,majd bekopogtak s utána beléptek az étkezőbe. osszan pillantott az öreg örzőre, végül mélyen meghajolt ,ahogyan illet. Ezt még ő is betartotta.*

Jónapot Öreg! Hogy vagy? Híreket hoztunk! Remélem már vártál ránk.

*Hagyta hogy a lánya adjon neki egy puszit és eltünjön a konyhában. Lassan pillantott. Erasra és elmosolyodott.*

Örülök, hogy megjöttetek. Remélem csak jó híreket hoztatok nekem. Jó atyád hogy fogadta azt hogy vesztett? *Kérdi sunyin elmosolyodva és szeme még mindig nevetett a kint történteken.* Mi az a pukli a fejeden? Talán nem Erenis kezelt le egy bottal, mert oda bújtál lányom kerek idomaihoz? *Kérdi és nem bírja elkezd halkan kuncogni és lerakja a teát.*

Már jól kezdődött a nap. Ez a látvány mindent megért. *Mondta szélesen elvigyorodva. Néha azért igazán kár örvendő tudott lenni.* Amúgy meg jól vagyok. Elégé sokat aludtam, szóval nem rég keltem. Épp a jelentéseket fuom át ami az emberek világából érkezett... fontos minél hamarabb ezeket átfutnom, hogy tudjam mi a helyzet odaát és milyen parancsokat küldjek ki nekik, így igen kicsit unalmas ugyan ezt tenni, de szükséges. *Mondta a választ ugyanis az ajtó előtt zajló beszélgetést már ő is hallotta.*

De tudod nekem már a megszokások nem unalmasak. Régebben az volt, de mára már ez ad rendszert és biztonságot öreges világomban. Ma szerencsére nem volt semmi egészség ügyi problémám a reggeli ébredésnél, így ez se rontotta el a napomat. Kérlek csak jó híreket akarok hallani. Nem akarom, hogy el romoljon továbbra is. Milyen könyvet hoztatok ide? *Kérdi mikor a nappaliból meg érzi a kint hagyott fekete mágiai könyv erejét.*

Kicsit erős az ereje... ha már ide érzi egy vén ember... *Jegyezte meg elhúzva a száját.* Nehéz lesz elzárnom, de meg oldom... ezt inkább még nem hagyom Leiranra. Nem akarom, hogy esetlegesen meddőséget okozzon nála ez az erős mágia...

* A konyhában máris nekilátott szét nézni mi maradt otthon, ahogy gondolta minden hús itt maradt, amit ő még azelőtt beszerzett, hogy elment volna onnan. Nyúl húst vette elő. Három egész nyúl volt már feldolgozva. Hamar össze aprította a húst és berakta kicsit ázni, hogy a vért kimossa belőle. Közben megpucolta a hagymát és a krumplit. Gondolta csinál a nyúl pörkölthöz egy kis tört krumplit is, hiába nem igazán szerette. Azért ő próbált némi zöldséget és gyümölcsöt csempészni ételeibe, mikor itt volt nála. Most is így tett a pörköltbe szeletelt egy kis almát és répát, ami még pikánsabb ízt ad neki.

Gyorsan készítette az ételt. Már elégé gyakorlott volt a konyhában. Főleg a sajátjába. Hamar oda rakta a pörköltet. Jó borsosra és paprikásra csinálta az alapot és egy kis sárkány bort is tett bele, hogy hamarabb puhuljon a hús. A körettel is készült eközben. Az is hagymás tört krumpli lett. Gondolkodott, hogy valami gyors desszerttel is készül, de végül letett róla mivel Eras már éhes volt, és az apjával is minél hamarabb beszélnie kel.

Mikor mindent sikeresen oda rakott főni és már be voltak fűszerezve, mosolyogva konstatálta az ebéd készülődését. Eközben ért be Erenis a konyhába.*

Jaj kis asszony! Mondtam, hogy megcsinálom az ebédet! *Mondta kapkodva és sietett oda, ám mikor meg látta a húst már megértette, miért is csinálja ő.* Jaj... a sárkánynak igaz? *Kérdi zavartan.*

Igen... a neve Eras Gressil. Kérlek atyámnak készíts ebédet, én már nem vagyok éhes. Jól laktam a gyümölcsökkel amit még az elf faluban ettem. *Mosolygott kedvesen a lány csak bólintott és mellette kezdett el sürgölődni. Bele kóstolt a pörköltbe és töltött még bele a sárkány borból, utána pedig a krumplit nézte meg. Szerencsére tényleg hamar elkészül.*