Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

*Lassan haladnak felfelé és lassan fel is érnek a második emeletre. Dilecre nézve mutatja be hogy hova lyukadtak ki.*

-Az alsó emeletet már láttad Dilec. Ez itt a központi épület közösségi tere, a nappali. Itt különböző szociális tevékenységeket lehet folytatni. Jaj bocsánat ez a már jól betanult körbevezető szöveg amihez apám mindig ragaszkodott. Na szóval fussunk neki még egyszer. Ez a nappali, ahol általában beszélgetni, teázni szoktunk, de vannak itt társasá játékok, és egyébb kellemes szórakozási lehetőségek. Innen nyílik a fentebbi emeletek ahol a háló termek vannak. A 2. emeleten szoktak aludni a követek, akik nem tudnak már haza utazni esetleg a fény miatt, vagy valami más dolog okán. A feletti emeletek közül csak egyet használunk. A harmadikat. Ott van az én szobám, Aurelius szobája és Eras úr szobája is. A 3. emelettől fentebb nem használjuk az épületet. Csak további háló szobák találhatóak ott. Összesen 28 háló szoba található fürdőszobákkal együtt a fentebbi emeleten, de nekünk most az étkező a lényeg.

*Mondja mosolyogva és hamar elmondott mindent és az étkezőbe terelte vendégeit. Belépve nézett körbe, látta hogy Chris és Arou már helyet foglaltak aminek igazán örült.*

- Hát ez a mi étkezőnk, ami igazából nem mindig ilyen népes, de mostanában egyre többen fordulnak meg nálunk. A jelenlévők közül talán csak Yriszt nem ismered. Gyere bemutatlak neki. *Mondta és Dilecel az oldalán lépett Erashoz és Yrishez.*

-Yrisz had mutassam be neked a Várfarkasok követét. Dilec D. *Mondta kedvesebb hangon és láthatóan nyugodtabb volt, hogy végre elrendezte a dolgokat.*
_______________
Yrisz:

*Oda fordult amerről a hangok jöttek, de nem emelte fentebb a fejét, pedig mindenki magasabb volt nála csak Selestina nem. Lágy kellemesen csilingelő hangon szólalt meg nyugodtságot árasztva magából.*

-Örvendek a találkozásnak Dilec D. Vérfarkasok követe. *Mondta némi meghajlással. Arca finom vonású volt és igazán jól állt neki a mosolya.*

*Követte Leirant s elmosolyodott azokon, amit mesélt neki. Igen, tudta,hogy Yriszt nehéz lesz lebeszélni erről, és talán nem is kellene, de azért aggódott miatta. Barátként ezt természetesnek érezte. Amint beértek biccentett mindenki felé egy mosollyal ,majd elfoglalt egy üres helyet s a többiekre pillantott. Hoszan pillantott szét, rátette kezét a hasára ,kezdte érezni,hogy nagyon éhes.Amint meglátta a két kis állatott elmosolyodott. Megvárta míg befejezték az evést ,majd felszólalt az ő nyelvükön.*

Ernes, Feret! Gyertek csak ide!
*Hívta őket széles és szép mosollyal. Egy pillanatra lehunyta szemeit., amint kinyújtotta feléjük a kezeit. Ezután pillantott csak át Yriszre.*
Örülök,hogy épségben láthatlak..... halllotam arról miért is jöttél el otthonról.
--------

Eras:

Lehetséges...lehetséges...
*Sóhajtott ,majd még hirtelen Chrisre pillantott ijedten.*
Gondolod ? Nem hiszem..elvileg csak 2 év múlva lesz neki-....és nagyon remélem,hogy ez így lesz ,mert nem biztos ,hogy.....
*Kezdte ,de észrevette,hogy majdnem sokat beszélt, így inkább nem fejezte be.*
Hogy a kedves férje bírni fogja ezt.

*A konyhában Yriszre pillantott. Hosszan nézte, kedvesen ,majd sóhajtott.*
Lehet... de ez nem lehet mindig mentség...majd figyelek.
*Azzal kiment.*

*Sóhajtott ,majd eklezdett megrándulni a szemöldöke mialatt hallotta a szentfazék szavait.*
Ezt még vissza kapod....
*Vicsorgott egy kicsit ,majd elgondolkodott,hogy hogyan adhatná ezt vissza neki. Így ült le. Az érkezőkre bólintotts az ételt várta morogva.*

*Eras nyíltsága és közvetlensége meglepte, főleg, mikor majdnem elszólta magát. Nem baj, neki ennyi is elég volt. Széles, enyhén gúnyos vigyorra húzódott szája. Aztán csak legyintett egyet Arounak.*

Nem kell nekem pesztra. Látod, ezt a helyet még a patkányok is nagy ívben elkerülik, nemhogy még lopjak innen? Elsősorban profi szemfényvesztő vagyok. Ők pedig nem tesznek ilyesmit. Én sem szoktam, általában nagyszabású rablásokat tervezek meg, és bonyolítok le... mármint, ugyebár ezt mind múltidőben...

*Követte a sárkányt, leült. Örült, hogy nem kell segítenie, világéletében lusta természet volt. Közben megérkezett Seles, Leiran és Dilec. Biccentett nekik. Aroruához fordult.*

Mikor látogatunk el Geretékhez?

*Ekkor szólt hozzá Yrisz. Tudta, hogy a lány csak aggódik, meg minden, na de ez akkor is túlzás! Hisz már rászóltak egyszer, és ő érti a jóindulatú figyelmeztetéseket. Amúgy is, túl jó dolga van most ahhoz, hogy holmi piti kis csínyekkel rontson helyzetén. Meg azért is bosszantotta, mert az előbb jelentette ki, hogy nem akar innen semmit sem eltulajdonítani. Kékes szikra pattant a kezén. Lehunyta a szemét, mélyet sóhajtott. Jó, már meg is nyugodott.*

Yrisz, nem tudom, hogy a hallásoddal is van e valami, de az előbb szögeztem le, hogy nem kell mitől tartanotok.

*Mondta, közben ő is elkönyvelte a lányt azok közé, akiket nem igazán bír. A patkányon még gondolkozott. Újfent nem vette észre, hogy bunkó volt, talán ha megtette volna, nem így reagál. Ujjaival halkan dobolt az asztalon.*

Mesélj valamit, Seles! Hogy vagy?

*Az érkezők felé bólintott üdvözlésképpen, Már mindegyiket ismerte korábbról.*
*Látta Eras szemöldökrángását és gyermekien derűs mosoly ült ki az arcára. Ezzel a mosollyal válaszolt Chrisnek*

-Eszünk és megyünk. Nem szeretném Geretet várakoztatni, bár kétségkívűl szórakoztató amikor puffog. Aztán én beugrom a könyvtárba egy bizonyos könyvért. Bár most jut eszembe hogy itt a központi könyvtárban nagyobb eséjjel megtalálom. Mindegy. Úgyis haza is kell repülnöm pár főzet miatt. Egy erős fájdalomcsillapító koncentrátumot készítek el és hozok némi kedélyjavítót is... bátorságfőzetet vagy igazságszérumot, ki hogy nevezi... *magyarázza kis vállrándítással a kék főzet megnevezéseit, majd egy pillanattal később felélénkül a tekintete, ahogy hirtelen ötlete támadt*
-Útban a sárkányváros felé betérhetnénk hozzám a főzetekért. Adnék neked abból a kedélyjavítóból. Még hasznát veheted a kiképzés alatt. De sose használj négy cseppnél többet. Nagyon erős. Azt hogy magadon használod e vagy Gereten, azt rád bízom *tette hozzá halkan, bár Eras még biztosan hallotta mellettük*

Leiran:

-Mindjárt kész a hús Eras. *Mondja a férfire nézve majd kettesben hagyva Dilecet Yriszel kerülte ki őket és ment be a konyhába. Megkavarta, majd megkóstolta. Szerencsére már jó volt, így elzárta a tüzet alatta. Erenis Segítségével vitte ki az elkészült ételeket és tették az asztalra. A hús a lehető legnagyobb lábasba készült és színig volt. Elégé sokan esznek most itt és mély levegőt véve rakta bele a szedő kanalat.*

-Nem csak húst enni mert annyi nincs hogy mindenki jól lakjon vele! *Mondta és kikerültek a köretek is. Azok is jó nagy adagok voltak és minden szépen az asztalra került.*

-Jó étvágyat! *Mondta a többieknek és ő is leült Eras mellé.*
________________-
Yrisz:

Én is örülök Selestina hogy épségben tudhatlak. *Mondta kedvesen és ekkor mondta Chris a bunkó megjegyzését és legyintett rá.*
-A hallásommal nincs semmi gond, de a te agyaddal ezek szerint van... egy bűnöző sárkány... és még büszke is rá... hát gratulálok! Tedd össze a két kezed, hogy Eras nem csukatott még le... *Mondja a csipkelődősebb hangján és vissza fordul Dilec felé és egymás mellé ülnek le.*

*Feret és Ernes oda mentek Selestinához, de már jól lakottan. A két kisállat viszont hiába lakott jól ismét játszani kezdtek, mihelyst Seles nem figyelt rájuk.*

*Valamiért nagyon elkalandoztak a gondolatai. Amikor Leiran magyarázta az épület elrendezését csak hümmögött és nagyokat bólogatott, de igazából fogalma sem volt arról, hogy mi zajlik körülötte. Talán mégsem kellene alfának lennie. Nem is éhes! Most evett. Bementek az étkezőbe, intett a többieknek, majd bemutatták neki Yriszt. Nem nézett rá, miközben beszélt! Furcsa. Biztos van valami baj. Mondjuk a szemével.*

Én is örvendek, Yrisz! Nagyon szép neved van!

*Mikor a Chrisszel való szóváltást hallgatta, kicsit elhúzta a száját. Nem akart több viszályt. Mikor leült, észrevette, hogy Yrisz került mellé. Szívesebben lett volna mondjuk Selestina, Arou, Eras vagy Leiran társaságában, mert őket ismerte.*

Köszönöm a meghívást, de én megelégszem egy kis salátával! Ettem bőségesen, mielőtt eljöttem.

*Minden bántó szándék nélkül mondta, majd egy tányérra szedett magának mindenféle zöldséget és inkább csak külső megfigyelő kívánt maradni.*

*Körbe pillantott a többieken, mikor mindenki helyet foglalt, elmosolyodva nézte őket, úgy tűnt a pihenés ellenére, nem mindenki érezte magát túlságosan kipihentnek. Dilecen látta ,hogy elkalandozott, Arorua egészen jól érezte magát, Erason valami fura bágyadtságot látott...bár azt talán az étel miatt, Leiranon látszott ,hogy nagyon feszült..a többiek meg.....*

*Simogatta az állatokat, azok pocakját amely most nagyobbra nőt, mivel úgy tűnt már tele ették magukat. Amikor a szóváltás elkezdődött nem nézett fel rájuk, de arcán megjelent az ,hogy nem éppen örül ennek. Finom vonásai megfeszültek s keze is megállt a simogatásban. Kellet vennie egy nagy levegőt, úgy pillantott rájuk, mikor azok befejezték.*
Örülnék ha a hasonlókat elkerülnétek, főleg mivel itt mindannyian vendégek vagyunk.
Yrisz, jobban örülnék, ha nem lennél rögtön barátságtalan valakivel, akinek mondjuk régebben nem volt túl tiszta a múltja, valószínűleg nem azért van most itt ,hogy ezt folytassa, és nem azért volt olyan ,mert ő akarta. Örülnék ha ezt nem hánynád állandóan a szemére. Ebből a szempontból teljesen megérdemelted a választ, mégis ...* Itt Chris felé fordult.*
Kérlek válogasd meg a szavaid vele szemben, hiszen ő sem tehet arról ,hogy így született, s ahogy most te is , ő is eddig mindent megtett azért ,hogy jobb legyen.
*Azzal vissza fordult a kicsinyekhez, hátha ők megnyugtatják kicsit zaklatott lelkét, de ekkora már elmentek s egymással játszottak kicsit arrébb. Az ölébe temette így puha kezeit s nézte a tányért.*

*Parányi elmélkedéséből a sárkány szavai ébresztették, kedvesen elmosolyodott. Nem akarta senkire átadni azt a pici feszültséget ami most benne előjött, leginkább Oraf miatt. Rápillantott, látta ,hogy kopog az asztalon, valószínűleg a sárkány is inkább feszült volt. Ismerős lett neki egy pillanatra egy a 'reggelihez' hasonló étkezés, csak előzőleg Gildas és Eras között alakult ki hasonló helyzet......*
Jól...azt hiszem. Nemrég megismerkedtünk Dilecel az egyik másik tanácstaggal......de már el is ment. Azt hiszem a ma esti gyűlés után hazamegyek. Lesz még dolgom, és talán egy kicsit nyugodtabb környezet jót tesz most az elmúlt napok után....
És te? Tényleg elmész a sárkányok városába ?

*Közben mégis szedett magának valami apró húst és inkább köretet, de tényleg nem sokat.*

*Elfoglalta a megszokott helyét és karba tett kézzel várt a húsra. Bár kialudta magát, mégis érezte ,hogy amíg nincs tele a pocakja addig nem lesz energiája sem több. Leiran előző kiborulása, amúgy is meglepte. Nem fogott elégé az agya. Megvakarta a tarkóját mialatt elgondolkodott. Tudta, eddig is nagyon jól tudta ,hogy nagyon nehéz lesz az öreg helyét átvenni a lánynak ,hiszen az azért nem olyan ,mint az apja. Sokkal csenevészebb és szeszélyesebb, emellett azt is már hallotta és látta hogy az őrző lány hogyan viszonyul az egészhez. Hogy legszívesebben nem akarná, s ha mégis, akkor azon parázik ,hogy mennyire nem lesz jó. Elkomorodott a gondolatokra is ,majd magában felmordult. Ő sokkal könnyebben kezelte a helyzeteket. De neki ezt is tanította az apja.
A szentfazék vigyorára sóhajtott. Ha nem lennének sokan, akkor biztos ,hogy.......majd elvigyorodott. Kattant valami az elméjében. Úgy tűnik a közben behozott húsok illata megtette a hatását. Rápillantott miután szedett egy jó nagy adagot a tányérjára.*

Azt hiszem te még tartozol nekem valamivel Arorua. Tudod jól ,hogy mire gondolok...igaz ?
*Vigyorodott el sunyin. Kárörvendett már azon is ,hogy vissza adhatja a férfinak azt amit ő tett előzőleg. Körbe nézett a termen az áldozatot kikeresve. Nem volt túl sok akikből választhatott. A két nő, akiket előzőleg is kizárt ,most is tabunak számíthatott, bár legi. Ez inkább csak Leiran.... Erenist nem vette volna be a játékba, pedig még rajta is meg kell majd torolnia valamit. Elgondolkodott....hümmögött kicsit. Már az volt furcsa ,hogy nem evett. Hirtelen kapta fel a szóváltásra a fejét. Nem gondolta volna ,hogy a csendes és törékeny vak elf nőnek lehetnek ilyen gúnyos szavai. Bár ez inkább csak rávonta a figyelmét ebben a dologban. Igen..most ő jó lesz. Oda fordult.*

Arorua... ha lehetséges ne adj mindenkinek abból a szerből. Nem akarom később azokat a híreket kapni, hogy ide oda kell repülgetnem ,mivel nem tudnak viselkedni.
*Vonta fel szemöldökét a szentfazekat nézve ,majd Chrisre.*
Csak okosan abból a löttyiből. Vagy megtudhatod ,milyen az akaratlan lerészegedés.
*Aztán még közelebb hajolt a szentfazék felé, s a fülébe súgta a következő célpontot. Megveregetve a vállát ült vissza a helyére.* Mindent bele nagy fiú!

Leiran.... biztosan jó ötlet a vadászat? Holnap reggel indulnánk. De ott figyelni kell, ha ennyire ki vagy, lehet nem túl jó ötlet. Ha reggel is hisztis leszel, nem viszlek.
*Jelentette ki, mint férfi teljes bizonyossággal ,majd enni kezdett. Előző szavai inkább csak a lányt érintették, csak ő hallhatta.*

*Örült, hogy mihamarabb találkozhat a sárkánnyal. A főzet felajánlásán meglepődött, de magában csak legyintett. Mindenesetre eldöntötte, hogy igaz, hogy Arou kicsit furcsa, és még gyógyszer illata is van, azért mégiscsak jó fej.**

Ha használni is fogom, akkor inkább Gereten. Én nem szoktam semmiféle bájitalt inni.

*Mondta, de közben jól eszébe véste, hogy csak néhány csepp az ajánlatos mennyiség. Hisz ki tudja? Lehet, hogy még az átlagnál is ketyósabb lesz majd a vénember után. Majd bólintott egyet Eras szavaira.*

Kösz a tanácsot!

*Yrisz legújabb beszólásán egy kicsit elgondolkozott. Hogy az ő agyával valami baj lenne? Lássuk csak! Már jó pár évtizede Sárkány város leghírhedtebb bűnözőjeként ismeretes, ezalatt az idő alatt kétszer sikerült elkapniuk, és ezek az elfogások egyike sem tartott tíz percnél többet. Aztán a sokak által rettegett Saylával beszélt úgy, ahogy talán még soha senki, most mégis ő intézett számára oktatót. Ráadásul a tulajdon nagybátyját! Bár azt még nem tudta, hogy ez kiváltság e, vagy a bosszú maga. Aztán csak szépen megrebegtette a pilláit, és most itt van az Őrzők Városában, maga Leiran vendégszeretetét élvezve úgy, hogy Erasnak csak egy röpke pillanatra futott át az agyán, hogy fogdába zárja, ám ezt is hamar elvetette. Ennek fényében csak tudhat valamit, nem? Jó kedvűen felkacagott. Még a fáradtságot sem vette, hogy Yrisznek válaszoljon, összes érdeklődése ezidáig tartott. Pont, mint Wrahnnál, mikor rájött, hogy a férfi már nem igazi ellenfél. Itt is ugyanez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy a lány soha nem is volt az. Érdekes gondolat. Innentől kezdve le sem fog állni hasonlókkal vitatkozni.
Teljesen elámult Selesen. Már másodjára áll ki érte, az most lényegtelen, hogy ő is kapott egy kis dorgálást. Az persze nem kerülte el a figyelmét, hogy az ő lelkifröccse lényegesen rövidebb ideig tartott, mint Yriszé. Majdnem villantott egy gúnyos mosolyt neki, ám rájött, hogy ennek úgysem lenne meg az eredménye. Vállat vont.*

Selestina, biztosíthatlak róla, hogy a lehető legválogatottabb szavaim voltak. Viszont, ha én valamit leszögezek, az úgy lesz. Soha nem szegem meg a szavam... bár, ha mindenki magából indul ki, akkor lehet, hogy meg tudom érteni. Még én vagyok a bűnöző!

*Továbbá igen, ha ez a különbség közte, és egy "tisztességes ember" közt, akkor büszke is lesz rá, hogy az alvilág egyik megbecsült és tősgyökeres tagja. Elkezdett enni, nem tudta, hogy kívánt e már jó étvágyat, így most megtette. Lenyelte a falatot, majd Seleshez fordult.*

Fúú, hát látom az arcodon, hogy olyan ökölbizsergetős férfi volt. Tudod, olyan, akinél alig lehet türtőztetni magad, hogy ne húzz be egyet.
Igen, feltétlen elmegyek, már kíváncsivá tett mindaz, amit Geretről hallottam. Néha elgondolkozom, hogy melyikünk bírja majd tovább.

*Ugy velte jobb lesz mihamarabb elindulniuk Chrissel, mielott elrontanak a holgyek hangulatat, de Eras szavai miatt elsapadva vette tudomasul hogy az elegtetelt meg rendeznie kell. Azon tunodott hogyan maszhatna ebbol ki... *

-Kedves Yris! Igazan oromomre szolgalna, ha egy ilyen szepseges holgy velunk tartana, mig elkiserem az urat Gerethez. Van kedve megosztani becses tarsasagat velem ez ido alatt? Termeszetesen viszahozom ide, de addig is elvezhetnenk egymas tarsasagat.

* Afeje fott... De tartozott az urfinak az elegtetellel. Ha a lany nemet mond akkor tul van rajta, ha pedig igent, akkor odafenn mar nem kell udvarolnia... Akkor mar beszelhetnek fozetekrol *

Leiran:
*Végre rossz kedve is elszállt ahogy Oraf távozott, és a káosz is eltűnt agyában. Kész minden és még a gyűlést is megtartják időben. Dilecre pillant aki Seles és Yrisz között ül. Mosolyogva pillant rá.*

-Annyit eszem és azt Dilec amit szeretnél. Ha nem eszel nekünk az sem baj, de még sem hagyhattalak odalent egyedül és mi még nem ettünk ébredés óta. Látod Eras hogy fel élénkült mióta ehet. *Mondja mosolyogva és Erasra pillant. Szavai élesen hasítanak tudatába és komolyan pillant rá.*
-Majd négy szem közt ezt meg beszéljük jó Eras. *Néz rá komoly arccal és ő is szed a vendégek után egy kis salátát hússal egyetemben. Mióta Erassal van egyre több húst eszik ő maga is.*

-Oraf keresztül húzta a terveim és egyszerűen káosz lett körülöttem, és ez már a sokadik nap volt. Ki se tudtam magam aludni rendesen. Ezért akadtam ki. *Mondta el végül a magyarázatot. Sóhajtva kezdett el enni.*
___________________________
Yrisz:

*Dilec szavain kedvesen elmosolyodva pirul el kicsit *
-Igazán köszönöm Dilec úr. *Mondja lágyan csengő hangon, majd leül mellé. Selessel fogják közre.*

*Nem igazán szimpatizál Chrisel, egyszerűen nem érti hogy egy sárkány hogy lehet ennyire önelégül úgy hogy ráadásul tolvaj is. Mikor azonban Seles megdorgálja ugyan nem mutatja, de rosszul esik neki. Szavaira pusztán bólint és elkezdi enni azt amit kiszedett.*

*Egy kis ideig csak néz maga elé és mikor meghallja Arou bók áradatát fülig vörösödik és pislogva néz a sárkány felé, majd zavartan maga elé.*
-Ugyan kérem Arou úr ne túlozzon, és ha jól vettem ki beszélgetésükből Chris úr is önnel tart, aminek a fényében nem igazán hiszem, hogy tanácsos lenne önökkel tartanom. Inkább megvárnám itt. *Mondta kedvesen kitérve az utazás előle és a mellette ülő Dilec felé fordul kedvesen.*

-Kérem bocsássa meg nekem modortalanságom, hogy bemutatkozásom ilyen kellemetlen formát öltött. Önnek viszont igazán érdekes neve van. Dilec D. honnan ered ez a különös ám jól csengő neve? *Kérdi érdeklődve, próbálva beszélgetni mellette ülővel. Nem akarja Selestinát zavarni, had nyugodjon le, és Chrishez sem kíván szólni többet.*

-Mesélne nekem a falujukról? Egyszer szívesen ellátogatnék oda is. *Mondja lágy kedves bársonyos hangon és közben ő is falatozik. Feret ugrik fel az ölébe és egy hús falatkát kivéve a tányérjából adja oda a vadászgörénynek, aki mohón veszi el.*

*Csendesen figyelte a többieket, néha elmosolyodott, de érezte, hogy ma valahogy senki sincs a helyzet magaslatán. Yrisz visszautasította Arou felajánlását, majd őt kezdte beszéltetni.*

Nem történt semmi, ne mentegetőzz! A nevem eredetileg *elvigyorodott* Dilec Dixon McDaniel Davidson Delacroix du Monde. Sokan nem tudják megjegyezni, és mivel sok benne a D betű, így rövidítettem: Dilec D-re.

*A neve végigmondására ismét jobb kedve lett. Tudta, hogy idétlen, a nagyon régi korok divatja volt a nemeseknél a név- és címgyűjtés, de ez elkopott az idők folyamán a többi nemesnél, Dilec családja pedig teljesen elszegényedett és folyamatosan csúszott a hivatási ranglétrán, viszont a nevükhöz kézzel-lábbal ragaszkodtak. Nagyon sokáig dzsentrinek számítottak, Dilec viszont ki akart ebből törni. Ezért is döntött a harcosképzés mellett. Hosszú történet.*

A falu nem biztos, hogy elnyerné a tetszésedet. Ha egyszer ellátogatnál mégis, szólj előre, mert biztosítok a számodra kíséretet! Szívesen körbevezetnélek én magam is, de nem tudom, hogy időm mennyire fogja engedni, így nem merem megígérni. Amúgy... megkérdezhetem, hogy te mit csinálsz itt az őrzők városában?

*Mosolyogva hallgatta, de mikor kimondta a teljes nevét láthatóan elkerekedtek a szemei. Ismét felé fordult és kicsit pislogott.*

- Dilec Dixon McDaniel Davidson Delacroix. Eléggé hosszú név meg kell hagyni. Hát nem csodálom,hogy lerövidítetted. *Mondja egy kicsit zavart kínos mosollyal.*

-De gondolom akkor mindegyiknek meg van a maga jelentése. Az én nevem nemes egyszerűséggel Reményt jelent. Maga az Yrisz is és a Mikomi is ezt jelenti. Azért kaptam az Yrisz nevet, mert anyuék reménnyel telve vártak és mikor megszülettem és látták, hogy nincs pupillám, már tudták, hogy Gaia nem volt kegyes velük, hiába reménykedtek, de továbbra is bíztak és hittek Gaia akaratában, így kaptam az Yrisz nevet. *Mondja kedvesen és mosolyogva. Valamiért Dilec hangja igazán magával ragadja és azt szeretné ha többet beszélne, hogy hallgathassa férfiasan kellemes hangját.*

-Hogy mit keresek itt az Őrzők városába, hát ez egy kicsit fura lehet neked, főleg hogy szerintem te is észrevetted, vak vagyok. A Központi faluban lakom szüleimmel. Nagyapámtól örököltem gyógyító képességem, és ő tanított nagyon sokáig. Az Őrzőktől kaptam könyvet, ami dombor nyomással készül, és így el tudom olvasni. Igaz nem úgy, mint azok akik látnak, hanem az ujjaim segítségével. Én a tapintásommal látok. Nagyon érdekelnek a gyógyfőzetek és az ártó mérgek, hogy esetlegesen ha szembe kerülök velük, tudjam mi is az és mivel gyógyíthatom meg. Szeretnék a legtöbbet megtanulni, és a legnagyobb segítségére lenni nemzetségemnek.

*Mondja és közben el is felejtkezett arról, hogy enni is kellene. Jól esett neki a férfival társalogni. Még ha jelenleg csak ő beszélt is. Hangja újra a régi volt és kellemesen csengtek ajkaiból a szavak.*

Esetleg... meg engednéd, hogy megfoghassam arcod? Hogy lássam azt a férfit akivel beszélgetek? *Kérdi és kicsit elpirul, mert nem sűrűn kér ilyet.*

*Lassan evett. Hallotta ,hogy a mellette lévő farkas elkezdett beszélni Yriszel, illetve a lány kezdte őt beszéltetni. Ezen csak kicsit elmosolyodott s megértően pillantott rájuk, végül lenyelte a falatott s vissza emelte zöld szemeit a sárkányra.*
Nem is kértem ,hogy szegd meg a szavad, vagy bármi hasonló. Csak arra kérlek, te is figyelj ilyen apróságokra. Még az erdőben azt mondtad, eddig nem volt sok olyan személy akit barátodnak mondhattál... Biztos vagyok benne ,hogy ott Khaled is, s állíthatom azt ,hogy én is örömmel leszek, leszünk a barátod és ha arról van szó akkor segítünk abban ,hogy most talpra állíthasd az életed.
*Csendesen és nyugodtan beszélt. Leginkább csak a férfi hallhatta. Szemeivel most a gyógyítót nézte egy kicsit, de szavai továbbra is csak az előzőhez irányultak.*

Úgy vettem észre, hogy Norgard úr is a szárnyai alá vont. Lehet, fura ez a sok kedveskedés....
*Pillantott most rá s felé is fordult, kicsit komolyabb fénnyel a szemeiben, hiszen úgy is értette amit mondott. Úgy tűnt megnyugodott teljesen.*
De nincs ezeknek a hátterében semmi. Nem kell semmitől tartanod ,vagy számítást venned. Tény, az erdőben még nem mondtad pontosan miket is tettél ezelőtt, de valaki miatt tudom ,hogy van olyan rész ,hogy szürkeség...és ha nem is tudom elfogadni, ez létezik. Aztán vannak változások, és talán az ahová most tartasz, egy nagy változást hozz majd.

A lényeg, a lényeg.... amit mondtam, komolyan gondoltam. Ha akár csak beszélni szeretnél egy baráttal, vagy elújságolni a napod...vagy ,hogy mit fejlődtél...írj nyugodtan.
*Biccentett s fél füllel hallotta amint Yrisz éppen tapogatni készül. Halkan kuncogott maga elé, hiszen tudta ez sokaknak milyen zavarba ejtő lehet. Számára is az volt régebben. Végül újra enni kezdett csendesen. Legyintett egy picit.*
Nem szeretnék róla rosszat mondani, hiszen nem ismerem jobban. De olyan dolgokat mondott és tett, hogy azt nem szeretném sokszor átélni.

* Sóhajtott a lány szavain, amik most már komolyabbak voltak. Annak örült azért ,hogy lenyugodott, mert akkor nem kellet attól tartania ,hogy valami olyasmi lehet a háttérben amit Chris ültetett a fülébe. Nem akarta volna elfogadni az ilyen rigojás hisztiket.
Ahogyan ezt lezárta magában ,örömmel fogott, az étkezés rejtelmeibe ismételten, mégtöbbet evett, bár néha oda-oda pillantott a többiekre. Látta ,hogy nem sokan esznek húst, hát csak Kuku hiányzott tényleg. Viszont akkor ő eszik! Ha más nem, ő eszik!
Vett egy nagyobb méretű húst ki a többi közül, s így másodjára elkezdte enni. Köret kevesebb volt, abból hagyott a többieknek.*

A vadászatott nem tudom halasztani. Már minden le lett beszélni, kimenőt is úgy adtam a srácoknak, s ők is bejelentették otthon. Meg tudod a papirmunkák...
*Bújt valami mögé, habár az utolsó tényleg csak kifogás volt. Bár tény ami tény, a vadászat időpontját amúgy sem tudta volna, és nem is akarta volna megváltoztatni.*
Majd az utazás alatt alszol egy nagyot. Nem hiszem ,hogy ma este sokáig tartana a tanácskozás, holnap meg nem kora reggel indulunk.

*Figyelte ,csak széles vigyorral ahogyan a gyógyító elkezdte csapni a szelet, bár úgy tűnt hatástalanul. Mert a szivélyeség ami a lányból jött, felé is megvolt ,mikor idefele hozta. Aztán jött a kérdés...és ekkor arra is rájött, hogy a szentfazék megtalálta a kibúvót! Az istenit! Túl járt az eszén...... ez kezd manapság fusztráló lenni. Nyelt egyet ,majd evett tovább. Nézte a beszélgetőket. Yrisz most tapogatni akarja Dilecet. Annak arcán felnevetett, talán kicsit hangosabban is ,mint akarta, aztán megnézte a srácot akit mostantól figyelni fog...majd beszél Gerettel ,hogy addig míg vadászaton van, jobban edzesse. Na ez a kis bünőző most a másik elfel beszélgetett. Aztán tovább.. a dögök játszottak...pfff... A szentfazék ide-oda társult beszédben.....ekkor eljutott Leiranhoz. Elmosolyodott kicsit, s újabb adagot nyelt le.*

Megkell kérdeznem majd Orafot mivel húzott fel.

Igen, mindegyiknek van története, de hosszú sztori lenne végigmondani őket.
Nem volt kegyes Gaia a szüleidhez? Ilyen ostobaságot még sosem hallottam! Lehet, hogy más vagy, mint a legtöbb ember. De azért, mert különleges vagy Gaia számára és azt akarta, hogy Te is annak érezd magad.
A gyógyításban vagy jártas? Nálunk a vérfarkasoknál nem jellemző ez a mesterség, de a falun túl úgy látszik közkedvelt

*Aztán a lány meg akarta érinteni az arcát. Megdöbbent és szétnézett, hogy ezt vajon ki látja? Eras felnevetett, biztosan a jeleneten. Megsértődött, majd újra a lányra nézett.*

Mindenki látja a másikat, így neked is alanyi jogod! ... Megengeded?

*Óvatosan megfogta a lány kezét és az arcához vezette. Fura volt az érintés... rég elfelejtette már, milyen is ez. Viszont csak egy érintés volt, érzelmek nélkül. Nem is kellettek hozzá, ez a pillanat így volt tökéletes. Nem akart Oraf -benyomást kelteni, hogy bárkinek is csapja a szelet. Sem a hely, sem az idő nem felelt meg erre, úgy érezte.*

*Nagyot sóhajt Eras mondatain és is eszik csendesen.*
Megértem. Akkor május 30-tól megyünk június 3-áig igaz? *Kérdez vissza óvatosan Erastól.
Utána hallgatja a beszélgetőket és mosolyogva figyeli Yriszt és Dilecet, majd Seles Arou és Chris beszélgetését. Szed még magának húst és köretet is. Elégé éhes és csendesen eszeget tovább.

Egy idő múlva Eras hangát hallja meg amint felé intéz egy mondatot.*

-Oraf a szokásos két színűségével húzott fel. Teszi veszi a szépet, amint kilépsz teljesen az ellenkezőjét mondja. Meg ez a fellengzős duma amit leművelt... Hagyjuk... maga az egész személy idegesít. De az hagyján hogy engem, de még Selestinán is láttam, hogy idegesíti. Akkor szerinted? *Kérdi és mikor emlékezteti rá ismét fel megy benne a pumpa de igyekszik lehiggadni. Más miatt is mérges rá, de azt valahogy nem akarja ecsetelni Erasnak, bár nem volt igazából semmi érzelmi kötődése, mégis bántotta az ami a múltban történt.*

-Talán majd egy másik alkalommal elmesélhetnéd. Engem igazán érdekel a nevek története. *Mondja mosolyogva és minden figyelmét most valamiért Dilecnek szenteli. Amikor viszont a szüleiről és róla beszél valamiért egészen zavarba jön és előre hajtva fejét mosolyogva fülig pirul, de ő maga se tudja igazából.*

-Igazán köszönöm kedves szavaid. *Mondja és hangjába most talán egy kicsi zavar is bele vegyül. Lesüti szemeit, és mikor megfogja kezét ismét felemeli arcát és szemeit kinyitva kezeinek irányába néz, bár csak egyik szeme látszik, de annak csodálatos lilás fénye most igazán csillog.

Ahogy finoman arcára teszi kezeit lassan és finoman járja be az arcot. Minden egyes részletet kitapint és végig jár ujjaival. Ajkába harapva koncentrál, hogy meg tudja jegyezni ezt az arcot. Bőre érintése finom puha és selymes. Mikor végzett lassan emelte le onnan kezeit és mosolya nem múlt el ahogy arc pírja sem.*

-Igazán köszönöm Dilec, hogy megengedted számomra, hogy lássalak. Ami a gyógyítást illeti, az erdő elfeknél nem sok gyógyítási képességgel rendelkező személy van. Én nem csak fehér mágiával tudok gyógyítani, hanem a velem született képességem is az. Mondhatjuk úgy hogy a különleges erőm. Mint mondtam nagy apám tanított mindenre amit tudok. Szeretek másokon segíteni, de én nem vagyok egy harcos típus. Sose nem is voltam. Ezért is szeretnék tudásommal segíteni az embereken. *Mosolyogva néz Dilecre és lassan fordul vissza az ételhez és be kap két falatot.*

-De ha jól tudom, akkor ön most a vérfarkasok vezére és követe is egyben. Elégé nagy felelősséggel jár az a pozició, viszont szeretnélek megkérni egy dologra. Ha bármilyen betegséggel, vagy sebesüléssel kapcsolatban gond adódna. Kérlek szólj nekem és én ott leszek amint tudok, bár igaz Az Őrzők városa közelebb van, mint az elf falvak. *Gondolkodik el kicsit, és látszik, hogy szeretne segíteni Dilecnek.*

_____________________
Leiran:

-Dilec! Egy olyan kérdésem lenne feléd, hogy nagy gond, ha Yrisz veled menne a gyűlés után? Eras és én sem leszünk itt a központi épületben, már holnap délben, és nem igazán szeretném Erenisre bízni, Arou meg elégé elfoglalt, most röpköd ide oda, mert Gauldoth barátunkon akar segíteni, így nem lenne gond, ha a vadászat végéig nálad vendégeskedne Yrisz? Nem kell feltétlen neked kísérgetned, addig is tudna a vérfarkasok esetleges mérgeivel ismerkedni. *Mondja Leiran az ötletét amire Yrisz fel is kapja a fejét. Láthatóan ő szívesen bele menne a dologba.*

*Nézte ahogyan a kisebb klikkek most elvannak. Arra azért kíváncsi volt ,hogy mi is lesz a tanácskozás vége. Igen, megjelennek az öregek, eljön Gil is, meg...nem Oraf távozott ,úgyhogy ő nem. Talán még az öreg Aurélius is eljön, s akkor majd beszélhetnek. Már ha egyáltalán akar vele. Nem tudja mi újat mondhatna neki. A lecke, illetve inkább próba, már megvolt Leirannak, s sikeresen el is végezte. Ám az ,hogy ezek után mennyire fogja bírni, már csak rajta áll. De azért igyekszik segíteni neki.... bár nem csak jóindulatból.
Látja Dilecen, hogy a nevetése kicsit kellemetlenül érintette. Hopp, érzékenyebb a pára ,mint gondolta volna. Nem gond, talán ez is inkább a nyomás miatt van ,hogy ő lett az alfa.
Erre a szösszenetre elgondolkodott, nosztalgiázott azon is ,hogy vajon ő hogyan vette amikor ő lett a vezető. Nem félt..nem arról nem volt szó, apja csak erre tanította ki, nem is járt külön iskolákba, anya nélkül meg, csak apjára volt utalva, s annak szeszélyeire. Kivéve azokat a ritka alkalmakat, amikor ,még kisdedként Leiran, vagy más örző nő figyelte apró lépéseit.
Azon viszont meglepödött ,hogy a kis törékeny elf lány , sokkal több mindent hozott ki önmagából ,mint gondolta volna. Sokkal törékenyebbnek tűnt, most mégis látta ,hogy azért ez nem teljesen igaz. Karba fonta kezeit, lehunyta szemeit mialatt lenyelte a falatott és élvezetesen hátradölt a székben.*

A gyógyítók mind sunyi élőlények.... amolyan csendes gyilkosok.
*Mondta csendesen maga elé. Lényegében magának, de alapjáraton csak Leiran hallhatta ,ha figyelt. Aztán annak szavaira emelte vörös szemeit.*

Igen, erre a pár napra. Holnap van 30-a, csütörtök. És jővőhét hétfőn jövünk haza. Mármint, ha jólt tudom ezek a közös megnevezések a napjainkra, belegondolva átvettük az emberek naptárját. Ha nem is mindenben, egy-két dologban még ők is hasznosnak bizonyultak.
*Aztán csak figyelt Leiran kérésére ,s egy pillanatra félrenyelte a vízet melyet éppen ivott. Felköhögött.*

*Meglepte hogy Leiran tud arról hogy Gauldoth-val megbeszélt egy vizsgálatot. Taln a farkas mondta el neki, vagy csak hallotta a csatamezőn.. ki tudja. Viszont így ideje volt előállnia kérésével az Uralkodó felé is mielőtt Eras azt hinné ki akarka kerülni őt.*

-Eras úrfi! Kérlek engedélyezd nekem hogy kicsit elkéssem a vadászatról. Egy nagyon előrehaladott zombesztinusz van Gauldoth testének jobb felén. Már ötven éve él vele ami önmagában is rendjívűli teljesítmény. De még az ép elméjét is megőrízte, pedig gyakorlatilag olyan féjdalmai vannak mint akit élve kettéhasítottak. Neki vinnék koncentrált fájdalomcsillapító főzetet és megvizsgálnám még a vadászat előtt, hogy addig is fejben dolgozhassak a megoldáson. Vitéz harcosról van szó, szeretnék segíteni rajta, de csak ha nincs ellene kifogásod. Kérlek adj engedélyt erre hiszen tudásom elsősorban a Gressilek birtokában van.

*mondta és remélte, hogy Leiran elszólása még javára is válik majd.. hiszen hogyan is utasíthatna vissza az úrfi egy ilyen kérést a jelenlévők füle hallatára. Mert mégha belügy is hogy mit enged meg az uralkodó a gyógyítójának, Leiran a közlésével már megelőzte őket. S bár jobb szerette volna négyszemközt megbeszélni ezt Erassal hogy ne legyen befojásoló külső tényező, most már neki sem volt más választása. Remélte hogy az úrfi nem veszi szándékos megkerülő húzásnak. Tényleg nem számított rá, hogy Leiran ezzel hozakodik elő mielőtt megbeszélné Erassal. De ami történt megtörtént. A kérdés pedig elhangzott.*

*Elmosolyodott, ahogy Selest hallgatta.*

Igen, valóban nagyon új. Eleinte azt hittem, valami hátsó szándék miatt kedves annyira mindenki. Még most is nehéz elhinnem, hogy ez csak úgy jön az embereknek. valóban, én is úgy érzem, hogy Arou próbál segíteni. Neked is mindent köszönök.

*Félrenyelte a falatot, ahogy Arou felajánlását hallotta Yrisz felé. Halk fuldoklásba kezdett, ami csak akkor hagyott alább, mikor a lány rá hivatkozva elutasította. Akkor viszont feltűnően jobban érezte magát. Ezután már nem is figyelt a többiekre, zavartalanul folytatta az evést, hisz nem tudhatta, hogy az a Geret nem e egy kiadós éheztetéssel kezdi a kiképzést.*

*Mosollyal hallgatta végig amit mondott, s mivel látta ,hogy ő is elmosolyodott, tudta ,hogy nem mondott semmi olyat amivel megsérthette volna, vagy csak agyalágyultnak gondolná őt. Arorua felé pillantott ,mikor ő került szóba s nézte egy kicsit, majd vissza.*

Nincst mit kösszönöd. Az ajánlatom ál, ha úgy gondolod, nyugodtan írhatsz majd.
*Aztán csak nézett amint jött az ajánlat. Elmosolyodott, ahogyan Yrisz kivédte magát s azon is ahogyan Chris lereagálta ezt az egészet. Végül a következő ajánlatőn ö döbbent meg, s úgy tekintett hosszan Leiranra. Azt megértette ,ha itt kívánta tartani Yriszt ,hogy tanuljon, mivel itt tudott is volna, akkor is ha Leiran nincs itt, hiszen az idősebb Geron mindig itt van, a könyvtár meg nyitva. De hogy a vérfarkasok falvába menjen !? Hiszen ott nem tudna nagyon mit tanulni.... Dilec is mondta ,hogy nem nagyon vannak náluk gyógyítók! Túl veszélyes lenne, főleg ,hogy még a férfinak teljesen meg kell szílárdítania a rangját. Nem szólt közbe, hogyan is tehette volna meg Leirannal szembe ? De nem tetszett neki ez a megoldás ,mivel nem erről volt szó. Lassan evett tovább, bár látszott arcán az amit gondolt. Csend ült a kis klikkre ezen az oldalon. Hagyta ,hogy Dilec döntsön, hiszen Leiran neki hagyta meg ezt a jogot. Bárhogyan is fog dönteni..... csak remélni tudja, hogy azért felmérik a helyzeteket.
Lehet nem voltak rokonok, de azt is tudta ,hogy ha a lánynak bármi baja esne, nem csak ő érezné rosszul magát, hanem mind a szülei ,mind a faluban oly sokan őt vonnák kérdőre. S ettől nem félt.... csak attól ha tényleg valami gond lenne.*

*Hagyta, had fedezze fel az arcát a lány, nem jött zavarba. Viszont az elf mintha pirult volna. Összehúzta a szemöldökét. Hiszen Yrisz folyamatosan irulgat-pirulgat! Öhm... na, most úgy érezte, hogy lehet, inkább menekülnie kellene. Valahogy kényelmetlen volt neki a helyzet. Inkább próbált másra koncentrálni. Figyelmesen hallgatta, miközben beszélt.*

Köszönöm a felajánlást! Ha szükség lesz egy gyógyítóra, akkor mindenképp eszembe fogsz jutni!

*Leiran pedig megkérdezte, hogy nem vinné-e el Yriszt magukhoz. Megdöbbent a kérdésen, viszont Yrisz nagyon lelkesnek tűnt. Próbált lavírozni a határozottság és az udvariasság határának mezsgyéjén, de tudta, hogy nem lesz egyszerű.*

Abban az esetben tudom elvállalni, ha itt végképp nem lenne felügyelete vagy segítsége. Nem akarom sem őt, sem titeket megbántani, de a falu még nem a legbiztonságosabb hely. A csata után láthattátok, hogy a nemesek felkeltek, nem lehet biztosra mondani, hogy elcsitult a háborús időszak. Ha el is viszem, én nem fogok tudni rá sajnos figyelni, még Balthazar és Wrahn ügyében sem hoztunk ítéletet, akkor ott vannak a felkelők... ez az időszak pont nem a legalkalmasabb a nyaraláshoz! Viszont ha úgy megfelel, elviszem és valamelyik harcosomat megkérem, hogy figyeljenek Yriszre. Carmét, a jobbkezemet nem tudom sajnos erre felajánlani, mert neki a falka ügyeiben kell segédkeznie. Én sem fogok sajnos ráérni. Mindezek fényében én jobbnak látom, ha egyelőre még nem jönne át a Vérfarkasok falvába, itt nagyobb biztonságban van. Remélem, nem veszitek zokon! Nagyon sajnálom!

*Próbált a legudvariasabban beszélni, várta, hogy mit fognak erre lépni.*

Leiran:

*Meghallgatta Dilec válaszát és elmosolyodva bólintott. Amolyan vizsgának szánta a dolgot.*

-Tökéletes volt Dilec. Ez egy alfa megfontolt és diplomatikus válasza. Köszönöm a válaszod és, hogy őszinte, meg fontolt és diplomatikus voltál, holott nem ehhez szoktál. Kiváló vezér vagy és leszel. Yrisz kérlek bocsáss meg nekem, hogy egy gyors tesztre használtalak fel, de tökéletes alkalomnak véltem arra, hogy megbizonyosodjak Dilec talpra esettségén, és természetesen Dilec tőled is bocsánatot kérek, amiért így bele húztalak a csőbe. *Mondja mosolyogva és Erasra pillant végig mérve.*

-Jól laktál ke.... Eras. *Kérdezi és hirtelen majdnem ki mondta a társaságban tiltott szavukat és inkább újra az ételre nézett, majd vissza Dilecre.*

-Természetesen itt maradhat. Nem lesz egyedül, mert atyám és Erenis is itt vannak, csak érdekelt mi lenne a válaszod erre, egy ilyen helyzetben, mert nem csak én, más is kérhet tőled ilyet. *Magyarázza el kérdésének mivoltját, és őszinték voltak szavai.*
______________________________________
Yrisz:

*Mosolyogva bólint Leiran felé, mert ő hallotta azt a nagyon pici csalafintaságot a hangjában, de ez éles hallásának volt köszönhető, ezért is ment bele a játékba.*

-Ugyan Leiran kisasszony, ne kérj ezért tőlem elnézést, és én hallottam a csalafintaságot hangodban, ezért is játszottam rá kicsit. *Mosolyodik el és kicsit kuncog. Vissza fordul Dilec felé.*

-Én viszont elnézést kérek Dilec, amiért "cinkos" társ voltam megtévesztésében. Ez persze nem azt jeleni, hogy majd egyszer nem szeretnék elmenni meglátogatni téged, mert mindezektől független érdekel a vérfarkasok falva, és természetesen megértem álláspontját. Egy háború után követő hatalom átvétel elégé zűrös és nem biztos, hogy harc mentes, de biztos vagyok benne, hogy kiváló vezető vagy. *Mondja nyugodtan és selymes hangon. Kedvesen nyugtatólag teszi kezét Dilec kezére. Most cselekedetében, nincs semmi izgalom, vagy pirulás, bár valahogy maga a vérfarkas kedvessége és figyelmessége, ahogy hallgatja zavarba hozza.*

Mesélnél nekem egy kicsit a falu lakóiról? *Kérdése igazi érdeklődést tükrözött és őszinteséget. Lassan engedte el Dilec kezét és felemelve poharát ivott abba bele.*

*Nem nézett fel, de az alfa szavaira elmosolyodott. Nem kellet aggódnia. Majd ezután jött Leiran s aztán Yrisz is. Nem tetszett neki ez a játék, még akkor sem ha tesztelgetés volt. Bár lehet csak erre gondolt, és alapjáraton nem érezte túl jól magát. Eltolta a tányért, nem bírt többet enni, s maga sem tudta mi lehet vele. Sosem szokott ilyen lenni, s ez nem csak Oraf miatt van. Talán ideges... igen lehetséges...és elfáradt. Az elmúlt napok miatt, amiatt ,hogy hamarosan az előkészületek miatt kell dolgoznia...és nem ártana haza mennie, ahol szintén még kapni fog. Ebben a pillanatban kicsit úgy érezte összefut minden a feje fölött. Nem szólt semmit, csak egy fáradt mosollyal sóhajtott maga elé. Lassan felállt.*

Azt hiszem én átmegyek a tanácsterembe. Köszönöm szépen a vacsorát Leiran, Erenis.
Akivel nem találkozom, azoknak jó utat kívánok!
*Hajolt meg feléjük kedvesen, végül egy tányérra vett pár nagyobb darab húst Eras elől s egy kis köretet. Biccentett Leiran felé ,majd kiment egy picit sóhajtva. Megvakarta a tarkóját. Remélte Kuku már felkelt. Elindult a szobák felé, hogy odaadja neki az ételt.*
Biztosan éhes már...

/ Hálószobák - Őrzők városa /

---------------------------------
Eras Gressil:

* Sóhajtott a lány csalafinta viselkedésén. Remélte ,hogy azért olyan sokszor nem fogja ezt használni, legalábbis vele szemben nem. Evett tovább, amíg be nem fejezte. Akkor úgy érezte ,hogy most túlságosan is tele lesz energiával. Ettől függetlenül inkább átpillantott a gyógyítóra, mikor az felé fordult. Megint úgy vélte kiskapukat keres, bár ha ő nem jönne, akkor Leiran sem, ez volt az egyezség. Végül is szavaiból kivette ,hogy csak most jött szóba a dolog ..... és nem elhanyagolható. Kedvesére pillantott, s már jelzett volna ,hogy ezeket neki intéznie, de végül is csak egy sóhajjal hagyta az egészet. Teljesen átfordult a gyógyító felé.*

Rendben, mivel úgy vélem nem csak a szakma hajt, hanem az ,hogy talán szavadat adtad, így engedélyezem. Nem is a munkásságod, mint inkább egy sárkány szava miatt. Ha így tettél ,nem igazán lehetek ez ellen. A lényeg ,hogy ne felejts eljönni, nem is miattam ...
*Mutatott az őrző lányra.*
Sokkal inkább miatta.

*Megvakarta a tarkóját s elgondolkodott egy kicsit. Picit félre húzta a száját.*
A sárcokra csak nem bízhatom majd, szóval ha kell parancsba adom ,hogy gyere. Az olyan tipusú sérülések..és egyébb dolgok amúgy sem kötnek le. Szóval ezt a részét a dolognak inkább csak rád bízom.
Ma még szeretnék egy jó kiadós műszakot adni a srácoknak..hadd dolgozzanak csak.
*Vigyorodott el maga elé, ahogyan elképzelte ,az embereit. Rég volt otthon, meg kellet őket kicsit izzasztania. Eltolta maga elől a tányért.*
Lassan végzünk..igaz? Hamarosan gyűlés van, és gondolom a többiek is mennének már.