Őrzők Városa -Tanács terem

Az Őrzők fővárosában számtalan fontos hely megtalálható. Köztük a Tanács terem, amibe csak a követek és a vezető léphet. Csak ebben a városban élnek, ami tovább terjeszkedik, ha szükséges.

*A központi épületben van ahova a követeket várja a szokásos 2 havonta megrendezett tanács ülésre. A központi épület ad ilyenkor helyet a követeknek a vendég szobákban. Egy lezárt rész található még ebben a központi épületben ahol a vezető él a lányával. Ez két szobát jelent igazából. A többi rész közös. Maga z épület hatalmas. A földszinten található a fogadó terem, ahova a panaszra érkező lényeket fogadják és egy lezárt terem amiben található egy asztal 27 székkel, egy kis asztal amin az inni valók szoktak lenni. Itt tartják az üléseket. A felsőbb emeleteken vannak a vendég szobák a fürdőkkel és a konyha étkezővel. Nagyon szép épület, és ez a legöregebb is a szigeten.

Aurelius már elküldte a követeknek a meghívókat, ami ilyenkor szokás. Reménykedett benne, hogy nem lesznek nagy gondok, ami több hetesre húzza az ülést. A közösségi szobában ücsörög és gondolataiba mélyedve bámul maga elé. Gondolatai lánya körül forognak, hogy hol lehet és éppen mit fog kitalálni, hogy ne keljen az ülésen részt vennie. Szerette, ha lánya ott van és megfigyeli az eseményeket, esetlegesen közbe is szól, elmondja a véleményét. Sose értette lánya miért ilyen nem törődöm a jövőjét illetően, hisz ő fogja örökölni majd ezt a pozíciót. Csak remélni tudta, hogy egyszer megkomolyodik a lánya.*

* Gildas egy teljesen átlagos napnak könyvelte el a mait: hibásan. Nyugodtan ücsörgött a szobájában és azzal foglalkozott, hogy a kézfejét egy kígyó fejének mintájára formázza, amikor berobbant a terembe két hű csatlósa. Az egyikük megbotlott a szőnyegben, míg a másik keresztül esett az előbb elesetten és fejjel csapódott a széles könyvespolcba. A feje búbján ékeskedő szarvakra egy vaskos kötet szúródott fel, ami megakadályozta abban, hogy megmozduljon ismét. *
- Ááááúúúú! Főnööööök! Szedj ki innen! Elkapott! * Kezdett el kiáltozni, mintha a korábbi ricsaj nem lett volna elég Gildas felbosszantására. *
* A fekete hajú férfi megállt a mozdulatában, először behunyta a szemét és megvárta, míg az utolsó csattanás is elül. Hirtelen fordult hátra, hangos kiáltás rázta meg a termet, aminek a szelében a kihullott oldalak a folyosóra repültek. Az arca egészen eltorzul hatalmas, éles fogak álltak ki a szájából, míg a szemei sötétvörösen izzottak. A következő pillanatban visszanyeri megszokott ábrázatát, az orrnyergét a mutató és hüvelykujja közé csippenti. Halkan felsóhajt. *
- Mi van?
- Levél...
- Igen, levél... meghívó!
- Melyikőtöknél van?
- Nála!
- Nálad!
- Nem nálam! * Köhögni kezd, és a nyáltól elázott üzenet a padlóra teccsen. *
- Inkább azt mondjátok el, hogy mi van benne. Nem szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, hogy milyen, ha igazán dühös vagyok.
- A NAAAAGY főnök hívat, az öregebbik. Most van a gyűlés.
- Igaz is... már ennyi idő eltelt volna? * Mondja szinte csak magának, majd szigorú pillantással néz a két szerencsétlenre. * Mire visszaérek, tegyetek rendet és másoljátok le azt a könyvet, amit teljesen tönkretetteket. Ha nem lesz kész, akkor ágyelőt hasítok a bőrötökből. * Felkelt a székéből és elindult kifelé a teremből. Nem léphetett ki az ajtón, amikor az egyik segéd újból megszólalt. *
- Főnök... * Mondta szelíd, kérlelő hangon. * hagytunk neked ajándékot a folyosón... Még fent van a nap és gondoltuk jobb lesz így... cserébe leszeded rólam a könyvet?
- Nem. * Érkezett a válasz és elviharzott a folyosón. Valóban megtalálta az "ajándékot", ami egy napernyő volt. Mintha csak egy múzeumból kaparintották volna meg: rózsaszín csipke díszítette a szegélyeit, és azokra a darabokra emlékeztetett, amiket a nők használtak az 1900-as évek elején. Jobb megoldás híján magához vette, és elindult a tanács gyűlésére. *

* Útközben a pillantásával szinte ölni tudott volna, legalábbis azzal biztosan végez, aki megjegyzést tesz a kiegészítőre. A tagok közül elsőnek ér oda, összecsukja az ernyőt, ahogy belép a terembe. * És még azt hittem, én érek ide hamar. Mióta ücsörögsz itt, öreg? * Kérdez rá elmosolyodva, az ernyőt hanyagul letámasztja a terem sarkába. * Hoztam egy kis... ajándékot. Aki kapja, marja! Nem úgy volt, hogy a lányod is jön? Nekem nagyon olybá tűnik, hogy, excuser moi, meglógott.

*Aurelius felpillant az érkezőre és lassan felállva kicsit meghajol a jövevény előtt. Botjára támaszkodik.*

-Örvendek Gildas, örülök, hogy eltudtál jönni a tanács ülésére. Remélhetőleg eseménytelen lesz, ami igazából rám is férne. Az hogy min is gondolkodtam az csak maradjon az én titkom.*Mosolyodott el kedvesen és köszöntés után vissza ült a székébe.* A lányom minden bizonnyal eljön...valószínűsítem a konyhában készíti a harapnivalót és a teákat... megmondtam neki, ha erről is ellóg nem állok jót magamért... kezdek belefáradni a viselkedésébe... de azt hiszem ez sem rád vagy a tanácsra tartozik. *Gondolkodik el kicsit és behunyja a szemét. Mondatai kicsit fáradtak és vontatottak, de a törékeny öregember mögött azért még az éles esze ott lapul.* Egyenlőre legalábbis...

*Mély levegőt véve ül a székén és rápillant.* Mond csak történt valami az elmúlt 2 hónapban az Alakváltók között? Történt olyasfajta törvény szegés, vagy határ szegés ami említésre méltó lenne? *Kérdi egyenesen a férfira pillantva.* Jah és ha már így kettesben vagyunk... ma este nem maradnál nálunk vacsorára? *Az utolsó kérdést szórakozottan biggyesztette hozzá mondandójához.*

*Leiran a konyhában készített gyógyteát az apjának és kicsit elfintorodott mikor eszébe jutott, hogy újra itt van a gyűlés ideje. Ugyan értette miért szeretné az apja hogy ott legyen a gyűléseken, de valahogy sose kötötte le a dolog, ám be kell látnia lassan tényleg férjet kellene magának választania és ha ő nem is veszi át olyan férjet kell választania aki alkalmas erre. Viszont az apja ezt a lehetőséget meg se akarja hallani, nem hogy áldását adja rá.*

-Kénytelen leszek most az egyszer engednem és megfékeznem a makacsságom... Ideje komolyan vennem a dolgokat... *Mondta és ezt magának célozta. További gondolataiba merülve folytatta a konyhában a ténykedést. Mindig ő főzött maguknak. Kivette a sütőből a süteményeket, amiket az ülésre készített az elmúlt órákban. Szépen elrendezve pakolta rá egy kínáló tálcára és a kész teákat is tálcára pakolta. Remélte még csak édes apja van a tanács teremben. Miután kész lett az összessel a süteményes tálcával ment le a tanácsterembe. Belépve látta, hogy már nem egyedül van édesapja, így kicsit csalódott volt, de arcára nem hagyta kiülni csalódottságát.*

-Szép jó napot kívánok! *Mondta illemtudóan, de a tálca miatt nem hajolt meg. Hamar a kis asztalhoz perdült és lerakta kezét lefoglaló nehézkes tárgyat. A férfi felé fordult és meghajolt köszönés kép.* Egy pillanat és hozom a teákat. *Azzal el is tűnt az ajtó mögött, majd pár perc málva egy újabb tálcát tett le az asztalra. Az ott lévő csészékből kettőt fogott meg és teával kínálta Raghnall Gildast.*

-Parancsoljon uram a teája. *Illemtudó volt és vissza fogott.*

Részemről a szerencse... * Finom meghajlással viszonozza az idős őrző gesztusát, majd lehuppan a megszokott helyére. A székét féloldalt fordítja, hogy felkönyökölhessen az asztallapjára. * Remek, farkas éhes vagyok... pedig még telihold sincs, hogy átköthessek a szőrösebbik kollégára. Apropó: az a vonyítás, amit lenyomnak éjjelente, valami iszonyú. Ha legalább kottát tudnának olvasni, vagy ritmusra csinálnák, azt mondanám, elvakkantják az emberek egy-két muzsikáját, de így. Ilyenkor imádkozom botfülekért. * Mondja szinte egy lendületből. Nem kerüli el a figyelmét Aurelius megjegyzése, és valahol legbelül talán meg is érti. Bár neki nincs lánya vagy szorosabb családi köteléke, néha elég fárasztóak tudnak lenni az önjelölt pribékjei is. * Én a helyedben nem aggódnék miatta... elvégre nem mindennap ezer éves az őrző... Fiatalság bolondság. * Jegyzi meg egy jó adag cinizmussal a hanglejtésében, mert a faja legidősebb matuzsáleme is csak 503 évig élt. *

Mi történt az elmúlt két hónapban? Lássuk csak... Az idősebbik Gwyen neje lefialt, pardon, megszületett a fiuk és tőlük zeng a körzet fél fele. Gondolták jó lenne, ha egy őrző vagy gyógyító ellenőrizné, hogy a kölyök teljesen egészséges-e. Nem ismerem annyira a gyógyítókat, szóval egy hangyányi segítség kellene. Elég csak egy név, elég kreatív vagyok, hogy a többit megoldjam. Ezt leszámítva semmi. * A vacsora említésére először felvonja a szemöldökét. * Köszönöm a meghívást... miért is ne. Kiolvastad a gondolataimból, hogy meg akarom nyúzni azt a két nyavalyást, amiért csúnyán legyalázták a személyes könyvtáramat? * Először csak egy apró biccentéssel akar köszönni a lánynak, de végül felkel a helyéről és meghajol. *

Nem mondom, hogy tegnap láttalak utoljára... * Elmosolyodik. * Nem kellenek a formaságok, tegezz nyugodtan. Raghnall Gildas, szolgálatodra. * Mutatkozik be neki hasonlóan lendületesen, mint ahogyan az öreggel is beszélt. * Ha már itt vagy, szuvenír napernyőt? Antik darab, kicsit csipkés, kicsit rózsaszín, de kétségkívül elegáns. * Visszaül a helyére, majd elfogadja a teát. * Köszönöm, kedves tőled. Milyen tea? Remélem nincs benne patkányalkatrész, mint amivel a legutóbb kínáltak egy látogatásom alkalmával. Nem szeretem, ha kaparja a torkom.

*Hallgatta nyugodtan a helyén ülve és bólogatott,majd lányára pillant és kicsit megkönnyebbül mikor látja bejönni a tálcákkal.*

-Nos gyógyítót mindenesetre küldök a családhoz, minden új élet, egy remény a számunkra, és minden problémát ki kell zárni ugyebár. Nem lenne jó, ha a gyermeknek bármi baja esne már a születésénél. *Gondolkodik el, hogy ki is lenne a legalkalmasabb erre.* Szerintem ha Leiran menne el megvizsgálni a gyermeket az sem lenne probléma. *Pillant a lányára* Holnapi napon elmennél megvizsgálni egy kis gyermeket? *Kérdi a lányától érdeklődőn.*

A vacsorára visszatérve, nem az arcára volt kiírva, hanem a gondolataid cikáztak el a történtek felé, így neked is időd lesz kicsit lenyugodni. *Mondta és kedvesen ismét elmosolyodott. Elvette a lányától a gyógyteáját és kicsit megfújva bele ivott.* Tudod Gildas nem hiszem, hogy túl sokan jönnének el ma a gyűlésre, de legalább az Alakváltók felől hallottam. Örülök hogy gond nincs arra felé.

Örvendek és köszönöm nem kérek napernyőt. Szeretem a napot, így nem bújok el előle.*Mondja kedvesen, de nem cinikusan. Mikor a tea átadás megtörtént és megkérdezi a patkányos dolgot először meglepődik és pislogva néz a férfira, utána pedig simán elneveti magát. Szája elé rakva a kezét elfordul és igyekszik úrrá lenni a nevetésén. Nevetés közben próbál válaszolni több kevesebb sikerrel.*

- Zöld... tea és nincs benne élőlény.

*Apjára pillantva bólint a felkérésre. És még mindig küzd a nevetésével. Utána inkább megfordult és kiment a teremből. Nem akart illetlen lenni így inkább odakint nevette el magát. Megtörölve szemeit a könnyeitől kezdett normalizálódni a helyzet. Miután rendbe jött, mély levegőt vett, és visszament a beszélgetőkhöz. Felrakta az asztalra a sütemény kínálós tálakat.*

-Elnézést kérek az előbbiért, csak kicsit mulatságos volt ahogy előadta a dolgot. *Mondta de még mindig mosolygott ha belegondolt.*

* Ahogy az öreget hallgatja, aprókat biccent. * Jó-jó-jó... Nem hiszem, hogy baja lenne a porontynak, nagyon is energetikus volt, amikor láttam. A kis vasgyúró majdnem kettéharapta a cumit, amit adtam neki... Pedig csontból volt. A szögecseset kellett volna választanom, azzal nem végez olyan hamar. Mázli, hogy nem a kezemet kapta el, a végtagok visszanövesztése még nem megy... maximum alakítok egy másikat a helyére, de az már nem ugyanolyan. * Szórakozottan legyint. * Ohoho, a gyógyító háznál van? Azt hittem, hogy több ajtón kell kocogtatnom, megspóroltatok nekem pár kört. Kell a díszkíséret, vagy odatalálsz magadtól is? Az idegenvezetést nem garantálom, de céltól célig simán viszünk. Ha mázlid van, akkor csurran-cseppen egy kis finomság is a nasikból... Bár vigyázz velük, előbb szagold meg. Szeretnek mindent belesütni, ami éppen átfut a konyhán. Ha odakozmált, akkor legalább összeértek benne az alapanyagok, mellesleg nem lesz hasmenésed tőle, ha jutott bele pár csepp extra anyag innen-onnan.

* Óvatosan megemeli a csészét és megszagolja a tartalmát. * Nem is az élő a lényeg, mert az kimászik... a halott jobban piszkálná a csőrömet. * Amikor Leiran kimegy a teremből, már épp emeli a mutatóujját, hogy kérdezzen, de rájön a magyarázatra. Nem találkoztak még annyiszor, hogy hozzászokjon a stílusához. * Lemarad a jóról... Emlékszel, amikor azzal a vérfarkassal vitatkoztam? Ott még te is elmosolyodtál a bajszod alatt, ne is tagadd, mert láttam. Egyébként teljesen nyugodt vagyok... nyugodtan fogom őket kibelezni, ha nincs minden rendben, mire hazamegyek. Gond? Ugyan, a gond nem itt kezdődik... Ha valami van, akkor soron kívül is beállítok, ami tűr pár hét halasztást, nem nagy probléma. Mondjuk a zeneórák a farkasoknak még mindig remek ötletnek hangzik... Mennyivel szebb lenne egy kórusmű? * Teszi fel a kérdést, de elmosolyodik rajta. *

* Amikor a "fiatal" őrző visszatér a terembe, rápillant. * Ugyan, ha valami nem tetszik, azt nagyon könnyen látni fogod rajtam. Legalábbis teszek róla, hogy észrevedd, nem vagyok a csendben szenvedő típus. Azért ültem egészen idáig a pincében, hogy legalább majdnem időben tudjak grimaszolni. Egyébként biztos nem kell az ernyő? Jó, hogy a fény meg minden... de ti nem szoktatok leégni a napon vagy ilyesmi? Ha éjjel megyek vissza vele, akkor meglátnak, még a végén rontaná az image-emet. Egyébként sem passzol a szemem színéhez.

*Megrázza a fejét a lánya nevetésén és csak nézett utána.* Hát igen nem egyszerű nektek sem ez a dolog. Örülök, hogy erős baba. De tény nem tagadom akkor engem is jó kedvre derítettél kedves Gildas. Vacsora után akár el is mehetnétek a babát megnézni. A lányom kitűnővel végzett az iskolába, és igaz nem gyógyítónak ment, de mehetett volna annak is. Inkább maradt az iskolában tanítani az ifjakat. Az én bajaimat is ő szokta kezelni...
*Mondta és újra beleivott a teájába és hagyta most a fiatalokat beszélgetni inkább. Már néha azt se bánta volna, hogy más fajból áll össze valakivel, csak ne legyen egyedül a lánya, bár lehet egy alakváltóval nem lenne épp tanácsos dolog. Hamar megözvegyülne. Még talán egy Sárkány nemzetséghez tartozó... de mégse örülne kifejezetten neki.*

-Igen vacsora után indulhatunk. Nem kell körbevezetni, elég a családhoz elkísérnie. *Mondta kicsit mély levegőt véve. Próbálta magát moderálni, és miután befejezte az előkészületeket leül a székébe az apja oldalán.* Tudja én nem eszem éppenséggel patkányokat vagy hasonló élőlényeket, se élve se holtan. Jobb szeretem a salátákat, süteményeket és a teát cukorral és citrom lével. Inkább vegetáriánusnak mondhatnám magam, ritkán eszem húst... a főbb ünnepkörök alkalmával. Hala se sűrűn eszem. Tudom ez fura, de nem igazán kívánom a húsokat, ha már húst eszem az inkább csirke vagy sertés, amit mi gondozunk és etetünk. A vad húst nem eszem meg. *Mondta kedvesen kicsit közvetlenül és közben beleivott a tájába. Keresztbe tette a lábait és édes apjára nézett. Finoman megfogta a kezét*
-Minden rendben atyám? *Az idős úr csak bólintott egyet, de nem szólt semmit. Ekkor Leiran Gildas felé fordult ismét.* A napégés engem nem veszélyeztet szerencsére, de hagyja itt nyugodtan, majd elviszi valaki. Sokan járnak erre felé. A követőit illetően pedig csak annyit tudnék javasolni, hogy nézze el nekik az ügyetlenségüket, hisz még nekik is bele kell jönni a dolgokba. Elnézést ez a téma nem rám tartozik csak fél füllel hallottam.

Veled jobb lesz vigyáznom, mert a végén kiderül, hogy elfogult vagy a hölggyel kapcsolatban... Egyébként gondolkoztál már azon, hogy a csajt még mindig gyerekként kezeled, holott a legtöbben nem is álmodhatunk arról, hogy ennyi ideig éljünk? Én csak egyszer kölyköztem le egy felnőtt embert, de azért volt, mert hencegett vele, hogy 58 éves és milyen jól tartja magát. Őszintén szólva nem is vártam igazán mást a lányodtól. * Felemeli a kezét. * Dicséretnek szánom, nem ér lehurrogni, mielőtt befejezem. Ért a gyógyításhoz, tanít... Pont tökéletes őrző. Téged is ilyennek láttalak röpke 100 évvel ezelőtt. Akkor még egy fokkal fürgébb voltál. * Mondja az öregnek, majd bólint. * Én ráérek, nem voltak komolyabb terveim... Pár apróbb munka, de ahhoz pont elég az a két féleszű is, legalább törlesztenek egy kicsit. Ami a látogatást illeti, füldugót hozz, ha ragaszkodsz a hallásodhoz. Szörnyen hangosan tud visítani a kölyök. Én még hangosabban tudok üvölteni, ha felidegesítenek, de pár év és leköröz. A végén elvesztem az összes tekintélyemet, ha egy kis mitugrász helyrerak.

* Leirant hallgatva, aprót kortyol a teából már megszokásból, a biztonság kedvéért; csak azután iszik belőle nagyobb kortyot, hogy meggyőződött a veszélytelenségéről. * Finom lett a tea. Normál esetben én sem eszem patkányt... húst viszont igen, és általában holtan... sütve, főzve. A nyers hús zabálását meghagyom a bolyhosabbik kollégáknak. A növényevés felénk annyira nem éppen jellemző... legfeljebb a gomba. A sötétben nem él meg túl sok gaz... pardon, zöldség ahhoz, hogy nagy fogyasztók leszünk. Nappal pedig menjen ki a hóhér legelészni. A sötét elfek legfeljebb kiszagolják, de heggesztő álarc nélkül teljesen vakok, mi megtaláljuk őket, de rákvörösre égünk, mielőtt kettőt csettinthetünk, talpig beöltözve pedig kinek van kedve hajlongani olyasmikért, amiket még csak nem is szeretünk túlzottan... a farkasok néha dézsmálnak, de tőlük kikuncsorogni megint csak problémás... plusz ki tudja, hogy éppen használták-e piszoárnak előtte azt a tövet vagy nem. Nem szívesen rágcsálnék más mellékhelyiségéből. * Amíg a többieket várják, kihúzza a mellette lévő széket, hogy feldobja rá a lábait. Arra vigyáz, hogy a csizmája talpával ne koszolja össze, de erre csakis a két őrző miatt ügyel. Normál esetben nem foglalkozna ilyen apróságokkal. *

Akkor engedelmetekkel "véletlenül itt felejtem" . Szörnyű, milyen ügyetlen tudok lenni... Oh, és ha már szóba jött, akkor ha lehet, ne nagyon reklámozzátok, hogy az az ernyő velem jött idáig. Ha nem siettem volna, keresek másikat, de nem volt időm, mily fájó. * A lányra mosolyog. * Ne féltsd őket. Naponta háromszor ígérem meg, hogy megölöm mind a kettőt, de ezt már cirka 70 éve játsszuk. Egy kicsit talán unatkoznék nélkülük.... * Elégedetlenül felszisszen. * Menten érzelgős leszek. A lényeg, hogy volt idejük belerázódni. Ha jól sejtem, akkor az agyasabbik már másol, a másik pedig támasztékot keres a fejének, mert rászorult egy 8000 oldalas, bőrkötéses lexikon... * Megáll a gondolatmenetében. * Álljunk meg egy szóra. Ti őrzők mindig olyan karót nyeltek vagytok? A végén nem merek majd senkibe sem belekötni.

-Csak az igazat mondtam, semmi becsvágy. Én mindig őszinte vagyok és nem szokásom a kérkedés. Az hogy meg gyermekként kezelem arra legyen mentségemre, hogy a lányom. *Mosolyodik el kedvesen és a lányára néz.* Míg élek addig az én kicsi lányom marad, de igazad van. Már ő lát el engem, ha ő nem lenne mellettem lehet még egy teát se tudnék megcsinálni anélkül, hogy összetörnék valamit. Szóval hálás lehetek érte, de ennek ellenére sok hibája van. Csak remélni tudom, hogy a makacsságát és a szeleburdiságát le tudja küzdeni, vagy előnyére fordítani. Az meg ne tévesszen meg, hogy ilyen idősek vagyunk... Az hogy mi ennyi ideig élünk csak annyiban befolyásol minket, hogy több időnk van mindenre. Nem kell úgy rohannunk. *Mondta most kicsit élénkebben majd megitta a teáját és utána behunyta a szemét.*
-Viszont ha nem bánjátok kicsit magatokra hagylak titeket fiatalokat. Kicsit ledőlök pihenni, mielőtt megérkeznének a többiek. Kicsim kérlek értesíts ha mindenki itt van, ha nem akkor kérlek vedd át a helyemet a gyűlésen. Ha nem jött el mindenki nem hiszem, hogy bajok lennének. *Lassan fel állt és elindult kifelé, még vissza nézett a lányára aki csak bólintott annak jeléül, hogy megértette a dolgot. Aurelius a maga lassú tempójában ment ki és fel a hálójába ledőlni pihenni.*

*Hallgatta illedelmesen míg apja beszélt majd távozott kérésének eleget téve ott maradt és mély levegőt véve nézett utána az ajtóba.*
-Természetesen senkinek se mondjuk, hisz nem szokásunk a pletykálkodás sem és köszönöm a bókokat melyeket öntől kaptam... *Mikor hallotta, hogy a lift felment megkönnyebbülve vett egy mély levegőt és elengedte magát. Hátra dőlt a széken.*
-Őszinte leszek hozzád... csak apám jelenlétében vagyok olyan mint aki karót nyelt és pusztán azért mert a rangom megköveteli... sokkal jobban szeretem a közvetlen kötetlen beszélgetéseket, mint a magázódást és a fojtott beszéd hangulatot... mikor elnevettem magam az ön tény közlésén azért mentem ki hogy apám előtt ne hozzak szégyent rá. Tudom, hogy sokszor csalódik a viselkedésemben viszont én sose leszek olyan mint ő. Kérsz még egy teát?*Kérdi és közben feláll és elvesz egy süteményt is a kínálóból.* Vegyen nyugodtan süteményt is. Nyugalom semmi rossz nincs benne. Egyszerű csokoládés muffin, meg almás rétes süteményt készítettem erre az alkalomra, bár lehet az egész a nyakamon fog maradni... legfeljebb viszek a családnak belőle. *Mondta megvonva a vállát és evett egy kistányérra a süteményekből és vissza ült egy csésze teával. Töltött Gildasnak is.*

-A hangos családdal kapcsolatban pedig köszönöm a tanácsot, lehet viszek. Nekünk őrzőknek kifinomultak az érzékeink, nem is szeretném elveszíteni a hallásom. *Mosolyodik el kedvesen rápillantva.* Viszont atyám szépen magunkra hagyott... ha őrzőlennél már gyanakodnék miért is tette.

Jogos, ott a pont. Ha gyerekem lenne, az agyára mennék... * Elgondolkozik néhány pillanatra. * Igazából csak vizsgáztatnám egy kicsit a haverjait. Ha el tudom őket ijeszteni, akkor amatőrök voltak, és nem elég kitartóak. Mondjuk a fegyelmezéssel biztosan lennének gondjaim, mert ha túlságosan hozzám szokik, akkor a fenyegetés sem lenne annyira effektív az esetében. Igen, nem vagyok éppen a gondoskodó szülő típus, de ez a veszély nem is fenyeget egy darabig. Mármint hogy egyhamar családot alapítok. Több időtök van? Csak egy nagyon kicsit, észre sem fogjátok venni azt a pár évecskét. * Kissé meglepődik az öregen, ez kiül a pillantására is. * Pihend ki magad... vigyázz, ha rosszat álmodsz, megérzem... lehet nem tudok ellenállni majd a csábításnak, hogy egy röpke pillantást vessek rá. * Mondja már csak a megszokás kedvéért. Az utóbbi időben nem foglalkozott a rémálmokkal, és nem a ma este alatt akarja folytatni a gyakorlást sem. *

* Miután kettesben maradt a fiatalabb őrzővel, úgy helyezkedik, hogy most már csak rá fordíthassa a figyelmét. * Most te vagy a főnökasszony, szerintem nem lesz nehéz rendet tartanod a teremben... tekintve, hogy csak én lebzselek itt. * Megissza a maradék teát, és leteszi a csészét az asztalra. * Így azért mindjárt más. * Csendben hallgatja a lányt, csak akkor szólal meg, amikor már befejezte. * Szóval csábítalak itt a rosszra, de legalább edzésben tartom az arcizmaidat. Egész jól tartod magad, egyszer ki kellene próbálnod az egyik kártyajátékunkat. Az öreg biztosan megnyerné, mert sosem árulná el a pillantásával, hogy jó lapjai vannak... bár igaz. Kiolvasná a gondolatokból a lapokat is. Régebben majdnem meghívtam játszani... Az első vagy a második ilyen gyűlésemen. * Bólint. * Még egy csészével kérek, köszönöm. A süteményt majd megkóstolom... ne vedd rossz néven, legalábbis túlságosan rossz néven, hogy halogatom. A mi konyhánk kicsit más, ritkán kóstolom a ti ételeiteket. Hát, nem tudom, hogy mennyire örülnének neki odalent, de egy próbát tehetsz. Kidobni nem fognak vele, ahhoz túl jó hangulatban vannak.

* Halkan felsóhajt. * Te a hallásodat félted... én a látásomat. Túl éles, és sok olyasmit láttam már, amit nem kellett volna. * A végét egy sötétebb tónusban teszi hozzá. * Gondolom ismered az érzést, amikor azt hiszed, menten kiég a szemed. Egy fürdőző vérfarkas és még sorolhatnám hajnalig. Egyébként minden elismerésem az öregé... végre normális időpontot talált a találkozóra, ez az alkonyat dolog tetszik.

*Nem szólt ő sem közben hallgatta a dolgokat és kicsit elmosolyodva bólintott.*
-Néha ezt is megcsinálom tekintve, hogy majd nekem kell átvenni atyám helyét, ha már nem tudja betölteni a posztot, bár igaz nekem kicsit nehezebb lesz a dolgom tekintve, hogy én nem tudok gondolatot olvasni. Viszont rendet igen könnyen tehetek.*Mosolyodik el kedvesen és legyint egy kicsit és teljesen más környezet terül eléjük. Gildas könyvtárába kerülnek. A könyvek és minden a részletekig ugyan az, de mind a ketten ott vannak.* Könnyű lenyugtatni a lényeket, ha saját környezetükben lehetnek. Bár ezzel én igen csak fáradok, de mégis hatásos. Az időpontot viszont most én jelöltem ki. Szerencsére ebben apám engedékenyebb volt, mint általában szokott. Elégé makacsul ragaszkodik a megszokottakhoz. Lehet azért is dőlt le inkább. Nos ebben a környezetben kényelmesebb számodra beszélgetni nem? *Kedves volt és közvetlen. Újra keresztbe rakta a lábait. Ruhája a tradicionális őrző ruha volt. Fehér top mellrésznél díszítéssel karpereccel felerősített ujjal. A karperecbe őrzőnyelven volt belevésve valami, amit csak az őrzők értettek.*

-A rendtartás az tényleg nem nehéz ha ennyire kevesen jöttek el, viszont tény, hogy akkor nem lehetnek gondok a békében. Azt, hogy vonakodva kóstolod meg a dolgokat engem igazán nem zavar. Készíthettem volna valami olyat amit mindenki szerethet, viszont ahhoz nem volt most hangulatom. Kérlek bocsáss meg. Viszont vacsorára adhatnál tanácsot mit készíthetnék neked. Mit szeretsz enni? A látással kapcsolatban és az érzéssel igen ismerem. Bár én igazából hallom a dolgokat, de amikor egy sárkány pár élvezkedik a melletted lévő szobában termékenységi időszakban kevesebb rossz érzés van. *Mondta kicsit kínos arccal de mosolyogva.*

* Korán kelésel kezdödőtt minden s ebben a pillanatban, beállva, felhúzott íjjal azon gondolkodott el, miért is csinálja ezt már vagy két órája. Hiszen most nem az edzésekről van szó, azt már megtette az előző napokban, és ma apja is kérte ,hogy vegye jobban pihenésre...igen ő is gondolkodott rajta...és ez a lustasági státusz kezdett felülkerekedni rajta. A következő pillanatban egy parányit sóhajtott ,majd kilőtte a nyílat, ami a kirakott céltáblának közepébe talált. A gyerekek felkiáltottak, hogy "telibe", míg ő most eltette fegyverét. Igen.. a bemutató. Lassan fordul hozzájuk.*
- Fontos ,hogy a tartásotok helyes legyen!
*Jelentette ki s azzal jelzett , hogy álljanak be. Amint ez megtörtént az egyik mögé állt s lassan kijavította, kicsit feljebb emelte a karját. Ekkor jelent meg az egyik idősebb elf s intett a lánynak.*
- Próbálgassátok ,mindjárt jövök.
- Sēlēsṭīna, ez a meghívó érkezett nem olyan rég önnek.
- Máris itt lenne a gyűlés?
- Úgy tűnik kisasszony, mi legyen ?
- Természetesen elmegyek ,végre én. Erre vártam már mióta.... Atyám most amúgy sincs a faluban.
- Igenis, Sēlēsṭīna. Kíván valamit?
- Nem... hamar megjárom...*indult el egy nagobb mosollyal majd pár lépés után mégis megforult habozva.* Galdu..kérlek átveszed a gyerekek edzését ?
- Természetesen kisasszony.
*Azzal a lány meghajolt ,majd ott sem volt. Elkezdett futni, könnyedén átugorva egy-egy akadályt. Lassan elért a családi házig, ahova még bepillantott, majd felvette a barna csizmáját, hiszen nem erdőben kell majd lennie. Felpillantott a szobába.*
- Elmentem!
- Mégis hova ? *lépett ki az anyja, csipőre font kezekkel és kicsit haragosabb arccal.* Most a gyerekekkel kell lenned!
- A..a tanácsba....megkértem Galdu úrat ,hogy segítsen most.
- És akkor ki fog nekem segíteni főzni ?
- Ugyan anyám..maga egyedül is sok hozzá a tudásával.
*Mosolyodott el ,mire anyja megszeppent ,majd legyintett s tovább állt. Ekkor a lány vissza fordult s kiment a házból ,majd tovább indult az ösvényen. Futott és ezt élvezte, hallotta a fák hangját, ahogyan köszönnek, a madarak csicsergését s a szelet is. Minden kedvelten adta tudtára amit tudnia kellet amúgy is. Amint elért az erdei elfek vidékének határához megállt egy pillanatra majd egy mosollyal folytata az útját. Tudta ,hogy hamarosan odér.
Nem telt el sok idő ,hogy ez meg is valósuljon, amint már az épület előtt volt lelasult, kicsit kihúzta magát és szelidebb mosolyt engedett csak meg. Zöld szemeivel érdeklődön tekintett szét. Amint belépet egy pillanatra elvesztette az önbizalmát s zavartan tekintett szét, végül odalépett az egyik Örzőhöz.*
- Elnézést... a gyülés... *kezdte de be se kellet fejeznie ,mert az már mutatta is az utat. Sélés utána indult, majd meghajoltak egymásnak a kiséret végén. Az ajtóra pillantott ,majd kopogott, vett egy mély levegőt és a vissza szólalás után benyitott.*

*Miután kiszólt, hogy jöjjön be és benyitottak kedvesen elmosolyodott és felállt. Enyhén meghajolt.*
-Üdvözlöm hölgyem. Mi járatban van itt? A gyűlésre érkezett?*Kérdi kedvesen és közelebb lépett. Nem volt sokkal magasabb a jövevénytől. Lassan mellé ért és kedves mosollyal nyugtatta meg. Érezte, hogy feszültebb a kelleténél.*
-Első alkalom?*Kérdi kedvesen majd a szobára néz.* Oh te jó ég ez itt maradt... elnézését kérem kisasszony. *Mondta és egy legyintéssel el is tüntette az illúziót a könyvtárról és a tényleges tágas terem maradt ott, ami barátságos volt hatalmas ablakokkal, amik ugyan elvoltak takarva a függönyökkel.*

- A nevem Geron Leiran a vezetőnk lánya vagyok. Engem kért meg, hogy helyettesítsem a gyűlésen, míg mindenki ide nem ér. Hosszú utat tett meg. Kér egy kis frissítőt?*Kérdi kedvesen de tartással az asztalhoz kíséri a vendéget. Uána pedig a kis asztalhoz lépve tölt neki egy csésze teát és oda nyújtja neki.* Parancsoljon egy kis zöld tea. Jaj de modortalan vagyok, hisz be se mutattam önnek. *Mondja kicsit fejéhez kapva és Gildasra pillant.* Ő itt Raghnall Gildas, az alakváltók követe. *Mondta a szokásos bemutató szöveget. Újra vissza vette a méltőság teljes külsőt, bár ilyenkor undorodott saját magától.*

Badarság. A gondolatolvasás nem mindig akkora előny... gondolj csak bele: itt ül veled szemben egy csapatnyi szerzet, akik az esetek többségében inkább ellenőriznék a lábujjaik között tenyésző gombaerdőt, mint arról vitatkozni, hogy kinek a sanyarúbb a sorsa, és hogyan áznak be a levelekből készült házak lyukas tetejei. Az ő gondolatuk többször összpontosul arra, hogy mi a francnak jöttem el, és inkább aludtam volna egy sötét zugban, mint a pontos véleményre a problémákkal kapcsolatban. * A környezet változására elismerően füttyent. * Ez tetszik, van benned kurázsi... Viszont ez az esetemben nem működne, mert hiányzik belőle a két legotthonosabb elem... a kedvenc "lábtörlőim". * Itt a két követőjére gondol. * Általában nem képesek 2-3 perc erejéig sem csendben maradni. Ha alszanak, akkor is horkolnak, ez már a kellék alapzaj. A többiek esetében... nos, valószínűleg működnek. Az elfek és a sötét elfek vannak olyan naivak, hogy beugorjanak egy ilyen trükknek. Könnyen alkalmazkodom az új környezetekhez, kevés az olyan eset, hogy kellemetlenül érezzem magam... Na jó, a születésnapi zsúrok nem éppen kellemesek.

A lényeg, hogy miattam ne strapáld magad, megszoktam a kócerájt, volt rá egy kis időm. Elég sok gyűlést végigunatkoztam már itt. * Miközben beszél, az almás rétest méregeti, valószínűleg azt fogja hamarosan megkóstolni. Az illatát kellemesnek ítéli meg, viszont tartja annyira a vendéglátóját, hogy ha esetleg nem ízlik neki az édesség, akkor is legyűri. Még váratja a pillanatot egy kis ideig. * Olyat nem tudtál volna készíteni, mert egyszerűen nem létezik. Mindannyian különbözünk és itt nem csak a fajra gondolok, tehát nem találsz két egyforma ízlésvilágú delikvenst, bármennyire erősen kutatsz is utána. Mit szeretek enni? Lássuk csak, de a válaszra nem biztos, hogy felkészültél lelkiekben... Na, jó, viccelek. Van egy szakácsunk, aki istenien készíti el a sülthúsokat. Egy kicsit fűszeresebbek, de a gomba mártás mellé pont jó... Szeretek kísérletezni, szóval nyugodtan készíts olyan ételt, amilyet eleve is terveztél. A legrosszabb esetben feltalálom magam, éhen semmiképp sem maradok. * Ahogy az utóbbit mondja, a hanglejtése kap egy kis élt, ami miatt talán valamilyen szinten fenyegetőbbnek hat. *

Azért tudnék egy-két olyan dolgot, ami kellemetlenebb annál, de nem szándékozom megrontani a lelkivilágodat. A drága apuci felnégyelne érte, főleg, ha titokban esetleg hallgatózni támad kedve. A gondolatok elég hangosan tudnak lenni, legalábbis az esetek többségében. * Végül elhatározza magát, hogy megkóstolja a süteményt. Könnyed mozdulattal szúrja fel a süteményt az egyik karmára, úgy veszi el az ízlésesen elrendezett tálcáról. Ezzel egy időben hallatszik a kopogás és nyílik az ajtó. Már épp harapna, de megáll a mozdulatban. * Ez kínos. * Majd egy falatra el is tünteti a "felvillázott" desszertet. Az új jövevényt még nem látta, így végigméri azzal nem is törődve, hogy feltűnő lehet a cselekedete. A bemutatásnál felkel az asztaltól, kimérten meghajol a lány irányába. * Örvendek a szerencsének. Lehet, hogy ideje lesz megszeretnem a gyűléseket. Kellemesebben hangzik néhány elbűvölő fiatal hölgy társasága, mint egy teremnyi szakállas, izzadt vénemberé. * Közli elmosolyodva. * Egyébként finom a sütemény... és a tea is, az elismerésem a szakácsé.

*Kuku nagyot nyújtózott a csatornacső szelvényben, végigropogtatta tagjait és nyomban rá is jött hogy éhes. A nap még lenyugvóban volt ezért csatornapatkányként kóborgott egy kicsit, remélve hogy már kikerültek a vacsora maradékai a vendéglátó helyetről a szemetesekbe. Ez a csicsás város önti magából a finomságokat és elhatározta hogy ma ő szerdi össze a legjobb falatokat.
Ahogy közeledett a kedvenc helye felé szinte már csorgott a nyála ahogy elképzelte hogy be fog falni.. annál nagyobb volt a csalódottsága amikor odaért. A kuka szinte üres volt, pedig szinte tele kellett volna lennie. Kissé bánatos pofáfal cincogott egyet aztán felkapaszkodott a csöveken át a szellőzőkbe. ha lent nincs, akkor fentebb lesz. A zegzugos szellőzőkben viszont hamar ismeretlen területre tévedt.. erre még nem járt. Már épp azon volt hogy visszafordul és lefele veszi az irányt amikor sütiillat érintette érzékeny orrát. a gyomra azonnal görcsbe rándult és felgyorsította a tempót. A finom illatnak egyszerűen nem tudott ellenálni, iránytűként vezette a szellőzőkben. amikor a járat végére ért egy függőnyt látott.. nagyon baró.. igazi finom anyag...
Lenézett és látta kb 3 méter lehet alatta a padlószint, ami tiszta és fénylő. Bent beszélgettek valakik.. a sütiillat a helyiségből, jött, e felől biztos volt. az orra sosem csapta be, de a függöny miatt nem látott semmit. Átugrott a függönyre és elkezdett lefelé ereszkedni.. a függöny enyhe rándulással nyugtázta a lopakodó patkány műveletét.*

* Amint belépet elmosolyodva nyugtázta ,hogy nem késett. Szép is lett volna, ígyis végül az út felét az öblön át egy csónakban tette meg, és csak utána, meg persze előtte futott. Ez talán kicsit ,csak haján látszott meg, amelynél pár szőke tincs kócosabban állt, mint szokott. Amint nem figyeltek egy mozdulattal lesimitotta őket. Már szólalt volna meg, de nem tudott ,mert úgy tűnt a lány, akiről kiderült ,hogy örző és a vezető lánya átvette az irányítást. Zavartabb mosolyt engedett meg a kérdések sokaságán, főleg mikor arrol volt szó, hogy első alkalom e neki. A következő pillanatban a terem vissza alakult előző formájára s ez a kis idő ismételten elég volt arra, hogy vegyen pár mély levegőt, szinte nesztelenül, és ki tudja húzni magát. Ideje sem volt, máris az asztalnál találta magát, s előtte egy gözölgő ital hevert. Úgy tűnt vendéglátójuk mindenre figyelt. Ekkor pillant körbe ,míg hallgatja vendéglátóját s látja meg ,hogy van még itt valaki. Észreveszi a férfinak a tekintetétt, de úgy dönt inkább, hogy jelenleg nem tulajdonit ennek nagy dolgot, így állja ,majd ismételten vissza pillant a lányra. Mozdulatai alatt arcán mindvégig egy nyugodt mosoly ült. Figyelt. Amint a férfit is bemutaták, végre jött egy kis csend ,így felpattant, meghajolt a lány, s az éppen felálló férfi előtt.*
Örvendek, a nevem Saika Sēlēsṭīna , és igen a kisasszony eltalálta, csak nemrég neveztek ki tanácstagnak, ezért igyekeztem nem elkésni...és ,mint látom sikerült. Nagyon szépen köszönöm a teát. És...ehhez sajnos még nem tudok hozzá szólni, számomra a tanácstagok legtöbbje még teljesen új, habár annak én is örülök, hogy, vendéglátónk fiatal. Így nem tartok attol ,hogy Geron kisasszony előtt valami olyat mondanék ami félre érthető lenne, vagy ,hogy éppenséggel nem magázom elégé.

*Tekintette lassan vádorolt át az asztalon lévő kis tálcákra amin a sütemények voltak. Érdeklődve figyelte őket, majd lassan lépegetett oda s nézte meg kíváncsian. Zöld szemeivel végig pásztázta őket, szőkés haja így vállára omolhatott, és mialatt ezt tette fülei is kicsit megmozdultak párszor. Apró neszre figyelt fel, de aztán erről elterelték a figyelmét.*
Ahh... jól látom ,hogy ez almás ? Az úr is olyat evett, igaz ?

*Kedvesen hallgatta a lányt és elmosolyodva kicsit zavarba jött.* Ugyan nyugodtan tegezz engem. Édesapám engem kért meg, hogy vezessem most a gyűlést addig míg mindenki ide nem ér, bár erre kevés esélyt látok. Lassan kezdenünk kellene, de még csak ti ketten vagytok itt. Elégé elfáradt, és talán egyre több feladatot fog rám bízni. *Mondta és kicsit elgondolkodott s figyelmét nem kerülte el a függöny meglibbenése és a neszek a szellőző felől. Lassan sétált oda, de nem feltűnően. * Igen almás rétes az egyik sütemény. A másik pedig csokis muffin. Vegyél nyugodtan. *Kedves mosolya nem tűnt el arcáról. Lassan húzta el a függönyt és lopva pillantott le, mikor észrevette hívatlan vendégüket.*

Nocsak... éhes vagy kicsike?*Kérdi az állatkától akin látja, hogy alakváltó. Leguggol és finoman veszi fel a patkányt. Nem irtózik egy állattól sem. Odamenve az asztalhoz elvesz egy muffint. Lassan sétál az ablakhoz és elhúzva a függönyt a párkányra teszi a jószágot és elé rakja a süteményt leszedve róla a papír. Résnyire nyitja ki az ablakot.* -Edd meg nyugodtan és utána futás. Nem szabad itt tartózkodnod. Ha maradsz nem úszod meg büntetés nélkül. Ez egy olyan hely ahova a tanács tagokon kívül senki nem léphet be. Még patkány formában sem. *Mondta közlón hangja szigorúbbra váltott.* És nem akarok a konyhában lábnyomokat találni világos? *Hangja kicsit keményebb volt és szigorú.* Ha éhes vagy gyere eredeti alakodban, és készséggel adok enni, de ne a tanács terembe...
*Miután lerendezte a kis jószágot vissza fordult a többiekhez.* Elnézést kérek tőletek. Hol is tartottunk? Ahh meg van. Szóval az első alkalmad Selestina. Elégé félelmetes lehet így elsőre, de vannak a tanácsban idősek is, de senki sem harap nagyot... Nyugalom nem lesz gond. Mesélj kérlek nekem. Mi a helyzet az Erdő elf falvakban. Van valami említésre méltó? *Még mindig fent tartotta az udvarias formát, de már kezdett oldódni.*

*Nem tudta mennyi az idő és nem is érdekelte. Nagyban húzta a lóbőrt, szétterpeszkedve az ágyon, egy párnát ölelve át szorosan. Hamarosan apró lépéseket lehetett hallani, majd valaki a szobában széthúzta a függönyöket. A nap, ami még volt belőle, élesen sütött be a szobába. A srác felmordult ,majd hátat fordított az ablaknak és folytatta a szundikálását. Ekkor a halk talpú ismételten akcióba lendült. Egy kancsó vízet emelte el a pultrol s közelebb menve fröcskölte le az alvó sárkányt. Az csak kinyitotta a száját, s hagyta ,hogy a víz ,arcáról abba folyon bele, majd elvigyorodott és ismételten mozdulatlan maradt. Nem kellet több a másiknak sem, hirtelen vett egy mély levegőt majd felkiáltott.*
TÁMADÁS!
Hol, hol ? *Pattant fel az ágyból s amint látta ,hogy ez az egész nem igaz , csak egy nagyot sóhajtott ,majd nyújtozott. Így lépett ki az ágyból is.* Minek keltettél fel? Legszebb álmaim egyikében voltam.
Úrfi...
Nem vagy úrfi...az olyan pipogyán hangzik.
De maga nem is úr. A ÚR az Srachus, a maga apja. Ezenfelül egész nap csak aludt , pedig ideje lenne....
Jó..jó...menjünk tovább. Mit is akartál ? * Ropogtatta meg végtagjait mialatt a tükörhőz lépett s megigazgatta az arcát, hogy életett leheljen vonásaiba.*
Azt ,hogy ma van a gyűlés. A meghívót is már rég kikapta, nem értem miért nem készülődik.
Egy...mert hamar odaérek. Kettő, mert ráérek, és három mert úgy sem megy el szinte senki! *Sóhajtott azzal a szekrényhez lépett s kivette a ruháját. A halk talpú azonnal ott termet és hozzáért de erre a sárkány csak felmordult és rápillantott haragosan.* Engem NEM kell öltöztetni!
Igenis úrfi...akkor lent előkészítem..
Nem..repülök, szóval ne készíts elő semmit. Apám ?
Úton.
Jólvan... távozz!
*Meghajolt ,majd elment. Felsóhajtott, sosem értette minek is kellet ez ide, hiszen nem olyan rangos család az ővéjük ,hogy egy szolgálót kelljen foglalkoztatni. Persze ez csak azóta lett szükség ,mióta tanácstag lett, de még 100 év sem volt elég ,hogy ezt megszokja. Amikro apjánál kérdezett rá csak ennyi volt a válasz. "Ő korcs, nem fogadták be...örüljünk ,hogy dolgozik nekünk, és ő örüljön ,hogy valahol lehet. "*
Cöh....

*Amint elkészült ismételten nyújtozkodott egyet. Az órára nézett, még mindig ráért, hiszen úgyis késnek. Kipillantott az ablakon ahol a nap már lemenőben volt. Sóhajtott lemondóan.*
Pedig úgy aludtam volna.
*Nem sokkal késöbb már sárkány alakban szelte az eget. Így sokkal gyorsabb volt, mintha gyalog, esetleg lóháton menne. Viszonylag hamar odaért, még madarak sem korlátozták az útját. Egy könnyed mozdulattal kezdett landolni, majd mielőtt a lába a földhöz ért volna, már át is alakult emberi formájába. Egészen megszerette az évszázadok alatt, és mégsem lehet egy akkora sárkány ,mint ő egy ekkora épületben ,mint ez. Nyugodtan lépdelt, kihúzva magát, néha felásitott még. Azok akik ránéztek első pillantásra meghúzták magukat ,de közben sutyorogtak magukban. Ezek sosem érdekelték őt igazán, nem is figyelt fe rájuk, de tudta ,hogy mi folyik körülötte. Ettől lett az ábrázata komolyabb. Amint elért a szokásos teremhez, hirtelen két kézzel csapta ki s nagy morajjal lépett be, palástja egy pillanatig lobbant utána.*
Öreg, megjöttem! Na..na...micsoda gyülés van itt, azt hiszem rossz helyen járok.
*Nézett szét az első lepedség után, majd amint megpillantotta férfi társát, rájött mégsincs rossz helyen. Széltében engedett meg egy nyers mosolyt. Hüvelyujját övébe bigyesztette.*
Raghnall, micsoda öröm újra látni! És a kisasszonyka...egyre jobban nő ahogyan én ide tévedek, mennyi idős is kedves Leiran ? Mondja, hogy kellemesen szokott aludni, az elengedhetetlen hogy egészséges maradjon, főleg abban a hónapban. Ahh úgy látom az öreg nincs itt...ez szomorú, általában ő az ,aki elsőként van mindig itt.
*Majd egy pillanatra elkomolyodva nézet szét, mintha tényleg elgondolkodna valamin. Pedig csak szórakozott. Bár rosszul keltették, igen jól kialudta magát. Jó hangulata volt.*
Talán hallgatózik...ejnye öreg, ezt nem illik!
*Aztán megérezte a sütemények illatátt s lépett egyet a többiek felé.*
Csak nem ? Ohh...már iszonyatosan éhes vagyok....bármit fel tudnék falni!
*Kezdte vigyorogva pillantva az örző lányra ,majd észrevette az ujoncot. Hosszan mérte fel, kicsit megdönte a fejét ,majd a többiekre pillantott.*
Kicsoda a kicsike?

*nem tudta min lepődjön meg jobban. Azon hogy ilyen könnyen észrevették, vagy azon hogy nem zavarták el azonnal, vagy hogy süteményt kapott.. sütemény.. igen finom illatos sütemény... Nyomban nekifogott a rágcsálásnak, a lány további intelmeit már meg sem hallotta*

*Egyszercsak azomban egy megjegyzés keltette fel a figyelmét*

Csak nem ? Ohh...már iszonyatosan éhes vagyok....bármit fel tudnék falni!

*nosza iszkiri.. szájában a süteménnyel a legközelebbi fedezékbe ugrott ami történetesen a függöny volt.. itt tovább rágcsálta a sütit*

* Látja az újoncon, hogy eléggé feszélyezve érzi magát, végülis... most van itt először. * Engem sem kell magáznod. Alapjáraton tegezek le mindenkit, így ugyanez elfogadható visszafelé is. Szóval első alkalom, elég kemény lehet... Ne aggódj, nem fog fájni, még nem ettünk meg egyetlen tanácstagot sem. Mondjuk ez csak akkor igaz, ha nem minősül tanácstagnak az a gomba, amit három éve ültettem be magam helyett a székbe, amíg elmentem megkeresni egy feljegyzést. A legnagyobb probléma ott kezdődött, hogy hárman próbáltak vele társalgást kezdeményezni. Egy jó tanács. Ha valaki sokáig nem válaszol neked, akkor piszkáld meg. Ha lefordul a székről, akkor nincs itt. * Már éppen leülne a helyére, amikor valami megcsapja az orrát... egy szag. * Mitől van itt ilyen patkány szag? * A forrást nem kell keresnie, megmozdul a függöny. Ráncolni kezdi a szemöldökét, hamar tisztázódik előtte a helyzet. Hagyja, hogy az őrző félretegye az "állatot", csak utána lép oda. *

* Mielőtt a paktány jól lakhatna az ételből, megemeli a grabancánál fogva, és rosszalló pillantást vet rá. * Ejnye, ebben a formában bele kellene főzni a vacsorába. Egy kicsit edzened kellene, ha ilyen helyre akarsz besurranni... * A hangja kicsit vontatott, lassabban beszél. * És fürödj meg, nem csak szimplán ázott patkány szagod van, hanem magaddal hoztad a fél csatornát is. Még szerencse, hogy a függönyben roppant elegánsan megtörülköztél. * Enyhén megrázza az alakváltót. * Mielőtt következőnek besurransz valahova, gondolkozz. * A szidástól függetlenül, leteszi a sütemény mellé, de nem megy tőle túl messzire, hogy szemmel tarthassa a biztonság kedvéért a fajtársát. *

Visszatérve a korábbi kérdésre... * Vált olyan tónusba, mintha semmi sem történt volna. * Igen, almás és azt kóstoltam... a másiknak a színe egy kicsit visszatart még, de sort kerítek rá. * Az őrzőre pillant. * Azt mondod, nem harap nagyot? Én azt állítom, hogy igen... de az elf még nincs a menün, tehát nem fognak belőled dézsmálni. Egyébként is, lehet egy kicsit inas lennél, kevésbé porhanyós, mint egy kevésbé egészséges alkatú... persze ez csak hipotézis, tényleg nem kóstoltam még senkit sem. * Rájön, hogy ez a kijelentés ebben a formában nem teljesen helytálló, de erre inkább nem hívja fel a figyelmet, elvégre magánügy. *

* Rövidesen beállít egy jól ismert alak, amit csak egy féloldalas mosollyal díjaz. * Pedig reménykedtem, hogy inkább otthon maradsz... Mármint örülök, hogy látlak téged is.