Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

Az étkező maga bútorzatában egyszerű, mégis pompás. Hatalmas étkező asztal és székek vannak körülötte. A falak fehérek voltak a függönyök vörösek.


*Lieran belépett az étkezőbe, majd a konyhába ami az étkezőből nyílt. Berakta a sütőbe a húst és elkezdte teríteni az asztalt. Hamar végzett a terítéssel, közben sült a sütőben a hús. Gyorsan és rutinosan mozgott. A saláták és a rizs köret megérkezett az ülés alatt, így azokat csak tálba kellett raknia és az asztalra helyezni. A 20 perc alatt amit mondott Erasnak kényelmesen meg sült a hús, mivel félig már elő volt sütve. Pörgött és sürgölődött, forgolódott. Mikor kész volt mindennel akkor ült le a konyhában várva a hús teljes megsülését, ami nem sokat váratott magára. utána azt is szépen tálalta és az asztalra helyezte. utána nem volt mi mást tegyen, csak várja az itt vacsorázó vendégeket.*

*Lassan lépdel be az étkezőbe és mosolyogva pillant lányára.* MI a helyzet kincsem?*Kérdi miközben a vállára teszi a kezét.*

Nekem elmondhatod mi nyomja a lelked. *Mondta megértően és megsimogatta arcát álla vonalán és finoman felhúzta az állát, hogy a szemébe tudjon nézni. Kedves volt és megértő, majd homlokára adott egy puszit.*

A férfiről van szó igaz?*Kérdi kedvesen mind ha mindent tudna.*

*Leiran meglepetten pillantott rá és kicsit pislogott* Tudsz róla? *kérdi kicsit megilyedve*

-Kincsem én mindenről tudok. Nincs ezzel semmi baj. Tisztázd nyugodtan az érzéseid, és számomra nem propléma ha esetleg más fajból származik szíved választottja. Csak az hogy boldog legyél. Viszont azt ne kérd tőlem, hogy csak őgy engedem majd neki, hogy elvigyen, vagy nem teszek fel neki kereszt kérdéseket, vagy vizsgálom át a gondolatait... *Mondta és leült mellé az asztalhoz.* De... hogy ment a tanács gyűlés?

*Teljesen meglepődött és nem értette most ezt. Eddig mindig megszidta, ha valami a férfiakkal kapcsolatos volt, bár igaz eddig semmi komoly nem volt köztük.* Jól ment. A szokásos dolgok. Sárkányéknál semmi és az Alakváltóknál sem. Igazából ennyi ami eddig említésre méltó.*Mondta és mély levegőt véve körbepillantott.* A többiek nemsokára jönnek szerintem. *Mély levegőt véve nézett az elkészült ételre.*

-Rendben Leiran. Biztos nagyon finom lesz a vacsora.

* Még útközben válaszol a sárkány kérdésére. * Lakosztályt? Nekem? Nem. Nem is fogadnám el, a mai napomat nem akarom lazsálással tölteni. Az én napom most kezdődik csak igazán, eddig pusztán a ti kedvetekért voltam ébren... amiért mellesleg sokkal hálásabbak is lehetnétek. Szeretném megélni, hogy a gyűlés egyszer éjjel legyen, és ti átérezzétek egy fárasztó nap utáni alváshiány csodálatos pillanatait. Örömmel nézném a karikás szemeidet, vagy a fejedet, miközben álmatagon bukik le az asztalra... Az alkonyati időpont talán még a fair határán belül van, viszont a legutóbbi déli, ami a rendkívüli pecsétet kapta, nos... maradjunk annyiban, hogy egyesek a fényáradatban nem érzik éppen erejük teljében magukat.

* Eszébe jut valami, így az elfek követére pillant. * Jut eszembe, a tanácsteremben, az ajtótól nem messze van egy napernyő. Elfelejtettem megemlíteni, hogy szabadon elvihető, ha igényt tartasz rá. Szerintem elegáns darab, leginkább női kézbe való.

* Ahogy a menet eléri az étkező ajtaját, Gildas előre megy. Kinyitja az ajtót, beengedi rajta Séléstinát, majd hagyja maga előtt bevágni Eras-t is. Következőnek ő lép be, és a szagos vendéget hagyja utoljára, hogy ne okozzon akkora sokkot a bent lévő házigazdáknak. A pillantása találkozik az öregével, így jobbnak látja, ha a lehető leggyorsabban megtöri a csendet. * Milyen kellemes esténk van, nem igaz? Még szerencse, hogy a vacsorának ilyen jó illata van... Ápol és eltakar, ha élhetek egy ilyen elcsépelt szófordulattal. Elnézést, hogy a meghívásomat megdupláztam és magammal hoztam egy... vendéget is, de a helyzet így hozta. * Amikor Kuku megáll, kis híján fellélegzik, mert legalább a csattogás abbamaradt. * Szeretném bemutatni az új beosztottamat, Kurukerot. * Mindezt mosolyogva teszi, és gondolatban minimálisra fogja a mondatait kiegészítő szitkokat. * Remélem sikerült kipihenned magadat, most egy fokkal jobb színben látlak... de az is lehet, hogy csak nem vakít el a fény, mint amikor megérkeztem. * Leiranra pillant. * Khm... történt egy kis baleset a tanácsteremben lévő terítővel... ne ijedj meg, semmi komoly. Egy alapos mosás mindenképpen segít rajta. Váltottunk néhány szót a fekete mágiáról, és mondhatjuk úgy is, hogy az előadás áldozata lett.

Szép jó estét fiatalok.* Mosolyodik el kedvesen.* Igen tudom ki ő, és hogy hogy is került a tisztséged alá, nyugodtan szitkozódhatsz. *Nem rosszalló a mondatai, hisz jól ismeri már őket. Mindenkiről tudja ki mikor hazudik.*

Tudod Gildas vénségemre lehet a szívem is meglágyult... Foglaljatok helyet az asztalnál.* Lassan felállt és az elf követhez, ment és picit meghajolva köszöntötte az ifjú hölgyet.* Örvendek a találkozásnak Selestina Saika. Édes apja volt olyan kedves és értesített engem, hogy ön vette át helyét. remélem nem rémítettek meg odalent, és továbbra is számíthatunk önre a gyűléseken. *Mosolygott kedvesen, és közvetlenebb volt az újonccal.* Az én nevem Geron Aurelius. A jelenlegi vezető és Leiran édesapja egyben. Kérem jöjjön velünk vacsorázni. Foglaljon helyet. *Az asztalhoz totyogott és kihúzta neki az ő széke mellett baloldalt lévő széket jelezve, hogy ő oda üljön. Miután a formalitásokon túl esett Erasra pillantott. Ez a pillantása mindent elárult, hogy tud a dolgokról. A sunyisága mérhetetlen, valahogy sejtette, ha ott lesz a gyűlésen ezek a dolgok nem történnek meg, de azért a szobájából figyelte a gondolati eseményeket. Sunyin mosolyodott el a férfira és utána ült vissza a helyére.*

Kurokero kérlek foglalj helyet te is az asztalnál. *Ekkor lányához fordult és komoly arccal oda súgta neki.* Nyisd ki az ablakokat kérlek. *Szavai halkak voltak.. Az ételekre nézett majd felemelve kezeit elhúzva az ételek felett így szólt.*

Fogyasszatok annyit amennyi jól esik, és abból ami jól esik. Kurokero arra kérnélek ne edd túl magad, hogy beteg legyél... Az nem lenne kellemes dolog.

*Mikor látta, hogy meg érkeznek továbbra is a helyén ült apja mellett a jobb oldalon. Gildas szavaira csak legyintett.* Már hozzá szoktam, hogy a gyűlések után mindig nagy takarítást kell tartanom. *Mondta kicsit lemondóan és mikor Eras belépet szíve kicsit nagyot dobbant és gyorsan lesütötte a szemét. Mikor atyja megkérte, hogy nyissa ki az ablakot, természetesen készségesen fel állt, és oda lépett a hatalmas ablakokhoz és valamennyit kinyitotta, majd a konyhába tűnt el egy pillanatra, és egy virágos tállal tért vissza ami ontotta magából a kellemes rózsa és levendula illatot. Egy fal melletti fiókos szekrény tetejére helyezte azt. Csak ezek után tért vissza az asztalhoz és foglalt ismét helyet. Hagyta, hogy édesapja nyissa meg a vacsorát.*

Jó étvágyat kívánok. *Mondta amolyan záró mondatként kiegészítve Aurelius szavait.*

*kukut mindíg is elfogta egy kicsit a megszeppenés ha ennyire örgek közelében volt, mert sosem lehetett tudni mennyire tudósak vagy mennyi hatalmuk van. Volt egyfajta megmagyarázhatatlan hatalom az öregségben, mert úgy vélte hatalom nélkül nem is élhetne az aki egyébként ennyire gyenge.
Nomeg párszor már szembekerült azzal hogy a lebecsült kisöregek megleckéztették így csendben marad és csak a gyomra kordul egy óriásit ahogy megérzi az étel illatát.
Koszos ingujjávval megtörli a száját mert érezi megindult a nyáltermelése és egyik lábáról a másikra helyezi a súját míg a formaságok tartanak, tekintete pedig nem ereszti az étel látványát.
Amikor az asztalhoz invitálja az öreg persze máris megy és elfoglalja az üres helyet. Nyomban fel is markol egy húst azonmód el is kezdi betömni, alig rágva meg az ételt. Az arcából alakult két hörcsögpúpból is látszik hogy nem rág, csak nyel. A süti finom volt persze és már belakott belőle de nem is emlékezett rá mikor falhatott sülthúst. a kukákban mindíg csak a lerágott csontokról szemezgethetett. Magában gondolatban hálát adott a szerencséjének amiért üres volt ma a kuka és a sors ide vezérelte. Még annak is örült hogy emlékezett arra a büdös könyvre, mert úgy tűnik azért is jár a koszt.*

*félrenyel.. fuldoklik kicsit köhög aztán nyel és tovább fal*

*Az ablaknyitásról és a virágról nem vesz tudomást, nem érdekli hogy zavarja e a jeelnléte a többieket avgy sem, neki most elsődleges célja hogy egyen amíg lehet*

Napernyő? Köszönöm az ajánlatott....*Mondta csendesen, de nem tekintett rá. Nem tudta mit mondhatna, azért. Csak ment előtte. Amint kinyitotta Gildas az ajtót biccentett egy kicsit köszönésképpen amint előre engedte. Amint bement egy pillanatra zavartan tekintett körbe, főleg aminnt meglátta az őreg örzőt. Megtorpant megszeppenve amint az felé igyekezett ,majd kicsit bólintott.*
Nagyon szépen köszönöm.... igyekszem helytállni a tanácsban....
*Kezdte ,majd arra indult amerre mutatta neki az utatt. Ismételten megköszönte csendesen amint az öreg kihúzta neki a széket. Leült s egy kis mosollyal nézett szét az ittlévőkön. Mindanyian annyira másak voltak..mégis.... Leiran felé pillantott egy mosollyal.*
Jóétvágyat! ...Mond Leiran..ezt minde te csináltad?
*Kérdezte csendesen, mialatt egy kevéskét szedett a tányérjára. Végül kedves érdeklődéssel pillantott a másik alakváltóra. Mivel a srác kisebb volt nála, habár nem sokkal, így valahogy olyan érzése volt, mintha fiatalabb lenne nála. Habár tudta ezt nem igaz.*
Kuku... szedjek neked?

[Ma nem otthon vagyok >< Nem tudok sokat lenni..bocsássatok meg!! T.T]

*Nyugodtan lépkedett a vége fele, bár a bemenetelnél Gil előre engedte, így nyugodtan lépkedett be. Amint meglátta az öreget, széles vigyor ült ki a szájára, mialatt kezeit övébe tűrte.*
Öreg! Hát mégiscsak jól vagy? Hiányoltalak a gyűlésen, habár azért Leiran, jól kezelte......
*Amint leült észrevette az öreg tekintetétt és a sunyi mosolyt. Mivel leesett neki, csak megrázta a fejét s elvigyorodott. Az öreg sokkal sunyibb ,mint gondolta volna. Végül lazán hátradölt és tarkójára emelte a kezeit.*
Ugy van Gil! Ne csavard a szavakat...nem illik most hozzád...ad inkább ki magad...*vigyorgott szélesen ,s végül egy fél pillantásra méltatta a kis mocskost. Egy jó nagy adag húst vett ki a tányérjára, de a zöldségnél csak picit elfintorodott.* Ezt nem merem megkóstolni...én nem vagyok vega....*motyogta*
A szakácsnőre!

Túl kedves vagy ,Séléstina..igaz? Hagyd csak..biztos tud magának szedni.... Khm... Szóval Gil, akkor szeretnél egyszer egy éjszakai gyűlést ? Csak megoldható... Bár igazad van..ha nem aludnám ki magam elő, valószínüleg nem lenne sok értelemes hozzászólásom a dolgokhoz.
*Fonta karba kezeit, észrevette ,hogy az elf lány elmosolyodott az orra alatt ,mintha mondani akarna valamit..... Megrázta sokat sejtetően a fejét, majd fél szemmel az örző lányra pillantott, hogy mi változott benne azóta.*

Próbáltam finoman fogalmazni, de rajtam ne múljék. Meglágyult a szíved? Ezt kötve hinném... Sokkal inkább eltekintesz a kellemetlen részletektől, amit kiegészít, hogy itt a légkör is kevésbé üzleties, mint mondjuk egy gyűlés alatt. * Válaszolja az öregnek, de inkább nem feszíti a húrt a puszta megfigyeléseivel. Az ablak nyitás és az illatosítók nem kerülik el a figyelmét. Bár érti az indokot és jogosnak is találja, a tömény virágillat a számára idegen és kellemetlenül erős. Kukut szemmel láthatóan nem zavarja, sőt mi több, elsőként veti be magát a sültek közé. *

* Gildas figyelmét nem kerüli el az őrzők pillantása a sárkány felé, ami egy elégedetlen fintort csal az arcára. Elnagyzoltan tapsol néhányat, majd kissé gunyoros mosolyra húzza az ajkait. * Elbűvölő. Szinte tapinható a levegőben a nyálas, rózsaszín köd... beleremegnek a csontjaim is ebbe a csodálatos pillanatba. Csak arra vegyétek a fáradságot, hogy ne előttem enyelegjetek. A gyomrom sok mindenre felkészült, de erre nem igazán. Legközelebb inkább ne hívjatok meg vacsorára, ha ilyen kedvességet is tartogattok. A műsor nélkülözhető. * A végére megenyhül a pillantása, majd elfoglalja a helyét Kuku mellett... elvégre ő érte a felelős. * Jó étvágyat mindenkinek. * Egy nagyobb szelet húst vesz el az ízlésesen elrendezett tálcáról. Alkalmazkodik a szokásokhoz, így használja a kihelyezett evőeszközöket is. A szeme sarkából figyeli a hörcsögként remekelő alakváltót. Amikor az félrenyel, reflexből hátba veregeti, amit abban a pillanatban meg is bán. * Ne kapkodj, bőven van időd enni, ráadásul nem szándékoztalak száraz morzsákon tartani... A falatokat rágd meg. Nem vagyok hajlandó az éjszaka további részében a panaszkodásodat hallgatni, miszerint fáj a gyomrod.

Visszatérve az éjszakai gyűlésre, én csak örülni tudnék neki... és valószínűleg a drágalátos szomszédaim is. Hány éve már, hogy nappal kell mászkálnunk többségben? Talán 70? Annyi biztosan... Mielőtt behívtak volna, nem tudom, hogy ment a műsor. El kell keserítselek, Eras, ez az általános stílusom... nincs benne semmi kitaláció vagy túlzott finomkodás. Az alpári megjegyzéseimet olyan alkalmakra tartogatom, amikor elkerülhetetlenek.

Lehet igazad van Gildas, ám nem tudom milyen előadást említettél, és milyen enyelgést. Nem hiszem, hogy itt bárki is enyelegni kívánt volna. *Mondta még mindig mosolyogva.* Igen sikerült kicsit kipihennem magam így vacsora után megyek az irattárba és át nézem a ma érkezett papírosokat. Egy kis munka mielőtt végleg aludni térek mára.

Viszont az éjszakai gyűlések elnézéseteket kérem, de pontosan én miattam vannak általában nappal. Estére túlzottan elfáradnék ahhoz, hogy érdemben tudnék foglalkozni az ügyekkel. Ezt kérlek nézzétek el nekem. Öregszem sajnos, és már nem fogok fiatalodni. *Jegyezte meg és neki látott az ételnek. Nem kívánt túlzottan bele folyni a beszélgetésekbe, ma amolyan csendes megfigyelő szeretett volna lenni, ami eddig tökéletesre sikeredett.*

*Miután vissza ült helyére és Gildas elkezdte mondandóját, inkább behunyva a szemeit és vett pár mély levegőt, mielőtt Selestinának válaszolnia. Lassan kinyitva a szemét a lányhoz fordult és kedvesen mosolyodott el.*

Csak a hús az én érdemem a mai estén. A köreteket rendeltem, mivel sejtettem, hogy nem igazán lesz alkalmam főzni a vacsorát. A húst is félig már megsütve készítettem elő, hogy csak 20 perc keljen neki az átmelegedésre és kis piruláshoz. Csirke húsból készült saját fűszerezéssel. *Hozzá nem illő bunkó módon intézte szavait Selestinához Gildas szavaiba vágva, de ezek így is eljutottak a füléhez, és végül az agyához. Legszívesebben hozzá vágta volna Gildashoz az igazat, de mivel tudta túl sokan vannak most itt ehhez, inkább lerakta az evőeszközöket és fel állt.*

Kedves Gildas... ha nem tetszik a vacsora hangulata, vagy nem ízlik az étel el lehet menni. De az illyes fajta megjegyzéseidre nem vagyunk kíváncsiak. Elhiszem hogy kényelmetlen neked itt lenni közöttünk ennyi "fénylény" között... hogy felkellet kelned számotokra hajnalban, csak hogy ide érhess... Nem lett volna kötelező... Más se jött el és akkor talán megkíméltél volna mindannyiunkat a szaftos vitáidtól és kötekedésedtől. Amit a tanácsteremben rendszerint előadtok Erassal az nekem épp elég. Lehet piszkálódni, lehet kötekedni, de mindennek van egy határa, és teszem hozzá egy apró szemkontaktus mióta enyelgés? *Kérdi Gillre pillantva és kezeit az asztalra helyezve kicsit közelebb húzódott hozzá. Mélyen nézett a szemébe.* De nekem ebből elég volt már. Elment az étvágyam és nem éppen Kukutól...*Mondta és kiment az étkezőből és a virágos illatos tálat magával vitte, mivel látta Gillen, hogy az illatosító neki már sok. Nem fordult vissza csak kiviharzott az étkezőből, és egyenest a szobája felé tartott.*

*Mikor lánya fel állt és belekezdett a mondandójába, próbálta leállítani, ám ez nem sikerült neki. Mikor kiviharzott az étkezőből csak megrázta a fejét és Gillre pillantott.*

Elnézést kérek a lányom viselkedéséért. Elégé feszült mostanság, hogy nekem is elkezdett romlani az állapotom. Egyre többet alszom, mint azt észre vehettétek, kedves fiatalok. És lassan közeledik édes anyja halálának az 1109. évfordulója. Kérlek nézzétek el neki. *Mondta nyugodt hanggal és csak mély levegőt véve nézett az ételre.*

* Felvonja a szemöldökét, ahogy Leiran korholni kezdi. Kulturáltan lenyeli a falatot, amit a szájába vett, majd finom mozdulattal leteszi az evőeszközöket a tányérja melletti szalvétára. * Még rám mondják, hogy rasszista vagyok. Szeretnélek emlékeztetni az apró tényre, hogy ellentétben az apáddal, te nem tudsz gondolatokat olvasni. Ne jelents ki bizonyossággal olyat, amit nem teljes mértékben igaz. Sosem tagadtam, hogy nem rajongok túlságosan a fény népeinek szokásaiért, kultúrájáért, de ettől függetlenül a személyeket ugyanúgy tisztelem, mint a sajátjaimat, egyeseket talán még jobban is náluk. Én nem látom feleslegesnek azt, hogy itt lettem volna... mintha úgy emlékeznék, elég sokat szóltam a gyűléshez érdemben és talán Séléstina elég hosszasan mesélhetne arról, miket derítettünk ki, amíg ti kettesben elvonultatok a közelünkből. Az egyszerű szemkontaktus is lehet enyelgés és utalás, attól függően, mit fejez ki a pillantás. Ez itt nem az óvoda kiscsoportja, hanem a tanári értekezlet. Nem ostoba kölykök lesik hőn áhítozva minden egyes szavadat, hanem veled egyenrangú felek társalognak. Azt külön nem említeném meg, hogy a gyűlés alatti kifakadásod, majd a mód, ahogyan a sárkányra másztál, szintén zavaró volt... Nem azért utazott ide egyikünk sem, hogy a magánéletetekben vájkáljon, hanem a feladatunkat teljesítettük. A gyűlés alatt te sem tűrted, hogy Eras nem megfelelő tónusban beszéljen veled vagy a másik hölgy követtel, ugyanez a jog engem is megillet. Nem fogom megjegyzések nélkül tűrni, hogy bárminek nevezzenek, vagy támadjanak. Mielőtt jártatod a szádat, használd inkább a fejedet. * Válaszolja Leirannak és bár ingerültebb a hangja, nem emeli fel. Felkel az asztaltól, az idős őrzőre pillant. * Köszönöm a vacsorát, megtiszteltetés volt a meghívása. A következő gyűlésen csak akkor áll módomban részt venni, ha a kedves lánya is beleegyezik a jelenlétembe. Lehet, hogy az emlékeim csalnak, és népeket nem zárhatnak ki a tanácsból, de bizonyára könnyen lehetséges a tévedésem is. Nem tételezném fel a vezető lányáról, hogy ne ismerje az alapokat. A gyógyítóra váró család a központtól északra számított második utca ötödik házában lakik. Nem áll módomban senkit sem elkalauzolni oda a következő néhány napban, mert az engem ért sértés ellenére teljesítem azt, ami a legjobb mindenkinek. * A következő címzettje Kuku. * Ha végeztél, akkor a tanácsterem melletti lépcsősor aljában találkozunk. * Meghajol, majd elindul kifelé a teremből. Még az ajtótól nem messze elkapja a lány vállát. * Menj vissza a terembe, ne sértsd meg a többieket a viselkedéseddel. A társaságomra nem lesz gondod, emiatt nem kell aggódnod. További szép estét. * Köszön el egy mosollyal, majd ahhoz a ponthoz megy, ahol a fajtársának ígérte a találkozót. A hátát a falnak veti, úgy pillant fel a holdra. * Elszoktam már a hisztiktől... te pedig csak nevetsz rajtam, nem igaz, nagy öreg? * Szólítja meg a sápadt égitestet. *

*amikor látja hogy Gildas feláll mégjobban teletömi a képét és egy marék köretet tol az amúgy már olvadt sütivel tele zsebeibe. Nem sokkal lemaradva követi jelenlegi és egyetlennek megítélt szövetségesét. Túlságosan is megkedvelte a fickót ahhoz hogy csak úgy lemaradjon tőle. Nem mellesleg Gildas jelenti most az ételt és a szállást is ezek pedig nagyon is fontos fogalmak az életében. Sőt.. az egyetlen fontos fogalmak. Maszatos kezét koszos ingébe törölgetve teli pofával lohol el a lány mellett. Természetesen egyetlen köszönöm sem hagyja el a szájátés nem csak amiatt mert tele van, hanem mert egyszerűen ilyen. Alig egy percccel Gildas mögött érkezik a beszélt helyre a szájában léfő falatokkal küzd még mindíg. eléggé nehéz úgy rágni hogy teljesen tele van. Ki is markolja a felét a szájából az egyik kezével, hogy megkönnyítse a rágást, aztán ahogy lenyelte befalja azt is újra. Megáll Gildas mellett és rá nem jellemző tapintattal kicsit arrébb ő is a falnak támaszkodik, hogy ne zavarja meg a zsémbest amikor a holdat nézi. azt ő se szereti ha olyankor zavarják**

*Kezébe temeti az arcát a jelenet láttán és mély levegőt véve lassan fel állt. Az étkezőben maradtakra pillantott.* Egyetek csak nyugodtan. Mindjárt vissza jövök. *Hangja kissé bosszús volt és tudta, hogy valamilyen szinten mind a kettőjüknek igaza van, ám a lánya lehetett volna okosabb is. Sőt okosabbnak kellett volna lennie. Gondolataiba mélyedt, és közben Leiran után ment. A lépcső előtt kapta el és egy alapos dorgálást kapott az iménti viselkedéséért.*

-Nem hiszem el, hogy ennyire meggondolatlan vagy?! Jó valamelyest igazad volt, de itt neked kell okosabbnak lenned. Igaza van, hogy te nem tudsz gondolatot olvasni, és ez nehezebbé teszi számodra a dolgokat. Elhiszem, hogy össze vagy zavarodva érzelmileg, de akkor is! A köd nem boríthatja el az agyad. A tiédet nem! *Hangja kemény volt és haragos, de mégis halkan beszélt, hogy a szidást más ne hallja rajtuk kívül.*

-A másik pedig az, hogy így nem beszélhetsz egy követtel! Igenis aki ide jön az nem feleslegesen jött! Szerencséd hogy Gildas olyan férfi aki hamar lehiggad és nem veszi fel az ilyes fajta sértéseket, és el fogsz menni ahoz a családhoz és be mész Gildas házába és bocsánatot fogsz kérni, és te magad fogod meghívni a következő gyűlésre amit szintén te fogsz tartani éjjel! Ennyivel tartozol neki! Most pedig nyomás vissza az étkezőbe érthető voltam? *Egyre ingerültebb volt és nem érdekelte a lánya kifogásai. Megfogva felkarját vitte vissza az étkezőbe, e mielőtt beléptek volna elengedte és úgy ment be. Kissé dühös arca volt még és vissza ült a helyére.*

Elnézést kérek... Néha még úgy érzem Leiran elégé a lázadó korban van, pedig már jócskán túl kellene, hogy legyen rajta.

*Gildasra nézett mikor megérintette a vállát, még mindig kissé bosszús volt arca. Végig halgatta egy szó nélkül és tovább indult. Nem akart vissza menni, ám apja elkapta a lépcső aljában és jogosan szidta le. Maga elé nézve ment mellette, mikor karjánál fogva vezette.*

~Ma már másodjára fognak meg így és nem hagynak elmenekülni.~ *Gondolta magába kissé elfeledkezve, hogy apja gondolat olvasó. Az ajtón lesütött szemmel ment be és ült vissza a helyére. Nem volt sértődött, csak mérges önmagára. Nem szólt semmit, de nem is fogott hozzá enni. Tényleg elment az étvágya, de csak ott maradt. Nem szólt egy szót sem.*

* A sárga szempár megvillan a gyér fényben, ahogy a korábban hallott csattogós léptek gazdájára sandít, majd újból a holdra. Pár másodperc telik el csendben. * Rutinosan álltál be mellém, ezek szerint te is sokszor nézed. Válaszolt már valaha? Valamiért megharagudott rám a születésemkor és azóta sem állt velem szóba, hiába kérdezem. Néha arra gondolok, hogy mindannyian egyszerű bábok vagyunk az ő játékában... ilyenkor pedig képen röhög. * Féloldasan elmosolyodik. * Mondtam, hogy maradj és egyél, nem sietek sehova. * Felsóhajt. * Szíven találtak, jól látod... érzed a drámai feszültséget, ugye? * Kérdez rá színészkedve, majd felnevet. * Na jó, ennyit a hülyéskedésről. * A hangja felveszi a gyűlés alatt megszokott tónust. * A zöldségek és a sütemény együtt durva menü lesz... és nem akarom meglátni, hogy bármelyiket is behozod a házamba, úgyhogy útközben fald be, ha egy mód van rá. Az a csokoládé már kezd megolvadni... ugye az ott csokoládé és nem más? * Kérdez rá elsötétülő pillantással, majd megrázza a fejét. * Ne válaszolj az előző kérdésemre. Még nem értem meg a válaszra.

Ha nem akarsz visszamenni a többiekhez, akkor indulhatunk haza. Út közben meg akarok veled beszélni néhány fontos dolgot a kis küldetésünkkel kapcsolatban. * Ellöki magát a faltól, és tovább folytatja az útját kifelé az utcákra. * Töröld meg az arcod, még a homlokod közepe is szaftos.

-> Őrzők városa / Utcák

* Az alakváltó szavaira csak egy félvigyort engedett meg szavak nélkül. Szólt volna, de éppen tele volt a szája, a falatok meg voltak olyan fontosak számára ,hogy ne szakítsa meg ezt a rituálés müveletett. Nyugodtan evett, nála, illetve körében már megszokott volt a kisebb, nagyobb zsivaly, vagy veszekedés, ám amikor úgy tűnt mindkét fél túlzásba esett felvillantotta vörös szempárját hosszan ,hogy jól láthassa az esemény szereplőit. Ez nem is volt nehéz.
Éppen lenyelte a nagy falatott, amikor úgy gondolta , ideje kicsit közbe szólnia, szokása ellenére, mert általában a vitákat hagyja ,míg érdeke nem kívánja annak ellentetjét, ám ekkor már fenhangon folytatódott az egész. Nem lepte meg az örző lány újabb viselkedése, volt már régebben szerencséje egy hasonló kirohanáshoz, a main kivül, úgy párszáz éve, akkor ténylegesen még a lázadó időszakának végén volt a hölgyemény.*

*Elmentek, majd nem sokkal késöbb a kis mocskos, és az öreg is kiment. Fél szemmel pillantott az erdei lakóra, mialatt ő ismételten enni kezdett. Másokkal ellentétben neki nem ment el az étvágya.*
Érdekesen alakult a helyzet, nem igaz? Bár ennyire még nem túloztak sosem...sőt, Gil eddig kimaradt a hasonlókból, legalábbi Leirannal szemben, most szépen keresztezték. Persze...talán éd idegesítettem mindketőt ennyire fel,hogy végül egymáson adják ki.
*Vállatvont, aztán kicsit köhintett, úgy gondolta ideje leöblíteni az ételt, szóval kortyolt egy jó nagyot az italból. Utána folytatta.*
Ne gondoljon érzéketlennek Séléstina, nem vagyok az, de én az ilyesmikhez hozzá vagyok szokva, vagy ha velem van hasonló helyzet, mi ezt magunk között lerendezzük fizikailag. Tudja, egy kis bunyó.....de jelenleg mit mondhattam volna bármelyiknek is? Mindkettőnek igaza volt. A szemkontaktus nem még enyelgés, nem is tekintenék jelenleg így rá...szerintem észrevetted ,hogy elégé tűzrőlpattant menyecske ma. A rasszista megjegyzés...habár Leiran nem úgy értette....így jött ki. Nem túl tisztességes megközelítés egy örzőtől.
*Nevetett kicsit, s bár annyira nem, de egy parányit kitünt ,hogy ezzel kívánta a feszültséget oldani.*

*Ismételten vett egy nagyobb húst, ami még maradt, sőt ezen kivül szintén volt még, hiszen amint elkezdődött a vacsora,úgy olyan hamar véget is ért. Amint az öreg és a lánya beértek, ismét feszült csend honolt a kis társaságon. Fél szemmel is észrevette ,hogy az öreg jókedélye oda, és valószínüleg a lányka is megkapta az alapos fejmosást. Miútán megette az utolsó falatokat, most egy úriembert utánozva megtörölte a száját, majd lerakva az evőeszközöket felállt. Ő lakott jól egyedül a vacsorán.*
Mivel úgy gondolom, mindenkinek jót tesz majd most egy alapos pihenés, jobb ha én távozom.

*Erasra pillant mikor az készül fel állni az asztaltól. Mély levegőt vesz és igyekszik félre tenni a ma történteket.* Egyél még hiszen a konyhába még rengeteg hús maradt, és még a desszert is hátra van. Tudom elrontottam a vacsorát és bocsánatot kérek érte. Teljesen nem így értettem az egészet, ahogy Gildas levette, én nem is kérem tőle, hogy ne védje meg magát hisz jogos, de van hogy ő kezdi és...*Inkább befogja a száját és ajkába harap, újra maga elé néz.*

Inkább nem magyarázkodom, mert viselkedésemre nincs mentség. *Zárja végül le a témát és fel áll. Össze szedi az asztalról a dolgokat és igyekszik jól csinálni azt. Ám mikor a konyhába indul a tányérokkal kifele neki megy az asztal szélének véletlen és mint egy ügyetlen kezdő pincérnő elejti az összes tányért. Valahogy ez nem az ő napja. A tányérok hatalmas robajjal zúdulnak le a földre és törnek össze. Leiran behunyja a szemét és ajkába harapva igyekszik tartani magát, hogy most ne sírja el magát, hiszen ennyire szerencsétlen bemutatkozása egy követ előtt nem lehet. Lehet az új tanács tag miatt is feszültebb. Bár igaz fiatal lány, de mégis sokszor és sok fele kell megfelelnie születésétől fogva. Eltörik a mécses. Mikor kinyitja a szemét szemei csillognak a könnyektől, de még épp, hogy nem gördültek ki szemeiből. Háttal van atyjának, így az nem veheti észre a könnyeket. Leguggol és elkezd összeszedni az eltört darabokat és ha most bárki is segítséget akar neki adni nem fogadja el. Össze sepri és rendbe rakja a padlót. Az étel maradékot is kidobja oda ahova kell. Azután csak a konyhában marad elbújva. Nem megy vissza.*

*Mély levegőt véve nézi az eseményeket. Nem szól egy szót se. Mist kissé mérges a lányára és ez látszik rajta. Mikor a tányérok összetörnek szemei szigorú pillantást vetnek Leiranra, és mivel az háttal van neki nem veszi észre arca mimikáját. Mérges rá, hogy megint el rontotta a dolgokat és ma semmit sem képes megcsinálni normálisan, de nem szól rá. Inkább hagyja annyiban a dolgot és lassan fel áll. Selestinára pillant és kedvesen mosolyodik el.*

-Örvendtem a találkozásnak kis asszony. Az ön szobája a második emelet balra az első folyosón a második ajtó mögött van. Ott aludt édesapja is, mikor nálunk vendégeskedett, és kérném nézze el a lányom ügyetlenségét és méltatlan modorát. Nem tudom mi üthetett ma, pont ma belé. *Ez a pár mondat épp elég dorgáló volt. Lassan kisétált az étkezőből át az irattárba, hogy megnézze a mai jelentéseket. Mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött, még vissza fordult és a vendégekre pillantott.* Kellemes éjszakát és szép álmokat kívánok nektek. *Mondta és azzal ki is ment onnan egyenest át az ulticélja felé. Látható volt, hogy most a vacsoránál, nem használta a gondolat olvasó képességét. Talán ennek is az eredménye ez a katasztrofális vacsora.*

*A vacsora jól kezdödött, kedves mosollyal pillantott az ételre amit kiszedett magának, nem volt túl sok, de épp elég ahhoz, amennyire a szervezetének most szüksége van. Amúgy sem tudott volna teljesen étkezni, hiszen az amit kíderitettek épp elégé volt kellemetlen. Mégis, talán a vacsora elnyomhatja a gondolatátt a másiknak. Igen, ebben reménykedik. Talán....
Bár Kuku nem válaszolt szedett neki egy kevesett ,utána ült vissza s kezdett el lassan enni. Ő is észrevette a változó hangulatott, de nem jelenített neki sokkal többet ,hiszen nem volt az ő dolga, másrészről meg, valamilyen szinten megértette a lányt, a délutáni kirohanása után. Ahogyan Leiran közbeszólt a férfi mondatába, rápillantott, kicsit bólintva ,hogy mindent ért. Amint Gildas felszólalt ajkától elvette a villát s kérően pillantott rá. Magázott, mivel az idős örző is ott volt.*
Kérem...Raghnall úr. *Majd hirtelen pillantott a másikra aggodalmasan.*
Geron kisasszony!
*Hangját alig lehetett meghallani a másik kettő között. Az első pillanatban kapkodta tekintetétt egyikről a másikra, míg zöld szemeiben egyre jobban ült meg az aggodalom ,hogy ebből mi is lesz.*
Kisasszony kérem.... *Kezdte ,majd folytatta* Raghnall úr...a kisasszony csak nem úgy értette....
*De semmi. Látnia kellet ahogyan elmennek, mindkettő a maga módján, ám mindkettő idegesen főve . Amint Kuku és az idős örző is kiment maga elé pillantott. Hát a vacsora sem lett jobb. Az ajtóra sanditott, reménykedve abban ,hogy vissza jönnek, de az első két perc után feladta, ezután látta meg a tányérokat ,majd ismét maga elé pillantott. Az ételt megtúrta kicsit, de nem tudott enni. Nem úgy ,mint a nem messze levő sárkány. Az habzsólt továbbra is. Összevonta szemöldökét, keze megremeget amint magában már kezdte feldúltan a monológot.*
~Hogy lehet valaki ennyire közönyös.....hogy...ennyire...~

Érdekesen alakult a helyzet, nem igaz? Bár ennyire még nem túloztak sosem...sőt, Gil eddig kimaradt a hasonlókból, legalábbi Leirannal szemben, most szépen keresztezték. Persze...talán én idegesítettem mindketőt ennyire fel,hogy végül egymáson adják ki.
*Nem pillantott rá, még mindig zaklatottan ült s csak a tányért nézte. Aztán ahogyan a mások folytatta, egyre jobban jött rá, hogy talán a sárkány nem meri bevallani, vagy csak nem veszi észre, de igenis figyelt ezekre. És zavarta. Úgy tűnt bármennyire is nyers, módortalan... ezt azért ő sem akarta. Ebben a pillanatban sóhajtott aprót s elengedte az evőeszközt, amit eddig olyan szorosan ragadott, hogy ujjai bevörösödtek kicsit. Csendesen szólalt meg.*Nem tudom....úram.
*Aztán egy kósza ötlettől vezérelve pattant fel az asztaltól s lépettaz ajtó felé. A lendülettől ,még szőkés tincsei is ide-oda kószáltak. Tudta a sárkány ,most nem szólna..akkor sem ha érdekelné. Aztán amint az ajtó nyitódott, ez a kósza ötlett is alább bukott ,hiszen az idős örző visszatért...egyedül. Mivel illetlenség lett volna, lassan ült vissza és várt.*

Leiran....* Motyogta, felállt ,s lassan sétált oda ,hogy segítsen, ám látta ,hogy azt most nem fogják elfogadni. Nézte ahogyan kisétál, a sárkány már nem volt ott, így lassan pillantott szomorkásan az idősre, akivel ketten maradtak. Habár tekintette szomorú volt, halvány mosollyal nézett rá.*
Úram....biztos nem úgy gondolta...kérem...adjon neki kis időt, nehéz....most neki. Tudom..nem szólhatok ebbe bele..és új vagyok...talán tapasztalatlan is, de ön bőlcs..nagyon is...gondoljon bele, mennyire fiatal még a lánya. Ha önnek nem is voltak hasonló esetei...talán...az édesanyjának? Egy nő..bármilyen fajból legyen is..mindig...máshogy lát dolgokat..néha nezehebben..hiszen, az elvárások velük szembe...sokkal kötöttek. Kérem..ne haragudjon ennyire rá.... Biztosan lenyugszik, és Raghnall úrral is beszélünk majd...
*Mondta ,de látta, hogy a férfi gondolatai máshol járnak, így nem is biztos ,hogy felfigyelt is valamire. Hamarosan egyedülmaradt az étkezőben. Egy ideig ,csak állt ,majd egy kicsit sóhajtva rogyant le az egyik székre s temette a fejét a kezeibe. Nem kezdődött tanácsos napja túl gördülékenyen...*

*A konyhában volt elbújva mindenki elől és halkan pityergett. Sose mutatta senki előtt a könnyeit. Nem akarta, hogy gyengének látszódjon, főleg nem az apja előtt. Ritkán sírt, és általában mindig ilyen problémákkor. Mikor kicsit össze szedte magát fel állt a kis székről és megtörölve könnyeit ment ki az étkezőbe, ugyanis csak ott lehetett távozni. Arra számított, már senki nincs ott így meglepődött, hogy Selestina még ott van. Szomorú pillantással nézett rá és benyúlt a konyhába az elkészített fagyi kehelyért és oda vitte neki. Halkan szólt hozzá.*

Sajnálom, hogy így elrontottam az első gyűlésed... nem volt szándékos, csak... mindegy... nem magyarázkodom mert felesleges. Viselkedésemre nincs mentség. *Mondta szomorkás hanggal és mély levegőt véve elkezdte leszedni az asztalt, már ami még éppen maradt belőle. Mozdulatai lassúak voltak, és vontatottak. Inkább gondolataiba merült. Eszébe jutott, hogy semmi információt nem mondott neki a desszertről, így vissza fordult.*

Az egy fagylaltos kehely. Az emberek világában elégé gyakori desszert étkezések után. Gyümölcs ízesítésű és hideg. Vigyázz a torkodra. *Mondta és mosolyt erőltetett arcára, majd vissza fordult teendőihez. Hamar végzett és utána csak az étkező ajtajához ment.* Itt leszek kint a nappaliban, edd meg nyugodtan. Utána elkísérlek a szobádba.

*A lányt nézte, ahogyan az önmarcangolóan szedte a dolgokat, ahogyan beszélt és lelkiismeretfurdalással küszkdve végül könnyezett bele a szeme. Csak nézte, nem igazán látta még ilyennek. Az öreg szavaira rápillantott, majd kicsit bólintott, látta ,hogy az elf lány sem szól semmit, és az előző akciója ,hogy kifut innen, valószínüleg az alakváltók után ,hátha rendezheti a dolgot, kudarcba fuladt. Leiran szavaira megrázta a fejét.*
Mint mondtam eleget ettem, volt maradék bőven, láthattad ,hogy azóta a tányérok üresek.
*Azzal kilépet. Tudta ,hogy az öreg, ahogyan mondta, hamarosan visszatér a jelentésekkel foglalkozni, és gondolatait elzárja majd. Azt nem tudt mit fog csinálni az új lány, de ráhagyta, nem igazán foglalkoztatta, azt amugy sem hitte volna ,hogy kimegy az éjszakába. Még ha harcos is, akiket keresne már messzebb járnak, és a látása nem olyan jó este. Előre pillantott a folyosón, mely teljesen elhagyatott volt ,majd elindult a konyha felé...pár lépést kellet csak megtenie. Oda bement, az is üres volt, kivéve a félszeg csatateret amely fogadta s ami jelezte ,hogy a lány mégha kevesebbet is, de foglalkozott a vacsorával. Félre állt, nem messze az ajtótól, de úgy ,hogy ne lássa aki bejönne, majd nekidölt a pultnak karba tett kezekkel és lehunyt szemekkel. Várt.*

*Látja amint bejön a lány. Feje a föld felé öszpontosul, úgy takarit. Takarja magát, főleg az arcát, még így egymagában is. Ez tudja mit jelent...sírnia kellene...tipikus női érzelem. Olyan ,amire Eras nem nagyon képes. Nem vette őt észre, nem is arra koncentrált...hogy is mondta neki az elf lány? Zaklatott... Amint látta ,hogy kiment ismételten a csend rá ülepedett, sóhajtott kicsit ,majd kilépett a sötétebb részből , majd ki az ajtóhoz. Sejtette ,hogy vissza ment az étkezőbe..biztos még valamit elrendez. Nem tudta mit mondjon..érzelmileg kész csődtömeg..és ezt ő is tudta. Ismételten sóhajtott, nyers harcos..nem cassanova..mégis mit mondjon? Ha kaland kell neki, vagy egy hölgy bugyija, nem kell finomkodnia..megszerzi magának. Ez így, nehezebb. Megvakarta a tarkóját ,majd összevonta szemöldökét. Kiment, majd várt ismét a folyosóna falnak dölve. A lány legtöbbször azt az ajtót használta ami rögtön az étkezőbe vezet a konyhából , így a másik ajtó, mely a folyosórol nyílt, elégé takarásban volt. Ezért se vette őt arra fele észre...és most ezért tudott kijönni. Elkomorodott...ennyire öszezavarta volna az amit ma neki mondott? Hiszen most szokásosan vállat kellene vonnia és már húznia a lóbőrt. De rossz volt látni azt, amit látott. Hallotta ,hogy az étkezőből hangok szürödnek ki. Bent van még..hát akkor vár.*

*Azt észre sem vette jelenleg ,hogy a lány visszatért, csak mikor elnézést kért, kapta fel hirtelen zavartan a fejét a kezeiből.* Nagyon sajnálom...!
*Kezdte, végül szomorúan pillantott rá, főleg a szavai után. Felállt s kicsit megkerülte az asztalt. Kedvesen tette kezeit a vállaira s aprót sóhajtott.*
Én sajnálom..de minden rendben lesz...igaz nem volt túl jó ötlet..de előfordul....
*Próbált valami vigasztalót mondani, végül kicsit megrázta a fejét.*
Az első ,hogy most megnyugodsz és tisztázod magadban amit kell....a tanácsnak rád is szüksége van, de ez csak akkor üködik ha tiszta a fejed.*Mosolyodott el kedvesen felé.*
Méghozzá nagy szüksége...tudod is mi miatt. *Ezzel elengedte s vissza lépdelt az asztalhoz ,hisz a deszert várta ,de nem illet megbántani a vendéglátott. Habár nem igazán tudott enni. A fagylaltott nézte egy ideig. Halvány mosollyal nézte.*
Ami meg Kukut és Gildast illeti...majd bocsánatott kérünk....

Persze....menj csak, majd szólok. De nyugodtan pihenj le..apukád mondta merre kell mennem.

*Mosolyt erőltet az arcára Selestina felé és meghallgatja a szavait.* Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem. Mindenkitől, aki ma itt volt. Én azért meg várlak. Úgy illik, ha felkísérlek. Remélem ízlik a desszert, ha nem kéred hagyd csak ott nyugodtan. *Mondta és újra mosolyt húzott arcára és azzal kilépett az étkezőből. Amint kilépett mosolya eltűnt az arcáról, s egy darabig csak maga elé nézett, majd mikor elindulna észre vesz egy alakot nem messze az ajtótól. Eras volt az. Lassan felé fordult, de nem pillantott rá, csak belekezdett mondandójába. Tartotta magát.*

Sajnálom Eras, hogy ilyen csúnyán viselkedtem. Bocsánat kéréssel tartozom feléd is... ismét. *Szavai halkak voltak, de őszinték.*

Néha úgy érzem, rossz helyre születtem, és nem nekem kellene itt lennem, vagy nem egy női testben... női érzelmekkel. Nem véletlenül mondják sokan, hogy a nők nem valók vezetői pozícióban. Túlságosan is törékeny a lelki világunk... azt hiszem... De megint fecsegek össze vissza, magyarázkodom, holott erre nincs mentség. *Legszívesebben oda bújt volna a karjaiba és újra elsírta volna magát. Oda bújt volna hatalmas karjai közé, közel a szívéhez. Igen most már tudta, hogy szíve nem csal, bár nem értette, miért pont ő. Ezt kellett még tisztáznia magában, és igazából arra is várt, hogy Eras is átgondolhassa a dolgokat. Az ellentétük miatt? Hisz annyira különböztek. Vagy még sem? Ezek a gondolatok jártak a fejében és inkább elfordulva a kanapéhoz ment, s leült. Maga elé nézve várta, hogy Selestina kijöjjön a desszert elfogyasztása után. Gondolataiba mélyedt. Az egész nap eseménye játszódott le előtte és újra sírhatnékja lett. Felhúzta a térdeit, és így össze kuporogva ült a kanapén, nem messze Erastól. Igyekezett nem sírni újra, de ez nem ment. Könnyei és szomorúsága legyőzte újfent akaratát, így igyekezett úgy ülni, hogy ne láthassák arcát. Kezeit térdére helyezte össze kulcsolva és homlokár ráborította. Onnan lehetett csak tudni, hogy újra pityereg, hogy vállai meg meg rándulnak. Nem akart szánalmat kelteni senkiben. A szánalom érzet volt az amit ő felé sose érezzenek.*

-Szánalom...*Mondta ki első szavait mióta oda kuporodott.* Igen... ez a legjobb szó rám. Szánalmas vagyok...