Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

Menj csak nyugodtan. És akkor hatkor itt.
*Bólintott ő is még Arou felé ,majd az öregre pillantott széles vigyorral*
Hát igen...mindenki felett elmegy egyszer az idő. Azért megnéztelek volna annyi idősen ,mint én vagyok.

Leiran ,most fogd be a füled! *azzal ismét az öregre pillantott.*
Öreg...sok nővel futottál mire megismerted Leiran anyját? Jártál tivornyákra a vezetői szerepkör előtt?
Most már figelhetsz...*bólintott.*
Az vagyok..az vagyok...*Sóhajtott.*
Haza fogom épségben hozni!

*Aroruát nem nagyon kellett tuszkolni, hiszen eleve indult volna. Kilépett az ebédlőből és egyenesen az utcára sietett. Megcirógatta a rókát és jelezte neki hogy változás lesz mire a kisróka felélénkül és kapkodni kezdte a lábát a nyakában.

Arorua átváltozott sárkányformába.. a derengő fény pedig határozottam körülvette. Feltekintett az égre ahol kicsit üllőformájúak voltak a felhők.. úgy tűnik kora délután esni fog.. de ő szerette ezeket az üllőformákat és gomolyokat mert olyan hatalmasak voltak és olyan kicsinynek érezhette magát közöttük odafenn. Sóhajtott és elmosolyodott a gondolatra, majd szárnyait magasra tartva kisétált egy nyíltabb terepre ahol a magasba lökte magát és elkezdte könnyed és nagy szárnycsapásokkal az emelkedést..

csak emelkedett és emelkedett egészen a felhők közé.. itt kicsit eltöltötte az időt a gomolyagokkal és élvezte a statikus töltés miatt kicsit csípős szagú párás levegőt..

igen... itt kellemes zápor lesz várható.. aztán irányba rendezte magát és repült a fellegvár felé.. Nyakában Ernest kicsit hunyorgott a menetszéltől, majd összegömbölyödött, ásított egyet és pihengetett, még idő mire odaérnek.*

*Miután elköszönt Aroutól és vissza tért az étkezőbe apjára és kedvesére pillantott.* Ugyan kedvesem nem kell befognom a fülem ugyanis össze szedem a mosatlant és itt sem vagyok.*Mondta és ezzel így is tett és a kérdés előtt már kint is volt a konyhában.*

*Aurelius elmosolyodott a kérdésen.* Tudod Leiran édesanyja igazán szemre való teremtés volt, és már gyerekként megismertük egymást. Akkoriban teljesen más volt minden. Mind együtt éltünk békében. Még az emberek között éltünk. Leiran édesanyján kívül nekem nem volt más nő úgy az életemben. Szemre való hajadon volt és sokan versengte a kegyeiért, de végül én kaptam azt meg. Akkor én voltam a legboldogabb. Leiran ugyan úgy néz ki mint az édesanyja. *Ábrándozott el az öreg.*
-Igen tivornyákra jártam, hisz fiatal voltam. Sok kocsmai verekedésben részt vettem jó magam is, de Jelia sose haragudott érte. Igazi megértő nő volt. Csak sajnos elég korán itt hagyott minket, de neki így volt jó. Törékeny lelke nem bírta volna azt a megpróbáltatást amit én és a lányom átvészeltünk az üldöztetéseknél. Persze itt a szigeten már több nőnek csaptam a szelet, de egyik se jelentett semmit csak amolyan férfiúi feszültség levezetés volt, de a hölgyek számára is. Szóval igazából én már a vezetői poszt alatt éltem. A te megfogalmazásod szerint.* Mondta ki kerek perec az öreg.*

-De a szigeten történt tivornyáinkról édesapád is rengeteget tud neked mesélni. *Vigyorodott el Erasra nézve.*

-Viszont ajánlom is, hogy haza hozd épségben, bár ettől nem igazán tartok fiam!

*Leiran lassan jött vissza és Erasra nézett.* Indulhatunk kedvesem? Még ki szeretném mosni a köpenyed, és még meg is kellene száradnia 6 előtt...

*Amint Leiran elment ,csak nézte a férfit. Ahogyan az mesélt ,elmosolyodott. A régi történetek mindig lekötötték. Szerette elgondolni a 'szentebb' öregek hibáit és nem túl nyilvános dolgait. A mesére bólintott.*
Tudom...néha ő is mesélt, bár egy-két dolgot elég nehéz volt elképzelni, szerencse ,hogy leginkább, csak én tudok ezekről. És nem túl nyílvánosak.
*Nevetett fel mialatt hallgatta. A lány anyjára gondolva, hosszan nézett a férfira.*

Nem tudom milyen lehetett elveszíteni az anyját, ezt sosem fogom tudni megérteni ,mivel én nem is ismerhettem őt. Nem is éltem sose nővel, vagy volt a közelemben, erős, harcos férfi nevelt. Jó..jó a néhai dajkasságon kivül, amikor Leiran ott volt, de azokra nem nagyon emlékszem már. Ezért is van ,hogy nem tudom pontosan ,hogy bánjak vele.
És ezt nehéz kimondanom.
*Bólintott mialatt karba fonta a kezeit.*
De igyekszem. Csak néha......

Jelia is néha akaratos volt ,mint a lánya? Vagy azt tőled örökölte, öreg?

*Amint kedvese visszatért ,felállt, vissza tolta a széket ,majd biccentett felé az öreg felé.*
Nem lesz gond. Mondtam....Amúgy ez a fiamozás....elég fura. Pont annyira ,mint Arorua homlok fogdosása...
*Forgatta meg a szemeit. Az ő apja vele mindig is más volt. Nem normális apa-fia kapcsolatban nőt fel.*
Na....akkor menjünk.
*Adta karját felé.*

Ugyan ezt sose szégyeld fiam bevallani, hogy nem tudod miként bánj a nőkkel. Ez esetben a lányommal. Én se tudtam Jelia előtt, miként mutassam ki az érzéseimet. Erre a férfiak kevésbé képesek. Csak egy lét kivétel van köztünk, aki ki tudja mutatni érzéseit, de azok általában nem vezető pozícióban vannak. *Mondta megnyugtatólag Erasra pillantva.*

-Az akaratosságot azt hiszem tőlem örökölte, bár nagy ritkán Jelia is próbálkozott kimutatni erejét. Tudod nálunk Őrzőknél mindenkinek tudnia kel harcolni, használni a képességét lehetőleg maximálisan. Ez azért van, mert ugye bár a mi feladatunk lenne az összes csata megvívása és a többi nemzetség megvédése, de ez segítség nélkül nem igazán tud megvalósulni. Minden őrzőben van egyfajta kényszer arra, hogy fitogtassa az erejét, akár nő akár férfi. Bár általában a férfiakban erősebb ez a késztetés. Nálunk a nemek között teljes egyenlőség van, hiába csak 13 évente tudnak szülni a nők, de Gaia megajándékozott minket, hogy a ritka termékeny időszakok alatt azért legalább biztos a gyermek foganása. *Mondta kicsit elgondolkodva.*

-Nálunk nem ritka, hogy egy nőnek az élete során 15 gyermeke is születik. Elégé nagy családokban élünk. Ha annak idején nem gyújtják ránk a házat pl még a dédapját is ismerhetné Leiran. Igaz már nem élne közöttünk, de gondolom érted mire gondolok.

-Viszont az, hogy nem tudod kimutatni érzéseid tényleg ne szégyelld. Leiran pontosan tudja az érzéseid, hisz különben nem lennél vele. A nők jobban megérzik a férfiak "gyengeségét" és ezt képletesen értem. Ők fogékonyabbak és jobban kimondják az érzelmeiket, mint egy ellenkező nemű. Én nem bánom, hogy ti együtt vagytok, sőt örülök neki, hogy végre beismerte önmagának az érzéseit. Viszont számodra elégé nagy felelősség és rossz érzés lehet tudnod, hogy ha szétmentek netán, ő akkor is csak rád fog gondolni, és csak te kellesz majd neki. Ez egy kissé nagy irónia a fajunkban, de Gaia így teremtett minket. Hosszú életünkkel elégé túlnépesedhetnénk, ha szabadon szerethetnénk bárkit, vagy ha gyakran lenne termékeny időszaka a nőnek.

-Egy tanácsot fogadj meg fiam! *Pillantott ekkor komolyan Erasra és kihúzva magát a férfi szívére mutatott.* Mindig a szívedet kövesd! A szíved az, ami megmutatja a helyes utat! Lehet, hogy most még bele se mersz gondolni a gyerek témába, de hidd el ha megfogan és hallod az első szívdobbanását, látod az első mozdulatait a pocakban. Fel fog törni benned az apai ösztön. Én is így voltam. Féltem mi lesz ha gyerekem lesz. Hogy fogok hozzá érni, hogy fogom nevelni. Hogy fogok egyáltalán viszonyulni hozzá, de mikor először ezeket átéltem kedvesemmel, látva sugárzó arcát megkönnyebbültem és én is örültem vele együtt. Mindent rád zúdítottam most igaz? Kérlek bocsáss meg ezért, de ritkán van alkalmunk így leülni beszélgetni, hogy a lányom nincs itt. De többször kerítünk erre sort, ha szeretnéd és elfogadod egy vén róka tanácsait. *Mosolyodott el közvetlenül és vissza helyezkedett kényelembe.*

-Fontosnak tartom az ifjaknak való segítést főleg ha az a leendő vejem. *Behunyva szemét sunyin mosolyodott el. Fél szemmel sandít Erasra.*

*Ekkor érkezett ki Leiran az étkezőbe.*

-Na de induljatok. Sok dolog vár ma is rátok, a beszélgetést meg majd folytatjuk. *Mondta és lassan fel állt.* Én vissza térek a jelentésekhez. Valakinek azt is intéznie kel közben.

*Leiran nézett rájuk és elmosolyodott.*

-Apának sose volt fia szóval ez a nemes poszt rád fog hárulni. Természetes hogy furcsa számodra.*Mondta kedvesen és atyjához lépett. Puszit adott arcára.* Nemsokára itthon vagyok. Most tényleg! *Mondta és felegyenesedve belekarolt Erasba úgy indultak el kifelé az étkezőből.*

- Remélem azért nem untatott atyám míg elmosogattam gyorsan a reggeli tányérokat. Lehet hogy felvettem Erenist, de valahogy a berögződés nehezen hagy alább. *Lassan kisétáltak Erassal és lefele mentek a lépcsőn, végig bele volt karolva Erasba. Jól esett neki ez a kedvessége.*

-Miután haza rendelted a srácokat, mit szándékszol tenni? Őket is meghívod a ma esti "buliba"? *Kérdi felpillantva rá érdeklődőn.*

*Csak hallgatta a férfit. Valamiben igazat adott neki, sőt általában mindenben ogazat adott neki, de el-elhúzta néha a száját. Nem azért ,mert nem érteni, csak fura neki ez az egész, és hirtelen mindent rázúdítani... nem szokta meg az ilyen komoly kapcsolatokat. Amint a gyerek témához érkezik egy pillanatra megakad, s rángatni kezdi akaratlanul is a szemeit. Ez a téma még mindig nem a szíve csücske, amint meg a 'vállásról' esik szó felsóhajt. Nem kívánja elhagyni...alapjáraton még nem is hivatalos ez az egész. Bólintott felé.*

Nehezebb természet vagyok ,mint gondolnád. De a késöbbiekben ,ha időnk engedi, ám legyen. Beszéljünk.
És megértem ,hogy fitogtatni akarja az erejét, csak ésszel. Nálatok egyenrangúan a nők és a férfiak, nálunk van különbség köztük. Legalábbis a feladatokban. Tisztejük a nőket, főleg az utód nemzés és a család miatt, de a férfi dolga a harc és a védelem. Ezt a ketőtt néha nem lesz egyszerű össze egyeztetni.
*Sóhajtott mialatt beletúrt vörös tincseibe ,majd biccentett.*

Semmi baj Leiran. Ha szeretsz akkor mosogass... A megszokások nagy úrak.
*Vigyorodott el ,majd kiengedte a folyosóra s kilépett utána.*
Akkor elviszlek oda... és vissza jösz lovadon, aztán majd én is jövök. Úgy jó?
Nem tudom... nem hiszem. Ők majd jönnek a vadászatra. Most szerintem inkább a családjukkal lennének.

Persze nekem tökéletes így. Úgy is haza kell hozni. Örökké nem maradhat ott. *Mondta kedvesen és lassan leértek a lépcső aljára.*

Természetes, ha a családjukkal akarnak lenni, bár Saylanak ha jól tudom nincs családja, de biztos van neki is dolga. *Mikor leértek a lépcsőn egyenes kiment. Már a könyvtárban voltak gyerekek és felnőttek. Intett nekik kedvesen mosolyogva, de haladt is tovább. Felpezsdült újra az élet a központi épületben és a városban. Az emberek sürgölődtek és mozogtak. Az árusok kinyitották üzleteiket, és hatalmas zsivaj volt. Teljesen ellentétesen, mint tegnap este.*

*Mikor Eras odakint felvette sárkány alakját kedvesen megsimította annak nyakát és felszállt a hátára, csak intett az embereknek és azzal megkapaszkodott benne. Halkan súgta oda neki.* Mehetünk kedves.

/-> Erdő Elf központi falu/

Saylanak nincs, csak a srácok meg én. Leginkább a skacok a testvérüknek tekintik, legalábbis Laos nagyon is. Ezért is idegessíti ennyire. De nem tudom ,hogy meghívják e valahova. Lehet ,csak piheni akar majd kicsit...bár őt jobban ismerv inkább azt mondanám ,hogy edzeni fog.

*Ahogyan haladtak nézte az ott levőket. Mindenkire vetett egy csendesebb pillantást, de semmi egyebet. Semmi érzelgőség. Amúgy sem érzett velük kapcsolatba semmit. Sem a gyerekek felé, sem mások felé. Amint kiértek ,nem tekintett az emberekre, csendesen ,mégis erős kisugárzással ment mellette. Aztán átalakult.*
Köszönj el tölük aztán menjünk.
Kapaszkodj!

*Amint ez megtörtént hirtelen repült fel ,majd úticélba vette az elf falvakat.*

/Központi elf falvak- falu/

*A konyhába érve nézett szét, mit is készíthetne. Észre vette az egészben hagyott csirkét és végül úgy döntött azt tölti meg és teszi be a sütőbe. Így is tett. neki látott a vacsora készítéséhez. Úgy gondolta, ha Kuku is ott lesz az összejövetelen, akkor nem ártana Erasnak törlesztenie az ígéretét, így két csirkét töltött meg és rakott végül a sütőbe. Miután ezzel kész volt a nappaliba ment.*

*Odakint a kanapén ült atyja aki kedvesen mosolyogva pillantott rá és jelezte üljön le mellé. Leiran így is tett.*

-Szép délutánt atyám. Hogy vagy? Minden rendben? Mindened meg van? *Kérdi érdeklődőn az idős őrzőt nézve.*

-Igen lányom, minden rendben, és neked is Szép délutánt. Tudod fontos dologban kell veled beszélnem. *Mondta végül ki a dolgot.*
- Szeretném ha átvennéd tőlem a tanács és a sziget igazgatását. Mivel ez az ügy volt a vizsga feladatod, és láthatóan ügyesen vitted véghez a dolgokat, így nyugodt szívvel bízom rád a Sziget vezetését. Idővel, majd ha én távozom, akkor majd az emberek világának felügyeletét is rád hagyom, de addig szeretném, ha lennének unokák.

-Igen atyám tudom, hogy szeretnél unokákat, de ez még idő, mire abba az állapotba leszek, és amőgy is Erassal még elégé friss a dolog, épp elég hogy tőlem hallgatja ezt a babás dolgot. Kérlek ne zaklasd vele, nem szereti, és nem is akarom elijeszteni ezzel, bár néha jó vele piszkálni, vagy vissza vágni, mert tudom, hogy ezzel a témával övön aluli ütést mérek a szócsatáinkban rá, viszont ezt túl gyakran se tehetem meg, hisz harcos és egyben sárkány. Náluk másak a társadalmi elvárások nőkkel és férfiakkal szemben, de ezt te is tudod. *Mondta megértően és türelmesen.*
- Ami pedig a tanácsot illeti, szívesen veszem át a vezetést tőled, de ha átveszem, már nem szólhatsz bele a dolgokba, ezt neked is tudnod kell. *Szemeiben komolyság és őszinteség volt.*

-Igen Erassal kapcsolatban igazad van, és természetesen tudom, hogy akkor már nem szólhatok bele a dolgokba. Bízom benned, és tudom, hogy helyesen fogsz dönteni, ha még sem akkor majd kijavítod.

*Sokáig beszélgettek még atyjával, de Leiran olykor olykor felállt és ránézett a sültekre.*

*A fellegvárban viszonylag hamar végzett. Átöltözött elegáns fehér ruhába melye a legdivatosabb fazonnal készített a húga finom anyagból. Az ingnek két gombsora volt, áttetsző gombokkal melyek csillogtak mintha ékszer lennének.
Az ing ujja enyhén bővült és finom esésével csak kiemelte viselője nyúlánk alakját. A nadrág ehhez az inghez való volt ugyanebben a stílusban. Ehhez választott fehér, a szegényén ezüstszállal hímzett hópehelymintás köpenyt.

A haját ismét kifésülte egyenesre és lecserélte hétköznapi ékszereit ünnepiekre. Az ezüstöt kedvelte és az áttetsző vagy fehér kristályokat, a diadém volt az egyetlen amiben egy smaragd volt középen. (lásd a karakter képén)
Az Őrzőktől kapott holmit pedig szépen összehajtotta, hogy majd a vadászatra magával vigye.
Ernes bundáját is kikefélgette hogy szép legyen. Valóban olyan lett mintha hóból lenne.
Egy kis kristálysort erősített Ernestre.. ezt csak ritkán tette rá. De most inkább megadja a tiszteletet az új falkavezérnek és az elhunytaknak azzal hogy megadja a módját a megjelenésnek.

Ezek után a fehér mészkőbe vájt polcokhoz lépett és levett onnan egy közepes méretű hófehér szövettel bevont kulacsot. Kinyitotta és megszagolta, Tiszta volt, ahogy emlékezett. Ezt töltötte meg félig a szellemi frissesség italával, majd a maradékot feltöltötte az erő italával ami a fizikai fáradtságot űzte el.
Kicsit meglötyögtette hogy a két főzet elkeveredjen, majd megkóstolta... igen... a hatása ugyanaz, habár nem pontosan azokból a növényekből készült mint a farkasé.
A kulacsot magára akasztotta, majd eltett a köpenye zsebeibe 7 fiolát. Ezeknek mindnek enyhén rózsaszínes, de teljesen áttetsző színe volt.

Amikor elkészült a peremhez sétált és végignézett a messzi látóhatáron. Magához hívta Ernest-t és átalakult hatalmas hófehér sárkánnyá. A fényaura körbevette őt.
Jobb szárnyát a földre illesztette hogy Ernes felszaladjon rajta. Amikor a kisróka elhelyezkedett, finoman ellökre magát a peremről a mélység fölé és Az Örzők városa felé vette az irányt.*


*A napfényben fürdő és friss levegőben úszó felhök között szárnyalva az út mindíg rövidnek hat. Bár keresztülszelte a szigetet mégsem volt elcsigázott vagy fáradt, hiszen napjai nagy részét mindíg sárkányformában töltötte. Igazán csak akkor érezte magát belelendülve a repülésbe amikor már a landoláshoz kellett készülni...

Ahogy meglátta a várost lassú ereszkedésbe kezdett, majd a város határában ért földet, puhán ahogyan szokott. Belépdelt a városba felfelé kinyújtott szárnyakkal és élvezte a délutáni napsütést. Csak a tanács épülete előtt változott vissza emberi formába és ment be hogy megkeresse Leiran örzőt és megvárja Eras úrfit.

*Odabenn egyenesen a legutolsó helyre igyekezett ahol találkoztak, mert Leiran rengeteget főz.. Talán most is ott van. Kettőt koppantott az ebédlő ajtaján, majd belépett.*


-Üdvözletem az Őrzőknek! Remélem nem zavarok.
*Ernest leugrott a nyagából és fürge kocogással Leiranhoz sietett*

*Leiran volt már csak az étkezőben, épp terített a vacsorához, mikor Arorua kopogott majd bejött. Kedvesen mosolyodott el felé.*

-Kellemes estét Arou te vagy az első aki meg érkezett. *Végig nézett rajta és kedvesen mosolygott továbbra is.* Igazán csinos vagy Arou. *Majd lenézett Ernesre és leguggolva simította meg.* Te is igazán csinos lettél Ernes. Éhes vagy kis róka? *Kérdi kedvesen, de a konyha felé néz, majd vissza Aroura.*

-Evett otthon, vagy a "reggeli" óta nem evett őt se? *Kérdi a férfira felnézve. Hozzá képest ő igazán alacsony volt.* A nővéred készítette ezt a szép ruhát? *Kérdi oldalra döntve a fejét. Igazából nem tudta mit is kérdezhetne.*

-És te? Éhes vagy Arou?

-Evett míg készülődtem, de Ernes bármikor képes újra enni. S Tőled szívesen is fogadja. *válaszol a kérdésre*

-Igen, ezt is a húgom, Aurora készítette. Minden holmim az ő ügyes keze munkáját dícséri. *mosolyog és letelepsuzik míg várniuk kell. *

-Egy almát vagy valami gyümölcsöt szívesen elfogadnék ha akad. Nem szeretnék a terhedre lenni. Eras úrfi is bizonyára hamarosan itt lesz. *elgondolkodik.*

Jut eszembe.. a vendégszobában a szennyestartóba tettem Gildas bátyjának ruháit. Azt most merre találom? Elfelejtettem magammal vinni hogy kimossam neki. Koszosan inkább nem viszem vissza ma, akkor majd inkább meglátogatom máskor. Terveztem hogy az ünnepség előtt vagy után ellátogatok hozzá, de így hogy ezt elfelejtettem, talán halasztom egy nappal.

*Leiran elgondolkodott a dolgokon, majd bólintott felé.* Nálunk mindig van gyümölcs és gyümölcs lé is, de még a reggeli gyümölcs salátából is van ha gondolod. *Mondta és a konyha felé ment, hogy kihozza az ajtóban kicsit megtorpant elgondolkodva, majd be is ment a helységbe. Emelt hangon szólt ki.*

-Gildas bátyának ruhái, miben tegnap voltál úgy láttam ki lettek tisztítva. Erenis megcsinálta, jelenleg még szárad, szóval nem kell elhalasztanod. *Miután végzett a mondattal kihozta a csirkéről leszedett mócsingokat. Még sült a töltött csirke, de időközben úgy gondolta többet is megcsinál, így 4 sült a sütőben. Lerakta ernes elé a tálat amibe a hús volt és a gyümölcs salátás tálat az asztalra rakta.*

-Szedjél nyugodtan, majd szólok Erenisnek, hogy hozza ide a ruhákat, hogy vissza adhasd őket. *mondta kedvesen mosolyogva és ő is leült az asztalhoz.*

-Atyám a szobájába van épp alszik. Megvacsorázott és mondta lefekszik aludni. Elégé sokat alszik mostanság, de ez igazából már a korával jár. Azért szeretném, hogyha még látná az unokáját, mielőtt elmegy közülünk, de már nem sok ideje van hátra. A 2000 év nálunk csak egy átalány kor, de a nagyapám is 1850 évesen halt meg. *monda kicsit elszomorodva.*

-Nem könnyű olyan férfit találni, aki nem a pozíciód miatt akar a közeledben lenni.

-Köszönöm szépen! *mondta és hozzálátott az eszegetéshez. *

-Te nem eszel valamit mielőtt jösz? *kérdezte a lányt. amikor a ruhákra terelődött a szó megörült.*
-Ez remek hír! Akkor meglátogatom őt. Ha Ti is szeretnétek velük találkozni, akkor mehetnénk együtt. Nagyon kellemes társaság... igazán pozitívan csalódtam Yeralti városában.. Bár tudom egy két személy felületes megismerése alapján nem szabad megítélni egy egész várost ... De akkor is pozitív volt.

*Bekopogott, majd belépett. Az illatok csalták ide. Körbenézett látta, hogy meg van terítve. Elmosolyodott szélesen és Leiranra nézett. Bentebb lépkedett és a lány felé meghajolt. Eleinte észre se vette a fehér hajú férfit.*

-Üdvözletem Leiran kisasszony! Eras úr is lassan fel ér, csak az öbölben találtunk egy elkóborolt elfet... most őt pátyolgatja odalent. *Mondta és felegyenesedve oldalra pillantott és meglátta a fehér habcsókot.*

-Hát maga meg kicsoda? *Kérdi döbbenten ránézve.* Leiran nem is tudtam, hogy két lábon járó habcsókod is van... *Mondta elfelejtve minden nemű jó modort. Az asztalhoz lépve a túloldalról mérte végig és elhúzta a száját.*

-A nevem Sayla Black... *Mondta kurtán. Látszott modorán és ruházatán, hogy harcos.*

-Majd eszek Erassal együtt. *Mondta mosolyogva kedvesen. Ekkor kopogtattak és Sayla "rontott" be. Mosolyogva fogadta.*

-Neked is szép estét Sayla. *mondta és nézett rá, meghallgatta a mondandóját.* Elf lány? *kérdi elképedve, hogy vajon ki lehet az.*

-Mindegy ha ide érnek akkor majd meg tudom. *Mosolygott ám mikor Arout kezdte el piszkálni behunyva a szemét sóhajtott egyet. Arou felé kitartotta a kezét.*

-Ő nem két lébon járó habcsók, hanem Arorua Norgard. Ő is sárkány mint te. Sőt nemzetséged egyetlen gyógyítója... én inkább nem beszélnék így vele. *Mondta higgadtan. Ekkor mutatkozott be Sayla is. Megrázta a fejét.* Foglalj helyet Sayla... nemsokára kész a vacsora. *Mondta és ekkor a harcos gyomra megint meg kordult.* Amint hallom épp időben.

*Újra kedvesen mosolyodott el.*

*A berontó személyre pillantott, majd tovább folytatta az étkezést. A "hamcsók" titulusra a szeme se rebben. Amikor Leiran bemutatta illendően felállt és kicsi meghajolt üdvözlésképpen."

-Üdvözöllek Sayla Black kisasszony! Örömömre szolgál hogy személyesen is találkozhatunk *Mondta, majd vissza leült és folytatta a gyümölcs saláta eszegetését. Látta a nőn hogy harcos és a többi harcostól már hallott is róla, de ennek ellenére a nőnek kijáró udvariassággal köszöntötte és nem a harcosoknak kijáróval. Ez volt az ő elégtétele a "habcsók"-ért.*

-Eras úrfi tehát hamarosan itt lesz és indulhatunk. Volt már közületek valaki efféle Alfa avató ünnepségen?

*Sayla látta a köszöntést és feje dagadni kezdett. Alapból iritálta nyugalma és a fehér szín de a meghajlás már hab volt a tetején. Elhúzta a száját és fél szemöldökét fel.*

Te... habcsók... én harcos vagyok nem nő... *Mondta ingerülten, majd inkább igyekezett ignorálni a látóteréből a férfit és az ajtó felé nézett.*-

-Az alfa avató pusztán annyiból áll, hogy iszunk és iszunk, jól érezzük magunkat és jó kívánságokat mondunk az őj vezetőnek. *Mondta, de ő csak hallott róla, még nem volt.* De nem még nem voltam ilyenen viszont ismerem a Vérfarkas harcosokat.

*Leiran mély levegőt vett és megrázta a fejét. Ezek nem fognak jól kijönni. Főleg hogy mind kettő ott lesz a vadászaton. Előre félt a dologtól. Bement a konyhába és kivette a grillezett töltött csirkéket. Kettőt ki tett a tálalóra a másik kettőt hagyta picit hűlni, majd becsomagolta. A konyhában tett vett és előkészítette a vacsorát. Nem sokára vissza jött és az asztalra tette a csirkéket és a köretet.*

Még nem eszel Sayla megvárod Erast! *mondta utasítón, majd Aroura pillantott.* Én már voltam, bár akkor csak apám kísérője ként, az előző vezető váltásnál a vérfarkasoknál. Mit ne mondjak elégé érdekes szokás. *mondta elgondolkodva.*

*Lassan lépett be az étkezőbe és botjával tapogatta merre léphet. Hallotta a beszélgetést és Leiran hangjára elmosolyodott.*

Szép estét kívánok a jelenlévőknek. *Mondta kedvesen elmosolyodva és meghajolt az újak üdvözlésére.*
_____________
Leiran:

*Leiran és Sayla is a lányra pillantottak. Leiran kedvesen mosolyodott el felé.*
-Ohh szia Yrisz. *Mondta kedvesen és oda sietett a lányhoz, hogy segítsen neki.* Nem tudtam ki lehet az az elf lány akit az öbölnél találtak, de... hogy kerülsz te ide? Miért jöttél el az elf falvakból? *Kérdi kedvesen és türelmesen. Az asztalhoz kísérte. Látta az ajtóba kedvesét. Rápillantva elmosolyodott.*
-Remélem éhes vagy! *Mondta a lányra fordítva ismét tekintetét.*

______
Yrisz:

-Szia Leiran! *Mosolyodott el ő is kedvesen.*
-Tudod őgy gondoltam ideje egy kis tanulmányi utat tennem a szigeten, hogy meg ísmerjem más gyógyítók különleges főzeteit, és a mérgeket amik jelenleg vannak, hogy fel tudjak készülni a dolgokra, és hogy nagyob hasznára lehessek a nemzetségemnek. *mondta kedvesen és a fehér sárkány felé fordította fejét hangjáról azonosította be.*

-Önnel még nem találkoztam. A nevem Yrisz Mikomi. Az erdő elfek egyik gyógyítója vagyok. *Hangja lágy és kedves volt. Megjelenése kellemes és fénylő.*

-Önben kit tisztelhetek? *Kérdi bár nem konkrétan Aurora néz, csak sejti a pontos helyét. Feret kibújik a tarisznyából és körbe pillant. Lassan ki surran onnan és körbe járja a helységet. Szembe találkozik a fehér rókával Ernesttel és megriadva szalad vissza Gazdája lába mellé.*

*Yrisz botját a szék háttámlájának döntötte, hogy ne legyen útjába.* -Elhoztam azta recept könyvem is amit tőled kaptam Leiran. *Mosolyodik el kedvesen és kicsit arrébb fordítja a fejét, de nem néz rá. Fülére igyekszik hagyatkozni. Meghalja a másik állatot, aki épp eszik.*

-Van még itt más állat is Fereten kívül?*kérdi kicsit megmozgatva füleit.*
___________-
Leiran:

-Igen Arorua Norgard házi kedvence Ernes, egy fehér róka. *mondta kedvesen és türelmesen.* Az úr akit még nem ismert Arorua Norgard. *Mondta bemutatva a férfit.* Ő is gyógyító és míly szerencse, hogy így össze futottatok itt nálunk. Arounak elégé sok speciális gyógyfőzete van, ő sokat tudna neked segíteni. *Mondta és még mindig nem ült le. Várta, hogy Eras is belépjen az étkezőbe.*

*Biccentett kedvesének amint pillanásuk találkozott amint az ajtóban állt. Hagyta, hadd igazgassa el az idegent, aki váratlanul férközött be a terveik közé. Megropogtatta a nyakát s biccentett Arorua felé.*
Jó látni, szóval tényleg eljösz.
*Azzal Sayla felé ,főleg mikor látta a kész csirkéket. Szemei megvillantak.*
Ha hozzá mersz előbb érni a kajához, megjárod! Az első az enyém!

*Azzal ott termet az aztalnál, nem messze a sárkánynőtől. Olyanok voltak ,mint a gyerekek akik az ételért harcoltak.*

*felállt hogy udvariasan köszöntse az újabb hölgyet, mindegy hogy látja e vagy sem. Nem sz volt a lényeg.*

-Üdvözöllek Yrisz Mikomi! Ahogy Leiran örző már említette, Arorua Norgard vagyok és szintén gyógyító, de a sárkányok népéből. Örülök a találkozásnak. *mondta majd észrevette a görénykét*

- Ernes inkább kíváncsi mint agresszív és nem szokott vitatkozni más ragadozókkal, nem lesz velük gond. *mondta és mintha csak meg akarné erősíteni a kis róka kíváncsian szimatolta körbe az új jövevényt*

-Áhh Eras Úrfi! *köszöntötte az ifjabb Gressilt és felé is tisztelettel meghajolt* - Milyen kellemes hölgykoszorúban utaztál. Igen, valóban elmegyek az ünnepségre. Van egyéb elintézni valóm is ott. Jut eszembe. El ne felejtsem Gildas bátyjának ruháit eltenni. Kérlek Leiran szólj rám ha ismét kimenne az öreg fejemből...

-Már rég ehetnék...*Mondta Erasra pillantva.* Ha nem tiéd lenne az elsőbbség... De persze kínozz csak tovább mielőtt neki látnál az evésnek ha éhezzen a hülyéje... *Mondta morgolódva és még mindig csak nézte a töltött csirkét.*

______________
Leiran:

Én se hiszem hogy gond lenne az állatok között. *Mosolyodott el és lassan leült Eras mellé a helyére. Kedvesen pillantott a többiekre.* Nos akkor lássatok hozzá az ételhez. Yrisz Töltött csirkét csináltam egy kis rizzsel Szedjek neked esetleg? *kérdi és a lány bólint neki, így elveszi a mellette ülő lány tányérját és szed neki egy akkora adagot amekkorát ő szokott enni. Csirkét is rak mellé bőven és úgy teszi a lány elé az ételt. Erasra pillant.* Szedjetek nyugodtan. *Mondta kedvesen.*

-Jut is eszembe sütöttem még két csirkét Kukunak mivel igérted neki a vacsorát. Arra gondoltam elvihetnénk neki az ünnepség előtt. *mondta Erasra pillantva.*

_________________
Yrisz:

*Elfogadja a tányért Leirantól és mosolyogva fordítja hangja felé fejét. Nem akar tiszteletlen lenni, majd vissza Arou felé fordítja a fejét. Igyekszik jelezni az embereknek, hogy attól, hogy vak megtiszteli őket a figyelmével.* Értem Arorua. *Mosolyogva pillant rá.* Igazán sokat lehet mi felén hallani önről. A speciális főzeteit is szívesen megtanulnám. Szeretnék segíteni a népemnek. Természetesen én is megmutatnám önnek az én saját receptjeimet, bár lehet ismeri őket, hisz ön régebb óta gyógyító mint én és régebb óta is él, de vidékeinken más más növények élnek, így lehet van egy két főzet, ami önnek újdonság lehet. *Hangja bájos volt és selymesen simogató, egyben kedves. Meg adta a kellő tiszteletet mindenki felé.*

*Feret eleinte gyanakodva vette a róka szaglászását és védekező pozícióba húzta össze magát, majd mikor látta nem bántja lassan ő is megszagolta az idegen állatott, ám neki nem volt szimpatikus. Yrisz ölébe ugrott fel.*

*Széles vigyorral pillantot Saylara ,majd amint elvehetett egy csirkét még bele is harapot még mindig őt cukkolva. Csak ezután kezdett rendesen enni ,s hagyta ,hogy ő is elkezdje. Elgondolkodott mialatt beszéltek, majd nem sokkal késöbb szólt közbe elgondolkodva.*
Gilnek van bátyja ?
*Töprengett egy ideig ,majd felnevetett.*
Tééényleg! Elmékszem, hatalmas egy arc! Az az egy alkalom volt ,hogy megjelent, legalábbis mióta én vagyok, de az felejthetetlen volt. Nagyon élveztem. Igaz mások nem annyira.

Igen a vacsora...de nagy vacsorát igértünk..ez meg csak két csirke comb? Holnap úgyis gyűlés van..nem lenne jobb akkor ?
*Sóhajtott mialatt evett. Majd lenyelte a falatott.*
Komolyan előtte be akarsz hozzájuk menni?