Örzők városa - Központi épület I.emelet - Étkező, konyha, nappali

-Bölcs és igazságos ifjú uralkodó! *feláll és meghajol előtte őszinte tisztelettel* -Sietek vissza hogy ott legyek mihamarabb a vadászaton! Nem is késlekedem tovább! Jöjj Chris, ideje indulnunk. Köszönöm szépen a vendéglátást Leiran örző! Viszont látást és kellemes délutánt és estét kívánok mindenkinek! *mondja és már indul is kifelé. Visszanéz hogy lássa Chris követi e és int Ernestnek aki nyomban odaszalad és a nyakába ugrik*

*Mikor Chris felállt és követte egyenesen lement az utcára. Kintebb sétált ahol elég hely volt átalakulni sárkánnyá. derengő fényaura vette körül azonnal a nagy hófehér sárkánytestet és Arou elegáns de erős szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedett*

-Jöjj Chris! Előbb a fellegvárba megyünk, mert útba esik. Ott átadom neked a kedéjjavító főzetet. Aztán rögtön Gerethez fogunk menni. *gyorsan emelkedett. Ifjú sárkányokat megszégyenítő energiával repült egyre magasabbra és magasabbra, míg el nem érték a felhőket. Ott állt be sík repülésre és szinte úsztak a levegőben a gyors felső légáramlatokkal.*

---> fellegvár, Arorua otthona -->>

*Felfigyelt a pillanatnyi csendre. Áhh, hogy Yriszt rá akarják sózni Dilecre! Hát, nem csodálja. Hallgatta a farkas válaszát. mire a végére ért, elismerően füttyentett.*
Ez már valami! Én sem beszélhettem volna szebben mellé!
*Aztán kiderült, hogy ez csak vizsga. Fúj. Utálta az ilyesmiket. Neki is többször akadt dolga hasonlókkal, mikor új megbízóhoz került. Nem értette végül is, hogy miért kellett Dilecet itt szívatni, mikor amúgy is olyan csóri, mint akit gyomorszájba vágtak, és úgy maradt. Mindenesetre nem gondolt semmi rosszat, hisz Leiran jóvoltából ehet valami normálisat hosszú idő óta. Seles felállt, nem tudta, mi lehet vele. Aztán, épp, hogy befejezte az evést, Arou indulásra késztette.*
Jól van!
*Felállt, meghajolt a többiek előtt. Úgy érezte hálával tartozik nekik.*
Köszönök mindent.
*Majd követte Aroruát. Odakint ő is átváltozott, és széles szárnycsapásokkal szelte az eget.*

*Vizsga? Vizsga?? Cinkostársak?! Mégis, mi a fene folyik itt? Minél tovább beszélt Leiran az iménti kedves kis szívatásáról, Dilec tekintete annál sötétebb lett. Amikor pedig Yrisz is hozzákezdett, már nem is bánta, hogy visszautasította a látogatást. Amikor befejezték, csak egy enyhe mosolyt villantott. Várt egy pindurit, pont annyit, hogy észrevegyék, ez nem volt jó ötlet, de elég rövid volt ahhoz, hogy ne tűnjön nagyon bunkónak. Csendesen, kissé szórakozottan válaszolt.*

Örülök, hogy elnyertem a tetszéseteket! Viszont szeretnék elárulni egy titkot: ha szemtől szemben megmondod, mire vagy kíváncsi, azért sose haragszom... Köszönöm a tréfát! Akarom mondani, tesztet. Sokáig megőrzöm az emlékét!

*Épp befejezte a salátát, és ivott rá egyet. Nem kívánt többet beszélni, frusztrálta a helyzet. Valahogy semmi nem alakul ma este jól. Ezt Selestina is érezte, illetve Eras, aki már szeretett volna ezen az egész gyűlésen túl lenni. Mindannyian fáradtak és nyűgösek voltak. Sajnos ma este Dilec se értette a viccet. Yrisz a faluról kérdezte. Vett egy mély levegőt, mert még mindig nem akart bunkó lenni.*

A lakók kedvesek. De minden nap csak egyvalakihez. Vigyázni kell velük.

*A témát lezártnak tekintette. Amikor Selestina kiment, ő is erősen gondolkodott rajta, hogy kint megvárja-e a többieket.*

Köszönöm a vacsorát, úgy gondolom, ha mindenki végzett, akkor lassan tényleg elkezdhetnénk!

*Közben Arou és Chris is távoztak. Biccentett feléjük, majd várakozón dobolni kezdett az asztalon.*

Yrisz:
*Dilec szavai bántották, de jogos volt. Elszomorodva finoman teszi kezét a férfi doboló kezére. Felé fordulva bájos, lágy hangjába, most őszinte megbánás társul.*

- Őszintén sajnálom Dilec amit tettem, de részemről csak egy kis rájátszás volt, mert tényleg érdekel a vérfarkasok falva, és az ott lakó nemzetség. A kultúrátok, a mérgeitek, hogy hogyan gyógyítjátok magatokat, ha baj van. Maga az egész nemzetség őszintén érdekel engem. Szeretném tudásom gyarapítani. Ezért indultam útnak. Szeretnék végre nem az a vak kislány lenni, akire mindenkinek vigyáznia kell. *Mondja és mély levegőt véve elengedi Dilec kezét és ölébe helyezve simogatja meg Feretet. Úgy érzi, most mindent elrontott.*

-Sajnálom. *Mondja végszóul, majd lassan felállva indul meg az ajtó felé. Nem akart bűntudatot kelteni másokban, mert azt sose szeretet. Se megbántani másokat.*

*Ahogy kifelé ment az étkezőből még egyszer megtorpant, de nem fordult vissza.*

-Köszönöm a finom ételt. *mondta majd újra elindult vélt helyes irányába, bár most senki nem vezette. Feret is lusta volt vezetni, egy darabig minden jól is ment kezével kitapogatta a dolgokat és lassabban haladt. Nem volt nála a botja, az a szobájába maradt most. Az asztal mellett haladva az egyik szék kintebb volt hagyva, nem lett betolva és Yrisz útjába került. Megérezve térdével a széket torpant meg, de Feret még nem akart elmenni, így Yrisz hátára mászva azt használta trambulinnak és elugorva szaladt vissza. Az állat után fordul bosszúsabban.*

- Feret gyere vissza! *Mondja de a vadászgörény már Dilec lábánál járt.*

*Feret a nadrágba kapaszkodva jutott fel Dilec ölébe, ott pedig bebújt az inge alá. Rejteket keresve gazdája elől. Még játszani akart. Körbe járta Dilec hasát. Szőre szorosan hozzá simult a férfi testéhez. Puha szőre finoman cirógatta végig azt. Na ha csikis akkor ez tuti, nem fogja kibírni. A kis állat nem hagyta abba és felmászott Dilec mellkasán. Apró karmait használva jutott egyre feljebb spirál alakba. A legkisebb helyen is elfér és a végén Dilec ing nyakánál dugta ki a fejét. És saját nyelvén makogott valamit. Amint Dilec megpróbálta elkapni, ő vissza búj és elkezdett menekülni megint. Fürge jószág. Nem lesz könnyű dolga.*
_____________________
Leiran:

-Dilec, én egyáltalán nem tréfának szántam. *Mondja komolyan szemibe nézve a férfinak.* -Csak egyszerűen meg kellett győződnöm arról, amit gondoltam. *Mély levegőt véve fogja meg orrnyergét.*

-Menjünk le a tanács terembe, Selestina tudja merre... *Mondatát nem bírja befejezni, mert látja ahogy Feret leugrik Yrisz hátáról. Ami pedig ez után jön, kicsit meglepi.*

*Elhúzta a száját Arorua szavaira, de tudta ,igyekeznie kell megszokni ezt az öregtől ,mert nem fog megváltozni. Habár már Kuruczot félig rávette ,hogy hogyan viselkedjen vele szembe, ez az öreg nem változik. Nem tud rajta alakítani, az apja meg nem akar. A harcok előtti időben....nem is tudta milyen régen találkozott a két férfi.
Kivette Dilec szavaiból ,hogy ez a kis vizsga elégé kellemetlenül érintette. Ő is haragudott volna érte. Nem csak egy normál ember, de egy harcosnak ez azért kellemetlenebb. Ezt persze Leiran nem tudhatta így előre, de azért sejteni lehet. A kérdése utána várt, hallotta a másik dobogását az ujjaival, majd Leiran és Yrisz magyarázatot.
Előbbi nem tartott sokáig, utóbbira éppen csak egy kicsit figyelt. Jelzett volna nekik, hogy egy férfival szemben, ilyen helyzetben nem túl ajánlott magyarázkodni, finomkodni, de aztán rájuk hagyta. Leiran talán még hallgatna rá, de tegnap már annyira maga alatt volt a vezetés elkövetkezendő terhétől, hogy nem akart most olyannak mutatkozni ,mint aki csak tanácsokat osztogat. Talán majd megbeszéli vele...talán.
Karba font kezekkel várt s hirtelen ráeszmélt arra ,hogy sokkal lágyabb szívű most ebben a pillanatban..sőt ma! Megijedt, hogy ez talán az új dolgok következménye. Ő nem akart lágy szívű lenni!*

Ha mindenki végzet...
*Kezdte majd csak nézte a kis állatott félig felvont szemöldökkel. Bezzeg őt harapdálta.... morcosan nézett az állatra.*
Vigyázz vele Dilec, engem is megakart harapdálni. Alattomos egy kis szörnyeteg.

*Majd a vak elfre pillantott aki igyekezett kimenni. Megforgatta a szemeit, hogy "Ezek a nők", majd Leiran vállát érintette meg finoman s aztán odalépett a nőhöz.*
Akkor, marad itt Yrisz, igaz? Elkísérem Auréliushoz...úgyis beszédem van még vele.
A tanácsteremben találkozunk!
*Érintette meg a nő karját ,majd azt fogva finoman elindult.*
A botja a szobába maradt? Jobb lenne ha hordaná, hátha a kis dög olyat csinál ,mint mondjuk most.

*Kicsit összehúzta a szemöldökét, miközben Yrisz beszélt. A végén csak kurtán hozzátette:*

Majd bebizonyíthatod egy-két teszt során, hogy kinőtted-e már ezt a kislányos szerepet. De egyelőre jegeljük a témát, ha nem bánod!
Leiran! Kérlek, ne magyarázkodj! Borítsunk fátylat rá és fejezzük be a gyűlést, kérlek!

*Bosszús volt, de szerette volna, ha ez a negatív érzés elpárolog belőle. Nem akart senkivel haragban lenni. Ahogy néhány jógalégzés után úgy érezte, kezd lassan helyrebillenni lelki egyensúlya, egy vadászgörény mászott be az aurájába, a ruhájába, és csiklandozni kezdte.*

Mi a...????

*Felállt az asztaltól, de a kis lény tovább mászkált. Próbálta lecsapni ruhán keresztül, de az állat folyamatosan kicsúszott a keze alól. Aztán szemérmetlenül kidugta a fejét az ing nyakából. Makogott valamit. Vérszemet kapott Dilec, enyhén tikkelni kezdett a szeme. el akarta kapni Feretet, de az hamar eliszkolt.*

Öhm... *mondta két lélegzetvétel között* Nem az enyém! Sajnálom a jelenetet!

*Ennyit a nyugalomról és jógalégzésről. Gyorsan kiszaladt Eras és Yrisz mellett a folyosóra és lekapta magáról az inget. Félmeztelenül állt, és próbálta kirázni a ruhából a görényt.*

Te engem még egyszer nem szívatsz meg, hallod?

Leiran:

Jó atyám remélhetőleg már alszik. Vacsorázni se jött le, pedig Erenis szólt neki. *Pillant fel kedvesére mikor az meg érinti a vállát és Dilec szavaira figyel, majd csak a bólint.*

-Menjünk le. *Mondja és ekkor történik az hogy Feret pimaszkodik Dilecel. A jelenet maga vicces és mosolyogni való főleg amit Feret mondott.

"Úgy sem tudsz elkapni" mondata, bár ezt csak Leiran és Yrisz értette a jelen levők közül. Igyekezett vissza folytani a kuncogását és nem nevetni szegény párán. Elégé rá jár a rúd. Mikor magyarázkodni kezd Dilec nagyot nyelve szólal meg.*

- Az a kis állat Yriszé. Feretnek hívják, és igen elégé pimasz tud lenni ha bal lábal kelt fel reggel. De ezek szerint ma igen csak ilyen napja van. *Mondja mosolyogva és még mindig küzd a nevetéssel. Ő is fel áll és az ajtó felé igyekszik. Erenis, majd elpakol.*
_______________________________
Yrisz:

*Mikor Eras mellé lép zavartan pillant fel rá.*

-Köszönöm. Mindig nálam szokott lenni, csak most először hagytam ott a szobámba. *Mondja zavartan és mikor meg hallja Feret mit művel teljesen zavarba jön. Oda lép Dilechez és igyekszik ő is megcsípni az állatott.*

-Őszintén sajnálom Dilec! -Mondja a bocsánat kérést Feret miatt, ám ekkor ő kiviharzik. Szerencsére már ekkor sikerült nyakon csípnie Feretet az ing nyakánál és ahogy Dilec kiviharzik, az állat kezében marad. Zavartan néz Dilec után.*

-Dilec... megfog...*Ám ezt már nem biztos hogy hallja, így nem mondja tovább. Zavartan néz körbe és utánna az állatkáját mérgesebben kicsit megszorítja aki fájdalmasan nyüszent egyet.*

-Fájt? Nagyon helyes! Nem szabad így viselkedni Feret! *Mondta és nem szorította már a jószágot és Dilec után igyekezett. Most szerencsére nem esett semmi az útjába és kilépve az étkezőből csukta be maga után az ajtót.*

-Dilec... már megfogtam. Kérem ne haragudjon rá... ő... csak játszani szeretett volna. Nem akart rosszat, vagy kellemetlen helyzetbe hozni önt. *Mondta teljesen őszinte bocsánat kérően.*

Ahogy kívánod.
*Engedte ,hogy Yrisz elmenjen. Nem állította meg. Ő felajánlotta kedvességét, leginkább Leiran miatt, de az sem kellet. Vállat vont, nem nagy dolog. Úgy tűnik a nő fut az alfa után.
Valami okból. Elvigyorodott erre a gondolatra. Elég vicces helyzetben termet a farkas. És egyáltalán nem kívánna vele cserélni. Abban a pillanatban az ő elméjében is megjelent egy kép, miszerint ő utána is inkább Leiran futott, majd elkapta. Egy pillanatra megtorpant ,főleg e gondolat után s rásanditott a lányra. Csak nézte egy kis ideig ,majd aprót rázott a fején s kiment vele. Kint látta őket. Zsebre vágta a kezeit ,tovább ment. Nem volt kedve várni.*

Jöttök, nem jöttök. Nekem mindegy.
Yrisz ha lehetne kicsit kösd le magad, ma este még van egy gyülésünk. Ha beszégletni kívánsz akkor utána fogd meg Dilecet. Vagy mást.

*Emelte egy kis vigyorral fel a fejét a nő felé, aki bár nem láthatta, de hangjából kicsit kitünt az écelődés egy parányi szikrája. Nem tudta miért, de az a tudat, hogy a nő, nem annyira ártatlan és védtelen, mint aminek tűnt, ezt hozta ki. Ha mással is viccelődhet, vele miért ne tenné? Csak azért kivételezett ,mert a találkozásuk helyzete azt mutatta, így kell lennie. De most fordult a kocka, s pont emiatt, az ő megállapítása is. Lehet ,hogy hibásan tekintett így a lányra. Meglehet nem olyan ,mint amilyenek most ő látta. De ami kiemelt, hogy most Ő így látta. Kedvesére pillantott.*
Megint el kell mondanod egy több oldalas beszédet ,hogy Dilec tanácstag lett??

*Aztán az állatra emelte tekintettét ,mely most gorombább lett.*
Akár Yriszé, akár nem....nem szeretem az ilyen picurka dögöket...és ők sem engem. Nézz csak Ernestre...ő neki sem vagyok a szíve csücske.
*Pillantott kedvese felé.*

*Miközben rázta az inget, vette észre: nincs is már benne az állat... az a dög! Megállt a mozgásban. Tikkelni kezdett a szeme. Amikor Yrisz kijött, gyorsan magára kapta az inget. Bár nem látta a lány, úgy illet, hogy még így is megadja a tiszteletet és rendesen felöltözve álljon előtte.*

Jó, majd kinövi!

*Hangjában bosszúság csengett, és ekkor mintegy felmentősereg, érkezett meg Eras és Leiran, hogy márpedig itt gyűlés lesz!*

Yrisz! Örvendtem a találkozásnak!

*Hajolt meg kicsit előtte, majd Erasék után sietett, közben még mindig gombolta az ingét. Tuskónak érezte magát. Talán mert az is volt. Gyorsan felvette a tempójukat, Erasék mögött ment.*

Mi lesz a ma esti gyűlés témája?

*Még egyszer hátranézett Yriszre. Csak pár pillanat volt mindössze... szeretett volna bocsánatot kérni. Majd ha fagy! Rám uszította azt a görényt! Inkább próbált másra koncentrálni. Maga elé meredve, csendesen ment a Tanácsterem felé.*

*Kicsit bántotta a dolog és iszonyat dühös lett Feretre na meg Erasra a beszólása miatt.. Csak hagyta hogy elmenjenek a tanácsterembe, ő pedig vissza felment a szobájába.*

/->Hálótermek Központi épület Őrzők városa/

________________________
Leiran:

*Eras mellett ment és felnézett rá mikor Yrisz vérét szívta. Nem szólt semmit. csak helyeslően bólintott az Erneses megjegyzésre és együtt mentek le a tanácsterembe.*

/-> Tanácsterem (Eras Gressil és Dilec D. társaságában)/

*Meglepetésére nem telt el túl sok időbe ,míg végre az őrzőkhöz ért. A városban le sem szállt, csupán már a központi épület előtt, átalakulva. Nem volt ideje személytelen és felesleges fecsegésekre... legalábbis most. Tudata már az este körül forgott, és a csíny és bosszú édes keverékére, amit kitalált. Az eleje teljesítve volt, ezt pontosan tudta, így alig várta ,hogy a végső csapásban részt vegyen személyesen is. Oraf maradjon csak a helyén.
A lépcsőfokokat kettesével vette, hosszú és erős lábaival könnyedén jutott azok tetejére. Körbe pillantott. Kicsit furcsállta ,hogy ilyen nagy a csend, habár lassan belépet a "magánterületre " Így ez talán mégsem olyan fura...
Az biztos, a kellemetlen ,pofozkodós őrző lányt szerette volna elkerülni. Most teljesen megvan elégedve sármos megjelenésével, s nem akart ezen semmiféle változást az este folyamán sem.
Egyenként nézett körbe a helyiségeken, hátha megtalálja, vagy az öreget, vagy kedvesét.*

* Egész délután a fuccsba ment megbeszélés után a rendszert dolgoztam ki így elégé lefáradtam agyilag. Egy frissítő teáért jöttem fel a konyhába és a teával és a papírokkal kezemben megyek ki a konyhából az étkezőbe. Mikor kiérek teljesen a papírba temetkezve iszok bele teámba és egyenesen neki is megyek valaminak, vagy épp valakinek. Megütközve lassan nézek fel a papír mögül és egy hatalmas mellkast, majd feljebb emelve fejem Erast pillantom meg teljesen elpirulok.*

- Szi... szia. Máris ennyi az idő? *Kérdem pislogva felnézve rá zavartan és kinézve az ablakon látom meg, hogy igen.*

- Huh... nagyon elrepült az idő észre se vettem. *Mondom, majd vissza felpillantok kedvesemre és mosolyra húzódik ajkaim. Lábujj hegyre állva hintek egy finom csókot ajkaira.*

-Bocsánat kedvesem, hogy neked mentem, csak épp a választási rendszert és a közös iskola rendszerét dolgoztam ki és leírtam amire jutottam és azt olvastam át. *Magyarázkodom kicsit és az asztalra lerakva a papírt és teát mosolyogva nézek fel rá. Kezem mellkasára rakva hosszasan nézek szemeibe.*

- Hiányoztál.

* Már éppen 10 perce sétált fel s alá, kicsit feszélyezetten amikor épp megfordult és valami neki ment. Nem mintha fájt volna neki... inkább olyannak érezte ,mintha csak a szél legyintette volna meg. A másik pillanatban elkapta a lány derekát, el ne essen ,míg szabad kezével a papírok egy részét, amelyet utána vissza is adott neki. Elengedte s eddigi unalma átalakult egy vigyorrá ,mely szellemesen lengette magát kedvesének.*
- Maradjunk abban ,hogy te sokkal nyúzottabbnak tűnsz, mint én..... Adok 10 percet ,hogy felfrissítsd magad, aztán mennünk kel!
*Talán inkább mondta volna ,hogy maradjanak. Nem olyan fontos az ünnepség. És, ha ténylegesen nem tervezett volna el valamit, akkor ezt is tette volna. Így azonban, nem hagyta volna ki semmiért a Malaia-t. Ám ezt még Leirannak sem akarta bevallani.
Bólintott a lány magyarázatára, amellett pedig megvakarta a saját füle tövét, ahogyan picit elhúzta a száját.*
- Jah..kicsit ismerős....én is dolgozgattam otthon...de aztán meguntam..... túl sok volt.

*Egy kis ideig nézte, ahogyan lerakja a dolgokat, végül viszonozta a finom csókot.*
- Akkor...nem nézhetem meg a hölgyeket jobban ,mint akarnád ?
*Kacsintott felé.*

//Booocsi... TAT nem láttam..//

*Nagyot sóhajtva hunyom be szemem, megdörzsölve orrnyergem lassan pillantok vissza kedvesemre.*

- Hát még ha sok is lenne a munka, az kevésbé zavarna, mint hogy apám meg se akarta hallgatni az ötleteim a szigettel kapcsolatban, és kellőképp össze is kaptam vele emiatt. *Szusszanom és egy keserűbb mosoly húzódik ajkaimra.*

- De ez koránt sem tart vissza, hogy a tanács véleményét kikérjem, ugyanis ha meg se akarja hallgatni ötleteim kidolgozott részét, akkor kénytelen vagyok sarkamra állni, ugyanis az a rendszer ami most van koránt sem jó, ha szeretnénk kilépni ebből a középkori már elavult rendszerből, ugyanis nem hiszem, hogy azért lett volna Baltazar és Eleika lázadása, mert olyan jó lenne ez ami most van. *Újabb fejfájás kerülget és megdörzsölve orrnyergem próbálom kicsit össze szedni magam.*

- Nyúzottnak tűnök? Akkor lehet ideje kicsit össze szednem magam. Így még sem jelenhetek meg egy ünnepélyen, amire meghívtak. *Megsimítom kedvesem mellkasát és jó lenne, kicsit pihenni, de hiába maradnék itthon, akkor se pihennék, hanem a részleteket dolgoznám ki. A teámra és a papírokra nézek.*

- Mint ha semmit se csináltam volna. *Sóhajtom, s megcsapja fülemet Eras mondata. Rákapva tekintetem húzom fel a szemöldököm egy huncut mosolyra.*

- Szóval szeretnéd a lánykákat megnézni magadnak? Hmm... végtére is nem vakságot, hanem hűséget fogadtál azzal, hogy a társam lettél, de ne feledd kedvesem, hogy ha te nyilvánosan fogod bámulni a lányokat, ne csodálkozz ha én a fiúkat nézem meg magamnak. *Kuncogom el magam kedvesen és aranyosan.*

- Úgy hogy nyugodtan megnézheted a lányokat, csak nem ajánlott kikezdeni velük. *mélyen nézek kedvesem szemeibe és finoman simítom meg arcát.* -Megyek gyorsan rendbe szedem magam. Fel jössz velem?

- Bármit is mondasz, várható volt ,hogy Aurélius nem fog örülni a dolgoknak.
*Vont vállat ,mintha nem is igazán foglalkozna a dologgal, de Leiran tudhatta, ez csak egy szokása, igazából figyel rá.*
- Még az is "korai", hogy te lettél a vezető, lehet félt ...főleg egy újabb háborútól.... na..nem mintha én nem élvezném.
*Széles vigyorral engedte el szavait. Belegondolt a következményekbe, tudta éppen annyi rossz származna belőle ,mint jó. Talán másoknak sokkal több rossz. De ő harcos népben született és élt most is, számukra ez teljesen más felfogás volt. Követte a lányt ,majd a papírokra pillantott. Egy pillanatra a rosszullét kerülgette.*
- Ismerős érzés.... 3 napig nem akarok egy papírt sem látni...komolyan.
*Azzal megnézte a polcokat, és megpiszkált pár díszt, mintha gyerek lenne. Na, nem a kíváncsiság vezérelte.*
- Tudod... Az öreged talán ebben kicsit olyan ,mint az enyém.... csak az enyém vén kujon még mindig...ma is eltűnt...

- Jah elégé.....kend be az arcod egy kicsit, csípd ki magad és akkor talán nem látni a vöröses szemed és a táskákat.
*Nevetett halkan s elkerülte a nő esetleges támadását.*

- Nem lenne rossz dolog.... * azzal elcsendesedett, s elfintorodott. Az az ötlet már koránt sem tetszett neki ,hogy Leiran nézze a férfiakat. Ez a kifejezés kiült az arcára is. Szinte felfújta magát.*
- Na....próbáld csak meg, ha azt akarod ,hogy már Kalí is kitiltson az ünnepségéről. Eggyel több vagy kevesebb...
*Vont vállat. Hosszan nézett kedvesére, s habár nem haragudott, azért még nem nyugtatta meg efelől.*
- Menj csak.... megvárom a serpenyős lánykát ,hogy tönkretegyem a serpenyőjét!
*Vigyorodott el enyhén, megtörve az előző módot.*

-Igen sejthető volt. *Szusszanom és behunyva a szemem próbálok kicsit pihenni, miközben hallgatom a háborúról szóló dolgokat.*

- Egy háború sose jó. Hiába vagy harcos, akkor sem. Ha egy háború törne ki, akkor gondolj arra is, hogy nem csak harcosok, de nők és gyerekek is meghallhatnak, bár eléggé sok tartalékunk van élelembe és fegyverekbe, de akkor sem lenne jó. *Jegyzem meg saját véleményem.*

* A papírokat és a teám veszem fel és úgy nézek kedvesem szemeibe. Reakcióján a fiúkról való megnézésre tesz megmosolyogtat. Bele iszom a teámba, majd lenyelve a kortyot nézek rá.*

- Akkor, ha neked se tetszik, hogy én a fiúkat nézem meg, akkor így nézd meg te is a lányokat. *Jegyzem meg neki és odalépve hozzá paskolom meg kicsit a mellkasát. A táskák és ráncos megjegyzésére inkább nem mondok semmit még. Elindulok ki az étkezőből fel a szobám felé. Az ajtóban megállva nézek vissza rá.*

- Jut is eszembe, ha annyira ráncos vagyok miért tetszem még mindig neked? Hisz megkaphatnál tőlem csinosabb és fiatalabb lányokat is.  Szóval a csipkelődésed nem jött be. Sietek és nem biztos, hogy fogsz Erinnel találkozni. Apám eléggé lefoglalta mára. *Mondom és azzal eltűnök az ajtóban és egyenesen felmegyek a szobámba.*

*Odafent hamar össze kapom magam és egy gyors fürdés után öltözöm fel a megszokott tradicionális ünnepi ruhámba, ami nem sokban tér el a hétköznapitól, pusztán a színei ünnepibbek. Mikor kész vagyok megyek le, de a papírokat fent hagytam, mert nincs rájuk szükségem. Vissza menve az étkezőbe látom Eras még mindig egyedül, vagy újra egyedül.*

- Kész vagyok, ha gondolod indulhatunk is, persze csak ha megfelelek neked így. *Mondom kedves hangon.*

- A háború azt hiszem egy olyan dolog, aminél sosem fogunk teljesen dülőre jutni.Persze....ne gondold ,hogy minden vágyam egyet azonnal levezetni!
*csettintett ,mintha ténylegesen azonnal akarná.*
-Van jobb dolgom is,mint állandóan a fejemet használni...jelenleg.

*A paskolásnál érdeklődve tekint rá, majd lassan követi pár lépéssel, a szemeivel meg végig. Hosszan figyeli. Szavaira végül színpadiasan elvigyorodik. *
- Megkaphatnék igazad van.....de azt nem mondtam ,hogy nem foglak egyszer egy fiatalabbra lecserélni.
* A végén füttyentett egyet, de direkt csak úgy megjegyezte, miután a lány szobájának ajtaja már záródott. Az információ, hogy Erin nincs a közelben megnyugtatja.Nem fél a lánytól, de jelenleg illik jól viselkednie.... legalább egy kicsit, az pedig nehezebb lenne Erin oldalán. Az köztudott és látványosan látható, hogy nem szeretik egymást. Nem is kell más..... *

*Hosszabb idő telik el, legalábbis Eras annak érzi, míg várakozott. Időnként belógott a konyhába, hátha talál valami ehetőt, de hamar fel kellet adnia. Reménye már csak az ünnepség lehet. Amint kedvesét észrevette füttyentett egyet.*
- Még ráncosan is neked van az egyik legszebb hátsód.
*Azzal kezét nyújtotta.*
- Kisasszony...elkísérhetem a Malaiara?

-Igen a háború már csak egy ilyen kétes dolog és nyugodj meg nem gondolok olyat, hogy most azonnal akarnál egyet. *Válaszolom kedves lágy mosollyal arcomon és mikor már elindulok szobám felé egy övön aluli ütés mér rám kedvesem. Csípőre téve kezeim fordulok meg szájtátva.* 

-Igazán? *Kérdem elképedve és inkább becsukva szám veszek egy mély levegőt mielőtt olyat mondanék amivel megbántom.*

- Inkább megyek öltözni. *teszem hozzá megfordulva és a témát itt lezártnak tekintem.*

~*o*~

-Leszel te még ráncosabb kedvesem... *Hagyom ennyiben és direkt nem mondom tovább, mert tényleg nem akarom megbántani.* 

- De bóknak veszem, hogy azért tetszem. *Mondom megenyhült mosollyal és finoman fogom meg kezét.*

 -Igen elkísérhet uram. *Mondom egy halovány kedves mosollyal és mellé lépve indulunk meg le az épület elé, ahol sárkány alakra váltva helyezkedik úgy el Eras, hogy feltudjak ülni hátára. Óvatosan mászom fel, s megkapaszkodva cirógatom meg nyakát és hagyom, hogy könnyedén felröppenjen velem.*

/-> Erdei elf falvak Eras Gressil társaságában./