Őrzők városa- Központi épület könyvtára

Ez a helyiség a Város legjobban felszerelt könyvtára. Igazgatása az "uralkodó" családra tartozik.

Miután ott hagyta a társaságot mély levegőt véve ment be a könyvtárba. Este lévén senki nem volt benn. Egyenesen az ablakhoz ment és mély levegőt véve próbált megnyugodni. Behunyta a szemét, hogy kicsit össze szedhesse a gondolatait. Tisztázni akarta a történteket. Miközben várta "munka társát" a könyvtárban.*

*Nyugodtan követte a lányt. Este fele szinte már senki nem mászkált a folyosókon, így most nem is tehettek megjegyzéseket rá. Amint beértek becsukta maguk után az ajtót s végig pillantott a helyiségen. Már járt itt, habár nem nevezhette kedvenc helyének, mivel őt nem sok könyv foglalta le. Ami mégis, azt viszont innen mind kiolvasta. Kicsit beljebb lépett, mialatt pár cimkét fürkészet szemeivel ahogyan karba fonta kezeit s végül elvigyorodva pillantott a másikra.*
Mondjuk, nem teljesen értem ,miért nem beszélhettük meg ott ahol ők.

Nem akartam zavarni őket a kereszt beszéléssel. *Jegyezte meg de nem fordult felé továbbra is kifele nézett az ablakon.* Nem hiszem, hogy túlzottan sokat értettünk volna egymás szavaiból a csipkelődések tengere közepette. és nekem már kezdett szét menni a fejem. Elnézést kérek a "közvetlen" viselkedésért. Arra gondolok amikor eléd hajoltam és a szemedbe néztem. Nem tudom mi ütött belém, de biztos lehetsz, hogy semmi hátsó szándékom nem volt.

*Valahogy most még sem tudott felé fordulni és a szemébe nézni. A magasabb férfiak mindig is a gyengéi voltak, de valahogy a vörös szemek még jobban megigézték abban a pár pillanatban.*

Remélem meg érted, és ahogy Gill se árulja el terveit, így mi miért áruljuk el? Selestina természetesen értesülni fog róla.*Mondta nyugodt hangnemben, de valami távolság tartás érződött belőle.*

Nos? Te mit javasolsz? Milyen taktikát erre a helyzetre? Küldjelek oda pár őrzővel és egy paktummal, ami felszólítja őket a tanács előtt megjelenni, és tisztázni a helyzetet a vezetőjükkel egyetemben? Vagy mit?

*Elmorfondírozott azon amit a lány mondott. Hümmögött kicsit, míg végig ért a gondolat menetén ,majd végül ismét egy bólintással zárta.*
Igazad van, nagy valószínüséggel még mindig szívnánk egymás vérét Gilel...de ez mindig is így ment ,mióta találkoztam vele a tanácsban..komolyan már ezért megéri felkelni.
*vigyorodott el, aztán hosszan pillantott a lányra, mintha megfigyelne rajta valamit. Észrevette ,hogy most a előzővel ellentétesen úgy tesz ,mintha kerülné. Sóhajtott kicsit ,majd körbe pillantott s végül leült az egyik szére míg maga mellé húzott egy másikat.*
Semmi baj..habár megleptél....tény ez tény, de hiszek neked. Nem láttam bele mást, előtte elégé a tudomásomra hoztad.

Úgy érzem ki a szavaidból, hogy valamiért még nem bízol elégé az új lányban, illetve megtartod magadnak a tervet, mivel Gil is.... érdekes helyzet, ezt még nem is vettem észre.
majd a kérdésnél megfogta a saját állát s elgondolkodott.*
Hát ez lenne a legdiplomatikusabb amit te mondasz. De ha igaz és Bhaltazar az új vezető, nem biztos ,hogy az első napokban behódol, legalábbis, náluk ez nem úgy megy, hogy hirtelen csereváltás van. Az új vezetőtt és néha megfigyelik.

Értem akkor egyenlőre maradunk a diplomatikusnál első körben viszont kell egy másik terv is, hogy biztosak legyünk. *Mondta és mély levegőt véve felé fordult és az ablakpárkánynak dőlve figyelte. A hold enyhén világított be az ablakon mögötte és megigazítva a haját feltűzte azt.* Kicsit melegem van. *Jegyezte meg de igazából nem szándékozott vele tenni semmit és utána újra a férfira pillantott.*

Selesben bízom, csak neki inkább Gillel van még megbeszélni valója főleg a hívatlan vendéggel, ahhoz, hogy kidolgozzuk a taktikát eleget tudunk már nem? *Kérdi majd lassan mellé sétált és leült a székre és az ablakon nézett ki ismét.* A másodlagos tervet szerintem 100%-ig rád bízom, ha esetleg kellene támogatás az őrzők részéről értesíts kérlek, vagy már most is van esetleg valami taktikád amit meg osztanál velem?*Kérdi rápillantva. Régen ücsörögtek így kettesben egy helyen. A hold ahogy megvilágítja arca finom vonalait és tenger kék szemei mélységet tükröznek, mintha gondolatai teljesen máshol járnának.*

*Kitámasztotta fejét, míg kezét a szék karjáfán tartotta. Hosszan nézte a lány vonásait, most így az alakját ,melyet az örző ruha igenis kiadott. Szavaira lassan pillantott fel, végül elmosolyodott.*
Igen ,úgy vélem az első megoldás jelenleg helyes..mégha nem is az én reszortom. De úgy lesz..odamegyünk páran.
Meleged? Úgy vélem a ruhád pedig nem túlságosan meleg....

Eleget...úgy tűnik a legnagyobb gondot Balthazar jelentheti most.
*Mondta s örült ,hogy előzőleg maga mell tette a széket ,mert így a lány most oda ült. Rápillantott, elgondolkodva, még mindig eszébe jutottak azok a szavak amike a fejéhez vágott, majd amiket csak úgy kitőrésből mondott. Szavaira bólintott.*
Rendben, nem lesz vele gond. Konkrét taktikám még nincs, de előhuzok egyet ha gondolod. Ám ha a térképre jól emlékszem s így van..akkor a legegyszerűbb az lenne ha bekerítenénk..persze erre mi sárkányok elegek is vagyunk ha minden jól megy. Ha nem, akkor jöhet a második felvonása...oda majd rakok pár alakot. Rendben, úgy lesz..bár tudod ,hogy minket nem kell féltened.

*Csak nézi a lányt. A hold fénye pont a legszebb részeket emeli ki sejtelmes fényével. Halványan elmosolyodik az egészen. Vörös szemeivel végül a lányra pillant.*
Mikor is ültünk kettesben utoljára ? egy 100 éve?

Igen melegem. Valahogy én ebben a ruhában is nehezen viselem a tavaszi időjárást. A nyárról ne is beszéljünk, Ez valószínű a jég típusú velem született képességemnek köszönhető. Értem és köszönöm. -Mosolyodik el kicsit majd újra Erasra pillant és így tekintetük találkozik. Szinte bele mélyed a szép vörös szemeibe és elégé sokára válaszol a feltett kérdésre, de előtt meg rázza a fejét.*

Igen körülbelül 100 éve, de pontosítsunk 98 éve. Még csak 2 éve voltál a tanácsban. Én is akkor kerültem be az első gyűlésemre mint te. Emlékszem én jelenthettem be neked az "öröm hírt", hogy tanács tagnak választottak. *Mosolyodott el az emléken.* Istenem kicsit régen volt. Néha észre se veszem, hogy az emberi viszonylatokban milyen öreg is vagyok... Az embereknél ilyenkorra már rég nincs belőlük semmi. *Gondolkodott el és arcán látszódott, hogy belül igen csak elgondolkodott, és újra Erasra pillantott.*

Tényleg ennyire kibírhatatlan személyiség vagyok? Ennyire elüldözök mindenkit magam mellől? Csak mert azt szeretném, hogy ne a pozíciómért szeressen az akivel össze kötöm az életem? Szeretnék gyereket. Melyik nő ne szeretne, viszont annyira nehéz olyan férfit találni, aki nem a rangot nézi... *Mély levegőt véve térdeire támaszkodott és állát kezeibe helyezte, és mély levegőt véve maga elé nézett. Utána újra a vörös szemekbe, melyek már teljesen megigézték. Szíve jobban megdobbant és ekkor vissza húzódott és beleharapott az ajkába és az ablakon nézte ki.* Istenem... ennyire igényelném a törődést, hogy már egy sárkány.... egy... férfi közelsége is elveszi az eszem? Pedig még messze van az a bizonyos két hónap... istenem... *Mély levegőt véve nézett kifelé az ablakon és akkor jött rá, hogy ezeket hangosan mondta ki. Kissé zavarba jött.* Bocsánat teljesen ellentétesen viselkedem mint amit mondok... *Mély levegőt vett.* ebből már nem jövök ki jól. *Kínjában kacagott fel kicsit és érezte, hogy kezd túlzottan személyes lenni a dolog.* Van egy közös a múltunkban... és még a képességeink is teljesen ellentétek, ahogy a személyiségünk is... de akkor mégis miért nem bírok elszakadni a szemeidtől?*Kérdi újra rápillantva és szinte ismét elveszett a szép szempárba, kicsit mintha lassan közeledne felé, de nem szakadt el a szemkontaktusból. Vívódott önmagával is.*

Hát akkor kellemetlen lehet. Én , ha már itt tartunk jól bírom a nyarat is meg a telet is. Télen fűtenek belülről, nyáron meg semlegesíti, tökéletes kombó. *Vigyorodott el, megint fényezte egy kicsit magát így nem is vette rögtön észre ,hogy a lány a szemeit nézi. Ám amikor pupilláját is ráemelte, látta az mintha lefagyott volna. Érdeklődve nézte, végül csak szélesen elvigyorodott annak reakcióin. Amikor elkezdett válaszolni a kérdésre ő is bólintott, s kitámasztotta a kezével a fejét.*

Igen..igen. Éppenséggel, azt hittem ,hogy ellenem hoztak fel megint egy vádat. Gondolhattad ,hogy mikor megláttam a sok szörös arcot....kivéve kettőt, de abból, remélem Gil nem haragszik meg ha nem őt jegyeztem meg.
*Vigyorgott szélesen a lányra, majd vállatvont unottan.* Tudod, ehhez a témához nem tudok hozzá szolni. Engem az emberek ilyen mértékben nem érdekelnek. Törékenyek...rettenetesen...*vakarta meg a tarkóját s hátradölt kényelmesen, majd a fejét is hátra döntötte s lehunyta szemeit. Elég kényelmesen helyezkedett el.*
Tudod, előbb utóbb ,mindenki elmúlik. Remélem én dicsően fogok, nem pedig egyedül elaludni valahol. Inkább akkor már harc közben...a harcok alatt..mindig védhetünk valamit.

*Amint a lány hirtelen témát vált, ő is érdeklődve s lepetten pillant rá kicsit. Hagyta hadd beszélje ki magából, inkább ,minthogy megint neki rontson ,mint nem is olyan rég. Amint kérdéseket tesz fel, magának, vagy neki ,nem is tudja eldönteni, körbe tekint ,hogy tényleg csak ők vannak e ott, aztán magára mutatt.*
Tudod, nem tudom ,hirtelen mi ez a kitőrés....de ha engem kérdezel ,fogalmam sincs...nem vagyok nő. A férfiakról meg..... a legtöbb papucs, ezért próbálnak a szoknyád mögé bújni, mellyel együtt jár a rangod is. Figyelj..ha már nagyon itt tartunk, akkor vagy álcázd magad és menj oda ahol nem ismernek..ott akkor a rangodról sem tudnak és talán találsz egy értelmes hapsit, vagy pedig keress olyat aki nem nyáladzik utánad s próbáld te elcsavarni a fejét.
*Szavain csak figyelt, kicsit összevonta a szemöldökét és előre dölt, kezeit a összekulcsolva az ölében. Úgy tűnt nagyon mérlegel valamit. Lassan esett le neki minden amiről a lány beszélt, nehezen tette össze, pedig elég könnyü dolog volt, ám amint elkezdte magát védeni, hadarni egy pillanatt alatt megvilágosodott. Szélesen, és sármosan vigyorodott el.*

No lám....a délután még én lettem kioktatva, pedig a kisasszony igyekszik flörtölni velem most... Ha ilyen nagy hatással van rád, egy sárkány, ahogyan te mondtad, nem lehet ,hogy mégiscsak előrébb jött a két hónapod?
*Nevetett fel egy kicsit, úgy vélte a lány szórakozik vele, s ezzel próbálja ismételten megkőnnyíteni a veszekedést. Amikor a szemeiről volt szó, megrázta a vállát.* Nem tudom....de hallottam már párszor ezt.
*Szemei érdeklődve fürkészték a lány vonásait s azt is,hogy egyre közelebb jön.*

*Teljesen beleveszett a szempárba és a sármos mosoly csak még jobban rá tett a dologra ám amit mondott Eras kicsit vissza rángatta a valóságba és megállt a közeledésben. Mély levegőt véve behunyta a szemér é ajkába harapott. Tisztítani próbálta az elméjét és lassan nyitotta ki újra a szemeit.*

Nem vitatkozni akarok, és nem kioktatni. És a termékenységi időszak kizárt hogy előrébb jön. Az mindig ugyan akkor van óra mű pontossággal és nem lehetséges az előre jövetele. Ez biológiailag van belénk generálva. Most őszintének kellene lennem igaz? *Kérdi és inkább kinéz az ablakon és újra ajkaiba harap. Hátra dől a széken és keresztbe fonja a karjait. Jelenleg hatalmas küzdelem van benne, és próbálja ezt leplezni, kis sikerrel. Viszont úgy érzi tartozik Erasnak az igazsággal.*

Emlékszel mikor elmentem a Sárkányok városába és ott ültünk a vízesés egyik szikláján. Te vittél oda fel a karjaidban, mert nekem sokára tartott volna oda felmásznom, így felrepítettél minket.* Mondta, szavait halkra fogta. Nem akarta, hogy kihallgassák őket, így kicsit körbenézett. Utána pedig újra mélyen a szemeibe nézett.* Azóta mióta megmutattad nekem azt a természeti csodát. A lépcsős vízesést. Azóta az érzéseim elégé változóak lettek feléd. Vannak éjszakák amikor eszembe jutnak a közös kalandok amibe eleinte belerángattál utána pedig már mentem magamtól is. Olyankor úrrá lesz rajtam egy olyan érzés, hogy...*Hirtelen a mondat közepén elhallgat és mély levegőt véve próbálja össze szedni a gondolatait.* Nem akarom, hogy bajod essen, egy amolyan féltés, de nem baráti féltés hanem egy kicsivel több. Viszont mikor a gyűléseken meglátlak hirtelen olyan indulat lesz rajtam úrrá és egyes csipkelődéseidnél meg tudnálak fojtani, de mégsem. Tudom ez most mellbevágó lehet. Ha nekem mondana el egy ilyet valaki én is elégé meglepődnék.*Újra a férfi felé fordul és ajkába harapva pásztázza végig az arcait.* Mikor kettesben vagyunk folyton érzek valami szikrát közöttünk, sőt néha bennem egy egész láng tengert ami... ami elemészt. Főleg ha a szemedbe nézek.

Valószínűsítem ezért is vagyok veled ennyire ellenséges, és kíméletlen. Igazából csak piszkálódásnak szántam azt amit mondtam a tanács teremben, és nem akartalak megsérteni, csak kicsit letörni a szarvad. *Pirult el picit.* És tudom ha akkor inkább befogom a szám, nem vágtad volna ezeket a fejemhez. Jó hagyom hogy kicsit megemészd a hallottakat. *Mondta és inkább felállt mielőtt teljesen elveszíti minden erejét a tűz ellen. Ilyenkor mindig annyira sebezhetőnek érzi magát. Az ablakhoz sétál és az ablak párkányra könyököl és kifele bambul.*

*Nem teljesen tudta mit regáljon a lány gyakran váltakozó hangulatára és szavaira. Amikor csendesen kezdett beszélni komolyabban figyelt rá, mert arra rájött, hogy nem szórakozik vele. Legalábbis ténylegesen ezt ki is jelentette neki... A vissza emlékezésre elmosolyodik. Ezekre ő is emlékezett, a sárkányok amúgy is nehezen felejtenek el dolgokat, főleg ami elégé fontosá vált a számukra. Lehunyta a szemeit s felsóhajtott. Szokása és jelleme ellenére, most a homlokát ráncolta ,majd kicsit az orrnyergét kezdte masszirozni. Nem tudta mit felelhetne a lánynak. Ő ilyenekre nem gondolt...vagy ritkán..de erre minden férfi gondol, akkor is ha nem vallja be. Nem? Vagy legalábbis egyszer megfordul a fejükben. Nyugodtan viselkedik, nem szól közbe. Nem csak azért mert nem is tud hirtelen mit mondani, hanem azért is ,mert jelenleg azért kíván tekintettel lenni a lányra. Ez tényleg véresen komoly. Amint Leiran nem figyel ,hirtelen a fejére teszi a kezeit s hátra dobja, a legszívesebben kiáltana ebben a hülye helyzetben. Sőt..nem...inkább menne fegyver nélkül harcolni! Csúrom vízesen vagy izzadtan, aszakadt ruhában, nagy lendülettel, koszosan és sérülten, az andrenalintól fütötten , hangosan kiáltva, kántálva a harcos szavait s vágna, bőrt, húst ,ínt.....vágna...vágna..VÁGNA! Ebben a pillanatban hátraesik a székben. Lábbai az égnek állnak s csak a plfafont nézi. Na igen..sikerült most elég hülyén viselkednie...ilyen nem történt vele más 240 éve. Napra pontosan tudja..az a nap sem volt egy unalmas tipus. Elvigyorodik és egyik lábát átteszi a másikon, nem áll még fel. Úgy tesz ,mintha mi sem történt volna, s hagyja is ,hogy az a pár perc csönd ,mely kettejük közé kebelezi magát, így teljen el. *

*Csak ezután sóhajt egy nagyott, igyekszik jobb formáját mutatni s nem túl nyers lenni. Lassan feláll ,majd a széket is a helyére teszi ismételten. Haja kicsit kócosabb lett, befonott tincse pedig most elől ül meg. Leveszi a palástját s a támlára teszi, úgy pillant komolyan a lányra. Az még mindig az ablak közelében áll. Hosszan nézi....rendben..nézze most másképp....*
Nem lehetséges...hogy csak annyira vágyódsz..mint ahogy mondtad, hogy arra pillantasz aki a legközelebb van valamilyen formában hozzád? Bár hidd el, elégé erősíti az egóm ,hogy egyszerre akarsz megölni és a karjaid közé vonni....de tudod, nem teljesen arra számítottam ,hogy én leszek az a célpont aki nem nyáladzik utána és neked el kell kapnod....
*Kezdte el, de még nem fejezte be.*

*Hallotta a csapódást, de nem nézett hátra. Igyekezett, nem nevetni, vagy még jobban kínos helyzetbe kerülni. Lassan felegyenesedett és ismét keresztbe fonta a kezeit és nézett ki az éjszakába. Mély levegőt véve lassan fordult meg behunyt szemmel. Lassan nyitotta ki. A mögötte áradó fény arcát sötét re színezte és szinte csak szeme kékje világított ki a sötétes alakból. Szemei viszont most még a sötétben is csillogott.*

Lehet igazad van, hogy ez csak vágyakozásom játéka. Kérlek bocsásd meg bután viselkedem...*Mondta és leeresztve karjait elindul kifelé a teremből, hogy félbe szakíthassa ezt a kínos helyzetet.* Igazat kell, hogy adjak neked. Magam se tudom mi ütött belém. *Mondta és már mellette járt, de nem lassított le. Léptei kicsit gyorsabbak voltak a megszokottnál.*

*Látta a kék szemeit, s hosszan nézte ahogyan a sötétben azok még mindig fel-fel fénylenek. A következő pillanatban folytatta volna amit elkezdett, de a lány közbeszólt s lezárta az ügyet. Visszavonulót fújt s ezt már jól ismerte. Leirannal ellentétben, neki volt már dolga nőkkel, nem is egyel, éppen ezért észlelte mikor van az ,amikor inkább mentik ami menthető, és fülüket ,farkukat behúzva sietnek el a tethelyről. Elkomolyodott a szavaira, még az izomagyával is képes volt felfogni, hogy megbántotta. Mielőtt elmehetett volna mellete elkapta a karját s szorosan tartotta ,hogy ne tudjon mégegy lépést megtenni. Sikolthatott volna...biztosan rögtön itt teremtek volna, hogy megmentsék, de felesleges lett volna. Nem akarja bántani. Szoritása nem volt fájdalmas, vőrőslő szemei amik eddig tűzként égtek, hol szórakozotsága, hol pedig felfokozott harc vágya miatt, jelenleg gyengédebb oldalát mutatta meg, épp csak perzselt.*

Nem fejeztem még be Leiran. Össze vagy zavarodva, nem tudom mit mondhatnék neked, amivel segítenék ebben. Sárkány vagyok..nyers és módortalan néha...most azonnal megtehetném ,hogy felkaplak a vállamra és elviszlek innen, aztán csak az ég tudja mit tennék veled...megtehetném, lenne elég erőm hozzá, s nem tudnál mit tenni. Más nőkel már megtettem, nem egyszer, nem kétszer. Kaptam én már vágytól fütött sóhajokat és pofonokat is, de a végén mindig az lett amit én akartam.....Tehetném azt is ,hogy ismételten udvarlok egy-két sort, aztán ismételten megkapnám a te veszélyesebb részed és a tanács előtt égnék ,mint a fáklya....ami mondjuk engem nem érint túlságosan..csak mondom.
De..te nem vagy olyan nő, mint a többi, éppen ezért, nem szeretném azt ,hogy ebben a pillanatban engedjek bájos szavaidnak, kővetelőző szemeidnek és magányos szívednek...mert megbánhatod. S a nőkre más elvek vallanak mint a férfiakra....te nem tehetsz bármit házasság előtt...te nem szerethetsz igazán házasság előtt. Érted amit mondok?

*Érezte ahogy megfogja a karját és nem tett további lépéseket, és behunyva a szemét hallgatta. Igazat adott neki, de mégis szíve hevesen vert. Ezt érezhette Eras is pulzusán keresztül karjánál. Lassan pillantott fel rá és haloványan elmosolyodott, majd megérintette az arcát a férfinak.* Óh, hogy hányszor meg tettem már azt mit házasságon kívül nem lett volna szabadott. Tudom, hogy te engem sose bántanál, ha nem akarnám a dolgot a sárkány léted ellenére is abba hagynád és inkább vissza vonulót fújnál. *Mondta most már nyugodtabb hangon. Látta a szemében a lágy parazsat. Az övé sem volt az a háborgó kékség, mint általában szokott lenni.*

Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy velem, és türelmes. A veszélyesebb részem lehet elő jönne, de csak azért, mert magam sem akarom elfogadni a dolgot. Túl sok minden köt minket össze. Kezdve a születésünk körülményeivel. Mind ketten elvesztettük édesanyánkat a születésünk pillanatában. Láttalak felnőni és veled együtt nőttem én is. Sok hülyeséget meg csináltunk. Számtalanszor kihasználhattad volna gyengeségem de te nem tetted meg. *Mélyen nézett a szemeibe és megsimította az arcát. Magassarkú cipője miatt most nem volt annyira vészesen alacsonyabb tőle.* Ezeket a hirtelen érzéseket még más nem váltotta ki belőlem... ellentétek vagyunk és még sem....De lehet igazad van s csak a zavarodottság beszél belőlem. Amúgy ne hogy azt hidd, hogy 1000 év után én még nem voltam férfival... De voltam... csak mindegyik hallgat és nem reklámozza, mivel nem akarnak nekem rosszat. Ahogy te sem. De ha most nem fújok vissza vonulót talán nem tudom végig gondolni higgadtan a dolgot. *Mondta és kedvesen elmosolyodva még egy simítást meg engedett magának arc élén és utána finoman lefejtette magáról a tartó kart.*

Ha szeretnél éjjelre itt maradni. A vendég szobád készen áll a fogadásodra. *Mondta újra hivatalos hangnem re váltva és tovább indult az ajtó felé. Kilincsre helyezte kezét, és még kicsit várt a kilépéssel.*

*Színpadiasan emelte szívéhez a kezét s kapott levegő után.* Ahh..ez fájt. a tudat ,hogy tisztaságod már oda.... ez most megfájdította a szívem! *Röhögte el magát, de azért nyugodtabban pillantott rá.* De azért ezt komolyan mondtam..... tényleg meglepödtem. Az öreg egyáltalán tud erről?
*Nézte érdeklődve ,majd karba fonta a kezeit s komolyan lehunyta szemeit. Csak hallgatta s bólogatott rá, habár magában azért más is hozzá füzött minde egyes mondathoz.*
~ Dehogynem..én és az érzelmek? Az első 270 évem azzal telt ,hogy egyik bugyiból a másikba ugráltam és az élvezeteket hajhásztam. Mit nekem érzelem? Heh..sosem gondoltam komolyabban rá.....Rád is csak azért nem másztam, mert akkor még nem voltál elégé kifejlődve....bár be kell vallanom az utóbbi időben szépen formásodtál....és azt hiszem én is változtam...NEM ,ÉN FÉRFI VAGYOK! HARCOS! MACSÓ! ÉN NEM GYENGÜLÖK EL PÁR SZÉP KÉK SZEMPÁRTÓL! ~

*Azzal bólintott egy nagyot ,s ekkor kapta fel a fejét. Tetszet neki a lány gyengéd érintése, de csak előre nézett. Kőhintett, remélte az öreg tényleg alszik és nem hallgatózik....* Ha tudnám ,hogy az apám nem szereti a gyógyitokat, komolyan azt hinném ,hogy az én öregem és a tied összejátszik....
*Jelentette ki első gondolatátt, majd felpillantott. Nézte egy ideig és felsóhajtott a hivatalos beszédre. Odasétált , szorosan mögé s kezét a lányéra tette, úgy fogta meg a kilincset.*
Rendben.
*Búgta a fülébe ,majd lenyomta a kilincset s megvárta míg kimegy, csak utána ment ki.*

*Mielőtt kilépett volna lassan elmosolyodott haloványan és behunyta a szemét, majd kilépett az ajtón és mély levegőt véve Még vissza pillantva rá mélyen a szemébe nézett még most.*

Természetesen tud róla. Senki nem kívánhatja egy nőtől, hogy vágyait örökké elfojtsa nem igaz? *Kérdi halovány mosollyal.* Most azonban fel megyek. Előkészítem a vacsorát, hisz atyám lassan ébred és evés után újra aludni fog. Azt természetesen nem tudja, hogy miként érzek egyes férfiak iránt. Viszont szeretnélek megkérni arra, hogy szólj a többieknek hogy 20 perc múlva vacsora az étkezőben. *Mosolyogva pillant rá és elindult a lépcső felé, majd a lépcsőn el is tűnik.*

/ Étkező (Őrzők városa)/

Jah... azt hiszem.
*Bólintott*
Az öreg sunyibb ,mint gondoltam volna. rendben szólok nekik...és akkor 20 perc.
*Nézte ahogyan elmegy, majd felsóhajtott és a hajába túrt. A vörös tincsek kikukucskáltak ujjai közül.*
Na...erre nem számítottam...
*Motyogta ,majd elindult vissza a tanácsterembe.*

(Örzők városa -- Tanácsterem)

*Mély levegőt véve lélpett be a könyvtárba és Erasra pillantott.* Tudom, hülye ötlet... nem fogom megtenni, és apám se akarná... tuti ott hagynám a fogam...*Mondta és elhúzta a száját és a papír tartóhoz ment, és elővett többet is. Két tintát és két lúd tollat vett el a tárolóról, majd az egyik asztalhoz vitte őket és le is rakta oda.*

Tudod... néha eszembe jut, hogy kiengedhetném a nemzetségeket, az emberek közé, hogy ők is megtapasztalhassák azt, hogy mi az különbözni valakitől és a másságod miatt megvetnek... Lehet nem mindenki olyan, de lehet ideje lenne megnyitni határainkat azok előtt az emberek előtt, akikben több a jóság, és elfogadnak minket... Atyám ez ellen tiltakozott... de én nem hiszem, hogy ez a bezártság sokáig fog működni... Egyre több a lázongás forrongás... egyre több kíváncsi személy születik a szigeten, akik kíváncsiak az emberekre... Viszont, ha felfedjük magunkat... nem biztos, hogy nem ismétli meg a történelem magát. Sokan nem fogadnának el minket... Félnének tőlünk, és a félelmüktől elvakítottan lebombáznák a szigetet... *Gondolkodott el, de végül el hessegette gondolatait.* Hagyjuk inkább most ezt. Fontosabb dolgunk is van. *Mondta és neki kezdett megírni a leveleket.*

*Amint bement leült a kivált helyére, s aztán várt kedvesére. Az letete elé a tollat és papirost ,majd szintén leült. Csak nézte, végül kitámasztotta a fejét ,mialatt hallgatta a lányt. Csak azután szentelte minden figyelmét az írandójának, de közben azért még morgott magában azon amit előzőleg a lány közölt. Nehezen tudta megtisztitaní a fejét, pedig igencsak szükséges volt. Következő szavaira ráemelte vörös tekintetétt, s csak nézte.*

A szigetett nem tudod félig megnyitni? Mint egy ajtót..tudod. Teljesen felesleges teljesen megmutatni az emberek számára, viszont szükséges lehet azért ,hogy kimenjenek aik akarnak. Habár..nem hiszem ,hogy sokan akarnának.
Nem biztos ,hogy velünk van bajuk..talán csak a diplomácia egy-egy részével. Gondolj bele..a sziget belefáradt a tanácsba...szervezz majd egy nagy gyűlést..hívj úgy tagokat a tanácsba, vagy hallgass meg mindenféle embert.
*Pillantott komolyan rá.* Gondold meg!

*Írt miközben hallgatta Erast. Felpillantott rá elgondolkodva.*

Átgondolom, de erre még van időm, mivel míg nem vagyok vezető, addig ezt nem tehetem meg. Bár már most neki kezdenék... de egyenlőre csak megbízott vagyok... ebben az ügyben...*Nézett rá komoly pillantással.* Viszont egy közvélemény kutatást elindíthatok... *Gondolkodott el.* A szigetet sajnos félig nem lehet megnyitni... Ez sokkal bonyolultabb, mint hangzik... *Mondta és mély levegőt véve folytatta az írást. Hamar meg írta az erdő elfek levelét, és utána a kijárási tilalmi rendeletet írta meg az Őrzők városának. Gyorsan írt, de még is olvashatóan világosan fogalmazott. A kijárási tilalom után a harcosoknak írta meg a levelet. Miután kés lett velük kinyitva az ablakot három galambot hívott oda és kedvesen megsimogatva elindította őket a rendeltetési helyük felé. Azok után csak kifele nézett az ablakon. Talán a közvélemény kutatás lenne a legjobb. Atyja ezzel sose foglalkozott, ki mit gondol a rendszerről, őt viszont foglalkoztatja. Sokat töltött minden nemzettel, és igyekezett őket megérteni. Egy idő után gondolatai Balthazar felé irányoztak.*

Nem hiszem, hogy önmaga lenne... Gildas is kihangsúlyozta, hogy ő csak egy báb... itt az ellenfelünk egy vérfarkas nő... Ezt alaposan ki kellesz vizsgálnom. Messze kellesz egymástól elzárni őket, hogy ne kommunikálhassanak... Talán Balthazart az egyik vendég szobába kellene bezárni, míg Eleikát a fogdába. Úgy elég messze lesznek egymástól. Az egyiken van is rács, hogy ne tudjon kiszökni onnan a férfi. Az jó is lesz. *Gondolkodott és gondolatait hangosan is kimondta a madarak után nézve.*

/Megérkezett Kuku és Dilec a hintóval/

*Dilec kiszállt a hintóból. Álmos volt, fáradt és teljesen tönkrement a szaglása az út alatt. Megfogadta, ha neki valaha is lesz egy párja, és az parfümöt akar használni, úgy kihajítja parfümmel együtt, hogy a lába se éri a földet! Szólt a harcosoknak, hogy támogassák ki Kukut. Ketten fel is nyaláboltál két oldalról, a kezeit a vállukra vetve cipelték. Az épület előtt is kicsit megtorpant*

Szerintetek mennyire vet ránk jó fényt, ha egy ennyire részeg idegent is magunkkal cipelünk?

*A harcosok nem mertek szólni, féltek, hogy leüti őket Dilec. Nem tudták igazából eldönteni, hogy melyik választ szeretné hallani, így inkább csendben maradtak. Dilec csak legyintett.*

Hozzátok, majd kérünk neki egy pohár vizet!

*Egy fontoskodó, őszülő őrzőférfi szaladt le hozzájuk, és felvette a szemüvegét, nagy adag papírost lapozgatva*
Öhm, mára nem vártunk vendégeket, de természetesen a Tanács mindenkit szívesen meghallgat! Kihez van szerencsénk? *Dilec ruhájából ítélve, aki inkább hasonlított egy rangos katonára, mintsem vezérre, nem tudta az öreg, hogy ki lehet.*

A vérfarkasoktól jövök. Dilec D. a nevem, a falka által megválasztott új vezér vagyok. Szeretnék a Tanáccsal beszélni, hogy megtárgyaljuk, mik a közös érdekeink, elfogadják-e a vezéri posztomat és hogy mik a terveink a jövőre nézve a közös együttműködés jegyében! *Hátranéz Kukura, akit még mindig támogatnak* A barátunkat, bár nem vérfarkas, eléggé megviselte az út. Elnézésüket kérem, hogy ilyen állpotban van! Nem akarunk terhet jelenteni, senkinek nem akarjuk rabolni az idejét... megtenné, hogy bejelent minket?

*Gyanakodva méregette az öreg. Inkább hasonlítottak egy áttivornyázott éjszakai mulatozás utáni kisebb csapatra, mintsem egy felelősségteljes vezéri karra.*
Nem kaptunk hollót a farkasok nemzettségéről, hogy meglenne az új vezérük...

Nem! Úgy gondoltam minek, ha pár órára rá úgyis én magam jövök el ide?

Egy ilyen komoly döntéshez össze kell hívni a Tanácsot, és ha nem szólnak időben...

*Dilec közbevágott*

Erre nincs időnk, pingvin! Azt mondtam kerítsd elő a főmuftit, mert tárgyalni jöttem! Háború lesz az este, nem érünk rá a formalitásokra! Szedd a lábad, mert különben én magam keresem meg a Tanácsot!

*Az öreg arca teljesen ellilult* Milyen modortalan! Kövessenek! *Azzal bevezette őket az épületbe. A folyosón sétáltak, amikor az öreg azt mondta nekik, hogy várjanak a hallban, addig ő megkeresi Leirant. Bekopogott hozzájuk*

Leiran kisasszony! Egy modortalan alak a vérfarkasoktól kér engedélyt, hogy elfogadtassa a vezéri jelölését a Tanáccsal is. Háborúval fenyeget, kénytelen voltam beengedni... De az őrökkel elfogadhatom, ha úgy kívánja!

*Dilec, Kuku és az őrök a hallban vártak. Teljesen más volt az épület, mint amilyen a Bázis. A harcosok csendesen álltak, Kukut leültették egy kanapéra, Dilec az ablakhoz sétált. Érezte, hogy ma este telihold lesz, az alvás jót tett fáradt idegeinek. Érezte a növekvő erőt, mely az éjszakai fényben fog kiteljesedni. Ami jobban bosszantotta, hogy tudta, a radikálisok is érzik ezt az erőt. Rengeteg gondolat kavargott a fejében, leginkább az, hogy A.J, Carme és az őrök eljuttatták-e az elfeket az otthonukba. Kukura pillantott*

Na mi van öreg, hogy vagy? Szörnyen nézel ki! Iszol rendesen?

*tompán érezte hogy viszik és nem ellenkezett. Először húzatni akarta a zoknis lábait míg a farkasok cipelték de aztán észrevette hogy mivel jóval magasabbak nála neki le sem ér a lába... felfedezését annyira viccesnek találta, hogy elkezdte emelhetni a lábait a levegőben utánozva a lépéseket közben vigyorgott. Amikor az őrzőt meglátta bárgyú mosollyal üdvözölte és csuklóból integetett neki. *

*A kanapéra ültették ahol kuku előszöl lassan, majd gyorsuló ütemben borulni kezdett oldalra. Amikor egészen elfeküdt, maga alá húzta a lábait és alvópózba igyekezett gömbölyödni több kevesebb sikerrel.*

*Dilec hangjára eszmélt, kinyitotta a szemeit és rásandítottt hunyorogva majd feltápászkodott ülő helyzetbe nagyon lassan mert nem csak a szoba forgott hanem a gyomra is ... azt mormogta*

-szomjas vagyok....

/Na nekünk ilyen pingvinünk nincs. Csak Erenis szolgál a központi épületben Szóval nem tudom hogy került oda XD/

*Hallotta a kint zajló eseményeket, így mielőtt az öreg a halba küldhette volna őket, már ott volt. Bosszúsan nézett az öregre.*

Mégis kinek képzeli magát, hogy így rendezkedik uram? Tudtommal mi nem kértük ilyenre... *Mondta és a Vérfarkasokra nézett.* Elnézést kérek sajnos vannak ilyen ügybuzgó, fontoskodó idős Őrzők a városba, akik hasznosak szeretnének lenni.*Az öreg őrzőre nézett bosszúsan és a kezébe nyomta a kijárási tilalmi rendeletet.* Ezt vigye el és hirdessék ki a városban mindenhol! Még most! *Mondta szigorúan és utána a Várfarkasok felé fordult. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem Balthazar és Eleika volt az. Végig futott a szeme a társaságon, és Kukun ragadt le.*

Kuku? Jól vagy? *Kérdi és hangjában meglepődöttség hallatszik. Oda megy Kuku elé és letérdelve simítja meg a vállát. Hallja, hogy szomjas, így a lépcső felé pillant és elkiáltja magát.*

Erenis! Hozz egy pohár vizet! *Mondta és figyelte a fiút. Megsimítja a haját érzi a finom illatot.* Legalább már lefürödtél és nincsenek állatkáid...

*Nem sokkal rá megjelent a lány egy pohár vízzel, amit oda adott Leirannak. Félve lépkedett el a vérfarkasok között.* Parancsoljon kisasszony...

*Erenisre felnézett.* Kérlek itasd meg és gondoskodj róla... Nekem a vendégeinkről kell gondoskodni. *Mondta komoly pillantással és fel állva a Vérfarkasokra nézett.* Kérem kövessen a könyvtárba. A testőrei nem kellenek, épp elég erős maga így is... *Elindult felálva a könyvtárba.*

/Gondolom Dilec követi./

*Miután beértek mind a ketten becsukta az ajtót és az ablakhoz menve vetett még egy pillantást odakintre, majd a vendég felé pillant.*

Az én nevem Geron Leiran, ő pedig a Sárkányok követe Eras Gressil. Önben kit tisztelhetünk? *Kérdi egyenesen Dilec szemeibe nézve.* És kérem terjessze elő, mit szeretne itt...

*amikor meglátja hogy Lerian az szélesen elmosolyodik*

-A finomsütislááány! * az érintésre előreborul és széles mozdulattal és lelkes kukuszeretettel mosolyogva megöleli Leriant üdvözlésképpen, aztán visszazökken korábbi pozíciójába.

-Dilec megsikát *mutatóujjával a katonatiszt öltözékű vérfarkasra mutatott aztán észrevette a vizet és azonnal ismét rátört a szomjúság. *

-köszönöm! *mondta és mohón inni kezdett. a hideg víz megnyugtatta kissé a gyomrát. Ez után nézett csak Erenisre kíváncsian, s megint mosolygott mint a tejbetök*

-szijaaa még nem tanákosztunk korábban! Kuku! *mutatkozott be röviden*

*nem vette észre mikor mentek ki Lerian és Dilec, mert most csak egy felé tud koncentrálni.*

-hol vagyunk? *tette fel a kérdést amikor kicsit körbenézett*

<<Lerianék a könyvtárban vannak, de mi hol vagyunk?>>

*Szemében fény csillant, amikor megtudta, hogy a lány ismeri Kukut... Akkor nem csak kaját lopni járt a Tanácsba a kis patkány! Szigorúan az őrökre pillantott, hogy viselkedjenek, míg ő távol van. Azok meg se moccantak. Dilec követte Leirant.*

*Mikor bementek a helyiségbe, meghajtotta kicsit magát*

Örvendek a találkozásnak Leiran kisasszony és Eras úr! *Ez a hajlongás, megalázkodás, bár tudta, hogy a kölcsönös tisztelet kifejezése, annyira nem jött be neki, de mégis megtette.* Én Dilec D. vagyok, a vérfarkasok nemzettségének választott vezére és követe! Természetesen ez a cím csak annak függvényében érvényes, ha a Tanács is elfogadja ezt a döntést. Ma reggel a falka biztosított arról, hogy engem szeretnének alfájuknak, így vettem a bátorságot és úgy döntöttem, még a mai nap folyamán ezt szentesítem is a Tanács előtt. Hollót idő hiányában nem tudtam küldeni, ezúton is szeretnék elnézést kérni! Ha nem bánják, elmondanám, hogy miért nem hallatott magáról a népem és miért nem tudtunk a kötelező tanácskozáson részt venni.

Mint tudják, a vezérünk nemrégiben távozott köreinkből. Ha szabadna megjegyeznem, túl gyorsan is, de ez egy későbbi téma. A káosz és fejetlenség eluralkodott a falkán, és mivel nem volt választott követünk, így nem tudtunk kit küldeni. Egy Balthazar nevű illető, akinek korántsem makulátlan sem a múltja, sem a felesége, mozgolódni kezdett. Erős a gyanúnk, hogy háborút tervez. Elrabolt két elfet, és a tulajdonában volt egy mágikus fekete könyv, amit reményeim szerint Holir, egy alakváltó (ezt abból következtette ki, hogy látták, ahogy valami szárnyas lény cipeli a könyvet ki a házból, és nem különben Kuku is az... valószínűleg együtt voltak) idehozott a Tanács színe elé. Sajnos a helyzetünkből adódóan nem tudtunk megbizonyosodni arról, hogy Holir biztosan elhozta-e a könyvet, de megbízható személynek találtam, és eddig az emberismeretem még sosem hagyott cserben. Mindezek után, hogy az elf foglyaitól és a könyvétől megszabadítottuk, illetve láttuk, ahogy fegyverekkel üzletel, erős a gyanúnk, hogy ma este, a telihold fényében háborút fog kezdeményezni fajom és talán az egész sziget ellen. A falkám felkészült, reméljük, ezt a problémát a határainkon belül meg tudjuk oldani. Ami a nagyobb veszélyt jelenti és némi aggodalomra ad okot az, hogy információnk szerint az alakváltókkal és ki tudja még, hogy kikkel próbált szövetségre lépni, amit sajnos nem sikerült kideríteni, hogy sikerrel járt-e.

Nem azért jöttem, hogy rémhíreket terjesszek, sem azért, hogy arra kérjem a Tanácsot, vonják megfigyelés alá a farkasokat. Csupán annyit szeretnék kérni, hogy legyenek résen! Mindent megteszünk a béke fenntartásáért.

/A hallban vannak Kukuék /
*A hallban az őrök közül az egyik dúdolgatott. Amikor jó részhez ért, azt elkezdte énekelni is:*
"Jól lehet az emelvényen állva, Öntelten, istent eljátszva. Pedig csak most kezdődik a játszma, térden állva..." *sóhajtott egyet, abbahagyta az éneklést* Nem tetszik nekem, hogy Dilec hajbókol az őrzőknek. Hogy pitiznünk kell a béke fenntartásáért!

Kussoljál, mert szájba váglak! *szólt rá a másik* Mindenki ezt teszi a többi nemzettséggel! Dilec jó ember és tudja, mit csinál! *Kukura nézett* Te, ott! Rózsaillatú kisvirág! Mit udvarolsz annak a lánynak?