Örzők városa - Utcák

*nem szakítja félbe a monológot hanem közben lenyeli azt a több falatra elegendő húst amit indulás előtt a szájába tunkolt. Aztán akkurátosan elkezdi lenyalni magáról a szaftot.. a homlokáról is megteszi miután Gildas szólt róla.. az ujja segítségével onnan is lenyalakodja magát. *

-Minek marattam vóna tovább. Annyira azé má nem vok éhes! - mosolyodik el őszintén és a zsebére csap amiben megszortyan az olvadt csoki a mozdulatra
-süti. Nem szoktam befosni.*közli ahogy elindul Gildas után. mezitlábas léptei itt nem hallatszanak annyira mint a falak között. Közben magában csendesen gondolkodik az előbbi monológon... kisvártatva elkezdi szemezgetni az olvadt sütit a zsebéből előhalászott párolt brokkoliról. Precizel leszopogatja róla a csokit csak aztán rágcsálja el a zöldet, majd vesz elő egy csokir petrezselymet és elvégzi vele ugyanezt a feladatot. *
-nem szokott beszéni. *mondja pár perc múlva* - sose nem beszél szavakkal csak árnyakkal. *teszi hozzá aztán inkább csak slattyog Gildas mellett hogy az összeszedhesse a gondolatait és előadhassa amiről beszélni akar. Kukunak sose volt lételeme a sietség vagy az idegesség, úgy van vele most is hogy majd úgyis kiderül minden amikor úgy kell lennie.*

Most sikeresen megnyugtattál... * Valamiért kap egy enyhe élt a kijelentése. * Azt mondod, nem beszél? Én azt mondom, árnyjátékot sem ad. Vagy talán láttál már mást tőle? * Kíváncsian felvonja a szemöldökét, de szinte azonnal témát is vált. Az utcákon szinte senki sem lézeng, a többségnek túl kései az óra a sétáláshoz is, így kihasználja a helyzetet. * Habár a kisasszony nem mérte fel a helyzetet, elég sok kockázattal jár, amire készülünk, és a helyzet roppant kaotikusnak bizonyul. Azzal tisztában vagy, hogy a vérfarkasok a közvetlen szomszédaink, és ők rejtik el a város bejáratát a kíváncsiskodók elől... mint például a nagyhangú sárkány. Ha akadályozzuk a terveiket, akkor könnyedén zárhatnak le minket, illetve rajtunk üthetnek, de nem ez az egyetlen probléma. Ha nem derítjük ki a céljaikat, akkor a tanács félreteheti a békét. Ez abból szempontból is érdekelne, mert rengeteg új módszert tesztelhetnénk rajtuk a feltűnés teljes elkerülésével, viszont hosszú távon nincsenek tartalékaink, és rövidesen állást kellene foglalnunk a két tábor között. A jelenlegi helyzetek többségükben előnyösek a számunkra, kár lenne lemondani egy ilyen status quóról. * Itt tart egy kis szünetet, hogy a fiú megemészthesse az elhangzottakat. *

Tehát a politikai része az egésznek bonyolult... és bosszantó is. Még én sem mehetek a saját fejem után, legalábbis annyira nem, amennyire szeretnék. Ennél idegesítőbb tény kevés akad. A ma éjjelt azzal töltjük, hogy felkészülünk. Ez tömören és kevésbé szakszerűen szólva annyit takar, hogy téged lecsutakolunk, eszel, amennyi jól esik, utána pedig pihensz. A délelőtt folyamán kell elindulnunk, ehhez szükségünk lesz egy kevés segítségre is. Ha fent leszünk a farkasok között, viselkedj természetesen, mintha a falu külső pereméről érkeztél volna. Elég ostobák ahhoz, hogy ne fogjanak gyanút. Végig maradj a közelemben, ha valamelyikünk hibázik, könnyebben menthetjük a helyzetet. Még nincs telihold, így éjjel sem lesz problémánk. Amennyiben portyát indítanak, ketté válunk. Az egyikünk megy velük, a másik pedig a faluban marad kutatni. Megpróbálom megszerezni a könyvüket vagy valami használhatót kiszedni belőlük. Eddig van valami kérés, kérdés, óhaj, sóhaj? Gyorsan válaszolj, mert nem tart sokáig az érdeklődésem. Öt... négy... három... kettő... egy... * Számol vissza az ujjain, szinte másodperces gyorsasággal. *

*a politikához nem ért de azért megértette a lényeget, mert jól ismerte a farkasok és a születési helye egymáshoz való elhelyezkedését. Otthonának nem nevezte a sötét várost ahogyan egyik helyet sem a szigeten, mert neki az egész az otthona volt éjjel, nappal pedig mindíg megtalálta a sötét zugokat. A felkészülés dolog ráeső része teljesen jól hangzott. A csutakolást nem értette de sejtette valami bolhátlanításhoz lesz köze mert ez úgy tűnik zavarja a fickót. Az evés és pihenés viszont nagyon is egyértelmű volt. Kíváncsi volt a kecóra erre figurára aki tudós. A szeméyle mellett az is legalább ennyire érdekelte, hogy miféle érdekes dolgokba futhat még bele mellette. A farkasok falujában már elég sokat járt. Bár ő maga nem volt helyhez kötött, a legtöbb területet ismerte. Persze szokás szerint a sorsra bízva a helyszínválasztást ő csak rezignált nyugalommal tette a dolgát: életben maradt.
Amikor Gildas elérkezett a visszaszámolós részhez az 1-nél annyit válaszolt:*
-minden oké

Végre... veled többé-kevésbé egy nyelvet beszélek és nem kell mindent folyamatosan ismételnem. Nagy vonalakban ez a tervem. Nem a legfontosabb célunk, de észrevétlenül kicsempészni a könyvet hatalmas nyereség lenne... Ha találsz rá megfelelő időpontot és helyzetet, akkor jutalomból maradhatsz a házamban... Remélem megegyeztünk. * Itt Kukura sandít. * Az alapokat azért fektessük le. A szobám tabu a számodra, az összes többi helyiségbe szabadon bemehetsz és használhatsz mindent, amit találsz. Nem számítok rá, hogy gondot okoznál, mert nem vagy annyira ostoba, hogy abba a kézbe harapj, amelyik enni ad. A mágiához nem értesz, ezt már tudom. Sokszor kerültél már bajba? Tudni akarom, hogy mire számíthatok veled kapcsolatban.

-asszem ki lehet hozni onnan.. eccer már szagótam aszt a könyvet szal nem hiszem hogy mégeccer ne tudék hozzáférni. Csak meg kell várni hogy elmennyenek portyázni avgy gyűjteni ilyen szarokat és akkor be lehet lopakodni aszt. Nem könnyű de megoldható. Asztán hogy mihez kezdesz vele az már nem az én dógom. Az hogy megosztod velem a kecódat a kajádat több dolog mint amit valaha bárkitől kaptam. perze nehogy aszt higyged hogy majd sírok utána ha úgy döntesz nem kő már kuku. Most így hoszta a sors, asztán bisztos hozza majd amúgy is hogy ez nem lesz hanem lesz majd más. Asztat ugye tudod hogy a tudósok sokmindent bonyolultabban látnak mint az olyanok mint én. Aszondom minden amid van azé vagy is. így van ez a tudással is szerintem. amit tudsz az tud tégedet is. szoktam látni az okosak arcán hogy nem szabadok. aszondod nem tehetsz mindent amit akarsz. miért nem? látod én mindíg aszt teszem amit csak akarok. persze lehet gondolod hogy ez a kis csikasz itten nagy szavakat dobál de nem errő van szó csak mondom amit gondoltam erről az egészről. De abbafejezem mert te úgyis jobban szeretsz beszéni. nehogy asziggyed nem hagylak csinálni eszt a kedves szórakozásodat

étettem persze. nem megyek a szobádba csak majd mutasd meg hogy hova ne mennyek aszt akkór nem megyek oda. Amúgy meg igen.. hajlamos vagyok bajba keveredni de sak amennyibe mindenki más is aki szereti a viccet meg eléggé kíváncsi hogy felemelje a seggét megnézni hogy mi van jobbra meg balra. Még sose változtam ecetes uborkává .. gondolom éted mit akarok ezze mondani... *mondta ezt így egy szuszra szöges ellentétben az eddigi szűkszavúságával*

-nade nehogy asziggyed hogy majd mindíg ennyit beszélek ám!

* Nehezen ugyan, de megállja, hogy ne vágjon közbe. Tény, hogy érdekesnek találja, amit a fiú mond, viszont megvan a saját véleménye is a témáról. Amint Kuku befejezte, szinte egy pillanatra sem hagyja beállni a csendet. * Tény, hogy egyszer bejutottál a könyvhöz, viszont a farkasoknak túl jó a szaglása. Tekintve, hogy komplett aromacsíkot húzol magad után, még akkor kiderítették, hogy járt ott valaki... A könyv szaga nem nyomja el ezt a pikáns bukét. Ha már szóba jöttek a könnyű olvasmányok, tudod miért büdös az a könyv? Mert erős mágia veszi körül. A könyv szépen lassan befalja a közelében lévőket, csak azok maradna mellette épelméjűek, akiknek elég erős az akarata. Egy-két hetente igényel egy komolyabb véráldozatot, olyanok vérét, akik testükben tiszták... egyszerűbben fogalmazva, szüzek. Nagyon hamar ki fognak fogyni a lehetőségekből, ha így haladnak, plusz, új értelmet nyer a fűvel-fával is.

Ami a szállást és az ételt illeti... ne tekints rá nagylelkűségként, puszta üzlet. Valamit valamiért. Lehet, hogy túl vakmerő vagy, de azt már bebizonyítottad, hogy ostoba nem. Innentől kezdve nincs mit firtatni, kénytelen leszek betartani a részemet, különben igencsak kellemetlen pillanatok elé nézünk. A gyűlésen történtekért éppen elég büntetés lesz neked, hogy napi rendszerességgel találkozhatsz a másik két lakóval is. Ne számíts a királyok nagy palotájára, feleslegesnek tartom azt a fajta fényűzést. Talán ruhák is akadnak a méretedben, de ha nem, akkor is megoldjuk. Ezektől a rongyoktól az első adandó alkalommal megszabadulunk, a többségük már menthetetlen. A korlátaimmal kapcsolatban, elég kevés helyzetben vagyok hajlandó őket szem előtt tartani, akkor is pusztán azért, mert rám maradt a követség. Nem szeretem, ha mások akarják megmondani nekem, mit tegyek és mit nem... Gusztustalan, hogy a fény népei mennyi ostoba szabályt és etikettet betartanak, de ha velük akarok beszélni, kénytelen vagyok hozzájuk szegről-végről alkalmazkodni. Az a rengeteg giccs és nyálas rajongás... ugyan. Csak tovább bonyolítják a helyzetüket. A magunkfajtáknak éppen ezért roppant egyszerű őket kijátszani és pillanatok alatt bele lehet őket hajszolni egy számunkra kedvező döntésbe, csak a megfelelő pontokon kell egy kis nyomást gyakorolni rájuk. Kellemetlen, de ez alól van néhány kivétel... például az öreg őrző, Aurelius. Ha ő nem lenne ott, valószínűleg az egész tanács a kezem alá játszana.

Nem dobálózol nagy szavakkal, mert van mögötte tartalom. Ritka az őszinte gondolatmenet, de éppen az enyhe naivságod miatt nem fogok benne mögöttes jelentéseket keresni. Érdekes dolgot említettél, ezt el kell ismernem, viszont csak azokra vonatkozik, akik engednek a saját tudásuknak. Nem ragaszkodom senkihez és semmihez... ami pedig a mágiát és a többit illeti, azért tanulom meg őket, mert meg akarom tanulni, hogy használhassam. Egy idő után igénybe veszik az elmét és a testet is, viszont ez egy egyszerű csere... valamit valamiért, ahogyan korábban említettem. A világ logikája erre a tényre épül, ez az egyensúly legfőbb pontja. Az egyensúlyt egyszerű felborítani, a kérdés csak a hogyanja. Megteheted úgyis, hogy egyszerűen többet veszel el, mint amennyi kijárna... de úgyis, hogy meggyőződ a másik felet arról, neked több jár... Az utóbbi esetben úgy történik meg a csere, hogy önként adnak neked többet és nem marad nyoma annak, hogy bármit is elkövettél volna, ami ezt megtöri. Vegyünk egy egyszerű példát, a te esetedet a tanács teremben. Besurrantál, és kaptál egy süteményt, utána pedig visszajöttél. Azzal, hogy az ebbe az alakodba kényszerítettelek, a fény népei, legalábbis a nők megsajnáltak, és megkaptad a teremben lévő összeset. Mivel az én felügyeletem alá kerültél, bejöhettél a vacsorára is, és még többet kaptál, holott az első süteményen kívül nem járt volna több. Ez a puszta kihasználása a saját ismereteinknek. A tudás csak akkor használ, amikor nem nyúlsz bele a tűzbe, mert megégeti a kezedet... vagy nem iszol bele egy labor összes üvegcséjébe, mert tudod, hogy méreg van valamelyikben. Az ismeretek több előnyt jelentenek, mint hátrányt.

* Miközben mennek, megropogtatja a nyakát. * Majd megmutatom, hogy melyik helyiség a kivétel, de a többin nem vezetlek végig. Ami érdekel, megnézed. * Bólint. * Tehát akkor a meneküléshez is értesz, ez még jól jöhet. Megspóroltál nekem egy csomó fárasztó magyarázatot, ezt fél sikernek könyvelem el. Azt hiszem, a szükséges dolgokat tisztáztuk, a többit majd a helyzet szüli.

*türelemmel hallgatja a másik hosszú monológját és elszórakozik a gondolattal, hogy vajon Gildas mennyi ideig bírja ki szó nélkül. Vajon ha alszik is beszél? Ezt még ki kell derítse..... gondolja és egyetértően bólogat a másik szavaira*
-Yep! *szúrja egyszer közbe de a másik olyan lendülettel beszél hogy inkább hallgatja. Rájön hogy szereti hallgatni ezt a sok beszédet bár a politikai és tudományos részek értelme némiképp átláthatatlan a számára*

*miközben mennek kuku átváltozik egy nagyobbacska szürke bundájú komondorrá és így üget tovább Gildas mellett... miközben a fickó mostmár egy kutyához beszél ő egykedvű félig nyelvlógatós pofával hallgatja.. néha meg megáll egy egy oszlopnál szaglászni és vizelni aztán újra felzárkózik.*
-hrrrr... *morog amikor valami furcsa szag csapja meg az orrát.. mintha valami lenne a sarok mögött*

* Felfigyel az útitársa formaváltására, de nem zavarja. Ha valaki látja is, hogy egy négylábúnak beszél, valószínűleg nem kapják rá fel a fejüket. Elég csodabogár mászkál szabadlábon így egy ilyen jelenet többé-kevésbé mindennapos számíthat a laikusok szemében is. Másrészt, a fény népei tartanak annyira az ő fajtájától, hogy véletlenül se tegyenek rá megjegyzést. Amikor a kutya megáll, Gildas lassít a léptein, így sokkal könnyebben utolérheti. * Ez zsinórban a harmadik oszlop, amit "megjelölsz"... nem ittál annyit, hogy ez konkrétan indokolttá váljon. * Épp belelendülne a dorgálásba, de Kuku morogni kezd, így a sarok felé pillant. A sötétebb sarok mögül két koboldnak tűnő lény vágtat elő, olyan iramban rohannak Gildas felé, hogy egymáson bucskáznak át. Az utolsó métert már úgy teszik meg, hogy az utat alkotó kövek repedéseiben kapaszkodva húzzák magukat előre karmos kezeikkel. *
Főnök!
Híreket hoztunk!
Új híreket!
Fontos híreket!
A lényegre! * Kiált rájuk kíméletlenebb tónusban. *
Ott van nálunk Balthazar! Téged vár. Azt mondta, beszélni akar veled és nem volt hajlandó elmenni.
Régóta?
Jöttünk, amint megérkezett.
Egyedül hagytátok a házamban?!
Nem, nem... jött vele egy nő is... Naaagyon magas... hozzánk képest.
Fekete...
Felemás szemű!
Ez már probléma. * Megáll és elgondolkozik néhány másodpercre. * Előre megyek és elhozom onnan a farkasokat egy semlegesebb helyre. Addig kísérjétek el a fiút a házamba, készítsetek neki egy alapos fürdőt és szerezzetek ruhákat. Minden világos?
Inkább sötét... nem szeretem a fényt...
Ezt igennek veszem. * Lemondóan felsóhajt. * Csak tudnám, hogy minek tartalak titeket, hígagyúak. * Kukura pillant. * Egy kicsit várjatok még, utána kövesd ezt a két szerencsétlent.
Főnök, olyan nagy lelkű vagy! * Az egyik belecsimpaszkodik Gildas csizmájába, míg a másik örömkönnyeket hullat, és a társa ruhájába fújja az orrát. *

*amikor kiderül hogy a sarok mögött nem fenyegetés hanem újdonsült szövetségese szövetségesei vannak, abbahagyja a morgást. Amikor a két koboldalakú szerzet előadja magát meglepetésében leül és a füle tövét kezdi vakarni a jobb hátsó lábával. A farkasok említésére hegyezni kezdi a füleit és még a lába is megáll a levegőben... Aztán újra vakargatni kezdi amikor rájött hogy annyira nem is meglepő. Balta zár a farkasok közt főnök és Gildas is főnök. Miért is lenne szokatlan ha találkoznak és külömben is politika szagú.. a politika pedig nem érdekes. Ellenben a két figura már fölöttébb mókásnak tűnik. Élmény lehet velük szórakozni. Amikor Gildas elmegy alaposan képen nyalja az egyiket. A másikat pedig megböki az orrával és jó alaposan rátüsszent, majd kíváncsian várja mi történik*

* Gildas lerázza a koboldot a csizmájáról, majd újból a kutyára pillant. * Hamarosan találkozunk. * Zárja le ennyivel, és tesz egy lépést előre. Ahogy végignéz a komondoron és a két értetlenkedő alakváltón, egy pillanatra a tekintete migrénről árulkodik. A következő másodpercben egy kisebb, fekete sárkány képét veszi fel, majd a levegőbe röppen és a hegyek felé veszi az irányt. *

* A két beosztott összenéz, egyszerre állapítják meg a magától értetődő tényt. * Itt hagyott...
Miért kell a főnöknek egyáltalán kutya?
Azt hittem, nem szereti a háziállatokat... * Amikor megkapja a nyelvest, elkerekednek a szemei. Rémületében hanyatt esik, majd próbálja letörölni a nyálat az arcáról a kezeivel. * Pheeeeh...

* A másikat beteríti a tüsszentés végterméke. Kétrét görnyed, a felső testével a földre fekszik, a lábaival pedig tolni kezdi magát, így törülközik meg. Az fel sem tűnik neki, hogy jó néhány levél ragad a homloka közepére. * Összetaknyolt! Összetaknyolt! * Sápítozza közben. Amikor a helyzet csillapodik, mind a kettő felegyenesedik, és gondolkozni kezdenek. *
Hogyan vigyük haza?
A kutyáknak fütyülni szoktak...
De nem tudok fütyülni...
Van egy ötletem! * Előreszalad, majd visszafordul és odakiált Kukunak. * Gyere... kutyus... gyere hama'!

*belemegy a játékba hogy kutya legyen.. ezzel a két vicces kis figurával remek móka lesz játszani.
Előveszi a legjátékosabb nyálasnyelvlógatósabb kutyapofáját és úgy arconnyalja a mellette maradtat hogy annak az álláról is csöpög a kutyaszeretet, majd nekiiramodik elkapni a távolabb lévő koboldfajzatot*
-vaff vaff! *lehelehelehe* VUFF! hrrhrhrrrr *morog játékosan és ide oda ugrál farokcsóválva mint aki labdát vagy botot akar visszahozni. ugatása visszhangzik a sötét és csendes utcák házainak falairól. Nem siet "haza" mert nem akar feltétlen összefutni a farkasokkal, hagy időt Gilnek a politikára*

Ijáááj... * Kommentálj a közelebb maradt, akiről most már másodízben csorog a nyál. Hirtelen karatemesterré válik, a hadonászással igyekszik megszabadulni a kutya lelkes ajándékától. * Még a szemgolyóm is tiszta nyálas lett! * Fakad ki. *
* Amikor a másik meglátja, hogy a szürke eb közelít felé, futni kezd. * Nenenene! Mégse! Marad! Jó kutya, ne! * Sipítja, ahogy rövid lábaival iszkolni kezd előle, de nem fut éppenséggel gyorsan. *
Dobj el neki valamit! Siess! * Érkezik a jó tanács a nyálasabbiktól, a saját balszerencséjére. A társa éppen felé rohan, és fel is kapja őt, elhajítva az egyik bokor felé. *
Hozd vissza! * Próbál játszani Kukuval. *

Ááááááááááááááááááááááááááá! * Hallatszik a kiáltás, amit a landolás pillanatában tompa puffanás nyomatékosít. Szédelegve áll fel a bokor előtt a földről, és a fejét fogja. A részegeket megszégyenítő tántorgással próbál visszaorientálódni a másikhoz.* Semmi gond, túléltem... * Motyogja. * Milyen szép kis madár... Hogy csiripelnek. Ez nem madár! Ez kutya! Felém jön, felém jön! * Hasít bele a felismerés, amikor egyre közelebbről látja a komondor alakját. Hirtelen megfordul, és visszafelé kezd futni, bevetődik a legközelebbi virágágyásba. *

*vigyáz hogy éppen ne érje utol a visítós koboldfajzatot hanem ide oda ugrál mögötte jó közel vakkangatva el magát ösztökélés céljából. Amikor a másikat bedobta a bokrok közé irányt vált hogy visszahozza a "labdát". A nyálasabbik koboldfajzatra rátapadt a kosz és nedvesen csillogott a holdfényben. Kuku akkor ért oda amikor az visszavetette magát a virágágyásba... ez bizony már nem menekítette meg. A kutya foga a nagrágja korcánál fogva húzza visszafelé és heccből morog is mellé egy kicsit hadd visítson ez is.*
-hrrrrr hrrrr
*citálja a másik felé a "labdát" és kíváncsian várja hogy az előző játékos elszalad ottmarad és segít emennek, vagy újra eldobja vagy csak visít, vagy egyéb valami.... Még eljátszik velük egy kicsit aztán indulhatnak megnézni Gil kecóját*

Köpöd ki! * Szól rá az ebre a labda eldobója, de amint az közelebb ér hozzá, elveszti a határozottságát és a bátorságát. * Tedd le... légysziiiii... * Mondja csendesebb, de jóval magasabb hangon. * Vidd, a tiéd lehet! * Vált végül taktikát, és az ellenkező irányba kezd futni. *
Ne hagyj itt! Várj meg!

* A menekülő egészen egy megtermett fáig fut, ami mögött fedezéket keres. Neki veti a hátát a vaskos törzsnek, hangosan szuszogva kapkod levegőért, közben ügyel a közeli neszekre. A labdának sikerül kitörnie a fogságból, az első adandó alkalommal elkezd futni a társa után. Mogorva pillantással sétál be mellé, az összképen a feje búbján lévő virág ront, aminek a gyökere a szemébe lóg. Megemeli a kezét, a tömpe ujjait ökölbe szorítja és vállon bokszolja a "túlélőt". *
Naaa... Ezt most miért kaptam?
Maradj csendben! Valahol itt van.
Ha nem mozdulunk, talán nem lát... * Közli suttogva és mind a ketten mozdulatlanná dermednek. Az egyik kis híján balerina pózt utánoz, a másik pedig Müron Diszkoszvetőjét másolja. Néhány másodpercen belül megpillantják Kukut. Csak a szemük mozdul, egymásra néznek, utána a kutyára. Már egész közel ér hozzájuk, egyszerre elvigyorodnak, majd pánikolva menekülni kezdenek. Mind a ketten másik irányt választanak, így két oldalról kerülik meg a fát és középen egymásnak rohannak. A becsapódás ereje miatt a hátsójukra huppannak. *

*eddig eljátszotta a komoly ebet de ez már sokkolja.. ezt már nem bírja ki röhögés nélkül. elvágódik oldalra és hasfogó röhögésben köt ki közben elveszti a koncentrációt és visszaalakul eredeti formájába de nem hagyja abba, majd megfúl a röhögéstől*
-hátti HEHE.. ti ti.... záhheehehe teljesen .... hát ez jóóóó XDXDXDXD NYÍÍHIHIHIHIHIHEHEHE
*könnyeit törölgetve kel föl és továbbra is pukkadozik a nevetéstől valahányszor csak rájuk pillant*

-csá...hehehe a nevemheheheh kurukero de nyugodtan hihi szólíthattok kukunak
-Gil úgy döntött hogy együtt fogunk lakni a kecójában *széles mosollyal vállatvonva zsebrevágott kézzel néz a másik kettőre*
-nagyon bírlak titeket komák!

* A változást néhány másodperces döbbent csend fogadja a koboldok részéről. Amikor a sokk megtörik, elkezdenek felkászálódni a földről, a magasabbik előrelendül és megtámaszkodik az alacsonyabbik fején. Mind a kettő csillogó szemmel néz a hahotázó idegen felé. * Alakváltó. * Vonják le a következtetést. Elrajtolnak Kuku felé, a rövid távú futás során lefordul a virág az egyikük fejéről. Megállnak előtte és kihúzzák magukat. *
* A magasabb, vékonyabb alkatú nyitja a sort. * Én Rav vagyok!
Én pedig Ceki! * Mutatkozik be a másik is, aki jóval alacsonyabb és kövérkés alkatú. *
Hallottad? Komál minket?
Komál bizony.
Rá könnyebb lesz ruhát keresni, mint a kutyára...
Könnyebb jóval. * Megtapsolják a remek tervüket. *
Van egy titkos zsákunk.
A titkos zsákban pedig sok minden.
És azért titkos, mert senkinek sem áruljuk el, hogy van. * Jelentőségteljesen bólogat. *
A főnöknek akartuk őket adni, de neked is megmutatjuk.
Hogy örült a napernyőnek is, amit ma kapott tőlünk! *Felnéznek az égre. *
Eltelt már a kicsi?
Biztosan eltelt és mehetünk haza.
Mehetünk? * Kérdeznek rá Kukunál. *

Csö Rav! Szega Ceki! *köszön a koboldoknak ahogy végre levegőhöz jut. amikor a titkos zsákot emlegetik ismét feltámad benne a kíváncsiság és egy csomó ötlet eszébe jut amivel majd okot adhat Gilnek a kedvenc szórakozására.. a zsémbelésre. Szélesen elmosoloydik és ő is bólogatni kezd.*

-Igen, eltelt a kicsi.. mehetünk! *mondta és elindult a koboldokkal. Miközben beszélni kezd elővesz a zsebéből két szottyosra olvads sütit. kipöcköli belőle a borsót és brokkolit, majd odanyújtja Ravnak és Cekinek*
-Tessék! Egy kis nasi a gyűlésről. Nektek tetette velem félre Gildas, hogy nektek is jussék belőle.

-Amúgy láttam egy rózsaszín csicsás nagyoncsecse kis napernyőt a tanácsteremben... az volt az? *kérdezte és alig bírta ki hogy ne nyerítsen fel ismét ahogy lelki szemei előtt megjelent egy pink napernyővel parolázó Gildas*
-nagyon teccett neki.. többsző említette a többieknek hogy azaz övé. Aszt hiszem gyakrabban kellene ilyen ajándékokat adnotok neki, mert nagyon szereti. De ne mongyátok meg hogy tőlem tuggyátok. Szóval arra gondótam a szobájában is elrejthetnénk neki valami ajándékot mire hazaér. Nagyon el lesz fáradva a sok francos politikától.
Meglephetnénk pár kedves dologgal, mit szótok hozzá?

Sziaaaa! * Köszönnek vissza, hozzá pedig integetnek is szaporán. Amikor elindulnak csak pár lépéssel haladnak Kuku előtt, hogy mutassák neki az utat. *
Remélem a farkas már nem lesz ott...
Csúnya...
Naaaaagy...
Gonoszan néz...
És félelmetes...
A nő pedig mogorva...
Kiabált.
Meg akart harapni. * Panaszolják el szemléltetve magukon a jelzőket. A harapás említésénél Ceki bele akar harapni Rav karjába, de az még éppen időben hárítja egy tockossal. Elfogadják az édességet, azonnal majszolni kezdik. *

* Az esernyő téma pillanatok alatt felvillanyozza őket. * Igen-igen! * Kezdik teleszájjal a választ. *
Az volt!
Nem mondjuk majd el.
Lakat a szánkon! * Összenéznek, már tervezik a következő ajándékot az esernyő vonalán elindulva. *
Segítenél nekünk? * Kérdezi az egyikük rajongó pillantással. *
A főnök biztosan nagyon boldog lesz. * Helyesel a másik. *

-igen, volt már szerencsém ezeket a farkasokat közelebbről is megszagóni.. és biztos ők is emlékeznek az én szagomra.. ehhehhh
-ha ott lesznek akkó majd jó összezavarjuk őket. Ti fürgék vagytok és kicsit, nem tudnak ekapni ha össze vissza futikostok

-Temészetesen segítek! hiszen most má együtt fogunk lakni, barátok vagyunk! *bólogat nekik jelentőségteljesen* Aggyátok elő az ötletet skacok! Hadd segijjek!

-Szerintem teccene neki egy fekete pizsama kis felhőcskékkel, csillagokkal meg egy pecázó holdacskával. *mondja és kezével széles ívet ír le a levegőbe az égre mutatva. Akkor nappal is vele lehetne az éccaka. NA mit szótok hozzá? Úgyis fáradt lesz amikor visszagyön osztán akkor ki is próbálhattya egybő. Ez most nem pink, me az éccaka se pink. *meg ha nem pink akkor talán máskor is felveszi majd és akkor késöbb is lehet ezen röhögni-teszi hozzá amgában gondolatban*
-A pinki majd a mamusz és a hálósipka legyen hozzá mert attó jobban tud majd aludni.

-Asztán meglephetnénk egy kajával is .. me nem sokat kajázott ma, szal összeüthetnénk valamit míg poluitikázni van..

-na miccótok hozzá haverok?

* Ceki közelebbről megszaglássza Kukut, amitől beszédül, úgy kacsázik vissza Rav mellé. * Erre biztos emlékezni fognak... * Kommentálja köhintve egyet. *
Fürgék vagyunk? * Kérdez vissza a saras búbját vakargatva a másik. *
Fürgék! * Érkezik a válasz. * Őt is leköröztük, amikor elfutottu-...
Fogócskáztunk vele!
Barátoooook. * Ezzel a kijelentéssel Kuku teljesen belopta magát a szívükbe. Hát még az önzetlen segítséggel! *

* Megélénkülve bólogatnak a tervre, szinte tökéletesnek ítélik meg. * A hold jól hangzik.
Sokat szokta nézni, biztos szereti...
És szépen fog világítani majd a sötét alapon.
Neked jó ízlésed van. * Mondja az újdonsült barátnak címezve. *
A mamusz majd puha lesz.
És bolyhos!
És meleg, hogy ne fázzon!
Szokott sipkát hordani?
Még nem láttam rajta... de lehet azért, mert nincs. * Mondja elgondolkozva. Hirtelen mind a ketten megtorpannak, és Kukura néznek. *
Nem volt nála az ernyő, igaz?
Én nem láttam nála...
Bent felejtette?
Biztosan azért volt olyan rosszkedvű...

Csinálunk finom ennivalót is!
Sok sütivel! * A két kobold egyre lelkesebb, ahogy az ötletek csak úgy jönnek. *
Siessünk haza, hogy kész legyünk, mielőtt hazaér!

* A tervet tettek követik: Ceki egy kövér és kissé bandzsa bagoly alakját ölti fel, míg Rav egy gyíkét. Felszalad a bagoly hátára, így szállnak fel a levegőbe. Megvárják, amíg Kuku követi őket, csak utána indulnak előre. A hegy, amelynek a gyomrában a város van, már messziről is kellemes megnyugvással tölti el a két beosztottat, elvégre sikeresen hazataláltak. A farkasok falujának szélén lévő főbejáraton röppennek be, és meg sem állnak a központtól nem messze lévő emeletes házig. Az ablakokon nem szűrődik ki a megszokott halvány, kékes fény: Gildas még nincs itthon. A küszöb előtt Rav és Ceki felveszik a kobold alakjukat. * Megjöttünk. * Jelentik ki, és egymás fejére állva nyitják ki a bejárati ajtót. *

-> A föld alatti város

-igen, sajnos ottfelejtette a tanácsteremben... de majd biztosan félreteszik neki. majd alkalom adtán visszamegyek érte.

- szerintem hordana ha lenne sapka.. mert azt jól a fejbe lehet húzni ha nem akar felkelni vagy ha zavarja a zaj *imitálja a mozdulatot*

*egy nagyobbacska szürke tetvestollú bagollyá változva követi a másik baglyot és a gyíkot és magában már előre jót mulat Gil várható újabb szitokáradatán. A sütit tervei szerint maga fogja megcsinálni majd...*

Az ajtónál visszaváltozik és amikor a másik kettő kinyitja az ajtót bemegy mögöttük és körbenéz miféle kecó ez. Reméli hogy a lesikálást már el is felejtették, most sokkal izgalmasabb dolgok vannak kilátásban mintsem ezzel töltsék az időt...*
-> A föld alatti város

*A bejárati ajtó előtt vár lovát simogatva, szerencsére gyors volt és precíz, míg egyszer gyorsan át futotta a kellő dolgok listáját és csendesen várta lova mellett Erast.*

Hát meg jöttél.*Mosolyodott el és amint meg pillantotta fel is pattant a lova hátára, indulásra készen állt.* Ugye nem volt kínos vallatás míg a konyhába voltam? *Kérdi Erasra pillantva érdeklődve.* Sejtettem, hogy tud róla... Nincs olyan cselekedetem amiről ne tudna. A vérfarkasokról is tud, csak teszi a fejét, mint ha nem. De már túl jól ismerem... vizsgáztat...

*Mély levegőt véve behunyja a szemét.* Mindegy induljunk...

*Hamar kiérkezett, majd a lányra pillantott. Egy kis időre megsimitotta annak karját ,majd a távolba meredt.*
Nem..nem volt semmilyen vallatás..sőt..sokkal több midennt tudtam meg, mint gondoltam volna. *Vigyorgott ,majd arrébb ment ahol át tudott alakulni.* Tudod..apád sokkal ravaszabb ,mint gondolnánk.
*Mondta majd átalakult egy hatalmas vörös sárkányá. A lények akik az utcán voltak, hirtelen ugrottak ijedtükben.*
Na Leiran..ne maradj le! Ha képes vagy rá.
*Vigyorgott ,majd felszállt.*

(Kikőtő)

Persze! Repülve könnyű dolgod van! *Kiált neki oda majd neki iramodik lovával. Vágtába kezdve igyekezett tartani a tempót, és néha még sikerült is megelőznie egy egy ponton. Sietett a kikötőbe. Vágtába a lova kellő kép fárad.*

/ Kikötő/

*Kapaszkodott és a fogjot is artotta le ne essen. Ismerte Eras repülési stílusát és miután megérkeztek, hamar leszállította a foglyot egy sima lökéssel aki a földön puffant. Leiran kecsesen szállt le és végig simítva Eras melkasát és nyakát sétált a fejéhez amit megölelt és szorosan kebleihez szorított. Cirógatta a fejét. Úgy érezte, hogy ezzel semmi gond nem lehet. Behunyta a szemét, míg ölelte, majd mielőtt elszakadt volna puszit nyomott a sárkány pofára, és megsimítva engedte el, hogy vissza alakulhasson.*

*Az ordas ahogy a földön puffant felvonyított kissé a fájdalomtól. Nem volt az az igazi harcos alkat.* Igazán lehettél volna kedvesebb is! *Morogta a lányra nézve.* Eras kösd meg a szukád, mert ha egyszer kiszabadulok akkor nem hiszem, hogy túlságosan kedves lennék vele...*Igazából csak a méreg szólt belőle. Nem tetszett neki ez a lelökésesdi.*

Szuka?! Én?! És úgy látom nem tudod a helyed! Lefagyaszthatnám a teljes tested! Még egy ilyen megjegyzés rám és esküszöm itt fogsz a fogdában éhen veszni... *Mondta kimért rideg hangon, jelentős fenyegetéssel a szemében, amire az ordas nem reagált semmit.*