A Vérfarkasok falva -Utcák

*Carme is észrevette a kinti nagy fényt, de először villámlásnak vélte. de a fény nem szűnt meg azonnal így ő is kinézett az ablakon. Ó ez bizony az Alfa meg a gyógyító colos és két másik személy akiket még ne látott. az egyik eléggé magatehetetlen*

-Igen ő az! És szerencse hogy nincs benn a ló! *mondta és gyorsan körbenézett nem e törtek el vagy túrtak össze nagyon valamit. épp rendezkedett mikor Dilec benyitott. Ránézett és látta hogy az Alfa meglehetősen morgós kedvében lehet.*

-Meg tudom magyaráz... *kezdte de dilec már ki is fordult*

-Mindjárt jövök, egy pillanat! *mondta mosolyogva a bent lévőknek és indult is kifelé, de ott volt az ázott gyógyító és egy.. Úristen! Vak nő... csakis vak lehet, látszik a szemén! szögezte le magában.*
-Persze gyertek csak be! Melegedjetek meg! *mondta de hálásan tekintett Estevanra aki már intézkedett is*

Ő maga pedig kiment az ajtón és a sáros vizes nyomokat követte az emeletre. Éppen ott érte az alfát amint kivelé jött a szobából és kiadta a parancsot!

"figyeljenek a szobára. Senki se be, se ki"

-Dilec? Segíthetek valamiben? *kérdezte, ám amikor az alfa felé fordult nem bírta ki hogy legalább címszavakban el ne hadarja*
-Meg tudom magyarázni! Éppen hozzád tartottunk egy remek ötlettel ami megoldás lehet a banderiális sereg kérdésre, amikor összefutottunk a Waerjakokkal. Aztán jött egy elf lány aki Harmóniát kereste aztán az árus és jött az eső.
Bemenekültünk ide előle és azóta vagyunk itt de nem törtünk össze semmit! Tényleg és nem ittuk meg Azokat a piáidat sem... Szóval ha lemégy akkor légyszi nyugi és Szúú Szááá! a megoldásban kulcsszerepe van a Waerjakoknak szóval ne harapj le fejeket oké? *hadarta majd bociszemekkel nézett Dilecre és remélte hogy átmegy a lényeg mert az Alfa eléggé nyűgösnek tűnt. Nem akarta hogy jelenetet rendezzen odalenn a Waerjakok túl fontosak voltak a tervében ahhoz hogy ilyesmivel el legyen szúrva az egész*

*Amikor kiadta a parancsot megjelent Carme. Szúrós tekintettel indult meg felé. A bakancsa panaszosan cuppogott a lába alatt.*

Te! Te...!

*De a lány elejét vette a vitának, és elmondott mindent. Ehhez már épp eléggé kiismerte Dilecet, úgy tűnik. Pont azokat a mozzanatokat mondta el, amik fontosak voltak az alfának, a többire nem volt szükség. Látszott rajta, hogy próbálja visszatartani a dühét, A szúúúú száááá-t szépen együtt mondta a lánnyal, majd jöttek a jógalégzések. Miután Carme befejezte, kicsit csillapodott a dühe.*

Remélem is, hogy minden a helyén van! Jó! Mivel szükségünk van a támogatókra, nem fogok üvölteni. Nagyon. De nem is fogom senki talpát nyalni! A banderiális sereg kérdését holnap fogjuk megtárgyalni, kezd esteledni, és megmondom őszintén, ezt csak frissen lehet áttárgyalni. Viszont jó, hogy jössz!

*Megfogta a lány vállát, és cuppogva visszavezette az ajtóhoz. Maga után vastag sáros nyomokat hagyott, amik miatt morgolódott.*

Eh... Ezt fel kell súrolni! Te és te ott! *szólt két őrnek* Intézzétek a feltakarítást!

*A két őr elszaladt, majd Carmét bevezette a szobába, ahol az ismeretlen nő volt. A bakancsából kilépett a szoba előtt.*

Nem tudom ki lehet. Az erdőben találtunk rá, menekült valami elöl. Sajnos előbb elájult, minthogy bármit is tudott volna mondani. Ráférne egy fürdés és tiszta ruha! Mondjuk itt csak az enyémek vannak. De a fene bánja, nem bálban van, hogy parádézzon!

*A szekrényhez lépett és egy pólót vett ki egy gyakorlós nadrággal. Az ágyra rakta. Kicsit morgott ezért is, hogy csak ezzel tud szolgálni. De hát szoknyát tartson a saját szobájában??*

Ez megteszi! Majd... küldetek neki ruháért. Jobb sorból valónak látszik. Ránézésre milyen nemzetiségből jöhetett? Nincs hosszú füle, a pupillája pedig nem volt macskaszerű. Talán sárkány? Vagy őrző?

*látta hogy átment az üzenet jó része és megkönnyebülten felsóhajtott. Ha nem nagyon fog üvöltözni az már oké. Bement Dilec után a szobába és tüzetesen szemügyre vette a lányt.*

-Oké intézem. Te foglalkozz csak a többiekkel és holnap akkor megbeszéljük az ötletet. Jelentem ha magához tért a nő és igyekszem kideríteni kiféle miféle satöbbi..

-Ránézésre én is erre a kettőre tippelek, de azt mondtad menekülni próbált. Ha sárkány, akkor miért nem változott át és repült el? Úgy sokkal erősebbek nem? Persze attól még lehet sárkány is, de lehet hogy inkább örző.. *gondolkodott el hangosan és látta Dilec még mindíg ott van*

-Vegyél Te is magadra egy szárazat legalább, mert így megfázol és vicces dolog egy tüsszögő taknyos alfa nekem elhiheted... *térült fordult és bevitte a nő számára kikészített pólót és gyakorlót a fürdőbe. mellétett egy tiszta alsógatyát is (vajon honnan tudta hogy pont ott van tartva...)*

-Egy parancsbatüsszögés elveszi a tekintélyed. *mondta kicsit anyáskodva és a fürdőből ki fordultában hozott is neki egy törülközőt és a kezébe nyomta. Aztán óvatosan a karjába vette a lányt és megemelte, majd bevitte a fürdőbe. a lábával behajtotta maguk mögött az ajtót. Hamarosan víz hangja hallatszott ki bentről és Carme hangja kicsit tompán a csukott ajtó miatt. *

-Menj már! Tudom hogy még ott állsz, de nyugi visszakapod a gatyád amint hoztam neki ruhákat. Őt bízd csak rám!


*Odabenn Carme megeresztette a kádat langyos vízzel és óvatosan levette az ájult nő sáros ruháit. Nem látott sérülést ezt annak tudta be hogy a gyógyítóval jöttek. az erdőben menekülés miatt csupa karcolásnak kellene lennie minimum. Elzárta a csapot. Megemelte a lányt és betette a vízbe, óvatosan hogy ne csússzon bele, s egy tiszta fürdőszívaccsal fürdetni kezdte*

*Érezte, hogy a szeretlek szó hosszú időre megpecsételte a jókedvét. Mélyen Freya szemébe nézett, amit a természetes válasz követett.*
- Én is szeretlek!
*Nem kellett többet tennie, vagy mondania, akármi más fölösleges lett volna. Figyelte, hogy mit árultak el a kártyák. Amikor a változás felé vezető nehéz útról hallott, dacosan kidüllesztette a mellkasát. Még hogy rögös utak, hah! Mintha akármi máson járt volna idáig! A második lap láttán a kíváncsiság inkább aggodalomba csapott át. Oh, hát végül is a végzetes baleset is egy sorsfordító esemény, nem? Akkor ez meg is van tárgyalva! A azt kívánta, bárcsak ne kellett volna végletes példákkal felfedni, hogy mennyire is kiszámíthatatlan a kártya. Elkalandozott a lehetőségekben, ám gondolataiból egy ráncos kéz emelte ki a homlokánál fogva. Rápillantott, és egy pillanatig sem leplezte, hogy mennyire meglepődött Aleina méretein, így hogy közelebbről látta. A sötét elfek nem ilyen magas, nyúlánk szerzetek…? Biztos más alakot vett fel, olyan nincs hogy természetesen ilyen alacsony. Olyannyira eltűnődött ezen, hogy majdnem nem figyelt a szóban forgó asszony mondandójára, de sikerült elcsípnie a szavakat. Még mindig meg volt lepődve, de ezúttal a boszorka felajánlásán.*
- Rendben… Freya, köszönöm a jóslást, megjegyeztem a dolgokat! Aleina, neked pedig köszönöm a támogatásod, igazán kedves tőled.
*Ekkor lépett be Dilec, de későn nézett oda, így már csak azt láthatta ahogy tovalibben, valamit tartva a karjai közt. Aztán Arout látta meg, egy elf nővel akit nem ismert meg. Üdvözlésképp vigyorogva intett a sárkánynak.*
- Üdv, kedvenc sárkányom!

*Tulkas vigyorogva bólogatott, amikor többen is harcot akartak látni, aztán végül A.J. is beadta a derekát. Dilecet észre sem vette, helyette felvette a földről a fegyverövet, odalépdelt Gaulhoz aki felállt, és övet cseréltek. A Vitéz visszalépdelt, A.J. vállára tette a kezét és finoman, mégis ellentmondást nem tűrve vezette őt kifelé, ügyet sem vetve a magas sárkányra, miközben halkan magyarázni kezdett az ellenfelének.*
- A.J., idefigyelj. A tudás könnyen fejleszthető, a fájdalom átmeneti, én azonban nem tudok neked új lelket adni.
*Egy pillanatra felnézett amint a gyakorlóterepre vezető folyosókat rótták, aztán visszanézett rá.*
- Ha a te szemedben egy legyőzhetetlen, vérszomjas szörnyeteg vagyok, aki ellen nincs esélyed, aki egy csatabárdot és egy kétkezes pörölyt lengetve egy óra alatt több mint hatvan életet oltott ki, akkor legyek hát az!
*Barátságos mosoly következett, ahogy megveregette a farkas vállát majd elengedte. Próbált annyira az apafigurában lenni amennyire csak lehet, nem akarta csírájában elfojtani A.J. önbizalmát.*
- Nem érdekel annyira, minek látsz engem, hogy nyersz-e vagy vesztesz, hogy mennyi hibát vétesz, ezeket majd orvosolom. Az érdekel igazán, hogy nézel szembe azzal a valamivel amit bennem látsz. Tüzet akarok látni a szemedben! Küzdeni vágyást, a harc szeretetét! Ha nem szereted a harcot, ha muszájból csinálod – akkor fölösleges is nekikezdenünk akármelyik Tánc megtanulásának!
*Kilépett az esőbe, mélyet szippantva a levegőből, majd nyújtani kezdte a végtagjait. Levette a köpenyt és leterítette a fedett részre, hogy az ne ázzon el teljesen. Egy hozzá képest is lenge, mellközépig kigombolt fehér ing volt rajta – ki nem hagyta volna, hogy mindenkinek büszkén mutogassa a torkán húzódó nagy heget! – és egy egyszerű nadrág meg csizma, valamint acél alkar- és sípcsontvédőket is viselt.*

*Gauldoth miután felállt, kinyújtózott, és Freyát is felsegítette. Elindult az ajtó felé, visszaszólt a válla fölött.*
- Nnna, aki akar látni egy érdekes párbajt, az kövessen!

*Érezte a fojtogató kénes szagot… a tűz közeli, bőrizzító forróságát. Próbálta mozgatni a karjait, lábait, de nem tudta – túl erősen volt kikötözve. A csuklyás alak egy oltárszerűségnél állt, és különös szavakat mormolt – egy nagyon ősi nyelven. Nem értette a jelentésüket, de azt sejtette, hogy rettenetesen sötét és hatalmas erejük van. Az alak abbahagyta a sustorgást, és arrébb lépett. Az asztalról felvett egy követ és egy – kést.*

Te jó ég, mit akar azzal? Csak nem az életemet veszi vele?

*Az ismeretlen férfi (nemére hangja mélységéből következtetett) elkezdte a kővel fenni a pengét. Szép lassan, nyugodtan, miközben minden egyes mozdulattal közelebb lépett a nőhöz, akin egyre jobban eluralkodott a pánik. Egészen szorosan megállt a kikötözött nő előtt, aki ennek ellenére nem érzett a férfiből áradó melegséget, csak… hideget… mindenhonnan egyre erősebben gyűrűzött feléjük a dermesztő hidegség. A nő szíve egyre erősebben zakatolt. Valamit kent a tőrre. A csuklyás a bal kezéhez emelte a pengét. Hideg volt, mint a jég. Aztán belevágott a húsába. Addig ismeretlen fájdalom járta át. Kicsorduló vérét az alak egy serlegbe gyűjtötte. A kiszolgáltatott nő pedig, fájdalmában az ég felé nézett, ahonnan csak a barlang sötét teteje köszönt le rá, száját kinyitotta, és először azóta, hogy elfogták, nem bírta visszafojtani sikolyát.*

*Csurom vizesen tért magához. Rázta a hideg és csupa libabőr lett. Realizálódott benne, hogy az imént „csak” újraélte legutóbbi emlékeit. De a sikoltását még így sem tudta visszatartani. Egy nőt látott maga mellett. Körbenézett, de semmi ismerőset nem látott. Majd a nőre emelte tekintetét:*


Hol vagyok? És… hol vannak?... Hol vannak a szellemek?

*Tudta, hogy Glenice kételkedik, így egy gonosz mosoly kíséretében feltápászkodott kényelmes helyéről.*Nem hiszel az erőmben? Megnézzük, hogy mit fogsz tenni akkor, ha én irányítalak?*megropogtatta nyakát, ujjaival is egyenként tette meg ezt a gyakorlatot. Bár szívesen játszadozott volna az elffel, Dilec ekkor toppant be.

Síri csend. Mindenki az ártatlan, megszeppent arcát mutatta. Viszont a látogatás nem volt hosszú, mert az alfa rögvest kitolatott a szobából, és egy kanyarban eltűnt. Azt hitték, hogy többen nem lesznek, csakhogy benyitott egy férfi, mögötte egy vak lánnyal. Fura, hogy mindenki éppen ma szállja meg ezt az irodát.*Még nem végeztünk, Glenice!* fenyegette meg, s kedvesen a jövevényekhez fordult.*Sziasztok, üdv. Persze, fáradjatok csak be. A nevem Oerba Dia Vanille. Mi még nem ismerjük egymást.*nyújtott kezet.*

*A.J. és Tulkas eldöntötték, hogy mit csinálnak. Most harc lesz! Vanille ugrálva tapsikolt, és még Gaul előtt kirohant a tornácra, hogy semmiről se maradjon le. Egyik farkast sem ismerte, a nevüket is alig tudja. Valami A... és valami Tul... Erre a gondolatra csak vállat vont, majd halkan maga elé mondta:* Hajrá egyik, ne hagyd magad másik!

*Éppen gyengéden fürdette a nőt mikor az sikoltva ébredt. Ilyedtében majdnem leesett a kád széléről ahol ült.*

-Hé hé nyugi! Itt biztonságban vagy! *próbálta elővenni a legmegnyugtatóbb hangját.*

-Ez itt a farkasok falva. Az Alfánk talált rád és hozott ide. Ájult voltál. Szellemek pedig itt nincsenek. *mondta és a vizes anyaggal megtörölgette a lány homlokát.*

-Azt hiszem egy kicsit lázad van. Jobb ha most itt maradsz a szobában. Csak Az Alfa gyakorlóruhájából tudok adni de hozunk neked női ruhát, csak addig kell ezt viseld amíg a ruha ideér rendben? *mutatott a székre készített pólóra, férfialsóra és gyakorlóra.*

-Biztos hogy nagy lesz rád, de most úgyis csak ágyba duglak rendben? Van odalenn egy gyógyító, felküldöm hozzád hogy tutira jól legyél. Meg szólok az Alfánknak Dilecnek is hogy felébredtél. Biztosan aggódik érted. *mondta neki kedvesen*

-az én nevem Carme Werewan. Benned kit tisztelhetek?

*Amikor látta, hogy a gatyáját már rutinszerűen húzza elő az egyik fiókos szekrényből, kicsit megrándult a válla. Igen, emlékezett szegény Carmére... az alatt a bizonyos fél év alatt sokszor előfordult, hogy Dilec magatehetetlenül feküdt az ágyban (vagy a depresszió vagy az alkohol hatása miatt), és Carme készítette elő neki a ruháit, amit aznap fel kellett vennie. Szégyellte most magát.*

A karján volt egy seb. Yrisz gyógyította idefele jövet és úgy láttam, eléggé kimerült gyógyítás közben. Szerintem mérgezett lehetett a tőr. És ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy nem tudott sárkányalakot ölteni. De talán jobban illik rá az őrzőség. Majd szólj, ha magához tért!

*Carme nagyon jó erőben volt, felnyalábolta az idegent, majd bevitte a fürdőbe. A csukott ajtóhoz lépett kettőt, de úgy tűnt lebukott.*

Jó! Lemegyek!

*Gyorsan átvedlett tiszta ruhába, miközben áttörölgette magát. Most nem volt ideje fürdeni is közben. Elővett még két törölközőt, hogy Arouék is kicsit megszárítkozzanak, majd egy gyakorlós cipőbe bújt és vissza lement az irodába. Ő már nem hallotta a sikítást. A folyosón járt, amikor látta, hogy elindul a "kis" csapat kifelé.*

Mi... mi folyik itt?? Most meg hova mentek??

*Estevan is előkerült.*

Estevan! Te elárultál engem!

*Megint paprikás hangulatba került a férfi. De úgy tűnt ezt most nem is akarta felvenni Estevan. Odasétált Arouhoz, de látszott, hogy nagyon fő a feje.*

Hoztam egy törölközőt! Neked is Yrisz! Tessék! Most meg mi lelt mindenkit?

*Az ismeretlen nő nyugodt hangja és meleg tekintete megnyugtatták kissé.*

Igen, már rémlik valami… az erdő… egy alak… biztos ő az Alfátok… aztán nem sok minden… fényesség… és egy rossz álom… vagyis… inkább emlék. Bárcsak álom lett volna!

*A nő megtörülte a homlokát, és elmondta, hogy hol talál magára ruhát. Szerencsére csak ideiglenest.*

Köszönöm. Azt hiszem, már jobban vagyok, talán már a gyógyítóra sincs szükségem.

*Mondta, miközben végignézett a karjain és egyéb testrészein, meglepődve konstatálva, hogy nyoma sincs a karcolásoknak, horzsolásoknak, de még a vágásnak sem. Annak csak az emléke fájt már – egyelőre még nagyon is élénken.*

Örvendek, Carme Werevan. Én Anantha Elensar vagyok.

*Mutatkozott be, immár kicsit mosolyogva. De hirtelen elkomolyodott a tekintete:*

Carme! Azt hiszem, nagy veszélyben vagytok itt mindnyájan.

*Észrevette hogy a nő végignéz magán talán ő is a karcolásokat keresi*
-A gyógyító hozott ide mindőtöket. A fényesség belőle jöhetett amire emlékszel. Akárhányszor láttam eddig sárkányalakban mindig világított mint egy lámpa. *mondta kedvesen viccelődve, majd odakészítette Anatha keze ügyébe törülközőt.*

-Miféle veszélyben volnánk? Itt egy csomó harcedzett vérfarkas harcos, egy sárkány és még a szigeti boszorka is. Ez egy nagyon is biztonságos hely. *próbálta nyugtatni*

-Ez a katonai bázis. Ide nem jut be veszély. Ha be is jut csak sántikálva távozik. De az jó lenne ha elmondanád mitől tartasz hogy felkészülhessünk rá. *kérte még mindig teljesen nyugodt hangon.*

Nem számít, milyen harcedzettek vagytok. Sem az, hogy hány sárkány van köztetek.

*mondta fejcsóválva*

Az a veszély, amiről én beszélek, nem ismer akadályt; sem árok, sem fal, sem acél, sem hús nem állhat útjába. És ide tartanak. Hogy miért, azt nem tudom, hiszen nem ismerem a falutok történetét, így csak azt tudom elmondani, amit a barlangban hallottam, mikor fogva tartottak. És amit láttam.

*Itt vett egy nagy levegőt és mélyen-komoran Carme szemébe nézett.*

És amit láttam, az komolyan kétségbeejtő: egy seregnyi bosszúszomjas szellem, melynek egyetlen célja van: ide jönni és bosszú állni.

-Huhh ehhez én nem értek, de jobb lesz ha szólok róla az alfánknak. Szellemekkel kapcsolatban nincs semmi tapasztalatom. A bosszúéhes szellemekkel kapcsolatban valami olyasmit olvastam, hogy a félelemből táplálkoznak és csak az alapján tudnak a személyre hatni. Ha nincs félelem amit érez az élő akkor meg se tudják érinteni. Ezért gerjesztenek félelem aurát.

Szóval első feladat: Ne félj! Rendben? amúgy itt van a nagyhatalmú szigeti boszorka... lehet pont ezért van itt.. *gondolkodott el hangosan*

-Gyere törülközz meg és itt a ruha ezt vedd fel amíg szerzek nőit. Leszaladok az Alfához és szólok neki mire számítson rendben? Aztán megteszi a szükséges lépéseket. *mondta még mindig nyugodtan. Ő még a szellemekben sem hitt, nemhogy a gonosz szellemekben, így nem esett nehezére nem félnie. Viszont mindenképp át akarta adni az információt az Alfának, hiszen Carme Werewan sem tévedhetetlen. *

*Segített a nőnek fürdeni, törülközni és öltözni. Nem akarta magára hagyni mert láthatóan még reszketett. de amikor felöltözött Dilec ruháiba már nem maradhatott tovább*

-Hú de katonás lettél Anatha! Kérlek pihenj egy kicsit! Mindjárt jövök. Ha kell valami, szólj a fiúknak akik itt állnak az ajtó előtt rendben? *kérdezte a lányt, hogy lássa lemehet e*

Én sem értek a szellemekhez… Lehet, hogy tényleg félelemből táplálkoznak, nem tudom… Viszont akkor egy soklelkes falu egy terített asztal lehet a számukra, hiszen úgyis lesznek olyanok, akik bizony félni fognak, és nem ok nélkül…
Az nem rossz, ha az a boszorka is itt van… még szerencsés véletlen is lehet…

*Bár, ahogy jobban belegondolt, talán nincsenek is véletlenek… bár fogalma sem volt róla, mit tehetne egyetlen boszorka, legyen bármilyen hatalmas is, annyi vérszomjas szellem ellen?*

Rendben, szólj az Alfának, mindenképpen tudnia kell róla!

*Közben végignézett magán, miután felvette új öltözékét… Hát, valószínűleg festett már rémesebben is… Ez mindenesetre elé furán állt rajta, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy a küllemén aggodalmaskodjon.*

Indulj nyugodtan, ne aggódj miattam, már sokkal jobban vagyok, és ezért nagyon hálás vagyok Neked is, Carme. Bár azt hiszem, lepihenek egy kicsit, míg lehet.

*Majd az ágy felé vette az irány, és lefeküdt. Egy pillanatra még elfogta az aggódás, nem-e baj, hogy ebben az ágyban fekszik, de túl hamar elnyomta az álom ahhoz, hogy komolyan belegondoljon ebbe.*

*Hunyorgott egy kicsit, amikor kintről beszüremlett Arou fénye. Hamarosan berobbant Dilec, úgy látta, nem igazán örül ittlétüknek. Kicsit elszégyellte magát. Nem kerülte el figyelmét a karjaiban tartott nő. Ez az! Tehát újabb siker koronázza lélek-tréneri pályafutását. Enyhe büszkeség csillogott tekintetében, elvigyorodott. A következő betoppanó Arou volt egy vak lány kíséretében. Viszonozta a köszöntést. Carme hamarosan eltűnt, észre sem vette, hogy mikor ment ki, de már biztos volt benne, hogy a kezébe veszi az irányítást. Glenice és Dia mintha egy kisebb összetűzésbe keveredett volna, de remélte, hogy nem alakul ki köztük is egy összecsapás. Közben Tulkas és A.J. lassacskán megegyeztek az erőpróba részleteiben, mindenki elkezdett kifelé szivárogni, hogy végignézhesse az eseményt. Dilec visszatért, felvilágosította az alfát.*
Tulkas és A.j. harcolni fognak.
*Elfogadta Gaul felé nyújtott kezét.*
A.j. remek harcos, de biztos jó ötlet ez az összecsapás? Kicsit aggódom. Rossz előérzetem van. *szólt feszülten, úgy vélte, a hirtelen támadt idegesség csak ennek tudható be. Nagyanyja jóval bölcsebb volt nála.*

*Aleina enyhén meghajtotta magát Glenice felé.*
Ahogy akarod. Majd sort kerítünk a vizsgálatra. Azt hiszem, jelenleg nem alkalmas a környezet effélékre.
*Tekintett körbe az apró szobában. Mindenfelől különböző benyomások áramoltak felé, nem tudta tagadni, hogy a legkellemesebb a két szerelmespáré volt. Aztán elkomorodott az arca. Valami sötét erőt érzékelt. Ahogy Arou belépett, üdvözölte őket. Nemrég jártak a negatív hullám forrásának közelében. Megpillantotta az apró kis teremtményeket a sárkány bokájánál. Közelebb sétált, felemelte az egyiket.*
Merre jártatok?

*Valamiféle fény szűrődött be az ablakon, Glenice még csak találgatni se tudott mi az, hiszen nincs semmi ami ekkora fényt csinál. Vanille lépett oda hozzá, aki eléggé zabosnak tűnt és valami irányításról beszélt és az erejéről, a lány már az ujjait ropogtatta, amikor kinyílt mellettük az ajtó. Vanille hátrébb lépett, Glenice pedig előre, hogy lássa az érkezőket. Egy férfi állt az ajtóban egy nővel a kezében, aki teljesen kábának tűnt, ekkor válaszolt neki Aleina, Glenice skizofréniájának gyógyítása kapcsán.*
-Köszönöm, szerintem is jobb lenne máskor megejteni a vizsgálatot.
* A férfi mögött egy sokkal magasabb ember állt mellette egy lánnyal aki látszólag vak volt. Ezt abból gondolta, hogy a lánynak nem volt pupillája, bár Glenicenek sem volt, de neki valami genetikai gondjai voltak. A férfi a nővel a kezében eltűnt, majd a másik kettő beljebb jött és illedelmesen köszöntek. Glanice csak intett nekik, már alig várta, hogy láthassa a párbajt.*

*A sok arc közül volt pár ismerős, de azért a többieknek mégiscsak bemutatkozott némi meghajlás kíséretében amikor bejött*

-Arorua Norgard és Yris Mikomi *mutatta be a lányt is és beljebb tessékelte de nem eresztette maga mellől. Jobbja végig a vállán volt, hogy a lánynak legyen egy stabil érzete most hogy a mennydörgések és a bentiek zaja miatt nem tudott tájékozódni*

*Alig léptek be mikor hallotta hogy párbaj lesz. Egy idősebb és egy fiatalabb vérfarkas távozott majd egy lelkes lány futott ki előttük. Arou magához vonta Yrist hogy nehogy elüssék. Ám mikor Gauldoth létett volna ki sorompóként elétette a kezét és szigorúan a szemébe nézett*

-Itt az idő kedvenc vérfarkasom! Ahogy megbeszéltük. Hozzád jöttünk Yrissel, aki segítségünkre lesz majd. *mondta utalva a megjelenése okára, de más füle hallatára nem akarta megemlíteni a konkrét célt. A szigorú kiállásán sokat rontott hogy a jócskán nagy termetű férfi lábainál egy töpörödött nénike bóklászolt és levett valamit a nadrágjáról a bokájánál. Amikor érezte az érintést kicsit zavartan nézett le mert tudta hogy bokáig sáros lett... de a "sorompó" továbbra is Gauldoth előtt volt*

-Az erdőben szegődtek hozzám Aleina anyó, ahol azt a nőt találta Dilec akit felvitt... úgy tűnt valamiért kedvelik a társaságom. *válaszolta a kérdésre és Közeledő léptek zajára nézett fel. Éppen Dilec érkezett némiképp feldúltan valaki beszélt hozzá aztán valaki valakihez... megrázta a fejét és sóhajtott egyet. Ha őt is zavarja ez a furcsa összejövetel, vajh hogyan érezheti magát Yris. De még nem volt vége.. közben ugyanis valaki törülközőt nyomott a kinyújtott kezébe amivel Gault tartotta fel hogy ne menjen ki. Ránézett a törülközőre egy "ugye ez vicc?" tekintettel, majd tovább vitte a tekintetét Dilecre és inkább megköszönte.*


-Egy nyugodt hely kell!! Ahova nem jöhet be SENKI pár órán keresztül. Tudsz e ilyet Gauldoth Waerjak? *kérdezte úgy hogy az Alfa is tisztán hallja* -Mert ha nincs akkor (a hónom alá kaplak és lelépünk innen -gondolta) elviszlek a saját házadba vagy hozzám a fellegvárba hogy nyugtunk legyen. *mondta tökéletesen higgadt és komoly hangon*

*Az erős és sok hangtól teljesen össze zavarodik és hálás Arounak amiért nem veszi le a kezét válláról. Amikor érzi, hogy meghajlik és bemutatja magukat ő is így tesz, de nem szólal meg. Megszeppenve áll a férfi mellett és igyekszik azonosítani a hangokat. Mikor Gaul melléjük ér érzi Arou emelkedő karját, pontosabban testének mozgását és keze "csattanását" az ajtó félfán.*

-A... az erdőben azok a kis izék még csipkedtek is. *Mondja kicsit zavartan az anyó hangja felé fordulva. Feret ekkor dugja ki az orrát a tarisznyából és néz körbe óvatosan, de ő se mer előjönni. Vérfarkasok. A szagokból egyből kideríti ő pedig könnyű préda a számukra, így vissza is bújik gyors.*

*Ekkor meghallja Dilec hangját és ismét kapta arra a fejét és érezte ahogy kezébe nyomják a törölközőt.- Zavartan kereste.*

-Köszönöm. *Mondta rövid tőmondatba és arc kifejezése is tükrözte ijedelmét, és remény vesztetségét. Kapkodta a fejét a hangok irányába és egyáltalán próbálta a hangokat beazonosítani. Zavartan hunyta be a szemét és kezeit füleire téve próbálta tompítani a hangokat. Teljesen kétségbe esett. Nem bírt tájékozódni. Oda ment ahova vezették, bár legszívesebben elfutott volna a sok hangtól, de nem tette. Neki futna a falnak, akkor pedig nem lenne hasznára senkinek se.*

*Hogy a többiek mit beszéltek az irodában, már nem hallotta, mert Tulkassal egyetemben kifelé tartott a tornácra. Carme eltűnt... ennek kivételesen örült, mert legalább nem fogja látni a csúfos vereséget. Estevan, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, kerített neki egy kardot, mert az éppen nem volt A.J.-nél.*

Új lelket?? *Csak reményt adj... hogy nekem is van helyem köztetek! - gondolta magában*

Van egy gond, főnök! *mondta Tulkasnak, miközben ő is kiment, tett két tétova kört a szakadó esőben. Nem tudta, mit fog szólni Carme, ha meglátja, hogy ezt a garnitúra ruhát is tönkretette.* A tekintet sok mindenről árulkodik. És elvonja a figyelmet a tényleges történésekről. Én... nem tudok nyitott szemmel harcolni! Szóval, ha tüzet akarsz látni, majd igyekszem az összecsókolózó pengékkel szikrát csiholni!

*Szinte azonnal bőrig ázott. Behunyta a szemeit és ekkor minden más érzéke felerősödött. Hallotta az esőcseppek kopogását a tornácon, a víz folyását a sáros vájatokban, a villámok dörgését, és... Tulkas légzését. Érezte "ellenfele" vérének dübörgését. Halvány mosoly jelent meg az arcán.*

Úgy vélem, kész vagy!

*És kezdetét vette a harc. Egy egyszerű támadást indított Tulkas felé, amit számított rá, hogy ki fog védeni.*

Aha. Harc! Ilyen időben?! Nekem be nem trappoltok a sáros patáitokkal az irodámba, ha most kimentek!

*Látszott, hogy türelmének vékony pókfonala kezd elszakadni, egyre mérgesebb lett. Azt, hogy a törölközőt fura ábrázattal fogadták a többiek, már észre se vette, sem azt, hogy Freya Gaullal van. Estevan is otthagyta, A.J.-nek ment segédkezni. Aleina valami szöszt műtött le Arou lábáról. Bement ő is a helyiségbe.*

Ne haragudjatok, nem szokott ilyen... hajléktalanszállóvá válni az irodám!

*Célzott itt a földre terített pokrócokra, és az összes többire, ami itt-ott elhagyva pihent. Borosüvegek szétszórtan, poharak, némelyikben még volt is pia. De legalább meleg volt.*

Kérlek, érezzétek otthon magatokat! *mondta kínosan, majd nekiállt összeszedni a cókmókokat. Aztán megállt az egyik hajlásnál. Kikerekedtek a szemei.* Ez... ez itt... egy ló patájának a nyoma???? *Felpattant. Nagy lélekerőre vallt, hogy nem ordította el magát.* .... Grrrrrr!!! .. Szzúúúúú - száááááá!!!

*Gyorsan összepakolt.*

Itt csend lesz és nyugalom! Gondoskodom róla! Szükségetek van még valamire?

*Az ajtóhoz battyogott, kicsit fáradtnak tűnt, közben várta a választ.*

Az események követhetőségére való tekintettel mindkettő Bázis helyszín kikerül az általános Vérfarkasok falva topicból.

Kérlek itt folytassátok:

A gyakorlótérre ide írjatok pls:
https://exerian.hungarianforum.com/t88-a-verfarkasok-falva-bazis-gyakorloter#5538

IRODA és személyes tere Dilecnek (fent a szoba is beletartozik)
https://exerian.hungarianforum.com/t89-a-verfarkasok-falva-bazis-dilec-d-szemelyes-reszlege#5540

Mindannyiunknak követhetőbb lesz így.

Átmenetileg beteszem ide a sorrendet segítségül, de csak míg át nem megyünk a HSZ-ekkel az új helyekre

Bázis Gyakorlótér jelenleg:
Vanille
Tulkas
A.J./Estevan


IRODA és személyes tere Dilecnek
Gauldoth
Carme - érkezőben van, valahol itt csatlakozik majd be, de lehet hogy Freya után majd
(Freya és nagyi nyugodtan előzze meg Carmet ha szeretné, mert nem fog gond lenni belőle)
Freya - Gaul mellett ál úgy tudom
nagyi- Arou lábánál piszkál
Gleince - ő éppen kifelé tartott harcot nézni - ezért írhat irodába, vagy gyaktérre, majd eldönti
Arou
Yrisz
Dilec D.

Anatha - bármikor írjon a bázis belső részére, mert éppen külön alszik

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez a topic természetesen továbbra is élő, a Vérfarkasok falva általános történései érvényesek ide. Igény szerint pedig majd újabb témákkal fogunk bővülni.

Köszönöm a megértéseteket!

/<- Dilec D. Irodájából (Bázis)/
*Lassan, de biztosan kiérek az utcára. Az irodában nem akartam már tovább zavarni, hisz nekem ott már nem volt dolgom. Kicsit előrébb megyek az utcán egy téren állok meg. Hallgatom az esőt és a mennydörgést, de most jól esik kicsit egyedül lenni az esőben. Szeretem az esőt, és idelent a földön a mennydörgés se zavarja meg fülemet. Nagyokat lélegzem az eső nyomta ám mégis friss levegőből. Gondolataimba mélyedve "nézek" a messzeségbe.*

~Jó lenne látni.~ *Fogalmazódik meg bennem a már oly rég elfeledett dolog.*

~Igen... jó lenne látni a világot, a személyek arcát, a külvilágot és nem csak a hangjukat hallani. Annyira jó lenne, de nem lehet. Ezen semmi és senki nem tud segíteni. Így maradok örökre, és anélkül hagyom itt ezt a világot, hogy láttam volna. De legalább a hangjai szépek. Lehet, hogy nem látok, de olykor olyan hangokat is meghallok amit más nem.~

*Filózom tovább egyedül az esőben állva. Fejemet az ég felé emelem, és behunyva szemem élvezem ahogy az eső arcomra csepeg és végig csordulnak arcomon. Még egy mély levegő, és lassan szemem kinyitom, de nem tudom miért, hisz úgy se látok, de mégis kinyitom. Nem tudom csukva tartani. Frufrum arcomra simulva lóg fülem mellett teljesen szabaddá hagyva arcom és szemem. Lassan vissza engedve arcom hullik vissza egy kis része hajamnak, de már vizesen tapad arcomra. Nem zavar. Jól eső érzés fog el ahogy a bent lévő szerelmes párra gondolok.*

~Igen aranyosak voltak együtt, még ha az egyikük beteg is, de Arou megfogja gyógyítani, még ha fájdalmak árán is, de akkor én már nem leszek itt. Jó érzés hallani a szerelmesek turbékolását. Egy apró öröm, az életben a küzdések közepette. Milyen szépek is ezek az örömök.~

*Gondolataim kavarognak és ide oda csaponganak. Botomat fogva várok Aroura az esőben. Nem messze vagyok a bázis kijáratától, könnyen észrevehet, hisz most csak én vagyok idekint.*

*Kierven a bazisrol csak jobban erezte hogy sietve el kell innen vinnie Yrist. Korbenezett es meglatta akit keresett. a 230 centinyi feheren fenylo alak hoszin kopenyet es hajat csapkodta a jeghideg viharos szel. Szemeje eros kontrasztot alkotott az ejjeli viharral.

A sotet egen levo szellemarcok ugy tunt nem toltottek el ot felelemmel. Hatarozottan es komor arccal az utcan allo lany fele tartott oles lepteivel.*

*Szakad eső. Bár nem igazán zavar, mert szeretem az esőt, de most még is kicsit hátráltat. Hosszú a hajam, és az tapad hozzám teljesen, ami picit zavar, de most nincs más választásom. Szaladok az esőben, mert el akarok jutni az őrzők városába, mert egy könyvet meg kell keresnem, amit már oly régóta szeretném. Sokáig ott leszek, mert csak azt tudom, hogy mit keresek, de azt nem tudom, hogy milyen címen találom meg. A bázis felé futok, mert ha jól tudom, akkor arra kell menni és most nincs időm, hogy másik utat keressek.*

*Ám ahogy futok egy érdekességre figyelek fel. A bázisunk felett egy gonosz aurájó felhő csoportosul.*

~Még is mit keres itt és mit akar?~

*Nem foglalkozok igazán vele, csak tovább megyek ám ekkor a bázis előtt meglátom Yriszt Egy másik embernek a társaságában.*

~ Vajon ki lehet ő? Meg hova mennek? ~

- Sziasztok. *Állok meg szaladásomból előttük és őket figyelem.*

- Yrisz hova készültök? – kérdezem meg őket, mert ha esetleg oda ahova gondolom, akkor szeretnék velük menni. Yriszt, amúgy is régen láttam és érdekelne, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban.

*Elmélázásomból két felől közeledő léptek hangjai zökkentenek ki. Hirtelen nem tudom hova is kapjam fejem és meghallok egy ismerős hangot. Mosolyogva fordulok Scott felé.*

-Szia Scott! Hát te? Idekint az esőben? *Kérdem bár tudom, hogy ő is szereti az esőt.* Ha Arorua akinek jöttem segíteni egy vizsgálatban végez és ide ér. *Kezdek bele de hallom az egyre közeledő öles lépteket. Zavartan pillantok a léptek felé melyek megérkeztek mellém.*

- Arorua? *Kérdem kicsit bizonytalanul.* Arorua... kérlek had mutassam be neked egyik régi ismerősöm. Scott Wolfton. *Mondom bemutatva neki a tőlem nem messze álló vérfarkast.* -Scott ő a gyógyító aki az egyik harcosnak jött segíteni, hogy meggyógyulhasson egy súlyos sérülésből amit egy elfuserált fekete mágia használatnak köszönhet.*Mondom és kicsit elgondolkodok, hogy mit is kérdezett majd eszembe jut.*

~Hogy hova megyünk.~

-Az őrzők városába visz vissza engem Arou, mert én egyenlőre ott tanulmányozom a fehér mágiájuk, gyógyfőzeteik és egyéb gyógyításra alkalmas dolgaikat. Szeretném tudásom bővíteni, de... de te hova szaladtál? *Kérdem érdeklődőn és mosolyogva nézek rá. Bár még így is elégé fáradt vagyok, de ezt sikerül lepleznem Scott előtt. Aroura pillantok vissza.*

- Amúgy felőlem indulhatunk Arorua. Tudom hogy sietsz, de elégé zaklatottak voltak a lépteid. Valami baj történt? *Láthatóan semmit nem érzékelek a szellemekből bár a csörömpölést igen.* -Szép kis károkat okoz a bázisnak a vihar. Remélem nem lesz bajuk.

*A fenyauras alak megall a lany mellett es a verfarkasra nez. *
-Udvozollek! *mondta tomoren. Most elsosorban a lanyra koncentralt es nem az idegenre*

-Yris, a vihar nem termeszetes. Szellemalakok vannak benne. Ugy velem az oreg boszorkany megbirkozik vele, mert o nagyon ert az ilyesmihez, de nekunk jobb mihamarabb indulni... A zaklatottsagom... *Elmosolyodik* .. Hogy neked milyen csodas hallasod van. Valoban zaklatott vagyok de mas miatt. A fozet amit a betegunk a csatateren itatott velem hatasos frissesseg ital volt. De most tudtam meg hogy benne volt a csaladja vere is. Ez iszonyatos! Gaia bocsassa meg nekem.. Nem tudtam rola. Annak a fozetnek koszonhetoen meg sikerult menteni meg jopar eletet. De akkor is elborzaszt mi mindent foznek errefele az italokba... *Nyakaba dobja a korabbi kotelet. * Karban, vagy haton utaznal inkabb Yris?