A Vérfarkasok falva -Utcák

- Éppen az őrzők városába megyek, hogy egy könyvet keressek, de így gyalog nem tudom mikorra fogok odaérni.

- Üdvözlöm. – *mondom a fehér hajúnak, majd hallgatom a beszélgetésüket, és amikor megtudom, hogy hova is mennek, felcsillan a szemem*

~ De jó lenne, ha velük tudnék menni, de csak egy féleképpen tudom meg. ~

*Mielőtt viszont feltehetném a kérdést egy valami jelenik meg és a hangját hallom, ahogy szövegel én meg körbe nézek. Valaki csak szórakozni akar velem, ami nem éppen a legjobb móka, de most nem is különösebben érdekel. Inkább rájuk nézek és felteszem a kérdést, ami lehet, hogy megkönnyíti a dolgomat.*

- Elmehetnék veletek? Egy fontos könyvet kell megtalálnom és minél hamarabb oda érek annál jobb. - *próbálom sorolni az érveket.*

~ Azt lehet jobb, ha nem mondom, hogy így még ráadásul Yrisz közelébe is lehetek. ~

-Miért ne jöhetnél velünk. *Mondom kedvesen mosolyogva, majd Aroura pillantok.*

-Így neked is kényelmesebb lesz Arou ha a hátadon utazom, és ha esetleg megint megoldódna a csomó van ki segít nekünk. *Mondom jövetele mellett az érveket.*

-Persze csak ha nem okoz gondot Arou, hogy velünk jön. *Mondom mosolyogva, bár mosolyom elégé fáradt.*

-Meg be kell valljam, nem biztos, hogy tudnék rendesen kapaszkodni, így csak jobb lenne ha Scott mögöttem ülne és tartana Gaul véletlen érintése, a varázs igék folyamatos fenntartása elégé kimerített fizikailag. *Csúszik ki véletlen a számon, hogy Gaul hozzám ért a sérült karjával, de észre se veszem.* Neked is kényelmesebb ha nem a kezedben viszel. *Mondom őszintén majd Scott felé nézek kedvesen.*

-Majd segítek neked megkeresni azt a könyvet, úgy is vissza kell vinnem a könyvtárba egyet. *Mondom kedvesen mosolyogva és Scott mellé lépve karolok belé.*

-Ugye nem baj ha beléd kapaszkodom... kezdenek itt furcsa hangok gyülekezni. Talány tényleg jó lenne sietni. *Mondom Aroura pillantva és mikor átváltozik oda lépve a fehér sárkány mellé engedem el Scottot, és már mondhatni gyakorlottan szállok fel Arou hátára, mert ez a sok le fel szállás, segített megjegyezni az utat.*

-Gyere Scott és akkor indulunk is. *Nyújtom le neki a kezem.*

*A szigorusag enyhul a tekinteteben az ervek hallatan es mar dobta is a nyakaba a kotelet hogy atvaltozzon. Maga is ugy velte hogy a viharban jobb ha van valaki aki fogja a lanyt. Amikor az erintest is felhozta egy pillanatra megdermedt. Kis kotozassal elofett a taskajabol egy kis kek fiolat. Yrishez lepett es egy cseppet a csuklojara tett es eldorolte. *

- Ez majd fokozatosan felszivodik es segit enyhiteni a fajdalom emleket. *Mondta es eltette a fiolat, majd hatalmas fenylo feher sarkannya alakult.*

-Scott, kerlek ellenorizd rajtam a kotelet hogy eleg stabil e, aztan indulas. Erosen tartsd Yrist, mert bar pajzsot fogok tarta a szel es eso ellen, az eros legaram dobalni fog. *Mondta a tanacsait, s mikor a ferfi is felult. Kitarta nagy szarnyait amibe azonnal belekapott a szel es a nagy feher utasaival egyutt felvitorlazott a levegobe. Amikor elerte a kel magassagot magikus pajzsot vontmaguk kore. Innestol azeso nem verte oket es a suvito szelbol is csak szello jutott be. Arorua pedig eroteljes szarnycsapasokkalszelve alevegot elindult az orzok varosa fele.

---> orzok varosa kozponti epulet --->>>>>

*Figyelem a beszélgetést, majd hallom az utasításokat, amit természetesen véghezviszek. Megnézem a kötelet és amikor felülök Yrisz mögé, magamhoz ölelem, hogy ne essen le, mert nem szeretnénk, ha baleset lenne ebből a kis repülésből. Az elején a felszállás eléggé érdekesre sikeredik, főleg, amikor belekap a sárkány szárnyaiba a szél, de valami történik, és az esőt se érezzük, meg a kint tomboló vihart is, csak szellőnek érezzük.*

~ Ez lenne a pajzs, amivel minket is véd? ~

*Kézen fogva andalgott A.J.-vel és kiélvezte a napsütést. Magában azon filozofált vajon mit sikerült kiderítenie Dilecnek tegnap óta. Szeretett volna segíteni, és kicsit aggódott is amiatt mert tegnap nem tudtak beszélni.. Egy árnyalatnyi bűntudat is előtört belőle ahogy közeledett…. még tartozik neki a ló magyarázatával is.. Elég nagy lehetett tegnap a felfordulás ő meg csak távozott. Amikor elérték a kereszteződést ahol különváltak útjaik lassított a léptein. Tulkas kérdésére eszmélt. Úgy érezte a válasz ott van valahol mélyen és nem tudta mennyire feszélyezné A.J.-t a jelenléte az ilyen mély beszélgetéseknél. Elengedte a férfi kezét, adott neki egy puszit az arcára, majd integetett Tulkasnak és továbbindult a bázis felé*

-Bocsássatok meg, de jobb ha sietek. Később találkozunk. Majd mondd el Tulkas, hogy mit szóltak a pólóhoz. Te pedig vigyázz magadra Tigrisem. *dobott felé egy puszit a levegőben és ruganyos léptekkel továbbsétált*

--->--- Farkasok bázisa--->>

*Csendesen ballagtak a Bázis felé, majd Tulkas kérdezett. Erre Carme pedig elbúcsúzott.*

Rendben! Te is!

*Integetett a lánynak. Kettesben maradt Tulkasszal. Kicsit elgondolkodott a válaszon, de aztán úgy döntött, az igazat fogja mondani.*

Hirtelen ötlet volt. Nem tudtam, hogy mire vállalkozom, amíg nem szembesítettél vele. A harc előtt pár órával találkoztam Gaullal először. Ő volt Freya után a második, aki emberszámba vett. Szerettem volna valahogy kötődni hozzá *nem tudta, ez mennyire fog fiúpártin hangzani, de folytatta.* És szóba került ez a Tánc. Tudtam, hogy sokat kell hozzá tanulni, ami azt eredményezi, hogy több időt tölthetek el fajtámbeliek között, még ha kemény edzés árán is. Tudom, ez most úgy hangzik, hogy mekkora ökör vagyok, más módja is van annak, hogy érezzem, volt értelme megszületnem! De minél inkább kitartottam a szándékom mellett, és minél többet elárultatok róla, annál biztosabban érzem, hogy ezt kell tennem. Hogy évek múlva, ha valaki megkérdi, hogy miről szól az életem, ne kelljen azt mondanom, hogy bujkálásból és a szégyenből, amit a kitaszítottság aggatott rám. Nem akarok többé egy senki lenni. Nem akarok bujkálni. Nem akarok félni!

*Talán túllőtt a célon. Zsebre vágta a kezét, majd csendesen battyogott tovább.*

És te miért döntöttél úgy, hogy egy kívülállót fogsz tanítani? Aki már túlkoros, nem is a családod tagja. Mi a célod ezzel?

Mi más lehetne az élet értelme?

*Egy hang azt kiabálta a fülébe, hogy Carme. De ez túl szép volt ahhoz, hogy élete végéig kitartson. Félt, hogy hamar vége lesz, és ha erre építi az életét, akkor hamar össze fog omlani.*

Tudom. *bukott ki belőle.* Jaj, ne úgy értsd! Tényleg különcnek tartottak titeket. Persze azóta ez megváltozhatott, én már rég jártam errefelé.

*Egy hóbortos, toprongyos vénember közeledett feléjük, vígan dalolászva. Haja kócos volt, rongyai feketék, akárcsak egy kéményseprőé. De a kedve nagyon jó.*

Nahát! Jeremiad! *Mutatott A.J. a kétesnek tűnő alakra.*

Széééép jó napot, Waerjak! *vette le a kalapját az öreg egy széles mozdulattal, miközben meghajolt, majd csálén visszatette a fejére, és megvakarta az orrát.* Mi járatban errefelé? Hol a madár sem jár? Nini! Egy elveszett bárány! *mintha csak most vette volna észre A.J.-t* Mi van veled, harcos? Te még élsz? Hála Gaianak! Keblemre!!!

Ööö, megtisztelsz, de inkább ne!

*Felnevetett érces hangján az öreg.*

Ijnye-no, de felvitte Gaia a dolgod! Nem a te ruhád, mi? Vigyázni kell rá! Értem én! Tán csak nem Waerjak úr adta?

Nem, nem. Carme.

Hihííííí! *visított fel az öreg.* Az egy tüzes asszony, csak óvatosan! *Elhallgatott, látszott, hogy valami komolyabb kérdés nyomasztja.* Te fiú! A szellemek titeket is megtaláltak tegnap este?

Igen.

És mit mondott anyád?

Tessék? *Nem értette.*

Édesanyád! Nem... nem keresett meg?

*Keresztbe tette a kezeit.* Nem.

Ah, értem. Ne haragudj, azt hittem... de nem. Nyilván fontosabb mondandója volt valaki másnak. Nem, mindegy is, túl sokat fecsegek! Vigyázz magadra, Vishous! És viseld a nevet, melyet még anyádtól kaptál! Tiszteld meg vele őt és magadat! Ha egyszer mégis meglátogatna, hogy néznél a szemébe? Hogy még ezt az ajándékot sem fogadod el tőle? Waerjak úr! Figyeljen erre a gyerekre, ne törje ki a lábát! Minden jót!

*Énekelve indult tovább.*

Persze, menj csak!

*Jeremiad megállt, mikor Tulkas odaért hozzá. Kérdőn felvonta a szemöldökét, aztán összeráncolta. Pedig találkoztak már Tulkasszal... még nagyon régen. Akkor még nagyon fiatal volt a férfi, ő pedig kevésbé ápolatlan. Wrahnnal megfordultak egyszer-kétszer Melanynál. Nem hibáztatta, hogy nem ismerte fel.*

Igen, ismertem. Vagyis azt hittem.

*Talán megmenthette volna a tragédiától, ha hamarabb gyanakodni kezd Wrahnra. Talán meg tudta volna akadályozni... talán. Ekkor Tulkas néhány aranytallért nyújtott felé. Aztán felajánlotta, hogy megvendégeli. Éhes volt. De tudta, hogy nem méltó ő arra, hogy nemes házában egyen. Leszegte a fejét és a vadi új cipőjét vizslatta. Kicsit poros volt, de ebből legalább nem kandikált ki a lába ujja. A Loriniel lány ajándéka. Rövid hezitálás után, a szégyentől piros arccal megrázta a fejét.*

Nem fogadhatom el. Én... én...

*Hirtelen annyi teher omlott a vállára, hogy érezte, hamarosan be fog könnyesedni a szeme. Hányszor elátkozta Wrahnt, saját magát, a tüzet, az életet és Gaiát, amiért ilyen tragédiával sújtotta. Bár élt még Medar és Anastasia Brayen, sosem merte elmondani nekik az igazat. Képtelen volt.*

Sajnálom. *rebegte.* Kérem, vigyázzon Vishousre! Legyen... apja helyett apja. *olyan gyűlölet költözött a tekintetébe, annyi megvetéssel és dühvel, hogy még az ördögben is félelmet keltett volna. Persze az látszott, hogy nem Tulkasra mérges, hanem valaki másra.* Ne haragudjon Waerjak úr, nem tartanám fel!

*Bólintott Jeremiad, tudta, hogy Tulkas jó ember.*

Tudom, Waerjak úr, hogy hívják! Majd figyelek a megszólításra. Minden jót, Waerjak úr!

*Azzal csendesen továbbment.*

*A.J. megvárta, míg Tulkas visszaér.*

Kettyós az öreg. Senki nem veszi komolyan. Azt hallottam róla, hogy valaha a Brayeneknél szolgált. Aztán történt valami tűzeset és megbomlott az elméje. Azt hiszem a ház kisasszonya és a dadája bent égett. Mivel Jeremiadot sem találták, így őt is eltemették jelképesen. Aztán eltelt egy év és Jeremiad visszatért a falkába, teljesen őrülten. Azóta kint kujtorog. Sokáig azt hitték, hogy ő okozta a tüzet, de Medard Brayen nem emelt vádat ellene. Ennyit tudok róla. Néha megfordultam a Brayeneknél, de sosem beszéltek az öregről. Szóval nem tudom, hogy mindebből mennyi igaz.

*Csendesen sétáltak tovább.*

*Kicsit összehúzta a szemöldökét, hogy Tulkas annyira hátrafordult. De Jeremiad már eltűnt.*

Ne aggódj! Az az ember olyan, mint Gaia! Mindenhol ott van!

Rendben! Vezess, és kezdjük el a képzést

*Némán bólintott válaszképpen, kicsit megszaporázta a lépteit. A ház hamarosan felbukkant, ahogy befordultak egy sarkon.*

/ Tulkas, A.J. Gauldoth háza /

*Kuku nem pihent a vágtában és nem is lassított. Egyre fogyatkoztak odafenn a csillagok. Már akkor is necces volt hogy hajnal előtt odaérjenek mikor még nem estek bele az üregbe, s ott is időt töltöttek.  Nem is bánta akkor még, viszont ahogy az ég alja világosodni kezdett érezte hogy eléggé szűkösen fognak odaérni. A vérfarkas falu már előtűnt a láthatáron amikor az utolsó csillag is eltűnt az égről. Kukupaciról már csapzott a tajték ahogy próbált még inkább erősíteni a tempón, mert most már csak percek kérdése volt hogy előtűnjön a nap. A szeme szúródott de látta hogy beérnek a faluba, innen már tényleg nincs messze… *

*De a sors máshogy akarta. az éjszakák egyre rövidebbek voltak ebben az évszakban és nem volt ez másként most sem. a nap sugarai elárasztották a felhőket, az erdőt és a völgyet, színeket adtak a nyíló virágoknak és tündérien áttetsző alacsony ködfátyolt emeltek a harmatból. Kuku érezte hogy elmúlik az alakváltó varázs. Vágta közben adta meg magát a teste Gaia törvényeinek és mindketten repülve és gurulva érkeztek az út porába.*

-GYÁÁÁ!!!!!!    *kuku kiáltott estében de nem tehetett semmi egyebet. az erejét elvette a nap fénye. Izzadt testére feltapadt a por mire megfékeződött és mikor észbekapott mi történt, a lányt kereste szaporán pislogva*

-Ceres! Jól vagyol királylány! Merre vagy? *kérdezte  és inkább becsukva tartotta a szemét hogy majd a hang irányába tapogatózzon. Remélte nem lett baja, de amekkorát estek.. és a lány repült nagyobbat….  Gil tuti kinyírja ezért….~gondolta*

*Gyorsa haladtak. A fákból is csak annyit látott, hogy keverednek a színek, amint egy kicsit kinyitotta a szemét. Nem engedte el az alakváltó nyakát. Szorosan kapaszkodott bele, már csak a vágta miatt is. Élvezte a szelet ami ilyenkor hosszú szőke hajába kapott, ám ezt az élvezettet kicsit félre kellett tennie ,hiszen több dolog s volt ami jobban foglalkoztatta most. Lassan emelte fejét az ég felé, s zöld szemeivel hosszan nézte az eget. Tűntek el a csillagok..... nem ismerte jobban ezt a környéket, de tudta ,hogy még nincsenek közel.*

*Egy idő után ismerős terep tűnt fel a szemei előtt. Nem sok időre rá ,pedig már a farkasok falva is láthatóvá vált. Sejtette ,hogy az alakváltó nagyon is fárad, amin nem lepődött meg, de azt viszont érezte ,hogy az idővel futnak versenyt. Zaklatottan pillantott hátra, ahogyan a fény egyre jobban érte el őket.*
Kuku!
*Szólalt fel csendesen ,majd még egyszer kicsit hangosabban , majd aggodalmasabban. Magát nem féltette a naptól, hiszen fény lényként éltette ,mint a növényeket és a legtöbb életet. Sokkal jobban aggasztotta viszont az a tudat, hogy az alakváltók, így Kuku sem bírja az erős napfényt.
Éppen előre akart pillantani, amikor hirtelen megváltozott valami. Észbe sem kapott és eltűnt alóla a ló, ő meg előre esett egy nagyobbat.*

*Az összekötött ruhadarab most szétomolva terült el a földön ,miközben körülötte a könyvek szanaszét hánykolódtak az esés következtében. Nem sokkal messzebb, csupán pár méterre a lány feküdt, míg körülötte a por éppen kezdett ismételten alább merülni. Csupán a hirtelen érkezett vendégek keverték fel.
Halkan szisszent fel egyszer ,majd többször is mialatt igyekezett felemelni a törzsét. Egy pillanatra összeszorította zöld szemeit, ahogyan érezte ,hogy a fájdalom átjárja egyes részeknél a testét. Hajlékonysága folytán szerencsére még most sem tört el semmije, de azért érezte ,hogy egy-két helyen megütötte magát, és valószínűleg meg is fog látszani. Ha felkészült volna rá, akkor ugrik és nem történik meg ez. Faji adottság a jó ugrás képesség....de nem így történt.
Ismét felszisszent amint ültébe tudta magát emelni. Ruhája pár helyen elszakadt, térdén, combján ahol a szoknya már nem ért, de a csizma még nem védett szintén vérzett kicsit a felhorzsolt bőr. Arcán és testén pár helyen kosz éktelenkedett, haja meg szanaszét hullott, mintha éppen egy csatamezőről érkezett volna, csak kevesebb vérrel. Fehéres kezét ajkához emelte ,majd köhögött egy kicsit, utána oldalára emelte a kezét azt fájlalva. Most már tudta pontosan ,hogy mijét, mennyire ütötte meg. Csak ezután fogta fel igazán ,hogy bőrén érzi a nap sugarait s hogy a füleiben a madár csicsergés s nappali bogarak éneke szól.*
~ Kuku!~
*Kapta fel a fejét ijedten, ekkor hallotta meg pontosan az alakváltó hangját. Őt kereste. Jobbra-balra kapkodta a fejét míg meg nem találta. A fiú sem volt sokkal jobb passzban, bár őt inkább a nap készítette ki. Ismét felszisszent de erőt gyűjtött magán, s úgy sántikált el hozzá, mialatt útközben felvette a felsőt a földről amiben eddig a könyvek pihentek és az alakváltó fejére tette.*

Jól vagyok.... meglepett... és kicsit fáj, de nem esett nagyobb bajom.
*Leguggolt s már csak az alakváltó miatt is vissza tartotta ,hogy kimutassa a fájdalmát. Zavartan ,mégis kedvesen, szeretetteljesen mosolyodott el.*
Nem szeretném ,hogy bajod legyen a naptól...egyszer láttam mit okozott Gildasnak. Hagyd ezt a fejeden... azt hiszem, egy kicsit itt kell maradnunk....
*Most kezdett csak szétnézni. Észrevette a földre hullott könyveket...de nem bírta rávenni magát ,hogy most megmozduljon.*

*Mikor meghallotta a lány hangját négykézláb indult meg abba az irányba vaktában, mert a szemét nem tudta kinyitni a nap miatt. A göröngyös, szekérnyomos poros úton egyszer csak a lány mellette termett és a fejére terített egy ruhadarabot. Az illatából ítélve az övé volt.*
„Jól vagyok.... meglepett... és kicsit fáj, de nem esett nagyobb bajom.”
-Gaijjának hála! *kontrázott rá és magában több hálát is zengett az istennőnek, és megfogadva a tanácsot a ruhadarabot a fejére kötötte és megpróbált fölállni és fölsegíteni a lányt is aki felszisszent. kuku azonnal visszaeresztette.*

-asszem megsérűté! *állapította meg szomorúan* -Gídasz ezé meg fog őni! *jutott eszébe a nagyon is valósnak tűnő lehetőség, majd meghallotta az ismeretlen hangot*

-csak hetes mi? *furcsállta hogy pontot is kaptak, de legalább volt itt valaki aki segíthet Selestinán* -Asszem a királylány megsérűt! Ha tucc segíteni az jó lenne, de ha bántod akkó… akkó… Gídasz nagyúr is bántani fog téged! Mega sákányok! Megaz őzők is! *Dobálózott a hatalmakkal és remélte hogyha rossz szándékkal van az idegen akkor most elveszi a kedvét tőle. A fegyvercsörgés zajára a kardigános fejú poros alakváltú a tőre felé nyúlt és rajta pihentette a kezét, majd Selestina elé tántorgott hogy védelmezze ha szükséges*

Örülök ,hogy nem esett bajod.
*Mondta ténylegesen megnyugodva, amint hallotta ,hogy Kuku szinte örömnótába kezdett. Mosollyal nézte amint elrendezi rendesen az alakváltó a fején a ruha darabot ,majd őt próbálta felsegíteni. Az utóbbit nem sok sikerrel, hiszen bele nyílalt most már nem csak az oldalába, de a jobb lábába is a fájdalom. Talán az aggodalom miatt ezt nem vette észre előbb, és mégis beszerzett valamit nagyobbat. gy nem tudta megállapítani.*
Lehet...egy kicsit....és..
*Kapta fel a fejét rá s próbálta megnyugtatni a srácot, főleg azok után ,hogy Gildas került szóba és az ölés. zavart mosollyal nézte mialatt maga előtt húzta el párszor a kezét.*
Ugyan , ne beszélj butaságokat, nem fog bántani! Amúgy sem bánthatna mert véletlen volt és megvédenélek én is.....

*Hosszan nézte a férfit, aki talán apjával lehetett egykorú, vagy talán kicsit idősebb. Azt viszont mindenképp megállapította ,hogy nagyon is jó erőben volt. Csak a láda maguk mellett, amire most ráemelte zöld szemeit, lehetett olyan nehéz ,hogy akár több rendes korban lévő férfinak is nehézséget okozna. Nem hogy neki..... A fegyverek zaja és apró zörgése késztette arra ,hogy vissza pillantson.*
~ Poénkodott....~
*Zavartan elmosolyodott ,majd Kukura pillantott. Hálás volt amiatt ,hogy megpróbálta védeni.*
Hagyd csak Kuku... nem hiszem ,hogy az úr ártani kívánna nekünk. Már csak azért sem ,mert akkor nem a könyvek felszedésében segítene, hanem azonnal ránk támadott volna. Mellesleg, nem szép dolog egy idegent a tanáccsal riasztgatni... főleg mivel ez félre érthető lehet ami miatt később sokkal nagyobb gondunk származhat.
*Simogatta meg kicsit annak vállát, hogy szavai mellé ténylegesen megnyugtassa. Nem próbálkozott meg a felállással. Persze emiatt sokkal tehetetlenebbnek érezte magát, de amíg nem tudta mi lehet, így jobb volt.*
Nem tudjuk pontosan mennyire súlyos a sérülés, még nem tudtuk megnézni, bár nyílt törés vagy belső vérzés biztosan nincsen...
*Mialatt ezeket kimondta ,végignézett magán és Kuku-n is ,hogy biztosra menjen.*
Zúzódások, horzsolások... talán egy törés..de ebben nem vagyok biztos.... viszont, ha éjszakáig tudna nekünk egy menedéket nyújtani ,nagyon hálás lennék. Már csak a jó barátom miatt is...ő nem lehet sokat napon.
*Azzal átvette a könyveket amennyire tudta.*

*A lány szavai reménnyel töltötték el hogy talán tényleg nem kerül sor harcra. Nappal tökéletesen védtelennek érezte magát, hiszen nem látott semmit és még alakot váltani sem tudott. De úgy tűnik a fickó, bárki legyen is, tényleg nem akart harcot. Úgy tűnik jókedve is volt. A nevetést nem vette magára, inkább továbbra is próbált fenyegetőnek tűnni, biztos ami biztos*

-Hátabba nem vok biztos, de nem fogok vitatkozni vélled! Ha segítesz a kiráylánynak akkó vagány vagy tesó! De asztán el ne ejcsed ám! *azzal elindult botorkálva a hang után. *
-Itten gyövök mögötted és ha csak.. *Ekkor megbotlott egy göröngyben és Tulkas kemény hátának esett majd megtámaszkodott benne hogy visszaszerezze az egyensúlyát. Alig hallhatóan nyelt egyet mielőtt folytatta*

-Szal csak óvatossan ám!!! *nyomatékosította és nem szólt többet míg a csörömpölő hang ment előtte*

* Figyelte őket, s minden eshetőséget ami lehetett volna ebből, de szerencsére sikeresen le tudták zárni az egészet nyugodtan. Nem is kellet volna ezt másképp. Halvány mosollyal figyelte ahogyan maga előtt volt az alakváltó. Hosszan nézte ,hogy valóban nincs e komolyabb baja, vagy csak mondta.
Amint a menedékről esett szó megnyugodott. Egy kis sötét szoba pont tökéletes lenne most Kukunak. Hadd aludjon egy kicsit, bizonyosan nagyon kifáradhatott az úton. Halkan sóhajtott, ahogyan arra gondolt mi is volt az eredeti céljuk..... végül egy biccentéssel, kedvesen vette át a könyveket.*
Köszönöm...

*Nem mutatva ,hogy fájt neki, felült a ládára ,majd megkapaszkodott annak széleiben, főleg mikor a farkas azt ismételten úgy felemelte ,mint az imént. Meglepődött s egy pillanatra meg is rezzent, hiszen nem tűnt túlságosan stabilnak ez az egész, még egy esés meg nem szívesen vállalt volna be. Arról nem is beszélve ,hogy a farkas magassága folytán elég magasra került most a láda tetején. Fehéres, finom ujjai görcsösen markolták a láda széleit. Minden apró kis résben meg tudtak kapaszkodni. Főleg ha magasságról volt szó.
Csend volt.... éppen csak nem olyan rég kelt fel a nap, így ez nem is volt olyan meglepő.... mégis, még sosem látta így ezt a falut. A férfira pillantott mialatt az úgy tűnt ,most már stabilabban vitte őt. Persze, azért nem engedte el a ládát. Ekkor jutott eszébe valami.*
Uram... bizonyára elég fáradt lehet.... hiszen a bál elhúzódhatott hajnalig is. Barátunk is részt vett rajta... több is ,mondhatni. Mégis... hálás vagyok amiért segít nekünk ezek után is.
*Ha az időt nézte...akkor így lehetett. Mégis... minden szép tiszta volt az utcán. Semmi nem árulkodott arról ,hogy itt pár órája még mulattak volna. Vagy lehet ,hogy az egész megint abban a kocsmában volt ?*

*Amikor Kuku nekiment a farkasnak, a láda egy pillanatra kicsit megingott ,mire a lány felnyekkent s mint egy macska, lehajolva markolt görcsösebben a tárgy széleibe. Még élt benne az amikor Chris majdnem lelökte a sárkány hátról..... Még lélegezni is elfelejtett. Csak ezután pillantott rá ijedten Kukura, habár tudta a fiú most nem látja őt. Már nyitotta ajkait ,hogy megkérje óvatosan....de aztán mégsem tette. Biztosra vette ,hogy az alakváltót így is zavarja ami történt... nem szerette volna ha jobban magára venné. Így lassan pillantott vissza a férfira ,majd előre a házakra.*
Dilec úr belejött az irányításba.... igaz ? Úgy látom szép rend van az utcákon....
~ Kíváncsi vagyok ,hogy Freyaék itt vannak e még...~