A Vérfarkasok falva -Utcák

*A Waerjak féle rémtörténetekre felnevetett és csettintett egyet a szabad kezével és játékosan rájuk mutatott jelezvén hogy vajh mi lehetett ezeknek a túlzó sztoriknak az alapja. LEtelepedett A.J. mellé és csak megborzolta a haját amikor a férfi megpróbált macsósan nézni. Aleina megérkezése megdöbbentette. Bár még nem találkoztak eddig személyesen, mégis hamar nyílvánvalóvá vált hogy ki is ő. Egészen addig amíg ki nem derült hogy Freya huzamosabb távolléte az oka. Csodálta hogy tud a boszorka ennyi mindent... most is kisebb arzenált puffogtatott el mások privát dolgairól amiről elméletileg nem is tudhatott.*

-Öhm... *éppen meg akart szólalni amikor egy beszélő ló mászott az arcába és hülyeségekről kérdezgette*
*valamiért felhúzta magát azon hogy a ló összevissza beszélt. A nevét kérdi aztán mindegy.. aztán azt állítja arról a gubbasztó és láthatóan fázós szegény elf árusról hogy utálja a vérfarkasokat. Pláne itt mondta vérfarkasok között egy vérfarkas faluban.. ha ez igaz lenne akkor a lány itt se lenne... Ez a lópofa egy bajkeverő! Tickelni kezdett a szeme és ökölbe szorult a szabad keze. A másikkal is erősebben szorította A.J.-t mint akarta.

-Na idefigyelj Pancake. Az én nevem Carme és bár szeretem a palacsintát, most szólok, hogy kimész és leteszed a hátsódat az istállóban vagy a katonákkal vitetlek ki. Ez IRODA nem pedig állatkert! *emelte fel a hangját Pancake-val szemben. Neki ugyanis nagyon is gyanús volt ez az "állat". Beszélő lovat még nem látott de csínytevő alakváltót viszont már éppen eleget. A legutóbbi is elhasználta a rózsaparfümjét*

-Idebenn csak emberi formában lehet lenni. Ha van ilyened akkor szedd elő és kapsz bort is. Ha nincs, akkor kívül tágasabb! Vedd tudomásul a szabályokat amíg itt vagy! Rágalmazni pedig taplóság! *még morgott is a mondandója végén, De a kocsmáros és az előkerülő üvegek hangjára azonnal megnyugodott. A feltett kérdésen pedig már el is mosolyodott. Kacsintott egyet A.J.-re jelezvén hogy azt mond amit csak akar, a pletykákat úgysem lehet megzabolázni.*

*Az ablakon való kitekintést megzavarta Estevan, aki pokróccal ajándékozta meg. Egy kedves mosoly kíséretében megköszönte, majd átvette, s megtörölgette annak egyik sarkával a még vizesen maradt bőrét. Mélyen elgondolkodott, amit a férfi mondott, hogy azon a helyen hidegebb lehet a levegő, de számára ez tökéletes pont volt. Se túl meleg, se túl hideg. *Figyelem, hogy mi történik, és amihez tudok, hozzászólok *válaszolt a kérdésre.

Egy nő hangja csendült fel odakint. Mikor bejött, lehurrogta Freyát, majd mindenkit megilletett egy-két mondattal. Aztán rákerült a sor, viszont nem tetszett Diának, amit mondott Aleina. Mogorván megrázta a fejét, de újra elővette vidám arckifejezését.* Nem igazán hiszek az ilyen jósféléknek. Már voltam párnál, de bármit láttak a jövőmben, sose keletkezett be. Akármit lát, ahogy rám néz, nekem kötelességem a Harmonia eltűnésének a végére járnom.

*Bár neki is gyanús volt egy beszélő lóval találkozni, nem szólt semmit. A takarót lerakta maga mellé. Carme kirobbanása meglepetésként érte, s felkapta fejét, de a végénél Pancakéra tekintett, hogy mit válaszol, vagy éppenséggel cselekszik.*

*Gauldoth vigyorogva figyelte hogy mennyire figyelmes és kedves a csapos mindenkivel. Dileckel biztos nagyon jóban lehetnek, ha csak így intézkedik itt...Tulkas csak mosolyogva megrázta a fejét a borra, Gaul viszont elfogadta. Az agg farkas tudomásul sem vette a beszélő lovat, míg Gauldoth egészen elképedt, főleg amikor beszélni kezdett. Aztán mindketten fülelni kezdtek, ahogy meghallották a női hangot. Ahogy belépett a nagyon idős és legalább annyira apró asszony Tulkas vigyorra fakadt és elrakta a dobótőrt, Gauldoth meg csak nézett ahogy Dilec irodájának legújabb vendége egy fejmosással köszöntötte Freyát. Tehát ő a nagyanyja...nem éppen így képzeltem el. Talán valami másik alakot vett fel...? Mikor a mamóka figyelme ráterelődött egészen feszültnek érezte magát, mintha vallatnák, pedig lényegében semmi sem történt. Amikor véget ért a szemrevételezése akkor csak megszeppenve nézett rá.*
- Kö...köszönöm. Gauldoth Waerjak vagyok, üdvözlöm.
*Aztán mikor amaz továbbállt, odahajolt Freyához és a fülébe súgta.*
- Kirázott tőle a hideg. Ilyen az, amikor bírja az embert?

*Az öreg harcos fojtottan felröhögött Gaul ábrázatát látva, kinek a fejében sorra kerültek elő az újabb és újabb kérdések: honnan tudta hogy régóta beteg vagyok, vagy a neveket, vagy hogy Vanille Harmoniát kereste? Glenice? Milyen betegség? Kissé kényelmetlenül érezte magát amiatt hogy a banya ennyire képben van, de ez csak a harcosok átka; nem szerették, ha valaki más tökéletesen átlátja a szituációt. Ezzel szemben apja tisztelettudóan meghajolt az új érkező előtt.*
- Tulkas Waerjak. Részemről az öröm, Aleina! Valóban, végre személyesen is megköszönhetem a Rawidanok legidősebbikének, hogy a család megannyi évszázaddal ezelőtt segített nekünk felállítani a...ahm. A folyosókat.
*Remélte hogy nem kell ennyi ember előtt jobban kifejtenie milyen folyosókról beszél. Aztán megpillantotta a farkasvért, azonnal elcsent egy üveggel és sejtelmes vigyorral Estevanra nézett.*
- Kitalált történetek, jóember? Megnyugtatlak, nem hiába vagyok négykezes! Bár az már más téma, hogy mások szerint miért...
*Felkacagott, majd meghúzta az üveget, aztán ártatlanul A.J.-re vigyorgott. Máris elkezdte a felmérést, kíváncsi volt a reakcióra.*
- Ah, apropó, A.J., alig várom már hogy egymásnak essünk és felmérjem mit tudsz!

*Gaul ezidő alatt kézen fogva odavezette Freyát a kandallóhoz, és csatlakozott a másik friss párhoz a plédeken. Kedvesen mosolyogva Aleinára nézett - már nem feszengett annyira miatta - , miközben elgondolkodott a Dileces dolgon. Olyan nem létezik, hogy azért viselkedne furcsán mostanában. Neeem...ugye?*
- Én is örülök hogy találkozhattunk, Aleina. Milyen pletykák? Gondolom a rosszabb fajta, a mivoltomból kifakadóan...
*Belekortyolt a borba, de most egy időre elég is volt ennyi, lerakta a kandalló mellé. Az előző napokban bőven ivott eleget. Közel húzta magához Freyát.*

*Gaul szavaira elvigyorodott.*

Pedig jobb, ha hozzászoksz, mert ő mindig ilyen. Ne aggódj, bír téged, nem lesz semmi baj. Viszont figyelj arra, hogy mit érzel mellette.

Mondta minden magyarázat nélkül. Glenice bemutatkozására biccentett, bár úgy vélte, ez nem neki szólt, hisz már jó párszor találkoztak. A beszélő lovat is ismerte, nem egyszer ment az agyára, így meg sem lepődött azon, hogy megszólalt. Raden viszont egyre éhesebben kezdte el nézni az állatot. Megköszönte Estevannak a takarót. Nagyanyja csak felvonta a szemöldökét Pancake megnyilvánulása közben.
Aleina szeme felcsillant az italok láttán. Aztán kissé elszontyolodott, hogy igazából semmi erős nincs. Elvette az egyik farkasvért, jól meghúzta. Freya már fel sem vette, tudta, hogy a nagyanyja képtelen magát kiütni bármivel is.*

Az északi szeleken szoktam utazni. *felelte A.J.-nek, bár sejtette, hogy ő nem így értette. Estevan felé fordult* Fél év? Remélem tudod, hogy ez a piáidat minősíti! *újabb kortyok a farkasvérből. Tulkasra tekintett* Igen, a folyosók. Hát, igazán nincs mit, de nem sok közöm volt hozzá. Rég történt. *Gaulra mosolygott.* Csak pletykák! Mit számítanak!

Glenice:
- Igen, egy kicsit fázom.*Válaszolt a csapos kérdésére, akitől kapott egy takarót is. Rögtön be is bugyolálta magát és folytatta a bujdosást.*

Pancake:
*Carme kifakadása után Pancake pár másodpercig csak meredt előre a lányra, majd hirtelen szőrnyű zokogásba kezdett.*
- Miért? Én csak barátkozni szerettem volnahahaaa...* Alig lehetett érteni amit mondott, csak úgy záporoztak a könnyei. Bejött két őr, akik látszólag a lóért jöttek. Elkezdték ki vezetni amikor a ló hanyatt esett, és nem úgy tűnt, mint aki fel akar kelni onnan. Ekkor Glenicehez fordult* -Ne hagyd hogy elvigyenek engem kérleeek!

* Glenice fölpattant helyéről, oda sétált a lóhoz.* - SZEDD ÖSSZE MAGAD!! *Majd rácsapott a ló pofájára. Az állat egy darabig csak ijedten nézte a lányt, Glenicenek mosolyra húzódott a szája és megölelte barátját.* -Jobb lesz neked az istállóban, itt úgy is veszélyben lennél. *Ennél a mondatnál hátrapillantott a farkasokra. Elengedte öleléséből az állatot majd megfordult.*
-Bocsánat Carme, hogy Pancake zaklatott, nem akart idegesíteni, csak nagyon szeret barátkozni. Amúgy én nem utálom a vérfarkasokat, csak volt egy kis összetűzésem az egyikkel és azóta nem is igazán jártam erre. * Hirtelen elkezdett tikkelni a szeme, rángatózni a szája és a keze is remegett. Próbálta megállítani, nem akarta, hogy megint a felszínre törjön, hiszen még mindig ő volt a soron, de már túl késő volt. Elállt a remegés, Glanice flegmán nézett végig a csapaton.*- Mit néztek?!*Förmedt rá a társaságra. Kilépett az ajtóból és nekidőlt a falnak.A körmét piszkálgatta, miközben a többiek beszélgettek. Semmi kedve nem volt ott lenni, csak az eső miatt nem távozott. Mikor mindenki elhallgatott úgy gondolta rajta van a sor.* - Én, nem utállak titeket csak...csak...nem igazán szoktam jól kijönni az emberekkel, bár a ,,másik" (ahogy ő szokta hívni) sokkal barátságosabb, őt biztosan jobban kedvelitek.*Felnézett, látta hogy nem mindenki érti mire célzott. Megforgatta a szemét és sóhajtott egyet.* -Skizofrén vagyok.*Ezt se mondta valami kedves hangon mintha buta gyerekeknek beszélt volna. Látta, hogy több személy is furcsán nézett rá a hanglejtése miatt, nem értették miért ilyen, ezért próbálta megmagyarázni.*- Nekem nem volt családom... az anyám meghalt az apám felém se nézett. Sosem voltam szeretve.*Mondta, de utolsó mondata végét elharapta. Látszott rajta, hogy fél de ugyanakkor ingerült is. Az utóbbi mondat alól Pancake kivétel volt, hiszen ő volt a legjobb barátja, néha idegesítette, de mindig ott volt mellette.

*A hajborzolásnál már nem tudott tovább a macsós tekintetre koncentrálni, megint elnevette magát. Lehet, jobban járt, hogy ő maga nem látta, milyen arcokat rögtönzött hirtelen a "tökös csávó" jegyében. Közben Estevan mindkettejük kezébe nyomott egy-egy pohár bort. A.J. beleivott, majd letette kicsit távolabb a tűztől, elvégre melegen nem jó az.*

Majd elmondunk minden részletet!

*Ekkor egy hatalmas lópofa pofátlankodott be Carme személyes terébe. Már éppen tuningolta magát, hogy márpedig most elzavarja a lovat, mikor Carme úgy kifakadt, hogy erre még A.J.-ben is bennakadt a szó. Megszeppent. Érezte, ahogy a lány erősebben fogta a kezét, és tudta: most NEM szabad a lány és a dühe közé állnia. Biztos ő húzná a rövidebbet. Megszeppenten körbepillantott, ekkor akadt össze a tekintete Tulkaséval. Tudta, hogy már egy ideje őt figyeli. Örült, hogy témát válthat, ezeket a női-kifakadás-helyzeteket még egyáltalán nem kezelte jól.*

Össze akarod mérni az erőnket? Nyilván nem vagyok olyan jó, mint a Négykezes! De állok elébe! Mikor és hol?

*Azért megrémült. Úgy érezte, semmi esélye a férfival szemben, bár még sosem látta harcolni. A tegnapi (vagy az előtti?) csatában nem látta. Viszont ezek a "rémtörténetek" elég igaznak tűntek. A gondolatmenetét a ló hangos zokogása szakította félbe. Nem akart kimenni, még az őröknek se. Aztán jelenetet rendezett, ledobta magát a földre és nem akart mozdulni. Feltápászkodott a földről A.J., miközben megérintette Carme vállát, jelezve, hogy eddig ügyesen kiállt magáért, de most már ráhagyhatja a dolgot, innentől átveszi, és már épp ment volna segíteni az őröknek, mikor Glenice közbelépett. Aztán furcsán viselkedett. Félrebiccentette a fejét, úgy hallgatta a magyarázatot. Skizofrén??*

Mi az a skizofrén? Aleina nem tudja meggyógyítani? Tudod, nagyban befolyásolja a jellemedet, hogy ki voltál a múltban. Viszont azért van a jelen, hogy eldönthesd, akarsz-e ezeken a berögződéseken változtatni-e vagy sem. *Felcsillant a szeme, Freyára sandított.* Tudod, van egy életmód-tanácsadó cégünk Freyával, Vigyorgó... Vigyorgó... ÚRISTEN! Mi volt a cég neve??? :S A lényeg az, hogy folyamatos útmutatásokat és segítséget kapsz, hogy újra tudd élvezni az életet és meglásd mindenben a szépet! A kurzus, melyen részt vehetsz, max 2 hónapig fog tartani, rugalmas időbeosztással, ingyen tankönyvvel, és pénz-visszafizetési garanciával! Most amúgy tudunk adni 20% kedvezményt is, ha még ma beregisztrálsz!

_____________________________

Estevan:

Rendben! Ha jó neked itt, Vanille! Csak nehogy megfázzon a derekad! Inni mit hozhatok?

Glenice! Örvendek! A nevem Estevan! Neked mit adhatok inni?

Miért nem iszol, Tulkas? Látod, a fiad ember a talpán, ő bort kért! *mondta ezt jó hangosan, miközben kitöltötte a bort és odaadta Gaulnak. Gaul egy korty után letette a poharat, de innentől kezdve ez már nem tartozott Estevanra. Közben ment a traccsparti, és előbb Tulkas ivott bele az egyik farkasvér ÜVEGBE(!), és mire eszmélt volna, Aleina pedig kisajátította a másikat és ő is beleivott... az ÜVEGBE(!)*

Öhm... vettem ki poharat! De ne aggódjatok, innentől kezdve ez a tietek! Ezekből csak ti isztok, majd írok rá egy címkét, nehogy összekeverjétek!

Már megbocsáss Aleina, mi van a piáimmal? Szerintem ez a fél év így is rekordidő! Mert hát mit ér a pia, ha az ember a bánatát abba akarja belefojtani, de tud úszni a bestia? Mindegy, végül addig ivott Dilec, míg magát a kérdést felejtette el. Én úgy gondolom, nincs már baja!

*Glenice lova kisebb hisztit rendezett, majd a lány ment oda megnyugtatni. Aztán furcsán viselkedett, mintha egy testbe két lélek lenne bezárva, és mivel nem férnek el, hol az egyik tört elő, hol a másik. Aztán a lány adott egy rövid magyarázatot. Kivette Aleina kezéből a farkasvért, töltött egy pohárral Gleincenek, majd odalépett hozzá.*

Azt hiszem erre szükséged van! Csak ne löttyintsd ki a padlóra, mert ha Dilec meglátja, hogy kiégetted a parkettáját, infarktust kap! Hidd el, sokkal jobb, mint ez a vigyorgós hülyeség! A.J.! Lődd le magad! Inkább ülj vissza és maradj csendben!

*Az erőösszemérés kérdésnél fülelt mi lesz a válasz. Szeretett volna ő is ott lenni hogy lássa*

*amikor a ló zokogásban tört ki egy pillanatra elgondolkodott hogy lehet túllőtt a célon, de aztán eszébe jutott hogy áhhh.. ez tuti egy alakváltó és éppen szórakozik vele. Már éppen állt volna fel hogy segítsen a katonáknak amikor A.J. kezét érezte a vállán. Rendben, akkor hagyja érvényesülni. A lenyomott szövegre viszont előtört belőle a jókedv. Kurzus, regisztráció, kedvezmény, cég..... Na mindez együtt nagyon érdekesen hangzott.*

-Jelentkezhetek a kurzusra tigrisem? *kérdezte kacsintva egyet a férfira.*

*Aztán A didergő elf nő ment a hisztiző lóhoz és igyekezett vígasztalni*
- jó kis lóhusos palacsinta! Nyami! *na jóó.. ez talán gonoszabb vicc volt mint amilyennek szánta, de talán a lópofa is felfogja hogy csak ugratja. Megeresztett felé egy mosolyt*

*akkor aztán hirtelen Glenice furcsán viselkedett, amire magyarázatot is adott. A skizofréniát. Eszébe juotott mit olvasott erről egy orvosi könyvben és bár nem tudta hogy emlékszik rá, mégis előtörtek a mondatok*

-A szkizofrénia vagy hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek. A skizofrénia altípusai: Paranoid, Dezorganizált/ hebefrén, Kataton, Nem-differenciált, Reziduális. Az övé Dezorganizáltnak tűnik ami a gondolkodási zavar és az affektív zavar együttes jelenléte: inkoherens, szétesett gondolkodás, elszegényedett, oda nem illő emócionális válasz, bizarr, általában a környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyó viselkedés, a realitásérzékelés súlyos károsodása. A téveszmék, hallucinációk általában szétesettek. A skizofréniának ez a fajtája általában serdülőkorban kezdődik. *mondta és körbenézett majd megköszörülte a torkát*

-Khm.. bocsánat... kicsit elszaladt velem a ló... *sandított Pancake-ra*

-Pancake! Ideje fölkelni! Hisztisebb vagy mint egy kislány! Inkább vigyázz a barátnődre. Ha nincs hiszti és nem borogatsz fel semmit akkor mit bánom én maradj. De ha bármit is összetörsz te magyarázod ki az Alfának.. aki megjegyzem tényleg megeszi a lóhúst.... *nézett jelentőségteljesen a lóra, aztán inkább odabújt A.J.-hez és kedvesen átölelte*

Estevan! Kérlek szépen, nekem is adj valami erőset! Nekem jó lesz a pohár is..

*A paci sír, Glenice meghibbant, amire adtak egy valós választ. Carme kiakadt, A.J. valami vigyorgó izéről dumál, és ha még nem elég, itt egy mindentudó vénasszony... Nem normális egy bagázs!

Egy hülyéknek kijárt tekintettel Vanille végignézett a társaságon, és elvett egy pezsgős poharat, amibe azonnal belekortyolt nyugtatóként. Segített. Neki ennyi is elég volt, hogy vihogjon a többieken.

Carme amíg végigmondta a skizofréniáról való feleletét, addig ő elgondolkodott.* Neked pedig fotografikus memóriád van, és olykor előtör belőled az a sok tudás, ami belebújt az évek során az agyadba. Ismerek valakit, akinek ugyan ez az "áldása". *ennek végeztével mind kiitta a poharát, de még bele is nézett, hogy maradt e benne pár csepp. Amit talált pezsgőcseppeket, az ujjával kiszedte, és lenyalta arról.* Finom... Kaphatok még? Bár nem kéne, de azért na! Oci mikor fog tudni visszajönni? Ugye nem esett baja ebben a viharban? Megérkezett már a levél a Sárkányokhoz és már küldtek választ? Megárt ez az itóka, de azért öntsön egy újabb kört!

*Nem értette teljesen hogy Freya mire gondolt mikor azt mondta figyeljen mit érez körülötte, de legalább megnyugtatta a dolog hogy a csöpp asszonyság kedveli őt. Mikor azonban meghallotta Aleina válaszát, keserűen mosolygott. „Mit számítanak!” Persze, könnyű neki mondani…éppen válaszolt volna valamit amikor meghallotta hogy Glenice megemlíti a skizofréniát, és a figyelmét felé fordította. Aztán Carme ontani kezdte az adatokat, és ahogy a nő egyre többet beszélt, ő láthatóan kényelmetlenebbül érezte magát, szinte feszültnek, és talán egy kicsit…mérgesnek. A téma egyáltalán nem tetszett neki, nem akart erről hallani. A borospohár után nyúlt, kiitta, majd az információáradat végeztével felállt a plédekről Freya mellől, újratöltötte a poharát amit azonnal ki is ivott. Jobbnak látta ott hagyni az üres poharat és az üveget is, de amint végzett rögtön visszaült és átkarolta a nőt. A közelsége jólesően megnyugtatta, most Freya volt az ő nyugalmának szigete az emlékek lidérceinek háborgó tengerén. A beszélő ló kiborulása már szinte – de csak szinte – meg se lepte, annyi őrültséget hallott/látott az elmúlt napokban. Valami A.J. mondandójában szöget ütött a fejébe, elmosolyodott ahogy kedvesére nézett.*
- Van egy cégetek? Mégis miféle?
*Aztán megint az eszébe jutott valami korábbról, a szemei felcsillantak és finoman oldalba bökte a nőt.*
- Hé, most tudnál jósolni? Kíváncsi vagyok rá, mit hoz majd Arorua vizsgálata. Vagy éppen akármire a jövőmben…jövőnkben.
*Az utolsó szó után vigyorogva megpuszilta Freya nyakát, aztán az arcát is. Az a kevés, mindössze két pohárnyi bor is hozzájárult a jókedvéhez, így Aleinahoz fordult.*
- Jut eszembe, Aleina! Őszintén szeretném megköszönni, hogy felnevelted ezt a csodás lányt!
*Felnevetett, most inkább tényleges örömből, mint a bor hatására. Nem tétovázott tovább, gyengéden megcsókolta Freyát.*

- Most kivételesen nem szórakozásból vagy döntéshozatal végett akarok párbajozni. Ha tanulni akarsz, akkor látnom kell, egyáltalán megéri-e próbálkozni veled.
*Tulkas kezében meglendült az üveg, újabb kortyok tűntek el a szájában. Tetszett neki ez az A.J. gyerek, ha félt is, nem mutatta ki túlzottan. Talán a végén tényleg tud vele kezdeni valamit. Aztán nagyon komolynak tűnt ahogy kinézett az ablakon, előbb az udvart pásztázta. Csupa sár volt, és a vihar még most sem látszott gyengülni. Utált heves esőzésben küzdeni. Azonnal elmosta a vért, mint valami kedves, jótékony öregasszony, szinte időt sem hagyva hogy gyönyörködjön a karmazsin folyadékban. Horkantott egyet, végigsimította az enyhén borostás arcát, majd határozottan bólintott. Döntéshez ért.*
- Lássuk csak…megadom neked a lehetőséget, hogy megszabd a párbaj helyét, idejét, továbbá…hmm…mindkettőnk felszerelését és fegyvereit is.
*Felemelte a mutatóujját, jelezve A.J.nek hogy várjon, még nem végzett. Újabb húzó az üvegből, látszólag meg sem kottyant neki az ital.*
- Csak egy valamiből nem engedek – a harc természetesen első vérig tart. Valahol biztos találunk egy gyógyítót, szóval ne finomkodj meg tökölj, mert én sem fogok, úgy nem tudom felmérni hogy mennyit kell rajtad dolgoznom. Persze nem kell attól félni hogy kiontom a beleidet vagy valami, nem megölni akarlak.
*Ahogy magyarázott vízszintes vonalban végighúzta tenyerét az alhasa előtt. Egész idő alatt kedvesen mosolygott és olyan izgatottan beszélt mint egy gyerek aki azt tervezi mikor mennek ki játszani, hatalmas szakadékot vágva a téma és a testbeszéde között, de ő így szerette.*

*Teljesen elhűl Pancake kifakadására. Bár a skizofréniáról már hallott, sosem találkozott még vele, így fokozottabban vizslatta Glenice-t.
Aleina csak legyintett a ló jelenetére. A.j. megnyilvánulására egy "temostmiaszentjóégrőlbeszélszittfiam?" tekintettel ránézett.*

Már értem miért vagytok barátok Freyával! *Gaulra pillant* Remélem te nem vagy tagja ennek a cégnek! Sőt, ha még tovább mehetek naiv ábrándjaimban, bárha az unokám is csak pénzelné ezt az egészet! *figyelme Glenice felé irányult, már épp felvilágosította volna a többieket a betegségről, ám ekkor Carme megelőzte* Fellengzős! *fanyalgott, bár látszott, hogy egyáltalán nem komolyan gondolja, és elismerően bólintott a lánynak. Estevannak csak lenézően fintorgott, mikor azt mondta, hogy felcímkézné üvegét. Már majdnem kiitta volna az egészet, mire az elvette tőle!* M-m-m-mi? Héj! Hozd csak vissza! Én is rá vagyok szorulva! Hisz nézz csak rám! Na jó, erre nem várok helyeslést.

*Freya szinte elszontyolodott, mikor Gaul elment mellőle, de mivel hamar visszatért, újra mosolygott.*

Egyenlőre még kidolgozásra várnak a részletek, de ilyen lelki-segély szolgálat szerű szervezet lesz, egy-két extrával. *hallgatott el* Jósolni? Ööömmm... Várj egy kicsit! * táskájából előkotorta kártyáit, szétterítette a lepedőn.
Aleina csak felhorkant.*

Nevelte az saját magát! Én tanítottam! Az egész más!

*Freyát ekkor érte a csók, de ezt viszonylag rövidre zárta, mert ha jóslásról volt szó, nem szerette, ha elvonták figyelmét. Nagyanyja közben kíváncsian figyelte a társalgást Tulkas és A.J. közt.*

Húzz egy lapot!

-Öhm, köszönöm Estevan, nem kérek semmit.* Glenice nem volt valami nagy ivó, általában csak vizet ivott, meg néha kifacsart néhány gyümölcsöt, de most egyáltalán nem volt szomjas. Inkább visszabújt a takaróba.*

*Carme lóhúsos palacsinta felszólalására rögtön felfigyelt. Az ő barátját senki sem fogja megenni!, de mikor látta a lány mosolyát megkönnyebbült és vissza bújt odújába.*

*Mikor Carme elmondta a skizofréniáról szóló szöveget, teljesen ledöbbent, hogy a lány többet tud a betegségről, mint ő maga.* - Azta ez durva volt. Ezeket honnan tudod? *Kérdezte a lányt, s hangja már kevésbé volt olyan negatív.*

-Nem hiszem hogy ezt meg lehet gyógyítani. *Mondta a fekete hajú férfinek, és csüggedten piszkálta tovább a körmét.*- És milyen lelki segélyről beszélsz itt, nem kell nekem semmilyen segítség. Látom a szépet, csak az embereket nem kedvelem. * Hangja vissza tért a már megszokható stílusba. Estevan odanyújtott neki egy üveg farkasvért, még sosem ivott olyat, de most miért is ne próbálta volna ki. Rögtön le is hörpintette, nem volt valami jó íze, de tűrte.* -Köszönöm Estevan* Vissza nyújtotta a férfinak a poharat. Aki el is vitte.*
-Jobb, hogy Pancake kiment most itt idegesítene mindenkit, és amúgy sem szeretném hogy baja essen. Nem úgy értem, hogy ti.... csak... nehogy valami hülyeséget csináljon vagy ilyesmi, inkább magamtól féltem. *Gyorsan kijavította mondatát nehogy félreértés essék, majd visszatért körme birizgálásához.*

* Felfigyelt arra hogy egy hosszú hajú férfi jóslásra kéri Freyát. Glenice tudta hogy a lány tehetséges, hiszen már neki is sokszor megjósolta a jövőjét. A zsebében turkálva valami hideget észlelt. Jaj ne, pár kisebb lopott holmi. Kivette és megnézte őket, ok apróbb karika volt nála, ami hasonlóak voltak Freya fülbevalóihoz, ezeknek már volt gazdájuk, de mi van a többivel volt még a kezében egy karkötő és egy nyaklánc. A fülbevalókat gyorsan vissza is szolgáltatta a sötét elfnek, a többiről pedig megkérdezte a társaságot.* -Khmm... Ezek kinek a tulajdonai??*Jó magasra emelte a lopott holmikat, hogy mindenki lássa.*

* Glenice nem értette milyen párbajról van szó aközött a két férfi, de érdeklődéssel figyelte párbeszédjüket.*

*Vanille túl sokat ivott, megpróbált közelebb menni a lányhoz, hogy kivegye kezéből a poharat, de nem igazán hagyta, hogy elkobozzák tőle az itókát.*

* Még nem mindenkit ismert a teremben, ekkor arra a férfira nézett aki a lelki segélyt ajánlotta és egy másik hosszabb hajúra aki Freyát csókolgatta, na meg ott volt az az idősebb is.*-Még nem tudom mindenkinek a nevét, kérlek elárulnátok nekem. *Csendben várta a három férfitől a választ.*

Carme! Neked nincs szükséged lelkisegély szolgálatra! Úgy gondolom, elég kiegyensúlyozott vagy!

*Tulkas közvetlenségén és nagylelkűségén eltűnődött. Gyorsan össze tudta illeszteni az ellentétes hatást: egyrészt a fenyegető hasfelmetszést, másrészről a csendes nyugtatást. Sokszor eljátszották ezt vele a "nevelőcsaládjai", csak egész más célzattal. Annak mindig negatív végkicsengése volt, de Tulkasban most valamiért bízott. Bólintott.*

Rendben! A helyet és időt hajlandó vagyok kiválasztani! A fegyver legyen inkább saját döntés! Az idő és a hely most is alkalmas lenne, legalább nem néznének mások, viszont hogy ilyen sűrűn villámlik, inkább halasszuk el holnapra. Az megfelelő? Ha első vérig megy a harc, akkor ne kockáztassunk azzal, hogy megpörkölődünk!

Gyóóóóó... *ennyi reakció tellett a skizofrénia meghatározása után.* Igaziból... azt hiszem összezavartál :S

*Carme odajött hozzá és átölelte. Átkarolta ő is a lányt, majd megcsóválta a fejét.*

Tudom, hogy tudsz inni. És azt is tudom, hogy hol laksz, hazaviszlek, ha baj lesz, de ne igyál sokat, ok? Figyelni foglak!

Az én nevem A.J! *mutatkozott be Glenicenek.*

______________________________

Carme! Neked öntöttem bort, nem jó az? A farkasvérre manapság mindenki rájár!

*Amíg ezt kimondta és nyújtotta Glenicenek a teli kristálypoharat, a lány élelmesen az üvegért nyúlt és húzta meg.*

Wow!! Öhm... Ne is törődj velem! Legalább kevesebb poharat kell majd elmosogatni, ha nem használjatok!

*Közben Vanille nagyon is rámozdult a pezsgőre.*

Héhéhé! A lányoknak nem adunk többet! Szörpöt fogok hozni! Igen, az lesz a legjobb! Aleina! Ezt a poharat rád bízom!

*odaadta a cseppasszonynak a farkasvérrel teli poharat.*

Én hozok egy bödön vizet meg szörpöt! Addig ne igyátok meg az összes piát!

*kirohant az irodából, hogy mihamarabb visszaérhessen. Remélte, hogy nem fog elszabadulni a pokol! Mert akkor bizony őt ki fogja nyírni Dilec...*

*Carme kicsit zavartan pislogott mert előtört megint a memóriájából pár dolog amiről nem is tudta hogy tudta, másrészt pedig mert elfelejtette hogy tényleg ott a borospohara ahol az előbb ültek A.J-vel. A férfi reakciójára válaszul adott neki egy szájrapuszit* -gyóóó... *utánozta* -nyugi nem fogok becsípni... remélem...

-Igazad van Estevan! Kiment a fejemből. *mondta és a boráért nyúlt és abból ivott. arra gondolt lehet nem is kellene innia, így is eléggé zavaros a nap.*

-Vanille! Tud vigyázni magára a zsivány! *válaszolta az ablakban ülő lánynak* - Azóta talán már ott is van, vagy visszafelé tart. De a viharban nem szeret repülni mert kényes a tollaira. Csak aztán fog visszajönni ha elállt az eső.

-Ne aggódj Glenic! Nem lesz semmi baja. Csak tudom hogy Dilec kényes a cuccaira és ha betoppanna és meglátná idebenn akkor elszabadulna a téboly *próbálta nyugtatni a nőt, aztán megnézte az ékszereket és nemet intett a fejével. * -Egyik se ismerős. De miért is kerülnének az ékszereim hozzád? *kérdezte kíváncsian aztán Tulkas és A.J. szavaira felkapta a fejét. Ezek szerint itt kinn akarnak most megküzdeni? Ez érdekes meccs lenne.. ohh.. mégis holnap... kár...*


-biztos nem ejtitek meg ma? Bár atom sárosak lennétek, de itt van Freya aki ért a gyógyításhoz.. mi meg nézhetnénk benneteket a verandáról. Nah? Nem hiszem hogy pont a lapos gyakorlótérre csapna a villám mikor vannak fák is.. valahol olvastam hogy a villámok a magas helyeket szeretik... *mondta de inkább nem is gondolt rá, nehogy előtörjön megint egy monológ* .. de esetleg Freya megjósolhatja hogy agyoncsapna e benneteket a villám ha most mentek ki *nézett cinkosul Freya felé aki éppen benne is volt egy jóslásban*

*Unottan figyelte a jóslatot addig, amíg Glenice feltett egy kérdést, és felemelt két ékszert. Elég ismerősek voltak neki, bár nagyon már nem látott tisztán. Felpattant, és fürkészni kezdte a kezén lévő karkötőket, majd ujjaival megszámlálta nyakában a nyakláncokat is.*Hiányos, hiányos! *megvilágosodva ugrott a lánynak, s hozzányomta a falhoz.*Te tolvaj, hogy merészeled?*szúrósan a szemébe nézett, nagyon mérges volt. Csak az a fránya jószívűsége! Most lekevert volna neki egy pofont, de nem tette. Inkább elengedte, jogos tulajdonait viszont kikapta az elf nő karmai közül.

Lehuppant az ablakba, és felrakta az ékszereket a helyükre. Várta a pezsgőjét továbbra is, de Glenice próbálta elkobozni tőle a poharát.*Ne akard, hogy dühös legyek! Tudok ám én rossz lenni, ha kell...*figyelmeztette, de ekkor már Estevan kijelentette, hogy nincs több alkohol, helyette szörpöt kapnak. Ez megnyugtatta, hogy nem fog meghülyülni, mert ha kapna még egyet az előzőből, amit ivott, ő akkor dalolászna is.*

Na, lesz harc?*kíváncsiskodott, és vigyorgott, de nem a pezsgő miatt.*Az összecsapásokat szeretem is, meg nem is. Ha csak erőmérés, akkor jó. Ha arra megy, hogy az egyik meghaljon, az nem jó.*rázta a fejét.*

- Aha…lelki segély szolgálat…
*Hümmögve gondolkozott el, valahogy megérezte ahogy Aleina rá vetette a tekintetét és furcsa érzés fogta el. Erről beszélt Freya…? Vagy csak parázok. Biztos parázok. *
- Teljesen mindegy, mindent szeretek ami eljuttatott engem és Freyát idáig. Legyen az jó, vagy rossz.
*Felmutatta a kesztyűfedett jobbját, azt az elátkozottat, amit párszor már ő maga is átkozott. Most mégis, hogy ezeket kimondta, nem tűnt olyan rossznak az egész. Ha ez kellett hozzá, hogy idáig eljusson, Freya mellé… ám legyen. De most itt volt az ideje, hogy – ha Arou vagy ha ő nem, a vén csont majd tud segíteni – félelem nélkül tudjon ölelni. A sötét elfre nézett és egy darabig csak mosolyogva, az előző gondolaton ábrándozva bámulta, ahogy felszólította hogy húzzon kártyát. Mind ennek ellenére mégis hezitált a kártyahúzásnál. Miért? Ez csak egy kártya! A jövő amúgy sincs kőbe vésve, számtalan lehetőség rejtőzik benne! Tudod te azt jól! Hányszor szegültél már szembe a nyilvánvaló sorsoddal és győztél? Igen… igen, igaz. Tényleg így van. Ha valami rosszat húz, majd megváltoztatja! Nem először tenné! Már épp a kártyán volt a keze, mikor Glenice megszólította. Nem mutatkozott volna be? Barátságosan intett a másik kezével.*
- Gauldoth Waerjak vagyok, üdv a farkasok falvában! Általában nem eszünk lovakat, de azért vigyázz vele!
*Vigyorgott egyet a végén, majd figyelmét újra a kártyákra fordította. Elemelte a választott kártyát a földről, de nem fordította meg, mert valami furcsát érzett, mintha Aleina megint figyelné. Odapillantott, és… a vénasszony még csak nem is őt nézte! Hirtelen mozdulattal felpöccintett egy másik kártyát, az előzőt visszarakta. Elégedetten vigyorogva bólintott, az érzés elmúlt.*
- Nos, mit húztam?

*Tulkas arca derültebbé vált mikor A.J. megemlítette, hogy az idő és hely itt és most is megfelelne. Csodálatos, végre megint harc! Egészen elszomorodni látszott azonban mikor mégis el lett halasztva a harc. Átadta az idő és hely meghatározásának lehetőségét, nem tehetett mást, el kellett fogadnia. Amikor Carme noszogatni kezdte A.J.-t, vigyorogva rákacsintott a lányra. Helyes pár ez a kettő! Ó, az ifjú szerelem…! Itt Gauldothra és Freyára pillantott, látta hogy épp jóslás van folyamatban. Hallotta Gauldoth mondatát arról, hogy nem bánja ami eddig történt vele, ha idáig eljuthatott. A jelenet megmelengette a szívét, ám eszébe jutottak az esték, amikor minden fájdalom ellenére át kellett ölelnie a zokogó fiát, mint egy gyereket, akinek rossz álmai voltak. Csak a gyerek egy férfi volt, a rémálmok pedig őrjítő fájdalom és a remény hiánya. Hát ennyire jó ember vagy, fiam? Ennyire szereted?
Újabb korty a farkasvérből, az üveg kiürült. Ez és az előző gondolat kellőképpen jókedvre derítette, elűzte a sötét emlékek árnyékát a fejéből. Önfeledten vigyorgott amikor igazat adott Carmének.*
- A villámok miatt nem kell félni, mindig a legmagasabb pontba sújtanak. Sietnek azok, a legrövidebb utat keresik!
*Újra kinézett az ablakon, elgondolkodva az ötleten. Vállat vonva, de azért titkon reménykedve nézett vissza A.J.-re.*
- Én nem szólok bele, mivel átadtam a jogot. De nekem most is megfelelne, az esőt csak azért nem szeretem mert nem tudok gyönyörködni a vérben. De itt ez most nem téma, ugyebár… mindenesetre, a választott fegyverem majd egy tőr és egy hosszúkard lesz, amit a fiamtól kérek kölcsön. Ezeket ellened nem használom…
*A vér említésére még vidámabb lett, bár próbálta visszafogni magát. Az „ezeket” pedig az eddig a köpenye alatt megbúvó két zöld egykezes pörölyre utalt, amelyek feje öklöket formált, majdnem akkorákat, mint Tulkas saját feje. Lecsatolta a fegyverövet és lerakta őket a padlóra, a fa halkan nyögött a súlyuk alatt. Aztán egy elf hangjára lett figyelmes. Ah, valóban, még be sem mutatkozott neki! Felé fordult és tisztelettudóan meghajolt.*
- Tulkas Waerjak, üdvözöllek a farkasok falvában!
*Aztán kiderült róla, hogy ellopott valamit Vanilletől. Úgy döntött inkább rájuk hagyja a dolgot, a becsület így kívánja meg. Nem avatkozik bele.*

*Elmosolyodott Gaul kijelentése miatt.*

Szeretlek!

*Mondta ki talán először. Látta a hezitálást, már épp megszólalt volna, hogyha ilyen nehézkesen kezdik, akkor talán hanyagolják a jóslást, mikor Glenice elvonta a férfi figyelmét, aztán furcsa tekintettel Aleinára nézett. Freya halkan nevetett.*

Ennyire nem kell félni a nagyitól! *suttogta vigyorogva* Mikor azt mondtam, hogy ügyelj arra, hogy mit érzel mellette, szó szerint értettem. Tudja, hogy mit érzel, ahogy minden lényt érzékel a szobában teljes valójában. Itt nem fizikai benyomásokra gondolok, hanem lelki érzelmekre. Azzal pedig nem hiszem, hogy neked gondod lenne. *elhúzta a száját, ahogy észrevette a cserét* Á-á! Ilyet nem játszunk. Nincsenek véletlenek, akkor mindkettő jön! *kihúzta az első kártyát is, megfordította* Nézd meg, mit szalasztottál volna, ha hagyom, hogy ezt visszatedd! A fény lapja. Azt jelenti, hogy egy sorsfordító esemény van készülőben, ami teljesen megváltoztatja eddigi életedet. Látod itt az angyal alatti sötétebb részt? *simította végig a kártya alját* Lehet, hogy nehéz lesz az út, melyen ez a változás bekövetkezik, épp ezért sosem szabad megrémülnöd, ha a helyzeted kilátástalanná válik, mert a végeredmény mindenért kárpótol majd. A másik... *felfedte a második lapot is. Egy sötét, csuklyás árny szerepelt rajta* Ömmm... ne aggódj, ez nem a Halál, sokan összetévesztik vele, egyszer előfordult, hogy valaki elájult, mikor ezt húzta! *tért ki egy kicsit, de csak gondolatait szedte össze, hogy megfogalmazza a jelentést* Mivel másodjára húztad, ez valószínűleg a távolabbi jövődben fog bekövetkezni. Általában ez egy kétes alakot, esetleg történést takarhat, ami megpróbál valahogy akadályozni téged. Igazából ez egy elég sokrétű lap, ezért nem tudok róla pontosabbat mondani. Van, mikor egy alattomos személyt jelöl, aki csak a munkádat akarja elhappolni tőled, de olyan is előfordult már, hogy egy végzetes balesetet takart...

Ugyan, Freya, ne hozd rá a frászt! Gyere ide! *odalépdelt Gaul mellé, megérintette homlokát* Valóban távolabbi jövőben fog bekövetkezni. Egyenlőre nem tudsz ellene semmit sem tenni, csak jól vésd az eszedbe a jóslatot, hogy ne érjen váratlanul! *mélyen a szemébe nézett, most egy magasságban voltak, mert Gauldoth ült* Ide figyelj! Nem kell egyből magad alá csinálni! A jövődet magad alakítod, és a kártya csak egy lehetőséget jelöl, amit tetszés szerint alakíthatsz. Rám bármikor számíthatsz! *mondta teljes meggyőződéssel, nem szerette volna, ha megrémülne a kölyök. Estevan ekkor adta oda a poharat, amit egyből kiivott. Glenice-re pillantott.* Nem tudom, hogy meggyógyíthatlak e, de ha szeretnéd, megnézhetem, mit tehetek. *megütötte a fülét Tulkasék társalgása* A vihar miatt nem mentek ki harcolni? Cöhhh!

*Freya Carme megjegyzésére felpillant.*

A villámok jelenleg jó pár kilométerrel arrébb vannak, talán egy óra múlva érnek ide, annyi idejük lenne az összecsapásra.

*Estevan valami szörpről beszélt, nem tudta mi az, így hát inkább rákérdezett.* -Mi az a szörp? *kérdezte a csapost aki el is magyarázta neki, de nem igazán figyelt, Freya jóslata kötötte le az érdeklődését.*

*Az ékszerek körbemutatására sokan felfigyeltek. Carme nemet mondott, de kérdése eléggé zavarba hozta Glenicet.* -Öhmm..mindegy az nem érdekes, csak az, hogy kié. *látta hogy Vanille fölpattant és az ékszereit számolta, majd mikor befejezte, Glenicet a falhoz szorította. Nem érdekelte a lány és ahelyett, hogy örült volna előkerült holmijának kiabált vele. Glenice ügyet se vetett a lányra, tudta hogy erősebb Vanillenál, inkább ráhagyta a dolgot, bár a tolvaj szóra kicsit megsértődött, hiszen ő nem tehet a ,,másik" lopkodásairól. Az elf lány újra kiabálni kezdett vele, amikor Glenice próbálta kivenni kezéből a pezsgős poharat.*- Csak miattad teszem, megárthat neked és jobb ha nem fenyegetsz.* Nem akart kiprovokálni egy pofont, látta hogy Vanillenak már nagyon viszket a keze, úgyhogy inkább visszaállt a helyére és a többieket figyelte. *

-Nem hiszem hogy megtudnál gyógyítani, és nem is mondom hogy kötelező, tényleg, de ha megpróbálnád azt nagyon megköszönném neked Aleina. *Próbált kedvesen mosolyogni a nőre, de valahogy nem jött neki össze, csak valami fura fintorgás.*

-Oh..Most akartok megküzdeni egymással, még soha nem láttam párbajt. Legalábbis közelről nem.*Még tényleg nem látott párharcot, nem volt valami civilizált, úgyhogy már nagyon várta, hogy lássa az erőfitogtatást A.J. és Tulkas között.*

*A ragyogás aurájának felerősítését magán felejtő sárkány nagy toccsanással landolt a gyakorlótéren. Finoman akart landolni de egy széllökés az utolsó pillanatban elrontotta a kecses mozdulatot. Arou bevilágította az egész udvart és ekkor észbekapva derengéssé szelíditette a ragyogó aurát. Erre a helyre emlékezett ezért landolt itt. Remélte hogy az utasa akit időközben sikerült meggyógyítani hamarosan eszméletére tér majd, ha esetleg ez azóta nem történt volna meg.*

-Óvatosan szálljatok le, minden csupa sár! *mondta* -Le fogom engedni a pajzsot és újra érezni fogjátok az esőt és a szelet. Dilec, kérlek szépen, Te vidd be az új utasunkat én pedig bevezetem Yrist mert ebben a zajban nem fog hallani semmit hogy merre menjen. Odabenn majd megbeszéljük a többit. rendben? *adta tanácsokat, aztán leereszette a pajzsot és azonnal ömleni kezdett a nyakukba a hideg víz a tomboló szél kíséretében*

*Amikor leszálltak már fáradtnak érezte magát és hallotta Arou szavait bólintott. Az Úton sikeresen tudott gyógyítani és nem is esett le. Szerencsére, így sikerült a sérüléseit és a mérget is kitisztítani az ájult szervezetéből. Mikor Leszálltak ő már le is vette a pajzsot mert már érezte hogy fárad. A kettő együtt talán még neki túl korai volt. Még fiatal hozzá, de nem mutatta fáradtságát.*

*Segített Dilecnek levenni a sérültet és utána ő is leszállt Arou hátáról. Óvatos volt és ott állt megy ahova leszált. A dörgés teljesen megzavarta és nem tudta mit tehetne. A szél is süvített a fejébe húzta erősen az esőköpeny kapucniát, és várt arra hogy Arou bevezesse.*

*Érezte, bár inkább csak homályosan érzékelte, hogy teste, mely már teljességgel megtagadta az engedelmességet, egyszeriben lebegni kezd. Majd a jeges eső sem érte többé a bőrét. Különös melegség kezdte átjárni. Nem tudta, mi ez, de jó érzés volt. Biztonságos. Súlytalanságában már-már olyan gondolata támadt, hogy ez már egy másik létsík – egy sokkal kellemesebb, mint az előző. Olyan jó volt, hogy azt kívánta, bárcsak sohasem érne véget… Aztán ismét érezte a hideg vízcseppek százait az arcán. A csodálatos varázs egyszeriben szertefoszlott, és elméje, a további sokkhatások elkerülése végett, ismét öntudatlanságba menekült.*

*Próbált úgy helyezkedni, hogy mindkét lányt fogja, plusz ő is kapaszkodjon, de ez aligha volt kivitelezhető. Szerencsére erre nem is volt sok nagy szükség, mert Arou óvatosan, mégis gyorsan szelte a levegőt. Amikor landoltak, enyhe halálfélelem lett úrrá rajta, de csak a hirtelen széllökés miatt. Leszállt a lánnyal, ebben Yrisz volt a segítségére. Látta rajta, hogy kimerítette a gyógyítás, ami arra engedett következtetni, hogy az idegennek nagyobb sérülései voltak, mint elsőre tűnt. A hideg és az eső hirtelen zúdult a nyakába, aminek nem örült. Szinte azonnal bőrig ázott.*

Gyertek, az irodámban lesz egy kis nyugtunk! Begyújtom a kandallót, kicsit megmelegszünk és átbeszélünk mindent! Aztán megkeressük Gault!

*Hatalmasat dörrent az ég, karjában a nővel besietett a Bázisra, mutatva az utat Yrisznek és Arounak.*

Erre gyertek!

*Mikor odaértek az ajtóhoz, ő a könyökével nyitotta ki az ajtót. Hajáról csurgott a víz, a bakancsa cuppogott a sártól. Bent tömeget látott. Éppen átlépte a küszöböt, majd mintha meggondolta volna magát, inkább vissza kilépett a folyosóra és megnézte, hogy biztos jó ajtón jött-e be. Márpedig ez az ő irodája! AZ Ő IRODÁJA! Az első, ami feltűnt neki: itt van két ismeretlen nő, ALEINA!!! (erre kicsit megrettent), Gaul, Freya, Tulkas (őt csak látásból ismerte, de tudta kicsoda), A.J. és Carme. Az asztalon egy pár felbontott üveg, poharak... két üres farkasvéres üveg... a kandallóban ropogott a tűz. Végignézett az arcokon, Carmén állapodott meg a tekintete. Azt hitte az ő műve, hogy mindenki ide koncentrálódott, úgyhogy egy gyilkos pillantás kíséretében fordult ki onnan. Ennek a nőnek nyugalomra van szüksége! gondolt a karjában fekvő ismeretlenre.*

Yrisz! Arou! Kérlek, várjatok meg itt!

*Felcuppogott az emeltre és abba a szobába vitte be a nőt, amelyikben ő aludt még napközben. Az őrök kihúzva figyelték a műveletet, ahogy bevitte a szobába. Dilec kényesen ügyelt a tisztaságra, így ebben a koszos ruhában nem akarta befektetni az ismeretlent az ágyba. Beültette az egyik kényelmes fotelba, majd a nem használt ágyneműkre cserélte a sajátját. Az esőköpenyt már levette róla, erre idebent semmi szükség nem volt. Végignézett rajta. Fürdés - átöltöztetés. Valakinek segíteni kell. Egy nőneműnek. Reménykedett benne, hogy jól ül a nő, nem fog előreborulni, vagy lecsúszni a fotelből. Kiment, az őröknek megparancsolta, hogy figyeljenek a szobára. Senki se be, se ki!*

*Ahogy leszálltak róla, felvette emberi alakját és kicsit citromsavanyú ábrázattal vette tudomásul hogy ezzel a művelettel mindene át is ázott. Kiigazította szeméből vizes haját és ellenőrízte oldalán a táskát. Minden megvan. Barátságosan megfogta Yris vállát és Dilec után vezette magukat. Az említett tűz melege jól fog esni mindannyiuknak, de leginkább a lány miatt aggódott. Kimerültnek tűnt*

Odabenn is követték Dilecet aki benyitott egy ajtón, majd kicsit vissza kilépett mintha eltévedt volna, aztán mégis elment*

-Rendben megvárunk! *mondta Dilecnek és mikor az Alfa elment a nővel a karjában, belesett a helyiségbe. Ismerős arcok is voltak közte. Nocsak! Itt van a kedvenc vérfarkasa is! Nagyszerű! *

-Üdv nektek! *integetett az ázott coli az ajtó külső oldalán*
-Bejöhetünk? *kérdezte a bentieket*

*Zavartan hagyta hogy vezessék és hallotta a sok ismeretlen hangot. Menedékért jobban Arou közelébe lépett és igyekezett tartani a lépést. Mikor megálltak az ajtó előtt hagyta hogy Dilec és Arou vezessen. Amolyan csendes kis követő volt most. Igyekezett figyelni mindenre, de nem igazán sikerült ez neki. Zavartan nézett fel Aroura.*

-Sajnálom, hogy gondot okozok. *Mondta kipirulva mert elégé esetlennek érezte most magát és védtelennek. Nem tudta miért érezte megint ezt. Idegen hely sok idegen hang és a nyüzsgés. Hagyta Arout beszélni és hallotta az engedély kérést, hogy beléphessenek a szobába. Be akarja oda vinni? Biztos, hogy jó ötlet ez? De nem mondta ki a gondolatait, csak jobban oda simult Arouhoz, de a zavartsága okozta ezt. Halkan köszönt.*

-Jó... jó estét. *Szólalt meg végül kissé félénken.*

*A szájrapuszinál elmosolyodott, de még mindig nem értette a skizofrénia lényegét. Talán az, hogy egyes helyzetekben másképp reagál az ember, mint ahogy elvárnák tőle? Mindegy... Azon kicsit meglepődött, hogy Carme szeretné látni a harcot - akár most is! Erre megszólalt Vanille is, hogy ő is támogatja.*

Na de hölgyeim... Ennyire meg akarjátok nézni, hogy mennyire hamar kikapok?

*Tulkas is most akart harcot. Szépen elmagyarázta, hogy a villámtól nem kell tartaniuk, ami jobban zavarta az a vér hamar szertefoszló látványa volt. Aztán nagylelkűen felajánlotta, hogy "ezeket" nem fogja használni. Az előkerülő fegyverarzenálra teljesen megsápadt. Jó, fenyegették őt már nem is egyszer, de ez így még rémisztőbb volt.. annyit jelentett, hogy nem a fegyvertől lesz győztes az ember. Mert ha ezek helyett elég egy tőr és egy hosszú kard is, és még akkor is magabiztosan fel meri venni a harcot, akkor a csata már el is döntetett.*

Ez amúgy megnyugtató! :S Nekem egy kardom van. Én ezzel indulok. És hát... *Glenice is lelkesnek tűnt a harcot illetően.* Ooookééé... :S öhm... akkor menjünk!

*Épp elindult volna, amikor az udvart fehér fény borította el. Az ablakhoz lépett, és látta, hogy a magas colos, egy nő és Dilec érkezik, karjában egy eszméletlen alakkal.*

Megjött Dilec...

*Kisvártatva belépett az említett személy. Síri csend szállta meg az irodát, de Dilec tekintete is elég volt a letoláshoz. Ő kiment, viszont Arouék álltak az ajtóban.*

Én nem tudom, hogy Ti bent lehettek-e. Én úgy érzem, minket tuti nem lát itt szívesen az alfa :S Azt hiszem addig menjünk ki harcolni, amíg Dilec vissza nem ér! :S

___________________________

*Akkor jött vissza, amikor Dilecék már befelé masíroztak az épületbe. Egy halk, női sikítást hallatott, majd megszaporázta a lépteit. Mire beért a bödön szörppel, Dilec már nem volt bent, viszont egy magas gyógyítóval és egy fura elf lánnyal bővült a csapat.*

Üdvözöllek Titeket! Kerüljetek beljebb! Teljesen átáztatok, keresünk mindjárt némi száraz ruhát! Üljetek a tűz köré! Mivel kínálhatlak meg?

*Látta, hogy kicsit megszeppent a társaság, talán Dilec még nem akadt ki... van még remény!*