A Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér

a Gyakorlótér A Bázisnál helyezkedik el, Az udvaron szokta felsorakoztatni és gyakoroltatni Dilec D. a katonákat.

------------------------------------------------------

A.J. írta:*Hogy a többiek mit beszéltek az irodában, már nem hallotta, mert Tulkassal egyetemben kifelé tartott a tornácra. Carme eltűnt... ennek kivételesen örült, mert legalább nem fogja látni a csúfos vereséget. Estevan, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, kerített neki egy kardot, mert az éppen nem volt A.J.-nél.*

Új lelket?? *Csak reményt adj... hogy nekem is van helyem köztetek! - gondolta magában*

Van egy gond, főnök! *mondta Tulkasnak, miközben ő is kiment, tett két tétova kört a szakadó esőben. Nem tudta, mit fog szólni Carme, ha meglátja, hogy ezt a garnitúra ruhát is tönkretette.* A tekintet sok mindenről árulkodik. És elvonja a figyelmet a tényleges történésekről. Én... nem tudok nyitott szemmel harcolni! Szóval, ha tüzet akarsz látni, majd igyekszem az összecsókolózó pengékkel szikrát csiholni!

*Szinte azonnal bőrig ázott. Behunyta a szemeit és ekkor minden más érzéke felerősödött. Hallotta az esőcseppek kopogását a tornácon, a víz folyását a sáros vájatokban, a villámok dörgését, és... Tulkas légzését. Érezte "ellenfele" vérének dübörgését. Halvány mosoly jelent meg az arcán.*

Úgy vélem, kész vagy!

*És kezdetét vette a harc. Egy egyszerű támadást indított Tulkas felé, amit számított rá, hogy ki fog védeni.*

*Glenice csatlakozott azokhoz, akik kifelé mentek, hogy lássák a párbajt. Nagyon várta már a harcot, ő is csak nagyon ritkán használta az öklét vagy fegyvereit. Általában csak akkor használta őket, amikor nem kívánt személyek sétálgattak barlangja körül. Glenice erre az egyre volt nagyon háklis, nem szerette ha olyanok mászkálnak otthona körül, akiknek semmi közük hozzá, vagyis mindenki számára tilos volt, még Pancake számára is. A tornácra kiérve leült, onnan figyelte a viadalt.*

*A.J. behunyta a szemét. Ez megőrült? Vanille aggódni kezdett. De ha segít A.J.-nek, az nem lenne helyes! Gyorsan elfeledte a gondolatot, és figyelt.

Megkezdődött a harc. A kardok élei összesimultak, szikráztak. Nagyon izgult.*

Jaj, csak ne essen senkinek baja!

*Ahogy számított rá, szépen elhárította Tulkas a támadást. Két cuppanás a sárban: ellenfele felé lépett. Elméjéből kizárta a zavaró hangokat és csak ellenfelére koncentrált. Hallotta, ahogy az esőcseppek koppantak az acélon, és valami máson, ami egyre közelebb jött a hasa felé. Tulkas ütni készült. Gyorsan félrelépett, hogy Tulkast a lendülete továbbvihesse, majd a csuklóját elkapta, fordult egy keveset úgy, hogy a háttal legyen a férfinek, majd egy erős mozdulattal átgördítette őt a hátán. Tulkas nagy csattanással érkezett a sárba, mire A.J. arrébb lépett. Nem akarta védelem nélkül hagyni magát, így inkább nem kockáztatott meg egy esetleges támadást. Várta, hogy erre mit fog lépni az ellenfél. Stabil lábakon állt, számított rá, hogy esetleg kigáncsolja.

*A.J. fülelt. Tulkas nevetett, valami kis súlyú dolog a sárba repült. Ez egy ruhadarab volt. Aztán hallotta, ahogy egy kisebb fegyver kerül elő. Furán estek rá a cseppek, mintha az egyik oldala nem egyenes szélű lenne. Mi a fene? Nem! Nem szabad kinyitnia a szemét, mert akkor kibillen az egyensúlyból! Akkor sec-perc alatt elbánik vele a férfi, és nem akart ilyen helyzetbe kerülni. Legalább dolgoztassa meg (egy kicsit, már amennyire tudja)! Aztán mintha felé szúrna Tulkas. Egy szép íves mozdulattal kivédte a támadást, és ahogy a kardot elmozdította egy szép csuklómozdulattal próbált kicsavarni azt a férfi kezéből, majd a sajátját maga felé húzta, hogy onnan indítson egy támadást a férfi felé.
Közben a levegő egyre hidegebb lett, a szél még erősebben tombolt. A zsalukat vadul tépte, és egy hatalmasat villámlott, majd dörrent az ég. A vihar magja elérte a Falut.
De A.J-t egyelőre ez még nem zavarta.*

*Megakadt a kard, de mi a fenébe??? Érezte, ahogy holtpontra jutottak, de erre már nem tudott rájönni, hogy mi a franc zajlik körülötte. Kinyitotta a szemét, és pont jókor, mert egy nyitott állkapocs száguldott a nyaka felé eszméletlen gyorsasággal. Ördög vigye a kardot, ez harap!!! :S Elengedte a fegyvert, majd üres kezét ökölbe szorította és behúzott egyet Tulkasnak, hogy eltérítse feje röppályáját.*

Úristen!! :S Most majdnem megijedtem!

*Mondta teljesen őszintén, és egyelőre kard nélkül folytatta tovább a küzdelmet. Két öklét maga elé emelte kiindulóhelyzetbe. Most volt elég! Hát de gyerekek...! Nem harapunk!*

*Míg Tulkas az orrával volt elfoglalva, A.J. hamar összeszedte a kardját a földről, hiszen ehhez elég holtteret hagyott a hátralépő férfi. Aztán a Táncokról ejtett el egy-két infót, és dúdolni kezdett, meg imbolyogni. Na neeee, ekkorát nem üthetett! Áh, felesleges is volt szépíteni a dolgokon, persze, hogy nem ütötte ki!*

De a félelem óvatosságra is int és gyors reakciókra! Ösztönösségre!

*Hunyd be a szemed! Így nem fogsz tudni harcolni! Viszont látni akarta, hogy mit fog lépni a férfi. De ő csak állt, és várt. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy a nyitó szerepet rábízta, de hát nem volt mit tenni, kezdeni kellett. De jobb ötlete támadt.*

Ha egyenlő félként kezelsz, akkor inkább igyunk meg egy korsó sört! Nekem nincs pénzem, így majd iszunk Dilec készletéből! Annak már úgyis mindegy!

*Látta, ahogy hadonászik Tulkas a karddal, mire az panaszosan (vagy összeesküvőn?) kéken kezdett szikrákat szórni. Ehj, nem akart sört inni! Pedig most egy döntetlent felajánlott volna neki! De hát, első vérig tart a mérkőzés. A tőr felé repült. Utána meg Tulkas. Védekezőn tartotta maga előtt a kardot, és nagyon gyorsan becsukta a szemét. Tényleg félelmetes volt a férfi! Szerencsére kivédte, bár ellenfele lendületét nehéz volt kitartani. Ellökte magától, majd lábbal rásegített, oldalba rúgta volna a férfit, mikor sikolyt hozott a tomboló szél feléjük.*

Állj! Te is hallod?

*Az apró kitérőt kihasználta, egy gyors mozdulattal félrelépett, hogy megkerülhesse Tulkast, és onnan rontson rá, de megtorpant a mozdulatban. Hogy szemei csukva voltak, kiélesedett a többi érzéke. Félt már nem is egyszer életében. De ami most a hatalmába kerítette felülmúlta az összeset! A sikoly elhalása után több száz követte azt. A távolból fehér porfelhő közeledett. A.J. kinyitotta a szemét.*

Tulkas! Mi ez?

*A porfelhő egyre közelebb ért, és hamarosan formákat is fel lehetett fedezni benne. Emberi alakok közeledtek. A sikolyokba kiáltások, sírások, hörgések vegyültek. A sötétség mindent beborított, a szél vadul tombolt, az esőcseppek jéggé váltak és hangos koppanásokkal csattantak a tetőn, a zsalukon, melyeket a szél próbált meg kiszakítani a helyükről. A jég erősen csípve zúdult Tulkasra és A.J-re.*

*Nem tudott mit szólni a harapáshoz. Ennek veszettségoltásra van szüksége Nem is tudta, hogy kit sajnáljon jobban. A.J.-t, mert majdnem fogak áldozata lett, vagy Tulkast, amiért eltörte emiatt a másik az orrát. A gondolatok csak úgy záporoztak, de egy keserves sikoly félbe szakította a folyamatot. Vanille megugrott, mikor észrevette a közeledő porfelhőből érkező alakokat. Remegni kezdett, és félve odasuttogott a fiúknak.*

Srácok... Nem akarlak titeket megzavarni, de nem kéne inkább mennünk? Ha rossz szándékkal érkeztek, addig jó futni az ellenség elől, ameddig csak lehet!*mutatott a kísértetekre.*

* Párbajt megzavarták a fura hangok. Glenice már találkozott ilyen lényekkel, ez a hang ismerős volt számára, már egyáltalán nem figyelt a párbajózókra. Aggodalmasan nézett a zaj forrásába.*

- Héj, jobb lenne ha bemennék, majd máskor folytatjátok. Nem biztonságos idekint. * Gyorsan felállt, majd az ajtó felé sietett.*

Ha szellemek, akkor át tudnak menni a falon is, nem?

•kérdezte a két elf lánytól, akik befelé iszkoltak. Bár ha jobban belegondolt, az ő fejét már kezdte szétcsipkézni a jég, jobb lett volna fedett helyre húzódni. Tulkasnak viszont meg se kottyant, rápillantott. A férfi hajának semmi baja. Úristen, hát mivel mossa? Tulkas a szikrázó kardját A.J.-nek dobta, aki üres bal kezével el is kapta.•

Hogy lehet ezek ellen küzdeni?

•egy pillanatra elhalkult minden. A porfelhő megtorpant és a Bázis előtt gomolygott. Pár pillanattal később viszont ellepte a gyakorlóteret és az épületet. Az alakok eltűntek a földben, falakban, tetőkben. Majd mintha csak egy jelre vártak volna, hangos reccsenésekkel a fal több helyen is megrepedt, a cserepek pedig lecsúsztak a tetőről. A talaj szétszakadni látszott.•

És most?? :S

*Tahira a falu közelében lévő erdőben bolyongott, bóklászott, vadászgatott. Az eső sosem zavarta őt, bárhogy zuhogott, ő ugyanúgy folytatta tevékenységeit. Éppen kihúzta íját ,hogy az egyik célba vett áldozatára lőjjőn amikor furcsa hangokra lett figyelmes. Letette fegyverét és feszülten körülnézett az erdőben. Furcsa alakokat látott felé közeledni ,sikolyokat,kiáltásokat hallott . El se tudta képzelni hogy mik lehetnek azok mivel azelőtt sosem találkozott még ilyen lényekkel. Íját erősen kifeszítette és az árnyak felé lőtt. Próbálkozása mindhiába volt,úgy tűnt semmi nem hat ellenük. - Ezek meg mik lehetnek,nem tudom sehogy se megsebezni őket,most mi tévő legyek??- és még hasonló gondolatok voltak a lány fejében. Nem tudott Tahira már mit csinálni,futni kezdett. szaladt előre árkon-bokron át,nem tudta merre megy csak ment előre. Néhol megbotlott,elesett egy kiálló gyökérbe,ágba és a szakadó eső is csak rontotta a helyzetét,hiszen a talaj is csúszóssá vált. Egyszer csak ahogy kezdett kijjebb érni az erdőből egy falut talált magával szemben.Néhány őrrel is találkozott de nem foglalkozott velük, csak ment előre.Sötét volt,valahol világosságra lett figyelmes .Gondolkodás nélkül berontott az épületbe .Kimerült volt és csapzott ,csak annyit tudott mondani a szembe kerülő idegeneknek hogy:-Jönnek!!*

Ha jól hallom, senki nem tud semmit a szellemekről.*mondta remegő hanggal. Szívesen berontott volna az ajtón, bebújni egy szekrénybe, és azon imádkozni, hogy ne találjanak rá, de lábai nem engedelmeskedtek neki, nem mozdultak. Félelmetes volt, ahogy a szellemek és az élők közötti táv egyre kisebb lett. Ahogy kirajzolódott a kísértetek összes vonásai, ahogy porfelhő mindent elnyelt.

Majd egy hang tört fel: Jönnek!! Vanille felsikoltott, úgy megrémült. Itt egy csapat hulla, és erre egy idegen női hang is váratlanul felhangzik? Mi jöhet még, hogy a szívemet kiugrasszák a helyéről?*

*Glenice már majdnem belépett az ajtón, de látta, hogy Vanille meg se mozdul, a lány meredten nézte a közeledő alakokat. Megfogta az elf karját és próbálta behúzni az ajtón. * - Gyere Vanille siess, ne csak állj ott!
*Egy női hangra lett figyelmes, Vanille felsikított, erre a hangra Glenice ugrott egyett, hiszen a lány pont mellette állt. Glenice újra ránézett a szellemekre, őt is átjárta a félelem, már ő sem bírt megmozdulni, csak meredt előre.*

*A gyogyito fenylo auraban kilepett az epuletbol es koszont az utjaba keruloknek, hogy ne tavozzon szo nelkul... Lathatoan nem zavarta sem a hideg sem a hajat cibalo szel. De meg a kozeledo kulonos szellemek sem.
Szigoru tekintetevel keresett valakit, majd sietosen tovabbindult az utcara. *

----Verfarkasok falva utcak-->>

*Dilec felvette a kapott pulcsit, és utolsónak hagyta el a termet. Az őrök az elfogott Wrahnt tuszkolták ki, vigyáztak rá, el ne szökjön. Mikor kiértek, a legrettentőbb viharral kellett szembenézniük. Glenice és Vanille, a két elf lány blokkoltan álltak a tornácon. Egy új, ismeretlen nő, aki annyit kiáltott: jönnek! – még az épületben volt.*

Hölgyem! Addig menjen ki, míg a fejére nem omlik az épület! Inkább a jégeső! Csajok! *Ezt a két másik elf lánynak mondta, miközben megragadta a vállukat, és kituszkolta őket is az épület mellől.* Maradjunk együtt!

*Estevan fapajzsokat hozott, és mindenkinek adott egyet, hogy azt emelje a feje felé jobb híján. Egy kedves mosollyal adott egyet-egyet Glenicenek, Carmének, Vanillenek, Aleinának és az új jövevénynek (Tahirának), majd ő maga is csatlakozott. Dilec gyors létszámellenőrzést tartott, mindenki kiért. Anantha mellett állt, és az Estevantól kapott pajzsot a lánynak adta.*

Kár lenne a buksidért!

*Az épület még mindig mintha mocorgott volna. Aleinára nézett segélykérőn.*

Szerinted, ha rendre utasítom őket, abba fogják hagyni?

*Hirtelen felindulásból, mintha csak a harcosaival beszélne, elordította magát: ELÉÉÉG!!! A Bázis nem rázkódott többé. A jégeső elállt, helyére sűrű pára gomolygott elő a falakból. A föld felett úszott, térdig ellepte a gyakorlóteret.*

Hé! Az ott az én irodám! HOL AZ ABLAK??

*Ekkor a falakból szellemek bújtak elő. Több tucatnyian, majd több százan. Néhányan kiváltak a tömegből és megindultak a tér közepén csoportosuló csapat felé.*

*Kilépett a szabadba. Még midig tombolt a vihar, de legalább az eső alábbhagyott… elég volt helyette a jégszakadás… Még szerencse, hogy az Alfa adott neki egy pajzsot, hogy védje a buksiját…*

Köszönöm, Dilec, igazán figyelmes vagy, és milyen szépen tudsz bókolni!

*Mosolygott huncutul a pajzs védelme alatt. Furcsa mód a vezér kiáltására abbamaradt a rázkódás és a jégesés is.*

Váú, te aztán tényleg nem semmi vezető vagy, még az elemek is engedelmeskednek neked!

*Mondta őszinte csodálattal a hangjában és a szemében. Alighogy befejezte mondatát, szellemek kezdték körülvenni őket. Önkéntelenül is közelebb húzódott Dilechez.*