A Vérfarkasok falva -Utcák

* Amint a nő megáll és leül, Khaled előbújik a rejtekhelyéről, és odaszalad hozzá. Nem foglalkozik vele, hogy koszos vagy megviselt, gondolkozás nélkül megöleli. * Ugye nem esett semmi bajod? * Kérdezi. Most látszik csak igazán rajta, hogy mennyire aggódott, amíg minden ismerős arc távol volt tőle. * Én... én jól vagyok. * Megrázza a fejét. * Azt hiszem, végül csak hátráltattalak volna titeket, ha odamegyek... Nem akartam gondot okozni... de nagyon féltem, hogy bajotok esik. Chris jól van? És a vörös hajú lány? * Záporoznak belőle a kérdések. *

* A rövid csend alatt meghallja az éneket, egy kis idő után dúdolni kezdi a dallamot. * Sokan meghaltak, igaz? * Teszi fel a kérdést csendesen, szinte suttogva. A négy farkas visszaindul a többiek felé, látni akarják, hogy mi történt a bajtársaikkal. Az állatok visszamasíroznak a fák közé, egyedül egy mókus marad velük, aki Séléstina térdére ül. Érdeklődve fürkészi a vonásait, majd felmászik a vállára és az arcának dől, hogy nyugtassa. *

*Az éljenzés lassan alábbhagyott és éneket hozott felé a szél. Gyorsan megtalálta tekintetével Gauldoth-ot, és hallgatta őt. Szívéből szólt a dal. Lassan minden elhalkult, csak a férfi hangja zengte be a véráztatta tisztást. Az eső elállt. Dilec a kardját a földbe szúrta és féltérdre ereszkedett. Fejét lehajtotta Talán így könnyebb is volt, mert el tudta rejteni: megviselték a látottak/átéltek. Nem volt nyugodt. Úgy érezte az ő lelkén szárad minden kioltott élet, legyen az akár barát, akár ellenség.*

*Barátok! Mivel csak Balthazarral tudott foglalkozni, nem is tudta, hogy abból a kis csapatból, akik összeverődtek még a harc előtt, hányan élték túl és vajon milyen állapotban vannak... Carme, Freya, Gauldoth (ő énekelt, legalább őt látta, hogy jól van), Holir - Kuku (szintén éltek és... majdnem virultak), Borisz... Ekkor bevillant egy kép. Ahogy rohan ki egy kém után még valamikor a délután folyamán. Eras ott állt a folyosón az őrzők könyvtárában. Volt vele valaki. Megnézni nem volt ideje, de feltűnően hasonlított rá. Hát a Tanács mégis csak ellenőrizte! Nem... segítette! Ez a megfelelő szó. A.J-t ekkor észrevette a szeme sarkából, amint Carme kezét fogja, majd a lány puszit ad neki. Rendben, úgy látszik ők is megmaradtak. s maradnak... egymásnak. De ha A.J. összetöri Carme szívét, akkor agyonüti a palit! A többieket pedig valahogy előkeríti!*

*A puszira elvörösödött az arca. Mereven maga elé bámult. Nem mondott semmi egyebet. A dal megérintette, amit Gauldoth énekelt. Ahogy Dilec és utána sorban az összes többi harcos tett, ő maga is féltérdre ereszkedett, de nem engedte el Carme kezét. Fejben végzett egy gyors fejszámolást, hogy kiket kell még megkeresnie a hirtelen összeverbuválódott csapatból. Nem akarta őket elveszíteni! Végignézett a tisztáson. Nagy munka vár rájuk, ha az összes halottat el akarják takarítani. Borzalmas, hogy mennyi életet követelt egyetlen eszme!*

Arorua időközben odaért és Baltazár mellé guggolt, a homlokára tette a kezét. a szörnyű sebei össze zárultak, a vérzés elállt, rendbe tette hogy túlélje, de az elveszett végtag elveszett marad..

Ezután Dilec mellé lépett és neki a vállára tette a tenyerét hogy gyógyítsa. Ez mégiscsak méltóbb egy győztes vezetőhöz mint ha a homlokára tette volna.

Amikor végzett csak biccentett felé. A csatának vége, a mágikus pajzsot elosztatta maga körül és ezt a mágikus energiát is a gyógyító derengő aurába fektette amit így jobban ki tudott terjeszteni.

Nem állt meg. Számára most jön a munka java. Tallózni a csatamezőn túlélők után, halálos sérültek után akikben még pislákol az élet. Volt aki a beleit próbálta visszanyomkodni a hasüregébe, volt akinek a combja volt bevágva csontig hogy majdnem elveszett a végtag, volt akinek az arca fele hiányzott de még élt.. roncsok, haldokló lelkek .. a sirató ének pontosan illet a helyzethez... de mindegyiken megpróbált segíteni és a lehető legtöbbeket megmenteni a halálból.

Most már nem nézte melyik oldal, zavartalanul végezhette a munkáját és tette is a dolgát. Nem szólt egyikükhöz sem, akiket meggyógyított, nem tett semmire és senkire megjegyzést az alakváltó bőgésére sem nézett oda.
Akikhez nem ért hozzá de a közelükben haladt el szintén gyógyultak az aura miatt. Arorua pedig igyekezett minél tovább bírni energiával.

*Az ölelésen meglepödött, de kedvesen viszonozta ahogyan tudta. Most látta ,igazán rajta ,hoy mennyire aggódott. Hát nem volt egyedül. Igyekezett megnyugtatni a fiatal elf fiút. Megsimitotta a fejét mialatt kérdezösködött s elmosolyodott kicsit.*
Persze..minden rendben...csak...fekete mágia ellen használtam a képességem..szóval...kicsit legyengültem.
Jól vannak..legalábbis, úgy láttam. *Pillantott ismételten vissza ,hogy tényleg úgy van e. De megkönnyebbüt ,mer messziről is láthatta.* Képzeld.... Chris nem messze tölem robbantott egyszer s rám esett egy férfi...
*Nevetett csendesen, próbálta oldani a feszültséget.*

*Csendben nézi az ölében lévő mókust. Kedvesen, ujjával érinti meg annak orrát, majd az hirtelen a nyakához vonul. Érzi a szeretett ami ebből a kis állatból jön. Simogatni kezdi. Bólintott.*
Nagyon sokan......sajnos...és a szomorú az ,hogy egy nemzetségnek a saját társai ellen kellet harcolnia...számomra..ez mindig elszomorító tény. Bajtársak ellen lenni...*vissza tekintett a távlatra. Látta ,hogy kezdenek a kedélyek megnyugodni. Látta az alakváltókat, mire kedvesen mosolyodott el, látott mindenki mást is.*
Szépen énekeltél Khaled. Erről meséltél?
Késöbb, majd felsegítesz?

*Közelebb lépdelt az események sűrűjéhez, ahol a végső viadal zajlott. A testek egyre sűrűsödtek, a dal véget ért, mire beérte Arourat. Odanyújtotta neki az egyik kulacsot, ellenőrizve, hogy ne tévessze össze a kettőt. Hangja rekedt volt az este megpróbáltatásaitól.*
Hé, nagy fehér. Igyál pár kortyot. Ne kérdezd mi van benne, fogalmam sincs. Több generációs családi recept, a fáradtság és kimerültség szinte csak úgy elpárolog. Persze megváltó csodát ne várj tőle, de...több mint a semmi. És ennyivel tartozom. Mentsd meg, akit csak tudsz.

*Itt Dilecre pillantott. Jól tudta, milyen teher nehezedett a vállaira. Azon gondolkozott hogy újrakezdi az éneket, de végül ellene döntött. Beszélnie kell majd a férfival. Ilyen tűzben kovácsolódni embert próbáló feladat.*

*lassan megnyugodott és észbekapott.. Gil nem tud számolni és zsémbelni is elfelejtette az ölelés miatt... tehát biztosan nagy a baja*
-csak eccer.. csak most láttá így! De ne szokjá hozzá! *megtörli a szemeit és azorrát a pizsama ujjába és végre lenyugszik de nem engedi el lakótársát mert úgy látja túl ingatag. Inkább csuklón ragadja ahogy korábban Harmoniát is és elindul vele egy lapos mohás kő felé hogy leültesse.*

-itten pihennyé meg míg a hóvirág ideé" !
*Utasítja Gildast és a gyógyító felé néz hogy körülbelül mikor lehetne zavarni de az angyon szigorú képpel volt.. meg nagyon munkában, ezért inkább itt maradt Gil mellett és várt. Majd a coli meggyógyítja úgyis hiszen azért küldték.*

*éppen egy halott szemhéját csukta le.. rajta már nem tudott segíteni, amikor megszólították. Felnézett és felismerte az alakot aki korábban berzerkerként küzdött. De most látta is amit korábban halványan sejteni vélt.. így nyugodtabb körülmények között eléggé nehéz volt nem észrevenni a fekete mágia nyomait a testén. Első ránézésre a fickó menthetetlennek tűnt, bár kétségkívül élt.. legalábbis a bal fele.
Elfogadta a kulacsot és megszagolta... ismerősen hatott az illat. *

-csak nem a szellemi frissesség itala? *elmosolyodott majd meghúzta rendesen az italt és visszaadta a gazdájának*

-ha nem is pontosan az, de nagyon hasonló! Köszönöm szépen! *mondta őszintén és máris érezte hogy kezd új erőre kapni. nyomban neki is látott folytatta a munkát, most egy már alig nyöszörgő személyhez lépett oda és neki is a homlokára tette a kezét.. érezte rögtön hogy milyen sújos a sérülése.. de így hogy erőre kapott van esélye megmenteni.*

-ne menj messzire azzal a kulaccsal kérlek! Még szükség lehet rá. Majd adok cserébe hasonló hatású főzetet hogy pótoljam a veszteséged. Sajnos nem csatára készülve hagytam el az otthonom, így nem volt nálam ilyesmi.

*Korábbi énje látszott visszatérni. Az a bamba, bárgyú mosoly ült ki az arcára, amikor válaszolni próbált.*
Fogalmam sincs milyen ital, sajna nem konyítok túl sokat a bájitalokhoz... De nem csak a szellemet élénkíti, a testet is.
*Szinte azzal a lendülettel ahogy kézbe vette, azonnal visszatolta neki az italt, fejét rázva.*
Nem, tartsd meg, és használd el az egészet ha kell, nem bánom. Elég élet veszett már kárba.
*Körbenézett a mezőn. Akárhányszor ölt már, sosem fogja megszokni a látványt. Pláne nem ilyen skálán. Inkább magának beszélt, mint a sárkánynak.*
Nem különbözünk. Mindenki a saját egyformán igaz eszméiért harcolt. Mindenki hozzájárult a jövő formálásához. Ez volt a szükséges rossz.

*Pillantása valahova távolra kalandozott, lélekben talán már nem is itt járt. Ekkor vette észre ahogy a vaspáncélos harcos felé masíroz. Izmai megfeszültek, ahogy intett a gyógyítónak és az alak elé sétált. Pár méterre megálltak egymástól. Amaz karba tette a kezeit.*
- Nem tudtad befejezni.
- Nem kellett befejezni.
*A páncélos erre csak felnevetett, majd egy panaszos nyögéssel levette a sisakját. Hosszú ősz haja és éles vonásai voltak, rubinvörös szemei szigorú tekintettel bírtak, amelyben megbújt a szelídség nyoma. Tisztán látszott rajta, hogy büszkén viseli a ráncait és hegeit, főleg azt, ami a torkát díszítette. Gauldoth tökéletesen mozdulatlan maradt amíg az öreg lecsatolta magáról a páncél felső részét, amit hagyott a földre hullani. Arca rándult egyet, mikor az őszhajú férfi széttárta a karjait.*
- Tudtam én hogy hazajössz, fiam.

*A Gauldoth-szobor megrepedt, a maszk leesett, a mozdulatlanság elillant. Hirtelen törékeny kisfiúként zuhant az apja karjaiba, egymást ölelve. Percekig egyikük sem szólt semmit, ahogy megint zokogni kezdett. Úgy látszik, ez a mai egy ilyen nap.*
- Jól vagytok?
- Anyád megfázott. Megint... Harminc év hosszú idő, poronty. Gyakrabban is látogathattál volna.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld. Már minden rendben van, majd bepótoljuk.
- Ahogy tudok, beugrok hozzátok, ígérem.
- Helyes. Mert ha nem, kiverem belőled a szart is.

*Felnevettek, az apja elhúzódott és egy csókot nyomott Gauldoth homlokára.*
- Nagyon büszke vagyok rád. Tudtam, hogy jó utat választasz.
*Azzal az idősebbik elindult a falu felé. A férfi egy darabig nézett utána, majd újra körbenézett a csatamezőn. Félrevonult a tisztás szélére és ledőlt egy nagy, lapos kőre. Behunyt szemmel élvezte ahogy a hideg kő lehűti a meztelen hátát. Pár perc nyugalom, erre volt csak szüksége. Sok év izgalmával felért ez a mai nap. Ahogy a szél feltámadt, szinte beszélt hozzá. Sok izgalom fog majd következni.*

Legyen egy... és a többi az én titkom, kivételesen lehet velem alkudozni. * Közli egy sunyi mosollyal. * Nem fogom megszokni... ezt szinte lehetetlen lenne megszokni, nem mindennapi, hogy valaki ennyire aggódjon miattam. * Enged a húzásnak, követi Kukut. * Hé... lassíts, lassíts. Nem megy ez olyan gyorsan, helyben el tudnék aludni állva is. * Leül a kőhöz, a hátát a moháknak veti és behunyja a szemét. * Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok. Eleikával harcoltam és eléggé kimerített. Nem sokat aludtam az utóbbi időben, viszont még mindig van néhány feladatunk. * Az ölébe húzza a tarisznyát, a meglévő fiolák közül hármat odanyújt Kukunak. * Ellenszer van benne... Menj körbe a terepen, és néhány cseppet csepegtess azoknak a bőrére, akik még hallucinálnak. A gyógyítás ereje valószínűleg nem fogja semlegesíteni a mérget. Mindjárt megyek én is, csak leültettél és innen nem egyszerű felkecmeregni. És... egy jó tanács. Azután, hogy csepegtettél, állj hátrébb... nem kizárt, hogy hányni fognak, van egy ilyen apró mellékhatása a szernek. Még mindig jobb, mint a hasmenés.

* Még néhány percet ott marad a szikla mellett, majd megtámaszkodva lassan talpra áll. Komor pillantással nézi végi a csatateret, rengeteg az áldozat... Nem ez az első harc, amit lát utóhatásában is, de ez messze a legkomolyabb és legnagyobb. A pillantása megakad egy ismerős arcon, annak a nőnek az arcán, aki lent volt vele a gödörben és a főzeteket adta. Eszébe jut, hogy a pillanatok hevében megfelejtkezett egy megfelelő köszönetről. Nem kezd el futni, pusztán normál sétatempóban közelíti meg őt. * Köszönöm a segítséget. * Szólítja meg, majd újabb két fiolát vesz elő a tarisznyából. * Nem sok mindennel tudom meghálálni, de fogadd el ezeket. A sötétebb színű egy olaj, amelyet ha kardra csepegtetsz képes elvágni a fekete mágia fonalait... Egyszerűbben megfogalmazva, könnyű vele ártalmatlanná tenni az élőholtakat. A másikban a kardokon lévő méreg ellenszere van, nagyon tömény változatban. A leggyorsabban akkor fejti ki a hatását, ha bőrre kerül. * Magyarázza el neki tömören. Arra már rájött, hogy az elf ért a mágiához és a főzetekhez is, tehát nincs szükség teljesen részletekbe menő leírásokra. *

Fekete mágia...? Akkor... * Megrázza a fejét. * Szerintem azt érezhettem korábban. Nem tudtam pontosan, hogy mi volt, de kirázott tőle a hideg is. * Egy kicsit kezd megnyugodni, ez abból látszik leginkább, hogy újból elmosolyodik. * Örülök, hogy nem esett komoly bajotok... * A robbanás említésére kissé meglepődik. * Chris... már csinálhatott korábban hasonlókat. Úgy láttam, hogy közülünk ő az egyetlen, aki nem igazán bánta a csata gondolatát. * Halkan felsóhajt. * Biztos jó lehet olyan erősnek lenni...

Tényleg szomorú. Én azt sem szerettem soha, amikor az állatok játékból harcoltak egymással fent a hegyen... és belegondolva, hogy itt életek vesztek el egy ilyen miatt... * Szemmel láthatóan megborzong. Inkább áttér a másik témára, nem akarja tovább rontani a hangulatot és nem akarja terhelni Séléstinát sem. * Igen. Nem sokkal azután, hogy elmentetek és behúzódtam abba a kis zugba, erre jött egy farkas. Nagy sérülés volt az oldalán... először meg akart ölni, mert azt hitte, kém vagyok... Hirtelen nem tudtam, hogy mit kellene tennem, úgyhogy megfagyasztottam a lábait és elesett. Begyógyítottam a sebét, közben elkezdtem dúdolni... ez olyan "rossz" szokás. Akkor láttam, hogy talán ér valamit a hangom ebben a helyzetben is. Elaludt... de nem hagytam abba. Hamarosan jött másik három is, ők a sebesültet üldözték... * Elmosolyodik. * de letettek róla, és inkább leültek. Néhány állat hallotta az erdőből, ők is odakuporodtak mellénk, mert féltek a csata zajaitól... A mókus például látta, ahogy lelőnek egy baglyot, akit rókák és sasok üldöztek... * Megvakargatja a rágcsáló fejét. *

* Bólint. * Persze... szeretnék segíteni mindenben, amiben csak tudok...

*Érezte, hogy a férfi sír, majd miután szipogva elmondta szavait, Freya a lehető legkedvesebb mosolyával előhúzott egy zsepit, és letörölte a másik könnyeit.*

Jól van, nyugalom. azért nem ilyen szörnyű a barátomnak lenni. Innentől kezdve felkereshetsz bármikor, rendben? Akkor is, ha csak beszélgetni akarsz, vagy megint amputálni akarod a karod. Mellesleg nem bánnám, ha ilyen többet nem fordulna elő.

*Ekkor Gaul kimászott a veremből, utána Freya is. Fent ellépett mellőle, körbenézett kin tudna segíteni. Elővette fioláit, és a sérültekre csepegtetett belőlük. Ez eltüntette a sérüléseket, de a fájdalom még egy darabig megmaradt, valamint a harc fáradalmai is. Mikor Gildas megszólította, felé fordult. Elvette a felé nyújtott üvegcséket.*

Elfogadom őket, köszönöm. Nem lennél ilyen hálás, ha tudnád, hogy milyen kétes bájitalt adtam be neked, de használt, ez a lényeg. Még valami... amit Dilecért tettél... szóval... nagyon köszönöm... és tartoztam neked ennyivel.

*A még mindig kezében szorongatott folyadékokra nézett.*

Te csináltad ezeket? Egyszer lehet, hogy jó lenne összeülni, és megosztani a receptjeinket.

*Mondta, de szemeivel már Dilecet kereste, Gildasnak rebegett valami "későbbmajdbeszélünk" félét, és odarohant a farkashoz, majd hirtelen megállt előtte.*

*Felkelt a földről. Dilecet nézte. Ha nem is látta az arcát, tudta, valami nincs rendben. Odasétált hozzá, leguggolt elé.*

A csatában nyertünk, és mégis... vesztettünk. *a vállára tette kezét.*Ezek a katonák bizonyítottak neked, nekünk. Feláldozták életüket a békéért. Azok, akik most itt vannak, azok, akik most meghaltak... A te szavadra küzdöttek. A te oldaladon harcoltak. Tudom, hogy fáj, és rémes, hogy mi történt, de innentől a szebb jövő jön felénk, és ezt nekik köszönheted!*mutatott a háta mögötti farkasokra.*Büszke lehetsz rájuk, büszke lehetsz magadra! *felállt.*Dilec, gyere! Nem nézem végig azt, hogy te itt térdelsz a semmibe merengve, és majd bedilizel. *megfogta kezét, és felhúzta. Megölelte a férfit.*

Nézd úgy, hogy nyertünk! Minden ezért volt. Én bíztam benned. De rémes így látni!*suttogta annak fülébe.*

Igen, engem is, azért indultam annak az irányába. Chris..... igen, nekem is úgy tűnt, bár elég ritkán láttam csak. Olyan felfordulás volt, hogy nem tudtam mikor hova figyeljek.
*Érdeklődve nézte a fiatal elfet, majd megértően pillantott rá. Megcirógatta kicsit a mókus nyakát ,majd kezét Khaled vállára helyezte.*
Nem minden az erő Khaled. Sőt, nem minden a fizikai erő. Persze, az ilyen helyzetekben jól jön, de van amikor sokkal több mindenhez tudsz kezdeni, ha az eszed...vagy a szíved a helyén van. Szerintem pedig ezzel nincs neked bajod.
*Mialatt beszélt keze átvándorolt a fiú szívéhez, s kedvesen mosolyodott el. Kezdte kicsit megszokni ezt az egészet, sőt a fájdalom parányit tompult, de így ülve ,még inkább elviselte.*
Nézd meg....én sem vagyok nagy harcos....tény az íjhoz nagyon is értek...de nem minden esetben jó. Sok mindenben volt inkább szerencsém.

Megértelek....én sem szeretem annyira. Bízok abban, hogy ezután Harmonia tanul ebből.
*Majd bólogatott s csak hallgatta a mesét.*
Igen, hallottam kicsit én is. Nagyon szép, az ősnyelvet már nem mindenki beszéli, főleg mióta a tanács és különböző fajok egysége miatt, megalakult a közös nyelv is. Légy büszke erre....Én most az vagyok rád!
Nagyon ügyes és talpraesetten oldottad meg a helyzetett itt. Remélem, majd elmeséled ennek a dalnak a történetétt. Kíváncsivá tettél.
Köszönöm.
*Megkapaszkodott benne kicsit ,majd felállt. Vett egy mély levegőt mialatt körbe tekintett. Beljebb kellett mennie. Megnézni, hogy tényleg mindenki jól van e. Chris és Harmonia... a lányért ő maga is felelt. Bár a fiú alacsonyabb volt, kicsit kapaszkodott benne, de nem túlságosan.*

Tényleg sajnálom, és köszönöm.
*Mosolyodott el ahogyan lassan ment mellette.*
És neked is.* Cirógatta meg ismételten a nyakában pihengető mókust.* Ami meg a baglyot illeti.... szerencsére jól van...bár ő is rám ijesztett. Belegondolva, Gaia még segített is minket, de remélem nem haragszik meg túlságosan ránk.

*Átkarolta az egyik kezével a lányt, és megpuszilta fejét.*

Menjünk Selestináékhoz?*kérdezte, de Harmoniától csak egy fejrázást kapott.* Csalódott vagy? Ne aggódj, találsz még hat másik ilyen idiótát itt, de te jobbat is érdemelsz. És mielőtt még letagadnád, azért olykor, ha úgy álltam, láttalak titeket. Amikor rángatni kezdett, akkor bevallom, ideges lettem.

De akkor most hova menjünk? Komolyan mondom, ilyen dühös alakváltót még nem láttam. Pedig sok helyen jártam! Kész voltam akár felrobbantani.*Harmonia szemei megrebbentek.*

*Megnyugodott teljesen hogy Gil csak fáradt... fogta a kapott üvegcséket és a holtakat kerülgetve fröcskölgette a farkasokat.. nem tudta hallucinálnak e vagy sem, inkább igyekezett mindegyikre rakni pár cseppet. Csepegtetett a nem farkasokra is, akik éppen az útjába kerültek. Lassan elért az idegenhez és a vöröshajú lányhoz is.*

-csáka.. ez valami gyóccer aszonta Gil * és már csepegtette is. Nem hallotta miről beszélnek, mert gondolatai máshol jártak. Véres maszatos arcán látszott őt is kimerítette a harc. A pizsamán a holdacska vértől vöröslött, a zoknin se látszottak a színes csíkok mert az egész fiú vértől volt lucskos mintha horrorfilmből lépett volna elő. Tekintete fáradt és fénytelen volt.*

-neked meg montam kinn hogy maraggyá kinn! minek jötté be a csatába! *mondja a lánynak és rá is cseppent az ellenszerből. Hangjában nem szidás volt csak csüggedtség, az idegenre nem is nézett, ment tovább Selestináék irányába hátha arra is talál valakit akire még nem tett a szerből. Merő véresen bolyongva olyan hatást keltett mint egy kóbor lidérc*

*Amint Chrisre esett pár csepp, már neki is ment volna, de Harmonia elé állt. Így kapott ő is.*

Maradjak ott?*ismételte halkan, de következőleg már mérgesen hangosabban szólt.*MARADJAK OTT?? Hát persze, te menj csak, öld meg azt, akihez kedved szottyan, te vérszomjas bestia!*már ő ugrott volna neki, ha Chris nem fogja meg a csípőjét, hogy visszatartsa, de Kuku már ment is.*

Még hogy én, és mi van vele? Hogy az az átkozott! Nem is ismer, és már csuklón ragadott, parancsot adott, és még a nevemet SE TUDJA!!*teljesen kikelt magából.*Ha még egyszer a kezem ügyébe kerül, nem kímélem azt az öntelt arcát! Ha annyira nyomulós, elintézem én neki, hogy csak keresztapa lehessen!

/ Villámposztok, csak nektek. /

Khaled:
* Csendben hallgatja Séléstinát, közben pár pillanatra lesüti a szemét. Végül bólint, és derűsebb tekintettel néz a zöld szempárba. * Anyu ugyanezeket szokta mondani... és sosem kételkedtem benne, hogy így lenne, de... ha egy kicsit erősebb lennék, akkor talán hasznosabb lehettem volna. Lehet, hogy megmenthettem volna több életet is, nem csak azt az egy farkast, Rondallt... Tudom, hogy egy kicsit sokat akarok... * Halkan felsóhajt. * Igazából annak is örülök, hogy legalább ennyit tehettem, csak nagyon aggódtam miattatok. * Ismeri be végül őszintén. * Te jóval erősebb vagy nálam... sokkal több mindent tapasztaltál, nekem nem igazán lett volna esélyem a farkasok között. Egy kicsit talán irigy is vagyok. * A végére halkan felnevet. *

Köszönöm... A dal nagyon régi. Amikor a nagymamám a szigetre érkezett, felajánlották a hegyen élő sárkánynak, mint társat, ha nem fagyasztja meg a vetést... ő énekelte először, hogy megnyugtassa vele a nagypapámat. Anyu tőle tanulta meg kiskorában, és többször elénekelte nekem is. A nagyapámat sokan nem Kohat néven ismerték, hanem a fagyhozóként. Az volt a képessége, hogy jeget tudott lehelni. * Félrehúzza a haját a tarkójából, így láthatóvá válik néhány sárkánypikkely. * Ilyen színű volt az ő pikkelye is és hatalmas! * Elmosolyodik. * Legalábbis hozzám képest hatalmas, és még Chris-nél is nagyobb. Nem sokszor láttam, de megjegyeztem.

* Megrázza a fejét. * Nincs mit köszönnöd... Merre megyünk? * Teszi fel a kérdést. * Támaszkodj rám nyugodtan, meg tudlak tartani. Kértem Gaiát, hogy segítsen nekünk... de még így is túl sok az áldozat. * Ahogy beljebb haladnak, egyre többet lát az élettelen testek és a még sebesült harcosok közül. *

____________________________

Gildas:
Ugyanazon az oldalon álltunk, és nem volt érdekem, hogy ellene cselekedjek. Ne köszönd meg, nem vagyok éppen önzetlen. * Jegyzi meg nevetés kíséretében. * Kellemes társalgás lesz, de egy ilyen lehetőséget nem utasíthatok el. Érdekes elegyet alkottál, még mindig érzem a cickafark és a farkasölőfű ízét belőle. Csak tanulhatunk egymástól... * Ahogy Freya tovább siet, csak egy aprót biccent neki köszönésként. Ő is munkához lát, a feltűnően hallucináló egyedek kapnak néhány csepp ellenszert. Kikerüli vagy éppen átlép a testek felett, arra ügyel, hogy ne taposson egyikre sem, ami nem mindig bizonyul egyszerű feladatnak. Ahogy elhasználta az első fiola tartalmát, egy másikat nyit ki. *

* Út közben talál a földön egy még jó állapotú kardot Mala munkái közül. Lesöpri róla a sárral keveredett vért, majd az övébe tűzi, hogy hazavihesse. Meg akarja vizsgálni a rajta lévő méreg pontos összetételét... és ha már ott van, akkor leteszteli valamelyik "önkéntesen" otthon. Körülnéz a terepen: a gyógyító szorgosan dolgozik, Kuku is valahol ott motoszkál a harcosok között. * Gyorsan ment... gyorsabban mint gondoltam... * Jegyzi meg magának. Felnéz az égre, a hold fénye sápadtan szűrődik ki a felhők mögül. A megítélése szerint az eső hamarosan eláll. Tovább indul, minél hamarabb szeretné befejezni a munkát. Leginkább pihenésre vágyik, a fáradtságot egyre erőteljesebben érzi. *

*szúrós tekintettel visszasandít a lányra és felvonja egyik szemöldökét. Egy pillanatra teljesen értelmetlennek tűnt ez a kifakadás. Inkább hisztinek tűnt, aztán derengeni kezdett hogy mi is történt..

Emlékezett hogy ott volt a lány amikor felélbredt, igen kivonszolta a csatatér szélére és otthagyta hogy maradjon távol.. aztán.... Igen valóban elveszette a fejét és megölte Eleikát... Visszaemlékezett rá.. élve tépte szét a nőt.. még most is érzi a vér ízét.. nyelt egyet mert rátört a hányinger..

Megborzongott saját tettétől és magára nézett... mindene úszott a vérben, nem a sajátjában... megpróbálta leseperni a vért a pizsamáról.. persze ez teljesen értelmetlen mozdulat volt.

Újra a vöröshajú lányra nézett de most nagyon nagyon szomorúan, a torkában égő gombócot érzett és nem tudott mit felelni... inkább elfordult és ment Selestináék felé.

Az elf nő egy másik idegennel volt, és láthatóan nem túl jól. Odament hozzájuk és rájuk tett pár cseppet a főzetből minden komment nélkül mert nem bírt szólni.. majd nézte pár pillanatig Selestinát és megölelte őt is és most nem bömbölt csak csendben pityergett.*

Nem..nem akarsz túl sokat, és ha tényleg így kívánod..még lehetsz erősebb. Bár nem beszéltünk arról..mennyi idős is vagy, de úgy gondolom nem késtél le semmiről. Még lehetsz erősebb. Ha más nem, én megtaníthatom neked az íjászat művészetét, a kardforgatásét viszont mástól kell kérned. Mondjuk Saylától..vagy talán Christől, habár nem tudom ,hogy ő azt használ e egyáltalán.
*Pillantott rá ,majf szavaira még halk nevetéssel megpöckölte az orrát.*
Fel a fejjel, megértem ,hogy érzel. Az utóbbi napokban nagyon sokszor éreztem én is hasonlót, többiek között. De valaki azt mondta nekem, hogy viszont más oldalról, én képes vagyok másokat búzdítani cselekvésre. Remélem nem csak azért mondta ,hogy megnyugtasson...habár nem hiszem, de jól esett. Az anyukád meg bölcs asszony lehet!

*Meglepödött, amennyire csak bírta az arcizma, s érdeklődve nézte. Látta az apró pikkelyeket, majd csak nézett pár pillantást.* Szóval negyedvér vagy ? Ez ritka, legalábbis köztünk. Látod, máris valamiben különleges vagy.
*Azon kicsit felnevetett amikot a fiú arról kezdett mesélni ,hogy mekkora a nagyapja. Ő még csak Christ és Erast látta igazán nagy sárkányként, elképzelni ,hogy még náluk is nagyobb volt az a sárkány....*
Régebben hallotam ezt a mesét...bár nálunk úgy gondolták ez tényleg mese.....és most már látom, és hallom ,hogy nem az. Ne csüggedj, a papád biztosan fel fog valamikor ébredni, és boldog lesz ,hogy az unokája, örökölte az ő képességét. Mert ...mint mondtad fagyasztani tudsz..igaz?

Csak menjünk előre. Látod, ott vannak a csoportok kisebb nagyobb...Ott vannak a többiek is.
Igen..én is kértem..de Gaia nem állat egyk oldalra sem. Hol minket ,hol őket segítette, ránk bizta mi lesz a kimenetel.
*Ekkor vette észre ,hogy Kuku sétál feléjük. Bár tiszta véres és koszos volt, most nem ijedt meg tőle. Az arckifejezése, a szeme merőben más volt ,mit ott a mélyedésben. Örömteljesen pillantott rá. Egy pillanatra még ezelőtt megrezzent az emlékekre, de mindezt felejtette a mostani viselkedése az alakváltónak.*
Sikerült Gildasnak....
*Suttogta, majd kicsit megtámaszkodott Khaleden mialatt integetni kezdett.*
Kuku!!
Itt van a bagoly akit látott a mókusunk....*Pillantott kicsit Khaledre, azzal még körbe pillantott. Nem tudta mennyi idő telt el...de félóra még biztosan nem, azt megérezte volna. Tekintetével az elf lányt és Christ kereste. Amint megtalálta őket megkönnyebbülten sóhajtott. Nem voltak túlságosan messze már, elkezdte keresni a másik alakváltót. Ezután lépett vártlanul elé Kuku és fröcskölni kezdte amire, úgy érezte kezdett kicsit jobban lenni. A hirtelen ölelésnél majdnem megrogyott a lába ,de időben elengedte Khaledet és lepetten pillantott a másik fiúra. Hallotta az apró pityergést s kedvesen mosolyodott el. Szorosan ölelte meg, szemeiben mély szeretett mutatkozott ki. Látta milyen állapotban volt, nem szerette volna emlékeztetni arra amit tett.....*
Annyira örülök ,hogy nem esett nagyobb bajod..nagyon megijedtem....
Nincs most már semmi baj....

*Chris csak kérdőn nézett, rá. A szemében is lehetett látni, mit akar mondani: Ez begolyózott...*

Igen...Már kitomboltam magam. Teljességében jól vagyok!*virult fel.*Remélem, azért lesz valami buli, hogy nyertünk! Várjuk ki a végét! Óh, Chris. Ki gondolta volna? Olyan gyorsan eltelt az egész, és most sem bírom abbahagyni a beszédet.

Ha lesz valami összejövetel, ugye elmegyünk?*nézett kérdőn a férfira, aki csak megvonta a vállát egy vigyorral.* Remek, ez nekem egy igennel ér fel!

Csak ki kell várni, amíg minden ügy elintéződik.* már meg is feledkezett Selestináról meg Kukuról.*

*Amikor Aroura gyógyító energiája átjárta a testét, könnyebbnek érezte a levegővételt. Üres tekintettel bámult maga elé. Lassan alábbhagyott a kétségbeesés, félelem és fájdalom. De nem bírt megmozdulni.*

*Aztán jött Carme, és a szavaiban igazságot érzett. Erre volt szüksége! Felállt, amikor a lány húzta, és hagyta magát megölelni.*

Carme... nem is tudom mi lenne velem nélküled!

*Egy csendes, apró kis mosolyt küldött felé, ami annyit tett: köszi, megmaradok! Mély levegőt vett. Nézte, ahogy az életben maradt harcosok keresik a társaikat, próbálják életben tartani a nyöszörgőket, némelyek csendesen siratták az elveszetteket. Viszont az élet megy tovább.*

Carme! Nekünk itt még nincs vége! A harcosokkal összegyűjtjük a holtakat és egy nagy ceremónia keretein belül lerójuk a tiszteletünket és meggyújtjuk a máglyákat. Úgy nézem ez délig el fog tartani. Muszáj itt maradnom és segédkeznem! Küldj hollót a Tanácsnak, írd meg nekik, hogy a Sziget biztonságban van, viszont tartsanak ők is egy rövid megemlékezést a harcosokról! És mivel nem szabad szomorkodni sokáig, elvégre azért lehetünk most itt, mert ez a csata megtörtént és nyertünk, szeretnék egy "victory party"-t tartani... Holnap este. A mait meghagyjuk a gyásznak. Az özvegyek és árvák segítséget fognak kapni a falkától, a harcosokat pedig megjutalmazzuk. Kérlek, hirdesd meg a falkában, hogy mindenki jöjjön el a búcsúra. Köszönöm!

*Körbenézett újra. Freya közeledett felé.*

Ó, szuper... *sóhajtott nagyot* Ez még az ördögnek se kell...

*Gyorsan, mintha nagyon fontos ember lenne, intézkedni kezdett*

A.J! Menj hátra és szólj a többieknek, hogy itt a mezőn tartjuk a halotti égetést! Nagy munka lenne becipelni őket a faluba, és a kóbor lelkeknek is könnyebb innen továbbmenniük! A déli vonalért te vagy a felelős! Én itt segítek! Ha kész vagyunk, a falkából néhány ember meghozza a máglyának valót! TE, OTT!!! *üvöltötte el magát, mintha ismét a régi lenne. Az egyik harcosra mutatott, aki megszeppenve húzta magát vigyázzállásba* Ne bámulj úgy, mint akinek nagyobb a lába, mint az IQ-ja! Szedjétek össze a halottakat! Tegyünk rendet magunk után! *Ez a bömbölés és parancsolgatás kellett a harcosoknak, hogy érezzék: minden rendben van! Minden a maga megszokott medrében folyhat tovább... és valahogy mégis máshogy. Mindenki kivette a részét a feladatban. Dilec Balthazarra nézett. Az még mindig ájultan feküdt. Őt nem akarta akárkire rábízni. Viszont itt kint sem maradhatott... Valaki megbízható emberrel a börtönbe kellett vitetni. Újra szétnézett, hogy ki lenne erre a legalkalmasabb*

Öh...Újra a régi!*mosolyodott el, és máris ment megírni a levelet. Hamar meg is írta, amit Dilec mondott, ráhelyezte egy hollóra, és az repült is a tanácsba.

Mire visszament, mindenkinek volt gondja. Ki a hullákat cipelte, ki az élőket segítette.*

Hogy mi lenne nélkülem?*beszélt maga elé, és elgondolkodott.*Ezt mintha már hallottam volna.

*Hagyta Carmét Dilechez menni, majd elsertepertélt a környéken. Dilec bődülésén és utasításán csak elvigyorodott. Hülye ez a Dilec, csak nem forog! Ő is kiadta a többi harcosnak az utasítást és segédkezett a pakolásban*

*A gyógyítással szépen haladt... a farkas kulacsa pedig lassanként kiürült. Próbálta minél tovább beosztani de sajnos nem tart semmi örökké. A könnyebb sérülteket hagyta a végére, mert nekik az aura is elég volt hogy haza bírjanak térni. Végül már csak a holtak maradtak és a könnyebb sérülések. Ekkor Megállt és koncentrált.. kiterjesztette a gyógyító erejét akkora területre amekkorára csak bírta. Ekkora területre a mágia már nagyon elvékonyodott... a könnyű és felületi sérülések viszont lassú gyógyulásba kezdtek. Legalább nem gyulladnak be.. Ezt az állapotot mindössze pár percig volt már ereje fenntartani aztán eloszlott ő pedig kimerülten megrázta a kulacsot, de abban egy csepp sem volt már. Megtette amit Eras úrfi parancsolt. Úgy tervezte még elköszön az új vezetőtől és a két alakváltótól. Körbenézett és látta Dilec parancsokat osztogat. Gildast és kukut nem látta most... talán pihennek valahol, majd meglesznek. Odalépett ő is a vérfarkashoz.

-Üdv a farkasok vezetőjének. Meggyógyítottam akit lehetett az erőm elfogyott. Itt van néhány főzet amit még átadok *előveszi a kivonatokat és átadja Dilecnek*
-Rendelkezz vele. Ezek a fegyvereken található méreg ellenszerét tartalmazzák. Szükség lehet rá a későbbiekben is. Ha nem, akkor tedd majd a fegyverraktárban a hadizsákmány pengék mellé.
-Kívánom hogy légy erős és bölcs uralkodója népednek hogy vezetésed alatt felvirágozzanak. Uralmad tartson soká! *meghajolt* -engedelmeddel én távozom. Rám már itt nincs szükség. Biztos vagyok benne hogy még találkozunk a jövőben.