A Vérfarkasok falva -Utcák

*A semmiből jött elő a tüsszentés, amely ülő helyzetbe kényszerítette a hideg kövön. Kénytelen volt rájönni ugyanis, hogy a csata után szinte alig volt rajta ruha. Lassan még a hideget is érezni kezdte, ahogy végleg elszállt belőle a harc heve. Kellett neki valami meleg, egy ruhadarab. Körbenézett, és az egyik fánál megtalálta amit keresett. Grimaszolt, ahogy közel lépdelt a békésen fának dőlt testhez, mert szinte azonnal felismerte a férfit. Hát te is eljöttél? Mindig azt mondtad, leszarod a falkát. Csak pia legyen. Nem mondhatni, hogy kedvelték egymást. A saját mellkasát széltében végigszántó mély heg is erre utalt, sokak között ő volt az egyik ok, amiért elhagyta a falut. De az már a múlt. Tudta, hogy nem gyűlölte őt, csak félt tőle. Furcsa érzések fogták el, ahogy a holttestre nézett. Főleg az arca miatt. Mosolygott. Szelíden, békésen. A látványra összeszorult a gyomra. A halott épp egy ott heverő köpeny felé nyúlt. Biztosan fázott az utolsó pillanataiban. Most a szíve szorult össze keservesen, de visszanyelte a könnyeit. Óvatosan, tiszteletteljesen csukta le a halott szemeit, ahogy féltérdre ereszkedett és a másik kezével felemelte a köpenyt.*

Úgy...sajnálom...
*Aztán felállt. Másnak már nem lesz rá szüksége, így magára húzta a vastag ruhadarabot, fejére pedig a csuklyát. A melegség elöntötte a testét, de ennyivel nem úszta meg, amit egy újabb tüsszentés és egy mély köhögés is jelzett. Aztán átpásztázta a terepet és megtalálta Dilecet és azokat akik körülvették. Freya is ott volt, helyes, vele is beszélnie kell. Határozott, de fáradtságtól remegő lábakkal elindult felé, miközben párszor majdnem elesett.*

*Dilec viselkedésére ő is átrendezte vonásait, enyhe lesajnáló arckifejezést öltött magában, de szeme kacagott.*

Ugyan már! Miért kellenék az ördögnek? Hisz látom, túlélted. Furcsa... azt hittem az első kardcsapás ledönt a lábadról. Bár nem tévedtem nagyot, hisz már fél órán belül olyan sebeket szereztél...

*Ekkor Borisz jelent meg. Bár azt állította, hogy elfogyott az ereje, Freya még most is jobban érezte magát a közelében, és kisebb sebei, amiket eddig észre sem vett, gyógyulni kezdtek. Raden mellette ült, a nő megsimogatta fejét. Látta közeledni Gauldothot, már messziről integetett neki.*

-Én... én... *de nem tudta folytatni pedig annyira ki akarta mondani hogy az a grizli nem is ő mert ő nem olyan és nem akarta megijeszteni se valakit széttépni.. de nem bírta kimondani.. inkább csak letörölte a könnyeit a pizsama ujjával ami miatt újabb maszat lett az arcán.*

*Úgy tűnt hogy a nő jobban lett valamitől.. ezért elengedte és a markában szorított maradék főzetet odaadta neki.*

-Nesze! Csepegtessé magadra még. Gildasz csináta és valami gyóccer.
*Mondta neki és sóhajtott egyet, amivel összeszedte magát. Az idegenre nézett akit nem látott korábban.*

-Szega kiccsávó! *köszönt neki, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy sáros szürke, véres mókussá változott és felszaladt Selestina vállára a másik mókus mellé*

*Freya kijelentésére kicsit felhúzta a szemöldökét*

Igen, kaptam egy kis sérülést... de nem volt halálos, nem szorultam rá a segítségedre! *Na jó, ez nem volt teljesen igaz. Bántotta a férfi egóját a dolog.* De attól jó, hogy ott voltál... Khm... kösznmm...*valamit motyogott az orra alatt. Nem büszkeségnek érezte, hanem ciki dolognak. Másnak sokkal könnyebb bármit is megköszönni. Aztán odajött hozzá Aroura*

Rendben! A harcosok nevében is köszönjük a segítséget! Mindenki kivette a részét a harcban! Szívesen látunk a holnapi ünnepségen! *bólintott, ezzel kifejezve a háláját.* Ó, és... Borisz! Add át üdvözletem a Tanácsnak! Ha emlékezetem nem csal, beszélőviszonyban vagy Erasszal... Hiszen tegnap, amikor a kém után mentünk,, te ott voltál. A Tanácsnak köszönjük a támogatást. Holir merre jár?

*Látta, hogy közeledik Gauldoth. Mintha Freya felé tartana, nem is Dilec felé. Gauldothra pillantott, majd az ájult Balthazarra. Aztán megint G-re, és újra Balthazarra. Talán felkérhetné, hogy vigye el őt a börtönbe? De kivel? Ekkor Freyára pillantott.*

Freya! Belefér még egy szívesség teljesítése a naptáradba?

Semmi baj...semmi baj.
*Ismételgette suttogva, még mindig szorosan ölelve, kicsit csititgatva. Majd csak nézte ahogyan az alakváltó még maszatosabb lesz. halvány mosollyal pillantott rá ,majd az üvegcsére. Bólintott.*
- Akkor biztosan hatásos.....tényleg..merre lehet....
*Pillantott szét , végül az üvegcsére tekintett és kinyitotta. Kicsit csepegtetett úgy, ahogyan Kuku mondta. Nem telt el sok idő, érezte már a hatását, a karcolások teljesen eltüntek, már ettől jobban érezte magát, aztán a másik is csillapodott kicsit. Nem teljesen, mivel még apró fájdalmakat érzett, hiszen ez a mágia ellen nem jó, teljesen, de már lassan tudott sétálni. Inkább fáradtnak érezte magát.*

Kuku..ő itt Khaled.
*Mutatta be őket egymásnak, aztán végül már csak arra eszmélt fel ,hogy már két mókus volt a nyakában. Mosollyal pillantott rájuk. Az eredeti mókus meghúzta magát a masszatos mellett de még nem ment el. Megsimogatta mindketőtt.*
Van még dolgod Kuku ? Vagy megkeressük Gildast?
*Kérdezte kedvesen ,s azzal átpillantott a másikra.*
Majd bemutatlak nekik Khaled...jó?

*Arorua elmosolyodott*

- Egy gyógyító mindig ott segít ahol tud. Sajnálom az elesetteket és fogadd részvétem a gyászban.

*a kérdésre lopva Gildas felé pillant és mivel láthatóan Dilec egyelőre nem azonosította Gildast Holírral úgy fogalmazott hogy ne keveredjen hazugságba, de Gildast se buktassa le. Majd ő maga közli hogy ő volt Holír, ha úgy akarja.*

-Holír éppen kipiheni a csata fáradalmait de bizonyára még találkoztok. Kérlek add majd át neki üdvözletem, mert most nincs alkalmam elköszönni tőle. Ami engem illet szintén átadom az üdvözleted a Tanácsnak és Eras úrfinak is.

*A farkasvezér bizonyára nem ostoba és átlát majd a támogatók kilétén ha lesz ideje átgondolni a részleteket, de erről majd másnap beszélnek ha Eras úrfi is engedélyt ad rá.. így most ennyiben hagyta a dolgot.*

-Holnap találkozunk.

*meghajolt majd elindult be a fák közé hogy eltűnjön mindenki szeme elől. Ott egy távolabbi tisztáson felvette sárkány alakját. Most csak halovány derengés volt körülötte a szokásos aura.. Fellökte magát a levegőbe és hatalmas szárnyaival könnyedén szelve a levegőt elindult az Örzők városa felé. Épp a fák lombja felett, nagyon alacsonyan repült, mert igyekezett nem kerülni a csatatéren vérfarkasok látóterébe. Azzal megszegné az inkognito parancsát. Ami egyelőre érvényben van. Egy pillanatra látott két elfet és kukut.. ezek szerint ő is rendben van. megnyugodott és mikor kissé távolabb került, emelkedésbe kezdett, tempózva az Örzők városa felé, mert még haza is szeretett volna érni a holnapi ünnepség előtt átöltözni. Gildashoz egyelőre úgysem térhet vissza feltűnés nélkül... a fekete szedres köpeny pedig úgyis használhatatlan már.*

--->> Örzők városa >>

*Szélesen elvigyorodott, mikor Dilec bocsánatot kért, majd a vállára tette a kezét.*

Ö, bocs, ezt majd egy következő alkalommal megismétled, mert nem hallottam kristálytisztán.

*A szívesség szó hallatára felvonta a szemöldökét.*

Hát az attól függ...

*Úgy megszeppent az integetésre, hogy majdnem elesett, és szinte egy kisebb balettet lejtett, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Aztán felegyenesedve, mintha mi sem történt volna, maradék méltóságának foszlányaiba kapaszkodva állt meg a kis csoport előtt, rezzenéstelen arccal. Végignézett a társaságon. Szívélyes mosollyal nyugtázta, hogy a csapat akikkel ide indult, teljes létszámban túlélte az ütközetet. Szeme megakadt A.J. láttán, akire elismerően bólintott. Látta, hogy a farkas alakja ellenére hogy küzdött, ami a maga módján számára hihetetlen volt. A Carme nevű is sértetlennek tűnt, ha voltak is sebeik, az a gyógyító remek munkát végzett mindenkin. Aztán Dilecre vetült a pillantása. Lehet, hogy fizikailag nem sérült, de tudta, hogy ez a csata mély sebeket ejtett a lelkén. Biztos nem tőle fogja először hallani, de úgy érzi, rá fog férni pár nyugtató szó. Freyán sem látott sebeket. Mély levegőt vett, majd inkább magának és a szélnek, mint akárki másnak, kijelentette:*
- Örülök, hogy túléltétek. Túléltük.

*Az utolsó szóra tette a hangsúlyt. Úgy döntött még vár a kérdezősködéssel, amíg az immár hivatalos vezér befejezi a mondanivalóját, hisz' udvariatlanság lenne félbeszakítani.*

*már mókusalakban köszönt Khalednek vékony mókushangon*

-Szega Khaled! Ahogy Ceres monta kuku vagyok. És nem vagyok mindíg ilyen ... bőgőmasina. Csak most így alakút úgyhogy ne mond senkinek. ockaj? *mondta a fiúnak, aztán Selestina kérdésére válaszolt*

-Gil pihen Nagyon fáratt aszonta. Ezért leültettem egy lapos mohás kőre hogy pihennyék! De még reggel előtt hazaviszem, nem hagyom hogy megpörkölje a seggét mert bealszik!

*Elgondolkodva nézett a fák között eltűnő Aroura után. Holir kipiheni a fáradalmakat... Agya bőszen pakolgatta a mozaikdarabokat: Holirról, aki mit sem tudott a Bázis szabályairól; a fekete lényről, ami a mágikus könyvvel együtt eliszkolt; Holir ezzel a "Borisszal" jön, aki a Tanáccsal valamiféle kapcsolatban van... a mágikus könyv a Tanácshoz került, erről papírt is kapott... aztán valaki dobott neki egy ellenmérget... Nagyon úgy tűnt, hogy alakváltóval van dolga. De ha ez igaz, akkor addig úgysem fogja megtudni, ki is ő valójában, amíg Holir úgy nem határoz. Így hát nem volt mit tenni, csak megvonta a vállát és ismét Freyára és a nemrégiben bepiruettező Gauldothra figyelt.*

Hé, Gauldoth! Ha a harc után fogod kitörni a nyakad, akkor mindenki röhögni fog a sírod felett... Amúgy épp jókor jöttél! Mi a terved mára? Csak mert arra gondoltam, hogy Freya és Te elvihetnétek két harcossal ezt a balga egyént... *bökött fejével Batlhazar felé.* Két harcos felkanalazná egy hordágyra, ti pedig bekísérnétek! Elvállaljátok? *meg se várta a választ, füttyentett két harcos felé, akik épp halottakat halmoztak egymásra* Te, és te ott! Ide hozzám! Kerítsetek egy szabad hordágyat és ezt a bűnöst hurcoljátok be a börtönbe! Hogy tudjam, tényleg elvégzitek a feladatot és nem álltok meg az első ivóban berúgni a győzelem örömére, Gauldothot és Freyát rendelem az ellenőrzésetekre! Egyik rosszabb, mint a másik, elhihetitek nekem! Ha csak rosszul léptek, Gauldhot elkapja a gigátokat... a jobbjával, gondolom nem kell külön részleteznem. Freya pedig a gyereket is belétek beszéli! Gyerünk! Ne lacafacázzatok!

*Az őrök pár pillanat alatt elővarázsoltak egy hordágyat, és már ott is teremtek Batlhazar mellett. Felpakolták, és várták a további utasításokat.*

Na, induljatok! Úgy látom itt még elleszünk egy ideig. Délben megtartjuk a ceremóniát, addigra szedjétek össze magatokat! Carme! *látta, hogy a lány nincs a környéken, felsóhajtott* Freya! Hozz nekem légyszi egy aszpirint, úgy érzem előjött a migrénem! *fogta meg a homlokát és legyintett feléjük* Na, menjetek!

*A.J. jött oda hozzájuk* Mehetek én is velük?

Miért?

Hogy ne féljenek egyedül!

Te jó ég... a Tanács nem kap ekkora kísérőbizottságot! Felőlem!

*A.J. egy megkönnyebbült vigyorral a képén Gauldoth mellé szegődött. Legalább megússza a hullapakolást...*

*Egye fene, eszébe jutott, hogyan keríthetné elő Holirt! Hiszen az a tag jóban van Kukuval... Kuku pedig imádja a hasát... Úgy elordította magát a téren, hogy még a falu szélén is érteni lehetett*

Keresek egy Holir nevű embert! *most jön a csali - gondolta magában. Kuku, benned bízom!* Aki előkeríti nekem, kap egy marék ezüstöt és annyi sültet ehet, amennyit nem szégyell! Meghívom vacsorára!

*Várta a hatást.*

*Megcirógatta Kuku buksiját mialatt ő társalgott Khaleddel, s hozzá kedvesen elmosolyodott. Hagyta őket kicsit beszélgetni. Végül vissza pillantott a mókusra. A másik közben átugrott Khaled fejére s oda dörgölözött kicsit.*

Jó lenne, ha kell segíteni szólj csak, mivel reggel megégette a hátátt csúnyán, nem kellene megint ezt engedni.
Jut eszembe, bár tudom nem ide tartozik....remélem tudtál enni a szederből amit küldtem. Azt is remélem, hogy izlet.

*Azzal meghallotta egy férfinak a hangját, aki bőszen hívogatta azt vacsorázni, aki tudja merre van Holir, vagy ő magát is. Hirtelen pillantott a kis mókusra aki a vállán pihent ,mialat ajka elé emelte mutatóujját. Jelezve ,hogy ne szóljon.*
Csss.... hagyd ezt Gildasra kérlek Kuku..ígérem ha most nem hallgatsz a pocakodra, Gildas engedélyével majd elmegyek hozzátok és valami nagyon finomat csinálok neked. Sok hússal!
*Suttogta neki* Amit szeretnél!

*amikor elhúzott a fejük felett közel egy nagy valami, ijedtében majdnem leugrott Selestina nyakából.*

-wááá a szeder! Nagyon fincsi vót! Hozzá majd még lécci lécci! Egészen be lett sózva ahogy a szederre gondolt.*
-Ne aggóggyá, nem hagyom hogy megpörkőjje magát! Kicsit hagyom még asztán majd ló leszek és hazalovacskázhatik a hátamon.. hehehehe

*amikor meghallotta Dilec hangját... potyavacsoraaaa.... *

*Szinte azonnal repült is volna Gildashoz hogy megmondja hogy bujjon el egy bokorba és változzon Holirrá, és lesz ingyér ezüst meg ingyérkaja, de Selestina közbelépése és ígérete megakadályozta.

Tétovázott... melyik kaját válassza.. de aztán Selestina kimondta a varázsszót.. azt ehet amit szeretne...
csirkesült, kacsasült. sütik krémesek, gyümölcsleves, tejszínes túrós tészta sajt csokoládé palacsinta muffin malacsült, almásrétes.......

-szedressütemééény! *szaladt ki a száján talán hangosabban is mint szerette volna, de vékonyka mókushangja nem jutott messzire.*

Hm...Ha csak holnap lesz, akkor holnap lesz. De eljövünk! ^^ Akkor most már mehetünk Selestináékhoz!*elindult nem is figyelve, hogy Chris megy e vagy sem.*

*Ahogy sétált, pár hullát átlépett, de nem vesztette szem elől célját. Örömmel lépegetett, amíg meg nem hallotta Selestináék halk beszélgetését. Hátrált, majd elbújt egy nagy hullacipelő farkas mögé.* Megtenné, hogy elmenne ahhoz a férfihoz úgy, hogy nem fogok kilátszani, hogy ne lássanak meg?*mutatott először Chrisre, majd Selestináékra. A farkas egy nagy sóhajjal elkezdett lassan menni, és elérték Christ.*Köszönöm!*Erre az elindult valamerre, Harmonia pedig megfogta Chris ruháját, és közelebb húzta.*Óh, miért pont én?*remegett.*Hallottad Dilecet, igaz?*a sárkány csak bólintott.*És ahogy mentem, hallottam, hogy az a Gildas vagy ki tudhat valamit arról a Holirról....Nem tom... Mit tegyek? Tudod, hogy nem tudok titkot tartani. És ez nagyon is titoknak tűnt! Egyből kifecsegem, és ezt már rég bebizonyítottam, amikor rögvest visszajöttem és elárultam neked!

Mit csináljak? Mindig elfog az az érzés, hogy annak kötelező elmondanom, aki ki akarja azt deríteni. Ha azt hallom, hogy ne mond el neki, az első az, hogy elmondom neki!!

És sajnos ezek a titkok sose törlődnek a memóriámból, sehogy se, persze az, hogy mit ettem délben, az már egy perccel később is eltűnik a fejemből... Tényleg, ma ettem valamit is?*gondolt vissza a napjára.*

Na látod? Szenvedek amiatt, hogy nem szabad kifecsegni. De sokkal jobban lennék, ha elmondanám!

Én nem tartalak vissza, hisz nem az én gondom lesz...*vont vállat Chris.*

*Miközben Gault nézte, nem igazán tudta eldönteni, hogy sírjon e vagy nevessen. Szeretett volna rajta segíteni, úgy érezte, hogy a férfi kicsit elveszett. Csak ezért bólintott rá Dilec kérésére.*

Rendben.

*Majd az aszpirines résznél gondolkodás nélkül előkapott egy többször bevetett bájitalt. Extra erős hashajtó, pár órás ható-idővel. Nem vigyorodott el gonoszan, nem árulta el magát. Enyhén megforgatta a szemeit, és átnyújtotta neki.*

Tessék. Ez jobban használ. De aztán ne pazarold el az összeset! Néhány csepp is elég.

*Ekkor A.J. jelentkezett melléjük, Freya megkönnyebbült, hogy életben maradt. Gauldothra nézett.*

Mehetünk?

*A cukkolódásra csak unott ábrázattal félrenézett és a vértől csapzott hajával kezdett babrálni. Piszkosul sokáig kell majd mosnia...amikor viszont feladatot kapott, felkapta a fejét és érdeklődve nézett vissza a vezérre.*
- Hát...tulajdonképpen...

*Ám tisztán láthatóan nem volt választása. Ami nem is igazán volt gond. Nem voltak tervei, a hazalátogatás ráér még, biztosan meg fogják érteni majd. A.J. jelentkezésére csak vigyorgott. Vagy Freya miatt csatlakozott, vagy azért, hogy ne kelljen friss hullákat fogdosnia. Épp bólogatni kezdett volna, amikor eszébe jutott valami és Dilec felé fordult. Aztán inkább mégsem mondott semmit, és elindult a hordágyasok után.*
- Persze, induljunk, mielőtt valami megterhelőbb munkára fognak be minket, egy ilyen intenzív Tánc után az egyszerű sétára még éppen képes vagyok. Azt hittem, otthagyom a fogamat!

*Vigyorgott a saját megjegyzésén, ami lényegében igaz is volt. Nem szerette, ha mások gyógyítgatják. Felborítják a testében uralkodó kényes egyensúlyt, és gyengül az irányítása. Majd helyreáll, mindig helyreáll. Hirtelen eszébe jutott, miért is akart beszélni a vajákossal.*
- Freya, van valami amit meg akartam mutatni a csata előtt, de nem volt rá lehetőségem. Ha igaz amit rólad beszélnek, akkor te talán tudhatod, hogy mi a pokol ez a medál.

*Levette a nyakából az ékszert, és felé nyújtotta. Hiába nem sütött rá a hold, a zöld ékkövek, az ezüst- és aranyszínű anyag egyaránt halványan fénylettek, mintha csak visszatükröznének valamilyen fényt.*
- A hátulján pedig valamiféle...vésés van. Sosem láttam hasonló nyelvet, gondoltam egy hozzád hasonló talán igen.

/A lehetőség adott. Teljes mértékben rád bízom, hogy milyen fontos, lényegtelen, értéktelen, értékes is legyen az. Csak ne legyen összefüggésben az átkommal. /

De végül mégis túlélted. Szerencsés vagy. Több szempontból is.

*Mondta Gauldothnak, majd felé nyújtotta a láncot. Elmosolyodott az ismerős jelek láttán, és hálát adott nagyanyjának amiért olyan sok mindenre megtanította, hisz úgy látszik, a férfinek elég fontos az írás. Óvatosan elvette a kezéből, próbált visszaemlékezni egy-egy szó jelentésére.*

Egy vers... hm... *bár nem értette pontosan, felolvasta szó szerint, ami oda volt írva.*

Ne apránként ölj: pusztíts, ha muszáj,
hatalmasan, irgalmasan.
Hadd legyen vége, mire elkezdődnék.
/Fodor Ákos/

Remélem, segíthettem.

*Tette vissza Gaul tenyerébe az ékszert, és egyesével rázárta a férfi ujjait.*

*A szavak hallatán a homlokát kezdte ráncolni, egyre jobban, ahogy egyre többet hallott a szövegből. Amikor újra a kezében tartotta, arca nem változott, csak akkor ült ki meglepetés rá mikor megérezte a nő kezét az övén. Hirtelen szokatlanul gyorsan nagyon meleg lett a csuklya alatt, amit ennek ellenére még jobban a fejébe húzott, az arcát eltakarva. Sebesen válaszolt.*

- Nem értem, hogy ez mégis...mit kéne, hogy jelentsen. De azért köszönöm a segítséged.

*És az igazat is mondta; fogalma sem volt róla, hogy mire vélje a szavakat. Ahogy arról sem, hogy az Univerzum miért az ő kezei közé sodorta ezt a folyóból. Óvatosan a csuklya alá csúsztatta a medált, és visszavette a nyakába.*
- De nem is baj. Egyszer talán értelmet nyer... A.J., elismerésem a küzdőszellemedért! Nem néztem volna ki belőled.

*Meglepödött a hirtelen kifakadáson ,de megnyugodva ,egy nagy mosollyal bólintott rá.*
Meglesz! Kukunak rendelve van egy hatalmas adag szedres sütemény!
*Kuncogott fáradtan kicsit ,mialatt ismételten megsimogatta a mókus fejét. Nem tudott ezzel betelni, imádta az állatokat. A legtöbbet. Szeme időközben megakadt a másik elf lányon és a sárkányon. Harmonia túlságosan be volt sózva.... ez kicsit rossz előérzetel fogta el, de végül vissza pillantott a két mókusra és az elf fiúra. Lassan haladtak.*
Mikorra legyen kész a süti?

*Látta ,hogyan kezdtek szétszéledni. A farkasok közül sokan a holtakat intézték, látta ,hogy Freya, A.J-vel és a félig idegen farkassal vitték el Baltazart. Legalábbis ,úgy vélte ő lehet az. Előrébb pillantott, látta még ahogyan egy férfi irányit, kiabál. Ő kiabált az előbb is a kecsegtető ajánlattal. Mindebből kiindulva, úgy tűnt, ő lehet Dilec. Szétnézett, a babkaró formájú gyógyitót már nem látta sehol. Hát az alakváltó...*

*A.J boldogan sétált mellettük. Nem szólt semmit. A horizonton egy halvány fénycsík jelezte, hogy hamarosan felkel a Nap. Fél szemét folyamatosan Balthazaron tartotta, aki már eszméleténél volt és halkan pityergett. Amikor Gauldoth elővette a medált, Freya válla fölött ő is megleste az írást.*

Én tudom!! Én tudom!

*De Freya ekkor valami versfélét olvasott fel, és nem hagyta A.J-t érvényesülni. Megsértődött és felhorkantott*

Nem is az! Csak improvizálsz! Nincs is annyi betű rajta! De hiszen... Nem is tudsz olvasni!

Köszönöm, Gauldoth! :-) Láttam, hogy valami különös, harcos mozdulatsort mutattál be, az nagyon ott volt! ;-) megtaníthatnál rá!

*Mellettük az ellenség életben maradt harcosait kísérte néhány őr. Mindnek biztosítanak majd helyet a börtönben, míg ítélkeznek felettük. Biztos valami kőbányába lesznek kiküldve... vagy hasonló. Ha őket is száműzik fel a hegyre, A.J akkor tuti elköltözik! Beértek a faluba. Balthazar közgyűlölet tárgya lett. De nemcsak ő. Emberek tűntek fel a házak ablakában, a kapukban, néhányan az utcára is kimerészkedtek. Egy után jött még egy. És még egy. Egyre csak gyűltek. Követték őket*

Öhm... nem tetszik ez nekem! Skacok! Itt baj lesz!

*A falubeliek lassan egy-egy szót is kiabálni kezdtek. "Kutyák! Gyilkosok! Kitaszítottak! Száműzöttek! Balthazar! A.J.! Félholt! Mind egy rakáson!" Aztán szállt egy paradicsom. A.J. lába előtt landolt. Egy saláta, egy retek, káposzta. Kő.*

Álljatok le! *kiáltott az egyik őr, amelyik B-t cipelte. De hiába. A rabláncon kísért harcosok izgatottnak tűntek.*

*ahogy az ég alja derengeni kezdett kuku leugrott Selestina nyakából és valódi alakot öltött. Bár kinézete horrorisztikus volt a tekintetéből a régi énje sugárzott elő*

-ideje előkerítenem Gildaszt mielőtt lebarnúna, mert akkó nyűgös lesz és nem lehet majd vele bírni nappal Jösztök vélem? Vagy inkább itt marattok? *aztán hírtelen eszébe jut valami és a fejéhez kap*

Wazze! Tönkrevágtam a holdacskás pizsamáját! Miben fog most otthon aludni!!! *megragadja a pizsit magán hogy mutassa melyik ruhadarabról is van szó.. azt természetesen nem kommentálta hogy került rá a másik alakváltó eme speciális privát ruhadarabja*

*Az apró fényre pillantott a távolban. Hát ennyi idő eltelt volna már? Észre sem vette a nagy felfordulásban. Lassan kezdett arra gondolni, hogy nem csak azért fáradt ,mert a képességét használta, illetve a fekete mágia miatt amit átvett Gildastól, bár ezek nagyrészt rátettek, hanem mert kezdett elfáradni. Kuku kérdésére hirtelen kapta fel a fejét. Bólintott.*

Még elkisérünk, szeretnék megköszönni valamit neki, természetesen ha nem gond és van még idő rá. Nem szeretnénk zavarni.

*Majd a pizsamára pillantott. Látott már jobb állapotban lévőt is, ezt nem tagadhatta, de azok után, amiken ma átment ez a ruhanemű, nem igazán lepödött meg. Arra viszont, zavartan pillogott párat ,mikor Kuku kifejtette ,hogy ez a alakváltó férfié...bár inkább nem kérdezett rá. Zavartan mosolyodott el.*
Biztos van neki másik pizsamája is.....

-Lehet hogy van neki másik is! De asz nem ugyanaz! Ebben még csak eccer alutt meg új is vót. Az ágyában vettem fel tuti ebben akart ma is aludni! Én meg elhosztam és eerontotam! *mondta és nem figyelt arra hogy esetleg más is hallja, vagy hogy más esetleg nem pont úgy érti az esetet ahogy valójában történt.*

-ezze most micsinájjak *mondta közben mentek Gildas felé. Ha a nő és a srác lassítottak akkor ő is lassított hogy bevárja. Aggódott érte hogy ő is milyen fáradt.*

-szerintem aluggyá nálunk ha Gil is belemegy. Te is eléggé fárattnak tűnsz. A kissrác is jöhet felőlem..... ha Gildasz is benne van a dologban.

Biztos vagyok benne ,hogy nem fog haragudni....Előfordul az ilyesmi... más nem, talán Rav vagy Ceki segíthet rendbe hozni..nem?
*Kérdezte ,habát látta, hogy nem teljesen van az úgy. Maga sem volt biztos benne, hogy meglehet még csinálni. De meg kellet próbálni. A srác szavait igyekezett úgy értelmezni ahogyan voltak, bár Kuku olyan önfeledten mesélte, hogy zavartan pillantott maga elé. Zöld szemeiben parányi zavartság mutatkozott, nem tudta ,hogy a téma számára azért kellemetlen e ,mert most különböző alvóruhákról, meg személyes holmikról volt szó, vagy azért ,mert Kuku szavai sokaknak félreérthető lett volna. A mókus Khaledről közben vissza ugrott rá, mintha csak megérezte volna az egészet. Most őt cirógatta.*

*Időközben volt ,hogy tartotta a lépést, majd lassitott, aztán ismét próbált felzárkózni. Észrevette ,hogy az alakváltó fiú udvariasan mindig bevárja őket. Erre kedvesen mosolyodott el. Végig nézett rajta ,majd magán s meg kellet állapítania ,hogy ő maga sem volt éppenséggel egy csodálatos látvány. A robbanás okozta esésben, ruhája tiszta sár volt, ahogyan ő is több helyen. A sérülések már meggyógyultak, de néhány helyen szakadt volt a ruhája, jelezve ,hogy ott valószínüleg éktelenkedett valami. Arcán és testének némely részén még mindig megtalálható volt az alvadt vér , haja pedig még mindig vízesen tapadt le s kuszot arcába. Nem...ő sem festett sokkal jobban. Khaled viszont tiszta volt. Teljesen.*

Ott aludni? Én.nem is tudom Kuku.......*pillantott a földre.* Én tényleg nem szeretnék zavarni, elégé fáradtak lehettek..és ha csak nem hagynak minket itt... talán haza tudunk menni.
Habár tény Khaled örülne ha láthatná a földalatti várost..neked meg elkészíthetném a sütit...
*Tette hozzá elég csendesen ,szinte csak magának. Ismét zavartan nézte a földet ettől az ötlettől., de egyre közelebb értek ,mivel a mókus a nyakában feltápászkodott. Észrevette valakit.*

*Mivel nem érkezett válasz, kénytelen volt maga előkeríteni Kukut... feltéve, ha addig nem változott át valamivé, vagy nem szaladt el a közeledő napfelkelte elöl. Valahol a tisztás szélén megpillantotta őt. Egy elf nő és fiú társaságában. Úgy döntött, nem hagyja meglógni Kukut. Sietősen elindult feléjük*