A Vérfarkasok falva - Estevan kocsmája

*Mivel mindenki arra a döntésre jutott, hogy elfogadják a szállás lehetőségét,elindultak a fogadós után. Beléptek az ajtón,körül néztek ,néhány különös furcsa alakot láttak. Elindultak felfele a lépcsőn a szobák felé. Maguk előtt találtak egy hosszú folyosót,ahova a szobák ajtajai nyíltak . Azon a napon szinte teljesen üres volt a fogadó,csak néhány vándor,megfáradt utas szállt meg . A fogadós elkísérte őket a szobák felé. – Itt aludhattok, ne aggódjatok, nyugodtan megpihenhettek,ameddig csak akartok. - mondta Estevan majd lement az alsó szintre. Tahira és Tendo megegyeztek, hogy egy két ágyas szobában alszanak,hiszen úgy is nagyon sok megbeszélni valójuk van és amúgy is ráfért Tahirára egy ügyes gyógyító segítsége,mert az erdőben való menekülés közben elesett és a térdén egy igen csúnya,nagy seb keletkezett.*

*Felértek az emeleti szobácskába.Nem volt túl nagy:2 ágy,egy éjjeliszekrényként funkcionáló hordó és egy szőnyeg a szoba közepén.Az egész helységben kellemes borszag terjengett.Az ágyakon takaró,párna.Tendót kellemes meglepetés érte,rosszabbra számított.De most nem ez volt a lényeg.Tahira leült az egyik ágyra,a fiú is ezt tette,odahelyezkedett mellé.Megtörvén a kínos csendet,így szólt:*

-Nagyon rég találkoztunk már és nagyon sok kérdésem van feléd!Többek között az is hogy mit keresel te itt,ilyen messze a szülőhazádtól?

-Tudod,nagyon sok minden változott,amióta legutóbb találkoztunk.A szüleim elviselhetetlenek lettek,még a vizet is leellenőrizték,mielőtt megittam.Egyszóval túlságosan féltettek.NA EBBŐL LETT ELEGEM!Mikorra már elég harci tapasztalattal rendelkeztem,elszöktem a szüleimtől.Lehet,hogy ezt most furcsa hallani,de te nem tudod milyen elviselhetetlen,ha a szüleid paranoiásak....(Ekkor eszébe jutott egy kínos tényező:Tendónak meghaltak a szülei)...Ohhh...én balga!Bocsáss meg!Nem akartalak megbántani!

-Semmi gond Tahira!Már belenyugodtam a sorsomba...De visszatérve a történetedhez,még mindig nem tudom,hogy mit keresel itt,a vérfarkasoknál.

-Az úgy volt hogy éppen a környéken jártam.Tudod nincsen állandó lakhelyem.Vándorolgatok,vadászgatok.A szellemek elől futottam és pont a gyakorlótéren kötöttem ki.*Ekkor felszisszent,mintha éles fájdalom hasított volna bele.A térdét szorongatta,ruhája átitatódott a vértől.*

-Héjjj!Te vérzel!Vedd el a kezed!Kezelésbe veszem!

* Lefejtette a lány térdéről a ruhát és látta hogy a térdén egy zúzódásos-vágásos seb van!*

-Ez most kicsit fájni fog!

*Kezeit összekulcsolta,majd imádkozó állásba tette.A bőre alól valami,mintha elő akart volna bújni.Elő is bújt:Ujjai végéből zöld színű aura csordogált ki és körbevette a kezeit.Tenyereit odahelyezte Tahira térdéhez és elkeztde a regenerációs folyamatot.A felszakadt bőr mintha új életre kelt volna.Elkezdett összeforrni a többi bőr résszel.A zúzódás nyomai is kezdtek eltűnni,a vér elpárolgott.Tahirán látszott,hogy fáj neki,de nem akarta kimutatni.Körülbelül 3 perc múlva a seb majdnem teljesen összeforrt.Tahira és Tendo is egyaránt megizzadtak.*

-Azt a mindenit.Azt tudtam,hogy gyógyítást tanulsz,de hogy ilyen tehetséges vagy benne,azt nem!Köszönöm!

-Ugyan!Egy ilyen kis seb semmiség.Az én technikám új életet ad az elhalt szöveteknek és sejteknek-Mondta sűrűn véve a levegőt.

*Beértek a kocsmába, és mindenkinek kiosztottak egy-egy helyet. Vanille nem is nagyon törődött a többiekkel, berontott az egyikbe, és maga mögött becsukta az ajtót. Az ő szobája egész meghitt volt. Egy nagy ágy, egy ruhás- és éjjeliszekrény, azon zöld növénnyel, aminek hófehér virága csak úgy árasztotta a szobában illatát. Az ablak nyitva, s a rajta beáramló napfény megvilágította a helyiséget. Táskájából elővette az Ég Szemét, majd lerakta a másik virág mellé. Bár nem nézett ki az valami fényesen. Ennek rendszeres víz szükségeltetett.*

Ne aggódj, kincsem, csinálok neked egy ön-locsoló szerkentyűt. A cseppeket, amik rád esnek, egyik része táplálni fog téged, másik része visszakerül a csőbe, és így lesz egy körforgás. *tervelte ki először csak a fejében.* Meglátod, sikerülni fog! Szerencse, hogy hoztam pár eszközt.*beszélt a növényhez, mosolygott, közben elővett pár fadarabot, egy csiszolópapírt, és egy kést, aztán neki is állt a munkának. Hamarosan kész lett. Egy tálka, amihez egy vödör volt kapcsolva, amiből egy cső állt ki lefele lógva, mind ez fából faragva. A tálkába rakta a virágot. Csakhogy valaminek mozgatnia kell a vizet, hogy az állandóan visszakerüljön a mederbe. Így hát belekezdett a lapátolókba. Mikor végzett, azokat elhelyezte a vödör tetejétől az aljáig. Viszont ezt is mozgatni kell! Vanille felsóhajtott. A szél erősen fújdogált, ez ötletet adott a lánynak. A késsel kivájt egy kis lukat a vödör tetején. A lapátolók azért kellettek, hogy a lyukacson átáramló nagy széllökés megindítsa a folyamatot, és a víz felkerüljön a csőbe, onnan le az Ég Szemének földjébe. Az egészet bevitte a kis fürdőhelyiségébe, ahol vizet öntött a vödörbe, majd elhelyezte az ablakpárkányon azt. Diának fülig ért a szája, hogy feltalálta ezt. Az Ég Szeme lassan kezdte visszanyerni eredeti szépségét.*

Na ugye, drága. Nem megmondtam? Beletelik egy kis idő, amíg újra folyadékot kell öntenem beléd, szóval megleszel egy darabig. Örülsz, igaz? Hát persze! Most ledőlök egy kicsit, kimerített a gondozásod... De megérte!*mondta büszkén, aztán lehuppant az ágyra. Nagy levegőt véve lecsukta a szemét, s elaludt.*

*A szobák kiosztása után Glenice betért a sajátjába. Meghökkenten állt meg a szoba közepén, hatalmas volt. Ritkán aludt ágyban, általában ledőlt egy fa mellé. Leült az heverőre, szeme könnyezni kezdett. Félt, hogy a szellemek visszajönnek, arra gondolt, mit tett Morleyval. Nem tudta kiverni a fejéből azt ami történt. A fejét fogta és már nem szimplán könnyezett hanem sírt, de egy részben nyugodt is volt, hiszen őt nem kereste fel egy kísértet se. Felállt és a tükörhöz sétált. Megpaskolta arcát, majd sóhajtott egyet. Levette kabátját, kivett belőle egy amulettet, amit rögtön fel is vett, hogy még véletlenül se tudjanak a kísértetek a közelébe menni. Az óvintézkedések után lefeküdt az ágyba és próbált elaludni.*

*Tahira és Tendo egymás mellett ültek a kis meghitt szoba ágyán. A fiú a lány térdén lévő mély sebre tette a kezét. Kezei furcsán zöldek voltak az ifjú gyógyítónak. Tahira furcsállta ezt ,de bízott barátjában. Hirtelen nagyon mély fájdalom tört a lányra. Próbálta elfojtani ,nem kimutatni de ez egyre nehezebb volt számára. A kínt és fájdalmat megérte tűrnie ,mert az eredmény magáért beszélt. A vérzés elállt, a seb eltűnt,összehúzódtak a szövetsejtjei. Eltűnt a fájdalom,térde jobb volt mint újkorába. Csodálkozva nézte a lány Tendot ,el se hitte hogy ilyenre képes. Már régen, elszökése előtt is tudni lehetett hogy ezt a pályát választja,de Tahira nem sejtette hogy ennyit fejlődött, ennyire ügyes gyógyító vált belőle. Csak bámult rá és csodálattal nézte a frissen gyógyult térdét,amin már nyoma sem volt a sérülésnek. Azért úgy látszott Tendo is egészen kimerült a műveletben de akkor is elképesztette Tahirát, amit művelt. A lány nem győzött khálálkodni,megköszönni neki és rögvest a nyakába ugrott.*

*A gyógyítás után Tahira köszönések ezrei közt ugrott Tendo nyakába.A fiúnak furcsa volt a helyzet,így inkább lefejtette a lány kezét a vállairól és folytatta a beszélgetést:*

-Tehát a történeted röviden az,hogy elszöktél a szüleidtől és itt kötöttél ki.Rendben.Nem túl kielégítő válasz,de elfogadom.-mondta nevetve -Mit kezdtél magaddal miután elmentél?Képezted magad valamilyen harci tudományra?

-Ez csak természetes!Mestere lettem az íjas harcművészetnek,emellett még jól bánok a fekete és semleges mágiával is!-válaszolt büszkén.

-Várjunk csak! *Tendo homloka összeráncolódott*-A Fekete mágiával???Az meg hogy lehet?Tudtommal az erdei elfeknek nem szívesen tanítják a bűbájok ezen ágazatát.

-.....Tudod,neked sosem mondtam el de titokban volt egy barátom.....és ő bizony sötét elf volt.Mivel csak titokban találkozhattunk,így még azt sem kockáztathattam meg hogy neked elmondjam,nehogy kiderüljön.Tőle tanultam a sötét varázslatokat.

-Így már világos!Bár nem értek vele egyet,de hagyjuk.Viszont az,hogy környezetmanipulációban otthon vagy az most nekem pont kapóra jön!Épp egy tanárt keresek,aki oktatna semleges bűbájokból.Arra jöttem rá,hogy egy felcsernek nem csak a gyógyításban kell jeleskednie.Ha esetleg a gyógyító elesne a harcmezőn,akkor nincs,aki orvosolja a sérüléseket és akkor a munkánk semmit sem ér!Ezért kérlek Tahira,légy a tanárom!Hidd el,nem marad el érte a jutalmad!

*Tahira gondolkodóba esett*

*egy bagoly szállt le a kocsma egyik ablakánál, karmai között egy kis levéltekerccsel. Csőrével megkocogtatta Estevan kocsmájának ablakát. Eltartott egy darabig mire ideért a vihar miatt is, s azért is mert nem találta a lányt. a szószátyár verebek igazították végül útba, így Octavianus meglehetősen duzzogva pislogott és várta hogy észrevegyék, aztán aludni térhessen*

*Miután Tendo meggyógyította kérdezgetni kezdte a lányt. Nem csoda hiszen már nagyon rég látták egymást. Tahira örömmel válaszolt neki a kérdéseire de egy picit elszomorodott mert,ahogy látta barátját, eszébe jutottak neki szülei,a régi otthona és tigrise,Lacey is. Elmenésekor hagyta otthon ,mert nem akarta hogy az út során baja essen neki. Amikor Tendo a sötétmágiáról és rég nem látott fiújáról kérdezett, Tahira feszültté vált. Nem tudta hogy elmondja-e neki vagy , hogy fog rá reagálni. Úgy volt vele ,hogy mivel Tendo a legjobb barátja,elmondja neki. Eléggé meglepődött ezen a fiú de aztán furcsa kéréssel ált Tahira elé. Azt kérte,hogy legyen a tanítója,tanítsa meg harcolni. Tahira igen meglepődött ezen,mert Tendo mindig is inkább meghúzódott a háttérben és ódzkodott a harctól. A lány azért úgy gondolta,hogy mivel ő a legjobb barátja,segít neki. Egy kicsit bizonytalan volt mert nem tudta hogy mennyire tudja átadni tudását ,mert tanulni egyszerűbb mint tanítani. – Rendben,legyen!Megtanítalak harcolni!Azt mondtad,meg lesz a jutalmam,már tudom is hogy mit fogok tőled kérni .- mondta a lány,aztán elindult az ágya felé lefeküdni.*

*Felriadt a kopogásra, és a hang felé vette tekintetét. Megdörzsölte szemeit, majd felismerte Octavianust, aki a levelet hozta. Szaporán az ablakhoz lépett Dia, és kinyitotta a bagolynak.*

Szia drága! Hoztál valamit, igaz e? Ez az enyém, köszönöm.*vette ki a karmok közül a tekercset, és megsimította Octavianus fejét.*Ha szeretnél, maradhatsz, vagy menj haza. Carme biztosan vár rád. Még egyszer köszönöm neked, hogy segítettél.*mosolygott, és belekezdett a levél elolvasásának, és csalódva ért a végére. Chris nincs ott....*

-Rendben,legyen!Megtanítalak harcolni!

*Tendoban ezekre a szavakra hatalas energia szabadult fel.De ez az erő is kevés volt ahhoz,hogy fáradtságát legyőzze.Fejét a párnára fektette és betakarózott.Szemei majdnem leragadtak,de 2 mondatra még maradt ereje:*

-Köszönöm...Jóéjt...

*Nem kapott visszajelzést.Tahira valószínűleg már mélyen aludt.Ő sem tett mást.Lehunyta szemét és álomba szenderedett.*

Octavianus huhogott egyet hogy "Nagyon szívesen " majd még egyet búcsúzóul és felröppent a levegőbe hogy kedvenc odújába repüljön szunyókálni. Éppen duzzogott az eső és a verebek miatt, ezért úgy döntött most nem hazamegy Carme-hez. Nehogy még egy nehéz küldetést kapjon. Egy napra elég volt egy is. Bár kedves bagoly, de Carme igazán megtanulhatná végre hogy mennyire szeret aludni. Természetesen Carme-t Okolta az esőért is, mint mindenért. Mindenről a gazdija tehet!*

Rendben!*elővett egy üres lapot, tintát meg tollat, és megkezdte az írást:

Geret.

Egy eltűnt személyt keresek, név szerint: Harmónia, egy elf lány. Hallottam egy-két hírt, hogy utoljára kivel, és hol volt. Megtudtam, hogy egy Chris nevezetű tanoncoddal tartózkodott, és szeretném megtudakolni, hogy még mindig ott van e nálad? Ha igen, lehetséges a találkozásom vele?

Tisztelettel:
Oerba Dia Vanille

Eszközeit letette az asztalra, a papírt egy szalaggal átkötötte, és kihajolt az ablakon.*

Ki akarja átszelni az eső hűvösét? Itt repülni tudókra gondolok.El kell juttatni ezt a Sárkányok Falvába, s ha adnak ott nektek egy levelet, akkor hozzám visszarepülnétek? A jutalom se marad el ám! A segítségeteket kérem.*szinte a semmiből röppent elő egy ismeretlen madár az ablakpárkányra.



Jó napot, hölgyem. Hallom, szüksége van valakire. Hát, állok szolgálatára.*szólalt meg mély hangján.*

Miféle madár vagy te? Bízhatok e benned?*tette fel a kérdést az idegennek.

Azt hiszem, nem az a fontos, hogy ki vagyok, hanem az, hogy kérdésed eljusson a címzetthez. Ha nem akarod, akkor legyen, nem viszem el. De látsz mögöttem bárkit is, aki ennyi távot repülne, méghozzá a dupláját? Nem. A kistermeteknek persze megviselhető lehet az út, de én épségben átadom Geretnek, át se fog ázni, ígérem.

Honnan tudod, hogy Geretnek írtam?*közben már nyújtotta a tekercset, mivel más választása nem igen akadt. A ragadozó szárnyas elvette, s karmaiba zárta.*

Mit számít?*arckifejezése gonosz volt, hangja sem volt megnyugtató. egyszeriben felreppent, és száguldott a helyes irány felé. Dia viszont kétségbeesetten nézett utána, hogy jó ötlet volt e odaadni neki, vagy jobb lett volna, ha megvárja, amíg eláll az eső.*

*Tahira letette a fejét kényelmes párnájára. Lehunyta szemét,aludni próbált,mivel igen fáradt volt. Hiába ,mert a sok gondolat nem hagyta aludni. Tendoval való találkozása felidézte neki régi otthonát, családját. Nagyon hiányoztak szülei neki. Bűntudata volt,hiszen nem tudja hogy vannak,jól vannak-e. Azt se tudta ,hogyan reagáltak eljövetelére és az üzenetre amit hagyott. Felidézte barátját is ,akit szintén elhagyott. Nem hallott róla azóta sem,nem tudta hogy vajon mi van vele,elfelejtette-e őt vagy esetleg beleszeretett-e valaki másba. Ezeken járt az agya, egy ideig forgolódott ágyában ,majd az álmosság csak legyőzte. Hirtelen felébredt álmából a lány és felpattant. Erre Tendo is felébredt és odalépett hozzá. – Minden rendben,jól vagy?? – kérdezte aggódóan a fiú. – Igen,azt hiszem. Borzalmasat álmodtam,szörnyű volt!! – válaszolta neki Tahira. – Tudod mit??Nekem is kiment az álom a szememből, én sem tudok aludni. Menjük le a pulthoz és igyunk egy fröccsöt,közben megnyugszol és elmondod mi történt. – javasolta Tendo és közben próbálta őt nyugtatgatni. – Rendben,ez jó ötlet,menjünk!!Ezután elindultak a folyosón a lépcső felé.*

*Leült a pulthoz egy kisebb de,magas hordóra.Tahira is mellé huppant.Csengetett Estevannak aki szinte azonnal ott termett.*
- 2 meggybor fröccsöt!
*Nem volt sok vendég,így a csapos azonnal teljesíteni tudta kívánságukat és felszolgálta az italt.Tendo teljesen meglepődött azon,hogy ez a 2 óra alvás mennyire elég volt a pihenéshez.Belekortyolt a fröccsbe és a mellette ülőre pillantott.A lány valamin nagyon elgondolkodott,látszott rajta,hogy bántja valami,de inkább nem kérdezett semmit,itta tovább az üdítőt.Így telt el 5 perc.Ekkor a lány hirtelen felvidult,teljesen megváltozott.Kipihentnek látszott és vidám,energiával teli hangon kérdezte:*
-Mikor kezdjük az edzést?
-Ha eláll az eső,indulhatunk is.Már csak egy jó helyszínt kéne választani.-válaszolt meglepődötten.
*Mindketten leszálltak a ˇbárhordókrólˇ és felkaptattak a lépcsőn.Összeszedelődzködtek és útra készen várták,hogy elálljon a kinti szakadó eső.*

*Hangos léptek zavarták föl álmából. Kómás fejjel ült fel az ágyra már képtelen volt visszaaludni. Hirtelen felpattant és kinézett az ablakon, eszébe jutott, hogy Aleinával megbeszélték a gyógyítást. Leszaladt a ház kocsma részébe ahol Tahira és Tendo italozgatott, szerencséjére Estevan is ott volt. Odament a férfihez és , még álmos hangon, a boszorkány hollétéről kérdezte.*
-Jó reggelt. Köszönöm a szállást, de most jobb lesz ha megyek. Estevan megtudnád mondani, hogy Aleina még a bázison van vagy valahol máshol keressem? * Leült az egyik székre és inkább úgy várta meg a csapos válaszát.*

*Miközben a pultnál iszogatta a fröccsét Tendoval, az álmán gondolkozott,az előző gondolatok még mindig nyomasztották. Egyszer csak felidézte a fiú egyik mondatát és beugrott neki. A mondat így hangzott: - Nem marad el a jutalmad-idézte fel szavait. Tahira már tudta hogy mi lesz a kívánsága,mit fog kérni tőle. Ezen elmerengve egyszerre jó kedve lett és elfeledte előző gondjait. Olyan jó lett a kedve, hogy hirtelen felugrott ,fűtötte a tettvágy. Azonnal el akarta kezdeni Tendo képzését. Nem csak a jutalma érdekelte természetesen , hanem a kíváncsiság és hát a kihívás is,mert tudta hogy nem lesz egyszerű dolga,hiszen ő maga nem tanárnak született. Sajnos az eső meggátolta,hiszen meg kellett várni hogy elálljon és hát egyáltalán nem úgy tűnt mintha el akarna állni. Kedvét azonban ez sem szegte,felmenték hát vissza a szobájukba és türelmesen várták a szebb időt.*

*Tendo az ablakban állt és nézte ahogy kint egyre gyengébben esik az eső.Úgy látszik még az égiek is az edzésemet akarják gyorsítani..-gondolta izgatottan.Azon elmélkedett,hogy vajon hogy fog zajlani ez a tréning..melyik elemre lesz fogékonyabb vagy egyáltalán lesz-e tehetsége hozzá?Eközben a lány a holmiját pakolta táskájába,szinte már útra készen állt.Már csak éppen csepergett az eső.*

-Akkor?Hova induljunk??Talán a ......-a lány hirtelen a szavába vágott.

-Abba az erdőbe ahonnan te is és én is jöttünk.Az legalább közel van AHHOZ a városhoz...Indulás!

-Igenis,tanárnő!

*Lebaktattak a lépcsőn,megköszönték Estevannak a vendéglátást és kiléptek az ajtón.A levegő az esőtől friss illatot kapott,kellemes idő volt.A két ifjú nekivágott 1.5 km-es útjuknak*

Tahira,Tendo----->>>Vérfarkasok falva melletti nagyerdő

* Tahira és Tendo elmentek, Estevan pedig válaszolt kérdésére.*
- Igen elég volt ennyi alvás. Húú.. hát nem is tudom, nem akarom ezzel zaklatni a feleségedet. Hol lakik Gaul, mert akkor mennék is, nem zavarok többet. *Estevan nagyon kedves volt Gelnicehez, ezért próbálta viszonozni ezt egy mosollyal, bár eléggé nehezére esett, hiszen még mindig nem kelt fel, úgy igazából.*

*Elege lett az aggódásból, inkább lement. Gleniceszel és Estevannal találta szemben magát. Felsóhajtott, és leült egy székre. Nem tudta, mit gondoljon, bár milyen gond is merülhetne fel? Ha nem tér vissza a szárnyas, ír egy másikat, és egy szimpatikusabb madárkával elküldi a levelet. Ennyi. De mégis... Gyomra összeszorult. Várta a választ, amit kapni fog. Várta, hogy Harmónia előkerüljön.*

Mért van ilyen nehéz dolgom?*kérdezte magától. Azt se tudta, hogy ha Chris sem tud semmit Harmónia honlétéről, akkor merre induljon tovább.

-Köszönöm Estevan, de igazán nem szeretnék zavarni. Rendben, köszönöm az útbaigazítást. *Glenice már majdnem felállt a székből amikor megjelent Dia és egy idős asszony, aki egy tányér finoman illatozó rántottát rakott az egyik asztalra.* -Na jó, egy kis rántottától nem lesz bajom. *Mikor Estevan odaadta neki a tányért rögtön neki is látott az reggeli eltüntetéséhez. Miután megette, megköszönt mindent felállt az asztaltól és visszament az emeletre, a kabátjáért. Bement a szobába, a ruha az ablak melletti széken volt, felvette majd lement. Elköszönt Estevantól és feleségétől, Diának is intett egyet, majd eltűnt az ajtó mögött.*

---> Vérfarkasok falva- Gauldoth háza

*A férfi kérdezgetni kezdett, amire Dia csak kedvesen mosolygott. Mély levegőt véve elkezdte:*

Talán egy kicsit éhes vagyok. Igazából egy elf lányt keresek, a neve Harmónia. Itt volt, a Vérfarkasoknál, amikor nyoma veszett. Azt mondták hogy Chrisszel sokat volt, meg.... bent...volt egy kocsmában...*kerekedett ki a szeme*Ez az a kocsma? Itt volt a harc, és a "temetés", igaz? És biztosan volt egy kis koccintás a győzelemre. Ez az a hely?

Fent az emeleti ablakon át berepült Zephyr. De Vanille nem volt a szobájában. Ami jelezte, hogy még itt van, az a felturbózott Ég Szeme volt. El kezdte birizgálni a kilincset, mire az kinyitotta az ajtót. Lent megtalálta végül Diát, és átnyújtotta a választ. A padlón állt, és várta, hogy Dia végigolvassa a lapot.*

"Tisztelt Dia kisasszony!

Jelenleg az említett Chris tanítványom szabad napját tölti az elf falvakban, és ugyan ide nyugodtan eljöhet, de ha nem tud repülni ez elégé nehéz lesz megoldania ön számára. Én jelenleg nem tudok elmenni önért és nincs senki akit küldhetnék, de ma és lehet holnap is még ott lesz az elf falvakban. Remélem megtalálja a keresett személyt, de én nem ismerem őt és még a nevét se hallottam sose.

Geret"

Remek. Amint megreggeliztem, mennem is kell a falumba. Köszönöm neked...*tekintett a madárra.*

Zephyr. A nevem Zephyr. És szívesen tettem meg.