Őrzők városa- Központi épület könyvtára

*Leiran át veszo a fiolát és utána csak csendben figyeli az eseményeket, majd mikor Ernesről esik a szó bólint.*

Természetesen itt hagyhatod. Szívesen vigyázok rá. Eras engem úgy se enged a harcok közelébe. Vigyázok rá addig és természetes, hogy aggódsz érte. *Mondta és Ernesre pillantva elmosolyodik felé. Nyújtja a kezét a róka felé aki át is fut rögtön az ő nyakába, végig a karján. Újra a puha keblekre helyezi a fejét és láthatóan élvezi a helyet. Szeretett Leiran nyakába lenni, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretné gazdáját.*

Jól van nincs gond. *Mosolygott és megsimogatta a róka fejét kedvesen. A fiolát elrakta.*

*Bólintott ,majd figyelte a kis jószágot, aki kényelembe helyezte magát. Csak nézte egy kis ideig, majd ismételten bólintott.*
Igen..Leiran úgyis itt marad. Nem megy semerre.
És értem. Természetes, egy jó ideje nem nagyon távoztál a kis személyes palotádból, nem is tudhatnád merre kell mennie. És azt hiszem...tudom is ,hogy ki erre a legjobb személy.
*Vigyorodott el sunyin, mialatt a hangos horkolást fülelte. Intett a férfinak ,hogy kövesse ,majd nagy, és hangos léptekkel indult ki. Amint a nappaliba ért a kanapé mellé, egy kis ideig derékra font kezekkel nézte a kölyköt.*
Ch.... milyen jó dolga van a kis mocsoknak....bár...
*Kezdte legyezgetni az orrát.*
Nagyon erős szagod van e.....
*Morogta, aztán hirtelen kezdte felrázni. Ehy-két erős érintéssel ragadta meg Kukut a felsőjénél fogva és rázta fel.*

Hé csipkerózsika! Ha csókra vársz ki kell ábrándítsalak nincs itt Gil, de nekem lenne egy komoly feladatom a számodra!
Hallod! Kellj fel! Ha jó fiú leszel, bőséges vacsorával jutalmazlak.

*éppen pecázott egy mélységi tárnában amikor földrengés rázta meg... aztán mintha a vöröshajú hangja lenne.. *

WÁÁÁÁÁhhh..hááhhh...áhhááhhh *riadt fel álmából a rázásra majd zavaros tekintettel nézett Erasra meg arra a másikra .. az összes koboldokra az még emennél is nagyobb és eléggé komoly ábrázata van*

-NEMÉNVÓTAM! *kezdett tiltakozni azonnal ahogy meglátta ezeket* -nem én vótam!!
*aztán lassan kezdett felébredni de a feje nagyon hasogatott. Meg is fogta a két keze közé és úgy sandított fel*

-Vacsora? milyen vacsora? *kérdezett vissza kicsit megszeppenve de azért érdeklődve.. aztán eszébejutott hogy haza kellene mennie *
-asszem ez most nem gyün össze sárkánypofa.. mennem kéne.. vissza... csak bealuttam *fogja a fejét ami egyre jobban hasogat*

*bólint majd engedelmesen követi Erast. A kis fickónál amikor megállnak ismét megérzi az illatot... neki lenne ez az illata? Meglepődik magában, mert azt feltételezte elsőre hogy a korábban itt lévő lánytól származik a parfüm.

Amikor Eras keményen ébresztgetni kezdi a kölyköt és az láthatóan kellemetlenül ébred kicsit megsajnálja. Hiszen nappal van, amikor a legtöbb éjszakai lény alszik. Az az érzése támadt mint amikor valaki nappal ébreszt fel egy baglyot csak azért hogy közölje vele hogy kap egeret ha galambot játszik.
Ennek ellenére nem szólt közbe amíg Eras beszélt vele, hiszen úgy tűnik ők ismerik egymást. *

"NemÉnVótam", "NemÉnVótam", persze,hogy nem te voltál!
*Lökte kicsit meg a buksiját miután vissza eresztette a kanapéra. Ahogyan hallgatta megrázta a fejét s ellentmondást nem türő tekintettel mérte fel a kölyköt.*
Ez nem kérés volt..... Látod itt ezt az úrat? A neve Arorua Norgard. Oda kellene vezetned a vérfarkasok falvához. Úgyis arra mennél, nem igaz? De előre közlöm, ő nem tud olyan kicsi lenni ,mint te. Más megkőzelítés kell.
Ő lesz a segítségetek.
Hozzá kívánsz fűzni valamit ?
*Kérdezte ,bár tónusából ki lehetett venni ,hogy ő nem kívánja. Azzal rápillanott a nála magasabb sárkányra.*

Ő lesz az idegen vezetőd. Figyelj rá...sunyi kis fickó!

*miután vissza lehuppantotta Eras a kanapéra onnan nézett föl a bemutatott nagy drabál fickóra aki több mint 60 centivel volt magasabb kukunál még akkor is ha történetesen állt volna. Álmosan megdörgölte az arcát hogy felébredjen de sajnos nem álmodott*

-Hát akkó... mégis lesz vacsi.... *mondta és a haját turkászta hogy kiüzze fejéből a kusza gondolatokat, a fejfájást, meg csak úgy megszokásból mert 2 napja nem viszketett*

-Vannak magasabb járatok... *megint felsandított a nagydarabra* - de te úúúgy be fogod cseszni ott a burádat öregem hogy ide fog hallaccani! .. de nagyobbat meg nemmtok! Meg itt ott van benne pár rám meg itt ot be van omóva.. kicsit kotorkodni kell majd de egy idő után egészen kafán járható..

*megmosolyogtatta a furcsa beszéd ahogy hallgatta, de nem kerülték el a figyelmét a tünetek. Véreres szem, húzott nyakú fejtartás ... ez lehetne kialvatlanság a vele járó fejfájással, de a srácnak folt volt az ingujjá. Vagyis szájat törölt vele, ami lehetett akár hányás is... következtetett. ez a kis fickó vagy tényleg beteg, vagy másnapos*

*közel lépett kukuhoz és leguggolt elé hogy egy magasságban legyenek. *

-mondd meg a neved kérlek!

-hát kuku *felelte a másik*

-Nos Hát Kuku! Elnézést kérek amiért fel kellett ébresszünk nappal. Nem szép dolog és más körülmények között nem is tennénk ilyet. *Erasra sandít majd visszanéz a kölyökre*
-Most viszont te vagy itt az egyetlen aki segíteni tud abban hogy segíthessek. Ez épp úgy a te érdeked is mint mindenki másé. *itt kis szünetet tart hogy elég időt hagyjon a másiknak gondolkodni*
-Számíthatok rád Kuku? Ha igen, akkor a jövőben te is számíthatsz rám. Megfelel így neked is? *kérdezte és közben benyúlt a belső zsebébe és elővett egy kis fiolát áttetsző rozsdabarna folyadékkal.*

-A lélegzeted illata és a gesztusaid azt mondják nekem hogy te másnapos vagy. Ezt idd meg kérlek. Segíteni fog elmulasztani a kellemetlen tüneteket. Nem fog fájni a fejed és nem leszel annyira fáradt sem. *mondta kedvesen, majd kuku mellé ült a kanapéra míg az összeszedi magát. Megint Erasra nézett és már neki mondta*
-hamarosan indulunk. Szerintem nem lesz vele gond.

Lesz, lesz vacsi. Méghozzá nagyon finom majd! Csak ted meg amire kértelek.
*Igazából szinte parancs volt, de ezt nem akarta így kijelenteni. Észrevette Arorua pillantását s elhúzta a száját nyersen, de bólintott helyeslően.....*
Persze..persze nem keltettem volna fel különben....

*Azzal nézte ahogyan barátkoznak. Sóhajtott, de nem aggódott miattuk. Nem lesz itt gond.*
Kuku, figyelj majd rá, jó? Erős, azzal nem lesz gond,de néha túl nyájas. És ne hagyd el ha kérhetem. nem szereti a sötétet és nem ismeri ki magát arra felé.
Így jó?

*az a furanevű fehérhajú figura hátborzongatóan kedves volt... meg is rászkódott egy pillanatra mert kirázta a hideg annyira szokatlan volt neki az ilyesmi, de a vöröshajú alak azt mondta vacsit kap érte.. ám legyen.. kukuval leht üzletelni*

-Ockaj haver! Elvezetem esztet a magas hóembert a farkasokhoz. Asztán még figyelek is rá hogy el ne téveggyen. Mikorra hozzam vissza. vagy majd visszataná?

*bizonytalanúl nézi a vörösesbarna löttyöt de azért elveszi már csak kíváncsiságból is. Kinyitja és beleszagol. Vanami friss finom illata volt de nem tudta meghatározni. *

-oszt ez tuti nem megin valami parfüm? Esztet tuti ra igyam meg? Nem fogok tőle levendulásat fingani ugye?

Arou: -ez egy frissítő főzet. Nem pedig ... rózsaparfüm

-Hát.. ha te mondod hóvirág... na akkó egésseggetekre! *lehajtja egyben a folyadékot és meglepődik hogy semmi íze nincs... viszont mire visszateszi bele a dugaszt és visszadja máris enyhül a fejfájása.

-hú öregem ez baró! Lenn a járatban elég sötét van, akár mán mostan indúhatunk.. csak a csatornáig kő lejutni.. onna fog nyílni a járat innenső vége ... addig viszont fény van .. addig kéne nekem valami nagyobb rongy....

*leveti finom anyagú díszes köpenyét aminek csuklyája is van és odaadja az alakváltónak*

-ez megteszi? *kérdezi, majd odaadja kukunak a ruhadarabot*

K: -Assztabasszta na ilyet se trutymóztam még össze Jó drágavót mi? Asztat ugye tudod hogy a csatornába nincsen patyolat

-hummm... sejtem *kicsit savanyúvá válik az arca de eltökélt marad és kukura adja a köpenyét amit a fiú a földön húz maga után az ujja edig bőven túlér a kézfején. A fejébe húzza a csuklyát így egyáltalán nem fogja napfény érni az idegenvezetőjét.*

-Most már indulhatunk.

*Még visszalép a könyvtárszobába és illedelmesen elköszön Leriantól, majd Erastól is és elindulnak*

-->> vérfarkasok falva ... helyett.... Gildas háza >>>

Hóvirág...hehe ez jó.. Megjegyzem!
*Nevetett fel hangosan, derékra téve a kezét, s hosszan állt, mialatt figyelte őket. Amint a kisebb alakváltó megkapta a ruhát, felnevetett ismételten. Nagyon tetszett neki ez a dolog. Szinte fogta a hasát, de azért ígyekezett tartani magát.*
Azt hiszem Arorua, ezután a kaland után kelleni fog neked egy kis fürdő.
Aztán ne itasd le őt nagyon.....

*Mikor elköszöntek vissza sétált lassan a könyvtárhoz ,megállt az ajtóban s a keretnek dölt. Karba fonta a kezét, s úgy nézte kedvesét.*
Elintézve. Dilec lehet nem fog ennek örülni, de jobb ha ott van a szentfazék.
Aztán mi majd el döntjük ,hogy hova...merre.
*Elvigyorodott kicsit.*
De most csak kettesben vagyunk.........meg az áruló hölgyike...mondjuk.

*Leiran felé fordult és elmosolyodott.* Ericet kifelejtetted... de az Alakváltó nővel inkább most ne foglalkozzunk, hisz már úgy is nyilván való, hogy Eleika küldte és azért, hogy megtudja mennyi mindenre jöttünk rá, és a taktikánkat is meg tudja. *Mondta és oda sétált elé. Eres továbbra is ugyan ott pihent. Kezében volt az igazság szérum.*

Bár igazából én már kigondoltam, hogy is kínozhatnám meg anélkül, hogy ténylegesen baja lenne, de talán ez a szérumosdi jobb megoldás lesz később... te úgy se bántottad volna kedvesem. Ismerlek már ennyire. *Mondta és megsimította az állatka fejét, és lassan betért az ablakon egy kismadár a lábán Selestina levelével. Kitartotta kezét abba szálljon le a madárka és levette lábáról a levelet.*

Köszönöm picike, most menj haza. *mondta neki mikor az elrepült vissza kibontotta a levelet és elmosolyodott.* Szerencsésen megmentették az elfeket. A faluban vannak, és minden rendben van. Ez igazán jó hír. *Mosolygott és mély levegőt vett. Felpillantott kedvesére.* Viszont talán a kémről és az itt zajló eseményekről nem kellene most értesítenem Selestinát. Nem akarom hogy aggódjon. Te is így látod helyesnek?

Tényleg..tényleg a jó öreg ordas!
*Mosolyodott el hosszan ,majd elgondolkodott. Végül a madárra pillantott érdeklődve. Ezután megrázt a fejét egy mosollyal.*
Nem lényeges, nem kell ,hogy tudja. Mint mondtad ,a mi kis nöcskénk nem éppen túl lényeges informció. Már semmin nem változtat ,hogy itt van.

*Majd csak nézte egy kis ideig.*
Igen...nőt nem bántanák...
Itt maradunk , igaz?

*Leiran mélyen nézett a szemébe és mély levegőt véve lassan behunyta a szemét.*

Nem tudom mi lenne a legjobb... De talán rád az elf faluban nagyobb szükség lehet. Vagy nem tudom... nekem itt kell maradnom, így hogy kiderült hogy az Őrzők városa is veszélyben van... és nem csak találgatjuk, hogy ide is támadhatnak... hanem kémkedtek is erre felé... Nem hagyhatom el így a várost... bár ha meg egyedül mennél vissza aggódnál, hogy ne csináljak butaságot...

*Mondta végig gondolat menetét és vissza ült a székbe és levette nyakából a rókát aki csak duzzogva pillantott rá, és szinte kotort vissza a puha keblekre. Mint ha direkt akarná húzni Eras agyát. Lábai Leiran ölébe voltak de feje és mellső mancsai a puha párnákon. Simogatta Ernes hátát, de Eras szemébe nézett.*

Még ha jó atyám azt mondja, hogy menjek oda majd ő tartja is a frontot, ezt már nem engedhetem meg... 1800 éves... nem bír már annyit járkálni, meg nem tud olyan gyorsan írni... Nekem mindenképp itt kell maradnom. *Mondta elgondolkodva. De te oda mész ahova jónak látod. *Mondta komoly tekintettel.*

*Hosszan nézte a kedvesét. Majd csak figyelte ,ahogyan az kecses mozgásával libbel ide, majd oda a teremben. Végül leült s a rókát kezdte hosszan nézni. Szinte érezte ,hogy az direkt játszik vele. Elvigyorodott, ismételten kimutatva a foga fehérjét. Olyan alapon ,hogy "akarsz játszani?" Aztán csak vissza pillantott lassan kedvese szemeibe. Bólintott annak szavaira.*
Igen..igen megértem. Az öreg már tényleg nem bírja a menetett, hiába is próbálkozik.
Amellett, Sayla és még 3 sárkány van most az elfeknél, én már nem kellek oda. Ha meg tényleg itt is harcra kerülne sor, jobb ha itt vagyok, mig te írogatod a leveleidet a szövetségeseknek. de gondoljunk bele...valószínüleg Dilec meg fogja tudni állítani őket.

*Nézte ,hosszan ,majd közelebb lépett hozzá s felemelte az állát. Úgy nézte a szemeit.*

*Leiran mosolyogva pillantott szemeibe.* Igen igazad van kedvesem. *Mondta nyugodt hangon és keze meg állt a róka bundáján, aki fel se vette eras vigyorát, csak még jobban feltelepedett a lány kebleire. Pofija elárulta, hogy tökéletes helyen van most itt és nem szándékozik elmenni.*

Meg ugye az is a fejedbe jár, hogy ha itt maradsz biztos lehetsz abban, hogy nem megyek ki én is harcolni. *Húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva.* Bár igen igazad van a dolgokkal kapcsolatban, és velem kapcsolatban is. Ha nem vagy itt képes lennék én is kimenni harcolni.

Pontosan. A sárkányok védettek. Dilecet nem féltem és ott an a szentfazék is, ha gond lenne ,akkor még mindig mehetek. Az elfeknél is vannak sárkányok, ettől sem tartok. Szóval jobb ha itt vagyok. Főleg azok után, amiket te itt össze-vissza hordtál!
*Pillantott rá szemrehányóan majd elmosolyodott.*
Na mindegy....
Viszont ez a várakzás örjítő.... még aludni sem tudok..mert ébren kell lenni...
*vakarta meg a tarkóját elgondolkodva.*
Pár napja nem is aludtam sokat...

Igen... a várakozás a legrosszabb. Viszont ha ennek vége annyit aludhatsz amennyit akarsz... Kuku elment? *Kérdi és gondolataoba más válaszolt is.* A francba Gil! Elfelejtettünk Gilnek levelet küldeni. Kukuval akartam eljuttatni hozzá. *Mondta és kapkodva húzott oda egy lapot és írni kezdte neki a fejleményeket. A kémről, és amiket Dileccel beszéltek meg. És bocsánatot is kér tőle a levél végén, mivel a sok történés miatt kiment a fejéből a levél, pedig Kukuval akarta elküldeni, ha már oda keveredett hozzájuk ismét.*

*Keze gyorsan járt és hamar meg írta a levelet. Még így is szép volt a kéz írása. Miután ezt megírta egy hollót hívott oda akit el is küldött Gildashoz sürgetve küldte el azt.*

Nem hiszem el... egy ilyenen fogok elhasalni...*Mondta kicsit idegeskedve. A róka vissza telepedett a nyakába.*

Igen..annyit amenyit akarok! És ez a gondolat már most nagy örömmel fog el. Gondolj csak bele..amenyit akarok! Ahh
*Már előre elképzelte ezt az egészet. Örömmel sétálgatott a teremben kicsit. A levél hírére a lányra pillantott ,majd kicsit elvigyorodott.*
Hát..szerintem nagy gond lesz belőle..főleg ha meglátja a mi nagydarab sárkányunkat az ő lakásában. Emlékszel mekkora volt a belmagasság?
Szerintem nagyon vicces lesz. Nem szeretem ,ha szenved Arorua....ne érts félre, de néha neki is kell a változatosság...
nem beszélve Gilről.
*Nevetett fel, majd bólintott.*
Jahm.
Őt neveztem ki idegenvezetőnek. Szóval elmentek. Már egy kis ideje....
*Pillantott kifele az ablakon.*
De tartozom ezért Kukunak egy vacsorával..remélem majd megcsinálod.

*Elküldi a hollót a levéllel és rápillant.* Mindegy ez van... de elküldtem a "hivatalos iratot" ha egy kicsit késve is érkezik meg.*Húzta félre a száját és mikor a vacsora jön szóba a plafonra néz*

Sejtettem, hogy elő kerülök, ha ilyenről van szó... persze meg csinálom. *Mondta megadón magát.*

De ezért cserébe neked is meg kell tenned valamit nekem. *Mondta ránézve felhúzva a szemöldökét.* Nos kitalálod hogy mit is?

Szava nem lehet. A levél megy...szerintem még este előtt megérkezik oda.

*Pillantott rá. Szélesen vigyorgott mikor igenlő választ kapott ,majd az értetlenség ült ki arcára. Hosszan nézte, de nem tudott mit mondani. Egy pillanatra hebegett, habogott ,majd csak szélesen elvigyorodott. Puhatolózva.*

Mit is?

*Széles mosolyra húzódott a szája és vissza ült a székre és Ernest simogatta.*

Azt kell meg tenned nekem drága egyetlen szívem szerelme, hogy ha ennek az egésznek vége elviszel engem egy vadászatodra. Elkell engem is vinned. *Mosolygott szélesen, hisz tudta, hogy akkor a tivornyán is ott lesz a vadászat végén.*

Bár igaz neked elégé zavaró ha a vadászaton ott van a kedvesed, és még zavaróbb lehet, hogy a tivornyára is el kell akkor vinned. *Mosolygott kissé gonoszan, bár tény kiakart kicsit már kapcsolódni. Az utóbbi 100 évben csak munkából állt az élete.*

*Amint a lány válaszolt hirtelen megkönnyebbülen sóhajtott fel. Akkor mégsem durva dolgot ígért meg neki, á amikor fel is fogta ,hogy ez mit is jelent, szemei kipattantak s csak nézte egy kis ideig.*
Micsoda?! Hogy én ..téged...oda?

*Kérdezte ismételten ,majd masszirozni kezdte a homlokát zavartan. Úgy pillantott rá ,majd el.*
Nem is tudom....
*Kezdte, de végül egy sejtelmes vigyorral pillantott rá.*
Ha meggyőzől róla ,hogy képes vagy ott helytállni.....

Én képes vagyok ott helytállni? *Kérdi elkerekedett szemekkel.*

Nem volt elég meggyőző az mikor kiszöktem csak azért hogy veled és a haverjaiddal szórakozzak? *Kérdi elképedve, bár akkor még Sayla nem volt a társaságban mert még igen csak fiatal volt és nem is volt harcos.*

És mégis nekem miért kellene bizonygatnom? Egyszerűen megoldhatjuk... ha nem viszel el... nem csinálom meg a vacsorát.*Mondta és keresztbe fonta a karjait. Nyeregben érezte magát ebben a vitában most. Ott volt az adu az ő kezében. Mosolya újra vissza tért az arcára.*

Tudod én így is tudok játszani... ha nem viszel el... akkor én se főzöm meg Kukunak a beígért vacsorát...

*Elkomorodott egy kicsit ahogyan hallgatta ,majd ugy tett ,mint akit nem nagyon érdekel. Elpillantott.*
Jólvan akkor megkérem Kuruczot ,hoy főzzön.

*Felnevetett s rápillantott kicsit.*
Ohhh azok az idők mások voltak. A mostani vadászatok és tivornyák sokkalta izgalmasabbak, hangosabbak és veszélyesebbek.
*Villantak meg kicsit a szemei ,majd sóhajtva legyintett.*

Jól van..jól van..legyen... akkor gyere. De akkor rángasd el a szentfazekot is.