Őrzők városa- Központi épület könyvtára

*Leiran mély levegőt vett és a férfira pillantott és leült a székbe ahol ezelőtt ült.* Csak így egyszerűen? Semmi kereszt kérdés? Semmi vizsgáztatás? *Kérdi furcsállva a dolgot.*

A lényegében a gond az hogy egy lehetséges háború szélén állunk. Két lehetséges célpont van... Az őrzők városa és az Elf falvak... Számunkra kiderült, hogy itt is jártak felderítők... szóval lényegében az a gond, hogy a vezető váltás megosztotta a vérfarkasokat és van egy két ordas akik az őrzők bukását akarják... persze csak azt felejtik el, hogy ha minket megölnek akkor két kimenetele lehet a dolognak... a védő mágia összeomlik és az egész sziget lelepleződik az emberek előtt vagy örökre fent marad és bezárja őket... De ez már a következmény...


Lényegében ennyi lenne a helyzet... de nem értem, hogy miért hivatott téged ide? Ernes tolakodása kevésbé zavar mint a te folytonos vizsgáztatásod... *A rókára pillantott kedvesen elmosolyodva.* Mi mindig is jóba voltunk igaz Ernes *Mosolyogva oda dugta az arcát az orrához. Az állatka a fejét a lány kebleire hajtotta vissza kényelembe helyezve magát.*

*A parancs az volt, hogy tudja meg, ki mennyit tud a készülő háborúról. Ő kapta az őrzők megfigyelését, és amikor meglátta a közeledő hintót, tudta, itt észnél kell lenni! Szerencsére urától és parancsolójától kapott valami finom port, ami megvédte a napfénytől, mivel tudvalevő, hogy az alakváltók nem bírják a világosságot. Beborította az egész testét, de nem érezte nehéznek, így át is tudott változni egy egyszerű, őszülő öreg őrzőférfivé. Valami különleges kristályból készült, nagyon vékony üveglapot is kapott, melyet akár egy kontaktlencse, fel tudott venni és kitűnően látott még a fényben is. A fogadóbizottság bemasírozott az épületbe. Borgo gyorsan felszaladt Leiranékhoz, de nem volt elég felkészült, nem tudta, hogy ilyen megbízottja nincs az épületnek, mint amit gyorsan improvizált magának. Majdnem lebukott! Ekkor megkapta a parancsot a kijárási tilalomról! A-ha! Szóval elbújnak... ez egy fontos infó! Ezek után óvatosan kicselezte a nappaliban - vagy épp a mosdóban lévő embereket, és hallgatózott az ajtónál. Nagyon hasznos infókat tudott meg! Viszont a meleg és a benne gyülemlő adrenalin végett gyöngyözni kezdett a homloka. Az álcája olvadni kezdett! Ekkor megérezte, hogy egy állat jön fel. Gyorsan bebújt a szemközti ajtó mögé. Egyre idegesebb lett, egyre jobban izzadt. Mikor az állat besurrant Leiranhoz, ő maga gyorsan végigrohant a folyosón és a másik végén elbújt. Pont jókor, mert ekkor ért fel Arorua és jött ki Eras. Viszont csöpögő maszkja elárulta. Amikor Dilec utána vetette magát, összeszedte minden erejét és egérré változott, hogy minél gyorsabban el tudja húzni a csíkot. Viszont ez rettentően legyengítette! Szüksége volt egy búvóhelyre, ahol összeszedheti magát! Viszont az álca egyre gyorsabban folyt, és a nap ereje egyre inkább lelassította. A fal egyik résében elbújt.*

*Mikor Dilec és Eras megállt, hogy szétnézzenek, Eras kérdezett. Dilec csak felmordult. A vadászösztön kezdett benne feltámadni. Fenyegetően villant a szeme*

Miért kételkedsz? Nem bízol bennem?

*Ekkor a falból egy parányi egérfarkat vettek észre, ami kikandikált. Az állatka nem mozdult. Tekintetével jelezte Erasnak, hogy ő lesz a betolakodó*

Dehogynem! Ha nem bíznék..meg sem kérdeztem volna.
*Vigyorodott el ,mialatt meglátta a villanó szemeket. Gondolta ,hogy megkezdi a hatását a hold hamarosan a férfinál. Körbe pillantott ,majd észrevette a jelzést, s oda pillantott halkan. Szinte nesztelenül. Elkomorult...egy alakváltó. Vajon kinek dolgozhat? Biccentett a férfi felé.*
Te vagy az állat....
*Vigyorodott el szélesen ajánlva ,hogy kapja csak el a kis cincogó farkacskáját. Ő halkan lépet egyet a falig, majd leguggolt. Nagy kezét messzebb tette, de úgy ,hogyha Delic el is rontaná, ő elkapja. Ezután jelzett neki...a férfi jön.*

-nem hittem volna hogy hiányzik a .. vizsgáztatásom *mondja szerény mosollyal.*

-A vizsgáztatásoknak ezennel vége. Neked más, sokkal nagyobb és felelősségteljesebb feladatod lesz a jövőben mint a gyógyítás. De természetesen ha bármikor szeretnél tőlem kikérdezést, akkor állok szíves rendelkezésedre. *mondja komolykodva*

-Tudod Lerian nem azért igyekeztem átadni minden tudásom hogy bosszantsalak. Hanem azért mert attól féltem szükséged lehet rá. *mondta teljesen őszintén* -de már nem leszek a terhedre vele. Nem lenne illő hogy ilyesmivel untassam a jövőbeli Vezetőt.


-igen... akkor valóban nagy a baj. Talán meg lehetne velük értetni mi a helyzet és mi lenne a következmény. A tudatlanság serkenti a bajt. Haraggá téve az oktalan félelmeket és a végén a baj megnövekszik ....

Igen jó lenne nekik elmagyarázni, de momentán olyanok nyúltak a fekete mágiához akik nem értenek hozzá... magyarázhatnék nekik nem fognák fel... csak az elvakult hatalom vágyuk... az van...*Mondta rápillantva.* Köszönöm, hogy szeretted volna hogy fel legyek készülve, de úgy érzem, hogy tudok annyit a gyógyításról, hogy stabilizálni tudjam a komoly sérülést míg te oda érsz. Akárhol is legyünk Erassal vagy Geressil úrral.*Mondta és mély levegőt véve nézett a férfira, meg meg simítva Ernest fejét.*

Azért idegesített a kioktatásod a gyógyításról mert momentán évek számában én idősebb vagyok tőled... több időm volt foglalkozni a fehér mágiával mint neked... a gyógynövényekkel... és mégis mert nem tudtam kapásból fejből a kereszt kérdéseidre a választ... én éreztem magam hülyének... De igazad van... mindenhez én se érthetek. Neked meg még előnyöd is van... mivel gyógyítás a képességed is...

Tudod miért volt Gressil úrnak rossz napja? Pontosabban rossz másodnapja?*Kérdi a férfi szemeibe nézve, de kíváncsi volt a válaszra, ha nem mondta el akkor egyenlőre ő se teszi meg a férfinak.*

-Tehát fekete mágiáról van szó.. így már értem miért rám esett a választás. A fekete mágiát ki tudom oltani, a fehér mágia képes kioltani a feketét és viszont. Fel fogok készülni rá és minden erőmmel a jó szolgálatában leszek. *mondta nagyon is komolyan*

-Igen, tudom hogy kellemetlenül érezted magad, de ennek ellenére mégis úgy éreztem hogy át kellene adnom Neked minden tudásom. Akkor is ha eleve mások vagyunk és mások a lehetőségeink. Bizonyára megérted.

- A felség említette hogy jártál náluk, de nem mondta miért. Inkább csak a rövid tényekre szorítkozott a feladatommal kapcsolatban. Ha majd úgy látja jónak hogy megosztja velem a rossz napja okát akkor az ő tisztje ezt megtenni. Kérlek bocsáss meg, de illetlen lenne a háta mögött a személyes dolgairól társalognunk, hiszen ha nem említette nekem, akkor nyilván nem akarja hogy tudjam. *vette elejét bármiféle pletyka esélyének, bár nem sejtette miről is lehetett szó. *

*Mély levegőt véve nézett maga elé simogatva az állatot.*

Nem is igazán az ő személyes ügye bár őt is érinti...*Mondta és felpillantott a férfira ismét.* De majd akkor idővel megtudod... *Mondta nyugodtan és behunyva a szemét mély levegőt vett.*

Szerintem Eras majd az Elf faluba küld... itt vannak kiváló gyógyítók akik ellássák a sérülteket... Vajon tényleg egy kém volt itt? *Gondolkodik el és láthatóan zavarja a dolog, hogy ilyen sokáig elvan Eras, és halovány aggodalom ül ki az arcára, bár ez betudható a kém miatti aggodalomnak is.*

*Dilecen látszott, hogy valami öröm fut át az arcán, amikor azt mondta neki Eras, hogy igen, bízik benne, amikor pedig átadta neki a vadászat elsőbbségét, majd' kiugrott a bőréből. Leguggolt ő is halkan, majd lassan közelített a kezével és egy hirtelen mozdulattal már meg is ragadta az apró farkincát. Az egér panaszosan vinnyogott, látszott, hogy minden erejét az álca fenntartása emészti fel.*

Vigyük egy sötét szobába!

*Most, hogy megvolt az áldozat, Dilec kezdett megnyugodni. Újra tudott higgadtan mérlegelni. De ki tudja, mi lesz este? Eras mutatott neki egy helyiséget, ahova bementek vallatni a kis lényt. Amikor beértek, az egér ernyedten lógott Dilec kezében. Feladta a ficánkolást.*

Ez most vajon csak blöff, vagy tényleg fáradt?

*Óvatosan letette az asztalra. Erasszal egymással szemben álltak, hogyha menekülne, akkor könnyedén elkaphassák*

Na felelj, mit ólálkodsz itt, mikor aludnod kellene??

*Az egér csak cincogott egy aprót. Dilec az egér hasára tette az ujját és határozottan, de úgy, hogy komolyabb baja ne essen, elkezdte nyomni. Az egér hamarosan nem kapott levegőt, ami még jobban legyengítette. Nem kínozta sokáig az állatot, az már nem tudta tovább tartani az álca varázsát, és amikor hirtelen a levegő újra képes volt betódulni a tüdejébe, újra önmaga lett. Egy felnőtt nő pihegett az asztal tetején. Ezen meglepődött Dilec*

Na ne már! Férfiakra már nem is merik bízni a munka oroszlánrészét? Ki a fene vagy, mondd?

*A nő nem felelt.*

Hm... Eras? Te jössz! *Szórakoztatóak találta a helyzetet, és ez látszott is rajta. Tudta, hogy ez még jobban bosszantja majd a nőt.*

*Megmutatta a sötét szobát ,majd ment utána. karba font kezekkel, vigyorogva nézte az egészet ,majd csak érdeklődve pillantott a reakciókra amit az egér csinált, mikor Dilec kicsit kínozta. Vigyorral rázta meg a fejét.*
Eszméletlen.....még mindig nem cincog.

*Nevetett fel, majd amint nővé alakult egy pillanatra meglepödött.* Ezek a görények.....
*Majd közelebb hajolt s kemény vonású arcán egy gonosz vigyor jelent meg. Kitámasztotta magát az asztallapba.*
Cincogi..azt ajánlom ,hogy beszélj.....Ki küldött?
Ha mégsem dalolászol, hidd el találunk okot rá ,hogy megtegyed. Van itt elég férfi..vagy itt elég éles tárgy...és jelenleg az örzők nem tudnak rólad...nincs tárgyalás...
*Villantak meg a szemei, s ráijesztett úgy ,hogy hirtelen csapott mindkét nagy kezével az asztalra .*
Na...? Elkezdek számolni....3.....2....1

*Fáradtan nézett a fiúkra, lassan felült.*

Nem tök mindegy? Holnapra már úgyis meghaltok! A végzetet nem tudjátok elkerülni! Ahogy hallottalak titeket, nem kell mondanom, hogy ki küldött... uram és parancsolóm személye nem fontos, hiszen ő is csak utasítást kapott. Én pedig elvégzem a munkát. Ja, és hogy miért nem egy férfi jött? Mert ők hamarabb megtörnek!

*Egy csábos mosolyt villantott Erasra, majd Dilec felé fordult, aki aprókat dobogott a lábával, miközben keresztbe tette a kezeit*

Te, Eras! Tudod mit kell csinálni ezzel a nővel? Kopaszra borotválni a fejét, odakötözni egy székhez, és órákon keresztül hideg vizet csepegtetni rá! Nem kell több egy fél napnál és begolyózik! Jól bevált módszer! Vagy... van valahol a farkasok kínzókamrájában egy szék. Kb 3 centi hosszan tüskék állnak ki belőle az ülésen, a háttámlán és a karfán... Ja, kincsem nehogy azt hidd, hogy eloszlik rajta a súly! Vagyis de, eloszlik... csak azt nem említettem, hogy ez a szék fémből van. Teszünk alá egy aprócska tüzet... 10 perc alatt 90 fokosra melegíti fel a széket, aminek a tüskéi átforrósodnak és saját súlyoddal nyársalod fel magad...

*A lány unottan ásított egyet.*

Igen, ismerem ezeket a módszereket... de mindez semmi, ami rád vár az este! Míg ti velem vagytok elfoglalva, a farkasok kezdenek félni.. hova lett a vezetőjük a háború előtt? *gonoszan Dilec szemébe néz* Miért nem vagy a falkáddal, cica?

Nem vagy abban a helyzetben, hogy megfélemlíts, aranyvirágszál! Egyelőre még mi diktáljuk a szabályokat!

*Habozott. Erre a lány elvigyorodott és integetni kezdett*

Uccu, hamar, siess! Este még látjuk egymást!

Eras! Hajítsd be a fogdába! Ennek a nőszemélynek itt véget is ért a háború! Jobb nem kockáztatni, visszamegyek a falkához! Öhm... ha Kuku marad, ugye az nem gond? Elég ramatyul nézett ki, és jobbnak látom, ha inkább pihen egyet! Várd a hollókat!

*Ezzel kimegy a szobából. Még beköszön Leiranékhoz*

Most mennem kell! Este küldöm a hollókat, ha baj van! Legyetek résen! Minden jót! *Kicsit meghajolt, majd továbbsietett.*

*Összeszedte a harcosait, még beszaladt a mosdóba, hogy Kukunak is minden jót kívánjon. Aztán a hintójába szállt és elindult hazafelé.*

*A lány Erasszal maradt kettesben.*

No! Dilecet hamar le lehet rázni! Hm... Eras, a sárkányvezér! Sokat hallottam rólad: csupa gyufa! És tudod mit? Ha rád nézek, tényleg ez jut rólad az eszembe! Hallom, megnősülsz! Ej-ej! Hát még a legjobbak is bűnbe esnek? Feladod a legénylétet EGYETLEN nőért? Megőrültél? Nemhogy élveznéd az életet! Minden normális pali ezt teszi. De hogy nem vagy az, ezt már az elején tisztáztuk...*Gyors témaváltás* Szóval? Most mit teszel? Börtönbe zársz? *lóbálja a lábait, a sötét szoba kicsit felrázta.*

*Egyetértően bólintott farkassal. Habár nőket nem szeretett bántani, ez most incselkedő vidrlkrfédévrl kiérdemelte. Látott már ilyet, s tudta hasztalan a sok fenyegetőzés. Kihúzta magát egy széles vigyorral. Amint újdonsült harcos partnere felszólalt, majd távozott biccentett s csak ezután tekintett vissza. A nő szavaira szélesen vigyorodott el.*

Egyetlen nőért? Kedves én bárkit megkaphatok bármikor, ez nincs semmihez kötve.
*Bár azon egy pillanatra elkomorodott, hogy vajon honnan tudhat arról ,hogy komolyabban együtt vannak. Végül még közelebb hajolt a nőhöz s szinte elzárta az utját. Vöröslő szemeivel nézte komolyan, majd felnevetett jóizűen.*
Börtönbe? Igen..valami olyasmi.
*Azzal egy igen csak váratlan mozdulattal a nőnek nyakánál egy pontba ütött két ujjával. Ismerte a technikát, s tudta hogy Sayla is, habát rajta még nem sikerült alkalmazna. Ezen a nőn viszont igen.
Teste lemerevedett, csak szemei pásztázták körbe a szobát. Arcán kiült az utolsó érzés, vegyítve egy kis félelemmel. Ezután húzta ki magát ,majd vette a vállán átdobva a nőt magára.Úgy indult vissza fele.*

Jót tesz majd neked egy kis kalitka....

*Leiran teljesen ledöbbent ahogy Dilec elköszönt és távozott. A fehér hajó férfi felé fordult.*

Kérlek várj meg itt.*Mondta és észre se vette hogy Ernes még mindig a nyakába van úgy sietett ki és útközben találkozott Erassal a nővel a vállán. Pislogva nézett rá.*

Mégis mi a fészkes fene folyik itt? Ki ez a nő... ő volt a kém?*Kérdi és megrázta a fejét. Vigyük fel a fogdába... *Mondta és előre sietve ment fel és kísérte be Eraszt a fogdába. Mivel alakváltó volt egy olyan cellába vitték be ami teljesen zárt és nem lehetett kiszökni belőle.*

Mivel alakváltó fontos, hogy ne tudjon megszökni, és gyenge maradhasson, hogy ha be akarunk menni hozzá akkor ne próbálkozzon szökéssel.*Mondta és volt ilyen fogdájuk. Abba vitték be. Nem volt se ablaka se szellőzője. Egy teljesen zárt szoba volt és csak a tetején volt egy mágikus eszköz ami a széndioxidból friss levegőt csinált, és egy másik ami mesterséges napfényt bocsájtott ki az egyetlen kijáratra. Ezek kellő kép el voltak szigetelve a foglyok elől. Nem volt innen menekvés az alakváltóknak.*

Itt jó lesz...*Mondta és nézte, hogy a lány magánál van még se tud mozogni.*

*Arou bólintott hogy tudomásul vette, majd várt egy darabig a helyén ülve.
Ernest sem volt itt hogy társaság legyen így csak elmerengve tekintett ki az ablakon. Lábait kinyújtotta maga elé, az ujjait összekulcsolta a hasán és csak nézte a felhőket és az általuk vetetett elúszó árnyékokat. A csend nem zavarta, már megszokta odahaza. De itt nem volt annyira csend. Az utca zakai beszűrődtek ahogyan a madarak éneke is. Figyelte a hangokat és gondolataiba révedt. Kicsit talán el is pilledt közben.*

*Mialatt haladt a folyosón a könnyű lánnyal, egyszer csak arra let figyelmes ,hogy Leiran nekiment a melkasának. Rápillantott érdeklődve.*
Ez a nő? Háát..szóval ez a nő..... rám mászott, én meg gondoltam elhozom.
Bocsi, de most foglalt vagyok, mint láthatod.
*Vigyorgott ,majd a kérdésre felsóhajtott. A játéknak máris vége.*
Az, egy nőt küldtek ide..mégpedig elég élesnyelvűt és rafináltatt.
*Bólintott hosszan, hiszen eszébe jutott az előző. Elindult az örző után ,majd amint odaértek letette a falnak döntve. Ezután megismételte a mozdulatott, így a lány érezhette újra a végtagjait. Bár még zsibbadhatott pár percig neki. Hosszan nézte, leguggolt elé.*
Eleika küldött ?
*Kérdezte nyugodt hangnemben, mégis erélyesen, mintha nem tűrne vitátt, nem adná meg a mellérendelt személyi poziciót.*

*Leiran figyelte a dolgot és bezárta maguk mögött az ajtót, hogy ne tudjon elmenekülni a cellából.*

Ez szerintem egyértelmű, hogy ő küldte... Nem hiszem, hogy most a vallatására időnk lenne... Arou téged vár a könyvtárban... *Mondta nyugodtabb hangon. Az élcelődést nem vette fel, bár piszkálta a csőrét. A nőből kinézte, hogy ráhajtott, ám Erason látta, hogy csak csipkelődés, és a féltékenységet szándékozta kihozni belőle. Ám azzal Eras nem biztos, hogy jól járt volna, vagy legalábbis az aki ezzel próbálkozik. Leült az ágyra ami a fogolynak volt igazából bent. Eleinte csendesen figyelt és várta a reakciót.*

*Bólintott Leiran felé ,majd a nőre pillantott aki idő közben úgy tünt felépült az ideiglenes 'bénulásból'. Hosszan nézte ,majd elvigyorodott. Megropogtatta a nyakát.*
Lehet ,de jelenleg Dilec jobb ,mint Balthazar vagy Eleika....ezenfelül, a legtöbb harcosnak nincs patyolat tiszta múltja.
*Vigyorodott el ,majd kedvesére pillantott. Tényleg..a szentfazék.....Megvakarta a tarkóját.*
Rendben.......megyek... Igazat mond, higyj neki.
Rajta nem fog a fizikális bántalmazás. Bár egy kis fénnyel piszkálhatod.
*Azzal biccentett s kilépet az ajton, de még vissza pillantott, egy kis időre. Végül bezárta maga után az ajtót.*

Hallottam ,hogy hiányoltál.
*Vigyorodott el, ahogyan visszaért a könyvtárba. Nézte a férfit. Semmit nem változott, még mindig ugyan olyan nyugodt, habár az utóbbi párszáz évben már egyedül él...még mindig türelmes....nem tudta felfogni, hogy ez a férfi tényleg sárkány e. Becsukta maga után az ajtót.*
Leiran mondott valamit?

*Leiran nézet a nőre és mély levegőt vett.* Ha neked nem vonzó a békés élet az rajtad áll... viszont ezzel magadra maradsz... *Mondta és keresztbe tette a lábait és térdére könyökölve állát tenyerébe helyezte.*

Tudod... lehet, hogy Eras nem üt meg nőket, és nem bántalmazza őket, viszont én nekem ez egyáltalán nem akadály... Azt mondod nem fog rajtad a kínzás? Ohh dehogy nem... Tudok én sokkal rosszabbat mint az az Eleika... de szerintem ne akard kipróbálni. *Mondta fenyegető nyugodtsággal.* Gondolkodj el a helyzeteden...*Mondta és lassan fel állt az ajtóhoz indult.* Jobb ha nem jössz az ajtóhoz különben szénné égsz mielőtt bármit tehetnél... a mesterséges napfény sokkal erősebb, mint ami odakint van... Ez még nekem is kellemetlen pillanatokat tud okozni, ha egy egyszerű áthaladásnál tovább vagyok alatta... *Mondta és felhúzva a szemöldökét utána pedig kilépett. Jelenleg nem volt hangulata a kihallgatáshoz és amúgy is fontosabb dolga is volt. Kém így egyértelmű, hogy miért küldték. Neki nem tudott új dolgot mondani, de elbizonytalanítani. Becsukta maga után az ajtót és rá is fordította a zárat. A kulcsot magához véve ment le vissza a könyvtárba.*

*Mikor meg érkezett higgadt volt. Erasra pillantott majd Aroura.* Kérlek bocsáss meg nekünk... a kémet majd később hallgatom ki... *Ernestet vissza helyezte Arou nyakába és vissza ült a székébe.*

-Valóban! *mondta a belépőnek* -De addig várok ameddig szükséges. Lerian kisasszony már említette hogy a farkasoknál van gond a vezérválasztás miatt, valamint fekete mágia is van a háttérben. Várom a parancsaidat. Mi lesz a szerepem? *kérdezte, majd mikor Ernes elpihent szokásos helyén lágyan megsimogatta az állatot.*

-Köszönöm Lerian! Bár nem szeretnélek feltartani, hálás vagyok érte amiért így teszel.

*végigsimítja Ernes bundáját miközben vár. Odakinn a folyosóról pedig erősödő horkolás zaja üti meg a fülét. Nem tesz megjegyzést rá mert nem volna illendő és nem is az ő dolga, de beazonosítja a hang forrása vélhetően az a fiú aki a kanapén alszik. A farkasok követsége helyénvaló hogy itt járt, de ez a fiú ugyan mit kereshet itt.. és miért alszik.. s miért pont a folyosón a kanapén... De elhessegeti a gondolatot és Erasra koncentrál.*

Akkor jó. Akkor nem kell mindent elmondanom. Nincs is időnk rá.
*Vakarta meg a tarkóját ,majd a szerepe kérdésénél elvigyorodott.*
Természetese az amiben jó vagy. Fehér mágia, gyógyitás. Azt hiszem szükség is lesz rá. Azon gondolkodom éppen, hogy hová lenne jobb elhelyeznem téged. Az elfeknél túl sok harcos van már...meg ők alapjáraton értenek valamennyire a gyógyitáshoz. Itt sem biztos ,hogy szükséges a jelenléted ,mivel nem harcolsz.
Mit szólnál a..... *kezdte majd eszébe jutott ,hogy a férfi mennyire nincs jobban a sötét helyekkel, magával a sötétséggel. Első gondolatra nagyon szórakoztató lenne oda küldeni...de a második gondolatnál már tudja azt is ,hogy ő fényessége nem tudna megbújni ott, sőt talán még a munkájára sem tudna koncentrálni a "sötétség" miatt. Az ,hogy varázslatokat törtjön jó gondolat, sőt, meggondolandó. De szabad kezet aadtak átmenetileg Dilecnek, így nem küldhetett oda senkit, míg nem jön egy holló. Sóhajtott....lehet jobban járt volna pár harcossal, s ott hagyhatta volna apjának a szentfazekat. El lennének. De most már mindegy.*
Lényegtelen.
*Pillantott komolyan a férfira és kitámasztotta magát az asztallapon.*
Elsődlegesen elküldelek az elf falvakba, ám, amint holló érkezik, te is kapsz egy üzenetett, s azonnal menned kell a farkasok falvához. Törd meg a sötét mágiákat, legyen egyenlő a helyzet. Eleika nem kaphat elsőbbséget...semmiben.
Gondolod, moda tudsz majd érni? Természetesen, egy kicsit kevesebb fényességel....

*Leiran most nem szólt közbe, hisz ez nem az ő posztja. Behunyta a szemét és gondolkodott.* Ugyan Arou amúgy is tudjuk, hogy ki küldte... Ez nem vitás és azt is hogy miért... szóval igazából ő rá ér... viszont van nálad egy kis igazság szérum? *Kérdi Aroura pillantva. Ezt mind azalatt mondta míg Eras gondolkodott hova küldje.*

Talán akkor nem törném össze a lelki világát. *Mondta és szemeiben némi gonoszság csillant meg. Mivel az őrzők semlegesek voltak, így mind a két fél megvolt bennük. Könnyedén tudtak a sötétséggel is azonosulni, bár kapzsiság nem volt bennük, ahogy Leiranba se, de azért néha voltak sötét gondolatai egy egy kihallgatásra.*

*hagyja Eras hadd gondolja végig a megfelelő taktikát, közben felfigyel a lány szavaira*

-igen, természetesen van. *Benyúl díszes felsője belső zsebébe és egy kis áttetsző fiolát vesz elő amiben áttetsző indigókék folyadék van.*

-Tessék Lerian! Váljék szolgálatodra! *mondja és odaadja a lánynak a főzetet*

-Eras úrfi! Úgy vélem vívódsz. Ha szabad javasolnom valamit... *itt kérdőn Erasra néz, majd folytatja*
- Ahogy mondod az elfeknek valóban megvannak a maguk gyógyítói, ezért ott aligha tehetek többet mint eltöltöm az időt. Ellenben ha szükség lesz rám, később érek oda ahova kell. Ezt a hibát pedig keserű tapasztalat övezi. Ezért kérlek gondold meg újra, egészen addig amíg nem vívódsz már és nem lesznek kétségeid afelől hogy helyesen döntöttél. Ha az a parancs hogy az alvilágba szálljak alá és maradjak észrevétlen, meg fogom tenni bármi nehéz is. Kérlek gondold át ismét a döntésed amíg a határozottságod nem győz mindenek felett. És bocsásd meg nekem hogy ezt mondtam. Nem áll jogomban sem szándékomban hogy bármitől is eltérítselek vagy bármi felé irányítsam az érdeked. Mindössze azét mondom mindezeket, mert nem látom a teljes bizonyosságot a szemeidben amikor döntesz.

*mondta és elhallgatott.*

*Látta a kis üvegcse tulajdonos cseréjét ,de nem vette túlságosan fel. Most nem az volt a lényeg. A férfi szavain elgondolkodott. Volt taktikája, persze ,hogy volt. De a mai nap vagy háromszor, négyszer át kellett alakítania az újabb hirekkel együttesen. Ráemelte vörös pillantásait, mialatt gondolatai szálltak, majd bólintott.*

Nem az alvilágba kell szállnod, hanem a farkasok falvához. Nem hiszem ,hogy Eleika és Balthazar csatlósokat szerzett volna a föld alatti városból, legalábbis nem sokat. Arról Gil is tudna.
Amíg nem szükséges, csak figyelj. Ha kell, akkor küldök valakit veled.......Amint látod, hogy nem boldogulnak, szállj be.
*Tekintete komoly volt. Nem volt benne más semmilyen kétely. Bízott Dilec taktikájában, és tapasztalatában a harcok terén, de úgy gondolta, Aroruanak ott kell lennie.*
Szükséges, hogy valaki veled menjen?

-Ezt a magabiztosságot az apádtól örökölted. *mondja immár megnyugodva és mindenféle szónoklat nélkül*
-megyek és ellátom a feladatomat. E miatt már nem kell aggódnod. Ott leszek ahol és amire kellek. *meg cirógatja a róka puha fehér bundáját*

-Mindössze egy olyasvalakire lenne szükségem aki ismeri a helyet, mert bizony ebben nagy hiányosságaim vannak. *vallja be őszintén*
-valamint nem vihetem magammal Ernest, mert nem tudom hogyan reagálnának egymásra a farkasokkal ma este. Túlzottan aggódnék hogy baja esik. Itt hagyhatom egy kis időre?