Őrzők városa- Központi épület könyvtára

<Odakint>
*Leiran megsimogatta Kuku buksiját mielőtt fel állt volna.*

A földszinten van a Központi épületben az Őrzők városában. Kérem uram nyugodjon meg és pihenjen. Láthatóan elégé ittas. *A dúdoló vérfarkasra pillant morcosan és lassan áll fel.* A kisasszony egyáltalán nem hiszi istennek és nem is játssza el. Nincs pódiumon, se emelvényen! *Mondta elégé dühösen és felállt. Az ordas felé fordul teljesen.* Sokkal többet élt és látott,mint maguk ketten együtt véve! Lehet, hogy ő lesz a vezető, de sokkal emberségesebb mind bárki más ezen a szigeten! Eddig egymaga látta el az összes feladatot! Nem volt alkalmazottja ennek az épületnek. Ő takarította, látta el jó atyát, tanított az iskolában, és tanult a vezetőnktől! Egyedül állt helyet mindezen a téren! Nem él különb életet egy átlagos személynél itt ezen a szigeten! Persze erről sokan nem tudnak... Szóval jobb ha befogja a száját... Leiran kis asszony előtt mindenki egyforma és nem kell hajbókolni... *Szemei villogtak a dühtől, de nem tett egyebet, csak kioktatta az ordast.*

<Odabent>

*Leiran végig hallgatta és megengedett egy kedves mosolyt a Vérfarkas felé. Biccentett köszönés kép.*

Tudja mi ezekről már régen értesültünk, és azon gondolkodtam hogy is tudnám fel venni önnel a kapcsolatot... Eredetileg nem szólnánk bele a belviszályokba, de mivel randalírozás történt az Elf falvakban, így kénytelen voltam utána nézni pár dolognak. Az említett személy elhozta a könyvet, ezt biztosíthatom önnek, és már el is van zárva. Ugyan ez a személy volt szíves engem tájékoztatni pár fejleményekről. Ezek közül mind elmondta. Az említett bagázsból sikerült elfognom egy Vérfarkast az Elf falvakban, pusztán a fogolynak köszönheti Holir és ön is, hogy itt vagyok. Olyan információk jutottak birtokomba, ami arra enged következtetni, hogy a fő célpontja az őrzők városa. A kellő óvintézkedéseket, már megtettük. Köszönöm, hogy ön is elmondta ezeket.

*Mondta nyugodt hangon és az asztalhoz menve leült a székhez.* Kérem üljön le. *Mondta és felkönyökölve megfogta kicsit a fejét, és a papírokat nézte.* A levelet majd Holir át adja, mivel adtam neki egy átváteli papírost és egy levelet, hogy szeretnék önnel találkozni, de ezek alapján ez már tárgytalan lesz.* De tudja mit. Hagyjuk most a formaságokat és beszéljünk egymással szemtől szemben. *Mondta és Dilec szemébe nézett lerakva a kezeit az asztalra.*

Mivel én még nem vagyok igazi vezető, de apám engem bízott meg azzal, hogy kivizsgáljam az ügyet. Az információim szerint melyet eddig megszereztem. Balthazar pusztán báb... na mármost nekem nem a báb kell hanem a bábos... Az az Eleika. Ő vétette a legnagyobb bűnt. Olyan könyvet használt amit nem lett volna szabad. Elraboltatott Balthazarral elfeket. És szerintem van még más a számláján is. Annak igazán örülnék, ha a Vérfarkasok határain belül meg tudnátok őket állítani, de mi is felkészültünk. De akkor ezek szerint a Várfarkas harcosok, egyenlőre téged támogatnak. Ez igazán jó hír. Tudatni szeretném veled, hogy *Mély levegőt véve maga elé nézett, hogy ezt kimondja-e így, de kénytelen.* Az Őrzők támogatását megkapod. A tanács követségedet, meg ha nem bánod ha ez az egész ügy lebonyolódott akkor hitelesítjük. Most egyszerre nagyon sok dolog van. nem tudok hirtelen összehozni ülést. Az elfek követét nem vonhatom el onnan, és Balthazar, mint mondtad meg kereste a Földalatti városban lévő követeket, így valószínű azt se puszira kapta meg. Ha meg kapta... hanem jelentősen megfenyegethette őket az egyetlen kijáratuk lezárásával. Márpedig ezt nem hagyhatom, így őket se hívhatom ide, így csak az Őrzők támogatását adhatom meg, és esetlegesen ha Eras úr úgy határoz, a sárkányok támogatását. Kérem értse meg kötnek engem a szabályok... *Nézett rá őszinte pillantással és behunyta a szemét úgy fordult el.*

Na ez viszont végre egy értelems ötlet.* Sóhajtott ,majd ásitott is hozzá egyet.*
Az ,hogy felmérést tartasz, lényeges. Szerintem ebben mások is benne lennének.
*Ezután befejezte a papirost, amit még a lány kezébe nyomott ,hogy a többivel adja felé. Nézte ahogyan egy ideig kipillant az ablakon, ő is gondolkodott, bár teljesen más foglalta le agytekervényeit. Amint a pingvin megjelent , unottan emelte felé szemeit, majd amint kiment vissza a lányra.*
Nem is tudtam ,hogy van itt más öreg is a tieden kivül.
Menj csak...én megvárlak itt.

*Azzal kényelmesen hátradölt a székben s az asztalra tette a lábbát. Lehunyta a szemeit, nem aludt túl sokat mostanság, pedig a szervezete már néha kívánta. Hangokat hallott a folyosórol, majd pár perc múltán lépéseket s amint újra nyitódott az ajtó kinyitotta a szemeit. Látta ,hogy kedvese nem egyedül jött vissza, így lassan ült vissza ,s leemelte a lábbait az asztal lapjáról. Felállt, kihúzta magát, így elég magas alak jelent meg a másik kettő előtt. Amint látta ,hogy a vérfarkas meghajol bemutatkozás közben elvigyorodott.*
Nem kell ilyen mélyen hajolnod! Nyugodj meg, ha nem lételemed az udvariaskodás, akkor nem szükséges. És mivel harcos vagy ,mint én, nem hiszem ,hogy az lenne.
*Nyújtotta neki erős kezét egy vigyorral.*
Hallotunk rólad, bár azt hittük kifutunk az időből. Meglepetésként szolgál ,hogy ma megjelentél itt.
*Közvetlenebb volt, néha nyers a szóváltásban ,de nem hajbókolt, az biztos. Kíváncsi volt Eric szavai miatt erre a Dilecre és most láthatta. Fiatal...ezt megállapította.
Hagyta ,hogy Leiran beszéljenek mialatt leült ő is velük. Egy pillanatra ismételten azt gondolta ,hogy felteszi a lábbát az asztalra , de mivel tette alatt észrevette kedvese pillantását, így inkább letett erről egy sóhajjal. Hátradölt a székben karba font karokkal. Bólintott arra amit Leiran mondott.*

Pontosan, ennél én sem mondhattam volna jobban. Dilec, akkor mennyire bíztos a ma esti összeütközés? Védelmet már biztosítottunk a legtöbb helyre, ez alól kivétel a földalatti város, mivel ,mint Leiran is mondta, oda nem tudunk küldeni senkit, a biztonságuk érdekében.
Elbírsz Balthazaral? Vagy van szükséges még harcosokra?
*Érdeklödött. Hangjában érezhető volt, hogy szerette a harcot, s ez vöröses, megvillanó szemeiben is kiült.*

<odakint>

-nem vagyok virág! *hukk* szál! *mondja a farkasnak, nem érezve ki a másik szavaiból a kötekedést*
-Azzá még nem próbátam változni.. hihihihi de kipróbálhatnám... XD de nem bisztos hogy sikerűne! De annak udvarolok akinek akarok! Ne legyé fétékeny me~ nem neked teszem a szépet! Bár látom hogy mennyire sajnálod esztet! *mondta tettetett sértődéssel, tréfálkozva, majd ismát Erenishez fordult*

-Láttya kiccsillag hogy mennyire kapós vagyok.. ha meg nem sétem tunna hozni még vizet? Attó ta~tok hogy ki fog gyünni a sülttisznó... lehet akkó is kigyűn ha iszok rá.. akkó is ha nem...

*mondta a tőle telhető legnagyobb választékossággal és hogy nyomatékosítsa a szavait a hasára tette a kezét.. valóban sápadtabb volt még a szokásosnál is. Szédült és émelygett.. nagyon nagyon....*

*A mosdóig vezette a lány de egyben kuku is a lányt.. egyenes helyett szinte faltól falig ide oda tántorogva amint leültette és megitta a második pohár vizet az úgy döntött hogy nem kedveli odabenn a társaságot, még meg sem melegedett nagyon is sietett vissza. Kuku érezte hogy itt baj lesz... próbálta oda célozni a rókát ahova a lány mutatta és ahogy felpattant hogy ezt elérje megingott és fejjel koppant felette a falnak de azért nagyjából sikerült kiviteleznie a feladatot.. mikor végzett szomorú arccal nézte a malacsültet ami visszanézett rá a bor társaságában.*

-nem kellett vón innom az a sült olyan finom vót és most odavan... *mondta de már jött is a következő adag, meg sem állva a negyedik fordulóig amikor már semmi sem tudott kivándorolni kuku megtörölte a száját az ingujjába és összeakadt szemmel a lányra nézett.*

-upssszzz *kommentlte a közelmúlt nem éppen szép eseményeit* - bocsesz.
-van még egy kis vized? aszt hiszem eszett eljáccom még párszor, nem kell végignézned. Mennyé a dógódra én elleszek itten....

*A felé nyújtott kéznek örült. Ez valahogy sokkal jobb, mint hajbókolni. Határozottan, de nem csonttörőn kezet rázott Erassal. Nem felelt rá semmit, csak elismerően mosolyra húzta a szája szélét.*

*Leült, mikor hellyel kínálták. Nem tűnt feszélyezettnek, de nem is hagyta el magát. Magabiztos harcosnak látszott, aki mialatt a többiek beszéltek, ő magában mérlegelt és figyelmesen hallgatott. Miután befejezték, kicsit előredőlt és összekulcsolta a kezeit*

Természetesen Eleika a fő célpont. Viszont hogy Balthazar ennyire a hatása alatt van, még nem jogosítja fel a büntetlen elengedésre. Hogy betörtek más népek falujába és onnan embereket raboltak... erre nem kaphat amnesztiát. Tisztában vagyok a sziget törvényeivel és mivel a határokat megsértették, így a Tanácsnak kell felette ítéletet mondani. És erre csak akkor kerülhet sor, ha Balthazart és Eleikát is elkapjuk és kihallgatjuk.

Holir azt mondta, este még visszatér hozzánk. A levelet és átvételi elismervényt meg fogom őrizni. Köszönöm!

Az, hogy mi magunk között le tudjuk-e rendezni ezt a háborút, attól függ, hogy hogyan akarja Balthazar a támadást indítani. Nem vagyok jóstehetség, de ha háború lesz, akkor az ma este mindenképp el fog kezdődni. Ha a tűzfészek nálunk van, akkor házon belül megoldjuk. A harcosaim felkészültek, nem fognak cserben hagyni. Viszont ha a sziget különböző pontjain, összehangoltan, egy időben indul a támadás, akár más népekkel karöltve, akkor a határainkon kívüli harcok azonnali megfékezését nem tudom garantálni. Hogy felkészült több nemzettség is, jó hallani! Helyeslem a döntést! Hogy kérek-e segítséget? Egyelőre nem. Viszont a hollókat várják! Ha baj van, nemcsak a Tanácsra, hanem minden nemzettség vezetőjének fogok egyet küldeni, hogy senkit ne érjen váratlanul, mindenki naprakész legyen.

Természetesen a beiktatásom várhat. Csak a tisztázás miatt jöttem.

*Megengedett magának egy biztató mosoly küldését a vele szemben ülők felé.*

.Nézett Delicre és picit elmosolyodott felé, mély levegőt véve Erasra pillantott.* Elégé sok dolgunk lesz így ha ezek mind lezajlanak, viszont nem is fogja Balthazar megúszni teljesen büntetlenül, de talán ha a kivizsgálás alatt a tények úgy alakulnak akkor nem kap halál büntetést, csak esetleg pár év fogdát... Bár ez esetben, ha nem gond inkább a ti fogdátokban helyeznénk el. Itt nem igazán szeretném sokáig tartani... Ez a fogda nem azt a célt szolgálja... *Mondta komolyan pillantva rá.*

Viszont egy ugyan ide nem tartozó információm van feléd Dilec. Már ha nem baj hogy tegeződünk. Nem szeretem a magázódást, annyira öreg nem vagyok... nem szeretek felvágni, és a híresztelésekkel ellentétben, még csak ma vettem fel az első alkalmazottat a központi épületbe... szóval egyáltalán nem éltem fényűző életet. Ellentétben jó atyámmal, de ez nem ide tartozó téma végképp... Viszont még nem hivatalosan, de szeretném feléd jelezni, hogy majd lesz egy bejelentésünk Erassal. *Ekkor a férfira pillant, hogy felkészítsék-e Dilecket arra, hogy ők együtt vannak és lesznek, de végül úgy határozik, nem titkolózik ellene.* Eras Gressil és én... egy párt alkotunk. Nem hosszú ideje, még valamennyire friss dolog, de komoly. Szóval majd lesz egy ilyen bejelentés is a tárgyalások utáni ülésen. Természetesen ez nem okoz számomra olyat, hogy elfogult legyek a sárkányokkal kapcsolatban. Különben már régóta az lehetnék... hiszen Erast gyermek kora óta ismerem és elégé sok a közös emlékünk. Szóval efelől biztosíthatlak, hogy nem vagyok elfogult senki felé sem. Én a szigetnek és a nemzetségek közös érdekeit tartom szem előtt. Ha esetleg terjeszkedési problémák akadnának nálatok, nyugodtan fordulj hozzám, mert akkor intézkedünk. *Mondta kedvesen és közvetlen hangnemben, hogy nyomatékosítsa Erassal való kapcsolatét finoman felállt és Eras mögé lépve kezeit vállára helyezte.*

Remélem ez számodra nem okoz gondot... *Érdeklődött finoman.*

Rendben, a büntetés leginkább ,majd ti döntitek el....habár gondolom, mint tanácstagnak nekem is szavaznom kellene, de jobb ha végülis ti mondátok ki a végső dolgot.
*Komolan bólintott, széles vigyora keményen ült az arcán. Látszott ,hogy élvezte a helyzetett, hogy a sok tanácstagon kivül, végre valaki olyan is lesz, van a körükben aki harcos, mint ő maga is. A válaszokra bólintott, kezeit karba téve, kényelmesen ült.*

Rendben, alapjáraton felosztottam a katonákat, de amint érkezik holló megy az erősítés. Ha nem érkezik, akkor meg örülünk annak ,hogy sikerült amit elterveztetek.
*Bólintott ,végül sóhajjal fogta meg egyik kezével kicsit a fejét.*
Leiran..szerintem ez most nem nagyon izgatja Delic fantáziáját..főleg nem összeütközések előtt.
Tudom ti nők szeretitek az ilyen pletyiket, de mi férfiak azt szeretjük ,ha van valami kemény amiről lehet társalogni, és végre egy harc, már bocsánat, nem vagyok a béke ellen ,megjegyezném.*Itt a farkasra pillantott ,majd megint vissza.*
Szóval a harc elég témát és taktikai szempontú megbeszélést ad.
De most ne sértődj meg...jó?
*tette egyik kezét ismét egy sóhajjal a lány kezére ami a vállán pihent.*
Amint lement minden, bejelentjük. Aztán megkapom az őrző katonákat és jön egy kis keményebb edzés.

Jó rendben értem... Na akkor hagylak titeket érvényesülni... Férfiak vagytok harcosok... megértem beszélgessetek csak. *Mosolyodott el kedvesen és az ablakhoz sétált, és kifele nézett. Látta ahogy kihirdetik a kijárási tilalmat és a családok kérdés nélkül megértik, mivel értesültek ők is a dolgokról.*

*Kezdte élvezni a helyzetet, hogy egy hozzá hasonló harcos is része a Tanácsnak. Azt hitte itt csak teázgató, ősz szakállú vénségek fognak ülni, akiknek már a leülés is komoly gondot jelent. Szövetségest vélt felfedezni a férfiben.*

Köszönöm a megértéseteket! És persze, tegeződhetünk, ha mind benne vagytok!

*Leiran ezután bejelentette az eljegyzést. Dilec szemei elkerekedtek. No, nem azon, hogy két különböző nemzettségből való egyén jött össze (hiszen neki is volt kapcsolata egy sötét elffel... az a vajákos boszorkány!!), viszont nem tudta, hogy erre mit is kellene reagálni. Sose volt romantikus alkat. Egyszer részt vett egy esküvőn, ott az ifjú párnak mindenki gratulált. Bár ez nem házasság volt, se lakodalom, csak egy titokban megsúgott infó, úgy gondolta, talán ellőheti ezt a "gratulálok" dolgot... bár nem volt benne biztos.*

Öhm... huh! Hát ez... eh... *megvakarta a tarkóját kínosan, majd gyorsan összeszedte magát* Nahát, gratulálok! *mosolygott szélesen.* Milyen öröm! Ez... még közelebb hozza majd a különböző nemzeteket! *próbált valami értelmeset improvizálni, és úgy vette észre, talán nem fogtak gyanút a tuskóságáról...*

*Ekkor Eras sietett a megmentésére. Fellélegzett, hogy nyert némi időt. Szüksége lesz egy illemtanárra. Fúúúúúj!!! Viszont ahogy hallgatta Erast, eszébe jutott egy ötlet*

Hé! Eras! Mit szólnál hozzá, ha lement ez a háború, meg minden, összehoznánk egy ünnepséget, aminek keretein belül sort kerítenénk amolyan lovagi tornára? Egymás nemzettségeiből harcosokat állítanánk ki, akik megküzdenek, de ne gondolj gyilkolásra vagy mészárlásra. Csak amolyan gyakorlatra!

Illetve hallottam, hogy kijárási tilalmat hirdettetek ki. Miért A háború miatt? *Elgondolkodott, majd bólintott.* Bölcs lépés.

*Észrevette a másik harcos zavarát és teljesen megértette. Bőszen bólintott egyet ,majd Leiranra pillantott ahogyan az az ablakhoz ment. Elvigyorodott.*
Köszönöm kedves...de ettől függetlenül nem kell ott állnod ,mint egy madárijesztő.
*Majd vissza emelte tekintetétt. Szavaira egy pillanatra pislogott párat ,majd rácsapott az asztalra s azzal a lendülettel nevetett fel. Ez a szöveg...számára nagyon vicces volt, komolyan megnevetette. Már fájt a hasa. Sokat hallott már erről a farkasról..de szinte mindig csak iszonyatosan kemény pletykákat....így ez a kis esetlenség, ami benne is megvolt, csak szerette tagadni, szórakozottá tette ebben a kellemetlen időszakban is.*

Szent sárkányok egyikére mondom..ekkora marhaságot még nem hallotam! Vagyis de...illem szerűen persze, ez a legjobb amit mondhatsz..de a te szádból...látnod kellet volna a fejed.
*Nevetett ,majd csititott magán s köhintett egyet. Az ötletre rákapta tekintetétt s fejét is. Vörös szemeivel pásztázta s a gondolatok, esélyek ezrei tódultak a fejébe. Harc..sok ,békés ,harc!*
Tökéletes ötlet! Más nem azért is ,mert így a harcos férfiak kiélhetik energiáikat a béke keretei között. Aztán majd találunk valami jó kis jutalmat neki....*Azzal hátra pillantott.*
Te mit szólsz Leiran?

Amiatt. Jobb ,mint a hölgyemény másik terve, de ez tényleg hasznos. Ám a katonák természetesen maradnak a helyükön. Nálatok is a családokat biztonságba kellene rendezni..nem?

*Erasra pillantott hátra.* Bocsánat, hogy megnéztem az őrzőket...
*Feléjük fordult és mély levegőt véve hallgatta a beszélgetésüket.* Ezt én rátok bízom... persze a szervezés és a jutalom az én részem lesz, de ez már más kérdés. Találjátok majd ki a részleteket és ennyi... *Modnta rájuk nézve elmosolyodva, majd mikor Eras fejére olvasta a rossz tervét félre húzta a száját.*

Azt hiszem ezt sokáig hallgatni fogom... csak mert nem akartam értelmetlen mészárlást.. Igen a harcosokat is féltem, hiába a családjukért és nemzetéért vannak... *Vont vállat.* Amúgy igen... a csata miatt... nem akarok felesleges áldozatokat... épp elég lesz a harcosok áldozata, ha lesz...

*Gondolkodott el és mély levegőt vett.* Tudod Kedvesem én a harchoz nem értek... ez a ti asztalotok. Sose értettem, minek a kakaskodás, de én csak egy gyenge nő vagyok aki védelemre szorul... igaz Eras? *Kérdi felvont szemöldökkel.* Viszont a lovagi torna szerintem várathat Dilec... Örültem, hogy eljöttél és megtudtuk ezeket beszélni. Számítunk rád a harcban.

*a hányingre teljesn elmúlt, ivott még egy kis vizet és bár a részegsége még megmaradt, máris rokkal jobban volt.*

-húú.. köcce *köszönetképpen a lány nyakába borul és jól megöleli*
-asszem most mán minden oké lesz. Indúnom kéne *hirtelen eszébejut Gil és ismét elfogja az aggodalom, hogy vajon mi lehet vele.*
-Mekkéne keresnem Gildast mert lehet bajban van. A Farkasnak mongyad meg lécci majd hogy megtalál meg hogy nem felejtem el hogy jövök neki eggyel. A fődalatti réseken simán hazajutok.... *szövi tovább a gondolatot és már tápászkodik is fel, megmossa az arcát hogy felfrissüljön kicsit és jobban tudjon gondolkodni. *

*csak lassan fogta fel a lány szavait. Az időérzéke cserbenhagyta, most hogy eljutott a tudatáig hogy nappal van érezte azt is hogy nagyon álmos és nem csupán a részegség az egyetlen oka amiért el van eltompulva az agya*

-akkó nemmegyek sehova *mondta szomorúan és kissé dűlöngélve elindult vissza ki a folyosóra. Gondolatai Gil körül jértak, folyton az agyába tolult egy kép miszerint Gil megég a napon, vagy széttépik különféle szörnyek vagy csak úgy eltűnik és nem lesz már... A rossz gondolatok nem hagyták nyugodni és citromsavanyú ábrázattal huppant vissza a kanapéra. Közel állt ahhoz hogy elbőgje magát mint egy gyerek, de ő maga sem tudta hogy miért van ez az érzése... Inkább maga alá húzta a lábait, eldőlt és behunyta a szemét. MEgpróbált aludni, addig se gondolkodik vagy unatkozik. Remélte hogy mire felébred minden rendben lesz*

*A szél.. a hideg símogató friss napos szél.... süvített körülötte ő pedig félig behúnyt szemmel élvezte a levegőt. Csodálta a felhők szépségét.. sosem tudott betelni velük. Játszott... szárnyának csúcsával megkarcorta őket vagy olyan közel suhant el hogy a pára örványlett a nyomában.. ezzel sosem tudott betelni. Az út viszont egyszer véget ért.. Alant már lehetett látni az Örzők városát. Megdölt kicsit a levegőben és megkezdte a hosszú finom ívű ereszkedést.
Átsuhant egy a napfényben szikrázó tó felett és lopva belenézett és egy pillanatra egy sárkányforma felhőt látott és ez boldogsággal töltötte el.. mindíg is szeretett volna felhő lenni.

De az ábrándozásoknak és álmoknak most nincs itt az ideje. Az ereszkedő pálya végére érkezvén pár erős szárnycsapással teljesen lelassított és olyan puhán ért földet mint egy hópihe. szárnyait ölfelé nyújtotta ki hogy elférken és sárkányformában sétált be a városba tanácsterem elé. A fehér ragyogás egy pillanatra sem szűnt meg körülötte, a fény szikrázó fényjátékot táncolt a pikkelyein. Amikor az ajtó elé érkezett vette fel emberi alakját. Ernes a nyaka köré tekeredett de kíváncian szimatolt a levegőbe. Arou pedig belépett az ajtón és elindult a folyosón egy kisebb csoport felé. (farkas katonák, alvó kuku és Erenis)*

-Üdvözletem az Örzőnek és az árnyék gyermekeinek. Eligazításét szólítom meg kisasszony! Eras úrfit keresem. *mondta kelemes hangján miközben a fehér róka leugrott a nyakából és a könyvtár ajtóhoz szaladt*

Nem mondtam ,hogy gyenge nő vagy, csak annyit, hogy egy nőnek elsődleges dolga ,hogy okos és gyengéd legyen. A férfinak kell emelett erősnek lennie, hogy ha kell megvédje.
*Mondta játszott sértetséggel, majd végül mégis rápillantott.*
Amúgy sem baj, ha kicsit tudsz harcolni. Legalább nem kell mindig a nyomodban lennem.*vigyorodott el hosszan, a szék támláján tartotta a kezét.*
De, hogy értsd ,mire gondolok. Harcolj..élvezd, de hagyd a nagyját a férfiakra. Az az ő asztaluk. Évszázadok óta hagyomány, miért törjük ezt meg? Nem igaz Dilec? Vagy te másképp értékeled a női poziciót?

Ne vedd el a kedvét rögtön. Mi is mondtuk ,hogy nem azonnal lenne, de mégis jó ötlet. Legalább tudnál közben felmérést készíteni a fajok között.
*Érdeklődve nézte a nőt, s látta rajta ,hogy ez a férfi úralom most elégé zavarja...Elvigyorodott rajta. Tetszett neki Leiran mimikája, és kötött viselkedése ebben a pillanatban. Késöbb fényre lett figyelmes, s felállt. Ő is az ablakhoz sétált, s látta, ahogyan a nagy fehér sárkány megérkezik ,majd átalakul. Vett egy mély levegőt.*
Meg is jött.....biztos érdekes beszélgetése volt apámmal.
*Vigyorodott el ,majd kedvesére pillantott.*
Szórakoztasd kicsit még Dilecet, ne üzd el azonnal. Hívtam vendéget. Ide hozom.
*Azzal intett s az ajtóhoz lépett.*
Csak óvatosan!

*Majd kiment a folyosóra ,a nappali felé. Hangja azonban dörmögött az egész folyosón.*
Arorua Norgard, hát kibújtál az odudból?

-Köszönöm kisasszony a segítségét *bólintott hogy megköszönje és halványan elosolyodott, hiszen csak útbaigazítást kért és nem bejelentést.*
-Kérem legyen nyugodt, Ernes nem hordoz élősködőket.

-Uraim! *köszönt el a farkasoktól éppen, amikor meghallotta Eras hangját*
*amikor kinyílott az ajtó, Ernest a hófehér smaragdszemű róka egyenesen Lerianhoz futott*


- Ügvözletem Eras Úrfi! Remélem nem veszi tolakodásnak jöttömet melyet felséges atyja rendelt el.
* Meghajolt Eras felé mint felettese felé, majd felegyenesedve csak mosolygott egyet a piszkálódáson.*

-Valóban! Olykor megesik hogy fölhagyok magányos életmódommal, ha az uralkodó rendelkezni óhajt velem. Miben lehetek a szolgálatodra Eras úrfi?

*Mély levegőt véve a plafonra nézett.* Szórakoztassak egy harcost... köszi én is szeretlek... *Dünnyögte az orra alatt. Erason kívül más harcossal ugyanis nem igazán tudott csevegni. Ám ekkor oda sietett hozzá a róka.*

Szia Ernest! *Mondta elmosolyodva és legugolt a kis róka mellé és megsimította a hátát.* át a gazdádat hol hagytad? *Kérdi kedvesen de ekkor meg is hallotta Arorua hangját. Mosolyogva bár de fintorra húzta a száját. A rókát igen kedvelte de Arorua mindig kioktatta a gyógyításról és a fehér mágiáról, amit igen csak nem szeretett. Felvette az ölébe a kis rókát és simogatni kezdte.* Még mindig ugyan olyan szép fényes a bundád, mint legutoljára.

*Mosolygott kedvesen és direkt nem nézett az ajtó felé.*

*Dilec egy ideje csendben ücsörgött. Az, hogy Eras kinevette, rosszul esett neki. Ha az emberei nevették volna ki, biztos nem hagyta volna büntetlenül a dolgot, de tudta, ebben a diplomáciai-stratégiai játékban nincs vezető szerepben, hanem egyenlő szinteken vannak. Talán megtanulhatná, mi az a barátságos csevegés... Így csak zavartan elmosolyodott és biccentett Eras felé. Aztán megint a semmibe révedt a tekintete. És ami a legrosszabb volt benne, hogy nem amolyan bamba tekintettel, mint inkább egyre feszültebb figyelem ült ki az arcára. Az éjszaka percről percre közeledett. Bár még bőven sütött a nap, érezte, hogy ma éjjel ereje teljében lesz. Érzékei egyre élesebbé váltak. És egy ideje előbb csak enyhén, de mostanra egyre határozottabban érezte, hogy valaki púdert használ. De ebben a púderben érzett valami szörnyűt is. Mágiát. Ásványokat. Gonoszat. Nem tudott a beszélgetésre koncentrálni, csak úgy halkan szólt közbe néha-néha.*

Ja-ja... a családok biztonságban lesznek nálunk is... ... ... nálunk a nőknek muszáj harcolniuk... állatként viselkedünk teliholdkor, meg kell tudniuk magukat védeni... ... ...

*látszott rajta, hogy egészen más foglalkoztatja*

Szórakoztatni, engem? Nem-nem kell...

*felállt, és az ajtót kezdte pásztázni. Ekkor Eras kiment a folyosóra a vendéghez. Dilec viszont tudta, hogy neki nem a vendég piszkálja az orrát. Kisétált ő is a folyosóra. A fiúk is érezhették a púderszagot*

Valami nincs rendben...

*mondta a fiúknak, és ahogy a folyosó végére szegezte a tekintetét, már hallani is hallott. Szapora légzést, erős szívverést. Zúgott a feje. Valakiben tombolt az adrenalin, attól félt, hogy le fog bukni* Ki volt az a pingvin, aki fogadott minket? *kérdezte Erastól. Ekkor a lépcsőfordulóban feltűnt a pingvin feje, ahogy kikukucskált a "rejtekből". Szemei furcsán, macskaszerűen megcsillantak, majd futásnak eredt, lefelé a lépcsőn. Dilec felmordult*

Egy kém!! El kell kapni!!

*Már rohant is a lény után.*

Igen ..igen tudom...én meg ő felségét kértem meg erre.
*Vigyorgott szélesen, ahogyan apját így nevezte. Tudta mennyire utálja, s ha most hallaná akkor kiborulna a bili. Intett a férfinak ,majd arrébb állt ,hogy vissza engedje a könyvtárba. Ekkor vette észre az állatott kedvesénél.*
Ernest, csak óvatosan öregem! Nem kúszhatsz akárhova!
*Azzal vissza pillantott a férfira...egészen addig ,míg Dilec nem kezdett kergetni valakit. Megdöbbent ,majd az 'áruló' szón, felmordult. *
Leiran, figyelj a vendégünkre!

*Azzal ő is futni kezdett Dilec után. Hamarosan beérte s egy vonalban voltak. Megálltak a folyosó végén.*
Biztos vagy benne ,hogy áruló?

*Leiran Aroruara nézett és mély levegőt véve kicsit elfancsalodott az arca.*

Szép jó napot Arorua... Kérem foglaljon helyet... *Simogatta tovább Ernestet. Szerette ezt a prémes jószágot.* Hogy megy sorod? *Kérdi félszemmel ránézve.*

Nem tudom, hogy juthatott be ide ez a kém... Elnézést kérek a bonyodalmakért...*Mondta és igyekezett keveset beszélni vele. Ernest felmászott Leiran nyakába és kényelembe helyezkedett.*

*elmosoloydott Eras beszédén és míg Eras és a farkas kergetőzőset játszottak ő belépett a könyvtárba*

- Üdvözöllek Lerian! *fogadta a lány köszöntését és elfogadta a felkínált helyet is*
- Látom Ernes már megint tolakszik. De ő már csak ilyen. *mondta mosolyogva és szokásával ellentétben most nem tett fel a lánynak rögtön keresztkérdéseket gyógynővények hatásairól, hanem csak az ablakra tévedt a tekintete és a város felett úszó felhőket nézte.*

-Gressil uralkodó említette hogy baj van és szükség lehet rám. Amíg Eras úrfi a farkas úrral kergetőzik, megkérhetlek hogy vázold fel a helyzetet? Sajnos nem tudok egyelőre semmi érdemlegeset. Milyen jellegű a probléma?

*közben érzi hogy a folyosón érzett rózsaillat ide is betévedt. Magában leszögezi hogy Ereis remek kölnit választott, bár kissé erősen használja*