Őrzők városa- Központi épület könyvtára

-Itt az őrzők városa körül is vannak hozzá szükséges növények. Talán indulás előtt szednünk kellene jó párat, hogy legyen belőle. *mondta őszintén és elvéve a könyvét elrakta a tarisznyába. Ő is a könyvet felé fordult és kereste azt amit Arou. Hallgatta közben , mert könnyedén tudott két felé figyelni.*

-Ugyan nem kell ennyire hálálkodnod. Ott segítek ahol tudok. *Mondja kedvesen csilingelő hangon és mikor Arou is csendbe lett a könyvre koncentrált. Olvasott miközben az állatkák körülöttük játszottak. Ő is csendben volt és keresett. Egyszer csak Arou szólalt meg és kicsit megrezzent. Belemélyült az olvasásba.*

-Igen persze. *Mondja és oda lapoz amit Arou mondott. Az oldal számok ugyan azok voltak és így ő is megtalálta.*

-Igen ugyan ott vannak. Természetesen én is memorizálom a legtöbbet, de talán ha Leirant megkérdezzük elvihetjük a dombornyomásost azt mind ketten el tudjuk olvasni, és a védő varázslatokat út közben is tudom tanulmányozni. *Mondja őszintén és olvasgatni kezdi.*

-Megkérhetjük, de éppen tanácsgyűlés van. Javaslom várjuk a végét mert közben nem illik zavarni.
Talán nem tart soká, de addig is tudunk haladni a varázslatokkal.. Most memorizálom a keresővarázslatot ezért nem fogok beszélni, a védők egy részét már megtettem mielőtt bejöttél. Ha elvihetjük a könyvet ami nálad van akkor az odaúton lesz időd még olvasni. Ha nem bánod a hátamon vinnélek, mert holnap mihamarabb Eras úrfinál meg kell jelennem. Ezért is szorít minket az idő. Repülve hamar érkezünk. *mondta majd valami hirtelen még eszébe jutott*

-Egy úttal hazaviszem Dilecet is, a farkas vezért. Ő bizonyára tudja merre lakik Gauldoth, így nem kell körbejárni az egész települést. Majd megkérem, hogy segítsen neked a le és felszállásnál mert rajtam a fej és nyakszirt tüskéimet leszámítva nincs sok kapaszkodó felület. De természetesen simán és óvatosan fogok repülni. Még Ernes sem szokott leesni rólam, nyugodtan kérdezd meg ha akarod

-Addig míg várjuk őket addig is tudjuk memorizálni a varázslatokat, és természetesen nem gond, hogy nem beszélgetsz. Én se tudok beszéd közben tanulni. *Mondta és vissza mélyedt volna a könyvbe, de Arou újra megszólalt.*

-Nekem nem probléma a repülés. Eras úr is repülve hozott ide az öbölből. *Mondja kedvesen, majd mikor Dilecre tért ki zavarba jött.*

-Nos nem biztos, hogy Dilec úr szívesen utazna most velem. Feret nagyon pimasz volt és én is vétettem egy hibát vele szemben, de rád bízom ezt a dolgot. *Mondja és mély levegőt vesz.*

- Viszont amondó vagyok memorizáljunk, mert ha nem lehet elvinnünk akkor nem tudom még olvasni, de felolvasni neked. Bár ezzel csak Dilecet untatnánk. Biztos, hogy jönnie kellene velünk? *Kérdi zavartan és a könyvre pillant.*

- Van józanító főzeted? Mert én nekem van ilyen receptem is. Elmondásod szerint elégé le fogod a beteget és magad is szedálni. De ha neked jelenésed van Eras úrnál, akkor lehet szükségünk lenne arra is... *Mondja elgondolkodva majd maga elé nézett.* -Tudod mit, majd ezt repülés közben megbeszéljük. Most inkább a könyvekkel foglalkozzunk. *Mondta és az olvasásba mélyedt. *

-Szerintem Dilec nem fogja megtagadni a segítségét, hiszen a célunk hogy segíthessünk az egyik emberén. Nem úgy ismertem meg mint aki ennyire kicsinyes lenne. *mondta magabiztosan*
-Most Gauldoth egészségéről van szó és ez pedig nem egy fajsújú dolog egy görényke pimaszságával. Nem lenne Alfa ha ilyesmiken fennakadna. Ha pedig úgy érzed valami egyéb dolgot hibáztál vele szemben, akkor arra a legjobb orvosság egy mielőbbi bocsánatkérés és egy megbeszélés.

-Igen van nálam józanító. Készültem vele, mert szükségem lesz rá. Gauldoth maradhat a szedált állapotban. Ezt majd előtte megbeszéljük vele. Legalább kialudná magát. Kétlem hogy sikerült neki az utóbbi 50 évben egy jót aludnia. Szellemi frissesség itala is van nálam és fizikai frissesség itala is arra az esetre ha nem jutna idő alvásra a vadászat előtt. A vizsgálat előtt előkészítek mindent majd a kezed ügyébe csoportosítva, mert ezek a józanító főzetek szagtalanok.

*válaszolta a lány kérdésére, aztán a könyvbe mélyedt hogy memorizálja a varázslatot. *

*Csendben tanultak sokáig, csak a kis állatkák hancúrozása hallatszott. Aztán Arou végül felnézvén a könyvből távoli robajra lett figyelmes. Mintha távolabb vihar készülődne. De nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ismét belemerült a könyvbe. Akkor is oda fog menni ha vihar lesz útközben. Yrisnek és Dilecnek pedig majd kérnek esőkabátot kölcsönbe-tervezte gondolatban, aztán ismét a feladatra koncentrált.*

*Bólint arounak.* -Én már bocsánatot kértem a másik hibám miatt, és próbáltam megbeszélni, de ő harcos... és szerintem csak olajat öntöttem a tűzre vele...*Mondta és vissza merült a könyvbe.*

*Az idő haladt és a dörgésre megmozdult a füle. Az ablak felé emelte arcát és kicsit elgondolkodott. Ha esni fog, akkor nem fogja tudni olvasni a könyvet ha kivihetik. De elgondolkodott, hogy Arou vajon vissza is hozza ide, Mert egyértelmű volt a beszélgetésből, hogy ott nem maradhat.*

-Arorua... a vizsgálat végeztével, majd vissza hoznál? Nem hiszem, hogy tanácsos lenne ott maradnom. Miután elmentél Dilec tudtomra adta, hogy nem biztonságos és maradjak inkább egyenlőre az Őrzők városában. Haza nem sok kedvem van menni. Örülök, hogy eljöttem, és már csak akkor akarok haza menni, ha eleget tanultam. *Mondta komoly hangon és lassan a könyvet tanulmányozta tovább. Ekkor hallotta meg Aurelius csoszogását a folyosón, majd bement a szemben lévő tanács terembe. Egy kis idő múlva ki is jött, majd egy pár perc múlva ismét nyílt a tanácsterem ajtaja.*

-Azt hiszem befejezték a gyűlést. *Mondja és Arou felé fordítja fejét, majd a játszadozó állatokra.*

-Természetesen visszahozlak. Nem probléma. *mondta és elmosolyodott kicsit*
-Az igaz hogy Dilec harcos, ahogy az is hogy nagyon sok mindenen ment keresztül az utóbbi napokban. Abban a csatában biztosan több közeli barátját is elvesztette és a búcsúztató is csak tegnap este volt. Nem kell csodálkozni azon ha ingerült és esetleg túlreagál dolgokat. Ne aggódj emiatt, majd megnyugszik. Kérlek légy hozzá türelemmel és jóindulattal.

-Igen. Úgy hallom én is hogy végeztek *becsukta a könyvet mert már a fejében volt aminek szükségét érezte.*
-Átmegyek és megkérdem Dilecet hogy segítene e. Nyugodtan tanulmányozd még a könyvet ha gondolod. Beszélek vele és visszajövök érted.
- Ha jönni szeretnél akkor persze gyere, de csak ide megyek a tanácsterembe *mondta és felállt az asztaltól, a táskáját is felvette, majd kiindult az ajtón*

*Lassan lépett be a könyvtárba és neki is ment Arou magas testének és szembe nézett a fehér mellkasával, és lassan nézett fel a férfira.*

-Bocsánat Arou.. csak elgondolkodtam. *Mondta halkan és az avatott füleknek jól halható volt a szavai mögött megbújó szomorúság, még ha Arcára mosolyt is erőltet.*

-Sikerült mindent meg találni Arou? Geret, hogy fogadta Christ? *Kérdi őszinte érdeklődéssel, mert az ő piszkálódása inkább nevelő célzat akart lenni, bár még ezt gyakorolnia kell.*
_________________________
Yrisz:

*A hangok felé fordul és hallja Leiran hangjában a szomorúságot.*

-Valami baj van Leiran? Mi okozta szomorúságod? *Kérdi érdeklődőn és Aroura pillant.* Dilec elégé siet szerintem a vihar miatt Arou, szóval lehet már el is ment. *Mondja gondolkodón, talán most ez lenne a legjobb. Ő jóindulattal és türelemmel van a férfi felé, mint mindenki más felé. Neki ez a természete. Ezért se igazán tudja, mikor lehet csipkelődni valakivel.*
_____________________________________
Leiran:

-Szomorú én? Yrisz én nem vagyok szomorú. *Meglepődött rajta, bár tudja, hogy Yrisznek nem lehet hazudnia.*

Yrisz: - Ugyan Leiran... nekem miért próbálsz meg hazudni? De ha nem akarsz róla beszélni én megértem. Egy olyan kérdésem van felég, hogy ezt a könyvet elvihetnénk Arouval? Felajánlottam a segítségem a vizsgálathoz amit megbeszéltek a beteggel. Természetesen a végén vissza hozzuk és Arou engem is vissza hoz.

Leiran: - Nem akarok róla beszélni. *Mondja makacsul és a tekercs tartóhoz megy és az aláírásos tekercseket a helyükre helyezi. Yriszre pillant és tudja melyik könyvről van szó.* Vigyétek el. Másnak nem adnám oda, de bennetek megbízom, hogy nem éltek vissza vele. Vigyázzatok nagyon. Arou... ha még sietsz eléred Dilecet. *Mondta a férfira pillantva, miközben a szekrénynél csinálta a hivatalos dolgokat. Papírt vett elő és az asztalhoz ülve kezdett el írni.*

*látta hogy szembe fognak ütközni de kitérni már nem volt ideke. Elnézést kért ő is éppen akkor amikor a lány, aztán látta rajta hogy valami emészti, de nem akart tolakodó lenni. Majd elmondja ha akarja.*

-Geret kifejezetten kedves volt velünk. Nem volt semmi kergetőzés, asztalobálás.. Christ pedig felfogadta tanítványnak. 5 nap múlva rájuk nézek majd kíváncsiságból is, hogy haladnak.

-Igen, sikerült megtalálnom amit kerestem és Yris is volt olyan kedves hogy felajánlotta a segítségét amit el is fogadtam. Elmegyünk a farkasokhoz még ma este mer holnap kezdődik a vadászat. Dilecet még a tanácsteremben találom ugye? Jól jönne a segítsége ezért beszélni szeretnék vele. *mondta de a lány már válaszolt is. Arouban egy pillanatra formát öltött az a gondolat hogy talán Leiran örökölte apja képességét is és tudta mit akar*

-Köszönöm, akkor megyek és elkapom a főnökfarkast. *mondta viccelődve és már ki is ment. Ha Leiran és Yris esetleg beszélni akarnak arról mi bántja a lányt, megtehessék plusz fülek nélkül*

*ismét kiindult az ajtón és majdnem összeütközött Erassal*
-Üdvözlöm úrfi! Hamarosan visszatérek ide csak rövid beszédem van Dileccel. *mondta és elsietett*

-->-- tanácsterem--->>

*Sietve haladt a lány után, bár csak azt tudta merre is megy, mivel már elégé lehagyta. Aztán mikor odaért éppen belépni kívánt, amikor egy mellkassal találta szembe magát. Döbbenten nézett egy pillanatra ,majd felpillantott amint megszólalt a gyógyító.*
Értem...akkor siess...mielőtt elmegy. Vihar lesz.

*Mondta félre állva egy kicsit ,de még nézett a sárkány után. Megvakarta a fejét. Még szerencse, hogy nem ment jobban neki. Ezután pillantott a hölgyekre. Elmosolyodott kicsit feléjük.*
Na...hogy vannak a hölgyek?
*Lépett beljebb, aztán nézte őket. *
Szóval mész a vérfarkasok falvába Yrisz ? Mégis... érdekes lesz....
*Azzal Leiranra pillantott. Látta rajta ,hogy valami zavarja....de nem tudta mi.. Hiszen..most lett ő a vezető!*

*A belépő Erasra pillant és csak nagyon kicsit bólint felé, majd befejezi a gyűlésről írt jelentést és azt is berakta az archívba.*

- Fogjuk rá hogy jól Eras. *Mondja teljesen őszintén, de többet nem akar elmondani a dolgokból és Yriszre pillant.*
___________________
Yrisz:

-Jól vagyok Eras úr. Igen megyek, de jövök is vissza, csak segítek Aroruanak a kivizsgálásba. Elégé veszélyes módszert választott, ezért megyek, hogy segítsek neki. Nem szeretném ha neki vagy a betegnek baja lenne. *Mondta őszintén és egy papír darabbal jelölte meg a könyvet és csak azután csukta be. Elkezdett össze szedelőzködni, hogy indulhassanak.*

-Leiran kisasszony. Holnapi nap folyamán már itt leszek újra. Persze csak ha nem zavar.
_______________
Leiran:

-Akkor jössz és mész Yrisz amikor csak szeretnél. Holnapi napon én már nem leszek itt, de Erenis a segítségedre lesz. *mondta nyugodt hangon és Erasra pillantott.*
__________________-
Yrisz:

-Köszönöm Kisasszony. A könyvet is vissza hozzuk. *Mondta és azzal a két kisállatnak jelzett és kiment a könyvtár ajtaja felé. Botja már nála volt.* -Még egyszer köszönöm Eras úr, hogy ide hozott. *Mondta mikor mellette ment el és elköszönve ment ki a könyvtár folyosójára. Várakozón állt a könyvel a kezében. Ernes és Feret is utána rohant. Ernes a nyakába másott fel Yrisznek, Feret pedig pihegve mászott be a tarisznyába.*

/-> Tanács terem/
___________________
Leiran:

*Mikor kettesbe maradtak Erasra pillantott.*

-Igen kedvesem? *kérdi ránézve. Már kezd nyugodtabb lenni.*

*Csak biccentett egyet az elf nő köszönetére ,majd még nézte ahogyan kiment. Nem szólalt meg, mert azt még talán ő is tudta jelen pillanatban ,hogy nem kellet volna problémát okozni, főleg ,hogy Leiran nincs toppon. Sóhajtva csukta be a nő után az ajtót ,majd emelte vissza tekintettét kedvesére.*
Ahogy láttam, nem csak engem lepett meg ,hogy most adta át az öreg a helyét.
*Vakarta meg a tarkóját.*
Kívántam vele beszélni...de így már felesleges.....
Inkább...gondolj az elkövetkezendő napokra! Utána már ugy sem lesz sok szabadidőd.
*Vigyorodott el egy kicsit.*

*Leiran mélyen nézett Eras szemeibe és mély levegőt véve kezdett bele a mondataiba.*

-Engem is meg lepett, főleg azok után amiről Muracha beszélt. Ez így együtt elégé lesokkolt... Ő az utolsó élő rokonom... nem akarom még elveszíteni. Nem tudnám elengedni. *Fakadt ki Erasnak és maga elé nézve könnyesedett be a szeme. Még mindig tartotta magát, mert bárki bejöhet. Igyekezett gondolatait elterelni.*

- A vadászat kellemes lesz, a felelősség és a munka pedig nagy lesz, de már elég régóta foglalkozom vele, hogy tudjam miként csinálhatom a legpraktikusabban. Nem lesz könnyű én ezt tudom, de amíg nem üt be a krakk addig nem lesz gond. Az apró cseprő ügyek elintézése nem okoz már gondot, bár örültem volna ha Gildas eljön, és elviszi az alakváltót... Nem tudom mit csináljak vele. Igazából félelemből cselekedett, de Gildasnak és az alakváltó követeknek kell ítélkezniük felette. *Elég szépen elterelte a témát.*

- Igazából azért komorodtam el amit Muracha mondott. Oké... hogy apám piszkál érte... de neki még vissza se szólhatok... inkább ez nyomott bélyeget a hangulatomra... és félek atyám már nem látja az unokáit... Valamiért rossz előérzetem van így az elkövetkezendő félévre, de Gaia adja, hogy ez az előérzetem ne teljesüljön mint eddig jóformán az összes. *Mondja halkan inkább magának és csak utána pillant újra Erasra.*

- Bocsánatot kérek. Megint vissza kanyarodtam. Ma haza mész? *Kérdi érdeklődőn kedvesére nézve.* Ha igen veled tarthatnék? Ma este nincs kedvem egyedül maradni, és onnan még könnyebb is elindulni a vadászatra és neked se kell elrepülnöd értem. *Mondta egy nagyon halovány mosollyal.*

*Csak nézte...és nézte. Látta a lányon azt amit mondott is. Azt ,hogy emellett még próbálta magát tartani, de nehezére esett. Nem.... az öreg nem jókor adta át a pozíciót. Leiran elméletben teljesen fel van készítve rá, gyakorlatban majdnem teljesen, míg lelkileg szinte egyáltalán nem. Legalábbis mostanság. Megrázta a fejét..... az öreg túlságosan elsiette...és nem értette ennek az okát.*
Mindennek eljön az ideje, hidd el az öreg erősebb ,mint amilyennek tűnik!
*Vigyorodott el szélesen. Igyekezett elterelni a figyelmét a lánynak.*
Nem fogod még elveszíteni! Csak már nem tud fent maradni a gyűléseken...képzeld milyen vicces lenne ha állandóan elaludna rajta!

Hagyd bent a fogdában. Majd elviszi Gildas...vagy pedig ha nem jelentkezik bizonyos időn belül, akkor a másik követeknek átadod. Ott is többen vannak, az egyik öreg biztos örülne egy kis munkának!

*Elhúzta a száját ahogyan hallgatta ,majd megvakarta a tarkóját kicsit s elgondolkodott hosszan.*
Hát erre nem tudok mit mondani. Csak amit imént is. Szerintem nem szabad erre gondolnod...... mindig van valahogy. De nem hiszem ,hogy ettől úgy igazán kell félned. Muracha meg persze ,hogy mondja. Elég régóta ismer téged! És jó barátja az öregnek is. Biztos az mesélt neki mindenfélét...főleg az unokákról...
*Sóhajtott*

Haza. Szeretnék még kiosztani pár feladatott és átnézni pár jelentést. Nem a kedvencem, de el kell intéznem mielőtt holnap elmegyünk a vadászatra. Megtettem előzőleg is volna.....talán... de ugye a harcok közbe jöttek. Szóval most kell bepótolnom.
*Nézte ,aztán kicsit megdöntötte a fejét parányi mosollyal.*
Velem jöhetsz, lesz hol aludnod míg dolgozom...de azt hittem szerettél volna pont ezután az apáddal lenni.

*Az intelmeire és szavaira bólintott. Kicsit elmosolyodott, és igyekezett kiverni ezt az egészet a fejéből. Valószínű igaza van. Lassan fel állt és oda sétált Erashoz. Szorosan odabújt hozzá és finoman ölelte át.*

- Atyám már úgy is alszik, és ha itt maradnék csak a rohangálás lenne. Nem akarok most ezekkel foglalkozni. Erenis majd gondját viseli. Ha ezek után mellette maradnék csak ezen gondolkodnék. Nem akarok... ki akarom verni a fejemből ezeket a gondolatokat, és a rossz előérzetemet is. Egyszerűen ki akarom kapcsolni az agyam. Szeretnék veled menni. *Mondja nyugodtabb hangon és mellkasának dönti fejét.*

-Most azonnal indulnál? Mert még gyors össze szedném a ruháim a vadászatra. Nem sokból tart. *Mondta és lassan felnézett rá és megsimítja az arcát.* Mondanám, hogy segítek, de ebben én nem tudok. *Mondja komolyan.*

-Itt meg vársz vagy jössz velem? A nagyja már össze van szedve, még pár apróság maradt bepakolásra várva.

*Amint átölelte ő is így tett nagy kezeivel. Most amúgy sem láthatták őket. Valamennyire, kedvesebben nézte, gyengéden simított egyet végig a hátán.*
Legyen így.
Na látod, erről beszéltem! Erenis majd megcsinál mindent! Most a lényeg ,hogy relaxálj kicsit!

*Bólintott felé s elengedte. Csak ezután ropogtatta meg kicsit a végtagjait.*
Menj csak, majd a nappaliban megvárlak. Azt mondtad nem kell sokat pakolni, miért tartsalak fel a női pakolásban?
*Nézte egy ideig, aztán megfogta a kezét s úgy sétált ki vele.*
Úgy vélem már nincsenek itt.
*Így kísérte el a lépcsőkig. Ott kacsintott rá.*
Megvárlak!

*Örült a gyengéd ölelésnek és bólintott. Lassan elengedte és felnézett rá.*

-Rendben. Sietek. *Mondta és hagyta hogy kivezesse. A lépcsőnél mosolyogva pillantott rá és bólintott.*

-Jövök nemsokára. *Mondta és azzal fel is sietett a lépcsőn egész a szobájáig.*

/Nincs kedvem átirányítani és utána vissza egy posztért nem megyek át másik topicba. Képzeljétek oda /

*Miután felment kb 5 perc telhetett el mikor a lépcső tetején megjelent és lesietett Erashoz. Láthatóan jobban volt és nem foglalkozott a dolgokkal. Oda lépett elé.*

-Bocsánat ha sokáig voltam, csak... hagytam egy levelet Eranisnek és apámnak is. Még azokat is megírtam gyorsan. *Mondta és finoman megsimította a vállát.*

-Mehetünk ha szeretnéd.

/Nem megyek a nappalihoz..szintén képzeljétek kérlek X"D/

*Bólintott. A nappalihoz ment ,majd leült a kanapéra s várt. Amíg így tett, addig lehunyta a szemeit s átgondolta ezt az egész napot. Majd átszámolta az eltelt napokat, és rájött ,hogy nagyon sok írat fogja várni..... és arra is rájött ,hogy mennyire nem szereti ezt. A lustaság kezdett már győzni az elméjében.*

Semmi baj, észre sem vettem!
*Legyintett egy vigyorral ,majd bólintott a lány felé. Kezét nyújtotta.*
Megkaphatom a táskát ? Vagy mindenképp te akarod majd hozni?
*Indult meg vele, majd kinyitotta a lánynak az ajtót ,aminél elhaladtak.*
Erenis jól viseli majd apád gondját....őt legalábbis biztosan nem ütögeti ...mint engem!

Hamar ott leszünk, főleg ha vihar lesz. Szóval készülj fel egy elég gyors járathoz .

*Mosolyogva néz a férfira.*

-Mindenképp te akarod vinni vagy csak a gentleman éned mondatja veled? *Kérdi kicsit piszkálódva és vállára veti a táskáját.*

-Nem vagyok puhány, hogy ennyit ne bírjak el. A vihar nem éppen lenne kellemes bele esni, így jó ha sietsz. Nekem sose volt baj a gyorsjárattal ezt te is tudod. Hányszor is kergetőztünk együtt a viharral és a villámokkal? Egyszer se hibáztál a cikázásban. Teljesen megbízom benned. *Mondta mosolyogva miközben haladtak. A lépcső Alján Ernes ugrott oda hozzá és furcsállta, hogy nem Arouval van. Ernes elmondta neki, hogy nem akarja magával vinni a Vérfarkasok falvába a vihar miatt. Kicsit elgondolkodott.*

-Egy pillanat Eras... írok Arounak, hogy Ernes nálunk van. Tudom nem örülsz neki... de itt kire bízhatnám? *Kérdi ránézve és hamar megírta azt a pár sort. Látta kedvese fintorgó arcát és végül mély levegőt vett. Arou egyenesen hozzá küldte, hogy vigyázzon rá.*

-A kocsmába miattam részegedett le... ennyivel tartozom Aroruának. *Mondta és azzal tovább haladhattak. A könyvtárba még beszaladt a levéllel amit jól látható helyen hagyott a gyógyítónak.

A kijáratnál leemelt egy esőköpenyt és nyújtózkodva lépet ki. A felhőkre nézett ami az égen gyülekeztek.*

-Gaia nem éppen kedves most velünk, de az eső szükséges, hogy termésünk legyen. *Mondja kicsit elmerengve és Erasra pillant. Amint átvette sárkány alakját felszállt rá és fel is repültek. Magára borította az esőköpenyt és kapaszkodott. Ernest pedig szorosan fogta egyik kezével, hogy az le ne pottyanjon.*

/-> Sárkányok városa- Gressil rezidencia/

Tudom ,hogy nem vagy gyenge, de ha nem tetszik a felállás, akkor tessék.
*Vigyorodott el ,mialatt vissza adta neki a hátizsákot. Szavaira elmosolyodott egy kicsit.*
Hát tudod.....azok igazán szép idők voltak. Jó..jó..nem mondom, hogy én azóta nem kergetőztem volna, de azért ez megint teljesen más.

*Mosollyal nézte ,ahogyan elindultak volna, majd ez nagyon hirtelen eltűnt, amint szóba került a róka. Kedvese láthatta arcán a kérdést ,hogy Muszáj? mivel máris magyarázatot adott rá. Megcsóválta a fejét megadóan.*
De akkor erősen fogd...mert én nem vállalok érte felelősséget! Tartozol..ugyan! Nem véletlenül hagyta itt....ezt....
*Morgott maga elé, mint egy kisgyerek, s járása is kezdett inkább trappoláshoz hasonlítani. Amint kimentek felnézett az eső felhőket. Füttyentett.*
Ez jó lesz! Ha szerencsénk van, akkor a vadász területünket ki fogja hagyni.

*Átalakult s úgy várta meg ,míg kedvese felszáll a potya utassal együtt. Vöröses szemeivel hosszan nézett a távolba, míg farkával óvatosan csapott egyet.*
Úgy tűnik a lakók magukra haragították Gaia-t...még jó ,hogy ebből a körből én kimaradok!
Kapaszkodj!
*Azzal hirtelen vonta ki szárnyait s pár csapással emelkedett a magasba. Az őrzők, akik éppen csukták be éjszakára az ablakokat még láthatták a nagy vörös sárkányt, ahogyan lassan átszeli, az egyre borongósabb eget. Élvezettel hasította a szelet ketté, mialatt útja a sárkányok városába vezetett.*

/-> Sárkányok városa- Gressil rezidencia/

*Ahogy elindul a könyvtárba, egyből a segítségére sietek, hogy belékarolva tudjam vezetni és mutatni neki az utat, mert nem szeretném, ha bárminek is neki menne.*

- Persze ez csak természetes. Megértem, hogy kifáradtál. Nem lehetnek egyszerűek a varázslatok. – állapítok meg

*Meglepődök, amikor felajánlja, hogy aludjak nála, mert megbízik bennem, pedig tudja, hogy én is ugyan olyan férfi vagyok, mint a többiek és azt is tudja, hogy kicsit szoknyapecér, de végül is keresem a boldogságot, csak azt nem tudom, hogy hol keressem.*

- Köszönöm szépen elfogadom a felajánlást. – mondom hálásan és tovább megyünk be a könyvtárba.

*Amint bemegyünk kicsit meglepődök a látványon. Nem voltam még itt, ezért is csodálkozok el, hogy mennyi könyv van benne és hogy hatalmas. Ámuldozva nézek néz teljesen, majd megérezünk a pulthoz és csak várok, hogy leadja a könyvet én meg türelmesen megvárom.*

*Mosolyogva engedem hogy vezessen és mikor beérünk a pultra teszem a könyvet és bejegyzem a könyvbe hogy elvittem és vissza hoztam a könyvet, majd ott hagytam, mert Arou vette le nekem a könyvet.*

-Természetes, hogy mellettem aludhatsz, hisz tudom, hogy nem bántanál. Nem tudom mely szobák üresek és szerintem Erenis is jócskán alszok már. *Mondom kicsit elgondolkodva.* -Így inkább jobbnak látom, ha ma este mellettem alszol. *Mondom el őszintén a véleményem és mély levegőt véve hallom ahogy Feret végre elődugja az orrát. Megérezve Scott illatát egyből kezére ugrik és körmeivel bőrébe kapaszkodva ugyan végig karmolva de felmászik a nyakába. Arcához dörgölődve köszönti.*

-Jaj de jó hogy látlak Scott! *Mondja a saját nyelvén Feret amire én csak felkuncogok.*

-Csak hogy értsd amit mondott Feret lefordítom neked. *Mondom mosolyogva.* "Jaj de jó hogy látlak Scott." Ezt mondta szó szerint. De akkor tényleg nem gond, ha holnap az az alvás után keressük meg a könyvet amit szeretnél? *Kérdem kicsit bizonytalanul, mert tudom mennyire makacs ha valamit a fejébe vesz.*

-És? Hogy állsz a lányokkal? Sikerült már megtalálnod már azt akit igazán szeretnél párodnak? *Kérdem érdeklődőn mosolyogva.*

*Ahogy elintézzük a dolgunkat a könyvtárban, nem sokára megérkezik Feret is, akit úgy szint régen láttam és valamit elkezd beszélni. Eléggé értetlen lehet a kisugárzásom, ha Yrisz tudja, hogy mit akarok kérdezni, bár ebben lehet az is szerepet játszik, hogy nem értek az állatok nyelvén, mint ő.*

- Én is örülök, hogy látlak Feret. – *Válaszolok neki, majd Yriszre nézek és hallgatom a kérdéseit, amiket felém irányít.*

- Nem gond egyáltalán. – *mondom őszintén.* – Az, hogy ki tudd pihenni magad az fontosabb, mint az én könyvem, amit tanulni szeretnék.

- Ha igen, akkor arról már tudnál. – *mondom mosolyogva és elindulunk kifele a könyvtárból.* – Még senki, pedig nagyon keresem, de még is, mintha valamit rosszul csinálnék, vagy rossz helyen keresgélek. – *állapítom meg.*

- És neked van már valaki? Láttam, hogy azzal a sárkánnyal nagyon jó viszonyban vagytok. – *jegyzem meg.* – Esetleg vele alakulnak a dolgok? – *kíváncsiskodok továbbra is, mert kicsit mintha rosszul esne, hogy ha lenne valakije.*

~ Vajon miért érzem rosszul magam erre a gondolatra? Úgy mardos belülről valami ilyenkor, hogy elveszíthetem. ~

*Feret most folyamatosan makog és már szét megy a fejem tőle ezért befogom a száját.*

-Egy kicsit kérlek... Ennyit nem tudok neki lefordítani egyszerre... a vérfarkasok csak a farkasok nyelvén értenek, te pedig vadászgörény vagy... *Világosítom fel amire szerencsére abba hagyja. Sóhajtva örülök a kis csendnek és Scottra pillantok.*

-Oh hát igazán sajnálom, hogy még nem sikerült megtalálnod az igazit. Hisz annyira keresed. *Mondom teljesen őszintén és Aroura irányuló kérdésén csak egy jót kuncogok.*

-Ugyan ne butáskodj. Arorua Norgard úrral csak barátok vagyunk. Szakmai csak a kapcsolatunk. Nem hiszem hogy köztem és közte lehetne bármi is. Igaz kedves férfi, de nem hiszem hogy az ilyen típusú nők jönnének be neki, mint én. *Mondom teljesen őszintén.*

-Amúgy nem még én se találtam meg az igazit, bár én nem hiszem hogy valaha is párra fogok lelni az életben. Tudod nem igazán tudnak mit kezdeni egy vak nővel... de én kezdem feladni, hogy valaha is lesz olyan, aki ugyan úgy tud velem viselkedni, mintha nem lenne semmi bajom. *Mondom ki őszintén gondolataimat Scottnak és lassan indulunk tovább. A folyosóra kiéérve megyek a lépcső felé. Botommal navigálom magam.*

-A hálótermek a második emeleten vannak. Az a szoba amit én kaptam a folyosó bal oldalán van a harmadik ajtó. *Mondom miközben a lépcsőhöz érünk.*

*Elmosolyodok Fereten és Yriszen, majd tovább megyünk, és a karját megpróbálom irányítani, bár én magam se tudom, hogy merre megyünk.*

- Én is sajnálom, hogy nem találom, de nem adom fel. Biztos lesz valaki, aki meg fogja érdemelni a szerelmemet. – *mondom bizakodóan, majd meghallgatom, amit mond magáról, ami viszont annyira nem tetszik.*

/Örzők városa - Központi épület II. emelettől felfelé - Háló termek/

*Miután Eras lerakott és elment én egyenesen a Központi épületbe érkeztem, s Erenis a sok megmaradt papírmunkával fogadott. Apám sokat dolgozott, de így is a tanács levelei hozzám érkeztek be. Kérelmek, apróbb konfliktusok a sötét elfeknél. Újszülöttek kivizsgálási kérelme és még sok egyéb. Nekilátva a munkáknak kiosztottam a papírokat, megbízásokat és sok egyéb mást. Ezek után a könyvtárba mentem archiválni a döntéseket és a munkabeosztást. Lassan új órarendet kell összeállítani a tanároknak és új semleges és fehér mágia tanárt kell felvennem, mert nekem arra már időm nem les, hogy tanítsam a gyerekeket. A tanári postra a állást meghirdettem és kiküldtem a városba. Mindent a lehető leggyorsabban intéztem el, de apámhoz még nem jutottam fel. Egészen vacsoráig nem volt egy perc nyugtom se a összegyűlt munkától, de ezek nem okoztak gondot, hiszen ezekkel már eddig is foglalkoztam apám helyett. A vacsoránál, se találkoztam apámmal, ami felettébb érdekes és furcsa volt a számomra, de Erenis megnyugtatott, hogy jól van, csak mióta nem voltam itthon mindig a szobájában étkezett. Oda kérte a reggelit, ebédet és vacsorát. Étkezés befejeztével energiám nem maradt meglátogatni. Úgy voltam vele, hogy majd reggel én viszem fel neki a reggelit.

~*o*~

Az esti tervemből nem lett semmi, mert Erenis már megelőzött, mire felébredtem. Az étkezőbe menve már asztalon várt a gyümölcssaláta, amit hamar megettem és várt újra a munka. Dolgozó szoba híján nekem maradt a könyvtár. 11 óra fele lehet most a idő, mikor végre feltudom keresni apámat. A dolgozó szobájába tartok, mikor egy számomra is leárt részleg felől látom közeledni.

- Üdvözöllek apám! *Köszöntöm illedelmesen és apám arcán mosoly jelenik meg. Elé menve ölelem meg.*

- Hát te itthon vagy leányom? *Kérdi mosolyogva, viszonozva az ölelésem.*

- Igen itthon, de nem sokáig. Ma délután Eras értem jön, és együtt megyünk el a Malaia estre, melyre Káli volt kedves s meghívott engem. *Mondom mosolyogva, majd dolgozó szobájába bemenve ülünk le bent a fotelba.*

- Apám beszélni szerettem volna veled.

- Miről lányom? Hallgatlak.

- Apa… mivel én vagyok a tanács vezetője… szeretnék pár újítással előállni a tanács elé. Kezdetnek kettővel
is. Egy közös iskolával, ahol Őrzők, erdei és sötét elfek, alakváltók, vérfarkasok és sárkányok tanulhatnának mágiákat, harcművészetet és az emberek világáról, az emberek egyik nyelvét.

- Felejtsd el! *Vágja rá apám amire teljesen megrökönyödöm.*

- De apám!

- Semmi de! Nem véletlenül zártuk le a szigetet úgy, hogy csak mi tudjunk kimenni! Nem való a többi nemzetségnek az emberek kegyetlensége!

- Apám megváltozott a világ! Feledésbe merültünk az emberi világban, és ha óvatosak vagyunk senki nem venné észre azt, hogy létezünk! A sziget továbbra is titokban maradna, csak más nemzetségekből is kimehetnének a emberek közé küldetésekre!

- Nem! *Mondja makacsul és hosszan nézek rá.*

- Apám… gondolj bele abba, hogy örökké nem titkolózhatunk a többi nemzetség előtt! Rengeteg fejlesztést mi magunk is átvettünk az emberektől! Talán ideje lenne megfontolni azt, hogy visszatérjenek az emberek a posztjukra, a helyükre a fény nemzetségei között!

- Hogy merészelsz ilyet mondani! Az emberek nem méltók arra, hogy közöttünk élhessenek! Kegyetlenek a saját fajtársaikkal is! Nem véletlen voltak a háborúk. Ha felfedjük magunkat, fogságba ejtenek és a hatalomvágyuktól vezérelve ki fognak minket irtani!

- Apa… én nem felfedni akartam magunkat, csupán átgondolni, hogy megválogathatnánk azokat az embereket, akik Gaia törvényei szerint élnek és kimenekíteni őket ide a szigetre!

- Egy napig nem maradnának itt életben! És mégis hova helyeznéd őket itt a szigeten?

- A Dekterim erdőség elég nagy, s mi se foglalunk olyan sok helyet. Könnyedén elférnének itt mellettünk, és akkor még felügyelet alatt is lehetnének.

- Igazad van a Suaradoknak kell az enni való. *Mondja cinikusan, én pedig teljesen felmérgesedem.*

- Veled nem lehet beszélni! Ha te nem is támogatod, de még meghallgatni se vagy hajlandó ötleteim, akkor majd megkérdezésed nélkül fogom a tanács elé vinni azokat! *Mondom teljesen felháborodva és felpattanva megyek ki a dolgozó szobájából. Csúnyán összeveszünk, én pedig inkább visszatérek a feladatomhoz. A könyvtárba megyek le és folytatom az iratok rendezését, majd papírra vetem ötleteimet, amit a tanács elé fogok terjeszteni. A választásos rendszerről ki sem tudtam kérdezni a véleményét. Egészen addig a könyvtárba maradok, míg Erassal megbeszélt időpont el nem érkezik.*