Őrzők városa- Központi épület könyvtára

*Kicsit elképed és össze szűkíti a szemeit, de még halogatta a választ és mély levegőt vett. Mikor felnevetett Eras és végül is megtörtént a megegyezés oldalra biccentette a fejét.*

Minek kellene ő oda? Az apró sérüléseket én is meg tudom gyógyítani, vagy ellátni... viszont ha csak azért akarod elhívni, hogy társaságom legyen míg ti vadásztok, akkor rendben... majd valahogy rá veszem. *Mondta és mély levegőt vett.*

Bár egy jó érvem már van ellene... Néha neki is kell egy kis kirándulás és nem mennénk messze mert ott lennénk a hegy lábánál,de addig is míg ő kirándul egyet addig küldök oda más gyógyítót... Persze nem a ti házatokba. *Gyorsan leszögezte Erasra pillantva.* Még működik az a vendéglő ahol szállást is ki lehet venni igaz? *kérdi érdeklődőn.*

* Végre elfoglalta a helyét s leült az egyik fotelba. Mivel most csak a kedvese volt bent, nyugodtan tette fel lábbait az asztalra s kényelmesen, szinte el feküdt ülökéjén. Hosszan tekintett rá s bólintott.*
Látod...tudtam ,hogy okos vagy.
Igen azért is. Elég ritkán mozdul ki a kis palotájából, szóval neked és neki sem ártana. Ne érts félre. Nem tekintek jobban rá ,mint kellene, hisszen.....okkal ehetek ellene, okkal lehetnének kellemetlen érzéseim vele kapcsolatban, de jobb ha valaki van veled. Ernes meg amugy is szereti a párnázott fekhelyeket.
*Biccentett a lány felé.*

Igen müködik még. Miért? Én sátorozásr gondoltam....bár ez így vicces. Háború előtt erről diszcsevelyt tartani.
*Nevetett.*

*Mély levegőt véve behunyja a szemét és megsimítja a rókát.* Igen szeret itt lenni, de nem tehetek róla... Arorua-t illetően nem fogom védeni, csak elmondom a véleményem rendben? *kérdi rápillantva.*

Igen hibázott, mert nem gondoskodott másik gyógyítóról a városban... de ő is megérthető, hogy szerettek volna gyermeket és épp elmentek kirándulni feleségével... akivel később elváltak ugyan, de ez lényegtelen. Igazából nem az volt a hibája, hogy elmentek... hanem, hogy nem gondoskodott másik gyógyítóról, még ha nem is volt ügyeletben. De ez csak az én véleményem, de örülök, hogy nem neheztelsz rá annyira. *Mosolyodott el kedvesen.*

Amúgy igen elégé ironikus... de tudsz jobbat? Most üljünk szótlanul egymással szembe és várjuk a naplementét? Te mondtad aludni nem tudsz... én se... akkor malmozzunk vagy mit csináljunk? *Kérdi érdeklődve Erasra pillantva.*

*Meghallgatta a lányt s bólintott ,mint aki ezt tudomásul is vette. Csak ezután gondolkodott kicsit el.*
200 évig csak gyülőletett éreztem, ezt meg apám még szította is, az utónni 200 évben viszont szépen lassan ez alábhagyott. Már nem kerekítettem akkora ügyet ennek, mivel már nem tudok változtatni rajta.

*Vont vállat könnyedén s a plafont kezdte el hosszan nézni. Kezeit tarkójához emelte. Kényelembe helyezte magát.*
Nem, nem igazad van. Jó ez így most, legalább elfoglaljuk magunkat. Az is fontos..bizony...

*Nézett rá kicsit elszomorodva és mély levegőt vett.* Gyűlöletet éreztél a gyógyítók iránt... engem mégsem löktél el magadtól mikor megtudtad, hogy annak is tanított apám...Mondjuk lehet ezt annak is köszönhető, hogy női arcból csak az enyémet láttad igazából...*Mondta és mély levegőt vett.*

Nekem sem volt könnyű azok az idők, és még néha most se hiszem el, hogy pont beléd szeretek, hisz ilyen pici korod óta ismerlek, de én akkor már javába tini voltam lelkileg. *Mondta mosolyogva és mutatta neki, hogy mekkora nagy baba is volt valójába.* Igazából már akkor alig fértél el a kezeimben. *Nevetett fel.*

Igen elégé nagy baba voltál, bár ha bennem is egy akkora baba lesz hát... nem tudom mi lesz velem... de hogy én az ki nem nyomom. *Mondta viccelődve. Tudta hogy a gyerek téma elégé kényes Eras számára még egyenlőre.*

Nyugi még 2 évig mondom hogy nem lesz termékeny időszakom... szóval addig van időd elgondolkodni rajta... viszont ha akkor se akarod nem lesz vita... mert utána 10 év.... mire megint lehet... az pedig sok. *Mondta ránézve és felhőzta a térdeit. Sarkát a szék szélére helyezi.*

*Unottan nézte a plafont még mindig. Nem szerette túlságosan ezt a témát, de ezt nem vallotta be, hiszen, nem is volt miért így éreznie. Semmire nem emlékezett az anyjából, csak pár festményt látott róla, meg persze a történetek, amiket hallott. Legalábbis addig tukmálták vele, míg apja rá nem jött ,s utána elzavart mindenféle csöcseléket a közeléből. Inkább az apja nem szeretett erről beszélni. Bólintott. Igazat adott kedvesének, hiszen szinte csak ő volt az a "nő", akit láthatott is gyermeknek.*
Valószínüleg, azért apám arra figyelt, hogy sose jelenjen meg egyetlen egy cafkájával sem előttem, míg gyermek voltam. Dadám is csak kezdő időszakban volt, na az voltál te.
*Pillantott rá lassan. Előző mondatai élesek voltak, és kellemetlenek a vége inkább megjegyzendő, de nem undok.*
A jó dologból mindig sok kell vagy nagy!
*Csapott kihívóan a melkasára ,majd a következő témára megrebbentek a szemei.*

Akkor majd 2 év múlva vissza térünk erre. Még korai bármi ilyesmiről is beszélgetni.....
*Parányi idegességét azzal palástolta, hogy összevonta szemeit, lecsukva s maszirozni kezdte a homlokát. Nem akart erről beszélni. ERRŐL NEM! Még csak pár napja vannak együtt, be sincs ez az egész jelentve.... még nagyon korai. Alapjáraton is....*
Mit kezdenék én egy kölyökkel? *Moroga kicsit mélyen.*
Azt tudom ,hogy kell bánni a harcosaimmal, meg a kiképzések...de mit csináljak én valami törékenyebb micsodával? Hozzáérek aztán belepusztul! *Húzta el a száját.*
Azt sem szeretem mikor a városunkban piszkálnak a kölykök.

*Bólintott kedvese felé. Nem vette fel a szavait és mély levegőt véve ölelte át térdeit. Állát térdére helyezte.*

Jó nem zaklatlak ezzel tovább. Csak csendben megjegyezném, hogy a saját gyereked más lesz mint a városbeliek és ha ott lesz az ideje akkor tudni fogod a dolgokat. *Mosolygott kedvesen. Szemében látszódott, hogy csak húzni akarja a férfit.*

Azon gondolkodom mit is főzzek Kukunak. A hús az oké... de mi legyen mellé a köret, azt nem tudom... na meg hogy milyen hús legyen... Mindenki imádja a húst, csak én vagyok vele semleges viszonyban. Eszem mert tudom hogy kell a szervezetnek az állati eredetű táplálék... de mégis... valahogy nem vonzz az íze. *Mondta ki kerek perec. Gyorsan váltott a témán, mert nem akarta tovább húzni az agyát.*

Legyen malac sült egy kis sült krumplival hagymás körettel? *Kérdi elmerengve.* Vagy borjú húsból készült pörkölt tésztával? Nem is tudom...

Jó..jó..jó...majd akkor tudni fogom a dolgokat.
*Húzta el a száját legyintve, igyekezett semleges maradni még ebben a témában, bár észrevette ,hogy kedvese örömmel boncolgatja az ő kárára. Rápillantott.*

Nem tudom. Én imádom a húsokat, de mindenki másmilyet szeret. Szerintem a nyúl és a liba a legfinomabb, de valaki a sertést vagy a csirkét részesíti előnyben. Ettől függetlenül aki húst eszik, szinte mindegyiket szereti. Te szereted a gyümölcsöket....én nem...úgyhogy a konyhán maj osztozunk... vagy legalábbis az étkek sorrendjén.
Legyen az utóbbi! A tészta hamar megvan, a borju meg kellemes izű, pörköltel szinte nyálcsorgató. Biztosan ízleni fog Kukunak!

*Leiran kedvesen mosolyodik el Erason és a reakcióin.* Rendben az ételek sorrendjén meg nincs mit osztozni főzök ezt is azt is. Ezen sose volt vita úgy hiszem. De azt ne várd el hogy nem fogok gyümölcsöt és zöldséget csempészni az ételedbe. Enni kell azt is hiába nem szereted. *Mondta ki határozottan a szavait.*

Amőgy a boros nyúlpörköltbe is volt csempészve zöldség és gyümölcs... és észre se vetted. Szóval ennyit az egyoldalú étkezésről. *Nyújtja ki Eras felé a nyelvét, majd a nyakában pihenő rókát lerakta egy másik székre. Lassan fel állva ment oda Eras mögé és nyakai köré fonva karjait csókolta meg finoman.*

Szeretlek és ezen nem változtat az, hogy mit szeretsz és mit nem. Szóval ne aggódj úgy fogok főzni, hogy az mind kettőnknek jó legyen. *Mosolygott kedvesen szemeibe nézve.*

*Megsimogatta a kezet ,mely átölelte a nyakánál, majd a csókra elmosolyodott. Bele pillantott a kék szemekbe.*
Még jó hogy! Ezek után, el is várom ,hogy semmi ne változtasson ezen.
*Vigyorgott ,majd sóhajtott egyet kicsit elhúzva a száját.*
Igen? Nem is vettem észre...

*Gondolkodott el egy kis ideig, majd végül sóhajtott.*
Jó..jó legyen..de sose mond meg utána ,hogy tettél bele. Jó? Mert akkor előbb-utóbb nem fogok enni a főztödből.
*Nevetett kicsit ,megsimitva a lány kezét, majd most ő adott egy csókot, szemeivel azonban kipillantott az ablakon. Szörnyűnek érezte ezt a várakozást.*

*Mosolyogva nézett rá és viszonozta a csókot. Lassan szakadt el és látta, hogy kinézett az ablakon.* Jó rendben nem mondom el... és tudom mire gondolsz kedvesem. Szerintem is idegőrlő... bár lassan a nap délután 5 fele járhat. Lassan főzök valami vacsorát, nehogy éhesen menj el nekem harcolni. *Mondta megsimítva az állát és felegyenesedve kezdte el finoman masszírozni a vállait finoman.*

Ez jól esik kedvesem? Hátha segít ellazulni. *Mondta halk hangon.*

Jól..jól esik. Majd vissza adom.
*Lanyhán dölt kényelmesen hátra a székben ,amint kedvese masszirozni kezdte. Elvigyorodott, kicsit megmozgatta a vállait. Nagyon jól esett neki, s lassan pillantott fel a kék szemekbe. Hosszan nézte, erre mindig is emlékezett, már kis korától kezdve.*
Rendben.....bár inkább könnyed legyen... nem szeretnék egyet rókázni... a harcok alatt.
*Húzta el a száját, majd fel pillantott rá.*
Te is egyél valamit...nem biztos ,hogy elmegyek innen.

*Leiran kedves mosollyal nézett rá simogató tekintetét le nem vette Eras arcáról és mikor felnézett rá hátra döntve fejét szélesebben kedvesen mosolyodott el. Nem hagyta abba a masszírozást, mert szerette volna ha ellazul és kicsit kikapcsolódik, míg várnak.*

Rendben és mit szeretnél enni? Ha könnyedebbre vágysz javasolnék egy kis csirke húsos tavaszi salátát. Abba van hús is és mégis könnyed. *Mondta kedvesen és gyöngéd masszírozó kezei előre csúsztak mellkasára és ott is masszírozta cseppet. Finoman lehajolt és rövidke csókot adott Eras ajkaira. Régebben ilyenkor az arcára mentek a kedves puszik. Miután elszakadt a csókból ismét végig fürkészte az arcot és hallkan dúdolni kezdte a régi dalt amit mindig is szeretett és Eras is kicsiként nagyon szerette, ha énekelte.*

/A dal: https://www.youtube.com/watch?v=p9Fyib7NZ8w /

Jó lesz...persze..jó lesz....
*Megkívánta érinteni a lány kezét mialatt ő masszirozta, de inkább nem zavarta meg. A csókot elhúzta, kedvesen viszonozta, majd hosszan pillantott rá. A dalnál elmosolyodott. Behunyta a szemét, kicsit pihent. A dal nagyon ismerős volt neki, sőt, sokkal inkább nosztalgikus. Eszébe jutott minden, majd kicsit sóhajtva pillantott rá. Eddig elfoglalta magát mindig ha egyedül volt, de most, új dolgokkal tudott foglalkozni...mondjuk remélte, nem fog megváltozni. Sőt...biztos nem.*

Még mindig tudod a dalt? Pedig elég régen tanultad már meg.
*Célzott a korára.*

*Mosolyogva nézett rá és lassan hagyta abba a masszírozást és megsimította az arcát.*

Természetes, hogy tudom. Az egyik kedvenc dalom és ezt sose felejtettem el. Te is nagyon szeretted, ha épp a szalonnabőr nem nyugtatott meg, akkor csak ez segített... ezt mindig szeretted hallgatni, főleg ha énekeltem. *Mosolyogva nézett rá és mély levegőt vett.* Ideje azt hiszem mennem megcsinálni a vacsorát. *Mondta és még adott egy utolsó csókot kedvesének, mielőtt elmenne. Felegyenesedve a rókára nézett aki a dal dúdolására elaludt a széken.*

És ahogy látom másra is jó hatással van. *Kuncogott kicsit utalva a rókára.*

Mindig hatással volt mindenkire...legalábbis a férfiakra a közeledben.
*Nevetett fel ahogyan a rókát nézte ,majd felállt s miután Leiran elindult mögé lopakodva ölelte még át.*
Csak egy kicsit még...*csókolta meg hosszan, azzal elengedte.*
Nem tudok segíteni...az evésben nem tudok....

*Leiran elmosolyodva vette tudomásul, hogy elkapták és mikor hátra fordította fejét akkor csókolta meg Eras hosszan. Viszonozta a csókot és még jobban elnyújtotta. Közben lassan felé fordulva simult hozzá. Mikor elengedte Eras ő bújt oda hozzá és megfogva két oldalról a férfi fejét húzta le magához és csókolta meg ismét szenvedélyesen, majd csak azután nézett mélyen a szemébe, miközben hátrált az ajtó felé.*

Nem is kell segíteni a főzésben. Azt szívesen megcsinálom. De enni neked is kell. *Mondta kedvesen, majd Ernesre pillantott.* Vigyázol addig rá? Nem bántani! Majd hozd fel az étkezőbe. Adok neki a hús maradékból. *Mondta és azzal eltűnt az ajtó mögött.*

/-> Étkező, konyha/

*Csak nézte a rókát egy ideig ,majd sóhajtott. Ezután sétált vissza oda , s vissza sétált. Nézte egy ideig az állatott ,majd megpiszkálta, kicsit elhúzva a száját.*
Hm....hmm...mit csináljak most veled?
Vicces lesz....*nevetett kicsit.* Egy rókával beszélek,....ez komoly...
Nah mindegy..viszont mind ketten kapunk húst, és ez jó!
*Nézte, majd leült. Várt egy ideig, pihent egy kicsit s úgy 10 perc után emelte fel a rókát, nagy nehezen s indult meg. Úgy tűnik az nem szívesen ment vele ,de végülis ő megfogta erős kezei között, és nem engedte. Az meg nem tudott megszőkni. Úgy indult el.*

Étkező)

*Tempósan fepült az Örzők városa felé. Imádta ezt a repülést, de most kivételesen nem a felhők foglalták le a gondolatait. Agya már a könyvek közül válogatott amikben rálelhet a megfelelő varázslatra. Ahogy meglátta a városzt elegéáns ívű ereszkedésbe kezdett és finoman landolt. A központi épülethez sietett és ott vette fel emberi alakját. Benn egyenesen a könyvtárba ment. Mivel már ismerte a járást a fehár mágia kötetei felé vette az irányt. Tüzetes vizsgálódás után levett 3 kifejezetten vaskos könyvet. Az asztalhoz vitte és melléülve felütötte az elsőt. Komoly arccal olvasta és lapozgatta a könyvet hogy felkutassa és memorizálja a megfelelő, speciális varázslatokat. Ernes tudta hogy számára unalmas órák következnek, ezért leugrott Arorua nyakából és elindult az épületben, hogy megkeresse újdonsült barátját Feret-et*

-->--Ernes siet Ferethez a szaga után, de időben előrébb vagyoik, tehát Ernes-tel még nem írok-->

*Órákkal később Dileckel való események után, és Ferettel való elbeszélgetés után megyek le a könyvtár felé. Útközben Ernestel találkozom és hallom meg hangját. Mosolyogva guggolok le hozzá Feret pedig óvatosan dugja ki az orrát a tarisznyából. Büntetésben van így nem jöhet ki onnan most.*

- Sajnálom Ernes, de Feret rossz fiú volt, így most nem jöhet ki. *Mondja a kisrókának akit ölébe véve megy vissza a könyvtárba.*

-De hogy hogy te itt vagy? *Kérdi az állatra pillantva, aki késségesen válaszol neki. Ő érti a nyelvét.*

-A gazdám a könyvtárban van és könyveket búj. Az említett vizsgálathoz keres valamit. Nem tudom mi lehet az. *mondta a kis róka Yrisz pedig bólint*

-Talán tudok neki segíteni. *Mondta és azzal belépett Ernes irányításával. Arou felé fordult Ernes pedig kvaffogott az ölébe, hogy a helyes irányba terelje. Arou előtt meghajolt.*

-Szép estét Arorua. Segíthetek esetleg a kutakodásában? *Kérdi szelíden és mosolyogva.*

*a neve hallatán felpillantott a vaskos könyvből és megpillantotta az elf lányt karjában Ernestel*

-szép estét Neked is Yris. -mondja és felállt hogy maga mellé húzzon egy széket a lánynak és udvariasan leültette.*
-Köszönöm szépen! Bármi segítség jól jön. Egy speciális felderítő varázslatot keresek. Az egyik vérfarkas egy ismeretlen eredetű feketemágikus átoktól szenved. Eléggé kiterjedt zombesztinuszról van szó. Egy pillanatra véletlenül belenyúltam és éreztem hogy nagyjából a teste felére terjed ki. Holnapra ígértem neki a vizsgálatot. Nem emlékszik az átok típusára vagy nevére, ezért mágiával fogom felderíteni. A szükséges óvintézkedésekkel együtt persze. *vázolta fel a dolgokat* -Arra emlékszik hogy a varázslat egy tekercsen volt, hosszú volt és bonyolult. Az biztos hogy a kikészített 3 könyv egyikében lesz az a felderítő varázslat amit keresek. A Mezodiákum vertigonis Werpensis varázslatra gondoltam, mert az bár eléggé kellemetlen érzés lesz mindkettőnknek, a leghatásosabb a felderítés terén. Kegyed mennyire járatos a fehér mágiában? *kérdezte, mert nem akarta untatni a lányt*

-Persze tudom hogy a vizsgálat ezzel a varázslattal nagyon kellemetlen mellékhatásokkal jár ezért felkészültem főzetekkel is. Itt vannak a táskában az asztal közepén. Kérlek a görénykét ne engedd a közelébe. Ezek nem olyan gyönge szerek mint amit az itteni hálószobámban véletlenül levert és eltört. *tette hozzá elővigyázatosságból*

*Yris mosolyogva hagyt ahogy leültesse Arou és türelmesen hallgatta végig. Nem szólt közbe. Csak a más neki szegezett kérdéseknél. Ernest simogatta majd rakta le maguk mellé. Feret még mindig a tarisznyájában volt.*

-Először is bocsánatot kérek amiért Feret összetört egy fioládat és annak tartalmát. Ma nagyon sok gond volt vele és elégé kellemetlen helyzetbe hozott... szóval mos büntetésben van és a tarisznyába kell lennie. Ezt Ernest nek is elmondtam, de talán most az egyszer még megbocsájtok neki. *Mondta komolyan és kivéve Feretet apróra húzza össze magát, mert tudja Yrisz haragszik.*

-A fehérmágiához természetesen értek és érdekel is. otthon sok könyvem van ezzel kapcsolatban, de kérlek mutasd ide az egyiket. Hátha tudok segíteni a keresésben, mert a pontos szövegére nem emlékszem a Mezodiákum vertigonis Werpensis varázslatnak, de igen rendkívül veszélyes, de bízom döntésében, bár lehet jobb lenne ha veled tartanék, ha valami balul sülne el ott legyek, mint gyógyító. Sajnos én a képességemet nem tudom még tökéletesen használni, de nyugodtabb lennék, ha ott lennék, és ott segítenék.

*Mondta miközben maga elé húzta a könyvet és fellapozva próbálta kitapogatni a betűket ám az sima volt.* -Sajnálom a keresésben nem tudok segíteni. Az ilyen könyveket én sajnos nem látom, de milyen főzetekkel készült? Hátha tudok még melléjük ajánlani.

-az csak egy fájdalomcsillapító főzet volt, a köpenyem zsebében maradt azért tettem ki. semmi komoly. Két hónap mulva érik a bogyó amiből főzöm, akkor bőséggel lesz utánpótlásom.

-Talán megvannak ezek a könyvek nyomott betűkkel is, máris megnézem *mondta és odament a könyvespolchoz újfent hogy keresgéljen*

-A főzetek között sokféle van. Az illatáról meg tudod állapítani mi micsoda. S ha nem bántalak meg kérlek tegezz, engem nem kell magázni akkor sem h ötreg vagyok. Jobb szeretem a közvetlenséget. Persze csak ha nem sértelek vele.

-... gyakorlatilag szinte mindenféle van nálam. Van közötte többféle fájdalomcsillapító koncentrátum, vérszaporító, seb regeneráló, baktérumölő, fertőtlenítő, de még bátorságital is. Aminek nagyon édeskés az illata azt ne sokáig szagolgasd kérlek, attól hamar jókedved lesz. Azzal szoktam megviccelni a barátaimat. Belecsempészve ebbe abba nagyon vicces dolgok történnek. Aztán van még sok más is. Ami most talán nem tűnik fontosnak, de inkább tettem mindenből, hátha kellene. Egy fél patika van abban a táskában most

-Áhh ez talán az lesz. A borítón ugyanaz a jel van,. de a nyomott írást nem tudom elolvasni hogy valóban az e. Tippem szerint ebben a könyvben lesz a megfelelő varázslat. Egy napja nem használom a mágikus erőmet. kivéve a szokásos koncentrációs gyakorlatot amivel több száz éve folyamatosan gyakorlok. *érti ezt a szokásos fényaurára, bár Yris ezt úgysem láthatta. Közben leteszi a kötete a lány elé az asztalra. A sújos könyv az óvatos letétel ellenére is tompán dübben az asztalon, mert igencsak termetes példány. *

-Továbbá van nálam szellemi frissesség itala is jópár. Így a mágikus erővel nem lesz gond. Amitől inkább tartok az, hogy a varázslak Gauldoth és az én agyam is el fogja borítani egy időre. Még akkor is ha előtte megiszunk pár fájdalomcsillapítót. Ez a varázslat ugyanis nem kíméletes. Ha pedig ez bekövetkezik jó ha ott vagy és tudsz tenni az ügy érdekében. Ha nem bánod, akkor elfogadom a segítséged és magammal viszlek.

-Nem nem bántasz meg. *Mondja mosolyogva és a hang felé fordul.* Ugyan hagyd nem fontos, bár sak akkor ha szeretnéd, hogy kutassam én is, mert esetleg úgy gyorsabban haladsz. *Mondja kicsit elgondolkodva. Ernes és Feret egymással kezdenek el játszani, de nem mennek ki a könyvtárból. szerencsére.*

- Nosz szagolgatni, nem hiszem hogy fogom, de talán még tudok neked ajánlani egy főzetet, ami jól jöhet ezek mellé. *Mondja és tarisznyájából kiveszi a könyvét és elkezdi gyors keresni a receptet. Hamar meg is találja.*

- Ezt a receptet még nagyapám fejlesztette ki, és a hatásában igen csak erős fájdalom csillapító, élénkítő, és egyben nyugtató hatású főzet. Ritkán használjuk mert nagyon erős. Egy cseppje is olyan, mint ha 2 fiolát innál meg az általános fájdalom csillapítós főzetből. *Mondja és felé tolja a könyvet.*

-És ez nem kell főzni. Van nálam hozzávalók, ha gondolod, majd ott csinálhatok nektek. De ez csak frissen jó. *Nyújtotta a könyvet és gondolkozik még, milyen eshetőségre készülhetnének fel.*

-Ha bánnám Arou akkor nem ajánlanám fel segítségemet. Nem tudok egy bajbajutott személyt se otthagyni, bár éppenséggel, te nem vagy bajbajutott. Nem kíméletes senkivel se. Ezért is van igazából a tiltott listán a használata. Csak indokolt esetben használható. De ez egy ilyen helyzet. *Mondta egyetértően és bólintott Arou felé.*

*elvette az átnyújtott könyvet és elolvasta benne az említett részt. Szerencsére tinta is volt a dombornyomás fölött. Elismerően hümmögött, majd visszacsukta a könyvet és visszaadta a lánynak. Igen ez egy nagyon hatásos a főzetnek tűnik. Én magam sosem próbálkoztam vele, mert felénk nincsenek meg hozzá a kellő alapanyagok. Hasonló koncentrátumot tudok készíteni a Gerbona gumó és a Vertuzan gyökeréből a megfelelő arányban keverve, plusz pár adalék még mellé, de a hatóanyagot lényegében ezek tartalmazzák az én verziómban. Ezek a növények nálunk a magashegységben nőnek, ezért használjuk inkább ezeket.

-Persze a koncentrátum elkészítése bonyolultabb eljárást vesz igénybe és sokkal időigényesebb is mint ami a könyvedben van. Az elfek igen szerencsés területen élnek ebből a szempontból. Nálam is vannak koncentrátumok, melyek sokkal hatékonyabbak a hagyományos főzeteknél, de ha ezek nem használnának eléggé, akkor jó lesz ha van még egy lehetőség. Talán nem fog kellenei, de ha mégis, akkor kérlek készülj fel rá hogy gyorsan kell majd cselekedned. Örülök hogy velem tartasz a vizsgálatra. *mondta őszinte hálával és folytatta a nagy könyv tanulmányozását. Tudta hogy a pontos leírás itt lesz valahol, a tartalomjegyzék is ezt mutatta. De az ilyen kockázatos varázslatokkal kapcsolatban nagyobb előkészületek kellenek. Nem csak az adott varázslatot kell eltárolnia az elméjében, hanem egyéb másikakat is amelyek segítenek kordában tartani a felderítő varázslatot hogy úgy sikerüljön ahogyan kell. Párat már memorizált ezek közül. Újra belemélyedt a könyvbe és csak hosszú percek múlva szólalt meg. *

-Megvan. A 465. oldalon van a varázslat lényegi szavainak leírása. A domborírásúban nem tudom ez hova esik. Lehet hogy ugyanoda. Előtte pár oldalon át a védővarázslatokat tárgyalja amiket érdemes felhasználni mellé. Megteszed kérlek, hogy Te is memorizálsz ezek közül párat?