Őrzők Városa -Tanács terem

Vááágom...hehe..nagyon vícces Gil..igazán. Nem látod, röhög a vakbelem!
*Vigyorodott el, majd a kérdésre megrázta a fejét.* Ohh ez? Nem..ez a kis szeletek műve, maximum az ajtó lehetett volna, úgy tűnik már ez is tapad rám...kellemetlen.
Neeem..csak a taktikákat beszéltük át.* Vont vállat, s furán, tőle szokatlanul gyorsan lezárta ezta témát. Közelebb lépett ,majd a bolhásra pillantott.*
A bolhák miatt néha inkább emlékeztetsz egy háziállatra mintsem valami értelmes lényre, pedig az vagy.* Nézte hosszan ,majd bólintott egy széles vigyorral ,szórakozottan.*
Ki ne hiányolná az édes szagod? Naná...lassan kezdesz egyet jelenteni ezzel a teremmel..na de igaza van a lánykának.
*Nyújtózkodik ,miközben a másik takaritja a kis mocskost.*
Hét.. jobb oldalt a bubján még látok valamit Gil! *nevetett fel ,majd ismét rápillantott.* Hát a bűzöd megmaradt...de lényegesebb változás történt..szerencsére... az étel? Nem tudom.....nem közölte velem Leiran....de remélem valami hús! Megint kezdek éhes lenni....
*Amint a lány elindult rápillantott Gilre, majd biccentett.* Menjünk.... Mondcsak.. neked fentartanak mára itt egy lakosztályt ?
*Indult meg.*

(Örzők városa - ebédlő..)

* a füst és a tüzijáték meglepte annyira hogy megdermedjen... amikor Gildas végzett elkezdte leseperni magáról az ájult bolhákat. Előrehajolt és jóóó alaposan kiborzolta a haját hogy kihulljanak a földre*
-ez de baróóó tudós vagy láttam rajtad! *örül hogy kevesebb az állatka rajta, de tapasztalatból tudja ezeket úgyse lehet eltüntetni. Amikor a többiek elindulnak, megy utánuk leghátul. egyik kezét zsebrevágja a másikkal borzolgatva magát szórja el a bolhákat és tetveket. Mezitlábas talpa csattog a többiek után*

(Örzők városa - ebédlő. de majd csak Gil mögött)

Kuku talpraesett.... az a két mamlasz pedig... Igazából ezzel mindent elmondtam, mamlaszok. Nehezen tanulnak, és azt a keveset is megközelítőleg öt- tíz perc alatt elfelejtik. Emellett ügyetlenek, hangosak, néha még büdösek is. Az eredeti alakjukat csak néhányszor láttam, jobban szeretnek egy könnyebb formában mutatkozni. * Itt az elsőnek említettre pillant. * Ne szokd meg, hogy dicsérlek...

* Eras mellé lép, hogy csatlakozzon a kifelé tartó menethez. * Szívesen megnézném, ahogy röhög a vakbeled, de ahhoz előbb fel kellene nyitnom téged... ennek pedig lássuk be, nem sokan örülnének, így inkább nem vetek rá egy apró pillantást sem. Persze, a taktikák... * A pillantása sokat sejtetővé válik, de inkább nem firtatja a gondolatot. * Ami a kölyök búbján maradt, azt neked adom. Ajándékba elviheted, ha gondolod garantálom hozzá a díszcsomagolást is, de leginkább a természetes környezetükben érzik jól magukat. Sőt, amennyiben a nyereményedet nem veszed át, postázom bérmentve az egész családot is hozzá. Vigyázz, mert az ajánlatom nem örök érvényű. Fontold meg, már csak pár perced maradt rá. Öt... halljam a választ, négy, három, kettő, egy... éééés elúszott a lehetőség, de ettől függetlenül ne csüggedj... csak mire hazaérsz rendelj egy alapos fürdőt.

* Ahogy elindulnak kifelé a teremből, balszerencséjére hátranéz a fiúra. * Nem vagyok tudós... ez csak egy egyszerű fekete mágia volt. Szerencséd, hogy nem mozdultál meg, különben most valószínűleg nem vakaróznál, hanem visítanál. Egy kicsit csíp, de szokható. Út közben ne maradj le, nincs bérletem arra, hogy egész éjjel téged keresselek és ebben a körletben bolyongjak, mint egy elmeroggyant kopogószellem. Lehetőleg fejezd be a vakarózást, ha kilépünk ezen az ajtón, és ne rágcsálj össze magadról semmilyen koszt, ne is szórd el, ha egy mód van rá... * Közli vele a legszükségesebb instrukciókat. *

-> Ebédlő

*széles mosollyal nyugtázza a dícséretet de nem szól bele a monológba. Az utolsó feddést amikor megkapja abbahagyja a vakaródzást és a másik kezét is zsebre téve talpal a többiek után nem sokkal Gildas mögött.*
*flapp-flapp* *mezittalpas-slattyogás*

( X-----> ebédlő)

*Nyuggodtan sétált be a tanácsterembe, s úgy volt ahogyan sejtette, vagy legalábbis remélte. Senki nem volt itt, és senki sem vitt el innen semmit. Pont emiatt a terítőn is még ott hevert a maszatos, már a textilíába beleivódott csokoládé minta, ami a fekete mágiához tartozik. Ismételten odasétált s lassan nézte meg. De úgy ,hogy ne tuda elfelejteni.*
Azt hiszem Leiran nem lesz túlságosan elragadtatva a terítő miatt.....nem is biztos,hogy már kijön belőle.
*Motyogta maga elé, s azzal a lendülettel tekintet még szét. A többi nyugodtabb volt, és nem piszkos. Az esti szelőztetés meghozta gyümölcsét is, kellemes illat áraztotta el az egész termet. Az egyetlen bizonyítéka ,hogy Kuku itt járt, az a terítő volt. Az ablakhoz lépett ,mikor látta ,hogy valami kopogtatt az üvegen. Kinyitotta s úgyan az a madár szállt rá a karjára ,amivel ő előző este üzent. Elmosolyodott az okos kis állaton ,majd átvette az üzenetett s elengedte, hadd menjen a dolgára.*

Úgy látom semmi gond....*Kezdte le egy mosollyal, ám a végére ez eltünt. Habár nem adtak ki újabb jelentést arról ,hogy történt volna bármiféle zavargás a 3. falu környezetében, de azt megerősítették ,hogy talán egy hete, eltünt valaki. Egy fiatal lány. Elkomorodott és Kuku szavai jutottak eszébe. Ha elmondta volna...úgy gondolta ő sírni fog. Lehetséges...majd amit Gildas mondott, a fekete mágiához, az ottani varázslatokhoz szükség van áldozatokra....szűzekre, melyből hamarosan elfogynak.....Talán már meg is történt és ezért vadásztak le egy másik fajt. Össze hajtogatta a papirost, s elrakta mélyen a zsebébe. Ekkor, miközben oldalra pillantott látta meg a napernyőt. Tényleg elég szép darab volt, főleg a csipkés része tetszett a lánynak. Halványan elmosolyodott, majd felállt a székről.*
Ma van dolgom..de talán este vissza viszem neki.... csak Leirantól kell tudakolnom ,merre lakik...és talán viszek egy kis fagyit Kukunak.

*Leiran miután Eras visszament szobájába a kora reggeli órákba, ő már nem aludt vissza. Felöltözve ment a konyhába rendet rakni és reggelit készíteni az itt aludt vendégeknek. Erasnak tudta, hogy később elég csinálnia reggelit, így elsőnek Selestinának csinált egy kis könnyű gyümölcs salátát. Mikor lejött bekopogott Selestinához és nem jött válasz így úgy sejtette a tanács terembe lesz, így mikor elkészült a gyümölcs saláta oda sétált le vele a fagylalt receptjével. Üde és friss volt, bár az éjjel elégé kifáradt, de elég mélyen aludt is, így sikerült kipihennie magát. Halovány mosolyal lépett be és látta igaza volt.*

-Szép jó reggelt Selestina? Hogy aludtál, így első alkalommal nálunk?*Kérdi kedvesen és oda megy az asztalhoz. Megnézi a csoki rajzot, majd mély levegőt véve arrébb tolja a terítőt és a csupasz asztalra teszi le a tálat.* Készítettem neked reggelit. Egy kis könnyed gyümölcs saláta. Remélem szereted.*Kedves volt és láthatóan már túllépet a tegnapi napon. Tekintetében kedvesség és komolyság kavargott. Miután leraka a tálat és a kanalat le is vette a koszos terítőt.*

Itt van az ígért recept is. *Mondta és a kezében a koszos terítővel kivette az övéből a papírt és lerakta az asztalra.*

*Meglepödött ,amint meghallotta az ajtó nyitódást ,majd a lány hangját, végül csak kedvesen mosolyodott el felé.*
Egészen kellemesen..sőt..azt hiszem kifáradhattam, mert kicsit tovább aludtam ,mint otthon szoktam. Te mikor keltél?
*Pillantott az ételre amit neki hozott, így leült az asztalhoz. Az örző lány ekkor vette el onnan a terítőtt, ám úgy tűnt nagyobb jelentőséget nem tulajdonit az azon lévő ábrának. Észrevette, hogy , mintha teljesen kicserélték volna. Friss volt, üde és a kedvesség és komolyság egyszerre tűnt ki belőle, nem csak illemből, hanem mert így is volt. Kíváncsi lett volna erre, a hirtelen változásra..vagy legalábbis az okára, de inkább nem kérdezősködött. Bólintott s elkezdte enni a gyömölcsöket.*
Nagyon szépen köszönöm...kitalálad mit ennék jelenleg legszívesebben.
Te nem eszel velem Leiran? Vagy van dolgod ?*azzal a receptre pillantott, s azt is összehajtva oda tette, ahová az előző levelett. Még fél szemmel a napernyőre sandított majd vissza. Nem tudta ,hogy kezdje.*

Mész ma valamerre ? Mert nekem van dolgom....csak gondoltam érdeklődöm....meg, ma este mész Gildashoz, mármint..gondolom a tegnapi miatt beszélnetek kell....? ha igen, akkor elkisérnélek, szeretnék neki valamit vissza adni.

*Rápillantott kedvesen, és sóhajtott egyet.* Én ilyenkor még nem bírok enni. Általában ilyen tájt ha hétköznap lenne akkor az iskolában lennék, így mivel hétvége,van kitakarítom a tanácstermet. A konyhával már végeztem. Hogy mikor keltem? Nos elég korán.* mondta és a sarokba rakta a terítőt, majd a függönyökhöz, ment és azt s leszedte sorba őket.*

Igazából nem szándékszom menni ma semerre, csak este. Az egyik családnak gyermeke született és szeretnék, ha egy gyógyító megnézné. Elkísérlek Gildashoz természetesen, de akkor egyszerűbb, ha itt maradsz nálunk. Innen közelebb van a bejárat. Holnap akár együtt is elmehetnénk az Elf falvakba. *Mosolyodott el kedvesen és miután leszedte a függönyöket a székekrl is leszedte a huzatokat és ugyan oda pakolta őket. Miután ezzel is kész volt Selestina mellé ült és őszinte pillantást vetett rá.*

Selestina, tudom még nem igazán ismerjük egymást, de nem igazán vannak barátaim és szeretnék valakivel megbeszélni egy bizonyos dologról vagy legalábbis elmondani valakinek, de ez még elégé kényes téma és nem szeretném híresztelni. *Nézett rá és szemébe eddig nem látott csillogás volt.*

Megbízhatom benned? *Kérdi reménykedő pillantással.*

Értem, hát mondjuk érthető. A hétköznapokban, ha éppen nem kapok valamilyen különleges feladatott, én is foglalkozom gyerekekkel. Érdekes, és nem mindig könnyű, de megéri.
*Lassan Ette a gyümölcsöket a kiskanállal ,mialatt tekintetével követte az örző lányt. Szavaira elgondolkodott, majd hálásan tekintett rá.*

Nagyon megköszönném, ha legalább addig veled tarthatnék, ám sajnos nem tudok itt aradni addig, mivel el kell mennem a 3. falu környékére. Szeretnék körbe nézni, már csak a jelentések miatt is. Ám mindenképpen vissza érek, mire indulnánk, csak azt mond meg ,hogy mikor szeretnél indulni?tozott egy kicsit. Szépen lassan tűnt el a táy*Amint befejezte ismételten falatozott. Szépen lassan tűnt el minden a tányérjából.*

Nem szokásom elmondani semmi ilyesmit. *Figyelte kedvesen amint leült mellé, majd szavaitól kicsit meglepödött, ám mivel észrevette ,hogy nem rossz dolog, bólintott ismételten elmosolyodva.Látta a csillogást a lány szemében, és igazán örült ennek a változásnak, habár még nem tudta pontosan mi is lehet ennek az oka. Bőszen bólintott.*
Persze..már az megtisztelő Leiran ,hogy barátodnak tartasz. Természetesen megbzhatsz bennem!

*Kicsit lesütötte a szemét és ölébe helyezte a kezeit.* Természetesen meg értem, hogy fontos dolgod van odahaza. Nem tartalak itt. Olyan napnyugta kor indulnánk és akkor találkozzunk az öbölben. Az mind a kettőnknek elég közel van. Viszont természetes, hogy a barátomnak tartalak, én csak örülök, hogy te lettél az új Erdei elf követ, végre egy nő rajtam kívül a tanácsba. Úgy érzem nekünk össze kell fognunk. Lesz ki nem fog örülni annak, hogy mi ott vagyunk. *Mondta kedves mosollyal majd mély levegőt véve ismét szemeibe tekintett.*

Tegnap este ugye Eras és én elmentünk a könyvtárba taktikai dolgokat megbeszélni, ami meg is történt, csak még maradtunk és előjöttek a múlt emlékei, amik közösek voltak. Már régóta érzem úgy, hogy egyik pillanatban mérges vagyok rá, másikban pedig... *Kicsit elhallgat filózik, hogy folytassa-e a mondatot végül úgy dönt folytatja.* Oda bújnék hozzá és el se engedném. Tegnap voltam olyan lelki "válságban" *A válságban szót kicsit kiemeli hangsúlyával, hogy éreztesse a szarkazmust * hogy mindezt elmondjam neki. Főleg azok után, hogy ő kezdte el felhozni a közös élményeket. Születésétől fogva ismerem, nem egyszer pesztráltam és nem kevés közös kalandunk volt.

*Nagyot sóhajtva kezeire néz, és látszik rajta, hogy tényleg komolyak az érzései, de egyben vívódik kicsit magában.* Ezért is esett rosszul amit Gildas megjegyzett az asztalnál. Nem gondolkodtam el mielőtt válaszolhattam volna és ez már csak hozta magával a többi eseményt. Eras megvigasztalt és mivel a könyvtárban még magamnak se akartam bevallani az érzéseim, így elkellet rajta gondolkodnom. Mikor megvigasztalt már biztosan tudtam, hogy mit érzek. Mielőtt kijöttél volna az étkezőből ő már felment a szobámba, mert beszélni szerettem volna vele és hát... magukkal ragadtak az érzések. *Pirult el és szinte várva a dorgálást húzta be picit a nyakát. Nem tudta Selestina mit fog ezekre mondani.*

Ugyan..ne nézz kérlek így, ezt elintézem s mint mondtam visszatérek.*Majd bólintott csak.*
Rendben, akkor legyen az öbölnél. Sietek vissza igérem, mindenképpen odaérek időben. *Arrébb tolta az üres tálat.* És nagyon szépen köszönöm a reggelit is, isteni volt. Tényleg, ahogyan a vaccsora is...nagyon sajnálom ,hogy így alakult a tegnap este.

Természetesen, én is nagyon örülök ennek. Habár nem volt mindenki itt a tanácsból, még tölünk sem, de jó ,hogy elmondhatom van egy új barátnőm, és mint mondtad, nem árt ha a nő nem egyedül van. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket a férfiak nem értenek meg...vagy legalábbis nehezebben ,mint egy nő.

*Csak hallgatja, de nem szakítja félbe. Szándékosan nem ,hiszen látja rajta ,hogy még mindig vivódik, annak ellenée ,hogy az előbb a csillogás túlvakítatta még a csillagok fényét is. Kedvesen pillantott rá, kicsit megdöntve a fejét s zavart kezeire emelte a sajátját, mely nyugodságot árasztott így az örző lánynak.*
Ez mindenkivel előfordulhat. Feloldozást én nem adhatok, mivel tény nem a legjobb idő volt, de az érzelmek sokszor irányíthatatlanok. Nem jó szavakat választottál, de ahogy mondtad, ez köszönhető a válságodnak is. Lesz ennél jobb is....*zavartan elmosolyodott, de nem pillantott el, még mindig őt nézte.*
Habár..bevallom kicsit kellemetlen volt.

*Megdöbbent, s ez látszódott arcán is. Kíváncsian nézte, zöld szemei aranyosan bámulták. Kinyitotta ajkait, de nem jött ki hang. Ekkor újra bezárta s kis idő után nyitotta ismételten ki. Összevonta szemöldökét picit.*
Akkor....mivel ez volt...meg...úgy értem..meg is kérte a kezed?
*Ösztönösen sutogott, mintha nem akarná, hogy bárki is meghallhassa azt amiről beszélgettek. Vicces volt, azzal a szokással vegyítve ami az ő fajtájában volt jelen. Köhintett, zavart mosollyal, üde arcán halvány pirosas szín jelent meg , de szemeiben sem ,sem viselkedésében nem látszott ,hogy megvetné vagy bármi hasonló gondolat.*

*Már egy ideje sétálgatott az épületben. Körbe nézett a könyvtárban, a konyhán, az ebédlőben, de sehol nem találta Leirant ,és ha kérdezett is valakit, az vagy gyanúsan pillantott rá, vagy azonnal fal fehér lett és összeesett. Már megvakarta a tarkóját, közben a hasa egyre csak hangosabban jelezte, hogy reggelit kívánt, talán emiatt is volt ,hogy ennyire rátudott egyesekre ijeszteni. Éppen a tanácsterem felé tartott amikor ásitott egyett. A kilincsre tette kezét ,majd belépet. Látta a két lányt egymással szemben, közel. Látta ,hogy egymás felé hajoltak, az egyik feje lefelé, míg a másik arcán pirosas folt van. Szélesen elvigyorodott ,majd bezárta az ajtót s úgy meng tovább.*
Jóó reggelt! vagy napot, nem is tudom mennyi az idő. De farkaséhes vagyok...szó szerint. Van valami Leiran? Vagy keresek magamnak valami finomságot? A folyosón amugy is úgy tűnt páran örömmel megajándékoznának testük egy-egy darabjával. Habár nem tudom hogy lenne finomabb. Sűlten vagy nyersen? Tudsz valami ajánlani?

Ohohó..hölgyek. Rólam beszéltetek ? Csak neeeem...*vigyorodott el, s tök kényelmesen, nem zavartatva magát, ül le közéjük az egyik odahúzott székre.* Vagy talán a hosszúfüéű kisasszonynak láztól vörösödött el a feje? Megértem...elég melegek a szobák...
*Élcelődött, jól aludt ,majd ismét felkordult a gyomra. Ekkor elhúzta kicsit a száját ,morgósan.*
Ahh... ha nem ehetek meg hamarosan valamit...lehet ,tényleg vadászatott tartok az épületben Leiran!

Sajnálom amiért kellemetlen volt, nem így akartam én se. *Mondta ismételten bocsánatot kérve, de meg nem történté nem tehette a dolgot. Amikor rákérdezett hogy meg kérte-e a kezét zavartan pillantott rá, és meg rázta a fejét.*

Neeeem nem kértem meg csak kettesben töltöttük az éjjelt. Tudod én már régóta nem vagyok az az ártatlan lány. De végül is ha belegondolsz 1108 éve élek és ebből 1082 éve termékeny vagyok ami hozza magával nálunk a testi vágyat. Azért 1082 év anélkül hogy kiengednéd a fáradt gőzt... hosszú. És igazából nem az érzelmeimen vívódom, csak, hogy helyesen cselekedtem-e azzal, hogy engedtem a vágyaimnak. *Mondta és mély levegőt véve nézett rá, és örült neki, hogy talált egy barátnőt, akivel ilyet is megbeszélhet anélkül, hogy bármi rossz vélemény elenne róla.*

De kérlek ezt senkinek ne áruld el. Főleg ne Gildasnak. *Mondta mielőtt Eras belépett volna. Felpillantott rá és csak mély levegőt véve megrázta a fejét, elmosolyodva.*

Szép jó reggelt neked drága Eras. Látom az étkezőben nem voltál. Pedig az asztalra készítettem neked a reggelid. Egy jó kis pirított hús kockás tojás rántottát. 10 tojásból, és fél kiló húsból. Szóval jó nagy adagot... vagy a konyha szekrényén hagytam az ajtó mögött? *Kérdi elgondolkodva, majd mikor arra kérdezett rá, hogy róla beszélnek, kihúzva magát pillantott rá.*

Miért is beszéltünk volna pont rólad? Női dolgokról beszélgettünk szóval nincs közöd hozzá. *Nézett rá majd lassan fel állt, közben lopva adott neki egy puszit az arcára és a fülébe súgta.* Hozom a reggelid maradj csak itt, vagy ha ennyire éhes vagy gyere velem, hogy mihamarabb ehess. *Súgta a fülébe, és felegyenesedve elvette a gyümölcs salátás tálat az asztalról, hogy felvigye egy úttal.*

Na akkor fel jöttök az étkezőbe mind ketten? Vagy neked indulni kell Selestina? *Kérdi a lányra pillantva. Mielőtt ki megy megvárja a választ.*

Az ebédlőben ? Hát a sárkányok fejesére mondom, ott nem láttam, de még a konyhában sem, ha csak nem rejtetted el véletlenül! Jártam én mindkét helyen, gyomrom csalogatott egre-jobbra de semmi ehetőtt nem találtam. Csak néhány ájuldozó lénykét a folyóson, de semmi kedvem itt vérrontást rendezni, mert éhes vagyok...habá ez nem azt jelenti ,hogy nem teszem meg.
*Vonta össze szemöldökét, karba tett karral mialatt lehunyta szemeit, komolyan. A lány szavaira viszont ismételten felpillantott, halk suttogását ,s a lopott puszit élvezte, elvigyorodott, mint aki nyert volna. Lassan ő is felállt.*
Megyek..megyek, túlságosan éhes vagyok ahhoz, hogy ezt vissza útasítsam, amúgysem kívánkozom itt enni. A kis mocskos tegnap itt volt, nem tudom, egy éjjel után ki lett e takarítva...bár látom ,már rendezkedtél kicsit.
*Pillantott körbe aztán még az elf lány felé intett.*
Akkor majd máskor Saika lány. Az apád érdekes tagja volt a tanácsnak, habár bevallom, kellemesebb téged nézni ,mint őt. Nem igaz Leiran ?
*Kérdezte, azzal utána indult, majd a lánnyal ment ki a tanácsteremből, a konyha felé.*

(Ebédlő-Konyha)

Tudom..tudom. És nem kell ismételten bocsánatott kérned, láttam tegnap este,hogy rosszul érezted már magad miatta.
*Megértően bólogatott a lány szavaira, majd kicsit sóhajtott.*
Megértem..csak tudod ,mi azért másképp vagyunk, mivel bár sokáig élünk, ám még mindig sokkal kevesebb ideig ,mint ti. Ettől függetlenül..habár én is benne vagyok már abban a korban, de mivel nem kellet évezredeket ezzel együtt élnem, nem tudom milyen lehet ennek a fogságában lenni. *Megrázta a fejét* Éppen ezért nem ítélek el emiatt,s természetesen senkinek nem hangoztatom, Gildasnak sem.* Nevetett kicsit fel.* Nem hiszem ,hogy ez olyan téma ami őt illetné.

*Amint bejött a sárkány csak a fejét rázta ,majd kicsit hátrébb dölt s hagyta őket érvényesülni. Elgondolkodott , majd csak az örző lány szavaira pillantott fel.*
Nem..nem, sajnos mennem kell. Amúgy is köszönöm ismételten a reggelit. És akkor találkozunk az öbölnél!
*Biccentett azzal lassan ő is felállt. Amint kimentek, a napernyőért sétált, a kezeibe vette, s úgy indult ki a teremből, majd az épületből és tovább. Hosszabb utazása volt, de az öblön át úgy másfél, maximum két óra alatt oda juthatott..tegnap szerencséje volt..ma már lehet lassabb lesz.*

(Központi Elf falú)

*Bólintott a lány szavaira, majd ő is kiment az ajtóból még intett neki majd fel ment az emeletre ő is.*

/ Ebédlő. konyha, nappali I. Emelet/

*Selestinára néz kedvesen ahogy lefele tart vele a lépcsőn.*

-Ugyan Selestina ilyen vén csajt mint én nem tudsz be csapni. Láttam, amit láttam, de nem kell szégyellned és az én számon lakat. Főleg Eras előtt. *Mosolyodik el és mutatja is hogy lelakatolja a száját. Mikor a tanács terem elé érnek mély levegőt véve pillant rá.*

-Most pedig bemutatlak a sötét elfek követének, ugyanis ő jött el hozzám. Nem tudom milyen ügyben. *Mondja neki és azzal be is megy az oldalán Selestinával. Kedves mosollyal az arcán.*

-Örvendek a találkozásnak Oraf! *Mondja és oda menve a követhez biccent felé.* -Had mutassam be másik tanácstagunkat. Az erdő elfek követe. Séléstina Saika! *Mondta ki teljes méltóságban a nevét.*

*Ahogy beléptek Oraf feléjük fordult és szélesen mosolyodott el Leiran láttán, ám mikor meg látta, hogy van mellette valaki a mosoly inkább vicsorra emlékeztetett.*
- Leiran! Szívem repes hogy láthatlak! Kaptam leveled, melyben hívattál minket. Hát jöttem, de hamarabb szerettem volna jönni, hogy csodálhassam gyönyörűen szikrázó tenger kék szemeid! *Mondja a követ a lehető legnyálasabban a dolgokat, amitől Leiran mosolya is kicsit eltorzul és háta mögé dugott kezéből lehet látni, hogy vissza fogja önmagát.*

-Kérlek ne légy ilyen nyálas. Felesleges a púder. Mit szeretnél igazából? *Kérdi komolyra fordítva a szót.*

*Oraf arcáról is lefagy teljesen a szó.*
-Túl jól ismersz már. *Mondja a sötét elf férfi és mély levegőt véve pillant Selesre.* - Örvendek a találkozásnak Séléstina. Ön is rendkívül bájos teremtés. *Mosolyodik el még kedvesen, majd újra Leiranra pillant.* -Esetleg foglaljunk helyet.

- Ne udvarolj Oraf... nem ezért vagyunk itt. *Mondja komolyan és helyet foglalnak az asztalnál.* -Hallgatlak. Mi történt?

- Építkezéseket végzünk a városon, és szeretnénk az Őrzőktől segítséget kérni. Technikai segítségre lenne szükségünk a bővítésekhez, hogy minél gyorsabban haladhassunk. *Mondja ki végül a szíve bánatát.*

-Természetesen megkapjátok a Technikai segítséget, mint mindig. Sose mondtuk azt, hogy nem. Ehhez nem kellett volna hízelegned...

Ohh...ne érts félre. Én nem szégyellek semmit!
*Lepődött meg, s aztán a szavaira hálásan mosolyodott el.*
Nagyon szépen köszönöm. Nem szeretném ,hogy Gressil megtudja, így is sokat piszkálják egymást, bár főleg ő Gildast..... Meg ez egy elég új dolog is.....

A sötét elfek követének? De..nem estére kellet volna jönnie?
*Kérdezett rá lepetten ,végül bement utána. Becsukta maga mögött az ajtót, majd nyugodtabban mosolyodott el. Biccentett a férfinak, bár látta ,hogy az megváltozott amint Leiran őt is bemutatta. Aprót sóhajtott, mivel zavarta ,hogy sok helyen még mindig mélyen él az elfek között a régi seb. Úgy tűnt túlságosan mély.
Leült ahogyan a többiek is.*
Üdvözlöm Oraf úr. Örülök a találkozásnak. Az előző gyűlésen nem volt önhöz szerencsénk.

*Aztán csak csendben hallgatta őket. Elgondolkodott az egészen, végül a férfira pillantott érdeklődve.*
Azt hittem az alakváltókkal együtt intézik ezeket a dolgokat....

-Sajnos az ezelőtt lévő tanácskozásra nem tudtam el jönni. A napfény miatt, és mert akkor egy teljes napot távol kellett volna lennem népemtől, és jelenleg az építkezések miatt nem tetehettem meg. Kérem bocsássanak meg! *Szavai őszinték voltak és kedvesen simította meg Selestina kezét.* Nos igen velük szoktuk ezeket intézni, de tegnap este nem találtam otthon és ma se, mielőtt elindultam volna. Szerettem volna ha velem tartana és korábban itt lehettünk volna együtt, hogy beszélhessünk Leiran kisasszonnyal, de nem találtam az egész városban. *Monda a férfi.*

*Leiran láthatóan elgondolkodik ezen az információn és morfondírozva könyököl fel az asztalra. Állát kezeibe rakja.*

-Érdeked, Gildas nem szokott így eltűnni, de bízzunk a legjobbakban, hogy ma este eljön 20-ra a tanács gyűlésre. *Mondja teljesen őszintén, de látszódik, hogy zavar ja a dolog.*

- Kegyed neve igazán csodálatos, és a jelentése is rendkívüli. *Mondta a hízelgő hangján. Szája sármos mosolyra húzódott.*

-Oraf! Mondtam már hogy ne udvarolj! *Csattan Leiran hangja.*

-Már egy apró kis bókot se szabad? *Kérdi és ártatlan szemekkel néz az őrző nőre.* - Látja milyen szívtelen velem? *Kérdi Selestinára pillantva.* Még azt sem hagyja hogy bókot mondjak egy ilyen csodálatos hölgynek mint ön. Talán az zavarja, hogy szépsége eltörpül az öné mellett.

Ohh kérem, nem azért mondtam. ...
*Kezdett mentegetőzni, majd a simításra megdöbbent s a kezére pillantott, majd ahogyan Oraf folytatta vissza pillantott rá, zavartabban. Gildas este nem volt otthon...igen hiszen késő délután, kora este eljött velük, ez lehetett azért. De ma...biztosan dolga akadt, ahova nem küldhette Ravot vagy Cekit. Ez természetes..... nem kell rosszra gondolni, ....Kuku sem tette. Halványan elmosolyodott erre a gondolatra ,de a folytatásra ismét a férfira emelte szemeit.*

Örülök ,hogy tudja a jelentését, és igazán kedvesek a szavai. De túloz, ebben biztos vagyok.
*Zavart mosollyal igyekezett diplomatikusan ,és kedvesen hárítani a férfi, néhol már tolakodó udvarlását. Észrevette ,hogy Leirant zavarja az előbb hallottak, de igyekezett ő nem a rosszra gondolni. Csupán a jóra. Hiszen sok dolga van....mondta is. Még valami ebédet is említett...talán oda ugrott el.
Aztán ahogyan Leiran rászólt ,majd a férfi ismét felé fordult, zavartan nevetett egy kicsit de a fejét rázta.*
Kérem, ...* vonta el a kezét.*
Tényleg túloz, igaza van Leiran kisasszonynak. Nem vagyok különlegesebb ,mint bárki más. De értékelem a szavait.
*Tudta ,hogy barátnője már ideges emiatt a férfi miatt, így próbált ő nyugodtabban állni a dolgokhoz.*
Akkor itt marad a gyűlés kezdéséig velünk?
Gondolom sokszor találkozik Raghnall úrral, ilyen ügyekben. Hallottam a nyári karneválról pletykákat...

*Kicsit hamarabb érkezett, mint tervezte, ezt a Nap állásából tudta megállapítani, de úgy volt vele, innen már nem fordul vissza. Leszállt a lóról, elvezette az istállóhoz, majd felment a Tanácsterembe. Nem látott sehol senkit. Felért a nagy ajtóhoz, és egy hirtelen ötlettől vezérelve bekopogott és miután megkapta az engedélyt, benyitott. Látta, hogy hárman vannak bent: Leiran, Selestina és valami sötét elf. Őt még nem volt alkalma megismerni.*

Szép napot! Nem jöttem túl korán? Örülök, hogy újra találkozhatunk, Selestina és Leiran! Kipihentétek magatokat? *A két nő felé meghajolt, majd odasétált a férfihoz. Végig egyenes volt a tartása, határozott. Megállt felette.* Önhöz még nem volt szerencsém, kit tisztelhetek a személyében? *Közben kezet nyújtott neki.*

*Szúrósan néz Orafra, de nem mond igazából már semmit. Mély levegőt véve nyugszik meg kicsikét.*

-Ugyan én nem esek túlzásokba, mert maga igazán gyönyörű. *Mondja Oraf és ekkor kopognak.*

*Leirannak a kopogás szinte ments vár ennek a nyáladzásnak a hallgatása alól. Felállva néz az ajtó felé.*

-Szabad. *Mondja határozottan és ekkor Dilec jön be. Megkönnyebbülten mosolyogva fogadja megjelenését.*
-Igazán örvendek neked Dilec D. A vérfarkasok vezére és követe! *Mondja teljesen ünnepélyesen.*

-Köszönöm kérdésed én remekül aludtam, bár azt nem mondom, hogy kialudtam magam, szóval ha esetleg a gyűlésen picit elveszteném a fejem előre is elnézést kérek. *Mondta teljesen őszintén és Orafra tekintett. Ő volt a 3. férfi aki igen könnyen ki tudta nála húzni a gyufát.*

-Ugyan Séléstina! Ne is foglalkozz az udvarlásával... csak a szoknyád alá akar bekerülni... *Mondom ki őszintén, mivel tudom mik a szándékai.*

-Ez kérem szépen aljas rágalom! Én nem játszok a női szívekkel! *Mondja kihúzva magát és elfogadja a kéz nyújtását.* Oraf Pretinger A sötét elfek követe. Szóval ön lenne a híres Dilec D. aki legyőzte Balthazart és megmentve városunkat az elzárástól. Igazán hálásak vagyunk önnek!

*A kopogásra felpillant. Abban a pillanatban ahogyan Dilec belép, úgy érzi megkönnyebbült. És nem csak ő, hanem Leiran is. Látja rajta, de teljesen meg tudja érteni. Elmosolyodott felé.*
Szép napot Dilec. Hamar jöttél, de mint látod ez nem gond. Tudtál aludni?

Igen...Én mondhatom ,hogy teljesen. *Válaszolt Leiran után s rápillantott ,kedvesen ,csak ezután a másik férfira. Zavartan mosolyodott el, mialatt elrendezte maga előtt a díszt, végül határozottan pillantott fel. A férfi nem válaszolt az ő kérdéseire.*
Ha ez is a szándéka az úrnak, akkor ki kell ábrándítsam ,mert nem vagyok könnyű vérű nő.
Ám nem is tartom az ön bókolását komolynak, hiszen pár egyszerű kérdésemre sem adott nyugodt választ.
*Mosollyal nézte őket.*
Ám én nem ítélkezem. Biztosra veszem ,hogy ön nem tőri össze a női szíveket, talán csak nehezebb megszereznie azokat. Legalábbis, vannak olyanok, amikkel biztosan így van.
Ám mindenképpen, örülök annak ,hogy megismerhetem a sötét elfek tanácstagját. Nem szeretem a régi sztereotípiák alatt lévő ellenségeskedést a népeink között.

Semmi gond, Leiran! Az esti történések fényében nem csoda, ha kicsit nyugtalanabbul aludtál! Reméljük, a gyűlésen nem lesz semmi gond!
*Selestina válaszát is meghallgatta, majd bólintott.*
Köszönöm kérdésed, aludtam már jobban is. Az éjszaka hosszú volt, a bor sok...

*Kezet fogott Oraffal és ő is bemutatkozott.*

Ugyan, kérlek! Nem vagyok híres! Csak egy kis belső konfliktus, falkán belül. Megoldottuk!

*Mikor Leiran említette ezt a szoknyaemelgetős témát, kicsit elkomorodott és újra végigmérte a fickót. Nocsak, nocsak... a kis kurafi! A további beszélgetést ennek fényében hallgatta végig, közben leült az asztalhoz. Egyelőre csak figyelt.*

*Leiran kicsit elgondolkodik, hogy valamit elfelejtett és a jelenlevőkre nézve elkerekedtek a szemei.*

-Kérlek bocsássatok meg nekem, de még van egy fontos elintézni valóm... a konyhába! *Mondta és azzal szinte ki is viharzott onnan, mert eszébe jutott, hogy Eras nem sokára fel ébred és nem csinálta meg a reggelit amit ígért neki, és elégé sokan voltak most itt akik húst esznek.*

-Istenem a reggeli! *Kiáltja el magát miközben kiront a tanács teremből és szinte futva rohan fel az első emeletre.*
/ Őrzők városa, központi épület étkező konyha./
___________________________
Oraf:

*Furcsálva néz utána és mély levegőt véve megrázza a fejét.*

-És ez a liba lesz a következő vezető... egyszer a fejét fogja ott hagyni. *Mondta miközben ezt ő magába akarta tartani, mégis kicsúszott a szájából, de mint aki ki se mondta fordult Selestinához.*

-Kérem bocsásson meg szép hölgy, hogy nem válaszoltam kérdéseire. Nem szándékoztam kitérni előle, csak egyszerűen annyira elvonja szépsége a figyelmem. *Mondta mézes mázos hangján miközben vissza ült.*

-Magam se szeretem a régi sztereotípiákat, miszerint mi mind annyira megátalkodott gonoszak vagyunk. Az őseink ugyan azok, csak más érdekelték őket, bár mi már jól meg vagyunk oda lenn a föld alatt. Nem tudnánk vissza menni a felszínre az erdőbe lakni. Mi mer rég nem olyanok vagyunk.