Őrzők Városa -Tanács terem

Rendben ,ezt megjegyzem. Így már most sokkal könyebbnek tűnik.
*Kezdi el s már nyúlt volna a süteményért ,mikor felpillant arra ,hogy az örző lány ,majd az alakváltó is a patkányhoz érnek. Nézte őket egy kis ideig, de most ő nem szólt bele. Alapjáraton nem bántották, illetve azt is kivette szavaikból ,hogy eredeti alakjában nem is állat. Tudta ,hogy füle nem csapta be. Kis ideig figyelte a hivatlan vendég mozdulatait, azt ahogyan elkezdi a süteményt rágcsálni. Elmosolyodik, ez számára kellemes jelenet. Éppen vissza fordul és elvesz egy almás süteményt, mikor a férfi folytatja amit abba hagyott. Kedves mosollyal húza ki magát és tekint feléjük. Most kicsit az asztalnak döl, mivel senki nem ült le, ő sem teszi.*
Nem félek a harapástól, de úgy gondolom ennek jelenleg esélye sem lehet, hiszen ahogyan .....*kezdte el de nem merte rögtön folytatni . Várt egy pillanatott ,míg szemeit belemélyeszthette a süteménybe ,úgy folytatta.* Lerian mondta, a tanács is azért van ,hogy a békét fentartsuk....elég érdekes lenne, ha ehelyett felfalnánk egymást..nem igaz?

*A porhanyosabb résznél, szinte észrevétlenül nézett magán körül, bár mivel ők nem igen fogyasztottak más velük hasonló fajú élőlényt, ezekbe a részletekbe inkább nem ment bele. Halványan megrázta a fejét ,de mosollyal, végül a kérdésekre ismét az örző lányra pillantott, most kicsit komolyabban, de még mindig tartott vonásait.*
Ami azt illeti sajnos van. A 3. faluban már másodjára jártak farkasok, kisebb nagyobb kárt okozva. Természetesen igyekszünk mindent elrendezni mi is békésen, csak úgy véltem, jobb ha itt is megbeszéljük a dolgot, mivel nem tudjuk ,hogy mi lehet ezeknek az oka. A jó hír az ,hogy sikerült a múltkori idős fákat helyre hoznunk, akikről szó volt előzőleg.
*Sóhajtott kicsit s apróbb harapásokkal fogyasztotta el a süteményt. Ekkor felpillantott az érkezőre s szavain, megakadt a sütemény a torkán. Picit köhögött elfordulva. Bár arcán nem látszott, megdöbbentette az idegen viselkedése. Úgy tűnt ő már régi motoros..mégsem engedhetett meg enyit magának! A kérdésre, melynek témája ő volt, bár úgy tették fel ,mintha ott sem lenne, zavart mosolyt engedett.....türelmesen........*
A kicsike neve Saika Séléstina. Örvendek... *meghajolt kicsit, de közben a többiekre pillantott.*

*Mikor Eras beront szinte a terembe mély levegőt véve nyugtatja meg magát és végig hallgatja illedelmesen.* Örvendek Eras Gressil... De megkérnél legyen csendesebben ugyanis atyám ledőlt pihenni. Elégé fáradtnak érezte magát, így most én vezetem a gyűlést. Remélem nem gond számára, és jegyzem meg még önnél is idősebb vagyok, és természetesen egy hölgytől nem illik a korát kérdezni. A magán ügyeim pedig nem tartozik se önre se másra.*Mondatai szigorúságot, és kimértséget tükröztek.*

A süteményekből természetesen fogyasszon kedvére, de megkérném másoknak is hagyjon... A növésemet illetőleg pedig ez téveszme... én már nem növök semerre se alakomra pedig vigyázom... Nem úgy mint ön. Úgy látom a túl sok étkezés és alvás nyomot hagy a hasfalán. Mi az a pocak?*Kérdi miközben elé sétált és mérte végig, utána pedig felemelte az állát, hogy felnézzen a férfira. Arca finom vonásai kiemelte leengedett sötét haja. Méltóság teljesen viselkedett, de türtőztetnie kellett magát, nehogy bármi meggondolatlant tegyen. Eras mindig hamar kihozta a sodrából.*

A kis asszony az új tanács tagunk. Az Erdő elfek képviselője. Legyen vele finom ha kérhetem...Vegye elő a jobbik modorát... *Mondta kemény hangnemben majd a többiekhez fordult.*

Kezdjük el a gyűlést. Nem hiszem, hogy jönne még más. Eleget vártunk rájuk. Gildas megkérem, hogy a hívatlan vendégünket helyezze az ablakon kívülre egy újabb süteménnyel és zárja be az ablakot. *Megőrizte ezt a kemény stílus, hisz Eras jelenlétében nem engedhette meg magának a közvetlenséget.* Foglaljanak helyet. Selestina önnek itt lesz a helye.*Mondta és újra a székre mutatott miközben a kis asztalhoz sétált és töltött még egy csésze teát. Eras helyére helyzete és utána helyet foglalt a székén és behúzta magát az asztalhoz. Egyenes háttal ült és a teájába ivott. Várta, hogy mindenki a helyére fáradjon.*

Tudtam ,hogy te megértesz, mint mindig. Mondcsak hol hagytad az utánfutóidat ? Manapság sokat hallani felőlük.
*Nem pillantott az alakváltó férfira, de hozzá intézte először a szavait ,mialatt már a süteményes előtt volt és éppenséggel azt nézte melyikkel is kezdjen. Számára nem volt az gond, hogy az étel idegen. S mialatt morfondírozott a vigyor megmaradt a száján. Még egyetlen egy sütihez sem nyúlt amikor felpillantott Lerian szigorú szavaira. Sóhajtva forgatta meg a szemeit ,majd az új lányra pillantott.*
Nem mindig nyelt ennyire karót, tuti ,hogy az örege hallgatózik azért csinálja ezt.
*Végül a lányra pillantott hosszan amikor az elé lépett. Először csak elmosolyodott felé, ahogyan ismételten végig mérte, vonásain merengett egy pillanatig, ám felkapta a fejét a szavaira. Lepillantott.*
Pocak ? Micsoda? Kisasszony, fogja csak meg, ez merő izom!
*Kapta el Lerian karját mielőtt elment volna és kezét a hasfalához nyomta, ezután elengedte szétvetetett kezekkel, a többiekre pillantva.*
Ééértem..akkor azt hiszem tudom honnan jött, melyik faluból.
*Nézet ismét rá ,majd hajlott a lány szavaira és elfoglalta a helyét. Látszott ,hogy jobbra-balra néz, nem igen foglalkozott még semmivel. Kezeit össze kulcsolta maga előtt és kényelmesen elhelyezkedett a székében. Lehunyta a szemeit egy sármosabb mosollyal.*
Kisasszony, akkor, szóval én elégé hozom a jobbik oldalam a hölgy előtt, hiszen gondoljon csak bele, otthon már feltettem volna a lábam az asztalra...mellesleg. *Pillantott az elfre* Jól látom ,hogy kicsit tart tőlem? Nem kell..komolyan mondom, az elfek ize nem olyan finom ,mint ahogyan azt mások mondják. Kérdezze csak meg az a gazfickót a túloldalon.
* Bökött Gil felé, majd meg rázta komolyan a fejét ,majd magára mutatott.*
A nevem Eras Gressil, én vagyok a sárkányok egyik követte...mivel úgye Lerian kisasszony ezt eddig kihagyta.
*Azzal ismét maga elé pillantott ,majd inkább az ételnek szentelte a figyelmét, még mindig éhes volt.*

Az utánfutóim? Nem, inkább lelkes lábtörlők... kulturális tevékenységet folytatnak és kódexeket sokszorosítanak az alagsorban. Miért, mire számítottál? * Hogy miért másolnak, szándékosan kihagyja. Eras Gressil megjelenésével kezdetét veszi a megszokott hangzavar. Az lenne a nagyobb furcsaság, ha csend lenne egy-egy gyűlésen, mert ha éppen nem az ügyeletes sárkány csapja a zajt, akkor bőven akad jelentkező a helyettesítésére. Gildas odalép Séléstina mellé, karba teszi a kezét. * Álljunk meg egy szóra... a "kicsike" megnevezés teljes mértékben helytelen, mert habár a hölgy nem aggastyán, annyira mégsem kicsi. * Valahonnan a hátából egy kéz nyúl ki, hogy összemérje az elf lánnyal és megállapítsa azt az egy centis különbséget is. * Elnyomásban fogok élni... * Kommentálja nevetve, hogy kicsit oldja a hangulatot. * Óóóó, te láva agyú. Annyi tüzet fújtál már, hogy megolvasztottad a fejedet is? Legalább ne előttem udvarolj, most ettem és felfordul a gyomrom ettől az ömlengéstől. Mintha nem lenne elég a patkányszag. * Teszi hozzá élesen. Már épp kezdene belelendülni a magyarázatokba, amikor Leiran bejelenti, hogy kezdenek. Egy halk sóhajjal hagyja elkúszni a kósza gondolatot. *

Ingyen munkáért felárat számolok... Mondjuk jogos, hogy én pakolászom a kölyköt, de le kell szögeznem, nem engem követett idáig, hanem autodidakta módon talált magának bejáratot. * Odasétál a függöny rejtekében bújkáló alakváltóhoz, majd ismét megemeli a grabancánál fogva. Erélyesebb mozdulattal teszi le az ablakpárkányra, és az utasításnak eleget téve mellérak egy süteményt is. * Lehetőleg tettesd a láthatatlant, én nem fogok falazni neked, ha hülyeséget csinálsz. * Mondja neki halkabban, és bár mosolyog, a levegő is megfagy körülötte. *

* Visszatérve az asztalhoz, leül a megszokott helyére, történetesen majdnem Erasszal szemben. * Csodálkozol, hogy tart tőled? Nem tudom, hogy melyik a félelmetesebb... a negatív IQ, a nagy termet, vagy a kettő párosítása és megtoldása egy termetes karddal az oldaladon. * Az elf hús említésére egy földön túli morgást hallat, amilyet leginkább a föld gyomrában megbúvó, legendákban szereplő szörnyeknek titulálnána. * Nézzük más szemszögből... felvágsz, mert sárkányból még nem készült felvágott. Azt hiszem, éppen ideje lenne, hogy egy elborultabb ízlésvilágú szakács esetleg téged aprítson fel. Preparálni nem lenne érdemes, nem akadna vállalkozó arra, hogy a te fejedet bámulja naphosszat.

*Mély levegőt véve még mindig türelmesen vár és behunyja a szemét. Igyekszik megtartani magát, de szemöldöke néha megrándul, de még tudja magát türtőztetni. Fel könyököl és össze kulcsolt kezeit szája elé teszi, mialatt mindenki elfoglalja a helyét. Még emlékezetébe volt amit Selestina mondott a farkasokról, csak hogy pont az ő követük nem voltak itt. Egy pici pillantást vetett a falon lógó térképre és látta hogy az elf falvak messze voltak a vérfarkasok falvától és nem értette mit kereshetnek ott. Miután mindenki elhelyezkedett mély levegőt véve nézett a társaságra.*

Nem udvarolt csak igyekezett számomra bebizonyítani hogy nem növesztet pocakot, bár én erről nem győződtem meg egy puszta érintéstől... a túl sok alvásba elpuhul a lény.... És ha flörtölésnek csábításnak szándékozott ezzel az érintéssel eszközölni sajnálattal közlöm, hogy ez számomra édes kevés ahhoz, hogy le legyek nyűgözve.*Mondataiban semmi sem változott.

Köszönöm Gildas, hogy megtetted nekem ezt. *Mondta kicsit nyugodtabb hanggal és Erasra pillantott. Szeme még mindig éles volt ha a férfi felé nézett.* A sárkány városban mi a helyzet? Az alakváltókról és az Erdő elfekről már tudok. Most te regélj nekem és ha kérhetem nem kiabálva...*Jól ismerte már a férfit és tudta, hogy hajlamos felemelni a hangját.* Selestina miután meghallgattuk Erast utána foglalkozunk a vérfarkas kérdéssel rendben? Csak szeretném felmérni, hogy lesz-e más megbeszélni valónk. Mindenképp átbeszéljük a dolgot.*Nyugtatta meg a lányt, hogy nem feledkezett el róla. Selestinahoz sokkal kedvesebben és közvetlenebbül szólt. Utána újra a férfira pillantott.*

*A férfira pillantott amint az mellé lépet. Egy parányi hálás mosolyt engedett meg ,majd kicsit lepetten pillantott arra amint az megmérte a magasságát. Az az egy centi szinte láthatatlan volt, hirtelen zavartan pillantott rá , zöld szemei kitágultak és meghajolt.*
Elnézést! Ígyis én vagyok a legalacsonyabb a faluban!
*Mondta habár szélesen mosolygott, kedvesen még így is. Ezután úgyan ezzel a mosollyal, de csendesen hallgatta a másik kettő mondatait, melyeket mindig egymásnak dolbáltak, s amelyek mindig vissza találtak gazdájukhoz. Amint Lerian szólt, bólintott s elfoglalta a helyét, amit már megmutatott neki az örző előzőleg. Kezdett egyre érdekesebb lenni ez az egész, s be kellet vallania ,hogy egészen jól érezte magát. Nem ilyennek képzelte el. Bár azt is tudta ,hogy ebből sok mindent azért nem fog mesélni otthon. A csészét megemelte ,hogy belekortyoljon a teába mikor meghallotta Eras szövegelését, kicsit lehunyta szemeit, de halkan szólalt meg felé.*
Lerian kisasszony igenis komolyan veszi a feladatátt, azzal együtt ,hogy őnnel így viselkedik. Úgy gondolom ezt őnnek is át kellene gondolnia, mindig kettőn áll a vásár.

Mi ? *Kapta fel a fejét ,ahogyan fajtársainak húsáról volt szó. A csésze is megrezzent a kezeiben. Habár igyekezett nem mutatni, tény ,hogy ez így volt. Félt a sárkányoktól. Zavartabban pillantott maga elé, mosolya eltünt arcáról. Nem tekintett most egyik tagra sem, arcán eltérően az eddigiektől, egy kisebb ránc jelent meg szája görbületénél, ahogyan azt elhúzta féloldalasan. Nem kívánt ebbe beleszólni, de tény ,hogy nem felejtette el. Inkább maga elé emelte a csészét s annak szentelt mindent. Elgondolkodott s csak akkor pillantott fel ,mikor Lerian kérdezett. Látta ,hogy ő kedvesen pillant rá, s ezt nem bírta nem viszonozni.*
Természetesen.

*hagyja hogy fajtársa kitegye a szűrét és nem érdekli a másik érezhető feddése sem. Cincog egy "köszke brada"-t amikor az előtte heverő sütit első mancsaiba kapva nekifog rágcsálni...
Amikor azomban az ablak becsukódik önkéntelenül föltámad a kíváncsisága. Egészen eddig nem érdekelte miről fecsegnek, de most hogy ki lett rekesztve belőle halkabban rágcsál hogy jobban figyeljessen az ablakon át kiszűrődő hangokra. Magában jól szórakozik ezen az uriféle cafirnyákos beszéden* -önfrörtröluram hihih ki sasszon hihihi érintéssel eszt közölni.... hehhheh *rágrág*

Semmi másra tőled. Hidd el.
*Mosolyodott el s még figyelte ahogyan leméreckedik. Nem szólt most ehhez hozzá. Jobb időkre tartogatta a mondatátt, habár nagyon kínálkozott számára az alkalom. Elvigyorodott ,mintha magában már kijelentette volna. Az udvarlásra csak ráemelte a tekintetétt s elvigyorodott.*
Nem tudom te mit nevezel udvarlásnak, én csak megvédtem a hasfalam igazát, bár ha így gondolod, kíváncsi vagyok te éppen mit csinálsz ,ha el akarsz csábítani egy-egy csinosabb hölgyeményt. Bár ahogyan rád nézek, elégé nehéz elhinnem ,hogy van ilyen módszer. Na..de igaz ,hogy az a kis csinoska lekölyködzöt ? Látod lemaradtál róla..most várhatsz megint, míg lesz olyan bolond valaki ,hogy elkezdjen érdeklődni felőled.

Mélységes tiszteletem a kisasszonyé....*pillantott át elég nagy önbizalommal Lerianra.* Főleg ,hogy átlátja szandékaimat és nem képzel mögé semmit. *Bólintott azzal hirtelen sóhajtott.* Igaz is..mit is tudhatnátok arról milyen egészséges a szervezetnek a sok nyugodt perc és alvás...a stressz nem olyan tökéletes..mellesleg nem alszom mindig. Ez egy szörnyű tévhít. *vigyorodott el ,most Séréstina felé.* Szívesen vadászom is.
*Látta ahogyan a lány veszi fel a dolgokat, s habár nem szándékozta őt bántaní, vagy bármit is tenni, ez ritka alkalmak egyike volt, így nem hagyta elúszni. A patkányos dologra felpillantott s érdeklődve nézett az ablak felé végül vissza az örzőre. Elvigyorodott ,kicsit gúnyosan meghajolva, majd elkezdte ,most normál hangerőn.*
- Semmi érdekes. Éldegélünk, elvagyunk. A legutóbbi próblémát sikerült már kiküszöbölni, azon kívül nem történt újabb. Olyan időszak van amikor a sárkányoknak van fontosabb dolga is ,mint a többi faj. *elvigyorodott a lányra pillantva, ismételten összekulcsolt ujjakkal.* És úgy vélem éjszakánként még hallja is néha ennek bizonyítékát. Jajj, az örzők szent atyját, hát miért néz így rám Lerian ? Nem csináltam én semmi rosszat, mégis másnak adja kedves pillantását, és nem nekem.

*Hirtelen kapta fel a fejét a felmordulásra. Elvigyorodott, hiszen elért már egy határt a másikkal szemben. Úgy tekintett félre ,mintha lesöpörne minden mondatott magáról, majd széles vigyorral tekintett vissza.*
Miért veszem ki azt a szavaidból, hogy minden mögött csupán a féltékenység lakozik? Igazad van, bennem csupa jó dolog párosul...bárhogyan is próbálsz úgy fogalmazni ,hogy ez negatívan jöjjön le. Mellesleg, csak nem bánt ,hogy vagy 20 centivel nagyobb vagyok nálad ? Ugyan Gil, azt hittem ezen már túlléptünk egy 10 éve....*vigyorodott el kihívóan.* Bár hogyan is felejthetnéd el...elégé látványos..mellesleg, azt hiszem ezért fordult legutóbb utánam a te kiszemelted is...nem? Bár őszinte vagyok, sosem érdeklődtem én ő utána.

*Leiran mély levegőt véve megdörzsöli a homlokát, hogy még mindig tartsa magát. Nem akart udvarlót vagy flörtölni, így is épp elég gondja volt nem volt szüksége egy kapcsolatra mellé. A vadászati témánál felnéz Erasra majd csak kicsit elneveti magát és Selesre pillant finoman megfogja a kezét nyugtatólag.*
Ne foglalkozzon a mondataival, igaz szokott vadászni de egy nyúlnál nagyobb élőlényt még sosem sikerül elkapnia. Lehet, hogy az izomzata nagy, de az már annyira, hogy az agya helyét is átveszi. *Mondta csipkelődőn, de nem pillantott Erasra, hisz tudta, hogy mi lesz a reakciója, ám ő ezzel könnyedén és nőiesen vágott vissza a flörtölő kísérletre. Ekkor hallotta a hangot az ablakon kívül és legyintett egyet, ami a többiek számára a mozdulatához tartozott.*

-Nos örömmel hallom viszont Eras, hogy arra felé nincs gond, így foglalkozhatunk a vérfarkasok által okozott gondokra az Erdő Elf falvakban. Gondom lesz rá, hogy az ügyet kivizsgáljuk. Elküldök pár Őrzőt egy paktummal a randalírozó vérfarkasok elfogására. Általában nem szokták ezt csinálni, és igen messze kerültek a városuktól, szóval feltehetőleg szándékosan tették ezt, és tudták, hogy ezzel átlépik a kiszabott határokat. Ezzel nem is lenne gond, ha nem rombolnának, de mivel ezt teszik, így törvényt szegtek. Ezzel gondolom mindannyian egyet értünk, bár a vérfarkasok egyik követe sincs jelen. * Az mondandója előtt intézett legyintéssel az ablakpárkányon egy macska jelent meg a patkányka mögött és felé kapott, hogy elkaphassa a jószágot. Élethű macska, de hangot még sem adott ki, viszont a hirtelen megjelenése épp elég riadalmat okozhat az áldozatnak, hogy az elslisszoljon onnan.*

*először nem is veszi észre, csak az ablakból tükrőződve a macskát. Vak rémületében hangosan pánikolva velvisít és a mélybe veti magát. Stzerencsére nem emelet volt.
Fedezékről fedezékre sunnyogva slisszol le a csatornákba.*
- Se süti.. se pletyka.. se süti... se süti.. csakaza a rohadék macska -zsémbel magában
*De egy percre se áll meg, mert onnan már sietve mászik is vissza fel a szellőzőrendszerbe.
Saját átható szaga még ott terjeng a kis járatokban ezért viszonylag hamar rátalál a helyes útra, apró karmocskái halkan motosznak ahogy ide oda rohangál, néha meg megáll ellenőrízni az irányt de hamar rátalál a sütiillatra.
Beletelik némi időbe mire ismét visszajut abba a szellőzőbe ahonnan már egész jól hallja a hangokat.
Mivel az előbb se bántották így félelemérzet nélkül szökik be ismét leereszkedik a függönyön keresztül és egyenesen a sütik felé veszi az irányt.*

/ Egy gyors poszt, utána egy jó óra és vagyok. Bocsánat, hogy feltartalak titeket. /

* Gildas lemondóan felsóhajt, és az orrnyergét kezdi masszírozni. * És még naivan azt hittem, hogy a saját beosztottjaimmal akad majd a legtöbb problémám. A teljes lényed könnyedén rácáfol erre, megérné letagadnom, hogy valaha is ismertelek, láva képű. A nőkkel tudni kell bánni, és a hasfalad izmossága nem tartozik a legtöbbjük érdeklődési körébe, legalábbis nem egy ilyen korai stádiumban. * Összeszűkíti a szemét. * Kíváncsi lennél? Bocs, az udvarlási szokásaimat nem a magadfajtáknak való bizonygatásra tartogatom, csakis megfelelő időpontban, célirányosan alkalmazom. Innentől kezdve minden kommentárod értelmetlen... Mondjuk kétlem, hogy ez visszatartana a felesleges szószaporításról. Egyébként mióta lett szokásod úgy flörtölni, hogy a hasaddal villogsz? Jegyzem meg mellékesen, tényleg egy kicsit megereszkedett... ekkora sörbendővel én a helyedben inkább csak az asztalok alatt sunnyognék. *Az elf lányra pillant, pár pillanatra behunyja a szemét. Látja, hogy a helyzet elég sokat romlott, de most nem szól közbe, mert az őrző átveszi a szót. *

* Csendben marad egy ideig, a vérfarkasok határszegése nagyon is érdekes témának számít. Ráncolni kezdi a szemöldökét, próbálja kizárni a többiek jelenlétét, hogy csak a történtekre összpontosítson. A környezetet egészen addig sikerül semlegessé nyilvánítania, amíg kedvenc sárkánya újból meg nem szólal. * Hogy neked mindig jártatnod kell a szádat... Féltékenység? Erre? * Jóízűen felnevet. * Nem-nem, tévedsz, drága barátom... * A barátom szót alaposan kihangsúlyozza egy sötétebb tónussal. * A kiszemeltem nem a kiszemeltem volt, csak megemlítettem, hogy van néhány előnyös, szembetűnő tulajdonsága... már akkor is jegyben járt, amikor megpróbáltad az orrom előtt elcsábítani. Most született meg a gyereke, én a helyedben tiszteletben tartanám egy kicsit... Tudod, elég hirtelen személyiség, ha véletlenül megtudná, külön felkérésem lenne arra, hogy lakmározzak a rémálmaidban, amíg te kíntól vergődve forgolódsz. Kifejezetten élvezném. * A mondatai jóval könnyedebb hangvételt kapnak, mert nem akarja még jobban megrémíteni a tanács új tagját. *

Hogy a témához is szóljak... a vérfarkasok portyáiról keveset tudok, de könnyedén szemmel tarthatjuk őket. Elvégre az alakváltókat nehéz észrevenni, ha jól csinálják a feladatukat... * Itt az újból besurranó patkány felé pillant. * Azt hiszem, tudok is egy megfelelő személyt rá, mondjuk egy heti elemózsia fejében esetleg vállalhatná. A felügyeletem garantált, de a segítségem nem. * Emeli ki szándékosan. * Mellékesen említeném meg, hogy bizonyos körökben egy elég érdekes kis pletyka terjeng. Páran nem nézik jó szemmel, hogy az őrzők dirigálnak, ráadásul a tanácsot bábnak tartják. A vérfarkasok paktumot szegnek és kimaradnak a jó buliból, akár közük is lehet hozzá. Egy alaposabb kivizsgálást mindenképpen érdemelne az ügy... Majd nyitva tartom a szemem, hátha meg tudok valamit. Én legalább érdemlegesen dolgozom, nem úgy, mint egyesek, akik csak kardokkal hadonásznak és tivornyáznak naphosszat. * Itt Erasra sandít. * Őrzők helyett azt javasolnám, hogy egy kevésbé formális megoldást válasszunk.

*Csendben kortyolja a teáját. Hosszan izlelgeti, nagyon izlik neki. Az örző lány kedveskedésére ráemeli zöldes szemeit ,majd parányit elmosolyodik, annak szavaiból kiveszi, hogy a srákány férfi már elégé a bögyében lehet, nem első alkalommal. Eras szavaira egyáltalán nem reagál, habár amikor mások is szóba kerülnek felpillant, ezután a másik férfi felé pillant, őt hallgatja ahogyan vissza dobja a labdát, de ismételten nem szól bele. Ez nem az ő csatája, bár azért örül ,hogy nem ellensége egyiknek sem.*

Igyekeztünk már kapcsolatba lépni velük, de miután eljutottunk hozzájuk, mindeig vissza kellet fordulnunk mert nem igazán akartak velünk beszélni, hogy helyesen fejezem ki magam. Megfigyeléseink szerint, vagyis, amit ki tudtunk deríteni az erdőtöl, hogy manapság eltérő irányokban vannak vadászaton, emberként pedig kevesebbszer látják őket a régi utakon. Mintha valamitől elzárkóznának, sajnos azonban pont ezért nem értjük ,hogy miért jönnek olyan messzire, csupán pár bad elfogására és egy kis rombolásra. Emelett meg a falvak bármelyikébe mehetnének, de gyakorta csakis a 3.-ba tesznek látogatást.
*Ezután bólintva pillantott az alakváltoztatóra, bár a mosoly nem tűnt el arcáról, de halványabb volt sokkal, mivel inkább komolyságával igyekezett ezt a dolgot mérlegelni, majd felhozni.*
Félek azonban ,hogyha máris belendülünk a megkérdezésük nélkül....a késsöbiekben az őrzök diplomatikus munkásságát sározzák majd be....ezzel a dologgal.

*A sorozatos csapásokra amelyek érintik mindkét fronton csak egy nagyot felsóhajtott, lehunyt szemekkel és hátradölt a székben. Azonban ahogyan egre jobban sürüsődtek ezek a beszólások, szemöldöke néha már megrándult, s vigyora ,mely előbukkant jobban kezdett hasonlítani egy vicsorhoz. Végül ,miután végig hallgatta őket várt pár percet s kinyitotta szemeit, melyek most éppen össze szükültek. Előre hajolt az asztalon komolyan.*
Kedves Lerian, azt kérte ,legyek finom és jobb modorú ezt tettem..akkor ne kezdje nekem eladni magát. Ugyan....nem véletlenül maradt ennyi idősen még mindig vénlány, és nem hiszem ,hogy ezen egy két kedves bók változtatni tudna. Mellesleg, az ízlésembe sem esik elégé bele, így ha már engem kiszapultak kedves kollegájával eme téren, kérem, ne vegye tolakodásnak, de fogja be drága kis ajkát . Ne értsen félre..de ha udvarolni akarok..udvarlok.... Cöh...*dölt vissza a székbe.*
Pedig olyan jó kedéllyel keltem....

*Lassan emelte ,gorombán a szemeit a másik férfira, szavaira azonban csak elvigyorodott. az ő játékukat sosem bánta, a kisebb csipdelődésektől kezdve a nagyobb, néha egészen kegyetlen beszólásokig, mindent vissza ütött és mindig várta ,hogy vissza üssenek. De az örző lány szavai jobban megsértették büszkeségét, mivel nem várta tőle, mivel úgy tűnt bohócót csinált belőle és azért ,mert nő volt. Nőt sosem bántott, ezért idegesítette az amikor mégis eme nem megpróbálta felhúzni.* Rendben..nem a kiszemelted volt. Vágom..én se mondanék mást két hölgy jelenlétében.

*A farkasos dolgokra jobban kezdett figyelni. Az utóbbi időben ő sem találkozott velük egy -egy vadászat alatt, pedig előzőleg ezek többször is előfordultak. Hosszan elgondolkodva, állához vont kézzel nézte a falra tett térképet. Tudta ,hogy van valami ,pont emiatt zavarta ,de nem jutott eszébe ,hogy mi is lehetett az. A férfi újabb beszólására elvigyorodott szélesen.*
Valakinek harcolnia is kell tudni Gil, nem elég a könyveket forgatni, mint hallottad a hölgyet az én agyam helyén is izom van, mit vársz tőlem? Nem mellesleg, visszafogtam a tivornyákat úgy 100 éve...ha nem zavarna.

*odaért az asztalhoz amin a sütik voltak és kényelmesen felmászott rá majd egyenesen a sütistálcára telepedett majszolni.
Kíváncsian felpillantott a jelenlévőkre hol egyikre hol másikra mint amikor a színháznak nevezett épületbe lógott be mogyorókat szedegetni. Fogalma sem volt kik ezek és miről beszélgetnek, de a tény hogy számára nagyon idegenül csengett a beszédük illetve olyasmiről beszélgettek ami fontosnak tűnt, telve volt kíváncsisággal.*

*Eras beszólásán felkuncogott és ekkor tört meg végleg az akarata és tartása és az asztalra dőlt. Nevetett. nem bírta tovább és kezeit fejére téve akart elbújni.* Kész nem bírom... Véresen komolyan vette minden egyes szavamat csak mert nem tudta vissza ütni a labdát...*Mondta és inkább felállt. Mosolygott és a kis asztalhoz sétált, hogy töltsön magának teát.* Tudod Eras ha nem ismernélek születésed óta, még hajolnék is arra, hogy igyekszel udvarolni nekem, csak a kegyetlen beszólásaim tartanak vissza. De mivel tudom, hogy te utálod a gyógyítókat, ami én is vagyok, így nem félek ettől, az hogy én még ennyi idősen is vén lány vagyok az az én döntésem. Minden ujjamra van pasi. Ha kimegyünk a város utcáira kettő kapásból elfogadná ha férjemül választanám... Mind ez miért? Mert a főnök lánya vagyok. Na köszönöm ebből nem kérek!.*Mondta és a jókedvből indulat lett és szinte az asztalhoz csapta a csészét.* Csak azért kellek a férfiak többségének, sőt állítom hogy mindegyiknek mert "uralkodói" családból származom.... Én nem erre vágyom... ezért üldözök el magam mellől minden egyes férfit. Mert nem kellenek... ha bajom van kihasználom őket és kész...
*Hirtelen az elf lányra pillant és rámutat.* Most befogtad a füled Selestina. Nem kell tanulnod az én példámból. *Mondta és minden egyes mondatát mióta idegesség váltotta fel az érzelmeket hadarja a mondatokat.* Elegem lett Eras érted? Igen a jó modorodra kértelek, és nem arra, hogy bókolj nekem... És valahogy nem a jó modorodat adtad elő a vadászatos megjegyzéseddel! De elég legyen most már a komédiából... fontos dolgunk van... *Mondta és keresztbe font kezekkel a térkép elé ment idegesen. Cipője sarka csak úgy kopogott a márvány padlón. Megállt a térkép előtt és figyelte.* A pofátlan hivatlan vendégünket pedig a te gondjaidra bízom Raghnall... másodjára lógott be ide ahova tilos bejönnie, így a büntetését az, hogy nálad kell dolgoznia a konyhán 3 hónapig... Addig jó modorra nevelheted... a saját eszközeiddel. *Mondta hűvösen és még mindig idegességet tükrözött a hangja.*

Csendes megfigyelés kell egyenlőre... Ha az alakváltók mennek, akkor belső megfigyelések is lehetséges, viszont ha csak ez a taktika lesz és kiderül, akkor joggal mocskolják majd be a tanács nevét, így az lesz a leghelyesebb, ha egy két őrző elmegy az Erdei elf falvakba a paktummal és közben be is olvadnak közéjük... Gildas... az alakváltók kiválasztását és beszervezését felügyeletét és jelentéseik begyűjtését rád bíznám.*Pillant a férfira, kezd lenyugodni. Eras mindig ki hozza a sodrából, de ez most tényleg túl tett mindenen.*

* Némi meglepetéssel a pillantásában néz Eras-ra, nem számított rá, hogy ennyire magára veszi a lány megjegyzését. * Ez csúnya volt. Kérem, hölgyem és uram, nyugodjanak meg. Bizonyára hatalmas stressz nehezedik mindkettejükre, hogy tisztséget betöltve nem találnak maguknak párt, de ettől függetlenül vannak itt olyan fülek, amelyek nem biztos, hogy készek meghallgatni ezt a személyes vitát. * Az utalás alatt az új tagra célzott, aki viszont érdekes véleménnyel állt elő a komolyabb témával kapcsolatban. * Séléstina, igaz? * Kérdez vissza a biztonság kedvéért, nehogy rossz néven szólítsa a lányt. * Abban igazad van, hogy ha lebukunk, akkor elég rosszul is végződhet a kis... magánakció, de mindig van kiút. Ha rájönnek a cselre, amit kétlek, akkor még enyhítő körülmény, hogy gyakorlatilag szomszédok vagyunk. Néha szoktunk vendégeskedni itt-ott, amiről nem feltétlenül tud a házigazda. * Leiran haragja beléfojtja a szót, így megvárja, amíg az őrző befejezi a mondatát. * Egy kicsit csípős lett a hangulat. * Kénytelen elengedni a füle mellett a kiszemeltről szóló megjegyzést, mert nem akar személyes jellegű vitába bonyolódni, éppen eléggé bosszantja a tény, hogy a sárkány felhozakodott a témával. *

* Bólint. * Rendben, intézkedem... * A patkányra pillant. * Ezt most jól megcsináltad... mondtam, hogy nem falazok neked, de ne aggódj. Sokkal jobbat szánok neked, mint a konyhai munka. * Valamiért a tekintete inkább arra utal, hogy messze rosszabbat talált ki a főzésnél. Az előbbi módszer valószínűleg Gildas számára lenne a legnagyobb büntetés. A gyűlés vezetőjére pillant. * Ha már idáig eljött, akkor maradjon a gyűlés végéig. Szomorú lenne, ha egyszerűen megpattanna, mielőtt kiszabhatnám rá a feladatokat, nem igaz?

* A vitapartneréhez fordul, közben elmosolyodik. * Azért nem szoktál le teljesen. Idáig érzem rólad az alkohol szagát, és a kocsmák füstös levegőjének bűzét. Ha jól végződik a nap koccintanál rá? Még mindig van abból a kellemes illatú főzetből, amivel már annyiszor kínáltalak... egyedül azt sajnálom, hogy eddig egyszer sem húztad meg az üveget belőle. Negyed ennyi gondom lenne a gyűléseken, ha nem kellene állandóan veled pingpongoznom a többiek feje felett. * Némi indulattal vágja rá, de élvezi ezeket a játékokat... legalábbis amíg nem idegesítik fel. Ha nem Eras kezdi, akkor ő. * Nem fájna, nem éreznél semmit... az intelligenciádból pedig nem veszítenél, lévén nincs miből. Az izom az agyad helyén nagyon keveset dolgozik. Inkább egy mézeskalácsot tudok elképzelni, sörben úszkálva. * Ahogy elgondolkozik, a karmaival kopogni kezd az asztal lapján. *

A megfigyelést bízd ide, majd személyesen jelentek vagy neked, vagy az öregnek... Már van néhány konkrét tervem, de ezt inkább nem hangoztatnám mindenki előtt. Egyesek nehezen tűrnék, hogy nem hánynak benne kardélre gonosztevőket, és még alkoholtól sem "illatozik"... * Kezdi idegesíteni a patkány folyamatos rágcsálása, így dühösen az asztalra vág az orra előtt. * Vedd fel az igazi alakod... ha van rajtad ruha. Ha nincs, akkor kímélj meg, de olyan formát válassz, amiben halkabban eszel... Ez valami őrjítő.

*kuku szándékosan nem vesz tudomást a baljós ígéretről, teljesen bízik a megépési képességeiben és meglógási tapasztalataiban. Az asztallap rázkódásától pattan egyet amikor Gildas az asztalra csap az orra előtt. Ha nem kapaszokodott volna a sütibe és nem bambult volna el annyira talán eszébejutott volna az is hogy megijedjen. De mire elért volna a tudatáig engedelmeskedett a kérésnek. Pár pillanat múlva egy szakadt koszos öltözékben lévő kócos maszatos alak ült törökülésben az asztal közepén. Két kezében egy sütivel kíváncsian nézett Gildasra, még meg is állt rágás közben.
-He? Te meg mit idegeskedsz haver, még leáll a szived itten aszt leshetel.
*Betömi a sütit egyszerre és maga elé húzza a tálcát amin az előbb patkányalakban dőzsölt*
-hummpff! fihom eh a hüti!

*Érezte ,hogy lassan feszültebbé kezdett vállni a helyzet ,majd ez a bomba robbant is. Döbbenten hallgatta az egyik becsmérlő, csufondáros szavait ,majd a másik sanyarú mondatait. Amikor Lerian az asztalra csapott egy pillanatra megrezzent s zöld szemeivel aggodalmasan nézett a lányra. Színte érezte síró, neheztelő szívét. Amint ráparancsolt ,hogy fogja be a fülét lepetten nézett rá ,majd át a közelében lévő, szintén kicsit meglepett alakváltó férfira, aki úgy tűnt igyekszik menteni a helyzetett. Végül sóhajtva engedelmeskedett, de igen viccesen nézett ki ,mivel nem tudta befogni hosszú füleit, és igazából semmit sem ért az egész. *
Séléstina...igen. ...
Igen..ez így is lehet, de gy gondolom ezt akkor is jó lenne átbeszélni. Nem szeretnék semmilyen gondot egyik fajnak sem.
Mondta rápillantva Gilre, majd ezután gorombán pillantott ezután a sárkányra, majd követte a szemeivel az örzőt aki most elsétált az ablak felé. Ezután ismét megmozgatta a füleit ,mivel egyre jobban hallotta a rágcsálót. Mikor arra kiszabták a büntetést nem szólt, egyetértett vele, ám mikor az asztalra került Gil jóvoltából hosszan pillantott zöld szemeivel az állatra.*

Nagyon bátor vagy...vagy ennyire buta?
*Kérdezte kedvesen egy kis kuncogással ,mialatt a maradék sütit oda nyomta neki. Igazuk volt, tényleg elég büdős a jószág. Az újabb szóváltásra ismételten felpillantott ,majd csak akkor húzta ki magát lepetten, amikor az asztalon hirtelen már egy fiatal srác ült. Szomorúan nézte, azt ahogyan kinézet. Végül vissza tekintett Leniara.*
Nekem mi lenne a dolgom?

*A lány kiborulása meglepte. nem így tervezte. Sőt egyáltalán nem tervezett semmi hasonlót. Hagyta hadd adja ki magából, majd ezután vakarta meg a tarkóját egy kisebb vigyorral.*
Én öszinte voltam veled, mint általában. *Mutatott magára.* Itt van az a férfi, aki nem borul a lábad elé, akkor sem ha most rögtön el kellene ,hogy vegyelek. Megnyugodhatsz!
*Majd elkomorult kicsit s ismételten hátradölt. Nem szerette amikor édesanyjára emlékeztették, hiszen sosem láthatta igazán. Nem emlékezett rá. Karba fonta kezeit.*
A gyógyitókat...igen, de személy szerint azt nem mondtam sosem ,hogy az öreget vagy téged gyülőlnélek. Ha így lenne nem fogadtam volna ez a meghívást a tanácsba, hanem dönteném romba az egész demokráciát.
*Vont vállat ,mintha ennyi lenne az egész. Igazából ő így is gondolta.....csak azzal foglalkozott leginkább amivel kellet, vagy ami érdekelte.*

Értem..szóval ezt tervezítek. Nem szólok bele, hajrá. Ebből engem úgyis kihagytok...és szokásosem tartom a hátam ,hogyha valami rosszul sül el.* Pillantott ekkor az elf lányra.* Nyugodtan hallgasd csak...de tudod ,eddig mindig volt valami amiben a harcról volt szó, én kerültem előre...így már ezt nem is veszem magamra!
*Fordult vissza s hátradölt ismét kényelmesen, de nem kerülte el a figyelmét az ahogyan Lerian sétálgat a teremben.*

Mennyire jó nekem ,hogy valaki ennyire törődik velem! Az istenit, mázlista vagyok! Gil mielőtt az én agyamban kezdesz turkálni, mi lenne ha a sajátodéban rendet tennél? Mert ha egyémben sörben üszkáló mézeskalácsot látsz, akkor én a tiedben egyszerűen csak egy üres könyvet ami sosem fog megtelni, mivel nincs mivel. nem vagyunk egyformák..és épp ez ebben az élvezet. *vigyorodott el hosszan. Úgy tűnt kezdi félre teni sértetségét.* Főleg, mivel én a férfiak harcos útját választottam ,míg te a csendes tudományokkal teli unalmat. Ez van..mások vagyunk..örüljünk neki..majd versenyzünk megint másban.
Ami meg az italt érinti...*pillantott rá kihívóan* Bármikor kész vagyok bele inni, de csak ha vége ennek az egésznek! De aztán te is megkóstolsz egy sárkány örökséget..kíváncsi vagyok, fogsz e tűzet okádni...vagy helyette egészen mást....*pillantott a maradék süteményekre.* Remélem a csokisból nem ettél..nem szívesen néznélek meg úgy ,hogy az jön ki belőled.
*Végül a patkányra emelte pillantását.*
Ne szórakozzon vele Sélétina. Még a végén megharapja kecses kis ujját.
*Azzal elvonta a tekintetétt. A patkány nem igazán kötötte le a figyelmét. Ám amikor vissza vette eredeti alakját érdeklődve figyelt fel rá.*
Mondcsak..hogy közelekedsz? Csatornákon keresztül ? Akkor gondolom az egész szigetnek ismered a rendszerét...

*az elfre mosolygott tele szájjal de lenyelte mielőtt megszólalt. Nem az illendőség miatt, hanem hogy ne essen ki a falat.*
-se bátor se buta! csak éhes! Komolyan ez a legjobb süti amit az utóbbi 100 évben faltam. Ha hat pofám lenne is mindegyikkel enném. hehe

*Aztán betolt pár újabb sütit amíg az úri népek beszéltek, csak addig hagyta abba míg válaszolt a vöröshajúnak*
-Aha. Ja! Én is esztet gondolom. -hagyta annyiban aztán egy az asztalon lévő pohárért nyúlt amiben úgy tűnik tea volt amiből ivott már valaki, de nem zavrtatta magát, hanem egyben lehúzta.*
-uhhgh.. hopááá most hogy ebben az alakban vagyok többet kell ennem brada! *vetette oda Gilnek és elétette az üres poharat*

*Mély levegőt véve lassan eras háta mögé lépett és vállaira tette a kezét és kicsit megszorítva ellenőrizte vállának izomzatát, mennyire tudja az ő erejével benyomni, de ez egyáltalán nem sikerült. Nem vette le kezeit csak mellé hajolt és egyenesen a szembe nézett.*

-Kedves Eras barátom. A te erődre és tudásodra akkor van szükségünk, ha ennek csihi-puhi lesz a vége, ami azt illeti abban viszont segíthetnél most nekem, hogy egy két sárkány társad vagy épp te magad mennél az őrzőkkel figyelni a vérfarkasokra, hogy ne bánthassák tovább a falvakat. Mit szólsz hozzá? *Kérdi mosolyogva nézve rá mélyen a szemébe, és megsimította férfias állát.* Igazán hálás lennék, ha ebben segítenél nekem és esetleg este át dolgoznánk a taktikai részét. Rendben nagy fiú? *Kérdi és felegyenesedve megveregeti a vállát. Nem várja meg a választ.* Remek, köszönöm.

*Elengedte Eras vállait és vissza ment a helyére, de nem ült le csak megtámaszkodott a háttámláján, úgy nézett a hívatlan vendégre.* Ha már itt vagy megkérnélek, hogy ne az asztalon ülj... bár tudod mit inkább maradj ott. Akkor legalább nem piszkolsz össze egy széket is... majd letakarítom... *Mondta inkább és mély levegőt vett.*

Selestina mivel fontos, hogy ezt ne hagyjuk figyelmen kívül így ezt a két lépést tudjuk megtenni. Mivel nincsenek itt mikor ellenük hoznak fel vádakat... így úgy kell vennem az előírások szerint, hogy nem óhajtják megmagyarázni a dolgot és a követük is benne van a zavargásokban, így ezt a két lépést egyszerre fogjuk megtenni. Eras akkor a gyűlés után számíthatok a segítségedre? *Kérdi végső soron.*

* Hangosan kifújja a levegőt, és már a szemei sem villognak olyan baljóslatúan, ahogy a patkány végül engedelmeskedik neki. * Máris tovább léphetünk egy ponttal. Mi a neved? Mégsem szólíthatlak állandóan patkánynak, kölyöknek, vagy éppen betolakodónak. Leáll a szívem? Ez a veszély nem fenyeget, évek óta egy befőttes üvegben tartom az asztalomon. * Ez természetesen nem így van. * Nem véletlenül neveznek annyiszor szívtelennek. Áldom a sorsom, hogy tényleg volt rajtad ruha... Egy fokkal máris jobb, még egy apróságon kellene korrigálnunk. Most szépen mássz le az asztalról, és ülj le erre a székre. * Mutat a maga mellett lévőre, amelyiken a vérfarkasok követe szokott helyetfoglalni. * Ezen nincs mit koszolni, szóval nem változik a helyzet. Amint láthatod, éppen elég fontos problémákat tárgyalunk meg... nem kell játszanod az ostobát, tudom, hogy azóta hallgatózol, amióta kitettelek a párkányra. Mivel a kisfőnök úgy ítélte meg, te szépen velem maradsz. Más opciód nincs, ha szökni próbálsz, akkor elég kellemetlen tapasztalatokat szerzel. Természetesen ha jól tartod magad, akkor kapsz ételt és szállást. * A végét kihangsúlyozza, hogy az őrzőnek se lehessen kifogása ellene. * Úgy fest, hogy nem ez az első hely, ahova belógtál. Tudsz valamit a farkasok portyáiról?

* Az elfre pillant, barátságosabb kifejezést ölt magára a kedvéért. * Kedves tőled, hogy mindenkire így vigyázol még ebben a helyzetben is... Valóban dicséretes és figyelemre méltó. * Miközben beszél a kezeivel gazdagon gesztikulál. * Lenne egy-két dolog, amit valószínűleg te hajthatnál végre a legjobban. Megkérhetnéd a szemtanúkat, hogy részletesen mondjanak el mindent, amit tapasztaltak... lehet előbbre vinnének. Persze nem akarom elvenni az ifjú őrző elől a tisztet, hogy feladatokat osszon. * Felkel a székéből, és lassan körbesétál a teremben. * Eras már tudhatja, hogy akkor szokott így kószálni a négy fal között, amikor valami aggasztja, vagy nagyon elgondolkozik. *

Úgy hangzik, mintha elleneznéd a döntést... Esetleg van jobb megoldásod? Nem állíthatunk be és üthetünk mindenkit addig, amíg nem böfögik fel az információkat. * A szóválasztása szándékos, éppen az asztalon ülő alakváltó miatt. Megáll, majd hirtelen fordul vissza a többiek felé. * Ha megvan minden olyan részlet, ami fontos lehet, de nem jutunk dűlőre, akkor lenne érdemes kitálalnunk az öregnek. Nem akarom megkerülnie, de felesleges lenne vénségére apró-cseprő dolgokkal terhelnünk. Te is így gondolod, Leiran? * Ahogy közelebb lép az asztalhoz, felszúr a karmára egyet az almás sütikből. A mozdulata gyors és pontos, kissé erőfitogtatásnak hat első pillantásra. *

* A sárkányra pillant. * Versenyezni akarsz? A barbárok módszerei engem nem kötnek le... Vízért könyörögnél akár egyetlen korty után is. Hmm, egyszer talán mégiscsak tehetünk próbát, a végeredményt szívesen megnézném. Ha tűzcsóvát köpök, legfeljebb megritkítom a hajadat és lepörkölöm, akkor legalább lenne rajtad egy vonzó vonás is. Csak az titulálja unalmasnak a kutatást, aki még sosem próbálta... Számomra unalmasak a háborúk... de talán mert annyira élesen még nem éreztem a vér ízét, mintha az élvonalban küzdenék mások nemes parancsait követve. Akiknek unalmas könyvek vannak a fejükben, azok irányítják bábként a katonákat... nevetséges, hogy szabadnak hiszik magukat. Az a könyv nem üres... óóó, nagyon is sok minden van benne, de ha veled vitatkozom, akaratom ellenére is ürülnek az oldalak. Kénytelen vagyok átadni néhány fontos dolgot, hogy új tanúsággal mehess haza innen. Csak nehogy éjjel elvigyenek a burkusok... a sötétben furcsa meglepetések várhatnak, harcos. Ha jobban belegondolok, nem is ostobaság ez a verseny. Valóban kezdhetnénk egyet. Aki hamarabb megtalálja a megoldást a problémára felesleges erőszak vagy békeháborítás nélkül, részesüljön valami díjazásban...

*vállat von és feláll az asztalon majd a székbe lép amire a másik alakváltó mutatott. Megvakarja a fejét, kihúz a hajából valamit, tüzetesen megvizsgálgatja majd egy másik szabad székre pöcköli*
-Kurukero és amint látod nem töröm magam hogy lelépjek.
*Maga elé húzza a megkezdett tálcát és egykedvűen rágcsálgatva végigméri a férfit ahogy az föl alá járkál.*
-van saját kecód és adnál belőle!? Öregem ezért még le is fekszek veled!
A farkasok.. jah tudok róluk. eszt meg aszt. Van az a görbefarkú őszpofa.. vagyis csak volt mert már nics.
Helyette van az a vörösespofa a forradásos orrával. hát meg ilyesmik...-mondja de hirtelen belé reked a szó amikor a másik fölszúrja az almás sütit. csodálkozva nézi aztán Gil arcába bámul és komolyan megszólal:
-öregem vigyázz az almával mert megfingat

Igen tudom...*pillant az örző lányra* csak gondoltam...*kezdte ,majd átpillantott a férfira aki közben hozzá szólt. Szavaitól egy pillanatra meglepödött, hiszen számára ez annyira természetes volt, főleg ,hogy annak idején ezt döntötte el magában. Kedvesen mosolyodott el s hosszan bólintott a kapott feladatra, habár tudta ,hogy Lerian még nem mondott rá áment.* Úgy lesz...kikérdezem a környezetben lévőket ismételten, háta valakit kihagytam..vagy kihagytak. Jobb ha utána járok én magam is.

*Aztán ismételten a két férfi kisebb szópárbaja kötötte le, majd az ,hogy a másik lány teljesen ellentétesen viselkedett a sárkánnyal ,mint előzőleg. Ez egy pillanatra elbizonytalanította, de nem tudott semmit mondani rá. Kicsit zavartan érezte magát abban ,hogy úgy tűnt ennél többet nem tehet itt, abból adódóan ,hogy új is. Végül eszébe jutott valami s felkapta a fejét hirtelen megszólalva.*
- Ha arról lenne szó, én is tudom támogatni a biztonságukat, természetesen ezzel nem azt mondom ,hogy maga Eras rossz lenne.....csupán azt ,hogy én is egy Vhā'iṭa bō vagyok.
*Ám amint így a sárkány rá pillantott meghúzta magát egy kicsit, de nem túlságosan. Végül ismételten a patkányra meredt, vagyis a fiúra aki az iménz még az volt. Elmosolyodott annak válaszán s elé tolta saját sütemény adagját.*
Egyél csak.. kell az energia... Kurukero.
*Aztán döbbenten hallgata ahogyan szavait intézi a másik alakváltóhoz, végül akaratlanul is felnevetett, így kezét szájához kellet emelnie. Nem tudta abba hagyni.*

*Lerian lépése még őt is meglepte, ahogyan érezte ,hogy fitogtatja az erejét a vállánál nem sok sikerrel, ahogy utána belemélyeszti tekintetétt az ővébe s megérinti az állát. Komolyan, felért az egész egy szexuális zaklatással és a sárkány fejében már megfordult ,hogy esetleg nincs e közel az a hónap, hogy ilyen hirtelen ezt csinálja. Vagy csak felakarja szedni a feladatra....hm..nem rossz taktika, de nem elég jó sem. Megsem várta ,hogy válaszoljon már elfordult tőle,s abba a pillanatban értetlenül nézett a másik férfira úgy ,mintha azt kérdezné ,hogy ez most mi a fene volt??*
ahaha..esetleg este...*kezdte de végül nem merült ismételten bele ebbe az egész civakodásba, így csak egyet köhintett ,majd nem is folytatta. Ismét áttekintett a másik kettőre, illetve már három tagra akik ne voltak olyan messze tőle. Hallgatta azt amit Gil éppen megvitatt az elf lánnyal ,majd amint az felszólalt ,hogy ő is ott lenne rápillantott komoran. Nem hagyta ,hogy végre egy kis munkát valaki elhappoljon...habár.. ha arra gondol, hogy otthon várja egy kényelmes meleg ágy.....*

Nem természetesen nem arra gondoltam ,hogy döngöljünk mindenkit rögtön földe, a harcokhoz is kell egy jó terv vagy taktika, ha éppenséggel nem olyan az ellenfél ,hogy simán leverheted.
*Jegyezte meg ,majd elismerően bólintott Kurukero felé.*
- Az jó dolog..átlátni a várost, ne tűnj tulságosan el, lehet s közeljővőben érdekelni fog engem pár igencsak élrdekes behatolási pont innen-onnan.
*Jegyezte meg ,végül ahogyan az elf is ő is felnevetett..nem..ő röhögött s egy kisebb lendülettel csapott az asztalra.*
Úgy látom Gil ,hogy bejössz neki. Már bocs...*tette a végét a kissrác felé.*

rendben elfogadom....segítek.
*Nézett ismételten Lerianra, majd hosszan pillantgatta még meg az alakját amíg esélye volt rá, hiszen az nem figyelt. Rossz szokása volt, de mit lehetett tőle várni? Ezután sanditott csak ár a másik férfira....nem sok örömmel ,hiszen közel sem volt olyan szép látvány.*Azt hiszem nagyon lenézel Gil... lehet nem olyan dolgokat olvasok ,mint te, de a történelemmel ,szinte minden fajnál tisztában vagyok...a harcokhoz igenis tervezek és taktikázom..habár tény nagyra tartom a fizikai erőt..különben nem lennék kisebb-nagyobb vezető..nem gondolod? Alapjáraton meg... érezni a vért egy háborúban...nem attól indulsz be, megsúgom...
*Morgott kicsit felé, de még mindig vigyorgott. Késöbbi szavaira felcsillantak szemei és széles vigyorral hallgatta.*
Na..valami izgalom.... állom...
*Majd körbe pillantott a termen s elvigyorodott a lányokon pihentetve szemeit.*
Ti mit tudtok ajánlani? Kuruneko-tól csak nem várhatok semmit...