Őrzők Városa -Tanács terem

*Vissza pillantott rájuk és elmosolyodott még.*

-Aki óhajt itt aludhat. Dilec szeretném ha elfogadnál egy eső kabátot. Nem szeretném ha eláznál. Az eső kapát az előtérben vannak felakasztva. Válogass nyugodtan. *Mondta és Selestinára pillantott.*

-Én át megyek a könyvtárba, de szeretném ha nem indulnál el így este. Pihenj le. *Ekkor vette észre a kis patkányt amiről tudta hogy csak Kuku lehet. Mosolyogva nézett rá, de nem szólalt meg és azzal az öreg Muracha felé biccentett.*

-Jó utat a haza térőknek. *Mondta kimérten és azzal ki is ment a tanácsteremből. Egyenesen át ment a könyvtárba, mert hallotta onnan Feret és Ernes játszásának hangját.*

/-> Központi épület könyvtára- Őrzők városa/

Tudom Leiran...de azárt aggódom érted. Tudom ,hogy erős vagy....
*Kezdte majd szavaira kedvesen elmosolyodott s bólintott. Ezután csak lepetten tekintett az idősebb Geronra aki lassan lépett be hozzájuk. Szavaira elmosolyodott, majd végül átpillantott Leiranra.
Csak hallgatta amint a férfi átadja egy ceremónián belül vezetést. Örült, mert azért tudta hogy a lány bizonyosan megérdemelte, akkor is, ha eleinte talán túlságosan is nehéznek bizonyul majd neki. Mégis, bízott benne, ahogyan ma Orafnak is mondta, s úgy gondolta, ha tényleg bármi gond lenne, akkor a tanáccsal megtudná beszélni. Elvégre ezért is van. Vagy vele. A végén halkan tapsolt kicsit.*
Gratulálok.

*Az öreg végig figyelt. Amikor Aurélius betért elmosolyodott ,felállt s most őszintén hajolt meg. Régi ismeretségük nyomát nem tüntette el az idő.*
Hát igen...a fiatalságban időnként több az erő, de a tapasztalatot ,csak idővel szerzik meg! Pont ezt mondtam Eras Gressilnek is.
*Aztán figyelt ,s elmosolyodott. Úgy nézte az átadást. Habár nem volt abban biztos, hogy a bölcs férfi jól döntött, de bizalmát ettől függetlenül természetesen mostantól a lány felé is irányította. Amint véget ért a ceremónia, meghajolt az új vezető előtt.*
Éljen a kisasszony.
*Csak ezután ment ki. Megköszönte a segítségét a lánynak ,majd még az ajtóban pillantott vissza Dilec felé.*
Nem lakunk túlságosan messze egymástól. Így ha holnap el tudod nekem küldeni az egyik példányt, megköszönném. Természetesen nincs időkorlát. Amint tudod, akkor küldöd.
*Biccentett felé ,majd még kilépet. Ott kezet fogott a lánnyal ,majd annak apjára pillantott komolyan.*
Áldjon meg Gaia Aurélius. Viseljék gondodat az ősi szellemek. Nem hiszem ,hogy sok gond lenne a lánnyal, de itt leszek, ha kell. *Pillantott Leiranra*
Bármikor, nyugodtan írhatsz.
*Azzal ismét meghajolt ,majd elindult ,de még intett.*
A fesztiválról majd küldök értesítőket. De ha nem haragszotok én is sietek. Nem szeretnék viharban vissza érni.

Kérem vigyázzon magára Geron úr!
*Szólalt még fel mialatt felpattant, majd bólintott Leiran szavaira. Hát úgy tűnt véget ért gyűlés. Kipillantott, a vihar egyre jobban erősödött....úgy tűnt....*
Leiran...kérlek, nekem sajnos haza kell mennem......
*Ezután hirtelen csak azt érezte ,hogy a ruhájának alját valami rángatni kezdi. Egy pillanatra meglepődött ,majd amikor az ismerős rágcsálót vélte felfedezni, egy boldogabb mosollyal hajolt le s vette kezeibe. Aztán kihúzta magát.
Megvárta, míg Muracha is kimegy s csak azután szólalt hozzá, bár közben Dilec is észrevette.*
Úgy látom megint nem bírtál magaddal......hallottad, igaz?
Hazamész?

Akkor fixáljunk időpontot. Úgy vélem a következő gyűlés pont jó lesz rá. Egy hónap nem olyan hosszú idő és addigra lemennek az ünnepségek is. Ha minden igaz.
*Vakarta meg a fejét. Aztán hirtelen felkapta a fejét arra ,hogy az öreg bejött. Elmosolyodott felé, széles vigyorral.*
Öreg! Hát jó látni téged! Kialudtad magad?
*Aztán köhintett azokra amiket Muracha mondott. Megvakarta a fejét.*
Köszönöm ,hogy megint velem pedálozol..... hanyagoljuk inkább a témát.

*Aztán megdöbbent. Ő még beszélni kívánt az öreggel mielőtt, az átruházza a teljes vezetést a lányra. Tudta ,hogy Leiran elég erős lesz hozzá. Lesz...de félt ,hogy talán csak egy kicsit korai ez az egész. Elgondolkodott ,végül amint véget ért a ceremónia ő is tapsolt egy kicsit. Habár érezhetően máshol jártak a gondolatai. Aztán megállította magát, hiszen az öreg ezeket olvashatta is! Egy pillanatra megtorpant ,majd biccentett.*
Ha bármi gond is lenne.... itt leszünk neki.

*Aztán kedvese kiment. Elmosolyodott kicsit. A többiekre pillantott.*
Én mindenképpen haza megyek, ha gondolod Séléstina akkor elvihetlek egy darabig. Még ma kicsit rendezkednem kell, mielőtt holnap utaznék.
Ahh...inkább ne.....köszönöm...
*Rázta hirtelen a lány a kezeit maga előtt.*
Akkor mindegy. Még megtalálhatsz úgy kemény......10 percig.
*Elvigyorodott, azzal még a kis rágcsálóra pillantott. Végül az ajtóhoz lépett.*
Dilec, a dolgokat még megbeszéljük. Lehet, ha mindent elintéztem, úgy másfél hét múltán felkereslek. Megnézem hogy haladsz az alfaságban..mit szólsz? Más nem kicsit iszunk.
*Azzal kiment.*

/Könyvtár - őrzők városa/

-Ahha mindent hallottam királylány! *mondta patkányhangon*
-Asztat is hallottam hogy a kobódok aszonták a reszelőshangúnak hogy Gildasz elment dógot intészn. Szalnem tom hazamennyek e. a kobódok vigáznak a házra. Lehet hazakisérlek. Tudom hogy tucc lovagóni Szivesen elviszlek, asztán majd cukkóhattyuk vele Gildaszt hogy megűtél engemet *vakargatta mega füle tövét, de csak rutinból, mert már pár napja nem volt benne élősködő*

*Nem sokkal az utám hogy Eras kilépett az ajtón nyílt is ismét. Arou jött be rajta és mosoylogva üdvözölt a bent maradtakat*

-Üdvözletem a tanács tagjainak! *a patkányról hirtelen azt hitte valami házi kedvenc mint Feret és Ernes, ezért nem vett róla tudomást*

-Dilec, elnézést kérek a zavarásért! Ha meg nem sértelek szeretnélek megkérni hogy tarts velem haza hozzád!

- Szeretném ugyanis megvizsgálni az egyik harcostársad, egy bizonyos Gauldoth Waerjak-ot. De csak ma este van alkalmam rá mert aztán négy napig távol leszek az ifjabb Gressillel. Yris is segít a vizsgálatnál, mert ez eléggé komplex művelet. Őt aztán vissza is hozom ide. *tette hozzá mert nem tudta mennyire neheztel Dilec Yrisre vagy sem*

- A Te segítségeddel hamarabb megtaláljuk a Waerjak házat és sok időt megtakaríthatunk. Kérlek segíts hogy segíthessünk! *kérte őszintén, de azt nem említette hogy ha sikerül a varázslat akkor a harcos meggyógyulhat.. korai volt ez még, s nem akart hiú reményeket táplálni senkiben. Bár nagyon remélte hogy ezzel a bizonyos veszélyes de hatásos varázslattal sikerrel járnak, s megkezdődhet majd a gyógyítás.*

Leirannak: Köszönöm a köpenyt, elfogadom! Lehet, hogy pont el fog kapni az eső... Mindegy, lóval vagyok, hamar megjárom. Minden jót, Leiran!

Oraf! Holnap küldöm a jelentést! Vigyázz az úton hazafele!

Erasnak: Hm, ha egy hónap alatt lemennek ezek az ünnepek, utána igen, sort keríthetünk egy közös szabályzat lefixálására. Majd megbeszélhetnénk mondjuk a számokat is, hogy milyen sportágban indulhatnának a jelentkezők! Lehetne vívás, ökölharc, íjászat, futás, stb. Majd megbeszéljük rendben? Keress meg nyugodtan, ah időd engedi! Szívesen megbeszélném ezeket a dolgokat meg akár a többit is egy-egy kupa bor mellett! Majd küldj egy hollót, hogy mikor jönnél!

Lassan mindenki kiment a teremből, Kuku hallgatózott, Selesetina pedig haza akart menni. Szívesen elkísérte volna, csak hogy ne essen baja az úton, de nem egyfelé mentek. Kuku felajánlotta neki, hogy ló alakjában hazaszállítja. Reménykedett benne, hogy így hamar hazaérnek és a fiú vigyáz majd az elfre.*

Minden jót nektek! Vigyázzatok a hazafelé!

*Éppen kilépett volna, amikor a magas colos jött be a terembe és őt kereste. Kicsit meglepte a dolog, de Arou hamar magyarázatot adott kérésére. Helyeslően bólogatott, majd mikor szóba került, hogy Yrisz is jön, egészen elkomorult az arca. Keresztbe tette a kezeit. Tudta, hogy ez már csak gyermeki hiszti, amit művel, de ekkor támadt egy ötlete.*

Természetesen mehetünk együtt! Remélem, sikerrel jártok Gaullal! Sárkányalakban jössz? Egy lóval vagyok, ha nem bánod, én végig azzal mennék az úton, ha hozod Yriszt, azt megköszönöm! Vagy a viharra való tekintettel inkább Ti is lovon jöttök? Talán ez lenne a legjobb megoldás, mert nem biztonságos a villámok között szlalomozni.


Közben kiment a folyosóra, hogy lassan útra kelhessenek.*

Mennyi idő alatt készültök el?

-Én kész vagyok. *Mondja miközben belép Arou mögött a terembe Ernes nyakában van és Feret is a tarisznyába. Kezében egy vaskos könyv.*

-Arorua ide adta Leiran kisasszony a könyvet. Holnap majd visszahozom. *Mondja nyugodt lágy hangon, majd Dilec felé fordul teljes testével.*

- Dilec úr... kérem ne érezze úgy, hogy én kijátszottam az akaratát, miszerint ne menjek a vérfarkasok városába. Én pusztán a beteg és Arorua biztonságáért megyek. Ez egy igen veszélyes módszer, de mindenek felett a leghatásosabb. De fontos, hogy ott legyek és ha bármi probléma adódna segíthessek. Az utazást természetesen kettejükre bízom, mert számomra teljesen mindegy. *Mondja ki őszintén és várakozón áll továbbra is.*

*Hálásan tekintett Dilecre amiért segít útba igazodni, de a ló kérdésnél megrázta a fejét*

-Röstellem, de én még soha nem ültem lovon és nem is tudok lovagolni. Ráadásul engem nagyon sürget az idő, mert reggel jelenésem van Eras úrfinál és nem várakoztathatom meg az uralkodómat. így egészen biztosan repülök és nem fogok várni a lovasra ha nem haragszol. Pontosan az időspórolás miatt kértem hogy tarts velünk. De ha a lóra várnék több időt vesztenék mint azzal ha kutatnom kellene merre lakik a beteg.

-Volt már részem viharban, pontosan tudom hogy kell viselkednem benne. *mosolyodik el, bár kedves volt hallani az Alfától az aggódó szavakat*

- Ha arra van a vihar, akkor is van megoldás, csak kell egy kötél a sárkányformámra amiben Yris megkapaszkodhat útközben, mert dobálhat az erős szél és nem lesz vele senki aki fogja. Hacsak meg nem gondolod magad, sajnos nem tudsz segíteni, mert nem érkezel oda akkorra mint mi. De persze nem gond! Majd majd megkérdezek valakit a bázisodon, mert odáig tudom az utat. Majdcsak lesz talán aki megmutatja merre van a Waerjak ház.

-Igen.. én is remélem hogy sikerrel járunk. *mosolyodott el és Yris felé fordult*
-Ez remek hír Yris, de úgy tűnik vihar lesz. Szükség lesz számodra egy esőköpenyre és egy kötélre amit magamra erősítek hogy tudj mibe kapaszkodni. A vihar ugyanis dobálhat. Ernes épp ezért itt marad, majd elviszem amikor visszahozlak *mondta a lánynak, majd barátságosan a lány vállára tette a kezét hogy kivezesse, s beszerezzék a szükséges dolgokat.*

-Viszlát Selestina tanácsos! Viszlát Dilec D. Tanácsos! Kérlek vigyázzatok hazafelé az úton. *köszönt el tőlük*

*Kedvesen hallgatta Kukut, majd amikor felajánlotta ,hogy haza viszi hálásan pillantott rá. Már éppen mondott volna egy olyat ,hogy Jaj...Kuku, amikor hirtelen közbe jött a viccesebb része, és zavartan elnevette magát. Kicsit megrázta a fejét, ám nevetése kellemes volt, nem túl hangosan. Megsimogatta gyengéden az állatott.*
Még mindig rosszcsont vagy....
*Nézte ,majd rábólintott.*
De köszönöm szépen... elfogadom a segítségedet. Maradhatsz is nálunk, külön szobát is adhatok neked, habár ha cicaként vagy ilyen alakban maradsz, még az enyémet is láthatod.

*Nézte ,majd felpillantott Dilecre s hallgatta ahogyan Arouval beszél. Kedvesen nézett a férfira.*
Viszlát és köszönöm. Mi vigyázzunk, de kérlek vigyázz te is magadra, te mégis csak messzebbre mész.
És köszönöm neked is Norgard úr. Kérlek ti is vigyázzatok magatokra...és vigyázz Yriszre is.
*Nézte ahogyan beszélnek ,majd kiment, ezután tekintett vissza.*
Na... felmegyek a mellényemért...aztán mehetünk. Mit mondasz?

-Ez nem rosszcsonsság csak a szokásos kukuságosság! Gildasz milyen képet fog vágni! hihihihihi *cincogta* De most neki úgyis dóga van szóva akkó maradok nálad nappalra ha télleg nem para. De akkó nappalra mán nem leszek macska. Csak ha sötét a szobád. De peesze hajnalig, meg iccaka tom taatani a macskálkodást Még dorombóni is pöpecül tok!

-Akkóó mennyünk. Ottan van a szobában ahun aluttam. hehehehe *nevetve cincogott és patkánymanccsal integetett a többieknek mikor elhaladtak mellettük*

-Csá Dilekkoma! Csá Hóvirág! Csá ... uhm... ! *kihallotta Selestina szövegéből a nevet és próbált emlékezni rá* Csá Ízisz!

Nappal természetesen nem is kell tartanod, igazából aludhatsz is ott ha gondolod. De tudok adni másik szobát is. Ezt majd te eldöntöd. Nappal nekem amúgy is a faluban kell ügyködnöm, szóval senki nem fog téged zavarni az alvásban. Ezt megígérhetem.
Nem hiszem azért ,hogy olyan nagyot nézne, hiszen tudja ,hogy csak viccelődsz. Nem igaz? Amúgy is ültem már rajtad....nem emlékszel mikor a csata után haza vittél minket a mezőről?
*Simogatta meg a kis állatott. Azzal biccentett s kiment. Az emeletre indult.*
Tudom..először ott kerestelek a reggelivel. Csak azután mentem fel.
Gyors leszek, aztán mehetünk is.

/Hálószobák - Őrzők városa/

-Naná hogy emléxem! Honne emlékeznék! Tudotte hogy mondom! De akkoris lehet cukóóni ha tuggya hogy cukkójják! Mesétem mán hogy mi vót e~ső este? *kezdi de körbenéz és észreveszi hogy még hallják.. elhallgat míg el nem távolodnak*

/Hálószobák - Őrzők városa/

*Dilec csak bólintott Yrisznek, bár tudta, hogy ezt a lány nem látja.*

Rendben, nincs harag! Ha Arou úgy véli, tudsz segíteni, akkor nyilván így is van. Nem kérdőjelezem meg egyikőtök hozzáértését sem! Lóval lassabb leszek, mint ti...

*A férfira nézett, majd sóhajtott. Megvárta, míg végiglogikázta az utazás menetét, majd mikor elköszönt tőle Arou, megállt egy percre. Selestina és az integető Kuku elment mellettük. Köszönt nekik, majd Arou után sietett.*

Várj! Igazad van! Megyek veletek! Majd fogom Yriszt, hogy ne essen le! Feltéve, ha nem gond...

*közben tartotta velük a lépést.*

*Érzi vállán Arou kezét és hagyja hogy vezesse, szóval Dilec nem jön velük. Valahogy sejtette, hogy ez lesz. Megy Arou mellett, mikor elhalad mellettük Selestina.*

-Kérem vigyázz magadra haza fele Selestina. Üdvözletem furcsa hangú idegen. *Mondta kicsit kínos mosollyal, mert nem tudta a hangot beazonosítani. *Haladt Arou mellett, mikor Dilec utánuk szólt. Biccentett szavaira.*

-Köszönöm, hogy nem haragszol rám. *Mondta és utána hallotta meg a sietős felzárkózó lépteket, majd ahogy mellettük haladt.*

-Számomra nem gond, ha fognak Dilec úr. Odafent az étkezőben sem a személye miatt jöttem zavarba, csak nem tudtam hirtelen hova tenni fél szemöldökének hiányát, de ott nem akartam szóvá tenni, és igazából nem akartam szóvá tenni egyáltalán. *Gondolkodott el és érezte most megint ingoványos talajra ért.*

-Kérem bocsáss meg kotnyelességemnek. Bizonyára jó oka van annak, hogy nincs meg, de egyben biztos vagyok, hogy nem betegség okozta. Esetleg ha gondolod repülés közben kicsit segíthetek szemöldöködön. Vannak olyan fehér mágiák amik felgyorsítják a haj hagymák és a szőr hagymák növekedését, ha esetleg zavar a szemöldököd hiánya.

-Arorua... Ernest szerintem nem fontos itt hagynia. A nyakamban tökéletesen ellesz, és ha Dilec tart akkor én tudom őt is fogni, hogy ne essen le, bár inkább a vizsgálat esetleges szörnyűségeit nem lenne jó ha látnák állataink, de majd csak akad ott olyan aki szívesen vigyáz rájuk. Természetesen nem Dilecre gondolok. *Mondta ki ötletét.*

*Köszönt Selestinának és immár kukunak, mert felismerte hogy a szürke patkány az alakváltó*
-Vigyázzatok az úton!

*Majd megtorpant ahogy Dilec utánuk jött*

-Köszönöm hogy mégis meggondoltad magad. A kötélre viszont így is szükség lesz a szél maitt. Kérlek vegyétek fel az esőköpenyeket, mert bár itt nem esik, de ott már nem lesz idő a levegőben magatokra venni. Ernes jobb ha itt marad. *mondta határozottan* -fél a vihartól. Megugrana az első villám dörgéstől és leesne szegény pára. Amikor visszajöttem, majd felveszem. Addig ellesz Leirannal. Biztos hogy egy percen belül megtalálja. *mondta és levette a kisrókát Yris nyakából és utjára küldte a folyosón* -Keresd meg leirant Ernes! Később találkozunk. *Ernest került egyet Yris körül búcsúzóul és nyomban a könyvtár felé vette az irányt*

*Arou nem vett magára esőköpenyt mert az ő esetében felesleges volt. Ellenben egy jókora kötelet kerített és elkezdett rá 30 centinként kapaszkodó hurkokat csomózni, majd kimérte hány öl hossznál kösse össze hogy egy nagy kör legyen belőle. Az ajtónál megvárta a többieket, majd előttük lépett ki az épület elé.

-->örzők városa utcák--->>