Őrzők Városa -Tanács terem

*Bólintott Erasra és amikor Kuku beszélt a mondatain felkuncogott ő is és behunyta a szemét. Körbe pillantott mindenkin majd kedvesen Selestinara.* Rendben kérdezgesd végig a szemtanukat. Ha gondoljátok maradjatok még itt beszéljétek még meg a fontosabb részleteket. Eras akkor velem jönnél?*Kérdi és kipillant az ablakon. Látja már besötétedett és Selesre pillant kedves mosollyal.* Selestina szeretném, ha itt maradnál éjszakára. Nem igazán örülnék neki ha egyedül bolyonganál haza fele az úton, és természetesen a te segítségedre is szükségünk lesz a falvakban, ugyanis elhatároztam én is megyek felügyelni a sárkányokra, mivel én kértem meg őket erre a feladatra. Néha kell a katonai erő, hogy beismerjék hibájukat és bűncselekményüket. Erre pedig sokkal... hogy is fogalmazzak... sokkal nagyobb hatást érünk el a sárkányokkal, mint az őrzők erőivel. Mágiától nem igazán riadnak meg.

*Mély levegőt véve Gilre pillantott.* Innentől rád bízom a kémkedést és a jelentéseket várom. Atyámnak egy szót se, csak ha ténylegesen elfajult a helyzet. Eras kérlek hagyjuk őket átbeszélni a dolgokat. Nekünk is teendőnk van.*Mondta kimérten és sikerült kicsit vissza nyernie önuralmát. A hirtelen hangulat váltások miatt furcsán érezte magát. Eras közelsége, mikor oda hajolt hozzá furcsa dolgokat indított el benne, de a termékenységi időszaka még messze volt. Kiment a teremből nem köszönt el senkitől se, hisz Seles ott alszik Gillel pedig még van egy kiruccanása talán. Ha csak ez az egész nem borította fel azt a dolgot.*

/ Őrzők városa- Központi könyvtár /

* Először a tekintetével válaszol Gressilnek: a vonásai egyértelműen tükrözik, hogy nem tudja mire vélni az őrző viselkedését, és valahogy nem is akar tisztában lenni a magyarázatokkal. *

* A pillantása követi, ahogy az ismeretlen eredetű, talán éppen élőlény, a szomszédos székre pottyan. Inkább nem tesz rá megjegyzést, majd bólint. * Furcsa neved van, de nem firtatom... * Éppen harap a süteményből, amit a fiú kirohanása miatt azonnal félre is nyel. Elfordul a társaságból, és megtámaszkodik a falnál, ahogy nagyokat köhint. Kizárt, hogy a sárkány ne jegyezzen meg egy ilyen információt. * Bestia... majdnem kinyírtál. * Mondja még rekedtesen, ahogy visszafordul a többiek felé. * Nem tartok igényt a szolgálataidra, éppen elég, ha egy-két dologban azt teszed, amit mondok. Nem kötelező, csak éppen erősen ajánlott... nem mindenki úszná meg ép bőrrel, hogy belógott a tanács gyűlésére és dézsmált az asztalról. * A farkasok említésére, megérinti az állát. * Így már értem a csendet... a napokban történt a váltás, igaz? Ezek szerint az öreg Menengwhoe meghalt és a helyét Balthazar vette át... a helyzet komplikáltabb lehet, mint gondoltuk. Ha tudsz még valamit, akkor folytasd kérlek. * Bekapja az utolsó falatot is az elvett édességből. A praktikai figyelmeztetés miatt egy pillanatra megáll a rágásban, végül lenyeli. * Gondolom tapasztalatból beszélsz...

* Bumm... érkezik is a sárkány válasza. * Már csak a te megjegyzésedre volt szükségem, tényleg... abszolút. Hogy én lenéznélek? * Színpadiasan megemeli a kezét. * Ilyesmit el tudnál rólam képzelni? Menten könnybe lábad a szemem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félreismered a szándékaimat... Hát kiben bízzak, ha nem éppen benned?! * Itt abbamarad a színpadiassága és a vonásai is unottabbá válnak. * Legalábbis ezt mondanám, ha nem húztál volna már fel az elején. Így be kell érned egy röpke biztosítékkal, hogy nem nézlek le... pusztán megfelelő vita partnerrre akadtam. Néha túlságosan is leperegnek rólad a megjegyzéseim; csorbítani kell az egódon, hogy egyáltalán beférhess vele a terembe.

Rendben, meglátom, mit tehetek... * Leiran szemmel láthatóan lezártnak tekinti a gyűlést, és elég látványosan vonul félre magával terelve a sárkányt. Gildas először csak oldalra biccenti a fejét, majd megrázza. * Nem. Nem akarom tudni a magyarázatot. * Győzi meg saját magát ismét. * Azért ne menjetek rögtön szobára! * Szól utánuk kicsit hangosabban, hogy felhívja a viselkedésükre az ő figyelmüket is. Hárman maradnak a teremben, pár pillanatig kissé kínosabb csend áll be, amit csak a rágcsálás hangja tör meg. * Akkor csak szép sorjában. * Kezd bele végül. * Egész jól álltad a sarat. * Itt a lányra mosolyog. * Nagyjából a gyűlések többsége ilyen kellemes hangulatban telik... talán az őrzőkisasszony egy kicsit kevesebbszer akad ki, de a többi stimmel. A lényeg, hogy senkitől sem kell tartanod. Tetszik, hogy ilyen lelkes vagy, vigyázz rá, hogy el ne veszítsd. Könnyű belefáradni ebbe a feladatkörbe. Nem gondoltam volna rólad, hogy harcos vagy... Ne vedd magadra, de annál egy kicsit törékenyebb az alkatod.

*Érdeklődve figyeli az eseményeket, bár csak arra bólint hosszan amiben ő is benne van, így arra ,hogy az örző lány elfogadta a tervüket. Szavaira rápillantott hosszan ,majd ki az ablakon, már amennyire a függönytől lehetett. Elégé besötétedett már ,s nem biztos ,hogy így biztonságos lett volna hazatérnie, hiszen az út hosszú, és éjszaka már nincs csónak az öbölnél. Kerülővel meg talán reggelre érne haza. Így lassan bólintott, s azzal együtt felállt az asztaltól. Az ablakhoz sétált, kicsit kinyitotta az ablakot s mintha fütyült volna pár sort. A következő pillanatban egy Fehér madár jelent meg a karjára szállva. Elmosolyodva játszott kicsit vele ,majd suttogott valamit a számára. Ezután ismételten meglengedte a kezét, de most kifele, így a madár már uton is volt. Becsukta az ablakot, habár a holdra vetett még egy pillantást és lassan kezdett vissza sétálni. Amikor leül látja ,hogy a másik kettő éppen távozni készül, s Gildas is felkiált. Picit félrenyel a teából, de nem látványosan, így ahogy picit elfordul sikerül leküzdenie ezt a dolgot. Csend állt be. Csak akkor fordul vissza mikor észrevette ,hogy a férfi felé fordult. Szavaira kedvesen mosolyodott el, letéve a csészét.*
Igazat megvallvam, sokkal eseménydúsabb ,mint vártam, de pont ezért izgalmas. Ilyenkor több mindent lehet megismerni a másikról, úgy ,hogy észre sem veszi. *mosolyodott el kicsit s fél pillanatra a rágcsálásra pillantott ,majd vissza.* Igyekszem az maradni, fontos a béke, szóval meg kell tenni mindent..nem igaz?

Hát...igen ezt már hallotam párszor. Tudod a mágiában valamiért nem tudok akármit használni...úgy értem még a fehér mágiában sem megy valamiért minden...*Pillantott a kezére elgondolkodva. Talán a képessége üti ki ezeket.* Ezért, gondoltam ,hogy szeretnék hasznosabb lenni...így fordultam az ijászathoz. Nem szabad mindig első látásra dönteni..nem igaz? Még sok mindent tartogatok..*bólintott kedvese s ismételten belekortyolt a teába.* Ahogyan gondolom mindenki más is...*tette hirtelen hozzá, rögtön.*

*kuku megvárta míg a lány a sárkánnyal távozik és csak hárman maradnak.. amikor beállt a csend, lenyelte a falatot és elégedetten sóhajtott.. jóllakott. Legkedvesebb mosolyával néz az elfre, de a másik alakváltóhoz beszél*
-Jah! Jól vágod Gil! *használja a nevet amit a vöröshajó fickó használt* Tapasztalatból.... Persze a farkasost is jól érted.
-Úgy két vagy három napja történt a váltás. Azóta furcsák egy kicsit meg van ott az a feketebundájú nő tudod azzal a felemás szempárral. Ő áll Balta zár mellett. Egyszer azt hallottam hogy sokáig vitatkoztak valamiről, nem emlékszem már miről mert jött egy köcsög bagoly.... Szal eléggé sokat győzködte a vöröspofájút. Persze az leintette de nem érdekelt miről dumálnak azok ketten. Már 2 napja errefelé koslatok mert erre jobb a kaja.
Asztat nem tuttam hogy ez a tanácsterem. De a vendéglő kukájából valaki eltüntette az összes maradékot pedig majdnem tele kellett volna lennie. *a kuka ürességének tényénél jelentőségteljesen feltartja az ujját mint aki nagyon fontosat mond*
-szal tényleg megosztod a kecódat *most már ránéz a férfira, szemében őszinte csodálkozással* - de tutkóra?

Értem..értem..akkor menjünk...bár még mindig nem kaptunk Gilel ajánlatokat a versenyre.
*Sóhajtott kicsit, mintha maga alatt lenne, de csak póén volt az egész. A farkasok nevére felpillantott hosszan, elkomorodott.*
Igen... de az öreg Menengwhoe nagyon erős volt..nem csak ,mint farkas. Régebben többször össze ütköztünk egymással...és nem voltak éppen kellemesek ezek a kics csaták..mint ne mondjak. Remek vezető volt...nem hiszem ,hogy az ő irányítása alatt lettek volna hasonló dolgok.
*Tette hozzá még Gil szavaihoz ,majd bólintott az örző lány felé. Érdekőldve pillantott felé, mert nem teljesen értette ,miért ne beszélhetnék ezt meg itt a többiekkel, ám mivel bezárta a gyülést, nem tehetett mást vele tartott. Gil szavaira még megfordult s egy vigyorral bemutatott neki.*
Értem én..értem én. Na akkor kezdjük, a te egódon épp úgy van mit alakítgatni ,mint az enyémen..de én nem tagadom...*vigyorgott majd bólintott felé.* Értem..értem felhúztalak...drága szíved....*nevetett kicsit ,majd mielőtt kilépett volna még vissza pillantott.*
Séléstina, jobban figyelj oda erre az ürgére, és kezdj gyanakodni ha kedves kezd lenni. Hidd el ,nem árt figyelni, sunyi egy gazfickó. Ja és még valami...lehetőleg ne a kis rágcsálónk előtt tegyetek bármit is amit nem kellene!
*Azzal kiment és követte a lányt.*

[Őrzők városa - Könyvtár]

Ha nem lenne elég eseménydús, akkor teszünk róla... A nagyszájú tűzokádó sem arról híres, hogy csendben és nyugodtan ücsörögne órákig egy helyben. Tény, hogy Leiran apja egy picit... * Közben mutatja a kezével. * jobban tud fegyelmezni. Gondolatolvasó az öreg, nehéz lenne sittysutty belerángatnunk olyasmikbe, mint a plusz egy vendég. A szokottnál nagyobb volt a káosz, de még a tűrhető határon belül. Mindent a békéért? Egy kicsit betanult szövegnek hangzik, ha rám hallgatsz, akkor más szófordulatot használsz rá. Igazából nekem nem számít annyit a béke, a lényeg, hogy a legjobban jöjjön ki mindenki a helyzetből. A csaták túl sok energiát, tőkét, nyersanyagot és persze elég sok életet emésztenek fel... nekem, azaz nekünk nem éppen kifizetődőek. Elsősorban ezek a szempontjaim, a béke csupán ezeknek a velejárója. Nem minden kompromisszumnak örülök, de ha muszáj és értelmes az ajánlat, nem vitatkozom feleslegesen.

* Ahogy a lány lepillant a kezére, elégedetlenül cappog. * Ne stresszelj rajta, a mágia elég kényes terep. Ami az íjászatot illeti, nem szívesen állnék veled szemben. Megtévesztő a megjelenésed, elhamarkodottan ítéltem, ezt beismerem. * Egy kicsit szélesebb mosolyra húzza a száját. * Pontosan. Mindegyikünknek megvannak a maga meglepetései... Talán majd tapasztalod őket, talán nem, semmit sem garantálhatok.

* Csak ezek után fordul a fiúhoz, már fele annyira sem barátságos ábrázattal. * Gildas a teljes nevem... nem szeretem a becézéseket. Fekete bunda... fekete bunda... Oh, tudom melyik. Egyszer bokán harapta az egyik kísérőmet. Nem rajong túlságosan sem az őrzőkért, sem pedig a tanács előírásaiért. Ha győzködte a vörösfejűt, akkor elég jó érveinek kellene lenn-... * Nem fejezi be a mondatát. * Persze, hogy vannak jó érvei. Sőt. Döntőérvei. Nem ismerem a farkasok mércéit, de gyanítom, hogy elég vonzó vonásokkal rendelkezik a szemükben. Ki tudna ellenállni annak, ha egy "szépség" próbálja belerángatni valamibe... Nem tudom, hogyan lehet szép valami, ami három méter magas, vedlek és folyamatosan nyáladzik, de ízlések és pofonok. * Fejti ki hangosan a gondolatai egy részét. *

* Féloldasan grimaszol, ahogy végül a szavát adja Kurukeronak. * Jah, tutkóra. Vidámság, heje-huja, happy end, kell még valami más is? * Hadarja szinte egy levegővel. * Cserébe nem eszel a kukából, hanem vagy főzöl magadnak, vagy ha valaki éppen kaját csinál akkor kérsz... plusz velem jössz megfigyelni a farkasok közé. Ez nem olyan feladat, amit bármelyik féleszűre bíznék, gondolod megérted, hogy nem reklámoztam a személyes szerepemet ebben... * Mondja a végét a lánynak. * Ne nagyon emlegesd, a végén azt hiszik, hogy előszeretettel hozok áldozatot.

Értem..szóval a béke. Bár én e mőgé rejtem, de körübelül annyit takar, mint amennyit te is elmondtál. Természetesen elsődlegesen a fajtámat tekintem, de nem szeretem én sem a felesleges áldozatokat, vagy értelmetlen paktumokat, melyekből igyis-úgyis csak rosszul jöhet ki az ember. Mellesleg ember...talán az ő fajuk erre a legmegrázóbb példa. nem tudom ,hogy képesek néha ennyi kegyetlenséget véghez vinni. Természetesen mondjuk én, személy szerint nem voltam még odaát. De elég sokat hallottam...olvastam.
*Válaszolta ,de közben észrevette ,hogy az ifjú kedvesen mosolyog rá, így ezt ő is viszonozta, egy pillanatra behunyt szemekkel, csak ezután tekintett ismételten vissza a férfira.*

Nem..nem, végülis nem bántam meg így sem.*Húzta kicsit szélesebbre a száját ,majd picit kuncogott egyet, s inkább elvonta a tekintetétt előre.* Majd egyszer megmutatom ha érdekel..természetesen csak bemutató célzattal..ma úgyan ezt csináltam gyerekeknek a faluban...*magyarázta hozzá téve gyorsan ,majd zavartan mosolyodott el.* Abbólt amit ma hallottam, nem vagyok biztos benne ,hogy lennék az ellenségetek. *nevetett kicsit.*

*Ezután csak hallgatta a másik kettő beszélgetését egy mosollyal. Kitámasztotta a fejét s úgy nézte őket. Ahogyan az egyik magyaráz a másik néha bólint aztán cserélnek. Mulatságosnak találta ,hogy Gildas állandóan mutogat magyarázkodás közben, míg a másiknak olyan érdekes ,néha kicsit érdes tájszólása van.* Izlések és pofonok.
*sóhajtotta kicsit egyszerre mondva a másikkal, majd bólintott utána.*
Értettem...persze, nem hiszem ,hogy gond lenne.

Valószínűleg ezért lettünk mi a követek, hogy a sajátjaink javát akarjuk. A fafejek egyébként is hamar kihullanak, nem mindig bírják a gyűrődést... mondjuk régen kaptunk már új tagokat, és bevallom őszintén, nagyon kellemes meglepetésként érintett. Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy az apád helyett jöttél. Elég szigorú figura, ő például nem hiszem, hogy hajlandó lett volna elfogadni a mostani tervünket. Egy kicsit talán túl gyanakvóak vagytok szerény személyemmel szemben. Ne higgy a Eras-nak, nem vagyok gazfickó, legalábbis nem a megszokott értelemben. Nem adtam túl sokszor okot a kételkedésre még. ~Amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik.~ * Toldja meg gondolatban. *

Én is hallottam már egyet s mást az emberekről, és mindannyiunk közül ők tűnnek a legkegyetlenebbnek. Persze általánosítunk velük kapcsolatban, mert a gonoszságukról többet hallunk, mint arról, hogy valaki megmentette az árva kiscicákat... Nyálasan is hangzik, de a lényeg, hogy a kedvesség kevésbé hangzatos. Még én sem jártam közöttük, de egyszer érdemes lenne kipróbálni. Elég nagy teret adnak a kibontakozáshoz, sok lehetőség rejlik a környezetükben. Mi könnyedén maradhattunk volna közöttük a sziget helyett, de a többség mégis ezt szavazta meg.

Szóval kapok egy bemutatót? Remekül hangzik, majd élek a lehetőséggel... Időpontot is biztosan találunk, legfeljebb... Hogy szoktátok mondani? Éjszakázok? Akkor ennek a megfelelője a nappalozom lesz a részemről. * Ahogy a gyerekekről hall, egy pillanatra mintha elfintorodna, bár ez betudható a gyérebb megvilágításnak is. * Biztosan díjazzák a csöppségek. Ti mindig ilyen sokat fordítotok arra, hogy a fiatalabbakkal legyetek? Nálunk ez nem annyira jellemző, ahogyan a jelenlévő példák is mutatják. Értesz a fehér mágiához, nem? Akkor nem lennénk olyan félelmetes ellenségek, mint gondolod. Szerencsére szokásotok megfelejtkezni róla, de a fény nagyon sokszor a segítségetekre lehet. Kevés olyan elvetemült van, aki figyelmen kívül tudná hagyni azt a ragyogást, amit gyakorlatilag kiégeti a retináját.

Kíváncsian figyeli miről beszélnek ezek itt ketten. Ő maga sosem hallott semmiféle emberekről, a mágiákról meg csak azt tudja hogy az a tudósok dolga. Próbálta kivenni mi köze ennek a farkosokhoz.

-Okkéé Gildasz! Tőlem aztán...! Ha akarsz szólíthatsz kukunak is. -mondja aztán elcsendesedik és lustán ásít egyet.
-Tyűű de jólesne egy kis döglés. Kő még mongyak valamit most vagy hallgathatok főnök? Szójá hogy mi a pálya addig én nem zavarok!
* kényelembe vágja magát a székben a lábait átveti a karfán és jóllakott ovodás ábrázattal körbenéz. Most vizsgálja meg tüzetesebben ezt a helyiséget. Elmélázva a gondolataiban nézegeti a térképet a falon és eltűnődik gondolatban, hogy ha tudna olvasni akkor most talán okosodna is azzal amik oda vannak írva. De aztán elhessegeti magától a gondolatot hiszen eddig is jól boldogult nélküle. De a csatornák ezen a képen nicsenek rajta azok a járatok amiket ő ismer. Bezzeg ha ő is úrinép lenne akkor tudna ilyen tudós dolgokat és maga alkotna ilyen képeket és meggazdagodna belőle.. talán még saját kecóra is futná*
<ásííít>
-huhh... nyugi almásat nem ettem... *villant egy pimasz mosolyt Gildasra*
-oszt mik azok az emberek? - kérdezi az elfet, hogy a kíváncsisága medrében tartsa a beszélgetés fonalát.

*Hallgatott ,míg Kuku beszélt, eleinte lassan, szinte mondta magában az elhangzott szavakat, hogy megfejtse jelentésüket, késöbb egyre jobban szokta meg azt ahogyan beszélt s végül már csak egy mosollyal díjazta. Parányit megrázta a fejét, de nem túl szigorúan ahogyan látta elfeküdni, tényleg úgy tűnt, mint egy rosszcsont kisgyerek. Lassan pillantott vissza a férfira. Az apja hallatán felnevetett.*
Hát igen, Kīla elégé szigorú ember, de nagy szíve van...bár néha ezt nem veszik sokan észre, mert a falut helyezi előtérbe, anyám például sokszor szídja csendesen, persze...sosem tud rá sokáig haragudni....*Mutatóujjával vakarta meg kicsit arcát mialatt apjáról beszélt, elpillantva, néha zavart mosollyal ,máskor elgondolkodva.*
De túl sok dolga lett hirtelen, s úgy gondolta ideje velem is kezdenie valamit, így csak örült, hogy behívtak. Mondjuk, én még addig őrülök, amíg nem forgat hasonlót a fejében ,mint mondjuk Leiran vagy Eras Gressil apja.

Igen ,tudom...nem is szeretnék általánosítani, hiszen sokkal jobban érdekel minden amit végeznek, mint maga a kegyetlenség formája. Nagyon sok csodás dolgot hoztak létre...s van olyan dolog, amit mindennél jobban tudnak szeretni....és még a könyveik is érdekesek...habár ,mint mondtam ,sajnos a mi fajtánk nem mehet át hozzájuk... Tilos...valószínüleg a füleink miatt....*Pillantott fel rá, majd hirtelen rákapta érdeklődve a tekintetétt. *
Látod..ebben talán szerencsésebb vagy.

Nappalozol? *nevetett kicsit s végül teljesen kiűritette a csészéjét. Vissza tette az asztal lapjára.* Rendben....mondanám ,hogy éjszakázok én, de sajnos nem biztos ,hogy úgyan olyan jól céloznék ,mint nappal.
*Látja ,hogy a gyerekek említésénél kicsit megváltozik a mimikája, erre csak kedvesen pillant rá.*
Nem mindenki...de a nők dolga leginkább ez. Mivel ők lesznek utánunk, érthető ha többet igyekszünk foglalkozni vele. Én csak az íjászatra tanítom őket, bár szeretek velük lenni. De nem vagyunk egyformák, tiszteletben tartom ezt, és majd úgy rendezem ,hogy egy se legyen a közelben...rendben?
Uhm....*állt lassan fel és a kancsó felé ment, megnézte van e benne még tea. Mivel volt oda vitte az asztalhoz.* Akkor... a te szülid ,hogy viselkedtek veled ? Már persze..ha nem túlságosan intim szféra ez már.....* kezdte s öntött mindkettő csészéjébe, hiszen egyet már kineveztek Kukunak is, végül rápillantott érdeklődve.*
Én is hívhatlak Kukunak?

És egy ilyen fiatalember ,miért az utcán van?
*Kérdezi ,majd a kérdésnél hosszabban mosolyodik el. Szemei megcsillanak, értelem ül jobban beléjük. Ismételten leül és most az asztalra hajol kicsit ,hogy jobban lássa a fiút, mivel köztük van az alakváltó.*
Az emberek körübelül olyan magas lények mint Gildas vagy én...esetleg kisebbek...de van aki olyanm magas ,mint a Eras úr. Nincsenek képességeik, a testfelépítésük meg változó. Van ekkora *mutatta meg maga körül ,most már ő is mutogatott beszéd közben ,néha akaratlanul is gesztikulált. Az egész aranyos volt, habár lehetett tudni ,hogy nem tapasztalat, viszont értelem.*míg mások ilyen vékonyak. Rövid életüek, a legtöbben a 100-at sem élik meg, és változatós személyiségűek ,mint mi...azonban talán szabadabbak. Igen fejlettek, de pont emiatt ,néha örültségeket csinálnak. A művészetük nagy része káprázatos és a tudományos dolgaik is igen érdekesek. Azt sajnálom csak ,hogy az utóbbi évszázadokban szinte teljesen elidegenedtek a természettől...legalábbis sokan.

Kuku? * Kérdez vissza a becenév hallatán. * Egyszerűbb, mint a teljes nevedet hajtogatni, az egyszer biztos. Ha tudsz még újdonságot a farkasokkal vagy a portyáikkal kapcsolatban, akkor mondd... ne kelljen minden egyes mondatot harapófogóval kihúznom belőled... bár ha a kisasszony kérdezne, lehet hamarabb megeredne a nyelved. A fekete mágiára itt nem igazán számítanék, egyelőre indokolatlan vallatási módszer lenne. Almásat talán nem ettél, de a csatorna pikáns bukéja pótol érte. Ha visszaértünk a városba, az első dolgod lesz ruhákat váltani és egy fürdőt venni... Ha közben megkerülne valamelyik elveszett ruhadarabod a kosz alól, akkor nem kell sikítanod. * Inkább a lány felé fordul, kellemesebbnek ítéli meg a szerény elf beszédét, mint a bűzlő fajtársáét. *

* A szöveg nagy részét nem szívleli meg túlságosan, viszont egy-egy részleten megakad a figyelme. * Nem a gyerekekkel van problémám... de ha bővebben kifejteném, attól tartok félreértenél. Talán majd egy másik időpontban részletesebben mesélek neked a nézőpontomról. * Felvonja a szemöldökét * A szüleim? Nos, ismerve a ti megszokott család modelleteket, talán rossz nevelésnek mondhatnám. Nálunk nem szokásunk túl sokat ajnározni a fiatalokat. A legtöbb a maga kárán tanul és a saját útját járja... * Elmosolyodik. * Talán az intimebb témákat most hanyagoljuk. Talán első nekifutásra túl sok lenne belőle, nem igaz? * Az utóbbi mondata kissé tenyérbemászóra sikeredik. *

Az emberek... érdekesek. Én sem találkoztam még velük személyesen, de ismerek néhány olyat, aki már beszélt emberrel. Túlságosan is hajlamosak az önpusztításra, és a lustaságra. A technikájuk fejlett, ezt kár lenne tagadni, viszont lassan ellenük fordul. Jellemző, hogy megfelejtkeznek a saját egészségükről, a természetről ha éppen belemerülnek a szórakozásaikba. Természetesen már nincs meg a régi kötelékük Gaia-val, így nem tanulhatnak mágiát, és a mágia legapróbb jelenlétét is igyekeznek a tudományaikkal megmagyarázni. * Kukura pillant. *

Milyen idős vagy? A kinézeted alapján fiatalabbra saccolnálak, de... ma már bebizonyosodott a számomra, hogy a kinézet az esetek egy részében csalóka lehet.

*megvakargatta megint a fejét és most is kihúzott a hajából valamit. Vizsgálgatta, aztán míg a másik kettő beszélt megpróbálta két körömlapjávan összenyomni.. megint.. majd megint.. aztán hirtelen valami után kapott a levegőben, láthatóan sikertelenül.*
Amikor a lány tölt, egyben lehúzza a teát aztán leteszi a poharat... kis csend után eszébe jut hogy talán mondania kellene valamit*
-Te jó fej vagy! Persze híjj csak kukunak. ez a nevem

*amikor az emberekről van szó elhallgat és kíváncsian figyel. Közben maga felé fordítja a talpát és a körme alját kezdi piszkálgatni. Amikor ismét kérdezik megfujkálja a piszkált területet aztán válaszol*

-yep! kuku egyszerűbb! Tudod nem mindenki bonyolítja túl az életet. A sok okossággal sok bonyolultás jár, szoktam látni az arcokon. Hát a korom? Talán 100 talán 150. Kábé 130. passz. Tudod mit? Pont annyi vagyok amennyit akarsz hogy legyek.
Amúgymeg! Az a helyzet hogy fingom sincsen arró hogy neked mi az ami új dolog a farkaséknál. Lehet hogy tudom amit tudni akarsz de honnan tuggyam hogy mi az amit akarsz. Ééted?
Tod nekem nincs szófosásom mint egyeseknek de ha neked ez kő hát legyen. Akkó mondok összevissza mindenfélét asztán hámozzad kifelé emi neked kő belőle.

A felemás szemű spiné már azelőtt is a vörössel spanolt hogy az öreg elveszett. Asztán néha feltűnnek a másik falkából is. néha meg eltűnnek és mások tűnnek fel. Asztán egyszer láttam amikor egy kölyköt megettek. Nemmondom honnan vót mert a kisasszonka sírni fog és asztat nem akarom.
Tippelj ki nyírta ki. felemás szeme van. Valamit mondott azt is a mágijáró eccer kéccer valamiben nagyon benne van aszthiszem. De én nem étek ehhez. Van a kotorékjában egy olyan .. izé. na mongyadmá.. na. megvan . könyv. Asztat szokta olvasni meg szedeget össze miden szart mindenhonnan. Gomba meg varjúcsont meg ilyesmiket. mintha a vöröspofa nem hozna neki eleget enni. De a vöröspofa nem szereti esztet, ezen szoktak marakodni. De asztán mindíg megbékélnek. Bizony mondom nagy a punci hatalma!

Nem tudom pontosan megítélni mi a rossz nevelés és mi a jó, hiszen minden faj máskép csínálja, ettől eltekíntve azt tudom ,hogy a milyenkben sem minden tökéletes ,de ez a szülökőn múlik sokszor. Ellenben...nem szándékozlak félreérteni....ezért érdeklődöm..mindkettőtöktől.
*A következő szavakra megrezzent s zavartan pillantott hirtelen fel. Ajkai szétváltak ,hogy gyorsan mentse magát a félre érthető helyzetből, bár sejtette ,hogy igazából direkt választotta külön a férfi, s nem azért ,mert nem értette alapjáraton. A fejét rázza meg, s abban a lendületben, a szőke tincsei szállingóznak gyorsan utána.*
Azt hiszem de..habár nem úgy értettem....csak tudod, van akik nem szeretnek beszélni ,mondjuk a szüleikről...ezért..próbáltam.......bár lehet rossz szavakkal fejeztem ki magam!
*A fülét megütötte Kuku hangja, ahogyan engedélyt adott számára s amint amolyan dicséretett mondott neki. Zavarától nem szabadult meg rögtön ,de kedvesebb mosoly rejtette azt el.*
Ha kérsz még, szólj Kuku!
Szóval..100 körül...én 80 vagyok, úgy tűnik ténylegesen most itt a legfiatalabb...legalábbis, ha nem használjuk az arányokat.*Mosolyodik el kicsit, majd körbe néz az asztalon. Meglátt még egy sütis tálat, ami még a gyűlés alatt Leiran előtt hevert. Nem volt hozzá érve, így kicsit bedölt az asztalra és elvett onnan egyet, utána vissza ült a helyére szépen s lassan kezdett enni.*

*Ezután egy ideig hallgat, s csak figyel. Az amit Kuku kezd el mesélni elgondolkodtatja. Nagyon is. Az ,hogy a farkasok igyekeznek a mágia felé orientálódni.....*
A sárkányok nem tudnak mágiát használni...csak azt amit születésükor kapnak...jól tudom ?
*Pillant rájuk, habár tudja, hogy ez így van. Vagyis sejti.*
De mi a helyzett a farkasokkal? Akkor ők...tudnak ? Vagy....esetleg a nőstény akiről beszéltek, talán félvér?
*Kezdte el de a végén felnyikkant arra amit Kuku mondott.*
Kuku nem illik ilyet mondani!

Azt hiszem, innentől a gyűlés legapróbb foszlányát is félretehetjük és megnyithatjuk az őszinte bevallások körét. Anonim alkoholisták klubbját csak akkor vállalhatunk, ha legalább az egyikünk iszik a teán kívül mást is... Mondjuk nem mintha annyira érdekelne bárkit is, de tájékoztatásul közlöm, hogy 119 éves vagyok. Félretéve a társalgás eme csodálatos szálát... * Felkel a székéről, és először a tenyerébe akarja szorítani Kuku fejét, de amint közelít hozzá, inkább ritmikusan hajlítja be az ujjait és elhúzza a kezét. * Inkább csak ne itt szórd az állatkáidat. * Visszafordul a saját székéhez és a támlára könyököl. * Jogos... végülis jogos. Játszhatunk vallatást, de az kevésbé élvezetes, mint minden információt korlátok nélkül hallani. Néha a legapróbb pontok a legfontosabbak. Egy mozdulat, egy gesztus... aki ezekben megtanul olvasni, gyakorlatilag a kezében tarthatja a társalgás teljes menetét. Azt hiszem, egy kicsit túlságosan belemerültem a magyarázatokba.

Szóval valami meglepetéssel készülnek nekünk... A lehető leghamarabb el kell kezdenünk a nyomozást, mielőtt túl sok mindent sikerülne megszervezniük. Egy esetleges csatára nem készült fel egyik nemzet sem, mégha a sárkányok és az őrzők máshogy is gondolják. Ők erre fókuszálnak már hosszú ideje, viszont nem mindenkinek jár az esze folyton a küzdelmen. Az alakváltók, a sötételfek, és az elfek soraiból kerülne ki a legtöbb túsz vagy áldozat. Itt nincs szó gyávaságról, hanem egyszerű logikáról... * Kukura pillant. * Azt mondod, megöltek valakit... érdekes. * Ahogy Selestina is közbe szól, az ő vonásait fürkészi diszkréten. Nem becsüli alá, ennek az egyértelmű jeleit mutatta már a társalgás kezdete óta; valójában jó néhány ötletet köszönhet a lánynak. Először csak mosolyog, majd halkan felnevet rajta, végül megemeli a kezét. * Elnézést, de annyira csábító volt a helyzet, hogy nem állhattam meg megjegyzés nélkül. Természetesen értem, hogy mire akartál kilyukadni. A válaszomat ettől függetlenül tartom: majd egy másik alkalommal elmesélem a történetemet... mondjuk egy tábortűz mellett, miközben kakaót szürcsölünk és mályvacukrot perzselünk a tűz lángjaiban... * A végét túlzott színpadiasság kíséri, szemmel láthatóan ezekben a részletekben csak játszik a hallgatóságával. Odalép a megmaradt süteményes tálcához, amit közelebb húz a kis társasághoz, hogy senkinek se kelljen nyújtózkodnia. * Nem neked húztam ide, te már éppen eleget dézsmáltál... * Vakkantja oda Kukunak, mielőtt esetleg újabb darabot vehetne magának. * Másrészt... egyre érdekesebb élőlényeket halászol elő a fejedből, ilyen példányokról még a legújabb lexikonok sem értekeznek. Saját tenyészet? * Kérdezi felvont szemöldökkel. *

A sárkányok tényleg nem tudnak mágiát használni... legalábbis nem tudom, hogy tudnának... de ha magánakcióba kezdenek, ahhoz talán az őrzőkisasszonynak is lesz egy-két szava. Ha velük tart, legalább időben tudnak menekülni. A sárkányokat könnyű kijátszani a mágiával, a legtöbbjük vakon rontanak bele a legostobább helyzetbe is. A fizikai erő nem minden... A farkasokkal más a helyzet. Kevesen születnek közülük tehetséggel ilyesfajtja tanulmányok iránt, de nem kizárható. A fehér és a fekete mágia olyan a számukra, mint a mese. Előbb robbantják fel magukat, mint az ellenfelüket... Ők a semleges mágiához állnak a legközelebb. Nyersek, de van sütnivalójuk. * Nemet int a fejével. * Ugyanezt fogalmaztam meg korábban, amit az előbb Kuku... csak kissé cizelláltabban. Igaz, ami igaz. Egy nő könnyen sakkba tud szorítani egy férfit, ha bizonyos bájait használja...

* Egy pillanatra megáll, majd folytatja. * Két nap múlva alkonyatkor jövök vissza ide az első jelentéssel. Addigra körbe tudod kérdezni néped érintett tagjait? Ha össze tudjuk kapcsolni az új információkat, akkor előrébb leszünk... Semmi esetre se bonyolódjatok csatába a farkasokkal. Ha a mágiát is számításba veszem, úgy tűnik, mintha keresnének valamit abban a faluban. Ezt tartsd szem előtt...

Jelen körülmények között úgy vélem itt mindanyian most teát iszunk, szóval ezt a klubot akkor másképpen kellene elnevezni.....*Kicsit elnevette magát ,de nem sértően.*
Nem baj, legalább valaki beszél helyettünk is, és nincs csend. Igaz Kuku? Mellesleg, nem butaságokról beszélsz, szóval ha bele is merülsz, legalább értelmes dolgokat hallunk.
*Kezdte el rendezni maga előtt a csészét kicsit s az az mellett lévő szalvétát. Csak fél szemmel sanditott az ablak felé, de látta ,hogy eltelt már az idő. Reménykedett benne ,hogy a madár amelyet haza küldött a üzenettel, épségben odaért. Nem szeretett volna aggodalmat a szüleinek. *

Sajnos..... Főleg ha falkában vannak, és még a teliholdat is megvárják. Akkor szerezhető be számukra a legtöbb áldozat. Kuku.... azt mondtad egy...gyereket*Kezdte de nem fejezte be. Vissza pillantott előre s malmozni kezdett a kezével. Ha valami zavarta, mindig ezt csinálta ,mert ezzel a figyelmét is egy dologra tudta összpontosítani, ami most nagyon is kellet. belegondolva...tűnt e valami el a 3. faluból? Vajon....*

Nem..nem....Úgy sejtettem csak....nem voltam biztos benne.*Nevetett parányit, de az ajánlatra bólintott.* A kakaó finom! Bár a másik amit mondasz...nem igazán tudom...*mosolyodott el, hiszen tudta ,hogy nem így kellene érteni, de egészen szórakoztatónak tűnt. A sütis tálca érkezése csábította egy újabb falatra, bár most a másikat szemelte ki. Túlságosan kíváncsi volt, így kockáztatott s egy kisebbet vett csak el. Ezután rápillantott kedvesen Kukura.* És akkor te is jössz majd velünk!
*Majd észrevette ,hogy miket szed ki a hajából, s nem bántóan, de akaratlanul is a sajátjáért nyúlt s egy oldalra, kicsit messzebb tűrte a haját a vállához. Még bele gondolni sem mert ,hogy valami olyasmi legyen a saját hajában......*
Azt hiszem Kuku, ha megcsinálod amit Gildas kér tőled, nem lehet majd okod a panaszra.

Mindkét faj elégé az ösztöneire van utalva, de mint mondtad az utóbbi mégiscsak máshogy kezeli ezt. Ez abban is látszik ,hogy ők falkában vannak, míg azért a sárkányok méretük alapján is szeretnek egyedül vadászni.... Habár Eras Gresson elégé önfejűnek tűnik ,hogy belerohanjon...valószínüleg nem véletlenül hívta őt el Leiran. Valószínűnek tartom,hogy nem engedi rögtön ezt...amit te is mondtál és megfogalmaztál. *Még mindig a haját birizgálta.*
De...a semleges mágia, nem olyan erős ,mint a másik kettő..mint mondtad, nem egyeztethető összel egyikkel sem, hiszen a természet....
*Kezdte ,majd hirtelen maga elé nézett. Már tudta miért pillantott fel a térképre nem is olyan régen ismételten. Lassan állt fel s odasétált, hosszan nézte a területett amelyen a támadások voltak. De itt nem látta meg azt...amit keresett. A másik kettő szavaira vissza pillantott érdeklődve, végül egy kis szórakozott mosolyt engedett meg s a háta mögött fogta össze kezeit.*
Ehhez nem tudok mit hozzá fűzni.....én még nem bájoltam el senkit, főleg nem ilyesmi inditékkal.

*Bólintott határozottabban.* Rendben úgy lesz, nem is szeretnék harcot. Legalábbis jelenleg. A kikérdezéseket már holnap elkezdem...*félig fordult vissza a térképhez.* A támadások környékén meg körülnézek, nem hiszem ,hogy gond lesz. És akkor két nap múlva. És remélem akkor Kuku úgyan úgy ide tart, jól meglesz tömve, és megmosakodva, frissen és üdén.

*kuku Gildas fejvakarást imitáló mozdulatára két kézzel vakarózdni kezd. Mire abbahagyja kócosabb lesz mint volt és szürke haján láthatóan tényleg rohangáltak a felzavart valamik.
Asszem tetű meg bolha de nem tuttam hogy ezekről nem ír a tudósság Aggyak belőle? Te olyan tudósformának tűnsz. ha megtanulmányozod még meg is gazdagodhatcc belőle. Adok ha ennyire érdekel. *mondta, s láthatóan nem értette ki az iróniát a másik szavaiból. Tekintete a sütikre téved és gyorsan felmarkol belőlük párat majd felhúzza túlméretes koszlott ingét és a hasonló állapotú nadrágja zsebébe gyömöszöli. Aztán elvesz egy csokisat, félreteszi maga elől a poharat és a tálcát is arrébb tolja.*
-szóval aszondod részletek meg ilyesmi ! na figyejjé! *az ujjával kikabalas a sütiből egy adag csokikrémet és elkezd vele rajzolni a terítőre egy ábrát. *
-ilyen he! figyejjé! A felemás szemű nagyon félti aszt a könyvet. na megnéztem magamnak amikor nem volt ott hogy miféle az. A teteje olyan volt mint valami finom sültnek, de ilyen ábra volt rajta és nem is volt ehető. a szaga viszont mint a hetes dögé. a vöröspofa utálja is nagyon. De csak akkor bűzlik ha kinyitja... én nem nyitottam ki. na ez még itt körbe kanyarodik.
Ezt meg így kicsit kifelé és bekerítve.

*amikor végez a rajzzal lenyalja a kezéről a maradék csokikrémet és elkezdi majszolni a szerencsétlnül járt süti maradékát*

*az elf szavaira fellelkesül*
-jah itt leszek és majd hozok neked valamit szépet! okes? Tudok én ám szépet keríteni mindegy akárki is vagyok! *kihúzza magát*

Legközelebb ihatunk mást is, rajtam nem múlik a dolog... de ha túl hamar a fejetekbe száll, és énekelni kezdtek, kénytelen leszek módot találni arra, hogy elnémítsalak benneteket... Bár, ha szép az ének, nincs ellenemre. Kuku, rólad szívesen gondoskodom, hogy akár örökre elhallgass. * Emeli ki olyan könnyed tónusban, mintha csak azt állapította volna meg, hogy besötétedett. Csak azért nem kezeli még ennél is barátságtalanabb tónusban a fajtársát, mert nem akar elveszteni egy esetleges csatlóst a lány személyében. * Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a gondolatmenetem, de jobban szeretek nem háttérzajként funkcionálni. Célravezetőbb a tárgynál maradni, tekintve, hogy javarészt mi éppen a nyomozás részleteit próbáljuk kideríteni... Nem mintha korábban nem lettek volna tévelygéseink, de még pont beleférnek. Részemről csak azért válik egyre sietősebbé a helyzet, mert kezdünk kicsit többen lenni a terembe, mint azt eleve számoltuk... * Utal itt a vakarózó fiút elhagyó emigrációra. *

* Követi a lány pillantását, nem kell olvasnia a gondolataiban a helyzet tisztázásához. * A sötétség annyira nem rémisztő, mint gondolod. Biztosan megkapták otthon az üzenetedet, és ha esetleg nem is ért el oda, holnap reggel visszatérsz és megnyugtatod őket. Tudsz magadra vigyázni, te magad mondtad... ezzel nyilván ők is tisztában vannak, bár nem szívesen szólok bele a családi ügyeitekbe. * Lemondóan felsóhajt. * Ha azt csinálja, akkor senkinek sem lehet oka panaszra. Bizonyos körökben elterjedt egy mondás: az fürdik, aki lusta vakarózni... remélem nem ez életed legnagyobb szabálya.

* Inkább visszatér a gyűlés fő témájához, amit eddig taglaltak. * A farkasok csak teliholdkor támadnak, mert akkor vannak erejük teljében. Ostobaság lenne tőlük sebezhető állapotban bárkire is rárontani. * Elhallgat, és bár nem akar felnevetni, mégis előtör belőle. * Mindig ennyire ártatlan vagy? Azok a pillantások kicsit másra utaltak. Ha szó is esik a feladatunkról, az vajmi keveset tesz ki. Inkább magánjellegű társalgásra készültek, ha ugyan valóban társalgás a végeredmény. A feszültség túlságosan is érezhető volt a levegőben, amikor éppen nem bolhák pattogtak az orrunk előtt. *Újból sétálni kezd a teremben. * A semleges mágia is lehet erőteljes... főleg, ha megfelelően használják. A sárkányokhoz a tűz eleme áll közelebb, a gyengéjük a jég... ezen kívül egy képzett mágus képes használni az elmét befolyásoló igéket is. Régen hallottam ilyen felől, de semmit sem zárok ki, amíg nem lehetünk teljesen biztosak. * Érdeklődve figyeli, ahogy a lány a térképet fürkészi. * Nem is feltételeztem hasonlót, általánosságban beszéltem... * Megáll az elf mellett. * Találtál rajta valami érdekeset?

Kuku, a normál tetvekről és bolhákról nem kell olvasnom ahhoz, hogy felismerjem őket, de... a te példányaid igencsak elfajzottak. Ekkora bolhák nem léteznek máshol a világon, te tartod életben az egész kolóniát. Csoda, hogy vakarózással mered fenyegetni a békés otthonukat. * Ha a sütik letámadása nem lenne elég meghökkentő, Kuku rajzolni kezd az asztalra. Gildas arca, alakváltó létéhez képes is, utánozhatatlan grimaszba torzul . Ez leginkább a gyász hét aspektusának remekül összeforrasztott egyvelege. Az első a sokk. * Ez mégis hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen?! * Tagadás. * Nem, ezt csak hallucinálnom. * Alkudozás. * Oké, semmi gond, menthető a terítő. * Félelem. * De ezért vagy az öreg, vagy a lánya, de kicsinálnak minket! Azaz téged. * Harag. * Esküszöm, hogy kibelezlek, ha megpróbálod rám fogni. * Itt következne a depresszió, de Gildas leragadt a haragnál. * Aztán a lábtörlőt csinálok a bőrödből! Bolha ment a szemedbe, hogy nem látsz?! Ne a terítőre! * A végére csak a színészi játék marad, a valódi reakciója már a sokknál véget ért. *

* Kénytelen- kedvetlen, de közelebb araszol Kukuhoz, és ránéz az ábrájára. Az ujja hegyére vesz egy keveset a csokiból, egy olyan pontról, ahova több jutott, majd belerajzol az ábrába. * Így. Ez a pontos szimbólum, jól ismerem. Nem a semleges mágia része, hanem a feketéé... azon belül is a főzeteké. A könyv a Vörös Démonkirály tiltott könyveként van számon tartva, összesen két darab létezik belőle a világon. Az egyik az embereknél kallódik valami múzeumban, a másik pedig sokáig... eltűnt a színről. A nő valahogy megszerezte és behozta. A könyv elég erőteljes varázslatokat és főzeteket tartalmaz... ha megöltek egy ártatlant miatta, akkor főzetet készítenek, vagy valami sokkal hatásosabbat... Az egyik fejezet taglal egy követ. A használója hatalmas erőre tesz szert, aminek gyakorlatilag nem akad vetélytársa. Az emberek túl érzéketlenek ehhez, rájuk nem kell figyelni... viszont ezek tiltott varázslatok és szertartások, nem véletlenül. Könnyedén taszíthatják az általunk ismert világot teljes káoszba. Egyrészt élvezetes lenne, mert könnyedén megtalálnám benne a helyemet, de... attól tartok, mivel nem az én kezemben van, kénytelenek leszünk közbeszólni. Persze ezek pusztán hipotézisek, biztosat csak két nap múlva állíthatok. * A kezét beletörli Kuku egyébként is koszos ruhájába. *

Nem..nem persze..jobb ha visszatérünk a tárgyra. Végülis ezért vagyunk itt....*Őket nézte de még nem sétált vissza.*
Szerintem Kuku jó fiú lesz..igaz? De azért....*kezdte de nem fejezte be. Ajkaiba harapott, mivel nem volt joga rá ,hogy egyáltalán kimondja ezeket a szavakat, pedig néha már úgy tűnt megteszi. Amig móka volt, nem szólt ,mivel Kuku nem vette fel, elégé viccesnek találta, de lassan, zavartan pillantott rájuk, végül fejét rázta. Nem kérte meg rá, hogy beszéljen vele másképp is. Szavaira és nevetésére zavartan mosolyodik el.*

Mint mondtam nem ismerem még őket..honann tudhatnám ,hogy éppen egy kanál vízben szeretnék egymást megfolytani..vagy pedig éppen ,hogy egymás.....
*Indulatal lendült bele s mondta egy szusszra de ismét nem fejezte be. Mire megtette volna elpárolgott az a kevéske is, és észrevette magát. Úgy tűnt a ma este így telik, hogy sokszor megtorpan egy-egy mondat végén. Pedig tudja mit kellene mondania, vagy mit mondana hirtelen, de nem felejtheti el azt sem ,hogy miért van itt, és ki miatt. Apja már így is rosszalóan csóválnál a fejét. Karba fonta kicsit a kezeit egy apró sóhajjal mialatt hallgatta. Minnél többet gondolkodtak ezen és vitatták meg, egyre aggasztóbbnak érezte ezt az egészet. Egedül valószínüleg tovább tartott volna mindent kipuhatolni..és rájönni...de így. Zavaró volt. Csak akkor pillantott fel a férfira mikor az már mellette ált. Zöld szemeivel megengedett egy mosolyt ,majd vissza pillantott komolyabban a térképre. Rámutatott az elfek 3. falujára.* Itt.... azt beszéltük ,hogy nem véletlen az ,hogy itt vannak a rombolások. A térkép nem jelőli...de úgy emlékszem van még erre valami....persze, régebben voltam ott, szóval nem tudom biztosra. Holnap megyek és megnézem!

*A hirtelen érzelem váltásokra vissza kapha a fejét . Ismételten először az alakváltótt nézi ,hogy mit játszik le, majd arra néz amerre ő. Hirtelen ő is elsápad ahogyan látja ,hogy a terítőt ellepi egy helyen a csokis maszatolás.*
Jajj Kuku! *Lép gyorsan arra , ám amikor odaér lepetten látja ,hogy ez egy minta,s hamarosan azt is megtudja mié. Ezelőtt még nem hallott róla, ami nem is csoda, lévén,hogy ő csak a fehér és a semleges mágiához ért valamennyire. Döbbenten hallgatja s míg nézi az ábrát ,tekintetében egyre nagyobb aggodalom és szörnyűlködés csendűl fel. Nem fél, hiszen még nincs mitől...mégis.....és az ábra.... mintha látta volna már valahol.*
Csak..azon a két könyvön jelenik meg ez az ábra ?
*Kérdezte feszülten, nem vette észre de kezei erősen markolták az asztal lapját, szinte görcsösen. Percekig így volt, s csak arra kapta fel a fejét, akkor vette észre magát, amikor Kuku szólalt meg kedvesen. Meglepödött, ez a kis figyelmesség....Megrázta a fejét kedvesen.*
Nagyon kedves tőled...hálás is vagyok, de nem szükséges Kuku. Elég ha jól viselkedsz, és eszel rendesen!
*Mosolyodott el felé,kedvesen, hosszan pillantva a kis koszosra, de nem tudta a gondolatokat kiüzni a fejéből.*

- hehe! eszek én rendesen a viselkedésemmel sem nincs semmi gebasz akkor most jók vagyunk egymásnak?
*nem foglalkozik vele hogy fajtársa törülközőnek nézte. valamiért kedvelte a fickót. Viccesnek és érdekesnek tartotta a kirohanásait. Teljesen másképp látja ez a tudósféle a világot mint ő.. biztosan szórakoztató lesz vele lenni. A lány is kedves jelenség de az az érzése támadt hogy esélye se lenne nála... biztos valami hercegkisasszony.. vagy valmi attól is olyanabb... Gondolkodott magában aztán felkelt a székről és kinyújtóztatta tagjait. Majd se szó se beszéd elindult a függöny felé. *
-minnyán jövök csak brunyálnom kell! -jelentte be hogy biztosítsa Gil-t hogy nem szándékozik lelépni. Alakot váltott és a függönyön kezdett fölfelé mászni a szellőző felé.*

* Érdeklődve pillant Séléstinára. * Rendben... ha ott van, amire gondolsz, akkor értesítesz róla? Elég ha valahogy eljuttatsz egy rövid üzenetet ide. * Közben a térkép egy pontjára bök, amely nincs messze az elfek faluitól, az öbölben.* Ott könnyedén megtalálom... * Látja, hogy az új követ egyre inkább idegesebb és aggódik, de a megnyugtatásával még vár egy keveset. * Ha megköveznek sem fog eszembe jutni a pontos évszám... de azt hiszem ez igazából nem is olyan lényeges. A Vörös király, ismertebb nevén Pazuzu vagy írástól függően Puzuzu szabadon járta a földet, azaz az Asszír birodalmat. Ő volt a szél démonainak uralkodója és elég népes tisztelő tábora volt... Természetesen ez javarészt legenda, nem vagyok éppen az a vallásos fajta, aki nyílt hittel állítaná, hogy de bizony így volt. A lényeg roppant egyszerű: az ő mítosza köré gyűlt szektában akadt néhány bölcsebb mágus, a fekete mágia gyakorlói, akik rájöttek, mennyi mindenre képesek akár a saját népük feláldozása árán is... Oltárokat építettek itt-ott, ahol rituálékat és szeánszokat tartottak, hogy kipróbálhassák a legeszementebb ötleteiket is. Az emberáldozatok kevésnek bizonyultak, így kísérletezni kezdtek a többi fajjal, nem számított, hogy állat vagy érző lény. Az egyik ilyen során rádöbbentek arra, hogy akár uralhatnák a világot is. Egy teljes falut "belefőztek" egy készítménybe, amely végül egy tenyérnyi, fekete kővé tömörödött. Igen, erről a kőről meséltem korábban. A mágusok megpróbálták maguknak megszerezni, így végül kiirtották egymást. A sztori szerint mielőtt az utolsó meghalt, a készítményét egy varázslat segítségével elzárta, hogy majd ha újjá születik, megszerezhesse.

Ez így esti mesének pont jó... de itt jön az érdekes része. Ez a dolog bekígyózott a mágia világába, és mindig akad olyan elvetemült alak, aki megpróbálja megszerezni. A tiltott könyv elmagyarázza az eredeti kő készítését... Elviekben a sorok között rejlik a módja annak is, hogy újra megszerezd, de sajnos nem olvastam az írást. Lehet, hogy szükség van hozzá egy alapanyagra, vagy helyre... vagy megfelelő pontokhoz... elég széles skálán mozoghat. Ezt el kellett mondanom ahhoz, hogy a kérdésedre válaszoljak. Ez a szimbólum megjelenhet máshol is... például a szekta korábbi csomópontjain, áldozati oltároknál, vagy olyan könyvekben, amik a fekete mágia történeti pontjait magyarázzák... Egyébként csábító annak a kőnek a gondolata nem? Csak kívánnod kell, és máris minden megvan, amit szeretnél... * Összecsapja a tenyereit, azzal megtörve a korábbi jelentőségteljes hangsúlyát. * De persze, nem fog felbukkanni, majd teszünk róla. * Kuku ekkor indul el a függöny felé, amin először csak felvonja a szemöldökét. Amikor meghallja a magyarázatot, nem sokat enyhül a pillantása, a fejét fogja pár másodpercig. * Gaia úgy látszik most szándékozik megtorolni rajtam, amiért sosem ő volt a legfontosabb.

* A tiszta kezét a lány vállára teszi, kihasználja, hogy pár pillanatra kettesben maradtak. Elmosolyodik, ahogy ránéz. * Nem szokásom senkit sem vigasztani, ne verd nagy dobra... Nem láttál és nem hallottál ebből semmit. Jó-jó, persze rázós a helyzet, és kicsit kicsúszik a talaj a talpunk alól, de a gondolatok hatalmas távlatokba visznek. Nem vagyok jós, egyelőre csak feltételezek, és talán a fele se igaz annak, amit... de valószínűleg igaz, nem fogok füllenteni, hogy mosolyogj. A lényeg: bőven megoldható a helyzet. Nincsenek véletlenek, és minden okkal történik. Ez az egyik alapszabály. A világnak megvan a saját kifacsart logikája... a legélesebb példa erre Kuku. Mennyi esélye volt annak, hogy az egész szigetet számításba véve, pont ide les be? Nagyon kevés... és annak mennyi esélye volt, hogy valóban hasznos? Még kevesebb... viszont két ilyen dolog egyszerűen megtörtént. Mi a következtetés? Távolról sincs okunk tartani a helyzettől, mert a logika nekünk dolgozik. * Elengedi a lányt és kinyitja a terem összes ablakát. * Nem tudom, hogy vagy vele, de.. egy szellőztetés mindenképpen ráfér a helyre.

Roppant mozgalmas lesz a vacsora, ha mindannyian elkezdünk vakarózni a kis vendégünktől... esetleg értesz a semleges mágiákhoz? Mondjuk jég vagy szél... ez a kettő lenne a legjobb, zárt térben a tűzben annyira nem bízom. Ennek nem firtatnám a pszichológiai okát, úgyhogy maradnék az alaptémánál. * Megropogtatja az ujjait, majd a nyakát. * A terítőn maximum egy alapos mosás segít, arra nem térek ki.

Persze....*Pillantott a pontra amit a férfi mutatott ,majd bólintott, végül lassan tekintett rá a történetnél, s csak ezután a másikra. Összevont szemöldökkel hallgatta. De így már érthette, hogy igen, volt esély rá, hogy látott már egy ilyen jelet...arrafele.*

Jók vagyunk? Hogy érted ?
*Kérdezte, de látta ,hogy vissza alakult ismét rágcsálóva s már megy is elintézni a dolgát. Csak nézett pár másodpercig utána ,majd halkan nevetett fel.* Istenem..azt hiszem ha nem lenne, akkor ki kellene találni.....nem találkoztam még ezelőtt senkivel..aki ...ilyen...*halkan nevetett s arcát kezeibe temette. Csak a hangokat lehetett hallani ,meg hogy a vállai mozognak. Ezután lassan pillantott fel, még a szemeit is megtörölgette kicsit.*
Gaia sok mindennel torol....habár...ahhoz ,hogy kegyetlenséget kapj, azt is kell adnod... szerintem Kuku nem kegyetlenség....

*Amint a kezet érezte a vállán lassan pillantott rá. Az előző kis pillanatt kicsit megnyugtatta, így most úgy pillantott a kézre s csak lassan pillantott fel annak tulajdonosára. Ekkor látta meg a mosolyát. Szavait csak hallgatta ,majd egy hálás félmosolyt engedett meg. Bólintott.* Nem fogom...nem is szándékoztam....
És persze megértem amit mondasz....de be kell látnod, hogy ez akkor sem egy olyan dolog...ami egyszerű.... mondjuk igaz ,hogy Kuku elég sokat tudott segíteni nekünk...és ezek a véletlenek szépen összejöttek....*dölt az asztal szélének s halkan felsóhajtott. A földet nézte egy ideig ,majd elmosolyodott. Nem akarta azt mutatni ,hogy nem ért semmit az alakváltoztató beszéde. Hiszen..persze adott egy nyugalmi pontott a skálán... ez már csak az ő saját hibája volt. Amint kitárultak az ablakok elmosolyodott, oda sétált s hosszan nézett fel a holdra. Most rendes fényében láthatta. Szemeiben vissza tükröződött annak fénye. Csendesen nézte.*

Igen értek... bár azt hiszem a szél itt tőbbet érne jelenleg ,mint a jég...*mondta bár nem pillantott el, kitárt a kezeit, majd maga elé motyogott valamit. Öszpontosított, s kegyes szavakkal szólt Gaia-hoz, szintén csendesen, alig lehetett hallani. Ezután kezeivel rántott egyet ,mire a szél elárasztotta a szobát. Mindkettéjük hosszú haja a levegőbe emelkedett, a csészék parányit megcsörrentek, de szerencsére nem törtek el. Úgy tünt az állot levegő, és a bűz kezdett eltünni, s kitisztult a terem.*

*Hamarosan elér a teremig. Bekopog, majd rájön ,hogy ez teljesen felesleges és ismételten beront úgy ahogyan jött. Vagyis csak tette volna ,mert az első szél ami bent volt, a nyitott ajtóval húzatott okozott és jól vissza vágódott egyenesen az ő arcába. Tántorogva lépett hátra egyet ,majd megfogta az orrát.*
Aucs....
*Morogta, s csak ezután mordult fel. Elvigyorodott.*
Nem fogsz ki rajtam! *azzan egy lendülettel lódult neki az ajtónak, ám az most könnyedén kinyilt és ő hanyatvágódott a földön. Felemelte a kezét ,mielőtt bárki megszólalthatott volna s felállt, kihúzta magát ,majd megropogtatta csontjait.*
Ezt nem hiszem el..komolyan...
*Morogta maga elé s ekkor vette észre ,hogy csak ketten vannak bent.*
Hol van a bűz zsák? Halihó....*vigyorodott el a láynra pillantva* Úgye nem bántott nagyon?
*Majd megforgatta kezeit.* Leiran vacsorázni hív minket..szerintem már kész is van..mehetünk?

*a jelenetről lemarad, de mintegy végszóra kaparászás hallatszik a szellőző felől és bekukkant rajta egy patkány. Körbenéz a jelenlevőkön, szimatolgat aztán nyugtázva a friss levegőt ugrik is a függönyre és leereszkedik. Odalenn felveszi normál alakját és a sárkányra néz*
-szega! Hiányótál? Miféle kaja?
*körbenéz és mivel nyitva az ablak odamegy és kiül a párkányra. A macskát persze nem látni sehol. Kár! -gondolja ... múgy kedveli a macskákat amikor nem patkány alakban van. Olyan puhák és kedvesek. Tűnödése közben fél füllel hallgatja hogy az uri népség mit fecseg aztán várja mikor kell a nyomukba szegődni.*

Valóban nem kegyetlenség... túl mutat azon. * A legyintése elárulja, hogy ezt nem gondolta komolyan. * Otthonosan érzem magam mellette, sokszor van hasonló társaságom. Pontosabban hasonló, de kevésbé szagos. Akkor van probléma, amikor nincs energiám vagy hangulatom szidni őket. Sosem ártanék nekik, legalábbis maradandó sérülést nem okozok, ha ez valamelyest megnyugtat. A többségről egyszerűen lepattannak a megjegyzések, ők is legalább annyira határozott fenyegetésnek tartják, mint én az esetek úgy... 40%-ában. Ez egész jó statisztika ahhoz képest, hogy mennyiszer hoznak ki a sodromból. Na jó, ennyi bőven elég volt a pozitív gondolataimból, a végén túl sok jót tudsz meg rólam, és az nem lenne éppen nyerő az én szemszögemből. * Karba teszi a kezét, ahogy a szél alaposan átsöpri a termet, ezzel a bent lévő állatkák egy része repül is. * Nem a szellőztetés és a takarítás miatt lenne szükség a jégre. Egy kicsit bolhamentesíteni akarom a kölyköt. Ez nem helyettesíti a fürdést, de könnyít a helyzeten... Én csak a fekete mágiával bánok jól. Ha az én kezem csúszik meg egy kicsit, akkor nem csak bentlakók gazdagodnak kellemetlenebb emlékekkel... ráadásul rám fognátok, hogy nem bánok empatikusan az apró élősködőkkel. * Toldja hozzá maga elé emelt kezekkel. *

* A szél még nem fejezte be teljesen a tombolást, amikor bevágódik a terembe a sárkány. Gildas feléfordul, felvont szemöldökkel nézi a jelentet. Igyekszik visszafojtani a nevetését, ami így egy nagyon elmélyült grimaszt kölcsönöz neki. Az ajka sarkai megremegnek a nevetéstől. * Mi szél hozott erre? Következőnek próbáld meg a kilincset is használni, nagyon hasznos kis eszköz. Kuku? Éppen szünetet tart, még egy utolsó simítás és mehetünk. Úgy fest a helyzet, mintha bántottam volna a hölgyet? Ugyan... nem vagyok barbár... viszont a hajad feltűnően kócos. Az ajtó segített a frizura igazításban, vagy éppenséggel Leiran? * Teszi fel a kérdést. Amikor az alakváltó visszatér a terembe, azonnal odafordul hozzá és pár lépéssel távolabb áll. * Ez így most pont tökéletes... meg ne moccanj... * Séléstinára sandít. * Inkább átveszem én, de egyezményes bolhajogokkal nem lehet később reklamálni. * Mindkét kezét maga elé emeli, és a bal tenyerét a fiú felé fordítja, míg a jobb karját behajítja, és hirtelen mozdulattal tolja előre a másik mellé. Van már olyan szinten a mágiában, hogy ne kelljen hangosan mormolnia a varázslatokat, így csak némán formáz az ajkaival néhány szót. Kukut abban a pillanatban lilás-feketés füst lengi körül, a pattogó bolhák és egyéb létformák közül kevesen élik túl a műveletet. Az apró pontokon sötétvörösen villan meg a varázslat fénye, mintha az alakváltó egy csillagszóró közepén ülne. Amikor az utolsó szikra is kialudt, Gildas elégedetten bólint. * Nem tökéletes, de a vacsora erejéig megteszi. Mielőtt megkérdezitek, a többségük csak elájult, de vannak halálos esetek is. A fájdalom mágiájára nem minden létforma reagál egyformán.

Szóval...az a két "utánfutó", ahogyan a sárkány nevezte, hasonló, mint Kuku? Azt hiszem..unatkoznál nélkülük, mégha nehéz is bevallani...
*Nevetett kicsit, majd bezárta az ablakot. A mondandóra megrázta kicsit a fejét, de mosolya nem tűnt el. Kedvesen pillantott rá, majd nagy zöld szemeiben érdeklődés csillant miközben ártatlanul pillantott rá, előre dölve kicsit, hátratett kezekkel.* Miért, mi a te szmszöged? *Egy pillanatig vár ,majd úgyan így, folytatja.*
Úgy gondolod, hogy ellened tudnám használni a sok pozitivat amit megtudok rólad? Nem szokásom..de nem is hiszem ,hogy kellene, s ha csak nem jön úg szóba...nem is fecsegek.

Értem.. igazából a tűzön kivül, elég sok semleges mágiát tudok használni. Lévén ,hogy az Erderi elfek igen közel álnak a természethez. *Húzza ki magát ,s megdönti a fejét kicsit.* De persze..ha ez kell hozzá, akkor meg mosdathatjuk..úgymond átmenetileg.
*A következő pillanatban az ajtó felé fordul s látja végig a jelenetett. Kezét ajkai elé emeli, úgy igyekszik nem veteni. Persze először kicsit megijedt, hiszen elég nagy volt az esés, de aztán mivel látta ,hogy semmi baja, hagyta. A kérdésre megrázta a fejét.*
Úriemberként viselkedett mind..végig....*majdnem azt mondta ,hogy mindketten, de Kuku éles kijelentései nem teljesen vallotak erre. Amint visszatért rápillantott, de aztán látta ,hogy Gildas átveszi az irányítást. Ekkor ő is érdeklődve pillantott a sárkányra, s elmosolyodott azon ,hogy tényleg kócos volt. Amint készlett a fiú rápillantott. Sokkal tisztábnak tűnt, legalábbis nem ugrált semi a hajából. Mosollyal lépett felé közelebb.*
Gyere te is menjünk vacsorázni!
*Majd még vissza pillantott a másik két férfira.*
Gyertek...majd megbeszélítek amit kell odaát.
*Azzal elindult.*

(Örzők városa - ebédlő? Konyha? XD ami van)