Őrzők Városa -Tanács terem

*Lepetten néz Leiranra s már gondolkodik rajta ,hogy segítsen e neki, de meghallja ismét a követ szavait. Így lemond a hirtelen ötletről...meg amúgy is itt van Dilec, s nem bánthatják meg, az első gyűlésén. Az meg már elégé megerőltető ,hogyha egyedül kellene maradnia a férfival. Habár mindketten egyneműek... talán még tudnának beszélni is. Ahogyan Dilecre pillantott e gondolatmenetben észrevette a kezét, s azt ,hogy valószínűleg nem az alvástól lett olyan, amilyen most. Aprót sóhajtva állt fel ,majd átült a férfi mellé s minden féle szó nélkül elkezdte gyógyítani annak kézfejét. Csak Oraf szavaira pillantott fel rosszallóan.*

Kérem ne mondjon ilyet Leiran kisasszonyra!
Valószínűnek tartom ,hogy nem véletlenül fogják neki át adni a vezetést. Csak is azért mert képes rá! Az ,hogy még nem tökéletes....úram, nincsen olyan ,hogy tökéletes, de törekedünk a legjobbra. A kisasszony is ezt teszi, és hiszem ,hogy nem lesz gond. Ha meg mégis valami lenne, a tanács azért van ,hogy ezt megbeszéljük, és ezt ő is megfogja érteni. Ebben biztos vagyok. Szóval,nem hiszem ,hogy ilyeneket kellene mondania.
*Nézte a férfit rosszallóan, lassan gyógyított, nem szeretett volna vissza ülni Oraf mellé.*

Sajnálom, ha úgy véli a "szépségem" elvonja a figyelmét. Talán jobb ,ha a tanácsban nem ülünk egymás közelében, különben nem fog tudni dolgozni. Vagy nem így gondolja ?
* Elvonta a tekintettét, de szavai nyugodtak maradtak ugyan úgy. Diplomatikusak.*
Igen, ebben egyetértünk. Örülnék, ha nem lenne ellenségeskedés közöttünk. Éppen ezért ajánlom fel, illetve apám Kalí, hogy önt is ,mivel tanácstag, és Dilec úrat is meghívjuk a Malaia ünnepségre, ami a jövőhéten lesz. Apám, Kalí úgy gondolta, a tanács előtt most az egyszer megnyitja a hagyományos ünnepségünket. Biztosra veszem,hogy ott ,majd lát ön is olyan szépséget, ami megfelel önnek.
~ És csak remélem ,hogy nem rám tekint.....~
*Lassan végzet s azon gondolkodott milyen kifogást találjon.*

*Egyik (ép) szemöldökét felhúzta, amikor Leiran kirohant. Pislogott egy párat, majd futólag Selestinára pillantott. Látta rajta, hogy legszívesebben a lány után menne, de mégis maradt. Rendben, majd ők leápolják ennek a pasasnak az egóját! Közben Selestina melléült, és kérés nélkül elkezdte gyógyítani a fásliba tekert kezeit. Ellenkezni akart, hogy ó, csak egy kis horzsolás, ebcsont beforr, de nem tette. Tudta, hogy ezzel megbántaná a lányt, így csak elmosolyodott.*

Köszönöm!

*Oraf elszólta magát. Látszott rajta, hogy csak egy álszent. Erre gonoszan elvigyorodott.*

Jól sejtem, hogy Leirannak is udvaroltál esetleg pár perccel ezelőtt? Szegény, ha ezt tudná! De ne aggódj! Kétszínű hozzáállásod hármunk között marad. Leiran elég okos, nyilván már maga is rájött.

*A szépséges mentegetőzést szépen kivédte Selestina. Elismerően füttyentett a végén. Orafra nézett és egy bájvigyor kíséretében sűrűn pislogni kezdett. Ezzel tetézve a k.o.-t, amit a lánytól kapott a férfi.*

Tudod, az osztott figyelem női tulajdonság. De azért van még hova fejlődni! A tanácsban jól jön, ha nem csak a nőkre tudsz figyelni... Azt hittem ezzel tisztában vagy. Oraf! Ugye nem baj, hogy tegeződünk? Van családod?

Hm! Egy ünnepség! Jól hangzik! Természetesen elfogadom a meghívást!

*Kicsit nézelődött, közben teljesen meggyógyult a keze. Még egy 'köszönöm' kíséretében elhúzta a kezeit és levette a fáslit. Teljesen meggyógyult, a fájdalom is elmúlt. Persze ez nem jelentette azt, hogy Selestinának vissza kellene ülnie a férfi mellé.*

Jó utatok volt, Selestina?

*Váltott témát, direkt kizárva belőle Orafot. Nem volt neki szimpatikus, és nem akart belekeveredni a kétszínű játékába.*

Oraf:

*Selesre és a vérfarkasra pillant elkomorodva és elhúzza a száját. Szóval mégis ki mondta hangosan.*

-Ugyan kérem én egyáltalán nem úgy értettem, és sose udvarolnék Leiran kis asszonynak. Ő számomra túl széllel bélelt. Hisz ti is láttátok, hogy kirohan mindenhonnan. Na most nekem az ágyból meg ne ugráljanak kifelé. *Vont vállat és férfi módjára tette keresztbe lábait és dőlt a szék háttámlájának és figyelte Selestina cselekedetei, ahogy el ült mellőle Dilec mellé.*

-Ugyan hagyja azokat a kezeket, hisz harcban edzett férfiról van mégis csak szó. *Kezdi fel venni általános bunkó stílusát. Nem véletlen jön ritkán a gyűlésekre. Feljebb valónak érzi magát ennél az egésznél és a gyomra is felfordul, hogy a lánynál kell kuncsorognia segítéségért.*

- Én nem hiszem kisasszony, hogy a munkámtól bármi is el tudna vonni, bár tény ön rendkívül szép, és törékeny jelenség, és én nem mondtam egy szóval se, hogy könnyű vérű lenne. Az ünnepségre köszönöm a megtisztelő meghívást, de sajnos sok a dolgom, így nem tudok részt venni rajta. Természetesen nem a népeink közötti viszály okán mondom le. Kérem ne értse félre. *Mondja és Dilecre néz ahogy meg próbálja kizárni a beszélgetésből, de túlzottan nem bánja az ajtóra pillant, hogy vajon mikor mehet már végre el innen, mert ez az egész hely az idegeire megy világosságával.*

*Csendesen hallgatta a férfit, de annak bunkó hozzá állása kezdte feszültebbé tenni. Végül is ezt, igyekezett inkább a gondolataiban lecsendesíteni, mint ,hogy hangosan ,pont az őrzőknél kezdeményezzen valamilyen, későbbi vitát. Nem pillantott fel a gyógyításból a szavakra.*
Igaz ,hogy harcban edzet, és valószínűsítem ,hogy ha súlyos sérülés lenne, akkor sem engedné a férfi büszkeség amivel önök meg vannak áldva ,hogy tegyem a dolgom. De női előjogom ,hogy figyeljek az ilyen dolgokra, és látja ,hogy Dilec sem szólt közbe. Majd ha maga megsérül, azt is ellátom örömmel.
*A köszönőmre rápillantott ,egy mosollyal biccentve ,majd folytatta.*

Nem értem félre, és átadom az üzenetét az apámnak is, mégis ha úgy adódna, a meghívás áll minden tanácsbelire.
Örömmel várunk. Ne gondolj túlságosan fényűző ünnepségre, a Malaia pont az amelyik ennél szerényebben telik el, mégis elégé szórakoztató tud lenni. A hagyományos zenék, a rakott tűz és a lámpások nagyon kellemes hatást keltenek. Főleg mivel az egész éjszaka van, ami ugye kedvező mind nektek ,mind az úrnak.
Ezen felülnem is leszel egyedül, mert úgy vélem Gressil és Raghnall úr is jön. Legalábbis az első szavak alapján.
*Pillantott Orafra ,majd amint végzet kihúzta magát. Megkönnyebbült ,hogy az alfa beszélgetést kezdeményezett ,mert így nem kellet vissza ülnie a másik elf mellé. És ezt az sem vonhatta a szemére, hiszen minden az etikett alapján történt. Van amikor kellemetlen volt...ám most így is sokat segített.*

Kellemes, Leiran végig aludt, Chris meg sokat segített és habár Norgard úr nagyon figyelt arra ,hogy hogyan repül....azt hiszem nem szeretnék a közel jövőben újra sárkányon utazni, ha csak nem muszáj.
Nem szeretem a magasságot.
Odaát is sikerült mindent elrendezni?
Talán a "reggeli" is hamarosan kész lesz.

*Csak hallgatta Oraf bunkó megjegyzéseit, de nem szólt vissza. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Látta rajta, hogy csak kényszerből van itt, nem akarta tovább piszkálni.*

Miért ne gyógyíthatná meg? Legalább erősebbet tudok így vele legközelebb ütni.

Nem jön az ünnepségre? Ó, milyen kár!

*Szarkasztikusan fanyar humora elég gyengére sikerült, de nem érdekelte. Inkább a lányra figyelt.*

Nem is baj, ha csendesebb az egész, elég volt mostanra a nagy banzájokból. Esetleg hozhatom Carmét is?

Örülök, hogy rendben megérkeztetek! Jó hallani! Nálunk is csend van, az egész falu alszik szinte. Kipihenik a tegnap esti mulatozást.

*Hamar kifogyott a szóból. Várta, hogy lassan elkezdjék a gyűlést.*

Oraf:

*Nem túlzottan figyelt már rájuk és az asztalra nézett és hirtelen állt fel.* Nekem erre nincs időm. *Mondja és mikor menne ki akkor ront be Leiran határozottan.*

- Csak vissza jöttél? *Kérdi rosszallóan a lányra nézve.*
________________
Leiran:

-Igen vissza jöttem, de látom te menni készülsz. Milyen kár... pedig úgy fogsz hiányozni. *Hangjában a szarkazmus élesen kihallatszik. Oraf csak sértődötten szó nélkül hagyja ott a társaságot. Kiviharzik onnan és el is indul kifelé. Leiran mély levegőt véve néz a két ott maradt tagra.*

-Kérlek bocsássatok meg nekem, hogy így itt hagytalak titeket, csak hirtelen annyi minden eszembe jutott, és... mindegy... szóval mielőtt elkezdenénk a gyűlést. Szeretném ha vendégül láthatnálak titeket az étkezőben. Eras is fel ébredt már és a reggeli is nemsokára kész lesz. Szeretném ha feljönnétek. A tegnap esti társaság java része már ott van, plusz egy új személy akit nem ismerhetsz még Dilec, de garantálom ő ezerszer kellemesebb társaság mint Oraf.
*Mondja egy szuszra és látszik, hogy kezdi össze szedni magát.*

-Oraffal meg ne foglalkozzatok. Ha akar valamit csak akkor jön. A többi nemzetség nem is érdekli csak a sajátja, de már kezdem meg szokni. Felsőbb rendűnek érzi magát másoknál, de szerencsére nem sűrűn jön el és ha jön a gyűlésre sose marad... *Mondja információ ként, majd el kezdi felfele terelgetni őket.*

Carmet? Hm...elvileg csak tanácstagoknak van, de majd ezt elintézem. Szóval igen... miért is ne. Túl sok vendégünk nem lehet a falukon kívülről, hiszen mindenki kitűnik akinek nincsenek hasonló fülei. De nem hiszem ,hogy Carme már a sokba tartozna. Természetesen ezt még nekem is meg kell beszélnem Kalíval, de majd mindenkinek küldök madarat. Szóval abban benne lesz a pontos válasz, és időpont is.

*A férfira pillantott ,mikor az felpattant.*
Hát nem marad a gyűlésre?
*Kérdezte de az már ment volna ki, ekkor jött vissza Leiran. Az éles szóváltás után a sötét elf elhagyta a termet, mire a lány rádőlt asz asztalra megkönnyebbülten. Hálát adott Gaia-nak ,hogy végre elment. Az őrző lány szavaira elmosolyodott, fejét csóválta ,majd lassan kihúzta magát s felállt. Megigazgatta a ruhát.*

Oraf érdekes személyiség, de azt hiszem közöttünk is ismerek ilyet. Úgy tűnik van ami sokkal jobban hajtja.
A 'reggeli' meghívást meg elfogadom. Kezdek éhes lenni, az utóbbi napokban teljesen felborult minden ilyen dolog az életemben.
A vendégnél... Yriszre gondoltál...igaz? Megijedtem ,hogy eljött otthonról egyedül, hiszen valljuk be Feret, nem tudja elégé megvédeni, ha arra kerül a sor. De úgy érzem, ha beszélnék vele ,sem jönne haza velem.
*Sóhajt kicsit ,majd megkerüli Dilecet s Leiran mellé lép.*
Azt azért köszönöm ,hogy vigyáztatok rá. Nagyon is!
Dilec, neked meg köszönöm ,hogy nem hagytál itt Oraffal.

*Azzal kilépett a lány után s elindult az étkezőbe. Egy pillanatra elgondolkodott.*
Kuku felkelt már? Nem tudod Leiran ? Mert ha nem akkor szólok neki...úgyis tudom merre van az ebédlő.

/Akkor Dilec engedélyével rángatom magammal:D /

*Fel kuncogott Selestina asztalra borulásán, igen ő is valami hasonlót érzett most, hogy elment.*

- Igen Yriszre gondoltam Selestina. Igazából Erasnak köszönd, ő hozta el ide hozzánk, mert mikor jöttek értem, hogy menjünk a búcsúsztatóra út közben meglátták az öbölben, és igen Feret nem igazán tudná megvédeni, de ő se magát. Azonban nem hiszem hogy haza menne. Túlságosan elszánt ahhoz, hogy csak így vissza menjen.

-Viszont nálunk itt maradhat és Erenis sok mindent mondhat neki arról amit ő kifejlesztett. Yrisz azért jött el otthonról, hogy új főzeteket tanuljon meg. Arorua úr pedig volt olyan kedves és bele ment egy eszme cserébe, szóval majd a holnapi nap folyamán majd beszélgetnek kicsit. Utána lehet haza is megy majd, de majd haza visszük. Ne aggódj érte. *mondja kedvesen mosolyogva majd Dileckre néz és elindulnak együtt fel az emeletre.*

-Nos Kuku szerintem még alszik, de hagyjuk had pihenje ki magát. Ki kell aludnia az alkohol okozta rosszul létet. Ahhoz pedig sok idő kell. Inkább menjünk enni. *Mondta kedvesen és a két személy társaságában ment fel az emeletre.*

/-> Étkező, konyha nappali Őrzők városa központi épület. (Dilec D. és Selestina Saika társaságában)/

*Vissza fele ,a tanácsterem felé, akaratlanul is elmosolyodott , hosszan, kedvesen ahogyan az előzőekre gondolt. Kuku szavaira, arra ,hogy nem fog gondot okozni, inkább csak vár. Majd Gildasal hazamegy. Igen, haza. Talán másnak nem, de az a kis idő, amit ott töltött velük, akaratlanul is úgy bélyegezte meg azt az házat az elméje, hogy otthon. Az, mind a koboldoknak, mind Kukunak, és Gildasnak. Illetve a beszédes növénynek is.
Megigazította a haját mialatt rátért arra a folyósóra amina tanácsterem volt.
Igen, elég mozgalmas lesz az elkövetkezendő idő. Pár nap és Június van....ekkor van a Malaia ünnepség, utána lesz valamikor a Hold fesztivál, amiről az alakváltó mesélt. Kíváncsi volt.
Bár azért még sok minden történhet addig, főleg otthon, ahol most lesz bőven dolga.
Így lépett be a terembe amiben csak egy idősebb férfi ült. Nem ismerte őt, de azt tudta ,hogy bizonyosan tanácstag lehet. Meghajolt, majd beljebb ment.
Úgy tűnt a többiek még nem értek ide.*

Szép estét kívánok.
*Leült azzal maga elé tette a kezeit s várt. Az idősebb követ megigazgatta fehér, hosszú, mellkasáig leérő fehér szakállát, s sötét, szinte fénytelen szemeiben érdeklődés jelent meg. Nem ismerte őt, bár biztosra vette ,hogy követ lehetett, hiszen más ilyenkor nem tartózkodott volna itt. Elf...az erdei elfek közül nem hitte ,hogy való lenne ,hiszen a falvak nem túlságosan nagyon, így általában az őrzők városába, csak egyet küldenek ki, olyan kérésekkel, vagy információkkal, amit előtte a falvak közös 'követei' megbeszélnek. Az az egy, jelen pillanatban tudomása szerint ő volt. A többi nép közül lehettek többen, bár eddig nem látott másokat. A vérfarkasok között biztosan csak Dilec van. Mindig az alfa, ez valami szabály lehet..... A sárkányok között...fogalma sincs...Nem bisztos ,hogy sokan akarnak Eras Gressilel egy teremben, egy népből elhelyezkedni, vitatkozni.... Az alakváltóknál csak Gildast tudta...sosem mesélte ,hogy lenne más is...és a sötét elfeknél azt hitte ,csak Oraf van...talán mégsem. A kisebb csend után, halvány mosollyal nyújtott kezet az idősebb felé ,illedelmesen.*
Elnézést, a nevem Séléstina Saika, az erdei elf falvak egyik követe vagyok.
Tudom.

*A hang semlegesen tört elő, mélyen. Nem pillantott közben a lányra, s jól vette ki ,hogy a követ nem igazán szeretné folytatni a diskurálást, ezért ismételten maga elé pillantott s várt.
Remélte hamarosan megjönnek a többiek is.*

*A kedvese nem szólt semmit. Ez egy pillanatra megrémísztette, hiszen azt hitte ,megint majd a fejét veszi, vagy valahogyan rá fog szólni ,hogy nem kellene így beszélnie az elf nővel. És hasonlók. És természetesen úgysem fogadta volna meg ezeket a szavakat, de általában lejátszották ezt hosszan, minden egyes alkalommal. Kivéve, amikor fordult a kocka és Leiran kelt ki magából, s ő mondta ,hogyan kellet volna viselkednie.
Erre elmosolyodott magában. Nem sokszor fordult már elő ez...de volt rá alkalom, például nem is olyan régen. Kihúzott háttal és nagy léptekkel, kényelmesen ment a tanácsterem felé. Fél füllel is hallott ,hogy az alfa is követi őket, úgy tűnik ők érnek majd utoljára oda.*

Mennyi is az idő?
*Gondolkodott el egy kicsit, bár kint már erősen sötétedett.*
Csak megjött már mindenki.
*Ezután nem sokkal, pont olyan hévvel ,mint pár napja, nagy lendülettel tárta ki az ajtót ,majd széles vigyorral lépet be. Most nem csapta meg a bejárat, erre jelenleg nagyon is ügyelt. Ketten voltak bent. Megtorpant ,majd mégjobban elvigyorodott.*

ÖREG! Régen láttalak, mi hozott arra ,hogy kijöjj a barlangodból? Végre látlak ! Hm....csak ennyien vagytok?
*Azzal beengedte a többieket.*
Nézd csak kit hozott ide a szél Leiran! Dilec, neked is jobb ha megismered. Szerintetek ennyien leszünk ? Ahh...nem lesz kivel párbajoznom.
*Ült le a helyére.*
Hogy vagy Muracha ?

Jobban mint azt te gondolnád. De úgy vettem ki ,hogy te semmit sem változtál. Még mindig nőiesen hosszú a hajad, és vörös..... Le sem tagadhatnád a családod. A szavaid gúnyosak, néha értetlenek és nem előre meggondoltak. Nem is tudom miért te vagy a sárkányok követe. Ettől függetlenül, élvezem amikor láthatom ,hogyan szenvedsz az ilyen gyűléseken.
*Apró mosolyt engedett s azzal egy időben biccentett Leirannak, majd mérte fel az új követett.*
Csak nem új követett avatunk?

-->> hálószobák felől --->> szellőzőjáratokból--->

*A folyosón levette az egyik szellőzőrácsot és patkányalakban beosont. Oda vissza rohangált a szellőzőrendszerben mire megtalálta a múltkori járatot. Halkan odaosont, igyekezett nem motoszkálni, bár a körmöcskéi így is neszeztek a bádoglemez csőben. A kimosott tiszta függöny eltakarta a szellőzőjárat nyílását, így a kukupatkány nem látta a bent lévőket de nagyon kíváncsi volt hogy most mi lesz a téma. A függöny mögött kezdett el hallgatózni*

*Lassan lép be Eras mögött és ő is észreveszi a két tanácstagot Seles mellé sétál és a sötét elfek kellemesebb követére pillant.*

Üdvözöllek Muracha. Had mutassam be a Vérfarkasok új vezetőjét és követét Dilec D. Igen Muracha. Ma két új követet is avatunk, mert Selestina is nemrég érkezett köreinkben, bár náluk máshogy folyik a követ váltása. *Mondja teljesen őszintén és elfoglalja a helyét.*

-Nem tudom Eras, de Muracha esetleg nem tudsz valamit Raghnall Gildasról? *Kérdi érdeklődőn.* Tegnap este óta nem láttam és érdekelne, hogy mégis merre lehet? Van egy barátom, aki igazán meg kedvelte, és én is kezdek kicsit aggódni érte. Ilyenkor már itt szokott lenni. *Mondja teljesen érdeklődőn és Dilecre nézett.*

-Kérlek Dilec foglalj helyet az asztalnál és te is Eras, mert akkor talán kezdhetnénk is... *Mondja és lassan fel állva az asztalon lévő teákra. Lassan felállva megy a kis asztalhoz és mindenkinek visz egy csészét és a teákat az asztalra helyezi.* -Ha bárki szomjas kérem szolgáljátok ki magatokat.*

Üdvözletem!

*Biccentett Muracha felé, majd helyet foglalt az asztalnál. Amikor a számára új követ beszólt Erasnak, kicsit meghökkent. Wow! Aztán végignézett Erason... tényleg nőiesen hosszú a haja Na, de mindegy is, a lényeg, hogy Tanácstag, jó a harcokban, lehet, hogy kicsit forrófejűbb a kelleténél, de hát istenem: harcos! Az elé lerakott teát hosszan nézte, de nem kért belőle. Egy mosolyt eleresztett Leiran felé.*

Tegnap még ott volt a... mulatságon Gildas. Tényleg, mintha felszívódott volna. Minden rendben van vele?

*Kocsmát akart mondani a mulatság helyett eredetileg, de az alkalomhoz nem illett volna. Tényleg érdekelte a férfi holléte, szeretett volna vele diskurálni egy kicsit, mert eddig nem nagyon volt rá alkalma. Aztán ismét érezte, ahogy a feje lüktetni kezd. Az utóbbi napokban egyre gyakrabban. Mintha... valamire figyelmeztetni akarná egy felsőbb hatalom. Vagy csak a migrén? Jah, a sok stressz! Lazítania kellene, el kellene menni valami wellness részlegbe itt a szigeten belül. Kicsit megmasszírozta a homlokát. Valami készül... Csendesen ücsörgött tovább.*

*Amint a többiek megérkeztek ,úgy érezte nagy kő esik le a szívéről. Bátrabb mosollyal pillantott fel, s jelenleg még a sárkánynak is nagyon örült. Nem tudta mire vélni a követ viselkedését, mivel úgy vélte nem bántotta meg, egészen addig ,míg meg nem tudta ,hogy pontosan a Sötét elfek egyik követe. Akkor már sejtése volt ,hogy talán a régi sztereotípiák miatt, nem fognak túlságosan sokat beszélni egymással. S most ez a gondolat még logikusnak is látszott, hiszen az idősebbek ,mindig jobban benne éltek az efféle "hagyományokban".*

Segítek...
*Mondta csendesen Leirannak ,miközben a férfiak kommunikáltak s a kiosztott csészéket megigazgatta ,majd inkább előre töltött mindenkinek egy kis teát. Leiran is így tett előző alkalommal, s akkor is kívánt neki segíteni, legalább most bepótolhatta. Ezek után mindenki leült, s ő zárta ezzel a sort.*

Gondoljátok, hogy nem fog eljönni?
*Kérdezte őszintén ahogyan végig nézett a teremben lévőkön. Barátnőjén tényleg látta ,hogy azért egy kis aggodalom ül meg az arcán, míg a többi férfi vagy csak elgondolkodott, vagy még kérdezett hozzá. Egy pillanatra maga elé meredt. Ő is aggódott érte.... már tegnap, de úgy vélte ez nem helyes, hiszen bármi történhetett ,hogy gyorsan el kelljen mennie, s nem tartozik neki semmi féle elköszönéssel vagy magyarázattal. Azután ,hogy Kuku nyugodtabban szólt ez ügyben , rájött neki sem szabad előre rossz hiedelmekre gondolnia, csak maga az aggodalom volt elő-elő forduló rossz szokása. Azután megnyugodott, hiszen remélte ma itt lesz, sőt úgy tudta ,hogy ma itt lesz. Kukunak is ez lett volna érdeme...aztán jött Oraf....ő sem találta...akkor merre lehet. Az egész gondolatmenet súlyosabb terhet vont a vállaira ,mint azt észrevette volna. S csak arra pillantott fel, vissza térve a beszélgetőkhöz , észrevette ,hogy Dilecet valami zavarja, így rápillantott. Hosszan nézte. Nem úgy tűnt ,mint aki tud bármit is, de látszott ,hogy valami zavarja. Ez valahogyan őt sem nyugtatta meg.*

*Leiran szavainál ,majd a kérdéseknél gyanakvóan mérte fel a társaságot, majd kényelmesebben dőlt el a székben. Hosszúnak tűnő csend következett, ami alatt úgy tűnt össze szedte a gondolatait. Közben a csészét felemelte s megkóstolta a teát. Az arcán ritkán megülő mosoly, hiszen Eras cukkolása is csak vigyort idézett alkalomadtán elő, most egy pillanatra megjelent, ahogyan a szájában az aromák végig vonultak. Ezután pillantott fel.*
- Leiran őrző, az itteni tea még mindig ugyan olyan isteni és különleges ,mint hajdanán. Már minden területnek megkóstoltam ezt a nedűjét, de még mindig ez az egyik legfinomabb.

Hallottam a harcokról, mivel ezelőtt minket is fenyegettek, illetve Baltazar még engem is meglátogatott, habár mind hiába, gondoltam ,hogy lesz valami után amelyen ez az emlékezés megtörténik. Hacsak belegondolok ,hogy a nemesek között a Loriniel családnak okozott ez a legrosszabb dolgot és a Beliorith család húzta volna a legnagyobb hasznot.
*A családok említésénél ismételten vékony mosoly jelent meg a szája szélén. Úgy tűnt nagyon is ismeri a föld alatti város családjait. Végül rájuk pillantott komolyabban, letéve a csészét vissza az asztal lapjára.*

A kérdésekre vissza térve. Ma ott jártam Raghnall Gildas házánál ,Oraffal egyetemben. Az a férfi semmire sem jó, de hát ez a politika, a lényeg, a lényeg ,hogy tanácsbeli társunk nem volt otthon, és a koboldok sem tudtak semmit mondani. Azt mondták tegnap hazatért, majd el is ment. Azt sem tudják hova, vagy meddig, de ha a két tökkelütött szavait helyesen véltem, akkor biztosan fontos dologról van szó.
*Ismét megpiszkálta a csészét.*
Persze, mivel ez történt most teljesen rám maradt a fesztivál előkészítése, minden lerendezése. Raghnall úr elég sokszor volt a segítségünkre ebben az utóbbi évekre, de így rám maradt. Mint gondolom sejted Leiran őrző, Orafra ezt nem bízhatom, sőt nem is érdekelné nagyon.
*Majd körbepillantott a két új arcon. Érdeklődve nézte őket ,majd biccentett.*
Akkor köszöntsük az újakat illően.

*A férfi szavaira egy pillanatra tikkelni kezdett a szeme ,majd jó erőset csapott az öreg vállaira. Az megrezdült, de nem szólt semmit. Eras csak ezután ült le.*
Mint mondtam, nagyon is örülök annak ,hogy látlak. Ti, a föld alatt élők, nagyon is cinikusak és gúnyosak vagytok sok mindenben.
- Mint mondtam, szeretem nézni ahogyan szenvedsz ilyenkor Eras Gressil.
Furcsa módon mutatod ki a szereteted.....
- Örülhetnél ,hogy ennyire kimutatom.

*Aztán csak várt. Biccentett a teára mikor Lerian elé tette, majd mikor Séléstina beletöltött. Ő csak beleszagolt kicsit ,mikor az öreg elkezdte ecsetelni ,hogy ez a legfinomabb. Sosem gondolt ezekre, az ilyen apró dolog ,számára nem okozott élvezetet. Látszott ebből is ,hogy az öreg még mindig nemes.... habár nem harcos, s ezt ilyenkor ki tudta használni ő is. Megforgatta a szemeit ,mikor kedvesének keze munkáját dicsérte. A kérdés nyílt volt. Látta ,hogy aggódnak az alakváltóért. Ő eddig nem így tette, észre sem vette ,hogy nem volt ott. Úgy vélte egy felnőtt férfit nem kell ennyire ajnározni. Biztosan oka volt rá ,hogy nem jött el. Habár...tény ami tény, hogy ritka volt az ilyen fellépése. Mert ,míg ezt Erastól, a harcostól megszokhatták, egy olyan férfitól, aki a harcnak csak maximum mágia szintjén ragadt meg, nem túlságosan gyakori. Még mindig nem aggódott, de azért az öreg szavai elgondolkodtatták.*
Lehet ,hogy a csata után szeretett volna kicsit pihenni. Vagy távoli rokonokat látogatott meg, esetleg a csiribú- csiribá dolgaihoz indult beszerezni hozzávalókat. Nem hiszem ,hogy máris a legrosszabbakra kellene gondolnunk. Ugyan. Gilről van szó, átalakul valami pocokká aztán mindenhonnan kiszökik.
*Vont vállat. Látta ,hogy az öreg sem túlságosan aggódik, legalábbis nem ezt mutatta, így ő sem vélte ezt fontosnak.*

Majd ha pár hét múlva sem tér haza. Na majd akkor aggódhattok.
*Vigyorodott el, bár nem vallotta volna be, lehet akkor már ő is elgondolkodott volna a dolgokon.*
Most ,hogy itt tartunk. Gondolom te elmész Kalí partijára.
- Parti ?
- Gressil úr, a Malaia nem egy parti!
Nekem az....
- Szóval meg lesz nyítva az ünnepség ? Elgondolkodtató...ettől függetlenül...
*Révedt az öreg Erasra.*
- Téged nem akarlak látni a fesztiválunkon majd. Az az egy alkalom amikor megjelentés is túl nagy nyomott hagyott a köztudatban!
Csak felborítottam pár dolgot.......
*Vigyorogva magyarázta Dilecnek.*

*FIgyelt minden egyes beszélgetésre és magyarázatra. Mérlegelt és gyököt vont mindenből. Nem akarta, hogy Gildasnak baja legyen. Ő elégé kedvelte, még ha ez múltkor kicsit el is fajultak a dolgok. Az más miatt volt. Nem volt igazán ön maga és nem volt össze szedett. Most igyekszik az lenni. Figyel minden egyes apró rezdülésre és Dilec elé tesz egy igen apró fiolát, mikor az megfogja a fejét. Sejti, hogy fájlalja. Mindigv annak nála ilyen kapszula méretű fiolák, ha esetleg neki kezdene el fájni a feje, vagy valami más. Figyelt a dícséretre is amire csak bólintott. Halkan súgta oda Dilecnek.*

-Idd meg a kis fiola tartalmát 2 prc múlva nem fog fájni a fejed. *Mondta halkan inkább csak neki, de végig Muracha szavaira figyelt, majd kedvese szavaira. Bólintott.*

-Először is köszönöm Muracha a dicséretet, de ez úttal csak a tea keverék köszönhető nekem, az elkészítése viszont nem. Sajnos atyám állapota egyre jobban romlik. Látom rajta, de már nem engedi Arounak, vagy nekem hogy segítsünk. De lassan ideje elfogadnom az elkerülhetetlent, így én sajnos egyre elfoglaltabb leszek, és kénytelen voltam már segítséget felvenni, mert egyedül már nem győzöm ezt a sok mindent. *Mondta ki teljesen őszintén majd Gildas témára tért vissza.*

- Igazat kell adjak önnek Muracha és neked is Eras. *Nézett a két férfi között, és igyekezett kézben tartani a dolgokat, ami eddig sikerült is.*

-Muracha ha gondolod a Hold fesztivál szervezésével kapcsolatban küldhetek segítőket. Már ha elfogadod. *Mondja teljesen őszintén és biccent az öreg felé.* -Természetesen meg értem, hogy Orafra nem bízod a dolgot. Meg is leptél volna vele, ha megteszed. *Ekkor újra Dilecre néz, hogy vajon bízik-e benne annyira, hogy bevegye a fiola tartalmát. Neki mindig használ.*

-Nos akkor kezdjünk is neki a tanácstagok avatásának. *Mondta és azzal feláll oda megy az asztalhoz és elvesz két tekercset és kecses léptekkel viszi oda Selestinának és Dilecnek.*

- Üdvözöllek téged a főtanácsban Selestina Saika. Az erdő elfek követe. Munkád végezd bölcsen, és ne félj a gondolataid hangosztatásától. Feladatod, és kötelességed teljesítését, sose árnyékolja be a kapzsiság, és a mohóság! Én Geron Leiran, mint a tanács vezető helyettese. Elfogadom, és tagjaink közé emelem Selestina Saikat. Ez a pergamen tartalmaz mindent, amit kötelességed, feladatod, és előjogod. Fogadd szeretettel ezek mellé jó kívánságaink. *Mondta hivatalos szöveget és át nyújtotta az egyik pergament, majd az asztalra rakta a másikat és ki tekerve ott volt az összes Erdei elf tanácstag neve, és aláírása. Minden előde.*

-Kérlek írd alá. *Mondta záró kép, majd vissza ment az asztalhoz és még két tekercset vett fel. Dilechez lépett.*

- Üdvözöllek téged a főtanácsban Dilec Dixon McDaniel Davidson Delacroix. Rövidebb nevén Dilec D. . A vérfarkasok követe. Munkád végezd bölcsen, és ne félj a gondolataid hangosztatásától. Feladatod, és kötelességed teljesítését, sose árnyékolja be a kapzsiság, és a mohóság! Én Geron Leiran, mint a tanács vezető helyettese. Elfogadom, és tagjaink közé emelem Dilec D.-t. Ez a pergamen tartalmaz mindent, amit kötelességed, feladatod, és előjogod. Fogadd szeretettel ezek mellé jó kívánságaink. *Mondta hivatalos szöveget és át nyújtotta az egyik pergament, majd az asztalra rakta a másikat és ki tekerve ott volt az összes Vérfarkas tanácstag neve, és aláírása. Minden előde.*

Mi volt azon az ünnepségen?

*Felkapta a fejét, régi bunyót szimatolt a levegőben. Vajon mi történhetett ott?*

Kíváncsi lennék a részletekre.

*Leiran elétolt egy üvegcsét. Állítólag fejfájás ellen van. Bánja is ő! A teszt után nehezére esett bíznia a lányban. Biccentett felé, egy halk köszönömöt elmormolt, de nem vette el a fiolát. Aztán jött a beavatás. Először Selestina. Aztán ő is megkapta.*

Du Monde. A vége lemaradt. Dilec Dixon McDaniel Davidson Delacroix du Monde.

*Suttogta vissza, de amúgy ez lényegtelen volt. A kitekert pergamenen temérdek név szerepelt. Egyértelmű, elvégre a farkasok halnak meg a legkorábban, így gyakran cserélődnek. És most eljött az idő, amikor az ő neve is felkerül a falka megannyi alfájának nevei közé. A z övé is gyönyörű őrző betűvel fel volt vezetve. Neki csak alá kellett írnia.Felállt és úgy mondta el a hivatalos válaszszöveget.*

Én, Dilec Dixon McDaniel Davidson Delacroix du Monde, az új alfa, elfogadom a rám ruházott tisztséget. Ígérem, hogy minden tudásommal, erőmmel és bölcsességemmel a Szigetet és annak népeit fogom szolgálni. Méltó vezetője leszek a falkának és hű tagja a Tanácsnak. Köszönöm a belém vetett bizalmatokat!

*Az asztal közepéről elvett egy szabad lúdtollat belemártotta a tintába és aláfirkantotta. Valahol, nagyon messze dörrent az ég. Az ablakból semmit nem lehetett látni, túl messze voltak.*

Mintha vihar közeledne... Jó lesz sietnünk.

Az ünnepségen? Ohh..az még azelőtt történt ,hogy én is követ lettem volna. Akkor még nálatok is voltam...talán 100-150 éve ?
*Nevetett fel öblösen vissza gondolva a régi időkre.*
Sok helyen jártam, és nem mindenhol fogadnak kitörő örömmel. De, általában a lakók cserélődnek, szóval előbb-utóbb engem is elfelejtenek.

Mondjuk úgy ,hogy csak terel. Akkoriban még suhanc volt, mikor utoljára a hold ünnepségen járt. És ,mint suhanc nagyon hamar belekeveredett pár részeg kisebb konfliktusába, majd párbajozni kezdett.
Csak megvédtem egy finom hölgyet!
Igen...úgy ,hogy a fél fesztivált leromboltad. Azóta vagy kitiltva az ünnepségről.
*Legyintett.*
Amúgy sem vonz nagyon. Álarcban, régies ruhákban flangálni...sosem tetszett úgy igazán.

Köszönöm az ajánlatodat, Leiran őrző, de maga a fesztivál szervezése hagyományosan a földalatti népek dolga. A segítségedet nagyra értékelem, de inkább megteszem egyedül az előkészületeket. Természetesen, téged, és Dilec urat is nyugodt szívvel várjuk, ám sajnálatosan ,ha Gressil urat meglátom, előre szólok ,hogy a barlang bejáratát sem lépheti át azon a héten.
Ami meg édesatyját illeti. A drága Aurélius már megélte azt amit neki megkellet. Ameddig köztünk van, csak örülhetünk, ám ténylegesen, most inkább már az unokáival kellene foglalkoznia, mint sem a sziget hivatalos ügyeivel.

*Aztán csak figyelte ,ahogyan Leiran megteszi ugyan azt a hagyományos műveletet, amit régebben vele szemben is megtett. Figyelte ahogyan a két követ elfogadja ,s hivatalosan is a tanács részesei lesznek. Dilec szavain elmosolyodott. Eszébe jutott ,hogy neki is hasonló marhaságot kellet akkor mondania.
A végén tapsolt.*
Üdv a csapatban! Egyre többen vagyunk "fiatalok", már megbocsáss Muracha.
A fiatalság nem mindig párosul bölcsességgel Eras Gressil. Ám itt akkor is jelen körben a legidősebb maga az őrző kisasszony.

--------------------------

Séléstina Saika:

* Valamivel könnyebben lezárták Gildas ügyét. Természetesen igazat kellet adnia most a sárkánynak. De ő nem bírta ezt ilyen nyugodtan kezelni. Nem az zavarta ,hogy nem szólt, vagy nem mondta el hova megy, miért...vagy csak elköszönni. Tudta ,hogy ez jelenleg nem tartozik rá. Csupán az a tudatlanság fájt neki, hogy nem tudta jól van e. Mindent sokkal könnyebben megemésztett volna, hogyha erre az egy dologra tudja a választ. Ezután lassan pillantott fel. Éppen a sárkány mesélt, zavart mosolyt engedett.*
Igen...emiatt félünk mi is attól ,hogy még valami hasonlót megcsinál Gressil úr a mi ünnepségünkön.

*Várt, majd a tekercsekre figyelt ami elé került. Nézte Leirant, hallgatta s halványan elmosolyodott. Hát most már tényleg hivatalos ez az egész.... hihetetlen. A pergamenre pillantott. Rengeteg név, gyönyörűen feltüntetve egymás alá. A végéről párat még ismert is.....aztán az utolsó előttit nézte. Az apja.... akaratlanul is elmosolyodott.*
Én, Séléstina Saika, az erdei elfek központi falvának követe, örömmel fogadom el ezt a megtiszteltetést, melyet, ahogyan elődeim is, ugyan úgy igyekszem bölcsen, megfontoltan és aktívan segíteni. Szavaimmal tiszteletben tartom majd a sziget és a többi nép érdekeit, éppen ugyan úgy ahogyan a sajátomét.
*Azzal kezébe vette a tintába mártott lúdtollat s aláírta ahol kellet.
Rápillantott Leiranra, aki most átment Dilechez. Kis mosollyal hallgatta az alfának a beszédjét is, majd azt ahogyan elfoglalta ő is a tisztségét. Most már minden komoly.... Leiranra pillantott, hogy kell e valamit még tenniük.*

Úgy látom ezzel meg is volnánk. Remélem azért Leiran őrző, a vérfarkasok közti konfliktusról majd kaphatok én is jelentést, hogy tudjam pontosan a körülményeket.

*Közben kitekintett kicsit az ablakon. Nem látott semmit, de fülei megmozdultak aprókat. Aprót sóhajtott. Rábólintott Dilec szavaira.*
Igen..úgy tűnik az közeledik. Bár lehet ,hogy megmarad csak a egy térségen....

*Mosolyogva nézett a két új tanácstagra és utána a másik kettőre és nagyot sóhajtva nézet le maga elé.*

-Nos igen én vagyok itt a legidősebb és köszönöm kedves megjegyzésed Muracha. Csak vezető lánya ként, nem igazán könnyű olyan párt találni, aki nem a posztért lenne velem. De kérem a magán életembe ne menjünk bele túlzottan. *Mondja kényszerű mosollyal. Már ő is szeretné a saját gyerekeit pátyolgatni, de ennek még legalább 2 év plusz a terhesség. Szeretné megajándékozni az apját unokákkal még életében. Ezek a gondolatok kicsit elszomorították, de igyekezett nem kimutatni.*

-Természetesen a jelentésből küldök egy példányt neked Muracha. *A többiekre néz.*

-Eras Dilec, ha gondoljátok beszéljétek meg a lovagi tornát, mert ebbe én igazából nem tudok bele szólni. Igazából ennyi volt a "beavatás" *mondja és lassan feltekerve az aláírásos tekercset ült vissza le a helyére. Gondolataiba merült. Ajkába harapott. Talán csak ez árulta el, hogy kicsit szíven ütötte egy két dolog, de nem teszi szóvá.*

*Érdeklődve hallgatta az ünnepség részleteit, mulattatta a történet. Nem szólt közbe, csak mosolyogva figyelt. Amikor a végére értek, biccentett.*

Kár, hogy én nem voltam ott! Szívesen a részese lettem volna!

Köszönöm a meghívást, Muracha! Természetesen elmegyek az ünnepségre! Erasnak pedig majd küldünk egy képeslapot!

*Cinkos vigyor jelent meg a szája szegletében, és próbálta tekintetével Eras felé sugározni: ugyan! Úgyis becsempészünk! Muracha jelentést kért Leirantól-*

Leiran! Ha gondolod, a saját jelentésünket két példányban is elküldhetem hozzátok, hogy ne csak az őrzők archívumában legyen meg, hanem Muracha is hozzá tudja csatolni a saját dokumentumaihoz!

A lovagi torna? Őszinte leszek, ezen a kérdéskörön még nem elmélkedtem, de ha Erasnak van valami ötlete, akkor szívesen meghallgatom! Én inkább még aludnék rá egy keveset, hogy kész ötletekkel és tervekkel állhassak elő. Addig vaktában nem lődözök sem szavakkal sem elképzelésekkel. Eras? Ne halasszuk későbbre?

*Széles vigyorral ecsetelte a cinkosságot Dilec felől. Jól gondolta ő. Végre talált a tanácsban valakit, akivel el tud majd beszélgetni, mint harcos a harcossal. Hiszen a legtöbben csupán mágusok ,vagy politikusok, nemesek, nem értik őt. És ő sem őket.*

*Az öreg bólintott Dilec felé, majd átpillantott sötét szemeivel Leiran felé. Oda is bólintott.*
Úgy gondolom, ez sokban segítene ,mindannyiunknak. Akkor jó. A fesztivál a elkövetkezendő hetekben lesz. Pontos időt még nem tudok. Június közepe vagy vége felé. Majd mindenkit előre is értesítek.
*Azzal ismételten hátra dőlt kényelmesen a székbe s maga előtt összetett kezekkel várt és figyelt. Néha a csendes figyelésből sokkal több mindent meg lehetett tudni ,mintha részt venne a társalgásban.*

Ami a lovagi tornát illeti. Én most csak magát a szabályokat tudnám ecsetelni, de úgy vélem azokkal te is teljesen tisztában vagy. Így halaszthatjuk későbbre. Mint hallottuk mind ketten, most itt van a nyári szezon. A nyakunkba varrtak máris két ünnepséget. De természetesen ,ezt meg fogjuk szervezni. Úgy vélem megvárom, hogy te mit ötletelsz ki, s közben én is gondolkozom rajta. A kettőből, biztosan valami jó sül majd ki!

*Az öreg felvonta a szemöldökét a lovagi torna hírére ,de csak csendben, érdeklődve hallgatta.*

*Hallgatta ahogyan a két férfi ecsetelni kezdte a lovagi tornát. Ő ebbe nem tudott beleszólni, hiszen ez alapjáraton férfi "munka" volt. S habár elviekben nők is jelentkezhettek rá, elég ritka volt ,hogy gyakorlatban ez meg is történt. Ő maga tudta ,hogy mint résztvevő nem lesz benne, hiszen habár íjászatban elég jó volt, ez leginkább nem az íjászatról fog szólni. Kedves mosollyal figyelte őket. Aztán a tekintette átterelődött barátnője felé. Észrevette ,hogy elégé szíven ütötte az előző téma, és meg is értette. Ha az ő apja lenne ennyire idős.....
Lassan felállt ,majd mellé sétált s leült. Megértően pillantott rá ,mialatt megérintette a kezét.*

Ne gondolj előre a legrosszabbra. Inkább élvezd, hogy itt van. Aurélius úr nagyon erős. Nem szabad rögtön a rosszra gondolni.

*Hallgatta a fiúkat és igyekezett feldolgozni a sötét elf piszkálódását amit igazából nem sértésnek szárt csak erős utalásnak, hogy vén lány. Mikor Seles mellé ült finoman pillantott rá és elmosolyodott kedvesen. Megrázta a fejét.*

-Ugyan Seles ne aggódj miattam. *Mondja őszintén de halkan, majd vissza a többiekre. Ez a tanács gyűlés igazán rövid, amikor Aurelius totyog be. Meglepődve pillant apjára.*

-Szép estét jó atyám. *Mondja és sietve állt fel és ment oda az idős Őrzőhöz és kedvesen pillantott rá, ám Aurelius kezében két tekercs volt.*

- Szép estét. Reméltem többen itt lesznek, de ha csak ennyien jöttünk el, hát akkor ennyien. Üdvözöllek Muracha. Örülök hogy látlak öreg barátom. Lassan a tanács meg fiatalodik. De mimár nem tudunk barátom. *Hangja komoly mégis derűs volt és az asztalhoz menve tette le a két tekercset.*

- Leiran kérlek gyere ide mellém. *Leiran így is tett apja mellé állt és érdeklődve nézte a két tekercset. Vajon mi lehet benne. Ezután Aurelius a megjelentek felé nézett.*

- Ezennel hivatalosan lemondok a Tanács vezetői posztról és a vezetést lányomra Leiranra hagyom. Leiran...* Fordul teljesen felé és oda nyújtja az egyik tekercset. Leiran teljesen ledöbben, hogy itt és most? Nem várhatnának vele? De már nem lehet, mert apja bele kezdett.*

- Geron Leiran! Bizalmam, és örökségem benned él tovább! Légy hű önmagadhoz, népedhez, és a sziget lakóihoz. Önön céljaid elé helyezve védelmezd a szigetet és azok lakóit. Légy igazságos és bölcs vezetője népednek és a tanácsnak! Ne hagyd, hogy a kapzsiság, a harag és a düh irányítsa szíved. Lég jó, légy hű (magyar) vezető! *Elmondva a hivatalos szöveget nézett lányára és büszkeséggel töltötte el szívét, hogy ezt még életében megcsinálhatja. Látja lányát a vezetői posztra lépni. Mintegy átadva a staféta botot.*

*Erősnek mutatva magát komolyan nézett atyjára és megfogta a tekercset úgy mondta a hivatalos szöveget.*

-Én Geron Leiran fogadom, hogy mindig igazságos, erős vezető leszek. A sziget és annak lakói érdekeit tartom szem előtt, és minden erőmmel a béke fenntartására törekszem. Életemet áldozom a szigetünkért, ha az a feltétele a békének. Szívem eddig is és ez után is a szigeté, Gaiai és a népemé.* Miután elmondta a fogadalmat Aurelius elengedte a tekercset és Leiran fejet hajtott apja előtt, aki szintén így tett. A másik tekercset kigörgetve felkerült a második név a Vezetők között. Leiran aláírta és utána vissza tekerte és azt is felvette. Ekkor már csak apja hajolt meg előtte, mint tiszteletet adva az új vezető előtt.*

- Szívem repes, hogy megértél a vezetői posztra. *Megsimítja Leiran arcát és a többiekre néz.*

-Örülök hogy láthattalak titeket. Ideje kimennem, hisz nekem itt már nincs keresni valóm. *Mondta és lassan kezdett el kibattyogni a teremből, majd el is tűnt az ajtó mögött.*

*Leiran felé fordulva nézett utána és még mindig tartotta magát. Nyelt egyet és a jelenlevő tanács tagokra néz.* -Köszönöm megjelenésüket. Ha nincs semmi kérdésük, kérésük akkor a gyűlést ezennel lezárom. Köszönöm a részvételüket. *Mondta és megfordulva indul el kifelé. Egyedül akar most lenni. Ez jobban szíven ütötte, mint hitte volna.*

*Kuku tűnődve és náha ásítva hallgatta a gyűlést. Ezek szerint Gildas éppen nincs otthon de a pupák koboldok szerint dologban jár el, tehát rendben van. A többi politikai maszlag nem is érdekelte de Dilec nevén majdnem elcincogta magát. Nem bírta megjegyezni oylan hosszú és vicces volt. Pedig jó lett volna ha meg tudja jegyezni.. folyton így szólította volna heccből.*

*Az öreg hangját hallotta meg végül és ösztönösen összehúzta magát mert érezte hogy nem lenne szabad hallgatóznia. De az öreg varázsló nem buktatta le, pedig ha gondolatokat olvas akkor biztosan tudta hogy itt van. Minden esetre nem kockáztatott és meg se pisszent egész idő alatt míg ott volt..*

* Amint Leiran lezárta a gyűlést ugrott is a függönyre hogy leereszkedjen. Amikor földet ért, Selestinához kocogott patkány alakban és megrángatta a nadrágszárát.*

Jó! Holnap átküldöm az egyik harcosomat a jelentéssel! Hosszú lesz, nem tudnám hollókra bízni. Ha esetleg késnék vele, majd arról küldök hollót.

Azért majd a szabályokat is jó lesz átbeszélni, nehogy eltérések legyenek a kettőnk verziója között, és ez félreértésekre adjon okot. Majd lefixálunk egy időpontot, amikor összeülünk és megbeszéljük. Ezt a lovagi tornát szerintem az ünnepségek után kellene valamikor megtartanunk.

*Aztán bejött Aurelius és a Tanács vezetői posztját átruházta a lányára. Csak reménykedhetett abban, hogy helyes döntést hozott a férfi. Leiran elég szeleburdinak tűnt még ehhez. Na, nem mintha ő nem érezné kényelmetlennek ezt az alfatémát. Amikor megtörtént a beavatást, halkan tapsolt egy keveset. Aurelius kiment, aztán Leiran is. Dilec felállt az asztaltól és nyújtózkodott egyet.*

Sietek, közeleg a vihar!

*Valahol távol egyre többször dörgött az ég. Nem tudhatta, de bízott benne, hogy nem a Falu felett. Egy szál lóval volt mindössze... Ahogy ment kifelé, egy kis patkányt látott átsurranni a termen, aki Selestina ruháját rángatta meg figyelemfelkeltésnek. Egy pillanatra gondolkodóba esett.*

Csak nem... Kuku?