Úton - "Örzők városa - Farkasok falva" között - éjjel

*Arou az örzők városából egyenesen a Vérfarkasok faluja felé vette az irányt. Óvatosan repült de a sötét égen is tisztán látszott hogy hatalmas viharfelhők tornyosulnak előttük*

-Amikor a felhő közelébe érünk dobálni fog a szél. Ha eddig nem fogtátok meg a kötelet tegyétek meg *szólt az utasainak és folytatta az utat*

*A jellegzetes kiömlőszél hamarosan meg is érkezett. A széllökések ide oda dobálták Arout aki ennek ellenére igyekezett simán repülné és tartani a tempót is. A mennydörgések egyre hangosabbak lettek a szél egyre vadabb.. aztán amint beértek a hatalmas üllőforma alá nyakukba szakadt az eső is. A víz ellen Arou szaporán pislogott. Sűrű villámlás közepette haladtak tovább. A széllökések nem csendültek és nem kímélték őket. Olykor váratlanul dobtak egyet a nagy sárkányon és az utasokon is. A kötél is egyre jobban magába itta a nedvességet és Arou érezte hogy már nem olyan szorosan érzi a hurkot mint kellene. Megfogta a mellső sárkánymancsaival és érezte hogy majdnem kioldódott a nedvességtől a csomó. Nem merte elengedni mert akkor bármikor leeshetnek az utasai. ezt mindenképpen újra kell kötni.*

-Kapaszkodjatok, le kell itt szállnunk egy kicsit mert lazul a kötél. *kiabálta túl a tomboló vihart* Ne aggódjatok! Megfogtam és tartom, nem fog kioldódni míg le nem szállunk. *nyugtatta meg őket és ereszkedni kezdett. a landolás nem volt egyszerű a tomboló szél és az ömlő eső miatt. Egy erdőben szállt le ahol volt egy kis tisztás. Továbbra is fénylő sárkány maradt, és nem váltott alakot. Úgyis inkább Dilec kell most ehhez a művelethez...*

-Dilec kérlek segíts újrakötni a kötelet. A sárkánymancsok erre nem alkalmasak. *kérte az Alfa segítségét*

*boldogan nyugtázta, hogy nem lett belőle chewbacca, és a másik szemöldöke is ép maradt.*

Köszönöm!

*Aztán felemelkedtek és egy viszonylag könnyű útjuk volt mindaddig, amíg be nem értek a viharba. Akkor Dilec úgy érezte, itt a vég - imádkozott, erősen szorította a kötelet, közben tartotta Yriszt is, talán kicsit erősebben is a kelleténél, majd érezte, hogy valami nem oké. Aztán Arou szólt, hogy kezd kioldódni a csomó.*

Rendben! Szállj le!

*Amikor földet ért Arou, azonnal leugrott a sárkányról. Nézte a szétcsúszott kötélcsomót, és megrázta a fejét. Túl vizes, ez akkor is szét fog csúszni, ha újra megcsinálja. De talán hazáig kibírja. Yriszt óvatosan leemelte a sárkányról.*

Állj meg itt! Mindjárt megoldjuk!

*A csomót szétbontotta és újrakezdte. Mikor végzett az utolsó simítással furcsa érzés lett rajta úrrá. Sőt! Az egész környéket átjárta ez a jeges érzet, ami félelmet és kétségbeesést keltett a jelenlevők szívében. Apró fénycsóvák jelentek meg a fűcsomók között. Gyönyörűen csillogtak és egyre szaporodtak. A legtöbb Arou, Yrisz és Dilec bokája körül kezdett keringeni, a többi csak tovasodródott a hideg levegővel.*

Mi a fene? Arou! Láttál már valaha hasonlót?

*Próbálta megérinteni a fényeket, de azok átmentek a kezén. Ezek nem egyszerű fénycsóvák, hanem… Megrettent, mikor lelkének egy darabja felsikoltott. Valami húzni kezdte az erdő belsejébe. Próbált átlátni a sűrű esőfelhőn, miközben semmit nem hallott a kabáton tompán kopogó esőtől. Valami nagyon nincs rendben!*

Maradjatok itt! Mindjárt jövök!

*Tett pár lépést előre, majd egy gyors helyzetfelmérés után beugrott a fák közé. Sötét volt, minden csupa sár, és ez a fojtogató pára! Mintha látott volna valamit a távolban. Közeledett felé. Dermedten, mindenre felkészülten figyelt és várta, mi fog történni.

Közben a fények még mindig köröztek Arou és Yrisz lába körül. Amikor ők hozzájuk akartak érni, a kezüket meglepő módon inkább kikerülték ezek a jelenések. Ez ment egy darabig, majd mintha apró állkapcsok lennének, kezdték csipkedni a bokájukat. Nem haraptak ki belőlük semmit, csak harapdálták őket.*

*Már levegőt is alig kapott. Zihálva megállt egy pillanatra, hogy visszanézzen, üldözik-e még? De a kifinomult érzékeinek, melyek még inkább élesebbé váltak ilyen felfokozott idegállapotban, nem sok hasznát vette ebben a hatalmas égszakadásban… Még soha életében nem látott ekkora vihart – de legalább most itt van a kellős közepén…

Nem lehet véletlen, hogy pont most van ekkora égszakadás! Biztos, hogy köze van ahhoz… – És már rohant is tovább… Próbált lavírozni a bokrok között, de ekkora sárban nem volt könnyű a manőverezés… Mezítelen lába meg-megcsúszott a nedves talajon. Sikerült is újabb karcolásokat és horzsolásokat szereznie, ráadásul rettenetesen égett a karján az a vágás… Ha csak rágondolt, már újból ordíthatnékja támadt már a fájdalom emlékétől is.

Fogalma sem volt, merre járhat, hiszen csillag sem volt az égen, sem egyéb tájékozódási pont. Valószínűsítette, hogy rövid életében még soha nem járt a sziget ezen részén, bár ezt nem tudhatta biztosra, így nem volt más út, csak előre… Egyre jobban kapkodott levegő után… csuromvizes volt, a sárban már lépni is nehezére esett, nemhogy szaladni… De nem állhatott meg! Tovább kell mennem! Egyre nagyobb és nagyobb erőfeszítésébe került minden megtett lépés… mintha a teste nem azt akarná, amit ő… mintha már nem is az ő teste lenne… Biztos a fáradtság… vagy talán mérgezett volt az a penge. Nem tudta biztosan… de nem is számított. Csak egy valami lebegett a szeme előtt: Tovább! És tovább!

Úgy érezte, mintha minden levegővétel égetné a torkát, és a tüdeje ólommá változott volna: már nem engedelmeskedett lélegezni…

Ekkor mintha egy pislákoló fényt látott volna meg, nem is olyan messze… Csak pár lépés… A fényhez egy árny is társult. Nem tudta ki az, de legalább nem az üldözői… Közeledett az alakhoz, aki észrevette őt… Míg az állt földbe gyökerezett lábakkal, ő utolsó erejével lépett még egyet, majd lassan lebegni kezdett – ő legalábbis így érzékelte, hogy az ismeretlen alak nyakába zuhan. Az szerencsére még épp időben elkapta. Érezte, ahogy egyre mélyebbre süllyed. A menekülő még belenézett a férfi szemébe és elmosolyodott, mielőtt az öntudatlanság békés óceánjába merült volna.*

*Kapaszkodott és örült hogy segíthetett Dilecnek. Erősen kapaszkodott a csomózott kötélbe és hallgatott. Ő nem tud mit csinálni, most csak egy utas.*

*Érezte ahogy kicsit megcsúszik a kötél és Dilec beszél Arouval és leszállnak. Mikor Dilec leszállítja bólint.*

-Legyetek óvatosak! *Mondta és hallgatózott de a dörrenésektől alig hallott valamit. Odafent már teljesen bedugult a füle és sípolni is elkezdett, így most csak állt és várt. Szorosan tartotta az esőköpenyt. A táskájába két könyv is a védelmében volt és Feret is abban kuporgott remegve.*

-Ne menj kérlek! *Mondta Dilec után, de már hiába kiáltott. Érezte ahogy csipkedi valami a bokáját.*

-Arou... mi ez? Valami mintha csipkedné a bokám. Hol vagyunk? *Kérdi és kezd kissé megrémülni.*

*Épp meg akarta köszönni az újracsomózást amikor ő is megérezte amit Dilec. Jeges félelemérzet jött az erdő felől. Arou ösztönösen nyugalom aurát gerjesztett maga köré a fehér mágiájával. A kis lényeket különösnek tartotta. Nem jellemző hogy éjjel viharban erdei talajon sétáljon ezért nem tudta hogy természetesek e vagy sem. De nem érzett felőlük semmi feketemágikus erőt így nem tulajdonította őket veszélyesnek. A lány viszont ijedtnek tűnt.*

-Dilec elment az erdőbe megnéz valamit. Mindjárt visszajön. *nyugtatta a lányt majd a bokájára tévedt a tekintete. a kis lényecskék egészen körülrajzották Yrist is, biztosan azok csipkedik.*

-Kérlek Yris, mássz fel a hátamra. Már meg van kötve a kötél. Itt biztonságban leszel. *Mondta nyugtató hangon*
-Amint fenn vagy magunk köré vonok egy erős mágikus pajzsot és még az eső és a szél sem zavar majd minket.. na meg a belógó ágak... mert ha fenn a pajzs, besétálok Dilec után az erdőbe. Nem hagyunk itt senkit.

*Botjával próbált tájékozódni és nehezen sikerült elérnie Arouhoz és megfogta az oldalát lassan simította végig addig a pontig ahol fel tud mászni. Keze érezhetően remegett. Igyekezett nyugodt maradni.*

-Egyre jobban csipkednek. *Mondja és megpróbál felmászni Arou hátára. Nagy nehezen sikerül és alig hall valamit.*

-Merre van Dilec? Én... én félek.... *Mondja ki nagy nehezen az igazat és szorosan fogja meg a kötelet ami Arou nyakába van.*

-Alig hallok valamit a dörgés miatt... a fülem is sípol... -Mondja ki hogy miért is érzi annyira elveszettnek magát most, de nem akarja gyógyítani, mert szüksége lehet később rá a betegnél.*

*Ahogy a lány hozzáért a képessége azonnal gyógyítani kezdte a füleit*

-Dilec elment az erdőbe megnéz valamit. Mindjárt visszajön. *ismételte meg amit mondott mert sejtette mi lehet a baj. Amint a lány elhelyezkedett koncentrált és mágikus pajzsot volt maguk köré. A vízcseppek és az erős szél is kívűl rekedt a pajzson, csak a hang és némi fuvallat jött át. *

-Biztonságban vagy Yris! Tedd az egyik tenyered a pikkelyeimre hogy elmúljon a fűlzúgásod *Nugtatta a lányt. Nem aggódott amiatt hogy nem lesz ereje a kereső varázslatra mert felkészült és tudta hogy pakolt el szellemi frissesség italát. Bár azt utána akarta meginni a vadászat előtt, de legfeljebb most majd a vizsgálat előtt fogja megtenni ha esetleg szükség lenne rá. Bár remélte hogy erre nem kerül sor. Viszont aggódott mi lehet az erdőben és óvatosan utánasétált Dilecnek*

*A ragyogás auráját felerősítette maga körül és a szokásostól jóval erősebb nyugtató fény vette őket körbe. Ez világította meg a sötét erdőt és Dilec nyomait ami Arorua követni kezdett. A bokrokon egyszerűen átgázolt. A fákat kerülgette. A behajló ágacskákat a pajzs tartotta távol, így mentek lassan előre. Arou észrevette hogy jópár fénylényecske vagy valahogyan a pajzson belül rekedt vagy csak úgy döntöttek hogy velük jönnek. Nem tett ellenükre semmit ha itt érzik jól magukat a lába körül, ám legyen....*

-Dilec? *szólongatta a farkast a nyomait követve, míg végül meglátott egy alakot a fényében aki akár Dilec is lehet és vele egy másikat... aki talán sérült...* -Dilec?

*Megtorpant, mikor már elég mélyen benyomult az erdőbe. Az a valaki, akit látott, még mindig közeldett. Amikor kiért hozzá, a karjaiba omlott. Majdnem megrémült, és felkészült egy esetleges támadásra, de a pillanat töredékrésze elég volt ahhoz, hogy lássa: "támadója" egy menekülő. Elég rossz bőrben volt, de ezt csak azután tudta megállapítani, amikor a nő a karjaiban volt. Váratlanul érte, és a hirtelen súly miatt a lába megcsúszott, így letérdelt vele. A nő még a szemébe nézett, majd elájult. Szőke haja csatakosan tapadt az arcához, tele volt az egész teste karcolásokkal, bal alkarján pedig egy jókora vágás éktelenkedett. Mi a szösz? Nincs cipője, a ruhája csupa víz és sár, néhol megszakadt. Bajban van a nő - ezt gyönyörűen levezetett vaslogikájával következtette ki. Fél karjával fogta, a másikkal leküzdötte magáról az esőköpenyt és a nőre terítette. Majd felnyalábolta és épp elindult volna visszafele, amikor meghallotta Arou hangját.*

Arou! Gyere, segíts! Nem tudom mi történhetett, de van itt egy plusz utas! Gyógyításra van szüksége, bár nem tűnik annyira komolynak *csak jobb félni, mint megijedni - tette hozzá magában, és mikor odaért a sárkány, hozzávitte.* Van egy mély vágás a karján és tele van karcolásokkal. Szerintem menekült valami elöl.

*A sárkány oldalához lépett és feltette Yrisz mögé. Újra megvizsgálta a kötelet.*

Nemsokára a faluban leszünk, addig ki fog tartani a csomó! Milyen gyorsan tudsz repülni?

*Kérdezte Arout, miközben ő is felszállt, majd újra megfogta az ismeretlent, hogy le ne essen, másik kezével a kötelet fogta meg.*

Yrisz, kapaszkodj te is, kérlek! Kész vagyunk!

*A kicsi fehér lények abbahagyták a harapdálást, amikor pedig az aurát felhúzta Arou, a legtöbbje megijedt és eliszkolt. Viszont néhány bennrekedt, de ekkor mindannyian megnyugodtak. A csipkelődés abbamaradt és békésen a fehér sárkánnyal tartottak. Olyanok voltak, mint a kiscsibék az anyjuk körül - eddig féltek attól a negatív energiahullámtól, ami az erdő belsejéből áramlott, azért csipkelődtek, hogy magukra vonják a figyelmet, most, hogy már biztonságban voltak, csendesen mászkálgattak a fűben. Viszont ahogy a sárkány egyre beljebb ment az erdőben, a lények egyre inkább visszamaradtak. Nem akartak az energiaforrás közelében lenni, csakhamar a legtöbbje ki is lépett az aurából és eliszkolt. Csak néhány maradt bent, a legbátrabbak. Ezek rácsimpaszkodtak a sárkány lábára, de csak azért, hogy biztosan ott maradjanak az aurán belül. Kapaszkodtak.*

*Kapaszkodik a kötélbe amikor elindul Aurora. Nem szól semmit. Finoman megfogja Arou hátát a füle hamar meggyógyult és hallotta Dilec hangját.*

Jobb felé vannak Arorua! *Mondta és mikor Dilec oda ért segített felrakni a lányt. Megfordult feléjük és Dilecnek mondta miközben keze alatt fény jelent meg.*

-Nem tudok most kapaszkodni, mert elkezdem meggyógyítani. Nem szeretném hogy komoly baja legyen. *Mondta határozottan és a lány sebei felett tartotta a kezét és lassan az egész testét fény borította be. Képességét használta nem a fehér mágiát. Mégis nagyon hasonló volt a kettő egymásra.*

-Arou kérlek repülj alacsonyan vagy a felhők felett, ha ez megoldható. *Mondta őszinte kérlelő hangon.* Ha a pajzsot fent tartod a ritkább levegő nem okoz gondot a felhők felett, de én is segítek benne. *Mondta és akkor behunyva szemét koncentrálni kezdett és erősítette a pajzsot és gyógyítja is az idegen lányt.*

*Amikor látta hogy valóban Dilec az és egy ájult alakot hoz, odacsörtetett hozzá. Ekkora alakban aligha lehetett osonni az erdőben. Amikor odaért leereszettet a mágikus pajzsot de a ragyogás auráját magán hagyta hogy elnyomja a negatív sugárzást. Úgy fordult és helyezkedett hogy Dilec könnyebben feltehesse a plusz utast és ő maga is fel tudjon ülni. *

-Értem. Úgy tedd fel hogy valahol hozzáérjen a bőre a pikkelyeimhez. Akkor menet közben is gyógyulni fog. *adta a tanácsot majd mikor sikerült mindhármuknak fenn lennie ismét maga köté vonta a pajzsot hogy senkit ne csapjon le egy belógó ág sem és kicsörtetettt a tisztásra*

*Hallotta hogy Yris is gyógyítani kezdi az utast. És elmosolyodott mert neki is ugyanez az ötlete volt*

-Gyors leszek! *mondta Dilecnek és magukon hagyva a pajzsot, amit közben Yris is megerősített, felszökkent a levegőbe. Így hogy ketten tartották a pajzsot annak ellenére is tudott spórolni az energiáival, hogy sérült is volt a fedélzeten. Őt gyógyítani kezdte a képessége ahogy hozzáért és egyben érezte a lány karcolásait és a vágást is.. és valami mást is.. igen.. méreg. Az állapota komolyabb mint amilyennek elsőre látható volt. De érzékelte azt is hogy Yris gyógyítani kezdte a mérgezést és a sebeket amik látványosan gyógyulni is kezdtek. Nem is figyelte hogy a kis lények közül vannak e akik kapaszkodnak. Olyan kis békés szendéknek tűntek, remélte nem taposott agyon egyet sem*

*A pajzsnak köszönhetően az ömlő eső már nem verte ugyan őket és a szélből is csak szellőnyi jutott át, de némiképp érezték a vihart mert Arou a villámok és az idő szűke miatt inkább alacsonyan repült. A széllökések valamelyest még alacsonyan is megvoltak és ide oda hintáztatták őket de a sárkány hajthatatlanul elős szárnycsapásokkal sietett utasaival a farkasfaluba.*

---> vérfarkasok falva, Bázis -->