A Vérfarkasok falva -Utcák

Rendben, akkor menjünk. Van kaja, sok szoba, és persze fürdőhelyiség sem egy...*vont vállat, miközben elől vezette a csapatot.*

*Olykor-olykor volt egy kanyar. Végül elérték a házat. Szép kidolgozású építmény volt, sok ablakkal. Amint beléptek, egy folyosó volt előttük, ami egyenesen a konyhába néz. Bal oldalon a pincéhez vezető út nyílik,és a lépcső nyújtózik a magasba, mármint a 2.emeletre. Jobb oldalon volt a nappali, és az étkező. Ezek nem voltak elválasztva. A sarkokban növények, vagy nagy virágok álltak, a kisebbek pedig pl. az asztalokon és az ablakok párkányain.*

Először mit szeretnétek? Mosakodni, megnézni a szobátokat, vagy enni? Összesen 3fürdőm van, 5 vendégszoba, és egy nappali, konyha, étkező, pince, és padlás. Erkély is van! *szólt kedvesen, és várta az ötleteket/válaszokat*

*Toporgott egy keveset, gondolkozott, hogy most mit csináljon? Hisz Carme úgy utálja, mint talán még soha senki. Mert még Gauldothoz el is ment volna, de ahhoz a nőhöz...! Mikor látta, hogy nem nagyon figyelnek rá, enyhén elhátrált, majd elindult felkeresni Dilec házát. Mikor megtalálta meg kellett állapítania, hogy azért legutóbb nem nézett ki ilyen pöpecül. Mit nem tesz a vezetői rang! Bár nem számított rá, leellenőrizte, hogy még mindig ott tartja e a farkas a házkulcsot, és legnagyobb megdöbbenésére valóban megtalálta az udvar egyik üregében. Halkan benyitott, Raden azon nyomban elheveredett a padlón. Freya felkereste a fürdőt, lezuhanyozott, beáztatta ruháit, majd törölközőbe csavarva kutakodott magának valami felvehető darabot. Végül fellelt egy szűk nadrágot, és egy sötétkék inget. Gyorsan belebújt, majd Radent is lecsutakolta. Keresett valami étel szerűt, de persze nem talált semmit, így nekiállt alkotni valamit. Az evés végeztével lefeküdt aludni, bár tudta, hogy ébredése nem lesz zökkenőmentes, ha a házigazda itt találja. Hamar elnyomta az álom.*

>>>> Vérfarkasok falva- Carme háza: Carme, Gauldoth, A.J.//

*nem volt meglepve a lány reakcióján abból amit a harcostársaitól hallott róla. Bár ez neki inkább duzzogásnak tűnt. Nem értette miért kell egy jó tanácsért puffogni... persze ő nem volt harcos és nem érezte át hogy egy harcosnak Eras előtt ilyet mondani nem éppen tapintatos dolog. Látta hogy Sayla egyre fáradtabb, de nem szólalt meg újra mert felesleges lett volna. Már látszottak a farkasfalu házai. Arorua megkezdte finom ívű ereszkedését. Fényaurája jól láthatóan kirajzolta őt az égen így az is észrevette a három közeledő sárkányt akik eddig esetleg nem tették volna.*

*Hamarosam megérkeztek. Nyugodtan szállt le, átalakult s úgy tette le a kedvesét a földre. Körbepillantott. Nem sokan voltak itt a falu ezen részén. Hosszan nézett szét.*
Hát..nem úgy tűnik ,mintha buli készülődne....
*Azzal a többeikre pillantott.*
Na?

*Sayla szinte hálás volt, hogy meg érkeztek, de ez csak egy rejtett burkolt sóhaj tükrözte. Kihúzta magát és körbe nézett.*

-Még szerintem a búcsúztatáson vannak... a mezőn láttam a vérfarkasokat meggyújtatlan máglyák körül. Az egész éjjelt át harcolták, így elégé fáradtak lehettek, biztos aludtak eddig. *Mondta nyugodtabb hangon.*
___________________
Leiran:

*Mosolyogva pillantott Erasra és finoman a kezébe nyomta a csomagolt ételt, majd ő is körbe nézett és utána arra amit Sayla mondott.*

-Igen valószínű. Sayla meg én talán oda megyünk és lerójuk a tiszteletet az elhunytak előtt. Ti menjetek tovább szép lassan. *Mondta a két férfira pillantva.*

-Nem lesz semmi baj. *Mondta kedvesen pillantva Erasra és egy mosolyt is megengedett felé. Szeme csillogott és vágyakozott, de türtőztette magát.*

*Leszállt Eras mellé de nem alakult át, továbbra is a derengő sárkány maradt.. a sötétben egyre jobban látszott a fénye*

-Egyetértek a hölgyekkel. Bizonyára még tart a megemlékezés. A buli majd csak az után lehetséges.. az is lehet hogy egy nappal később várható, ha a megemlékezéssel csúsznak. Nem vagyok biztos benne hogy az ilyesmit annyira ki lehetne számítani. Szerencsére senki sem olyan gyakorlott a háborúban.

-Továbbá az is lehetséges hogy a nevezett "buli" valójában a megemlékezés folytatása és korántsem olyan lesz mint ahogy Sayla emlékezett, hiszen ez a helyzet most teljesen más lehet mint az akkori ahonnan a tapasztalata ered.

-Ez most nem csak a győzelem hanem a gyász alkalma is egyben... *fejtegette a gondolatait miközben Leiran leszállt Eras hátáról* - talán amolyan búfelejtő ünnepség lesz ez valójában, majd a búcsúztató ceremónia után... *találgat tovább*

*Bolintott.* Meglehet....ez egy szokás ,a harcok után.
Jó..jó menjetek csak , mi addig elindulunk aztán majd utána találkozunk.
Dilecet keressétek ha lehet, jó Leiran?
*Tekinett a lányra. Látta a szemeiben a vágyat, erre csak elmosolyodott, majd Sayla felé tekintett szigorubban*
Vigyázz azz örző kisasszonyra!

Gyere..menjünk.
*Indult meg a föld alatti város irányába, míg a szentfazékhoz szólt. A csomagot viccesen cippelte.*
Mennyi minden lehet ebben....

*Sayla bólintott Eras felé és utána Leiranra pillantott.* Menjünk mi is. *Mondta a lánynak és intett a főnöke után és elindult arra amerre látta a népet.*
________________
Leiran:

-Azért vigyázzatok magatokra ti is. *mondta utánuk szólva és Sayla után indult. Csendben haladtak egymás mellett és a mező felé tartottak. Csendben tették meg a távot, nyugodt léptekkel. Furcsállta, hogy Salya nem kezd el bókolni, de igazából csak örült neki. Lassan elérték a mező szélét.*

/-> Megemlékezés helyszíne mező (Leiran társaságában)/

*sárkányformában követte az emberként sétáló Eras úrfit. Mögötte lépdelt szárnyait úgy tartva hogy kényelmesen elférjen majd Yeralti utcáin... kellemes séta várt rájuk még mire elérik Gildas házát. Ahogy sűrűsödött körülöttük a sötétség, Arorua fénye úgy világította meg a környezetet.

>>-- földalatti város utcái>>>

*Megfordult a fejében, hogy bemegy Carméhez, hogy elsírja neki szíve bánatát, de ekkor eszébe jutott, hogy A.J. ott van, így ugrott ez az ötlet. Meglepő módon üresnek érezte magát. A hajnali hűvös levegő kitisztította orrából a füsttől. Átkozta magát, amiért ennyire ki tudta billenteni Freya a lelki egyensúlyából, miközben a lány éli világát a rózsaszín ködben! Megígérte, hogy többé nem jön el! Megígérte, hogy soha többé nem látják egymást! És ő hitt neki! Erre csak úgy beszambázik ide, és mindent felborít. Jeges érzés járta át a szívét: ugye nem...? Már nem! Vagy még mindig...? A gondolatok kétségbeesett gyorsasággal pingpongoztak egymással, Dilec úgy érezte, menten megzavarodik. Rohanni kezdett, hátha gyorsabb lesz, mint ez az értelmetlen agyalás. Ahogy szaladt, úgy érezte ez az ötlet volt az egyetlen jó ötlet ezen az éjszakán. Lassan megnyugodott. Amikor beért a Bázisra, felment a szobájába, a VIP részleg mellé. Jólesően konstatálta, hogy az őrök vigyáznak Wrahnra. Magára csukta a szobaajtót és elment lezuhanyozni a külön fürdőjébe. Miután ezzel végzett felvett egy kényelmes nadrágot majd eldőlt az ágyban akár egy darab fa és azonnal elnyomta az álom. Mikor fordult egyet álmában, egyetlen szót mormolt el a fogai között: miért?*

*Dilec nyűgösen ébredt arra, hogy valaki dörömböl az ajtaján. Felült az ágyban és szétnézett: nem otthon volt. Valami derengeni kezdett, hogy reggel nem ment túl a Bázison a házáig, hanem befoglalta a saját szobáját bent az épületben. Nyúzott arcát kicsit megdörzsölte, haját teljesen elfeküdte. Mintha szét akarna folyni, úgy mászott le az ágyról és elbotorkált az ajtóig. Amikor kinyitotta azonnal be kellett csuknia a szemét. A fény rettentően zavarta, a feje is sajgott. Másnapos volt. Hunyorogva sikerült vagy tizenöt pislogás alatt rájönnie, hogy Wrahn áll az ajtaja előtt. Azonnal kihúzta magát.*

Mi van?

Nem tarthatsz fogva!

Nem tartalak fogva! A vendégem vagy! És most jó vendéghez híven itt maradsz és nem zargatsz engem!

Hazamegyek!

Előbb vadászlak le, minthogy átlépnéd a küszöböt. Látod ott a szemközti falon azt az íjkészletet? Látod? Na, azzal foglak megölni! És tudod, hogy vagyok annyira önfejű és őrült, hogy ezt meg is tegyem, mert nem érdekel, hogy utána felakasztanak! Legalább Te nem rontod itt a levegőt! Na, tűnjél befelé! Ti meg ott! *szólt az őröknek, akik megszeppenve figyelték az eseményeket. Egy ideje már cirkuszolhatott az öreg, mire vették a bátorságot és beengedték az oroszlán barlangjába, hogy rendbe tegye. A felszólításra felbátorodtak és két oldalról megragadták Wrahnt.* Ne engedjétek ki a VENDÉGET!

*Visszatoloncolták a szobába, bár ellenkezett a férfi, semmi esélye nem volt. Dilec fáradtan ment vissza a szobába, felöltözött egy gyakorlós nadrágba és egy egyszerű atlétába. Cipőt húzott, majd kiszaladt a terepre. Futással kezdte az ébredést, de minden egyes körnél megállt inni egy kevés vizet. A nap már magasan járt az égen, dél is elmúlhatott már. De nem érdekelte, a fejfájástól alig tudott gondolkodni. Úgy érezte magát, mintha kétszer kimosták volna, semmi ereje nem volt, de ő mégis hajtotta magát. Miután legalább már egy órája futott, bement az edzőterembe. Senki nem volt ott, mindenki a tegnap éjszakát pihente ki. Nem is fogja őket zargatni, talán még holnap se! Néhány bemelegítő ütés és rúgás után elment a bokszzsákhoz. Kezére fáslit kötött, és nem törődött azzal, hogy leszedi ezzel a varrt az ökléről. Érezte, ahogy elmúlik a fejfájás, vagyis ezt hitette el magával, mert a keze néhány ütés után már sokkal jobban sajgott, mint a feje. Csurgott róla a víz, de nem érdekelte.
Már egy jó ideje edzhetett így, teljesen belefeledkezve a mozgásba, mikor nyílt az ajtó és a csapos jelent meg, civilben. Odasétált Dilechez és karba tett kézzel figyelte. Először nem is akart róla tudomást venni Dilec, de egyre jobban zavarta a férfi szúrós tekintete. Két püfölés közben szólalt meg.*

Mi van, mit akarsz?

Te mit csinálsz? Halálra hajtod magad! Ki vagy száradva, legalább igyál valamit!

Ittam már eleget! Ha csak ezért jöttél, akkor mehetsz is!

Miért nem akarsz beszélni az estéről?

*Dilec leállt.*

Beszélni? Az estéről? Kanapét nem hoztál? Anélkül nem állok veled szóba!

Nem nézel ki túl jól. Nem egyszerű alfának lenni, idő kell ehhez, hogy megszokd. És tudom, hogy maximalista vagy. De nemcsak ez a baj, ugye? Zavar az is, hogy Gaul csapja a szelet Freyának, aki viszonozni látszik a vonzalmat.

Na, álljon meg a menet! Hogy jönnek ők most a képbe?

Úgy gondolom, a tegnapi kisebb tűzeset az ő számlájukra írható. Amikor szakítottatok *Közben Dilec dühösen kezdte újra az öklözést, a fáslit lassan teljesen átvérezte a bütykeinél.*, emlékszem, azt hitted, ez is csak olyan kisebb vita, ami után ismét egymásra találtok. De Freya nem jött többé vissza. És amikor ez tudatosult benned, magadba zuhantál. Fél évig mást se csináltál, csak ittál, mint a gödény! Undorító voltál. Aztán jött egy fuvallat és ismét talpra álltál. Azt hittem, sikerült végképp kigyógyulnod ebből a kapcsolatból! De úgy tűnik, még mindig nem engedted el!

De, elengedtem! *Egy utolsót belebokszolt a zsákba, ami nagy ívben lengett ki. A férfi felé fordult.* Tudod, hogy hányszor elengedtem már?? Most valamelyik nap történt meg a tényleges búcsúvétel, ránéztem és... és azt éreztem, hogy rendben, vége! Nem tartozunk egymásnak semmivel. És örültem! Nem akarom őt visszakapni! Az érzésre vágyom, amit átélhettem vele. Az alkohol ismét előhozta ezeket tegnap. És ez a nő, olyan, mint a bumeráng!!! Mindig visszajön és emlékeztet rá, hogy milyen szerencsétlen vagyok!


Keress magadnak másik nőt!

Kell a francnak! A falka az én társam! Nem kell más!

*csak felsóhajtott és inkább másra terelte a témát.* Miket kellene még ma elintézned?

*Dilec gondolkodóba esett, majd egy kicsivel hosszabb szünet után belekezdett.*

Ó, csak egy-két apróságot. Tehát: bíróság elé kell vinnem Balthazart, amiért a Sziget ellen merényletet tervezett. El kell ítélnünk a csatlósaival együtt. Kaptunk egy szerződést, melyben Balthazar ingóságainak egy részét lefoglalták és elvitték, ezt még ki kell vizsgálnunk, közben a nemesek felkelésében is ítéletet kell hoznunk, a katonákat közmunkára fogni, Wrahnt lecsukatni, a nemesi törvényeket valahogy felülbíráltatni és kijátszani, a banderiális sereget felszámoltatni, nemkülönben a Tanács gyűlést tart ma este, még oda is el kell mennem. Illetve alfa vagyok, itt vannak az amúgy mindennapos dolgok is.

Hm. Túlélhető. És mit fogsz most csinálni?

Ma csak két dolgot: eszek és elmegyek a gyűlésre! Amúgy nem tudom, hogy Carme hol a fenében lófrál! Már rég itt szokott lenni ilyenkor! Bár... A.J.-jel van. A francba! Én már senkinek nem számítok?

Ha ez vigasztal... engem érdekel, mi van veled!

Inkább ne. Készülődnöm kell.

*Dilec elment lezuhanyozni, majd kiadósan megreggelizett. A nap már lemenőben volt, jól eltelt az idő. Hamarosan indulnia kell. Szépen felöltözött, bekötötte a kezeit, és egyetlen lóval, kíséret nélkül elindult a gyűlésre*

--->>Őrzők Városa -Tanács terem//

*A kez erintese a kezen terelte vissza az onmarcangolo tanacstalansagbol. *
-Tehat nem vetted a lelkedre * halvanyan elmosolyodott a megkonnyebulestol* -mar azt hittem megbantottalak. *viszonozta az olelest es nem erdekelte ki latja oket vagy sem. Szorosan megolelte, harcedzett izmaival kicsit megropogtatta a ferfi csontjait*
-koszonom hogy megkertel ra. * Valamiert ezt nagyon fontosnak erezte. Tobbet jelentett, mintha a ferfi bokolt volna. *

*Melyen a masik szemebe nezett es komolyan kerdezte*
-Hogyan szolitsalak? * nem akart meg egyszer bajt okozni. plane nem akarta ot rossz helyzetbe hozni a bazison... Erezte hogy ez az egesz nagyon nehez lesz a ferfinak. De mellette akart lenni es segiteni.. Egyelore nem tudta miert erez igy... Csak tudta hogy ezt akarja mindenkepp. * *

Nem bántottál meg! Kemény legény vagyok, ne félj! *ölelés* tyű, micsoda ölelés! Van ám itt erő-izom!

Hogyan szólíts? Hogyan szeretnél? Tigrisem? Hősöm? A mackót nem szeretem, mert akkor úgy érzem, hogy kicsit súlyosabb vagyok, pedig nem is, csak a télre raktározok! *nem mintha lett volna rajta valami felesleges. Ugyan honnan?* Figyelj! Nem akarom, hogy ilyesmin fennakadjunk! Hívhatsz Vishousnak. Csak ha mások előtt használod, összezavarod őket. Valószínűleg. Ez a név legyen a mi hálószobatitkunk, mit szólsz? Azt hallottam, hogy sok ilyen titokra ráhúzzák ezt a hálószobai titulust. Talán ez is belefér, nem?

*Elvigyorodott, majd lassan bújt ki az ölelésből. Megfogta a lány kezét és már éppen el akart indulni, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan visszafordult, finoman beletúrt a lány hajába a tarkójánál és megcsókolta. A csók egy pillanatra elvesztette az intenzitását, de csak annyira, míg egy köszönömöt elsuttogott közben.

*A kis csapat lassan elérte a Bázis környékét. Tulkas végig csendben lépdelt a párocska mögött, mielőtt eljöttek magára dobott egy vastag szürke köpenyt, így teljesen hitelesen adta elő a hegyomlás szerepét. Úgy tűnt mintha egykedvűen nézelődött volna, de valójában valamiféle csetepatét keresett. A tegnapiban nem vett részt, de alaposan feltüzelte. Gaul egy pillanatra sem engedte el Freyát, végig szorosan maga mellett tartotta. Nagyon jól esett neki a sötét elf közelsége, és az illata is...bódító volt...az zökkentette ki az álmodozásából, mikor meglátta A.J.-t és Carmet az út közepén csókolózni. Nem hitt a szemének! Úgy látszik az évnek egy olyan szakába léptek, amikor a kitaszítottakat nem csak hogy visszafogadja a falka, de még párt is találnak maguknak. Elismerően füttyentett és felmutatta hüvelykujját A.J.-nek, közben vigyorogva odasúgta Freyának:*
- Azt figyeld...gondoltad volna?

*Nehezen ért be végül a vérfarkasok falujába. Egészen komolyan nézett végig a sok tető között. Felsóhajtott.*

Ha itt nincs, nem tudom, hol kereshetném...*kissé megszédült, majdnem elesett. Terpeszbe megtartotta testét, orrnyergét összecsípte.* Óh, Harmi, miért tűntél el?* kérdezte az égre nézve, aztán összeszedte magát, és elindult.*

Hé, cica, mit keres itt egy ilyen szép hölgyike a mi utcánkon?*a mondat teljesen váratlanul érte. Hogy ily faragatlanok legyenek a lakók? Nem foglalkozott velük, nem az a feladata, hogy bájcsevegjen egy-két szoknyavadásszal, így továbbsétált.

Meglátott egy szép párt. Magabiztosan sietett feléjük.*

Elnézést, hogy megzavarom a pillanatot, de nem láttak egy Harmónia névre hallgató elf fiatal lányt? A keresésére küldtek, de az mi környékünkön nem találtam semmi nyomot. Az állatoktól tudtam meg, hogy legutóbb ezen a helyen tartózkodott. Nemmmm ismerős?*hosszan nézte a szőke hajú nőt, és a vele előbb ölelkező fekete hajú férfit. Reménykedve tekintett rájuk. *

-Anyumtől a főzést tanultam, apumtól a harcot... *játékosan felemeli egyik karját és megmozgatja keményen szálkás de azért még nőies bicepszét*

-Rendben Tigrisem. *duruzsolja és ad neki egy puszit* - akkor máris van egy hálószobatitkunk *csillan fel a szeme, és gondolatban hozzáteszi hogy többet is akarok belőle*

*A hirtelen csóknál szemtelenül hozzásimul és átkarolja a férfi derekát hogy magához vonja. A mozdulattól a csípője egy kicsit A.J. lágyékához préselődik. Hosszú édes csók ez a bázis előtt a nyílt utcán, de nem érdekli hogy nézik. Most éppen másvalamivel van elfoglalva.. sokkal jólesőbb dologgal*

*Egészen addig míg valaki meg nem szólította*

-ööö.. kit? Hogy Harmónia..? *elgondolkodott* Utoljára a kocsmában láttam.. Tegnap este. Azóta nem találkoztam vele mert.. volt egy kis csetepaté. *megfogta A.J. kezét csak úgy, mert jólesett megérinteni*

*Elmélázva ballagott az utcán, amolyan robot pilóta üzemmódban, közben Gaul kezét fogta. Annyi minden történt vele ezalatt a pár nap alatt! Persze főleg a jó élmények voltak fölényben, ennél a gondolatnál lopva a mellette sétáló férfira nézett. Az ő kérdése rázta fel elmélkedéséből.*
Mi? Hogy...? Azt az eget! *még épp elkapta a csókot, majd észrevette a hozzájuk lépő lányt. Hát, akkor biztos nem lesz baj, ha ő is odamegy. Elengedte Gauldoth kezét, A.J.-hez rohant* Úristen, de örülök neked! Mindig is tudtam, hogy nem vagy reménytelen! És, Carme! Tudom, hogy eddig nem volt valami rózsás a kapcsolatunk, de ezek után bocsánatot kérek tőled mindenért! *őt is megölelte, miközben legjobb barátját is szorongatta, A.J. fülébe suttogott* Bejött a kártya, bibibíííííí!
*Visszanézett Gaulékra, integetett nekik, hogy igyekezzenek.*
Nagyon aggódtam ám érted. Mármint ma reggel, ahogy eszembe jutottál. Gondolom akkor minden rendben.
*Mosolyodott el sejtelmesen.*

*Mosolygott a lány válaszain. A csóknál, ami közelebbire sikerült, mint ahogy elképzelte, megint beindította azt a fura érzést... Mintha sokkal gyorsabban pumpált volna a szíve és még valami. Volt a helyzetben valami vérlázító, hogy a nyílt utcán, ennyire az érzelmek elején, mégis ennyire közel és tabuk nélkül: valami tilos, ami mégis bizserget, valami illetlen, amit feltöltött a szenvedély. Folytatta volna a csókot, de ekkor füttyentést hallott. Kinyitotta a szemét: hát Gaul -> Freyával! Na, ők sem voltak épp távol egymástól! Lassan szakadt el a lánytól, bár valahol ott a fejében egy gorilla üvölteni kezdett, hogy neee, visszaintett Gaulnak egy kaján vigyor kíséretében, majd odajött egy ismeretlen lány.*

Harmonia? Ő Chrisszel jött... együtt vacsoráztunk, aztán visszamentünk a kocsmához, de azóta nem láttam. Nem került elő? Tudunk valamiben segíteni?

*Aztán Freya letámadta.*

Jól van, jól van, nyugi!! Minden ok. Jah, a kártya... És Te hol töltötted az éjszakát, hmm??

*Sunyi pillantás kíséretében a közeledő Gaul felé biccentett.*

Nem akarsz mesélni valamit?

*Az elf nő felbukkanása koránt sem lepte meg annyira mint a felé szálló örömködő Freya. Ijedtem vett nagy levegőt és védelmi pozícióba helyezkedett volna de a sötételf gyorsabb volt és letámadta őt is egy öleléssel. *

-ugyan! *mondta zavartan* - én sose voltam a haragosod, csak nem mindig jöttünk ki egymással. Ööö... tudod mit? Akkor én is bocsi ha megbántottalak...

*hebegte a mondatokat. Nem tudta hova tenni ezt az egészet aztán Freya valamit súgott A.J.-nek és tovább ölelgette a férfit. Ekkor jelentőségteljesen megszorította a A.J. kezét. Hirtelen túl sokan lettek körülötte. Legszívesebben egy farkasüvöltéssel zsebre vágta volna a kék szemű tigrisbigrisét és futott volna vele hazáig. Méghogy valaki ölelgesse és sugdosson neki... azt már nem! Kicsit kezdett felmenni benne az ideg. Ha Freya nem ereszti el A-J.t pár pillanaton belül akkor tuti megint ki fog bukni rá. *

*Tulkas némán lépdelt Gaul mögött, amíg az odaért Freyához, aki már visszafordult A.J.-hez. Lopakodni kezdett és mikor a nő mögé ért hirtelen átölelte hátulról, fejét a vállán pihentette meg. Biztos úgy nézhetett ki mint valami szeretethiányos macska, mert ő legalább is annak képzelte magát. Minden olyan jó volt most, talán már-már túlságosan idilli volt az egész...nem, nem is engedte a gondolatot gyökeret vetni, csírájában taposta el.*
- Heeeló, milyen kártyáról van szó?

*Észrevette a jövevény erdő elfet, összeszűkültek a szemei ahogy az arcát fürkészte. Hol láttam már? Rettentően ismerős...mindegy, nem érdekes. Tudta jól hogy miért ismerős a lány kinézete, csak nem akarta bevallani magának. Jobbnak látta így.*
- Gauldoth Waerjak vagyok...üdvözöllek.

*A hegyomlás árnyékot vetett az ifjú párra ahogy mögéjük ért. Diszkréten köhintett, jelezve hogy vár valamire. Gaul gyorsan kapcsolt és a háta mögé bökött hüvelykujjával, ez idő alatt az öreg gyorsan szemügyre vette a jelenlévőket azzal a rubinvörös szemekkel. Dián egy pillanatra neki is megállapodott a tekintete, de nem sokáig.*
- Azt hiszem vele még egyikőtök sem találkozott...ő itt az apám, Tulkas Waerjak.
- Vagy ha olvastatok feljegyzéseket egyes harcokról, Tulkas a Vitéz. Örvendek.
*Nyugodt, mély hangon szólalt meg és meghajolt, térdig érő ősz haja az arcába borult, de megigazította ahogy felegyenesedett.*

*Bólogatott, miközben az eszébe véste a válaszokat. Kocsma... Étterem... Chris... Aztán hosszan elgondolkodott. Egy Chris? Lehetséges, hogy köze van az eltűnt lányhoz.*

Köszönöm szépen!*megdöntötte fejét, majd újra a két szempárba tekintett.* Ki az a Chris, hol tudnék vele beszélni?*A válaszra várt, de ekkor megjelent két férfi egy elf nővel. Ez Freya, vele már egyszer összefutott, még régebben. Leülhetne vele, kicsit csevegni Harmóniáról. Gondolataiból feleszmélve figyelte meg, hogy Gaul, majd az apja is megakad rajta. Kínosan érezte magát.*

Nagyon örvendek! Oerba Dia Vanille vagyok.*egyik része menni, másik maradni akart. Nem tudta, mit csináljon.*

*A.J. kérdésére elvigyorodott.*
Gaulnál voltam.
*Látta Carme pillantását. Valahogy Raden is így fixírozhatta újdonsült párját. De ugye tudja, hogy A.j. és ő szinte már tesók? És hogy tulajdonképpen így már majdnem sógornők lettek? Mindegy, inkább elengedte a férfit. Gaul ekkor ölelte meg. Megfogta kezeit.*
Jóskártya. Pár napja húzattam belőle A.J.-jel, már be is jött. Azt hiszem, ez volt a leggyorsabb időintervallum, amit eddig produkáltam.
*Jobban megnézte az elfet míg bemutatkozott. Áh, igen, egyik alkalommal találkozott vele valamelyik elf faluban. Észrevette a lány bizonytalanságát, szeretett volna segíteni, de hirtelen semmit nem tudott mondani. Rövid gondolkozás után mégis megszólalt.*
Chris az Őrzők városában van jelenleg, aztán azt hiszem Saylával lesz találkozója Sárkány városban. Fél füllel mintha hallottam volna a kocsmában.

*Miközben Freya ölelgette, érezte, ahogy Carme megszorítja a kezét. Mintha mondani akarna valamit. Fél szemmel rásandított a lányra, és megijedt. Ajjaj, ebből baj lesz! Mintha zölden kezdett volna világítani a szeme! De szerencsére hamar elengedte Freya, akit Gaul azonnal átölelt. Hát, ezek is összemelegedtek! Előbb Carméra figyelt, kicsit megrázta a kezét, hogy figyeljen rá, majd védekezően egy "nem történt semmi" vállrándítással próbálta oldani a feszültséget. Aztán Gaulra nézett, és elveszettnek tűnt. Szinte rá volt írva az arcára, hogy "ezek a nők... ki érti őket?"

Tulkas Waerjak! Örvednek a találkozásnak! Én... A.J. vagyok.

*Viszonozta a férfinek a meghajlást.*

Ő pedig a... *minek szólítsa? Párja? Hát... nem beszélték meg. Akkor?* a kedvesem, Carme! *Talán ezért nem sértődik meg... Kedvesen mosolygott, mert ehhez nagyon értett. Majd Vanillehez fordult.*

Chrisről sajnos nem tudok mit mondani, nem ismerem igazából. Sajnálom.

*Amint Freya nem ölelgette tovább A.J.-t azonnal visszatért a kedves mosolya. Maga sem tudta mire vélni ezt a hangulatingadozást. amikor a férfi rázogatni kezdte a kezét ráfigyelt és egy kedves vállrándítós ártatlan kékszemű A.J. nézett vissza rá. Szélesen elmosolyodott és adott neki egy puszit az arcára.*

-Igen... *a titulust hallva elengedte a férfi kezét és játékosan A.J. hátsójába csípett, majd kacsintott rá miközben újra megfogta a kezet mintha nem is ő lett volna aki incselkedett. Emlékei szerint találkozott már az idősebb fickóval korábban, csak konkrétan még nem mutatkoztak be egymásnak. Legalábbis biztosan látta. Igen. a csatában is ott volt.*

-Chris... ő valójában Chris Hailer néven mutatkozott be és egy sárkány. *Előtört a tudatából egy körözvény képe ezzel a névvel.. mintha csak arról olvasnáé az adatokat*
- Több lopásért is körözés alatt áll, de itt nem követett el semmit ezért itt nem érvényes rá a körözvény. A csatában is láttam Harmónia mellett állni és később is sokat voltak együtt. Gondolom az nem érdekel mennyi rá az elfogási díj.... de ha mégis, akkor 45 sárkányarany. A körözés nagyjából 150 éve van érvényben, mindig eltűnik a fogdából ha esetleg el is kapják.