A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*Amikor a lány megkérdezte a neve jelentését mindenféle gondolatok és emlékek jöttek elő ... Terro, a hontalan csavargó aki kölyökkoráig nevelgette mindíg kerülte a témát ha a multról kérdezte. Mindössze egyszer beszélt arról hol találta őt, akkor is csak pár mondatban.. Állítólag egy szemetes mellé volt kitéve, alig egy éves lehetett, még beszélni se tudott.

Terro saját elmondása szerint látta ahogy egy asszony otthagyta őt a kezében egy játékbabával és ezen a néven szólította hogy "Kurukero maradj itt!". Ő meg ottmaradt és várt, de nem jött vissza senki. Terro egész hajnalig a közelben lébecolt a környéken és ő vitte el onnan és vigyázott rá. Hogy jószívűségből tette e, e vagy csak azért mert egy ilyen kicsi kölyökkel jobban lehet koldulni ki tudja. Az se biztos hogy ez az egész igaz. Terro pedig alig több mint 10 évvel ezután nyomtalanul eltűnt.. körbejárta érte az utolsó csatornát is és a szigetet de sehol nyomát se látta azóta sem. Gondolataiból Gildas szavaira eszmélt amikor újra feltette a kérdést.. úgy tűnik nem menekül a válasz elől.*

-Az enyimet nemtom mit jelent. Talán asztat hogy hibbant. *mondta viccelődve, de ennyiben hagyta a dolgot és inkább a lány kérdésére koncentrált.*

-igen Ceres! Asztat ígért! Vacsorát ! Aszonta hogy jóó nagy vacsorát kapok majd amiét idegyöttem a nagyranőtt hóvirággal. De ha tartya a szavát és télleg akkora vacsora lesz akkó nektek is jut belőle. Ne haggyunk neki belőle semmit. Ami megmarad asztat majd e~hozzuk!

-Nemkő nekem hogy e~vidd a balhémat szépfijú. Asztat én jobban elbirom Te csak igyekezzé nem megfulladni ha majd elszólom magam a pirospaprika előtt hogy kopaszseggel aluttam az ágyikódban és hogy már első nap smacisztunk....
*mondta ki, mert tudta hogy ezzel véglegesen eltereli a témát a múltjáról, és már menekült is le a kissszekrényről, majdnem elütve Cerest, beugorva az asztal alá hogy majd onnan fusson tovább ha Gildas agya végleg elborult.*

Néha többet is... nem tudom, hogy csinálják, de rengeteg energiájuk van. * Itt megáll egy pillanatra. * Tévedtem, tudom. Amennyit esznek, nem csoda, hogy folyton tudnak mozogni...

Az a te vacsorád... Ha lenne rá opcióm, akkor sem csatlakoznék, nem szívesen ismételném meg a legutóbbi "kellemes" alkalmat. Meg ne próbálj belőle idecsempészni, ott egyél annyit, amennyi belédfér. * Kuku megjegyzéseire köhint egyet, a mosolya lehervad az arcáról. Behunyja a szemét, az egyik kezével a konyhapult lapját szorítja olyan erővel, hogy belefehérednek az ujjai, míg a másikat ökölbe szorítja. Gondolatban lassan kezd el számolni, de az aurája egészen baljóslatúvá válik. Elkapja Séléstinát, hogy ne csússzon el, majd ellép mellette az asztal irányába. * Mindjárt jövök, a szomszédszobában leszek és megölöm ezt a szerencsétlent... Fogd be a füled, bár igyekszem gyorsan tenni.

* Fekete macskaként jelenik meg és készül elrugaszkodni abba az irányba, amerre a préda menekül. *

Aztat csak nem.
*Mosolyodott el Kuku felé.*

*A szavakra lepetten tekintett rájuk, majd zavart mosollyal, s egészen meglepi, amint a tányérokkal a kezében egyensúlyoznia kell ,mivel Kuku majdnem fellöki. Ha Gildas nem fogja meg, biztos ,hogy elesik. A következő pillanatban már csak nézte az üres konyhát. Pislogott párat.*
Óvatosan! Ne bántsd!
*Kiáltott még az ajtóhot futva, majd halkabban tette hozzá.*
....nagyon......
Ahh..... Azt hiszem erre az egész ház fel fog ébredni.
*Azzal letette a pultra a tányérokat s megnézte a sütit. Egy villával szúrt óvatosan bele a tetejébe, még kellet egy kis idő. Vissza csúkta, azzal ismételten felvette a tányérokat, hozzá pár villát tett s úgy ment ki. Remélte most nem lökik fel. Az ebédlőben az asztal felé vette az irány. S elkezdett lepakolni. Fülei aranyosan mozogtak ahogyan hallgatta a zsivajt.*

*sejtette hogy Gil a nyomában van de nem volt idő hátrafordulni áttrappolt a nappaliba és majdnem hasravágódott mert kikapart a lába a szőnyegen. Ezért gyorsan mókusformát vett fel hogy orvosolja a helyzetet és mozgékonyabb legyen. Felfutott a fotelre és onnan pislantott vissza épp időben hogy kitérjen a villámgyors fekete macskamancs elől.

-hehehehehehehehehe *nevette ki csipogó hangon és villám gyorsan iszkiri... sporitzott a másik irányba*

-cuki cicaaaaa * kiabálta nevetve vékonyka hangon és felfutott a nappali falán a szekrény tetejére. Mókusfarkát ide oda mozgatva ingerelte Gildast*

-eccica kéccica száccica hajj assziszi hogy megfogja a kukukuuuuut

* Mielőtt elstartolna, ódzkodva ugyan, de aprót bólint Séléstinának. Nagyot ugrik, ám kissé elszámítja a landolást, így még csúszik jó fél métert a szőnyeggel. Kuku már a fotelen van, nosza, mancsot fel és ugrás... Éppen csak kicsúszik a karmai közül. Néhány másodpercre elveszti, de rövidesen megpillantja a polc tetejéről lelógó farkat. Ott a farka, ott farka, eltakarja, készakarva... *

* A macska alakot feladja, mert túl széles vele a nappaliban való manőverezéshez, így egy nyuszt mellett dönt. Könnyedén felugrik a polcra, de a préda máris indul tovább. Utána vetődik, szándékosan meglöki a vasból kovácsolt antik pajzsot, de a fürge mókus kitér a csapda elől. * Addig örülj, amíg nem kaplak el... * Morogja neki rohanás közben. Mielőtt az "áldozata" felfelé mehetne a lépcsőn, beugrik elé, így lefelé kényszeríti a pincébe. A nagy üldözésben a dühe kezd elszállni, de a bosszúról nem tesz le, legalábbis nem ilyen egyszerűen. A lépcső feléről rugaszkodik el ismét, hogy becserkéssze Kukut. A lendületével elsodorja, bukfenceznek párat, majd a mellső mancsaival igyekszik lefogni a padlóra. Tudja, hogy egy ekkora esés meg sem kottyan neki, és nem okozott komolyabb sérülést. *

* Eközben az emeleti hálóban Khaled felriad a pajzs hangos csattanására, és lent kopogó szapora léptekre és állathangokra. Először nem tudja, hol van, így ijedten pattan ki az ágyból. Amikor tudatosul benne, megigazítja az ágyat maga után, majd futva indul el lefelé. Először a nappaliban pillant be, de ott csak a rendetlenséget látja, így a következő útja a konyha felé viszi, mert hallja a motozást. * Jó... ühm... estét, azt hiszem. * Köszönöm mosolyogva Sélétinának. * Mi történt...? Mi volt ez a ricsaj és hol vannak a házigazdáink? * Kérdezi. Megcsapja a sütemény illata, a levegőbe szimatol. * Nagyon jó illata van...

*végigröhögi az üldözést mert az hogy gilt sikerült felhúznia a biztosíték arra hogy minden a helyén van. Persze ez nem jelenti azt hogy könnyen hagyja magát utólérni, vagy hogy nem tesz rá még egy két lapáttal. *

-Gildaszkaaa.. nyusszinyussszt!!! látom mán megin a farkamra pályázol! hehehehe Te kis hamiss! hehehehehe *elvetődik jobbra majd balra mikor már csak a pince az egyetlen szabad út hát oda menekül egyszercsak érzi a nyusztot majd a bukfencek jönnek de még ekkor se bírja megállni hogy veszteg maradjon*

-nyuussszzztocska. hehehehe... semmi harag!!! aggyá egy puszinyussztot *csücsörít mókusként de egyértelműen csak heccből és nem komolyan* --aggyá puszit csak asztán adom a farkam *megcsóválja a mókusfarkat*

*Hallja a hatalmas csörömpöléseket. Halkan sóhajt. Lepakolt az ebédlőben ,a tányérokat és villákat szépen eligazgatta. Úgy ment vissza lassan ,kerülgetve a levert dolgokat ,hiszen a süti miatt sietnie kellet. Majd utána elpakol. Épp megnézte azt, amikor felpillantott Khaled hangjára lepetten, így picit megégette a kezét.*
Ajajajajj.....
*Szólalt fel ,s rázni kezdte a kezét mialatt elzárta a sütőt. Gyorsan tette hideg víz alá. Mosollyal pillantott rá.*
Ohh...a házigazdáink éppen fogócskáznak. Te hogy vagy? ki tudtad aludni magad?
Remélem igen ,mivel mindjárt nagyon finomat ehetünk!

*Pár percre rá elveszi a kezét ,majd megtörli egy rongyban és kiveszi a "tepsit" a sütivel.*
Ühm... szagold csak meg~
*Azzal felé tartja óvatosan ,majd vissza teszi a pultra s elkezdi felszelni.*
Mindjárt összepakolok kincst...remélem addig nem csinálnak nagyobb rumlit.

Adok én neked mindjárt olyat...! * Ahogy Kuku tovább provokálja, összeszűkíti a szemét és fenyegetően morogni kezd. * A puszit inkább kihagyom és rögtön az előjátékra térnék... * Újból macskaként jelenik meg, elengedi a mókust, hagyja futni, majd becserkészi és lecsap rá. Ugyanúgy játszik vele, mint a valódi macskák a zsákmányukkal; egyetlen apró különbséget tesz: nem engedi bele a karmait. *

* Egy határozott mancsrántással a levegőbe dobja, a tervei között szerepel valamilyen szinte meggyepálni a lakótársát, mert nem hagyhatja viszonzás nélkül a "kedvességét". Utána kap, de a fürge mókus kicsúszik a szorításából. * Azoknak a fogaknak hasznát venném... jól jönnének egy főzethez. A farkad nem kell, csak rontana mindenen... inkább tartogasd értő közönségnek, ha minden áron lobogtatni akarod mások előtt. Hallottam, hogy Dilec-et is meghódítottad, megcsalnád velem, te céda? A kiállásodból ítélve... te voltál alul. A hűtlenség nem kifizetődő... De ha mégis megbocsát, akkor az esküvőtökön szívesen mondok néhány kedves szót. * Vág vissza. *

Bocsánat, nem akartalak megijeszteni... * Mentegetőzik Khaled. * Fogócskáznak...? Akkor ők trappoltak a lépcső felé korábban. Elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett... * A süti látványa és illata egyre közelebb sodorja a gyomorkorgás vészes pillanata felé. Érzi, hogy összefut a nyál a szájában, akaratlanul is mosolyogni kezd szimatolás közben. * Amíg... a többiek játszanak, segítek összepakolni. Még nem volt alkalmam meghálálni nekik sem a szállást, sem a ruhát... * A szavait nyomatékosítva el is indul a csata nyomait eltüntetni: felállítja az elborult dísztárgyakat, és megigazítja a szőnyegeket. Aminek nem tudja a helyét, csak óvatosan félreteszi. *

*mivel karmok nincsenek így nem esik pánikba a macskától de nem adja magát olcsón, fut és manőverez ahogy csak bír. *

-ááááhh szóva fétékeny vagy cicám! hehehehehe ne aggóggyá a közös pancsin kívű nem volt más. a közeledbe se ért! hehehehehhe -mégcsak meg se csókótam! ne legyé mám ideges! *kihasználja az alkalmat és felfut a földszintre a nappaliba* - bár szeretek alúl lenni de most felgyövök mert túúúl rámenős és heves vagy ma velem.. folyton taperósz!

*a nappaliban észreveszi a fiút*
-vigyááázat elazútbó! sétátatom a macskát!!! heheheheh *Khaled felé veszi az irányt hirtelen átugrik a lábai között és feltalpal megint a szekrényre és onnan himbálja a farkát*

-hamiss cicus! a szám teccik de a farkamra vetőcc! Kapjál el ha tucc.. gyere az ölelő mancsaidra vágyom! hehehehehe mért váracc???

Nem..semmi baj.
*Mosolygott ,majd halkan kuncogott.*
Igen..igen ők voltak. Azt hiszem, ebből egyiköjük sem fog kinőni sosem. De nem is baj, csak vigyázzanak egymásra.
*Azzal a felvágott szeleteket egy nagy tányérra pakolta, legalábbis a felét, a többit letakarta egy tiszta rongyal.*
Ohh...nem kell hálálkodni. Ha megköszönöd nekik, szerintem Gildas is nagyra értékeli.

*Azzal kisétált utána s letette az ebédlőbe a tállat a sütikket. Szétpakolta a tányérokat, majd úgy sétált vissza a nappaliba. Segített Khalednek pakolni. Lentről hallani lehetett a zajokat. Aprót sóhajtott.*
Szerinted szóljak neki ,hogy kész a süti? Vag hagyjam még őket?
*Azzal kihúzta magát*
Láttad valamerre Ravot és Cekit?

*A következő pillanatban Kuku jött fel, épphogy félre lépet, de a mókus még így is majdnem nekiment Khalednek.*
Ha te itt vagy.....
*Kezdte csendesen s pisloga pillantott hátra, ahonnan a mókus jött ,majd kikerekedtek a szemei.*

Féltékeny? Neeeem-nem... Előbb írok ódát egy sikítószellemhez, mint hogy féltékeny legyek valami ilyesmiért! Elmaradt a csók? Akkor nem volt egyikőtök sem kellően romantikus hangulatban. Csoda, hogy ilyen fürgén szaladgálsz és nem remegnek a lábaid. Nem vagyok rámenős, csak kihasználom a lehetőségeimet, te talán máshogy látod? Az előbb kifejezetten önelégült fejed volt, ha problémád lenne a helyzettel, nem ilyen sóvárogva néznél rám. * Vág vissza. A menekülő Kuku után iramodik, gyorsan trappol felfelé a lépcsőn. *

* Khaled bólint. * Megköszönöm majd neki... de úgy jobban érzem magam, ha én is tehetek valamit. Nem akarok visszaélni a vendégszeretetével vagy ilyesmi. Ha a közelben vannak, akkor mindenképpen megérzik a sütemény illatát... szerintem ide csalja őket. * Mondja halkan nevetve. * Nem láttam őket... azaz a szobában, a folyosón és a nappaliban nem voltak, csak errefelé néztem szét. * Éppen egy törékeny vázát emel fel a földről és állítaná vissza a polcra, de a mókus elszalad alatta. A meglepetésében majdnem elejti a díszt, négyszer kap utána a levegőben, de végül csak megmenti. * Ez... közel volt. * A tekintetével követi az állatot, csak ekkor tudatosul benne, hogy az egyik alakváltó az. Kuku csúfolódása pírt csal az arcára, és inkább gyorsan leteszi a vázát. Meghallja a macska trappoló lépteit, így gyorsan magához öleli inkább virágtartót, mielőtt tényleg áldozatul esne. *

* Gildas nagy lendülettel rohan felfelé és bár látja a két elfet, már nem tud lefékezni. Vészesen közeledik Séléstina felé, kétségbeesésében oposszummá sikerül változnia és még az előző iramból, összeszorított szemekkel hason csúszik a földön. Átsiklik a nő lába alatt, és miután megállt, pár másodpercig nem pillant fel. Lassan nyitja ki a szemét, éppen időben észbe kap: tökéletes lenne a belátás a könnyű, fehér szoknya alá. Óvatosan előrekúszik pár lépésnyit, ott újból macskává alakul. Feltápászkodik, megrázza a bundáját. Leül, onnan néz fel a nő szemébe a macskák tipikus, ellenállhatatlan nézésével bocsánatkérésként. *

*A hirtelen 'támadások' meglepték. Amint észrevette az alakváltótt , szemei elkerekedtek s egy pillanatra lefagyott. Várt a becsapódásra ,mivel ,nem akarta eltaposni hirtelen ugrásban vagy ilyesmiben. Így összeszorította a szemeit. Pár pillanatra rá, hunyorogva nézet ki ,mivel nem történt semmi. Még mindig állt. Körbe pillantott, de csak Kuku hangját hallotta, látta Khaledet...de Gilt sehol.*
Gil.....
*Suttogta s abban a pillanatban egy kósza ötlettől vezérelve, igazította kicsit úgy a szoknyáját, hogy ne keljen nagyon behajolnia, de lássa, ha az tényleg ott van. Elvörösödött s hirtelen húzta ki magát, amint a mosmát cicává alakult egyén leült s felé pillantott. Zöld szemei csillogtak s elütöttek most pirosas arcától. Ma már másodjára éri ilyesmi ebben a ruhában...először Kuku..most Gildas... igaz...szerencsére nem tudta mit láthattak...ebbe inkább nem is ment bele. Pillogott párat maga elé zavartan ,majd találkozott a macskák ellenállhatatlan tekintetével. Szemei megenyhültek s lassan sétált oda s leguggolt elé. Megsimogatta gyengéden, cirógatva a macska fejét. Füle tövét.*

Tudod....szóval....semmi baj...csak....
*Nem találta a szavakat, így ajkába harapott, arca még mindig pirosas volt.*
Kész a süti....nem esztek?
*Hunyta le szemeit inkább kedvesen ,de még simogatta az alakváltót.*

-sóvárogva naná! És ne várass meg, mert látom hogy akarsz! mert nem kergetnél ha nem így lenne... *folytatta az élcelődést a szekrény tetejéről majd látja a hasalós csúszós jelenetet és leszalad a szekrényről egyeneset Selestinához ugrál majd felszalad mókusként a nyakába hogy ne csak Gilt simogassa hanem őt is!!!!.*

-nyenyeeeeee.. Gildasz cica! Eregeted a cábosz pillantászodat *cukkolja még egy sort aztán a vázát ölelgető fiúra néz*
-Hááttemeg! Tod szép dolog a szerelem de kicsikét fúrcsa párt választottá! Pont asztat a vázát... ?! Mikor itt van Gildas is... nézz csak rá.. milyen puha a hosszú szőre! Tud ám dorombolni is! *bíztatja a fiút*

*hirtelen elnémul mert eszébe jut hogy ha a két elf nem a konyhában van akkor... akkor....*

-SÜTIIIIKEEEE!!!! *kiáltja és leugrik a lányról majd spurizik is az illat irányába*

* A cicaakció sikeresen zárul, Gildas nagy szerencséjére. Látja, hogy Séléstina zavarban van, gondolkozik rajta, hogyan oldhatná egy kicsit a helyzetet. Tartja a fejét és kiélvezi a simogatást, halkan, szinte alig hallhatóan, de dorombolni kezd. Először oldalra pillant, majd vissza Séléstinára. * Ne aggódj... nem leskelődtem. * Mormolja csendesen. Csak azért nem kap Kuku után, mert akkor megkarmolhatná a nőt is, azt pedig szeretné elkerülni. Mogorva pillantást lövell a mókus felé. * Még nem végeztünk... nem úszod meg ilyen könnyen. * Intézi hozzá a szavait. *

* Khaled meglepetten pillant a vázára, majd Kukura, majd megint a vázára. Gyors mozdulattal leteszi, mintha korábban hozzá sem nyúlt volna. Ugyanazt érzi, amit akkor szokott, ha éppen lebukik valami miatt. Tudja, hogy alaptalan, de a megjegyzésekkel együtt leginkább zavarba ejtő a számára. * Nem... én nem... * Durcásabban néz a mókusra. * Csak megmentettem a vázát, amit egyszer már levertetek. * Amikor az alakváltó a konyha felé indul, utána lódul. * Várj! * Kiált utána, mert ő is ugyanúgy az édességre pályázik. Ha Kuku lassít, akkor nevetve beelőzi, ha nem, akkor csak a nyomában lohol. *

* Gildas felveszi az eredeti alakját, majd nyújtózik egyet. * Jobb, ha mi is megyünk, mert nem hagynak belőle egy falatot sem... * Mondja elmosolyodva. * Köszönöm, hogy segítettetek a rendrakásban, nem gondoltam rá, hogy belefogtok...

*Elmosolyodik amint a macska halkan kezd dorombolni s úgy tűnik élvezi a simogatást. Gyengéje volt az ilyen puha bundás állat. Szavaira ismét eszébe jutott a dolog, meg az is ,hogy a férfi maga a macska, s közel hajolt hozzá, egy apró puszit nyomott annak orrára.*
Köszönöm......
*Ebben a pillanatban érezte ,hogy Kuku is rátelepszik. Felkuncogott s követelőző szavaira elkezdte cirógatni kicsit.*
Kuku..téged is megsimogatlak..ne aggódj....
*Majd szavain parányit kuncogott.*
Ne piszkált szegény Gilt......se Khaledet...nem tudhatod ,hogy esik nekik.
*Motyogta aztán már rajta sem volt az állatka. Kihúzta magát s nézte ,ahogyan a két "gyerek" befut a sütemény miatt.*

*Amikor a férfi ismét teljes valójában jelenik meg mellette ráemeli zöld szemeit.*
Természetes ,hogy segítünk. Khaled szeretné megköszönni a kedvességed, én...megalapjáraton szeretnék segíteni neked.
*Lépet előre egyet s megérintette egy pillanatra a férfi kezét, ujjait az ujjaival, ám nem sokkal késöbb el is engedte. Halkan nevetett fel bájosan.*
Nem mindet tettem ki...sejtettem ,hogy rögtön rávetik magukat. De scsssss.....
*Emelte mutatóujját ajkai elé, csititva viccesen.*

*a süti felé rohanvást már csak halkan hallotta Gildas utolsó mondatát és csipogva nevetett rajta. Válaszul csak meglóbálta lompos mókusfarkát. Khaled szavára egy pillanatra megtorpant és visszafordult. elkerekedtek a szemei mokor az nevetve beelőzte!*

-Héééékás!! Méltatlankodott és máris iszkiri szaladt a sütihez. A célban a megállás nem sikeredettt valami jól a lendülettől ezért jobb hijján feltalpalt a fiú vállára amikor a hirtelen lefékezett előtte a sütinél. A lendület még így is továbbvitte és onnan esett bele egyenesen a fiú által kiszemelt tányérba. De nem zavartatta magát hanem rögtön el is kezdte befele tolni a mókuspofába a sütit*

*csámm-csámm*

-ef nafon finompf *csipogta*

* Amikor megkapja a puszit, megemeli az állát és behunyja a szemét. Szemmel láthatóan még így is szélesen mosolyog. *

Kedves tőled, de ilyen apróságok miatt felesleges fáradnod... Amíg rendet teszek, addig megnyugszom és következőnek megfontolom, hogy megéri-e... * A végét nem teljes komolysággal teszi hozzá. Miután Kuku és Khaled elszaladtak a sütikért, elmosolyodva csóválja a fejét. * Nem tudom, melyikük lehet nagyobb gyerek... * Finoman átkarolja Séléstina derekát, úgy kíséri a konyha felé. * Nem szólom el magam, annál egy kicsit önzőbb vagyok. * Mondja nevetve. *

* Khaled jóízűen kacagva előzi be Kukut, de a mókus az utolsó körön kicselezi. Vidáman mosolyogva nyúl az egyik szeletért. * Győztél! * Bele sem gondol abba teljesen, hogy az állatka valójában egy alakváltó, így az ujjhegyével megvakargatja a feje búbját. * Ühm... a süti illata is nagyon finom, de az íze még jobb. Szerinted is? * Nagyot harap az édességbe, és ízlelgeti.

Én sem, habár ezt nem a kor teszi, erre már rájöttünk. Szegény Rav és Ceki. Na nem baj, majd egy kicsit félre teszek nekik.
*Mosollyal nézett a konyha felé, aztán érzi a férfi karját a derekán, de csak egy kis mosollyal kommentálja. Parányit biccent szavaira.*
Akkor előre látom ,hogy ha mégis csinálok, sokkal többet kell majd.

*Amint beértek csak nézte hogy falják a sütiket.*
Örülök ,hog ízlik, és úgy látom még a tányérok is feleslegesen lettek előhozva.
*Nevetett picit ,majd még rápillantott Gil-re egy mosollyal mielőtt az asztalhoz lépett volna. Felemelte Kukut ,de amit evett azt még a kis karmaiba tette.*
Hagyj másnak is....amugyis. Ha mókus alakban eszel, akkor hamarabb tele lesz a bendőd, nem gondolod?

*tömte a mókus a pofájába a sütit és már egészen hörcsög ábrázata lett mikor felnézett Khaledre a kérdésre és csak bólogatott. a buksi simire a reakciója az volt hogy közelebb húzta magához a sütit amit falt. Nem akarta hogy a fiú megint rászedje.. lehet ez is csak egy trükk.*

*egyszercsak valaki arrébb tette őt.. szemei elkerekedtek és kétségbeesetten kapott melső mancsaival a süti után, de szerencsére megkapta azt is. Hálásan csipogott egy kicsit, majd elértek selestina csavai az agyáig és azonmód az asztalon ültében átváltozott kukuvá. De a sütievésben nem állt meg. Törökülésbe helyezkedett az asztalon, majd maaga elé húzta a sütiket és nekilátott tovább enni*

-hmmmm... Mikó sücc mégegy adagot királylány? *kérdezte Selestinára nézve. A szeder sötét foltja csak tovább terjeszkedett a szája köröl.*

Ravnak és Cekinek van egy szuperképessége... nevezheted személyes varázserőnek is. Elég pusztán ételre gondolnom máris felbukkannak... vagy olvasnak a gondolataimban, vagy annyira jó a szaglásuk, hogy az alapanyagokat is megérzik kilométerekről. Igazából egyikkel sem járnék túl jól, de a szándék a fontos... * Halkabbra veszi a hangját. * Ne féltsd őket, hagyok nekik... de nem feltétlenül kell hangoztatni, hogy milyen jószívű tudok lenni. * A végét elmosolyodva teszi hozzá. * Mondtad, hogy nincs mind a tányéron, abból könnyebb megőrizni pár darabot. * Kukura sandít. * Ne adj neki tippeket, mert akkor rajta kívül tényleg nem eszik más...

* Khaled megmakacsolja magát, neki is kell az édességből. Próbál elcsaklizni egyet a Kuku előtti stócból, de egyszerre nyúl az alakváltóval egy nagyobb szeletért. Gildas kihasználja az alkalmat, könnyed mozdulattal szúr egyet villára és egy kistányérral együtt átnyújtja Séléstinának, majd kiszolgálja magát. *

Azt mondják, az élővilágban csak a piranhák esznek olyan mohón, hogy akár egymásból is kiharaphatnak egy darabot... Kezdek kételkedni ebben az állításban. * Mondja, miközben inkább távolabb lép, és a villájával levág egy falatot a süteményből. * Tényleg jól sikerült... már értem, hogy miért küzdenek érte.

* Eközben a bejárati ajtó halkan nyílik, léptek koppannak az előszobából. *

*Halkan nevetett az elemzésen.*
Szerintem az utóbbi, de nem is tudom. Annyit segítenek neked...mégha néha bajt is kevernek....
*Majd mosollyal pillantott rá, kedvesen, hosszan amint halkabbra veszi a hangját. Vissza suttogott, ezért közelebb hajolt.*
Nem mondom el senkinek..... Nem kell félned. Elég ha ezt én tudom....
Ajajaj..észre vettem ,de azt hittem, kicsit talán hagy.
*Nézte ahogyan a sütemény darabok folyamatosan tünnek el onnan.*

Ahh... Köszönöm.
*Vette át a tányért s elmosolyodik kicsit. Nézi az ételt, majd lassan kóstolta meg.*
Örülök ,hogy ízlik....majd csinálok még, ha átjövök...ha átjöhetek.
De persze ,hozok majd én is hozzávalókat.

Hát....attól függ milyen ételről van szó. De reményeim szerint azért nem bántják egymást!
*Aggodalmasan pillant rájuk. Füllei aranyosan mozdulnak meg ,amint hallja ,hogy nyílik aza jtó. Arra kapja a fejét.*

*a süti vészesen fogyott mert nagy volt a konkurencia. Nem elég hogy Khaleddel versenyezni kellet, még Gil is kivett belőle. Fogott egy szeletet és zsebre akarta tenni de Gilnek ezen a nadrágján nem volt zseb. Míg értetlenül a zsebet kereste Khaled még egy szelet sütivel többet falt be. Kuku megrökönyödve nézett rá és elvett még egy szeletet a másik kezébe. Így most egálban voltak. *

Az ajtónyitásra nem nézett fel, úgy gondolta Rav és Ceki az, mert már egy ideje nem látta őket. Meg minek és nézett volna fel a zajra amikor a sütik élete veszélyben volt Khaled miatt.*

Nagyjából egálba hozzák... Több, mint a semmi...
Ami a látogatást illeti, ha viszont akarsz jönni, abból csak arra következtethetek, hogy jól érzed magad. Örömmel látlak itt bármikor... és ezt a többiek nevében is kijelenthetem, ahogy elnézem. Viszont... nem szeretném, ha egyedül sétálnál a városban; mielőtt jössz, küldj egy üzenetet, és kimegyünk eléd... Nem azt mondom, hogy nem biztonságosak az utcák, de jobb nem kockáztatni.

* Ahogy hallja az ajtót, majd a koboldok motyogását, a tepsi felé pillant. * Az egyik tányérra tennél két szeletet nekik? Amíg körberohannak a süti illatban, elterelik Kuku figyelmét, legalábbis ebben reménykedem. * Dünnyögi csendesen. *

* Miután Khaled ellopott még egyet az édességből, felnevet és játékosan kiölti a nyelvét az alakváltóra. Nagyot harap a sütiből, hogy Kukunak esélye se legyen ellopni a kezéből a falatot, amire már felkészült lelkiekben. Éhes volt már, este nem sokat evett... Eszébe jut, hogy a tarisznyájában van még két alma, amit az elfeknél kapott. * Mindjárt jövök! * Hadarja teleszájjal és futásnak indul felfelé, mert ott hagyta a táskát az ágya végében. A bejáratnál int köszönésként a koboldoknak, mert teleszájjal nehezen tudná artikulálni a "sziasztok"-ot. *

* Rav három csomagot visz a kezében, Ceki pedig kettőt egyensúlyoz a feje búbján. Ahogy Khaled elcsörtet mellettük, kis híján elejtik meglepetésükben a hozott holmikat. A sütemény illata átjárja a lakást, nyálcsorgatva szimatolnak a levegőbe és futni kezdenek a konyha felé. * Sütiiiiiiiiiiiiiiii! * Kiáltják egyszerre lelkesedve. *
Meghoztuk a tiszta ruhákat!
Sikerült kipucolni a szedres-köpenyt is...
Bár az nagyon sokáig tartott...
* Az egyforma csomagokat nézegetve rájönnek, hogy nem tudják, melyik kihez tartozik. *
Az egyik a sárkányé... meg a fiúé...
Meg itt van Séléstináé... Kukué...
A főnöké is! * Teszi hozzá gyorsan. *
Kapunk sütit mi is?
Ügyesek voltunk!

Igen....elég kellemesen érzem itt magam, de ez ugyan úgy vonatkozik arra is ,ha jönnél...csak tudom ,neked azért más ,hogy mifelénk gyere....főleg a múltkori után. Nem hiszem ,hogy túl sok kellemes emléked maradt meg, ettől függetlenül, és ís szivesen látlak bármikor arra fele is...ha szeretnél jönni.
*Simogatta meg a saját karját zavartan s előre nézett.*
Hiszen ha beszélgetni szeretnénk..csak kell néha találkoznunk..nem igaz?
Ohh..persze, persze. Nem szeretnék gondot, inkább írok.
*Bólintott felé.*

Úgy lesz!
*Mondja határozott mosollyal s most már hallani ,hogy a koboldok egyre jobban közelednek. Közben Khaled és Kuku még mindigg civakodnak, illetve cukkolják egymást a sütivel, hogy kinek van nagyobb. Amint Khaled kifut, úgy tűnik egy pillanatra Kuku is meginog, bár csak az elf miatt, abban a pillanatban ,mögül lépve csent el két darabot a sütikből. Azt egy tányérra tette, majd a feje felé emelte, hogy Kuku véletlenül se gondoljon arra ,hogy elvegye.*
Ez nem a tied.....
*Elmosolyodott kicsit.*

Jajj ,sikerült mindent kimosni?? Nagyon ügyesek vagytok!
*Nevetett kicsit ,majd eléjük sétált s most leguggolt. Feléjük nyújtotta a tányért.*
Tessék, vegyétek csak.....remélem nektek is izlik~

*Hirtelen nyitott be mintha menekülne valami vagy valamik elől és ahogy megfordult hogy lássa Erast megtámadják e az óriási mérgespatkányok irgalmatlanul beverte a fejét a plafonba*

-AUCS! *kiáltott fel és ezzel tudomására is adta a bent lévőknek hogy valaki érkezett*
-Gildas? Kuku? Itt vagytok? *kérdezte miközben a feje búbjára tette a kezét hogy meggyógyítsa magát. Nagyon kényelmetlen görnyedt állásban várta hogy megjelenjen a házigazda, Eras pedig beljebb jöjjön*