A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*A gyógyítóra pillantott, ahogyan megkérte valamire. Egy mosollyal bicccentett, majd ismét az állathoz fordult, azt még éppen Khaled simogatta, habár a tányér már a földön volt. Megcirógatta annak fejét ,majd elkezdett vele beszélni, kedvesen elmondta neki, amit a sárkány kért, majd a válaszon kicsit kuncogott.*


Nem hiszem, hogy bármilyen probléma lenne. Bár meglepett apám tette, valószínüleg jó oka van rá, s ha már a tanácstagokat elhívta, úgy vélem abba te is bele tartozol.....nem igaz?
De.....örülök a személyes kíváncsiságodnak....és mivel este van, örülnék ha ott tudnál lenni.
Igen, mivel elértem én is azt a kort, már csak apám posztja miatt is kötelességem. Sőt ezzel együtt, most én nyítom is meg az nyítótáncot...... kislányként ár elvarázsolt, amikor végignéztem, szóval örülök ennek, de mint mondtam én még mindig más szemmel nézek erre az ünnepségre. De igazából nagyon szép, majd meglátod. Semi cicoma...csak természet, tűz, zene, kis előadás..elégé családias. Elüt a legtöbb ünneptől, de pont ezért olyan különleges.
*Mosolyodott el felé, majd apró sóhajjal rázta meg a fejét.*
Nem veszem magamra...igazából, már az első gyülésen is láttam ,hogy sokszor nem gondolja át azt mit is mond. Ettől függetlenül nem tagadom, hogy nem jó ember, csak más tipus.......
*Majd kicsit kuncogott ,de halkan . Kezét szája elé emelte arra a kis időre. Elpillantott.*
Nem hiszem, hogy ez megtörné ezt az emléket.

Rendben, akkor lent vannak, ott ahová Rav és Ceki tette. Őssze voltak hajtogatva. Szép munkát végeztek.
Ohh úgy mondod ,mintha én ki lennék öltözve...vagy Khaled. Nézd csak meg, a védelem miatt vettem fel ezt, de azért megadom a tiszteletett természetesen, elmegyek, így is. De legalább ha lemész, akkor visze a ruhákat is, így jobb összekötni őket.
*Mosolyodott el, majd mikor közelebb lépet hozzá, találkozott a sárgás tekintettel. Hosszan nézte, hangja nyugodt volt, gyengéden érintette meg a karját.*
Szükségtelen elnézést kérned, hiszen Khaled és én is csak úgy jöttünk. Az meg, hogy ők jöttek. Nem tudom van e oka, de ne gondolj rögtön rosszra. *Bólintott egy kisebb mosollyal.* Úgy legyen, ha valami van, amúgy sem hagynak ki belőle.

*Csak vár, úgy tünik most mindenki elfoglalja magát, s jelenleg elment egyetlen szórakozási lehetősége is. Beljebb lépked hosszú lábbaival s úgy pillant rájuk, majd leginkább az elf kölyökre. *
Ne ijeszgesd Arorua...még sosem ejtettem le halálosan senkit magamról.
*Vigyorodott el, azzal szemeit átvitte a másikra. Kérdésére felnevetett.*
Hát meggondolandó, attól függ kitől akarok elnézést kérni. Van akinél nagyon is hasznos, ha hasonló fegyver van nálunk, mint mondjuk, egy bunkósbot. De nőkkel szemben ,sokkal hatásosabb, ha megpróbálsz neki igazat adni, attól rögtön jobban lesznek.
*Vont vállat.*
Ami meg a termeszetett illeti, lehet ezt mondják, de elég régóta élünk másképp, hogy tudjuk ,nem mindig van ez így. Gaia, nem mindig velünk van, ezért kell tudnunk megvédeni magunkat.

Na látod Arorua , lomha vagy, és ezt most nem én mondtam. Ernest is ezért alszik el közben.

*Arorua bólint a fiú válaszára hogy megértete, de amikor Eras kötekszik felvonja a szemöldökét.*
-Látom már hogy hosszú esténk lesz. *sóhajtott egyet.*

-Odakinn megvárlak benneteket *mondja úgy hogy odafenn is meghallják a fiatalok, majd vigyázva hogy be ne verje a fejét kisétált az ajtón. A kis fehér róka ugréndozva követte. Arorua kívűlről nyitva tartotta neki az ajtót, majd mikor Ernes is kinn volt nyújtózott egye, kicsit távolabb sétált és átváltozott fénylő sárkánnyá. Egyik szárnyával felsegítette a nyakába a rókácskát, majd elrugaszkodott a talajtól és kényelmes lomha köröket írt le odafenn, szemmel tartva a kijáratot. Így tudni fogja mikor kell leszállnia hogy felvegye az utasait. Idefönn pedig biztonságban volt az óriási mérgező patkányoktól amikről Eras mesélt.*

-Jóvanna! Akkó nem para! Majcsak lesz egy neki helyette hogy ne szomókoggyék. *kacsint a koboldokra*
-Az egészet megehetitek, csak ne fájjék a hasatok! Mi mostan eemegyünk a farkasokho megint, de most nem balhézni csak haverkodni. Addig lécci vigyázzatok Gil házára. Oksa?

*Azzal nadrágkorcba akasztotta mindkét hüvejkujját és lazán visszacsámpázott Erashoz. Arorua már nem volt ott.*

-Na miva lelépett mindenki? Nem bírnak haver? *Mondta azzal ledobta magát a fotelba amin a gyógyító ült és mezitlábas lábait hanyagul átvetette a karfán. Nyíltan mustrálgatta Erast mint aki nem hiszi el hogy elbírja, majd Khaledre nézett és úgy tűnt eltöpreng egy pillanatra valamin.*

-Kiccsávó szóvaa te beszélsz a bokrokkal.. Osztán moncsak mit mond a bokor ha egy kutya úgy jóó alaposan ódalbapisájja? A víz az víz nem? *kezeit összekulcsolja a tarkóján és egyik lábát lóbálni kezdi, várja a választ a kérdésére.*

Hát, valószínűleg bele... Ha csak nem kaptam új státuszt és lett a címzés a tanácstagok és Gildas. * Mondja nevetve. * Nem szívesen mondanék le egyetlen olyan alkalomról sem, amikor találkozhatok veled... Mindenképpen ott leszek. A legrosszabb esetben kitúrok egy szarkát a legközelebbi fáról és néha közbekárogok. * Viccelődik vele. Látja Séléstina tekintetén és a vonásain, hogy tényleg szereti ezt az ünnepet. A nő lelkesedése valószínűleg akkor is jó kedvre derítené, ha rosszabb hangulatban lenne. * Nagyon kellemesnek hangzik... nem szoktam rajongani a hatalmas, nyüzsgő karneválokért, pedig kötelességem benne lenni a sajátjaink szervezésében is... de ez teljesen másnak tűnik. Sokkal csábítóbb, és nagyon jó az ajánlója is.

Mindig ilyen szerény vagy? Nem hiszem, hogy találnál olyan öltözéket, ami rosszul állna neked. Kukunak igaza van a beceneveddel kapcsolatban. Ugyanígy képzeltem el a mesékben és legendákban szereplő hercegnőket is... * A tekintete megakad a nő puha, bársonyos ajkain. Közelebb hajol hozzá, az ajkaival épp csak megérinti őket. * Ideje lenne lemennünk a többiekhez... * Mondja csendesen, ahogy csak pár centire ugyan, de eltávolodik tőle. *

* Ekkor hallatszik fel a gyógyító hangja, miszerint kimennek a ház elé. *

_____________________

Halálosan...? Hmm, ez azért biztató. * Gondolkozik el a fiú. * Nem tudom... ha én bocsánatot akarnék kérni valamiért, akkor biztosan nem vinnék magammal fegyvert. Ellenkezőleg értelmezném... szóval inkább támadás, mint sajnálat... * Mormolja csendesebb hangon, mert nem biztos benne, hogy Eras komlyan mondta-e vagy csak viccelődött vele. A következő kijelentésre nemet int a fejével. * Szerintem mindig velünk van... Csak nézőpont kérdése. Gaia ott van a fákban, az égben, a levegőben... szerintem minden kapcsolatban van vele, ami létezik. Ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, az pedig nem az ő hibája... akkor is ott van, csak megsértődünk és nem akarjuk meghallani. * A végére elmosolyodik. *

Nem... nem úgy értettem! Egyikőtöket sem ismerem vagy ilyesmi csak... csak... * Keresi a megfelelő szavakat, hogy senkit se bántson meg. * Te jobban féltenéd az utasodat... és engem nem zavar néhány szaltó csak ne essek le. Szeretem a magasságot, ezért vagyok annyira kíváncsi a repülésre is. * Hiába a magyarázkodás, a gyógyító kimegy a ház elé. Khaled kérdőn néz Eras-ra. * Megbántottam valamivel...?

Nekem is ideje lenne átöltöznöm, nem akarlak megvárakoztatni titeket. * A ruhákat a kezébe fogva félrevonul, hogy átöltözhessen. A megfelelő hely a számára pillanatnyilag a megürült előszoba, ahol pillanatok alatt végez a művelettel. Megigazítja magán már a saját ruháit, a kölcsönkapottakat pedig összehajtva a szekrényre teszi. Így tér vissza a vörös sárkány mellé. *

_____________________

Kerítünk másik szépet!
Nagyon szépet!
És neked is csináljuk a meglepetést...
Mert sokat segítesz nekünk...
De nem mondjuk el, hogy mi lesz...
Nem bizony.
Nem szeded ki belőlünk!
Hallgatunk, mint a sííííííííííííír... * Hangsúlyozzák ki alaposan, hozzá pedig a cupákot szorongató kezeikkel is szélesen gesztikulálnak. *

Hagyunk belőle neked is...
Finom a husi...
De ennyit mi sem tudunk megenni egyszerre...
Máris mentek?
Vigyázunk a házra...
De te is vigyázzatok magatokra!
Addig elkészítjük a vacsorát...
Mert még később jön egy vendég is...
Lesz tészta...
Sült húúúúús...
Köret... * Kezdenek ábrándozni, majd integetéssel köszönnek el az alakváltótól. *
_____________________

* Amíg Khaledék a nappaliban várnak, felbukkan Kuku is, a kérdésén elgondolkozik, aztán felnevet. * Nem mindegyik bokor engedi, hogy megcsinálják vele. Az állatok érzik a természetet, és csak azoknál a bokroknál állnak meg, akiknek nem számít az ilyen... Általában azok kényesebbek, akiket a viráguk miatt ültetnek kertekbe.... vagy legalábbis így hallottam az egyiktől. Amikor nem számítanak rá, és valaki lepisili őket, nagyon mérgesek szoktak lenni. Egyesek még a levelüket is ledobják... Miért kérded?

*Arorua a barlangban rója békésen a köröket és a cseppköveket szemléki. a denevérek elkerülik nagy mérete és a fénye miatt. Néha lepillant Gildas házának bejáratára hogy látta le kell e szállnia vagy még nem.*
-------------------------------------------

*Kuku nagyon kíváncsian hagyta ott a koboldokat. Nem faggatta őket de legszívesebben felvitte volna őket a szobába hogy addig gyomrozza míg nem vallanak a meglepetésről. A meglepetés gondolatára furán viszketni kezdett a talpa. Aztán csapdát is sejtett.. mi van ha Gildas talált ki valami bosszút a korábbi meglepetésekért... *

-Áhh semmi csak egy kérdés vót! *mondta Khalednek somolyogva és nem említette hogy gyakran kódorol kutya alakban.... megvakarta a bal talpát, majd elgondolkodva nézegetni kezdte. Megmozgatta a lábujjait*

-Az a tüskés piros... *erasra néz vigyorogva* - .. pirossbogyós bizbazbokor nem rúgja le tülle. Bisztos a szine miatt... *mondja zsiványul majd elkezdi lerágni a bal lába középső ujjának körmét*

Ne hiszem ,hogy ezt megtennék. Ennyire nem vesznek külön.
*Kuncogott ahogyan hallgatta, majd a viccelődésnél is. Eszébe jutott az amit Khaled mesélt neki. Ismételten kuncogott kicsit.*
Ugye tudod, hogy a szarkák között hírneved van.
Hidd el, kár lenne kihagyni, és igen, szeretném ,hogy ott legyél...igaz holnap gyűlés van, találkozzunk, de ki tudja mikor érsz rá....vagy hasonlók......
*Lepillantott ,mialatt beszélt. Kicsit birizgálta egy tincsét a szőke hajából.*
Mondjuk, engem érdekelne egy olyan karnevál is, ami itt van. A szokásaitok...... remélem egyszer megmutatsz egyet, habár ha nem szereted nem erőltetem.

Kicsit túloztok Kukuval, igaz ,hogy a központi falu vezetőjének a lánya vagyok...de nem hercegnő....
Bár ha azt mondod...mindig ilyennek képzelted el a hercegnőket.... elgondolkodtató.
*Viccelődött kicsit.*
Szerény? Ebben a dologban nem tudok mit mondani. Alapjáraton nem illik hencegni, de nem is hiszem ,hogy különb lennék másnál. Emlékszel amikor azt mondtam ,hogy gyermekkoromba hirtelen változtam meg valami miatt? Ez nem mindig előnyömre sikerült fordítanom.....
*Látja ahogyan a férfi közeledik, zöld szemei egy pillanatra megrebbennek ,ahogyan ajka az övéhez ér, végül nyugodtabban pillant rá. Nézi ahogyan eltávolódik halvány pirral, habár most érzi, hogy a szíve erősebben lüktet.*
Kellene....*Suttogta, s hirtelen ölelte át szorosan.*

* Felpillantott zavartan amint hallotta a gyógyitó hangját, s egy enyhébb mosollyal lépett hátrébb, megigazgatta magát.*
Bocsánat...ühm...igen....menjünk.

Nem kell a gatyába tojni. Nem érdekem ,hogy miattam meghaljon bárki is.
*Mosolyodott el felé ,majd egy nagyot sóhajtott.*
Tudod, igen , ez nézőpont kérdése. Én olyan mélyen azért nem megyek bele Gaia-val tett dolgokba, mások vagyunk.
Válószínű, valaki azt mondja ,mindig terve van az élőkkel, de ,hogy mi az kifürkészhetetlen. Ha ez így van, akkor inkább megyek a fejem után. De ez az én gondolatom, másokkal szemben tartom azért Gaia tiszteletétt.

*Néz Arorua után ,majd megrázza a fejét, széles vigyorral.*
Nem bántottad meg, csak nem szereti a sötétet. Itt nem érzi magát jól, meg bevallom, kicsit megijesztettem idefele jövet.
*Nevetett fel jóizűen ,majd biccentett. Amint visszatért mellé Khaled ,megnézte kikre kell még várni.*
Hé...Kuku! Igyekezz, vagy itt hagyunk! Hagyd az utánfutókat!
*Nézte ahogyan az rágni kezdte az ujját. Egy ideig csak nézte, majd elfintorodott.*
Fúj...... Nah...a tüskés piros, azért már elfogadhatóbb...de beszélj jobban..mert nem értem mit zagyválsz össze...

*Azzal elgondolkodott s a lépcső felé nézett.*
Hahó, ideje lenne lejönni, nem? Lehúztad magad a wc-n Gil ? Sélés ne most hajtogasd a ruhákat, és ne itt!
*Látszott ,hogy már tükön ül. Gondolkodott ,hogy Leiran vajon most mit csinál.*
Szeretnék már ott lenni.....

Hírnevem a szarkák között? Érdekesen hangzik...

Ami fontos, arra mindenképpen tudok időt szakítani... és egy ilyen alkalom nagyon is fontos.
* A karnevál említésére először bólint. * Örülnék neki, ha eljönnél. Június első vagy második hetében lesz, a hold állástól függ az időpontja, most hirtelen nem tudok pontosat... Előtte egy héttel mindenképpen szólok. Hold-karneválnak nevezik, és újholdkor van a csúcspontja... feldíszítjük a várost, ilyenkor több fény van idelent is, mert kisebb, ezüstfényű lampionok világítják be az utcákat. A főbb útvonalak mentén sátrakat állítanak fel, jönnek jósok, árusok, előadók, vándorkaravánok, hogy csak a többséget említsem. Alkonyattájban kezdődnek az első programok, a főtéren színjátékokat mutatnak be egy megnyitó beszéd után, amit sosem úszok meg... Mondjuk engem még nem fütyültek ki, mint az elődömet. * Itt halkan felnevet. * Éjfélkor egy táncos mulatság kezdődik, ahol az álarc viselése kötelező. A hagyomány azért őrizte meg ezt a vonást, mert a holdat sokszor mondják csalfának is... Az öltözékek a régi korok stílusát tükrözik, terebélyes báli ruhák, csipkés mandzsetták, és ehhez hasonlók. Van egy szabónk, aki elég hosszú ideje magára vállalta, hogy elkészíti a ruhákat, majd szeretnélek bemutatni neki. Hajnali 3-kor mindenki felvonul a legfelső kör peremére, mert a kastély romjaitól tűzijátékot szoktunk fellőni tisztelet, búcsúzás és egyben zárásként is. Elég sokat szoktunk fellőni, az összes olyan kézműves részt vesz benne, aki ért hozzá valamit és egy rövidebb, saját műsort állítanak össze belőle. Idén meg akarom könnyíteni a feladatot és egy olyan szerkezeten dolgozom, amivel egyszerűbb és biztonságosabb is a rakéták felküldése... de ez még persze a jövő zenéje. Nem tudom, hogy mennyire vagyok jó ajánló... inkább technikai szempontokból szoktam megközelíteni, mert abban a részében is benne vagyok... de igyekszem a szórakozás részét kiemelni.

* Bólint. * Igen, emlékszem rá, hogy mondtad... * Ahogy a lány megöleli, átkarolja és gyengéden végigsimít a hátán. Nem szívesen engedi el, de kénytelen rá, mert az indulás időpontja a két toporgó sárkánnyal nem éppen nyugodt vagy megfelelő háttér. * Nincs miért bocsánatot kérned... * Még elmosolyodva fürkészi a vonásait, majd kicsit távolabb lép. * Csak ön után, hölgyem... * Engedi előre a lépcsőn. *

* Miután leértek, visszamegy a ruháiért és lesiet a pincébe. A saját szobájába megy, felveszi a szokott, gyűléseken is viselt köpenyét és az alkarvédőit, úgy siet felfelé. Csak néhány percre volt szüksége az elkészüléshez, így rövid időn belül csatlakozik a többiekhez. * Részemről indulhatunk is... * Megtámaszkodik, onnan néz szigorúbb pillantással Eras-ra. * A problémákat borítékold és add fel postán, majd később elolvasom.

________________________

Ez igaz... Én sem szoktam rajta sokszor gondolkozni, legalábbis nem ilyen szinten. Válaszokat nem szoktam tőle várni, mert az én feladatom megkeresni őket, ha elég kíváncsi vagyok rá. * Válaszolja elgondolkozva. * Csak tisztelem és elismerem, hogy mindenben ott van, mert végülis a világ, amiben élünk az ő alkotása... * Ahogy meghallja a magyarázatot a gyógyítóról, szemmel láthatóan megvilágosodik, és bólint egyet. * Már kezdtem aggódni... Itt... kint is elég sötét van, ott jobban érzi magát? * Felkuncog. * Nem hittem volna róla, hogy meg lehet ijeszteni... Nagy, magas... szigorúbb a pillantása... Mivel ijesztetted meg? * Kérdez rá utat engedve a kíváncsiságnak. *

* Kuku ténykedése miatt elkerekedik a szeme, inkább félrepillant, de nem tesz megjegyzést. Nem akar udvariatlan lenni az egyik házigazdával szemben, aki ráadásul elsőként szorgalmazta, hogy jöjjenek ide. Amikor Séléstina felbukkan, megkönnyebbülten sóhajt fel, felmentőseregként tekint rá. * Ha mindenki kész, akkor részemről is mehetünk... * A megmaradt almát visszateszi a tarisznyájába, amit a nyakába akaszt. *

Khaled mesélte ,hogy összefutott azzal a szarkával akit te jól megpaskoltál.* kuncogott*

Hidd el jó ajánló vagy. Már csak a szerint is ,hogy amiket említettél, igen csak érdekesnek hangzanak. Azt hiszem a maszk most mást szempontból is hasznos lesz. Tudom, és te is mondtad ,hogy itt nem mindenki szereti a mi fajtánkat, így viszont kevesebb az esélye, hogy csak kellemetlen helyzetbe is hozzalak. De nagyon érdekes, és örömmel eljönnék.
*Bólintott kedvesen ,majd elgondolta, milyen is lehet, azok alapján amit a férfi mesélt. Rápillantott.*
A szabóhoz ? Biztos vagy benne, hogy jó ötlet neked velem mutatkozni? Habár, persze...most nagyon furdalja az oldalam ,hogy vajon milyen ruhákat készít, azt hiszem szórakoztató lenne, egy olyan ruhát hordani, hiszen, mi ugye alapjáraton mást stilust követünk. .....bár....remélem nem drága...
Csalfa....igen, erről én is hallottam.* Mosolyodott el ,majd aranyosan pilantott rá, kicsit puhatolózva.* És...ha ugy alakul, akkor táncolnál velem?
Akkor mégis csak igaza volt Kukunak abban ,hogy "Tudós" vagy. Valamilyen formában. Hogyha sikerül megcsinálnod...egyszer majd megmutatod ? Nálunk a hasonló szerkezetek nagyrésze fából készült, bár az idős Whollum mostanság nem nagyon nyúlt semmi ilyesmihez.

*Elmosolyodva pillantott rá ,majd szavaira, viccesen pukedlizett kicsit ,ami elégé érdekes volt, nyilván ,hogy nadrág volt rajta, s elkezdett lesétálni. Amint leértek találkozott a sárkány tekintetével. De nem szólt semmit. Amíg Gildas elment a pincébe, oda lép a koboldokhoz és elköszön tölük. Átöleli öket.*
Vigyázzatok magatokra! És köszönöm a ruhát, most nem tudom eltenni...vigyáznátok még rá kicsit?
*Szerencsére még nem vette észre azt amit Kuku csinál. Ezután Khaledet vette észre.*
Készen vagy?

..-----------------

Igen..végülis az ő alkotása. Védelemként nekünk az emberek elől.
*Majd rápillantott széles vigyorral. A fejét rázta.*
Nem..nem, semmi más baja sincs. Tudod, fogadni mernék rá ,hogy sárkány alakban, ragyogva - ami megjegyzem szokása, köröz vagy toporog az ház előtt.
Hogy mivel ? *felnevetett* Azt mondtam neki ,hogy mérges patkányok vannak itt lent. De csss... ne áruld el neki. Ez most legyen a mi titkunk.

*Elhűllve kommentálta még mindig Kuku szavait, s nem mondott többet. Elég volt az előző. nem értett amugy sem sokat abból amit össze hordott. Amikor lejöttek végre rájuk pillantott. Szólt volna valamit, de az alakváltó ment is tovább. Morgott az orra alatt s mikor visszatért, elvgyirodott. Úgy indult kifele.*
Mégis csak kiöltöztél, adni kell magunkra..nem igaz? Amúgy...a kölyök, sokszor csinál ilyet?
*Mutatott még Kukura ,majd elindult kifele. Ott amint kilépett egy madár szállt oda hozzá, átadva neki egy levelet. Értetlenül pislogott rá ,majd megremegett az idegességtől a feje.*
EZEK MÁR ISZNAK! Mint a szamár ,gondolom! És egy kocsmában van Leiran? Dilecel? Hol vagy Sayla ? Azt hiszem emiatt dupla annyi edzésed lesz!
* Indult meg ,majd amint lehetett, átalakult.*
Khaled..Kuku, készen vagytok?

*Cseppet sem zavartatta magát amiatt mert Khaledet zavarta a ténykedése. Mindössze figyelemmel kísérte a beszélgetést és nem szólt közbe mert a szája mással volt elfoglalva. Néha érdeklődően pislogott rájuk amit megzavart az hogy néha kiköpött egy kis körömdarabot oldalra*

-OKKéééé.. hillak akkor pirostüskésnek is.. *az egy bokor amit kutyaként jól ódalbapisátam, -tette hozzá gondolatban és szélesen mosolygott Erasra*

- ha neked ilyen becenév köll há legyék! A beszídemet ne figurázzad ki! Tegyé úgy mintha nem étenéd ha nem akarod éteni! osztán ezzel le is van tudva.

*Befejezte a körömrágást ahogy hallotta Gildas lépteit lefelé közeledni. Kiköpte a körmöt oldalra, majd felállt és nadrágkorcba akasztott hüvejkujjal odacsámpázott az ajtóhoz és a félfának dőlt, s megvárta míg kimegy a vörös. Aztán kislattyogott mellé, jó alaposan végigméregette. Egyszer körbe is járta... majd kicsit összeráncolta a szemökdögét ahogy vizsgálódott. Aztán kicsiny másává alakult szürke vezrióban és felugrott a hátára.

-Háháháhááá!! esztet ki kéne próbánod Gildasz! Esz így nagyon pojén! Olyan mint aza a matrijóska játék csak nem benne vagyok hanem rajta.

------------


*Arou révetegen nézegette a sztalaktitokat amelyekről nedvesen sziporkázva verődött vissza a saját fénye. Lomhán rótta a köröket és ismét lepillantott. Látta Erast odalenn. S a kisebb alakváltót is éppen kijönni. Ereszkedni kezdett, helyet keresve hogy elférjen Eras mellett, de sikertelenül. Majd akkor fog tudni leszállni, ha Eras felszállt. Pár szárnycsapással visszaemelkedett és körözött újra fenn és fénylőn a barlang közepe magasságában. *

Ilyesmivel ne törődj... Egy ünnepségen nem igazán foglalkoznának azzal, hogy odafentről jött valaki; ráadásul, te az én vendégem vagy. Aki bele mer kötni a döntésembe, az igencsak megunta az életét... Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy nincs mitől tartanod. Az ünnepségek részben mindenki számára tartalmaznak egy mellékes jelentést is: nem foglalkozunk sérelmekkel, ellentétekkel, hanem a pillanatok kedvéért kilépünk a mindennapokból. Ez náluk is így működik. Te nem az a típus vagy, aki keresné a bajt vagy bármit is szeretne tönkretenni, tehát a karnevál alatt kicsi a valószínűsége, hogy szóvá teszik... ráadásul nem egyedül leszel, mert itt vagyok melletted... * A ruha említésére csak nemet int a fejével. * Azt a részét majd intézem, ne zavartasd magad miatta.
Hölgyválasz? * Kérdez rá halkan felnevetve. * Megtiszteltetésnek veszem, ha táncolhatok veled.

Neeem, nem vagyok tudós... csak szeretem az egyszerű megoldásokat és ha el tudom készíteni, akkor elkészítem. Természetesen megmutatom, elég büszke vagyok az ötletemre ahhoz, hogy hencegjek vele egy kicsit. Mechanikus szerkezetet használok a kilövéshez, egy csövet pedig az irányzék miatt... Még a télen megterveztem néhány újabb típusú rakétát, azokhoz pedig elengedhetetlen lesz, de... nem szeretnélek untatni a részletekkel. Nagyon bele tudok lendülni. A napokban fogom tesztelni az újabb verziót, reményeim szerint ez nem robban fel már az elsütésnél. Az előző túl nagy szikrát adott... A tesztelésre nem hívlak meg, mert nem magyaráznám ki egykönnyen Kalinál, hogy miért csupa korom a lánya...

* A koboldok kissé elszontyolodnak, de bólogatnak. *
Vigyázunk rá neked!
Nagyon vigyázunk! * Helyesel a másik. *
De te is vigyázz magadra...
és várunk vissza! * Vigyorodik el. *
Köszönjük a sütiiiiit! * Ezt egyszerre teszik hozzá. *

* Amikor Eras hozzászól, Gildas féloldalasan elmosolyodik. * Nem öltöztem ki... csak nem munkásruhába megyek, ha már elhívtak, ennyi az egész. Kuku? * Észrevesz egy körömdarabot a földön, mire lemondóan felsóhajt. * Elég sokszor ahhoz, hogy idegesítsen vele. Rav, Ceki! Ezt... takarítsátok fel, a lehető leggyorsabban! * Szól oda a két koboldnak, aki azonnal munkához is látnak. *

* Az ajtónál előre engedi a többieket, utolsónak lép ki a ház elé. Felvont szemöldökkel nézi Kukut, majd nemet int a fejével. * Inkább kihagyom...

_________________________

Ez elég gonosz húzás volt... de vicces. * Jegyzi meg Khaled, ahogy próbálja elképzelni a gonosz óriás patkányokat. Felnevet rajta, majd nemet int a fejével. * Nem fogom elmondani... ha nem dobsz le. * Ajánl viccelődve egy üzletet. Séléstina kérdésére határozottan bólint. * Ühüm, már csak rátok vártunk.

* Még kifelé menet elbúcsúzik a koboldoktól, majd Gildas előtt lép ki az utcára. A vörös sárkány láttára felcsillan a szeme, mindig is lenyűgözték a hatalmas, pikkelyes teremtmények, miközben a hegyek körül repültek. Kuku után ő is felmászik a hátára, egy biztos pontot keresve helyezkedik el. A miniváltozat láttára halkan felnevet. *

Akkor jó, ezzel tényleg nem szeretnélek zavarni......De mondom ,nagyon kellemesenek tűnik ez....most ,hogy így bele gondolok.... nagyon is kíváncsivá tettél. Örülök....hogy melletem leszel, biztos vagyok benne ,hogy eltévednék itt
*Kuncogott fel, végül kicsit elszontyolodott egy pillanatra, de végülis rábólintott. Nehezen, de beleegyezett.*
Jó........hát jó, akkor nem ....szólok nagyon bele.
Hát..nem tudtam biztosan ,hogy szeretsz e táncolni...vagy felkérnél e...szóval...
*Zavartan nevetett fel, ám halkan, ahogyan végülis kibőkte a dolgokat.*

Értem....értem. Igazából, én nem ehhez nem sokat értek, mellékesen ,ugye nálunk ezek máskép müködnek. De nem untatsz vele, mivel szívesen hallgatom ezeket. Érdekelnek ,attól függetlenül ,hogy nem biztos ,hogy többet tudok mondani rá. Ha téged az nem zavar ,hogy nem tud a beszélgető partnered mindig hozzá tenni, akkor pedig nincs is gond. Nem igaz?
Felrobbant ? Nem esett nagyon senkinek baja...ugye? *Lepödött meg ahogyan hallgatta ,végül mosollyal sétált. Szavain elgondolkodott.* Igen..azt hiszem nem lenne túlságosan oda érte...*Kuncogott fel.* Úgy értem..mit is mondhatnál neki? "Bocsáss meg Kalí, egy kicsit bekormoztam a lányod. De lemosható, ugye nincs harag ?"
*Elmosolyodott, szavai kedvesek voltak ,mégis kicsit könnyedebb. Végül aprót sóhajtott.*

Vigyázok én magamra, de ti is tegyétek ezt meg. Mi lenne itt a két fiúval ,ha nem lennétek?
Amint jöhetek..és szabad, meglátogatlak titeket. Igérem.....és akkor süti is lesz még, de majd én hozok rá gyümölcsöt!
*Majd Khlaked válaszánál biccentett.*


*Kint hosszan nézett szét. Látta ,hogy Eras már átalakult, s hogy a két fiú már felült rá. Kuku viccén halkan nevetett, de kezével azért takarta száját. A gyógyitó fölöttük volt. Gönyörű és hatalmas sárkány...meg is lepödött ,ahogyan nézte, hosszan ,mert teljesen más volt már kinézetre is ,mint a vörös. Míg amaz vadságot és szeszélyességet árasztott magából, emez nyugodalmat. Megvárta, míg leereszkedik, s utána sétált oda.*
Nagyon szépen köszönjük.
*Azzal Gildasra pillantott.*
Elöl, hátul?

----------------------

Jó...jó..nem szólok bele. Úgy öltözzöl ahogyan akarsz.
*Vont most vállat, úgy tűnt inkább ráhagyja most a dolgot. Ez maga a levél tartalma miatt is lehetett.*

Mit nézel? Nem láttál még nagy sárkányt?
*Morgott fel, aztán Kuku átalakult rajta....valami...olyanná ,mint ő. Döbbenten nézte.*
A fene vigye a jó dolgodat! Még jó,hogy nem bennem vagy ,kölyök! Amúgy a színed nem szép....
*Dobbantott egyet ,mire ők egy picit "ugorhattak" a hátán.*
Készüljetek kölykök, felszállunk!
*Azzal igyekezett kimanőverezni a szentfazekat s úgy felszállni. Még mindig idegesítette a gondolat, menni akart. S ez minden feszült mozdulatában látszódott. Egy pillanatra zsörtölösebb, komorabb lett, végül a másik csoportra pillantott.*
A megelített kocsmához megyünk! Tudjátok ez merre van? Lényegtelen...ahol a sor lesz...oda...

*Kuku az ugásnál erősen megkapaszkodott kicsi karmaival Eras pikkelyeiben és miközben repültek mímelte a sárkány mozgását.. tanulmányozta és utánozta*

-----------------------------------------------------------------------------------

*Arou kitért Eras elől majd egy elegáns fordulattal leszálló ívet vett fel és puhán landolt Gildas háza előtt a korábbi sárkány helyére. Lehasalt és a felőlük lévő szárnyát óvatosan lehajtotta maga mellé, hogy könnyebben felmászhassanak rá*

-Foglaljatok helyet kérlek. Az út nem lesz hosszú, és igyekszem simán repülni, hogy kapaszkodnotok se kelljen. Ha mágis bármi gond adódna, kérlek jelezzétek. *mondta az instrukciókat. Ernes négy lábra pattant a hátán ahogy meglátta Selestinát és lelkesen toporgott.*

-Gildas, kérlek ne aggódja a fény miatt, ez egészen biztosan nincs rád káros hatással. De ha fekete mágiával működő holmi van nálad, az átmenetileg veszíthet az erejéből *figyelmezteti, nehogy gondot okozzon*

*Mikor felülnek rá, vissza felemeli másik szárnyát is a magasba, majd finoman ellöki magát a talajtól és erős szárnycsapásokkal a barkang légterébe emelkedik. A denevérek méltatlankodva arréb menekülnek a termete és a fénye elől. Fénye különös derengésbe vonja a sztalaktitokat míg elsuhannak közöttük.*

Egyáltalán nem zavarsz... ilyen meg se forduljon a fejedben. Ha valami problémát okoz vagy kellemetlenül érint, akkor gondolkozás nélkül mondom ki, nem kell tartanod attól, hogy bármit elhallgatnék. A ruha miatt tényleg nem kell aggódnod... legyen két tánc, egy séta kettesben és már meg is térült, ha mindenképpen szem előtt akarod tartani az anyagi részét. * Séléstinára mosolyog. * Mindenképpen felkértelek volna... Nem vagyok zseniális táncos, de ismerek egy-két lépést.

* Nemet int a fejével. * Szeretek beszélni... nevezheted akár egy hobbimnak is, viszont akkor még én is elhallgatok, ha tudom, hogy a hallgatóságomat untatnám a szakzsargonnal. * Felsóhajt. * Igen, elég nagyot szólt... az összes denevér felriadt a környéken miatta. Több lett az egyik összetevőmből a kelleténél, nagyobb volt a gyújtószikra és kész is a meglepetés. Nem történt semmi komoly gond, azon kívül, hogy még másnap is füst felhőket fújtunk. * Elneveti magát. * Akkor tanultam meg füstkarikákat fújni. * Séléstina gondolatain jót derül, nem állhatja meg, hogy ne toldjon hozzá egy keveset. * Pontosan! Nagyjából így mondanám, csak a nyomaték kedvéért magam mellett tartanálak és a köpenyem ujjával letörölnék egy foltot az arcodon... csak hogy biztos legyen benne, téged hoztalak vissza...

* Miután a fehér sárkány leszállt, pár pillanatig hunyorognia kell a fénye miatt. * Én ülök hátul... * Mondja, majd fel is mászik a sárkányra. Odanyújtja a kezét, hogy felsegítse Sélést, majd hátulról átöleli. * Így tökéletes.

* Ahogy a fényről hall, megrázza a fejét, bár tudja, hogy ezt a sárkány nem látja. * A fény nem azért káros ránk, mert elembeli különbséget ad... Egyszerű logika. Az időnk többségét teljes sötétségben töltjük, a maradékot többnyire holdfényben. Legfeljebb az alkonyi vagy a korahajnali nap éri a bőrünket... Éppen emiatt a nap sugarai megégetnek, mint ahogy a pincében nevelt virág is elpusztul a hirtelen, erős hőtől és fénytől. Ami a puszta fényt illeti, egyszerűen csak elvakít. Egy kicsit homályosabban látok miatta, de mire odaérünk a farkasokhoz, teljesen hozzászokom. A külön megidézett mágikus fény hatása közel áll a napéhoz... kisebb mennyiségben még tolerálható. * Magyarázza neki. *

________________________

* Khaled hiába kapaszkodik, még így is huppan egyet Eras hátán. * Szerintem ne bosszantsd, végülis ő visz minket... * Súgja halkan Kukunak, behúzva a nyakát. * Egy picit talán ívesebben mozdítja a szárnyát... * Toldja azért még hozzá elmosolyodva. *

Nem tudom, hogy merre van a kocsma... nem vagyok ismerős a környéken, bocsánat... * Válaszol a kérdésre a legjobb tudása szerint. A levegőből körülnéz, az alattuk elterülő város kicsiny, hideg fénypontjai így még szebbnek hatnak. Tetszik neki a magasság, és ahogy a szél a hajába kap. Valamilyen szinten tart tőle, hogy esetleg leeshet, de ezt a kellemetlen gondolatot igyekszik minél inkább elnyomni. Óvatosan megemeli az egyik kezét, érzi, ahogy a levegő az ujjai között áramlik. *

*A másik csapat felé pillant, úgy látja, mintha a dolgok valamelyest rendeződtek volna az alakváltó és az elf között, legalábbis Gildas tartásából és lesöpörhetetlen mosolyából ítélve. A fiú kétli, hogy a házigazdájukat az ünnepség gondolata csigázta volna fel ennyire. *

*Hallgatta, aztán úgy tett ,mint aki átgondolná az ajánlatott, s ezt befejezvén, a témára pontott téve kinyújtotta a férfiénál jóval törékenyebb kezét. Bólintott egy kisebb mosollyal.*
Megegyeztünk!
*Azt direkt nem mondta, hogy júniusban lesz a szülinapja, nem kívánt amúgy sem semmit, de ha a karnevál össze jönne, már maga az ,hogy itt lehet, hogy velük lehet, felért egy ajándékkal. Így ,erre koncentrált. Hogy ha lehetséges, ez lehessen ,mint ajándéka. Elmosolyodott.*
Hát...akkor elnézést...megelőztelek....

Igen, tudom, sőt...igazából az emeleti növényed is igen bőbeszédű. Kellemes volt hallgatni, eszembe jutott, hogy mennyit tudnátok egymással is beszélgetni, ha lehetséges lenne.
*Azzal csak hallgatta. Aggodalmas pillantásában vidámabb fény telepedett le, ahogyan a füstkarikákról szó esett, meg magáról a vicces helyzetről, amelyet akkor az a robbanás szült. Halkan nevetett kicsit, reflekszerűen vele együtt megrázta kicsit a fejét. Elképzelte ezt az egészet. Majd amint megtoldotta szavait, még meg-meg remegett a válla a nevetés okán, ám már a hangokat nem adta ki. Lehunyott szemmel, csendben vitte végig ezt.*

*Megfogja Gil kezét s a segitségével felüll a fehér sárkányra, kicsit megkapaszkodik benne. Még mindig nem volt megbékélve teljesen ezekkel a lényekkel, illetve magával a magassággal. Ha lehetséges, akkor fülei is kicsit meg-megmozdultak, ahogyan körbe pillantott. Akkor nyugodott meg csak kicsit, mikor Arorua biztosította őket afellől ,hogy figyelni fog és nem lesz gond, illetve amint érezte a férfi ölelő, biztonságos kezét a derekán. Maga elé mosolyodott nyugodtabban. Hagyta ,hogy a két férfi beszéljen, őt addig teljesen lekötötte Ernes aki időközben már előtte volt. Megsimogatta, majd picit az ölébe vette. Halkan kezdett vele beszélgetni, kérdezgetett, a róka meg úgy tűnt örömme mesél gazdájáról, s arról milyenek a napjai. *

-------------------------------------------------------

*Kemény ,s erős pikelyes lévén meg sem érezte Kuku karmait, ahogyan megkapaszkodott bele. Még mindig úgy érezte kezd ideges lenni, és nem jött rá miért. Vagyis félig tudta...de ezt elég nehéz volt egy olyan férfinak,mint ő beismerni. Kicsit morgott az orra alatt, olyankor éles fehér fogai kitüntek. Khaled szavaira rátekintett.*
Nem gond. Én ismerős vagyok...kerültem már régebben, párszáz éve bajba a vidékükön, a városukban, csa hát azóta változtak ott is a dolgok. Ezt a kocsmát például nem is ismerem! habár lehet, csak az előzőt nevezték át...de...várjunk csak..azt hiszem el volt magyarázva...na mindegy. Majd ha leszáltunk.

*Amint a fehér sárkány beérte egymás mellett haladtak. Hamar kiértek, sokkal hamarabb ,mint ahogyan jöttek s így az útvonalat szemével övette végig. Rájött, tényleg igaza volt. Egy jó nagy kerülöt tettek Gildas házáig, de nem bánta meg. Arou olyan jól beijdet, hogy kár lett volna kihagyni. Ez a gondolat, megnyugtatta egy pillanatra és elvigyorodott még így is. Hamarosan elérték a kijáratott, s már a magasból lehetett látni a mezőt, és a farkasok falvát.*
No lám....jó nagy bulit csapnak az biztos!
*Magasabbra emelkedett, majd elvigyorodott.*
Kapaszkodjatok!
*Azzal hirtelen gyorsított be, s amint érezte ,hogy eléri a kellő sebességet, hirtelen tett egy fordulatott, fejjel lefelé ,majd vissza. Tudta ,hogy a srácok nem fognak leesni róla ,mivel elég gyors volt, mégis adott nekik ebben a kis távolságban is egy élményt. Legalábbis a kezdő félelem helyett ezt várta.*

(Farkasok Falva Mező - mindenkivel)

*Később ért ide a madár, úgy tűnt hosszas keresgélés után érte csak el a célját. Leszállt a ház ablakának párkányára ,majd csőrével kopogtatott az ablakon. Várta ,hogy valaki kijöjjön onnan . Amint ez megtörtént annak vállára szállt, majd a csőréből a levelet annak karjaiba dobta. Kis karmaival megkaparászta a gyenge vállat, s onnan elrugaszkodva ment máris tovább a dolgára.*

* A Raghnall ház csendes... legalábbis többnyire. A tágas nappaliban Ceki serénykedik: a szobalányokra jellemző öltözéket visel, halkan dudorászik, miközben egy porszívóval takarítja fel a legutóbb behordott morzsákat. Amikor meghallja a kopogást az ablakon, megigazítja a fejdíszét, lesöpri a ruháját, úgy nyitja ki az ablakot. Meglepődik a madáron, de átveszi az üzenetet, majd integetve búcsúzik tőle. Elkezdi forgatni a borítékot, alaposan szemügyre veszi, de mire nyitná, felbukkan elhagyhatatlan társa is. *
Mit hozott a madár?
Levelet... Levééééél. * Állapítja meg csillogó szemekkel. *
Bontsuk fel!
De mi van, ha a főnöknek hozta?
* Itt mind a ketten elgondolkoznak és elkomorodnak. *
Jobb, ha felbontjuk... * Határozottan bólintanak, és már tépik is a borítékot. Előkerül belőle a gondosan megírt levél, amit elbűvölve olvasnak: Gildas írása ehhez képest macskakaparás. *
Kuku jól van...
Séléstináéknál...
Szerinted...?
Arra gondolsz, amire én is? * Szélesen elmosolyodnak, és pillanatok alatt befejezik a takarítás maradékát. Ceki magához öleli a levelet, míg Rav valahonnan egy hatalmas lapulevelet szerzett, ami alá mind a ketten beférnek. Valamelyest felderülve hagyják maguk mögött a házat, hogy találkozzanak a barátjukkal és persze az elflánnyal is. Legbelül abban reménykednek, hogy Gildas ott van velük és minden rendben van... *

-> A koboldok az Elf falvakba

"Az első napon eljönnek, és elfognak minket;
A második napon ütnek, néhányat felfalnak;
A harmadik napon a férfiakat újból gyötrik;
A negyedik napon várunk és rettegünk;
Az ötödik napon visszatérnek és elragadnak egy újabb lányt;
A hatodik napon halljuk a sikolyait az álmainkban;
A hetedik napon nőni kezd, ahogy táplálják;
A nyolcadik napon megelégeljük, hogy gyalázzák;
A kilencedik napon mosolyog és bekebelezi a testvéreit;
Most már csak fal, ahogy szörnyeteggé válik;
Most már csak vársz, mert a sikolyaik álmaidban kísértenek."

Sorok, amelyek folyamatosan visszhangzanak a fülemben... Azon az éjjelen hallottam őket először, amikor megérkeztünk a vérfarkasokhoz, azóta nem hagytak nyugodni. Nem tudom, mennyi idő telt el... Nem tudom, mennyi ideje vagyok távol... Nem tudom, mennyi időm van még... Nincs nap, nincs hold, nincsen semmi, csak sötétség, káosz, és vér... Megtettem mindent, amit csak tudtam... Áldozatokat hoztam, amelyeket már nem vonhatok vissza. A kiút... valahol itt kell lennie. Túl sok vesztenivalóm van, ki kell jutnom innen... * Behunyja a szemét, maga előtt látja leperegni a közelmúlt kockáit: a tanácsban töltött percek, a viták Eras-szal, Mala, Kuku, Séléstina, a testvére... és a koboldok. A sok bosszankodás és nehézség ellenére szomjazza a pillanatokat. *

* Amikor kinyitja a szemét, jeges fuvallatként üdvözli a sötétségből kibontakozó furcsa, eltorzult világ, amelyet egy mágia hozott létre. Homályosan ugyan, de látja a földalatti város utcáit maga előtt. A kezében fogott díszes, mágikus botot olyan erővel szorítja, hogy az egyébként is sápadt ujjai teljesen belefehérednek. A bot vége egyenletes koppanásokkal landol az elhalványuló köveken, a hangok felerősödve verődnek vissza. Gildas a saját lépteire és a bot hangjára koncentrál, minden mást igyekszik kizárni a tudatából. Akárhányszor előrepillant, felbukkannak előtte az ismerősei kifacsart és eltorzult alakjai, akik görcsösen rángatózva nyúlnak utána. *

* Rövidesen rátalál a saját háza árnyékmására. Az ajtó ebben a verzióban leszakadt a zsanérjairól, és egy idegen, pulzáló húsos szövet nőtte be. A körülette keringő rémlények hangjai erősödnek, marasztalni próbálják, de ő mégis belép az épületbe. Odabent a romlás erőteljes szaga vesz körül mindent: az egész innen indult. A rémálomba illő világ itt született. Egy varázslattal tör magának utat a szöveteken keresztül, hogy lejusson az alagsorba, a laborjába. A megítélése szerint ez az egyetlen hely, ahol sikerrel járhat egy erőteljes varázslat, ami átszakíthatja a vékony fátylat, amely elválasztja ezt a helyet a valóságtól. Megáll a terem közepén, hangosan kifújja a levegőt. Eljött a sorsdöntő pillanat... *

* Lassan megemeli a bal kezét, az ujjaira pillant. Mély levegőt vesz, a következő pillanatban pedig a karmait a saját alkarjába mélyeszti. Hirtelen mozdulattal rántja ki, érzi, ahogy a forró vér végigfolyik a kezén, majd lassan lepereg a botra. Szinte beleivódik, onnan pedig egy varázslókört formázva szalad szét a köddé váló padlón. *

* Gildas gyomra felkavarodik, szédülni kezd. Nem tudja megtartani a súlyát és támaszt keresve rogy térdre. Minden forog körülötte, az árnyak vad táncot járnak... a világ őrülete csak néhány percig tart. Amikor minden megáll, és a sötétség eloszlik, Gildas levegőért kap. Úgy érzi, mintha víz alól bukkant volna fel, a levegőt hatalmas kortyokban nyeli. Körülnéz: a hely nyugodt. Valódi. Csendes. Épelméjű... * Otthon vagyok. * Jelenti ki fáradtan. *

* Rövidesen lépteket hall a folyosóról, apró lábak dobognak a hideg kőpadlón, majd az ajtó résnyire nyílik és két kíváncsi szempár les be. Amikor a meglepetten pislogó tekintetek tulajdonosai előtt tisztázódik a helyzet, az ajtó kicsapódik és Gildas nyakába ugranak gondolkozás nélkül. *
Főőőőőnööööök! * Hangosan zokogni kezdenek. Először Rav nyitja ki a szemét és Ceki felsőjébe törli az orrát. *
Ííííí! * Kezd sápítozni, amikor meglátja a részleteket is: a terem falait és padlóját vér és rozsda borítja. Gildas ruhája mocskos, az aranyszínű köpenyből a gazdája nagy darabot szakított ki, hogy bekösse vele a bal szemét. A hazaért alakváltó fáradt, meggyötört, de kétségkívül életben van. A kezeiben tartott furcsa bot részben talán magyarázatot ad, de így is rengeteg a nyitott pont. *
Főnök... * Közli csendesen, mire Gildas sárga szeme az arcán állapodik meg. *
Alábecsültem Eleikát... Sokkal nagyobb veszélyben voltunk, mint sejtettük. Elpusztítottam a könyvet, de még így sem volt egyszerű visszajutnom, mert a másik példány ereje egészen elsöprő. Meg kell szereznünk, a lehető leggyorsabban…
A szemed... és a kezed...
Feláldoztam a szememet és egy démont kötöttem a testemhez, hogy elég erőm legyen... A kaput pedig csak a véremmel nyithattam meg. Ha nem jártam volna sikerrel, akkor egyszerűen elvérzek. Talán én örülök a legjobban a szerencsémnek…* A botra támaszkodva felkel, Ceki a hátsójára huppan a földön, onnan néz fel rá. * Milyen nap van?
Holnap lesz a Malaia-est…
Akkor lemaradtam a gyűlésről... * Felsóhajt. * Gyerünk, dolgunk van. Takarítsátok ki ezt a szobát, úgy néz ki, mintha valakit lemészároltak volna. Felmegyek és megfürdök, addig javítsátok ki a köpenyemet, nem érdekel, hogyan csináljátok, de legyen kész, mire végzek.
És viszünk sebtapaszt...
Sok-sok sebtapaszt...
Gézt...
Tűt.
Tűt ne!
Akkor tűt nem...
Valami erőset?
De ne paprikát, mint a múltkor, hanem tövis párlatot inkább.
És keresünk valamit... a szemedre is.
Már mondani akartam. Nem éri meg lepleznem, úgysem látnék vele... * Itt keserűbben elmosolyodik, és végignéz a szoba komor falain. *
Főnök?
Igen?
Örülünk, hogy visszajöttél! Nagyon hiányoztál!
* Gildas halványan elmosolyodik. * Ti is nekem... * Összecsapja a tenyereit. * Gyerünk, dologra! Sürget az idő! * Csattan fel a hangja parancsolóan, mire a két kobold azonnal el is iszkol. *

* A koboldok nem említik, hogy korábban jártak az elfek falujában, vagy azt, hogy visszatértek kifosztani a labort és a titkos zsákot, vagy éppen Abraxas látogatását és feldúlt távozását… Egyelőre túl boldogok ahhoz, hogy belemerüljenek a részletekbe. A díszeket már összekészítették, úgy tervezik, hogy az első adandó alkalommal elslisszolnak és felaggatják majd őket. *

* Gildas a lehető leggyorsabb léptekkel halad az emeleti fürdő felé. Nehezen emeli a lábait, a kimerültség miatt többször is megbotlik a lépcsőn. Odafent egy forró fürdőt enged magának, ledobja a szakadt ruháit, amiket a két hű csatlós azonnal el is visz. A botot letámasztja nem messze a kádtól, mielőtt teljesen elmerülne a kellemesen meleg vízben. *

* Épp csak végez, Rav és Ceki újból felbukkan a tiszta ruhákkal és az átszabott köpennyel /Rajz hamarosan /, valamint egy nagy, puha törülközővel és egy pohárka erős itallal. *
Ésésésés… főnöööööök…
Most mit akarsz csinálni?
Segítünk!
Ezt egyedül intézem… beszélnem kell az öreggel. Hol van Kuku és Séléstina?
Készülnek az ünnepségre… legalábbis azt hisszük.
Igen-igen, hisszük!
Tehát pontosan tudjátok… Lehet, hogy a nappalt máshol töltöm majd, ha így lesz, akkor kaptok egy szabadnapot. Osszátok be jól, mert behajtom rajtatok… Mellesleg vastagon porosak a lépcsők és nincsenek bevetve az ágyak… * Hirtelen felszisszen és a bot felé pillant, miközben öltözködik. * Nem kérek kommentárt.
De mi nem is mondtunk semmit…
Nem nektek szóltam… * Nem várja meg a választ, felhörpinti az alkoholt, megragadja a pálcát, belebújik a csizmájába, majd varjú képében röppen ki az ajtón, aztán az első nyitott ablakon. *
A főnök megbuggyant…
Pedig olyan fiatal volt mééééég… * Hüppög a másik *

//--> Őrzők városa / Aurelius irodája//

*Kuku nem kényelmes vágtában, trappolt le a földalatti városba és élvezte hogy elborít mindent a sötétség. A felszíni éjszaka mindig világos volt ehhez képest. És bár szerette a szelet meg a csillagokat is, ez a sötétség most jóleső otthonossággal töltötte el. Tökéletesen látott és nem kellett attól tartania hogy felkel a nap. A könnyű lassabb vágtát megtartva kopogtatta patáit a kövön ami peregve visszhangzott a falakról. A város már felébredt, de nem nézegették meg őket kifejezetten. Elvégre nem volt ritka az alakváltó az utcákon. Az utasa pedig nyílván egy sötételf. Kuku galoppra, majd sétára váltott Gildas háza előtt és nyomban át is alakult. Futtában az ajtónál termett és bekopogott, majd be is nyitott. Legnagyobb megkönnyebbülésére nyitva volt az ajtó, tehát valaki bizonyára otthon van.*

-HHAAAAHÓÓÓÓÓÓÓ! *kiáltotta el magát az előszobában.* -KI VAN ITTHOL?

*Az úton sokkal kipihentebb volt, habár a csillagos ég, mind a hold kevéske fényt adott neki. Nem látott túl sok mindent...... Végül a holdat nézte, de azt hosszan. Úgy tűnt állandó utastársává vált, míg Kuku gyorsan haladt az úton. Senki nem állította meg őket... elvégre... miért is tették volna?
Amint Yeraltihoz értek, s elhagyták a külvilágot egy kicsit ideges lett. Zavartan húzta jobban az arcába a csuklyát, habár sejtette ,hogy nem nagyon foglalkoznak most vele. Nem tűnt ki a tömegből....sőt sokkal jobban elvegyült ,mint gondolta volna. Kuku itt lassabban ment... úgy tűnt akkor ő sem aggódik. Ez megnyugtatta kicsit.*

*Amint odaértek, az utolsó lépéseket már a saját lábán tette meg, lendületből adódóan kicsit szaporábban ,míg az alakváltó felvette normális kinézetét. A könyveket megigazgatta a kezében, úgy ment tovább. A nyitott ajtó azonban örömmel töltötte el.
Talán mégis hazajött!
Gondolta s kicsit siettetve lépteit érte utol Kukut. Semmi nyoma nem volt a reggeli balesetnek pár horzsoláson és folton kívül. Belépet. Hosszan nézett körbe ,de nagy csend volt.*
Semmi sem változott....
*Mosolyodott el.*

* Miután Gildas sietve távozott a házból, a két kobold ismét magára maradt. Először a díszekkel megpakolt zsákjukat húzták félre a lépcső alá, hogy véletlenül se legyen útban, ha bárki betoppanna, aztán az egyik lemasírozott a főnök szobájába, míg a másik a fürdőt kezdte el rendbe tenni. *

* Sokáig dolgoznak... elsőként a fürdőben ténykedő Ceki kerül elő, hangosan trappolva megy le a lépcsőn. Félálomban húz maga után egy vödröt, ami kopogva landol kőről kőre. Felkapja a fejét a hirtelen kiáltásra, majd megcsillan a szeme, amikor felismeri a hangok tulajait. Eldobja a vödröt, futni kezd az érkezők felé. Minden lépésénél kopognak a karmai a padlón, összetéveszthetetlen zajt keltve. * Kuku! Séléstina! Hiányoztatooook! * Sipítja. Itt tart egy kis szünetet megszokásból, mert ilyenkor általában már Rav kontráz rá a mondandóra. * Naaaaaaaaaagyon sok minden történt! * Úgy dönt, hogy az örök társa hiányát rövid távon pótolja, és ő kezdi kiegészíteni a saját mondatait. * Sok bizony. Volt itt a főnök bátyja, rossz kedve lehetett... Elesett a titkos zsákban, utána pedig morgott, mert nem találta a főnököt... Aztán elcsúszott a felmosórongyon... azt hittük, hogy baja esett... de felpattant és elviharzott...

Csináltunk ám díszeket is, de azokat nem mutatjuk még meg! * Büszkén kihúzza magát. * Meg takarítottunk! Sokat takarítottunk! * Aztán megáll, és a feje búbját vakarászva gondolkozni kezd. * Azért jöttetek, mert hiányoztunk? * Szinte könnybe lábad a szeme a meghatottságtól. *

*kuku bevárta maga mellé Selestinát és becsukta maguk mögött. Egy nagyon hosszú pillanatig csak a csendet hallotta ezért jókora méretűre növesztette a füleit, hogy jobban halljon. A denevérfülű azon nyomban megbánta ez utóbbi tettét és kapta a fülei elé a kezeit a kopogó vödröt hallva. Felszisszent és gyorsan eredeti méretűvé változtatta őket és kisujjával igyekezett kidörgölni belőle a korábbi hangokat*
-CEKI! *guggolt le hozzá lelkesen és nem akadájozta meg Ceki egyszemélyes beszámolója attól hogy örömében megszorongassa kicsit. Már nagyon aggódott értük amiért nem kerültek elő másnap éjjel amikorra ígérték.*

-Hehh megnésztem vóna ahogy Abraxas elterűl a titkos zsák mijatt *elképzelte a jelenetet és máris jobb kedve lett*
-Azé gyöttünk mer nem gyöttetek vissza amikórra igértétek és aggóttunk! Útközben tanátunk pár könyvet hogy legyen mit óvasnja Gildasznak ha előkerű! Tanátatok azóta valami üzenetet a takarítás közben? Nem hagyta meg sehun, hogy minden oké? *kérdezte aggódva és tekintete Ravot kereste*
-Rav merre van?

Szerinted Rav és Ceki itthon van most ?
*Kérdezte csendesen, mivel alapjáraton nem akart túlságosan hangosan beszélni a néma környezetben. Látta ,hogy az alakváltó is erre gondolhat ,mivel úgy tűnt fülelni kezdet. Habár nem tudta ő maga megnöveszteni ,mint Kuku, de ő is fülelt egy pillanatra. Így hosszú fülei hegye is kicsit megmozdult. Csak arra kapta vissza a tekintetét amikor társa a fülére kapta a kezei. Ijedten lépett mellé.*
Minden rendben? Történt valami?
*Aztán hirtelen kapta fel a fejét ,mert nem sokra rá, halk karmok koppanását lehetett hallani. Erre az ő tekintette is felvidult s nagy mosollyal várta a kobold megjelenését.*

Ceki.....
*Nézte ahogyan hozzájuk fut ,majd Kuku megölelgeti. Ő csak azután vette át ezt a ténykedést, miután a másik már befejezte. Megnyugodva nézett a koboldra.*
Gaia nevére.... minden rendben ? Aggódtunk miattatok!
*Aztán már csak bólintott Kuku szavaira mialatt,lassan kihúzta magát. Felállt.*
Bizonyosan gyönyörűek a díszek, és majd örömmel megnézzük őket!
Igen.... aggódtunk miattatok is...és reméltük lesz valami új hír Gildasról is.

*Azzal kicsit beljebb ment s letette az asztalra a könyveket.*
Ezt olvasgatni hoztuk. Minden rendben van Ceki ? Miért kellet annyit takartani?

* Ceki megörül az ölelésnek, habár ez a fajta szeretetáradat nagyon új a számára (Gildas nem arról híres, hogy túl sokat szottyongatná a koboldokat), attól még kifejezetten élvezi. Visszaölelgeti Kukut, közben macskadorombolásszerű hangot hallat és lelapítja a füleit egy kis időre. Teniszlabda méretű, csillogó szemekkel néz a vendégekre. * Tényleg hiányoztunk? Ti is hiányoztatok nekünk! * Már automatikusan többes számban beszél, és közben szapora bólogatással nyomatékosít. *

Bocsánat, hogy nem mentünk vissza hamar... Nem tudtunk menni... * Szégyelli el magát, mert még üzenetet sem küldtek. * Sok mindent kellett csinálnunk... * Halványan elpirul, de megrázza a fejét. * A díszek... meglepetések! Majd meglátjátok őket az ünnepségen... addigra kitesszük őket! * Szabadkozik. Amikor megkapja a kérdéseket Gilről, egy pillanatra megtorpan, nem tudja, hogy mit kellene mondania... vagy mit szabadna elárulnia. A főnök nem hagyott ezzel kapcsolatban semmilyen utasítást, viszont a lelki szemei előtt bevillan egy füstölgő fej, ami semmi jót nem ígér. Szerencséjére Rav éppen időben érkezik felfelé a felmosóronggyal, amit a vendégek láttán visszaejt a lépcsőn. Erőteljes fertőtlenítő szagot áraszt magából, úgy caplat a csapathoz. *

Kuku! Séléstina! * Végigölelget mindenkit, Cekit is, mert éppen ott állt, valamint a mellette lévő fogast, mert vitte tovább a lendület. * Mennyi könyv... a főnök biztosan örülni fog majd nekik. * Csillan fel a szeme. A takarítással kapcsolatos kérdést ő is hallotta, így a társa helyett adja meg a választ. * Hát... nagy kosz volt... és ha a főnök meglátja, amikor hazaér, akkor felnégyel minket...
Lefejez...
Bedarál...
Vagy még rosszabb... ÉNEKEL NEKÜNK!
Vagy varanggyá változtat...
Engem gyíkká változtatott! ... ... ... de már elmúlt.