A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*Egyre jobban nyugodott meg ,hiszen most már a koboldok is azt bizonyították be amit éppen Kuku is mondott. Gildas él...és ez a legfontosabb. csendben hallgatta őket, még egy kicsit szomorúan nézve Ravot és Cekit, hiszen látta rajtuk ,hogy mennyire bánják a dolgot, de meg is értette őket. Így elpillantott.... ha Gildas nem mondta, érthetően nem tudták mit tegyenek...viszont nagyon örültek nekik, így most kicsit , a megkönnyebbülés után ő érezte magát kellemetlenül. A történet tovább mesélésénél lassan rájuk pillantott ismételten. Először ijedten ,majd értetlenül vonta össze a szemöldökét.*
Eltűnni...majd csak megjelenni?
*Kérdezte értetlenül ,mert már hallott rosszul elsült mágiákról, de ilyenről még nem igazán. Átpillantott az idősebb Ragnallra, hátha ő jobban érti ezt a dolgot.*
Ha jól van...az jó.
*Motyogja ,de direkt nem hangosan. ne szeretné félbeszakítani őket, ha már végre elmondanak mindent. Megnyugtatja a gondolat,hogy ellátták a sérüléseit, habár az nem ,hogy hogyan szerezhette őket....s mi történt a szemével. A földre pillantott csendesen majd a végén pillantott ismételten fel.*

Aurélius Geronal ?
*Nézett hirtelen Abraxasra, hiszen a szavai csak őt jelezhették ,majd vissza Kukura. Úgy tűnt mindannyian egy emberre gondolnak. Apró mosollyal rázta meg a fejét Kuku felé.*
Aurélius úr nagyon bölcs és öreg. Bizonyosan jó oka volt őt felkeresni Gildasnak..ugyan akkor... jó ember Kuku. Nem olyan félelmetes.
*Mosolyodott el az alakváltó felé.*

*Amint Kuku átér a következő lépésre egy pillanatra gyors neki a váltás és pislog csak párat. Utána viszont észbe kap, s mivel végre megnyugodott valamennyire a lelke eszébe jut a többi dolog.*
Ahh igen,, igen meg kellene köszönünk a segítségüket..meg a Malaia! a nyakunkon van!
*Mondta azzal még Ravra és Cekire pillantott.*
Holnap este kezdődik az ünnepség, már a nagy díszítések biztosan kikerültek ma, míg nem voltunk otthon.... de az utolsó simításokat holnap végzik. Habár tudom nektek a nap árt, kérlek még az éj előtt tegyétek akkor ki őket.
*Zavartan pillantott szét ,mert el is felejtkezett róla a sok új dolog miatt.*
Sok mindenki jön...nagyon sok....
*Aztán hirtelen megtorpant. Halványan elmosolyodott maga elé ,majd vissza pillantott ugyan ezzel a kedves mosollyal a koboldokra, habár jelenleg a kisírt és emiatt kissé vörös szemeivel elégé különböző hatást keltett.*
Ha Gil hazaérne.... kérlek adjátok át ,hogy örömmel várjuk ha van ereje rá. Ha viszont nincs jól pihenjen csak.

Félelmetes? Nem, nem mondanám, szimplán csak bosszantó... Voltam tanácstag és meg kell hagynom, roppant idegesítő, hogy közben a fejemben turkál. Előnyös képesség egy vezetőnek, de azért tudtam volna nélkülözni a közelében azt a fürkésző, "tudom, mire készülsz" tekintet... * Dünnyögi. * Egyébként tisztelem az öreget... csak nem a szívem szottya. 
Tényleg félelmetes...
És ijesztő...
Habár még nem láttuk túl sokszor... * Motyogják a koboldok. * 

* Mind a kettő szaporán bólogatni kezd. * Úgy beszélt, hogy visszajön... akkor...
Akkor talán elmondja, hogy mit csinált. * Csillan fel a szemük. * 
* Abraxas csak egy fejrázással válaszol Séléstina pillantására, ő sem tudja, hogy mit jelenthet vagy mi történhetett pontosan. Csak egy személy szolgálhat pontos magyarázatokkal és az Gildas. 

Időben ott lesznek a díszek, ne aggódjatok... * Húzzák ki magukat és tisztelegnek. *
Átadjuk...

Most, hogy a helyzet oldódott valamelyest, ideje mennem... csak egy korsó sörre mentem le, miközben átvettem egy könyvet... * Gondolkozik el az idősebbik Raghnall. * 

*„Eltűnni és megjelenni” ~ez a dolog kukunak sem tetszett de nem ütötte sosem az orrát a varázslók dolgába. Minden másba igen, de a varázslókéba nem.. mert azt nem értette és nem lehetett egyszerűen magpattanni ha baj lenne.*

*Selestina véleménye az öreg varázslóról egy kicsit sem nyugtatta meg*
-Hááát.. hogy naon öreg az biztos! De hogy mennyire jó, asztat nem tom! És télleg ijesztő! *helyeselte Rav állítását és bólogatott is mellé, majd lenyelte az utolsó falat sütit.*

*a helyzetet elemezve, immár tele hassal végignézett a jelenlévőkön. Gildas megvan, Rav és Ceki ellátta a sebeit, Abraxas lóg a munkából, Selestinával még ma este vissza kell érjen és még valami ital is kellene a Waerjakoknak*
-Hát! Ha fenn lesznek akkó legyenek! Kíváncsi vok mit tanátatok ki! Nehogy aztán Gídasz gatyáit aggassátok ki díszeknek! *kötötte ki és a szennyes alsóra mutatott, majd felpillantott Selestina szavaira és magában találgatni kezdte ki lehet az a nagyon sok.. De mindegy is! Ő tutira Gulábával lesz elfoglalva és nem az urinépekkel.*
- Asszem akkó indújjunk mi is! *azzal lehuppant az asztalról, megitta a koboldok által neki odakészítettkávé italát, köhöhött párat a fura íz miatt és remélte soha nem tudja meg mi volt benne, majd körbenézett a konyhában. Kisebb matatások után előszedett két ledugaszolt palackot amikben valami sötét folyadék kavargott*

-Ez tán jó lesz! *mondta és eldöntötte ezt viszi a Waerjakoknak piaként. Elvégre eléggé erősnek tűnnek.. az egyik úgyis mintha kezdené kimarni a dugót.*

-Mi is arra megyünk Abrakszasz! Szal viszlek téged is ha akarsz rajtam lovagóni! HEHH! Csak asztán Gil fétékeny ne legyen hogy együtt lovagótá a királylánnyal!

-Mehetünk Ceres? A könyveket majd elóvassa Gil ha visszagyütt... vagy ha akarod akkó hozzad, elbirom... szal te tod! *mosolyogta és hóna alá csapva a két üveget kisujjával belenyúlt Selestina poharába, lenyalta róla a habot és várta hogy indulhassanak*

*Halvány mosollyal nézte őket, milyen egyetértésben voltak az öregről. Inkább nem mondott többet, hiszen mindenki másképp tekintett a férfira. Bizonyosan meg volt az okuk arra ,hogy így gondoljanak felőle... bár Sélés akkor is úgy vélte, nem olyan félelmetes az idős Aurélius.*

*Csak figyelte amint Kuku ügyködik. Igazuk volt ,jobb ha indulnak , ha még időben vissza akarnak érni. Fura volt neki ez hirtelen nyugalom maga körül, habár a belső békéjében csak akkor fogja ezt teljesen megtalálni, ha személyesen láthatja az alakváltót. Addig biztosan ott fog matatni valami az agyában ,hogy..... mi van ha mégsem.
Amint Kuku megjelent az üvegekkel elmosolyodott.*
Remélem Gil nem fog megharagudni ,hogy elhozod ezeket...
*Majd körbe nézett, végül megrázta a fejét.*
Nem..neki hoztuk, most inkább nem cipekednék. Szeretnék kapaszkodni, hogy ne essek le megint.
*Mosollyal nézett rá, de mielőtt követte volna a két koboldhoz ment, leguggolt eléjük s szorosan ölelte át öket.*
Vigyázzatok addig is magatokra... jó?
*Nézte kedvesen őket zöld szemeivel, majd megsimogatta mindkettő fejét s egy puszit adott oda nekik. A fejük tetejére.*
Majd találkozunk hamarosan.~ És bocsássatok meg a kis..közjátékért.... inkább ne mondjátok el Gildasnak.
*Zavartan elmosolyodott. Jobb ha nem aggódik ezek miatt is az alakváltó. Azzal lassan felállt s még intett nekik, csak utána követte őket.*

Na de Kuku!
*Nézett rá kedves mosollyal a lovagolós dolognál.*
Ha Abraxas el is fogadná az ajánlatod... nem hiszem ,hogy Gil félreértené.... Ő tudja ,hogy te voltál a ló...nem úgy ,mint az édesanyám.
*Mosollyal, nyugodtabban követte. Még egyszer megtörölte az arcát ,majd megigazgatta szőkés haját. Csak ezután pillantott vissza Abraxasra s húzta fel az arcába a csuklyát ismét.*
Köszönöm neked is.

* A koboldok túlságosan is a helyzet hatása alatt vannak még ahhoz, hogy a piával kapcsolatos témát felfogják, helyettük Abraxas szólal meg. * Szerintem szolgáld ki magad... Gil sem venné zokon, ha eltűnne két üveg ital, végülis miatta indultatok el. * Magyarázza könnyeden. *

A fuvart passzolom, gyorsabban haladok a saját szárnyaimon. Vigyázzatok magatokra hazafelé, és lehetőleg ne keveredjetek bajba.

* Rav lekönyökli Cekit, a kobold felkapja a fejét. *
Majd igyekszünk a díszekkel...
Jó utat...
Vigyázzatok magatokra!
Nem késünk majd... * Büszkén kihúzzák magukat. *
És nem a főnök gatyái lesznek...
Sokkal szebbek... * Csillan fel a szemük. Már nem mennek piát keresni, mert látják, hogy Kuku kiszolgálta magát.*

/ Bocsi a kései rövidért... de így legalább tudtok haladni  /

*Meglötyögtette az üvegek tartalmát és nézte ahogy az egyik tényleg mintha marná a dugót*

-Áhhh. Tutkó nem haragszik éte! Akkó monta vóna hogy nem szabad hozzányúni! Mindég mongya ha olyannya van! aszongya méreg meg iylenek. Erre nem mondott semmit, csak ottan vót. *közölte eszmefuttatását ami legalábbis őt teljes mértékben meggyőzte arról hogy az üvegekben nem méreg van.. ha pedig nem az, akkor Gilnek bizonyára nem is olyan fontos.*

*a lepakolt könyvkupac irányába sandított és elmosolyodott* -Ockaj! Akkor majd ezeket kő beletenni valamibe hogy tuggyá kapaszkodni is.*fel alá járkált még egy kicsit majd előjött egy fállon átvetős sárga fekete táskával. Kiborította a tartalmát az ebédlő asztalra és ahogy a benne lévő fiolák csilingelve elindultak az asztal pereme felé, gyorsan útjukat állta a hasával, majd bele teszegette azokat a sütistányérba. Az üressé vált tásjába beleszuszakolta a két üveget majd szorosan rájuk húzta a szijjat* -Így he!  Így télleg csak kapaszkodnod kell! *nyugtázta széles elismerő mosollyal az ötletét*

-Hehh… de akkó nem lenne olyan nyugott ha én meg aszondanám hogy Abrakszasz vót a ló *lódította a jelenlévőket, majd a fivér kommentjére megpaskolta a két üveget a táskában* -két vérfarkas, két pija. Elég ez nekik! *a két koboldra nézett és  odalépve kicsit félrevonta őket, majd odahajolt hozzájuk  suttogva hogy a következő mondatait csak ők hallják*

-Hát.. szeintem meg tökre örűne Gil ha egy kis személyeset is tennétek a díszek közibe! Amiér visszagyütt.. akkó  érezné, hogy ő is hiányzott nektek! *vetette fel nekik az ötletet, majd lopva Selestina felé pillantott és vissza a koboldokra* -Szal szerintem csináhatnátok lyánykérősre a figurát! gulába aszonta hogy ez errő szó! Vagy valami ijesmirű! Szal tök vagány lenne ilyen sárgafekete szivecskékkel meg a nevükkel vagy ilyesmi, de én nem tom megcsináni mer nem tom miféle formát kell csináni hogy betű legyék! * Ismét a lányra pillantott és úgy vélte jobb ha siet* -Ja és csinájjatok zoknidíszeket is. Asszem ez az az ünnep ahun zoknit köll kiaggatni hogy abba kerűjjét ilyen cukorka meg kis hogyhíjjákok. *tette hozzá gyorsan és már fel is pattant, a két koboldra bízva a megvalósítást. A táskát  nyakába véve már indult is az ajtó felé, magában örülve részben az ötletek miatt, részben pedig hogy Gildas nem tűnt el.*

-Akkó hát csász nektek! Meg neked is Abrakszasz! *köszönt és vidám léptekkel indult meg kifelé, majd bevárta Selestinát mielőtt lóvá alakult volna.

--->---Mélység városa, utcák--->

*Bólintott Abraxas felé s zavartan pillantott Kukura, amint felvetette az ötletet.*
Akkor sem hiszem ,hogy nagyon haragudna... jól tudja, hogy Abraxas nem olyan aki bármit is tenne....
*Motyogta, majd átvette volna a megpakolt "táskát" ,e úgy tűnt Kuku már eldöntötte ,hogy ő fogja hozni. Hosszan nézte őket. Elgondolkodott, vajon mit mondhat a koboldoknak. Végül már intett neki.*
Gyere Kuku, ideje mennünk ha időben szeretnénk vissza érni!

*Kint még elköszönt az alakváltótól s sóhajtott egyet. Vett pár mély levegőt, hát már ezen is túl vannak. Hosszan nézett maga elé. Még mindig gondolkodott. Elmosolyodott.*
Mit sutyorogtál Ravval és Cekivel?