A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*Kuku csinált egy kis fényt hogy Selestina lásson, de még őket se zavarja, majd figyelte a könyvkupacot. Ravot és Cekit hallgatva elszontyolodott. *

-Szal nem gyött vissza?  *kérdezte, vagy inkább csak mondta és leroskadt az egyik fotelba. Maga alá húzta a lábait és behunyta a szemét hogy hátha úgy nem lenne olyan rossz ez az egész. Hogy miért takarítottak annyit a koboldok azt nem tudta, bizonyára ők is csak megpróbálták lefoglalni magukat valamivel. Olyannyira belesüppedt a bánatba hogy nem hallotta ki a koboldok szavai közül azt, hogy ők nem is szomorúak... sem a reményt hogy biztosan visszajön. Sőt.. kuku jelen pillanatban meg volt róla győződve hogy biztosan nem jön vissza. Annyira remélte hogy Gildas otthon lesz hogy most minden reménye el is hagyta. Mély levegőt vett és próbált határozott maradni.*

-Hát…. *szólalt meg pár perc múlva, kinyitotta szemét és körbenézett*  - .. akkó én most megyek. *mondta de ötlete nem volt hogy merre. Talán szétnézhetne a városban, vagy a szigeten mint annak idején. De nem volt most ereje ehhez. Nem szólva semmit kiballagott a ház elé, zsebre dugta a kezeit, majd elnézett jobbra is… balra is az utcán, de semmi különöset nem talált. Aztán elindult jobbra. Nem hallott és nem látott semmit, nem figyelte azt sem hogy követi e valaki. Lábai automatikusan vitték valamerre és nem ellenkezett velük.*

---- föld alatti város —utcák--- >

*A fény sokat segített abban ,hogy ténylegesen lásson is valamit. Halvány mosollyal köszönte meg s már nézett vissza Cekire, hátha meg tud tőle valamit. Szavai kedvesek voltak, de aztán a kobold megtorpant a válasz adásban. Az a lendület amely eddig űzte őket, így megütközött és alább hagyott. Zavartan nézte a koboldot, fehéres, kellemes arcára kiült a félelem, ám mielőtt bármit mondhatott volna, feltűnt a másik kobold és gyors ölelésekkel lepte meg őket.*
Rav!
*Köszöntötte őt is egy mosollyal s egy szoros öleléssel ,majd csak nézte őket. A könyvek említésénél bólintott.*
Reméltük is ,hogy örülni fog neki...és itt lesz ,hogy átadhassuk neki.
*Nézte őket ,majd elmosolyodott a kettő szertelenségén és aktívságán. Hosszan nézte őket. Habár nem voltak szomorúak, mégis bánattal töltötte el ,hogy Gildas nem volt itt. Tekintetével követte az alakváltót, akin úgy tűnt ugyan ez végig ment, mert leült és a fejét fogta. Hosszan nézte, szomorúan, mégis kedvesebben, kis reménnyel pillantott vissza a koboldokra.*
Régi szép emlékek..igaz? Azért azt nem hiszem ,hogy olyan szörnyű lenne ha énekel...
*Kezdte el ,majd feltekintett lepetten Kukura. Csak nézte ahogyan felállt ,majd kiment. Hosszan nézte az ajtót és nem tudta pontosan megmondani milyen érzések játszódtak le benne, mégis rettenetesen fájdalmas volt arra gondolnia, hogy ez megtörténhet. Neki is fájt...nagyon.....és tudta ,hogy Kukunak is fáj. Látta mennyire ragaszkodott Gildashoz... látta a harcban. Ahogyan eszébe jutott a medve képe, a vér, megrettent s szinte reflexszerűen kapta fel a csuklyát a fejér s indult meg az ajtó felé.*
Mindjárt vissza jövünk a díszekért..és akkor majd ha gondoljátok jöhettek velünk....de megkeresem Kukut!

*Amint a ház elé ért a mosoly eltűnt arcáról. Aggódott az alakváltó miatt, s immár a kedves koboldoknak sem tudott boldogabbat mutatni. Kapkodta a fejét. Hol jobbra, hol balra ,hogy vajon merre mehetett ,de ahogyan a füleit is megmozgatta nem hallott semmit. Ajkába harapott, pontosan jól tudta ,hogy hol van, milyenkor.
A csuklyát erősebben húzta az arcába, majd sietettet, s még így is csendes, szinte nesztelen léptekkel indult el balra, a macskakövesebb úton.*

(   Föld alatti város - > Utcák )

* A koboldok hirtelen hallgatnak el, ahogy Kuku és Séléstina reakcióit figyelik. Összenéznek, a tekintetük kissé elkeseredettebbé válik, nem tudják, hogy mit mondjanak... Még abban sem biztosak, hogy az a Gildas, aki után a szobát és a fürdőt takarították, a valódi főnök... A rumliból ítélve valódi, de... *

* Halkan felsóhajtanak. Ceki közelebb araszol Kukuhoz, a fejével odadörgölőzik a karjához, de nem sikerül felvidítania. Rav Séléstinát célozza be, aggódva méregeti a finom vonásokat. Próbál bátorítóan nézni, már amennyire telik tőle egy ilyen helyzetben. *

* A csendet Kuku távozása töri meg, majd Séléstina kijelentése, miközben a barát után siet. * Mi...
Nem mehetünk...
Vigyázz magadra...
Ha a főnök ezt megtudja, megöl minket...
Ha megtudja...
Mennünk kellene...
De nem tudjuk, hol keressük...
Kerítsük elő Gildast. * A másik határozottan bólint rá válaszul, de észbe kapnak. Ha most kimennek, akkor nem lesz, aki visszavárjon mindenkit. Egymás mellé huppannak le az ajtó előtti lábtörlőn és a kilincset kezdik fürkészni. *

*Visszaérvén a házhoz mélyet sóhajtott és lenyomta a kilincset. Még mindig magában merengve belépett és .. elhasalt a két ülő koboldban.*
-ÁÁUCS! *méltatlankodott és átmenetileg azt is elfelejtette hogy szomorú*
-Rav!Ceki! Ez jó pojén vót! Asszem esztet majd én is kipróbálom kutyaformába! *azzal át is alakult egy szürke komondorrá és úgy folytatta befelé az utat farokcsóválva. Bement a némi világosságban úszó nappaliba, de.. nem volt ott Selestina. Kérdőn nézett a két kolboldra*

-Hun van Ceres?

* A két kobold a nyikorgásra lesz figyelmes. Rav felsóhajt és elsőként töri meg a csendet. * Meg kell olajozni a zsanérokat...
Meg bizony...
És fel kell kaparnunk Kukut... * Megtorpannak a gondolatmenetben. *
KUKU! * Odaszökkennek az alakváltó mellé, az egyikük megböki a vállát, hogy minden rendben van-e. Amint a barát kutyaként csörtet beljebb, rögtön utána iramodnak. * Séléstina utánad ment... mi nem mehettünk, mert ha közben hazajön a főnök vagy te visszajössz, akkor nem tudunk semmit sem tenni...
Azt hittük, hogy a közelben vagy...
Talán hamarosan visszaér...
Nem telt el sok idő...

*Kuku képennyalta a két koboldot, mert eszébe jutott hogy nélkülük még rosszabb lenen a helyzet. Az való igaz hogy maga alatt volt az előbb, de nem ők tehetnek róla. Végighallgatta a beszélgetést és nyüsszögött kicsit ahogy belegondolt hogy Selestina egyedül van odakinn*

-Nem vótam messze, csak játam egyet! De nem láttam őtet odakinn! *körbeszimatolt és ebben aza alakban élesen érezte a lány illatát. Ötlete támadt*

-Ti csak maraggyatok itten hátha visszagyönne valamékük. Én meg kiszimatolom hun van osztán visszahozom. VAU! *Felkapta a fejét... Ravot szimatolta meg közelebbről.. aztán mégközelebbről.. valahol a fertőtlenítőn túl mintha... egyéb ismerős szagot érezne.. Gildas és vér szagát a kobold ruhájában. Csaholt párat Rav képébe, de nem kommentálta.. most egyelőre... még nem... Előbb Selestinát kell visszahozni, mert bajba kerülhetett odakinn*

*Azzal két hátsó lábára állt és lenyomva a kilincset kinyitotta az ajtót. Kisurrant a ház elé és megszimatolta az utat jobbra is, balra is.. aztán fölvette a nyomot és kutyafuttában megindult rajta*

--- földalatti város utcái --- >

*kuku a sötételf lány kacéran dobálta magát és riszálta a hátsóját. Tetszett neki hogy megnézik és volt aki még fütyült is. Ha tudnák hogy nem is nő, tuti frászt kapnának és ez nagyon is mulattatta. Ezért mosolygott annyira miközben Gildas háza felé sétáltak.*

*A ház előtt kuku eleresztette Abraxas karját és benyitott a házba , majd csípőjét továbbra is mesterien riszálva bevonult. Női hangon szólalt meg szinte énekelve*

-halllooohóóóóóó… ki van itthóóó?

*Nyugodtan indult meg az egyik oldalán a férfinak ,bár szavaira a fejér csóválva pillantott rá.*
Ha nem is kedveled őket... kérlek ne legyél velük undok. Gildas kötődik hozzájuk és mi is szeretjük őket. Valószínűleg ennek oka is van, még ha nem is látod még Abraxas.
*Mosolyodott el rápillantva, bár azért néha a fenemód csinos Kukura is átemelte a pillantását, hisz az ki is használta ezt e külsőt. Még ő is zavarba jött egy-egy fenék riszánál, vagy vissza köszönő füttyszó hallatán. Talán picit zavartan, vagy botránkozva pillantott vissza a intők felé is. Végül ismételten rápillant a magasabb alakváltóra. Meglepődik de elmosolyodik.*
Ígérem, nem fogom hagyni ,hogy odáig fajuljon a dolog Abraxas. Nagyon kedves tőled.
*Bólintott hozzá. Tudta ,hogy ez csupán illedelmes kedveskedés, így felesleges lett volna ,magyarázkodnia ,vagy tovább vinnie a témát. Megköszönte, őszintén és ez éppen elégnek tűnt.*

Én is...habár..talán csak megtudtak új hírt Gilről.
*Amint köszöntik most már a férfit is, nem pillant rájuk. Igyekszik annyira meghúzni magát álcájában amennyire csak lehetséges. Még egy Raghnallnak sem tenne jót, ha egy erdei elfel látnák..... Amint megérkeztek a házba, végre levehette a fejéről a csuklyát s hosszan nézett szét.*
Ceki! Rav ?!
*Szólalt fel körbe pillantva. A kis fény, amit még előzőleg Kuku csinált neki pislákolt, így láthatott valamennyit. Habár koránt sem volt tökéletes ez a látása. Rápillantott a még mindig nő alakváltóra.*
Így nem fognak felismerni...
*Suttogta neki ,végül kihúzta magát.*
Vendéget hoztunk fiúk!
*Azzal beljebb húzta Abraxast s becsukta az ajtót ,mielőtt meggondolhatná magát.*

* Abraxas-nak is szemet szúr Kuku magánakciója... ha nem tudná, hogy ki sétál mellette, még tetszene is neki a kacérkodás. Szereti a feltűnést, így egyáltalán nem zavarja, hogy többen is megfordulnak a csapat után, vagy éppen a roppant szemrevaló sötételfnek füttyögnek. *

* Amikor elérik a ház ajtaját, hagyja előresurranni az alakváltót, majd a kezével kitámasztja az ajtót és előre engedi Séléstinát. * Igyekszem nem közölni róluk a véleményem... * Duruzsolja kissé unottabb hangon, mert ezt már sokszor kellett közölnie az öccsével is. *

* Még az utolsó pillanatban mérlegeli a helyzetet, hogy érdemes-e tényleg bepróbálkozniuk ezzel, de a választ már nem adhatja meg a gondolatira. Hagyja, hogy Sélés behúzza a házba és miután csapódott az ajtó, már nem menekülhet. * Jah... itt a vendég. * Szólal meg ő is hangosabban. *

* A két kobold azonnal előkerül, most az alagsori lépcső felől. Valamin vitatkozhattak idáig, mert a kezük motollaként jár és egymás csapkodják, miközben közlekednek. A verekedés abbamarad, elmosolyodnak és integetni kezdenek a triónak. * Örülünk, hogy nem történt semmi baj!
Jó, hogy itt vagytok!
Ki a vendégünk? * Kérdez rá érdeklődve... nem Abraxasra néz, hanem Kukura, jelenleg most ő az egyetlen "ismeretlen" a terepen. *
Hova lett Kuku?
Elkerültétek egymást? * A tekintete megszeppenten csillan. *
Főzzünk kávét? * Indul a kérdés már rutinosabban Abraxas felé. *
Ne... inkább ne... vagyis mégis! Kérek egy bögre kávét! * Kap észbe időben, hogy legalább addig is lekössék a két hiperaktív beosztottat. *

*Örült a nagy feltűnésnek amit keltett. Egyrészt mert vicces volt, másrészt mert addig se a csuklyás alakra figyeltek. Gondolta megvicceli a két koboldot is, ezért nem váltott alakot mikor hazaértek. *

-Kukulína vok! Émmeg sütit kérek! *mondta nekik és el vissza sétálgatott dobálva göndör fekete haját és magát, míg a két kobold végre eltűnt a konyhában. Ekkor integetett Selestinának és Abraxasnak és gyorsan lesietett az alagsorba és majdnem felbukott a felmosóban az ajtó előtt a folyosón. Óvatosan benyitott Gildas szobájába, érezte ahogy szíve a torkában dobog. *

*Körbenézett amint kinyílt az ajtó.. Frissen volt takarítva, érezte a fertőtlenítő szagát.A falak foltosak voltak és itt ott a rendhez nem illő sárga szöveteket látott. Gyanús volt ez az egész. Átváltozott szürke kutyává és körbeszimatolt, majd prüszkölt egyet a fertőtlenítő miatt. Megszagolta a foltokat a falakon. Ez bizony vér.. méghozzá viszonylag friss és Gildas szaga van. Gildas vére!!!! A sárga rongycafatokat is megszagolta… ezeknek egyértelműen friss Gildas szaga volt és vér szaga. A szájába vette az egyik darabot és kutyafuttában sietett Selestinához és Abraxashoz*

*Mikor odaért, egy pillanatot töprengett melyiküknek adja a szövetdarabot, de úgy érezte Selestinának jobb ha nem ad semmi véreset a kezébe.. odanyújtotta kutyapofával Abraxasnak, majd fülelt mennyire haladnak Rav és Ceki a konyhában*

Kuku ? Hát... nem!
*Nézett hirtelen rájuk nagy mosollyal. Zavartan pillantott rájuk ,s úgy fogta fel inkább ,hogy jó okból füllent. Nem hazudik! Füllent....*
Találkoztunk vele, de el kellet kicsit mennie. Ezért is örültem ,hogy össze futottam Abraxas-al.... ő vissza tudott kísérni, a hölgy pedig az ő vendége volt.
*Magyarázta kedvesen mialatt közelebb lépdelt. Óvatosan, parányit lökött könyökével az alakváltó karjába amint az le akart mondani a kávéról ,majd mosollyal tette ő is hozzá a kávé és sütemény rendelésénél.*
És...van valami ennivalótok is ? Ha kell segítek nektek...
*Indult el velük, habár a konyha elől még vissza nézett. Akkor Kuku már nem volt ott.*

*Bent szétnézett, igyekezett bent tartani őket, habár úgy tűnt erre nem volt nagyon szükség.*
Elnézést...
*Szólalt meg úgy 5 perc után s lassan vissza indult, érdeklődve nézve őket.*

* A két kobold érdeklődve méregeti a nőt... van benne valami ismerős... a neve, a kiállása, a beszéde. Enyhén bele is pirulnak a látványba, mert habár Abraxas nem egyszer érkezett már társasággal, ennyire kacérnak első pillantásra egyiket sem találták. * Az én nevem Ceki...
Én pedig Rav vagyok...
Szolgálatára, kisasszony! * Hajolnak meg egyszerre, habár némi gyanakvás még mindig van a tekintetükben. Ha Séléstina is azt mondja, akkor pedig biztos nem Kuku. *

Máris csinálunk kávét!
Finom friss kávét!
Egy cukorral, tej és tejszín nélkül... A hölgynek pedig kerítsetek valami édességet, nagyon megéhezett út közben és rajong a süteményekért. Kár lenne megvárakoztatni egy ilyen elbűvölő teremtést. * Ő maga sem hiszi el, hogy ezt tényleg kimondta. *

* Már épp trappolnának, amikor elér a tudatukig, amit az elf mondott. *
Séléstina segítene nekünk? * Kis híján meghatódnak, Ceki szemében örömkönnyek gyűlnek. *
Megcsináljuk mi!
És készítünk meglepetést is! * Egy hangosabb "Vííííí" kiáltás kíséretében masíroznak be a konyhába. *

* Amikor Kukulína elindul lefelé az alagsorba, Abraxas előrelép és megtámaszkodik az ebédlő ajtajában. Félszemmel hátrapillant. * A kisasszony elsietett bepúderozni az orrát, de hamarosan csatlakozik hozzánk... * Mondja egy mosollyal, habár valahogy nem szívből jön. *

* A két kobold gyorsan dolgozik, nem igazán szorulnak segítségre. A szokottnál talán jobban csörömpölnek, mert a tejszínhab felverése megadja nekik a munkát. Míg az idősebb Raghnall megkapja az egyszerű kávéját, addig az ismeretlen nőnek tesznek bele tejet és cukrot is, a tetejét pedig kicsit tejszínhabbal díszítik. Séléstina kapja a legszebb adagot, egy nagyobb üvegkehelybe töltik a kávéját, tesznek bele vaníliafagyit, a tetejére tejszínhabot tornyoznak, megszórják csokireszelékkel és még egy piros bogyót is a tetejébe nyomnak. Elégedetten szemlélik a munkájukat.
Amint elkészültek, egy kisebb tányérra néhány szeletet tesznek a múltkorról megmaradt sütiből. Míg a sütit Ceki viszi az ebédlőasztalra, addig a tálcával Rav a konyhában vár. Végül ketten viszik ki úgy, hogy közben magasan a fejük fölé emelik. *
Csak nyugodtan...
Addig mi megterítünk! * Érzik ők is, hogy valami megváltozott... de annak tudják be, hogy hátha kezdenek megnyugodni... végülis Gildas visszajött, valamennyire... *

* Abraxas egyre türelmetlenebbül tekintget a lépcsők felé. Amikor meglátja az ebet, elé megy, majd elveszi tőle a rongydarabot. * Aranyszín... ebből az anyagból csak egy ruhadarabja van... a köpeny. *Elégedetlenül kezd grimaszolni, így látszik csak igazán, hogy bizonyos vonásai mennyire hasonlítanak az öccsééhez. * De miért van cafatokban...? Mit találtál még? * Teszi fel a kérdést halkan, szinte suttogva. Közben a megérkező Séléstinára pillant, nem akarja túlságosan megijeszteni őt. *

*Kuku-kutya visszaváltozik Kukulinává, elpillant Abraxas válla mellet hogy nem e jönnek a koboldok, majd mikor megbizonyosodik hogy tiszta a levegő suttogva mondja*

-Gídasz szobája ki van pucóva fertőtlenítőve! De a falakon vannak fótok. vérfótok! Vérszaguk meg Gídasz szaguk vót! Ilyen darabok vótak a szobában. *csípte és rángatta meg a sárga anyagot jelentőségteljesen*

-Ennek itt meg friss Gídasz és vér szaga van. Gídasz vére van rajt! Növesszé kutyaorrot osztán szagújjad meg ha nem hiszed! *megint kilesett Abraxas mögé és látta a koboldok éppen terítenek. Meglátta a sütit de most túlságosan görcsben volt a gyomra ahhoz hogy az evésre gondoljon. Ezen pedig nem segített az sem hogy Abraxas most jobban hasonlított az öccsére. Vajon hol lehet Gildas….*

-Széjjelnézzek a fűdőben is? Vagy vegyem fel Gídasz alakját oszt lássuk meg micsinának? Jól tom utánoszni, még az anyajegyit is itten he! *mutatott a tomporára*

*Nézi ahogyan a koboldok szorgalmasan dolgoznak, látja rajtuk mennyire boldogak ettől s ,hogy örömet okozhatnak..... érzi, hogy elfacsarodik a szíve. Habár jó dolog miatt füllentett, most mégis kellemetlenül érezte magát ,ahogyan őket nézte. Tudta ,hogy nem tehettek semmit. Habár Abraxas nem szerette őket, Kuku, meg igyekezett elhinni ,hogy nem ők voltak... addig ő biztos volt ebben. Nem lennének rá képesek. Amúgy sem.... lehet Gildas nem olyan erős fizikailag, de a tudása nagy. Nem tudtak volna ellene tenni semmit.
Ismételten érezte azt a kis űrt és az aggodalmat, ahogyan egyedül maradt a gondolataival. Csak abban reménykedett, hogy rájönnek valamire.*
Biztosan ne ....
*Kezdte el ,majd halkan felnevetett ,hogy a koboldok úgy döntöttek majd ők elintéznek mindent.*

*Kint hosszan nézte őket, mialatt sétált feléjük. Zavartan mosolyodott el, mialatt élénk, nagy zöld szemeit érdeklődve váltogatta egyik alakváltóról a másikra. Kuku ismételten Kukulina lett, hogy ne derüljön ki ez a ... huncutság.*
Mit susmogtok ?
Kiderült valami?
*Utóbbit már csendesebben tette hozzá, hisz az ebédlő azért nem volt olyan messze. Nem tudta....de látta a másik kettőn ,hogy valaminek nem örülnek. Akaratlanul is összevonta a szemöldökét aggodalmasan. Mivel úgy tűnt Kuku nem vette őt észre úgy ,mint Abraxas, vagy hirtelen el is feledkezett róla a dolgok menetele folytán, épp elcsípet pár szót a srác mondataiból. Nem sokat, de azok nem kecsegtettek semmi jóval. Megállt mellettük....őket nézte felváltva.*
Hogy érted.... hogy az...ő vére?
*Csendesen kérdezte, habár nem azért, hogy Rav és Ceki ne hallja. Egyszerűen az egész olyan ijedelemmel jutott el a tudatáig, hogy szavai halkabbak lettek ,mint aki nem hisz neki, s a végén elhaltak.*

*Kukulina kissé kétségbeesetten nézett Selestinára. Nem akarta felidegesíteni de ő maga is annyira ideges volt hogy ez eleve lehetetlen próbálkozás lett volna.*
*Abraxas kérésére lassabban próbált beszélni, de most már kettejüknek mondva*
-Hát lenn a falon a falak fótosak. Sok vérfót van ottan, van ami haaványabb. Amennyi feetőtlenítőt odanyomtak tuti vót ott sokkal több is! *sorolta* -de hullát nem tanátam.. se más darabot belülle. Szal asszem nem hótt meg… *tette hozzá gyorsan, hogy megnyugtassa a lányt és magát is*

-széjjelnézek gyorsan odafenn.. asztán gyövök… *mondta és sietve feltrappolt a fürdőbe. A fürdőben szépen haladt ceki a takarítással. Kukulina így is érezte a fertőtlenítőszagot. Arca megnyúlt és kutyaorrot növesztett hogy körbeszimatoljon. Mikor a szennyestartóhoz ért aggodalom csillant a szemében. Felnyitotta a kosár fedelét és véres fekete felsőt és alsógatyát, valamint nadrágot talált benne…. Gondolkodni kezdett és az arca lassan felderült. Ha ugyanis valaki el akarná tüntetni a holttestet akkor bizonyára nem öltözteti át és fürdeti meg előbb. Kikapta a szennyesnől Gildas használt alsóját és azt lobogtatva trappolt le azonmód kutyaorrú kukulinaként . Örömében meg is feledkezett arról hogy csendes legyen.*

-Há tutkó életbe van és vót itt! Ehon he a bizonyííték! Szagúd meg még friss! *tolta Abraxas képébe a szerzeményt* -Há ha nem éne akkó tuti nem cserét vóna gatyát!!! *mondta Selestinának is fellelkesülve és örömében felkapta az elf lányt és perdült vele egyet, majd letette*

*Figyelte ahogyan Abraxas arca eldeformálódik és csakis az alakváltók különleges képességével áldva amolyan kereszteződést hozott létre... vagy egy kisebb torz teremtményt. Ki ,hogyan látta. Természetesen, habár máskor valószínűleg érdeklődve figyelte volna az effajta abszurd változásokat, hiszen Kuku állati formái is mind érdekesek voltak, vagy Gil nagymacskájáé......
Most ez mégsem ragadt meg úgy az elméjében. Lassan pillantott át, még mindig sokkolva a szavaktól amiket hallott, s figyelte ahogyan Kuku igyekszik nyugodtabban....lassabban elmondani. Az eshetőségek észrevételével elméjében, arca elfehéredett s csak nézte, most kissé fakóbb zöld szemeivel a két alakváltót.*
~ Az... lehetetlen...~
*Érezte Kukulina pillantását magán, így rábólintott szavaira.*

*Ezután nem igazán tudott figyelni a másik kettő beszélgetésére. Értetlenül állva mindenhez, csak nézett maga elé..és gondolkodott. Habár időnként sokkal jobban szerette volna, ha ez nem így lenne. Próbálta egyensúlyba hozni azt a reményt ,hogy bizonyosan él, és nincs baja, és azt a tudatott, hogy itt volt, de minden véres..... és az ő vére. Észre sem vette ,hogy Kuku el is futott, már a háttérben apró zajt csapó koboldokat sem hallotta tisztán. Nem tudta kifejezni ami átjárta most, csak azt ,hogy nem lehet külsőleg gyengébb ,mint a többiek.
Csak arra pillantott fel hirtelen, amikor Abraxas felé fordulva , immár hozzá intézte a szavait. Sápadtan s nagy szemekkel nézte a férfit, s habár egy zavart mosollyal, kissé megdöntött fejjel, csendesen válaszolt, reagát annak mondatára, nem értette, nem fogta fel mit is mondott előzőleg. Maga mögé tette reszkető kezeit, azokat összefonta a hátánál, hogy ne láthassák. Ismételten bólintott apró mosollyal.*
Ühm.

*Hirtelen jött a hangos, s meglepően vidám támadás torz Kukulinától. A megrázkódtatás eme új oldala és még egy forrása, idegenként hatott. Nem bírta olyan gyorsan feldolgozni ezeket a hullámzó érzelmeket, mint kellet volna. Pont ezért volt az is, hogy máskor azonmód elvörösödött volna ha előtte egy ő által ismert férfi alsóneműjét lengetnék, na nem mintha nem látott volna még, de az apja szennyese egészen más tészta, ám most észre sem vette ,hogy Kuku mit lóbált, csak próbálta feldolgozni amit mondott, és a hirtelen mély gödörből, igyekezvén kimászni, elhinni azt. Így arcán igazán érdekes változást zajlódott le. Ajkába harapott, s rövid időnként, elég sűrűn húzta fel a pisze orrát ,mintha csak vissza tartana valamit, majd amint az alakváltó elkapta és örömteljesen megforgatta, nem bírta tovább. Halk sírásba kezdett.*

*Kukulina visszaöltötte magára a sötételf nő arcot miközben letette Selestinát és ekkor vette észre hogy sírdogál. Kétségbeesetten nézett a lányról Abraxasra aki már adta is a királylánynak a zsebkendőt, majd visszapillantott az elfre. Majd megszakadt a szíve hogy így látja. Átölelte és ő nem halkan sírdogálni, hanem egyszerűen bőgni kezdett.*

* Nem tudta maga sem hogy miért, csak úgy jöttek elő belőle a korábbi aggodalom elfojtott könnyei és nem bírta abbahagyni. Zsebkendőnek használva Gildas alsóját hangosan belefújta az orrát és letörölgette vele szűnni nem akaró könnyeit, majd Abraxas szavaira és a gatyát a kék ruhácska illúziója alatt a zsebébe gyűrte. Ahogy végzett a művelettel elkapta a mellettük álldogáló alakváltót és magukhoz ölelte. Selestinának és neki is jutott egy egy váll amit eláztathattak.*

-Gyáááá…. *sniff* *brühhü* … most méééé kellet eszett csináááni!!! *mondta bőgős női hangon és megtörölgette szemeit Abraxas felsőjébe* -Miééééé…. *bőte tovább a kérdést, mert nem értette mi és miért történt és mert aggódott, meg mert Selestina is sírt amitől számára is érthetetlen módon, de neki is síráskényszere lett*

*Nem bírta vissza tartani a könnyeit, habár már nem is akarta. Még mindig nem tudta pontosan ,hogy éppen miért sírt, de jól esett neki. Látta, hogy Abraxas felé nyújt egy zsebkendőt , azt még mindig meg-megremegő kézzel fogadta el ,miután Kukulina vissza tette a földre. Aztán egyszer csak még egy hangot hallott meg, egy hangosabb bömbölést amire felpillantott. Látta ,hogy Kuku is elkezdett sírni s erre ismételten megremegett az ajka, s habár halkan, de a szipogás helyet ismételten sírásba kezdett.
Aztán Kuku magához húzta, végül támadásba lendült és Abraxast is a közelükbe vette ,mielőtt az elmenekülhetett volna. Sélés is kapott ennek következményeként egy sírható vállat, s habár félig annak volt dőlve, még mindig a reszkető, finom kezeit áztatta el könnyeivel.
Pár perc telt el, mire ez csendesült és szipogott még párat, bőszen törölgetve a szemeit.*
Akkor...nincs..baj....ugye?
*Kérdezte csendesen s parányi rekedtséggel.*

* Abraxas megrökönyödve pillant Kuku, majd a vonásaira egy viszolygás ül ki... ő akkor sem nyúlna Gildas (valószínűleg több napos) koszos alsójához, ha fegyverrel kényszerítenék rá. * Ne... belém ne dörgöld az arcod... * De késő. Kukulína befoglalja az egyik vállát, a másikat pedig hamarosan Séléstina. Kissé két tűz közé szorulva érzi magát, de legbelül nagyon jól megérti a reakciókat. A plafonra néz, halkan felsóhajt, majd elvigyorodva átkarolja a két hölgyet. * Egy igazi férfi két hölgyet is meg tud vigasztalni. * Közli elnagyzolt, és rájátszott magabiztossággal a helyzethez mérten. *

* A hangos bömbölésre a koboldok is felkapják a fejüket, megáll az ajtóban és a keret mögül felbukkan a két fej. Rav Ceki kobakjára támasztja az állát, miközben nézik a síró Séléstinát és Kukulinát. Kissé megszeppennek, nem értik, hogy mi történhetett ilyen hirtelen. *
Tudunk segíteni? * Kérdezi végül az egyik. *
Hát... * Abraxas legyintene, de nem kísérli meg kiszabadítani a karját. * Hozzatok sok zsebkendőt.

*A bőgést viszonylag hamar abbahagyta. Alig pár perc után magtörülgette arcát Abraxas vállába majd még utoljára kifújta orrát a koboldoktól kapott zsebkendőben. Szippogot még párat, majd immár megnyugodva Ravhoz és Cekihez lépett. Átalakult Kukuvá és elővette Gil alsógatyáját hogy meglengesse az orruk előtt.*

-Elmonthattátok vóna hogy itt járt, akkor nem kellett vón’ annyit aggódnunk Gígaszér! *korholta meg őket és Rav fejébe húzta a szennyest*

-Szal most asztán kivele! Hunn van? Hogy van? Mer csupa vérszag vót minden, de a gatya a bizonyosság hogy élve ment el! Ideje hogy elmonygyátok amit tuttok, vagy megmondom neki hogy megríkkattátok Cerest! *zsarolta meg őket és beljebb lépett hogy levadássza a sütit. Kicsit már szikkadt volt ugyan, de ez őt egy cseppet sem zavarta. Felült az asztalra törökülésben és várta a beszámolót*

*A sírás lassan szipogássá alakul, amit az alakváltó jó helyen elsütött vicce meg is mosolyogtat. Kisírt, vörös szemeivel lassan pillant át a koboldokra ,de még mindig megtörli a szemeit ,hogy eltüntesse a sírás nyomait. Elfogad ismételten pár zsepit és még azt használja erre, végül picit felhúzza az orrát, ismét szipogva párat. Már nem sír, de ajkai aranyosan ívelnek még lefelé. Nézi, ahogyan Kuku vissza alakul ,majd igyekszik kikérdezni a koboldokat. Habár sajnálja őket, most kivételesen nem szól közbe. Csendben, még mindig egy helyben állva, de már nem kapaszkodva Abraxasba néz előre.
Ismét megtörli az arcát, mialatt kisírt, zöld szemeit Ravra és Cekire emeli kíváncsian.*

* A koboldok elsápadna, amikor Kuku meglóbálja előttük a kérdéses ruhadarabot. Egymásra néznek, majd a hüppögő Séléstinára, Abraxasra és végül ismét Kukura. Látszik a tekintetükön, hogy elszégyellik magukat, majd mélyen meghajolnak. *
Sajnáljuk...
Nem tudtuk, hogy szabad-e elmondanunk.
A főnök nem mondott semmit...
Csak sietett.
Azt sem tudjuk, hogy pontosan hova mehetett...
Talán az őrzőkhöz...
Nem mondta, mikor jön...
És azt sem, hogy szabad-e szólnunk...
Úgyhogy inkább nem szóltunk...
Mert féltünk, hogy mérges lesz.
* Kell nekik egy kis szünet, amíg visszaemlékeznek a történtekre. *
Amikor a vérfarkasokhoz mentetek ünnepelni...
A főnök korán hazajött.
De nem szólt hozzánk...
Lement a szobájába és bezárta az ajtót.
Próbáltunk bemenni.
Hallottunk egy furcsa hangot, és kinyílt az ajtó.
Nagyon féltünk.
Bementünk...
De nem volt bent senkiiiii... * A végére sejtelmesen elnyújtja és halkítja a hangját, hogy kiemelje a lépés valódi érzését. *

Aztán nem tudtunk róla semmit...
Nem hagyott üzenetet...
Nem járt itthon.
De... néhány órája megjelent...
Pont úgy, ahogy el is tűnt.
Nagyon rosszul nézett ki...
És a szeme... * Itt beharapja az ajkát, hogy a másik folytassa helyette a szövegelést. *
Azt mondta, hiányoztunk neki és örül, hogy itt van...
Megfürdött, elláttuk a sebeit...
Aztán felöltözött és sietve lelépett.
* Itt jön a szikra, amivel visszaemlékeznek. *
Azt mondta, beszélni akar az öreggel! * Csattannak fel egyszerre. *
De nem tudjuk, milyen öreggel... 

Valószínűleg a legöregebbel... * Szól közbe Abraxas, aki eddig a szemöldökét ráncolva hallgatta a mesét. *
Az őrzők...

*a sajnálatra nagyokat bólintott és egészen megnyugodott amikor kiderült hogy valóban csak aról van szó, hogy a koboldok nem merték elmondani a fejleményelket. Selestinát figyelte miközben a szikkadt sütit majszolgatta. Örült neki hogy a lány is megnyugodott. Az, hogy Gildas életben van és ellátták a sebeit máris ideális forgatókönyv volt.
A legöregebb öreg említésénél félrenyelt és köhögni kezdett. Eszébe jutott az a vénség aki megkínozta mieéőtt végül értelmesen beszélt vele. Persze emlékezett arra hogy a fickó azt modnta megpróbálja előkeríteni Terro-t de ezt hitte el a legkevéssé. Ígérni bárki tud bármit. Nem értette minek akar valaki önszántából találkozni azzal a fickóval.*

-Az a fickó eléggé félelmetes és rémes! *mondta ki a véleményét Aureliusról és a kapott büntetést nem bírta kivernia  fejéből. Nem tartotta jó ötletnek hogy Gildas a közelében van, de szembeszálni se mert volna vele, ahogyan a többi varázslóféleséggel sem. Valamiért irtóztató volt neki az hogy valaki más fejében turkál, vagy éppen varázsol. Még Gil bolhairtó varázslatánál is tiszta para volt...*

-Háát... akkóó... asszem hogy... majd visszagyön ahogy monta. Viszont kéne valami piját kerítenem annak a két vérfarkasnak akik szállást attak nekünk Ceressel a nappalra. Még most éjjel vissza is indúhatunk és akkó Rmég a királylány is tud készűni a bulijukra.
-Ti mikó hozzátok a díszeket? Nincsen mán sok idő főrakni asztat tuggyátok ugyi?  *kérdezte de magában nem hagyta nyugodni egy gondolat ami odafészkelte magát az agyába.. először föl se tönt neki, de ahogy múltak a percek egyre tisztábban tűnt furcsának. Gildas azt mondta hogy hiányoztak neki a koboldok és örül hogy itt van. Ahelyett hogy valamit zsémbelt volna... fura...*