Földalatti város - Rawidan ház

Nem feltűnő épület. Szinte teljesen átlagos. Szinte...
Az arra vetődő tökéletesen elmehetne mellette, nem tudván mit halasztott el. Azok, akik ismerik az itt élő asszonyt, minden lehetséges alkalmat megragadnak, hogy bevetődjenek meglátogatni a város híres boszorkáját, Aleina Rawidant. Ki-ki milyen indokkal, de betér. Egyesek csak pár percig, de akár napokig, hónapokig is maradnak, a ház úrnője nem bánja. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Akad, akit a sziget másik végéből hajszol valami különös késztetés egyre előre, míg rá nem talál az építményre. A rengeteg idegenben egy közös van. Talán ők észre sem veszik, de teljesen más emberként távoznak, mint ahogy éreztek. Gyakran el is felejtik az ott töltött időt, mintha sosem történt volna meg.
Az épület elejében amolyan patikaféle helyezkedik el, mely éjjel-nappal nyitva tart, közvetlen mellette egy apró kis szoba, ahol a banya szokta elkészíteni főzeteit. Innen nyolc ajtó nyílik, és ezek még csak azok, amik "szabad" szemmel észrevehetőek. Bár a ház kívülről meglehetősen kicsinek tűnik, hatalmas méretekkel rendelkezik, teli van titkos termekkel, elfeledett átjárókkal, amik mélyen a föld belsejébe épültek.
A házat még Aaron Rawidan álmodta meg, amit két fiával saját kezűleg létre is hozott, nem sajnálva belőle a mágikus elemeket. Állítólag a családfő őrült, elmebeteg volt, bár senki sem állítja biztosan, a Rawidanok pedig csak homályosan beszélnek róla.
Régi mendemondák keringenek a három férfi rejtélyes eltűnéséről. Mert eltűntek, ez tényként állítható. A legöregebbek, akik tudni vélik az igazságot, azt rebesgetik, hogy Aaron talált valamit - vagy inkább valakit - odalent, a rettentő mélységben, ami maradásra kényszerítette őt, és gyermekeit... Persze ez csak legenda, mégis ki hinne akármelyikben is?!

*Tray belépett a házba,karjában a lánnyal. Teljesen elámult amikor szétnézett a házban. Kívülről rozzant kis kunyhónak tűnt, belülről viszont annál tágasabb és meghittebb volt. Már sokat hallott az öreg házról,a sok legendáról,a sok labirintusról,járatról. Végig hallgatta Aleinát,aki megmutatta nekik a szobákat. Elindult a mutatott ágyra és óvatosan letette a sérült leányt,majd az asszonyhoz fordult. - Nagyon köszönöm a szállást,hálás vagyok a Tahirán végzett munkádért. -hálálkodott az öregasszonynak. - Mi lesz a dolgom? Bármit feladatot adsz nekem,megcsinálom,legalább hasznomat veszed és addig sem aggodalmaskodok,lefoglalom magam. *

*Tendo Tray után lépett be a viskóba.Vagyis a kívülről viskónak tűnő "építménybe". Azonban bent leesett az álla.Igazi modern lakás volt,elmehetne egy gyógyszertárnak vagy rendelőnek.Ezt nem csak a kinézete bizonyította,hanem a rengeteg gyógyital és gyógyító fű is.Tendo lelkesen sétált körben az űvegcséken legeltetve szemét,szája mozgott,a növények neveit mormolta,próbálta felismerni a növényeket színükről,kinézetükről,de rengeteg olyat látott,amit még csak hírből sem ismer.*Ez az asszony nem kispályás..ennyi gyógynövényt beszerezni..le a kalappal!*Elismerően biccentett kobakjával.Tahirára nézett. Aleina(aki idő közben elárulta a nevét) szép munkát végzett.A sebnek nyoma sem maradt,gyönyörűen beforrt.Másodjára is biccentett fejével.Odaállt "bálványa" elé és szalutálás közben ezt mondta:*
-Szolgálatra jelentkezem!Hálásan köszönöm a szállást és,hogy segített Tahirán.Ezekért cserébe felajánlom magamat.*ezt már suttogva mondta:*-Csak kérem!Ne a takarítást!

*Megálltak egy szalmatetős háznál. Házikó fa falai kopottak voltak, Glenice nem is értette miért álltak meg, aztán rájött. Aggodalmasan nézett az épületre és arra gondolt, ha belépnek leszakad a plafon és összedől a lakás. Furcsán grimaszolgatott, majd ránézett Pancakere. Tudta, hogy a ló nem jöhet be csak azt nem hogy fogja elmondani neki. Inkább hagyta és belépett a rozoga épületbe. Csodák csodájára nem omlott össze, sőt belül nagyon is takaros volt. Nézelődött egy kicsit, majd azt figyelte, hogy a fiúk, hogy tepernek Aleinanál.* -Én is köszönöm a szállást. *mondat, a vendégszobák felé vette az irányt és az első ajtón be is ment. Helyes kis szoba volt, az ágy kényelmesnek tűnt és ami Glenice számára a legfontosabb volt a hatalmas ablak. Odasétált és kikönyökölt a párkányra, pont rálátott barátjára aki teljesen maga alatt volt amiért nem jöhetett be. Most nem foglalkozott vele, csak nézte a sötétséget. A látkép nem olyan volt mint amit szeretett volna, inkább lefeküdt az ágyra és várta, hogy történjen valami amiért érdemes kimenni a többiekhez.*
*Egy kicsit lemaradt a többiektől, vagyis nem is kicsit, épp hogy látta őket. Gyors vágtába fogott. A többiek megállta, de ő nem tudott. Hirtelen lefékezett, még így is több métert csúszott a hasán, mivel sikeresen elesett. Felállt, nagyon örült, hogy megérkeztek, de tudta hogy mi következik, ő nem mehet be. Lelógatott fejjel odabaktatott Aleinahoz.* -Van valami kertféleség, ahol ellehetek?

*Elképedve hallgatta amiket az öregasszony a házról mesélt. Még hogy él a ház,ilyet még sohasem tapasztaltam. Néhány történetet hallottam hasonlókról de azt hittem ezek csak legendák. - Rendben,Aleina,majd szólj ha akad tenni való. Egyébként meg a sötét mágiát tanultam de még bőven lenne mit elsajátítanom. Esetleg ebben tudsz nekem segíteni?? –szólt az öregasszonyhoz,miközben félszemmel az ágyon fekvő lányt figyelte,meg aztán Tendoról se vette le a szemét. Még mindig nagyon sok kétsége volt vele szemben ,de környezetére nézve inkább úgy gondolta,hogy kerüli a balhékat,elvégre ők csak itt vendégek. És a veszekedéssel nem akarta szállásukat kockáztatni,hiszen ha megunják a civakodást akár ki is dobhatják őket. Tahira hirtelen életjeleket mutatott. Kinyitotta a szemét,pislogni kezdett. Még igen gyenge volt és pihenésre szorult de próbált kicsit feltápászkodni. Körülnézett és eléggé össze volt zavarodva. – Hol vagyok?Hogy kerültem ide?? – kiabált kétségbeesetten és közben szemével pásztázta a házat. Próbálta felidézni emlékeit,hogy vajon hogyan is miért került oda,de nem sikerült neki,hiszen utolsó emléke az volt,hogy Tendo eszméletlenül fekszik a földön valami állat támadása miatt.*

-Köszönöm,hogy felajánlotta a segítséget a gyógyításban és igen,kíváncsi vagyok,hogy az ön technikája min alapszik,szívesen megnézném.No meg ha nem haragszik,vetnék pár pillantást a gyógynövényeire is és esetleg készíthetnék belőlük valamit Tahirának.Persze csak ha nem gond.*válaszolt Aleinának és próbált minél udvariasabb lenni vele,egyrészt a az asszony Tendora való hatása miatt,másrészt a szállás megőrzése érdekében..Tahira el kezdett nyüzsögni.A gyógyító odaszaladt hozzá és kérdezgette:*
-Tahira!Nem fáj semmid?Van valamire szükséged?*ostorozta a lányt kérdéseivel,ám ő még nem volt olyan friss és üde,hogy válaszolni tudjon rájuk.A fiú megállapította,hogy a sebnek nem lesz semmilyen szövődménye így félrelépett és tenyerével intve,szabad utat engedett Traynek.Besétált vendégszobájába és lepakolta cuccait,de ezután még visszament a többiekhez várva az idős asszony válaszára.*

*Pancake már ment volna a kert felé, amikor ALeina megengedte neki, hogy bemenjen. Hirtelen megfordult és bevágtatott a házba. A boszorkány valami varászlattal kettényitotta a falat. A lónak elkerekedett a szeme. Van saját szobája! Belépett az istállóba és nekikezdett majszolni a szénából, bár jobban örült volna a palacsintának, ennek se volt olyan szörnyű íze.*
*Nem örült annak. hogy Pancake is bejött. Gyorsan elvonult a szobába. Az ágyon feküdt, s közben a plafont nézegette. Tökéletesen hallotta miről beszélgetnek a többiek. Felkapta a fejét, Tahira volt az. Nem értette miért félti úgy azt lányt, talán mert sokszor találkoztak és jó vevő volt. Kiment a beteghez. Tendo faggatni kezdte Tahirát.* -Nyugi, jól van. Ha fájna valamije valószínűleg ordítana, és ha meghalt volna akkor meg nem lenne kinyitva a szeme...vagyis nem pislognak, meg ilyenek. * A boszorkányhoz fordult. * -Aleina, engem is tanítanál?

*Tahira kezdett megnyugodni az öregasszonynak köszönhetően. El vette a teát és lassan kortyolgatta. Az is segítette,hogy ismerős arcokat lát. Ott volt mellette barátja,Tendo és Glenice,akit még a Vérfarkasok falvában ismert meg. Ők álltak közvetlenül mellette. Kicsit távolabb egy alakot pillantott meg. Barátja arrébb lépett és egy másik fiú váltotta fel. Tahira amikor meglátta a fiú arcát,nem hitt a szemének. Nagyon rég látott kedvesét látta maga előtt. A lány kisebb sokkot kapott a látványától. Örömében elkiáltotta magát és a fiú nyakába ugrott. Még a teáscsészét is kiejtette a kezéből,de az szerencsére nem tört el. – Trey!!Tényleg te vagy az?El sem hiszem,hogy itt vagy,annyira örülök neked. - sipítozta Tahira. A fiú amikor elindult a lány felé,nem is sejtette,milyen fogadtatásban lesz része. A még gyengélkedő lány úgy vetette rá magát,mint akinek kutyabaja. – Igen,én vagyok az,most már itt vagyok melletted. Összehozott minket a sors,úgy hogy nem foglak soha többet elengedni. Melletted leszek és megvédelek mindentől és mindenkitől. – mondta a lánynak,miközben legyökerezte lábait,hogy el ne essen a hirtelen támadástól.*

*Látva,hogy a szerelmesek egymásba borulnak,megnyugodott...Tahira jól van..most magára hagyom őket,hadd csorgassák egymásnak a nyálukat...-jegyezte meg magában gúnyosan.*Az idős hölgy előbb elsütött poénján Tendonak is mosolyra fordult a szája.
-Rendben Aleina!Akkor nem kotyvasztok semmit!Köszönöm,hogy felajánlotta a segítségét,de most ebben az állapotomban az agyam semmit sem fogadna be abból,amit magyarázna.Az lesz a legjobb,ha lefekszem és alszok egy jót.Aztán majd ha kipihentem magam és sikerül előhívnom a gyógyító csakrámat,akkor esetleg adhatna tanácsokat,persze csak ha nem vagyok terhére.
*Elindult a szobája felé.Kinyitotta az ajtót és belépett a helységbe.Szó szerint leesett az álla.Egy komplett hálószoba volt éjjeliszekrénnyel,olvasólámpával,szépen megágyazott ággyal és kúszónövényekkel,amiknek a virágai adták a szoba kellemes levegőjét.Szippantott egy nagyot,levette a cipőjét,ledobta a pólóját és félmeztelenül bevetette magát az ágyba.Furcsa volt,hogy kint az előbb még beszélgettek Tahiráék,viszont most nem hallatszott semmi,pedig az ajtó ki volt nyitva.Ezt is,mint azt is hogy a szellő lengedezett a házban a mágiának tudta be.Nem kellett neki sok és máris elszunyókált.*

* Amíg Tray és Tahira enyelegtek Glenice Aleinához fordult aki látszólag aggódott a beteg miatt.* - Szerintem én is visszamegyek a szobámba, nem akarok én itt senkit se zavarni... *Rápillantott a szerelmes párra, majd bevonult a szobájába, csakhogy sikeresen elesett az ajtóküszöbben .* -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ * Nagy puffanással ért földet. Nagyon sokszor esett és ez dühítette őt, hiszen ki ne akadna ki arra, hogy egyfolytában elesik. Túl fáradt volt, hogy felkeljen, inkább ott maradt az ajtóban, végül is nem zavart senkit azzal hogy a padlón feküdt. Ő legalább is így gondolta.*

*Tahira kedvesét szorongatta,amikor egy nagy puffanásra lett figyelmes. A hang irányába kapta a fejét,ami Glenice szobája felől jött. Meglátta,hogy a lány ott fekszik a küszöbön. Tahira megijedt,hogy nem-e baja esett és odarohant hozzá. – Jól vagy?Minden rendben?- kérdezte aggodalmasan,miközben próbálta segíteni Glenicet. Úgy tűnt,nincs komoly baja,csak csak túl fáradt volt,talán még ahoz is,hogy felkeljen a földről. Trey meglepődve figyelte a jelenetet. Először ő is megijedt,látva,hogy a lány mozdulatlanul fekszik. Aztán észre vette,hogy nincs baja és mosolyra állt a szája. Mivel Tahira már segítség nyújtásra indult,Trey úgy gondolta,ő már nem megy oda,mert csak útba lett volna és Glenicet sem ismerte igazán. Tehetetlennek érezte magát,jobbnak látta,ha ő is elvonul. Bement az egyik ajtón. Igen takaros szoba volt az. Ő is fáradt volt,így megpihent az egyik ágyon.*

*Az igazak álmát aludta éppen,amikor egy puffanásra felriadt.Ránézett órájára és csak 10 percet sikerült aludni.Kirohant a hang irányába.Nem vett magára semmit,csupasz felsőtesttel követte a zörejt,úgy volt vele,hogy még amúgy is visszafekszik.Rémülten pillantotta meg Glenicet és Tahirát.Az előbbi a földön fetrengett,amíg a másik segítette,támogatta őt a felkelésben.*
-Héj!Álljon meg a menet Tahira!Neked tilos nagyon megerőltetned magad,még a végén elájulsz itt nekem.
*Egy határozott kézmozdulattal felsegítette Glenicet másik kezével már Tahira hátát lökdöste az ágya felé,hogy feküdjön vissza pihenni."Feladatai" elvégzése után visszabaktatott szobájába és újra bevágta a szunyát.*

*Amit a legjobban szeretett magában, hogy nagyon hamar el tudott aludni. Most sem volt másképp, a földet érését követő pár perc múlva már aludt is. Tahira hangja zavarta fel édes álmából. Hirtelen a hátára fordult, de szeme még mindig csukva volt.* -Mmmmmmmm.... *Lassan kinyitotta pilláit és mérgesen nézett a lányra.* -Jól vagyok. Miért kellet felkelteni, már olyan jól aludtam és a föld is kényelmes volt! *Nagyon nyűgös volt, bár ez sokszor megesett vele. Tahira össze-vissza ráncigálta a kezét, próbálta felsegíteni, de Glenice nem hagyta magát, nem ő ne olyan volt. Majdnem újra álomba szenderült amikor Tendo jött ki a szobájából és kiabálni kezdett. Feltépte Glenicet a földről aminek a lány cseppet sem örült. Feje falfehérből rögvest vörösre színeződött. Tendo szerencséjére Glenice túl fáradt volt a kiabáláshoz, inkább bement a szobába, azért nem akarta kihagyni az óbégatást sem. * - Persze, nyugodtan húzz fel a földről, hisz úgy is mindegy, hogy én már aludtam! Nem.... nem nyugodtan keltsük fel Glenicet úgy sem tudunk mivel szórakozni..... *Becsapta maga után az ajtót. Sóhajtott egy nagyot majd belehuppant az ágyikóba, de aztán rájött, hogy tiszta kosz. Felkelt, levetette koszos ruháit és betért a fürdőszobába. Nagyon jól esett neki a melegvizes zuhany, hiszen ő általában folyókban és tavakban szokott fürdeni, amik nem túl melegek. Haját is megmosta, amit utána jól megszárított. Szerencsére nem rég lopott el egy igen jó hajszárítót, ami most a hasznára vált. Kifésülte haját és befonta. Felvett egy hálóruhának mondható valamit, majd bebújt az ágyba. Az olvasólámpát lekapcsolta, mondott egy imát és már húzta is a lóbőrt.*

*Tahirát meglepte Glenice viselkedése. Én csak segíteni akartam de mindegy. Majd ott hagyta a lányt aki beviharzott a szobába és becsapta az ajtót. Tahira bement a fiú után a szobába és lehuppant az ágyra. Trey már akkor javában horpasztott. Valami furcsát álmodott egy képzeletbeli helyről. Valami fagyos táj volt,ahol farkasokkal találta szembe magát. Csak hogy ezek nem valódi állatok voltak ,hanem alakváltók. A fiú harcolt ellenük és minden erejét bevetette. A falkában túl sokan voltak és nagyon megsebezték őt. Éppen az egyik ellenség akarta újból megtámadni,végzetes csapást mérni rá,amikor felébredt és felugrott az ágyból. Tahirát nézte,látszólag ő is élénken tevékenykedett álmában. Ő neki pozitívabb gondolatai voltak. Idilli környezetbe találta magát. A régi faluja volt álmának színtere. Ott volt minden,mindenki a régi falujából. Szép kis takaros házuk volt. Álmában újra maga mellett találta szüleit és tigriskéjét, Laceyt . Otthona látta meleg érzéseket keltett a lányban. Ez a történet nem volt véletlen,hiszen Tahira rengeteget gondol régi életére,szeretteire ,hiszen nagyon hiányoztak neki.*

*Még körülbelül 5 percet aludt,amikor felébredt és ahogy próbált visszaaludni rájött,hogy ez nem fog menni.Vajon ennyi pihenés elég lett volna??Na mindegy...Felült az ágyáról,elővette táskáját és keresett valamit..egy tekercs volt az.Kinyitotta a vaspecsétes zárat.A tekercsben ismeretlen nyelven feliratok voltak,amiket csak a fehér mágiában jártasak érthettek meg.A feliratok mellet kis képkockák,mindegyik képkockában még több felirat.Tendo ezt a tekercset még nagymamájától kapta,amikor elindult otthonról.Egy különleges tárgy ez,a szigeten csak 10 darab van belőle.Aki a 10 tekercs valamelyikét birtokolja,őt hívják Idézőnek.Ez az elnevezés onnan ered,hogy ezt a misztikus tárgyat megidézésre használják.Ő és a nagymamája is tagja ennek a rendnek.Mindegyik képkockába egy-egy állat vagy élőlény lelke van belezárva.Ahhoz ,hogy feloldják ezt az elzáró pecsétet,vér kell.Méghozzá egy Idéző vére.Ha a megidézés sikeres,a kis téglalap el kezd sisteregni,majd a gőzfelhőből előáll az idézett élőlény.Egy ilyen folyamat végrehajtásához rengeteg energia szükséges.Ha egyszer egy állatot magad mellé hívtál,az max. 30 percig segíthet neked,ez után vissza kell pecsételni,különben elpusztul...Egy ilyen műveletre kerített most sort Tendo.Tőrével megvágta az ujját,amiből friss vér sercent ki.Ebből a vérből cseppentett egy kicsit az egyik téglalapra ami forrni,bugyborékolni,sercegni kezdett mindeközben pedig sűrű,fehér,vérszagú füstöt engedett magából.A gőz elszállt és egy hosszúkás,nedves,nyálkás bőrű élőlény formája rajzolódott ki.Egy orvosi pióca volt az,aki a chiril (ejtsd:csiril) névre hallgatott.Nyálát Tendo fel szokta használni gyógyító szérum készítésre,így most pont jól jön neki.*

*Tahira felébredt idilli álmából. Felült az ágyra és elgondolkozott. Maga mellett Treyt látta,aki félálomban vergődött. A fiú is kinyitotta a szemét a lány motoszkálására .Tahira elgondolkozott álmán,a honvágya egyre erősebbé vált. Felidézte a sérülése előtti napokat,a Tendoval való edzést. Halk neszeket hallott a fiú szobája felől. Egyszer csak beugrott neki valami…Hirtelen felélénkült és felpattant az ágy széléről. – Én átmegyek Tendohoz,valami beszélni valóm van vele,de neked is jönnöd kell. – noszogatta Treyt. A fiú furcsán nézett a lányra,nem értette,mik a tervei. – De hát mégis miért?És mi van ha alszik?- kérdezősködött értetlenül a fiú. – Majd nála elmondom. Hallom,hogy nem alszik,biztos zavarhatjuk egy pillanatra. Gyere már! –válaszolta a fiúnak,majd megfogta a kezét és kiráncigálta a szobából. Trey hagyta,hogy a lány irányítsa őt,hiszen nem volt túlságosan kedve a fizikai munkához. Csendesen lépdeltek át a szobából a folyosóra,nem akartak zajt kelteni. Odaértek a kiszemelt ajtóhoz és óvatosan kopogtak,várták,hogy Tendo beinvitálja őket. Miközben várakoztak,az ebédlőből csak úgy áradtak az illatok,Aleina tevékenykedett ott. Treyt inkább gyomra hívta volna,de a lány nem hagyta,hogy egy tapodtat is mozduljon valamerre.*

*Kopogtak az ajtón.Tahira és barátja,Trey volt az.*
-Gyertek be nyugodtan,mivel szolgálhatok?
*Éppen a bájitalfőzési ceremónia elején jártak.Egy szőnyegen csücsült Chirillel együtt,kinek szájára egy kis,vékony átmérőjű cső volt csatolva,amiben kékes nedv folydogált.Ez volt a pióca hatóanyaga.Ez az anyag alkalmas sebforrasztásra,méreg eltávolításra,felületi sebek eltüntetésére.Természetesen mindeközben locsolta a piócát,hisz ez a folyamat könnyen kiszáríthatja.Tendo nem értette,hogy mire fel ez a látogatás,de nem akarta nekik szólni,hogy most nem ér rá,így inkább udvariasan üdvözölte a 2 jövevényt.Mivel a pióca nem volt képes kommunikálni mással csakis Tendoval,ezért csak meglepettséget látszatott nedves arcán.*
-Bocsánat a rendetlenségért,de eléggé kifogytam a gyógyitalokból és pirulákból,ezért kicsit pótolom a készleteimet és behozom a lemaradásom.Apropó gyógyitalok.Hadd mutassam be nektek Chirilt.Az ő nyálával keverem be a legtöbb gyógyszerem,ami szinte minden orvosi kezelésre alkalmas.
*Tenyerével a puhatestűre mutatott,aki eme dicsérő szavak hallatán csak annyit tett,hogy meghajolt.*

*Hihetetlenül jót aludt. Ébredezett de még nem volt teljesen magánál. Glenice megpróbált átfordulni a másik oldalára, csakhogy sikeresen lerepült az ágyról. Egy újabb hangos puffanás, de nem érdekelte. Hangosan nyöszörögve felkelt a padlóról, majd kábán a fürdőszobába kóválygott. Megmosta az arcát és felvett egy tisztának mondható ruhát. Nem volt túl nagy kedve bent maradni a szobában inkább kiment a nappaliba. Kilépett volna az ajtón amikor Tahira és Trey, Tendo szobájába sietett. Glenice hirtelen visszahúzódott nehogy meglássák a tegnapi jelenete miatt. Mennyei illatok csavarták el orrát. Nem tudott mit tenni ment az orra után. Egy ebédlőben találta magát ahol Aleina tett-vett. Glenice odalépett hozzá és nézte, hogy mit csinál, majd udvariasan megkérdezte, hogy segíthet-e valamit*

*Tahira és Trey belépett az ajtón. Meglepődve figyelték,amit Tendo tevékenykedett. Körös-körül tekercsek és fiolák voltak. A fiú eléggé el volt havazva. Nem is zavartak volna,ha nem lett volna fontos,amit a lány mondani akart. Trey végig Tahirát unszolta,hogy menjenek már,ne zavarják Tendot. Tahira ügyet sem vetett rá. Tendo elmondta,hogy mit csinál,tevékenykedik. Bemutatta egyik „kis barátját” is. Egy kis pióca volt ő,még nevet is kapott. - Örülök ,hogy megismertelek Chiril. -üdvözölte mosolyogva Tahira a jövevényt. Nagyon aranyos állatka volt. A lánynak nagyon tetszett és látszólag Tendohoz is hozzánőtt. Trey picit furcsálta ezt,de még ő is megbarátkozott vele. - Most,hogy megismerkedtünk vele,elmondom látogatásunk okát. -jelentette ki határozottan a lány. -Az úgy volt-kezdte mondandóját.- Hogy eszembe jutottak az edzések,a sérülésem előtti napok. Emlékszel még rájuk Tendo?-fordult a fiúhoz jókedvűen. -Eszembe jutottak még a kocsmában töltött idők is. - folytatta. - Fel tudod még idézni ,hogy mit mondtál,miben egyeztünk meg? Mert én igen. Azt mondtad: ,,meg lesz a jutalmad''.-idézte Tahira,majd tovább magyarázta. - A mai napon szeretnék erre sort keríteni. Tanításomért cserébe egy utazást kérek. Úgy döntöttem,meglátogatom anyáékat,a falunkat és szeretném ,ha elkísérnél.-fejtette ki szándékát,majd Trey felé fordult. -Ezért kellett átjönnöd. Reméltem,hogy velem jössz te is. Legalább lesz alkalmad rendesen bemutatkozni,megismerkedni a szüleimmel.-próbálta meggyőzni barátját Tahira. Ő persze rábólintott a dologra. Nem is tehetett volna mást,hiszen megígérte,hogy mindig mellette lesz,meg persze nem tudott ellentmondani elkötelezett szerelmének. Eléggé tartott a lány szüleitől,de hát miatta jó benyomást akart rájuk kelteni*