A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*Khaled elszaladt egy sütivel, Kuku majdnem utánaszaladt de eszébe jutott hogy előtte több van... ám mire visszafordult Selestina elemelt és feltartott belőle valamennyit. A tányért rajta a többi sütivel felkapta és átrohant vele a nappaliba hogy konkurencia nélkül falhassa be. Menet közben átugrotta a betérő koboldokat és földetérve egyik kezével elengedte a tányért és integetett nekik. A szája neki is tele volt sütivel ezért köszönni ő sem tudott. *

*Ahogy átért a nappaliba meghallotta hogy jött mégvalaki. a nappaliban tányérostul beiszkolt a kanapé mögé a padlóra, hogy ne vegye észre senki és ne kelljen osztozkodni. a hang alapján a hóvirág az.. na abba amennyi süti férne jobb ha meg se tudja hogy van ilyen.. Ő legalábbis biztosan nem adja elő*

Nem túl sok kellemes emlék? A sérülés miatt ne aggódj... ha minden helyre, ahol összeszedtem pár karcolást ódzkodva mennék, akkor egy szekrényben ülve élném le az életem. Nem, a szekrény sem jó, mert egyszer a bátyám kölyökkoromban felakasztott kabátostul egy vállfára és bezárt... de ezt nem részletezném.
Igazából épp ellenkezőleg, szinte csak kellemes emlékek fűznek a falutukhoz. Ha leszámítjuk az odautat, akkor nem lehet okom panaszra. Felüdülés volt veled beszélgetni, még ha nem is jutott rá elég időnk... * És még folytatná, de elszabadul a számára már rutinná vált káosz. Elhatározza, hogy nem kergeti meg Kukut, de jóformán nem is lenne rá ideje, mert egy ismerős hang óbégatni kezd az előtérben. * Elnézést... úgy látszik, hogy ma nagyon népszerűek vagyunk... * Nem kell sokat teketóriáznia a csomagok között, egyértelmű, hogy a legnagyobb a sárkányé. A kezébe veszi a pakkot, úgy indul el az előszoba felé. *

* A koboldok boldogan csillogó pillantással néznek a nőre, még a holmik is kiesnek a kezükből. Ketten nyúlnak a tányérért, szorosan tartják, mintha nem akarnák többé elengedni. Szaporán bólogatnak. * Sikerült, és egyik ruhának sem lett baja!
Csak összekevertük a csomagokat...
És nem tudjuk, melyik volt a tiétek... * Mondják bűnbánóan, de javarészt az édesség köti le a figyelmüket. *
Finoooooooooom. * Állapítják meg egymásra nézve. *

* Gildas meglepődik, hogy Eras-t is ott találja, így ráncolni kezdi a szemöldökét. * A belépőtök legalább olyan csendes volt, mint egy vadkancsordáé... Eras-on nem lepődöm meg, mert nem vártam mást, de te... * Hagyja nyitva a mondatot. * Gyertek beljebb, de nézzetek a lábatok elé, mert túl sok a hiperaktív egyén idebent... * Leteszi a csomagot a bejárat melletti komódra. * Itt vannak a ruháid, kifelé menet ne felejtsétek el. Rav szerint kijött a köpenyedből a szeder, de nem ellenőriztem. Minek köszönhetem a látogatásotokat?

* Khaled akkor siet lefelé az emeletről, amikor a két vendég megérkezik. Megáll az utolsó lépcsőfokon, megszeppenve nézi a nagyon magas idegent, és a vörös hajú férfit. Óvatosan az emelet felé pillant, megfontolja, hogy visszaszaladjon-e, de végül a maradás mellett dönt. Lassan közelebb araszol és Arorua felé nyújtja az egyik gyümölcsöt. * Almát? * Teszi fel a kérdést szinte suttogva, enyhén zavartan. *

*Felnevetett a férfi reakcióján. Nem is várt mást ezután a kis séta után. Belépet utána ,de ő figyeét ,hogy véletlenül se verhesse be a fejét. Mondjuk hozzá képest alacsonyabb volt, így ez nem is várt rá. Amint beléptek az előszobában megpillantotta Gildast egy pakkal. Elvigyorodott.*
Látod Arorua, nem zavartunk mi meg semmit! Már fent vannak!
* Nézett rájuk ,majd meglátta az idegen elf kölyköt, ahogyan az a közelükbe lép, a koboldokat meg az els lányt még nem látta.*
Mi van Gil, óvodát nyítottál?
*Nevetett fel hosszan ,majd meglóbálta a nála lévő csomagot.*
Itt van a megigért vacsora Kukunak. Merre van a gazfickó? Leiran küldött neki sok húst, meleg ételt és édességet. Bőven jut belőle nektek is ,ha úgy gondolja,hogy megosztja veletek.

De az a kis idő is elég volt ahhoz ,hogy beszéglessünk . Én örültem neki.
*Mosolyodott el felé ,majd bólintott.*
Komolyan bezárt ? Mit tettél?
*Nevetett picit. A hangra felpillantott hirtelen lepetten ,de nem ismerte fel, így nem is sietett ki. Bólintott a férfi felé s ezután csak a koboldoknak szentelte az idejét. Nézte őket.*

Nem baj, semmi baj! A lényeg ,hogy sikerült megcsinálnotok....bár tényleg nem kellet volna, nagyon hálás vagyok. Ez a ruha is csodálatos, igyekeztem nem össze koszolni....látjátok? Még a kötényt is felvettem....nem tudom melyikötöké..és utólagosan is elnézéseteket kérem miatta!
*Pillantott rájuk, s sóhajtott kicsit. Majd elmosolyodott.*
Teszek majd még félre nektek..jó? Csak Kuku és Khaled most teljesen rákaptak. De örülök ,hogy ízlik nektek.
*Kuncogott kicsit. A következő pillanatban felismerte a másik hangot. Megsimogatta a koboldok fejét.*
Egyetek csak.. mindjárt jövök......

Mi van Gil, óvodát nyítottál?
* Hallotta, s ekkor lassan kisétált az ebédlő részből. Úgy nézett a két idegenre zavartan. Lassan Khaled mögé sétált s rátette kezeit annak vállára.*
Nem nyitott ovódát...csupán segített nekünk..... *motyogta.*
Szóóval itt vagy ? *Döbebnt le a sárkáy.* Kalí aggódott, hogy hova is tüntél! Eszembe se jutott volna ,hogy itt vagy...*azzal átpillantott Gilre.* Gil....te elrabolod az elfeket?
*Nevetett fel ,majd észrevette ,hogy mindkettő még kötényt viselt. Széles vigyor jelent meg az arcán ,majd nevetni kezdett.*
Csak...nem bekerültél a konyhába Gil ? Istenem..miért nem láthattam?
Eras úr...kérem....

-Elnézést kérek hogy csak úgy benyitottam Gildas. *mondta és elvette a kezét a fejéről mert meggyógyult. Közben Ernes leugrott a nyakából és a legközelebbi sütiillat felé kocogott. A hiperaktív egyéneket nem igazán értette de az elf gyermeket látta és Eras is ovodát emlegetett, tehátbizonyára többen is vannak.*

-Köszönöm szépen hogy megpróbáltad kitisztíttatni. ami engem illet valójában azért teszem látogatásomat, hogy visszaszolgáltassam a bátyád ruháit amit voltál kedves kölcsönadni nekem. *Leakasztja a válláról a fehér selyem anyagú táskát amelybe szépen belehajtogatta a holmit és átnyújtja Gildasnak.*

-Valamint Eras úrfit kísértem el míg átadja az ígért ételt Kukunak *körbepillant de Kuku sehol, csak az elf gyermek jött közelebb és almával kínálta*
-Nagyon kedves tőled! *mosolygott* -Köszönöm, de nem vagyok éhes. Edd csak meg és nőjj nagyra... ne akkorára mint én, de.. nagyra Mi egyébként még nem találkoztunk fiatalúr. A nevem Arurua Norgard. Akivel jöttem, pedig Eras Gressil. *mutatta be magukat a srácnak*

*Mikor Selestina megjelenik és Eras előadja a kötekedő beszólásait Arorua szigorúan mered a trónörökösre, hogy vegye észre magát!*

*Kuku meghallotta a varázsszavakat (sok húst, meleg ételt és édességet). A tányér sütit betolta a kanapé alá hogy biztonságban legyen és igyekezett mihamarabb lenyelni a falatot, hogy ne is merüljön fel a nagydarabokban a kérdés hogy evett e valamit. Előlopakodott a nappaliból Gildas ruháiban és széles szedres mosollyal fogadta az érkezőket*

-Szega Hóvirág! Csá tulipán! Mintha a nevemet hallottam vón valami kajáva~ kapcsolatban! Muti a doboszt cimbi! Mi van benne? *kérdezte és tekintete már a himbált dobozon függőt amiből sült illata áradt. Emiatt nem vette észre a kis fehér rókát beosonni a nappaliba*

Óvodát? Igen... de az első felügyeletre szoruló kölyök csak most érkezett meg. * A kezével úgy gesztikulál, hogy egyértelmű legyen: ezalatt Eras teljes lényére utalt. * És mi van, ha elraboltam őket? * Karba teszi a kezét. * Hazaküldesz, mert rosszul viselkedtem? Kettőnk közül te vagy oviban... * Grimaszol hozzá kajánul, de hamar lehervad az arcáról. Sietve leveszi a kötényt és a kezébe gyűri. * Tedd még egyszer szóvá, és gondoskodom róla, hogy eunuch-ként éld le az életed... * Vág vissza a kedvenc sárkányának. A szeme sarkából Sélésre pillant, a tekintete elárulja: nincs olyan hangulatban, hogy komolyabb veszekedésbe bonyolódjon. Utoljára a gyógyítóhoz fordul. *

Nem történt semmi... de nem hagyhattam szó nélkül az útitársad miatt. Teljesen természetes. Jó munkát végeztél odakint és ez volt a legkevesebb amit tehettem azután, hogy segítettél... * Először lakótársat akar mondani, de ez hamar átfogalmazódik benne. Az újabb jelzőket Séléstina miatt meneszti, így végül csak a nevet mondja ki. * Kukunak.

* A háttérben elszalad a két kobold kezükben egy-egy édességgel: SÜTIIIIIIIIIII csatakiáltás kísértében. *

* A fiú megrázza a fejét. * Nem hiszem, hogy ennél tovább nőnék... már régóta ilyen magas vagyok. * Khaled visszahúzza a kezét, majd finom meghajlás kíséretében mutatkozik be. * Khaled Crystalvine, örülök, hogy találkoztunk. * A vörös hajú férfi felé bizalmatlanabb pillantást vet: a nagy hangja és a modora, ahogy a házigazdával beszél egy kissé félelmetesebbé teszi. A megjelenése ezzel együtt tekintélyt parancsoló is, így inkább óvatosan hátrál egy lépést. Látja a rókát bemasírozni a nappaliba, de inkább nem teszi szóvá. *

*Komorabban hallgatja őket. Nem tetszik a szócsatájuk, egyáltalán nem. Észreveszi Gil tekintetétt, s meg is érti, amit közöl vele. Vissza pillant a sárkányra.*
Nem rabolt el minket! Felajánlotta ,hogy itt pihenhetünk..ennyi... Gressul úr, kérem viselkedjen!

*Csendben figyel és hallgat ezután. Többet nem is tehetne most, mivel ,mint egyetlen nő, jobb ha meghúzza magát. Kezei még mindig Khaled vállain pihennek. Amint a fiú kicsit hátrál ő is lép vele. A koboldok futnak a süteménnyel, nem is tudja merre mennek, de az egész mostani gyülekezett teljes káosszá válik. Főleg amint Kuku visszatér ételért...megint. Az egészből csak arra kapja fel a fejét ,hogy valami zajt hall a konyha felől. Rögtön eszébe jut az ott hagyott s letakart sütemény ,ezért elengedi Khaledet és sietve megy oda.*

---

Eras Gressil

Ovi? *legyint* Nem én pátyolgatok ennyi kölyköt.
eunuch?? Kérlek, beszéljünk egy nyelven ha lehetséges! Mint tudod, és már kifejtetted, nekem izomagyam van.... bár, te sem büszkélkedhetsz sok tulajdonsággal....
Ellenségesebb vagy velem ,mint máskor.
*Nevetett fel, majd rápillant a szentfazékra. Sóhajt.*
Jól van..jól van. Mi mindig így társalgunk...nem kell rögtön ezt csinálni!
*Azzal még vissza pillantott. Amint Kuku érkezett a csomagot a kezei közé dobta.*
Tessék, minden van benne! Javaslom, bontsd ki és ülj asztalhoz! Nem tudom..ti így jöttök a bulira?
*Nézett végig rajtuk.* Vagy el is felejtettétek mennyi az idő?

*A lány elment a konyhába. Szemeivel követte.*
Egy erdei elfet mi is össze szedtünk útközben. Ott hagytuk az örzőknél. Egy vak gyógyitó a hölgyemény.
*Magyarázta karba tett kezekkel ,majd a kisebbre pillantott.*
Ne félj az öregtől..a légynek sem tudna ártani, főleg itt lent. Elég sötét van..nem gondolod Arorua?
*Majd egy ideig elgondolkodva méregette, hosszúkás, most szigorú ,vörös szemeivel fiút.*
Khaled...igaz? Hogy találkoztál a kis hosszú fü...*mondta volna hirtelen amit Sayla szokott, de aztán eszébe jutott ,hogy a srác is elf.* Szóval, a kisasszonnyal.? Nem hiszem ,hogy Gil hozott volna ide.

-Eras úrfi! Kérem! *mondja ki most már szavakkal is, majd Gildashoz fordul. Még mindig abban a nagyon kényelmetlen görnyedt pózban van.*

-Elnézést kérek a kellemetlenkedésért. Eras úrfi bizonyára nyűgös kicsit mert nem aludta ki magát de nem volt alkalma jrlrn lrnni sem a csatában... diplomáciai okok ugye.... *fogja békítőre a beszélgetést* Itt senki sem gondolta komolyan egyik élcelődést sem, ebben biztos vagyok.

-Nem szeretnénk feltartani benneteket. Amennyiben jöttök a farkasok általszervezett ünnepségre, akkor szívesen elviszünk benneteket *itt jelentőségteljesen és szigorúan Erasra tekint*
-Repülve hamar odaérünk és nem maradtok le semmiről. Ami a csatatéren volt, nos azt pedig nagyon szívesen! *mondja kedvesen és udvariasan Gildasnak*

*Kuku elkapja a dobozt és bemegy vele a konyhába Selestina után. Ott leteszi az asztalra és a tőre után nyúl.. igen ám de azt a fördőben hagyta. Így elővesz egy kést a helyéről és azzal bontja ki a csomagot. Az elétáruló látványtól elkerekedik a szeme és élvezettel szimatol bele az előtoluló illatba. Sült csirke! kettő is...*

-Rav Ceki! Gildasz és Srácok! Háwazze! Tulipán hozott zabát! Gyüllyetek enni! Megosztom ám!!! *mondta mert a süti édes íze már javarészt eloltotta az étvágyát*
-Há piroska! Ugyi nincsen benne fosatószer?
Mee ha van akkó én a te hátadat akarom ha megyünk és télleg visztek! Hóvirágon szarul nézne ki egy barna csík! *nem mintha nem tudna repülni de a sárkánylovaglást nem szívesen hagyná ki ha nem muszáj*

* Látja, hogy Séléstinának kellemetlen a helyzet, így igyekszik magát visszafogni a szokott szópárbajt illetően. * Én egyáltalán nem pátyolgatok kölyköket... Itt egyedül te vagy gyermeklelkületű. * Ez ellentétben van azzal, hogy korábban Kukut is kissé gyerekesnek nevezte, de amiről Eras nem tud, az nem is fájhat. * Hmm? Az izomagyad nincs tisztában ilyen alap fogalmakkal? Keress utána, nem fogom tönkretenni neked a meglepetést. Szerintem a legutóbb ellenségesebb voltam, de ezen tényleg nem nyitok vitát. * Jegyzi meg megenyhülve. *

Minden alkalommal így beszélünk, ha találkozunk... ez személyes, a diplomáciai részt hivatalosabb tónusban intézném. Nem az "én vagyok az állam" nézeteket képviselem, hanem inkább ezt az instant skizofréniát. * Nemet int a fejével. * Pontos időpontot nem kaptunk a kezdésre, de a vezető minket is meghívott. Ha a többieknek is megfelel, akkor mehetünk együtt... ebben a kérdésben nem csak én döntök. Egyébként meglepő, hogy nem az őrzőkisasszonnyal érkeztél...

* Khaled Séléstina nélkül igyekszik kicsit összehúzni magát. Csendben hallgatja a beszélgetést, az élcelődésből nehezen tudja eldönteni, hogy a két férfi csak játszik-e vagy komolyan haragosok. Eras Gressil hozzá beszél, így inkább nagyobb levegőt vesz, hogy megemberelje magát. * Ő csak magas... te vagy a félelmetesebb. * Vallja be őszintén, enyhén elpirulva, majd megrázza a fejét. * A központi falutól nem messze találkoztam Séléstinával, utána pedig vele mentem a vérfarkasokhoz a csatába... aztán hajnalkor idejöttünk Gildas-szal és Kukuval... Voltak olyan kedvesek, hogy adjanak nekünk szállást, amíg kipihenjük magunkat, mert elég messze van mindkettőnk otthona. * Próbál kicsit formálisabban beszélni, biztos, ami biztos alapon. *

* Mindketten tökéletesen hallják Kuku áradozását a hozott ételről. Khaled megvakarja a tarkóját, Gildas pedig lemondóan felsóhajt és az ujjai közé csippenti az orrnyergét. * Fontos szempont, bár kétlem, hogy eszetekbe jutna legalább egy kicsit megmérgezni ezt a szerencsétlent. Rám marad a piszkos munka...

*Nézi ahogyan Kuku bacsaptat utána s egy késsel kibontja a pakkot. Mielőtt azonban bejöhetett ,egy varázslatos mozdulattal takarja vissza a süteményes tálat, mivel nem szerette volna, ha most azonnal felfalja azt Kuku. Mikor már bent volt csak mosollyal nézte ,ahogyan elossza a vacsoráját.*
Milyen kedves vagy.....
*Motyogta felé ,majd egy mosollyal ölelte meg, aztán vissza lépett és a tálat, ami rejtélyesen le volt takarva, eltette egy hüvösebb helyre. Azután össze csapta kezeit. Még ide bentre is beszürödtek a szavak. Zavartan sóhajtott kicsit.*
Eszel mielőtt megyünk, Kuku? Vagy majd utána?

*Ezután nem sokkal kiment, éppen egy érdekes témánál.*

---

Eras Gressil

Arorua, értékelem a szavaidat ,de láthatod ,hogy Gil is ezt mondja! Mi mindig így beszélünk egymással, s ebben pont ez a jó. Jót szórakozunk.
*Szélesen elvigyorodott a sértésekre. Összeszükitette szemeit, fogait kimutatva.*
Ne aggódj...utána is fogok nézni.

Akkor menjünk együtt, persze ha a többiek is úgy gondolják. Leiran? Ő már ott van, jobbnak láttuk ha beszél Dilecel ,szóval én jöttem téged boldogítani. Tudom mennyire szereted. De azért ha lehetséges, inkább utazz Arorua hátán.
*Nevetett fel hosszan ,majd elgondolkodott.*
Te mit tudsz a Malaia ünnepségről? Ha már ide eljössz, gondolom azon is elgondolkodsz.

Hogy érted ,hogy a Malaia ?
Ahh.. Séléstina, hát Kalí elhívta a tanácstagokat oda. Úgy gondolta, nem árt, ha megismerünk egy két dolgot a ti életetekből. Nem is tudtál róla? Pedig azt hittem, te is gyökeres része leszel a mostaninak.
*Vigyorgott ,majd a fejét rázta.*
Nem Kuku! Nem tett bele Leiran, ha én csináltam volna, hidd el azt okozna, ám inkább rád hagyom ezt a dolgot Gil, meg van kötve a kezem, de egy hozzáértő kéz készítette neked a finomságokat Kuku. Én is ettem még nála, és egészséges vagyok. De nyugodtan...repülhetsz a hátamon.
*Nevetett aztán megdöntötte a fejét.*
Sélés? még egy menetett kérsz? Igérem, most óvatosabban repülök!
Köszönöm....de inkább a másik úrral repülnék..ha lehetséges.....

*Azzal felvont szemöldökkel pillantott a kissrácra. Elvigyorodott a szavain.*
No lám? Igazán? Tényleg nagyon kedvese voltak!
*Sanditott az alakváltóra ,majd vissza.*
Hát..akkor most látni fogsz egy igen csak nagy mulatságot. Kin utazol, kölyök?

*Kuku megrőkönyödve néz Selestinára*

-Mé? Hát te nem falsz? Tán nem vagy éhes? Vagy Khaled? Montam hogy megosztom! *mondja és elmegy az asztaltól és elővesz jópár tiszta tányért és egy kupacba leteszi az asztalra. Nem terít meg, úgy van vele aki éhes majd fog egyet magának. Levágja az egyik combot a tövével együtt és a tányérra teszi. Mellészed némi köretet is és Selestina kezébe nyomja*

-Egyé vagy elf-ogysz hehehehe *nevet a saját szóviccén, majd fogy egy másik tányért és rátesz egy ugyanilyen adagot. Ezt fogja és kiviszi Khalednek majd a kezébe nyomja.* -Egyé mer ha nem eszel akkó megesznek!
*ránéz Gildasra és a két sárkányra*
-Szóval aszongya pirospitypang hogy ő evett! Akkó te is egyé Gildasz mer ki tuggya ott mibő lesz a hús! Szedek neked is asztán hozom neked. Hóvirág? Te is faltál már?

Arou: - én nem vagyok éhes köszönöm!

-Okké akkor a pupákoknak több marad! RAV! CEKI! Hunn vagytok! Gyertek enni sűtet! *hívja a koboldokat*

-Értem! Ha ez a szokásotok, akkor csak tessék! Viszont ha már együtt megyünk megengeded hogy leüljek a nappalidban ahol korábban is voltunk? Csak míg megvárunk benneteket. Nagyon kényelmetlen így álldogálni egy öreg sárkánynak... *látszik hogy nagyon is őszinték a szavai.*

*Ernes időközben bekúszott a kanapé alé és ügyesen kitoloncolta a tányért az orrával és elkezdte falni a sütiket amik még a tányéron megmenekültek kukutól*

-Khaled, örömömre szolgál hogy elvihetlek. Kár hogy nincs messze, így túl hamar oda fogunk érni. De ha akarod szivesen haza is viszlek majd benneteket. Akkor többet repülhetünk. *mondja a srácnak lelkesen* Majd üzenek Yrisnek hogy késem egy kicsit. De bizonyára nem neheztelne érte hiszen a főzetek megvárnak.. *mondja mosolyogva* -Jut eszembe Gildas, ha egyszer majd lesz időd és kedved kérlek üzenj nekem.. szívesen beszélgetnék veled főzetekről. Itt van például ez *előveszi az egyik fioláját* - Egy nagyon hatásos fájdalomcsillapító főzet ami a sárkányfog szirt közelében honos bogyókból készül. Rendkívűl gyors és hatékony főzet ... *mondja és látszik folytatná is tovább, de Erasra pillant és látja ez nem a megfelelő alkalom.. elteszi a főzetet és inkább későbbre tartogatja a kiselőadást*

Jót szórakozunk... már amikor, de ha veled pörölök, akkor kevésbé tűnök agresszívnak, mintha védtelenebb személyt választanék célpontnak. * Közli mosolyogva. * Nehogy elbízd magad és bóknak vedd, mert sírva fakadok menten... Ha egyedül nem jönne össze, akkor kérj meg valaki olyat a környezetedben, aki tud olvasni... * Felsóhajt. * Igen, roppantmód örülök neked...

* Amikor megkapja a kérdést, elgondolkozik. * Nem túl sokat, csak amennyit a lexikonok írnak. * Nevetve Séléstinára pillant. * Téged is utolért... * Mondja sejtelmes hangon, de látszik, hogy csak viccelődik. * Errefelé "ritkán szokás" az utolsó pillanat előtt szólni bárkinek is. A csata készültségről és a biztonsági intézkedésekről is csak alkonyat tájt kaptunk értesítést, amikor már semmit sem lehet megfelelő előkészíteni. Ez a tanács hobbija, lehet másik idősíkon mozgok és valójában órákkal a jövőben dolgozom, azért történik folyamatosan. * Nem veszi zokon, viszont valóban viccesnek tartja, ez tükröződik a tekintetéből. *

* Aroruára pillant. * Nyugodtan foglalj helyet... és ha nem gond, akkor veled és Séléstinával tartanék... Eras-ban nem bízok annyira, hogy elfogadjak tőle egy ilyen ajánlatot. A következő néhány hónapban hallgathatnám. Ami a főzeteket illeti, természetesen kerítünk rá időt. A vérfarkasoknál találkoztam egy sötételffel, vele szintén megbeszéltem, hogy megejtünk egy találkozót ugyanebből az okból. A kettőt akár össze is vonhatnánk, érdekesebb következtetéseket tudunk levonni, ha három szemszögből vizsgálunk egy témát... * Érdeklődve figyeli a főzetet, és bólint, de nem megy bele az elemzésbe és a részletes véleményébe, mert tudja, hogy a jelenlévőket csak untatná vele. *

* Kuku is hamarosan felbukkan a színen, méghozzá ételt oszt... Meglepő és szokatlan látvány, de inkább nem firtatja. * Nekem ne hozz, köszönöm... Most nem vagyok éhes, másrészt ez a tiéd, később még jól jöhet, ha most nem is akarod megenni.

* Khaled Gilre pillant, majd Kukura, de végül bólint. * Nem igazán ismerem őket, de tényleg kedvesek. * A válaszon nem kell sokat gondolkoznia, végülis egyértelmű a számára. Ha Séléstina és Gildas együtt mennek, akkor úgy oszlik el a társaság, hogy ő Kukuval tart. * Veled mennék... persze csak ha nem gond. * Szabadkozik rögtön. * Nem szeretnék senkinek sem a terhére lenni. * Most gondol bele igazán, hogy repülhet: ugyanerről beszéltek az elfek falujában Chris-szel. A fehér sárkányra néz. * Bocsánatot kell kérnem egy bokortól a központi faluban... még nem szeretnék hazamenni, nem rég indultam... szóval még korai lenne.

* Az alakváltó őt is megkörnyékezi egy tányérral. * Köszönöm, nem kérek... nem igazán szeretem a húsokat. * Hogy viszonozza a gesztust, reflexből odanyomja az egyik almát a kezébe. * Mert elloptam a sütidet. * Mondja nevetve. *

Nem Kuku...tudod...pontosan erről van szó, hogy igazából ettem egy ki sütit és...
*Kezdte el, de a gyomra halkan kordult fel. Habár előtte nem érezte ,hogy éhes lenne, az illatokra s a sütemény kis kóstolója miatt, eszébe jutott a gyomrának ,hogy igenis ,kellene oda valami. Ha bele gondol egy fél napja, ha nem több ,hogy nem evett nagyon...rendesen. Hiszen Délután már nem evett Chrissékel. Zavartan mosolyodott el, ahogyan a kezébe került a tányér, a poénon meg csak nézett, majd halkan kuncogott a fejét rázva.*
Csak nem...csak nem...

Engem is utol?
*Kérdezett egy pillanatra vissza ,mialatt Gildasra pillantott értetlenül ,majd amint leesett neki, apró zavarral s mosollyal sütötte le a szemeit. Elmosolyodott a nevetésén. Kint a tányérral a kezében figyelte őket, majd letette egy pillanatra s úgy pillantott rájuk. A fejét rázta kicsit.*
Nem tudom pontosan ,hogy a tanácsnak mi szokása, még. De valószínűsíthetem ,hogy Kalí azért nem szólt előbb, mivel a Malaia ünnepség csak egy hét múlva lesz, még rendezzük a dolgokat, készülődünk lassan. Bár az új számomra ,hogy más nemzetségből is lesznek ott,számomra ez mégis kedves. Engem nem fog zavarni.
*Figyelte őket, azzal Erasra pillantott utána.*
Az ünnepség elég összetett, habár Gaia-nak adunk tiszteletet az előző évért, s kérünk egy jó évet, a többi ünneppel ellentétben ,ez az éjszaka folyamán játszódik le. Habár az elmúlt 100 évben, ha jól tudom, egybe vonták azzal is, amikor az apák bemutatják gyermekeiket, hogy csúnya szóval érjek, "eladásra".
*Mialatt magyarázott vissza vette a tányért, majd a nagy fehér sárkány után ő is helyet foglalt s úgy kezdett lassan csipegetni. Igaz közben ismét kordult gyomra ezért egy pillanatra szőke tincsei mögé bújtatta az arcát. Lassan evett, csendesen. Nem zavarta ,hogy hús, ezt a fajtát megette. Fülelt.*

Persze, csak mert nem akarod megmutatni a vendégeidnek ,hogy igazából mennyire egy vadállat tudsz lenni.
Nem gond, vezesd csak le rajtam, aztán majd én is vissza adom ezt.
*Nevetett fel ,s karba tette kezeit.*
Pedig úgy megnézném, hogy sírsz! Ohh rendben, majd megkérem valamelyik hölgyet a tanácsban, hogy olvasgasson nekem, ha nagyon nem menne. Ha Leiran nem ér rá ,akkor megkérem a fülest.
*Viccelődött, biccentve a lány felé aki ekkor már evett.*

Az eladás tökéletes szó! Nincs is jobb ,mint amikor valamit frissen csomagolnak.
*Vigyorodott el, habár tudta ő már megkapta ezt a csomagját. Nem is tudta, vajon addigra már kiderül? Vagy még mindig titokban tartják.....Azért, hűséget fogad..nem vakságot.*
Szerintem megnézem a felhozatalt..habár nem fogok választani belőle. Jobban szeretem a normál füleket.
*Észrevette a lány pillantását, amire felnevetett.*
Látom ,jobban örülnél ha el se mennék.

Ehhez nincs ,sok hozzá szólásom, általában megyek az árral.
*Nevetett fel.* A tanács meg éppen változóban van, gondolom ez miatt van ez az érzésed, bár az is lehet, hogy csak valamilyen szert ittál éppenséggel meg. Arorua , neked van valami hasonló mellékhatású löttyöd?
*Nézett az öregre. Amint Kuku kijött az új becenévvel, egy pillanatra meghökölt ,majd jobb szeme rángatózni kezdett egy kis ideig. Vigyorából vicsor lett.*
Azt megértem, hogy őt Hóvírágozod...sőt nekem is tetszik, de engem egy növényhez hasonlítani? Alapjáraton meg...nincs is piros pitypang....
*Húzta ki büszkén magát, mint aki nagy dolgott tudott.*
Gilt ,hogy hívod? Büdöske?

Nahát..nahát, mindenki rajtad akar utazni öreg, hát rendben, ha ennyire nem bíztok bennem.
*Vont vállat Gil felé.*
Akkor csak óvatosan..... Khaled..mi dolgod van egy bokorral?
*Nézett rá furán egy kis ideig, végül sóhajtott. A főzetek közös beszédénél, nem szólt semmit, nem értett hozzá és nem is nagyon érdekelte. Többre vélte a fizikai erőt, mint az ilyen csiribu-csiribá dolgokat.*
Igen, Yrisz Mikomi...igaz? Őt vittük az őrzőkhöz. Szép kis báj csevely jön majd itt létre, ha mindannyian összeültök.
Yrisz eljött a faluból?
Pontosan, szerencséje volt ,hogy mi találtuk meg, és nem egy Surarada. Találkoztam egyel, te látátl már egy olyan fenevadot Gil?
Egyetek és menjünk....kezd itt kevés lenni a levegő.

*Aruroa megkönnyebbült sóhajjal foglalta el az egyik fotelt és kicsit megnyújtóztatta a hátát. Türelmesen nézett végig a jelenlévőkön és várta hogy elkészüljenek. Míg vártak, magához vette a dobozt és kibontotta. Legnagyobb örömére benne volt a tisztított köpenye és még a nadrágja és inge is amit itt hagyott. Vissza összehajtogatta, majd felvette a válltáskát amit Gil letett míg beszéltek. Kipakolta belőle Gil bátyjának ruháit és belehajtogatta a sajátját. A másikat pedig szépen belehajtogatta a dobozba és visszatette oda ahol a táskája volt. *

-Igen, az csak jobb lenne.. akár negyedik személy is csatlakozhatna az eszmecseréhez? Yrisre gondoltam. Úgy látom nagyon lelkes ifjú hölgy. Nagyon érdekelné a téma. *vetette fel a lehetőséget*

*Amikor kiderült hogy ő fogja szállítani az egybegyűlteket Kuku kivételével, csak mosolygott*

-Elbírom mindannyiótokat, e miatt nem kell aggódni. hacsak Gildas nem változik elefánttá közben akkor nem lesz semmi komplikáció. *viccelődött, majd észrevette hogy Ernes egy már üres tányért nyalogat a földön*

-Remélem Ernes nem valami fontosan falt fel. Nem szokott ilyet. Elnézést kérek miatta. Ha földön van tányér azt úgy értelmezi hogy az neki van odatéve.

*Amikor többen nem kérnek a sültből csak vállatvon és visszateszi a dobozba. Persze magának is szed majd odameny ahol a többiek vannak és ott lát neki gyorsan enni. Khaled almájára csak megrázza a fejét és mutat a húzra meg az arcára ami hörcsögmód tele volt most is. Ezzel jelezte hogy nem kéri, éppen mást eszik.
Hallgatta a szót arról hogy Eras és Gil játékból vitatkoznak.. amiért kifejezetten nem kedvelte Erast. Gildast csak ő cukkolhatja és senki más!*

-Jajjmánf! Piroska! Gildaszt... *majdnem kimondta hogy szivemnek, de nem kedvelte Erast ezért nem mondta ki* ..Gildasznak vagy főnöknek hívom. Amúmmeg van DE! VAN piross pitypang! *mondta teljes meggyőződéssel*

*A fura elf eladós szokásnál felvonta a szemöldökét. Ezek szerint az elfek eladják a gyerekeiket? Nem gondolta volna róluk. Lehet Selestinát is eladják? Ez a gondolat nem tetszett neki ... nagyon nagyon nem! Elhatározta hogy elmegy arra az ünnepségre titokban és nem hagyja annyiban hogy bárki is megvegye.*

*A nagy fehérke megszólalása után látja hogy a kis fehér dög megette a dugi sütijét. Letette maga mellé a tányért és szürke kuvasszá változva ugatni kezdte a kis rókát hogy móresre tanítsa. Ernes megugrott és egyenesen Arou nyakába menekült. kuku ment volna utána de a nagy fehér fickó olyan rendíthetetlen szigorral nézett rá amitől muszáj volt megállnia. Morogva visszabaktatott a tányérjához és kuvaszként esett neki a maradéknak, beropogtatva a csontokat is.*

Nehogy magadra vedd, amit mondtam... Igazából nincs jelentősége a dolognak. Talán néha még örülök is neki, mert végre vége ennek a diplomáciai vigyázzállásnak. A sorsdöntő az információ esetében felhördülök egy kicsit, de eleve nem számítok rá túlzottan. Ha meghívtok, akkor örülök neki... ellenkező esetben pedig találkozunk máskor. * A pillantásával követi Séléstinát. * Jó étvágyat.

* Érdeklődve hallgatja az ünnepség leírását, az eladás résznél elgondolkozik néhány másodpercre, de nem tesz megjegyzést. Eras-hoz fordul, egy ilyen beszólási lehetőséget viszont nem engedhet el a füle mellett. * Én vadállat? Inkább idomulok a beszélgetőpartneremhez, és kénytelen vagyok a te stílusodban kommunikálni, hogy véletlenül se érezd magad hátrányban. Instant viszonozod, szóval nem kell külön lehetőséget sem keresned rá. Én a helyedben nem próbálkoznék mással, még a végén a hüvelykujjadnál fogva lógatnak fel az őrzők legmagasabb tornyának a fokára... vagy következik a kanapé állomás. * Mondja nevetve. *

Én a helyedben vigyáznék... nem haragítanék magamra egy hölgyet. Udvariatlan vagy vele, mert ezt egy fontos ünnep a népének, te pedig elég élesen bizonyos részletet emelsz ki. * Eras reakciója tetszik neki, tökéletes támadási felületet adott azzal, hogy ilyen nyíltan kimutatja az elégedetlenségét. * Szóval pirospitypang... ezt kétségkívül élvezni fogom. Büdöske csak akkor lehetnék, ha erősebb szagom lenne. Nem neveznél semmit sem büdösnek, ami éppen szeder és sütemény illatú, nem igaz? Egyébként nem mindenki Aruroát pártolja... Ha jól sejtem, akkor ketten téged választottak a négyből... Nem értem, hogy mire a lázongás. Suraradát még élőben nem láttam, viszont bizonyos... részei főzetalapanyagok, én csak ezt az oldalát ismerem.

* Miközben beszél, átveszi a gyógyítótól a ruhadarabokat. * Természetesen semmi akadálya. Legalább megismerem a szigeten élő "konkurenciám" egy részét közelebbről is. * Észreveszi a rókát, és halkan felsóhajt. * Azt hiszem, annak az adagnak már mindegy volt... először Kuku nyálazott felette, most egy róka... nem szoktam meg, hogy a háziállatok után egyek. Akár neki is adhatnánk... * Bocsánatkérően pillant Séléstinára, majd eszébe jut valami és a lányt szólítja meg. * Nem kell sietned, egyél nyugodtan... viszont ha végeztél, szeretnék tőled egy apró szívességet kérni. Kinyitnád a tisztítóból visszahozott csomagokat? Illetlenség lenne a részemről, ha egy nő ruhái között turkálnék... így inkább rád bíznám a feladatot. Ha megvannak a ruhák és átöltöztetek, utána indulhatunk is...

Addig ha megbocsátotok, ezeket visszaviszem a helyükre... * Utal itt a bátyja ruháira és elindul felfelé. Kuku kutyamanővere már meg sem lepi, hozzáedződött egész rövid idő alatt. * Egyébként elefánttá változni a levegőben stratégiailag nem éppen bölcs döntés. Elég sok időt venne igénybe... és nem lenne célravezető lépés, ha csak nem tesztelni akarom a képességeidet... * Szól még vissza. *

_________________________

* Khaled beleharap az almába bosszúból, ha már senkit sem tudott vele megkínálni. A bokor említésére szomorkásabb lesz a pillantása, ahogy eszébe jut a cserben hagyott növény. * Tegnap este volt egy elég csúnya... balesete. Egy fiú felrobbantotta, én pedig megfagyasztottam utána és lehullottak a levelei. Bocsánatot akartam kérni tőle, és szerettem volna neki friss vizet vinni, hogy jobban legyen, de aztán... felgyorsultak a dolgok és végül itt kötöttem ki. Biztos nagyon szomorú lehet, mert nem foglalkoztunk vele. * Érzi, hogy nem hat éppen teljesen józannak, amit mond, így gyorsan kiegészíti a magyarázatot. * Az elfek értik a természetet... szóval tudunk beszélni a növényekkel és az állatokkal, nem ettem semmi furát, mielőtt erre gondolnál... * A végére halkan felkuncog. * Azt hiszem, hogy félreértettetek egy kicsit... Úgy értettem, hogy Kuku mellett utazok... azaz veled. * Itt egyértelműen Eras-ra néz. * Lehet, hogy félelmetes vagy, de már csak feleannyira, mint amikor beléptél. * Rájön, hogy ezt lehet nem ilyen formában kellett volna közölnie. *

* A másik alakváltó reakciója meglepi, ahogy a rókát kezdi üldözni. Szinte gondolkozás nélkül odasiet az állathoz, leül a fotel karfájára és simogatni kezdi Ernes fejét. * Szabad, ugye? * Kérdezi a gazdájától. * Szegény... nagyon megijedhetett. * Mondja együttérzően. *

* Eközben a két kobold szedermaszatosan vágtat elő a pincefelől, odavitték le a zsákmányt, hogy nehogy a harc áldozatai legyenek. * Jövüüüüüünk! * Kiált az egyik Kukunak. *
* Érzik a levegőben a sültek illatát, így a konyha felé spuriznak. * Mennyi a miénk?
Sokat ehetünk?
Finom... * Mormolja a másik teleszájjal. *

Nem vettem magamra, dehogyis!
*Mosolyodott el ,miútán lenyelte a falatott ,amivel éppen küszködött. Kis biccentéssel, jelezte ,hogy köszöni szépen a jó kívánságot.*
Hogyha Kalí elhívta a többieket, akkor talán az ő nevében is elhívhatlak titeket. Khlaedet már meghívtam rá, még tegnap a faluban, de ha érdekel, akkor örömmel veszem ha ti is eljöttök. Addig még sok minden fog történni, de hátha nem jön közbe semmi.

*Hallgatta a sárkány férfit s lesütötte szemeit. Kicsit bántotta ,hogy az ennyire faragatlan, főleg egy ilyen hagyománnyal kapcsolatban. S habár tudta ,hogy direkt értelmezte félre, inkább úgy tett ,mintha ezt nem tudná. Lassan eltünt a táyérjáról a falat amit Kuku kiszedett neki, amaz pedig már Kutya alakban kergette fel a rókát közéjük. Közben Khaled is leült, felé elmosolyodott ,majd a rókára pillantott. Szerencsére nem esett baja. Észrevette az alakváltó férfi szavai után lévő bocsátkérő pillantást, amelyre biccentett kicsit, majd szavaira bólintott is. Ismét lenyelte a falatott.*
Persze, mindjárt meg is nézem őket!
*A maradék húst, amihez kis köret volt még, már nem bírta megenni. Kedvesen nyújtotta a róka felé, mialatt gyengéden simitotta meg a hátát, majd letette az asztal mellé a földre. Beszélt vele, amit csak Khaled érthetett.*
Edd meg nyugodtan, nem fog bántani a kutyus. Rendben? Ez a tied lehet.

* Felállt. Még mindig marcangolva szedte szét az adagját. Egy pillanatra csak nézte ,majd a két férfi felé fordult lassú léptekkel. A nagy ricsajban, közelebb kellet sétálnia ,hogy hallhassa őket s ők is őt.*
Azt hiszem kicsit félre értettetek, vagy leaglábbis Gressil úr....ezért is mondtam ,hogy csúnya szóval eladás. Az ünnepségen tánc is van, a tánc megnyitásán pedig egy már berögzült hagyomány szerint táncolnak azok a női elfek, akik elértek egy bizonyos kort, s az apjuk úgy gondolja, lehet nekik udvarolni. A faluban ,illetve a környéki falukban, mivel ekkor mindegyik elf falu összegyűlik, így lesz tudomás arról, kiket is lehet szemügyrevenni. Általában az ünnep ezen részének nem sok jelentősége van, mint mondtam egy hagyomány csupán.
Természetesen, ha apám úgy gondolta, hogy most vendégeket is hív más nemzetségekből, akkor fejet hajtok bárki is jön. Egy ilyen eseményen a viselkedését, amúgyis mindenki látja....mindenkinek.
*Pillantott rájuk ,majd vissza ment oda, ahol a csomagok voltak. Elkezdte kibontani őket s szétválógatni a ruhákat. Hamarosan úgy tért vissza ,hogy a két karján a két fiúé volt összehajtogatva szépen. Khaled elé sétált ,majd az ölébe tette szépen, azzal tovább lépdelt.*
Kuku!
*Pillantott a fiúra majd picit meglengette a szépen hajtogatott ruhaneműket.*
Tessék, vedd el....vagy várj....inkább felviszem és leteszem. Piszkos a kezed, nem lenne jó ,ha Rav és Ceki munkája kárba veszne.
*Fordult is ,majd a saját pakját magával vive ment fel. Ott letette a ruhákat, ahogyan mondta, késöbb átöltözött s ami rajta volt, azt szépen összehajtogatva tette külön. Úgy indult vissza, hogy a ruhája fölött lévő 'kabátkát' éppen gombolta be. Ám mivel látta ,hogy a férfi fefelé tart, megállt s bevárta, nem ment le.*
Gildas...a te ruháid hova tegyem?
Mellesleg maradt még sütemény a konyhában...tudsz majd enni.
*Tette hozzá csendesebben.*

Pont emiatt annyira élvezetes, hogy viszonzod minden feléd ejtett megjegyzésem, habár csak ritkán jut el tetlegességig. Habár én azt is élvezzem, sajnos annyira már okos vagy, hogy ne menjünk eddig el, mivel lehet te értesz a csiribú-csiribá dolgokhoz, viszont nekem van más a tarsolyomban.
Nem mellesleg, a vadállatott kihozni belőled, roppant szórakoztató. Egyszer Kukunak is meg kellene mutatnod. Arorua említette, hogy jól éltek együtt, és ez dícséretes, Leiran legalábbis örülni fog, hogy nem kell a körmödre néznie az alakváltó kölyök ügyében.
*Nézte ,hogy merre néz Gil ,majd szélesen vigyorodott el s felvonta a fejét. Karjai már karba voltak téve.*
Az előbbit még élvezném is, jó kis edzés lenne, habár nem tudnák ezt kivitelezni. Tudod, az a jó az én dolgaimban ,hogy a kanapé állomás elérhetetlen. Mindig megoldom ,hogy az első szinten maradjak, másokka ellentétben.......
*Még mindig vigyorgott.*

Magamra haragítani? Ugyan, egy haragos hölgy néha rosszabb ,mint pár ellenség, nem haragítom én magamra ,csak játszok kicsit. A kis füles amúgy sem olyan haragos ,hogy ártson nekem, nem igaz?
*Pillantott rá ,mivel az melléjük lépett. Amint elmondta a myagarázatott, tudta ,hogy a vége neki van címezve ,de csak felnevetett.*
Igen, erre Leiran is figyelmeztetett, azt hiszem még ő is úgy gondolja ,hogy biztonságosabb lenne ha nem mennék. De ez így egyre izgalmasabb kezd lenni, ki nem hagynám!
Vigyázz a nyelvedre Gil! Virágra hasonlítani engem, már alapjáraton holt ötlet, nem hogy még utána ezt hallgassam! Igen, érzem a sütemény illatott...csak nem ezért volt rajtad a kötényke? Ohhh, mióta lettél ilyen konyha tündér? Vagy az ovódád gyengébb vonásokat adott neked ? A hajadhoz illik, akkor beszálok én is az ovisok közé.
*Hallgatja ,majd elgondolkodik, ekkor jön Khaled szavai felé, legalábbis ekkor érnek fel. Bólint.*
Remek, így izgalmasabb lesz.
*Mjd a következőkre felvonja egy sunyi vigyorral a szemöldökét.*
Ne legyél ebben biztos, kölyök. Tudok én elégé félelmetes lenni...... Ezt a kisasszony már tudja. Ezért is kerül el engem ha repülésről van szó.
*Vissza pillant Gilre s játékosan teszi kezét a homlokához.* Gondoltam ,hogy van valami probléma itt.....nagyon is sejtettem. Hogy egy Surarada ilyen részeit nézegesse valaki.....

*Figyel s összegzi amiket lát. Elgondolkodva méregeti a hatalmas ülő sárkányt, a kutyát a rókát, a koboldokat, azokat még mindig furának találja, majd a másik ketőtt akik pakolnak s végül ezt a kölyköt.*
Beszégletni a növényekkel és állatokat. Fura dolog...de az lenne mégfurább ha mi sárkányok is képesek lennénk rá, elméletileg, mi is félig 'állatok' vagyunk. Szerintem jobb ha megvan ez a távolság. *Nevetett fel.* De ha majd beszélsz a bokorral, legyen veled egy sarló is. Biztosra veszem ,hogy sokkal kezesebb lesz!

-a konkurenciával való baráti diskurzus egyben új ötleteket is adhat. Nem hiszem hogy bármelyikünk titkos receptekkel untatná a másikat, de talán megvitathatunk ezt azt. Talán közös tudással egy új, eddig ismeretlen speciális főzettel is előállhatunk. S legalább nem kell attól tartani hogy a hallgatóság unja a témát. *mondja szórakozottan, de látszik rajta hogy nagyon is szeretné ha új kombinációkat alkotnának*

*Megsimogatja az ijedt Ernes fejét és az elf lányra néz.*
-Nem tudom mit mondtál neki, de ha ennyire tudtok társalogni, akkor kérlek mond meg neki, hogy a nappaliban lévő fa gyümölcsei nem kislabdák hanem fontos főzet alapanyagok. Ezt valahogy nem bírom megértetni vele. Baja nem lesz tőle, csak csupa ragacsos lesz tőle minden ahogy szétrágja.. mellesleg ő sem szereti ha utána ki kell tisztítsam a ragacsot a bundájából.

-Persze hogy megsimogathatod ha megengedi akkor én nem is szólok bele. De egészen biztosan Eras úrfival tartanál inkább Khaled? *kérdezi amikor a fiú is a rókát kezdi simogatni* -Fel vagy készülve az esetleges szaltókra? Ha esetleg mégis meggondolod magad, akkor szívesen elviszlek én. Kérdezd csak meg Ernest hogy milyen érzés. Bár ő gyakran végigalussza az ilyesmit.

*Végez az utolsó csontokkal is majd elégedetten nyalja meg a száját. visszaváltozik kukuvá és sültesmaszatosszedre száját a karjába törli, mert a most rajta lévő felső rövid ujjú. a lányra néz*

-Most komolyan őtözzek át? Nem jóvan e? *tárja széta karját mutatva magára*
-De hogy ne aggóggyáá királylány megmosom a kezemet meg a számat is osztán felőllem mehetünk is. Pirosspitypangon még úccse utasztam.! *Sandít rá Erasra és gonoszul kuncog mert bosszanthatja*

*a konyhába megy kezet és szájat mosni, egy úttal kiviszi a maga sültes és a róka által már elnyalt sütis tányárját. a konyhában leteszi, majd kezet és arcot is most és megtörülkőzik valami levetett kötényben. A koboldokra néz akik már a sültet kóstolgatják. Tesz nekik két tányért és az egyik csirkét kettévágja középen, majd egyiket egyik, másikat másik tányérra teszi!*

-Ehunhe pupákok! Faljatok oszt nőjjetek! *mondja nekik. Nagylelkűsége abból ered hogy ő maga már teljesen jóllakott, ha akarna se bírna többet enni.. kivéve talán ha medvévé alakulna, de ahhoz most túlságosan is rossz emlékek fűzik. Meg is borzongott a gondolatra*

-Osztán monca! *hajol oda a koboldokhoz hogy súgva kérdezze* - A pizsit is sikerűt kipucónni?

* Felfelé menet még fontolgatja, hogy visszaforduljon és válaszoljon Eras-nak, de meggondolja magát. Tudja, hogy a sárkány nem törődne bele, ha nem övé az utolsó szó: így valószínűleg sosem lennének készen az indulásra. Beviszi a holmikat a bátyja egykori szobájába és a szekrénybe teszi őket, gondosan eligazítja a polcok tartalmát. Épp kilép a helyiségből, amikor látja Séléstinát mielőtt elindulna lefelé. * Köszönöm a meghívást a részedről... és ha másnak sem okoz gondot, akkor szívesen elmegyek. Nem lenne felemelő magam mögött diplomáciai problémákat tudni a személyes... kíváncsiságom miatt. * Elmosolyodik. * Te is táncolni fogsz? Ne foglalkozz azzal, amit Eras mond... nem mindig gondol bele, hogy milyennek hatnak a kijelentései és elég elhamarkodott tud lenni. Nem azért mondja, hogy megbántson téged. Meg sem próbálom védeni őt, félreértés ne essék, csak nem akarom, hogy miatta esetleg rossz emlékeket köss ide.

A ruháimmal ne foglalkozz... pár éve leköltöztem a pincébe, majd leviszem őket... még úgyis át kell öltöznöm. Még sem járja, hogy egy tanácstag ilyen ruhákban menjen ünnepségre. A süteményt majd megtalálom és köszönöm. * Közel lép hozzá, mélyen a zöld szempárba néz. * Elnézést ezért a kis káoszért. Nem számítottam látogatókra, pontosabban nem két sárkányra. Nem hiszem, hogy csak a két csomag miatt érkeztek volna, de a valódi okaikat nem szeretném firtatni... Ha akarják, akkor elmondják.

___________________________

* A fiú elmosolyodva, egy biccentéssel köszöni meg a ruhákat Séléstinának.*

* Ahogy Khaled Eras-t hallgatja, rosszallóvá válik a pillantása. * A legendák szerint mindenki képes kommunikálni a természettel, ha elég időt tölt a közelében és hajlandó figyelni rá... nem tudom, hogy mennyi lehet belőle igaz. * Próbál kedvesen válaszolni, de elfintorodik a sarló említésére. Hevesen megrázza a fejét. * Kizárt! Ha megbántasz valakit, akkor utána még bunkósbottal fenyegeted is, amikor bocsánatot akarsz kérni tőle? * Kérdez rá durcásan. Még egyszer megvakargatja az állat füle tövét, utána hagyja, hogy odaugorjon a Séléstina által letett tányérhoz. *

* A gyógyító kérdésére visszatér a mosoly az arcára és határozottan bólint. * Igen. * Itt halkan felnevet. * Mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen repülni... Te túlságosan visszafognád magad. * Nehéz eldönteni, hogy komolyan mondja-e, de a repülés iránti vonzalma tagadhatatlan. *

___________________________

* A koboldok két oldalról leülnek a tányér mellé, úgy kezdenek el enni puszta kézzel. Az egyik nagyobb lendülettel fal, mint a másik: szemmel láthatóan ízlik nekik az étel. A kérdés hatására lassulnak, majd elszomorodik a pillantásuk. *
Nem tudtuk megmenteni...
Elvesztettük az utolsó fázisban...
Meg...
MEGHAAAAAALT! * Itt sírni kezdenek, de ez nem tart túl sokáig. *
A foltok nagyrészét kiszedtük minden gond nélkül...
De túl sok a szakadás rajta...
Nem tudtuk szépen megvarrni...
Viszont lesz másik! * Itt megvillant egy széles mosolyt. *
Csak még nem tudjuk, mikor...