A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

* Leiran hamar elrángatja a kedvenc sárkányát, de őszintén szólva, nem is bánja igazán. Először a tegnapi, most pedig az ernyő miatt... Ezért valakivel még számol. Egy hangosabb lélegzetvétel formájában szabadul meg az előre megfogalmazott visszavágások tömkelegétől, majd halvány mosolyt ölt az arcára. Elfogadja az ernyőt, amely bejárta a szigetet és mégis visszatalált hozzá. * Köszönöm... Nem, egyáltalán nem okoztál gondot vele. * Újból felnevet. * Ne féltsd, sokkal keményebb a feje annál, hogy sérülést okozz neki egy napernyővel. Tényleg nem kellett volna... * Az utóbbit teljes őszinteséggel állíthatja, nem örül túlságosan az elegáns, csipkés darabnak, de ezt inkább nem mutatja. *

* Bár Kuku már megadta a választ, azért ő is megtoldja. * Hagyjuk kibontakozni, egyébként is kíváncsivá tett. * Helyet foglal nem messze Séléstinától. * Nem gondoltam volna, hogy lejössz ide, tényleg megleptél. * Letámasztja az ernyőt a kanapé háta mögé. * Kicsit formálisan veszed, nem olyan radikálisan jelentés kategória, inkább csak egy apró megfigyelés. Mielőtt rátérünk, jobb, ha elmondok neked egy-két dolgot a tegnappal kapcsolatban... Nem sokkal azután, hogy eljöttem a vacsoráról, értesítést kaptam. A farkasok egyik jelöltje keresett meg, méghozzá az, akiről Kuku is mesélt. Még nincs meg az új vezetőjük, éppen ezért elég komoly hatalmi harcok vannak a háttérben. A lényeg, hogy ez a csapat szinte biztosra veszi a nyereséget. Diszkréten felajánlották, hogy támogassam őket, amíg nem szánják el magukat egy kevésbé kedves metódusra... Konkrétan a bejárat mellett élnek, a többit add össze. Egyelőre kitértem a válasz elől, amit csak az a nő vett tudomásul. Bár a törvényeik tiltják, hogy nő legyen a vezető, Balthazaron keresztül mégis ő irányít. Tökéletes megkerülése a szabályoknak, ennél szebben én sem tehettem volna, viszont roppant mód irritáló személyiség. Túl tenyérbe mászó, de emellett agresszív is, még a végén elragadja a kiszámíthatatlan titulusomat, amit igencsak kezdek félteni. Még igazán várhattak volna pár napot a zaklatással, amíg legalább megszedjük magunkat információkkal...

* Legyint. * Ne sajnáld, személyesen sokkal egyszerűbb megoldani mindent... Elmondtam az én oldalamat tömören, te mire jutottál?

* Megcsapja a konyhából érkező illat, amire elismerően bólint. * Nem is rossz... nem néztem volna ki belőle, hogy így kiismeri magát a konyhában. * Tudja, hogy valószínűleg Kuku is hallja a mondatát, de nem igazán zavartatja magát. *

*Kedvesen bólint Kuku felé, s elfoglalja a helyet, amit még érkeztükor mutatott nekik az alakváltó. Szavaira felpillant ,majd zavart nevetést enged meg. Kicsit, de kezét azét szája elé emeli.*
Hogy a feje? Őszintén megmondom...nem arra gondoltam. Úgy értem, biztos voltam benne,hogy a feje nem sérül nagyon, ha mégis Leiran ott van mellette. Előzőleg inkább az ernyőre értettem azt, hogy remélem nem lett baja. De úgy tűnik elég kemény fa. *Bólintott kicsit.* Tudom azt mondtad bárki elviheti....de inkább a helyén van, másnem, elbújtatod a házad legmélyén, vagy legtitkosabb pontján. *Pillant rá értelmesen, de kedvesen.*
Azért azt nem hiszem ,hogy önként járkálnál vele.

Szerettem...volna vissza hozni, meg nem tudtam ,hogy vettétek fel a tegnap estét...*Zavartan pillantott maga elé, kicsit birizgálta a kezeit. Halványan elmosolyodott.* Úgy értem..láttam mennyire...ideges lettél..és...Kuku is..habár ő nem mutatta annyira..de haragudott kicsit, az biztos.
Igen, szemlátomást, sokkal jobban néz ki, és úgy tűnik jobban is érzi magát itt. Habár, tegnap sem úgy tűnt ,mint akit zavarna az életvitele. De azért kellemesebb így látni.*Pillantott a konyha irányába ,majd vissza felé, érdeklődve hallgatta. A végén elgondolkova emelte állához a kezét s gondolkodott el, összevonva a szemöldökét.*
Értem...így érthető....
*Lassan rápillantott.*
Szóval a válaszodat várják..ez nem túl kellemes fejlemény.....ahm.. Gildas, jól láttam ,hogy ez az egy bejárat van? Ha jól láttam Eras hátáról, akkor nincs túl messze a farkasok falva. Ez így nem....veszélyes?

Igen, igen....Szóval elmentem ma a támadások körzetébe, és kikérdeztem a dolgokat. Egyhangúan a legtöbbektől azt hallottam, hogy a már az általatok leírt nőstény jelent meg többször, bár nem a rombolások időpontjában. A késöbbiekben pedig, úgyan ott jelentek meg a kisebb csapatok. Az egyikben a már megnevezett Balthazár, míg a másik csoportott egy, számomra idegen farkas vezetett. *Magyarázott komolyan.* A két csoport ellentétes irányban haladtak, más időpontokban és más érdekelte őket. Míg Balthazárt leginkább a 3. falu közelében lévő kisebb rombolások érdekelték, addíg az idegen vezetőtt, egy távolibb kis rész. Eddig róla nem igazán tudtam....de elkezdtem arra sétálni. Neszt hallottam, így letértem az útról amit mondtak előzőleg nekem, és követtem a zaj forrását. Nem tudom mi volt....*rázta meg a fejét.* De biztos nem egy erdei lakó. Azonban, amikor erre az útra tévedtem, láttam egy régi kőhalmazt..mintha sír, vagy valamilyen megemlékező tábla lenne. Azzal a jellel amit te mondták és Kuku lerajzolt.

*Sóhajtott kicsit hátradölve s füle mögé igazgatta feszülten a haját.*
Emellett, bár Kuku nem mondta ki, de bizonyosra veszem ,hogy a gyermek akit megöltek tölünk származott. A 3. faluból eltünt két személy. Egy nő és egy gyermek. A nő szűz volt a gyermek a testvére....*Pillantott lassan rá.* Azt mondtad...akkor vadásznak majd, ha elfagynak az áldozásnak szánt szűzek.... Ez így túl gyors Gildas..ahogy te is mondtad...túl gyors....

*Zaklatottságából az illatok hozták ki. Halkan morrant a gyomra, amire füleit kicsit lejjebb konyította zavartan. A bogyókon kivül tényleg nem evett napközben semmit. Csak reggel fele még egy kis gyümölcsöt. Elmosolyodott.* Igen..azt hiszem több. A világ sok mindenre megtaníthatja anélkül ,hogy állna mögötte valaki. Dicsérd majd meg...biztos örülne neki. Mármint, ha gondolod. *Pillantott rá.*

*Amikor meghallja bentről Gildast és Cerest róla beszélni elvigyorodik és fütyörészve félreteszi a kész rántottát, majd előszed 4 terítéket és az asztalra teszi. szétporcijózza az elkészűlt ételt egyforma formára és mellétesz pár kenyeret ahogyan azt a vendéglő konyhájában látta ahonnan azt a sok finom maradékot dobálták ki anno.... Az evőeszközökről persze elfelejtkezett mert ő sose használ olyat.. átviharzik a nappaliba*

-kíszen vóna. mennyetek oszt egyetek, felkőtöm a kicsiket is hogy gyüjjenek. *azzal el is tűnik és fölfelé siet a lépcsön egyenesen a hálóba*

-hé Ceki Rav! Ébreggyetek haverok! *Ravot fölemeli a padlóról és kicsit megrázza, majd odateszi Ceki melé őt meg meggörgeti hogy ébredjen fel.*
-készíttetem zabát! MEnynetek lefelé oszt faljatok me~ mi meg minnyán megyünk elfelé.
_hékás! ébresztőőő.... ))

Ha arra gondolsz, hogy mérges lenne az ütés miatt... emiatt sem kell aggódnod. Egyrészt mert jogos volt a nevemben is, másrészt ha te nem csapod meg, akkor én... Én viszont nem a fejére céloztam volna, hanem egy kissé védtelenebb pontra, aminek az őrzőkisasszony nem örülne túlzottan... és kezdődött volna elölről a tegnap esti csetepaté, azzal a különbséggel, hogy a saját házamban próbálnának meg parancsolni nekem... Ez körül-belül annyit érne, mintha hazazavarnának. * Amikor a lány kitér az ernyőre, csak megrázza a fejét. * Az ernyőt végképp ne sajnáld. Ajándékba kaptam, de úgy gondoltam, hogy sokkal jobban mutatna egy hölgy kezében, mint az enyémben... Ezzel a célzattal ajánlottam fel, még mindig tartom az ajánlatomat. Ha tetszik, nyugodtan vidd el, nem veszem túl sok hasznát. Tegnap kényszermegoldás volt a nap ellen, mert késésben voltam...

* Nem igazán tudja, hogyan oldhatná a lány zavarát, így igyekszik neki a lehető legnagyobb őszinteséggel válaszolni. * Nem fogok szépítgetni... én sem voltam a legkedvesebb, de ettől függetlenül ilyen sértésre nem számítottam. Kissé fontolóra vettem, hogy magára hagyom a problémákkal a hölgyet, de az apja párszor már segítésemre volt és őt viszont nem utasíthatom el. Fájó, de kénytelen vagyok befejezni, amit elkezdtem. Így legalább törlesztem az adósságomat, még ha túlzottan nem is fűlik hozzá a fogam. Ráadásul az én érdekem is, hogy megoldódjon a helyzet, mert ha rajta túlnő vagy rosszul dönt, akkor rajtunk is ugyanúgy csattan majd. Inkább meg akarom előzni, mint utólag végigülni néhány hosszadalmas és unalmas tárgyalást, ahol a főszerep az alkoholé és az erőfitogtatásé.

Kuku miatt ne fájjon a fejed. Túl könnyen beilleszkedett, és ahogy elnézem, teljesen otthon érzi magát. Már összebarátkozott a két "segédemmel" is... nekik most nem mutatlak be, mert alszanak. Örülök, hogy nincsenek láb alatt, az étel illata úgyis lecsalja őket az emeletről. Komolyabb kérés vagy utasítás nélkül is.

* Amikor Sélés a bejáratról kérdez, szemrebbenés nélkül adja meg a választ. * Igen, ez az egyetlen bejárat a városhoz, ami mindenki számára használható. Már megvannak a terveink, ha valami történne, de... megígértem, hogy erről nem fogok beszélni senkinek sem. Annyiban megnyugtathatlak, hogy veszélytelen megoldás, ami nem jár áldozatokkal. Hogy egyetlen bejáratunk van, legalább annyi hátránnyal jár, mint amennyi előnnyel is. Könnyedén védhető és szabályozható, de ellenünk is fordíthatják. Olyan, mint egy gát...

* Hagyja szóhoz jutni a lányt, csendben hallgatja a fejleményeket, közben aprókat bólint. * Érdekes... és egyben aggasztó is. Nem az áldozatok miatt aggódom, hanem sokkal inkább az ok miatt. Persze, a maga módján szomorú, hogy egy könyv miatt kell meghalniuk... de az most fontosabb, hogy hol tarthatnak abban a mágiában. Valószínűleg lassan a közepe táján... már régóta csinálhatják, de csak most szúrt szemet, hogy kifogytak a tartalékokból... * A válasza folytatását inkább megtartja magának, mert nem akarja még jobban megijeszteni a lányt. *

Rendben... velem lehet egyezkedni, de ha túl sokat dicsérem, akkor túlságosan beleéli magát. Már tegnap is megdicsértem... nem tudom miért, de egyszer előfordult. Nem lesz ez így jó, ha túlságosan könnyedén tudsz befolyásolni, még a végén kedves leszek. * Egyértelműen viccelődik, miközben felkel a kanapéról. * Megyünk... bár a két mihasznával még ráérnél. * Odanyújtja a kezét az elfnek, hogy felsegítse. * Meg kell hagyni, tényleg finom az illata... * Ezt csendesebben mondja, hogy a szakács egyelőre még ne hallja. * És beismerem, hogy tévedtem... hamarosan bemutatlak a két jómadárnak, ha már ennyiszer említettük őket.

* Ceki és Rav még ugyanolyan pózban hortyog, ahogy felejtették őket. Ceki szája sarkából vékony nyálpatak indul útnak, míg Rav sípolva horkol, a nyelve pedig lóg a szájából. A rázásra kipattannak a szemei, majd amint az ágyon landol, felugrik és tisztelegni kezd. * Igenis kapitány, felhúztuk a vitorlákat! * Jelenti, majd nagyokat pislog.* Van kaja? A főnök nem tud főzni, akkor te csinátlad.
* Ha Cekinek nem lett volna elég a görgetés, még Rav is megböködi. *
Mi van? Mi van? * Ébred fel és felül. *
Van kaja. Kuku csinált kaját.
Kaja! * Fogadja kicsattanó örömmel.
Gyere te is enni! * Invitálják magukkal. *
Hogy aludtál? * Kérdezik, miközben az ajtó felé masíroznak. *

-asszem én nem fogok mán enni me~t eleget ettem miközben készült a zaba. De gondótam szólok nektek is mielőtt a főnök meg a kiscsaj belapátolják az egészet. Na mennyetek enni pupákok! *tessékeli őket kifelé*
remekül aluttam hehe. Asszem esztet meg tudnám szokni hamar
*jókedvűen zsebre vágott kézzel jön vissza lefelé mögöttük. a lépcső közepén megáll és megvakarja a zoknis talpát. megborzolja a haját fésülködés helyett, ami emiatt csak összevisszább áll mint egyébként szokott, aztán folytatja az útját lefelé.*

Nem valóban nem. De jobb is ,hogy így alakult. Amúgy sem lett volna nagy szavuk a te otthonoban, és nem is illő.
*Elmosolyodott, majd kicsit megdöntötte a fejét.*
Majd még meggondolom, habár ha már Erast vesszük jobb lenne. De köszönöm az ajánlatodat.

Tényleg sajnálom ami történt. De így a végeredmény, a mostani, talán jobb is. Leiran nem lesz rossz vezető, de tény a tegnapival kicsit túlött a célon. Kicsit nagyon, ugyanakkor tudom jól ,hogy meg is bánta hamar.* Majd legyintett hirtelen.* De ne is folytassuk ezt a témát, mivel csak kellemetlen pillanatokat szül. És igen..azt hiszem, sokaknak jobb, hogy nem egy olyan gyülésen kell lenniük...lennünk.

*Elnevette magát.* Ennek igazán örülök, biztosan sokat tud majd neked segíteni, és azért nem baj ha van fedél a feje felett. A segédeid...jajj igen. Még alszanak? Mondjuk érthető...hiszen mi jöttünk 'korán'. Kár, azért megismertem volna őket, főleg ,hogy mit is jelent az ,hogy Eras szavaival éljek, "utánfutók."

*Megrázta a fejét nyugodtan.* Nem is kérném ,hogy áruld el. Mivel ez teljesen a ti terepetek, semmi okod rá ,hogy elmond nekem. Ettől függetlenül örülök ,hogy már elgondolkodtatok ezen. És készen álltok minden eshetőségre is. Számotokra ez, ahogyan mondtad kettőség. És a gát, néha pusztitó is tud lenni, nem csak védő. Azonban remélem ,ha úgy adódna...akkor szólnál magatok miatt a tanácsnak. Ne legyen így..azt kívánom, és nem is azért mondom ,mert nem bíznék az ti képességeitekben. Csupán....jobb mindenre felkészülni.

Ez nem túl kellemes hír....... Remélem azért juttok ti is valami információval. Én meg szintén, azért nézelődök még. Úgyis.. a következő találkozó másfél nap múlva lesz, ha jól számolom. *Mosolyodik el.* Addigra lehetséges, valami jobb ötlettel is elő tudunk állni az információk álltal. Habár...ha lenne legalább egy farkas... aki a békét szeretné....
De.... annyit teszek ,hogy beszélek a faluvezetőkkel, hogy sötétedés után ne lépjenek nők ki a faluból. Majd kitalálok valamit.

Akkor jó, biztosan örült neki, mégha nem is mutatta ki.*Kedvesen nevetett fel s úgy pillantott rá, a szavai után. Kicsit megrázta a fejét.* Mert jó is vagy Gildas. Nem vagyunk feketék és fehérek, mindanyiunkban van szürkeség, árnyalt tulajdonságok. Szóval ettől nem félnék. Az,hogy kicsit is 'befolyásolni' tudlak, megtisztelő ,de szerintem nem hozok ki belőled mást, mint ami benned van alapjáraton.*Mosolyodott el, s értette a viccelődést.* Ettől függetlenül ha van még valami ilyesmi...szólj csak, igyekszem a nézeted a 'jó' felé terelni. *Folytatta ,majd elfogadta a kezét s úgy állt fel. Aprót biccentett köszönésképp s úgy indult vele tovább.* Már igazán kíváncsi vagyok, minek lehet ilyen finom illatta.*Motyogta előre ő is ,majd bólintott.* Remélem, azért nem leszek nekik túlságosan fura....
*Ment be vele ,majd a terítékre pillantott.*
Ohh.....

Kiscsaj? Vendégünk is van? * Kérdez rá meglepetten a gömbölyűbb kiadású kobold. *
Ki a vendég?
Miért van itt?
Mára nem vártunk senkit... * Állapítja meg elgondolkozva. *
Sietünk! * A tőlük telhető leggyorsabban vágtatnak le a lépcsősoron. *
Azért ugye te is jössz? * Lassít a léptein Rav, ahogy kérdőn-kérlelőn néz Kukura. *

* Gildas még egy apró magyarázat erejéig visszatér a gyűlésre. * A tegnapival, amellett, hogy felbosszantott, célom is volt... Egy vezetőnek uralkodnia kell magán, mert a következmények súlyosak lehetnek... Egy erőteljesebb sértés akár háborúhoz is vezethet, méghozzá könnyedén. A magánéleti vonal megtárgyalása pedig szintén nem a tanácstagokra tartozik. Természetesen néhány megjegyzés még belefér, ha éppen nem túl intim, de semmi több. Egy vezetőnek, illetve egy őrzőnek pártatlannak kell lennie, a sötétség népeire tett megjegyzésével kapcsolatban hatalmas szerencséje volt, hogy csak én voltam ott. A farkasok kevésbé hajlandóak elnézni egy ilyen felett... a sötét elfek pedig rákontráznak, és megpróbálják kétezer év összes sérelmét megtorolni rajta az első körön... de valóban hagyjuk. Remélhetőleg nem ismétlődik meg...

* Az ebédlő felé vezeti a lányt, majd kihúzza neki az egyik széket, az asztalfő mellett. * Eras már látta őket párszor... Azok ketten mindig a nyomomban vannak, legalábbis az esetek többségében. Egy ideig szokásuk volt elkísérni még a gyűlésekre is, odakint várakoztak. * Ahogy a tanács ismét szóba jön, Gildas pillantása komorabbá válik. * Az a helyzettől függ. Ha még olyan, amit ha idővel ugyan, de meg tudunk oldani, akkor nem áll szándékomban szólni. Nem hiányzik sem a sárkány megjegyzése a gyengeségünkről, sem pedig az eltorzult vonások, hogy a föld alá kell mászni segíteni. Tudom, hogy te nem így gondolod, de a többség véleménye nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Nem szoktam túlzottan külső segítségre számítani, ha problémák merülnek fel... Ráadásul minél kevesebben tudnak róla, annál kisebb az esélye annak, hogy tovább mélyítik. Kisebb példával élek, de az elv ugyanaz. Ha megsérül a lábad, de erős vagy és még úgy is harcba mész, akkor előbb az ellenfelednek rá kell jönnie a gyenge pontodra. Viszont ha már eleve tudja, milyen mozdulattal győzhet le könnyedén, az esélyeid csökkennek.

* Bólint. * Ma éjjel arra számítok, hogy sikerül még hasznos információkat gyűjteni... Lehet, hogy célszerűbb lenne mágiával pajzsot vonni az érintett falu köré a biztonság kedvéért... és ne engedjetek senkit sem kószálni odakint. Nem csak a nők lehetnek áldozatok, hanem férfiak és gyermekek is... A farkasok között is biztosan akad olyan, aki békét szeretne, csak meg kell találnunk. Nem hiszem, hogy mindenki a mi kis párosunkat követné. Túl romantikus lenne az ötlet, ráadásul nem befolyásolhatnak minden egyes személyt. Azt hiszem, ezzel még ráérünk majd később foglalkozni.

* Felvonja a szemöldökét. * Jó vagyok? Na jó, ez így konkrétan félelmetes. * Felnevet rajta. * Gonosznak lenni sokkal egyszerűbb, nem kell betartanom a szabályokat, és bizonyos helyzetekben jóval könnyebb boldogulni is. Állj át a sötét oldalra... van gombás rántottánk, ahogy elnézem. Hát, néhány ponton talán még lehetne terelgetni jó irányba, de... ez valószínűleg nem asztali téma lesz. * Mondja szórakozottan. Megállapítja, hogy nincs evőeszköz az asztalon, így a konyha felé indul. * Egy pillanat és megyek, csak lemaradtak a villák, a poharak és az italok... * A konyhában megvakarja a feje búbját, ötlete sincs, hogy merre tárolnak ilyesmiket. Halkan, de gyorsan nézi át a fiókok tartalmát, amikor a kanalaknál jár, pár másodpercre megörül, de hamar rájön, hogy még mindig nincs meg, amit keresett. Az utolsó fiókban találja meg a villákat, a kelyheket pedig egy fentebb lévő polcon. * Így eldugni... * Motyogja magában. *

* Eközben leér az emeletről a Ceki-Rav duó. Megállnak az ebédlő ajtajában, csillogó szemekkel nézik a jövevényt. Bevárják Kukut, csak utána futnak az idegenhez, mélyen meghajolnak előtte. *
Rav * Itt magára mutat. * és Ceki szolgálatodra.
Elf vagy, ugye?
Nagyon szép...
Ritkán látunk elfeket...
Főleg idelent...
Nincs túl sötét?
Kapcsoljunk világítást?
Minket nem zavar, mert így is látunk...
Kuku mondta, hogy van vendégünk...
Nem gondoltuk, hogy ilyen szép a vendég. * Szaporán bólogatnak. *
Mi a neved?
Milyen odafent lakni?
Mi a reggeli? * De egy tockos eltalálja, így rájön, hogy a kérdés nem idetartozott. *
Finomabban a hölggyel! Ne árasszátok el túl sok kérdéssel! * Kiált ki Gildas, mire a két kobold vigyázzba áll. *

-yep! egy kiscsaj! Majd megláttyátok. Szöszke és nem idevalósi. *hergeli egy kicsit a két kobold kíváncsiságát, de megy velük. Betér a koboldok után az ebédlőbe, és felül a fal melletti kisebb szekrény tetejére majd kiropogtatja a vállait és elereszt egy teleszájas ásítást. Persze a kezét véletlenül sem teszi a szája elé.*
-csá! Én maj csak nézem meg beszólogatok, mert tele vok. *előzi meg a kínálgatást, mert eszébe jut hogy Seles-nek ez szokása. Hiszen a balsorsú vacsoránál is kínálgatta.*
*magában kuncogva nézi a két kobold reakcióját az elfre amikor meghall egy ismerős dorgáló hangot*
-micsinász ottan Gildasz? *kérdi amikor hallja hogy a konyhában matat, majd felhuzza az egyik lábát, lecibálja a színes csíkos zoknit és a nagylábujja körmét kezdi piszkálgatni. Aztán elkapja a saját bokáját a szájához húzza és elkezdi lerágni róla a túlnőtt körmöt.*

*Szavaira hosszan bólintott. Megértette, és igazat is adott annak amit mondott, ám Leirant is megértette kicsit. Bár nem akart erről beszélni, sem felhozni. Mindkettőnek igazat adott, és tudta ha élesben ment volna, akkor ténylegesen súlyosabb következményekkel járt volna. Azonban ezt csendesen közölte ő is az örző lánynak és tudta ,hogy még sokan mások is. Mialatt ment mellette elmosolyodott kicsit. Úgy pillantott szét zöld szemeivel ,érdeklődve a környezeten.*

*Amint beértek és megkapta az ülőhelyét, rápillantott ,majd megköszönte csendesen s leült. Elmosolyodott a koboldok említésén, már ténylegesen kíváncsi volt rájuk. Ezenkivül hagyta az alakváltót beszélni, mivel az már kiderült ,hogy valahogyan mindig szépen hosszan elmondja mire gondol. Ezt viszont nem tartotta rossz dolognak. Amint még egyszer visszatértek a gyülésre bólintott.* Persze, megértem. Először is megértettem ,hogy gondoltad. Akkor viszont kívánom ,hogy ne is legyen semmi próbléma. Ami a fajok beli előitéleteket érinti. Ezek legtöbbje a régi időkből maradt fent...meg persze a különbségek okán, de azért sokszor sajnálom ezt. Nem szeretem az előítéleteket..bár...tudom ez meg rögtön naivságra vall. *Mosollyal tárta szét kezeit zavart mosollyal.*
Úgy lesz, köszönöm a tippet. Ez nagyrészt még jobb is ,mint egy sima elrendelés.


Nem pontosan ezt mondtam, de veheted ilyesminek is.*Nevetett s kedvesen nézte, szemeiben is kitünt ,hogy kellemesen érezte magát. Megrázta fejét egy mosollyal.* Nem tudom, elég kecsegtetően hangzik a meghívó , bár lehet nem bírnám sokáig, és akkor kénytelenek lennétek a saját kezetekkel végezni velem...ez pedig nem túl kecsegtető gondolat. *Nevetett, nem vett fel semmit ebből.* Vsiszont úgy tűnik akkor én sem kérhetem egy pár szép szóval vagy mosollyal ,hogy te állj át, igaz? Mond mit szeretsz? Biztos nekünk is van olyan ételünk. *Csendesen viccelődött ,majd rápillantott hosszan. Elgondolkodott mosollyal azon amit mondott.* Nem asztali? Sokszor értem mit mondasz, de bevallom, van amikor nem. *Támasztotta ki a fejét s úgy pillantott rá. majd ő is felkapta a fejét körbe pillantva.* Tényleg.... ahm..jó...jó persze.
Nem hiszem ,hogy elrabolnak..szóval itt leszek.

*Amint egyedül maradt egy kérlelő arcot vágott az étel felé.* Jajj...hamarosan..poci kérlek várd ki...már nem sok idő...
*Suttogta csendesen ,majd hirtelen kapta fel a fejét döbbenten az érkezőkre. Zöld szemeivel hosszan, lepetten nézte őket, felmérve a szerzeményeket, majd bájosan mosolyodott el *
Szia Kuku! Nagyon finom illata van, nayon ügyes vagy.
*Halkan nevetett fel a kérdéseken, szája elé téve kezét.*
Igen elf vagyok, és örülök ,hogy megismerhetlek titeket Rav és Ceki.
Ahm..köszönöm...*pirult el kicsit.* örülök neki....
nem..nem köszönöm, ez a kevéske fény pont elég nekem...nem szeretnék bajt.
A nevem Séléstina...és elégé érdekes. Sok minden van fent ami itt lent nincs, de szerintem ezt ti is láttátok...ám..azért láttam idelent egy-két érdekességet. Itt milyen lakni? és hogy vagytok?
*Érdeklődött kedvesen ,majd meghallotta Gildas hangját is. Nézte a koboldokat, eszébe jutott amit az alakváltó mondott neki tegnap ,majd úgy pillantott mindanyiukra.*
Hagyd csak...örömmel válaszolok nekik arra amire tudok.

Szerinted mit csinálok? Sakkozom... * Válaszol Kuku kérdésére. *

* Gildas annyi megörül a villáknak és a kelyheknek, hogy majdnem megfelejtkezik az italokról. Mivel már elment az asztalig, leteszi az evőeszközöket és a poharakat, és a helyzet mentéseként előáll a kérdéssel. * Mit hozhatok inni? Van egy kellemes, édes vörösborunk, akad víz és gyümölcslé. Nem tudom, hogy kóstoltad-e... Mi alfalasnak hívjuk a növényt, aminek a bogyóiból készül, más neve nem jut eszembe hirtelen. Kissé fanyarabb, jellegzetes íze van, egészen sötét lila színű. * Miután a lány választott, még visszamegy az üvegért, közben pedig válaszol a korábbi témákra. * Az előítéletek többsége valóban a régi időkből maradt fenn... a legtöbb a középkorra nyúlik vissza, amikor mindannyian a szigetre kényszerültünk és elkezdődtek a harcok a területekért. A felosztás a többségnek nem tetszett, ebből elég erőteljes ellentétek alakultak ki... mivel a szülők sokszor mérgelődtek ezek miatt, a gyerekek ezt tanulták meg, és így adták generációról generációra a tévképeket. Egy kicsit tényleg naiv vagy, de egyet kell értenem veled. Az előítéletek sokszor megnehezítik a feladatainkat. * Elfoglalja a helyét az asztalnál. * Jó étvágyat. * Tudja, hogy megváratta a vendégét, nem akarja tovább húzni. Egy falatot tűz a villájára, de közben azért folytatja a választ is. *

Egy mosoly is elég meggyőző érv lehet, attól függően, mi áll mögötte. Annyira nem szeretem a gyomromat, hogy étellel el lehessen tántorítani, de a próbálkozásnak nem mondok nemet. * Felnevet. * Jobb is, ha egy-két megjegyzést nem értesz... addig őrzöm meg az úriember képét a szemedben. * Séléstinára kacsint, közben bekapja az első falatot a "reggeliből". * Be kell ismernem, ez tényleg finom lett... * Adja meg a dicsértet Kukunak, de balszerencséjére éppen ránéz a körömrágásnál. Az arca elsápad, hogy egy dolog jut eszébe: tegnap ugyanezzel a szájjal...
Megköszörüli a torkát, és inkább az üvegért nyúl, hogy töltsön először a lánynak, majd magának az italból. A koboldok időközben felmásztak a másik két székre, és enni kezdtek, természetesen a villa nélkül. *

* A lány kérdései csak olajként hatnak a tűzre, tovább csigázzák egyébként is kíváncsi természetüket. *
Nem okozol bajt...
Annyi fény még nem gond...
Néha szoktuk használni...
Mert ha ki kell menni a napra, akkor rosszabb lenne nélküle. * Megborzong *
Már jártunk fent...
Néha ki szoktunk menni szétnézni, de az nem ugyanaz.
Az elf faluban laksz a többiekkel?
Gyakran jársz errefelé?
Örülök, hogy találkoztunk! * Felváltva beszélne, amíg az egyik lenyeli a falatot, addig a másiké a terep, így váltogatják egymást. *
Szeretünk itt lakni.
Sokkal jobb, mint az előző helyünk.
Azt nem szerettük, mert mindig eltévedtünk a pincében.
Állítólag szellemek is jártak lent.
Egyszer azt is hallottuk, ahogy kettő nyög valahol a sötétben...

* Rav Kukuhoz fordul, örömmel kalimpál a lábával, ami nem ér le a székről. * Elmondod a receptet? Mi is akarunk ilyen finomat főzni. * Ceki szaporán bólogatva csatlakozik. *

*kuku kiköpi a rerágott körmöt az ajtó felé és rörömködve néz Gilre amiért az megdícsérte.*
-jajj hát örűlök hogy ízlik! Eszetet gyakorótam a legtöbbet. Egyé csak! csinálok még ha kevés! *bíztatja mert annak tudja be az elsápadást, hogy Gil aggódik kevés lesz a kaja*
* a koboldok kérdésáradatát alig tudja követni, szinte majdnem megsajnálja az elf lányt amiért ilyen sok kérdésre kell válaszolnia evés közben. Amikor Rav a receptet kérdezi egy pillanatra zsivány fény gyúl a szemében. de aztán úgy dönt az elf lánnyal nem viccelődik mert mégiscsak valami hatalommal bíró követről van szó. Más esetben válogatott ocsmányságokat sorolt volna fel, hogy megszívassa a koboldot, de most nem csak ők vannak jelen.
-igen esztet könnyű megcsináni, majd elmondom hogyan kell

*a "pedikűr" után vissza felcitálja a zoknit a lábára és leszökken a szekrény tetejéről majd puha és tiszta (hála Gil szerének) bundájú szürke macskává változik és engedély kérése nélkül felugrik a lány ölébe dorombolni.*

Hát..., érdekesnek hangzik ez a alfalas... ha ti nektek is jó, akkor örömmel megkóstolnám. Szeretem a gyümölcsöketm de legyen az amit ti is szívesen innátok. Mondjuk a bort azért így az esti küldetésetek miatt nem ajánlanám.
*Kezdte mosollyal ,majd bólintott még a témára. Tudta, hogy egyes dolgokban egészen naiv, de azt is ,hogy másokban nem. Sokszor gondolkodott el, sok mindenen..de ahogyan Gildas azt mondta, gonosznak lenni néha könyebb..talán ő is így van ezzel. Naivnak lenni..szintén néha könyebb.*

*Amint a vendéglátója is, ő is elkezdett lassan enni, s látta a koboldok is részt vesznek. Kérdéseik áradatával, teljesen lekötötték a lány figyelmét,így ő neki nem tűnt külön fel az amit Kuku művelt. Mondjuk még azért a kérdések előtt rápillantott az alakváltó férfira, amint az folytatta a kommunikációt.*
Szóval egy mosoly...ahha..talán ezzel sikerült eddig meggyőznőm egy-két dologban? *Kérdezte viccelődve ,majd ismét bekapott egy falatott. Nagyon finomnak találta és végre a gyomra is elcsendesedett. Bólintott, akkor nem biztos ,hogy étellel kell majd külön kinálnia, de csak elmosolyodott ezen. Majd miután lenyelte a falatott, hirtelen torpant meg egy pillanatra , szavaira ráemelte zöldes tekintétt s bár tudta ,hogy csak viccelődik vele, halvány pir boritotta el fehéres arcát. Gyorsan elkapta a fejét s inkább evett. A következő pillanatban a kérdések folytatódtak, s csak ez tudta valamennyire elterelni a zavarát.*
Értem, azért biztos érdekes az is.
Igen, az elf faluban mégpedig az 5.-ben.
Nem..hogy őszinte legyek , ez az első alkalom ,hogy itt vagyok, de nagyon érdekesnek találom.
Értem, hát biztosan nem is lehet rátok panasz. Pörögtök, valószínüleg sokat is segítetek..így...vagy úgy... de legalábbis igyekeztek. az nem túl kellemes, de hiszem ,hogy Gildas jobban bánik veletek.
Rav és Ceki..igaz? Honnan kaptátok a neveteket? Én a holdról..de ennek más története van, érdekelne most a tietek.

*Csak arra kapta fel a fejét ,hogy egy cica ugrott az ölébe ,majd dorombolni kezdett. Az állat láttán, mely amugy tudta ,hogy Kuku, nyugodt és kedves mosoly terült el az arcán ,úgy nézte az alakváltótt. Gyengéden kezdte simogatni a puha szörét, majd a fülecskéjének a tövét. Szerette az állatokat és ez meg is látszott. Örült ,hogy most ilyen tiszta.* Kuku cica...~

Úgy fest, hogy elég lesz, de azért kösz... * Nem akar Kuku felé nézni, elég volt neki az előbbi jelenet. Ahogy az alakváltó lábai dobbannak a padlón, és felveszi a macska képét, minden akarata ellenére sem kerülheti el a figyelmét. Összeszűkíti a szemét, a pillantása kissé dühösebbé válik, amit rövid távon elrejt a lány elől. * Kuku... a vendégünk éhes, hagyhatnád nyugodtan vacsorázni. * Közli a fiúval. *

* Amikor Séléstina a mosolyt említi, akaratlanul is derűsebben pillant rá. * Hát... néhány apróságban már igen. Megdicsértem Kuku főztjét, ennek a kettőnek pedig nem tapasztottam be a száját. * A választ nem fontolja meg, igaz, ami igaz. *

Az ötödikben? Ott még nem jártunk...
Az messze van. * Helyesel rá a másik. *
Szóval érdekesnek találod?
Ugye jössz még?
Igen-igen! Szoktunk segíteni!
Szeretünk segíteni!
És többet rombolnak, mint segítenek... * Dünnyögi közbe Gil. *
A főnök nem olyan félelmetes, mint a szellemek...
Csak néha...
Amikor mérges...
De most már biztos jobb a kedve, mert visszakapta az ernyőt.
Láttuk a nappaliban.
Roppant mód örülök... * Szól közbe ismét az érintett, de kénytelen jó képet vágni, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe a vendéget. *
* A kérdésre összenéznek, ezen még nem sokat gondolkoztak és kiül az arcukra is. *
Testvérek vagyunk, a szüleink neveztek el minket... Ceki azért kapta a nevét, mert folyton mozgott...
Ravot pedig tanítónak szánták...
De nem voltunk elég türelmesek. * Mondják egyszerre. *

*a cirógatás köti le minden figyelmét így Gildas feddésében nem találja meg a bujkáló haragot, maga a feddés pedig nem igazán érdekli, hiszen a vendégüket láthatóan nem zavarja a dolog. Törődik is ő most bármi mással amikor szeretettel símogatják?!? Persze hogy nem! Semmivel! Amúgy is csak politikáról van szó amit nem is ért és alap esetben sem érdekelné igazán... Elégedett macskapofával nyúlik el a cirógatásra és feltartja az állát hogy a lány jobban elérje. Szemeit egészen résnyire húnyja be ahogy átadja magát a cirógatás élvezetének. Mellső mancsaival jellegzetes dagasztó mozdulatokkal bíztatja a lányt a további simogatásra majd oldalára dől és mancsait megemeli feltárva állát nyakát és hasát is. mindeközben egyre jobban dorombol és dorombol és dorombol és dorombol és dorombol.....
-purrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

*Csendesen nevet fel , s habár Kuku simogatását nem hagyja abba ,most az alakváltóra pillant egyenesen.*
Akkor mégis csak sikerült valami jót elérnem, kész szerencse ,hogy nem szándékozom kihasználni ezt a "képességet".
*Mosolygott hosszan, majd picit fejét rázta felé. Szabad kezével, amivel nem is érintette meg a cicust, újra felvette a villát és apró falatokat vett a szájába. Másik kezével a hátátt kezdte simogatni, sok apró érintéssel, mivel Kuku kitolta a hátátt és a fenekét. Lenyelte a falatott s akaratlanul is felnevetett a fejét rázva kicsit, amint az most oldalára feküdt és a magasba emelte lábbait. Ellágyult az 'állat' dorombolásától. Ez látszodott arcán is.*
Na de Kuku.......

*Simogatta tovább s ezután pillantott az újabb kérdésekre. Bár végig mosolygott, önfeledten, néha már nem tudta merre pillantson.*
Igen ,elégé messze. De ha egyszer eljöttök ,körbevezetlek titeket örömmel.
Igen, még nem láttam hasonló várost. Tudjátok mi a fák között élünk a magasban..az teljesen más.
Hát....ez nem tőlem függ, ha Gildast és titeket sem zavar, akkor gondolom még eljöhetek ide.
*Igazgatta az egyik fürtjét a füle mögé, majd aprót nevetett ismételten. Nem tudta pontosan miért, de tetszett neki a hangulat, és a társaság. azon ,hogy a házigazda néha közbeszólt elmosolyodott, egészen vicces lett így az egész körülmény. Bólintott a koboldok szavaira.*
Értem, ettől függetlenül bizonyosan illenek hozzátok a neveitek. Ez mindig szerencsés dolog.

*Nem sokkal késöbb megsimogatta a cica buksiját ,majd hasát is.*
Na..most várj kicsit...
*Azzal kezébe vette a poharat s megkóstolta a italt. Egy pillanatra összehúzta szemeit, majd kicsit nevetve, zavartan pillantott félre.*
Finom..tényleg finom! De meglepett hirtelen az íze...*Pillantott ezután fel elgondolkodva.* Nem is tudom mihez hasonlíthatnám...
Szerinted Gildas? Lehet valamihez?

*Oda sétál az ajtóhoz és kicsit hezitálva, de végül ball kezével bekopog. Jobb kézfeje kicsit lilás, de nem annyira észre vehető a dolog, Mégis inkább háta mögé dugja jobb kezét.* <Kopp, kopp>

*Vissza néz Erasra aki közben mögé lép és mély levegőt vesz.* Nem akarom őket megzavarni az idilli együtt létben, de ideje lenne indulni, és amőgy is Gilnek is dolga van. *Vissza fordult az ajtóhoz*

/Bocsi srácok/

Pedig lehet, hogy túl könnyedén le tudnál vele fegyverezni... Pontosan azért, mert tőled nem számítok rá, hogy kihasználnád. * Kuku olyan hangosan dorombol, hogy tisztán hallja még a koboldok folyamatos fecsegése mellett is. A csendet arra használja ki, hogy elfogyassza az adagját. Bár nem kapkod, mégis egész hamar elfogyasztja az adagját. A villát az utolsó pillanatig erőteljesebben tartja, de ez nem túl feltűnő egyébként is sápadtabb bőrén. Miután elfogyott az adagja, kortyol a korábban megtöltött kelyhéből. Már régen ivott gyümölcslevet, ezt a fanyarkás ízt még mindig kedveli. *

Szívesen megyünk!
Szeretünk utazni!
Egyszer mi is körbevezethetünk!
Ha velünk vagy, akkor biztosan nem bántanak majd!
Van egy nagy szökőkutunk!
És néhány szép kriptánk!
A kripták nem hiszem, hogy túlságosan tetszenének... viszont a szökőkút a felsőbb szinteken tényleg szép munka és akadnak még érdekesebb épületek. Ha egyszer lenne hozzá kedved, akkor tényleg sétálhatunk. Ritkán vannak vendégeim és téged szívesen látlak. * Szól közbe Gildas is. *

Ugyanígy néztem, amikor először kóstoltatták velem. Talán leginkább az áfonyához és a szederhez hasonlít, de azokat nem kóstoltam olyan sokszor, hogy pontosan be tudjam határolni. Ez a növény megél a sötétben is, így leginkább ezt ismerem... * Amikor meghallja a kopogást, Cekire pillant, aki már befejezte az evést. * Nyisd ki az ajtót, bár sejtem, hogy ki lehet az...

* Ceki felpattan és abban a pillanatban az ajtó felé kezd masírozni. Ágaskodnia kell, hogy felérje a kilincset, de sikerrel jár. Óvatosan kikukucskál, végül félreáll az útból. Elbizonytalanodik, hogy köszönjön a vendégnek, így inkább óvatosan visszasunnyog az ebédlő felé. * Leiran kisasszony van itt. * Jelenti be. *

*a dorombolás folytatódik, nem vesz tudomást a beszélgetésről vagy a kopogásról. Tényleg olyan mintha aludna. Elnyúlva fekszik a lány ölében és igyekszik kizárni a külvilág zajait*

*Bólintott a lánynak, majd nekidölt a ház falának az ajtó mellett.* Az előzőek után..jobb ha itt megvárlak.
Nem félek...de azért ne maradj sokáig.
*Pillantott rá ,majd bólintott s úgy nézet előre komorabban. Figyelte a környezetett.*

*Erasra pillantott miután az hozzászólt és bólintott.*
Rendben nem szándékszom sokáig maradni. *Mondta és lassan belépett a nyitva felejtett ajtón. A kobold utánn indult és az étkezőkre pillantott.*

Bocsánatot kérek a zavarásért, mi végeztünk és lassan indulnánk.*Mondta halkan és a kis koboldra pillantva elmosolyodott, majd vissza Gilre.* Nyugodtan fejezzétek be az étkezést. *Selestinára pillantott kedvesen.* Odakint meg várunk rendben? Vagy elkísérteted? Az öbölig elég lenne. Ott már vannak őrszemek. *Kérdi vissza pillantva Gilre. Látszott, hogy sietne, mert van dolga bőven.*

És nem is kell számítanod rá....mert mint mondtam, nem fogom kihasználni. Nem szeretném.
*Lassabban, de ő is végez az ételel. Jólesően vesz egy mély levegőt, mialatt még mindig simogatja az ölében ,kényelmesen elhelyezkedő 'állatott'. ismét kortyol az italból ,habár most már tudja mire számitson, így már nem olyan erősek a reakciói ,mint az előbb.*

Akkor jó, majd mutatok nektek mindenféle érdekességet! Van azért nálunk is olyan.
Az nagyon jó lenne, remélem a közeljővőben alkalmat is találunk rá.
*Nézett Gildasra ,majd vissza a kisebb koboldokra.* Igaz srácok?
Hát..bevallom tény a szőkökút jobban vonz, de ha nagyon szeretnéket, kivülről még a kriptákat is megnézhetjük majd.

Igen..lehetséges. Bár talán van még benne valami ezeken kivül..azonban azt nem igazán tudom megmondani,hogy mi is. *Mosolyodik el s ajkához emeli a pohár szélét, hogy lassan , de megigya az italt. A kopogásra felfigyel s egy pillanatra abba hagyja Kuku simogatását, majd mégis folytattja még egy kis ideig. Amint Ceki visszajön a vendég nevével a lány aprót felsóhajt. Hamar eltelt ez a kis idő. Még egyszer megsimogatja a cicust ,majd felemeli az öléből s rápillant. Egy apró puszit nyom annak szörös kobakjára aztán leteszi a földre.*
Köszönöm a vacsorát.

* Ezután lép a koboldokhoz s azoknak megsimogaja a fejét egyszerre nagy mosollyal.*
Örülök ,hogy megismerhettelek titeket, legyetek jók. Sajnos most mennem kell, de amit beszéltünk, azt majd valamikor bepótoljuk!
*Ezután ismét lépett párat s vendéglátójára pillantott hosszan ,majd kedvesen, csendesen végül megszólal.*
Nagyon szépen köszönöm a vacsorát neked is, és a beszélgetést. Vigyázzatok magatokra.
*Ezután tekint a belépő örzőre.*
Nekik is sok dolguk van....nem szeretnék a terhükre lenni. Kész vagyok...mehetünk.

Ohh rendben. *Nézett rá és mély levegőt véve ismét Gilre.* Köszönjük a vendég látást. Reméljük nem kell rendkívüli nagy gyűlést tartani, de ha igen az is este nyolc fele lesz.*Mondta csak úgy megjegyzésképp majd Celesre pillant. Elköszönve megy az ajtó felé ahol Eras vár rájuk. Seles akkor láthatja kezén a kisebb kék foltot amikor megfogja a ház kilincsét és bezárja maguk mögött az ajtót.* Sajnálom, hogy megzavartam a vacsorát.*Mondta még egyszer.* Csak elégé későre jár és még lehet el kellene ugranom a sárkányok városába az Elf falvak előtt...*Mos jött a hirtelen ötlet és Erasra pillant.* Ma este aludhatnék nálatok? Selest ki tennénk az Elf falvak közelébe. Mit szólsz hozzá. Éjfél ellesz az öböl partján. Mindig fel találja magát. Maximum a nyerget leveszem róla ha mégis az öbölnél szeretnéd hogy lerakjunk.*Nézett újra Selesre.*

Nos hogyan tovább? Mindenképp jó lenne a Sárkányokkal is beszélnem picit főleg jó atyáddal, ő elég bölcs a dolgokban.
~Nem mellesleg kettesben lehetek kicsit Erassal~ *Teszi hozzá gondolatban.*

Előbb-utóbb biztosan lesz rá lehetőségünk... ha máskor nem is, a helyzet rendeződése után mindenképpen. * A két kobold bólogat, látszik rajtuk, hogy nagyon örülnek a sok új arcnak. Először Kuku, most pedig a kedves elf lány; szokatlan a számukra, hogy ennyien megfordulnak az épületben, de mindenképpen díjazzák. *

Főnööök, honnan tudtad, hogy a kripták nem fogják annyira érdekelni? * Kérdez rá Rav. *
Mindenkinek más az ízlése... és a kripták nem kedvelt helyek a fenti világban... * Magyarázza a lelkes önkéntesnek, miközben kissé elgondolkozva néz előre. Amikor Ceki visszatér, megemeli a fejét. * Egészségedre... és remélem nem sokkoltunk le túlságosan a gyümölcslével... * Ahogy az őrző belép a terembe, Gildas felkel az asztaltól. * Nem zavartál meg semmit. Az csak a kisasszonytól függ, de lassan nekünk is ideje lesz indulnunk. * A tónusa Leiran visszatérésével jóval kimértebbé válik. * Jó utat... * Búcsúzik el, de erre nincs is szükség, mert egy gyors köszönés után gyakorlatilag faképnél hagyják őket. Lemondóan felsóhajt, ahogy nyújtózik egyet és megropogtatja a nyakát. * Kuku, ne bohóckodj, indulunk. Eleget lazsáltál mára... Ti ketten tegyetek rendet itt és a konyhában is, utána töröljétek fel a lábnyomokat az előtérben és a nappaliban... aztán fejezzétek be a könyvek másolását. Indulás! * Csapja össze a tenyerét, hogy megsürgesse őket. *

* Rav és Ceki bólint, majd gyorsan neki is lát a feladatoknak. Gyorsan dolgoznak, bár nem éppen precízen. Amíg Gildas látja őket, igyekeznek semmit sem elejteni, de a konyhában már néhány villa csattan a földre. *

*amikor a lány feláll már felébred de még alvósnak tetteti magát. Amikor a puszit is megkapja elégedetten dorombol aztán összegömbölyödik a földön és fakát az orra elé teszi hogy ne látsszon elégedett vigyora.
Gildas hangjára mocorogni kezd és nyújtózik egy nagyot, majd átváltozik rendes alakjára és úgy is nyújtózik meg ásít egyet.*

-Jóvvanna! Ne idegeskeggyé! *válaszolja, aztán csak úgy megjegyzi, de hogy Gildas is hallja*
-milyen finom keze vana kisassznnak *jólesően megborzong az emléktől*
-kár hogy csak eddig maratt. *megborzolja a haját csak úgy megszokásból majd Gildasra sandít* - de nem vagy fétékeny ugye? Vagy inkább az a kérdés hogy rá vagy rám? *mondja és már spurizik is kifelé az ajtó irányába*

* Kukura pillant, karba teszi a kezét. * Nem idegeskedem... ez még messze nem az a pont, ahol idegeskednék. * Itt enyhén megremeg a bal szeme. * Iiiiiiiiiiiiiiiiiiijárgrrrrr! * Fakad ki egy hangos, dühös és egyben elnyújtott kiáltás kísértében. * Fuss, te Isten átka! * Nem sokkal a fiú után lép ki az előtérben, de nem az ajtó felé indul. Hangosan kifújja a levegőt, hogy ne csússzon meg véletlenül se a keze és belezze ki az újdonsült lakótársat már az első napon. *

Még nem arra megyünk... először kell egy kis biztosíték. Tegnap előkészítettem egy főzetet, ami segít majd elvegyülni a farkasok között. Ez egy bizonyos ideig eltorzítja a test általános kipárolgásainak a szagát. Tömören szólva annyit tesz, hogy más lesz a szagod, így nem ismerhetnek fel pusztán az orruk után. Erre mindenképpen szükségünk lesz, mert ha viharosabb a távozásunk, kisebb valószínűséggel találnak meg minket a későbbiekben. A főzet hatása körül-belül hajnalig tart ki, addig semmiképp sem térhetünk ide vissza, és jobb elkerülni a várost is... Ha menekülünk, akkor az égben találunk menedéket, ezalatt nem azt értem, hogy kicsinálnak minket, pusztán repülnünk kell, oda nem tudnak követni és a szél elviszi a szagokat. Alakot majd a kijárat előtt váltunk, azzal ráérünk egy rövid ideig. * Amikor elérik a szobát, elsőnek lép be. A kezét végigfuttatja a polcon sorakozó fiolák és lombikok előtt, majd elemel két kisebb üvegcsét. Az egyiket odanyújtja Kukunak, a főzet kinézete cseppet sem biztató. Sötét zöld, darabosan kavargó, sűrűn folyó elegy, amelynek erőteljes, kesernyés szaga van. *

* Gildas először felrázza az üvege tartalmát, majd kihúzza a dugót. Ahogy beleszagol, köhint egy aprót, de nem teketóriázik sokat, nagy kortyokban lehúzza az elixírt. * Ez sosem lesz finomabb... * Még a hideg is kirázza. Elég éles kontrasztban áll a korábbi finom reggelivel, és a gyümölcslé ízével is. *