A földalatti város - Mala Beliorith háza és kovácsműhelye

Már miért ne lennék? Van, aki szerint tökéletes vagyok... Tökéletesen szerény... ugyan kérlek, az az ajtó azért esett ki, mert szú rágta már évek óta. Meg kellene nevelned a koboldjaid, hogy az ilyenre figyeljenek oda. * Belépve a házba egy lépcső vezet felfele, majd egy hosszú, széles folyosó várja a látogatókat. Jobbra a konyha és az ebédlő, balra pedig a nappali, a fürdő és a háló található. A folyosó vége egy csigalépcsőbe torkollik, mely levezet a süllyesztett földszintre, a kovácsműhelybe. Mala balról az első ajtón belép, míg kőből készült teremtménye a konyha felé indult. A nő válla felett pillantott hátra a férfire, majd ahogy beértek a tágas nappaliba az ülőalkalmatosságok felé mutatott. * Foglalj helyet... Pár percig gondolkodtam, hogy kéne alád... valamilyen rongy, de végül is vendég vagy, így most az egyszer ettől eltekintek... Nem, köszönöm, én maradok a saját, hamvas bőrszínemnél. Szerintem előnyösebb, mint a sötét. * Mimas közben visszatért a konyhából. Kezében egy finom vonalú boros palackot, valamint egy tálcát hozott, rajta két üdítős pohárral, két borospohárral és egy kancsó hideg vízzel, melybe már valaki korábban citromkarikákat helyezett. * Köszönöm Mimas.... * Mala kibontja a bort, majd tölt mindkettejüknek és leül az egyik fotelbe. * És mond csak... Mivel is foglalnak le ennyire? Óh... Mimas, kérlek, hozz egy hajkefét ennek a bolondnak... Rossz ránézni.

Tökéletes? Igen, roppant szerény, ezt véletlenül sem hagynám ki a sorból... legalább annyira szerény vagy, mint én. * Elfintorodik. * Még egész jó állapotban volt, kibírt volna pár évet... és egyébként is, ha csak egyszerűen a kártevők miatt dőlt volna ki, akkor nem omlik vele a fal. Ez inkább... elhasználódott egy látogatás során. * Követi a nőt a nappali felé, a megjegyzésre felvonja a szemöldökét. * Neeem, nem adnám meg neked az örömöt, hogy kevesebbet kelljen takarítanod. Ennyi bosszú kijár azért, mert rutinosan rombolsz a házamban. * Helyet foglal, és kényelmesen elhelyezkedik. Azt azért nem kockáztatja meg, hogy teljesen hátradőljön, mert a frissen gyógyuló sérüléseket még félti. * Megpróbálok csak a te kedvedért gyorsan-kíméletesen fogalmazni, de meglátjuk mi sül ki belőle... Bolond? Attól, hogy az én valóságom különbözik a tiédtől, még nem vagyok bolond... Irigykedsz, mert nekem a kosz is jól áll, mi? * Kérdez rá nevetve. *

A tanács szórakoztat egy kicsit... az öreg Aurelius be akarja fogni maga helyett a lányát és olyan buzgón belemerültem a játékukba, hogy közben egész érdekes dolgokra akadtam. Viszont mielőtt belekezdenék, inkább beszélgessünk egy kicsit Balthazarról és a farkasokról. Mióta ismered és mennyi ideje rendel tőled ennyi fegyvert? Mielőtt félreértenél, nem vallatlak, ahhoz sokkal erőteljesebb módszerekhez nyúlnék, mint egy egyszerű kérdés.

Pár évet biztos nem, hiszen utána is mentünk látogatóba... Csak, akkor nem zúztuk le a berendezést. * Elveszi az egyik borospoharat és a férfi felé nyújtva kínálja, majd a másikat magához véve aprókat kortyol a finom, kicsit testesebb italból. * Óh, szóval még takarítsak is utánad. Remek., majdhogynem pompázatos. Bár, most, hogy belegondolok ki kellene innen seperjelek... csak kár lenne a borért, megvárom, amíg megiszod. * Mondja elmosolyodva, közben kényelmesen elhelyezkedik. Lerúgja a cipőit és a lábait maga alá húzza. * Jól áll? a haj a fejed tetején, az áll jól... Eddig sem voltál szép, de most már akár gyerekeket is lehetne veled riogatni...

A tanács? * Kérdezi miközben az orra finoman megrándul. Se az őrzők, se az elfek nincsenek a szíve mélyén, így már a beszélgetés róluk is kissé elkedvetleníteni. * Miért érdekel téged ő ennyire, vagy az, hogy mit rendel? na nézzük csak... már azelőtt ismertem, hogy megszülettem. Apám fiatal kora óta ismeri, nagyon jóban voltak. mikor én megszülettem és anyám beteg lett nagyon sokat segített nekünk, hogy talpon maradjunk. Apának a műhelyben, vagy épp az, hogy napokat utazott egy egy gyógyszerért mentette meg az anyám életét. Mondjuk mindig is ilyen volt. Kissé naív, de egy olyan személy, akit tisztelek. A fegyvereket utánpótlásként rendelte a klánjának. Körülbelül két hónapja volt az a nagy belvíz, ami több földet is elöntött, pincéket, raktárakat és mi is kaptunk belőle... Balthazárnak alacsony fekvésen van a birtoka és az egész pince víz alá került. kihozni a fegyvereket nem tudták és az ottani meszes belvíz tönkretette az összeset, nagyon rondán néztek ki, nagyrészt be is olvasztottam őket. De ez miért fontos?

Még szerencse... * Átveszi a poharat, majd megemeli Mala felé. * Egészségedre. * Kortyol egyet belőle, majd lejjebb engedi. * Akkor kénytelen leszek nagyon lassan inni, mert túlságosan jó a témám ahhoz, hogy kapkodjak. Úgy mondod, mintha eddig nem riogathattam volna bármikor kölyköket... mondjuk idefelé elijesztettem egy hullarablót, de ez más kérdés. * Látja a fintort a házigazda arcán, ami miatt felnevet. * Bizony, a tanács... úgy látom, még mindig rajongsz érte, de azért szeretnélek egy apróságra figyelmeztetni. Nem csak a fénylakóknak vannak követei, úgyhogy innentől kezdve tárgytalan a morgás.

Azért érdekel annyira Balthazar, mert elég csúnyán beleköpött a levesembe. Te sem örülnél neki túlságosan, hogy ha jönne egy IQ harcos, és keresztül húzná egy ostoba és elhamarkodott tervvel a számításaidat. A személyes ellentéten már túltettem magam, mert egy kicsit a javamra fordítottam a helyzetet. Úgyhogy maradt az üzleti része. A nagylelkű és mintapolgár farkasunk jelenleg azon dolgozik, hogy megtörje a tanácsot, és megszerezhesse magának a szigetet... Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szívesen dolgozom olyannak, aki még a holdat is hamisan vonyítja. Fegyverkezni kezdett, emellett Eleikával alaposan ráálltak a fekete mágiára... A bökkenő pusztán az, hogy nem voltak teljesen tisztában azzal, mit tartanak a kezükben. A lényeg, hogy egész jól haladtak a káosz felé, ugyanis többszörösen megsértették a határokat és kicsit dézsmáltak az elfek közül. Az elfek elsírták a tanácsban a panaszaikat, és készen is volt a terv... néhány őrzővel és sárkánnyal akartak bevonulni. A csatákból persze neked is és nekem is származott volna előnyünk, de egyelőre jobb elkerülni... * Újból kortyol a borból. * Biztos, hogy ugyanarról az alakról beszélünk? Nem állítom, hogy jobban ismerném nálad, de az információink valahol nem vágnak egybe. Közelítsük meg egy kicsit más szemszögből. Mit tudsz Eleikáról?

Jó a téma? Nos, ez esetben véletlenül töltök majd a poharadba, ha kezdene ürülni. * Mondja szélesen elmosolyodva, majd felnevet. * Eddig szándékosan riogattad őket. most már akarva-akaratlanul is összejönne... Persze, hogy rajongok a tanácsért... Igazából a tanáccsal nincsen kimondott gondom. Néhány taggal és az őrzőkkel annál több. Megalomániás, akaratos sznob az összes, akik azt hiszik, hogy bármikor bármit megtehetnek. Az erdő elfek pedig? Chh... Róluk nem nyilatkozom, mert megjelenik a semmiből az anyám és kimossa a szám... pedig ő is ezen a véleményen van.
Beleköpött a levesedbe? hmmm... Remélem még élvezte is. Hát persze, hogy nem örülnék neki... de ne feledd a szememben néha te is ilyen IQ harcos vagy... Hmmm? Ó, azt nem mondtam, hogy mintapolgár lenne, nem egy gyilkosság szárad valószínűleg a szőrén, amit nem tudtak hova tenni korábban... És végül is végzett a korábbi vezetővel is. Legalább is mindenki így tudja... Szerintem Eleika volt és azt mondta Balthazárnak, hogy fogadja el ő volt. Őszinte leszek, egy kicsit.... azt hiszem bekattant. Hmmm.. Az elhangzottak alapján igen, ugyan az a két személy, csak én a múltját, te a jelenét ismered. A jelenéről csak egyetlen dolgot tudok, hogy gyereket akar és hatalmat... Méghozzá minél előbb... Viszont... Most te jössz... Addig nem mondok lényegest, vagy többet... Hints el némi morzsát, hogy fordítottad a javadra ezt az egészet? Lepj meg valamilyen bravúros megoldással.

A második poharat most nem vállalom be... Ha emellé a külső mellé még alkohol szagom is lenne, azt hinnék, kocsmai verekedésből szabadultam. Ettől függetlenül roppant nagylelkű az ajánlatod. Az őrzőkről egyezik a véleményünk, az erdő elfekről kevésbé... szintén új követük van, egy elég tapasztalatlan és fiatal lány. Még nem olyan begyöpesedett, mint az apja, könnyű vele szót érteni... Mondjuk neked nyilván hiába beszélek... Ha ragaszkodsz hozzá, akkor én is etethetek veled szappant a hangulat kedvéért, örömmel vállalom a feladatot. Utána habzószájjal kergetnél, a szó szoros értelmében, de ez már csak részletkérdés.

Tudod, a rendezettség csak a gyengéknek kell, én a káoszt is átlátom. Innentől kezdve a megjegyzésed érvénytelen. * Közli pimasz mosollyal. * A gyilkosság még belefér, néha elkerülhetetlen és szükséges lépés, ezzel te is tisztában vagy. Makacs vagy, mint mindig... de legyen. Mesélek neked egy apróságot. A kedvenc párosomnál egy nagyon értékes és ritka könyv volt, a fekete mágia egyik legősibb és legerősebb példánya, de nem értettek hozzá. Pár napon belül valószínűleg teljesen felemésztette volna a tudatukat, így megszabadítottam őket tőle. A könnyű esti olvasmányom most éppen az őrzőknél pihen... viszont van róla egy másolatom. Azt hittem, sokkal nehezebben szerezhetem meg majd annak a farkasnak a karmai közül. Roppant mód szerencsém volt, ugyanis a tanácstól kezdve mindenki a kezemre játszott. Az öreg nem volt ott, hogy csírájában utasíthassa el az ötletemet a gondolatolvasásával. A lényeg, hogy megvan, amit akartam, csak más formában, mint terveztem... Eleinte bosszantott, hogy csak egy másolattal kell beérnem, de még jobb is valamilyen szinten. Nincs meg a jellegzetes kisugárzása, mert ezeket a lapokat még nem áztatta vér... tehát ugyanolyan, mint bármelyik másik olvasmány. Ez a briliáns tervem egy része... A többit majd a maga idejében. Engem is vonz a hatalom, de nem olyan nagyravágyóan, elvakultan és ostobán, mint Balthazart. Ennyi elég ahhoz, hogy folytasd? Ha már szóba jöttek a farkasok... mennyire ismered őket? Van két érdekes alak közöttük... az egyik Dilec, a másik pedig egy félvér, A.J...

Ezt úgy mondod, mintha rontana a hírneveden az, ha kocsmai verekedésekben veszel rész... Ráadásul már fordult elő, ha nem csal meg az emlékezetem. Chh... * Felpillant a mennyezet felé, majd csak felsóhajt. * Ezen a véleményemen nem igazán fog semmi változtatni. Népeink közt az ellentét egy több ezer éves, szép hagyomány, melyet nem szívesen szakítanék meg. * Az ajánlatra felnevet, majd nemet int a fejével. * Hidd el, hogy nem kergetnélek sokáig, a harag nagyon erőssé és gyorssá tesz.

Tisztában vagyok vele, de amióta az őrzők belepofátlankodtak az életünkbe már nincs szabad életünk. Amióta a béke van megölsz egy két idegesítő elfet, elmész kirándulni a saját, kiemelném, hogy saját határaitokon belül és máris a tanács bírálata előtt vagy. Őszinte leszek, de az, hogy van pofájuk beleszólni egy másik faj belügyeibe szerintem undorító. Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának hozzá, ha én s pár fajtársam bevonulnánk hozzájuk, kiválasztanánk három vezetőt és leölnénk, mert nekünk így szimpatikus. Chh... hagyjuk, ezen a témán mindig felhúzom magam... Mint a mostanin. Szerinted mégis mi közük van ahhoz, hogy a farkasok kit választanak vezérnek? Semmi, még is járta az a szóbeszéd, hogy erőket csoportosítanak... * Érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját, majd a szemei sötéten csillannak és elmosolyodik. * Ugye tudod, hogy nyertél magadnak a részemről egy röpke látogatást? Még ha csak másolat is, de látni akarom és érinteni... igen... Ennyi talán elég... Nem nagyon hallottam róluk részleteket... Dilec az önjelölt vezér, aki lázítja a farkasokban a gyűlöletet Balthazár iránt... De...Visszatérve a korábbira a káoszt átlátni és megérteni nem művészet. Irányítani és az akaratod alá vonni már inkább az. Vegyünk például egy tömeget, mondjuk nézzünk néhány vérfarkast, akik vezető nélkül csak gazdátlan ebek. Ha jól hallottam a híreket, akkor Balthazárt kikiáltották főgonosznak, s ez suhanc akarja learatni ennek a babérjait. Viszont ez a hatalom még nem szilárd. Egy csepp is elég, hogy a víz felszíne fodrozódni kezdjen, és egy kavics már elég, hogy a mélyebb pontokon is hullámokat gerjesszen. Balthazár őrült, de annyira nem hülye... Főleg az asszonya nem. Azt hiszem, hogy tudom mi lesz a következő lépésük... Eddig konkrét vád hangzott csak el, de bizonyíték nem... Balthazárnak van egy fogja néhány éve, egy elf kisgyermek, akit nem otthonában, hanem attól távol őriztet és... nevel. Nem kellene mást tennie, mint beküldeni a gyereket a gyülekező csőcselék közé, hogy mutasson Dilecre és mondja, az ő fogja volt. Az önjelölt vezér elvesztené minden hitelét, sőt... Szerintem a tömeg még a korábbi vezérgyilkosságot is az ő számlájára írná át...

Nem rontana... de a hangulatomon igen. Úgy rám fogni, hogy ott sem voltam... nem igazán fekszik. Kénytelen lennék lemenni valamelyikbe és addig hergelni a legrészegebb tagot, amíg nem próbál megütni. Mindenkinek kijár egy-két hobbi. Emlékszel a legutóbbi halcsatára? Azt kifejezetten élveztem. Én voltam az egyetlen, akit nem talált el a romlott hal... * Ahogy megissza a bort, leteszi a poharat a tálcára. * Hagyománynak gyönyörű, de nem állja meg sokáig a helyét. Kénytelenek vagyunk alkalmazkodni az új időkhöz... ezt be kell látnod. * Felnevet. * Egy alakváltót elkapni nem olyan könnyű. Csak akkor tudod foglyul ejteni, ha ő is azt akarja...

Az őrzőkkel és a sárkányokkal az a helyzet, hogy nyugodtan élnek a kis álmukban, miközben magukat a világ császáraiként könyvelik el... persze vannak ezalól kivételek, nem szeretek általánosítani. Az eredeti rendeltetésük, amit Gaia osztott rájuk valóban jó... viszont a béke nevében könnyű átlépni a határt. Ahelyett, hogy pártatlanok lennének, a vezetőket a fény népei felé húzza a szívük. Hát nem romantikus? * Kérdez rá egy sötétebb tónusban. * A sötétséget megvetni a puszta lénye miatt gyermekded... Ostobaként kezelnek minket, pusztán azért, mert a fényben kevesebb az erőnk. Néha szívesen húznék le néhányat ide, hogy boldoguljon az erők kereszttüzében, de egyelőre csak játszok a gondolattal. Az igazság az, hogy valamilyen szinten tartanak tőlünk, mert nem ismernek... Nem fektettek annyi energiát a mi kultúránk tanulmányozásába, mint a többiekébe... viszont nem szabad őket alábecsülnünk ezek ellenére sem. Több idejük van tapasztalni, mint bármelyikünknek... * Összecsapja a tenyerét, ezzel töri meg a gondolatmenetet. * Persze, még a végén meglincselnek a puszta teóriáim miatt. A béke ellen nincs kifogásom, itt-ott kellenek a kompromisszumok... Ami pedig Dilec-et illeti, én is őt támogatom. Puszta kíváncsiság, hogyan boldogul majd a feladattal. * Mégiscsak hátradől és keresztbe teszi a lábát. *

Balthazar és az asszony megkerestek engem... Felajánlották, hogy támogassam őket, és elég nagy területet kapok, ha győznek... ellenkező esetben megcsúszhat a kezük és lezárhatják a bejáratainkat... A probléma az, hogy nem blöfföltek... tehát diplomáciailag az én kezemben lett volna a te népednek és a sajátomnak is a sorsa... A gyűlölet irántuk nem egészen alaptalan, mert elég mocskos dolgaik vannak. Ha az elfeket, a sárkányokat és az őrzőket fenyegeti, nem vettem volna ilyen komolyan... viszont a saját elemed ellen fordulni, kell hozzá jó adagnyi őrület. Igen, most éppen ők a főgonoszok... bár Eleika az igazi mozgató rugó. Kíváncsi vagyok, hogy kit ítélnek el az őrzők a történtek miatt... a bábot vagy a bábost? Gyanítom, hogy az előbbi lesz az egyszerűbb bűnbak. Az események innentől kezdve fel fognak gyorsulni. A kérdés az, hogy ha eljön az idő vajon a pálya szélén fogunk-e ülni, vagy mi is felállunk erre a gigantikus méretű sakktáblára és belemegyünk-e a játékba. Szóval még van néhány trükk a tarsolyukban... pont erre voltam kíváncsi.

Ami a könyvet illeti, kivételes helyzetben vagy... Tudom, hogy nem járna el a szád. Ha ezt kipuhatolják odafent, roppant kellemetlen szituációba keverednénk, és bár nem okozna nehézséget elrejteni a nyomokat, a házkutatás nálam mindenképpen következményekkel járna.

Az egyik múltkori esetet is rád fogták... Akkor nem igazán tiltakoztál. Igen.. Egy két hobbi, de te mostmár túl sokat gyűjtesz magad mögé. Így nem jut majd elég időd egyikre sem, vagy az egyiket hanyagolnod kell. Hagyományainkat tisztelem. Sosem fogok egy ilyen... arrogáns fajt elismerni és nem, nem vagyok köteles azokkal az elfekkel szövetkezni, kik hajdan az őseimet a föld alá száműzték. A részükről fel is fordulhattunk volna. Ha nem kapunk segítséget, akkor nem biztos, hogy megérjük ezt a nemzedéket. Egy alakváltót is el lehet fogni... csak egy jó csapda kell hozzá, semmi más. * A borospohárra pillant, majd az üveg felé mutat. * Ha kérsz még, akkor szolgáld ki magad. Már csak a formalitások miatt kínálgatlak, tudod, hogy nyugodtan vehetsz el, amit akarsz. Kivéve, ha üzletről van szó, említetted is, hogy valami kelleni fog...

Ch... A világ császárai, inkább a világ sznobjai. Olyan elkeseredetten kapaszkodnak az áhított békéjük illúziójába, hogy észre sem veszik az összeférhetetlenséget. Egy fénylény és egy árnyéklény sosem lesz tökéletes békében. Ez egy kompromisszumok által teremtett ingatag egyensúlyi állapot, egy status quo.. Amíg mind a két fél igényeit kielégítik, addig mind a két fél a seggén marad, de csak egyszer próbálnának a sárkányokkal együtt hatalmat gyakorolni felettünk, olyan mészárlást eredményezne, amit évezredekig zengenének. Mondjuk nekem, mint fegyverkovácsnak ez csak előny, meg is gazdagodnék, bár így is mindenem megvan ami kell. ugyan, ne foglalkozz azzal, hogy mit akarnak, mert nem számít. te a saját néped felé, én az enyém felé tartozom kötelezettséggel és nálam ezt az egyéni érdek nem bírálja felül. A béke nem tesz jót az üzletnek, ezért kell a változatosság. Némi fegyverrel, pár átlagos művészi megrendeléssel és az ékszerekkel így is tökéletesen megélek. Mondjuk Remialnak a koporsókészítőnek lassan felkopik az álla. Már imádkozik egy olyan járványért, mint amilyen a tavalyi volt... Az sem tőlünk indult, mert valaki fentről hurcolta be ezt hozzátenném... Talán az embereknél kezdődött, még szerencse, hogy el tudtuk irtani, de sokak életébe került.

* Ahogy Gilt hallgatja kikerekednek a szemei, majd összevonva a szemöldökét megrökönyödve pillantott a férfire. * Ha nem a te szádból hallanám nemhogy csak kételkednék ennek a történetnek az igazában, de egyből elvágnám a torkát, aki ilyent mer állítani. Balthazár magától nem állna elő ilyen ötlettel és még ha imádná asszonyát sem fogadná el ezt egykönnyen... Ha csak... ha csak nem őrült meg teljesen. Igen, még van néhány, és nem csak ez az egy...

Igen... Kivételes vagyok tudom. * Mondja nevetve, majd nemet int a fejével. * Az a házkutatás azért elég nehezen jöhetne létre. Először is, mert nincs bizonyíték, anélkül pedig a népem vezetője, a Kodó nem enged be senkit a városba, hogy lakóit inzultálja. Ami pedig a farkasokat illeti... Szövetségünk erősebb náluk, s a seregüknél, azzal, ha megpróbálnának elzárni minket csak később okozhatnak gondot, de mi azt nem várnánk ki. És nem hiszem, hogy ne lennél elég okos, ahhoz, hogy úgy elrejtsd, hogy senki se találhassa meg, ennyire már ismerlek... * mondja mosolyogva, közben Mimas visszaér a hajkefével. * Visszavitted nekik az eredeti könyvet, szerintem nem hiszik, hogy ilyen rövid idő alatt képes vagy róla másolatot készíteni...

Mert azt tényleg én robbantottam ki... Éppen üzletet kötöttem egy főzet miatt és a megünneplésére rendeltünk egy üveg pezsgőt. A pincér megbotlott vele korábban és felrázta, de erről elfelejtett szólni. Ahogy megfeszítettem a dugót, kirepült, lepattant a mennyezetről és homlokon találta a tagot, aki utána behúzott egyet a mellette ülőnek és innentől mentek maguktól az események. Legalább a srácok kicsit levezették a feszültséget. Pár kivert fog, néhány törött csont... ez még a határon belül van. A hobbijaim miatt ne fájjon a fejed, mindegyikre pont elég időt tudok szakítani... Így legalább könnyű megválogatnom, mihez van éppen kedvem. * Oldalra biccenti a fejét. * És milyen csapdára gondoltál? Egyszer megpróbálhatod tesztelni rajtam... viszont ma nem, mert nincs időm szórakozni. Igaz is... 250 gramm porított, fekete szén, 19 gramm abból a tiszta hegyikristályból, amiből a múltkor is vittem, 90 gramm gyémánt, lehetőleg minél apróbb szemcsékben... és ha esetleg tudsz szerezni, akkor jó lenne egy 300 grammnyi tiszta kén. Ha be tudod szerezni, akkor az utóbbival megspórolnál nekem egy csomó munkát... Továbbá: ha nem tévedek, akkor Balthazar még rendelt tőled valamit, mielőtt eljöttél... Mit és mihez?

A béke valóban törékeny... ám egyelőre megfelelő. Tény, hogy az ellentétek könnyedén kiéleződnek, de ezt a helyzetet nem árt tartanunk. A nagyobb zűrzavar csak akkor válik majd elkerülhetetlenné, ha többen leszünk. Ha megszaporodik a népesség, nagyobb területekre lesz szükség és nem csak a mi részünkről. Nézz körül idelent... Még áshatunk lefelé métereket, de pár évtized és az is kevés lesz. * Nemet int a fejével. * Ha kell valami, akkor kiszolgálom magam, már megszokhattad...

Egyébként nem igazán tudom sajnálni Remialt... sőt, téged sem. Mindkettőtöknek megvan így is a munkája, és el tudjátok tartani magatokat. Halálozás így is van, és mostanában már odafentről is rendeltek tőle... Ő csak szeret siránkozni, mert mint sokan mások, szeretne gazdagabb lenni. A koporsós pár hete licitált a romok melletti kúriára, és csak a döntő körben esett ki... tehát szimplán csak zsugori az alak. 300 százalékos hasznot húz általában a termékeire...

Így már világos, miért akar közbe szólni a tanács? Balthazarék jelenleg elég nagy fenyegetést jelentenek mindenkivel szemben. A fekete mágiával hatalmat szilárdítani hülyeség. A legnagyobb fatális ostobaság... Túl sok ellensége lenne hozzá... Te ismersz, előtted többnyire nyílt lapokkal játszok, így könnyű példát hoznom. Tegyük fel, hogy mindenáron be akartam volna kerülni a követek soraiba. Hogy lett volna nagyobb esélyem? Végigmenni az utcán, és megfenyegetni mindenkit, hogy engem válasszon be, különben kiirtom a családjukat vagy puszta logikai alapon meggyőzésre hagyatkozni? Nem csak édes szavak, hanem bizonyítás is kell. Úgy nagyobb eséllyel döntenek melletted, ha számukra kedvezőt mutatsz fel... Visszatérve az eredeti témára: úgy hallottam, hogy Balthazar utódot szeretne... viszont a nő nem, éppen ezért főzeteket iszik. Ehhez mit szólsz? Valami nagyon nem stimmel körülöttük. Ráadásul ha az az elf gyerek, akit fogva tartanak, régóta velük van, akkor miért csak két eltűntről meséltek a gyűlésen? Biztosan észre kellett venniük, hogy eltűnt egy kölyök... * Elgondolkozik, majd lemondóan felsóhajt. * Lehet jobban járnék, ha inkább innék rá.

* Amikor a gólem megérkezik a kefével, átveszi tőle. * Majd inkább én fésülöm, az valószínűleg kevésbé fájdalmas. * Először kiengedi a haját, majd már gyakorlott, megszokott mozdulatokkal kezdi el kifésülni belőle a gubancokat és a hozzátapadt koszt. *

Mint a halasat... Úgy emlékszem ott is te kezdtél el reklamálni és dobálózni. * Mondja mosolyogva. * Olyan büdös nem voltam a vásártéren egyszer sem, mint akkor... Mondjuk azt a meccset havonta eljátsszuk.. A következőnek ha arra járok, akkor én kezdem. Amíg nem kapok egy tőrt a bordáim közé, addig szerintem minden belefér. Milyen csapdára? Nézzük csak... Mondjuk egy olyan komponensű altató a borban, amire egy alakváltó reagál, egy sötét elf viszont nem... Észre sem vennéd és már szunyókálsz is. Majd következőnek szerzek belőle. * Mondja nevetve, majd ahogy a férfi sorolni kezdi a komponenseket többször biccent. * A gyémánt megoldható, de a púderfinomságú szemcsékért felárat számolok fel. A saját tartalékomból adok. A kén már neccesem... Valamennyi van, mert az egyik fémem edzésére használom, de nem hiszem, hogy 300 gramm meglenne. Ha negyedholdkor jössz, akkor bizton állíthatom ötszörösét is tudtam volna adni... * Leteszi a borospoharat, majd elvéve az egyik üdítőset tölt bele vizet és megissza. * Gyere... Menjünk le összekészítem addig is, amit kértél. * Mondja, majd felkel. * A kérdésedre később válaszolok.

* Még megvárja, amíg a férfi végez a fésülködéssel, majd felkel és elindul a csigalépcső felé. * Megfelelőnek megfelelő, de lassan már annyi a kompromisszum. A status quo egyenlőre kielégíti az igényeinket, viszont tényleg ideje egyre előrébb gondolkozni. Így is, hogy a betegség tizedelt minket egyre több asszony szül erős utódokat, méghozzá nem keveset. Már lassan én is a párválasztáson gondolkodom, mert el fog jönni az időm. Erős, megfontolt példányát akarom a fajtámnak, hogy gyermekeim apjának nevezhesse magát. Ami a terjeszkedést illeti a Kodóval beszélj. Úgy tudom, hogy a jelenlegi tervezet szerint a terjeszkedés a Pangessa ércekkel teli gyomrába vezetne, megnyitva a jelenlegihez három kisebb tárnát és a patak víznyelőinél kihasználva a természetes képződéssel az erős rendszert a lenti nagy karszttal is összekötni. A város így nyugodtan tudna terjeszkedni és az építések során kitermelt érzek és erős kőzetek jól felhasználhatóak lennének...

* Figyelmesen hallgatja, nem szól közbe, majd aprót biccent. * értem, hogy miért akar beleszólni... De a cél elméletileg a fénynépeknél nem szentesíthet egy eszközt sem. Nálunk már annál inkább... Miért csak kettőről? Fogalmam sincs, talán azt hitték, hogy valami baleset érte és vízbe fúlt. ezer módon meghalhatott a kölyök, hogy ne keressék. * Ahogy leérnek Mala rögtön hozzá is lát a kért anyagok kikereséséhez. * Igazam volt, összesen, ha 200 gramm kénnel tudok szolgálni... A többit már felhasználtam. Még valami kell? Jut eszembe... Kérdezted, hogy milyen feladattal bíztak meg. 3 ásványt kért, ugyan olyan csiszolásban és méretben. Halit, rózsakvarc, melyben vérkőzárvány van, valamint Boussingaulit-t... Mind a három erős, nagy energiával bíró ásvány, hogy mire kell, azt nem kérdeztem.

Várj... * Elgondolkozik. * De... tényleg én voltam. Cekire rásóztak egy megtermett romlott halat, eszméletlenül büdös volt, és ráadásul dupla árat kértek el érte. Természetes, hogy visszavittem, erre az a pofátlan kofa az orrom alá nyomott egy másikat. Annak jobb volt a szaga, de az is romlott volt... Reflexből félreütöttem, amivel arcon csaptam az árust... Ő hozzám akarta vágni bosszúból, de elhajoltam és eltalálta a szemben lévő másik halast... szépen félrehúzódtam egy friss hallal, viszont addigra a szomszéd odajött és elkezdtek hallal pofozkodni. A vitát meghallották a közelben lévők, és beszálltak, mert többen is tapasztalták, hogy a hal nem friss... Párat én is dobtam, csak hamar gyanús lettem, mert túl pontosan célzok. Egyszer próbáld ki, szerintem poén. Ha még éppen időben elvonulsz, akkor biztos távból tisztán nézheted, ahogy ütik egymást. * Felvonja a szemöldökét. * Hmm, nem is tudtam, hogy ennyire értesz az altatókhoz. Mihez kezdenél velem, ha itt aludnék a kanapédon? Kirabolni nem éri meg... * Ahogy befejezi a fésülködést, újból összefogja a haját, az eszközt pedig leteszi. * Megnyugodott a lelked?

* Felkel az ülőhelyéről, és követi a nőt az üzlete felé. * Ha nem mondod, akkor is tudtam volna... Valamiért éreztem, hogy felárat kérsz; az a furcsa, ha éppen nem akarsz valamiért felszámolni. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy lassan én tartalak el. Akkor legyen 150 gramm, és majd fordulok még egyet, ha kifogyok belőle. Egy szerkezeten dolgozom, amihez korábban egy csövet készítettél nekem... a napokban összerakom, ha érdekel, akkor ott lehetsz az első teszten vele. Visszatérve a bővítésekre... majd elbeszélgetek vele, kíváncsi vagyok a terveire. Lehet, hogy itt-ott még be is tudunk segíteni, de ez még a jövő zenéje.

Mennyit ajánlott értük? A dupláját fizetem, ha nem szállítod le őket neki, hanem nekem adod... Jól gondold meg, ritkán teszek ilyen kecsegtető ajánlatot... Te is tudod, hogy jobban megérné neked. Vigyázz, gyorsan pereg az idő, amíg hajlandó vagyok rá. Öt... négy... három... kettő...

* Jóízűen felkacagott a történetet hallva és nemet int a fejével. * Nem, köszönöm, nem biztos, hogy ki akarom próbálni. Még pedzegetem a gondolatot, de ahogy a halszagot említetted fordult egyet a gyomrom.. Várjunk csak... Te szereted a halat? A múltkor nem kértél belőle... Hááát. nem lettél szebb, de most már annyira hajléktalannak se tűnsz.

Tévedésbe ne edd felárat kérek, mert a gyémánt porítása elég költséges folyamat. A gyémántot csak gyémánttal lehet igazán jól és szépen, egyenletesen megmunkálni, így érthető a magasabb összeg. Igen, érdekel a szerkezet, egyébként részben belőled élek, ugyan is az egyik legjobb megrendelőm vagy ásványi anyagok terén, de nem a legjobb. Szerintem jó ötletekkel álltak elő, és mivel sok ércre és eszközre is szükség lesz a csákányoktól a fogaskerekeken át a csillékig... Valószínűleg az összes kovácsot le fogja foglalni a feladat a városban. Nem épp fegyverek, de legalább hasznos a munka. na nézzük csak... Ez összesen, ha lefelé kerekítek akkor 11 arany lesz... a felárral együtt, de alkudható.

* Amikor Gil ajánlatot tesz a három kristályra nevetni kezd. * A dupláját? Te Gil? * Kérdezi, majd tovább nevet. Mikor gil visszafele kezd el számolni nagy nehezen, de elmondja az árát. * Kétszáz aranyat ígért a három csiszolt kristályért... Mivel mind a három ritka, így reálisnak tartottam az árakat... Kifizetnél négyszáz aranyat nekem? Van rá tán kereted? * Kérdezi, majd nemet int a fejével. * Még nincs meg mind a három, ha nem találkozunk, akkor már úton lennék a harmadikért... Nos... A Licit 400 aranyról indul... Kíváncsi vagyok mennyire akarod lealkudni.

Orrcsipesz... Túlbonyolítod a helyzetet, már megint. Igazából a halcsata óta nem szeretem. Néha szoktam venni, mert egyes fajoknak a bőre, a pikkelye és a szeme kell a főzetekhez, de másra nem szoktam hasznosítani. Vagy a "lábtörlőim "eszik meg, vagy kint hagyjuk a rágcsálóknak az udvaron. Mindig is díjaztam benned ezt az odaadó őszinteséget... Tudsz bókolni, pedig direkt a kedvedért öltöztem alkalomhoz illően.

Na tessék, és még panaszkodsz, hogy földön futó leszel... Ha jönne egy háború, akkor csak fegyvereket kellene gyártanod... de közben fogynának a nyersanyagok, az élelem, a pénz és a megrendelőid is, tehát még annyi ideig sem húznád, mint egy építkezéssel. Bármilyen szemszögből nézem, te sem járnál túl jól a csatával. * Nekitámaszkodik az ajtófélfának, onnan figyeli Mala ténykedését. * Akkor 29 a személyes motyóimért... annyi szerintem van is nálam, oda tudom adni. * Ellenőrzi a tarsolyát, amiben megcsörrennek az aranyak. * Kiröhögöd a vásárlódat... most meg kellene sértődnöm és inkább máshol keresni. Roppant mód zokon vettem... és ha érzékenyebb lennék? Ebbe bele sem gondoltál? * Kérdezi, de szemmel láthatóan csak játszik. * Persze, hogy van rá keretem... arra van keretem, amire akarom, hogy legyen... * Közli unottabb tónusban. *

Dupláját ígértem, nem fogom megmásítani a szavamat... Ma éjjel megkapod értük a 400 aranyat, de mellé neked is kell teljesítened egy egyszerű feltételt. Bárhogy is hozza a helyzet, ne szállítsd le az ásványokat Balthazarnak... Később se. Kétszer nem kaszálsz ugyanazon, ez meg se forduljon a fejedben. Hamar rájövök, ha trükközöl. Szóval? Megegyeztünk?

Az orrcsipesz nem segít, ha már a gondolat hatására is a fejemben érzem a romlott halszagot. És ha most valami epés megjegyzést kapok, hogy mi romlott a fejemben, akkor utána elintézem, hogy valami romlandó legyen a nadrágodban. * Mondja fe-nye-ge-tő-en, majd elneveti magát. * nem is szoktam túlbonyolítani a dolgokat, csak én az a városnéző fajta vagyok, ha azt vesszük, hogy a cél, menj előre 300 lépést az utcán és menj be az üzletbe... Pedig a hal egyébként nagyon finom, amik az itteni víznyelőkben élnek, azok pedig mesések. Nincs is annál szebb, mint amikor egy üveghal kerül a tányérodra frissen füstölt gombaraguval. * Mondja, közben mivel egész nap nem evett semmit majdnem kordult egyet a gyomra. * Adtam is magamnak egy ötletet vacsorára. Még a múltkor hozattam egy nagy tál füstölt gombát, az valami isteni, még van belőle elrejtve.

Nehogy azt hidd. a hosszú, ínséges háborúk jót tesznek minden gazdaságnak. És tudni kell, hogy kinek adsz el. Egyébként is, szeretem a munkám. megadod a tartozásod? Végre elismered, hogy tartoztál? Nocsak. Kinevetlek, naná, hogy kinevetlek. Mindig öröm és boldogság, ha téged lehúzhatlak, legalább felelőtlenül költekezhetek... Tényleg, akartam is mutatni, hogy mit kaptam... * A műhely egyik asztalához lép, amin egy nagyon finoman megmunkált mechanikus óra volt. A díszítése jellegzetes és finom, mint ami a fajra jellemző. * Gyönyörű nem? Anhorn készítette nekem, megköszönve, hogy mindig első osztályú alkatrészeket viszek neki. Szerintem valami meseszép...

Milyen feltétet akarsz? * kérdezi felsóhajtva, majd nemet int a fejével. * Tudod, hogy nem szeretem, ha valaki megpróbálja megszabni, hogy kivel kereskedhetek. ha így áll a helyzet, akkor maradok a szimpla árnál... Viszont, ha nem feltétel, hanem kérés ez a részedről, akkor már inkább belemegyek. Mond csak miért is akarod ezt ennyire megakadályozni? itt nem csak a béke megőrzéséről van szó, más szálak is mozognak a háttérben nem igaz?

Nem csak feleslegesen bonyolítasz, hanem még a képzeleted is túl élénk... Elfinnyásodsz itt, ebben a "kellemes" füstben. A fejedre nem akartam megjegyzést tenni, azon nincs mit megjegyezni már... Tömören összefoglaltam az eddigi találkozásainkkor. * Elfintorodik a hal említésére. * Inkább kímélj meg a részletektől, én azért el tudok képzelni finomabb fogásokat is. A gombával mondjuk nincs bajom, de jobban díjaznék most egy nagyobb szelet frissen sült marhahúst vagy disznót... valami tartalmasat, nem csak csipegetnivalót...

Nem hiszem, hanem tudom... Ha sokáig tart a csata, akkor egyre több kardforgató esik el, tehát egyre kevesebb fegyver kell. Mivel korlátozódik az idő, amit kint tölthetünk, elfogynak az élelmiszer készleteink valamint a nyersanyagaink, és az éhezés minden körben megszokottá válik. Az éhezés miatt romlik a hozzáállás és a belső viszályok is felerősödnek. A viszályokkal romlik a közbiztonság, ami ugyan több fegyver vásárlására adna okot, de egyrészt nem lesz miből megfizetni, másrészt a személyes bosszúk miatt a képzett harcosokat senki sem támogatná túlzottan. Kevés katonánk van, elsöpörnének minket... Tehát jobb híján egyszerűen be kellene hódolnunk a másik félnek, ha csak nem akarjuk megjátszani a teljes pusztulást. Ha egy maroknyi túlélő is marad, akkor az újjáépítés szakasza bizonyos szintig megmozgatná az ipart... viszont nem gazdagodna meg belőle senki sem, mert a háború által felemésztett összegek nem térülnének meg. Biztos, hogy annyira jól járnál a háborúval? * Tompán ásít egyet. * Bocs... nem most fogok ágyba kerülni, pedig kezdek fáradni...

Álljunk meg egy szóra... nem azt mondtam, hogy nincs tartozásom. Azt állítottam, hogy ennél kevesebb, de ezt máskor elszámoljuk. Megvan a listám, ellenőrzöm rajta az árakat, addig éljek. * Kiveszi a tarsolyából az aranyérméket, amiket letesz az asztalra. * Egy rossz szavad nem lehet, még így is felfelé kerekítek, hogy nem tetszik a díj... * Amikor Mala az órát mutatja, érdeklődve nézi a szerkezetet. * Szép... másra nem is számítottam Anhorntól. Ahogy elnézem, segített benne a kis tanítványa is... * Rámutat az egyik díszítő elemre. * Anhorn nem készít dupla vonallal ilyen mintát...

Nem szabom meg, pusztán üzletet ajánlottam egy igen magas árért... szerintem tiszta lenne. * Felnevet. * Akkor kérés, nem feltétel... nekem az a lényeg, hogy teljesüljön. A béke... * Csak legyint. * Jelenleg nem a béke érdekel. Az amatőr mágusduó nem csak a békét borítaná fel egy erőteljesebb szerkezettel, hanem a komplett szigetet a levegőbe röpítené. Nem vagyok tisztában a pontos terveikkel, de biztosan nem nézegetni akarják, ha ennyit áldoznak rá... Nem tudom, hogy vagy vele... de én kedvelem ezt a helyet, és túl sok mindent szeretnék kipróbálni itt, mielőtt valami szétzúzná. Mellékes tény, hogy én is elég sok mindent tudok kezdeni azokkal az ásványokkal, még ha nem is ahhoz használom fel, amihez ők...

A képzeletem nem túl élénk, hanem pont, hogy megfelelő. Gondolj bele. nagyon sok olyan megbízást kapok, ahol csak feltételeket szabnak meg... Itt van például ez a fegyver is... * Felvesz egy kisebb tőrt az asztalról, melynek hengeres markolatának mind a két végén nyílás van. Az egyikből a tőr egyenes pengéje áll ki, majd ahogy kicsit másképp fogja a penge visszacsusszan és a másik oldalból tör elő. * Aki rendelte egy olyan fegyvert akart, aminél a fogást úgy tudja változtatni, hogy nem engedi el a pengét, mert ilyen téren ügyetlenebb, de a kardforgatásban jó.. Ahogy változtatod a fogást a penge úgy változtatja a helyzetét. Ha ehhez nem lenne fantáziám, akkor nem tudnám kiszolgálni a vevőim igényeit. Disznót, vagy marhát... Mondanám, hogy ha vársz két órát, akkor megkínálnálak vele, mert vacsorára készítek, de elég... fáradtnak és leharcoltnak tűnsz így is, valamiért úgy érzem, hogy nem mennél bele.

A csaták mindig a kellő ideig tartanak és a megfelelő személyek irányítják őket... Állítják nagy történészek, de a történelmet a győzteseink írják. politikával és hadüggyel most ne foglalkozzunk, sajnos a hangulatom ott elment, amikor Balthazárt felhoztad... Még mindig nem értem a cselekedeteit... Hmmm? Miért nem most? Ennyi dolgod lenne még?

Megállhatunk kettőre, de abból az egyik az lesz, hogy a te hibád. Szeretek dolgokat rád fogni. Ellenőrizheted az áraimat, még a kamat is fel van tüntetve minden a kezemből kiadott elismervényen... Nyugodtan számolj utána. Nem... Most tényleg nem lehet, pedig azért egy jó alkuvitát még élveztem is volna... Igen, látszik rajta a keze munkája, az a kisgyerek nagyon tehetséges, a vonalai tiszták és szépek, nagyon jó kézügyessége van, Igazi mester lesz belőle, ha 10 év múlva végez a tanulással. Nagyon jó a tanítója is.

Az üzlet csak a kövekről köttetett, az ajánlatodba nem fogalmaztad bele, hogy feltételeket is szabsz, csak utólag. De, hogy lásd kivel van dolgod elfogadom, viszont ne élj vissza túl gyakran a barátságommal. Balthazárnak az őszinte választ adom arra a kérdésre, ha megkérdezi, hogy hol van a rendelése. Nem szeretem becsapni a z ügyfeleim, így a szerencséd, hogy nem ígértem neki, hogy leszállítom az árut, csak hogy meglátom mit tehetek... A fizetséget nem ma éjjel kérem, hanem holnap, lévén akkorra lesz a birtokomban a 3. kristály, s végzek a csiszolással. Egyébként... Ha már Balthazárnál tartunk... szeretném felhívni a fegyelmed valamire... Ezt az információt ne add tovább, ha egy mód van rá. A fegyverek amiket rendelt különlegesek... Apró, láthatatlan érhálózat szövi át, amit egy különleges méreggel töltöttem fel. A méreg nem vágáskor érvényesül, olyankor ártalmatlan, de abban a hőben, ahogy két penge találkozik egy erősen hallucinogén gázt szabadít fel, amitől az áldozata olyanná válik, mint aki csont részegre itta magát. ha harcolnod kell vele, akkor lágy, rugalmas pengéjű fegyvert használj, az kisebb hőt termel ütközéskor... Vagy szerezd meg az ellenszert... nekem már nincs belőle, de nem nehéz hozzájutni, egy kaktuszkivonat, ami fent a hegygerincen nő.

Azért én nem vetném össze a két képzeletet egymással. Más dolog előre látni, hogy min fogsz dolgozni és érezni egy hal szagát, csak mert elképzelted. Vagy bedugult az orrod a sok füsttől, és már mindent keversz a halszaggal? * Figyeli a fegyvert, közben elismerően bólint egyet. * Szép munka... és praktikus. Taktikailag is előnyös. Ha szorultabb helyzetben hirtelen fogást váltasz, könnyedén lehet kibúvó... A meglepetés ereje igen nagy. * Először csak legyint, majd válaszol a vacsorával kapcsolatos feltevésre. * Ha meghívnál, akkor is kihagynám. Mozgalmas éjszakánk lesz, legalábbis nekem mindenképpen.

A csatákat a megfelelő személyek irányítják? * Jóízűen felnevet. * Ez ostobaság. Ha a megfelelő személyek vezettek volna minden egyes hadjáratot, akkor sokkal több áldozattal jártak volna, és jóval nehezebben dőlt volna el a győztesek személye is... Tehát a győztes túl sokat gondol magáról. * Bólint. * Persze, egyébként sem akartam mélyebben belemenni a részletekbe. Valószínűleg nem fogja egyikünk sem megérteni... talán ő maga sem tudja, hogy mit csinál.

Igen, tényleg sok a dolgom, és látod? Még így is veled cseverészek ahelyett, hogy a lényegesebb pontokon dolgoznék. Már az elején megbeszéltünk mindent, ami a munkával kapcsolatos volt, ez már inkább csak a személyes része... Még akkor is, ha üzletről van szó. Megadhatod neki az őszinte választ, nem zavar. Ha küzdelemre kerülne a sor, nem sok esélye lenne ellenem egy az egy ellen harcban. Az összeget átküldhetem, de akár el is jöhetsz érte személyesen. Egy füst alatt letudhatnánk a "múzeumlátogatást" is. * Utal itt a nála lévő könyvre. * Nem ígérem meg, hogy nem fogom tovább adni szükség esetén ezt az információt, de meglátom, hogy mit tehetek, és mennyire komoly a helyzet. Melyik kaktusz? Vagy egyáltalán melyik méreg? Elég jól kiismerem magam köztük... Egyébként kicsi az esélye, hogy fegyverrel harcolnék ellene, még mindig nem szerettem meg a kardokat. Bőven elég egy tőr vagy a puszta kezem, a többit a mágia elintézi helyettem.

* Eközben Ceki és Rav gyorsan futnak a város utcáin. Néhányszor el is tévednek, de ez az idő az előnyükre válik, ugyanis egy madár röppen oda hozzájuk. Ceki egy levelet kap, amit gondos kezek írtak. Belekapaszkodik a borítékba, tudja, hogy postáznia kell a főnökének. Séléstina üzenetét nem adná ki könnyedén a karmai közül. A rövid bolyongás után végül rátalálnak a megfelelő épületre. Be sem kopognak, szinte beesnek az ajtón, majd hangosan lihegve belekezdenek a mondandójukba. *
Főnök!
Keresnek!
Kuku hazajött!
És hozott egy vendéget is!
Egy sárkány!
Eeeeeeekkoraaaaa!
És csupa fehéret visel!

* Gildas a két segédjére pillant, a tekintete elárulja, hogy nincs éppen lenyűgözve. Felvonja a szemöldökét. *
Mennyi ideje várnak?
Háááát... először is elindultunk...
Aztán egy kicsit eltévedtünk...
A lényegre.
Pár perce...
Talán negyedóra...
Vagy fél... De hoztunk neked valamit! * Odanyújtja a levelet, amit Gildas át is vesz tőle. *
Megyek... Mala, akkor holnap este találkozunk, majd megoldom. Ti ketten maradjatok itt, és várjátok meg a rendelésemet, hamarosan elkészül. * Nem akarja vesztegetni az idejét, így sietősen indul hazafelé. *

-> Gildas háza

az orromat jelenleg égett szag nyomja el... Nem is tudom, hogy kiből árad. * Pillant enyhén célzóan a férfire. * Köszönöm. Büszke vagyok rá. A hatékonysága fontos szempont volt. Így az, aki kevésbé szerencsés bizonyos kézügyességek terén is meg tudja védeni magát. Nem csak neked lesz mozgalmas az este... Én is vacsorázom, utána megyek a dolgomra... Még ércet kell választanom a cégérhez is. Lehet, hogy át kell mennem Anhorn-hoz ötletelni... A tulaj mozgó cégért akar és a finommechanikának ő a mestere.

Szerintem nem... igen, tudom, hogy ostobaság, de van, aki hisz ebben.
Látom látom, persze, hogy látom. Azért jobb, ha vigyázol vele. Attól még, hogy elvesztette az esze egy részét a maradékot jól használja. Jó taktikus és általában egy lépéssel az ellenei előtt van. Nem akarok neked még szép ívet kovácsolni, amit kitűzhetünk a sírod fölé... * Amikor a két kisördög betoppan összeszűkíti a szemeit. * Már megint berontanak... Gil, jobb lenne, ha megnevelnéd őket... Persze persze, akkor este. Borral és vacsorával várj, különben dühös leszek. A bor legyen édes és testes. * Mondja mosolyogva a férfinek, majd ahogy hármasban marad a két kis kobolddal felveszi a kalapácsét és a vállára támasztva közeledik a kis lények felé. * Na... Mit kell csinálni, ha be akartok menni valakihez? * Kérdezi fenyegetően, majd közéjük dobja a kalapácsot olyan erővel, hogy az a két apróság közt megáll a falban. * A következő a fejetek lesz, ha nem viselkedtek... Most még megúsztátok, mert szállítók vagytok... * Gyorsan neki is áll, hogy összekészítse a férfi rendelését. Minél előbb végezni akar, mielőtt a két kobold tönkretenne valamit, vagy megsérülne. * Tessék.. Kettéosztottam, vigyétek el a gazdátoknak.

* A vacsora körülményeire érkező megjegyzést Gildas helyett már a két kobold memorizálja. *
Milyen vacsorát készítsünk?
Sült hús?
Zöldség köret?
Gooooomba?
* A nő baljósan közeledik feléjük, így óvatosan hátrálnak egy lépést. A kalapács közöttük landol, összehúzzák magukat annyira, amennyire csak tudják. *
Ko-kopogunk? * Kérdezi bizonytalanul az egyik. *
Köszönünk? * Tetézi a másik. *
Bocsánat...
Nagyon siettünk.
Fontosnak tűntek a vendégek.
Ugye nem ölsz meg, mint a falat?

* Átveszik a csomagokat, majd kihúzzák magukat. * Igenis, asszonyom! * Már indulnak is az ajtó felé, amikor Ceki megáll. * Véletlenül hallottuk, ahogy beszéltek a kaktuszokról...
A főnök biztosan örülne, ha tudná, hogy melyik kaktusz kell...
Elárulod nekünk?

* A két kobold kérdésére, csak kicsivel később válaszol. * A sült hús gombás mártással és valami köret tökéletes lenne. mondjuk valamilyen házi tésztával. Bár tudom, nálunk a gabona elég drága, de én úgy is megérdemlem. Aztán finom legyen, el ne sózzátok nekem... * Mondja szigorúan, majd elmosolyodik * Nem, nem bántom többé a falat, emiatt ne aggódjatok. Igen.. kopogtok, megvárjátok, amíg elhangzik, hogy tessék, vagy nyitva, vagy az, hogy szabad, esetleg, hogy gyere vagy gyertek be, utána bejöttök és éjszaknak megfelelően köszöntök... * Ahogy a koboldok kihúzzák magukat aprót biccent, majd már engedné útjára őket, amikor a kérdést megkapja. * Persze, természetesen... Leírom nektek egy levélkére, így nem felejtitek el. * Papírt vesz elő, majd ráfirkant két szócskát. * könnyű megismerni, szép, kék virága van, piros tüskével... Dararo Amynomous. Szerintem ismeritek, a kaktusz maga nagyon buci, a zselés, géles belső részből néhányan lekvárt főznek, nagyon egészséges csemege és nem okoz semmi utóproblémát, mint a társai.

* Rav és Ceki szaporán jegyzetelnek... legalábbis fejben, a vacsorát illetően. * Sült hús...
Gomba mártáááás...
Tésztaaa... azért még fel kell menni... * Ceki gyomra hangosan kordul, ezzel jelezve, hogy már elképzelte a vacsorára készítendő csemege illatát is. *
Dedede... minket se bánts...
Légysziiiiiiii... * Ezt elvékonyított hangon teszik hozzá, kérlelő tekintettel. Átveszik a cetlit, amibe Rav kapaszkodik bele úgy, mintha élete múlna rajta. *
Köszönjük szépen a... cuccokat!
És a cetlit!
Cserébe nagyon finom lesz a kaja!
Jó munkát!
Szép estét!
* Búcsúznak, ahogy lassan kihátrálnak a műhelyből, majd hazafelé masíroznak. *

* Mala először csak halkan nevetve intett a távozó koboldok felé, majd nemet intett a fejével. * Alaposan meg kellett volna rugdalnom őket a fene vigye el. nem igaz, hogy nem lehet becsukni az ajtót... * Halkan felsóhajtva indult el a két kis teremtmény után, majd amikor a fa ajtót becsukta visszatért a munkájához. A korábban szerzett két ásványt a szempontoknak és utasításoknak megfelelően megcsiszolta, majd egy-egy bársonnyal bélelt dobozkába helyezte. A kész kristályokat egy két lakattal elzárt hatalmas fémládába tette a többi értékhez, majd azt lezárva kiáltott szolgájáért. Egy gyors tisztálkodás és étkezés után felöltözött, majd a haját feje tetején összekötve az övére egy hosszú tőrt tűzve indult meg a kőóriással a harmadik kőért. *

---> A földalatti város- Utcái

*Még a felkelő nap első sugarai előtt beért a föld alatti városba. Célirányosan vezette a lovát, szerencséjére a sötét elfek szinte már mind otthon voltak és alváshoz készülődtek, így nem sokan látták, ahogy a Loriniel család egy tagja, koszosan, vérfoltosan, komor ábrázattal ügetett Mala háza felé. Bár feltette a csuklyát, ruhája és gyönyörű lova egyből elárulták származását. Nem akart szemtanúkat. Ha mázlija van, akkor a családja már régen lefeküdt aludni, így nem fogják észrevenni, hogy később ér haza.
Malával üzleti ügyeik révén ismerkedett meg. Az apja általában páncélokat, fegyvereket, pajzsokat rendelt tőle, míg Theta és édesanyja az ékszerekben volt érdekelt. Mala készítette a sziget legcsodásabb gyűrűit, nyakékeit, függőit, fülbevalóit, így Thetáék folyamatosan visszatérő vendégek voltak. Az utóbbi időkben Theta többször is megfordult a házában, hogy beszélgessenek, elmélkedjenek, és megvitassák az élet nagy dolgait. Úgy gondolta, talán Malánál egy kicsit meghúzhatja magát, míg a Loriniel ház teljesen álomba szenderül, kicsit rendbe szedheti magát, majd beosonhat és úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
A ház előtt leszállt a lóról. Jobb híján egy kiálló sziklához kötötte a kantárt.

Megigazgatta a ruháját, majd bekopogott Malához. Reménykedett benne, hogy otthon legyen a nő. Fülelt, de nem hallott bentről mozgást. Ismét bekopogott.*