A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

* Khaled Séléstina vonásait figyeli, miközben hallgatja. Ha lehetséges egyáltalán, akkor az elhangzottak még inkább zavarba hozzák. Szomorkásabb pillantással néz a nőre, majd óvatosan a vállára teszi a kezét. * Sajnálom, hogy felhoztam... Sejtettem, hogy bonyolult, csak nem gondoltam ennyire annak... * Megvakarja a tarkóját. * Én nem értek túlságosan az ilyesmikhez, de... ha te sem tudod és kellemetlen a helyzet, akkor miért nem kérdezed meg? Szerintem nincs vesztenivalód. * Bátorítóan mosolyog. * Úgy értem... az látszik rajtuk, hogy kedvelnek téged... szóval... Nem hiszem, hogy megharagudnának. * Elgondolkozik. * Amíg itt vagyunk, addig próbálok nem zűrt csinálni... azaz nagyobb zűrt. Óvatos leszek... És tényleg ne haragudj, amiért kíváncsiskodtam... * Felkel az ágyról. *

Ideje lenne lepihennünk, nem? Fáradtnak látszol... és én sem pihentem sokat, mert egész délután a szarkát kergettem. * Elindul az ajtó felé. * Ha kialudjuk magunkat, akkor sok mindent tisztábban látunk... legalábbis apa mindig ezt mondta nekem és apunak állandóan igaza van. * Közli mosolyogva. *

Pihend ki magad! * Köszön el Séléstinától, és halkan átsurran a másik szobába. Ott lehuppan a puha ágyra, elfekszik és betakarózik. Hiába van idegen helyen, rövidesen elnyomja az álom. *

*Kedvesen pillantott rá a szavainál, de amikor azt ajánlotta ,hogy kérdezze meg ,ahogyan belegondolt teljesen elvörösödött. Nem lenne képes rá...mert akkor vissza kérdezhetnének ,hogy miért? És erre a miértre, még ő maga sem tudna válaszolni. Zavartan pillantott maga elé, majd kedvesen elmosolydott. Bár Gaia kegyesebb lenne most hozzá. *
Lesz ahogyan lesz..nem igaz Khaled?
*Pillantott rá kedvesen, bár szemeiben látszott ,hogy valami megértő mosolyra, vagy szóra vár. A következő szavainál, felkuncogott.*
Apukádnak igaza van...az enyém is ezt szokta mondani!
Ne mondj ilyet. Semmi rosszat nem tettél. Örülök ,hogy itt vagy. Jóéjt Khaled!
*Nézte ahogyan kimegy s intett még neki. Aztán egyedül maradt. Sóhajtott kicsit, idegen helyen volt. Körbe pillantott. Nem félt, és igazából tetszett is neki...csak ez a beszélgetés felszínre hozta a sok kérdést a fejében amit nem értett.*

*Eldölt az ágyban, megigazgatta a szoknyáját ,majd magára húzta a takarót. Szinte elbújt a sok kavargó dologtól. Ekkor hallott meg valamit amire lehúzta lepetten a paplant a fejéről. Felült s látta ,hogy egy sötétben élő növény néz vissza rá. Hallott róla, hogy ebben a környezetben honos, de még sosem látott.*
No lám...valaki elfoglalta a szobát!
Bocsáss meg..nem szerettem volna tolakodni.
Nem gond..nem gond, ritkán van erre fele vendég..főleg hölgy. A két Raghnall meg úgye nem nevezhető annak. A két csibész kobold sem jobb...sosem néznek rám! Kellemetlen alakok, ha a fiatalabb Raghnall nem ápolna...vagy nagy ritkán locsolna..már nem lennék...pedig azért velem nincs sok gond..elhiheted. Bár múltkor az a rágcsáló...vagy nem tudom mit hoztak most haza háziállatnak, majdnem levert.
*A lány csak hallgatta megdöbbenve ,majd kicsit kuncogott. Szinte el is felejtette azt ami nyomja a szívét. Ledölt s nézte kedvesen a növényt. Úgy beszélt még vele*
Mesélsz még nekem kicsit?
Mi a neved kishölgy?
Séléstina...és neked?
Büdinek hívnak..pedig nem is vagyok az...ez megint csak annak a két bolodnak a szava. Azok ketten egyszer majdnem levágták a levelemet! Pedig az nagyon különleges levél volt. Tudod meddigvártam rá ,hogy megnöjjön? Hihetetlen..erre játszanak az ollóval és... KÉSZ RÉMÁLOM VOLT! No....ahh.mindegy. Az igazi nevem amúgy Odang.
*A lány elmosolyodott. Ahogyan a növény, csak beszélt..és beszélt Gildas jutott eszébe. Az pedig, ahogyan késöbb néha fogalmazott..vagy mesélt a csenevész háziállatról, akkor Kuku. De a két bolondnál tudta ,hogy Rav és Cekiről van szó. Elmosolyodott gyengéden.*
Tudod, annak idején amikor idekerültem, akkor Abraxas úr is itt volt még. Manapság nagyon ritkán látom..sőt szinte soha! Pedig szemrevaló egy fiatalember, egyszer találkoznod kellene vele! És magas, nagyon magas! Na jó..ez tőlem furán hangzot, hiszen nem vagyok nő...sem szeszélyes, de azért növény létemre megállapitom ha valaki ilyen vagy olyan. Jöhetne pedig többet is, dehát itt a családi kötelékek mások...nem úgy ,mint nálunk. Még hagyma koromban láttam utoljára az anyámat..habár nem panaszkodom. Volt egy időszak, amikor a konyha ablakában voltam... hát ne tudd meg hány csinos kis tulipán féleséget láttam..pedig azok nem föld alatti növények! És mégis! Olyan csinos kis vékony száruk volt ,hogy a szemem kifolyt! De a virága....Isteni....Gaia nem teremt szebbet. Aztán az kövér bolond leverte a társamat .... a vékony meg kiégette azokat a tulipánokat...hát nem is kell mondanom ,hogy az úr, a fiatalabb Raghnall akkor hozott ide....de itt meg ritka a látógatom.
*Ezután elhallgatott ,mert észrevette ,hogy a lány csendesen szuszogott. Csendesen de mosollyal, felé fordulva. Sóhajtott ,majd elmosolyodott megrázva kicsit leveleit.*
Szeszélyes nőszemélyek....

* Jópár óra eltel mire felkelt. Apró fényre nyitotta ki a szemeit, habár a nap már nem sütött, sőt alapjáraton sosem ért el ide. Talán csak végetért az az idő, amire szüksége volt a pihenésnél. Amint felkelt nyújtozott kicsit s aranyosan törölgette a szemeit. Előre nézett picit ,majd sóhajtott egy kedves mosollyal. Eszébe jutott az amiről Khaleddel beszéltek ...nyomta még a lelkét..de nyugodtabb volt. Hát igaza volt.*
Ahh... Odang...hát jóreggelt.
*Kelt ki az ágyból s megigazgatta magán a ruhát ,majd elkezdte ugyan ezt tenni az ággyal is. A nővény hirtelen emelte felé leveleit.*
Hát a kisasszony végre felkelt! De nem reggel van..nem ám! Megijedtem félig ,mivel azt hittem lyukat beszéltem a hasába és azért aludt el...de örömmel látom nem így van! Meséltem már ,hogy mikor még a konyhában voltam, véletlenül az egyik bolond összekevert egy füszerrel és megmérgezte a társát? Mivel én mérges nővény vagyok, bizony ám! Az egyik legerősebb! *Szinte érezhető volt a hangján ,mintha vigyorogna.*
De persze az úr hamar előkerült és megoldodott minden. Tényleg....biztos még alszanak, nagy a csend.
Az jó...mivel én szeretnék sütit csinálni most nekik.
Hát akkor a kisasszony ne nyúljon a növényekhez a konyhában!
Úgy lesz, igérem!
*Nevetett kicsit fel ,majd még közelebb hajolt a növényhez.*
Én vitéz mérgező növényem...vigyázz magadra Odang, amíg lent vagyok.
*Mosolyodott el ,majd kihúzta magát. A növény egy pillanatra csendben maradt.*
Gyere még vissza, jó? Kéérlek, ritkán tudok valakivel így beszélni..mások engem itt nem értenek! Pedig Gildas úrak sok mindent mesélnék amit látok! Ma délután például az ajtó nyitva volt és valami meztelen alak suhant el előtte! Majd kisült a szemem...vagyis kisült volna ha lenne........
*Meglepödött a hallottakon. Biztosan Kukuról volt szó, majd kicsit nevetett. Igy ment az ajtóhoz. ott még vissza pillantott.*
Majd jövök még Odang!

*Lassan lépkedett le a lépcsőn. Tényleg nagy csend volt. Halkan lépkedett ,nehogy valakit felébresszen. Éppen elment a nappali előtt ,hogy bejusson a konyhába, mikor megtorpant. Hosszan nézte a férfit, keze az ajtófélfának támaszkodott. Szemei kedvesé válnak. Nem akarta felkelteni, hogy jöjjön kuktának, pedig megnézte volna. Csendesebben sétált kicsit beljebb ,majd leguggolt elé s nézte egy picit. Úgy gondolkodott el. nem csinált semmit, csak nézte, mintha ettől várna választ a kérdéseire.*

* Gildas jó néhány órán át mélyen alszik, szinte teljesen mozdulatlanul. Az ajkai elválnak egymástól, hangosan szuszogva veszi a levegőt. Szemmel láthatóan nyugodt, talán még valami kellemeset is álmodik, mert a szája sarka gyanúsan felfelé görbül. Egyszer felébred, de csak arra, hogy a haja fojtogatni kezdte. A rakoncátlan fonatot átdobja a karfán, így szabadítja meg magát az álmaiban hirtelen felbukkant kígyótól. Kicsit helyezkedik, a kinyújtott lábait keresztbe teszi, a karjait pedig a mellkasán teszi keresztbe. Így pihen egészen alkonyatig... *

* Alkonyt tájt az álmok kezdenek elfoszlani. Félig éber állapotba kerül, még nem nyitja ki a szemét, de meg van győződve arról, hogy figyelik. Valaki vagy valami áll mellette... Először Rav és Ceki jut eszébe, de hamar elhessegeti a gondolatot. Azok ketten kint vannak a városban és vagy bevásárolnak vagy a ruhákat tisztíttatják ki. Lassan kinyitja a szemét, számára a nap első látványa igencsak kellemes: a kedves zöld szempár. Séléstina szemébe néz, akaratlanul is elmosolyodik. Az előző nap fáradsága, a haragja egészen távolinak tűnik ebben a helyzetben. * Szia... korán felébredtél... * Mondja csendes hangon, kissé talán álomittasabb tónusban. Felül a kanapén, elnyom egy tompa ásítást. * Elnézést...

* Igazán csak most kezdenek benne tudatosulni a történtek, így felteszi a számára legevidensebb kérdést. * Valami baj van? Gondterheltnek tűnsz... Sikerült aludnod legalább egy keveset? * Arrébb helyezkedik, így invitálva maga mellé a nőt. *

*Mikor a férfi rápillantott egy pillanatra meghökkent s belé fagyott a szó. Azt hitte mélyen alszik, zavartan pillantott rá s maga előtt járatta a kezeit. Ám ebben a kellemes pozicióban ,majdnem le is ült fenékkel a földre. Épp megtartotta magát.*
Sajnálom, nem szerettelek volna felkelteni! Azt hittem alszol!
Nem tudom mennyire korán...igazából azt sem tudom mennyi az idő..de összebarátkoztam egy kedves kis mérgező növényel a szobában.....

*Látta ,hogy felül s mutatja ,hogy üljön csak oda. Zavartan pillant az üres helyre....talán jobb lett volna ,ha mégsem beszélnek erről Khaledel! Aprót sóhajtva ,de mosollyal ült le s nézett maga elé. Úgy tűnt kicsit megszeppent ,majd mégis egy kis mosollyal pillantott maga elé.*
Igen...persze, elnyomott az álom..és ki is aludtam magam! Nem érzem magam fáradtnak...és...igazából igen.. minden rendben. Csak.....
*Kezdte el s ajkába harapott. Nem tudta el kellene e mondania. Az elf fiú szerint nem lenne gond, de azért ez kellemetlen téma.* Hát..szóval...
*Igazított a haján kicsit, fészkelödött, látszott ,hogy zavarban van.*
Tudod....én..szóval......észrevettem..hogy mennyire jól kijöttök Kukuval! És ezzel semmi gond nincs, ne érts félre! Én is nagyon szeretem Kukut...habár nem úgy ,mint te...de azért fontos nekem....csak... most így ezzel a tudattal..szóval...
tényleg nem szeretnék sokáig zavarni.... biztos kellemetlen, kicsit máskép viselkedni, mert vannak itt... hiszen ez..nem hétköznapi dolog.
*Zavartan mosolyodott el. Olyan hirtelen, és gyorsan beszélt ,hogy nem is hagyta a férfit közbeszólni.*
De értsd meg, hogy nem itélem el! Semmikép sem! Úgyan igy fontosak vagyok nekem!
*Pillantott hirtelen rá nagy szemeivel. Lehetett rajta látni, hogy őszinte, és nehezére esett kinyögni, de megtette. Izgatott volt, mivel idegességében keze kicsit remegett, de mindez alatt fehér arcán kedves kis pir ült.*
A puszi...meg kedves dolog volt tőled, mint baráti nyugtatás...nagyra értékelem..habár akkor is megleptél vele.
*Azzal csak nézte hosszan a sárgás szemeket. Aminr rájött ,hogy mennyi mindent mondott, és valószínüleg hirtelen támadta le a férfi szinte levegőért kapott. Ilyen ostobán viselkedni még sosem viselkedett, de annak is érezte magát. ostobának. Hirtelen pattant fel mielőtt mondhatott volna valamit. Szája elé kapta a kezét.*
Gaia nevére...sajnálom..sajnálom! Jobb ha megyek sütit csinálni!
*Fordult hirtelen a konyha felé.*

Nem ébresztettél fel, emiatt ne aggódj... alkonyatkor mindig felébredek, a szokások. Volt egy hosszabb időszak régebben, amikor ébresztőre keltem, és berögződött. Ha nem kell mennem, akkor is felriadok és egy óvatlanabb pillanatban elkezdek készülődni és kapkodni. Szerencsére az esetek többségében időben rájövök a turpisságra, néha visszafekszek szundítani egy-két órát, de most nincs rá szükségem. * Legyint szórakozottan. * Odang? Párszor már megmentettem a biztos haláltól, hálás növény. A konyhában lenne a legjobb helye, de ott nem sokáig lenne egészben Rav és Ceki miatt... a pincében örülnék a társaságának, ott viszont a levegő lenne rossz neki, úgyhogy marad az emelet. Szeretem azt a növényt, kellemes az illata és szépek a levelei... ráadásul elég sok főzethez használhatóak az elszáradt és ledobott hajtásai is.

* Séléstina zavara meglepi, lopva végigpillant magán, hogy esetleg a megjelenése okozza-e ezt, de nem. * Örülök, hogy jól pihentél... a tegnapi nap mindenkinek kimerítő volt. * Már éppen kérdezne, de a lány önként kezdi hadarni a viselkedésének okát. Gildas tekintetére őszinte meglepetés ül ki, hirtelen nem tud reagálni sem, így szokásaival ellentétben, csendben hallgatja végig a megállapításokat. A tekintetük találkozik, tudja, hogy mondania kell valamit sürgősen. A sokk csak akkor kezd oldódni, amikor Séléstina felpattan a kanapéról. Gildas hirtelen feláll, elkapja a lány csuklóját és odahúzza magához. Szorosan átöleli, behunyja a szemét. Halkan felnevet, a nevetése hamar csillapodik. * Ezt jól megcsináltuk... Kuku elérte a célját. * Séléstina szemébe néz, de nem engedi el továbbra sem. *

Köszönöm, hogy elmondtad ezeket nekem... így legalább tisztázhatjuk a helyzetet. Abban igazad volt, hogy Kuku tényleg fontos nekem, de nem annyira, mint gondolod... Ha... a hosszú hajam tévesztett meg ennyire, inkább levágom. Puszta praktikai okokból tartottam meg, mert ha nagyobb anyagot formázok, akkor gyorsabban vehetek fel aránytalanul magasabb vagy szélesebb formákat... Kuku... amióta először láttam, folyamatosan bosszant, idegesít és előszeretettel hajszol bele a legkellemetlenebb helyzetekbe. Már többször megfogadtam, hogy meg fogom nyúzni... és ez a gondolat talán egyre jobban érik. * A hanglejtésén érezhető, hogy valószínűleg nem fogja bántani a lakótársát. * Csak szállást, ételt és az élethez megfelelő körülményeket adok neki... Talán barátnak nevezném. Ha az ellenségem lenne, akkor nem maradnék vele egy fedél alatt. A tegnapi napig nem azok között tartottam számon, akikhez fordulhatnék valaha is... biztos voltam benne, hogy cserben fog hagyni rövidesen... amit a csatában tett, meglepett. Talán egy kicsit elnézőbb leszek vele szemben, amíg újból ki nem hoz a sodromból, de semmi több. Nem vonzódom a férfiakhoz... végképp nem hozzá. Idősebb lehet nálam, de úgy viselkedik mint egy gyerek vagy rosszabb. * Pár pillanatra elhallgat, majd folytatja. *

Ami a csatában történt... tudom, hogy hirtelen voltam. Tisztában akartam lenni vele, hogy valóban ébren vagyok-e, de javarészt más állt a hátterében. Szerettelek volna megnyugtatni és... hálás voltam azért, mert aggódtál értem. Akkor és ott ez tűnt a helyesnek, és most sem gondolom másként. Ha bármi történt is volna azután... csak tudatni akartam veled, hogy megpróbálok vigyázni rád és fontos vagy nekem. Néhány napja ismerjük egymást, de olyan érzésem van melletted, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna... Keveset tudok rólad... szeretnélek jobban megismerni... feltéve ha nem veszed tolakodásnak egy alakváltó közeledését.

Szerencse, hogy kimondtad... ha nem így történnek a dolgok, akkor valószínűleg még sokáig nem beszéltem volna ilyen nyíltan. Eras-nak valamilyen szinte igaza volt: ódivatú vagyok, és talán nem tudom igazán, hogyan bánjak a hölgyekkel. Inkább praktikus, mint romantikus... * Az utolsó pár mondatát mosolyogva teszi hozzá, többnyire komolytalanul, hogy oldja a hangulatot. *

*Amint érzi ,hogy karját megfojgák ,majd ellentétes irányba kerül mint ahogy tervezette, lepetten tekint maga elé, ám a döbbenetett az okozza, amint szinte másodpercek tört része alatt két kar szorosan vonja magához s öleli át. Keze jobbára a férfi melkasán pihen, habár igazából fel sem fogja még a dolgokat. A döbbenet jobban tompitja a tudatátt. A nevetésre zavartan pillant rá. Érezte ,hogy ostoba, de hogy ki is nevessék, az bántó..... elég ha ő így gondolta. Aztán találkozik a tekintetével, s csendesen, nézi. Eszébe jut amit Khaled mondott.*

*Csendben hallgatja végig és csak a férfi szavai alatt kezd el világosodni a helyzet felé, s leginkább az ,hogy Kuku szeret játszani velük. Zavartan pillantott rá ,mivel még mindig ölelte. Amint a hajáról volt szó ,megrázta a fejét.*
Nem..nem egyáltalán nem a hajad...igazából nem zavart eddig sem....nem emiatt....fura lennél hirtelen..rövidebb hajjal..
*Motyogja ,ki érzi a férfi hangjából ,hogy nagyon jót szórakozik a dolgokon. Amit mond Kukuval kapcsolatban, s amit gondol kicsit más. Bármilyen apró fenyegetés ellenére, tudja ,hogy nem bántaná. Amint az egyik része tisztázódik a dolgoknak kedvesen elmosolyodik. Valamiért úgy érzi kicsit megkönnyebbült, habár eldöntötte már rég ,hogy nem zavarn az sem ha ők.......de persze ez így megint más.*
Kuku amúgy nagyon rendes....tudom ,hogy csak mondod..de ne bántsd...habár...azt hiszem, amikor rászólsz, azt szereti....

*A hozzá füzött szavaknál beléfagyott a szó. Kinyitotta ajkait ,hogy mondjon valamit, de nem tudott mit. Zavartan mosolyodott el s úgy pillantott rá zöld szemeivel hosszan ,majd lesütötte őket.*
Nem is tudom mit mondhatnék.....
*Kezdte majd elhallgatott pár pillanatra. Ez a másiknak hirtelen üthetett, de igazából csak elgondolkodott.*

Én....én is hasonlóan érzek....igazából...csak akkor, értettem meg...amikor...az történt a csatában. De..most..így..nem tudom mit mondhatnék...még...nem éreztem pontosan ilyet.
*Félve pillant fel rá, s ismét igazít egyet a szőke tincsén.*
De....örülnék, ha jobban megismerhetnélek...és a közeledésednek is. Ha gondolod....
az meg ,hogy alakváltó vagy...vagy más...szerintem nem jelent semmit..legalábbis nálam...

*Lassan rápillantott az őt ölelő kezekre, most már kicsit vörösebb volt.*
Szóval....ha nem engedsz el..nem tudok sütit csinálni.....de ha érdekel...jöhetsz velem és lehetsz kukta....
De...*Sanditott rá.* Most...amúgy..komoly voltál...vagy...szórakoztál? Mert értékelem a póénokat...csak...az ilyennel engem zavarba lehet hozni és.......viszont ha póénkodtál...akkor...é..én is...*elgondolkodott ,majd sóhajtott feladva.*
Megint ostobaként viselkedek......nem szoktam ilyen lenni....*Motyogta maga elé.*

* Az időt, amíg Séléstinát a karjai között tudhatja, nagyon is kellemesnek ítéli meg... az okot és az idevezető utat kevésbé, de hagyja eltörpülni a pozitívumok mellett. * Ne neheztelj rám azért, amiért kinevettelek... Nem volt szándékos. Utoljára akkor sokkolt le ilyen szinten információ, amikor a bátyám ittasan bejelentette, hogy a löttyedt ananász, amit a hóna alatt szorongat, az új neje... akasztott rá fülbevalót is. Nem számítottam rá, hogy ilyesmi állhat a háttérben. Helytelen. Nem akartam erre gondolni, mert a sok játék után fel sem dolgoztam teljesen a történteket. Kuku szeret játszani... és sokszor észre sem veszi, hogy elvetette a sulykot. Az tetszik neki, hogy felbosszant és borsot törhet az orrom alá... legalábbis a megfigyeléseim szerint. * Nemet a fejével. * Hagyom, hogy az ágyamban aludjon, amíg én a kanapén pihenek, nem lenne túl következetes ezek után bántanom. A legrosszabb, ami történhet, hogy kiabálok vele, és sértegetem... de nem olyan védtelen, mint amilyennek előtted mutatja magát.

* Ahogy a lány lesüti a szemeit, Gildas-ban megfogalmazódik egy válasz lehetőség. Legbelül azzal a gondolattal nyugtatja meg magát, hogy kellemetlen helyzetbe hozta Séléstinát, és a lépése sem volt logikus. Feleslegesen reménykedett pozitív visszajelzésben, mert amíg ő alakváltó, a sötétség egyik teremtménye, addig Sélés a fényé. Túlságosan is különböznek: a hozzáállásuk, a jellemük, ráadásul... - A fejében kerekedett pillanatnyi káosznak a csendes hang vet véget. Egyik kezével elengedi a lányt, gyengéden, óvatosan simít végig az arcán, mintha attól tartana, egyetlen érintésével összetörhetné. * Ne erőltesd... Hirtelen alakult így, nem akarlak sürgetni, vagy toporgással kizsarolni egy nekem kedvező választ. Az nem az én stílusom lenne, vagyis nem egy ilyen helyzetben. Tisztában vagyok vele, hogy korai volt tőlem egy ilyen megnyilvánulás és alaptalannak tűnhet...

* Lassan elengedi az elfet, de nem lép távolabb tőle. * Őszintén beszéltél velem, az volt a legkevesebb, hogy viszonoztam. Ilyesmivel nem szívesen viccelnék; ha nem is tudom hol a határ, azért sejtem. * Nemet int a fejével. * Egyáltalán nem viselkedsz ostobaként, csak zavarban vagy... Igazából azt hiszem, mind a ketten zavarban vagyunk, mert egyre sutább megjegyzések jutnak az eszembe. * Az utóbbin halkan felnevet. * Attól függetlenül, hogy tapasztalatlan kölyökként kezdtem viselkedni melletted, örülök, hogy beszéltünk ezekről. Így azért talán egyszerűbb mindkettőnknek...

* Halkan felsóhajt. * Ami a sütit illeti... szívesen segítek. Könnyedén vehetsz revansot is rajtam, mert lehet, hogy a főzetekhez értek, de az ételekhez egyáltalán nem. Az egyetlen felismerhető alkotásom egy adag rántotta volt, de az íze annyira szörnyűre sikeredett, hogy a patkányok sem ették meg, miután kitettük nekik az egyik sikátorba. Te vagy a főszakács, én tényleg csak kisegítek...

Nem neheztelek rád....igazából. *Majd a következő információk hatására, halk nevetés hagyja el ajkait.* Odang mesélt a bátyádról...de inkább a másik oldaláról. Nem is tudom ,hogy lehet ezt az információt feldolgozni, nem találkoztam még senkivel, aki mondjuk egy ananász tett meg a feleségének.
Ezek után...elhiszem amit mondasz. Bár Kuku nagyon aranyos...és sokkal okosabb ,mint gondolnánk. Abban igazat kell neked adnom ,hogy korához képest, olyan ,mint egy kisgyerek...ez illik a magasságához is, de talán azért...mert eddig egyedül volt.....most meg végre, vannak mellette.
*Mondta csendesen, de kedvesen.*

*Amint elengedte csak nézte. A szavai, a gyengéd érintése, a viselkedése, mind azt árulták el neki, ,hogy tényleg nem viccel. És valahogyan érezte is,de túlságosan friss volt ez a dolog, és hirtelen nem tudta mit mondhatna. Elmosolyodott, mialatt maga elé pillantott. Most, mikor ugy érzi kicsit megnyugodott, újra viszhangoznak a fejében a férfi szavai. A vallomás. Lassan pillant ismételten rá, ekkor fejezi be ,majd nevet fel kicsit, erre a lány is halkan felnevet. Igen, ez volt a tökéletes szó most rájuk...suta.*
Ne érts félre Gildas.... ez nem erőltetés....
* Lépett egyet előre ,majd két megfogta a férfi kezét gyengéden. Egy ideig nézte a kezüket ,majd ráemelte a tekintetétt. Az most már sokkal kedvesebb volt, nem annyira zavaros.*
Én....én mint mondtam, hasonlóan érzek. Mert amikor veletek vagyok...amikor veled beszélek...minden más lesz.
*Magyarázta, és így is érezte....igyekezett sutasága ellenére, összetetebb mondatokat allkotni, nem mint egy szívbajos, az előzőekhez mérten.*
Akkor is rettenetes megijedtem amikor Kuku megsérült a harcban...de amikor téged ott láttalak... az fájdalmasabb volt. *Komorodott el egy pillanatra.*

És ez így tökéletes is! Amúgy is az én dolgom elkészíteni!
*Mosolya boldogabb volt ahogyan úgy tűnt a félreértések rendeződtek. Eddig még mindig nem engedte el a kezét. Valahogyan biztonságban érezte magát mellette. Végül lassan mégis elengedte, nem akarta hosszan zakaltni még...ezekkel. Így indult el a konyha felé*
Csak azt keverd majd össze amit mondok.
*S amint beértek körbe pillantott.* Ohh... ...

Néha még megkérdezem tőle, hogy van a kedvenc "sógornőm", de olyankor átlagban megpróbál játékból felképelni... és henceg vele, hogy legalább az illata jó volt. Egy másik ismerősöm a felmosórongynak kérte meg a kezét... nem akarom tudni, hogy mi az az alkoholmennyiség, ami után ilyesmiket hallucinálnak... * Miközben a növényen gondolkozik, felderül a pillantása. * Odang valószínűleg csak a bátyám nemesebbik oldalát emeli ki. Nagyhangú, hirtelen haragú, szereti a feltűnést, általában jókedélyű... és imádja a mulatságokat. Az utóbbi elég sokszor meg is látszik rajta, de inkább nem firtatnám.

* Ahogy Séléstina megfogja a kezét, a szemébe néz. Határozottan, szorosan tartja a lány kezét, de ettől függetlenül nem durván. * Tudod... amikor megláttalak a csatamezőn, megállt bennem az ütő. A sárkány gyógyító, akihez küldtelek is, előtte szólt, hogy egy mágiahasználó van a föld alatti járatokban, és őt akartam megkeresni... vagyis Eleikát, mert úgy gondoltam, ha ő elbukik, akkor vége a harcnak is. Nehéz döntés volt, nem szerettelek volna otthagyni... Gaia a mi oldalunkon állt, mert senkinek sem esett komolyabb baja... * Egy rövid ideig hallgat, de folytatja. * Azt mondják, hogy a sötétség mindig keresi a fényt... sosem vettem ennyire szó szerint, mint amióta megismertelek. * Hagyja, hogy a nő elhúzza a kezét, mert nem akar semmit sem elkapkodni, és szeretné biztosítani arról, hogy nem csak játszik vele. *

* A lány után indul el a konyhába, odabent igencsak meglepő látvány tárul a szeme elé. A pulton egy kisebb rekesz szeder várakozik, mellette egy zsák liszt, fűszerek, tojás és édesítők felsorakoztatva. * Úgy látom, alapos munkát végeztek... * Oldalra pillant. * Abban, hogy mit hol tartunk szintén nem tudok segíteni... a fűszereket megtalálom, de... mást nem igazán. Régen jártam itt. A legutóbbi reggelinél avagy vacsoránál alig találtam meg a poharakat is... * Teszi hozzá csendesebben. A konyha nem az ő terepe, hagyja kibontakozni Séléstinát. * Kuku lemarad egy ilyenről... bár amilyen jó időérzéke van, pillanatokon belül felbukkan az ajtóban kacagva... * Nekidől az ajtófélfának. *

Nem tudom elképzelni. Mondjuk én nem is iszom igazán alkoholt...de szerintem egy nőnél, egy hasonló cselekvés ,nem is olyan mulatságos vagy szép.
Igen.. a nemesebbiket..de ahogyan leírtad...kicsit Eras Gressil jut elsőre eszembe róla...habár, talán tájékozottabb.

Tetted a dolgod....mégis megvédtél. Nem is kérhettem..kérhetnék többet tőled. Igyekeztem nem útban lenni.
Azt a hangot én is hallottam.... bár nem tudtam ,hogy a gyógyitó mondta. De túl erős volt a fekete mágia.....
*Kedves mosollyal, de szerénen sütötte le szemeit az imént. Még a kezüket ,nézte ,majd szavaira lassan pillantott fel. Ő is hallotta ezt a mondást, bár a másik részét. Megdöntötte a fejét egy mosollyal mialatt kezük elvált egymástól.*
És a fény is keresi a sötétséget, mert együtt egyenlők.

*A konyhában hosszan körbe pillantott ismételten. Felmérte a terepet, a szavaira csak elmosolyodott. Megrázta a fejét.* Nem is baj! Elég ,ha én kiismeresm most magam. *Nevetett halkan, ahogyan az előre kikészített hozzávalókhoz sétált. Megnézte őket, majd kiszedett két apró szedret. Megkerülte az asztalt s a férfi mellé lépve oda tartotta neki az egyiket.*
Tessék, a kukta megkóstolja, aztán neki is láthatunk.
*Kedves volt, nem változott ,attól függetlenül, ami történt, vagy kiderült. Amint elvette tovább sétált. Szavaira ,elmosolyodott bólintva, kotorászott az egyik fiokban.*
Igen, Kuku ennek nagy mestere azt hiszem. S habár azt mondtam pihenjen csak, nem zavarna ha ide jönne. Csak ne egye meg előre.
* Azzal kivett valamilyen kötényt. Egy ideig nézte ,majd felvette ,s elővett egy másikat, amit vissza fele sétálva a férfi kezébe nyomott. Mivel a koboldoké lehetett, nem ért túl sokáig nekik, de legalább védett egy kicsit. Amíg a lányén volt valamilyen apró fodor, habár itt elgondolkodott, vajon melyik kobold viseli, addíg a férfién csak egy írás volt látható.*
Vedd fel, és akkor biztosan nem lesz a ruhád piszkos.
*Azzal a pulhoz lépett. Elővett pár tálat, fakanalat, evőeszközöket. Addig keresett, amíg nem talált meg mindent. *
Vágd félbe a szedreket kérlek, mert nagyobb szemüek, addig én felverem a tojást és össze keverem a többivel.

*egyik oldaláról a másikra fordult mély alvása közben és a jellemző összevissza forgolódós alvása miatt hamar lekerült róla a takaró. A jobb sorsra érdemes ágybeli a padlón hevert összegyűrődve, miközben átmeneti használója a párna felőli részen félig a párna alatt feküdt hason, bel karját és jobb lábát lelógatva az ágyról. Kuku azt álmodta hogy éppen egy hóalagutakból készült labirintudban sétál és minden csupa fehér. Majd előtűnt a coli figura aki azt kérdezte -miért jár hóban az aki nem is szomjas? Kuku épp válaszolt volna hogy ő márpedig szomjas de ekkorra a fickó továbbment és eltűnt a hófalban. A hóalagutas labirintus egyre hidegebb lett és eléggé fázott. Erre ébredt fel.

Kócosan és nagyon álmos fejjel nézett körbe, először azt sem tudta hol van... aztán rájött hogy ez a sok bizarr cucc csak egy helyen lehet.
Gildas szobájában... Négykézlábbra emelkedett az ágyon és szétnézett hol lehet a takaró.. Amikor meglátta megörült és fölhúzta magához.

Maga köré tekerte úgy hogy csak orrától felfelé látszott ki belőle, nomeg a lábaszára. Ekkor észrevette a rózsaszín bolyhos mamuszt ami az ágy mellett volt. Ezt még a holdacskás pizsamával együtt adták Gilnek. Most viszont jól fog jönni.
Felvette a mamuszt és a tegnapi szekrényhez sétált. Kinyitotta a harmadik ajtaját is és kicsit kétségbeesett. A kinyitott ajtó mögött most sem ruhaneműk voltak hanem mindenféle üvegekben álló lében úszó izék. Néhány bogarat és férget felismert közülük, de a többit még elképzelni se bírta mi lehet az. Inkább becsukta az ajtót és elindult a konyhába harapni valamit. Majd ha üres lesz a szobája majd kotor valami rongyot a szekrényből. valami biztos akad benne.

Ezzel az elhatározással cammogott fel a lépcsőn miközben borzos haját borzolgatta hogy felébredjen.
Ahogy odaért megtorpant. Gil a konyhában - jelenség alapvetően furcsa volt de Selestina is ébren volt már.. mitöbb ahogy éppen egymással diskuráltak az olyan..... olyan....
Valami gyomorszorító furcsa érzés kerítette hatalmába. Olyasmi mintha elveszett volna valamit.. akár egyszerre kettőt is... és valami fontosat. De nem tudta meghatározni hogy mit. De ehhez az érzéshez öröm is társult, hiszen éppen sütit készítettek... de az örömbe belevegyül az a gyomorszorító érzés ismát hogy ŐK sütik együtt....nade koboldnak öltözve... ez vicces volt.. de...

Toporgott a konyhaajtóban a takaróba burkolózva és onnan figyelte őket csendesen, nem tudvám hogy tulajdonképpen mi az a zavaros dolog amit érez a látvánnyal kapcsolatban, hiszen az egyszerre volt jó és rossz és vicces is.*

Senki sem elegáns, ha sokat iszik... de a férfiak körében elfogadottabb, ez tény. * Eras említésére bólint. * Egy kicsit hasonlítanak, bár Ab körmönfontabb nála. Nagyon résen kell lennem mellette, hogy ne húzzon be a csőbe, ez afféle családi vonás. Anyánknak volt hasonló lendületet, és örököltük. A probléma akkor kezdődött, ha levertünk egy vázát, vagy valamelyikünk szidásra várt... Mindig megpróbáltuk egymásra fogni, és az valahogy nem változott az évek alatt sem. Bármit bármikor vissza tudunk vezetni a másikra. Vegyünk egy egyszerű példát... Ha ő leejt egy bögrét, akkor leszúr érte, mert rajtam gondolkozott, mérges lett és ezért csúszott ki a kezéből... erre azt válaszolnám neki, hogy ügyetlen és egész életében kétbalkezes volt, nem velem kellene megvitatnia... Felkapná rajta a vizet, és vagy megpróbálna oldalba bökni, vagy keresni egy pontot, amivel kapcsolatban megjegyzést tehet. Például észreveszi a ruhámon a legapróbb gyűrődést is, és meg is találta a megoldást: nem alaptalanul aggódott, mert nem tudom ellátni magamat... A legjobban talán az idegesít benne, amikor a hóna alá fogja a fejemet és barackot akar adni... * Miközben beszél, végig mosolyog: amit a testvérével tesznek vitatkozás gyanánt javarészt csak játék. * Ha nagyon formában van, akkor tényleg el tudja hitetni velem, hogy az én hibámból tört össze a bögre. Párszor volt már a tanácsban is, de sokan nem díjazták a modorát és meggyűlt a baja Aureliusszal is...

Tettem a dolgom... inkább próbáltam. Nem vagyok katona, csak igyekeztem a saját fejem után menni és nem elhamarkodottan lépni. Amikor Kukut eltalálta az a nyíl... azt hiszem, bepánikoltam. * Halkan felsóhajt. * Amikor először mentünk volna a farkasokhoz, összevesztem vele... a város határában otthagyott, és jogos volt. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Azt mondtam korábban, hogy nem számítottam rá. Ezzel akartam meggyőzni magam, hogy jobb is így, de valójában aggódtam miatta. Kérdeztetek Kukuról... szándékosan kerültem ki a kérdéseket, mert nem tudtam mit mondani. Néha velem is előfordul ilyesmi. * Itt megenyhül a tekintete. * Féltem, mert a farkasoknál többször is láttam patkány alakban bujkálni... de gondolkozás nélkül magára hagytam és eljöttem a könyvvel... Azért akartam annyira hazajönni, mert reménykedtem benne, hogy visszatér ide. Végül tényleg hazajött annak a sárkánynak a társaságában és... még mindig tartozok neki egy bocsánatkéréssel. Nem tudtam kimondani, mert akárhányszor megpróbáltam volna, mindig felbosszantott a megjegyzéseivel... Még a csata előtt megivott egy főzetet, amit Arorua köpenyében talált és hallucinálni kezdett tőle. Senkit sem láttam még ennyire rettegni és sírt... úgy csimpaszkodott bele a ruhámba, mint kölyökkoromban én Abraxas-ba... Kellemes emlékek. Így értünk el a csatáig... először a sérülés, utána pedig a te felbukkanásod... Akkor jöttem rá, hogy hiába próbálom megjátszani a vagányt, aki nem kötődik senkihez, az nem én asztalom. Nem ugyanúgy kedvellek titeket, de mindkettőtöket a családomnak tekintelek akkor is, ha nem hosszú ismertségről van szó. Ennyi idő alatt talán több mindenen keresztül mentünk, mint mások egész életük alatt. * Felpillant a plafonra. * Ha így beszélek, negyed annyira sem tűnök menőnek, mint eredetileg vagyok. * Felnevet. * Nem akartam rád zúdítani, de folyamatosan ezek a dolgok kavarognak a fejemben. Nem akarok semmit sem elveszíteni, és ezért mindent meg fogok tenni. Talán túlságosan is megnyugodtam, hogy itt vagy, Kuku pedig odalent hortyog...

* Elfogadja a szedret, feldobja a levegőbe és úgy kapja be. * Amit nálatok ettem, finomabb volt... de ez sem utolsó ízre. * Elveszi a kötényt, először magához méri, majd felveszi és megköti ahogyan kell. Az ablak üvegében tükröződik a képe, a felirat ad neki egy lendületet a munkához. * Munka közben ér lopkodni a szederből? * Teszi fel nevetve a kérdést, miközben szétnéz a terepen. Szerencséjére a vágódeszka és az egyik élesebb kés még a csepegtetőben van, szem előtt. Elemeli őket, majd hozzájuk egy tálat is vesz, amibe teheti az összevágott gyümölcsöket. Ekkor látja meg a szeme sarkából Kukut, aki a takaróba csavarkózva ácsorog a közelükben. A lakótárs valószínűleg mindent hallott abból, amit vele és a helyzettel kapcsolatban mesélt Séléstinának, de már nem vonhatja vissza. * Éreztem, hogy hamarosan felébredsz... * A pult felé fordul, elkezdi darabolni a hozzávalókat, ahogy Sélés meghagyta neki. * Jól sejtem, hogy a takaró alatt nincs rajtad semmi, igaz? Menj fel, a fürdőszobában a fogas feletti polcon vannak összehajtott ruhák. Válassz belőle... később pedig Rav és Ceki elkísérnek ruhákat vásárolni, hogy legyen váltásra is... * Szól oda Kukunak. * Ha végeztél az öltözködéssel, akkor gyere le segíteni... de nem megenni az egészet, mielőtt megsüthetjük!

*Rápillant míg hallgatja. Látszik ,hogy mosolyog, kedvére való a téma. Ebből s azokból amit, ahogyan mesél, nagyon is rájön ,hogy fontos neki a bátyja. Halkan felnevet kicsit .*
Ezek alapján már értem miért hiányolja annyira Odang. A kis növény ,hozzád is nagyon kötődik, de úgy tűnik ezek láttán, a bátyád is nagyon hiányzik neki. Hát..ha nálad is furfangosabb....egyszer megnéznélek így titeket.
Igazán? Nem tudtam..mondjuk sok mindent nem mondott nekünk el apám amikor még ő volt a tanácstag. Az alapokat igen, amik fontosabbak voltak. De a hangulat ,meg az általános beszámolás sosem került elő. Mondjuk én ezt sajnáltam is.

*Rápillantott ,mialatt a férfi őszintén beszélt. Néhol megijedt, főleg ,hogy Kuku milyen rosszul volt, majd érdeklődve figyelte, megnyugodva majd kedvesen és megértően. Az ,hogy Gildas ki is mondta mit gondol, vagy érez új volt számára is.*
Beszélj majd vele amint tudsz.... azt már láthattuk ,hogy ő mennyire kötődik hozzád, és szerintem örülne ha...nem is teljesen, de te is elmondanád neki...amit most nekem. Azt mondta ,hogy eddig is nagyrészt egyedül volt, gondolom ezek miatt is van az ,hogy idősebb nálunk, mégis olyan ,mintha sokkal fiatlabb lenne, nem valószínű ,hogy eddig mély kötődése volt másokhoz, és most hirtelen változott meg az élete. Én nekem is nagyon fontos.... a bolondos önmaga, a bajkeverése, vagy huncut viselkedése, nagyon hiányozna ha nem lenne.
*Majd kuncog kicsit de a fejét rázza.*
Nem zúditottad....amúgyis, ha szeretnél valamit elmondani nekem..nyugodtan ted meg.
*Pillantott rá*
Engem amúgy is érdekel, és örülök is neki ,ha megosztod velem. Nem mellesleg, attól még ,hogy őszinte vagy velem, az ,hogy beismered ,hogy kötödsz valakihez...még úgyan úgy vagány vagy! Bár azt hiszeem ez valami macsós dolog..amit nem érthetek..igaz?
*Megáll abban amit csinál s hosszan pillant rá. Ő is érezte ezt a nyugodtságot...már akkor is mikor először itt volt.*
Olyan érzés.. mint egy család...nem? Vagyis ne érts félre! *emelte maga elé hirtelen védekezőül a kezét.* Úgy értem... hogy Rav..Ceki, Kuku...te, olyanok vagytok ,mint egy család. A kisebb-nagyobb gondokkal, vitákkal és vicces napokkal. Mikor először ide jöttem ..... akkor is ez az érzésem volt, és ez még mindig megvan. Egy család vagytok Gildas.

*Megkóstolja ő is a szedret. Egy pillanatra összehúza a szemeit ,majd fél szemmel pilalnt előre.* Itt kicsit savanyúbb, de finom azért.
Hát..ha hagysz, akkor igen. De amint látom ,hogy egyre kevesebb van, kénytelen leszek rácsapni a fakanállal a kezedre!
*A 'támadó' eszköz amiről szó volt éppenségel a kezében volt, míg csipőjére emelte kezeit, mintha szigorú lenne. Habár ez hamar mosollyá változott, érezni lehetett a hanghordozásán ,hogy viccelődik. Bár ki tudja. Ezután folytatta a munkát s csak néha pillantott rá ,hogy hogy halad. Amint szólt az ajtó fele kapta a fejét. Szemei megcsillantak örömmel, úgy intett az alakváltónak.*
Jó reggelt Kuku! Siess és öltözz fel . *megemelte a tálat* Még mindig szeretnél segíteni, nem igaz?

*ahogy ott toporgott történetesen mindent hallott a beszélgetésből. A szive a torkában dobogott és el akart menni mielőtt többet hallhatna ebből de a lábai nem engedelmeskedtek. Hallani akarta! Tudni akarta! Az hogy valakik ennyire kedvelik merőben új volt a számára és nagyon is ellentmondott annak a dolognak amiben eddig hitt, hogy bárkihez is kötődni idióta dolog. Egyre jobban vörösödött ahogy Gildas és Selestina beszélgettek. Rettenetesen zavarban volt hogy miket hall.. és hogy voltaképpen éppen kihallgatja őket csak mert nem bírja rávenni magát hogy elmenjen.

Aztán Gildas észrevette, és Selestina is. És mindketten tudták hogy nincs is rajta semmi.... és egykük sem volt zavarban... de őőőőő IGEN!

A fejére rántotta a takarót és épp csak kilátott belőle, csupasz lábszára szinte világított ahogy kapkodta mamuszos lábait és felfutott az emeletre. A fürdőszobába rohant, ott bezárta maga mögött az ajtót és a hátát nekivetve lecsuszott a földre. Próbált megnyugodni. Egyszeriven nagyon melege lett, kiült rajta a veríték is pedig párperce még fázott. Felpillantott a fogas feletti polcra az összehajtogatott ruhákra. Sose nyúlt hozzájuk. Éjjel nappal az volt rajta amit hordott. Neki nem volt szokása átöltözni csak mert alvás vagy ébrenlét van. Mindíg is úgy volt vele hogy ez az urinépek buta szokása. Mikor kissé lecsillapodott odahúzta a kis hokeddlit és fellépett rá hogy elérje a polcot. Kihúzott egy nadrágot.. és egy felsőt. A nadrág fekete volt a felső belebújós rövidujjú szintén, csak a szélein volt sárga. Ezek biztos Gil cuccai. Furán érezte magát bennük amikor felvette. Visszatért az a furcsa érzés... ahhoz hasonló mint amit hasmenés előtt szokás érezni a gyomorban.

Leült a hokkedlire és felhúzta a térdeit és átkulcsolta azokat, az állát pedig rátette az egyikre. Gondolkodni akart de nem ment. Még mindíg össze volt zavarodva. Eszébe sem volt lemenni segíteni a süti készítésében pedig nagyon kíváncsi volt hogyan készül... és tök vicces volt kis kötényben látni őket. Ahogy erre gondolt megint előjött az a furcsa érzés. Felkelt és megnyitott a a hidegvizes csapot és hosszan ivott hogy csillapítsa a gyomrában ezt a furcsa dolgot és csak ivott csak ivott. Amikor már nem bírt többet inni tele hassal szuszogott a kád szélén ülve. Megtörölte a száját a kezével és körbenézett. Selestina és Gil ruhái a fogason.. a fogas felett ruhák.. rendezett fürdő.. odalenn süti készül.. koboldok család.. és azok a mondatok odalenn...

A gondolatmenetre mégerősebben előjött az az érzés, a szive összevissza dobogott és az utolsó pillanatban sikerült a wc csésze fölé hajolnia hogy kiadja a temérdek vizet amit az imént megivott. amikor végzett leöblítette és megmosta a száját. Na jó ! Ez így nem oké! Megpróbálja kezelni ezt a helyzetet és most lemegy és megnézi hogy lehet ezt a sütit megsütni... és próbálja túlélni a gondolatot hogy tulajdonképpen akik odalenn vannak szeretik őt. Mély levegőt vett hogy összeszedje magát és adott magának két kis pofont majd még egy mély levegőt vett aztán kikulcsolta az ajtót, felkapta a takarót és elindult lefelé.

Előbb Gil szobájába ment, visszatette a takarót és megigazította az ágyat, majd letette a mamuszt is. Mezitláb ment vissza az ajtóhoz és visszanézett a szobába mielőtt kilépett. Minden a helyén volt. Remek. Ideje fölmenni. Megforgatta a szemeit atán föltalpalt a konyhába hogy segítsen mielőtt Gil fölgyujt vagy összetör valamit. Nem állt meg, nem akarta tudni miről beszélnek éppen, hanem lendülettel érkezett, Talpai csak úgy csattogtak a kövön.*

-Csáka! Gildasz nem gyútott még fe~ semmit? *mondta majd hanyagul fölcsüccsent az egyik kisszekrény tetejére, és onnan lóbázta a lábait, láthatóan nagy érdeklődést tanúsítva a sütikészítés iránt*

-Osztán mibe segíccsek? *kérdi őket*

* Kuku vöröslő arca és a hirtelen sarkon fordulás nem lepi meg igazán. A véleménye szerint a lakótársa éppen eleget hallott ahhoz, hogy lesokkolódjon egy időre, így miután kettesben maradtak, ismét Séléstinára pillant. * Valószínűleg már nem kell elmondanom neki... a reakcióból ítélve, tökéletesen hallott mindent abból, amiről beszélgettünk. Visszatérve a témára: sok mindenben más lehet neki. Amíg odakint élt, nem kellett alkalmazkodnia másokhoz nem voltak szabályok, csak a sajátjai... itt annál valamivel több érvényesül. Eddig nem mutatta jelét, hogy rossz lenne a számára... de meglátjuk a továbbiakban. Sokat olvastam már pszichológiáról és kifejezetten érdekel a viselkedése... * A hanglejtése tárgyilagosabbá válik a végére, pedig már korábban jelét adta, hogy igazából meg sem fordult a fejében a tudományos szempont. Menti, ami menthető. *

Ugyanez vonatkozik rád is... Lehet, hogy túl sokat beszélek, de hallgatni is szeretek, főleg ha érdekel a téma... Megtisztelsz vele, ha mesélsz nekem. * Mosolyog Sélésre. * Egyébként... szólíts nyugodtan Gilnek. * A macsós dolog említésére felnevet. * Igen, olyasmi... Tőlem ez már kicsit érzelgősnek számított, ritkán szoktam ennyire nyíltan beszélni az érzéseimről vagy arról, hogy mit gondolok ilyesmikkel kapcsolatban... Ezt a témát meghagyom inkább a nőknek, hozzám nem illik túlságosan. * Épp egy nagyobb szedret termel be, amikor a nő elkezd fenyegetőzni a fakanállal. * Hajajj, akkor kénytelen leszek visszafogni magam... vagy csak akkor szabad dézsmálnom, ha éppen nem figyelsz...

* Még nem végzett a darabolással, amikor Kuku ismét betoppan. * Felgyújtani? Kés van a kezemben, vigyázz, hogy mit mondasz... * A gyümölcsökre sandít, és morogva folytatja. * Persze... mert a szeder nem éppen gyúlékony fajta.

*Kedvesen nézi ,ahogyan Kuku hirtelen elfut. Csak néz utána ,majd vissza teszi a tálat a pultra. Bólint kicsit.*
Igen azt hiszem tényleg hallotta. Még sosem láttam így elfutni......*Majd zavartan mosolyodott el arra gondolva , hogy a fiú valószínüleg tényleg meztelen volt. Igazából nem kívánt bele gondolni, de zavart nevetéssel jegyezte meg ezt az alakváltónak.*
Ha tényleg meztelen volt, akkor úgy tűnik így aludt az ágyadban.

Igen...igen, nagyon így tűnik. *Mosollyal pillantott rá ,majd kicsit halvány mosollyal vonta fel szemöldökét, ahogyan áttért a tudományos dolgokra.* A pszihológia nagyon érdekes dolog, csak okosan csináld. Viszont rengeteg mindent megérthetsz másokkal kapcsolatban. *Folytatta a munkát.* Igaz, ez nem mindig igaz ha saját magunkró van szó.

Hát ha érdekel, akkor persze mesélek. Amúgy is ígértem neked, hogy elmondok egy-két dolgot. Ha ez még áll, akkor természetesen elmondom.....valahogy neked szívesen. *Pillantott rá kicsit ,majd mosollyal bólintott.* Rendben! Gil...* Mivel elgondolkodott a nevét gyengéden mondta. Ajkához emelte a kezét, gondolkodó mozdulattal.* Sokan hívnak így?... Mármint Gressil úr így hív....meg gondoloma bátyád is..Kuku is....de persze, én is szívesen hvlak így, Gil! Te is röviditheted a nevem ha gondolod, nem mindenki mondja mindig ki.
*Mosollyal vonja kicsit a vállát, s folytattaja a müveletett amit eddig csinált. Mikor befejezte félre tette s elment a sütőhöz, leguggolt, megnézte. Nevetett kicsit*
Hát.....minél többet eszel meg, annál kevesebb marad a sütibe..én ezt meggondolnám.
*Álított a sütőn ,mialatt rápillantott.*

Szia újra!~ *Mosolyog Kukura.* Ne aggódj, én kezelem a sütőt , nem Gil, de ne cukkold.
*Majd a férfira pillant mivel hallotta a halk morgást. Mivel éppen mellette állt ,kicsit meglökte kedvesen ,de úgy ,hogy a kés éppen ne legyen semmi közelében. Nem szerette volna ,ha elvágja magát. Aztán ismét Kukura pillantott.*
Hát... mondjuk , amint Gil felvágta a szedreket, szépen szorjátok majd bele ebbe. Jó ?
*Kérdezte s azzal egyetemben a tésztát még megkeverte ,majd egy másik, hosszabb vas tálba tette. A fakanállal egyenletesen eloszlatta rajta ,majd intett Kukunak.*
Megkóstolod a tésztát ,hogy jó e? Hidd el ez is finom~
*Tartotta felé.*
Te megkóstolod Gil?

*Nem marad egy helyben sokáig. Lelendül a kis szekrénykéről és Gil mellé siet majd elnyúl egy szedret .. pontosan azt amit éppen fel akart darabolni*

-Hoppáhoppáá! Esztett nem bántod! *bekapja és elrágja* -nyááá esz fincsa! *ellopka a következőt amit Gil ismét éppen fel akart szelni és bekapja* -nyááááá esz is fincsa!

*éppen a következőt venné el amikor inkább meggondolja magát mert Gilnél tényleg kés van... Ikább belemarkol a már fölszeleteltekbe és felét betolja az arcába, a másik felét ahogy Selestina mondta, rászórja a tésztára. Aztán belemeríti a tésztába az ujját és lenyalja. *

-Esz is fincsa Mikor lesz kész? Mióta Dileccel ettünk nem faltam mást csak egy kis szedret amit a kobódok hagytak! Asztat a sűtet is kidoptam az örizőkné a retyón! *persze ehetett volna akkor amikor a sárkány itt volt de akkor meg pont nem volt éhes másra csak a szederre*

*Hirtelen körülnéz*
-Kiccsávó merre van? Felkőccsem?

Őszintén? Nem akarok belegondolni. Elég nagy tragédia, hogy beengedtem a szobámba, az ilyen részletek csak rontanak a helyzeten... Remélem, hogy nem ivott bele semmibe, bár talán nincs lent olyasmi, aminek vonzó lenne az állaga vagy a szaga. A legrosszabb esetben tapasztaljuk rajta. * Közli az ajtó irányába pillantva. * Kivívja magának a figyelmet, annyi szent...

* Bólint. * Behajtom rajtad az ígéretedet, vigyázz... Tényleg érdekel. Jó volt beszélgetni korábban is, habár akkor az idő igencsak szorított minket. Pár nap és talán nyugodtabbak lesznek a kedélyek is. * Nemet int a fejével. * Nem... egyáltalán nem. A bátyám nevezett így először, rajta kívül csak egy-két ismerősömnek engedem meg. Eras sosem kapott rá felhatalmazást, ő önkéntesen döntötte el, hogy becézgetni fog. Minél jobban tiltakozom ellene, annál többször hangsúlyozza ki, nem éri meg küszködni vele. Téged hogy szoktak hívni? Sélés? * Kérdez vissza, miközben megáll a kés a kezében és pár másodpercig a nőt figyeli. Végül visszatér a feladatához, igyekszik gyorsan és precízen dolgozni. Az első néhány szedernél kitapasztalta, hogyan nem vághat bele, mert spriccel a gyümölcslé, így gazdagodott a kötényen néhány folttal és egy kisebb méretű harmadik szemmel a homlokán. * Igaz... de ha jóllakok vele, akkor a süti miatt nem esek annyira kétségbe... Na jó, nem most kezdek önzőzni.

Naaaa... * Mondja nevetve, ahogy Sélés meglöki. * A végén brutálisan kivégzek egy szedret, ha így lökdösöl! * Épp vágná a következőt, de a keze még épp időben áll meg a mozdulatban, hogy ne vágja meg Kukut... majd még egyszer. * El a kezekkel, különben szemrebbenés nélkül fogom beleszeletelni az ujjaidat is. * Ahogy a lakótársa kieszi a feldaraboltak felét, elsötétül a pillantása. * Nem süthetnénk bele őt is? Lehet nem lesz ehető a süti, és nem is lesz rá gusztusunk... de benne van a hozzávalók fele. * Leteszi a kést. * Az engem is érdekelne, hogy mikor lesz kész... * Belemártja az ujját a tésztába. * Most már végképp. Még nem ettem ilyen süteményt, de határozottan ízlik.

* A kérdés hallatán felvonja a szemöldökét: megfelejtkezett a másik vendégről. * Nem rég keltem fel, de még nem láttam... Szerintem fent van és alszik... Elég fáradt volt az ábrázata már akkor is, mielőtt fürdeni ment volna...

Hát igen....Gressil úr elégé érdekes személyiség, minnél jobban tiltja az ember valamitől, annál jobban érdekli. Azt hiszem...ez mondjuk inkább gyermeki jellemre vall. Bár nem szeretnék előre semmit mondani, még nem ismerem annyira. *Rápillantott.* Komolyan? Akkor örülök, örömmel hívlak így!
Igen, Sélés, vagy Ceres...majdnem úgyan az a kiejtése...csak egyikben van ékezet a másikban nincs. *Mosolygott kedvesen.* A többiről meg majd szívesen mesélek. Remélem találunk rá alkalmat! Még úgyis lógsz egy körbevezetéssel a városban.
*Nevetgél.*
Szegény szeder....igzad van, az ahogyan most aprítod, az nem annyira durva.

Jajajaj! Fiúk..csak óvatosan ,mert tényleg nem marad mit beletenni a sütibe! Kuku, ne edd meg mind! Gil...kérlek, miért tennénk bele? Hiszen neki is készül! Nyugi srácok..nyugi!
*Nevetett kicsit fel ahogyan látta őket. Amint észrevette,hogy már a tészta is fogy elvonta előlük, s felvonta a mutatóujját.*
Ejj..ejj..óvatosan!
*Azzal kinyitotta a sütött, majd óvatosan betette, aztán beálitotta s rácsuta az ajtót. Megtörölte a kezeit.*
Rendben...egy fél óra és kész van, de majd érezzük is.

Khaled? *Pillantott rájuk érdeklődve.*
Ahh... szerintem is elfáradt szegény, még biztosan alszik. Napok óta járkált, így találkoztunk a falunál is. Ne keltsd fől Kuku, hagy aludjon.
*Majd megfordul s nekidöl a pultnak. Úgy nézi őket kedvesen.*

-Mire belesütné engemet én mindet megenném *kommentálja Gil ötletét. Majd éppen belemerítette volna megint az ujját a tésztába amikor Selestina elhúzta előle. Kezével egy darabig nyúlott utána de kiért a hatótávból.. rendkívűl szomorú arccal nézett a távozó sütialap után de az búcsút se intett hanem bekerült a sütőbe*

-Csak egy kicsit akaatam vóna még kóstóni! Amúgyis Gíldasz is ette a többet én láttam! *kamuzik*

*Amikor látja hogy várni kell, egyetlen lendületből a kisszekrény tetején terem és törökülésbe helyezkedik. Egyik talpát kezdi vizsgálgatni és a lábujjait mozgatgatja (érdekes módon külön-külön) és a körmeit csekkolja*

Majd kitapasztalod... még bőven lesz alkalmad találkozni vele a tanács gyűlésein. Akkor legyen Sélés... Jobban tetszik a hangzása, bár meg kell hagyni, gyönyörű neved van. Igaz-igaz... Vétek lenne megfelejtkezni róla, valamikor a napokban megejthetnénk. A ma este kiesik a vérfarkasok ünnepsége miatt, a holnapi napon van be táblázva a tanács gyűlése, ha jól emlékszem... Milyen szépen gyűlnek előttünk a programok. * Az utóbbi megjegyzése kap némi élt, mert ráébredt, ezek bizony halaszthatatlanok. *

Neki mondd, ő dézsmálja intenzíven! Én csak kóstoltam... és csak egy-két szem szedret ettem meg, amin nem lett megfelelő a vágás. * Kihúzza magát, mintha nemes küldetést teljesített volna. * Fél óra nem olyan sok... valahogy csak kibírjuk. * Odalép a csaphoz, hogy lemossa a kezét, a homlokán lévő foltról nem is tud. Miután végzett a művelettel, megtörli a kezét az egyik konyharuhában. *

Nehogy rám fogod, hogy sokat ettem belőle! Tényleg bele kellett volna darabolni... * Mormolja, de a tekintete most sokkal enyhébb, mint a napokban bármikor. A közös sütés tetszik neki, és sokkal kipihentebben is ébredt ahhoz, hogy jó hangulata legyen. *

* Kukura sandít, látja, hogy mire készül. * Ne... eszedbe se jusson... meg ne próbáld! Főleg ne a konyhában... és főleg ne előttem!

Köszönöm, habár a szüleimnek nem volt nehéz dolga a név választásban. Meséltem ,hogy miért kaptam ezt a nevet, de örömmel viselem. És..a Gildasnak van valami jelentése a ti nyelveteken?
Neked Kuku?
*Érdeklödve pillantott rá, majd bólintott.*
Igen..igen..elég sok programunk lett. A ma este után haza kell mennem...meg kell néznem mi van a faluban ,hogy az utána lévő tanácsi gyülésen minden rendben legyen.
*Lassan pillantott rá, főleg az epés megjegyzésnél.*
Tudod...ezeknek köszönhetően tudunk találkozni. Így mondjuk én nem is bánom.
Kuku....szerinted te is most vendég vagy a gyűlésen? Vagy ne kockáztassunk Leiranékkal szemben?

*Nevetett rajtuk, ahogyan egymásra kenték az egészet. Csak kicsit megrázta a fejét mialatt megtörölgette a rongyban a kezeit. Élvezte ,hogy együtt csinálhattak valamit. Kukura pillant.*
Mindjárt kész lesz, inkább majd Ravot és Ceki kell hamarosan előkeríteni...bár azért még várhatsz egy kicsit ezzel.
*Majd vissza pillantott Gilre, s meglátt a homlokán a foltott. Apró kuncogással lépett oda s elkezdte letörölni a rongyal. Azt a kis foltott szugerálta mialatt előtte állt.* Ne mozdulj...sikeresen összepiszkitottad magad.
*Mondta ,de a folt nem akart nagyon eltünni, épp csak halványodott.*
Ohh... ezt majd jobban le kell mosnod.
*Simitotta meg gyengéden. Azzal vissza pillantott Kukura, főleg mikor az alakváltó rászólt a másikra. Értetlenül pillogott ,hol egyikre, hol másikra, mivel ő előzőleg nem vette ezt észre.*
Mit is ne?

*A talpát vizsgálgatva válaszolt a kérdésre*
- A pirostulipán lóg nekem egy vacsival, szóva megyek! Há tán majcsak nem csapnak le éte! Ha meg igen akkó majd jól lelépek az egyik szellőzőn. *vállatvon, látszik hogy egyáltalán nem tart az esetleges következményektől*

-hehh!! Gildasz piszkosabb mint én! *nevet azon hogy nem jön le a folt és végül leteszi a lábát ismát lóbázza.. nem kezdte el lerágni a körmeit. Részben Gildas kérésére, részben azért mert Selestina odafigyelt.*

-áhh csak asztat mongya hogy ne úgy űjjek, meet asztat nem illik kisasszonok előtt. Bisztos fél hogy kireped középen a nadrágja asztán olyat lát ami neki nincsen csak felinyi. *mondja, persze valóban a lábkörmeit akarta lerágni, pont ahogy Gildas sejtette*

A születésemkor a szüleim eldöntötték, hogy én leszek a következő családfő és nem a bátyám... emiatt kaptam a nevemet. Több jelentése van, például a családunk színe: az arany; illetve van benne egy jó kívánság is: a személy, akinek a nevét a történelem őrzi. Nagyravágyó, és elég sok fenntartás van benne, de nekem tetszik. Megelégedtem volna egy egyszerű névvel is, nem rajongok érte, amikor meglepetésszerűen felhozzák egy vitában velem szemben. * Kukura pillant. * Engem is érdekelne a válasz... Honnan kaptad a neved? Nem mindennapi, legalábbis még nem hallottam, hogy valaki után így kiáltsanak az utcán.

Igaz, ott a pont... csak ilyenkor szembesülök vele, hogy nem mindig teljesen én írom a napirendemet. * Mondja elmosolyodva. * Szerintem Leirannak nem sok beleszólása lesz abba, ha Kuku jönni akar. Úgyis megtalálja a módját a besurranásra, pedig már első alkalommal is figyelmeztettem, hogy nem viszem el helyette a balhét... Ahhoz képest... * A koboldok említésére nemet int a fejével. * Felesleges lenne őket keresni. A ruháitokat vitték el tisztítani, de szerintem hamarosan hazaérnek. A süti illata messziről idecsalja őket...

* Meglepődik, amikor Séléstina a homlokát kezdi dörzsölni. * Nem tehetek róla, támadott a bitang... Na majd mindjárt lemosom. Ugye lejön?

Persze, hogy piszkosabb vagyok, többet is dolgoztam... Egyébként ki van "rúzsozva" a szád, tudsz róla? * Kérdez rá féloldalasan grimaszolva. * Kisasszonyok előtt ilyet sem illik mondani... Nem hiszem, hogy érdekelnék a méreteid, plusz én sem vagyok rá kíváncsi... viszont azt a nadrágot nem fogod tudni kiszakítani, főként nem így...

Ez érdekesen hangzik....akkor végülis neked is kijelöltek egy bizonyos útat a szüleid.
Szép név, nincs is vele gond.
*Mosolyodott el, majd ő is érdeklődve figyelte Kukut s bólintott arra amit Gildas mondott.*

Hát nem...de sajnos az olyan személyeknek akiknek nagyobb felelőség nyomja a vállát, ritkán adatik meg ,hogy mindig azt tehessék amit szeretnének. Azt hiszem.
*Mosolygott s csak hallgatta őket. Amint felhozta a tulipánfejüt elgondolkodott ,majd aprót felnevetett ahogyan megfejtette ezt.*
Szóval Gressil úr...értem! Vacsorát igért neked? Miért?* nevetett kicsit.*
Akkor jó, bár Leiran biztos kíváncsi lesz arra ,hogy Kuku, hogy is van.
Rav és Ceki ,mindig ennyit mozognak?

Persze! Persze, le fog jönni. Ne aggódj, csak mosd le.~

*Amint Kuku megszólalt, szavaira elvörödőtött. Méghozzá elégé feltünően. Zavartan emelte orrához a mutatóóujját ,mialatt elgondolkodott, persze, igyekezett inkább kedves állatokra, meg virágokra gondolni most, és nem arra amit Kuku éppenséggel közölt. Ez sikerült is, de a pír nem tűnt el könnyen.*
Tudjátok....ez....ez....*Kezdte ,de nem tudta ,hogy fogalmazza meg, bár rábólintott Gildas szavaira.*
Inkább....előveszem a tányérokat.
*Azzal a szekrényhez lépett.*