A földalatti város- Utcái

Csak, hogy itt is legyen ilyen. Mert szükséges:D

*Nem sokkal késöbb megérkeztek. A repülés gördülékenyen és gyorsan ment. Amint elértek a bejárathoz ,majd beljebb mentek a városba, ő is vissza alakult s úgy lépdelt. Nem félt sem az alakváltóktól, sem pedig a sötét elfektől akik sétálgattak az utcán. Nyugodtan haladtak előre, leginkább az örző lány mutatta az utat, míg ő csak felsanditott azokra akik éppen róluk sutyorogtak. Elvigyorodott.*
Szép hírünk lesz itt... messze lakik?

*Mikor a barlang előtt leszáltak mielőtt bementek volna Eras vállába boxolt amolyan büntetés kép de csak az ő keze fájdult meg.* Au Au Au Au...*mondta és rázta a kezét. Hamar bejutottak, és vezette a többieket.* Ez fájt... azt hiszem másként kellesz meg büntetni. *Sziszegte fogai között.*

Nem nincs messze szerencsére, viszont ahova mennem kell gyógyítani messzebb van. Selestina, majd ott maradsz Gildasnál míg elmegyünk megnézni a babát rendben? *Kérdi rá pillantva és még egy sarkon befordultak ott pedig egy kerítéssel elkerített házhoz lépet. A kaput kinyitotta Selestina előtt utána ő lépett be.* Itt is vagyunk. *mondta és bekopogott az ajtón.*

/ A földalattiv áros- Raghnall Gildas háza (Eras, Selestina, Leiran)

*Amint leszáltak ,majd lekerült a sárkány hátáról, kócosabb és megviseltebb volt ,mint eddig. A bejárat elején le kellet guggolnia, ahhoz ,hogy megnyugodjon. A sárkány játéka a levegőben, egyáltalán nem tetszett neki. Ezután felállt, megigazgatta a haját, magát s indult utánuk, de szurós pillantást vetett a velük tartó férfira. Tudta ,hogy direkt csinálta azokat a manővereket. Ahogyan haladtak lassan pillantott szét. A város teljesen ms volt, ilyet még sosem látott, mégis volt benne valami érdekes, amit nem tudott hova tenni. Nem rossz értelemben. Ezután előre pillantott, hiszen észrevette ,hogy nézik. Páran fütyültek, ezzel is kicsit gúnyolva a fényjárót, majd csak felvont fejjel, de előre tekintve ,csendben állta meg az utolsó beszólást is, ami egy kisebb csoport sötét elftől jött. *
- Nocsak nocsak, a fehér rokon? Talán meguntad a napfényt, vagy az életed fényjáró?
*A lány elkomorodott kicsit, de nem szólt semmit. Mások meg sem emrtek szólalni amint látták Leirant, mivel ő vele semmi bajuk nem volt. Bár az előzőek sem sokat, miútán találkoztak Eras tekintetével. *
Persze! Nem hiszem ,hogy gond lenne. nagyon szépen köszönöm ígyis.
*Azzal követte őket.*

(Oda mind :3)

*Mialatt lépkedett a lány után, aki vonszolota szinte, morogva suttogott mindenféle obszcén szót a saját nyelvén.*
Ez...fájt...az az ernyő fából készült...ez tényleg nagyon fájt!
*Fogta a fejét morogva ,mialatt kedvesére pillantott még.*
Jó..lehet túlzásba estem..dehát mindig szívjúk egymás vérét...ki gondolta volna ,hogy most ez lesz?
*Nyomta meg a feje búbját.*
Na..itt pup lesz..az biztos!

Nem akartalak megbántani, de te is tudod ,hogy nem érdekelnek a férfiak, sem simán sem női tuhában. Ettől még a hideg is kiráz...*mordult fel s halványan elvigyorodott a lány szavain. Megforgatta a szemeit.*
Szerencsés vagyok...ha nem néznének enyien meg is mutatnám.
*majd elgondolkodott.* Mennyire sírós a kölyök?

*Nézett vissza rá mert már lent volt a lépcsőn. Bevárta és mély sóhajjalt fogta meg köpenye csatját, hogy lejjebb húzza és megnézze a fejét. Gyorsan át vizsgálta és áthúzva felette a kezét egy vékony jég réteget a puklira húzva engedte el és a szemébe nézett.* Így ni a jég majd lekezeli és vissza húzódik. *Nézett rá kedves pillantással.* D

De menjünk, mert tényleg nem akarom itt tölteni az éjszakát.*Morgását már fel se veszi kisétál a kapun. Mikor szerencsésnek mondja magát csal elmosolyodva pillant vissza rá, majd a kérdésre a babával kapcsolatba elgondolkodik.*

Sírósnak nem síró, csak hangos. Legalábbis Gil ezt mondta nekem. De majd csak betömöm az ő száját is valamivel. Nálad hangosabb baba aligha születik még egy. *Pillant rá bár így hogy együtt vannak kicsit fura ezekre vissza emlékezni. Számára legalábbis.*

*Megállt, türelmesen és jófiúként viselte, ahogyan lejegelik a fejét ,majd nyugodtabban követte. Bár elsőnek igen csak hideg volt, hamar megszokta, és nagy kárt nem tett a testi hőmérsékletében. Most nyugodtabban tudott szétnézni. Látta ,hogyan viselkednek az itteni lakók. Elvigyorodott, nem is tűnt olyan rossz helynek, amit egy olyan fajta sárkány ,mint ő, nem élvezne.*

Rendben, nem is biztos,hogy kellemes lenne. Habár lehet én élvezném. Sok érdekes figúrát látok így az utcákon.
*Nagyokat lépkedett, hamar a lány mellé került, úgy pillantott rá, amikor az szóba hozta a gyermeki sárkányt. Vállatvont.*
Élettelteli gyermek voltam, sírós és akaratos..valami nem múlt el most sem, másikat időben kinőttem.
*VIgyorodott el.* Na..de akkor a mélyen tisztelt örző kisasszony vajon milyen kölyök volt?

*Mosolyogva pillantott rá és mély levegőt véve előre nézett inkább. Kereste a házat.*

Az hogy én milyen gyermek voltam az Őrző falu idősebb hölgyei mondhatják el és jó atyám. Nekem csak a tini koromban meséltek róla és 26 éves korom előtt csak a sulira emlékszem. Akkor még szorgosan tanultam és nem keveredtem galibákba. Ellentétben tini koromban. Rendszeresen megkaptam, hogy gyermekként sokkal aranyosabb és szófogadóbb voltam mint most. De hát te is aranyosabb voltál csecsemőként még ha akaratos is és sírós voltál. Az akaratosságod megmaradt. a síróságod tűnt el többi csak át alakult vagyis a tárgya. *mosolyodott el de nem pillantott rá. Lassan oda értek a házhoz.*

Bejössz te is, vagy inkább idekint vársz. Sietek szóval bármit is választasz nem leszünk sokáig. *Nézett mélyen a szemébe és még egy pillantást vetett a púpra amin leolvadt már a jég, de nyoma se volt már.*

Dehát ez a természetes, mindenki változik...szép is lenne ha nem.
*Vigyorgott ahogyan sétálgatott mellette, majd rápillantott lassan.*
Akkor apádat kell megkérdeznem, biztosan lesz olyan jó hangulatban ,hogy meséljen nekem egy kicsit.
A tini korod...hát azokról néha szívesen elhallgatnék egy-egy történetett, majd bepótoljuk. Nem?
*Vigyorodott el.*

Bemegyek. Nem lesz bajom belőle. Amúgyis...jobb ha megállok az ajtónál, vagy a falnál. Majd onnan figyelek.

*Erasra sandít.* Amiről már te is tudsz az a második lázadó orom volt... a fiatal felnőtt oké? Amikor azok az idők szóba jönnek atyám előtt akkor mindig össze ráncolja a homlokát és pusztán annyit mond, hogy azokban az időkben volta legrosszabb. Ja és az idő tájt elég sokszor próbált tőled el tiltani. Kevés sikerrel... mindig ki szöktem, vagy ki szöktették a szobámból, szóval igen talán akkor voltam a legengedetlenebb. *Húzta oldalra a száját és inkább meg rázva a fejét az ajtóra pillantott és bekopogott. Hamar ajtót is nyitottak neki. Kedves mosollyal mutatkozott be.*

Jó estét. Geron Leiran vagyok Raghnall úr szólt, hogy szeretnék ha megnézné egy gyógyító a csöppségüket. Ezúton is szívből gratulálok hozzá, és szeretném akkor megvizsgálni. *Mosolyodott el kedvesen, majd Eras felé fordult, hogy bemutathassa.* Ő Eras Gressil egyik tanács tagunk és jelenleg személyi kísérőm. Elégé veszélyes erre felé és inkább elkísért utamon.

*Az apuka nyitott ajtót és szélesen vigyorodott el és kicsit meghajolt.* Örvendek a jöttüknek. Kerüljenek beljebb. Én vagyok az Apuka. Épp eszik a kisfiúnk. *Eras felé fordulva kezet nyújt neki.* Örvendek a találkozásnak. Kerüljön beljebb. *Kedvesen fogadta őket és elállva az ajtóból beljebb tessékelte őket a nappaliba.* HOzhatok esetleg valami frissítőt, süteményt?

Nem köszönjük nem régen ettünk és ittunk. Sietnénk, ha esetleg szólna az édesanyának azt meg köszönném.

*A férfi el is illant és hívta a feleségét akinek karjába volt a csecsemő, pont befejezte az evést. Kedvesen kezet fogott a vendégekkel az asszony és oda adta Leirannak a kisfiút aki azonnal hatalmas szemeket nyitott és nézett fel az őrző lányra, aki szemlátomást igen értett a kicsikhez. Nem is sírt fel. Meleg pillantásokkal és mosollyal kedveskedett a kisfiúnak. Láthatóan megigézte a kis legény.* Szervusz cseppem.*Mondta kedvesen és babázott picit. Közben persze vizsgálta, de kívülre teljesen más látszódott. Kezeit simogatva játékosan számolta meg az ujjait és a lábujjait. Végig csiklandozva a kisfiúcska testét tapogatta meg, hogy minden csontja épp-e Fejét megsimítva tapintotta ki a kutacsot és így tovább. Óvatos volt és mégis játékos. A gyermek fel sem fogott semmit a vizsgálatból hatalmasakat kacarászott a játék közepette. A nő finoman Eras mellé állt és úgy nézett rájuk. Halkan Erashoz intézte szavait.*

Igazán jól bánik a gyerekekkel. Önök is szeretnének majd? *Csillogó szemekkel pillant fel rá, és mint aki érezné, hogy Eras és Leiran egy pár.*

/Bocsánat hogy az utcába írom bele ezt a részt is de ennek a pár posztnak nem láttam értelmét külön témát nyitni:$//

Ohh azok a szép idők. Nekem igencsak kellemes emlékek maradtak abból ,ahogyan viselkedtél.
De komolyan...nagyon szórakoztató volt! Akkoriban biztosra vettem ,hogy az apád többször is meggondolja ,hogy neked adja át a helyét. Mondjuk a szöktetések tudom,hogy müködtek és sosem volt ellenvetésed ellene.
*Vigyorodott el szélesen.*

*Nem szólt semmit, a bemutatkozásnál kicsit meghajolt, de nem mélyen ,hiszen ragjára figyelnie kellet. Amint kezet nyújtottak ő megrázta , s ezután félre állt ,hogy ne legyen utban. Csendesen nézte a kicsit, ahogyan Leiran játszott vele és vizsgálgatta. Örült ,hogy a gyerek nem sírt és nem ordibált. Karba fonta kezeit.*
Nem hagyjuk ,hogy bármi féle gond lehessen a hölgyeknek.

*Már épp szólni kívánt, mikor az örző lány az egészet leintette. Így nem kért ő sem semmilyen ételt vagy italt. A fejét rázta. Végülis a reggeli-ebés elégé kiadós volt.*

*Sóhajtott kicsit ,majd a mellette lévő nőre pillantott, mialatt az feltette kérdését. Értetlenül pillantott rá ,majd előre. Karba fonta kezeit s elkomorult.*
Nem tudom...a közeljővőben semmikép.

*Lerian miután a külső dolgokkal kész volt kivett a táskájából egy spatulát és óvatosan játékosan nézte meg a manduláját amin szintén minden rendben volt. Utána a szívverését hallgatta meg és a lélegzetét. Látszott, hogy rutinos már a dologban. Nem hallotta miről beszélgettek. Jelenleg a kicsivel volt elfoglalva aki csak kacarászott. De azt is jó hangosan, bár ez kevésbé volt bántó a fülnek, mint a sírás.*

Ohh, akkor nem csalt meg a szemem, hogy önök egy pár. Így érthető miért is félti annyira Leiran kisasszonyt, hogy elkísérte. Leiran igazán kedves hölgy. Mi erre fele szeretjük és kedveljük. Én és a családom is úgy véljük, hogy igazán jó vezető lesz. Nem lenne szerencsés egy háború. Nagyon félteném a kicsimet. *Mondta a férfinak mosolyogva, és kedvesen.* Lerian kisasszony mindig jött ha segítség kellett, vagy megbetegedett valaki. Elég sokat jár erre felé.

*Miután Leiran megvizsgálta a picit mosolyogva nézett a szemeibe és piszézett egyet vele majd finoman karjaiba vette ismét. Óvatosan bánt vele és odalépett az anyához.* Szépen fejlődött és erős fiú lett. A kutacs szépen növöget befele, még óvatosan kell bánni a fejével. Viszont szeretném megvizsgálni az anyukát is. Mivel ha jól sejtem gyógyító nem volt jelen a szülésnél. *Pillantása kicsit dorgáló volt, hiszen míg állapotos volt a babával rendszeresen járt ellenőrizni hozzájuk és mondta ha elindul küldessenek érte akármikor is jön a csöppség. Egy denevérrel vagy bármivel. Ő jön azonnal. Erre csak Giltől tudja meg hogy világra jött a baba.*

*Anyuka kicsit elpirul és átveszi a kis fiát oda adva Eras kezébe. * Rendben rendben... menjünk át a másik szobába. *Mondta a nő kicsit szégyellve magát. A két nő eltűnt a másik szobába. Eras egyedül maradt a kis fiúval.*

*A kis vasgyúró eleinte csak figyelte a férfi vörös szemeit, majd megragadta annak hüvelyk ujját és elég erősen meg szorította azt, és mint ha most morcosabb lenne mint Leirannál.*

Mondhatjuk.* Tömören. Nem volt beszédes, habár egyáltalán nem tartott tölük, sokkal inkább, nem érezte őket olyan közel magához, hogy bármit is mondhasson.*
Sokan szeretik őt, és nincs is kivetnivaló abban ,higy ő legyen a következő főtanácsos, habár még sokat kell tanulnia egyes dolgokban. De törekszik rá, és ez épp elég sokaknak.
*A baba nevetésénél őket nézte ,majd lassan pillantott vissza a nőre. Őt nézte meg alaposabban, végül ismét elpillantott. Gondolkodott.*
A háború, mindenkinek mást jelent. Úgyan akkor természetesen az örzők és a tanácsosok azért vannak ,hogy elkerüljék az ilyen viaskodásokat.
*Mondta, habár nem teljesen gondolta néha így. Főleg tegnap után, hogy nem is jelent meg mindenki, de erről nem kellet tudnia a nőnek. Főleg a gyermek miatt sem.*

Mi? Nekem? Mégis mit csináljak vele? *Pillantott rá egy pillanatra kétségbeesetten de a nők elmentek. Komoran pillantott a gyermekre aki szintén morcosabb lett, de erősen ragadta meg az ujját. Elvigyorodott.*
Na mi van? Máris erősködsz? Nem fogsz túl jól járni ,ha ilyen gyorsan tepersz a nők után...aztán meg morcoskodsz!
Bár be kell vallanom kölyök...szép kis hölgyeket fogtál ki. Nem?
Nah...ne nézz így...nem tudom mit tehetnék veled.
*Nézte a babát aki most csendesen nézte ,de hosszan és még mindig morcosan. Aztán hirtelen meghúzta a férfi haját s erre nevetett fel.*

*A kis srác néz rá morcosan és újra meg szorítja Eras hüvelyk ujját és kezd nyűgösödni, hogy ott kell lennie.Hogy nem tetszését kinyilvánítsa meghúzza Eras haját és akkor nevet fel, mikor annak egy két hajszála kezébe marad. Azzal kezd el játszogatni. Most elvan nem pillant a férfira. A két nő hamar vissza érnek társalogva. Leiran tanácsokat ad a csecsemő gondozásával kapcsolatban de a nevelésbe nem szól bele. Mikor oda ér Eras elé finoman vissza veszi a kisbabát aki egyből fejét a lány kebleire hajtja és teljesen megnyugodva hunyja be a szemét, majd lassan nyitja ki a férfira sandítva, mintha direkt szívózna Erassal, hogy ő bezzeg ott lehet. Leiran kicsit még meg babusgatja a kicsit majd mosollyal adja vissza édesanyjának.*

Egészségesek mind a ketten. Ha bármi probléma merül fel küldjenek értem én jövök. *Mondta kedves mosollyal és elköszönt a kis fiútól.* Maradj csak kitalálunk. *Mély levegőt véve Erasra pillantott és előre ment kifelé a házból.*

Köszönöm szépen Leiran kisasszony, hogy ide fáradt és természetesen. Kellemes és zavartalan utat haza felé.*Mondta integetve miközben kisétáltak a házból.*

*Odakint becsukta Eras mögött az ajtót és rápillantott. Tudta hogy a fiúcska meg tépázta így megsimogatta a tarkóját.* Nagyon sokat kihúzott? *Kérdi kedvesen, gondoskodón.*

Rendben húsipofa... vágom a szitutt...*Morgott kicsit amint a kölyök is elkezdett nyűgösködni ,majd csak sóhajtott kicsit és kész örömmel adta vissza a gyermeket. Látta ,hogy az miként viselkedik, szélesen vigyyorodott el de a szemei megvillantak.*
Milyen kicsi...és mennyire pimasz...*suttogta maga elé ,majd elpillantott s még meghajolt kicsit ismételten az anya előtt.*
Vigyázzon magára, és a kis ördögfajzatra is, higyje el..nem lesz könnyü vele amint megnő egy kicsit.*vigyorgott ,majd ellépet.*

*Amint kiértek a lányra pillantott.*
Csak párat..nem nagy dolog, nem éreztem túlságosan meg. Viszont nagyon pimasz kölyök. Kíváncsi vagyok, hogy anyjától vagy apjától örökölte ezt.
*Gondolkodott el ,mialatt elindultak, de kedvesen megsimitotta a lány karját.*
Nem lett bajom, ne aggodalmaskodj....*majd picit elkomorodott ahogyan eszébe jutott a nő kérdése.*
Remélem..nem mostanában lesz....AZ.

*Megrázta a fejét és úgy nézett vissza rá.* Az a dolgom hogy aggodalmaskodjak nem? Bár tudom, hogy nagy bajod nem lehet, mert akkor már nem így viselkednél. *Mikor a kis fiúról kezd beszélni kicsit fel kuncog.* Nyugi, az apja volt mindig is nő csábász de tény hogy a fiúk jobban szeretnek anyjuk ölébe lenni, mint egy férfiéban... A férfi neműek mindig is ragaszkodtak a cicikhez... Kicsiként és nagyként is egyaránt... valahogy ebből nem bírnak kinőni. *Mosolyog sokat sejtetően. Amikor elterelődik gondolata és kimondja azokat hangosan meglepődve pillant rá oldalra fordítva a fejét.*

Mit akar takarni az AZ kifejezés jelen helyzetben? Miben reménykedsz hogy nem mostanában lesz? *Kérdi érdeklődve, majd hirtelen le esik neki a dolog. Finoman megfogva a karját megállítja és mélyen a szemébe néz.* Eras tudom min gondolkodtál el és miben reménykedsz. Megnyugtatlak az még legalább 2 év mire lesz... a születés napomat tudod mikor van? Na a szülinapomra rá egy hónappal lesz és két év múlva ha jól emlékszem de hamarabb semmi kép. Megnyugodhatsz...*Nézett mélyen a férfi szemeibe nyugtatóan és megsimította az állát.* Nyugi attól, hogy szeretem a gyerekeket nem akarom elkapkodni.... Főleg, hogy jelenleg rengeteg a diplomáciai csapda. Nem kell nekem itt még plusz egy baj. Erre oda figyelek ígérem és meg fogjuk beszélni, de most menjünk. *Mondta kedvesen és utána elengedte a karját és tovább indult.*

Igazad van...a nőknek ez a dolga...de hidd el. Nincs semmi bajom. A napernyős ütés után jogosabban figyelhettél rám ,mint mondjuk azért ,mert a baba éppenséggel kihúzott pár hajszálat.
*Majd felnevetett jóizűen.* Ez igaz, bárhogyan is gondolok, ez nagyon is igaz! De attól függetlenül én már most mondo, figyeld meg, hogy a srác az apjára fog ütni! Szegény anyja!

Ne nézz így rám. Az a nő ijesztett meg...de ez, még alapjaiban is korai. *Megállt s nézi a lányt hosszan. hallgatja ,majd bólint egy kis sóhajjal. Elvigyorodik megkönnyebbülten sóhajtva.* Akkor jó..akkor van még idő..meg késöbb is...jó ez így.
*Bőszen bólogatott, hiszen most teljesen egyetértett a lánnyal.*
Pontosan, van most komolyabb dolgunk is! Nem mellesleg ez elég korai..nem igaz? Aztán meg....még mi sem készültünk fel ilyesmire...leglábbis én.
*A végét már csendesebben mondja. Így indultak vissza. Az utcákon egyre többen jelentek meg, felkeltek ,mentek dolgozni, vagy csak tenni az napi teendőiket. Ahogyan haladt, kezét nyújtotta a lánynak ,de nem pillantott rá ,csak félre.* Na tessék..azért...

*Mély levegőt véve vissza pillantott rá* Igen helyesebb, hogy te még nem vagy érett rá, de ezzel nincs semmi baj Eras, de az igazat megvallva ha csak a gyermekkel kellene foglalkoznom én már készen állnék rá, viszont nem csak azzal kellene foglalkoznom így bonyolultabb a dolog. Igen még számunkra korai, hisz még csak egy napja az, hogy végül is össze jöttünk.* Szavai halkak voltak, és csak elmosolyodott, ahogy a kezét nyújtotta felé és közben más fele néz. Mellé lépett és inkább bele karolt, így nem kellett kézen fogva sétálniuk és ezzel "cikis" helyzetbe lennie Erasnak. Ahogy sétáltak az utcán, így ki lehetett magyarázni, hogy puszta kísérő, ha Eras ezt szeretné, de kedvesének is hívhatta. Senki nem állította meg őket az úton, így könnyedén haladtak. Figyelte a környezetet, és szíve szerint már többször tenni akart az élet körülményeik javításán, de ebből sose kértek. Ezért már nem is szorgalmazta a dolgot. Sose értette, hogy ők miért is szeretnek itt élni, de maga nevében szép város volt. Nézelődve sétált mellette és mély levegőt véve elgondolkodott, mi lett volna, ha Selestina nem vágja kupán és ő nem vonszolja ki onnan szinte egyből. Nem esett volna Gildasnak ezt már tudta, bármi is lett volna a következmény, csak halkan jegyezte volna meg véleményét mind a kettőnek, bár magába már megfogadta a kettőjük vitájába csak megelőzés kép szól bele. Gil kioktatásához semmi joga viszont Erasra igenis rá szólhat, mivel a párja, bár ezt se akarta túlzásba vinni.*

Az ernyős esetre vissza térve és Gildasra... ha Selestina nem nyom kupán szerintem össze verekedtetek volna... én megfogadtam, hogy csak megelőzésből szólók bele a vitátokba... nem akarok újra olyat mondani Gilnek amit igazából meg se érdemel. Mióta kimondtam számodra az igazat és beláttam érzéseim, úgy érzem egy gonddal kevesebb nyomja a vállam. *Továbbra is fojtott hangon beszél.* Ezért kérlek a vitáitokat vedd kicsit visszább, ne vágj durva dolgokat a fejéhez mind addig míg ő nem teszi. Legyünk okosabbak, még ha vér szívás is csupán. Elfajulhat, és azt te se szeretnéd gondolom. Most nem kioktatlak, csak puszta tanács. Nem foglak megvédeni vele szemben. Meg tudod te magad. *Mondta és mély levegőt véve behunyta a szemét és fejét vállának dönti.* Viszont, ha Gil engem is bele kever és velem fogja szívni a véred, akkor nem tudom mi lesz. Tény nekem nagyon észnél kell lenni ezeknél. Istenem, mintha nem is az lennék már, mint aki voltam... Sokkal könnyebb volt, míg fiatalok voltunk... Már nem tehetünk azt amihez csak kedvünk van. *Gondolkodott el és gondolatait halkan, de kimondta.*

Hiányoznak a lány szöktetések, amit akkor még ártatlan csínyeknek hittünk. Ma meg már itt vagyunk. Beléd karolva sétálunk együtt. *Vállának dönti a fejét és haloványan elmosolyodik.* Az az értetlen puszi. Ha ennek vége, és stabilizálódik a vérfarkas probléma elviszel a vízeséshez? Úgy mint régen? *Kérdi lassan felemelve rá a szemeit.*

*Bólintott s csak nézett mindenfele. Lassan mentek, nem siettek, legalábbis ő nem. Úgy is tudta ,hogy a hátán a lányokat biztonságban vissza tudja vinni, emellett pedig, valószínüleg az alakváltók még esznek. Nem telt el olyan sok idő. Elgondolkodott azokon amiket itt látott. A sötét elfek harcai, a taktikái mindig is tetszett neki. ahogyan belegondolt azokba amiket olvasott, most örült annak ,hogy idejőtt. Bármerre is pillantott meg-meg látott egyet. Rögtön lehetett tudni melyikük harcos, de azt is lehetett látni ,hogy szinte mindegyik tud harcolni. Érdeklődve nézte a házakat melyek mellett elmentek. Nem sokára lett csak figyelmes arra ,hogy a lány szavai elhaltak mellette, s már egy jó ideje nem szól. Rápillantott kicsit, már belekarolt, úgy haladtak. Amint az örző ismételten magához emelte a kommunikációt, bólintott.*

Nem figyeltem arra meddig mehetek el. Mivel állandóan piszkáljuk egymást, így ez számomra már normális volt. Selestina ,meg az ő fejbecsapása..... meglepödtem, nem kicsit...*majd apró morgással elvigyorodott, sunyin.* De azért a hazafelé uton, azt hiszem tudom mivel adom vissza neki ezt. Ígérem..vigyázzok rá is, csak kicsit megmutatok neki egy két trükköt.*Majd bólintott sóhajtva.* Jó..jó...nem ígérek semmit, de igyekszem odafigyelni, hogy ne keljen neked megint dühbe gurulnod....*sóhajtott egy nagyott ,elhúzva a száját. Nem szeretett alulmaradni semmiben. Majd elgondolkodott.*
Tényleg...amúgy, miért is akart az elfünk beszélni Gillel?

Ha gondolod megszöktetlek még, csak nem biztos ,hogy az öreg örülne, hogy ellógsz a bonyodamak elől. Maradjunk annyiban ,hogy azt megigérthetem. Amint minden rendben lesz...oda elviszlek megint...és a puszit is megkapod. Jó?
*vigyorodott el.*

*Mély levegőt véve nézett rá és picit szigorúbb lett a tekintete.* Már ide fele megkapta. Szegényke így is elég rémült volt nem? Mindegy nem szóltam. Nem akarlak megváltoztatni. *Mondta és mély levegőt véve vissza döntötte a feját úgy hallgatta. A szöktetés szóba kerülésénél újra elmosolyodott.*

Na igen... bár néha jó lenne legalább csak egy estére...*Mondta és nagyot sóhajtott, és mikor meghallotta, hogy puszit is megkapja a vízesésnél felkapja a fejét és a szemébe néz eljátszott zaklatottsággal.* Csak puszit? Csak puszit? Jól van... megjegyeztem. *Folytatja a színjátékot és most sértődöttséget színlel. Felemelt fővel néz előre és sétál tovább. Lassan megy mellette. Nem szól hozzá egy ideig. Nem siet, hisz úgy sejti Selestina Gillel vacsorázik.*

Nem tudom Selestian miért akart ide jönni, de valószínű egy kis információt hozott az elf falvakról Gilnek, ami igazából engem is érdekelne, de valahogy engem ki akarnak ebből hagyni... nyomozzam ki magamnak címszó alatt... Ezt a békát sajnos le kell nyelnem, mivel tegnap olyan csúnyán kifakadtam... Gil se mond el mindent, de rábíztam és ezt kénytelen vagyok elviselni. Főleg azok után...*Jegyezte meg ismét.*

Jajj ne nézz így! Ej ej, csak egy kicsit szórakoztam! Tehetek én róla ,hogy nem szereti a repülést?
*Vágott ártatlan arcot ,majd sóhajtott, de bőszen bólogatott.* Én sem változtatlak meg...hagydj meg nekem is azért egy kis szórakozást! A másik..nem mondok le a havonkénti összejöveteltől és kisebb tracspartiról a többi sárkánnyal!
*Jobbnak látta, ha most hozakodik elő ezzel*

*Csak nézte ahogyan a lány eljátsza a dráma tetőfokát. Megvakata a tarkóját ,majd széles vigyorral nevetett fel. amint látta ,hogy senki nem figyel rájuk, megtorpant s a lány kezét elkapva, egy kisebb sötétebb helyre behúzta. Úgy emelte rá vöröslő szemeit.*
Azt nem mondtam hova adom a puszit...*Búgta csendesen ,majd sóhajtva elengedte, s előre indult. Úgy 5 méter után sandított vissza.* Na nem jössz?

Vááágom. Hát, azt mondtad megbízol benne. Ha hazamegyünk, akkor úgyan úgy megkérdezheted mit is mondott neki. Ennyi. *Gondolta ennyire egyszerű, hiszen az elf lány nem tartozik egyikhez sem konkrétan. Aint a lány megint önmarcangolásba kezd megtorpant s rápillantott komolyan.*
Emlékszel mit mondtam tegnap? Látod..már nem haragszik..te is felejtsd el. Jó tanulság volt...és nem szabad elfelejtened, de ennyi.

Ezt nem szabályozom be. Nem a rabom vagy és én sem a tiéd. Akkor mész el a barátokkal amikor szeretnél, de én is kapjak helyet az életedben. Igen igazad van nem marcangolom magam. *Mosolyodott el és ekkor húzta el egy sötétebb zugba. Mélyen nézett a szemeibe és szinte vágyott a csókjára, főleg a szavak után . Lábujjhegyre állva már megakarta csókolni mikor elment előle. Ajkába harapott és utána sietve a hátába boxolt volna, de mivel megfordult, így a hasába ment az ütés ez vissza ütött, mert inkább neki fájt. Kitátotta a száját és ugyan nem adott ki hangot de legszívesebben fel ordított volna fájdalmában. Fogta az öklét utána csak megrázta.* Mi a jó francból van a hasad? Acélból? Auu...*Hangjában is érezhető volt a fájdalom, de lassan sikerült felül kerekednie rajta ám ujjait még egy jó darabig nem tudta mozgatni.*

Igazad van és meg is fogom kérdezni...*Mondta és látta, hogy oda értek a ház elé. Rázogatta a kezét, hogy ki menjen a zsibbadás belőle, már nem igazán fájt, de zsibbadt.* Ide értünk... de még nem vagyok képes bekopogni... zsibbad!

*Az ütésnél felnevetett, s megérintette a lány kezét, majd ujjait hegyét megcsókolta.*
Látod, mondtam ,hogy ez itt izom! Te meg még tegnap beszóltál ,hogy megereszkedett a hasam.
*Nevetett fel, azzal tovább ment vele. Nézte ,hogy a lány még rázza a kezét.*
Nem..nem acélból, bár nem rossz ötlet.*vigyorodott el szélesen.*
Nem emlékszel? A kis pikkelyem itt található hastájon...mint a legtöbb sárkánynak...tudod.
*Rápillantott érdeklődön.*
Szerintem még esznek....ilyenkor akarsz bekopogni?
*Nézte a kezét elgondolkodva.*
Ennyire fáj?

Nem fáj már, csak zsibbad... nem érzem az ujjaim. Igazából a hátadra akart menni de te fordultál meg. *Pillantott rá majd lassan normalizálódott a helyzet és mér nem kellett ráznia.* Igen emlékszem hogy ott vannak a pikkelyeid és azt hiszem pont az egyikbe ütöttem bele... *Nagyot sóhajt és néz rá.* Ezt tudod miért kaptad volna... remélem tudod... *Mélyen nézett a szemébe, majd az ajtóra.* Igen én már mennék innen... ááá és megint él leszek az aki megzavarja őket... *Mély levegőt véve a kerítésnek dőlt.* Jó várunk... de meddig várjunk? Egész este nem lehetünk itt...

Már nem fáj. *Felemelte kezét és látta elégé piros az ütés után és most vette észre, hogy az egyik pikkely nyoma ott maradt két bütyke között.* Igen pikkelyt ütöttem. Látod? *Kérdi és orra elé nyomja a megmaradt nyomot.* Ez lilulni fog... *Húzta el a száját.*

Persze ,hogy tudom! *vigyorodott el szélesen , mialatt sejtelmesen pillantott rá.* Ha gondolod...még kicsit folytathatom....
*Kezdte ,majd felnevetett.* Te is tudod ,hova kell ütni...
Na nézzük csak...*megrázta a fejét.* Ne hisztizz ...gyógyitó vagy, nem lesz semmi bajod.*Mosolyodott el*
Amúgyis, adtam már rá csókot. Muszáj meggyógyulnia!

Hát..akkor mi lesz?*Nézte az ajtót, majd még vissza rá.* Ha gondolod, 5 percet még várhatunk.... Addig mi is kicsit elvagyunk.