A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*kuku nagyon kíváncsi lett a kis fiolára.. agyában már akkor számtalan ötlet született mi mindent lehetne ezzel kezdeni, amikor a sárkány épp csak megemlítette hogy ettől be lehet rugni. Mivel a böhöm hóvirág nem lát jól a sötétben a konyha felé indult, de a spejzba settenkedett és megbújt a felső polcon. Amikor Gil lejött és a sárkánypofa öltözködött kuku felsettenkedett az emeletre. Ott elővette a kék lötyit és megszagolgatta. kellemesen édeskés illata volt.. mint egy sütinek. Megkóstolta picit.. de semmit nem érzett. Megint megkóstolta.. aztán megint... De nem vette észre hogy részeg lenne. Azon vette észre magát, hogy bepuszilta az egész üveggel. Csalódottan fobta el a kezéből a szilvát és leült a puffasztott hatalmas kukoricaforma ágyra. szorakozottan megpörgette a Ceki formájú pörgettyüt majd meglátott egy ajtót ami korábban nem volt ott... sőt.. voltaképpen az egész szoba megváltozott. Döbbenten állt föl a piskótafotelből és ment az ajtó felé amiből kis Gildasfejel kandikáltak kifelé rosszallóan.. Majd cérnahangon zsémbelni kezdtek.. Eggyik ezt a másik azt.. nem lehetett érteni a zűrzavart. *

-hehh hehehhehehhh!

*nevette ki a kis fejeket és elkezdte őket nyomkodni. Nem véve tudomásul, hogy a ruhásszekrényben egy ingen nyomogatja a gombokat. Ám egyszercsak megjelent egy nagy száj ami egy nagy macskához tartozott pedig nem is volt patkányformában. Kuku ugrott egy nagyot ijedtében de megbotlott Egy hatalmas cseresznyében és bezuhant a sok cérnahangon zsémbelő Gildasfej közé, amik rendületlenül szidták és fenyegették. A nagy száj pedig közeledett kuku pedig belegabajodott egy csomó gyökérbe.. nagyon megijedt és félelmében sikoltott egy nagyot majd sikeresen belebújt egy nagy lukba ahova nem tudta követni a száj (koboldok zsákja)*

Csak nyugodtan. * Amíg a vendég öltözködik, addig előre megy, és a szobájával egybeköltöztetett laborig felkattintja a lámpásokat, hogy a sárkánynak ne kelljen botorkálnia út közben a teljes sötétségben. Épp felfelé tart, amikor meghallja az üvöltést. A hang tulaja Kuku, ez egyértelmű, mint ahogyan az irány is. Sietni kezd, így még pont látja, hogy Arorua beveri a fejét. * Óvatosan, nem rég kellett újrafestetnem a mennyezetet egy gólem miatt... a sárkány lenyomat nem mutatna benne annyira jól. * Jegyzi meg, majd kettesével kezdi szedni a fokokat. A szoba ajtaját szinte feltépi, és meglehetősen érdekes látvány tárul a szeme elé. *

* Látja a földön a kiürült fiolát, az ujjai közé csippenti az orrnyergét. * Néha úgy érzem, csupa ütődöttel vagyok körülvéve... * Dünnyögi lemondóan. Hátat fordít a félelmében sipító alakváltónak, és a lépcső felé megy, onnan szól le a sárkánynak. * Megivott egyet a fioláid közül... az utolsó cseppig. Ha jól látom, akkor elég erőteljesen hallucinál... mik voltak nálad? * Megfordul a fejében, hogy így hagyja a pórul járt lakótársat. Sőt, mi több, egyre inkább csábítja is a gondolat. Az egyedüli ellene szóló érv a folyamatos ricsaj és kiáltozás. *

* Közben lassan nyílik a bejárati ajtó és a két megpakolt kobold lép be rajta. *
Megjöttünk!
Meghoztuk a... mit is hoztunk?
A... nem tudom, de hoztuk!
És tudunk még valamiiiiit... * Előveszi a levélkét a növény nevével, amit meg is lobogtat. *
Tudjuk, hogy melyik kaktusz kell! * Jelentik be büszkén. *
Dararo Amynomous... * Olvassa fel. *

* Gildas megáll egy pillanatra, majd bólint. * Remélem hallottad. * Mondja a gyógyítónak. * Maradunk az eredeti tervnél, mindkét esszenciával tudjuk helyettesíteni, csak egy apró módosítás kell. Ti ketten! Vigyétek le a holmikat a szobámba!

Futunk!

*Utóléri Gildast és szomorúan nézi a hallucináló alakváltót. *
-kérlek add ide az üveget, megmondom mi volt benne. *elveszi és megszagolja*
-Ó! Ez az igazságszérumom. Valóban okoz hallucinációkat de egyben eufórikus élményeket is. Az egyénben tudatosan vagy tudattalanul elfedett érzelmi állapotokat, viszonyulásokat hozza a felszínre. A kellemetlen hallucinációk elfojtott vagy traumatikus dolgokra utalnak. Nem lenne szerencsés ebben az állapotban hagyni mert beleőrülhet. *szögezi le majd kis mágikus fényt idéz a szobába hogy ő is lásson, mert itt nem lett villany kapcsolva*

-A köpenyben volt ellenszer is. De mielőtt a barátod elmenekült a szemem elől, előszedte azt is három további másikkal együtt. Feltételezem a többi sem lehet messze... vagy elszórta vagy vissza tette a köpenybe, amit kétlek ebben az állapotban. Egy indigólila folyadékkal teli fiola lesz az. Azt kellene megitatni vele. *beles az ágy alá ahol megtalálja a kék és a zöld fiolát. Előveszi és a tenyerében tartja, melléteszi az üres üvegcsét.*
-Négyet vette elő kuku odalenn.*
Kérlek most ne közelíts felé amíg ilyen állapotban van, mert nem tudni mi lehet a trauma amitől ebbe az állapotba került. Persze ha biztos vagy benne hogy nem a személyeddel kapcsolatos, akkor nem fog rád támadni. *beles a kisasztalka alá ahol megvan a sárga és a lila fiola is.*

-Bingó! Ez az ellenszer! Te szeretnéd beadni, bízva abban hogy téged felismer? Engem biztosan nem fog megismerni. És ha kiüti a kezemből.. nos.. nincs másik nálam.

*mielőtt elkezdené taglalni milyen szerek vannak nála még a köpenyben megjönnek a koboldok*

-Azt hiszem kapja meg a barátod az ellenszert és míg kipiheni a hatást, addig mi meg is tudjuk alkotni a főzeteket.
Addig sem lenne láb alatt míg pihen... *tette hozzá halkabban*

* A kérésre átadja az üvegcsét a jogos tulajdonosának. * Szóval konyhanyelven fogalmazva, most valami olyasmit lát, amitől retteg. Kétlem, hogy én lennék az. Gyakran fenyegetem amióta ismerem, de szándékosan bosszant. Beleőrülni? Nem, nem hiszem, hogy ennél őrültebb is lehet... Nagyobb eséllyel javulna vele a helyzet. * Jegyzi meg epésebben, bár tény: valahol legbelül, a szíve legeslegmélyének távolabbi szegletének a csücskének a felében félti Kukut. A fény hatására először hunyorog, de a szeme rövid idő alatt hozzászokik a halvány forráshoz. *

Nem élvezhetnénk egy kicsit problémát? * Kérdez rá elmosolyodva, de közben ő is szétnéz a teremben a fiolákat kutatva. * Érdekes a felhozatalod, annyi szent... és még a fehér mágia tartozékairól hajtják folyton azt, hogy ártalmatlanok. Visszatérve a "sikítószellemre"... Ahhoz, hogy komoly sérülést okozzon nekem, egyedül kevés... főleg tántorogva. Van egy kevésbé kegyes megoldásom rá. Az egyikünk lefogja, hogy ne tudjon kapálózni, a másik pedig megitatja... legalábbis akkor, ha nem hallgat rám. Éppen elég trauma volt, hogy egyszer megölelt... nem kell még ölelgetnem pluszba az instant rémálmokért... * Dünnyögi már inkább csak megszokásból. *

Jól hangzik... a labor egyébként is tabu neki, de legalább nem fúrja a kíváncsiság az oldalát. A megfogalmazásodból ítélve, nálad is előszeretettel kutatta, hogy hol van a határ, ami után egyszerűen kiakadsz. Hát akkor... kezdjük. * Lemondóan felsóhajt. Tudja, hogy Kuku merre rejtőzik, így óvatosan, lassan közelít felé. * Kuku... hoztam neked valami nagyon finomat, ez megvéd majd... attól a gonosztól. * Mondja neki egy nyugodtabb tónusban, amibe kivételesen nem vegyül túl sok támadó szándék. Csak reménykedik benne, hogy nem kell az erőszakosabb megoldásokhoz folyamodniuk. *

*a lukba bújva retteg hogy bejön a nagy szájú macska. A kis Gildasfejek viszont folyamatosan vitatkoztak ami legalább vicces volt és üdített a helyzeten. a lukban gyökerek voltak amikbe beleakadt és nem bírt tőlük beljebb bújni. Ekkor hallotta meg Gil hangját hogy hívja, de nem mert előjönni hanem bőgni kezdett a lukban. Remélte hogy Gil nem hallja mert az nagyon ciki lenne. Persze a zsákból minden kihallatszott de ezt nem fogta fel. Lassan összeszedte a bátorságát is kimászott a.. a... SZÁJBÓÓÓL és egy nyelv fonódott a lábára ismét sikoltott egyenesen Gil felé menekült és zokogva rávetette magát.*

-SEGÍTCS GIL SEGÍÍÍÍÍCS !! Meg akar enni az óriásmacska!! *bőgte hangosan a füle mellett és görcsösen kapaszkodott lakótársába.*

*Arou kérdőn nézett Gildasra, hogy szükség van e a segítségére vagy menni fog egyedül is.*

* Hallja a zokogást... ennek a hatására meglágyul a pillantása, de igyekszik annyira megregulázni a vonásait, hogy Arorua számára ne legyen túl feltűnő. A következő másodpercben a lakótárs szinte bombaként robban ki a zsákból és egyenesen felé vetődik. Még lenne ideje kitérni, de mégis amellett dönt, hogy elkapja az alakváltót, és megtartja. A becsapódás ereje megbillenti, szerencséjére sikerül visszanyernie az egyensúlyát, mielőtt eldőlnének a padlón. Gondolkozik rajta, mit mondhatna: a vigasztalásban és a kedvességben sosem volt igazán jó. Óvatosan az ágy felé terelgeti, kerüli a túl hirtelen mozdulatokat. * Gyere... gyere szépen... Itt vagyok, nem bánthat semmi. * Egészen az a fekvőhelyig toloncolja így, leülteti és úgy áll, hogy a szekrény ne látszódjon tőle. Int a gyógyítónak, ezzel kérve tőle a fiolát, majd miután megkapta, kihúzza belőle a dugót. *

Ha megiszod, amit adok neked, akkor nem bánthat téged... érted? * Megtámasztja a fiú fejét a tarkójánál fogva és odaemeli a fiolát a szájához. Az üvegcsét szorosan tartja, hogy véletlenül se ejthesse le. *

*Arou elmosolyodott Gildas sztoriján és helyeslően bólogatott*

-Igen.. eléggé .. khmm.. különös szerzet. De talán jobb ha mégsem őrül meg. Azt senkinek sem kívánom. A főzeteim nem a fehér mágia szerves része. Sajnos a túladagolásnak mindig lehetnek kellemetlen mellékhatásai. Kértem hogy adja vissza és ne igya meg, de úgy reagált mintha arra kértem volna hogy fusson el vele és igya meg titokban.. *mondta de aztán abbahagyta a panaszkodást és a pórul jártra koncentrált*

*Látta hogy Gil ura a helyzetnek ezért a háttérben maradt és igyekezett minél kisebbnek látszani hogy ne vonja fel magára a figyelmet. Ez abban merült ki hogy nem fénylett.. A kisebbnek látszódás már nem volt kivitelezhető feladat. Azonnal adta az üveget amikor kellett és és diszkréten félrenézett*

*kuku kicsit lecsillapodott Gil hangjára és húzóra itta meg az ellenszert hogy megmeneküljön a nagy macskaszájtól. Még kapaszkodott Gilbe és sírdogált egy kicsit de szinte azonnal elnyomta az álom. Lassan elernyedt és aludt mint akit fejbevertek*

-Szép munka volt! Ettől alszik egy darabig. Minden esetre a köpenyt leveszem róla mielőtt megleli a többi főzetemet is. *mondta és elkezdte lehámozni kukuról a köpenyt majd mikor végzett, figyelmesen betakarta az ágyon heverő paplannal.*

-javaslom lássunk munkához. Kuku nem fog sokáig aludni. Talán két óránk van.

* Megvárja, amíg Kuku elalszik, csak utána válaszol a sárkánynak. Bűntudatot érez azért, mert folyton pöröl vele a lakótárssal; sok mindenre számított, de arra nem, hogy majd ilyen állapotban fogja látni valaha is. Még pár másodpercig figyeli, majd elfordul tőle és az ajtó felé indul. * Őszintén? Én sem biztos, hogy hallgattam volna rád. A hangod nem éppen fenyegető... Kuku ravasz, de gyakorlatilag felkérted arra, hogy igya meg azt a főzetet. A helyzet olyan, mint amikor egy gyerek rohan egy tasak édességgel, de a szülei azt mondják, ne egye meg, mert fájni fog tőle a hasa. Miért hallgatna rájuk? Jól érzi magát, amit pedig magánál tart, valami nagyon finom, legalábbis az illata szerint ínycsiklandó. Megeszik belőle pár szemet, nem fáj tőle a pocakja és nagyon ízlik... a végén azon kapja magát, hogy megette az egész csomaggal, és kezdi érezni a hasfájást is... A legjobb esetben tanul a történtekből, viszont nem feltétlenül.

Ha azt mondod neki, hogy nagyon erős mérgeket tart a kezében, amik egy szempillantás alatt ölnek, kisebb eséllyel kezdi el kóstolgatni. * Megvárja, amíg Arorua is kiér a teremből, majd résnyire becsukja maguk után az ajtót. A lépcső felől felbukkan a két kobold is, akik riadt ábrázattal nézik hol a vendéget, hol pedig Gildas-t. * Menjetek be Kukuhoz, figyeljetek rá és ne ébresszétek fel.
Mi történt Kukuval?
Ugye nem halt meg?
Miért sikított?
Ugyanazt csinálta, amit ti az első napotokon. Belevedelt valamibe, amibe nem kellett volna. Nyomás, ne legyetek láb alatt. * Közben felkattintja a lámpákat. * Elnézést, siettem... Mindegyiknek megvan a magához való esze, csak sokszor megfelejtkeznek róla, hogy használni is tudják. Éppen ezért kizárt az unalom. * A végét mosolyogva teszi hozzá. *

Lefelé megyünk az alagsorba, arrafelé már kivilágítottam az utat, amíg öltözködtél. * Előre indul, hogy mutassa az irányt. * Természetesen odalent bármelyik eszközt és alapanyagot használhatod, érezd otthonosan magad.

-Sajnos nem tudtam hogy így fog reagálni. *mondta és látszott nagyon bántja az eset* -Igazán sajnálom Azt hiszem jobb lesz a többi főzetet biztonságba helyezni előle, nehogy kipróbálgassa. Nem tudom mennyire fog emlékezni az egészből. Akkora dózist ivott meg ami okozhat rövidtávú emlékezetkiesést. Jó eséllyel semmire nem fog emlékezni az egészből. Tehát vélhetően tanulni sem fog belőle.

*amikor a koboldok megjöttek elállt az útjukból hogy figyelhessenek kukura, ő pedig követte Gildast a laborba*

-Szép labor. *mondta őszintén* -Lássunk hozzá a tervünkhöz. *mondta tömören és azzal nekifogott előkészíteni a hozzávalókat a labor egyik felében. a másik felét pedig meghagyta a házigazdának hogy egyszerre dolgozhassanak.*

Én a helyedben nem sajnálnám... Elég ostoba volt ahhoz, hogy megigya a teljeset, arról már nem tehetsz. * Bólint. * Rövid távú... végső soron ez sem probléma. Nem tudom, hogy miket láthatott, de az éppen elég volt neki ahhoz, hogy halálra rémüljön. Amikor meg akartam átkozni, akkor sem láttam ilyennek... Másrészt, nekem sem tenne túl sok jót, ha arra emlékezne, hogy kedves voltam vele vagy valami hasonló. Nem illik hozzám ez a jópofizás, de nem vagyok fából sem, hogy ellökjem magamtól. * Itt elnyom egy tompa ásítást. * Messze van még a hajnal...

* Odabent először egy elkészített főzetet emel le a polcról, amit nagy kortyokban lehúz. Az üvegcse illata enyhén édeskés, a folyadék sűrű állaga miatt még maradt néhány csepp a tárlóban: kékeszöld színben csillogó . Gildast kirázza tőle a hideg, de szemmel láthatóan máris éberebb, mint korábban volt. * Így legalább meglesz a munkatempó. Köszönöm... A hozzávalókat megtalálod a polcokon, tudományos név alapján lentről indulva növekvő sorrendben. A mérlegekkel vigyázz, az aranyszínű csal fél grammot pluszban. * Osztja az információkat, miközben ő is munkához lát. A számára szükséges alapanyagokat először felsorakoztatja a munkaasztalon, majd aszerint csoportosítja, milyen megmunkálást igényelnek a továbbiakban. Egy ezüst színű kést vesz a kezébe, a kaktusz darabokat először apróra vágja, majd egy présbe teszi, hogy kinyerhesse a levét. A megmaradt, szárazabb darabok a mozsárban landolnak, gondosan és gyorsan porítja őket a későbbi felhasználásra. A szer alapját egy kevés alkohol és többféle olaj adja. * Nem tudom, hogy Eleika meddig ment el a fekete mágiában... de ha ért a holttestek mozgatásához, akkor nem árt még egy kis segítség a részünkről. A fekete mágia szálait átvághatja a kard, hogyha a megfelelő anyagok borítják a pengét... Amíg az alapnak állnia kell, elkezdem.

Gondolkoztam a helyzeteden és a farkasokon... Én egyszerűen besétálhatok, mert rám várnak. Diplomáciai okokból nem mehetek a saját formámban, lehetőleg erre ne hívd fel senkinek sem a figyelmét, mert tovább bonyolítaná a helyzetet. Ami a te részedet illeti, elég annyit mondanod, hogy a tanács küldött, mint gyógyítót... Át kell adnom Leiran két levelét, tehát küldhettek velem... feltéve, ha nem egyeztettetek korábban Dilec-kel... Vagy esetleg van jobb ötleted?

*a kispárnát ölelgeti meg Cekit mert a szerencsétlenül jár kobold véletlenül épp kartávolságban ült le. Eléggé mélyen alszik, de már nyugodtan.*

*Hasonlóan rutinos mozdulatokkal készíti elő az alapanyagokat mint Gildas, de ő a másik kaktuszból. Amíg az alapanyagnak állnia kell kicsit, addig a már kész főzet besűrítésének áll neki*

- jó ötlet. Jobb ha alaposabban vagyunk felkészülve, mert nem tudjuk pontosan mi várható.

*kicsit méricskél, majd amíg a főzet sűrűsödik a kaktusz levébe tölt egy kicsit a zöld színű főzetből. Annak hatására a kaktusz leve hirtelen kettéválik áttetsző lágyabb folyadékká és halványsárga olajos lévé, ami az előbbi tetejére gyűlik. Ezt lefölözi és áttölti egy másik üvegbe, majd leteszi. Felmutatja a zöld folyadékot Gil-nek- ez a sóoldat nyer nekünk némi időt. Azért hordom magamnál hogy a segítségemre legyen ha esetleg nomád körülmények között kellene főzetet készítenem. Most nincsenek gyatra körülmények, de az idő fontos tényező. *leteszi a főzetet kettejük közé hogy Gil is használhassa ha úgy tartaná kedve majd visszatér a sűrítményhez*

-Igen, az talán bemesélhető megoldás lenne. Te ismered őket jobban, így odabízom milyen szöveggel megyünk be. Ha baj van és menekülni kell még mindig ott a légi út. A szert pedig fentről is el lehet hinteni ha szükséges. *mondja miközben nem áll le a munkával sem*

* Rav és Ceki, miután megkapták az utasítást, bemasíroznak a szobába. Ceki a párna mellett fészkel el, Rav pedig mellkas magasságba hasal az ágyon, felkönyököl és aggódva fürkészi Kukut. *
Szerinted legalább jót álmodik...?
Ühüm... vigyorog... Psszt...
Nem szabad felébreszteni... * Beszélgetnek sugdolózva, végül tényleg csendben maradnak. Többször megigazítják a takarót az alvón, és vigyáznak rá, hogy ne zavarhassa meg senki és semmi... a szándék a fontos. Amikor Kuku megragadja a közelben nyújtózó Cekit, az kapálózni kezd, de az ellenállás hamar abbamarad. Kétségbeesetten néz a társára, de mivel nem tudnak jobb választ, Rav is odabújik hozzájuk. *

Ha valami eszedbe jut, akkor egészíts ki. Egyelőre nem tudom, hogy mekkora volumenű csatára kell számítanunk. A tanács szemszögéből nézve az lenne a legfontosabb, hogy minimálisra csökkentsük az áldozatok számát... viszont ha túl sok szimpatizáns marad talpon, komoly gondot okozhatnak a későbbiekben. Egyesével nem kereshetünk meg mindenkit, hogy felejtse el a nézeteit, és ami történt... Ebből kifolyólag a legcélszerűbb lépés minél hamarabb elfogni Balthazart és Eleikát. Ha leütöd a vezért, a gyalogok szétszélednek. A megfélemlítésből és a rágalmazásból szerzett csatlósok kihullanának a sorokból. A radikálisok többsége kénytelen lenne behódolni... * Fejti ki munka közben a gondolatait a harcról. * Közvetlenül nem lenne érdemes belekeveredni, viszont Dilec oldaláról közelebb kerülhetünk hozzájuk. A lehetőségeink igencsak kimértek. A telihold miatt a farkasok most erejük teljében vannak, rejtőzködésre nincs esélyünk. Az első lenge fuvallattal megéreznék a szagunkat...

* Még előkészíti a kard bevonásához használt olaj alapanyagait, majd elveszi a főzetet. * Hasznos, köszönöm. * Minimális mennyiséget használ belőle, utána pedig visszateszi a korábbi helyre, hogy a sárkány is hozzáférhessen. Újból visszatér a kaktuszhoz, a porított hozzávalók gondosan elkeveri az alapokkal, és egy lombikba tölti, ami alatt meggyújt az égőt. Félpercenként megemeli az üveget, átkeveri a tartalmát az egyenletes melegedés miatt. *

Nem ismerem őket annyira, mint amennyire szükség lenne. Dilec okos, tudja hogy az általa megismert Holir nevű alak álca, épp csak annak az információnak van híján, ki a pontos mozgatója. Ebből következően: véletlenül sem szabad bármelyik felet is alábecsülnünk. A légi úton sok hibalehetőségünk van... ráadásul egy sárkány felbukkanása a belső viszályokban elég kétes... Lázongásra adna okot az új vezető ellen. Mindenképpen a talajon kell megoldanunk a problémákat... * Attól függetlenül, hogy szinte folyamatosan beszél, egy pillanatra sem áll le a munkával. Tudja, hogy sürgeti őket az idő, nem akar kellemetlen meglepetéseket az érkezésükkor. *

*Telik az idő és jól haladnak a főzetekkel. Úgy másfél óra múlva már egészen takaros mennyiség gyűlik össze. már csak a sűrítés vége van hátra. Arou egy fogóval megemeli az üveget és meglötyögteti majd fölé tesz egy pici üveglapot. Erre egy kis pára ül, de már kevesebb mint korábban*

-mindjárt készen van. Te hogy haladsz? *nézett hátra de látja Gildas is nagyon gyors munkaerő*
-Látom remekül. Ha nem bánod megnézem a barátodat hogy rendben van e. Mindjárt jövök. addigra elkészül a sűrítmény is. *mondja és már indul is kifelé. Felsétál az emeletre és benyit óvatosan. Kis fényt csinál majd odalép az ágyhoz, nem tudja hogy a koboldok is alszanak e vagy sem. Kuku homlokára teszi a tenyerét és érzi hogy nem lázas, ami rendben van. Kicsit rásegít a folyamatra mágikusan. Koncentrál és gyorsítja a szer hatását az alakváltó szervezetében. Amikor az álom már nem olyan mély, elveszi a kezét és ahogy jött csendben kimegy a szobából a fényét is elhalványítja majd résnyire húzza az ajtót és lesétál vissza a laborba Ott ismét ellenőrzi a sűrítményt majd leveszi a lángról. *

-Rendben van. ..

-Mármint kuku is meg a sűrítmény is.

* Mivel nem kap választ a lehetőségek ecsetelésére, úgy ítéli meg, hogy majd a helyzet szüli a megoldásokat... remélhetőleg kedvezőeket. Észre sem veszi, hogy milyen gyorsan telik az idő, a főzetek készítése képes teljesen megszüntetni a külvilágot. Az elmélkedését gondolatban folytatja tovább, erről pusztán néhány hümmögés árulkodik. Amikor meghallja a sárkány hangját, pár másodperc erejéig felé pillant. * Jól, már nincs sok hátra... a kettőt tudom párhuzamosan készíteni, így folyamatosan haladok. Rendben... menj nyugodtan.

* Folytatja a főzetek elkészítését. A kardon alkalmazható szer hamarabb elkészül, mint a tömény esszencia a kaktuszról. Ezt egy másik típusú üvegcsébe tölti, ami megtartja a hőt, de nem forrósodik át könnyedén. A növények porított tüskéit éppen akkor szórja a még lombikban fortyogó és párolgó elegyhez, amikor Arorua visszatér a helyiségbe. Aprót bólint, de a válaszát hamar kiegészíti. * Remek... Korábban említetted, hogy fel kellett keltened Kukut és részeg volt... Pontosan hol találkoztatok és nem tudod, hogyan került oda? * Teszi fel a kérdést, ami egy ideje már foglalkoztatja, de nem volt rá megfelelő alkalma. *

* Ahogy az általa készített ellenanyag eléri a megfelelő töménységet, eloltja alatta a lángot. * Kész... még ki kell hűlnie, utána palackozható az utolsó cseppig. * Nem használ csipeszt, vagy edényfogót, nemes egyszerűséggel a karmai között tartja az üveg száját, és félrerakja az asztalra. *

*eloltja a lángot amiről az imént leemelte a főzetet majd megfordulva válaszol.*

Az örzők városában a tanácsházán, a könyvtár előtti folyosón lévő kanapén aludt. pár vérfarkas katona állt körülötte odabenn pedig Dilec volt, aki nem sokkal ez után távozott a kíséretével egy hintón amit az ablakból láttam.
Az odakerülésének körülményeiről nem tudok, de különös hogy már akkor rózsaillatú volt. Talán a részeg állapot közben önthette magára... de nem tudhatom.

A korábbi okfejtéseden gondolkodtam és teljesen igazad van. Ráadásul nekem is mindenképpen inkognitóban kell maradnom. Majd igyekszem. Eras nem utasított rá hogy fedjem fel magam, mindössze a segítség volt a parancsban. *motyogott magának. Nem volt csatamágus hogy harcokban vegyen részt és még sima alap harci-képzésen sem volt, így egyre nyűgösebb lett ahogy közeledett az időpont*

Így már világosabb... legalábbis a történet egy része, köszönöm. Csak remélni tudom, hogy ő emlékszik a többire. Utoljára tegnap kora éjjel beszéltem vele, hajnalban pedig szétváltunk. Sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy valahol mulatozik. * Mormolja fél hangosan. * Csatorna szagra számítottam, a rózsa mindenképpen nagyságrendekkel jobb nála.

Ha alakváltó lennél, könnyebben menne az álcázás is... így viszont ezekkel az apróságokkal kell beérnünk. A hajadat nem célszerű átszínezni, mert a világos színe miatt nem tudnád belőle teljesen kimosni az árnyalatot... Az arcod maximum úgy torzíthatjuk el, ha összeverlek, de ezt inkább kihagynám. * Az utóbbinál látszik rajta, hogy nem komolyan mondja. * Nem vagyok nagy harcász, csak próbálok középutat keresni... elég sok hibalehetőség van a terveimben. A lényeg, hogy gyorsan improvizálj, ha kérdeznek... Milyen néven mutassalak be? * Közben többször meglötyögteti a főzetet, ezzel sietteti a hűlési folyamatot. *

Nem ismerem az itteni neveket.. Legyek talán Gerzson? Vagy Mufrinc? *kérdezte és láthatóan megörült annak hogy Gildas nem akarja átfesteni vagy összeverni. Egyik sem tűnt kecsegtető lehetőségnek. *

-Bajban leszek az improvizálással, nem szoktam hamis dolgokat állítani. De majd megoldom valahogyan.

*kuku ekközben odafenn lassan felébredt és körbenézett .. mellette a két kobold... Elengedte Cekit és felült. Sehol semmi köpeny... talán álmodta az egész böhöm sárkányt. De az ajtó résnyire nyitva volt és fény szűrődött fel lentről a nappali felől. Talán Ceres van itt.. Feltápászkodott, nyújtózott egyet és fogalma sem volt milyen napszak van és mikor... elindult lefelé,de senkit nem talált.. odalent is fel volt kapcsolva a világítás.. elindult lefelé tehát majd benyitott a laborba és azonmód meg is torpant. ezek szerint mégis van sárkány.. emlékezett hogy repültek meg jöttek és szólt Gildasnak.. aztán valahogy ágyba került.. minden olyan homályos volt.*

Csá skacok! asszem bealuttam

-Csá skacok! asszem bealuttam *mondta majd mégis bejött az ajtón és egyenesen Gil ágya felé masírozott majd belehuppant, a háta mögé igazított a párnát a lábait keresztbe vetette egymáson a feje mögött összekulcsolta a kezét és onnan nézte a két tudóst hogy mit ügyködnek. *

-innye de csórén áll rajtad ez a gatya öregem! olyan vagy mint eki erre gyünne de arra megyen *mondta a sárkánynak címezve a szavait*

Én a háziállatomnak adnék hasonló nevet... * Mondja nevetve. * Keresünk valami átlagosat... Mondok párat ötletként, legfeljebb költünk, ha nincs más megoldás. Nestor, Argus, Astor... Borisz, Jarvis, Altair, Cyrus, Rosco, Zantor... Kasiya, Apara, Lateef, Claude... ezek például viszonylag átlagosak... Hát, beszélni nem tudok helyetted... de erre is van egy jó megoldás. Nem kell feltétlenül hazudnod, elég ha kihagysz bizonyos részleteket. Nem hiszem, hogy túl sokat kérdezősködnének, de biztos, ami biztos alapon jó egy kicsit előre játszani.

* A koboldok annyira buzgón őrizték Kukut, hogy közben elaludtak. Arra sem ébrednek fel, hogy az alakváltó felkel és elhagyja a szobát. Ceki hanyatt fordul, míg Rav inkább hason alszik a nyelvét lógatva. *

* Amikor nyílik az ajtó, lassan pillant arrafelé. Kuku egészen otthonosan fészkeli be magát az ágyára, így csak felvonja a szemöldökét. * Igen... méghozzá elég gyorsan... Gondolom te is velünk akarsz majd jönni a vérfarkasokhoz, ha már azt a nemes feladatot kaptad: kalauzold el a vendégünket. Hallottam Aroruától, hogy a vérfarkasokkal együtt érkeztél az őrzők városába. Esetleg felhomályosíthatnál róla, hogyan kerültél oda... és hol ittál... vagy egyáltalán mi történt hajnalban, mert az én távozásom kissé viharosabbra sikeredett, mint eredetileg terveztem...

*kicsit feljebb ül az ágyon a párnát felveri majd visszateszi a háta mögé a takaró sarkát babrálja ahogy azon gondolkodik hogyan is fogjon bele a mondókájába hogy ne legyen túl kellemetlen.*
-hát.. az úgy vót... hogy Delic elkapott osztán bedugott egy lavór hidegvízbe nem bírtam kiugrani mert csúszott mint a franc csupa szappan vót minen a szemem is. *mutat a szemére*
-Asztán még nem vót neki elég a kínzásbú nyakonöntött rózsalável.
De asztán legalább jót zabáltunk én meg kinyúltam a bortú! Gyünni akartam vissza de a barom elrángatott magával a hintóján!
Asztán ott az őrzőkné meg kirókásztam a belemet is asztán megint gyünni akartam de egy örzőcsaj nem eresztett aszonta nem lehet. Asztán mondom oké akkó addig hunyok eggyet, erre meg fölvert az a két szerencsétlen átokfajzat! A hóvirág meg a pirostulipán hogy kalauzkoggyak.
Aszongya a tulipafejű hogy ad érte vacsorá! Navazze hát gondótam jóvan elvezetem ide erre kiderűt hogy nem lenn gyövünk hanem fenn mert a hópihe nem fér el az alagutakban. Fényes nappal bebugyolálva kapaszkottam asztán idegyöttünk.
A vacsiba nem vót szó arrú hogy végig mellette legyek, nem vagyok pesztra, de a kedvedért megteszem *dob Gil felé egy röpke puszit heccből*

- A Borisz eléggé kellemesen hangzik. Nem "a" betűs, jó egy kis változatosság.
*mondja mikor kuku bejön. Nem értékeli furcsának hogy a fickó az ágyra vetődik.. már korábban mondta neki hogy kettejük között bizonyára több van mint barátság.
Amikor az kölyök az öltözéke miatt piszkálódik kicsit elhúzza a száját de nem lesz ideges. *


*kuku monológjának végén pedig megerősödik benne a korábbi megállapítása de nem látszik rajta hogy bármit is leszögezett volna magában ezzel kapcsolatban. Inkább diszkréten félrefordul ahogy odafenn a szobában is tette és a sűrítményt ellenőrizte hogy mennyit hűlt már.*

* Eleinte csendben hallgatja a beszámolót, majd először csak kajánul elmosolyodik, végül felnevet rajta. A kacagását rövid idő alatt zabolázza. * Egy farkas orra elég kényes... még én is éreztem a szagodat, és tökéletesen megérdemelted azt a parfümöt. * A "fedőneveken" gondolkoznia kell egy keveset, de a megoldást nem nehéz megtalálnia: Eras. Ő az egyetlen, aki ilyenkor is arrafelé sertepertélhet, utasíthat egy sárkányt és még vörös is. * Tehát: a farkasokkal lakomáztál, részegen elcipeltek az őrzőkhöz, ahol rumlit csináltál... Szerencse, hogy nem idejöttél rögtön. * Pillant fel a plafonra. * Első körön nyakon öntöttelek volna egy vödör hideg vízzel...

Eleget lazsáltál ott, kifelé az ágyamból... Mondtam korábban, hogy ez a szoba neked tabu. * Tudja, hogy feleslegesen ismétli meg, de nem hazudtolhatja meg önmagát. A puszira elsápad az arca, tikkelni kezd a bal szeme, és nem sok hiányzik ahhoz sem, hogy hátsón billentse Kukut. * Inkább ülj le az egyik sarokba és... ne nyúlj semmihez! Te Isten csapása! Még egy ilyen húzás, és felnégyellek! * Hangosan fújja ki a levegőt, majd az asztalhoz fordul. A kellően kihűlt főzetet kiporciózza a fiolákba, mielőtt valamelyik mérgét Kukun tesztelné dühében. Az üvegcséket gondosan lezárja, a biztonság kedvéért ellenőrzi őket, hogy nem csepegnek-e. *

Odakint már alkonyodhat... Ha végeztünk a palackozással, akkor indulhatunk is. Legyen Borisz... Én a Holir nevet fogom alkalmazni, ne lepődj meg rajta. Az előző alkalommal egy olyan főzetet használtam, amely megváltoztatja a szagomat... neked sem árthat hasonló. A hatása körül-belül kora reggelig tart, ha a város szélénél isszuk meg... annyi idő alatt körül-belül túl leszünk a nehezén.

-első körön hidegvíz... asztat mán megkaptam Dilectű ... *ál-duzzogva néz Gildasra amikor az kineveti*

-minek kejjek fel innen? olyan kényelmes. És tuzta vagyok látod.. csak rózsaillat lesz benne utánam. Ha felkelek akkó ingerienciuám lesz megpszkáni dógokat. *mondja és közben mindkét kezét előveszi és az ujjaival összevissza kalimpáló mozdulatokkal imitálja a matatást.*
-há nem jobb az ha itten szépen csendben elvagyok? *szélesmosoly*

-Tőlemasztán eriggyünk.. nekem is kell innom a löttybű megint? a rózsaszag miatt tán mindegy. A farkasok úgy tuggyák én vagyok Dilec új kispajtása. *felnevet*

*kiporciózza a másik főzetet és a másik kupac mellé teszi de elkülönítve.*
-Azt hiszem talán felesben lenne érdemes vinni hogy legyen mindkettőnknél ez is és az is. Mit szólsz hozzá Holír?

*szándékosan nem vesz tudomást az évődésről, nem akarja megzavarni az idillt*

-Rendben. Bizonyára nem lesz kellemes íze ha ilyen arcot vágsz a gondolatára is. *érti szándékosan és udvariasan félre Gildas hangulatát*
- De ha adsz belőle, köszönöm szépen! Essünk túl ezen az egészen! Mehetünk.